Mystral kikötője - A rév

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 3:43 pm

*Csupán izgalommentességgel kecsegtet a mai nap, legalábbis ezt érzékelem, ahogyan kinézek ablakomon a napsütötte szabadba. Egy halk sóhajjal mondok le a szórakozásról, hiszen bár tölthetném kedvem szerint, mégis, így kipihenten jobban kéne koncentrálom feladataimra, a tanulásra, ami elengedhetetlen gyakorlást vonz maga után. Egyetlen tantárgy van, amivel szenvedek, ámbár mivel némi közös múltam található vele, azért is ezt választom a mai nap elfoglaltságául, ha már nem rég be is szereztem némi hozzávalót a gyakorláshoz. Így aggatom magamra ide illő ruháimat, egy acélbetétes fekete bakancsot, sokzsebes nadrágot katonai mintásat, illetve vörös póló, és fekete mellény, szintén pár zsebbel, melybe szépen bele is pakolok egy zacskónyi ezüstport, krétát, és két darab megszentelt érmét, amik így bal felső zsebembe kerülnek. Övemre most pálcám mellé családomtól örökölt késem is kerül, a maga nagyszerű kivitelezésével. Kiegészítőim most némileg elrejtve találhatóan, nyakláncom mellényem alá bújtatva, viszont órám szépen csillan a fényben, csak úgy mint pecsétgyűrűm, amihez még felveszem teleportgyűrűmet is. Gyakorláshoz öltözve és szerelkezve állok most szobámban, még egy utolsót körbepillantva, hogy minden szükséges hozzávaló megvan-e az induláshoz, s tekintetem megakad jegyzeteimen, illetve könyveimen, hiszen nyilván az anyagot is átismételtem mielőtt még élesben próbálnék ki ezt-azt. Nincs ínyemre a holtakkal ujjat húzni, mégis elszánt vagyok, mivel teljesítenem kell, ha bármire is vinni óhajtom. Kezeimet zsebembe csúsztatom, megmarkolva a benne lapuló pénzem egy részét, és a legkézenfekvőbb célhoz veszem az irányt, ami jelen esetben a kikötő, s pár másodpercen belül, már meg is csapja orromat a tengeri levegő. Egy pillanatig csak állok, körbenézve, azon tűnődve, hogy merre is haladjak tovább, ez viszont komoly fejtörést okoz, hiszen több helyszín is szóba jöhet, a temetőtől kezdve az erdőn át az ösvényig, így mérlegelnem kell, amit ácsorgás közben oldok meg.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 3:47 pm

*Elég hosszú nap áll már mögöttem, de valahogy nem is bánom hogy ma ide oda mászkáltam. Bár lett volna jbob dolgom is, de mivel tanulok és tanítok is egybe, így néha vannak napok amikor összesűrűsödik az ember programja. Elég sok elintézni valóm volt mint a suli környékén és a városban is, ami elhúzódott egy kis ideig, most azonban a kikötő felé tartok, hogy vissza hajózhassak majd a suliba, mert még ott is lenne mit elintézni, na meg azt is meg kéne érdeklődnöm mikor vehetek ki egy kis szabadságot is, hiszen enm akarok egész nyáron a suliba kuksolni, és Azarianak is többször mondtam hogy el kéne menni pár napra.. Öltözetem a melegre való tekintette most csupán egy sima sötét farmerből, és egy ujjatlan pólóból áll, hátamon pedig egy hátizsák taláható, amit most csak úgy slendrián módon dobtam át a vállamon. A kikötőbe érkezve azonban arra kell következtetnem, hogy a révész valószínűleg máshol fontoskodok hiszen nem igazán látom hogy itt lenne a környéken.*
~Úgy tűnik ilyen az én szerencsém, lehet éppen diákot szállít~*gondolkozok el mikörben hátamat az egyik cölöpnek döntöm onnan figyelve továbbra is a távoli tengert ami most eléggé nyugisnak tűnik, ahogy maga az egész kikötő is. Szeretek itt lenni szóval annyira nem bánt a dolog, hogy várnom kell a révészre, maximum addig kinézelődöm magamat.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 3:56 pm

*Le se lehetne tagadni, hogy itt a nyár, akkora a forróság. A mai nap sem kivétel ez alól, s a hőség akkora, hogy Cat nem is bírja elviselni a szobájában. Lehet, hogy ott árnyék van, de a levegő nem jár, így inkább a szabad levegő mellett dönt. Napozni amúgy is szeret, ahogy sétálgatni is, most pedig akkor már összeveti a kellemest a hasznossal. Miután csinos kis testét egy világoslila kis topba és combja közepéig érő világogkék rövidnadrágba bújtatta, nincs más hátra, mint előkapni a naptejet. Egy kis óvintézkedés nem árt, ha nem akar pecsenyére sülni, így szépen be is keni fedetlen karjait, dekoltázsát, kivillanó pocakját, és természetesen a szép lábak sem maradnak ki. Mivel ilyen hőségben a lábait sincs kedve kínozni, így nem is húz rájuk sportcipőt, inkább egy csinos kis fekete szandálba bújik, ami praktikusabb, mint egy papucs, főleg úgy, hogy egy kis gyakorlás is jár a lányka agyában. Amint teste egyéb részeit már leápolta, Cat a tükör elé sétál, ahol szépen kihúzza cicás szemeit, egy kis szürkés árnyalatot is varázsolva köré, majd vörös tincseit is megigazgatja, hogy teljes legyen az összkép. Mikor mindennel elkészül, elégedetten mosolyog tükörképére, majd a kis vurdlakjára pillant.*
-Te is velem jössz? *kérdi kedvesen, mire az csak lustán felemeli fejét.*
-Ilyen melegben? Még mit nem, így is majd felgyulladok. *válaszolja az állat, s hangjában érződik, hogy tényleg nem fog megmozdulni. A megszólalásra viszont picit felnevet a lányka.*
-Az neked úgysem árt szépségem. De ahogy gondolod. Akkor majd jövök valamikor. *búcúszik egy egy simítással a mellette fekvő jószágtól, majd a szekrényéhez sétál, ahonnan előbb egy kis táskát vesz elő, majd el is kezd bele pakolászni különféle kellékeket, amik egyik-másik varázslathoz szükségesek. Ahogy ott kotorázsik, egyszercsak kiemel a fiókból egy nyakláncot is, amit még hajdanán egy kentaur fiú adott neki, amikor Cat segített neki és szerelmének. Picit oldalra dönti fejét, majd a tükörhöz lép, a nyakához fogja a medált, s mivel passzol a szereléséhez, így fel is köti azt. Végül visszalép az asztalhoz, majd becsukja a fiókot, a kis táskát a vállára dobja, s miután pálcáját is magához vette, már el is hagyja a szobát. Állatkájától már nem köszön el, mivel az ismét alszik. Seperc alatt suhan át az egész épületen, s már kint is van a friss levegőn a szépség, s mivel Seolra akar menni, rögtön be is ugrik a révész mellé a csónakba. Nem tart sokáig az út, míg a csónak egyik parttól a másikig ér, így hamar kipattan ott is a lányka, megköszönve a segítséget az öregnek, majd körbepillant. Sokfelé indulhatna, sőt mi több, több ismerőst is lát, de most úgy dönt, Tarkh-hoz lép oda, így hát a nézelődő fiú mellé is sétál, s mosolyogva köszönti.*
-Szép napot! Mi járatban fiatalember? Remélem készülgetsz a félévi tesztre a misztikus lényekből. *egy ideje már nem volt óra, hisz szépen haladtak eddig, de azért nem feledkezett ám meg erről a srácról, aki amilyen különösen fogadta az első óra elején, annyit változott végül óra végére. Mivel pedig nem siet sehová, így nyugodtan áll le kicsit társalogni vele, hisz nincs semmi baja Tarkh-al.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 4:00 pm

*A mai nap iszonyú hőség tombol a környéken, szinte egy felhő sincs az égen és a szél is alig jár. Ennek a nagy kánikulának hála ismét több hajós kötött ki a mystrali kikötőben és most egy elég nagy méretű hajó mellett jó pár férfi hallatja hangját. Ez megszokott, hiszen mégis csak egy kikötőben vagyunk, de ha a három diák pont arra sétál, érdekes információkat hallhatnak. Ha fülelnek is, a pasasokat nem zavarja, ugyanúgy beszélnek tovább. Matrózok lehetnek, egyik se vérszomjas és nem tűnik gyilkos alkatúnak sem, tehát teljesen normális emberek vannak most itt, kívételesen.*
- Azért remélem valaki megszerzi azokat a kristályokat vagy miket, nem kéne, hogy elpusztuljon. *szólal meg az egyik kócos, hosszú hajú, bajszos férfi, így a többiek máris bólogatni kezdenek és egy fiatalabb, jól borotvált már fel is sóhajt.*
- Kár lenne Teotihuacánért. Egyszer voltam ott, csodálatos egy hely, én mondom nektek! *látszik is rajta, hogy tényleg sajnálná, hogyha elpusztulna az a csoda, mely ott található. De hogy mi ez a hely, hogy hol van és miről beszélnek... hát, elég híres, talán valamelyik diák tudja, de bővebb információk egyelőre nem hangoznak el, csak sajnáltatják a helyet és a kristályokról beszélnek.*

//Előre szólok, hogy egy körben, maximum 3 varázslat használható, többet senki se akarjon írni, mert a 4.-et és a fölöttit már nem fogom értékelni! Ezen kívül szeretném, hogyha varázsoltok, offba a hsz-etek után leírnátok, hogy melyik varázslatot használtátok, így megkönnyítitek az én dolgomat is. Smile

//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 4:16 pm

*Úgy állok ott, mint aki szobrozik, zsebembe süllyesztett kezekkel, jobb lábamra helyezve súlyomat enyhén felfelé meredve latolgatom lehetőségeimet, és húzom el itt-ott a szám, mikor átfut az agyamon. Egy darabon így gondolkodom, teljesen kizárva a környezet megszokott untató moraját, mígnem egy női hang csendül fel mögöttem, s mivel nem egyszer hallottam már, meg is fordulok, szembe nézve tanárommal.*
- Cat! *köszöntöm meglepődve, hiszen tanórán kívül még egyszer sem láttam, és bizony végigsiklik rajta tekintetem, de nem úgy mintha szemlélgetném a nőt benne, csupán ruházatát futom át, melynek köszönhetően lelombozódva veszem tudomásul, hogy elevenen fogok megfőni a saját szerelésemben.*
- Fiatalember? Pf... *vigyorgok egyet, hiszen ha társaságom akad, nem utasítom el, addig is húzhatom az időt, a kellemetlen gyakorlás előtt, de a megszólítás mégis csak meglep, annak ellenére, hogy valahol belül jól is esik.*
- Öhm... nem kell, atolvasom az anyagot, de az oran mindent meg lehet tanulni. Te jol tanitasz. Egyenlöre a halottival küszködöm. *biccentek felé egyet elismerésem jeléül, megosztva ittlétem okát is, miközben futólag tekintetem is körbe pillant, ráakadva Vargra, kin elidőzöm, hiszen számomra ő sem ismeretlen, mégis oly régen beszéltem vele, hogy felötlik a gondolat, hogy esetleg hárman elmehetnénk valahova...*
- Varg! *integetek is neki, odakiáltva, és remélhetőleg hallgat rám, illetve felismer engem, jobban szólva minket, és csatlakozik is hozzánk, hiszen bár nem tudom mit kereshet itt, csak nem utasít vissza egy kis társaságot...
- Nincs kedved setalni egyet? Mar persze, ha nincs mas dolgod... *mondom, s ha beleegyezik akkor oldalamon vele el is indulok a kikötőn keresztül, remélhetőleg Vargal bővülve idő közben valamikor, egy nagyobb csoport matróznak kinéző ember mellett, ahol bizony akaratlanul is elkapok egy két mondatot, mire kissé lassítok, de fejem csupán Cat felé fordítom, hangom pedig kissé leveszem.*
- Gyakran hallani ilyeneket? *kérdezem reménykedve, hogy a lány is esetleg elcsípte a bizonyos mondatot, ami nekem is felkeltette kíváncsiságomat, mely gondolkodásra ösztökél.*
- Mi az a... Teoti...akarmi? *érdeklődöm meg most félhangosan, így a kérdést nem címzem kifejezetten senkinek sem, csupán a válasz érdekel. Egy kis izgalom mindig jól jön, főleg az én számomra, mivel lételememnek tudhatom.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 4:21 pm

*Úgy tűnik hogy a mai nap elég sok hajó horgonyzik a kikötőbe, ami kissé meg is lep, hiszen nem minden nap fordul meg ennyi hajó a környéken. Az egyikről viszont beszélgetést hallok, melyet egészen addig követek is, míg észre nem veszem Tarkhot, és Cat-et a kikötőbe szintén, ami mondjuk nem nehéz hiszen Tarkh rám is köszönt. Ismerem őket, bár olyan sokat nem beszéltem még egyikőjükkel se, de mivel barátkozós típus vagyok így nincsenek előítéleteim. Így egy kisebb mosollyal közelebb sétálva hozzájuk köszönök is nekik.*
-Sziasztok, hát nem tudom, igazából a suli fele tartottam vissza, de lekötöttek ezek a hajók, jó sok van belőle, ez elég szép nagy darab..*biccentek a fejemmel az egyik felé, de figyelmemet továbbra is leköti a beszélgetés ami a matrózok között zajlik, s így fejemet is arra fordítva tovább hallgatom.*
-Teotihuacán? Az nem valami régi romváros de hogy hol arról fogalmam sincs.*gondolkodok el fennhangon a többiek felé, hátha ők többet tudnak, valahogy az ilyen városos dolgokba nem igazán folytam bele. Időközben csak hátra simítom a hajamat, és letörlöm kezemmel az izzadságot a homlokomról, hiszen bár nincs bajom a meleggel de még mindig a hideget szeretem jobban, ami talán nem is fura, hiszen Norvég vagyok , ott pedig nincs ilyen hőmérséklet. Végül aztán tovább figyelve, vissza nézek a többiekre, még mindig kíváncsi tekintettel.*
-Fura.. nem tudom miért pusztulna el egy város ahol már amúgy se laknak..*nézek magam elé elgondolkozóan végül Tarkh és Cat fele utoljára afféle megerősítés képen hátha mondanak valamit, majd megrántom a vállamat.*
-A legegyszerűbb ha rákérdezünk, amúgy is elég nyugis mostanában a környék, egy kérdés még nem okozott dögvészt, és pusztulást.*lépek közelebb, az egyik matrózhoz.*
-Elnézést.. Elcsíptük a témát amiről beszélnek, és kíváncsiak vagyunk miről is lenne szó, és hogy mi a köze pár kristálynak egy egész város pusztulásához?*kérdezem teljesen normális hangnemben, természetesen csak érdeklődő szándékkal.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 4:26 pm

*Bolond az az ember, aki ekkora hőségben a négy fal között marad. Cat is inkább úgy dönt, hogy egy kis sétára indul, s ha úgy alakul, akkor majd gyakorol is egy picit, mivel az sosem árt. Éppen ezért cipel most magával egy kis táskát, amiben megannyi kellék van egyik-másik varázslat elvégzéséhez. Mivel konkrét célja egyelőre csak Seol, így odáig nem is húzza sokáig az időt, egyből a csónakba pattan, s át is megy az öreggel a másik szigetre. Odaérve viszont rögtön több ismerőst is megpillant, mivel azonban Varg-al most nincs különösebb beszédtémája, így inkább az egyik diákjához, Tarkh-hoz megy oda, s áll le vele beszélgetni. Komolyan érdekli, hogy vajon készül-e a srác a félévi tesztre, na meg, hogy mennek-e neki az anyagok, mivel nem szeretne csalódni senkiben. Ahogy viszont hallja, a srác nem fél a teszttől, és nem is nagyon készül rá, mivel elmondása szerint teljesen jól megjegyezhető minden az órán, s még egy kis bókot is kap a lány. Cat el is mosolyodik a szavakra.*
-Köszönöm, igyekszek. Amúgy ha ez megnyugtat, a halottival én se voltam másképp elsőben, de látod... mégis itt vagyok már harmadikban, szóval menni fog. *bíztatja kicsit a másikat, majd mikor Varg is meg lesz szólítva, fejét oda is fordítja a másik srác felé is, s kedvesen int neki.*
-Szia Varg! *köszönti ő is a másikat, Tarkh kérdésére pedig csak biccent egyet.*
-De, miért is ne. Amúgy is sétálni jöttem le, meg talán majd gyakorolni egy picit, de azt majd későbbre tervezem. *feleli, miközben Varg is megérkezik. Meg is kezdik a kis sétát, s Cat akarva-akaratlanul is kihallja a közelben álló matrózok beszélgetését, mivel azok elég nagy hangon dumálnak egymással. Már az is érdekesen hangzik, hogy valamiféle kristályokról beszélnek, viszont ő nem feltétlen az a kincsvadász fajta, egy teljesen ismeretlen kincsre pedig felesleges jobban odafigyelni. Nem szándékozik odamenni a pasasokhoz, és bővebb infót kérni, így inkább ismét Tarkh-ra összpontosít, viszont egy újabb szó miatt ismét a matrózok felé fordítja fejét, s egy szót ő is elsuttog.*
-Teotihuacan? *kérdi magától, ahogy végigpillant az embereken. Meglepő, hogy a matrózok egy ilyen helyről beszélnek, mivel ez nem éppen egy vízközeli város, hanem egy ősrégi romváros Mexikóban.*
-Te is hallottad? Teotihuacan el fog pusztulni? Pedig az tényleg gyönyörű hely, olvastam már róla. *fordul vissza Tarkh felé, majd gondolkozni kezd, de a kérdésre azért válaszol.*
-Ahogy Varg is mondta, Teotihuacan egy romváros Mexikóban. Még piramisok is vannak ott. *feleli, majd tovább agyal.*
-De miféle gyémántokról beszélhetnek? *azért mégiscsak mozgatja a lány fantáziáját a dolog, hisz érdekesnek és izgalmasnak tűnik, igazi kincsvadász sztorinak. Persze ki tudja, hogy egy matróz szavának mennyire lehet hinni egy romváros pusztulásáról, lehet, hogy csak a rum és a sok nap ment az agyára. Mindenesetre ő marad amellett, hogy majd hallanak még pár mondatot, ha a matrózok tovább beszélgetnek, Varg viszont inkább kérdezősködik, így bár Cat nem száll be szavakkal, de azért ő is közelebb lép, hogy hallja az esetleges választ.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 4:28 pm

*A három diák útja most úgy tűnik, hogy keresztezi egymást, de nem azért, mert bármi baj is várna rájuk, legalábbis ők döntik el, hogy mit fognak tenni. Ahogy viszont sétálnak, a hosszú mólón pár matrózra lehetnek figyelmesek, kik bizony érdekes kis dolgokról pletykálnak, rosszabbak, mint a nők. Na de olyan jól elvannak magukkal, hogy bár a diákok felfigyelnek rájuk, fordítva ez nem történik meg, így csak akkor nyitják ki a kört, melyben állnak, amikor Varg feléjük fordul és már érdeklődni is kezd.*
- Oh, hát nem hallottátok? *kérdezi egy idős, de egyben eléggé erős matróz, mire a másik leinti, majd már közelebb is lép a diákokhoz, végigpillant rajtuk és láthatóan élvezi, hogy ő mondhatja el mindezt nekik.*
- Teotihuacán nem akármilyen város... az az Istenek városa. *megnyalja ajkát láthatóan továbbra is izgul, hogy szavai mit váltanak majd ki a diákokból.* - Az aztékok ezt a helyet mitikus helyen tartották és különféle áldozatokat mutattak be ott és szertartásokat is csináltak... Viszont úgy hírlik, hogy valaki megátkozta a helyet, hogyha estig nem illesztik össze a három kristályt, ami valahol ott található a romoknál, akkor az egész régi város elpusztul. Csodálatos a hely, olyan mágikus kisugárzása van, biztosan tudjátok, hogy miről beszélek. *hiszen Mystral egy varázslóváros, tehát egyértelmű, hogy mágusokkal van dolguk a tengerészeknek.*
- Egyébként Mexikóban van ez a hely, csak nem el akartok menni oda? Mert akkor még azt ajánlom, hogy ma jussatok el, holnapra már lehet, hogy nem marad belőle semmi. *törli is meg izzadt homlokát, majd lép vissza a többi matrózhoz, úgy néz ki, hogy ennyit tudtak mondani és már tovább beszélik, hogy vajon ki és miért akarhatja elpusztítani azt a régi települést.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 4:44 pm

*Örömmel veszem, hogy félbeszakítanak elmélkedés közben, hiszen nincs ínyemre a célpont kiválasztása, mivel az egy kis lépés lenne a gyakorlásig, mely számomra biztosan felkavaró élményekkel társulna. Éppen ezért nem utasítom vissza Cat-et, köszöntve őt fogadom, és természetesen válaszolok a kérdésére.*
- Remelem is... *bólogatok kicsiket magamnak, de többet nem szándékozok elárulni a gondolataimból, hogy számomra ez miért is oly nehéz. Egyáltalán nincs hozzá köze, én sem óhajtok folyamatosan az áldozat szerepében tetszelegni. Ehelyett inkább Varg felé integetek, ki reagál is hívásomra, és csatlakozik hozzánk.*
- Akkor meg varnod kell a reveszre. Minek unatkoznal egyedül? Tarts velünk... biztosan kitalalunk valamit... ihatnank egyet! *ajánlgatom lelkesen, hátha sikerül kibújót találnom a gyakorlási szándékom alól. Vargot is szívesen látnám, hiszen régen találkoztam vele, de talán az ital majd maradásra bírja, hogy ismét beszélgessünk egy jót, ezúttal hármasban. Társasági ember lévén nyilván nem vetem el az ötletet. Sétálva indulunk tovább, miközben szerencsére nem uralkodik el rajtunk a csönd, így szólal meg Cat is.*
- Mit szerettel volna gyakorolni? *nézek felé érdeklődve, hiszen egy harmadikosból ilyen információt kiszedni számomra csoda, mivel izgatottan várom, hogy részem lehessen olyan tanulmányokban mint az övék. Ám a mi beszélgetésünket a matrózok meséje zavarja meg, s immár mi is átvesszük a témát, de legnagyobb bosszúságomra, egyáltalán nem hallottam még az említett helyről.*
- Nagyszerü... ti hallottatok rola, en nem... *morgom magam elé, mind a kettőnek címezve mondatomat, és bólogatva hallgatom végig róla Cat kiselőadását, ami némileg egy vázlatos képet fest a témáról.*
- Oh, hat ha a könyvekböl akarok kiindulni, biztosan valami ösi misztikus kristalyok, vagy egy magus kristalyai, aki valamiert el akarja pusztitani, es ez a kulcs az megsemmisites ellen. *felelem hadarva, mint aki csak könyvből olvassa, hiszen nem veszem komolyan a mesét, de hiába is tagadnám, hogy fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Mire Varg bátor lépést tesz, így a történetet egyenesen a matrózoktól hallhatjuk.*
- Hm... Istenek... badarsag, maximum csak Isten letezik! *jelentem ki jó ortodox módjára, hiszen ennyivel tartozom feljebbvalómnak, ha már szinte teljesen elhanyagoltam vallásomat az utóbbi időben.*
- Hat... ha mindenki tud rola, csak en nem, szivesen megneznem. El is juthatok oda, akar most, de... ti nem. *emelem fel megcsillogtatva gyűrűmet, és egyértelműen látszik rajtam, hogy nélkülük természetesen nem indulnék, hiszen számítok segítségükre, vagy szakértelmükre, már ha igaz a történet.*
- A teleportszobabol odajuthatnank gyorsan... ahhoz viszont at kene jutnunk. Itt a revesz? Mert ha nem, egy kis aproert cserebe talan visszavisznek minket az iskolaba ezek. *bökök a fejemmel a társaság felé, míg ezt suttogom társaimnak, várva arra, hogy reagáljanak ötletelésemre bármit. Mégis csak ígéretes napnak látszik a mai...*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 4:51 pm

*Nemsokára mindhárman össze csapódunk, Cat, Tarkh és én, bár vissza akartam menni a suliba, de úgy tűnik nem most fog össze jönni.*
-Azt hiszem ebbe a melegbe a legkevésbé inni szeretnék, legalábbis alkoholt nem..*mondmo egy félmosollyal, majd tovább sétálva halljuk meg végül, miről is beszélgetnek a matrózok. Sajnos a tudásom hiányos így csak annyit tudok a bizonyos helyről hogy egy romváros valahol messze innen, de sokkal többet már én se tudok.*
-Hát akkor te már többet tudsz mint én. Régen hallottam ezt a nevet, de akkor is csak annyi tudtam róla amit elmondtam..*rántom meg a vállamat, azt hiszem a legtájékozottabb köztünk most Cat de ez nem is baj, Tarkh morgolódására csak megrántom a vállamat..*
-Lehet de mi többet is megéltünk, idősebbek is vagyunk szóval ez nem fura.*mondom komoly hangon, majd a helyre terelődik a téma.*
-Áh.. ezek szerint akkor jó idős egy hely lehet..Viszont akkor nem értem mi miatt is pusztulna el..*nézek elgondolkodóan magam elé, szavaimat pedig most már mindkét társam felé mondom, Cat gyémántos kérdésére azonban csak megrázom a fejemet.*
-Nem tudom, de gondolom elég sok ékszer, vagy kincs lehet egy ilyen helyen, nem véletlenül irtották ki az ott lévőket az európaiak, gondolom ez is valami értékes kristály lehet..*de mivel többet nem igazán tudok, így nemsokára már be is állok a matrózokhoz, hogy aztán kérdéseimet nekik tudjam szegezni, hiszen nekem is felkeltette a kíváncsiságomat a dolog.*
-Öh mit is?*kérdezek vissza az öregnél de nem kell sokáig várnom a válaszra, hiszen a következő tengerész nemsokára mindent el is mesél. Például azt is hogy az Istenek városa, fura erről még nem hallottam de érdekesnek hangzik, én pedig csak némán hol Tarkh-ék fele figyelve, hol a matrózokra türelmesen hallgatom a történetet.*
-Áh.. szóval mágikus kéz van a dologba, frankó, amúgy igen nagyjából tudjuk hogy miről beszél..*mormogom magam elé elgondolkozva egy félmosollyal, igazából nem lenne egy utolsó dolog megnézni mi ott a helyzet, de ha belegondolok hogy a legtöbb kaland eléggé veszélyesre sikeredett eddig, elgondolkozok rajta, vajon ez mennyire lesz az?*
-Hát srácok ez felhívás keringőre, ha úgy vesszük van laza pár óránk hogy véghez vigyünk valamit amivel megmenthetünk egy régi várost, ha persze meg akarjuk.*az utolsó három szót jó erősen megnyomom, hiszen ki tudja mit akarnak a többiek, igazából még nekem sincs túl sok fogalmam róla, Tarkh szavaira csak bólintok.*
-Meglehet, de az is hogy egyedül nem tudnád megcsinálni, azért egy ilyen helyen megtalálni azokat a kristályokat elgé nehéz, az se biztos hogy hárman sikerülne... Amúgy akár lehet a teleport szoba,vagy ha valakinél van zsupszkucs az is, esetleg a tengerészek. Amúgy én istenben nem hiszek, egyben sem maximum a démonokba, azo tényleg vannak*rántom meg a vállamat elég sok lehetőség van , de még nem mondta mindenki hogy jönne, én pedig vacilálok.*
-Nos Cat? Menjünk maradunk?*kérdezem meg a csapat egyetlen női tagját, akinek persze ugyan annyi beleszólása van a dolgokba, végül ha úgy döntünk megyünk, akkor én is menni fogok.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-20, 4:57 pm

*A páros beszélgetés hamar hármassá formálódik, amikor Varg is csatlakozik Cat-hez és Tarkh-hoz. Bár a srác annyira nincs sétálós kedvében, de azért ott marad a kis csapattal, így együtt indulnak meg, s Cat már kap is egy kérdést.*
-Amihez épp kedvet kapok. Hoztam magammal pár holmit, de lehet, hogy maradok a sima igéknél, még nem tudom. Az is lehet, hogy csak megsétáltatom a cuccot, ha nem lesz kedvem varázsolgatni. *mosolyodik el ismét, s közben másik beszélgetés is megüti a fülét. A matrózok egy érdekes helyről, és valami kristályokról kezdenek el beszélgetni nem sokkal mellettük. Bár végül Cat érdeklődését is felkelti a matrózok beszélgetése, ő mégis kissé illetlenségnek tartja, hogy csak úgy odalépjen hozzájuk, és kérdezősködni kezdjen, főleg, ha már úgymond eddig is kihallgatta őket. Persze nem nehéz mindezt úgy, hogy ilyen hangosan beszélgetnek, de ő akkor sem szólítaná le őket csak úgy, mint ahogy Varg teszi. Tarkh viszont még egy kis megjegyzést fűz a lány szavaihoz, amire Cat is csak legyint.*
-Én nem kalandregényben olvastam róla. *fűzi hozzá, miközben Varg válaszára csak biccent, majd a matrózokra figyel. Végülis nem okoz gondot a matrózok körében a leszólítás, mivel gond nélkül megfordul némelyik, s mesélni is kezd. Az egyikük nagyon bele is lendül, így Cat is őt hallgatja, viszont egy résznél szép szemeit kissé összébb szűkíti, s kérdésre nyitja száját.*
-De mi értelme van megátkozni egy romvárost? Jó persze, szép hely, meg kár lenne érte, de... *nem nagyon érti ezt az egészet, még úgy sem, hogy elvileg ez az Istenek városa. Akkor is csak egy város, semmi több. Vagy legalábbis többet nem írtak róla azokban a könyvekben, amikben ő olvasott Teotihuacan-ról. A matróz viszont tovább beszél, szavaira viszont csak biccent egyet a lány.*
-Igen, azt tudjuk, hogy hol van. *bár ezt a városátkozást továbbra sem érti, de azt már megtanulta itt a Mysterioban, hogy sok furcsaság van a világban, s attól még, hogy valaminek a hátterét nem ismeri az ember, lehet, hogy még fontos dologról van szó. Némi mérlegelés után a két srác felé fordul, s egy kis mosolyra húzódik az ajka.*
-Na, ti mit gondoltok? Ruccanjunk ki Mexikóba? Ha igaz, amit ezek a matrózok mondanak, talán még egy várost is megmenthetünk. Izgalmasabb, mint egy szimpla kis séta a hőségben, nemde? *bár ezt az átkozódást tekintve talán ő a leghitetlenebb a hármasból, de mégis látszik rajta, hogy felkeltette ez az egész az érdeklődését, és ha már boszorkány, és van rá lehetősége, miért is ne ruccanhatna ki Mexikóba, ha már szóbahozták ezek a férfiak azt a helyet.*
-Te csak azt hiszed Tarkh. Van is nálam tinta, mindjárt csinálok egy zsupszkulcsot. *azzal le is guggol gyorsan, s egy nagyobbacska követ emel fel. A táska is nyílik a következő pillanatban, amiből a kis tintásüveget is előveszi a lány. A földre pakolja, s egy kis gallyal bele is nyúl az üvegbe, majd egy háromszöget rajzol a kőre a tintával.*
-Mexikó, Teotihuacan. *ejti ki a hely pontos nevét, majd a tinta beivódása után pálcát ragad, s a kőre mutat.*
-Transporto. *a kék színű kis fonál meg is indul, s vele egy kis időre Cat arcáról is lehervad a mosoly. A tinta visszakerül a táskába, Cat pedig fel is áll, s a srácok felé fordul.*
-Nem kell a teleportszoba. Ez elég mindhármunknak. Irány Mexikó! *néz Tarkh szemeibe, majd Vargra, megválaszolva a nagy kérdést, s ki is nyújtja kezét a páros felé, benne a zsupszkulcsként funkciónáló kővel, amit ha a két srác megfog, hamarosan egy másik városban találják magukat.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-24, 10:35 pm

//Olvadunk Félix-el Smile

//

*Nekünk sose megy könnyen az élet, valahogy mindig találunk valamit, amin kissé össze tudunk ütközni, de így a jó, hiszen nem unatkozunk és szokták mondani, hogy a konfliktusok közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Nem értem, hogy mit kell ennyit parádéznia ezen az egészen, hogy majd ha elmegyünk valahova, én zsupszkulccsal mennék, de akkor se engedek, így a nyelvkiöltést követően én magam is viszonzom ám, szemeimet is összébb szűkítve hozzá.*
- Hát lehet próbálkozni, de úgyse engedlek el külön. *jegyzem is még meg, majd újabb nyelvöltés következik és végül ez után már tovább telik az idő, továbbra is megbántva érzem magam, de azért bevisz magával a szobába, hol az ágyra kerülve pislogok is fel a másikra és bár tudom, hogy bocsánatot kér, mégse oly egyszerű. Inkább válaszok egy vígjátékot, amit majd este megnézhetnénk, Félix pedig a vacsorával foglalatoskodik, amely tényleg jól esne, mert bár hangosan még nem korog a pocim, de érzem ám, hogy jól esne pár falat. Meg is érkezik a finomság, sőt, még bor is van, ő pedig már mögém csüccsenve hajol közelebb fülemhez, én pedig hajam előre húzva sóhajtok fel érintésére.*
- Nagyon jól csinálod már most... *suttogom halkan, szemeimet is becsukva, majd teljesen ellazulva engedek a kényeztetésnek, mint valami édes kis cica, de amikor meghallom kérdését, halkan hümmögök.*
- Ühüm, máris nem haragszom. *kis idő és már jön is a puszi, melybe testem beleremeg, én pedig automatikusan dőlök hátra, majd fejem felhajtom és a fiú állára lehelek egy rövidke csókot, de nem megyek ám máshova, csak rámosolygok és végül az ölébe fészkelem magam, így jöhet a tál is, amiből már szemezgetni is kezdek.*
- Elkényeztetsz. *jelentem ki halkan, de azért néha feltekintek ám azokba a szép szemekbe, majd jöhet egy kis sajt és végül egy kis szalámi is, majd egy csipet kenyér.*
- Most olyan jó így, nyugodtan, nem törődni a világ dolgaival. *fejemmel picit Félix buksijához dörgölőzöm, de azért figyelek a filmre is, mégis, valahogy az csak 30%-ban köt le, a többi a fiú érdeme.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-24, 11:06 pm

*Nem is mi lennénk, ha nem tudnánk egy olyan apróságon összeveszni, mint az hogy miként jutunk el kirándulásunk állomására. Könnyen adni magamat? Nem, nem adom könnyen magamat, ilyenben nem. Kicsit felhúzom az orromat, hogy lássa, nem csak ő tud duzzogni, de persze egy pillanat erejéig sem tudok rá haragudni. Ennyi viszont kell. Végül kiöltöm a nyelvem, melyet viszonoz, s erős késztetést érzek rá ebben a pillanatban, hogy a falhoz döntsem és megcsókoljam, de az eszem úrrá lesz rajtam és már kapom is ölbe az ágyra téve pedig mögé mászom miután elkészítettem a vacsoránkat.*
- Nem engednél el? Magadhoz láncolsz? Milyen eszközökkel: egy bilincset kinézek belőled, de az árnycsápokkal is egészen hatásos kínzást tudnál kieszközölni, persze a tekinteted is elég…*Vonom fel szemöldökömet, összeszűkült szemmel fixírozom és próbálom megfejteni most mi is jár a kis buksijában, mert engem már úgy összekuszált, hogy mindezek után nem tudnám megmondani merre is haladunk, ha fejbe vernek, akkor sem. Így kezdem el masszírozni engesztelés végett, végül hevesen belecsókolok a nyakába.*
- Ha elkényeztetlek, ha nem, órákig tudnám ezt csinálni… persze ha már nem haragszol rám nincs miéééért. *Nyújtom el kacérkodva a dolgokat, aztán csak kitérünk a vacsorázásra, ahogy befészkeli magát az ölembe, én pedig örömmel simítok végig arcán egészen a háta közepéig. Magamhoz veszek pár falatot, kis kenyérszeletre pakolok sajtot, meg zöldségnek uborkát és paradicsomot, de már nyúlok is a felvágottak felé, alaposan válogatva, mert nem tudok akármit megenni. Fel sem pillantok a TV-re csak hallgatom, tekintetem folyamatosan Daphra összpontosul.*
- Mit szólnál ahhoz, ha nem csak most kényeztetnélek… *Hajolok oda egészen közel a füléhez, haját félre simítva, nyakát célba véve újból. Megbeszéltük már párszor, mégis jól tudom, hogy mást szeretne ő is, s mivel mégis én vagyok a pasi, talán lehet ideje lenne egy kicsit kézbe venni a dolgokat. Mit kaphatok? Egy pofont megint, elviselem, ha ez az ára. Kisebb csókok, apró mély szippantások az illata lassan megőrjít. Daph se figyel a filmre teljesen, én se. Két kezem szabaddá válik, magamhoz ölelem amennyire tudom.* - Nem szabadulsz… *Oldalt döntöm, magam is borulva vele, két kezét lefogva pedig halkan felkuncogok. Ki tud bújni alólam, nem szorítom le, csak fogom, lazán. Félrefordítom fejét, így férve nyakához tovább kényeztetve, közelítve fel az arcához, egészen az ajkát súrolva az apró puszikkal.*
~ Most vagy soha…~ *Tekintetem üvegessé válik, ettől pedig fényesen csillogni kezd, de szemem zöldje elsötétül, s ezzel a lendülettel csókolom szájon. Nem tolakodóan először csak megcsókolom, s ha választ kapok –nem pofon formájában- akkor gyöngéden irányítva folytatom tovább.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-24, 11:16 pm

*Tényleg viccesek vagyunk, én legalábbis úgy érzem, mert olyan kis marhaságokon tudunk vitázni, de én mégis élvezem ezeket a kis összezörrenéseket, mivel nem véresen komolyak, nem bántjuk meg igazán egymást. De azért egy közös kis kirándulás jó lenne szerintem mind a kettőnknek, de egyedül mégse fogom elereszteni, hogy majd a célban találkozzunk, de ahogy hallom a szavakat, máris elnevetem magam.*
- Inkább csak normálisan megkérlek, hogy maradj velem, a bilincset majd máskor használjuk. *kacsintok is rá huncutul, ezt veheti felhívásnak is, bár nem tudom, hogy mennyire kellene ilyen szinten kacérkodnom vele, mert még a végén én járok rosszul. Viszont bízom Félixben, tudom, hogy nem akar rosszat nekem, így hát nem is fogok ennek az egésznek nagyobb feneket keríteni, csak lecsüccsenek az ágyra, majd élvezem is a simogatását, a pusziját és a kezei érintését, ahogy kissé megnyomkodja vállaimat, mellyel engem le lehet ám kenyerezni.*
- Oh dehogy nincs miért, de ha akarod, ismét megharagudhatok. *pillantok is fel rá, de aztán jöhet a kis puszi és a bújás is tőlem, mivel nem akarok messze lenni tőle, de azért egy picit eszem is, mégis, figyelmem nagy részében most a fiú van és bár szeretem ezt a filmet is, ahj... Picit eltolom a tálat, úgy pillantok rá és végül beleremegek a halk suttogástól.*
- Örülnék, ha nem egyszeri alkalom lenne. *suttogom magam elé halkan, szemeim is behunyva élvezve a simítást, de nemsokára már magához ölel és végül el is dönt, majd kezeim lefogva találkozik tekintetünk. Egy apró pír megjelenik rajtam, ahogy őt figyelem, de aztán már el is mosolyodom.*
- És ha nem is akarok szabadulni? *kérdezek is vissza, fejemet engedelmesen félrefordítva, majd fel is sóhajtok a további puszikon. Ajkamba harapok, majd érzem a közeledését is. Szívem egyre jobban ver, majd kiugrik a helyéről, majd ajka az enyémet súrolja, én pedig látni akarom őt, hogy most miképp is néz rám, így zöld szemeim picit kinyitom, majd végül ajkunk eleinte egy pusziban találkozik, de ez után engedek neki, hogyha bebocsátást akar, bár testem lángol, oly ideges vagyok, hogy vajon mit fog szólni a csókomhoz. Szemeim becsukom inkább, majd nyelvem megkeresi Félix nyelvét és eleinte lágy, majd egyre vadabb táncot kezd vele, kezeim pedig úgy mozdítom, hogy Félix ujjai köré tudjam kulcsolni a sajátjaimat. Alsó ajkát is cseppet beszívom a csók közbe, oly nagyon vágytam már erre, annyira nem tudok megálljt parancsolni magamnak, így emelkedem is feljebb, testem a fiú testének nyomul és próbálom át is venni az irányítást, mert én már csak ilyen vagyok.*
- El ne menekülj... *suttogom ajkai elé két csók között, jelezve, hogy nem akarom, hogy ennyi legyen, hogy máris lemásszon rólam és ismét a hidegtálé és a filmmé legyen a főszerep, most nehogy itt hagyjon, mert akkor nagyon durcás leszek.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-26, 2:04 pm

//Olvadunk//

*Daph mellett ellágyulok, erre már rájöttem. Nem tudom adni azt a kőkemény macsó srácot, még csak a közelében sem érzem ilyenkor magam. Eleinte kicsit furcsa volt, zavarni nem zavart, de éreztem némi feszélyeztetést ezáltal, mára már viszont ez az érzés elmúlt. Jól érzem magam így a bőrömben, másnak mutatni magam egyébként sem szerettem soha, ám ez most teljesen más. Nyugodt vagyok, könnyed és igen, megbékéltem ezzel a helyzettel, nekem jó és Daphon is látom, hogy minden rendben van.*
- Tudod, az nevet, aki utoljára nevet… *Ravaszul mosolyodom el. Ebben aztán benne van minden; az édes gonoszság és a felhívás, hogy érdekelne az a bilincses történet, még úgy is, hogy egyébként nem vagyok oda az ilyen dolgokért, nem mintha próbáltam volna egyszer is… Daphhal bármit. Nem kapkodok el semmit, időnk mint a tenger, ezért csak azután kezdem el kényeztetni, masszírozni, puszikkal halmozni, miután elkészítettem a beígért hidegtálat, mert a nagy fürdőzés közepette megéheztünk.*
- Szeretem ha kicsit morcos vagy, olyankor sokkal jobban élvezed a bókokat és a kényeztetést, mint amikor mondjuk csak úgy snasszból tenném… *Húzom mellkasomhoz, hogy nyugodtan dőljön neki, s én így folytatom a lágy masszázst a puszikkal fűszerezve, de vérem erősen forr és nem tudom megállni már, kezdeményeznem kell, épp itt az idő. Suttogásom célt ér, megborzong kezeim alatt és a mondat melyet hallok szívet melengető. Aprón elmosolyodom, érzem hogy szeretné, vágyik rá. Átölelve döntöm el finoman a puha ágyon, felé kerekedve fogom le két kezét. Szinte átadta már magát nekem, de én ennyivel nem érem be, tovább cirógatom élvezve minden apró rezzenését, hallom egyre hevesebb sóhaját ezzel egyidejűleg szapora szívverését. Megint el kell mosolyodnom, hiszen mámorító már csak a látvány is, nemhogy mindezt én okozom.*
- Hogyha nem is szeretnél szabadulni akkor… *Tökéletes alkalom és pillanat, hogy a szavakat végre tettekké formáljam, éreztetve mennyire örülnék annak, ha nem szeretne szabadulni. Végighaladok a nyakán, fülcimpájára is kisebb csókokat lehelve, sóhajtásomat lassan kifújva orromon ezzel ingerelve tovább, s ahogy arcához érkezem meglátom az ajkát, tekintetemmel keresve szemeit, hogy láthassam a vágyat. Mintha tényleg egy apró kiscica lenne alattam, lassan érintem ajkamat övéhez, ekkor még szemem is nyitva. Megáll az idő egy pillanatra, legalábbis én így érzem, de nincs ezen tovább mit gondolkodni lehunyva szemem adom át magam az érzésnek, birtokba véve alsó, végül felső ajkát is, hogy egy csókban forrjunk össze. Hogyha nem tudnám, hogy ugyan annyira izgul, mint én lelennék foglalva ezzel a gondolattal, de pontosan tudom, hogy mit érez, kezei összekulcsolódnak az enyémmel, melyre rá is szorítok. Nyelvünk találkozása bombát robbant a testemben, nagy hévvel tőr fel belőlem, így csókolom tovább, egyre-egyre szenvedélyesebben, vadul, de nem tolakodóan. Szívja az ajkam, én pedig önkéntelenül sóhajtok fel.*
- Dehogy menekülök… *Nézek bele abba a gyönyörű tekintetbe mosolyogva. Képtelen lennék a filmre koncentrálni, persze a távolban valahol hallom, de nem tudom felfogni az eseményeket, hiszen agyam csak egyetlen dologra tud koncentrálni... Daphra, aki alattam fekszik, kezünk összekulcsolva s újabb csókot hint a számra. Lassan ingatom fejemet, én adva puszit a szájára.* - Te se fuss el kérlek… *Suttogom kérlelően, noha nem tartok attól, hogy menekülne, de így még is hatásosabb az egész. Kezünk ugyan össze van kulcsolva mégis kiszabadítom az egyiket, hogy végigsimíthassam a karján végig a nyakáig egészen lassan. Mellé fekszem, egészen közel, másik kezemmel nem engedem el az övét. Így nézem egy darabig.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-26, 2:44 pm

*Nem tudom már, hogy mit miért is teszek, de úgy érzem, hogy nekem ma itt a helyem és igenis jól tettem, hogy feljöttem erre a vitorlásra, hogy Félixel vagyok. Lehet, hogy még ezerszer meg fogjuk bántani egymást, de mégis itt akarok lenni, vele oly jól érzem magam, nem kell mást adnom, hanem azt a Daph-ot, aki vagyok. Egy kis felhívás is elhangzik azért tőlem, így jön szóba a bilincs is, de a válaszra csak felnevetek, nem hiszem, hogy meg bírna engem bilincselni és úgy játszadozni, valahogy azt nem nézem ki belőle. Eléggé tökös, de nem olyan módon. Nemsokára azért beteszem a filmet, amit ma szeretnénk megnézni és a hidegtál is elkészül, de ez után már a kényeztető kezek közé kerülve élvezem Félix puszilgatását, na meg kezei érintését is, teljesen nekidőlve, szemeim is néha becsukva, miközben halk hümmögésem hallható.*
- Oh, tényleg? Te ezt meg mikor figyelted meg? *kérdezem meg kíváncsian, ugyanis nekem fel se tűnt, hogy ilyen vagyok. Tényleg ez a helyzet? Nofene... még a végén jobban fog ismerni engem, mint én saját magamat. A döntésnek azért engedek, így tekintek bele szép szemeibe és tényleg nem szeretném, hogyha csak ma történne meg ez, szeretném, ha máskor is kényeztetne és kedveskedne nekem, imponál ez a helyzet. Jöhetnek a puszik, amiket most csak élvezek, nem én adok, de idővel az is el fog ám érkezni, inkább csak kibököm, hogy nem akarok szabadulni és nagyon remélem, hogy Félix se gondolja meg magát. Igen, ez a tökéletes pillanat, itt csak ketten vagyunk, a vitorláson, a tenger közepén, tehát senki se zavarhat meg mindet. Testem lassan megremeg a sóhajoktól, de végül tekintetünk is találkozhat egy kicsi időre és igen, a vágy az, amit láthat a szememben. Na de engedek az ösztönöknek, szemeim lehunyom és hosszan csókolom meg a fiút, eleinte lágyan, de aztán egyre nagyobb szenvedéllyel, miközben kezeinket is összekulcsolom, nem akarom, hogy itt hagyjon, oly nagyon félek tőle, hogy elég lesz neki és ennyi volt, de nem, nem akar elmenni, így mosolyodom is el, a szemeit kutatva.*
- Akkor jó... *motyogom halkan, de ez után jöhet ám a további csók, nem akarok én semmi mást, csak sokáig élvezni ezeket az érintéseket és végül már a simítást is, íy fejem oldalra fordítom, hogy a nyakamat is érhesse és végül amikor mellém fekszik, már felé is fordulok, szabad kezem mellkasára téved és most én következem. Először egy lágy csók a puha ajkakra, majd az arcán át a nyakához haladok, hogy ez után az izmos mellkasra is lehelhessem csókjaimat, miközben a simogatás áttér az izmos hátra is.*
- Annyira jól nézel ki. *suttogom bele a bőrébe és picit meg is karmolom a hátát, de a mellkasától nem távolodom el, puha ajkam tovább kényezteti, hiszen tényleg nagyon tetszik, annyira izmos és tökéletes, de néha mégis zöld szemeimmel felpillantok a másikra.*

//fagyi, mert Félix elveszett//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-26, 7:08 pm

//Olvadunk Daphhal //

*Láttam már párszor a filmet, az egyik örök kedvenc és ez az új rész üti rendesen a többit, így meg is értem miért pont ez választotta Daph. Hiába a film és a hidegtál, a főszerep most kettőnkről szól, aligha tudnék figyelni a filmre. Nem is erőltetem sokáig, kényeztető masszázzsal, csókokkal, puszikkal, bókokkal árasztom el, melyre hamar kapom a választ, hogy nehogy abbahagyjam. Nem terveztem, de sokáig nem tudok ellenállni annak az embernek, akit nagyon megszerettem és most itt fekszik mellettem egy kiadós fürdőzés után.*
- Hogy is mondják: édes a veszekedés utáni pillanat… *Nézek rá sokat sejtetően, semmi hátsószándékom nincs ezzel, de hát a mondás valóban is szól és ez tökéletes fedi a valóságot, legalábbis a jelen helyzetet, mert reggel tényleg csúnyán összevesztünk, én be is zsebeltem magamnak egy pofont. Gondolta volna a fene, hogy ezek után majd pont vele fogok ennyire közel kerülni. Örömmel hagytam volna ki a vitát és az egész reggeli csetepatét. A lüke fejemben még meg is fordult, hogy hazamegyek egy időre, tán vissza se jöttem volna… kihagytam volna ezt a pillanatot, amiért a fél karomat odaadnám? Fogalmam sincs hogyan és miért, miként, de itt vagyunk, ketten, együtt, távol mindentől és mindenkitől. A legnagyobb nyugalomban, Daph a karjaimban, lágyan ölelve, cirógatva, apró csókokat… csókokat igen, elérkezett ez a pillanat. Hevesen pulzáló szívem, lüktető halántékom, izzó testem mindent elárul, s ha még nem is érne hozzám akkor is tudhatná, hogy egy lágy csókot kap ebben a pillanatban. Sokat szenvedtem ezzel, sose tudtam melyik lenne a megfelelő pillanat, de azt hiszem a legjobbat választottam ki, megérte ennyit várni. Nem is tudom, hogy tudatosan vagy önkéntesen, de ölelő kezeim egyre szorosabbra fonják, magamhoz húzom bár kérdéses, hogy lehetne-e ennél szorosabbra még. Elválnak ajkaink, csókja már-már égeti a számat olyan forró, borzalmasan jó érzés. Mellé fekszem, kezeimmel cirógatva arcát vagy éppen a nyakát míg teljesen letéved a hasáig s ott simítok végig rajta egyenlőre még a ruha felett. Felém kerekedik, nem is kételkedtem benne. Hagyom, hogy átvegye az irányítást, tudom hogy szereti, ha ő is irányíthat, másként nem akkor kiharcolja magának. Lehunyom egy pillanatra a szemem, mély levegőt szívva. Már nem érzem az óceán enyhén sós illatát, a levegő immáron teljesen Daph bőrének, hajának illatával keveredett. Puha kezek vándorolnak nyakamról át a mellkasomra, hirtelen megfeszül minden izmom az érintést követve. Amit hallok mosolyra, apró kuncogásra sarkall. Fura ezt hallani egy nő szájából. Végigsimítok hosszú haján füle mögé tűrve, kicsit felülve pedig szájon csókolom.*
- Ilyet is te mondasz először… *Súgom a csók közben. Visszagördülök a hátamra hagyva ezzel, hogy szabadon ténykedhessen. Nem sietünk, miénk minden pillanat, nem félek attól, hogy ennyivel vége, ezért is vagyok ennyire nyugodt ez ügyben. Míg ő a mellkasommal játszik és a hátamba mélyeszti körmeit én lágyan cirógatom ott ahol éppen szabad és hozzáférek. Alul csak a törölközőm van, melyet fürdés után csavartam magam köré, így hát egyáltalán nem tudom takargatni, hogy az érzés és a vágy, a csókok okozta szenvedély milyen reakciót váltott ki belőlem.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-26, 7:27 pm

*Nem hittem volna soha, hogy valaha ilyen megállapítást fogok kapni, mely tényleg igaz rám. Valahogy ilyenkor jobban esik a kedveskedés, főleg azért, mert féltem én is a mai veszekedésünk után, hogy ez rányomja majd a kapcsolatunkra a bélyegét. Annyira furcsa, hogy amióta kimentem elé, az aulába, tetszik nekem és igen, vágyom rá és azóta annyira jól megvoltunk, segített is nekem, de azzal a lánnyal, mégis... akkor más kellett neki. Nem tudom hova tenni magamban a dolgokat, de hát egyformák vagyunk, én se vagyok jobb, hiszen Takodának én is engedem, akartam engedni, tehát nem szabadna felrónom neki semmit. Így lépek hát túl mindezen, majd nemsokára már a fiú alatt fekszem, ölelve, csókolva őt, engedve most már mindennek, mert nagyon is akarom, hogy ez megtörténjen, de hogy ma meddig megyünk el... még magam sem tudom. Minden bizonnyal hamarosan ki fog derülni. Én viszont most csak élvezem az erős karok ölelését, testem teljesen a fiúénak nyomódik, egészen addig, amíg el nem távolodva mellé nem dől. Lassan fordulok hát felé, így bújva most már hozzá és itt az idő, hogy én vegyem át az irányító szerepét, csókjaimmal és simogatásaimmal kényeztetve, mivel megérdemli és szerintem vágyik is rá, hogy valaki ilyen kedves legyen vele. Eleget várt már rám és toltam el, talán itt az ideje, hogy picit én is adjak magamból, így hát ajkam végigcsókolja izmos testét, kezem pedig mindenfelé jár, a törölköző fölött, tehát oda nem nyúlok be, a köldökig elég most lefelé haladni. Alapjába véve nem vagyok félős, de most mégis, a határozottságom picit mintha veszni látszana. Mégis teszek egy kedves megállapítást, melynek hála csók a jussom, így csókolok vissza, majd közben már ki is derül, hogy én vagyok az első, ki ezt megjegyezte.*
- Tudod jól, hogy nagyon tetszel. *pillantok is fel rá, majd amikor hanyatt fekszik, csak lassan föl mászom, lábaim átvetem rajta és már csókolom is tovább a testét, majd térek vissza a nyakára is, amit picit meg is szívok és ez után jöhet az ajka is. Oh, érzem ám, hogy már felhúztam eléggé, így elmosolyodva hajolok füléhez.*
- Remélem tudod, hogy ma nem fogsz megkapni. Azt még ki kell várnod. *nevetek is fel, majd hirtelen pattanok le róla, így távolodva el az ágytól, egészen a falig, aminek nekidőlve huncutul nézek rá.*
- Megvárom, míg lenyugszik a zászlód és utána visszaosonok. *mondom édesen kislányosan, így indítva valamiféle játékot, mintha félnék attól, hogy megismerkedem pici Félixel.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-26, 7:55 pm

*Sejtelmem sincs miért tettem, miért tapadtam rá a csajra… és… és… és már kismilliószor megbántam visszacsinálni nem tudom. Igen, ezt az emléket örömmel törölném, mindhármunk fejéből, de nem tehetem. Mélyen belül tudom, hogy nem fogja sose elfelejteni, nem is kérhetem csak remélhetem, hogy egyszer majd teljesen megnyugszik ez ügyben, addig pedig csöndesen malmozom magamban. Semmit nem jelent számomra a lány, és ha kérdezné nem tudnám megmondani, hogy miért. Csak, mert. Nekem is lehetnek gyenge pillanataim, elkeseredésemben vagy, mert hiányzott Daph. Kifogások százát kereshetném, de nem teszem. Magamban már lezártam, ezért is vagyok most itt és hagytam, hogy jöjjön a hajóra, hogy legyen velem, maradjon, noha elengedni nem tudtam volna. Szükségem van rá és nem azért, hogy dughassam vagy legyen egy csajom, hanem mert szeretem. Hátamon fekve adom át az irányítást Daphne-nak, haját hol egyik-hol másik vállára simítva, hogy láthassam arcát és szemét, ha épp felnéz rám, amikor éppen a mellkasomat veszi ajkaival birtokba. Én odaképzelem azt a bizonyos bilincset a kezeimhez, mert nem tudok mozdulni. Megbénít az érzés, a látvány. Hihetetlenül jólesik, vágyom, vágytam rá. Akartam, mindennél jobban és most itt ül felettem, látva a szemében, hogy ugyan annyira vágyik az érzésre, erre az adok-kapok játékra, mint jómagam. Meg-meg rezzenek, izmaim húzódnak össze és engednek ki attól függően hogy mely érzékeny pontomat találja meg. Nekem is van bőven csak tudni kell velük bánni. Nyakam annyira nem, de a nyakcsigolyám körül igen érzékeny vagyok, persze nem mindegy hogyan érintik meg nah és ki. Oldalam és a bordáim mentén csikis is vagyok, így amikor keze vagy a hosszú haja ér hozzá reflexszerűen görnyedem kissé fel elmosolyodva.*
- Megőrjítesz… *Súgom, de a szavam szisszenésbe torkollik amint megszívja a nyakamat. Kezeimmel átkulcsolom a derekát, hogy megcsókolhassam az ajkát kicsit a nyakához is kitérve. Már régóta róbálok erőt venni testemen, de a vágy leküzdi akaratomat ezzel teret engedve megkeményedő zászlómnak, amit a törölköző nem rejt véka alá egy percig sem. Kínos pillanatok egyike, mégis a legtermészetesebb dolog, főleg ha így játszanak velem.*
- Amíg csak akarod úrnőm! *Alsó ajkamba harapok, amint érzem, hogy lemászik rólam egészen a falnak támaszkodva. Felülök, kezeimmel megtámasztva magamat a hátam mögött, fejemet oldalra billentve pislogok rá szép zöld szemeimmel.*
- Oh, hát arra várni kell… *Pillantok az szóban forgó testrészemre. A férfiak nagy zöme tudja a vágyat koordinálni, ha erős akarattal rendelkezik le tudja gyűrni a vágyat és az ingert, de ez most nekem nem megy. Ahhoz fel kéne öltöznöm teljesen, ahogyan a lánynak is, és még akkor sem garantált a siker. A törölközőt kicsit megszorítom magamon, nehogy aztán lecsússzon, amint helyezkedem az ágyon, kezemet kinyújtva Daph felé, hogy ne féljen.*
- Gyere nézzük a Tv-t, addig pedig cirógatlak és megnyugszom…*Teszem az ajánlatot visszautasíthatatlan pillantásokkal, tényleg nem akarom siettetni a dolgot. Még nem tud róla, de nem fogom olyan egyszerűen adni magam, kell a kis játék a részemről is.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-26, 8:06 pm

*Nem tudom, hogy mi lesz még ebből, hogy meddig megyünk el és milyen hosszúra nyúlik ez a kialakult helyzet, de én élvezni akarom minden percét és nem a következményekre és a jövőre gondolni, hiszen fiatalok vagyunk, ez pedig csak egy kis kölcsönös kényeztetés, csak csókok, amiket simán megtehetünk, nem egy gyűrűt adott nekem, se én neki, szóval nincsen itt probléma. Átveszem szépen az irányítást, így nemsokára már én csókolgatom őt, méghozzá testét gond nélkül, nyakát, kulccsontját, ajkát, mindenét, így ismerkedve vele, hiszen oly régóta vágytam már erre és a szavai is jól esnek, hogy tudom, tetszem neki és hogy jól csinálom azt, amit. Mégsem maradok most már túl sokáig itt, rajta, hanem lassan lemászom róla és játékosan simulok neki a falnak, bár felső testemen, a pólónak hála látszik ám, hogy én is vágyom ő rá, a testem jelez, nem tudok ez ellen tenni, de mégis akarok, nem akarok máris lefeküdni vele, mert félek, hogyha rögtön megkapna, utána már nem lennék annyira érdekes a számára.*
- Igen, sejtem, hogy várni kell. *nevetek is fel, de végül kezét felém nyújtja, én pedig lassan távolodom el a faltól, de még nem indulok meg, inkább csak a törölközőre nézek, mely szépen kibomlik és ha Félix nem fogja meg, bizony hirtelen tűnik el róla, így kerülve a földre, én pedig ha minden igaz, már láthatom is teljes valójában a fiút. Lassan tehát megindulok felé, kezem pedig kezébe helyezem.*
- Szóval cirógatsz és megnyugszol? Lássuk. *fekszem is be mellé, szépen hozzá is bújva, de kezem combját cirógatja. Nem, nem nyúlok intim testrészhez, csak kiélvezem a játékot, hogy vajon meddig bírja... na meg én is.*
- Akkor tényleg elmegyünk együtt nyaralni, Félix? Annyira jó lenne. *pillantok fel szép szemeibe, majd mosolyodom is el.* - Ha akarod, mehetünk repülővel vagy vonattal vagy amivel szeretnéd. *adom is be a derekamat, a lényeg, hogy együtt menjünk. *

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-26, 8:44 pm

*Másnak látnak az emberek és másnak látom én magamat. Sokszor mégse tudok azonosulni én se azzal, amit teszek, néha nem tudom mit miért. De most egyet biztos tudok, amit érzek és akarok: nem szeretném elsietni. Így sokkal édesebb a gyönyör, mintha azonnal mindent. A lángot fenn kell tartani, folyamatosan fújni kell szépen lassan, hogy megmaradjon és nekem ez a célom. Ennek érdekében, legalábbis ezt szem előtt tartva teszem meg minden lépést egyre-egyre előre haladva a csókokkal, puszikkal. Tovább fekszem a hátamon, hogy Daph felfedezze a testemet, amit már többször is látott, érintett, de nem úgy, mint most. Minden érintésében érzem a szeretetet, a vágyat, az akarást. Folyamatosan mosolygok, míg szemeim kevés dolgot árulnak el: a szeretetet. Ez nem az a fajta szeretet, amit ember, ember iránt érez, mint barát, hanem mint egy társ, a másik feled mely nélkül nem érzed magad teljesnek.*
- Látom, hogy élvezed a helyzetet! *Cukkolom kissé, s bár kerüli a tekintetével olykor mégis csak odapillant ezt pedig halk kuncogással nyugtázom. Először zavarban voltam, de már úgy érzem, hogy nincs miért. Nah meg azért, mert én is tudom, hogy felcsigáztam a vágyait, hogy igenis akarja és szeretné, hogy az ő testében is minden pattanásig feszül. Ide-oda mozgolódom, és ahogy éppen fordulnék a Tv felé az a bizonyos törölköző lecsúszik rólam, én pedig ugyan utánakapok, néhány másodpercig láthat teljesen meztelenül. Azért ez több mint amit láttatni akartam. Nagy szám van, tudok pofázni rendesen, ám azért egy ilyen szituációban az én bátorságom is inamba száll, ezután meg aztán végképp. Mosolygok, de ez a mosoly az arcomra fagyott. Kezét kezembe helyezi, s ez kicsit megnyugtat, hogy nem rohan el a másik irányba. Aprót bólintok kérdésén, mert szólni jelen helyzetben nem tudok. Egyik kezemmel átölelem magam előtt, másik kezemmel megtámasztom a fejemet s így puszilok bele szabad nyakába. Ölelő kezemmel pedig a hasát cirógatom már amennyire tudom. Lehunyt szemmel hallgatom a tv-t, de Daph hangjára felnyílik s belenézek szép szemébe.*
- Persze hogy elmegyünk. Megígértem és az ígéretemet meg is tartom, főleg mert ilyen szépen kérsz. Kicsit felé hajolok, így azért nem egyszerű, főleg hogy a pozíciót szeretném megtartani. Csak annyira emelkedem meg hogy elérhessem az ajkát.* - Tényleg ennyire szeretnél velem nyaralni, hogy még engedményt is teszel az utazás módját illetően? *Kerekednek egy szemeim, az előbb annyira kötötte az ebet a karóhoz, hogy most tényleg meglepődöm. Magamhoz húzom, hajába fúrva arcomat egy pillanatra.*
- Drága vagy, nagyon drága és édes… *Fogalmam sincs, mit mondhatnék erre, imponáló a gesztus, mert pontosan tudom mennyire nem szeretne repülővel megtenni több órát.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-26, 9:00 pm

*Jó ideig játszadozom el Félixen, de persze nem csinálva olyasmit, ami talán még sok lenne, bár én úgy érzem, hogy ő egy tökös csávó, tehát nem hátrálna meg, hanem akár most azonnal a magáévá tenne és éppen ezért is vagyok oly óvatos, hogy egy idő után le is pattanok róla, a falhoz megyek és így távolodom el tőle, hogy egy kicsit lenyugodjanak a kedélyek. Nem is sejtem, hogy mennyire félreismerem, de hát még van bőven mit megismernem belőle, mert bár sokat beszélgettünk, még mindig nem eleget. De ha már csak egy törölköző van rajta, akkor egy kis játékot megengedek magamnak, ugyanis a fiúk általában nem szégyenlősek, így szépen a mágia segítségével már le is vadászom róla az alsót, így pillantva meg ácsingózó férfiasságát, de csak kis időre, mert a törölköző már vissza is csúszik rá.*
- Héé, elrontod a játékot. *nézek bele csalódottan a zöld szemekbe, de ahogy figyelem, mintha zavart észlelnék nála... *
- Öhm, te zavarban vagy? De... hogy-hogy? *kérdezek is rá teljes döbbenettel, mivel a pasiknál ez akkor se megszokott, így végül odalépkedem hozzá és kezem kezébe helyezve bújok oda, majd egy rövidke csókot lehelek ajkára.*
- Ne haragudj, nem kellett volna az engedélyed nélkül. *sütöm is le szemeimet, mivel talán ez most sok volt. Végülis, még csak 16 éves, két év van közöttünk és talán tényleg szendébb, mint amilyennek látszik, így inkább nyugton maradok, csak fejem hajtom testére és végül élvezem a simogatást egy ideig, miközben most már a filmre koncentrálunk. Egy ideig még ez a csend áll fenn, de ez után már az utazásról érdeklődöm, fel is tekintve rá és a válaszán már el is mosolyodom.*
- Igen, nagyon szeretnék veled lenni több napon át és átélni különféle dolgokat egy olyan helyen, ahol még soha nem jártam. *mosolyodom is el, de már magához húz és ismét érzem az ölelést. Oly furcsa, mintha annyira fontos lennék neki már most, én pedig nem tolom el, eszem ágában sincs, de most már kezem elveszem a combjától, nem ingerelem tovább.*
- Dehogy vagyok, túl soknak hiszel. *pirulok is bele, de aztán lassan kibontakozom kezeiből, felülök és a hideg tálat már magamhoz is veszem, így jöhet is egy kenyérszelet, melyet meg is pakolok egy szelet szalámival és egy kis zöldséggel, na meg sajttal, majd eszegetni is kezdem, de aztán Félix felé nyújtom, hátha ő is harapna belőle.*
- Ugye nem tartasz tőlem? *lehet, hogy hülye kérdés, de az előzőek után mégis úgy érzem, hogy meg kell kérdeznem.*

//fagy//

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-29, 9:22 pm

//Olvad Daph-Félix játék//

*Mint mondtam ritkán egyezik a szívem és az eszem, legtöbbször igen-igen nagy harcot vívnak egymással, ám most teljesen megegyező véleményen vannak, egyedül a lent ácsingózó zászlóm szeretne mást, de ez egy ilyen helyzetben teljesen természetes, egyébként se tudok vele mit kezdeni, akkor sem, ha nagy lelki erőt veszek magamon. Viszont addig-addig ügyeskedem a törölközővel, hogy csak lecsúszik a földre zuhanva, én pedig ott állok immáron minden szövet nélkül Daph előtt. Zavarban nem érzem magam, ha így látszik tán csak azért van, mert nem tudom erre mit lép a leányzó, hiszen az előbb úgy távolodott el tőlem, mintha megijedt volna vagy félne tőlem. A csalódott tekintetet látva és a kérdést hallva én is kissé elcsodálkozom, majd mosolyogva ölelem át hogy az ágyra fekhessünk mindketten.*
- Butus. Nem vagyok zavarba csak attól féltem, hogy te mit fogsz reagálni hisz az előbb úgy távolodtál el, mint ami tartana a dologtól… *Válaszolok teljes nyugodtsággal, mosollyal arcomon. Hiába vagyok 16, Daph pedig 18 a korkülönbség csöppet sem zavar, engem legalábbis biztos nem, esetleg annyiban hogy alábecsül… még ebben is. Csöndesen pislogok felé, gyöngéden simogatva arcát, karját figyelve hogyan mozdul kezeim alatt. Tényleg nem szeretnék benne kárt okozni, lelkileg semmiképp, fizikailag meg se fordult a fejembe.*
- Örülök, hogy ezt mondod,nagyon jó lesz a kirándulás, ezt garantálom és már ki is találtam már lehetőséget, mármint ami a helyeket illeti… *Hirtelen aztán elhallgatok, tekintetemet levéve Daphról majd kis hatásszünet után folytatom.*…tudod… féltem, hogy elveszítelek, és kérlek nehogy azt mond, hogy ezt csak úgy mondom… *Pislogok rá angyali tekintettel, de van benne valami, valami amire érdemes figyelni, mert ez a csillanás megegyezik a szavak súlyával is. Nincs benne semmi ijesztő vagy aggasztó, mindössze csak nyomatékosítottam, hogy komolyan gondoltam.*
- Nem hiszem, tudom, hiszen olyanba mentél bele az előbb, amit nemrégiben még nagyon elleneztél. Ezt csak olyan ember teszi, aki édes és imádnivaló, akinek fontos a másik… *Félrebillentem fejemet és ahogyan ő is én is felülök, hogy a hidegtálé legyen most egy kicsit a főszerep, de a beszélgetést tovább folytatjuk. Épp harapnék bele a falatba melyet felém nyújt, de a kérdés hamarabb ér el és megakadok. Tekintetemet ráemelem értetlenül.*
- Hogy kérdezhetsz ilyet? *Csodálkozom el. Térdeimre ülök fel Daph mögé húzódva újra, hogy belecsókolhassak hosszan a nyakába.* - Szeretlek… *Suttogom bele a bőrébe.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-29, 9:39 pm

*Mindez felőlem csak játék, egyszerű szórakozás, melyekkel tesztelhetem, hogy mégis mennyire ismer, hogy mit gondol rólam, hogy milyennek lát. De ahogy nézem, ő tényleg komolynak veszi mindezt, azt hiszi, hogy félek, pedig ez tényleg nincsen így, és ezt hamarosan meg is láthatja, amikor a törölköző lekerül róla és csak kis ideig látom meg őt teljes valójában, egészen addig, amíg valamiért fel nem kel és már a földre is hull az a ruhadarab, így pillantok végig rajta és azért egy cseppnyi zavart érzek ám, de mégis mosolygok és lassan már fel is emelkedik a ruhadarab a földről, amelyet Félix elé lebegtetek, jelezve, hogy visszateheti bátran oda, ahol volt.*
- Az előbb csak játszottam, egy picit gyerekesnek akartam tűnni és aranyosnak, mert kíváncsi voltam, hogy mit szólsz majd hozzá. *ismerem is be, de ez után már az ölelését is élvezhetem, így bújunk össze egy kis időre, kis kezeimmel pedig át is ölelem derekát és hamarosan már az ágyban fekve bújok hozzá. Tényleg nem tudom, hova tenni, annyi mindent nem tudok még róla, így a reakciói is hiányosak a számomra. Na de ideje tovább beszélgetnünk és most azt is teszem, így hozva szóba azt a bizonyos utazást, melyet már oly nagyon várok.*
- Igen? Milyen helyeket találtál ki? *kíváncsi vagyok, ez tiszta sor, de amikor elhallgat, akkor csak apró pislogásokkal figyelek rá és a szavakat hallva csak elmosolyodom, végül kezemet kinyújtva simítom meg helye pofiját is.*
- De mégis miért hitted ezt? Hiszen tudhattad volna, hogy meg tudjuk beszélni. *kérdezek is rá, majd ez után bököm ki azt is, hogyha szeretné, akkor akár repülhetünk is vagy hajókázhatunk, amit csak szeretne, csak menjünk el egy közös kikapcsolódásra. *
- Mert tényleg fontos vagy nekem, de ezt tudhatod, hiszen ide jöttem hozzád, erre a vitorlásra és most is itt vagyok veled. *döntöm fejemet a testének egy kis időre, de nemsokára úgy döntök, hogy ideje picit a filmmel is foglalkoznunk, ezért felkelve a hidegtálat teszem ölembe és mivel hátra dőlök, ezért Félix maximum oldalról tud majd megölelni, mögöttem csak az ágy támlája és a fal van.*
- Én csak azt láttam, hogy amikor levettem poénból a törölközőt, megijedtél. Látnod kellett volna az arcod. *pillantok is felé, miközben a szenyo már a kezemben is van, de ekkor érzem az újabb bújást és a csókot a nyakamba, melybe bele is remegek, majd halkan felsóhajtva hunyom le szemeimet a szó hallatán.*
- Én nekem is fontos vagy és szeretlek is, de nem vagyok még szerelmes beléd, én ezt a szót, így nem tudom neked még viszonozni. *nézek bele a zöld szemekbe, szeretném, ha őszinte lehetnék hozzá és tény, hogy ennyi idő alatt még nem érzek olyasmit, csak azt, hogy iszonyú rossz volt, amikor mással volt, amikor azt hittem, hogy én már nem kellek, amikor vitáztunk... magam sem tudom, hogy mit érzek. *
- De ha tovább csókolgatsz itt, akkor a végén még kint kell aludnom, mert nehéz nem rád másznom. *nevetek is fel, hiszen tényleg bizsereg az egész testem, mégsem akarom, hogy eggyé váljunk, még nem és ezt talán neki se árt tudnia... bár, lehet, hogy ő mást tervez, sose lehet tudni, mi is jár egy férfi fejében.*

Tárgy: Re: Mystral kikötője - A rév 2012-06-29, 10:02 pm

*A játékkal tisztában voltam, hogy csak az agyam húzza ameddig csak bírja, egyszerű incselkedés, a másik végletekig való húzása, de van egy határ amikor nálam megállás van. Van egy határ, amikor már nem érzem játéknak, amikor én már nem tudok nevetni, hiszen borzalmasan rossz érzés, hogy amikor elvárja tőlem, hogy lépjek már nem tudok úgy lépni ahogyan, hogyan nem érzem ösztönből hanem kényszerből. Elmosolyodva csóválom végül a fejemet.*
- Hát, láthattad hogy mit szóltam hozzá, meglepődtem. De látom nem ezt vártad tőlem. Mire számítottál, hogy majd tovább állok pucéran és rád vetem magam? *Érdeklődöm amolyan kíváncsisággal hangomban, mert most már tudni akarom.* - Nem rontok ajtóstul a házba csak mert résnyire kinyitották. *Világítok rá a tényállásra. Lehet hogy macsó vagyok, de nem bunkó és gerinctelen. Szeretek nőket megfektetni, ezt is beismerem, de ha valakihez érzelmi szálon fűződöm már más vagyok, és ezt valamiért Daph nem akarja megérteni. Fogalmam sincs miért.*
- Azt mondtad víz mellé szeretnél és mivel azt is letisztáztuk, hogy ebből akad egy pár hely, na meg említettem a Karibi térséget gondoltam akkor megcélozzuk először azt. Búvárkodtál már? Úsztál delfinnel? Minden varázslat nélkül persze… korallzátonyok, lagúna? *Ömlenek a kérdések némiképp bele is élem magam a dologba. Várom már, az első közös utunk lenne és nem utolsó sorban semmi nem állna az utunkba. Persze nem ragadok itt le, előtte elmondom, hogy mit éreztem akkor délelőtt a vitánál.*
- Akkor te is tudhattad volna, hogy az a lány nem jelent semmit… *Egyenesen a szemeibe nézek bele mélyen. Hangom egészen tárgyilagossá, rideggé válik, de csak ezen mondat erejéig. Ott is elmondtam, többször is, mégis egy pofon lett a jussom, gondolta volna a fene, hogy délután meg velem lesz a karjaimban. Nők, ki érti őket?*
- Nem hozzám vagy a vitorlásra jöttél, hanem erre felé. *Még a végén én maradok alul, amit nem szeretnék, ezért kiöltöm a nyelvemet, hogy végül lehunyt szemmel élvezzem, ahogy nekem dől arra a kis időre. Amíg ő eszegeti a különféle falatokat, melyeket gondosan készítettem el, addig én kényeztetve, cirógatva figyelem a film részleteit, de aztán rám jön a színt vallás és egy olyan szó csúszik ki a számból, amit már egyszer elmondtam, akkor egyáltalán nem is figyelt rá. Amit ezután mond érthető és teljesen őszinte, bólintok rá, hogy ne aggódjon, megértettem. Nem felelek rá, nem akarok vagy, mert nem tudok rá mit mondani, már magam sem tudom, csak csókolgatom tovább.*
- Oh, ne haragudj, ha ilyen vad érzelmeket váltok ki belőled tényleg nem szabad hozzád érnem. *Vigyorogva húzódom hátrébb, kezeimet a magasba emelve ezzel is jelzem, hogy nem nyúlok hozzá, bár ezt nehéz lesz megállnom. Elveszek egy kis sajtot, hátamra fekszem az ágyon elterülve, hogy a sajtdarabot a számba vehessem, de nem teljesen csak félig. Lassan kezdem el eszegetni hümmögve mellé, tekintetem végig Daphot pásztázza.*
- Mhmmm… fincsi… édes.. lááágy… *Alig tudom megállni hogy ne nevessek.*

» Mystral főutcája
» Mystral parkja