Mystral kikötője - A rév

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 6:40 pm

*Esetleg azért, mert nem csak a csajoknak vannak érzéseik, hanem olykor esetleg a pasi is érezhet valamit és nem mindig kell sziklakeménynek mutatnia magát. Mi is érző emberek vagyunk, fogalmam sincs melyik idióta találta ki, hogy mi csak rosszat akarunk, nah meg dugni a csajokat. Bárhogy is, de nálam nem így működik. Persze, volt erre is példa számtalan, velük is ugyan olyan jól bántam, mintha szerettem volna őket. Daph esetében ez másként van. Nem csak eljátszom egy bizonyos ideig, csak ő még nem tudja. Első lépésként rögtön feladom a leckét, kinyögöm, hogy „Szeretem!”. Mivel nő és minden nő furcsa gondolkodással rendelkezik, biztosra veszem, hogy nem tudja pontosan, hogyan is gondolom, főként azért, mert hamar tereli a témát, aminek igen hálás vagyok.*
- Ahhoz, hogy elkapjalak és ne legyen bajod kell az erős hát, persze ebben az esetben most nem jött kapóra! *Végre jókedvű, ezért pedig bármire hajlandó vagyok, ha kell hülyét csinálok magamból vagy felhizlalhat, ha örömét leli benne. Körbevezetem, elmondom mit hol talál, bár attól nem tartok, hogy magától ne fedezné fel a helyet. Kívülről nem tűnik annak, de innen belülről igenis tágas, természetesen konyha is van a hajó másik felében, tehát a hajóorrban.*
- Koktél vagy valami töményebben a hölgynek? *Pillantok fel miközben én már a sheakerrel játszom, szememet tovább nyugtatva Daphon miközben leveti cipőjét és elfoglalja az ágyat. Ha megvan, hogy mit kér, elkészítem neki is, aztán egy ezüsttálcán szolgálom fel az italt. Nem ülök mellé, kitudja épp hányadán áll velem, ezért én személy szerint az egyik fotel karfájára ülök.*
- Örülök, hogy tetszik, mint mondtam ráfér kívülről egy festés meg csiszolás, de még ráér. *Szólalok meg, de ő lecsap az előbb beálló csöndre és megindul a nyelve, melyen jót nevetek, fejet csóválva.*
- Nem morgok veled egy pillanatig sem, gondolom nem leplek meg azzal, ha azt mondom, hogy örülök, hogy itt vagy. Addig maradsz, ameddig jólesik, a múltkori kirándulást pedig majd behajtom rajtad, nem felejtettem el. *Kacsintok rá, a poharat a magasba emelve.*
- Újrakezdésre! *És már le is hörpintem a koktél, ami hűsítően csorog végig a torkomon. Picit bele is borzongok, jólesett.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 6:56 pm

*A kedvünk talán valamennyivel változni fog, hogyha lemegyünk a hajó kabin részébe, mivel úgy hiszem, hogy nem a vitatkozás lenne most az elsődleges, én se azért vagyok most itt, nem akarok még több fájdalmat okozni és kapni sem. Tehát szépen követni is kezdem a fiút, de amikor a lépcsőnek hála megcsúszom, picit rá is esek.*
- Hiába van rajtad izom, simán lebírkózlak, mert erősebb vagyok. *húzom is ki magam, mivel egy kis játékosság soha nem árt. Na de sikeresen le is érünk a hajó belsejébe, így nézek körbe és kicsit később már otthon érezvén magam ledobom magam az ágyra és a cipőktől megszabadulva élvezem a puha szőnyeget. Kíváncsi lennék, hogy hol élt eddig, hogy miféle környezetben, de mivel van egy ilyen vitorlása, úgy hiszem, hogy nem igazán kellett aggódnia a pénz végett.*
- Hmm, egy konyak most jól esne, ha nem bánod. *pillantok is rá és csak reménykedek benne, hogy lesz ilyen ital a hajón, mert ha nincs, akkor logikusan bármi más megfelel. Oké, nem iszom meg akármit, de csak nem trafál bele abba, hogy mit nem szeretek. Amikor kész, már el is veszem és végül csak kíváncsian nézek a másikra, hogy vajon miért is ült olyan távol, de hát talán így a jobb.*
- Majd megcsináljuk valamikor, mert még mindig áll, hogy szívesen segítek. *mosolyodom is el és ezen szavak után jelentem is ki, hogy vele szeretnék maradni még egész nap és hogy mivel töltjük az időt, az már teljesen a mi dolgunk lesz. *
- Oké, bármikor behajthatod, hogyha velem akarsz lenni. *és ugye nem mással, de ezt most elnyelem és inkább felemelem én is a poharamat.*
- Arra. *biccentek és le is húzom az italt. Kissé kiráz a hideg, így teszem le az asztalra az üres poharat, majd rázom meg picikét a fejemet is.* - Ez most erős volt. *pislogok aprókat, de nem bánom a dolgot.*
- És most mit csináljunk? *kérdezek is rá, mivel félek én már bármit is felajánlani neki, nem tudom, hogy mennyire lenne jó ötlet, tehát most Félixre bízom, én itt vagyok, ez meg az ő hajója.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 7:08 pm

*Belegondolni egyelőre nehéz lenne, mi lesz akkor, ha lekísérem a hajófedélzetbe, hiszen ott sok minden megeshet, ám nem vagyok az előrelátásnak a híve, inkább a spontaneitás preferálom, ezért is mutatom meg az utat, de jobb lett volna egyenesen ölbe vinni, akkor tán nem csúszik meg a vizes lépcsőfokon, leorrolva a hátamat, mely valóban tömör izém és csont. Daphne jólvan, hál’ égnek kutya baja, csak egy kis kellemetlen ütés, de cukkolni és ugratni tud, egyszóval nem ütötte meg magát jobban.*
- Miből veszed, hogy erősebb vagy? *Nézek rá szemöldököm kissé felvonva, érdekel mire ez a feltételezés. Ha birkózásra kerülne a sor, aligha gyűrne le, noha tuti hogy hagynám magam, már csak a hecc kedvéért is. Ebben a hittben hagyva hagyom, hogy körbenézzen, én addig pedig elkészítem a koktélomat Daphnak pedig a konyakot, mert van a pultban minden, ami szem-szájnak ingere, így hát természetesen a konyak is meglelhető ital a hajón. Átnyújtom az italt, én pedig leülök az egyik közelebbi fotel karfájára, közelebb még nem merek, kitudja miként reagálna, eddig azt se hagyta, hogy átöleljem.*
- Nem felejtettem el, behajtom rajtad, pont eggyel több ürügy, hogy láthassalak. *Húzom tovább az agyát, persze ezt nevetve teszem, nem pedig gorombaságból. Jobban belegondolva, képtelen lettem volna itt hagyni. Koccintunk, mégpedig az újrakezdésre, mert jobb hirtelen nem jutott eszembe, aztán már le is húzom a sajátomat, ahogyan Daph is, mindkettőnket kiráz a hideg, bár engem nem az ital erőssége.*
- Ettél már? Üres gyomorral jó lesz, a fejedbe fog szállni, aztán megint cipelhetlek haza! *Piszkálódóm tovább, emlékeztetve arra a bizonyos ominózus esetre, amikor a clubban picit becsípett. Aranyos volt, bájos és egyben volt benne valami vad, valami merészség. Ahogyan most is.*
- Kapcsolhatok zenét, a bútorokat pedig arrébb tolván a szőnyeg alatt van táncparkett. Vagy beszélgethetünk, de megmutathatod azt a híres nevezetes erődet is, mint ahogyan azzal az előbb kecsegtettél, miszerint legyűrsz, ha akarsz… *Újból felhúzom szemöldököm. Nyugodtan lehet kihívásnak tekinteni.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 7:20 pm

*A kis csúszás előfordul, így dőlök kissé rá és hogyha már a helyzet így hozta, akkor egyértelműen teszek is egy kis megjegyzést a fiúnak, mely abból áll, hogy erősebbnek tartom magam ő nála.*
- Egyszerűen csak tudom. *kacsintok is rá huncutul és végül le is érek a kabinba, hol körbenézek és ez után foglalok csak helyet. Ülhetnék fotelbe is, de mégsem teszem, jó lesz nekem most az ágy, bár ez nem felhívás semmire sem, nem vagyok én olyan, főleg nem azok után, amik eddig történtek a mai napon kettőnk között. Az ital viszont jól fog esni, így veszem is át a konyakot és még mielőtt lehúznám, a festést említjük meg.*
- Eddig nem kerestél ürügyeket. *jelentem is ki, hiszen nem kopogtatott már régóta nálam, bezzeg én kerestem őt, de hát nem számít, nem térek erre vissza, inkább koccintok, majd már le is húzom az italomat, a pohártól megszabadulok és picit meg is remegek, valahogy nem erre számítottam hirtelen.*
- Öhm, valamit biztos ettem, még reggel, de nem vagyok kajás. És ha a fejembe száll, max itt alszok, pénteken lesz csak órám, tehát nem kell hazacipelned. *enyhe kis célzás, hogy nyugodtan itt tudnám tölteni az éjszakát is, ha úgy alakulna.* - Amúgy is, puha az ágyad. *rugózom is rajta egy picikét, majd végül rákérdezek arra, hogy vajon mit is kellene csinálnunk. A táncot nem tartom túl jó ötletnek, ismét közel kerülnék hozzá, de a bírkózással is, mely teljesen felhevítene, mivel imádok ilyen játékokat űzni, így zavartan ajkamba harapok, miközben láthatóan nagyon gondolkodom.*
- Hát jó... *kelek fel lassan, közelebb is lépve hozzá, de ekkor hirtelen kapom el bal karját, majd egy gyors forgásnak hála hátra is fordítom azt és nemsokára jobb keze után nyúlok, hogy azt is hátrafoghassam, így hátulról bár picit hozzá simulok, fejemet vállára hajtom.*
- Na? Hogy tetszik? *kérdezem mosolyogva, bár ebből ő mit sem láthat és próbálom oly erővel fogni, hogy véletlenül se tudja kiszabadítani magát.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 7:38 pm

*Kétkedően nézek rá, valahogy én nem vagyok meggyőződve róla, hogy erősebb lenne nálam, de majd csak rájön a kisasszony előbb vagy utóbb, bár ha az emlékeim nem csalnak, múltkor már volt némi kis ízelítő abból a híres-neves erőfitogtatásról. Daph körbenéz a hajótestben, addig én megcsinálom az italainkat, átnyújtom, aztán koccintunk, végül mindketten lehúzzuk.*
- Párszor azért jártam fenn, de mindig zárt ajtó fogadott… *Dörmögöm egészen halkan, igyekezve nem kitérve erre a részre, mert nem akarom visszaterelni a beszélgetésünket egy kellemetlenebb témára, így hát csak kiöltöm a nyelvemet, nem tudván, hogy ő is keresett engem.*
- Hát, szavadon foglak, tényleg addig maradsz ameddig jólesik, az igazat megvallva akár most is elmehetünk egy kisebb kirándulásra… *Vetem fel az ötletet, nem nagyon tudom, hogy mit szólna a dologhoz, így tényleg csak ötletként marad meg a fejemben, de ha rábólint, én csak örülni fogok neki.* - Magam választottam! *Vigyorogva szemlélem, amint kipróbálja az ágy rugózását. Hogyha jobban belegondolok azon az ágyon még nem ült hölgy, még anyám se, szóval ebben most Daph az első. Kitérünk, hogy mit kéne csinálni, fel is vázolok pár lehetőséget, persze ez csak egy pár a sok közül. Érzem és látom is hogy hezitál, majd feláll és mögém lépked, én pedig érdeklődve fordítom fejemet, hogy mit tervez.*
- Ne gonoszkodj, mert visszakapod! *Óvva intem a dologtól, mert ha egyszer kiszabadulok a fogásból én jövök. Hátrafogja mindkét kezemet, egyelőre nem próbálva kiszabadulni, hagyom magam.* - Ennyi? Még ellent sem állok! *Szívom tovább a vérét játékosan. Jólesik a közelsége, végre nem olyan távolságtartó és ez már haladás. Nem várja, hogy bekeményítsem, törzsemmel amennyire csak tudok felé fordulok, majd jobb kezemet elkezdem kicsavarni mancsából miközben én is ráfogok az övére, ugyan ezt téve a másikkal is, lassan felülkerekedve a helyzeten.*
- És most mit csinálsz? *Húzom szemöldökömet fel, várva a további lépést.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 7:48 pm

- Akár csak engem, amikor te feléd jártam. *felelek én is neki, hiszen ha már szóba hozta az én ajtómat, akkor egyértelműen elmondom neki, hogy én is jártam ám a Callisto környékén és még Kayodát se találtam ott, tehát fene tudja, hogy mit csináltak a fiúk akkor, bár Félixről van sejtésem, de inkább nem gondolok semmire se most. Tovább beszélgetünk, szóba hozva más jellegű témákat is, így hát az itt alvást is felvetem, mert talán jót tenne nekünk egy ilyen helyen nyugton maradnunk, ahol senki se zavarhat meg minket és mindent tisztázhatunk.*
- Hmm, most is? Én benne vagyok, jó lenne és felőlem itt maradhatok este, ha már van kajád is, mert később biztosan megéhezem majd. *gondolkodom is el hangosan, majd jöhet az ágy kipróbálása is, melyre egy kis megjegyzés is érkezik ám.* - Rögtön gondoltam. *vigyorgok is rá, majd végül jöhet a gondolkodás is, hogy mégis mivel folytassuk az idő további részét, még a kirándulás előtt. Nem agyalok túl sokat, már fel is kelek és még mielőtt mögé lépnék, már hátra is fogom egyik kezét, majd jöhet a másik is és már rá is kérdezek arra, hogy vajon mit szól mindehhez. *
- Visszakapom? Alig várom, csak hajrá, lehet próbálkozni. *ajkam egy pillanatra Félix füléhez ér, de most nem az incselkedés a lényeg, már most élvezem a játékot. Na de nemsokára jön a gonosz beszólás, szorításom is gyengül egy pillanatra, de ahogy érzem, hogy ő már fordítja is kezeit, úgy próbálom tovább fogni, majd hirtelen ötlettől vezérelve eresztem el még gyorsan, hogy ismét ráfoghassak és ez után tolni kezdem, hogy huppanjon le vagy az ágyra vagy a padlóra, ahogy alakul.*
- Most leteperlek. *mondom is el a nagy tervet, így hátulról igyekszem teljes súlyommal Félixre nehezedni, remélhetőleg sikeresen.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 8:08 pm

*Egy pillanatra elkerekedik a tekintetem, ajkam pedig mosolyra görbül. Szóval keresett én pedig nem voltam a körletben. Ezt sajnálattal veszem tudomásul, hiszen akkor sok minden nem úgy alakul, ahogyan és meglehet, hogy egy kellemetlen vitát is megspórolunk magunknak, de akkor nem lennénk itt, vagy mégis? Már nem tudom, de nem is érdekel, nekem tökéletes most ez így, senki nem tud zargatni minket. Hogy merre jártam akkor, amikor nem talált az jó kérdés, nem tudnám megmondani, de magam sem gondolnék bele, kellemetlen perceket szerezve ezzel magamnak és feltehetőleg Daphnak. Hogy itt aludjon az meg sem fordult a fejemben, főként azért, mert a délutáni csetepaté után már annak is fenemód örülök, hogy itt van velem, mosoly, láthatóan jól érzi magát. Ha csak ennyit kapnék, már annak is nagyon örülnék, de hallom szavait, miszerint szívesen alszik itt, velem.*
- Komolyan beszélsz? Maradsz? *Nagy meglepetés, mintha csak álmodnék. Tényleg jól jönne ez a kis közös kiruccanás kettőnknek. Legalább lesz időnk megismerni a másikat egy kicsit jobban, hiszen innen sehova sem tud menni, bár ahogyan jött, úgy menni is tud, de nem hagynám, már tényleg távol vagyunk a parttól.* - Van hideg étel, de főzni is tudok, úgyhogy azt hiszem, minden kritériumnak megfelel a dolog a szállás adta lehetőség. Így megfelel? *Tuti fülig ér a szám, jóformán már fáj a pofazacskóm a sok vigyorgástól. Fejben még összeszedem a dolgokat az itt alvást illetően, de amikor úgy gondolom minden megvan jön is a lehetőség egy kis szórakozásra, hamar meg is állapodva a birkózásban. Daph nem rest, rögtön hátra is fogja a két kezem, nem ellenkezem, hagyom egy kicsit had örüljön, aztán amikor lankad a figyelme fordítok a helyzeten, kezeimet rákulcsolva az övére, finoman kicsavarva sajátomat szorításából. Érzem, hogy valamire készül, ekkor még nem sejtve rá, hogy le akar teperni, amint viszont ezt közli velem, én már az ágyon vagyok, ő pedig hátulról támadva próbál teljes súlyával rám nehezedni, sikerrel csak ez még kevés. Négy kézláb térdepelek az ágyon, ide-oda ficánkolva hátha lehuppan rólam a leányzó, hogy lefoghassam a két mancsát, amivel engem szorít mozgásképtelenségre. Amint már az ágyon fekszik hanyatt vigyorogva hajolok felé kérdő pillantásokkal figyelve reakcióját. Hogy teljesen hatásos legyen a dolog, felé térdelek, lábai közé kulcsolva sajátomat, az ágyhoz szegezve ezzel.*
- És most mi lesz? Hogy is volt, mintha azt mondtad volna, hogy lebirkózol… *Kaján vigyorral arcomon, villogó zöld tekintettel fürkészem az övét, hogy miként képzelte a folytatást. Természetesen én nem nehezedem rá teljes súlyommal, mert nem akarom összeroppantani, én elég jó erőben vagyok, voltaképpen tényleg csak izom és csont vagy, így nyomva legalább 85kg-t.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 8:20 pm

*Tényleg volt szó egy bizonyos közös kis hajókázásról és mivel a mai napunkat remekül sikerült már elszúrnunk, ideje lenne mindezt helyre is hozni. Mivel már aludtam vele, így nem aggódom most se azért, hogy vele töltsek egy éjszakát, egy ilyen csodálatos helyen, kettesben. Amúgy se vagyok egy félős csaj, tőle pedig picikét sem tartok, így hát nyugodtan bólintok rá a kérdéseire.*
- De csak akkor, hogyha szeretnéd és hogyha a tengeren töltjük az éjszakát, nem a kikötőben. *nem akarom, hogy bárki feljöhessen a vitorlásra, szóval maradjunk csak biztosan ketten, úgy nem lehet probléma sem. *- Igen, megfelel teljes mértékben, szóval akkor lesz mit enni. De nekem jó a hidegtál is, szeretem és akkor nem kell időt fecsérelned a főzőcskézésre. *igazából akartam én neki annak idején mondani valamit, de nem tudom, hogy mennyire is kellene most ezzel előállnom, így hát nem is teszem, inkább majd később, esetleg pár nap múlva, hogyha tényleg minden simán megy, mert ez egy olyan dolog, amit visszavonni nehéz lenne. A játéké lesz hamarosan a főszerep, azaz egy kis bírkózásba kezdünk, melytől meglehet, hogy fájni fog a kezem, de nem bánom. Először én támadok, de érzem ám, hogy hagyja magát, mégse tudok ezzel most mit kezdeni, csak ráfekszem, így lökve rá az ágyra is, majd amikor ez megtörténik, bizony próbálom lefogni is. De hát vagyok vagy 50-55 kg, nem túl sok, de mégis rajta vagyok ám az ügyön.*
- Héé, nem ér ám így mocorogni. *gonosz dolog, főleg, mivel nemsokára le is huppanok az ágyra, ő pedig már kap is az alkalmon, így vékonyka csuklóim elkapásra kerülnek, majd lábaimat is lefogja, így mocorgom alatta durcásan.*
- Ha akarnám, eleresztenél, ahogy a főutcán is. *mosolyodom is el, de tudom, hogy nem szeretné, ha azt használnám ellene és most bírkózásról van szó, így minden erőm beleadom, hogy valahogy ledobjam magamról a fiút, de érzékelem ám, hogy nem oly egyszerű mindez. Szemeibe nézek, oly közel van hozzám, annyira, de annyira, de nem, nem hagyhatom mindezt, így mozdítok magamon és ha összejön, akkor bár nem enged el, de mégis le fog huppanni a szőnyegre az ágyról.*
- Gonosz vagy. *motyogom halkan, ezzel utalva az előbbi közelségre, mivel tényleg nem választott el túl sok minket egymástól, én pedig nem tudok arra gondolni, hogy ez csak játék ilyen esetben.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 8:51 pm

*Hogyha nem is mondja ki, akkor is tökéletesen tudom, hogy egyre gondolunk. Mindkettőnknek kell ez a kis nyugalom, kettesben, látom rajta, hogy örömmel marad és nekem ez a legfontosabb, hiszen erőltetni vagy rákényszeríteni semmit sem szeretnék.*
- Persze hogy szeretném, nem ajánlottam volna fel máskülönben. Számomra az óhajod parancs, egyébként is úgy terveztem, hogy az óceánon töltjük az éjszakát, aztán holnap elviszlek egy lakatlan szigetre, múltkor fedeztem fel, nagyon szép és nyugodt! *Itt pedig ezen van a hangsúly, senki más csak mi.* - Nocsak, tényleg mindent időt szeretnél kihasználni… *Mutatom ki fogam fehérjét, le se tudnám tagadni, hogy örülök a dolognak. Miután megbeszéltünk néhány részletet, rátérünk arra is, hogy az éjszaka előtt álló néhány órát el kell tölteni valamivel, leginkább szórakozással, így jutunk egy odáig, hogy egy kis birkózás tökéletes bemelegítés, mert nem ússza meg egy fürdőzéssel sem. Ha már itt vagyunk a hajó egyik titkos rejtekét is meg kell osztanom vele, de ezt majd csak később mutatom meg neki, amikor már kellően elfáradt. Elsőként kezd bele, hagyva magamat, ám fordítok a helyzeten és megmutatom, hogy mégsem olyan egyszerű engem levenni a lábamról. Persze ez nem igaz, így is úgy is levett a lábamról minden tekintetben, mert már az ágyon fekszem, ahogy rám nehezedik könnyed súlyával.*
- Mintha tollpihe lennél… *Kuncogok fel, természetesen inkább bóknak szánom. Tudom, hogy rejlik benne erő és kellő makacsság, amit a fejébe vesz, azt véghezviszi. Igazi kis vadmacska. Ide-oda mocorgok, hogy ledobhassam magamról, mert bár könnyű, kapaszkodik belém rendesen. Csak leborul a hátára, én pedig rögvest fölémászom, lefogva kezeit, lábait, hogy biztos legyen a szorítás.*
- De most birkózunk, az pedig csalás lenne. Azt mondtad erős vagy, erre vagyok én kíváncsi nem a leleményességedre és a rejtett funkcióidra… *Gonoszkodom vidáman. Próbálkozik, próbálkozik, de innen nem tud szabadulni, hiszen nagyjából olyan vagyok most, mint egy szikla, amit puszta erejével nem fog tudni megmozdítani, fizikai képtelenség. Hagyva magam borulok le a szőnyegre, nehezen puffanva azon, meg sem érezve a dolgot. Daph így felettem van, továbbra is kezeit szorítva, bár már lábai szabadon vannak.*
- Te kívántad a birkózást… *Szólalok meg halkan, nagyjából ugyan olyan közel lehetünk megint egymáshoz, mint az előbb, csak ő van felül. Tudom, hogy mire gondol, bennem is megfordult a lehetőség, de ha megteszem, biztos egyből jönne a reakció, hogy rögtön lecsapok a lehetőségre, noha ez megfontolandó, hiszen délután meg a megkaptam, hogy nem cselekedtem. Puff neki.*
- Te irányítasz! *Adom végül át a stafétabotot, s majd ha ad rá kellő utalást, hogy szabad a rablás akkor cselekszem, addig pedig csak gondolatban játszom a helyzet adta lehetőségekkel. Elengedem kezeit, lendületből ülök fel, lábaimat törökülésbe helyezve, kezeimet átkulcsolva dereka körül. Ölemben ül, töretlenül figyelve mozdulatait, reakcióit. Fel kell rá, hogy nézzek, mert most pár centivel ugyan, de magasabb nálam. Hajam borzos lehet, de nem foglalkozom vele.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 9:06 pm

*Nem gondoltam volna a délután folyamán, hogy majd Félixel fogom tölteni az estét, de azt hiszem, hogy ezt teljesen le is beszéltük. Ő is szeretné és én is, jó lenne tisztázni mindent és végre ismét hozzábújni, ölelő karjait és puszijait érezni, mert igen, van hátsó szándékom ezzel az alvással, de szerintem neki is, mégha ezt nem is mondjuk ki.*
- Egy lakatlan szigetre? Hát ezt holnap még meglátjuk, az estétől függ. *kacsintok is egyet felé, hiszen ha az éjszaka nem éppen úgy telik majd, ahogy mi szeretnénk, akkor valószínűleg a szigeten se fogunk majd körülnézni. De tényleg szeretnék most már minden időt kihasználni, hogy a napot teljes egészében Félixel tölthessem, ezért a főzéstől is megkímélném most a srácot. Mondjuk egy közös esti úszást is szeretnék, de erre még nem térek rá egyelőre, majd ha úgy alakul, úgyis elő fogok állni az ötlettel. Most inkább élvezem a játékot, így fogom le először őt és még mielőtt a fiú ezt viszonozhatná, már le is teperem őt az ágyra, hogy nemsokára fölé kerülve próbáljam meg jobban lefogni, de sajnos ez nem jön össze, ugyanis lényegesen nagyobb és erősebb nálam, így kerülök alulra, ő pedig fölém, oly közel hozzám és oly csodás pozícióban.*
- Hát jó, akkor készülj. *és már lendülök is, így puffan le a földre, én pedig már rá is kerülök, de kezeimet még fogja, amiket most meg is próbálok kiszabadítani, de nem olyan egyszerű ám a dolog, meg kell küzdeni vele... de mégis, ez a közelség megbabonáz, bezavar.*
- Igen, tudom... *és mást is kívánok, de nem lehet, nem játszhatok minden pasi érzésével, vissza kéne fognom magam, tényleg csak barátként állni hozzá. Ekkor ereszt el, kapom meg az irányítást is és hamarosan már felülve ölel magához. Kezeim vállaira csúsznak, de nem, én nem így képzelem el ezt az egészet, érezni akarom, hogy akar engem, hogy kellek neki, tehát ez még nem az a pillanat, így csak elmosolyodva nyomok egy puszit a nyakára.*
- Menjünk, ússzunk egyet. *pattanok is fel, szóval kibontakozom az öleléséből és végül arrébb lépkedem, így bújok ki a fekete kis naciból és a topból, tehát már csak egy fekete kis fehérnemű marad rajtam. Csinos, csipkés melltartóval és egy csipkés tangával, tehát csodás lehet az összkép.*
- Hol mehetünk be a tengerbe? Vagy van belső medence esetleg? *kíváncsiskodom, így terelve is a témát az előzőekről, majd meglátjuk, hogy mekkora sikerrel.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 9:37 pm

- Több is van biztos, de még csak azt az egyet fedeztem fel! *Bólogatok hosszasan, mint egy bólogatós kutya. Kezdi összezavarni az elképzeléseimet, ezzel megint tanácstalanná válok, hogy mégis melyik lenne a helyes lépés, de még nem merülök ebbe bele hosszasan, hiszen vár ránk még pár dolog, többek közt kell valami szórakozás is az estére. egymással játszadozunk, mint két gyerek, birkózásba merülve el, eleinte játékosan hagyom magam, majd a kellő pillanatban felülre kerülök, aztán az ágyra, végül pedig le a földre, immáron Daph ül rajtam, mert én lendületből felültem, így mégis csak kényelmesebb. Kezeimet nyugodtan elhelyezem a lány derekán, maximum lepofoz, ha valami nem tetszik neki. Bennem pezseg a vér, érzem hogy mindenem lüktet lassan, agyam is ide-oda cikázik. Aligha tévedek azzal kapcsolatban, hogy ő sem érez másként, érzem felhevült testén, hiszen a bőre már lassan perzsel. Lassan simítok végig a derekán, másik kezemmel pedig a nyakszirttől indulok lefele végig a gerincoszlopa mentén húzom ujjaimat.*
- Elvitte a cica a nyelved… *Suttogom csöndesen, elmerülve zöld tekintetében. Elmosolyodom, mintha ez így lenne természetes, mintha mindig ezt csinálnánk, mintha már együtt lennénk. Nincs gát, nincs „állj!”, bár képtelen vagyok ésszerű lépést hozni, de valahol el kell bukni. Ekkor érzem nyakamon a puszit, melybe egyenesen beleborzongok, csupasz felsőtestemen ez könnyen észrevehető.*
- S még hogy én vagyok gonosz! Fürdeni, rendben! *Harapok bele számba, felállok magam is, miután Daph feláll, de mire én felegyenesedem, ő már fehérneműre vetkőzik.* -Oooh! *Nyögöm meglepetten, végigpillantva rajta egyenesen megbabonáz a látvány, s ezt leplezni se tudom.*
- Tényleg gonosz vagy! *Állapítom meg határozottan, tarkómra téve kezemet elgondolkozom.* - Azt hiszem, én nem vetem le a nadrágot… *Motyogom kissé belevörösödve a helyzetbe, s bár van alattam még boxer, de a nadrágban igen-igen szűkös a hely. Nincs mit tenni, a látvány, a hév, a vágy és az hogy nagyon rég voltam nővel betette a kaput.*
- Háát, vagy a tenger… az hideg.. de ha velem jössz mutatok valamit! *Leküzdve a helyzet hozta zavaromat megfogom egyik kezét és már húzom is a fürdő felé. Kinyitom az ajtót, de egy rejtett kis szegletbe nyúlva a zuhany konkrétan eltűnik lefele, helyébe pedig egy tágas pezsgőfürdő jelenik meg.* - Tiéd a választás! *Fordulok ismét felé, hogy kiválassza melyiket szeretné jobban.*

//Egy kis fagyasztás Very Happy

//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 11:16 pm

//Olvadunk ^^//

*Jó ez a kis játék, teljesen felfrissít és elvonja a figyelmemet a mai vitánkról, a sok félreértéstől. Miközben lefogjuk egymást, az ágyra is kerülünk, majd némi fetrengés után már a földdé a főszerep, azaz pontosabban a puha szőnyegéé, melyen most Félix fekszik, én pedig fölötte hajolok, így fekete tincseim egyfajta függönyként omlanak lefelé, a fiú arcát cirógatva. Nekem kéne lépnem? De... ez még nem olyan helyzet, nem én akarok tenni érte, hogy először megcsókoljam, hanem neki kell lépnie, ez úgy lenne helyes, mégis csak ő a pasi. Felül, én pedig ismét oly közel kerülök hozzá, érzem, ahogy kezével átölel, majd nemsokára már a levegővételem is felgyorsul és jól érzi, valóban szinte tüzelek, oly forró a bőröm. Jön az apró cirógatás is, egyik kezével a derekamnál, másikkal pedig máris a gerincemnél halad végig, én pedig szó szerint bele is remegek mindebbe és szavaira picit el is pirulok. Ilyenkor nem tűnik nálam fiatalabbnak...*
- Én... izé. *sütöm le szemeimet is, majd hajolok lassan közelebb hozzá, pontosabban a nyakához. Nem, eszembe se jut leállítani, nekem is jól esik a kedveskedése, így adok egy kis puszit a nyakára, majd végül fel is kelek róla, ezzel jelezve, hogy inkább úszni kéne most egyet, mert ez a szituáció, amibe kerültünk, hát... khm.*
- Nicsak, kirázott a hideg. Hogy miket nem váltok ki belőled. *cukkolom picit, majd végül arrébb lépe kezdek el vetkőzni és szépen figyelem is, hogy Félix miként is követi nyomon mindezt és a szavakra csak picit kihúzom magam.*
- Tudom. *büszke is vagyok rá. Attól, mert én laza cuccokban szeretek járni, még ugyanúgy csodás testtel rendelkezem, tehát láthat is most már minden kis részletet belőlem, már amit a fehérnemű nem takar el.*
- Oh, csak nem kevés a hely a nacidban? *nézek is oda, hátha látok valamit domborulni, de nem húzom tovább az agyát, mivel nem kéne előhalászni a kígyót, maradhat az ott úgy hiszem.*
- Oké, mutass csak. *engedem is, hogy megfogja kezem, majd nyugodtan sétálok is vele a fürdőhelységhez, majd amikor a zuhany eltűnik, már elénk is tárul a pezsgőfürdő.*
- Hű, ez jó lesz, egyértelműen. Majd a szigeten fürdünk a parton. *és már bele is mászom a vízbe, nem zavartatva magam egy picikét sem, majd amelyik gombot kell, már meg is nyomom. Feltalálom én magam, nem kell aggódni.*
- Biztosan nem veszed le a nadrágod? *pislogok rá kérdőn, mert talán egyszerűbb lenne neki is boxerben fürdenie.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 11:34 pm

*Meglepő, de magam sem gondoltam, hogy az estét még vele fogom tölteni, de egyáltalán nem bánom, hiszen ameddig jól érezzük magunkat a másik mellett addig minden rendben van, remélve nem fogom semmivel sem elszúrni, hiszen sok múlik ezen. Amíg a földön fekszem fel sem fogom, hogy mennyire közel vagyok Daphoz, ám amint felülök, s ő az ölemben csücsül egyből megérzem, hogy a helyzet már egészen meleg, fél centire vagyok a lánytól és úgy érzem, hogy arra vár, mikor lépek már valamerre, de még kicsit húzom mindkettőnket, hogy még jobban fellegyünk tüzelve.*
- Igen? *Súgom fülébe, amint belecsókol a nyakamba, ettől pedig kiráz a hideg, olyan jólesik. Most nem akarom elengedi, azt akarom, hogy maradjon itt, de elődrukkol a fürdéssel, márpedig visszautasítani nem fogom, hiszen nekem is terveim közt szerepelt ez a lehetőség. Feltápászkodom a földről, ekkor már Daph fehérneműben pózolva előttem, melyre a lélegzetem is elmarad. Megtelik tüdőm levegővel, de nem tudom kifújni, bent reked, hápogok valamit, aztán csak zavartan tekintek félre, közölvén, hogy a nadrág minden bizonnyal rajtam marad.*
- Kiráz bizony a hideg, egy ilyen puszi után ne csodálkozz és ezzel engem is teljes lázba hozva! Ne légy kíváncsi, hát a mindenit! *Ugratom, látom, hogy nagyon fürkészi a nadrágomat, de nem hagyom még neki a dolgot, így vezetem a fürdőhöz, hogy megmutassam a kis meglepetést.*
- Ahogy akarod! *Biccentek, s amint bemászott én is követem, de levetem a nadrágomat, így már csak egy boxerben ülök bele a pezsgő vízbe, közvetlenül Daph elé rubickolva. Kezeimmel megtámaszkodom a kád szélénél, közel hajolva hozzá.* - Remélem kényelmesen elférsz… *Nézek mélyen a zöld tekintetben, nem aggódva attól, hogy a kisasszony nem találná fel magát minden tekintetben.*
- Igazán kár a fehérneműdért, este miben alszol, megint a ruháimban? *Érdeklődöm pajkosan, orrát érintve a sajátommal, s most nem húzódom el tőle. Még várok, nem sietek el semmit.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-12, 11:52 pm

*Túl közel... igen, túlságosan is közel vagyunk most egymáshoz, így muszáj egyszerűen tennem valamit, nem felelek hát semmit, inkább menekülök, az most a legjobb, el az öléből, hogy felkelve már a fürdést is említhessem neki. Mint érzékelem, ez a kis vetkőzés meghozza a gyümölcsét, mivel már ácsorog is valami, amit én szórakozottan figyelek, de nem ragadunk le itt túl sokáig.*
- Én csak örülök, hogy ezek szerint még hatással vagyok rád. *mosolyodom is el, majd indulhatunk is el a fürdőbe, hol egy rejtett kis zúgnak hála már rá is lelünk arra a jacuzzira, amelyben el is fogok merülni pillanatok múlva. Tehát bekapcsolom a szerkezetet, hogy habozzon is, majd végül bemászva fekszem is el kényelmesen. Úgy számítok, hogy Félix majd szembe jön velem vagy mellém ül, de nem ez történik, ugyanis már előttem is van, közel kapaszkodva hozzám és már a tekintetünk is találkozik.*
- Hát... ha ilyen közel vagy hozzám, nem annyira. *csúszom cseppet lejjebb, de úgy, hogy még levegőt kaphassak, de szám már a víz alá is kerül és mint valami édes kislány, most úgy festhetek. Sőt, még egy kis fröcsköléssel is jutalmazom Félixet.*
- Ezen még nem gondolkodtam őszintén szólva, de lehet, hogy ellopok tőled pár ruhát... vagy ha megszárad, akkor jó lesz ez is. *gondolkodom is el hangosan, mivel ez most tényleg fogós kérdés. Erre az időre természetesen visszaemelkedem a víz fölé, de ekkor ér orrával az enyémhez, én pedig csak elmosolyodva simogatok végig helyes pofiján, majd másik kezemmel már lágyan tolni is kezdem, ezzel jelezve, hogy menjen csak hátrébb.*
- Szóval, van még hasonló rejtekhely ezen a hajón? *ismét jön a téma terelése, majd meglátjuk, hogy mekkora sikerrel. Fekete tincseimet is benedvesítem kicsikét, de azért minden figyelmem a fiún van, oly nehéz ez az ellenállás, de akkor is kitartok.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-13, 12:20 am

*Nem jutunk sokra a birkózásban, ahogyan múltkor sem, hiszen akkor is némi kacérkodásba torkolt, bár ez most fürdéssel zárul. Kell pár pillanat amíg összeszedem a gondolataimat, amik már másutt járnak, aztán már fel is tápászkodom, de a látvány sokkal nagyobb hévvel csap le rám, mint ahogy terveztem. Daph fehérneműben ácsorog előttem, ez rögtön hatással van rám, a nadrágomban szűk lesz a hely, melyet némi gonoszkodással nyugtáz, én pedig zavarodottságomból kimászva mutatom meg a fürdő rejtett funkcióját.*
- Nem kifejezés! *Morgok orrom alatt csöndesen, megvárva hogy bemásszon én is követem őt, de előtte levetem a nadrágom, így már csak a boxerem van magamon. Ugyan még nem nyugodtan meg teljesen, a kellemes hőmérsékletű víz egyből megteszi a hatását.*
- Oooh, bocsánat, tudod… szűk a hely! *Vigyorgok rá, kicsit kétértelműre sikeredett. Félig elmerül a habok közt, alig látok belőle valamit csak a két zöld tekintetet.* - Hát most nem úgy festesz, mint egy vadmacska... inkább, mint egy aranyos kislány, aki kise látszik a habok közül. *Elfordítom fejemet, hogy a kis fröcskölés ne találjon szembe, nem viszonzom, egyelőre csak figyelem.*
- Még jó, hogy nem egy vézna, törékeny, alacsony srác vagyok, mi lenne akkor? A ruhák rövidek lennének és kicsik… *Mélázok hangosan, ahogy feljön a víz felszínére teljesen összeér az orrunk. Végigsimít az arcomon, végül eltol magától, én pedig hátrálva foglalok helyet a jacuzziban.*
- Meglehet, nem tudom! *Húzom a kíváncsiságát, nem adom ám olyan könnyen a dolgokat.*
~És akkor most találjam ki, hogy mikor és hogyan, merre és mennyit!~ *Hátravetem fejemet, lehunyt szemmel élvezem a pezsgés. Ezt csak azért teszem, hogy időt nyerjek magamnak, hogy a gondolataimat rendezhessem, hiszen össze-vissza mennek a dolgok. Tudom, hogy ide-oda húzzok egymás agyát, de ezek után már fogalmam sincs mit akar, hogy az érzései ugyan olyan tiszták-e. Persze, közölte már párszor, hogy nem akar kapcsolatot, felfogtam, ám akkor sem a délutánit sem ezt a jelenlegi helyzetet nem tudom hova tenni.*

//Fagyasztás!//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 1:40 pm

//olvadunk//

*A bírkózás kissé másképp alakul, mint ahogy azt mi eleinte elterveztük, ez egyértelmű volt mondjuk már akkor is, amikor elkezdtük, de én szeretem ezeket a játékokat, még akkor is, hogyha egy idő után nagyon is fájdalmas az idő húzása, de még magam sem döntöttem el, hogy mi lenne a legjobb. Azért elhagyjuk ezt a részt és a fürdőbe térve a jacuzzit vesszük birtokunkba, hol oly közel jön, nem is igazán tudok mit reagálni rögtön, így inkább elmerülök cseppet, de levegőt még azért kapok az orromon át.*
- Néha a vadmacskák is lehetnek aranyos, félős kiscicák. Furcsa, melletted nem mindig érzem olyan keménynek magam, sokkal magabiztosabb vagy. *jegyzem is meg neki, miután felemelkedem, hogy tudjak beszélni is, majd végül egy kis fröcskölés következik. Tényleg nem tűnik ilyenkor fiatalabbnak nálam, nincs mit tenni, néha elbizonytalanít, visszavonulásra késztet.*
- De ha olyan lennél, nem biztos, hogy én most itt lennék. Tudod, a külső fontos, mindig is az volt nekem. *mosolyodom is el, majd végigsimítok helyes pofiján és végül lágyan el is tolom magamtól. Érzem ám, hogy most leül és nyugton marad, én viszont csak lábaimmal érek hozzá térdeihez, majd már felé is tekintek.*
- Van valami terved a nyárra? Hazautazás vagy csak szimpla utazás? *kíváncsiskodom is egy kicsikét, ezzel is puhatolózva meg azt, ami igazán érdekel. Na jó, nem húzom tovább, lassan most én közelítek hozzá és hogyha engedi, akkor az ölébe fészkelem magam, méghozzá úgy, hogy háttal fekszem rá, pontosan az ölébe, de fejem vállára hajtom, tehát azért tekintetét keresem. Nem, nem akarok én semmi rosszat, csak a közelében lenni, kezeim pedig combjain pihennek, így várom a választ.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 1:58 pm

*Ahogy így elmerül kissé a vízben sok minden eszembe jut, mosolyogásra késztet, talán még némi nevetés is feltörhet belőlem. Nem tudnám letagadnék, még magam előtt sem, hogy Daph minden szempontból más, mint akikkel eddig dolgom volt, és ebbe Lexi is erősen beletartozik. Teljesen más, nem összehasonlítás végett, csak most tűnt fel hirtelen. Egy időben tartottam attól, hogy majd minden lányban őt fogom keresni és most megütött a valóság, hogy nem, ez pedig engem nagyon boldoggá tesz.*
- Nem tagadom, egyet kell veled értenem. A félős kiscicát lehet óvni és védelmezni, míg a vadmacska nem hagyja, felülkerekedik a helyzeten. *Billentem oldalra fejemet, hogy érti-e mire akartam kilyukadni.* - Ezt most vehetem bóknak? *Tekintetemet belefúrom az övébe, mintha csak keresnék valamit. Mindaddig tart, amíg el nem tol magától, én pedig engedelmesen dőlök el a másik oldalt, fejemet lazán hátravetve.*
- Szóval azt mondod, hogyha nem tudnálak felcipelni a kastélyba, nem is kellenék? Szegény kölykök! *Jólesik pimaszkodni, nem is Daphhal, hanem a sok vézna kölyökkel, köztük az élen Brian jut rögtön eszembe. Le is hunyom szemem, így élvezem tovább a pezsgő érzést, mely mindenütt ér, csakhogy mást is megérzek. Pontosabban két talpacskát, majd a kezek is hozzám simulnak. Félig emelem fel fejemet, egyik szememet kinyitva nézem, mint ügyködik Daph, persze mosolygok. Tényleg olyan most, mint egy törékeny kismacsek, csak éppen vizes a bundácskája. Úgy helyezkedem, hogy mindkettőnknek kényelmes, így telepedik bele ölembe, én pedig átkarolom a derekánál, kezeimet hasa előtt kulcsolva össze.*
- Még nem tudom. Tervben van, hogy hazamegyek, végülis mégiscsak anyámat hagytam otthon egyedül, de ez még nem biztos. Egyedül kedvem sincsen, hosszú az út és a sok idióta haverom biztos nagyon várják, hogy meséljek nekik, így se hagynak békén… *Nézek le rá mosolyogva, mert hát azóta is sok levelet kaptam tőlük.* - De természetesen mivel itt a hajó úgy terveztem, hogy majd megyek hajókázni, mással a nyarat egyébként is nehezen lehetne elütni, otthon pedig nem akarok sokat maradni. És te? Gondolom hazalátogatsz vagy már felnőtt a kismacska és nem tér haza az alomba? *Kérdezem halkan felnevetve. Félretűrök pár hajtincset, hogy jobban láthassam Daph arcát.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 2:13 pm

*Tényleg furcsa, hogy időnként nem az az akaratos és egyben agresszív nőszemély vagyok Félix társaságában, mint aki bennem lakozik, de hát mindig is volt egy kedvesebb, aranyosabb énem is, aki szeret bújni, szereti, ha szeretik, csak ez nem mindenkivel szemben jön elő belőlem.*
- Azért mindkettő bennem van, nem kell félned. De néha én is szeretek nő lenni és képviselni a gyengébbik nemet. *mosolyom kissé kiszélesedik, ahogy őt figyelgetem, majd végül bólintok is egy aprót.* - Veheted nyugodtan. És hát igen, azok nem kellenének, én eléggé válogatós vagyok és szeretem az izmos pasikat. Talán valami gond van ezzel? *vonom fel szemöldökömet kissé, úgy figyelgetve a fiú arcát, de hamarosan el lesz tőlem tolva, én pedig már oda is megyek hozzá. Ha már ide jöttem és itt is maradok, akkor nem akarom tartani a távolságot, szóval oda is bújok hozzá és vele együtt élvezem a pezsgőfürdőzés örömeit, miközben a kérdésem is elhangzik, tehát hogy mit is tervez a nyárra.*
- Szerintem a haverjaid örülni fognak neked és persze anyukád is. *simítok végig is lábán, majd bólintok is arra, hogy hajókázni is szeretne.*
- Én mindenképpen hazamegyek, mivel amióta a tesóm meghalt, a szüleim nagyon féltenek. De tudod, nekem a barátaim itt vannak, otthon egy hatalmas birtokunk van, szóval mindenki távol van. *mesélek is picikét a norvég hazámról, mert eddig erről még úgyse mondtam semmit, bár tény, hogy Félix se kérdezte.*
- Na meg, tervezem, hogy egyet nyaralni is fogok valamerre, időnként szeretek kikapcsolni. *mesélgetek még egy picikét, majd végül fejemet a másik buksijának döntöm.*
- Elmehetnénk valahova, akár csak pár napra is. Mit szólsz? *igen, erre akartam már régen is rákérdezni, csak az a kis csitri mindenbe belezavart, de úgy érzem, hogy talán már el tudok vonatkoztatni attól, végülis, én meg Takodával voltam, szóval... *

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 2:34 pm

*Nekem végeredményben mindegy, hogy melyik odalát mutatja a nagyságos asszony, hiszen ugyan az a személy marad akkor is ha épp vitatkozik és durcás vagy épp kedvesen bazsalyog és bújik hozzám. Bár nincsenek kétségeim, hogy találnék benne olyan dolgot, ami nem nyerné el a tetszésemet, mint ahogyan minden más emberben is lakozik pár, nevezzük nem kívánatos elemnek, de a tényen mit sem változtat, és még nem tudom mik ezek az elemek. Jah de, már egyben biztos vagyok. Gyűlölöm, ha velem szemben alkalmazza a képességét, attól a falra tudnék mászni.*
- Megleptél, nem gondoltam volna, hogy ezt majd tőled fogom épp hallani. Már megbocsájts, de sok pasi elbújhatna mögötted, merészségben, bátorságban és igen… sok esetben, erőfölényben érezheted magad, de velem szembe ne légy bizakodó… *Világítom át a helyzetet, ezzel természetesen az egekig magasztalva Daphne-t, mert megérdemli, tényleg így van, ám velem szemben még lenne mit tanulnia, és hogy ne bízza el magát, rögtön meg is jegyzem vigyorogva a dolgot. Tudom, hogy most felfogja fújni a pofazacskóját és én már előre mosolygok.* - Gond? Miféle gond lenne ezzel, az ég adta világon semmi, ha itt maradsz mellettem! *Továbbra is cukkolom, de ebben már van valami komolyság is. Elmesélem mik a terveim a nyarat illetően, ami még nem áll biztos lábakon, de valahol el kell kezdeni, hazamenni pedig tényleg jó lenne, anyu végett mindenképpen.*
- Ezt megtudom érteni, végülis teljesen jogos az aggodalmuk, de nyugodtan megmondhatod szüleidnek, hogy egy pillanatig sincs miért aggódniuk, nem hagyom, hogy bajod essen. *Kicsit magamhoz szorítom, érezze, hogy itt vagyok, s tudom, hogy ez most még eléggé szánalmasan hangzik, attól én még így érzem és gondolom, aki pedig megpróbálkozna, azt a föld alá temetném, bármi áron.*
- Hű, nekem az kicsit nagy lenne, mármint… mindig is szerettem az emberek közelségét, megbolondulnék, ha egy hatalmas birtokon lennék, némiképp elszigetelve a „külvilágtól”… *Macskakörmözöm, de nincs lehetőségem folytatni az eszmefuttatást, mert megdöbbentő kérdést kapok. Kérdő pillantással nézek rá, újra átkarolva, hirtelen azt se tudom mit mondhatnék.*
- Mikor szeretnél menni? És hova? *Kérdem, ezzel hangsúlyozva, hogy nekem nincs ellenemre, talán még jobban is örülök a dolognak, mint remélte. Tényleg nem tudom hova tegyem a dolgokat, de legalább biztosan haladunk előre és nekem csak ez számít. A történtek után bolond lennék elengedni, nem is tudom mit gondoltam eddig.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 2:51 pm

*Elég sok én rejtőzik bennem, sokféle képen tudok viselkedni és ezt mind más emberek váltják ki belőlem. Hát igen, erre mondják azt, hogy kiszámíthatatlan. De én szeretek ilyen lenni és akinek tetszik, az elfogad így, akinek pedig nem, az nem, az már az egyéni gyengeségére utal. *
- Veled szemben is, Félix. Harmadikos vagyok, simán végezhetnék veled, ha akarnék és tudod, én a céljaimért bármire képes lennék. Még nem ismersz igazán, de ne hidd azt, hogy erősebb vagy nálam. *igen, én ragaszkodom ehhez, az igazamhoz is, mivel ő nem lenne képes szerintem megtenni mindazt, amit én tettem és akár hazudni is a szeretteinek, hogyha azzal megmenthetné őket. *
- Nem is akarok most máshoz menni. *nevetek is fel jókedvűen, hiszen én döntöttem úgy, hogy a mai estét itt töltöm, méghozzá ennek a fiúnak a társaságában. És hogy miképp alakulnak a dolgok, azt majd meglátjuk. Szóba hozom a nyarat, az otthont is, így kérdezősködöm, hogy vajon ő mit tervez, majd a válasza után magam is mesélni kezdek egy kicsit.*
- Oh nyugi, nem fog, ennyire nem kell féltened ám. *nem vagyok éppen olyan lány, de tény, hogy a veszélyt azt általában keresni szoktam. Furcsa is, hogy mióta Charles-nak vége, olyan nyugis minden, de én tudom, hogy ez csak időleges.*
- Onnan is bárhova elmehetek, egyszerűen vigyázunk a birtokunkra, a kastélyra és az értékeinkre. *tényleg csak ennyi az igazság, nem az, hogy elzárkóznánk mindenkitől.* - Tudod, szoktunk estélyeket is rendezni, szóval nem maguknak valók a szüleim. *nevetek is fel, majd most, hogy így erről szó van, egy kérdés is eszembe jut, mit még nem tettem fel neki.*
- Egyébként te aranyvérű vagy? *tudom, nem kéne, hogy számítson, nekem annyira nem is, de jobb azért tudni az ilyesmiket. Végül ha felel, akkor egy közös kirándulást is szóba hozok, így már jönnek is a kérdések.*
- Még egyikre se tudok felelni. Valami tengerpartra talán és hogy mikor? Amikor menni akarunk. Készítek majd zsupszkulcsot és ennyi. *számomra az ilyesmik könnyen megvannak, csak akkor előre kell gondolkodnom, hiszen a lélekseb miatt még a végén összevesznénk.*
- Te neked van valami olyan hely, ahova el szeretnél menni? *kíváncsiskodom is, majd lassan kibontakozom az ölelésből és felkelek, hogy kimásszak ebből a csodás kis medencéből, majd egy törölközőt magamhoz véve kezdek el törölközni.*
- Én egy picit fáradt vagyok... nem nézünk egy filmet vagy valamit? Szétáztam már. *húzom is el a számat, miközben kezeim magam elé veszem és látom is, hogy bizony öreg mamásan néz ki, amit picit se szeretek, tehát már el is dugom őket, még mielőtt Félix is meglátná.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 3:22 pm

*Minden emberben több „én” rejlik, talán még annál is több, amiről magunk tudunk, e felől semmi kétségem sincs. Bizonyos helyzetekben olyan dolgokra is képes vagyok, amiről nem tudok, felteszem ez más emberrel is így van, de a kiindulópont azaz „énkép”, amit mindig magaddal hordozol, csak kérdés hogy mennyire tudod uralni. Képesség vagy sem, egy bizonyos mértékig magunkat is megkell ismerni, kitapasztalni. Daphra pillantok, csöndesen hallgatva. Nem válaszolok egyből, csak végigsimítok az arcán, lassan csóválva fejemet, hogy ezzel a nézőponttal nem értek egyet.*
- Hiába vagy harmadikos. Tudod, hogy ez semmit sem számít. A mestert is le lehet győzni, hogyha tudod, hogyan férkőzhetsz közel hozzá. Megtalálod a vakfoltot, minden ember valahol gyenge. Vagy így, vagy úgy. Attól még, hogy boszorkány vagy ne hidd, hogy győzhetsz is. *Beletúrok óvatosan az immáron vizes hajába, kicsit felborzolva azt. Most tényleg olyan, mint egy vadmacska.* - Se te engem, se én téged nem ismerlek tökéletesen. Ez pedig így van jól. Nem becsüllek le, nem azt mondtam, hogy egyáltalán, de ezzel szemben ne légy biztos abban, hogy nem tudlak leteríteni, ha akarlak. Nekem bármit mondhatsz, bármilyen formát is öltesz, azzal én azonosulni fogok tudni. *Szavaim korántsem kioktatóak vagy dorgálóak. Távol álljon tőlem, hogy ne higgyek neki, de néha úgy érzem, hogy egyáltalán nem akarja elhinni, hogy nem csak egy macsó gyerek vagyok, elsőéves tudással. Frusztráló, olykor idegesítő, de ez ellen nem tudok mit tenni. Vele ellentétben képtelen lennék megmutatni erőmet vele szemben, ha kényszerítenek, akkor sem. Egyszer tettem, azóta is magamon viselem a pecsétet, magam pusztulok, mintsem akarattal tegyek bármit is.*
- Ezt reméltem is. Félteni, téged? Viccelsz? Nem téged féltelek, hanem a szerencsétleneket, akik beléd kötnek… *Most én nevetek fel, mert bár Daphot féltem, annyira mégsem, hogy minden alkalommal aggódjak, mi lehet vele. Mint mondottam, nem becsülöm alá képességeit, csak olykor úgy érzem, esélyt sem ad másoknak, hogy az ellenkezőjét bizonyíthassa, és pont ez az, ami engem aggaszt.*
- Értem, majd egyszer kíváncsi lennék erre a hatalmas birtokra, és ha már az estélyeknél tartunk, van hozzá megfelelő öltözékem. *Pimaszkodom kissé, saját magamat meginvitálva egy ilyenre. Hirtelen aztán egy olyan kérdést kapok, amit nem tudok hirtelenjében hova tenni.*
- Igen, teljesen! Minden generációban csak aranyvérűek vannak, szüleim is azok, így én is! *Bólintok jó kedélyűen, én nem kérdezek erre vissza, számomra magától értetődőnek tűnik, hogy igen, bár lehet tévedek, de nekem ez nem számít.*
- Tengerpartra? Nah most jól leszűkítetted,nagyjából 5000 lehetőség közül kell választani, de körbe lehetne hajózhatni egy részét és akkor elmondhatod, hogy körbejártuk a tengerpartok egyszázadát… *Fejben már eszembe jutott néhány lehetőség és variáció, sok helyen jártam már, de nem mondhatom el, hogy mindenütt. Az utolsó mondaton fennakadnak szemeim.* - Nana, nincs varázslat! *Csóválom fejemet, nem is értem hol a vakáció és a kikapcsolódás, hogyha mindent varázslattal akarunk megcsinálni.*
- Karibi térség biztos szép lehet, a rengeteg korallzátonnyal, sok érdekes állattal, növénnyel. Szívesen töltenék el ott pár napot, hetet… *Válaszolok a kérdésre, átadva egy törölközőt, majd én is magamhoz veszek egyet, melyet lazán magam köré csavarok.*
- A videótárban biztos találsz magadnak kedvedre valót, addig pedig elkészítem a hidegtálat, nehogy azt mond, hogy éheztetlek! *Kuncogva szállok ki a vízből, kisegítve a leányzót is. Leállítom a jacuzzit.*
- Nah gyere, meg ne fázz! *Vigyorogva kapom ölbe, engedélyt nem kérve rá, jól megpörgetem, végül lerakom törölközőstől az ágyra. Kinyitok egy, az ágy mellett lévő szekrényt s előkeresem a legnagyobb pólót.*
- Öltözz át nyugodtan, ezt pedig vedd magadra, nem tudom, mit szeretnél alulra venni, válogass kedvedre. Hozok fésűt is… én nem fázom, de ha esetleg úgy érzed, hogy hűs van, a termosztátot vedd feljebb. *Mutatok az ágy felett lévő falra szerelt fehér hőfokszabályzóra.* - Valamit kihagytam? *Pillantok kérdőn, leülve mellé az ágyra.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 4:04 pm

*Jobbnak tartom magam, igazából szinte mindenkinél és erősebbnek is, de itt váltam ilyenné, itt, a Mysterioban. Igenis tudnom kell a magam erejét, hiszen az nélkül ki lennék? Egy nagy senki... De a simítása jól esik, így mosolyodom el, majd már hallgatom is a szavait, de nekem úgy tűnik, hogy nagyon is sokat gondol magáról, mégsincs szívem letörni a szarvát.*
- Igen, te ismered a gyengém és te magad is az vagy, szóval ha közel vagy hozzám, nem tudnék ártani neked. *csóválom is meg a fejem, ezzel is adva igazat neki, majd végül a hajamba is túr, így szemeim lehunyom egy cseppnyi időre.* - Örülök neki, kész kihívásnak számítasz. *valóban így gondolom és talán ezért is tartom értékesnek, mert nem adja könnyen magát, nem hódol be úgymond nekem, hanem igenis egy kemény férfi marad, aki engem nőnek néz, nem pedig egy harmadikos boszorkánynak.*
- Oh, szóval másokat? Ez hízelgő ám rám nézve. *vigyorodom el most már jól láthatóan, majd ez után mesélek az otthonomról, majd a nyarunk is szóba jön, de persze csak szépen sorban.*
- Nocsak, most meghívatod magad? Tudod, a szüleim két év alatt se szerették meg Nilt, elég furán állnak másokhoz, szóval kösd fel akkor a gatyád. *figyelmeztetem még most, előre, hogy azért ezt nem ártana tudnia, de mindenesetre megjegyzem, hogyha ilyen van, nyugodtan elvihetem majd magammal. *
- Varázslattal szerintem sokkal egyszerűbb lenne eljutni oda, ahova akarunk. Most nem gondolod komolyan, hogy majd hajóval vagy repülővel megyek el oda? *húzom is el a számat, de inkább az előzőekre nem is mondok semmit, mivel magam is tudom, hogy sok tengerpart van, éppen ezért is adtam neki ennyi lehetőséget, hogy válasszon.*
- Ott még nem jártam, jól hangzik... Majd keresünk valami hajót és beállunk kalóznak. *nevetek is fel, de lassan kimászom az öléből és a jacuzziból is, hogy nemsokára már egy törölközőt csavarhassak magam köré.*
- Oké, akkor nézek valamit, te pedig csinálj kaját, meg is éheztem. Mondjuk a víztől mindig. *mondom is elgondolkodva, bár ezt már lehet, hogy tudja rólam. Ekkor jön a sikolyom, ahogy ölébe kap, majd meglepett szemekkel nézek rá, miközben kezeimet nyaka köré kulcsolom.*
- Hékás, tudok ám menni. *na de azért hagyom, hogy letegyen az ágyra és ekkor kerül elő a póló is, majd a további szavak.*
- Alul marad az, ami rajtam van, de hogyha felül azt akarod, hogy öltözzek át, akkor el kell fordulnod. *utalok is erre és már mondanám is, hogy majd felmelegítem magam, ha fázom, inkább csak feltekintek a fűtőre.*
- Norvég vagyok, szóval bírom a hideget. *jelentem is ki határozottan, bár belül még mindig furcsa, hogy egy aranyvérű miért nem akar mágiát használni nyaraláskor.*
- Nem hagytál ki semmit, csak menj kaját csinálni, addig én átöltözöm és választok filmet is. *kelek is fel, majd szépen a törölközőt az egyik székre terítem, én pedig már fel is kapom a felsőt, de addig nem veszem le a bikinim melltartó részét, amíg nem fordul el a srác és csak ez után lépek oda a filmekhez.*
- Vígjáték jó lesz? *pillantok hátra, hogy tudjam, hogy választhatok-e olyat vagy inkább valami izgalmasabbat szeretne.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 4:37 pm

*Sosem értettem a nők miért érzik magukat magabiztosabbnak, teljesebbnek, hogyha erősek. Nem attól vállnak erőssé, ha valóban tudják az erejüket használni. Bár a férfiak a nőket tartják a gyengébbik nemnek, én ezt korántsem gondolom úgy, hogy helytálló, s bár egy nő tudja megvédeni magát bizonyos helyzetekben, attól még igenis egy férfi legyen az erősebb, ha kell, ha nem. Jól tudom, hogy fele annyira se ért most velem egyet, mint amennyire mutatja vagy próbálja elhitetni velem, tudom, hogy makacs, de csak rábólintok a dolgon, hiszen nem ezen fogok vele összeveszni.*
- Az előbb pedig… *Elhallgatok, újfent megadóan bólintok, így túrva bele a hajába. Tényleg nem ezen fog múlni a dolog, pontosan ezért hagyom a dolgot, majd megtanuljuk mindketten mennyire is erős a másik, ha már egymás szavát úgysem hisszük.* - Én, kihívásnak? Pedig teljesen egyszerű embernek érzem magam! *Húzom ki magam, mellkasom ettől megfeszül, de persze tovább mosolygok. Csak megtörjük egymást szép lassan. Tovább tereljük a beszélgetést a szüleire, hogy milyenek is, így némi belátást kapva eddigi életébe, szülei természetébe. Hogy honnan jött, milyen volt ő.*
- Valami olyasmi. Na, én nem Nil vagyok, oké? Őt lehet, hogy nem szerették, de engem fognak… *Ezt még magam sem gondolom teljesen komolyan. Sosem szerettem, ha máshoz, jelen esetben a volt pasijához hasonlít, kiráz tőle a hideg. Lenézek, majd vissza Daphra.* - Még rajtam van a gatyám… jól felkötöttem! *Csavarom ki mondatát. Egészen jólesik, hogy nem próbál elrejteni szülei elől, azt hittem erre majd évekig kell várnom, noha bennem még most sem tiszta a kép, hogy mit is akar tőlem valójában.*
- Egyszerűbb! De a varázsa már egyáltalán nem olyan… mi az izgalom benne? Nem várod annyira, nincs benne az, hogy „jaaj mikor érünk már oda?”… *Tekintetem megdermed, szabályszerűen lefagyok attól, amit hallok. Szemöldökömet rosszallóan húzom fel, azt se tudtom, hogy kérdezzem, hogy ne sértsem meg.* - Noh mi az, nem fekszik a gondolat, hogy másokkal együtt kell utazni, olyanokkal, akik nem tudnak varázsolni? *Kérdem csöndesen. Nem hittem volna, hogy ez majd Daphnak gondot fog okozni. Aranyvérű vagyok, de igenis szeretem az egyszerű dolgokat. A boldogságot, a kikapcsolódást és az örömöt nem lehet megvenni holmi varázslattal. Túlteszem magam ezen, persze fejben még kicsit emésztem a helyzetet.*
- Megkeressük Jack Sparrow-t, tuti kölcsönadja a Fekete gyöngyöt, jó kapcsolatot ápolok vele… *Viccelődöm egy sort, arra már nem is merek gondolni, hogy esetleg Daph nem látta a filmet vagy ne tudná miről beszélek. Mivel a fürdőzés lassan mindkettőnket kiáztatott és a víz kiszívja az energiánkat kimászunk a jacuzziból, én pedig ölembe kapva pörgetem meg, letéve az ágyra, némi sikolyt kicsalva ezzel belőle.*
- Tudod egy öreg hölgynek nem járja a séta… *Cukkolom, hiszen tudom, hogy teljesen kiázott, ilyenkor pedig a bőr megereszkedik és úgy fest tőle az ember, mint egy 70éves öregasszony. Előveszek neki pólót, elmondom mit hol talál majd leülök az ágyra, hogy megkérdezzem kell-e még valami. Miután nemleges választ kapok már megyek is a konyha felé, hogy elővegyem a hidegtálhoz szükséges hozzávalókat, s némi varázslatot alkalmazva hamar egy kék üvegtálra pakolok minden féle finomságot, a különböző sajtoktól egészen a zöldségig, kenyéren és felvágottakig bezárólag mindent. Borral, pohárral és gyümölcs-édesség kombinációval térek vissza, miután persze Daph átöltözött. Nem leselkedem, nem az én műfajom.*
- Ahogy a hölgy óhajtja. A mai este a tiéd, úgyhogy úgy lesz minden, amit szeretnél, had kényeztesselek! *Fordulok felé, mögé lépve kezeimet a vállára teszem.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 5:02 pm

*A beszélgetésünk során szóba kerül a családi birtok, így a bálok is, majd pedig Félix szépen meg is hivatja magát hozzám, ami ellen nincsen kifogásom, bár még nem tudom, hogy miképp mutatom be otthon. Nem, nem akarok még kapcsolatot, nem tudom, hogy mit érzek iránta és most ezen agyalni se akarok, ugyanis tökéletesen jó nekem most ez így és majd szépen lassan kialakul minden, ahogy annak lennie kell.*
- Tudom, hogy te nem ő vagy, nyugi. *simítok végig arcán mosolyogva és ez a magabiztosság tetszik is, bár ettől még nem biztos, hogy tetszeni fog a szüleimnek, ők túlságosan is féltenek és szerintem senki se tetszik nekik, de hát ez majd talán alakul. Inkább terelődik a téma, méghozzá egy közös kis kikapcsolódásról, ahova én egy zsupszkulcs segítségével mennék el, de ez nem tetszik a srácnak, és még érvel is, de hát hiába.*
- Én megszoktam már, hogy így utazok, szóval nekem jó ez így, de akkor lehet akár fele így, fele úgy... vagy egyik utat így tesszük meg, a visszát meg úgy. *hajlandó vagyok kompromisszumot kötni, ahogy mindig is, de nem akarok több órán át utazgatni, aztán türelmetlenül várni, hogy oda érjünk valahova. Amikor viszont jön a vádaskodás, kissé ingerültté válik szép pofim.*
- Már utaztam másokkal, szóval kérlek ne forgasd ki a szavaimat. Nem érdekel, hogy ki milyen vérű vagy hol van, egyszerűen a hosszú úttól kímélném meg magam, mivel mindig is így utazta. Vili? Mert ha nem, akkor hagyhatjuk a fenébe is akár. *morgok vissza neki, de aztán próbálok lenyugodni és most már egy picit mosolygom is a viccelődésén, ami Jack-et illeti, de teljesen nem tudok mégse ellazulni, mivel igen csak megbántva érzem magam. Ki is mászom a medencéből, de amikor felkap, egy kis sikolyt hallatok.*
- Öreg hölgy? Na menj a sunyiba! *csípem is meg pociját, de aztán végül le leszek téve és amíg ő a kajával foglalatoskodik, én addig átveszem a felsőt és mivel neki mindegy, mit nézünk, kiveszem az Amerika pite című film első részét és már be is teszem a lejátszóba. Ekkora már ő is megjön, méghozzá egy igen jól kinéző hideg tállal együtt.*
- Hűha, nem semmi. *szimatolok is bele, de ahogy mögém csüccsen, majd kezei vállaimra kerülnek, csak felsóhajtok picit.*
- Oké, de akkor ne vádaskodj máskor, hanem inkább kérdezz, de normálisan. *tekintek is hátra, de aztán hajamat előre húzom, tehát nyugodtan masszírozhat, hogyha szeretne.*
- Ne tarts kérlek rossz embernek, nem adtam rá okot. *suttogom halkan, magam elé, miközben kezem Félix lábára csúszik, azon simítok végig lágyan, de nem mozdulok, nem tudom, hogy most mit kéne tennem, hogyha tényleg ilyeneket gondol rólam.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-14, 5:23 pm

*Gonoszul pillantok rá, amikor Nil nevét hallom. Aztán hirtelen eszembe jut, hogy nem is meséltem az ominózus találkozóról Daphne-nak, de nem is tudom, hogy kéne-e említenem, így csak bárgyún elmosolyodom, amikor nyugtatólak szól hozzám.*
- Rendben van! *A simítása jólesik, mint úgy általában, oda is nyomom arcocskámat, hogy még jobban érezhessen. Fogalmam sincs, mit válthatok ki a szüleiből, ha meglátnak, de ezzel még egyelőre nem is foglalkozom, ráérek még ezen agyalni, és úgy gondolom az a találkozó még messze van, így terelődik a téma egyközös kirándulásra, csakhogy kissé más nézeteink vannak az utazás kimenetelét illetően. Megértem az ő nézőpontját, de azonosulni akkor sem tudok vele.*
- Akkor te majd mész zsubszkulccsal én meg gyalooog… *Öltöm ki a nyelvem, természetesen úgyse lennél rá képes, hogy hagyjam egyedül menni, ám ezt még meg kell rágnom, mert nem látom benne az izgalmat, ez olyan, mintha a munkából szabadulnál és a munkád során jutsz el A-ból B-be, egyszóval nem kikapcsolódás. Nah mindegy is, nem akarok én ezen vitázni, de azért még megjegyzek így a végére pár dolgot, ami Daphnak egyből nem esik jól.*
- Psszít, nyugalom, ne haragudj! *Emelem fel két kezem védekezőleg, kicsit meg is fogom a kezét, hogy ne problémázzon, nem akarom én elrontani sem a jelenlegi hangulatot, sem az utat, s ahogyan ő is, én is kompromisszumképes vagyok.* - Sajnálom! *Nézek rá őszintén, elengedem a kezét, s mikor kimászunk a vízből felkapom, hogy letehessem az ágyra egy pörgetés után, melybe bele is szédülök.*
- Nah, hé! Eldoblak! *Ijesztem meg kissé jót nevetve arckifejezését látva. Daph átöltözik, én pedig megyek és csinálok kaját, ahogyan azt ígértem. Nemsokára vissza is térek egy nagy tállal, poharakkal, borral és egyéb nyalánkságokkal, majd a háta mögé csücsülök elnézést kérve az előbbiért, mert látom csúnyán megbántottam.*
- Hogyan tudnálak kiengesztelni? *Kérdem a füléhez hajolva, kezeimet vállaira téve. Előrehúzza haját, ezáltal szabaddá válik mindkét válla illetve egy része a nyakának. Lassan, finoman kezdem el masszírozni.* - Jólesik? *Nem látom most az arcát, de nem is baj. Először csak gyengéden, épp hogy ujjaimmal érek hozzá, végül közrefogom teljesen, jól ellazítva vállát, nyakát. Eltelik így pár perc, míg nagyjából a film elkezdődik. Közelebb hajolok s belecsókolok a nyakába, aztán magunkhoz veszem a hidegtálat.*

//Fagyasztás! Smile

//

» Mystral parkja
» Mystral főutcája