Kísérteties játékterem

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-03, 2:26 pm

- Úgy értem, hogy nyíltan kimondod a véleményed. * Ölt nyelvet, és ezzel arra utal, hogy mért nevezte furának, mert ahogy látja Aysha nem nagyon értette. Végül is mindegy, a beszélgetés során ki is derül, hogy a lány mért ennyire felhőtlenül boldog. Erre Troy szája mosolyra húzódik, majd egy kérdés lappang benne, mit fel is tesz. *
- Hogy hívják a nagybácsikádat? * Kérdezi kíváncsian, mert mégis csak jobb a nevén nevezni az embereket, főleg ha valakinek a rokona. Troy nem igazán szereti ezt a biliárdot, főleg így hogy elsőre nem is megy neki. Majd máskor biztosan több ideje lesz gyakorolni, de úgy gondolta már volt eleget a négy fal közt, így kikívánkozik a szabadba. Persze azért megjegyzi, hogy ne randira számítson Aysha, de a reagálására, Troy felvonja egyik szemöldökét. Rá néz a lány arcára, majd megszólal. *
- Mért, annak örültél volna, ha ez egy randi? * Kicsit félénken teszi fel ezt a kérdést, de erre aztán nem számított. Ilyen helyzetet is kell tudni kezelni, csak épp most nincs ilyen állapotban, meg hát már este van. Hamar jó kedvre derül, mikor nem utasítsák el a társaságát, és még a kis megjegyzésen is jót mosolyog. *
- Igen, a bilincset azt én is megnézném. * Vakarja meg a tarkóját, kissé zavarban van, de fogalma sincs, hogy mért. Azért nem gondolta komolyan, csak úgy feljött mint ötlet. Azt se tudja, hogy kell azt használni, bár nem lehet nehéz. A bilincsről elterelődik a figyelme, mikor megtudja, hogy hova menjenek. Hát, ott még nem volt, szóval érdekes lesz az odajutás, de ha már Ayhsa itt van, akkor átadja Troy a stafétát. *
- Nos, rendben - kezdi el, majd folytatja -, akkor vezess. * Mondja mosolyogva, és az ajtóhoz lép, hogy kitárja azt a lány előtt. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-06, 10:35 pm

*Monoton koppanások jelzik közeledtét. Nem éppen vidám - már nem biztos abban, hogy biztosan jó választás volt ez az iskola. Nem arról van szó, hogy nem akar fekete mágiát tanulni - kitart e mellett a cél mellett, csupán lassacskán kezdi elveszíteni önmagát. Nem szaladgál, csak lassan, megfontoltan lépeget, nem mosolyog csak úgy, a levegőbe - arca egyre sötétebbé válik, napról-napra elveszti a természetes élénkséget és boldogságot. De ha ez kell ahhoz, hogy elérje a célját, felőle rendben van. Csupán attól fél, hogy ízig-vérig megváltozik... Örökre.
Halkan lép be a játékterembe, és az egyik sakktáblához viszi a lába.Csendesen lehuppan a meglepően kényelmes székre, arcát kezébe temeti. Gyakorlatilag fogalma sincs, miért jött ide, vagy mi célja van a sakkozással - hisz valójában nem is űzi a sportot. Nem érti, mi hogyan van, jó, ha tudja; a ló L alakban lép, a paraszt meg átlósan.
Felsóhajt, és várja, hogy történjen valami.
De ne olyan valami, mint az első napon...*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-06, 10:46 pm

*Lassú léptek hangja hallatszik a folyosón, és egy fekete pólóba, valamint egy hasonló színű nadrágba fel is tűnik a hang forrása, aki nem más mint Varg. A fiú arca kicsit fáradtnak tűnik, úgy látszik hogy mostanában elég sok dolga akadt, főleg este, de hát ilyen már az ő élete. Csak lassan szeli a lépcsőket, de agya valahol nagyon messze jár, mondhatni más valaki körül, és a fiú arcán egy kisebb mosoly meg is jelenik, egy darabig nézelődik a folyosón, majd végül a játéktermet tűzi ki célul, de hogy miért azt már ő se tudja, lehet hogy csak erre még nem igen járt, és kíváncsi. Amikor viszont benyit úgy tűnik észre is vesz egy másik alakot, méghozzá egy lányt aki sakkozik méghozzá egyedül*
~Hmm sose értettem hogy lehet ennyi türelme valakinek ehhez ~*apró gondolat ami végig fut a fején, ő tud sakkozni , bár sose volt az erőssége, na meg kevés emberrel is tudott eddig, de mindegy is, csak kimérten biccent a lánynak*
-Szia....... öhmm ezt nem többen szokták?*pislant a saktábla felé majd a lányra, végül ki is nyújtja felé a kezét persze kézfogás gyanánt*
-Amúgy Varg Yrjanfrost Inflatus ház*mutatkozik be*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-06, 10:55 pm

*Felkapja a fejét, miközben épp letarolják az egyik bástyáját. Érdekes egy játék, bár hogy mi hogyan működik, arról neki fogalma sincs, de már leszedett egy parasztot, és erre büszke. Kihúzza magát, és felvonja a szemöldökét.*
- Nem többen, csak ketten, szervusz. De mivel nincsen játszótársam, muszáj vagyok egyedül játszani, vagyis... Az ellen az önműködős királynő ellen.
*Bők az állával a bábu felé. Elfogadja a felé nyújtott kezet, és határozottan megrázza.*
- Aleksandra Radjenovic vagyok, szintén Inflatus.
*Kisöpri a haját a szeméből, és a szemben lévő székre mutat.*
- Nem ülsz le? *Kínálja helyjel a fiút, majd folytatja.* - Te... értesz ehhez az izéhez?
*A sakkra utal. Nem talál jobb szót az "izénél", annak a kifejezésére, hogy körülbelül az sem tudja, mi fán terem a rosálás.*
- Khm... mert ha igen, akkor igazán kisegíthetnél.

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-06, 11:03 pm

*A lány szavaira, csak komolyan bólint , de neki már a két ember is több, ezért is fejezte ki így magát, bár igaz félre érthető, pedig az fura VArgtól*
-Áhá..... én nem voltam annyira sose oda a sakkért, nekem kicsit uncsi volt, bár az is igaz hogy max apámmal játszottam még nagyon régen*meséli, miközben megtörténik a kézfogás is, és megtudja hogy a lány is inflatusos*
-Áh akkor üdvözöllek a házba, új vagy?*kérdezi kicsit oldalra döntve a fejét , hangja derűs, mondhatni nincs is rossz kedve a fiúnak, bár ő a többséggel ellentétben, nem az a magába borulós fajta, legalábbis eddig kevésszer esett depresszióba. Végül úgy dönt leül a sakktábla másik végébe, majd amikor megtörténik a lányra is emeli a tekintetét*
-Mondhatjuk úgy is hogy nem most játszok először, szóval azt hiszem valamennyire igen.*mondja , majd a kisegítésre lassan bólint, és keze végig is járja az asztalt, először végig mutatva a parasztokon*
-Ezekkel előre felé tudsz lépni, kezdésnél kettőt amúgy egyet oldal irányba tudnak ütni, van a bástya aki csak egyenesen vagy oldalt lép és üt is, a királynő akivel ló alakon kívül bárhogy, a ló, akivel L alakba léphetsz valamint a futók, akikkel átlósan tudsz mozogni és ütni is*mondja miközben kezével végig is mutogatja a táblán a bábukat, majd vissza húzva kihúzza magát a széken*
-Tudtam valamit segíteni?*kérdezi fejét ismét csak oldalra döntve*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-06, 11:13 pm

- Igen, a napokban érkeztem, és köszi.
*Végre valaki, aki egy kicsit fel van dobva. Ez mosolyt csal az arcára, de nem említi, hogy ettől jobb kedvre derült. Biztosan meglátszik rajta, akkor meg minek fecsérelje a szót?! Inkább nagyra nyitott szemekkel figyeli a mutogatást. Ezek szerint keverte a paraszt, meg a futó (vagy mi) lépés formáit. NA, legalább ma is tanult valamit.*
- Jó jó, de a királynő lóba miért nem tud lépni? És a bástya hogyhogy lépeget? Az egy erős, álló és - jobb esetben - elpusztíthatatlan építmény. Nincsenek lábai. A többi bábu mind olyan, aki mehet ide-oda, mivel vannak végtagjai. Nem értem.
*Zavartan megrázza a fejét. Tényleg idegesíti a gondolat, hogy a bástya ide-oda sétálgat. Mi lenne így a világgal? Ha az épületek csak járnának-kelnének? Kész zűrzavar.*
- Amúgy igen, valamennyit... Köszönöm.

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-06, 11:24 pm

-Hmm Szerbiából jöttél esetleg vagy rossz fele gondolkozok?*kérdezi a lányt, elvégre a név után valahogy arra tippel, bár megesik hogy téved, de nem baj. Ezután mesélni kezd a bábukról, nameg a lépésekről, és a lány vissza is kérdez, bár jó nehéz kérdéseket, amire még VArg se tudja a választ így csak kicsit felnevet és megrázza a fejét*
-Őszíntén? Fogalmam sincs, gondolom a királynő lépése benne van a szabályzatban, a bástya meg csak jelképként bástya*próbálkozik valami épkézláb magyarázattal ami azért valljuk be, lehet hogy nem kielégítő, de jobbat sajnos nem tud. Idő közben be is fejezi a magyarázást, majd a másik szavaira csak megcsóválja a fejét*
-Na akkor jó.. és nincs mit*mondja kicsit hátra dőlve a széken kinyújtóztatva a karjait, amik ezután ismét az asztal széléhez érnek*
-Nem nagyon szoktál sakkozni akkor gondolom...*mondja továbbra is derűs hangon*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-06, 11:34 pm

- Igen, Szerbiából... Vagyis... gyakorlatilag Walesből, de szerb vagyok. Félig.
*Igen, elég zavaros a történet, van itt mindenféle ország, nép, nyelv és mindenféle vérvonal. Gyakorlatilag visszavezethetetlen a családfája, olyan, mint egy Brazil, vagy Argentin szappanopera. Vagy rosszabb. Katarinával már egy millió meg ezerszer próbálkoztak, de a Dédapánál megszakad minden, sőt, anyai ágon már a Nagymamánál... Ott kezdődött a megcsalás-kihasználás-álgyilkosság-sztori. Rosszabb, mint a Barátok közt.*
- Érdekes.
*Végighallgatja a magyarázatot. Közelebb hajol a bábukhoz, mintha úgy jobban megértené a dolgot, de persze ez nem segít, a fenéket. Na mindegy, nem lesz sakkversenyző, ez már eldőlt.*
- Nem valami gyakran. De a rabló-pandúr jobban megy.

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-06, 11:44 pm

-Áhá ... családnévből asszociáltam*mondja el már akkor is hogy honnan feltételezte a dolgot, természetesen továbbra is nyugodt, derűs hangon, miközben azért elmagyarázza még a sakknál fontos lépéseket, bábukat, na meg úgy tűnik magyarázatot is tudott nyújtani a lány kérdésére ami azért kicsit meredek volt, legalábbis Varg számára*
-Annyira nem de erre mondják hogy a szabály sajnos szabály*mondja kicsit komolyabb hangon, majd a következőre kicsit ő néz most kíváncsian, vagy értetlenül? Jó kérdés*
-Annyira nekem se, meg nem is köt le amúgy hogy érted hogy rabló pandúr?*annyira nincs otthon a játékokban, így érthető hogy ilyesmit kérdez, na de talán választ is fog rá kapni, legalábbis reméli*
-Amúgy hogy tetszik a suli? Órán voltál már?*kérdezi továbbra is változatlan hangnembe, miközben kicsit jobban kihúzza magát a szélen

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-06, 11:55 pm

- Ó, nem ismered a rabló-pandúrt? Mindjárt mutatom.
~Vajon a varázsló sakktábla bábui ismerik? Mindjárt kiderül.~ *Lesöpri az összes felháborodott figurát a tábláról, és feltesz a térfelére öt fehér parasztot, szembe pedig egy feketét középre. A tábla felé megjegyzi, hogy most mit is fognak játszani, hátha az "felfogja" a dolgot. A saját fehér bábuira mutat.*
- Nos, én vagyok a rendőrökkel. Az ellenfél pedig a tolvaj-rabló-bűnöző.
*A legszélső bábujával lép egyet átlósan, szemben ugyanígy elmozdul a fekete paraszt is. Ezt addig játsszák, (Aleksandra természetesen mindig a következő figurával lép egyet keresztbe) amíg azonos térfélen nem lesznek.*
- Az a célom, hogy bekerítsem, elkapjam a bűnözőt.
*Most a legszélsővel lép, mire a fekete hátrálni kezd. A túloldalival lép, "ellenfél" ismétli önmagát. Aleksandra egyre feljebb viszi és széjjelebb nyitja a kört, a rabló hátraszorul. A kör szűkül, majd bezárul, a feketének nincs lehetősége lépni többet, hisz minden helyen fehér zsaruk fogják közre.*
- Most lecsuktam a bűnözőt, a rendőreim meg elmennek fánkot zabálni.
*Mondja vidáman vigyorogva.*
- Értetted?

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-07, 12:03 am

-Nem igazán*rázza meg értetlenül a fejét, azért ennyire nem volt a srácnak gyerek szobája, vagyis mondjuk úgy hogy nem volt ideje rá hogy játszon. Persze attól még figyelmesen hallgatja végig a lányt, és figyeli is amit csinál, elvégre érdekli a dolog*
-Eddig világos*bólogat, miközben tovább figyel, majd amikor a lány befejezi, a mesét, kicsit fel is nevet, a fánkzabálós dolgon, majd bólint*
-Azt hiszem igen, bár nem igazán játszottam még ilyet, annyira nem vagyok rabló pandúros, de egész érdekes játék, nem hittem volna hogy sakktáblán lehet ilyeneket csinálni, bár engem inkább más dolgok kötnek le*mondja de most már szerencsére ezzel is bővültek az ismeretei, elvégre azért az is fontos. Nemsokára kicsit még emésztgeti a dolgokat, szó ami szó a fánkzabálástól kicsit meg is éhezett, de még nem annyira hogy fel is kelljen és elmenjen enni*
-Amúgy gondolom valamennyire ismerkedtél a környezeteddel, órán voltál már?*kérdezi nyugodt hangon, hiszen lehet az előbb túl halk volt, vagy a fene se tudja, lényeg hogy azért rá kérdez még egyszer*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-07, 12:15 am

- Nnna, akkor én is mutattam valamit.
*Az órás kérdésre valahogy elfelejtett reagálni... egészen elvonta a figyelmét a nagy magyarázkodás.*
- Ő, bocsi, valahogy teljesen elkerülte a figyelmemet a kérdés. Szóval... nem, még nem voltam órán.
*Egészen felélénkült a fiú társaságától, és ennek örül. Nincs már lehangolva, végig mosolyog, ha halványan is, de mosolyog. Ami jó.*
- Tényleg, Teee... merről is jöttél?
*Fogalma sincs, honnan származhat ez az érdekes név, de felkeltette az érdeklődését, és most eléggé birizgálja a fantáziáját. Érdeklődve nézi a fiút, miközben össze-vissza felpakolja a bábukat. A paraszt még oké, de a király-királynő, bástya-ló valahogy helyet cserélt. Bár különösebben nem is izgatja a rendezési mód, jó az úgy.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-06-07, 12:27 am

-Akkor kvittek vagyunk*bólint egyed derűsen, majd majd a következőre csak megcsóválja a fejét, miszerint semmi baj nincsen, elvégre mindenkinek elkerülheti a figyelmét a dolog*
-Semmi gáz velem is meg szokott esni. És sebaj akkor majd mész, elég érdekesek, bár mindegyiknek megvan a maga varázsa*meséli, továbbra is változtlan nyugodtsággal hangjában, majd ekkor jön a következő kérdés a lakhelyét illetően amire válaszol is*
-Hát elég messziről. Norvégiából*mondja lassan bólintva a fiú, bár mindenki felteheti ilyenkor a kérdést hogy miért ilyen messze? Hát talán éppen azért mert messze van, de másrészt meg érdekli is a dolog.*
-Hmm azt mondtad a családod Walesben lakik, ezek szerint akkor te onnan jöttél... úgy tudom hogy hasonlóan angliához eléggé esős vidék*ő maga nincs bajba a záporral, sőt szereti is kicsit ahogy a hideget is , de hát érthető hiszen északi a srác*
-És miért pont a Mysterio?

\\FAgy\\

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-27, 11:18 pm

* Nagyszerű, nem igazán egyezik a vélemény, úgy néz ki, de Tak magyaráz, Daph pedig látszólag elfogadja és fűz is hozzá egy-két dolgot. Tak csak bólint, na jó, azért valahol mélyen reménykedik, hogy ő lesz az a valaki, de ezzel most jelen pillanatban ő sincs tisztában. Inkább a játék mellett döntenek, lehet jobb is lesz így, de azért egy kis csipkelődést itt sem lehet kihagyni, a kézfogás miatt, most éppen. *
- Igen, határozottan, igazad van, így sokkal job a rálátás. * sziporkázik tovább, Daph hátsó felét méregetve, s ezzel a lányka is tisztában lehet. De na, csak pasiból van, nézni szabad, a kezeknek meg semmit, és a gondolatoknak se, így a helyes. Fölösleges a kérdezősködés, már ott is vannak a játékteremnél, ahová Tak be is sétál a lány után. *
- Nocsak, mint valami bár. Kb csak a pult hiányzik. * néz körbe, de követi a leányzót, majd az asztalra támaszkodva figyeli, mit csinál. *
- Akkor, ha ilyen golyós izét fogunk játszani, igazán elmesélhetnéd, hogy mi is ez, és mit is fogunk pontosan csinálni. * húzza fel szemöldökét értetlenül, nem játszott még ő ilyet, de ha Daph ezt akarja, hát legyen, de akkor viselje a következményeket. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-27, 11:31 pm

*Amikor megfordul és elindul a játékterem irányába, a fiú tesz egy megjegyzést, így a lány kissé megdermed és visszapillant rá.*
- Tudod, csak barát, ne feledd... és most nem érhetsz hozzám. *vigyorodik el, hiszen emlékszik ám arra, amikor Takoda kezei oda tévedtek, a formás hátsóhoz, de hát az már régebben volt és azóta tényleg tisztázták, hogy nem csinálnak semmi butaságot. *
- Hát igen, elég jól néz ki. Látod, a Cruoriseseknek ilyenjük is van. *a mosoly továbbra is ott marad az arcán és szépen elkezdi felhelyezni a golyókat is, majd a kérdést hallva halkan sóhajt egyet, ezt nem akarta, magyarázni.*
- Hát, vannak csíkos és nem csíkos golyók. A fehér golyót kell meglökni, ezzel. *nyújtja át az egyik dákót a fiúnak, mikor már fent van a helyén minden golyó.* - És ez után eltalálni a sajátodat. Na, ezt úgy derítjük ki, hogy aki amelyiket először belövi, azzal lesz. Természetesen a lyukakba kell betalálni és a lényeg az, hogy a feketét ne lődd be, azt kell utoljára. Röviden ennyi és ha valamit nem értesz, majd magyarázom közben. *mosolyog a fiúra, majd ő kezd, tehát bedől, kissé kidúgja hátsóját is, ráhajol az asztalra, persze a játék miatt, nem műsorozik ő Takodának és már lő is. Szépen szétrebbennek a golyók, de egyik se megy be.*
- Na most te jössz. Bármelyikre célozhatsz. *meséli a fiúnak, miközben arrébb áll és onnan figyeli a másikat.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-27, 11:39 pm

* Remek, Daph vette a poént, Tak pedig emeli kezeit a magasba, ilyesféle szándékai nem voltak, s nincsenek is egy ideje, tehát ettől nem kell tartani. A biliárd mellett döntenek viszont, tetszik is a hely Taknak, ám a játékot nem ismeri. *
- Ühüm. * bólogat, s elveszi a szövegelés közepette a lánytól a felé nyújtott dákót. Nézegeti, forgatja, és a többi, majd a végén rátámaszkodik, próbál minden szót megjegyezni, ami elég nehéz művelet, majd figyeli a lány első órbálkozását. *
- Aha, értem. Szóval fehéret bököm meg, feketét nem, többi mehet. * morogja orra alatt, felmérve a golyók helyzetét, hogy melyikkel is kezdje, s hogy melyiknél van legtöbb esélye a betalálásnak. Meg is van a választott gömböcske, hasonló állásba helyezkedik, mint az imént a leányzó, és már megy is a lökés. *
- Áh, asszem született tehetséggel állsz szemben. * mélylevegő, óriási vigyor, lévén, hogy az első egy piros golyó volt, amit megpöccintett a fehérrel. A piros tökéletes egyenesben ment a kiszemelt lukacskába, s fehér pedig oldalirányba el, így nem is veszélyes közelségbe kerülve egy lukhoz sem. *
- Na, most te jössz. * mondja a lánynak, majd figyeli a próbálkozást,de fejében megfogalmazódik egy kérdés, ha már a jövőről beszélgettek. Faithnél is téma volt ez, óvatosan itt is lehet puhatolózni. *
- És mond, hogyan képzeled el a jövőd? Család? Férj? Ilyesmik. * semmi rosz nincs ebben, de nem fog itt némán ácsorogni egy bottal a kezében, az is biztos. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-27, 11:50 pm

*A lány mesélni kezd a billiárd szabályairól, majd az első lökés után a fiú jön, aki furcsa mód rendkívül ügyesnek bizonyul, kész tehetség, ahogy mondja.*
- Hm, gratula. Te jössz ismét, mivel belőtted. *ezt nem mondta, de a fiúnak azt viszont említette, hogy majd játék közben fűzi hozzá a dolgokat, így ő addig nekidől a falnak és onnan figyeli a másikat, majd már hallja is a furcsa kérdéseket, amire csak halványan elmosolyodik.*
- Hát, fogalmam sincs, majd ahogy alakul. Tudod, ennyire nem szokásom ám tervezgetni. Majd ahogy kedvem tartja, de most inkább örülök annak, hogy még diák lehetek és nem kell azon agyalnom, hogy milyen lesz a munkám és a többi. *magyarázza a fiúnak, hiszen tényleg így érzi. Nem teljesen a mának él, de még se a jövőnek.*
- Na és te? Kíváncsi vagyok, hogy a leendő indián törzsfőnök milyen jövőt is képzel el magának. *vigyorodik el, miközben a fiú mellé sétál és egy gonosz húzással áll elő. Kis kezeit a másik oldalaira teszi és egy picit csal, mivel éppen, amikor lökne Tak, megcsikizi picit, ezzel bezavarva a játékába.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-27, 11:58 pm

- Köszönöm, köszönöm. * hajol meg több irányba is, mintha színészkedett volna az imént, s arra, hogy megint ő következik, elvigyorogja magát. *
- Akkor hát félj, a végén még legyőzlek. * szemöldökemelgetés vigyorogva, s a kérdés után neki is készül. A következő lökés ismét bemegy, szégyellősen mosolyog a lány felé, hallgatva a választ, s tudja, hogy megint ő következik. *
- Komolyan semmi elképzelés? Amúgy látod, nálam pont ez a probléma, hogy nem akarok törzsfő lenni. Kötöttségek, a népem mellett kellen maradnom egész életemben.. ha nincs más lehetőség, akkor természetesen ez a variáció él. Ha pedig mégis van, teszek róla, hogy legyen, akkor nyugis családi élet, vagy a rezervátumban, vagy messzebb. * magyarázza, majd mivel előbbi lökése sikeres volt, nekikészül az újabb parádés gurításnak. Ám Daph gonoszkodik egy aprócskát. Tak alapjáraton nem csikis, de most egyáltalán nem számított a dologra, így sikeresen ugrik egyet, mellé lövi a fehér golyó segítségével a megcélzott színeset, ami egyenesen a közeli feketének vágódik, aaami pedig csodás szélnek csattanással pottyan a lyukba. *
- Óóó, most nézd meg mit csináltál. Pedig olyan jól indult a karrierem. * néz a lányra úgy, mintha egy világ omlott volna össze benne, majd ez átcsap vigyorba. * - És ilyenkor mi van? Megöltem a játékot? * érdeklődik, mert csak azt tudta, hogy a feketét kell a végén belőni, ha véletlen közbe is betalál, na, akkor mi történik? *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-28, 12:15 am

*Csak mosolyogva tapsikol is még kicsit a fiúnak, hogy azért tényleg ügyes, ahhoz képest, hogy még soha nem játszott ilyesmivel és ez után ismét ő jön.*
- Nem bánom, csak nyugodtan. Ebbe nem halok bele. *mondja még mindig jókedvűen, majd ez után a jövőről kezdenek el kissé hosszabban beszélgetni egymással. *
- Hát, nem, tényleg nincs. *von vállat, neki ez nem olyan nagy gond. Pénze van, a családnak is van hatalma, tehát innentől kezdve... na de ahogy Takodát hallgatja, a fiúnak fontos szerepe lenne törzse életében, de még se akar törzsfővé válni.*
- Szerintem, majd ha oda jutsz, megtalálod te is a legjobb megoldást. Nem kell ennyire előre gondolkodni. *mosolyodik el lágyan, gyengéden végigsimítva a fiú kezén.*
- Biztos vagyok benne, hogy szép jövőd lesz, hisz rendes srác vagy. *teszi még hozzá, majd nemsokára még egy labda bemegy, Daph pedig csalni készül, azaz csak kissé szórakoztatóbbá tenni a játékot. Kezei így a fiú oldalához kerülnek, majd megcsikizi és már a fekete golyó a lyukban is van.*
- Hűűű, most ez azt jelenti, hogy én nyertem. *teszi vissza a helyére a dákót, neki most ennyi elég volt, valahogy úgy érzi, így mosolyogva lép oda a fiú elé.*
- Na és most? Mihez lenne kedved? Sakk? Kártya? Csocsó? *vet fel pár ötletet, de ha Tak még egy kört akar, akkor természetesen játszhatnak tovább is vagy akár máshova is mehetnek.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-28, 12:23 am

* Tervek, jövő, hát, egyik részről sem túl érdekes a dolog, de azért Taknál muszáj az előre gondolkodás, nincs sok eshetőség ugyanis. *
- De, épp ez az, hogy kell. Tudod, ha apám már nem lesz.. egyelőre jó bőrben van, és egészséges, de ki tudja, nem akarnak-e neki is ártani a szellemek? Szóval az is lehet, hogy már holnap sem leszek itt. Ha jön egy levél, nekem mennem kell. * adja elő álláspontját, de a gurítás vége egy jól elbénázott játék lesz, hála Daph belekontárkodásának, amire már a válasz is megvan. *
- Nyertél? Na nee.. nem teheted ezt velem, csaltál. Ilyet nem szabad, ez nem tisztességes! * néz rá, hangja kicsit mélyebb tónusúvá válik, mintha az apai hangot próbálná utánozni, bár fogalma sincs, az milyen, lévén, hogy sosem találkozott még Daph szüleivel. *
- Nekem mindegy, de a csocsó jól hangzik, és azt még tudom is, hogy kell. * vigyorodik el, így a dákót szépen leteszi ő is a helyére, majd az említett játék felé néz, meg is indul arra. *
- Remek, kezdhetjük is. * beáll az egyik oldalra, eldöntve ezzel, hogy melyik csapat is lesz az övé, s ha Daph kész, jön is a labda Tak oldaláról, majd kezdődhet a menet. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-28, 12:50 am

- Hát, azért remélem, hogy apukáddal minden rendben lesz és azt is, hogy itt maradsz sokáig. *mondja kedvesen és nem önzőségből, tényleg szeretné, hogy ha legalább a fiú családja most már nyugodtan élhetne, gondok nélkül. Na de a játéknak hamarosan vége, hála a csalásnak, így Daph nyert is, de bizony nem tisztességes módon.*
- Az élet se az. *húzza el picit a száját, mert tényleg nem az, ezt már mind a ketten tudhatják, méghozzá nagyon is jól. Na de a lány felsorol most jó pár játékot és úgy néz ki, hogy Takoda választott is, hogy számára melyik a legkedvezőbb.*
- Okés, akkor csocsó. *bólint rá a dologra, majd a pirosakhoz sétál, ha már Tak a másikat választotta és ez után a játék kezdetét is veszi, amint Tak bedobja a labdát. Egy nullra vezet a lány és jöhet az újabb labda is, hogy ha minden sikeres lesz.*
- Lehet, hogy tényleg elszúrtunk valamit a múltban. Régen... amikor megismertél és még Nil se volt, miért kerültél és miért voltál olyan elutasító velem? *kérdi és bizony feltekint a fiúra, így hogy ha Takoda jól lő, akkor most ő is bezsákolhat magának egy gólt.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-28, 1:05 am

- Na látod, azt én is. * fúzi még hozzá bizakodva, ám új játék után néznek, ami nem más, mint a csocsó. Ez már ismerősebb terep a fiúnak, s egész ügyes is, de úgy tűnik, az első gól a lány jussa. *
- Revans az előbbi csodás kezdésemért, ne is tagadd. * cukkolja mosolyogva, majd jöhet az újabb kis golyóbis. Közben úgy néz ki, Daphnál is van egy-két kérdéses dolog, s ahogy Tak meghallja a kérdést, bizony először ő is a lányra pillant, majd észbe kap, hisz Daph is őrá néz, így szabad a pálya. Pár csel után a labda a kapusnak kinevezett báburól pattan vissza, ennyit a koncentrációról, vészes közelségbe kerülve a fiú kapujához. *
- Érezted már azt, hogy nehezedre esik kiadni magad másoknak? Félsz a csalódástól, hogy az a valaki, akit közel engedsz, engeded, hogy megismerjen, egyszer csak úgy dönt, visszaél a belé vetett hiteddel és egyszerűen hátba szúr? Mert én sokszor érzem ezt még ma is. * általánosságban beszél, és közben figyeli a labda útját is, ami valami csoda folytán a megfelelő helyre megy, így egy-egy az állás. *
- És akkor ott voltál te. Érdeklődtél, nem adtad fel, én pedig egy szemernyit sem léptem feléd. De te megingathatatlanul akartál közelebb kerülni hozzám. * néz rá hálásan mosolyogva * - Ez igazán jó érzés volt, ami miatt aztán meg is bántam, hogy nem engedtem hamarabb. Itt lehet a kutya elásva. És ha akkor Scar nem győzköd, mert ő tudta, jól tudta, hogy tetszettél és nem csak külsőleg, akkor valószínűleg itt sem tartanánk. Sokszor hülye vagyok ugyanis. * vigyorodik el, bár ez nem enyhítő körülmény, de nyilvánvaló, hogy ő szúrta itt el a dolgokat. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-28, 1:15 am

*Szépen átsétálnak a csocsó asztalhoz, ahol a játék kezdetét veszi és úgy néz ki, hogy Daphne ügyes, hisz az első gól az övé, amitől azért megcsillan a szép szempár, örül a dolognak, nem is kicsit és ez látszik rajta.*
- Bizony, nem tagadom. *húzza ki magát, majd ez után a lány is kérdezni kezd, hiszen valamit nem ért és már hosszú idő óta szeretne választ kapni a kérdésére. Tekintetük egy rövid ideig találkozik, majd végül Takoda letekint a játékra, így Daph is így cselekszik, de ahogy a fiú beszélni kezd, többször néz a szemeibe.*
- Igen... *itt sóhajt egy aprót, Nil is ilyen volt és Daphneben bizony csalódnia kellett. A lány ezt már nem fogja megbocsátani magának, de talán más valakivel lehet még kedves, hogy ha Nillel nem tudott. Ideje megváltoznia ilyen téren, bár, másnak a csábításának nem engedett, Takoda volt az, aki a kezdetektől fogva kellett neki, de aztán jött a visszautasítás, így hát ez sem alakult a legjobban és végül Nil lett a párja, akit nagyon megszeretett, bár még mindig kívánta ezt a fiút.*
- Hát, én tényleg szerettem volna, hogy ha egy picit közelebb engedsz magadhoz. Nem tudom, hogy miért, de már az első találkozásunkkor megfogtál, az erdőben. *mosolyodik el, mert emlékszik ám mindenre és akkor a fiú se engedte el rögtön. Megmosolyogtatja a mai napig ez az emlék és ezt nem is tagadja. Végül lassan elereszti a csocsóasztalt és a fiú mellé lép, majd egyik kezét neki is elveszi onnan és hogy ha Tak engedi, hosszan és szorosan megöleli, majd egy puszit lehel az arcára.*
- Köszönöm, hogy te mellettem vagy és hogy még mindig engeded, hogy ilyen közel maradjak hozzád. *idő közben belefúrja fejét Tak vállába és nem sír, inkább picit mosolyog, hiszen érzi, hogy valaki jóban, rosszban mellette áll és nem hagyta el, pedig a lány is volt sokszor olyan hülye, mint ő.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-28, 1:28 am

* Daph hamar átveszi a vezetést, ugyanakkor rákérdez múltbéli dolgaikra is. Takot most határozottan jól érinti a dolog, ez amúgy is elég kusza, de talán most lehet néhány dolgot tisztázni. Nos, Tak sosem volt könnyű eset, és most sem bizonyul annak, s fenntartásai vannak az emberekkel szemben, ami lehet, hogy kicsit túlzás, csalódnia kell mindenkinek, hogy tanulhasson az esetleges hibákból. *
- Szóval azt hiszem, a kitartásod volt az, ami megragadott, ezzel bizonyítottál, hogy előtted lehet gyengének lenni, őszintének és önmagamnak. * fűzi még hozzá, majd ismét szóra nyitná a száját, de Daph is mond valamit, hagy mondja csak, nem lesz belé fojtvaa szó. *
- Igen, az erdő. * neveti el magát, emlékszik ő is mindenre, fura, de tényleg mindenre, ami kettejükkel történt, mintha csak tegnap lett volna. Daph viszont átmegy a fiú oldalára, egy újabb puszi, s ölelés erejéig, amit Tak viszonoz, nem is kell attól tartani, hogy nem fogja ezt tenni. Karjaiba zárja a sentinel leányzót, mosolyog ő is, de mennyire. Már rég tudatosult benne, hogy jól tette ezt a megnyílós dolgot a lány felé, de mostanság méginkább biztos dolgában. *
- Ezt én sem mondhattam volna őszintébben neked. * toldja meg a lány előbbi kijelentését, egy puszi a búbra, csak a szokásos. *
- Szeretnél még valamit csinálni, vagy indulhat a képzelődés? Kezdek fáradni és azt hiszem, már az órát is lekéstük, na meg elég késő is van. * kérdezi a srác, picit eltávolodva a lánytól, hogy a szemeibe nézhessen. * - Ja és, akkor veled aludjak?

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-07-28, 1:36 am

*A játék most nem is annyira fontos, inkább a beszélgetés, mely közben azért csinálnak valamit, de tényleg egymásra figyelnek és ez meglátszik a játék minőségén is, csak úgy mennek a gólok ide-oda. *
- Hát, igyekszem én is jó barát lenni, ha már időnként sikeresen elszúrom. *mosolyodik el kedvesen, mert tényleg volt már rá példa... amikor mondjuk visszautasította a fiút, pedig ő is kedveli és tetszik is neki, de amikor Nillel volt, ezek az érzések háttérbe szorultak és el kellett őket rejteni, de néha még is előtörtek belőle. Na de egy régi emlék, az a bizonyos erdő Seol szigetén is szóba jön és tényleg örült akkor, hogy megismerhette ezt a titokzatos fiút. Ott is hagyja most az asztalt és a fiúhoz sétál, akit hosszan meg is ölel és még puszit is ad neki. Ez az ölelés viszonozva lesz, valahogy hiányozna neki, hogy ha egy nap nem ölelné át az indián és nem kapná meg a szokásos homlokpusziját sem.*
- Mehetünk a szükség szobájába ha gondolod. *szólal meg kedvesen és ha már a másik eltávolodik, jobbnak látja ő is elereszteni a fiút. A kérdés viszont kissé meglepi, ezt mintha már megbeszélték volna.*
- Természetesen és kötelezően hozzám kell bújnod. *mondja jókedvűen, majd hirtelen ötlettől vezérelve megfogja a fiú kezét, rákulcsolja ujjait az ujjaira, ahogy akkor este a fogadóban Tak csinálta és gyengéden húzni kezdi.*
- Szerencsére nincs messze. Még jó, hogy toronyban vagyunk és lefelé kell menni. Na de ma te képzelsz. *mondja jókedvűen és el se ereszti a másik kezét a szobáig menve és nem érdekli, hogy ki látja meg őket így, azt hisznek, amit csak akarnak, Daphnenek már annyira nem számít ez az egész.*