Mystral kikötője - A rév

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-10, 5:27 pm

*Úgy érzem, hogy most, hogy ennyire sikerült rá hoznom a frászt, igazán jövök neki eggyel, ki kéne tehát engesztelnem. De e közben, miért ne tehetném azt, amit szeretnék? Oly rég játszadoztam már a fiúkkal, itt eddig még valahogy nem igazán jött be a dolog és bár Elijah-ban reménykedtem, de mégsem, annyira mégsem olyan, mint most itt, ez a fiú, így hát teszek is róla, hogy emlékezzen majd rám, tehát szépen ajkam az övére kerül és mivel szép szemeim lecsukódnak, így hát nem is látom megdöbbenését. Élvezettel ismerkedem ajka minden szegletével és mivel viszonozza, tudom, hogy nem kell ezt megbánnom, ő is ugyanúgy akarja mindezt. Azért szerencse, hogy nincs barátnője, akkor nem rondítanék be a dolgokba, de így szabad, tehát nekem is mindez, így végül miután elválunk egymástól, csak tovább cirógatom őt és figyelem is zavartságát.*
- Azt hiszem, hogy neked volt túl nagy a szád, nem nekem. *piszkálom egy picit játékosan, de aztán már csak azt érzem, hogy hátam a hajóhoz ér, így kezeim végül a fiú nyakánál állapodnak meg, úgy hallgatom hát a bocsánatkérést is.*
- Megbocsátok! De ha gondolod, felmehetnénk a hajóra is. Akkor nem kéne fenntartanod minket. *az én lábaim még mindig a testére vannak kulcsolódva, ezért is gondolom jónak ezt az ötletet, így nemsokára el is eresztem, majd ha enged, akkor fel is mászom a hajóra, hogy végül szőke tincseimet is rendezzem, majd jókedvűen nézzek Félix felé.*
- Hogy néz ki a hajó belülről? *teszem fel a nagy kérdést, így lépek az ajtóhoz, de engedély nélkül nem megyek ám le, mivel fogalmam sincs, hogy mit is szólna hozzá, szóval majd csak a kapitány szava után indulok meg a lépcsőn.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-10, 5:41 pm

*Mit is lehetne mondani? Váratlanul érte a csók, ahogyan az is, hogy ennyire szabadon, lazán kezeli a dolgot, hiszen már egy ideje ugyan kacérkodnak feltehetőleg mindketten a gondolattal, más, amikor meg is éli az ember. Félix picit kapkodja a levegőt a csók után, mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, fürkésző tekintettel figyeli eközben Alicet, kit épp a hajótestnek dönt.*
- Nekem így is tökéletes, de ha szeretnél menjünk persze. *Csak bólintani tud, már kapaszkodik is fel, utána pedig rögtön mászik fel Félix is. Amíg a lány a haját igazgatja, ő saját magát próbálja gondolatban helyretenni, mert a boxer lassan majd szűk lesz, ha ez így megy tovább. Úgy tesz, mint aki az árbocot figyeli, hogy megvan-e rendesen kötve, de az sehova se mozdul, hiszen már nem kezdő az ilyenben a srác, szóval az a megfelelő helyen van rögzítve. Felé fordul, majd jobb kezével az ajtó felé mutat, hogy ott tudnak lemenni.*
- Mindjárt meglátod! Szerintem egészen aranyos, ki se nézné az ember, hogy milyen nagy belülről. *Az ajtó előtt van egy kis lépcsősor, melyet meg kell tenni ahhoz, hogy ki lehessen nyitni az ajtót. Előre engedni Alicet, majd maga is követi. Itt újabb három lépcsőfokot kell tenni. Belül minden lakkozott tölgyfából készült, kellemes vörös és ezüstszínű huzattal, ami a foteleket és a jobb oldalt elterülő ágyat illeti. Fényt, egy nagy csillár ad, mely a hajótest közepén felül található. A lépcső mögött, valahol a hajó fenekénél található egy kisebb bárpult, mellette pedig egy zuhanyfülke és mellékhelység, hiszen az is fontos. A víz pedig egy tartályból jön, amit az óceán vize ad, természetesen megtisztított formában, egy belső tisztító berendezésnek köszönhetően.*
- Nem nagy, de szerintem bőven elég, van benne minden, ami kell, szóval én szeretem! *Megvárja, míg a lány körbejárja a helységeket, nyugodtan megnézhet minden, semmit sem titkol Félix. Ő maga pedig addig leül az egyik fotelba.* - Hogy tetszik? *Érdeklődik, mikor már körbejárta a hajót.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-10, 5:48 pm

*Az én szívem is hasonlóan zakatol ám odabent a testemben, de mégsem merem kimutatni ezt, ahogy arcomra se engedem a pírt költözni. Szerencsére a hűs víz megteszi hatását, így mindent sikeresen leplezem is, bár félek, hogy elrontottam, hogy nem kellett volna, pedig iszonyúan jól esett végre ismét csókolózni, főleg egy ilyen helyes fiúval.*
- Szerintem menjünk fel, mert már fázom. *magyarázom is meg és ez nem is hazugság, mivel ha testemre néz, láthatja a libabőrt is különböző bőrfelületemen, de aztán csak elmosolyodom, így mászok ki, majd amikor Félix is követ, már be is sétálok a benti helységre, tehát le a lépcsőkön, mígnem elém tárul a csodás látvány. Tetszenek a színek is, az egész berendezés, minden nagyon csinosan fest és még bárpult is van. Benézek ám mindenhova, tényleg szeretnék megfigyelni mindent, tehát a fürdőrész se maradhat ki, se a bárpult normális körbejárása, amikor viszont végeztem, már a kérdést is hallom.*
- Nagyon pofás. *lépek is a srác elé, majd egyszerűen bele is csüccsenek az ölébe, úgy nézek hát a szemeibe, majd végül kezemmel végig is simítok az arcán.*
- Valami baj van? Mert ha az előbbit nem kellett volna, akkor ne haragudj... *harapok is bele ajkamba, úgy nézek továbbra is szép, barna szemeibe, egyszerűen fel se tudom fogni, hogy mégis mi lehet a gond. Azt vártam, hogy esetleg bevadul vagy tesz valamit, de semmi, ezért is érzem úgy, hogy valami nincs rendben.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-10, 5:56 pm

*Nem vesz észre semmit a lány érzelmeiből, bár sejti hogy szeretné leplezni vágyát, ahogyan azt maga is teszi, de neki nehezebb, hiszen egy férfi nehezebben tartja vissza vágyait, hormonait, így megörül kissé, amikor kimásznak a vízből, ezzel eltávolodva egymástól. Hamar erőt tud magán venni, így jutnak el oda, hogy lemennek a hajófedélzetbe, a testbe... a hajó szívébe és lelkébe. Félix lehuppan a fotelba, figyelemmel kísérve persze ahogyan Alic izgatottan és kíváncsian járja végig a helység minden zekét-zugát.*
- Nah, örülök, szerintem is nagyon király, még anno mi terveztük apámmal! *Látszik itt-ott, hogy már megpattant a lakkozás, de helyre kell pofozni kicsit és minden olyan lesz, mint a kezdetben. Kezeivel automatikusan átfonja derekát, amint az ölébe csüccsen.*
- Kérdezel butaságokat! Nem semmi bajom, az előbbi pedig… hát. Váratlanul ért, meglepődtem. Ennyi az egész. Rég voltam csajjal és lássuk be eléggé vonzó vagy. Nem tudom mit szóltál volna, ha egyből neked esem ajtóstul, csak mert résnyire kinyitottad… *Néz fel rá mosolyogva, mert így hogy ő ül az ölében, valamivel magasabb lett a lány.*
- Tudnom kéne, hogy te mit szeretnél? *Vonja fel szemöldökét kissé, persze tovább mosolyog. Egyik kezével finoman álla alá nyúlva húzza arcához közelebb, megemelkedve apró csókot lehel ajkára, már ha persze hagyja.* - Szóval? *Várja a választ, miközben zöld szemei kissé elsötétülnek.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-10, 6:17 pm

*Tetszik ez a hely, ahogy így megnézem, annyira otthonos, hogy akár tényleg egy egész éven át el tudnám itt tölteni az időt, főleg egy ilyen srác társaságában, mint Félix, de nem, nem gondolhatok én ilyesmire, mert az már jelentene valamit, nekem pedig a hátamon futkos a szőr is, amikor arra gondolok, hogy valaki esetleg ki szeretne sajátítani magának. Jó nekem ez így, élvezem az életet.*
- Jóban vagy a szüleiddel? *intézek is felé egy kérdést, hogyha már szóba hozta az apját, majd végül az ölébe is csüccsenek ez után, hogy arcán végigsimítva kérdezek tovább, ugyanis jó lenne néha tudni, hogy mi járhat egy férfi fejében.*
- Fura, hogy rég voltál, azt hittem, hogy már a Mysterioban is találtál magadnak másokat. De örülök, hogyha belém botlottál először és meg is felelek neked. *bújok is picit oda hozzá, de amikor hallom a kérdést, hogy én mit szeretnék, most már elkerekedett, zöld szemeimmel találhatja magát szemben. A kis csókot azért viszonzom, ez természetes, de aztán pislogások következnek.*
- Hogy mit szeretnék? Semmit... jól érezni magad velem és ha úgy van, megismételni, de ennyi. Nem akarok kapcsolatot, főleg nem egyszeri találkozás után, se semmi mást... Neked ez így megfelel? *magyarul maradnék a játszadozásnál, mert az nem jár szívfájdalommal se és hogy lenne-e szerelem? Idővel lehet, de ez majd akkor derülne ki, egyelőre nem akarok semmi komolyat se tőle, így hát végül nyakát támadom be és egy kis puszi után lágyan meg is harapom.*
- És te? *kérdezek is vissza jókedvűen, bár ha jól sejtem, akkor ő is hasonlóan gondolkodhat, mint én magam.*

//fagyunk//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-24, 2:20 pm

*Úgy érzem, hogy a mai napra nem ártana egy kis gyakorlást, így hát nem is megyek jelen pillanatban messzebb a kikötőtől, csak nyugodtan sétálok oda a víz elé, majd végül körbe is tekintek. Mint érzékelem, a konkrét közelemben most nincs senki, tehát nyugodtan gyakorolhatok, senkit se fogok megzavarni ezzel a kis tanulással. Kezeimet maga elé emelem, tenyereimmel az ég felé, tehát úgy, ahogy azt órán is csináltuk, majd már ki is mondom a varázsigét.*
- Tempestas mutatio! *hangom parancsoló, de mégis kellemes, miközben kezeimmel szépen kavargatni kezdem a felhőket, egymás felé közelítem őket és mivel eddig csodálatosan sütött a Nap, most kezd beborulni. Nem fogok esőt előidézni, egyszerűen csak a Napot rejtem el, hogy egy kissé borúsabbnak tűnjön az ég, felhős legyen. Na nem sokáig, csak egy kis ideig. Ha már exos vagyok, akkor egyértelmű, hogy a Pusztítástant is rendesen szeretném művelni és még inkább most, minthogy véletlenül is éles helyzetbe keveredjek. Egyébként úgy nézek ki, mint általában, egy szürke színű póló van rajtam, világoskék színű farmernadrággal és szintén szürke színű sportcipővel, hajam be van lőve úgy, hogy jól nézzek ki és ékszerek most nincsenek rajtam. A pálcám egyébként az övemnél van, de jó helye van annak most ott. Miután a Nap eltűnik tehát az égről és minden felhős lesz, leeresztem kezeimet, majd kíváncsian tekintek körbe, hogy vajon az itt bámészkodók közül kiknek is tűnhetett fel az idő hirtelen változása. Bár ez egy varázslóváros, sejthetik, hogy mágia áll a dologban, de az is lehet, hogy legalább néhányan megilletődnek, mindenesetre érdeklődve figyelem az arcukat, hátha megmosolyogtat valaki.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-24, 2:38 pm

* Szép időnk van az elmúlt napokhoz képest, ahogy kitekintek az ablakon látom, hogy ragyogóan süt a nap s a tenger felszíne is éppen hogy hullámos tehát a szél sem tombol oly erősen így hát rövid úton eldöntöm, hogy kimegyek a szigetre csatangolni egyet. Mivel egy világos, térdig érő farmer és egy kis fehér póló rajtam van csak a cipőmbe bújok bele és a pálcámat veszem magamhoz és már itt sem vagyok. Hajam kifésülve szabadon leng minden lépésemnél, arcom nyugodt és sminktelen ahogy egyetlen ékszer sincs rajtam. Amint elérem a révészt szerencsére az a sulinál dekkol így csak biccentek és bepattanok a csónakba s élvezem a napsütést míg átszállít a túlpartra. Azaz csak élvezném mert egy rövid idő után a felhők eltakarják a napot így sóhajtva pillantok fel a borús égboltra.*
~ Hát ennyit a napozásról...~* gondolom magamban miközben a kavargó felhőkre pislantok.*
- De hát nem is fúj a szél...* állapítom meg a halkan, ehhez képest viszont ezek a felhők... Hát ilyet sem láttam még. Kérdőn tekintek a révészre de ő csak megvonja vállát,így tekintetem visszasiklik az égboltra majd Mystral kikötőjébe. Ekkor pillantok meg egy ismerős fiút ki kezeivel kavirnyál a levegőbe. Mélán váltogatom tekintetem a jelenség közte mire rájövök, hogy mindezt ő csinálja. A lágy ütközéskor kipattanok a csónakból s egyenesen felé igyekszem így mikor mellé érek kissé hátradöntött fejjel lesek fel a felhőkre arra felé, ahol a napot sejtem.*
- Nekem tetszett, hogy ilyen szép, napsütéses idő van...* jegyzem meg, picit sem neheztelve rá azért amit művelt, majd tekintetem felé fordul.*
- Szia! Láttam a csónakból, hogy te okozod ezt... Mit gyakorolsz?* sok mindent nem tudok még, bár azért azt sejtem hogy valami időjárással kapcsolatos varázslatot alkalmazott.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-24, 2:52 pm

*Nem valami egyszerű ez a varázslat, elég sok koncentrációt igényel és az energiám is fogytán, de azért szépen létre is jönnek a felhők, eltakarva a Napot, én pedig elégedetten nézem meg a művemet. Azt hiszem, hogy méltán kerültem az Exortus házba, nagyon is tetszik nekem az elemekkel való játszadozás, de kíváncsi lennék, hogy vajon mások mit szólnak ehhez, így hát körbe is tekintek, igazából nagyjából mindenfele, amikor meg nem látom Mikaelát, ki hirtelen kerül elém.*
- Oh, szia, észre se vettelek. *pillantok le a pöttöm leányzóra, de arcomon kedves mosoly jelenik meg, majd már hallom is, hogy előtte szépen le is buktam, tetszett neki a Nap.*
- Mindjárt visszacsinálom, ha szeretnéd. *kezeimet ismét úgy emelem, akár csak az előtt, majd szépen koncentrálok is. Tudom, hogy a kétszeri varázslás már nagyon sok energiámat el fogja venni, de amúgy se kell most harcolnom senkivel se, szóval nem bánom.*
- Tempestas mutatio! *hangzik ismét a hangom, majd kezeimet lassan távolítom el egymástól, így hát a felhők is követik a mozdulatomat, felfedik ismét a Napot, melynek meleg sugarai hamarosan bőrömet cirógatják. Elmosolyodom cseppet, majd felsóhajtok és kezeim is magam mellé eresztem. Picit megmozgatom vállaimat, majd újból Mikaelára tekintek.*
- Időjárás-manipulációnak hívják egyébként. Múlt órán tanultam, pusztítástanból. Jó dolog nem? *mosolyodom is el kedvesen és bár vannak a varázslatnak határai, engem ez mégsem zavar, tökéletesen lehet alkalmazni ilyenkor, ez a lényeg. *
- És te egyébként merre indultál? Ha nem zavarok, szívesen veled tartok, ráérek. *teszem zsebre kezeimet, majd hogyha a lány esetleg megindul valamerre, akkor minden bizonnyal követni fogom, ugyanis nem hiszem, hogy zavarnám.*
- Hogy vagy mostanság? Rég láttalak... *érdeklődök is tőle menet közben, mivel múltkor azért szimpatikus volt nekem, ezért is érdekel, hogy mégis mi van vele, mi minden történt vele az iskolában vagy esetleg azon kívül.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-24, 3:08 pm

* A szép idő kicsalogat de a csónakban a napocska hogy s hogy nem eltűnik. Egys mást észreveszek azonban így többek között a parton álló Calebet is ki a magasba tartja a kezét és kavirnyál a levegőben. Úgy sejtem - szinte biztos vagyok benne, hogy ez az ő műve így mikor megérkezem a szigetre oda is sétálok hozzá s mellette megállva jegyzem meg, hogy a napsütés igen csak kedvemre való volt, ezért is jöttem ki. Rá pillantva mosolyodom el s pettyet meg is vonom a vállam.*
- Nem nehéz nem észrevenni.* kicsi vagyok tudom én jól így nem haragszok az efajta szavakért hanem inkább bólintok, mert szereném ha újra hétágra sütne a nap.*
- Jó volna, ezzel a fehér bőrrel úgy nézek ki mint hófehérke szösziben.* dugom zsebre kis kezem ahogy feltekintek az ágboltra, hol a felhők a srác varázslatának köszönhetően elsiklanak a napkorong elől így újra beterítik a sugarak a környéket. Elmosolyodom, mert ez nagyon is tetszik majd látva a fiú testtartását döntöm kissé oldalra a fejem ahogy ismét felé fordulok.*
- Ennyire fárasztó lenne? Látszólag egyszerűnek tűnik...* harapok ajkamba, igaz én mit sem tudok erről a varázslatról és következményeiről így hát belesétálok a látszat néha csal csapdájába. Egyet s mást megtudok azért s mivel tetszett amit csinál így hát bólintok.*
- Nekem bejön. Jól jön szerintem csomószor...* kiránulás, tengerparti napozást bezavaró borús felhők megjelenésekor és még sorolhatnám, tehát tényleg tetszik s van egy olyan sejtésem hogy azért ennél sokkal keményebb jelenségeket is létre lehet hozni.*
- Sétálni, mert vonzott a napsütés.* mosolyodom el szélesen.* - De konkrét célom nincs, csak jól esne egykis mozgás a tanulás után...* na igen, ma ezzel indítottam de hát a jóból is megárt a sok elv alapján hagytam magukra könyveim. Mivel nem zavar egyáltalán így hát meg is indulok az ösvény felé, ha neki nem tetszik az út akkor majd biztosan szóvá teszi de addig is én erre tartok.*
- Köszi megvagyok... bár ez a sok tanulás, varázslat és miegymás igen csak fárasztó tud lenni. De amúgy nincs okom panaszra, szépen haladok.* bár még így is le vagyok maradva de ez az én titkom, magamhoz képest azonban török felfelé.*
- És te? Hiába egy házba járunk valahogy sosem futunk össze ott. Nem mintha sűrűn tartózkodnék a klubhelyiségben vagy a fiúk területén de hát nah.* mosolyodom el kissé hisz leginkább a szombánban vagyok vagy teljesen máshol.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-29, 2:51 pm

*Mivel a tegnap óra nagyon is elnyerte a tetszésemet, ezért úgy érzem, hogy nem ártana ma is gyakorolnom egy kicsit. Viszont nem ilyen egyszerű az élet, ugyanis hiába kutatom végig az egész szobát, valahogy semerre se találok egy olyan tükröt, ami megfelel a célnak és amelyet nem fogok sajnálni, ha összetörik. Így hát a mai program egy nagy séta lesz Mystralban. El is hagyom hát a déli főtornyot, hogy teljes felszerelésemben érkezzek meg a révészhez, ki szerencsére már a kis kikötőben van, így hamar át is visz a csónakjával a túlpartra. Egy fekete, hosszú nadrág van rajtam, szegecselt övvel és egy pálcatartóval, lábaimon fekete sportcipő, felül pedig egy kényelmes, hófehér színű, V kivágású póló, mely tökéletesen végigfut testemen, tehát kissé rá is tapad, így emelve ki formás idomaimat. Viszont mivel sentinel vagyok, a jelvényt se ártana néha viselnem, így az most a szívem fölött található, így mindenki láthatja, hogy miféle posztot is töltök be a cruoris ház életében. Vállamon egyébként fekete oldaltáska lóg, melyben van némi pénz, zsepi és egy fél literes ásványvíz, melynek helyét majd a tengervíz fogja átvenni és ennyi, semmi más. Hajam kibontva, dús tincseivel omlik végig a hátamon, ajkamban piercing és zöld szemeim körül pedig fekete smink. Egész vidám vagyok most, végre nem vallottam kudarcot egy órán, tehát ki is pattanok a révnél, amikor beérünk, majd egy "viszlát"-tal elköszönök az idős révésztől, így indulok hát neki a hosszú utcának.*
~ Nézzük csak, vajon hol kéne vennem tükröt? ~ *kérdezem is csak úgy magamtól, miközben a kikötőben lévő árusokat kezdem el figyelgetni, bár van egy olyan sejtésem, hogy az antikváriumba se ártana majd bemennem, de talán sikerrel járok itt is és mégse kell a fél délutánomat erre fecsérelnem. Tehát hol az egyik kis kirakodóhoz lépek, hol a másikhoz, néha megnézve egy-egy másik portékát, amelyeket fene tudja, hogy honnan hoztak és jelen pillanatban egy ezüst színű kendőt tanulmányozok, úgy hiszem, ezt meg fogom venni... egy kis plusz vásárlás még belefér a napba.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-29, 3:25 pm

*Ma is Seol szigeten vagyok Tequilával, bár tegnap nem is jöttünk ki csak elsétáltunk a révészig és vissza, mert úgy eszembe jutott, hogy néha tanulni is kell. Ma az erdőben kezdjük a napot, de hamar megunjuk és inkább visszamegyünk a kikötőhöz. Kicsit zöld foltos lett a nadrágom, de az szerencsére csak igen közelről látszik. Egy kék farmert és egy vörös inget vettem fel ma. Na meg persze a sport cipőről sem lehet elfeledkezni, ami fekete. A folt szerezése közben egy kicsit össze is kócolódott a hajam.*
-Veled, sem játszok többé. Te, te..., te eb!*mérgemtől nem tudok mit mondani, de inkább előkeresem a táskámból egy fésűt. Tudtom, hogy nem az utcán kell fésülködni, de tőlem ez kitelik, így mikor meg találom a fésűt párszor átsimítom fele a vörös fürtjeimet majd visszateszem a táskámba.*
~Hmm... vajon mi lehet ebben a táskában... Mikor először mentem vele valahova nem volt ilyen nehéz...~*gondolataimba merülve nézem a kirakatokat. Rá kell döbbennem, hogy azért ilyen nehéz a táskám mert még nem pakoltam ki belőle semmit. Ha vissza megyek ez lesz az első dolgom, nem szeretnék ugyebár hangyákat. Tequila is nézelődik, bár ő nem igen láthat semmit, hisz még elég kicsi.*
-Játszunk? Leszel a vakvezető kutyám?*kérdezem meg tőle, s mikor vakkant egyet szórósabbra fogom a pórázát majd behunyom a szemem. Egy kicsit tartok tőle, hogy elesek, de úgy jó 10 perces sétálás után már egész biztosan megyek mikor hirtelen megrántja a pórázt és én elesek. Kis híján ráesek egy kirakatra, de ehelyett elé esek. Felülök a sarkamra majd úgy nézek körbe. Kendők vannak előttem. Felállok és meg nézem közélebről is ezeket a ruhaanyagokat. Közben magam mellé húzom a kutyámat is, de inkább nevetek ezen az elesésen mit hogy mérges legyek. Van itt minden minden fajta kendő, egy ezüst rögvest meg is tetszik, de alatta meg pillantok egy vöröst. Nézegetem egy kicsit mindkettőt, majd oldalra pillantok és meg látok egy lányt ki épp ugyan azt a kendőt nézi.*
-Szia! Te az ezüst kendőt nézed?*Kérdezem , mert akkor én a vöröst vesszem meg bár lehet, hogy egyiket sem... Ez majd eldől.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-29, 3:32 pm

*A tanulmányozás nálam azt jelenti, hogy kezembe is veszem azt a bizonyos kendőt, így hát nyugodtan nézegetem, simítok végig puha, lágy anyagán is, egészen addig, amíg a többi kendő közé egy vörös üstökű lány bele nem esik. Meglepetten lépek hátrébb egy lépést, még mielőtt engem használ kapaszkodónak és úgy pislogok rá, próbálva kideríteni, hogy most ezt meg mégis hogyan vagy miért tette, de ahogy a kutyust is meglátom, egy apró mosoly jelenik meg arcomon, miközben jobb kezemben az ezüst kendőt fogom és úgy nézek le még mindig a lányra.*
- Szia neked is... Hát te meg? Ha csak így beleesel az öreg nyanya portékájába, biztosan ideges lesz. *pillantok is az eladó felé, ki egy idős néni és máris csúnya szemekkel nézi a számomra ismeretlen lányt, tehát talán össze kéne szednie magát és felkelni, de nekem aztán mindegy végülis.*
- Aha, szerintem meg is veszem... *és végül táskámba is nyúlok, majd a fekete bőr pénztárcámat elővéve nyújtom is át az árát a nőnek, kinek így most el is terelem a figyelmét egy időre a másikról, majd ez után a pénztárcám elteszem és a kendőt szépen a nyakamba kötöm. Bár tény, hogy jó idő van, de ez most mégis jól esik, tehát szóljon csak meg valaki...*
- Amúgy Daphne vagyok, a Mysterioból! Na és te? *döntöm meg picit a fejem és jobb kezem idő közben felé nyújtom, hogyha ő is be akar mutatkozni, akkor maradhatunk a formaságnál, mivel nálunk így szokás.*
- Egyébként sose néztek a lábatok elé, csak mentek, ahogy alakul? *a mosolyomon látszik, hogy ez csak egy kis piszkálódás, nem pedig beszólás. Kezemet visszahúzom azért és zsebeimbe süllyesztem, így lépek el az áruk közeléből, mivel nem ártana tovább is mennem.*
- Nem láttál valamerre egy kisebb tükröt? *nézek is körbe, majd beletúrok fekete tincseim közé és türelmesen várom, hátha Ashi tud segíteni nekem. Lehet, hogy már majd három éve ide járok, de én se tudhatok mindent és ki tudja, hogy melyik árus pakolt ki tükröt, ami mellett a másik lány elsétált még az előbb... Ha meg egyik sem, akkor jöhet az antikvitás.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-29, 4:01 pm

*Sikeresen be estem az egyik árushoz az én hülyeségem miatt, de felülök rögvest a sarkamra és úgy nézegetem a kendőket. Egy lányt pillantok meg, kezében ezüst kendővel. A feltett kérdésre inkább először egy jó tanáccsal szolgál melyet jobbnak láttok be is tartani.*
-Szép jó napot!*köszönök az eladónőnek, mint egy illedelmes kislány. Ami elég érdekesen jön ki és inkább meg gondolom magam, hogy veszek valamit is.*
-Engem Ashinak hívnak úgy szint Mysterioból való vagyok. *válaszolok s kezet fogok Daphne-val. Megmozgatom a lábaimat és a kezeimet, hogy minden csontom egyben van-e. A megjegyzés hallatán elmosolyodok.*
-Igen. Mi csak ilyenek vagyunk, nem tudunk rendesen menni. Vagy épp balul sül el egy játék, melyben általában én vagyok az áldozat.* Nevetek, és megsimogatom a kutyuskámat. Ki erre elégedetten csóvája a farkát. A következő kérdésre már elgondolkozok egy csöppet, mivel fele utat csukott szemmel tettem meg nem igazán tudom, hol lehet tükörbolt.*
-Milyen tükör kell?* érdekelődöm meg, hátha úgy tudok segíteni neki. Bár lehet, hogy tudok egyet legalább is reggel mit ha lett volna egy itt.*
-Ha jól emlékszem reggel még volt itt valahol egy tükörárus, de nem biztos, hogy itt van még.*Mesélem, de nem mertek pontos helyet mondani neki, mert azt tudom, hogy itt kell lennie valahol...*
~Vagy az erdőben láttam... Ott miért van szükség tükörre?~* kicsit elhúzom a számat mikor végig gondolom, de inkább fel teszek egy másik kérdést.*
-Mire kell a tükör, mert nálam van egy...*kérdezem barátságosan.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-29, 4:14 pm

*Az ember időnként meglepően érdekes ismeretségeket képes kötni, olyan szituációk alakulnak ki, amelyekre nem számít, így hát most is ez a helyzet áll fenn, ugyanis meglepetten pillantok le a kendők között guggoló lányra, na meg annak kutyusára is és végül egy jótanáccsal is szolgálok nekik, mivel az eladó nem nézi túl jó szemmel, ahogy valami gondja lesz a portékáinak. Végül a lány felkel, majd már be is mutatkozik nekem, így rázunk is kezet, majd biccentek is egy aprót.*
- Exos vagy Inflás vagy? *ezt csak úgy kíváncsiságból kérdezem meg, ugyanis cruos sentinelként az összes cruosat ismerem, mégha csak látásból is és vele még biztosan nem futottam össze egyszer sem. Miután a lány válaszol, már tovább is lépünk a témán, így hallom meg, hogy ezek szerint játszadoztak egy kicsit, de tovább nem kérdezősködöm erről, elég sok féle játékot lehet játszani egy kutyussal, inkább a tükröt keresem most már tovább, amiért eredetileg lejöttem ide. *
- Igazából csak annyi a lényeg, hogy két kezembe tudjam fogni, tehát ne túl nagy, de azért ne is nagyon mini. *magyarázom is a lánynak és amikor egyfajta tükörárust emleget, szemöldökömet is felvonom kissé, mivel igen meglepő, hogy olyat is talált, ugyanis én magam még soha nem láttam egy ilyen kofárt sem. *
- Hát, szerintem már nincs itt, kiszúrtam volna. *mosolyodom is el szelíden, majd végül meg is indulok a főutca felé és hogyha a lány velem tart, akkor már együtt bandukolunk az antikvitás felé.*
- Egy varázstárgyat szeretnék készíteni belőle. Tudod, tegnap ereklyetanból tanultunk egyet és meg akarom próbálna ma is, hogy lássam, mennyire is megy. *magyarázom is el neki, hogy pontosan mire is szolgálna az a tükör, majd végül még hozzáfűzök valamit.* - Szóval köszi, de a tiéd nem lenne jó, ugyanis a használat után összetörik, tehát nem rongálom meg a cuccod. Van egy antikvárium a közelben, benézek oda. Ha gondolod, velem tarthatsz. *vetem is fel az ötletet, így a már jól ismert útvonalon haladok tovább, hogy megtaláljam azt a cégért, ami jelzi az antikvitást.*
- Egyébként te csak kutyát sétáltatni jöttél le ide vagy akad valami konkrétabb célod is? *kérdezek akkor már én is egy kicsit, majd ha már így alakult, még egy kérdést felteszek neki.*
- És mióta jársz ide? Mert fura, hogy még nem láttalak a környéken. *gondolkodom is el mindezen, hiszen azért én elég gyakran mászkálok erre-arra, csak kiszúrtam volna, ha más miatt nem, hát a haja színét biztosan felismertem volna.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-05-29, 4:49 pm

*Ismerkedési formán én is toppon vagyok, mit nem mondjak. Most estem be majdnem az egyik kirakatban, mi képen az ott álló lányt hátrább kényszerítem. Szerencsére nem veszi a szívére, legalább is én erre következtettek. Egy jó tanácsot meg is fogadok tőle, majd be is mutatkozunk egymásnak. A kérdésén egy pillanatig elgondolkozom, de mikor meg pillantom a jelvényét rögvest tudom, hogy miért nem említette a Cruoris-t.*
-Inflatus. Akkor, te meg Cruoris-os vagy ugye?*kérdezem mosolyogva, a válasza után meg említi, hogy milyen ügyetlen vagyok, mert beestem, de nem rosszból. Ezen a témán gyorsan át is siklunk és már a tükrökről beszélgetünk. Leírása alapján elgondolkozok egy kicsit majd megemlítem, hogy reggel láttam itt egy tükörárust, ami lehet, hogy az erdőben volt. Elindulunk az árusok közt egy szél fuvallat sós víz szagát hozza felénk ami nem meglepő hisz itt van a víz mellettünk. A válaszára csak bólintok, mert hát sok idő eltelt reggel óta. Mikor elkezdi magyarázni, hogy mire kell a tükör elgondolkozok azon, hogy én mikor fogom ezt tanulni és rá kell jönnöm, hogy addig lesz egy kis időm mást is megtanulni.*
-Ha nem gond elkísérünk.*Mosolygok rám.*-Amúgy csak itt botladozunk egész nap majd este, tanulni szeretnék, de ha lejövünk ide soha sincs konkrét célunk.* A következő kérdésére rögvest tudom a választ, de nem válaszolók rögtön csak fél perccel később, mert addig a kutyámra figyelek ki majdhogynem meg kerget egy macsekot.*
-Áprilisban jöttem. Gondolom, régebb óta jársz ide. Pontosan mióta?* kérdezem és a válasza után ismét felteszek egy másik kérdést.*
-Honnan jöttél, ha szabad tudnom?*ha már így be este mellé egy kicsit ismerkedjünk meg.*
//fagy//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-03, 2:05 pm

// 2. Pusztítástan óra házi //

* A kimerítő tegnap éjszaka a fogadóban ért véget hova betértem a Pokol szájában tartott buli után. Semmi erőm nem volt visszamászni a Mysterioba így úgy gondoltam, hogy kiveszek egy szobát és itt alszom ki magam. Ez meg is történt s bár sokat nem aludtam mégis úgy érzem, hogy a másnaposság és az italok elfogyasztása utáni tompaság sem környékez meg minek kifejezetten örülök, utálok, egyszerűen rühellek nyomott lenni. Az ébredés után egy kicsit még lazulok az ágyban de aztán kikászálódom és a fürdőbe térek hol lemosom magamról az éjszaka mocskait. Mivel nem úgy készültem, hogy nem a szobámban töltöm az éjjelt így visszaveszem a tegnapi ruhám, kibírom addig míg vissza nem térek így már csak a frizurám rendbetétele marad s már itt sem vagyok. Kifizetem a szobát és elhagyom a fogadót, a tűző nap bár bántja a szemem úgy vélem lehetne ettől rosszabb is. Ahogy a főutcán tartok megpillantok a fogadótól két sarokra a falnak dőlve egy srácot ki ismerős nekem tegnap estéről. Bizony emlékszem arra, hogy rám nyomult de mivel én más után érdeklődtem így koccoltattam mit igen rossz néven vett. Ismerős a szitu, én is kiakadnék ha egy srác elküldene, sértené a hiúságom igen csak na de fura nekem, hogy pont itt tétlenkedik így ahogy közelebb érek hozzá vetek is rá egy gúnyos pillantást.*
- Csak nem követtél? Hidd el nem volt értelme...* a nélkül, hogy megállnék sétálok tovább több figyelmet nem is méltatva rá mire megérzem a derekam táján a pöccenést. Lassítok s ahogy megfordulok és lenézek látom, hogy a cigicsikkjét pöckölte nekem s már el is rugaszkodik a faltól s feszengve tesz felém pár lépést.*
- Mire vagy annyira nagyra magaddal? Ócska r*banc vagy semmi több.* intézi hozzám becsmérlő szavait mit a sértettségének tulajdonítok be semmi másnak. Tény és való, hogy szeretem a férfiak társaságát kik tudják miként kell egy lány kedvére tenni, de nem hiszem, hogy e miatt így kéne beállítania, nem is ismer.*
- Ó igen? Ha így gondolod minek koslatsz utánam?* vágom keresztbe kezeim a mellkasom előtt ahogy a szemöldököm is felvonom.*
- Jó lenne neked ennek a r*bancnak a társasága ne is tagadd.* biztos vagyok ebben s talán egy kis önelégültség is lappang szavaimban így egy mosoly is az arcomra szökik. Amire nem számítok az a pálcája mit hirtelen kap elő s szegez rám, némi fáziskéséssel de én is megteszem ezt s figyelve tartom rá. Nem tudtam, hogy mágus, a suliból nem ismerős bár ez nem kizáró ok mivel alig ismerek valakit de ha így áll a helyzet... állok elébe.*
- Majd én megleckéztetlek úgy tűnik rád férne egy kis agyabugyálás.* sziszegi felém mire én jóízűen felkacagok. A támadás már meg is indul felém egy Reducto kíséretében mire túl későn kapcsolok, nincs időm létrehozni a védelmező falat. A bekapott varázslat következtében repülök pár métert durván landolva a poros betonon de több kell ennél, hogy megfutamítson így felkelve pálcám már rá is szegezem.*
- Ego flammatum!* célzom meg a combját, hangom igen határozott hisz a pyromágia az egyik kedvenc tantárgyam így biztos vagyok abban, hogy betalálok. Ellenben ő ezt kivédi úgy látom igen könnyű szerrel mire bepöccenek. Tőlem körülbelül másfél méternyire egy fadarab hever a fa tövében így pálcámat ráfogom és pöccintek vele egyet.*
- Flagellum quendam!* a fadarab formálódni kezd míg végül a Vorgulis fel nem veszi végső alakját sok sok kis indával ellátva. Pálcám ezután a srácra emelem mire az indák el is kapják és teste köré csavarodnak teljesen leszorítva karjait a testéhez. Önelégülten sétálok felé lassan elégedett mosollyal a képemen s tőle kb. egy méternyire állok meg szemeibe pillantva.*
- Kevés vagy te ide mint hóhérban az együttérzés. Tudjad kivel állsz le öcsi.* annak a képén is mosoly húzódik s egy füttyszó után a legközelebbi utcasarkon a háta mögül kifordul három korabeli srác kik megindulnak felénk.*
- Azt hiszem ez kölcsönös...* érti az utóbbi szavaimra s bár ő egyenlőre még ártalmatlan rám nézve a másik három is pálcát húz elő zsebéből segítve haverjukon. Egyenlőre nem futamodom meg csupán hátrálok pár lépést, pálcámat már rá is szegezem az egyikre, megrajzolva felé a kört minek közepét meg is pöccintem.*
- Fatum orbium!* indítom felé árnygömböm mi el is kapja kissé az oldalát s valahol mögötte landol a kukának nekiütközve. Társai csak arrébb ugranak tőle s bár fájdalmas kiáltása igen csak kibírhatatlan kínokról árulkodik, nem hátrálnak meg. Egy magasabb, barna hajú is babrálni kezd a pálcájával s villámgyorsan létre is hoz három vércsápot mikkel nem igazán akarok érintkezni.*
- Salvio hexia!* alkalmazom a védővarázs varázslatot de talán későn reagálhattam mert már lábaim köré is csavarodik a három s egy mozdulat hatására ki is rántják azokat míg a földre nem kerülök.*
- Signalirum!* kínlódom ki az igét ajkaim közül megcélozva a vércsápokat megidéző fazon fejét. Egy kis időre kivonhatom a játékból mivel nem fog pár percig hallani egy árva kukkot sem, csápjai letekerednek rólam én pedig felpattanok míg ő bizonyára megszünteti a varázslatot hogy ne vérezzen el, na de még mindig van egy ki kiszabadítja a Vorulissal lekötözött pasit és úgy tűnik, hogy az árnygöbbel eltalált fiút is meggyógyította így a létszám ismét majdhogynem teljes. A túlerő egyértelmű a számomra nem hiszem, hogy lenne elég erőm leteremteni mind a négyet a tegnap éjszaka és ennyi varázslás után így egy kisebb vacilálás után hirtelen vetek hátat nekik és iramodok neki az utcának. Áldom magam amiért nem csizmában jöttem le bulizni hanem egy kényelmes, csini kis balerinacipőben így tudok futni ahogy csak bírok. Egy kis utcán lefordulva az erdő felé veszem az irányt a kezemben szorongatva pálcámat de nem állom meg, hogy ne nézzek hátra így látom, hogy mind a négyen loholnak utánam.*
- A francba!* sziszegem magam elé s ha nem tartanék mocskos játékuktól akkor bizony nem is sietnék ennyire, de az a bennem megmozduló félelem arra sarkall, hogy fussak, fussak ahogy csak bírok. Néha hátranézve látom, hogy a távolság rohamosan csökken köztünk így a kétségbeesés is megkörnyékez szidva magam, hogy vajon miért is nem a révész felé vettem az irányt?! Nem tudom, de most már nem hiszem, hogy lenne erőm visszafutni odáig, főleg, hogy már látom is magam előtt a szivárvány tavat minek felszínét cirógatja a délutáni napsütés így szépséges színkavalkádba öltözteti a tó felszínét.*
~ Mit tegyek, mit tegyek? ~* ha bánni nem is bánom, hogy néha nagy a szám azért legközelebb körültekintőbb leszek és megbizonyosodom a felől, hogy egyedül van az ellenfelem avagy sem. Felmerül bennem a káoszfüst alkalmazása és még sok egyéb, de azt hiszem az lenne a legjobb, ha keresztbe átsétálnék a tavon, így jelentős előnyre tennék szert és még talán időm is lenne megbújni valahol míg ezek megkerülik a tavat. Ahogy a partra érek tehát már tudom mit fogok tenni, lerúgom magamról a kis cipellőket mikért vérzik a szívem de hát majd visszajövök értük maximum s már teszem is enyhén remegő lábam a víz felszínére. Próbálok lenyugodni de ez a huzamos futás igen csak rángatja az idegeim, de nincs időm a pihenésre, pálcám már a vízhez érő lábamra is szegezem.*
- Aqua ingressus!* érzem amint valami történik a talpam alatt, mintha sűrűsödne a víz, nem állom meg, hogy ne nézzek a hátam mögé s már látom is a fazonokat kik nem messze tőlem már lassítanak is és jóízűen nevetnek a látványon.*
- Még mit nem? Ne nevettess, csak nem vízen akarsz járni?* érkezik felém az egyik másik lenéző szó. De, én ezt akarom s azért mert ő nem ismeri a varázslatot az nem jelenti azt, hogy nem létezik de nem érdekel, nem foglalkozok velük hisz úgy tűnik azt hiszik keresztbe is szorítottak. Koncentrálok és várok mert nem akarok a térdig érő vízbe pottyanni itt még félő, hogy utánam jönnének de pár pillanat eltelte után na meg a fiúk pár méternyire lévő távolsága már arra sarkall, hogy menjek. Neki is iramodok, eleinte csak lassan lépkedek magam is bizonytalanul de aztán felbátorodok és kapkodom a talpaim mik alatt érzem azt a furcsaságot mint már korábban is.*
- Sectusempra!* hangzik el tőlük az ige mi ugyan nem talál be de megijeszt így kezdek el futni ám nem jutok sokáig, a koncentrációm megszakad és én a vízbe zuhanok. A víz bár kellemes de felszínre kell törnöm mielőtt, hogy megbizonyodhassak arról, hogy elég messze kerültem e a parttól. Amint ez megtörténik szemeim a három parton álló fiú felé vetül, egy - aki megakart szerezni magának - térdig áll a vízben azon tanakodva, hogy utánam jöjjön e avagy sem.*
- Hagyd fenébe Tony! Nem éri meg...* szól neki egyik haverja kinek szinte hálás is vagyok.*
- Gyere, van ennél különb is.* szól egy másik s ahogy elnézem ezt a Tony nevezetű gyereket még innen is látom, hogy egész testében meg van feszülve és nem akaródzik neki futni hagyni. Ezért meg is indulok lassú mellúszásban a túlpart felé, bár nem ott szándékozom kimenni nehogy meggondolják magukat és ott várjanak rám a nádasban elbújva, de míg eldönti, hogy mitévő is legyen velem kapcsolatban addig tartom az irányt. Kifáradtam, a fáradtság fájdalma karjaimat is megkörnyékezi így alig-alig jutok előre, visszatekintek hát mikor is látom, hogy ellenfelem kisétál a vízből és haverjaival megindul arra felé ahonnan mindannyian érkeztünk. Megállok s nagyot sóhajtva kutatom fel tekintetemmel a legrövidebb utat a partra, a félelem mi megkörnyékezett egy kis időre visszavonulót fúj s eltűnik, nem értem, hogy egyesek miért nem értenek a szóból de hát ilyen és ehhez hasonló dolgok számtalanszor megtörtént már velem, igaz koránt sem fajultak idáig a dolgok.
Szerencsére zökkenőmentesen érek partot de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy itt a tó körül ólálkodnak engem keresve így résen léve, osonva haladok fától-fáig, bokortól bokorig míg nem elérem a révészt és megkönnyebbülve nem ülök bele a csónakba mi visszaszállít a Mysterioba.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 5:02 pm

*A kastélyba való visszatérés helyett mégis inkább egy kis sétával töltöttem az időt, de most, hogy már a révnél vagyok - ugyanabba a felszerelésbe, mint amibe nemrég voltam -, úgy érzem, hogy nincs nekem türelmem a révészre várni azért, hogy visszatérjek a suliba, így pálcámat elővéve a lábaim elé mutatok, majd kavargatni is kezdem az óra járásával megegyező irányban a levegőt.*
- Nimbus involatus! *minek hatására nemsokára egy kis forgószél jön létre a lábaim alatt, mely már fel is emel, ahogy én azt kérem tőle, tehát gondolati úton irányítva a lábaim alatt lévő kis légörvény. A pálcám elteszem és most már az iskola felé is indulok, de valahogy mégis elnézek a nyílt óceánra, ugyanis még mindig Félixen jár az agyam, így gondolok egyet és a víz felé indulok, körbenézni egy kicsit. Valami belső késztetés, talán a hatodik érzékem azt sugallja, hogy menjek arra, biztosan jó lesz és miután már jó ideje úton vagyok a csodálatos víz felszíne fölött pár méterrel, észre is veszem az ismerős fiút, méghozzá egy aranyos kis vitorláson. Már el is mosolyodom őt látva, de aztán eszembe jut minden, így a mosoly megszűnik, én pedig a fedélzet fölé repülök, így talán most már észrevesz, hiszen nem vagyok láthatatlan vagy bármi.*
- Immotus! *mondom is ki a varázsigét, így szüntetve meg a forgószelet, mely miután eltűnik a lábaim alól, én már le is érkezem a deszkára és úgy nézek Félix felé.*
- Szép kis hajó! Hogy-hogy itt vagy? *kérdezek is rá kíváncsian, mintha nem az én megjelenésem lenne a meglepőbb, így lépek picit közelebb hozzá, de még mindig megtartom a kellő távolságot, így a biztos.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 5:14 pm

*Közel két órája a nyílt óceánon tengetem időmet, semmi kedvem nem volt visszamenni a kastélyba, azok után, hogy Daphne-val picit összevesztünk, tán jobban is mint kellett volna. Ha már van hajóm és engedélyem arra, hogy behajózzak vele, úgy döntöttem ez most jó alkalom lesz arra, hogy kiszellőztessem fejem, távol mindentől és mindenkitől. Ide kevesen jöhetnek el, mert úszva hosszú lenne megtenni a távot, s más hajó nem szokott a közelembe jönni. Én magam a fedélzeten tartózkodom, a hajó orrában, a korlátnak döntve hátamat. Az eget kémlelem, továbbra is a felhők járását figyelve, miként változik a szélirány. Olykor-olykor megnézem merre is haladok, de töretlenül haladok előre, a nyílt vízen, mostanra már jócskán elhagyva a kikötőt és a szigetet. Ahogy így ülök, gondolataimba merülve, az eget figyelve észreveszek egy eleinte apró fekete pontot, ami ahogyan közeledik felém, lassan kivehetővé válik, hogy Daphne érkezik. Először hinni se akarok a szememnek, de amint biztos talajt ér a hajón úgy állok én is fel. Ügyetlenül lépek párat előre, ügyelve hogy ne menjek hozzá közel, látván, hogy tartja a távolságot.*
- Kösz! Gondoltam hazamegyek… *Nézek rá őszintén és mintha a legtermészetesebb dolgot mondtam volna, úgy mosolyodom el egyből. Egyébként már nem abban a ruhában vagyok, melyben kora délután, azóta átöltöztem. Lábamon csak egy halásznadrág van, felül pedig már semmi. Nem fázom, pont kellemes most az idő.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 5:19 pm

*Nem hétköznapi, hogy valaki így közlekedjen, de én amióta pusztítástanból tanultuk, már megszerettem ezt a fajta varázslatot, így igen sokat gyakoroltam, na nem úgy, mint a vízenjárást, amelyben még mindig kissé ügyetlen vagyok, de azért kis távokon megy. Ahogy megpillantom Félixet, viszont tudom, hogy nem most kéne eltűnnöm és nem is akarok, így érkezem is meg a fedélzetre, engedélye nélkül, majd végül nézek is fent körbe. De a szavaira csak elhúzom a számat, mert azért erre nem számítottam, hogy majd hazamegy.*
- Most szívatsz? Mégis mi a fenéért mennél haza? *na nem, azt már nem akarom, hogy ismét egy olyan ember tűnjön el az életemből, aki számomra fontos. Egy bizonytalan lépést még teszek felé, nem is érdekelve, hogy mennyi ruha is van rajta, hiszen láttam már így és tekintetem is ellágyul.*
- Én nem akarom, hogy elmenj. Ugye nem komoly? *kérdezek is rá picit halkabban, folyamatosan a szép szemekbe nézve, de aztán ha válaszol, ismét a hajtó vizslatom tekintetemmel.*
- Nem baj, hogy itt vagyok? *kérdezek is rá, hiszen lehet, hogy a mai után látni se akar, ahogy én se akartam őt, de most mégis, valamiért örülök annak, hogy itt lehetek, hogy azért vele vagyok, mégha nem is éppen úgy, ahogy a legjobb lenne, hanem ellenségeskedve, de talán majd jobb lesz idővel a helyzet.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 5:34 pm

*Nem tudok az ilyeneken már meglepődni, valahogy természetesnek tűnik a számomra, hogy Daph repülve közeledik, persze elcsodálkozom néhány pillanatra, mert még nem láttam így ilyet, de nincs időm ezen agyalni. Felocsúdva a látottakból szökkenek talpra, s kissé sután lépek néhányat, hogy köszöntsem a váratlan leányzót. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ő fog még ezen a hajón állni, bár megbeszéltük hogy egyszer elviszem kirándulni, de a mai után…*
- Még nem tudom pontosan! Miért? Hát lássuk csak! Mert fájdalmat okoztam neked, mert nem bízol bennem, mert mással csókolóztam, mert összevesztünk… *Sorolnám, de több így nem jut hirtelen az eszembe, persze ezek a gondolatok a fejemben máshogy hangzanak, ám a lényegen nem változtat. Látom szemében, hogy nem akarja, s hangjából is érzem, hogy azt szeretné maradjak. Most mit csináljak? Szeretem, de ha kimondom úgyis kinevet, vagy megint minden kezdődik előröl, azt pedig nem akarom. Ha hallgatok csak elveszítem. Közelebb lépek, alig választ el kettőnket másfél méter.*
- Hogyha szeretnéd, maradok! *Talán mégis van remény vagy csak én látom másként? Félrebillentem fejem, végignézek rajta. Ugyan olyan csodálatos és gyönyörű, mint legelőször csak mosoly nélkül. Meg akartam magamnak szerezni, elvenni mindenkitől és megszerezni. Eleinte valóban, mint egy trófeaként, de idővel ez mássá vált. Hiányzott, aggódtam érte, féltettem, örültem ha látom, ha mosolyog és nevet. Már nem akarom elvenni senkitől, csak boldognak látni.*
~Úgyse hinne nekem!~ *Elmosolyodom a kérdésen, hiszen jól tudja, mit felelek rá, kár kérdezni.*
- Nem, egyáltalán nem baj… örülök, hogy itt vagy! De.. honnan tudtad hol vagyok? *Érdeklődöm, bár lehet nem is keresett, csak idevetődött, noha fura egybeesés.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 5:41 pm

*Ha már észrevettem, még szép, hogy nem mehettem el másfelé, nem is akartam, így érkezem is meg a hajóra, majd már beszélgetésbe is kezdünk. De amikor azt hallom, hogy el akart menni, bizony alig hiszek a fülemnek, nem is értem, hogy miért, de amikor kifejti nekem szépen, hogy én vagyok a hibás ezért az egészért, csak lassan fordítom el a fejemet, mert ugyanúgy tudnék vele most veszekedni, mint pár órával ezelőtt, elmondani neki, hogy ugyanaz az álláspontom, ugyanúgy rosszul estek a dolgok, de nem, tovább kell lépnem, barátként kell rá néznem és akkor nem lesz semmi gond.*
- De ott van neked az a másik csaj is, akivel még bármi lehet. Nem egy ember miatt kell lelépni. *felelek is neki, de azért kis szünet után kibököm, hogy én szeretném, hogyha maradna, mivel fontos nekem, még mindig és egy ideig az is marad.*
- Már mondtam, hogy szeretném, szóval akkor nincs miről beszélnünk, maradsz és kész. *mosolyodom is el és hangom is igen határozottan cseng. Körbenézek itt fent, aprón utalva, hogy érdekel a hajója, de aztán inkább mégis ittlétemre kérdezek rá.*
- A hatodik érzékemnek hála tudtam, megéreztem, hogy itt vagy. Szóval azért is vagyok most itt. Na de mondd csak, nem vezetsz körbe? *lépek is az ajtó felé, amely bizonyára levezet majd minket valamiféle kabinba. Jó lenne tudni, hogy mégis milyen belülről és legalább nem ácsorognánk itt, mint két hülye, kínosan álldogálva.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 5:52 pm

*Kifejtem, igen kifejtem, hiszen kérdezte, de ahogy rákontrázik jószerivel mellbevágó érzéseket kelt. Ha nem Daphne lenne bizisten úgy üvöltenék éppen rá, hogy megmozdulni se tudna, így csak nagy levegőt véve benntartom, hogy véletlenül se kezdek bele, mert azt egyikünk sem teszi zsebre. Szemeimben ettől függetlenül láthatja a haragot és a dühöt, amit kiváltott belőlem ezzel a szövegével. Hiába fordítja el fejét én akkor is tudom, hogy mit gondol.*
- Daphne az isten szerelmére… *Lépek elé, nem nyúlva hozzá. Tekintetét fürkészem, fogalmam sincs, hogy mit mondjak, aztán megadva magam lemondóan megcsóválom fejem.* - Basszus! Daph! Hogy mondjam neked, hogy megértsd! Nem létezik más lány a szemembe, hogy bizonyítsam be? Vak vagy, vagy szimplán játszod az idiótát. Jó szívatni, igaz? Valld be és megnyugszom! *Akaratlanul is ingerültebben szólok, mint ahogy szeretnék. Ezzel nagyon felidegesített.*
- Szeretlek! *Nyögöm ki elfulló hangon,aztán egyből el is fordulok a korláthoz lépve kapaszkodom meg benne, olyan erősen, hogy elfehérednek tőle az ujjaim. Tekintetemet a távolba mélyesztem. Sokáig nem szólok semmit, egyszerűen csak hallgatom a szavait. Elmorzsolok egy mosolyt, de nem fordulok felé, pedig tudom, hogy az előbb ő is mosolygott. Megkér, hogy vezessem körbe én pedig nem tudok nemet mondani. Jobb kezemet ökölbe szorítom és finoman rácsapok a hajókorlátra, ami beleremeg.*
- Kezdjük lent, ott több a látnivaló! *Tárom ki kezemet a hajókabin ajtaja felé, hogy arra indulunk elsőként. Nem nézek a szemébe, azt most kerülöm, túl gyenge vagyok ahhoz.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 6:00 pm

*Én nem érzem úgy, hogy bármire is rákontráznék, egyszerűen csak elmondom azt, ami bennem van, mivel mindig is ilyen voltam és ezt Félix is már tudhatja, hiszen ismer már egy ideje. Na de érzem ám, hogy nem tetszik neki az, amit mondok, ezt szavai hangsúlyából is tudom, na meg abból, amit mond.*
- Nem Félix, én nem szívatlak és kössz, de idióta sem vagyok. Csak azt mondom, hogy ott az a másik csaj, aztán ki tudja, hogy még mi alakul ki közöttetek. Én barátként itt leszek, ha kellek. *nézek is bele a szemeibe és próbálok a lehető legnyugodtabb maradni, bár kezeim kihűlnek az idegességtől. Nem akarok ismét vitatkozni vele, eszem ágában sincs. Ekkor jön egy szó, amire ajkaim is szétnyílnak, oly nagyon meglepődöm azon, amit mond, de már el is fordul, én pedig csak egy aprót nyelve próbálom meg feldolgozni a hallott információt, de most mégse mondok rá semmit, inkább terelem a témát és ezzel együtt magunkat is, hogy nézzünk körbe, mutassa meg, milyen is ez a vitorlás, mert szépnek szép, de a belsejére is kíváncsi vagyok. Ahogy viszont a korlátra csap, picit beleremegek, nem bírom az agressziót azt hiszem jelen pillanatban.*
- Nyugodj már le, ha ennyire ideges vagy, ugorj bele a vízbe és majd lenyugszol. *forgatom is meg szemeimet picit, de aztán már lefelé is haladunk, így lépkedem le utána, de mivel a lépcsőn sikeresen botlom egyet, hála a félrelépésemnek, két kis kezem az erős vállakra kerül, arcom pedig a fiú hátának ütközik egy pillanatra.*
- Áucs... *motyogom halkan, de ahogy visszanyerem az egyensúlyom, már fel is egyenesedem, eleresztve Félixet is.*
- Bocs, csak csúszik... *de hogy mitől, azt már ne tőlem kérdezze, így picit zavart mosollyal arcomon lépek is le, hogy körbenézhessek, mivel nagyon is érdekelne, hogy mit látok majd.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 6:16 pm

*Néha úgy érzem, hogy egyáltalán nem értjük egymást, valami hiányzik kettőnkből, amit még nem találtunk meg. Súrlódunk, csiszolódik a dolog, egyáltalán nem baj, jó ez így, de olykor fárasztó tud lenni, főleg ha olyat mondanak, amit nehezen kezelek. Sosem voltam szent, ezt nem állítom, mégis van egy határ, amit nem jó feszegetni.*
- Remélem most magadból indultál ki. *Tudom le az egészet ennyivel, s mert ugyan lenne még mit mondanom, nem akarok több kellemetlen percet okozni, főleg nem veszekedni, márpedig lassan odáig fajul újfent a dolog. Ennek elkerülése végett kinyögöm azt az egyetlen szót, amit már rég meg kellett volna tennem és akkor minden rendben lenne vagy sem. Ezt már sosem tudom meg. Elfordulok, tudom, hogy megleptem, magamat méginkább. Most hálás vagyok, hogy tereli a témát, ezzel kettőnket is, csak nem tudom meddig fogom tudni a kettőt elválasztani egymástól. Mostanra azt sem tudom, hogy ő mit érez.*
- Minden oké, már úsztam! *Jelentem ki, amint felé fordulok egy apró mosolyt erőltetve arcomra. A hajókabinhoz lépek, hogy kinyissam, és amíg azon gondolkozom előre kellett volna engedni, ezt megcáfolja az a tény, hogy Daph szabályszerűen lefejeli a hátamat, ahogy megcsúszik az egyik lépcsőfokon. Rémülten pillantok hátra, kezeimmel hátranyúlva oldalam mellett, hogy nem csússzon tovább.*
- Bocsi, ez az én hibám azt hiszem! Megütötted magad? *Kérdem. Végül csak belépünk a hajótestbe, innentől előreengedve a lányt.* -Vigyázz, ott van még három lépcsőfok. *Jelzem, nehogy megint orra bukjon. Rálépve az első fokra rögtön fény gyúl, melyet a mennyezetre szerelt csillár biztosít. Mindenütt lakkozott tölgyfából, vörös és ezüstszínű bőr illetve selyemhuzattal borított fotelek, szekrények, ágy található, dohányzóasztallal, bárpulttal. Emellett van a zuhanyzó és a mosdó. A padlót vörös bársonyszőnyeg borít, nagyon finom és kellemes tapintású.*
- Iszol valamit? *Hagyom, hogy felfedezze magának a területet, nem rejtegetek semmit, főleg nem pucér csajokat, s amíg ő nézelődik, én csinálok valami frissítőt, magamnak személy szerint koktélt.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 6:24 pm

*Tényleg nem értem én ezt a fiút, mintha valamit mindig félre akarna érteni, amit mondok. De ahogy megkapom a visszaszólást, csak durcásan nézek rá. Már nem is értem, hogy ezzel mire akar kilyukadni, de hogyha esetleg Tak-ra utal... Hát, mi már rég elszúrtuk egymásnál a dolgokat, de tény, hogy a jövő még bármit hozhat, főleg hogyha Félixel ilyen szuper marad a kapcsolatom. Amikor viszont meghallom, hogy szeret, félek elhinni, mivel oly sokszor hallottam már ezt a szót és mindenkinél mást jelent és ugyanúgy csak fájdalmat hoz magával. De a témát terelni kéne, el kéne menni körbe is nézni, így hát előre engedem, hiszen ő van itthon, én pedig mögötte sétálok lefelé és mivel kissé nedves a lépcső, már meg is csúszom, szépen Félixre esve, ki már el is kap, én pedig csak fejemet fogom meg cseppet.*
- Jó kemény a hátad! Tiszta izom vagy, picit fel kéne hízlalni téged. *ugratom most már jókedvűen, egy pillanatra el is feledve a fenti dolgokat, majd végül már haladok is tovább, most előre lépkedve, de amikor hallom, hogy még van három lépcső, csak Félix felé fordulok.*
- Ne gonoszkodj, nem fogok seggre esni. *jelentem is ki, majd végül rálépek a vörös szőnyegre, így tárul elém az egész hajóbelső, minden, tehát a bútorok, a fürdős rész, a hálószerű hely és gondolom valamiféle konyha is található itt.*
- Hű, ez nagyon gyönyörű és iszonyúan otthonos. *csüccsenek is le az ágyra, mert hát miért ne oda üljek és mivel egy hajón vagyok, ki is bújok a cipőimből, majd a zoknikat beletűröm és most már mezítláb ücsörgöm, így túrva bele lábujjaimmal a puha szőnyegbe.*
- Ühüm, kérek. De ugye nem fogsz egész nap morogni velem? Mivel szándékomban áll ma le se szállni rólad és rád erőltetni a társaságom, ha már ilyen szép helyen vagyunk. *pislogok is rá, tehát nyújtom én a béke jobbot, melyet remélhetőleg elfogad majd. Tényleg szeretnék még maradni egy ideig és valahogy úgy érzem, hogy ennek Félix örülni fog. Ha pedig mégsem, majd közli velem, elég nagyfiú már.*

» Mystral főutcája
» Mystral parkja