Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Mystral parkja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Jún. 07 2013, 15:54

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*Számomra nagyon is meglepő lenne, hogyha Galina máris azt állítaná, hogy belém szeretett. Még nem ismer, még nem adtam erre okot… tehát úgy hiszem, hogy a vonzódás kategóriában kellene lennie, de ezzel ellentétben nem úgy viselkedik velem. Kissé össze vagyok zavarodva, főleg, amikor tőlem várja a megoldást és szavaira még ajkamat is elhúzom cseppet.*
- Én még soha nem voltam szerelmes, tehát nem ismerem az érzést. Úgy gondoltam, hogy te már biztosan igen. *felelek is neki, de aztán kissé elgondolkodom azért a kérdésén. Mondjam vagy ne mondjam el azt, amit gondolok? *
- Szerintem te csak vonzódsz hozzám, hirtelen megismertél és megtetszett, amit láttál, de ez messze van még a szerelemtől. *na bumm, válaszoltam neki, de meglehet, hogy hatalmas sületlenséget mondtam. Ahogy azt az előbb hallhatta, nem tudom, hogy milyen az a szerelem, így a válaszomat is eképp kell értékelnie. De azért jó tudni, hogy ilyen jól elvagyunk és hogy ténylegesen érdeklem. A jövőről is beszélünk egy kicsit, de mivel nem vagyok túl készséges továbbra sem, ezért most nem kap tőlem egyéb információkat, be kell érnie annyival, amennyit mondtam. A gyönyörű test viszont eléggé hideg, ezért teszek róla, hogy ne fázzon meg itt, a karjaim között, de a megugrásra mégis fel kell tennem egy kérdést és ismét megőrjít a visszakérdezésével.*
- Azért, mert itt ugrálsz. *döntöm meg fejemet is és hamarosan már ismét egy gonosz kis beszólással jutalmazom ezt a szépséget. Nem rám vall, hogy mindig kedves legyek, szerintem képtelen is vagyok rá, de ő pedig úgy reagál, mintha meg sem érintené az, amit mondok neki. Biztos, hogy sokat ivott… ennyit arról, hogy az oroszok bírják a piát. Egyre jobban érzem azt, hogy még az is előfordulhat, hogy örökbe fogadták, de ezt már nem közlöm vele, asszem túl sok lenne így egyszerre és igazából nem szándékozom így megsérteni se, főleg a szüleivel történtek miatt.*
- Egyikre sincs szükségem, de ha lesz, akkor én is könnyedén hozzá fogok tudni jutni. Szóval megegyezhetünk abban, hogy ilyen maradsz. *nem szeretném, ha megváltozna, akkor már nem ő lenne és nem is biztos, hogy ugyanúgy tetszene. Szóval bár nem ezt mondom, mégse óhajtom átformálni… Ha túl engedelmes lenne, akkor képes lennék ráunni. Ideje viszont nekem is tisztáznom vele az információkat, tehát elmondani azt, hogy miként is érzek vele kapcsolatban, és láthatóan örül is neki, pedig nem mondtam én semmi érzelgőset sem, asszem. Erre inni kell és nem csak nekem, így magam után Galinát is megitatom és az üveg csak ez után kerül vissza a padra, a kérdés hallatán pedig vállat vonok.*
- Mert nem vagyok olyan típusú srác, aki párra vágyna vagy komoly kapcsolatra és nem hiszem, hogy készen állnék ilyesmire. *ezt még inkább most tisztázom vele, tehát igen, jó fej vagyok, mert nem áltatom feleslegesen. Tetszik más csaj is rajta kívül, az pedig már részletkérdés, hogy ezer éve nem láttam az illetőt… Galinát még csak most ismertem meg, de idővel akár az én hozzáállásom is változhat, de még ilyesmit nem várhat el. Bár azt már most tudom, hogyha más karjaiban találnám, akkor biztosan nem hagynám szó és tett nélkül. Kissé meg is feszülök a gondolatra… miért érzem azt, hogy uralni akarom? Hogy csak magamnak akarom őt? Nem hagy viszont tovább ezen agyalni, mivel meglepő pózt vesz fel, pont itt, a parkban, ahol bárki megláthat minket, de nem ellenzem, tehát kezeim derekára is csúsznak és egy őszinte mosoly jelenik meg arcomon.*
- De, elég ok. *bólintok rá, miközben nagyon is élvezem a kedves cirógatást, majd ahogy ajka az enyémhez kerül, lassan hunyom le szemeimet és csókolom meg, eleinte nem túl durván, de aztán egyre szenvedélyesebben. Kissé hajába túrok egyik kezemmel, míg a másik levándorol arra a formás fenékre, amibe nem is vagyok rest belemarkolni párszor. Oly jó most vele, nem akarom, hogy ez megváltozzon. Egy ideig még kiélvezem a helyzetet és most örülök annak, hogy ilyen vastag gatyát vettem fel, mert ha nem így lenne, bizonyára érezné, hogy én készen állnék ám egy további menetre. De nem, most még nem lehet, így lassan válok el tőle.*
- Ideje, hogy visszakísérjelek a kikötőbe. Elég későre jár már. *nofene, képes vagyok ésszerűen gondolkodni és inkább megválni tőle, mert az a helyzet, hogyha így folytatjuk, itt helyben dugom meg és szerintem az első együttlétünket ő nem így képzelte. De ha sokáig hergel, még ez is megtörténhet. Fa bőven van, amelyiknek nekinyomhatom… khm.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Jún. 08 2013, 01:28

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Sikerül beletenyerelni abba a témába, amiről nem szívesen beszélek, és nem csak azért, mert egyelőre nem vagyok teljesen biztos az érzéseimben. Szóval létezne egy időskála, amin be lehet húzni, hogy na, innentől ezt és azt lehet érezni?*
- Szerinted mitől olyan biztos, hogy ismerem? *Talán mondtam ilyesmit? Lehetséges, bár akkor hazudtam. Egyelőre csak találgathatok arról, hogy mi is az pontosan, amit érzek. Szerinte csak vonzódás. Ez biztos, bár abban már nem vagyok olyan biztos, hogy „csak”. Ami azért is érdekes, mert meg vagyok győződve róla, hogy képtelen vagyok olyan mély érzelmek produkálására, mint a szerelem.* - Jól van, akkor megmaradunk a te feltevésednél. *Végül is, tényleg megtetszett, amit a megismerkedés után láttam. Ráhagyom a dolgot, remélem, hogy nem érzi úgy, hogy tovább kell boncolgatni. Írországról sem sikerül többet kihúznom belőle, úgy látszik, tényleg van egy határ, amikor úgy érzi, hogy márpedig több részletet nem oszt meg. Kár. Tényleg érdekelt volna. Kissé fázom, de szerencsére nem sokáig van erre sem gondom, bár ez újabb szóváltásba torkollik. Daemon következtetését viszont nem tudom mivel kivédeni. Már nyitnám a számat, hogy mondjak valami szerintem frappáns dolgot, de aztán szomorúan konstatálom, hogy a kristálytiszta logikájára most éppen nincs válaszom. Inkább csak kiélvezném a kényelmes kis pózt, csendben, nyugalomban, de ha túl nagy a harmónia, akkor valaki mindig úgy érzi, hogy be kell szólnia. Ez most kivételesen nem én vagyok. Nekem viszont eszemben sincs megsértődni vagy megváltozni; az előbbihez ez nem volt túl erős megjegyzés, utóbbi pedig genetikailag lehetetlen.*
- Ehhez nincs szükségem a hozzájárulásodra. *Közlöm vele, csak hogy mondjak valamit, és ne maradjak le beszólogatások terén. Muszáj még egy kicsit innom, nem kellene, de nagyon gyorsan elhallgattatom a józan hangot a fejemben. Bár nem tudom, hogy Daemon miért akar ennyire leitatni, vagy csak nem látja rajtam, hogy ennek az alig ötven kilós testnek sok lesz ez már. A kissé agresszív kérdésemre érkező válasza után egy pár másodpercig ismét csak nézni tudok rá, és most nem csak azért, mert a mondandó feldolgozásának és értelmezésének folyamata lassabb, mint józan állapotban.*
- Igen, tudom. Látok a szememtől, és nem vagyok teljesen buta. *Mondom neki, a hangom sokkal józanabb most.* - Daemon, én nem kértem, hogy legyél a pasim, vagy hogy vegyél feleségül. Ha nem is tudom pontosan, azért sejtem, hogy milyen vagy és ha ennek ellenére mégis teljesen beléd esek, akkor az az én bajom. Nem várom el tőled, hogy ilyesmivel foglalkozz. Viszont ha már ennyire jól érezzük magunkat egymás társaságában, akkor miért ne használnánk ki, amíg megtehetjük? *Én semmi akadályát nem látom. Nem akartam hangosan kimondani ezeket a dolgokat, de ha már Daemon kiterítette a lapjait, akkor én sem fogom tovább áltatni magamat. Ez van. De ettől még lehet szórakozni; sikerül találnom egy sokkal kényelmesebb pozíciót, szerencsére ez neki sincs ellenére. A csókot én kezdeményezem, a folytatást viszont rá bízom és nem is kell csalódnom benne. A csók ismét egyre vadabb lesz, pont alkalomhoz illő. Amikor Daemon egyik kezével újra a hajamhoz téved a másikkal pedig a hátsómra, veszélyesen közel kerülök ahhoz, hogy elveszítsem a fejemet. Az alkoholnak köszönhetően kevés gátlás marad bennem, nem érdekel az sem hogy hol vagyunk, és azt a mindig jelen levő tartózkodást sem érzem, amit az elmúlt szexuális élményeim hagytak bennem. Az inget legszívesebben lerángatnám róla, de beérem annyival, hogy egyik kezemet közvetlenül a nadrágja felett az ing alá csúsztatom, így a csupasz bőrét tudom simizni. A másik kezem egyenlőre a vállán pihen, de ha ezt tovább folytatjuk, akkor annak is találok valami kreatív feladatot. De mielőtt még nagyon elkezdhetnék ezen gondolkodni, Daemon elhúzódik tőlem; meglep, eddig inkább én voltam, aki félbeszakította a csókjainkat. Körbenézek, lehet, hogy valaki meglátott minket, és ez megzavarta? De nem, senki nincs a közelben.*
- Visszatalálok egyedül is. *Mondom, és olyan gyorsan tápászkodom fel, hogy törvényszerűen megszédülök. Nagyszerű, már csak az hiányozna, hogy végigterüljek a földön. Szerencsére van mellettem két erős váll, amibe belekapaszkodhatok, ezt csak nem bánja. Mikor végre képes vagyok szédelgés nélkül megállni körbenézek újra, csak ekkor tudatosul bennem, hogy fogalmam sincs merre vagyunk, és hogy merre van a kikötő. Természetesen nem lenne nehéz megtalálni, hiszen ez a park nem egy útvesztő dzsungel, de sok helyen elég sötét van, én pedig nem vagyok olyan állapotban, hogy megvédjem magamat, ha kell…*
- Mégis csak kellene a kíséret. *Nézek vissza a másikra, remélve, hogy nem hagyott magamra. Nem értem, hogy miért nem ragadja meg az alkalmat, pláne ha nem is kell harcolnia érte. Szégyen vagy sem, neki nem sokat kellene engem győzködnie. De ezt tudtam már az első találkozásunkkor is. Az eszembe sem jut, hogy kettőnk közül most éppen ő képviseli a józanész hangját, csak egy korábbi mondata jár a fejemben.* - Ribancnak tartasz? *Remélem, hogy tudja követni a hirtelen témaváltást, bár eddig nem volt gondja vele. Talán pont ezért nem kellek neki, mert túl könnyűvérűen viselkedem? De hát azt mondta, hogy nem akar semmi komoly dolgot...*
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Jún. 10 2013, 17:32

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Nagyon régen nem találkoztam már azzal a lánnyal, akivel úgy éreztem, hogy akár lehetne több is, akit közel engednék magamhoz úgy igazán, de elrontottam, úgyhogy most itt az ideje, hogy kijavítsam hibámat, de áldom a sorsot, hogy megtehetem. Megadatott az a kegy, hogy újrakezdjük az egészet. Kellemesen elbeszélgetünk, de el kell ismernem, hogy azért itt is vannak mély pontok, no meg pár remek téma is. Az egész olyan, mint egy hullámvasút. Hirtelen kanyarokkal, emelkedőkkel és süllyedéssel, de ennek ellenére élvezed, pedig a torkodban dobog a szíved. Most ugyan nem ülünk egy ilyen szerkezeten, csak a parkban sétálunk.*
- Nem vagyok egoista csak ismerem saját képességeim és határaim. *Ennél jobban már nem is tudok felvágni, de hát senki ne várjon tőlem mást. Ilyen vagyok és velem együtt két embert kell szeretni, engem és az egomat. A leányzónak azonban most szerencséje van, mert nem tűnik fel a terelést, így megúszott egy faggatózást, ami talán nem is baj, lehet túl korai lenne megújult törékeny kapcsolatunknak, hisz lényegében még csak ikra állapotban lebeg valahol az óvó korallok között. Sétánk megszakad, meg a kishölgy lustálkodna egy kicsit a fűben, de semmi probléma ezzel, sőt általa remek lehetőség nyílik csodálására, így megragadva a pillanatot már is fölé kerülök.*
- Reméltem Piroska. Vigyázz a nyelvedre, mert megharapom. *Vigyorgok igen szélesen, majd megbökdösöm orcáját, ahol a kis foltok megjelentek a szeplők mellé és ha nem vigyázz hát kénytelen leszek közelebb hajolni, hogy elkapjam a kis csíntalant. Jól esik bohóckodni, komolytalannak lenni, mostanában túl sokat töprengtem és foglalkoztam másokkal ideje, hogy egy kicsit ismét én élvezzem az életet. Ahogy látom ezt jelen pillanatban nem csak én gondolom így, hanem a fenekemen pihenő tenyér tulajdonosa is. A fenék fogdosást eltudnám képzelni más helyzetben is. Mondjuk miközben meztelen teste hozzám simul… Nem, nem kezdem megint. Uralkodnom kell gondolataimon. Nem kalandozás miatt kerestem fel Rachelt és nem szeretném, ha megint nem tudnánk találkozni így ideje bekapcsolni fejemben a kontrollt, nem mintha lenne mit. Azt a gépet már régen eltörtem. Egy pislogás és ismét a lányra fókuszálok, aki sajnálatomra túl sok ruha van, viszont ügyes kis trükkjének hála, rólam lekerül a póló, darabokban.*
- Hogy a viharba ne akarnálak vetkőztetni! Ez a te kis ördögi játékod. Meglátnak a pasik és beléd bolondulnak., már csak az a kérdés kire milyen erősen hat bűbájod. *Hát rám mindenképpen igen komolyan és most nem csak arra gondolok, hogy mennyire remek külsővel van megáldva, hanem a személyiségére, a stílusára. Nekem Rachelnél nem csak a borítás kell, hanem Ő maga, bár kétlem, hogy megérdemelném, sőt biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom kiérdemelni. Túl rossz vagyok hozzá.
Azonban én sem maradok sokáig állva a kis telhetetlen már is le ránt maga mellé, hogy onnan figyelhessem. Nagyon szívesen a mellkasomra vonnám és cirógatnám a hátát, de az egy olyan határ túloldalán van, amit nekem nem szabad átlépnem.*
~Még!~ *Szólal meg a kisördög a fejemben, miközben egyre csak rak a már így is nagy égő máglyára miközben örömtáncot jár körülötte. A kis galád. Ez igen goromba viselkedés részéről. Benzines kannáját, pedig akkor kapja meg, amikor szóba jön az alkohol. Persze nem Bambit inni megyünk, de tény, hogy egyikünknek sem ártana egy pohár ital, így igen udvariasan meg is hívom Rachelt. Hagyom had válasszon helyszínt, mert ha rajtam múlik megint a kikötőbe mennénk. Az az én törzshelyem, ott jól érzem magam.*
- Rendben megbeszéltünk, de akkor én nem iszok sokat, nem áll szándékomban kárt tenni benned. *Természetesen vezettem már részegen meg sokat is kell innom, hogy hasson a pia, itt nem lesz probléma. Egyszer be LSD törtem össze a mocit. Na, az gázos volt. Lehet nem kellett volna hallucinálni vezetés közben. Nincs bajom az ötlettel, sőt kifejezetten tetszik, hogy továbbra is kettesben maradunk. Ezért is engedek egy kis késztetésnek, egy ördögi húzásnak a pocakfújásnak. Gyorsan mozgok, hogy a kis játék kivédhetetlen legyen, így már is borostás állammal és egy kis levegő segítségével nevetésre késztetem a Cruos tüneményt.*
- Puhány Szárazföldi Patkány vagy. *Kuncogok fel gonoszan, de megkegyelmezek neki, mint jó kapitány a falábú matróznak. Viszont, ha már menni terveztünk, akkor induljunk. Gyorsan felpattanok, majd kezeinél fogva Rachelt is felhúzom.*
- Megyek én. Úgy is kell egy új póló. Kérsz egy bukót? Meg milyen italt hozzak? *Hozzá se teszem, hogy a vendégem, ez teljesen természetes. Egy fiú Ricci mellett nő nem fizet. Az, hogy Rachel szívesen lóg velem, örömmel tölt el, főleg hogy közben mocimat is cirógatja. Jól áll neki. El tudnék képzelni pár bikinis képet.*
- Khm, izé. *Jövök zavarba pár pillanatra elképzeléstől, nem kéne ilyeneket fantáziálnom. Belső kabátzsebembe nyúlok, majd kiveszem a kulcsot, amit a csajszi tenyerébe rakok.*
- Had melegedjen, míg visszajövök. Nyomd fel a piros gombot a bal oldani karon. Várd meg, míg valami hangot ad ki, aztán adjál rá gyújtást. Kicsit had robogjon, számolj el 10-ig, utána adj rá egy kis gázt, de finoman, mert nagyon erős. Utána hagyd pihenni, hagy hangolódjon. *Ilyet se engedtem még senkinek, úgyhogy most kitüntetett szerepe van a leányzónak. Nem hiszem, hogy a motort összetöri, max ha nagy gázt ad kicsit megmozdul riadalmat okozva.*
- Sietek. *Vonogatom meg szemöldökömet, majd lassú kocogásba kezdek a hely felé, mert nem akarom sokáig várakoztatni a leányzót. Felszaladok a szobámba egy pólóért, majd megveszem az italt, amit választott és már vissza is tértem. Remélhetőleg nem fogad tragikus látvány.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Csüt. Jún. 13 2013, 22:37

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Jó ez a kis játékosság, ami kialakul közöttünk, még nyelvemet is Elton felé öltöm, de szavai hallatán rögtön vissza is húzom rózsaszín nyelvecskémet, mert még csak az kéne, hogy tényleg megharapja… na meg, hogy olyan közel kerüljön ismét hozzám. Ennyire nem egyszerű ám számomra a dolog, mégis, úgy hiszem, hogy ezt nagyon is komolyan gondolja a fiú.*
- Azzal még biztosan várnod kell. *jelentem is ki, tehát csak ne érezze nyeregben magát. Az, hogy ismét közel kerüljenek egymáshoz ajkaink, még tényleg el kell telnie egy kicsinyke időnek, bár tény és való, hogy nehezen tudom tartani magam vele szemben. Még hátsóját is megérintem kicsinyke kezemmel, de nem túl sokáig, csak egy ütés erejéig, majd visszahúzva azt intézem el, hogy a felsője se maradjon sokáig rajta. Az nélkül jobban néz ki és ha már ilyen nagy a szája, akkor egyértelműen tenni fogok érte, hogy én jöjjek ki győztesen a dologból.*
- Hogy mi? Az én ördögi játékom? Nem tudok róla, hogy lenne jelenleg pasim, pedig ha ilyen bájom lenne, mint amit te most mondasz, akkor bizonyára már rég foglalt lennék. *pislogok rá nagy szemekkel, mert tényleg nem vágom, hogy ezt a hatalmas sületlenséget honnan szedte hirtelenjében. Lehet, hogy nem vagyok csúnya, de ilyen jó csaj se, akiért ennyire bolondulnának a fiúk. Tény, hogy kinéznek maguknak, de csak egy kicsinyke szórakozásért, mintha csak a klubban lennének és jól akarnák érezni magukat egy estére, én viszont az ilyesmire nem vagyok vevő és ezt Elton is nagyon jól tudhatja már. *
- Na meg, azt se hiszem, hogy te belém bolondultál volna. *ismerem be, de azért kíváncsi tekintetem várja ám a válaszát. Eddig nem keresett és most is Yvonne-nek hála futottunk össze egymással, szóval mégis miért gondolnám azt, hogy őt komolyan érdeklem? Áh, nem is akarok most ezen agyalni, majd kiderül minden, ha eljön az ideje. Inkább az este további részét tervezgetjük a fiúval, így jut eszembe egy tökéletes ötlet, mely segítségével jól érezhetnénk magunkat és mint hallom, ő is benne van, bár arra nem gondoltam, hogy így nem ihat majd sokat.*
- Hmm, akkor lehet más is ám a program, szóval mehetünk máshová is. *annyi lehetőségünk van, szóval csak rajta áll, hogy miképp is lesz nemsokára. Egy kis pocakfújás, majd nevetés, végül pedig már fel is kelünk – én pedig természetesen engedek a húzásnak -, hogy elintézzük a piát és nemsokára útnak eredhessünk. Jó lesz vele kettesben lenni a továbbiakban is, már alig várom… *
- Nem kell semmiféle bukósisak, megleszek nélküle is. Amúgy a vodka most jó lenne. *ha már én döntök, akkor jó lesz ez az ital, úgy sincs igazán íze, se szaga a számomra, tehát tökéletes lesz mára. A motorhoz is sétálok, amin óvatosan végig is simítok, kissé még bátortalanul, amikor Elton szavait hallom, így felé pillantok, majd a kulcsra tekintek, amit tenyerembe helyez.*
- Öhm, okés, meglesz, és aztán tényleg siess. *mosolygok a srácra és nemsokára már fel is pattanok a motorra, hogy úgy tegyek, ahogy azt a fiú az előbb mondta. Egy picit megugrik alattam a járgány, de nem lesz semmi probléma, így már be is melegszik a gép, mire visszatér a fiú, tehát le is pattanok, hogy előbb ő szállhasson fel elém, aztán majd mögé csüccsenek.*
- Akkor induljunk, matróz. *ölelem át derekát, ahogy mögé kerülök és tényleg most már itt az ideje, hogy elhagyjuk a parkot és vagy a hágóhoz menjünk vagy egy másik helyre, ahol esetleg ott lehet hagyni a mocit is… bár, nincs már olyan hideg, talán még kint is éjszakázhatunk. Majd elválik, hogy miként alakul az este.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Jún. 15 2013, 01:54

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*A kérdése meglep, így egy kis ideig csendben maradok, majd végül vállat is vonok, próbálva felvenni a nemtörődöm Daemon-ös viselkedést, majd azért felelni se felejtek el.*
- Nem tűnsz olyan lánynak, akit még soha, senki se tett boldoggá. *ismerem is be, mivel nagyon is úgy érzem, hogy volt már szerelem az életében, de persze meglehet, hogy ismételten tévedek. Nem ismerem, mégis, sokszor úgy viselkedem, mintha ismerném, úgy akarok viselkedni, mert megőrjít a tudat, hogy nem tudok még róla mindent, hogy lassacskán kell megismernem. Kiegyezünk viszont a vonzódásnál, egyelőre az talán megfelelő lesz mindkettőnknek, mert még az is előfordulhat, hogy némi ijedtséget idézne elő nálam az, hogyha szerelmes lenne belém. Persze attól még viselkedhetnék ugyanúgy vele, ahogy eddig is tettem, mégis, éreznék valamilyen szintű felelősséget iránta… jobb napjaimban. A rosszakat pedig senki se akarja megismerni. Sikeresen túl is jutunk ezeken a témákon és elég sok minden szóba jön, ahogy a lány viselkedése is Írország után, majd pedig lassan kanyarodunk vissza magunkhoz is, én pedig jelenleg tiszta lapokkal játszom. Nem fogom hitegetni Galinát, elmondom neki azt, amit gondolok, de arra nem számítottam, hogy tisztában van mindezzel. Örülök neki, jó tudni, hogy nem vár el tőlem többet, mit amit jelenleg adhatok neki, így is egy olyan Daemont ismerhet, akit nagyon-nagyon kevesen a Mysterioban. *
- Tényleg így gondolod? *kérdezek rá meglepetten mindarra, amit most elmond nekem, mert oly hihetetlen, ilyen nagyjából a tökéletes nő is. Végigcirógatok hófehér arcbőrén, majd egy mosoly is megjelenik arcomon.* - Nekem tökéletesen megfelel. *nem akarnék még járni vele, ahhoz még túl keveset tudunk egymásról és félnék is elkötelezni magam, de így nem vár el tőlem semmit, ha pedig alakul valami, akkor az úgyis kialakul, de ezt inkább nem is közlöm vele, az ismét lehet, hogy csak hitegetés lenne. Szimplán csak jól fogjuk érezni magunkat a másikkal és kész… vége… De mégis, ha mással is megtudom, hogy kavar, akkor abból nagy balhé lesz. Lehet, hogy nem az én tulajdonom, de részben mégis a magaménak érzem ez az egész után, ha tetszik neki, ha nem. A hirtelen merészsége azért kissé megdöbbent, így vonom magamhoz most már az ölemben és csókolom is meg eleinte kedvesebben, majd egyre durvábban és érintem is meg most már testének különböző részeit, de még mindig nagyjából ésszel, tehát nem tolakodón letapizva őt, mégis, mintha azt érzeném, hogy ez a szőkeség tovább szeretne lépni. Ahogy kicsinyke keze bekéredzkedik a felsőm alá, majd alhasam tájékán kezd el cirógatni… egyre jobban keményedek odalent, de még most kell leállni, mert ha nem teszem… akkor azt lehet, hogy holnap már meg fogja bánni a kicsike, azt pedig nem szeretném, ha kerülne. *
- Azt sejtem, hogy megoldanád, de gondoltam elkísérlek. *jelentem ki, de ő már el is tűnik az ölemből, így pattanok fel hirtelen, őt követve, amikor megtörténik a szédülés és automatikusan kapom el derekát is, kicsit magamhoz vonva, de csak rövid időre.*
- Hé, most meg mi a franc bajod van? Gondoltam elég sokat ittál már és nem ártana lepihenned, később ráérjük folytatni azt, amit elkezdtünk, nem? *simítok ki egy szőke tincset arca elől, úgy kutatom tekintetét, de ha el akar menni a kezeim közül, akkor most hagyom neki, tehát elléphet tényleg, ha szeretne. Úgy is gondolom, hogy egye-fene, engedek neki és visszakísérem, amikor egy iszonyatosan hülye kérdéssel jön nekem, így hirtelen kapom el derekát, majd tolom neki hátát az egyik vastag fa törzsének, kezem pedig mindenféle figyelmeztetés nélkül hatol be hasánál a nacijába, és még egyelőre a bugyin át fogom meg leféltettebb kincsét, hogy úgy emeljek rajta egy kicsikét. Nem hiszem, hogy fájni fog neki, de abban biztos vagyok, hogy meg fog lepődni.*
- Ezt akarod? Hmm? Hogy itt azonnal a magamévá tegyelek, egy rühes parkban? Igen? *hangom egyre hangosabb és most már rohadtul nem érdekel, hogyha bárki is esetleg erre jár és meghallhatja azt, amit beszélünk. Látni semmit se fog, elég sötét van már ehhez. Na de kezemet kihúzom a naciból, majd már el is lépek tőle, de rideg tekintetem végig kékségeit fürkészik.* - Mert akkor tényleg nem vagy több egy ribancnál, ahogy mondod. Kár nekem a jófiút játszani, láthatóan hidegen hagy a normális énem, na gyere. *végül karját elkapva kezdem húzni a kikötő felé, picikét se kedveskedve, tehát talán még fájdalmat is okozhatok neki tettemmel, de nem érdekel. Nagyon felbosszantott. Nem akartam, hogy egy ilyen helyen legyen először az enyém, még én is valamivel jobb környeztet szerettem volna, de ezek szerint neki ez kell… Remélem, hogy holnapra kijózanodik és képes lesz ésszerűen átgondolni mindazt, ami ma történt, mert ha nem… hát akkor lesz mit megtanítanom még neki a jövőben.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Vas. Jún. 16 2013, 02:53

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Milyen kár, hogy mások ezek szerint nem tudtak róla, hogy boldoggá kellene tenniük. De hát miért is akarná velem kapcsolatban bárki is erre pazarolni az idejét? Nem válaszolok Daemonnak, csak hozzá hasonlóan vállat vonok és inkább más irányba terelem a beszélgetésünket. Biztosítom róla, attól nem kell félnie, hogy szerelmes lennék. Persze még bármi lehet ebből a vonzalomból, amit érzek, de ezt nem fogom neki elmondani. Ő sem rest közölni velem, hogy mit is gondol és mit vár ettől az egésztől, ezzel pedig némileg engem is visszarángat a józanság mezejére. Nem túl jó kimondani, amit gondolok, de neki ezt most tudnia kell.*
- Ha nem így gondolnám, akkor nem mondanám. *Válaszolom egy újabb vállvonás kíséretében, és egyértelműen tetszik neki, amit mondok, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan megleptem vele. Egy kis időre újra megszűnik a külvilág, hiszen éppen az arcomat simogatja, utána pedig egy tőlem kissé szokatlan, merész húzással a helyzetünkön is változtatok, hogy belekezdhessünk egy újabb nyelvcsatába. Az Andrejjel történtek után nem gondoltam, hogy valaha is szeretnék ilyen helyzetbe kerülni hímnemű egyénnel, de ezeket a gátakat simán átlépem, ha Daemonról van szó. Ez feltűnt már a várromnál is, most pedig még az alkohol is rásegít a dologra. Az a helyzet, hogy most bármeddig hagynám elfajulni a dolgokat, de szerencsére nem csak rajtam múlik a dolog. Később majd talán meg is köszönöm, hogy legalább neki feltűnt, ez a park nem a legalkalmasabb hely az ilyen tevékenységre.*
- Csak sejted? Tudhatnád is. *Duzzogok kicsit, hiszen igenis feltételezhetné rólam, hogy csak megtalálok egy vacak kikötőt. De ha már felajánlotta, hogy elkísér, akkor hülye lennék visszautasítani. Miután felállok, kicsit gyorsabban a kelleténél, már kezdenék örömködni, hogy magához von, de ez most sajnos csak kis ideig tart. Teljesen logikus az érvelése, igenis ki kellene aludnom magamat, de ezt most nem igen látom át, és képtelen vagyok elhallgattatni azt a belső hangot, ami most kellőképpen feléleszti az önbizalomhiányt. Nem tudom megmagyarázni, hogy a folytatásra vonatkozó kijelentését miért nem veszem figyelembe, de egy kósza gondolat miatt leragadtam annál a lehetőségnél, hogy nyilván nem tart elég jónak. Ezért aztán fel is teszek neki egy kérdést, ami úgy látom nem volt nyerő ötlet... vagyis attól függ, hogy honnan nézzük. Nekitol az első fának és a dolog éppen eléggé meglep ahhoz, hogy ne tudjak érdemben reagálni, főleg amikor feltűnik, hogy merre jár a keze. Jobban belegondolva jobb is, hogy nem reagálok, sikerült megint felidegesítenem, és ha most elkezdeném neki ecsetelni, hogy mit is szeretnék ebben a pillanatban az csak olaj lenne a tűzre. Na de hát éppen beszél hozzám, pontosabban úgy látom, közel jár ahhoz, hogy a fejemet is leüvöltse, úgyhogy próbálok elvonatkoztatni a kezétől és figyelni is arra, hogy mit mond. Végül is én kérdeztem, úgy illik, hogy meghallgassam a választ. Amikor, nagy bánatomra, megszűnik köztünk a testi kontaktus egy halk sóhaj is elhagyja a számat, de szerencsére valószínűleg nem tűnik fel neki, mert még nem fejezte be a mondókáját. Miközben megragadja a karomat, hogy magával rángasson még tiltakozni is elfelejtek, hiszen a fenébe is, pont azt szeretném, ami egy r-betűssé tesz.*
- Nem akarom, hogy annak gondolj. *Mondom neki, bár nem értem, miért érzem megint szükségét, hogy közöljem vele a nyilvánvalót, valószínűleg már nem is figyel rám.* - Nagyon is bejön a normális éned. *Na de hova rohanunk ennyire? És különben is, miért érzi szükségét, hogy így vonszoljon magával? Mintha magamtól nem tudnám tartani az iramot. Hirtelen lefékezek, és lendületből próbálom elrántani a karomat a szorításból, ami ha sikerül valószínűleg fájni fog, és foltot is hagy maga után, de nem érdekel ez most.*
- Nem gondoltam, hogy ennyire érdekel. *Nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el azon, hogy megint mennyire alábecsültem. Ebből is látszik, hogy mennyire nem ismerem, hiszen képes lettem volna azonnal besorolni abba a csoportba, amelyik csak egy dolog miatt mond szépeket egy lánynak. Túl kell ezen már lépnem, hiszen Daemon nem olyan. Ha pedig sikerült kiszabadítanom a karomat a szorításból, akkor inkább megfogom a kezét, mégis csak kényelmesebb így, és haladhatunk is tovább a kikötő felé.*
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Kedd Júl. 02 2013, 17:13

//NRT: Daniella és Elton – 2013.07.02.//

*Érdekes estém és délutánom lesz, mert valami olyan dologra vetemedtem, amit még soha nem csináltam. Kérdő íveket fogok kitölteni másokkal, mint valami rossz diákmunkás, de szívesség, ezért megteszem. Olaszból szóltak, hogy segítsek már én is. Az egyik haver tesója egyetemista és pszihomókusnak készül. Neki valamilyen munkájához kell embereket keresni, hogy kitöltsék a kérdő ívet. Először kapásból visszautasítottam, de aztán szóltak spanok, hogy várjak, amíg meglátom a kérdést sort. Egye kukac meglestem és dőltem a röhögéstől, már értem miért állt rá ennyire a banda. Menet közben azt is megsúgták, hogy egy kicsit átírták, mert száraz volt, illetve nem nagyon értették a latin kifejezéseket, de most már így pöpec a téma. Gyorsan nyomtattam egy adag ilyen cuccot, felszereltem magam tollal úgyhogy most már csak az áldozatokat kell becserkészni. Nem okoz problémát oda sétálni másokhoz és előadni, hogy mit is szeretnék. Egyesek meghökkennek a kérdések hallatán, míg van, aki elzavar a csudába, de engem nem érdekel, minden reakción remekül szórakozom. Császkálok a városba, azonban az üzletek körül nem jártam sikerrel, mert mindenki siet, így most a parkban lobbizok, hátha találok végre valaki olyat, aki nem rohan el előlem és felvállalja azt, hogy minden kérdésre válaszol, bár kétlem, hogy találok mostanában valaki olyat, ehhez kivételesen jó ízlésű személyek kellenek, mint jó magam. Véleményem szerint illik hozzám a feladat, mert én már a külső alapján meg tudom mondani, hogy kit érdemes megkérdezni, így jár felemás tekintetem folyamatosan összevissza a megfelelő áldozatokat lesve.*
Vissza az elejére Go down
Weisz Daniella
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 17
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Jáspis háló
Üzenet : Ne mutasd ha fáj,ne mutasd, ha vérzik, mert úgysem látják, úgysem érzik.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Kedd Júl. 02 2013, 22:09

//NRT: Daniella és Elton – 2013.07.02.//

*Egy kis friss levegőre vágyom, és a park tűnik a legmegfelelőbb helynek, így ki is lépek a szobámból, hogy a Mysterio-t hátrahagyva bepattanjak a csónakba, hogy a révész átvigyen a túloldalra. Biccentve köszönöm meg neki a fuvart, majd haladni kezdek az említett hely felé. Öltözetem egy fehér ujjatlan pólóból áll, minek elején egy fekete szív van, farmer rövidnadrág, és fekete lapos szárú cipő. A nyakamban ott lóg elmaradhatatlanul az ezüst nyakláncom. Hosszú, szőke, hullámos hajam kibontva lóg, a néha fújdogáló szellő néha bele-belekap. Kevés sminket viselek, csak barna szemeim vannak kiemelve, valamint kis szájfényt kentem ajkaimra. Pálcám a nadrágomba fűzött övemre tűzött tartójában pihen, bármikor készen arra, hogy ha kéne, elő tudjam rántani egy pillanat alatt. Nyugisan mászkálok, majd megpillantok egy feliratot, mi tartalmazza az "aura" szót, és mivel csak fél szemmel néztem arra, így "aurornak" olvastam. Eszembe jut, mit műveltek azok a szemetek a szüleimmel, és mérhetetlen dühöt kezdek érezni, és megfogom a nyakláncomat. Ekkor már a parkban sétálok, és mély levegőt szívok, majd kifújom, hogy lenyugodjak, ami hamar meg is történik. Kívülről egyébként csak egy szép külsejű lányt látnak az emberek sétálni, belső érzelmeim nem vetülnek ki az arcomra, egyébként sincsenek nagyon érzéseim, de ha vannak is, sosem mutatom őket. Az egyik fa alatt leülök egy padra, és onnan nézem a sétáló-pihengető embereket.*

Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szer. Júl. 03 2013, 23:08

//NRT: Daniella és Elton – 2013.07.02.//

*Szóval a mai nap is őrültségekkel lesz teli. Hónapos depizésem és magam nyomorgatása után, végrekezdek visszazökkeni a régi formámba. Persze vannak dolgok, amiket elhagytam Rachel miatt, de ahogy kiszúrtam szerette a régi énem és nekem sem állt szándékomban teljes körűen megváltozni. Ezért van az, hogy most is olyasmibe tudtak belerángatni, amibe magamfajta személyeket nem szoktak, de hát miért is hagynánk ki a lehetőséget a srácokkal? Segítséget kértek mi meg segítünk a magunk módján, bár lehet nem lesz megköszönve. Most azonban elég az ábrándozásból ideje a feladatra koncentrálni és kiválasztani így szemre a megfelelő tesztalanyokat. Ízlésemnek megfelelően csapok le és már sikerült öt lapot kitöltenem egy hatodik, pedig kudarcba fulladt, de se baj kell ilyen is. Azonban nyár van és meleg van, ami nem zavar, de jelen pillanatban nekem is jól esne egy árnyék. Körülnézek hova dobhatnám le hátsó fertájomat, amikor kiszúrok egy helyes kis pofikát. Én meg haszonleső vagyok, így már is összekötjük a kellemest a hasznossal és a csajhoz sétálok. Egyik kezemben a lapok a mappával míg a másikat a zsebembe süllyesztem.*
- Ide ülök oké? *Mutatok rá a mellette lévő szabad helyre, ez egy közterület tehát nyugodt szívvel folyok el mellette a padon lábaimat szétdobálva. Kényelmesen elfészkelődőm, majd felteszem a nagy kérdést.*
- Az egyik ismerősöm most fejezi be a fősulit és a dogájához tesztek kellenek. Nincs kedved válaszolni pár nyitott kérdésre? *Igyekszem nagyon kedves és udvarian lenni. Nem ül hülye vigyor a képemen, nem kérődzöm közben, felé fordulok, és lassan érthetően beszélek. Aztán ha benne van akkor már is kezdhetjük, ha nem akkor ez  a rész elmarad.*
- Remek, köszi mindenki nevében. Nincsen sok kérdés. Én felteszem te pedig válaszolsz. *Előbogarászom farzsebemből a tollat, majd elővéve egy űrlapot már is belevágunk az eseményekbe.*
- Nem. Nő, kár, hogy nincsen olyan rész, hogy szép nő. *Kacsintok ki rá oldalra, majd bekarikázom a megfelelő kockát.*
- Életkor? *Szerintem velem egykorú lehet, de a lányok a sminkkel mindig csalnak. Hol idősebbek, hol fiatalabbak. Ezek a női praktikák, látszik, hogy mindig is boszorkányoknak tartották őket. Anyámnál is annyi kence van, hogy hű ha.*
- Ezek voltak a bemelegítő kérdések most jön a teszt lényegi része. *Nézek fel áldozatomra ugyan is Ő még nem tudja mire vállalkozott. Igazából az első köt kérdés még bemelegítő utána lesz húzós, de tetszik a kérdőívben, hogy nem karikázós hanem neked kell megfogalmazni. Ha valaki meg kibukik félúton, akkor oda kell írnom az illető reakcióját.*
- Élsz rendszeres nemi életet? *Itt még szépen fogalmazok, nem akarom elrettenteni kedves áldozatomat ugyan is érdekelnek a szaftos részletek.*
Vissza az elejére Go down
Weisz Daniella
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 17
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Jáspis háló
Üzenet : Ne mutasd ha fáj,ne mutasd, ha vérzik, mert úgysem látják, úgysem érzik.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Kedd Júl. 09 2013, 16:01

//NRT: Daniella és Elton – 2013.07.02.//

*Sajnálom, hogy itt Mystral környékén nincs olyan, mint otthon, Magyarországon a Duna part, ahová le lehet menni sétálni, nézni a vizet, gondolkozni, de mivel ki akarok mozdulni, így megteszi a park is. A révész segítségével közelítem meg az említett helyet, majd gyalog folytatom utamat ráérős tempóban. Néha egy-egy mozdulattal kisöpröm a hajamat az arcomból, ahová a szellő fújta be, és nyugodt hangulatban baktatok, míg oda nem érek a füves részre. Ott egy padra ülök le kis idő után, onnan nézelődök, miközben agyamban gondolatok kuszasága forog. Nem sokkal később látom, hogy egy srác közelít a pad felé, ahol épp pihenek. Mikor mondja, hogy ideül, kicsit felé fordítom a fejem, megvonom a vállamat, nekem mindegy, leül-e vagy sem, szabad ország, aztán újra nézelődni kezdek, vagyis inkább csak kezdenék, mert az újonnan érkező elkezd hozzám beszélni, így szép barna tekintetemet rászegezem, és úgy figyelem, amit mond. Mondandója lényege, hogy néhány kérdésre kéne válaszolnom.*
- Nincs jobb dolgom, szóval kérdezz. *vonom meg ismét a vállamat közömbös arccal. Remélem, hogy normális kérdések lesznek, nincs hangulatom most a hülyeséghez. Az alap dolgokkal kezdődik a kérdőív, mint a kérdőívek általában. A „szép nő”, mint nem megnevezés hiányának hallatán csak a szememet forgatom. Ha a fiú ezzel próbált levenni a lábamról, akkor nem sikerült neki. Más lány, ilyenkor talán elpirul, vihog, de nem én. Szóval belőlem egy kis szánalmon kívül semmiféle reakciót nem váltott ki, na de menjünk tovább.*
- 16. *válaszolom egyszerűen, mikor a koromra kíváncsi. Sosem akartam idősebbnek, vagy fiatalabbnak tűnni, sminkelni se ezért szoktam, hanem mert jól érzem így magam. Ezután jön az első kérdés, és pedig nem is értem, hogy vártam egy ilyen sráctól, hogy etikus kérdéseket tesz fel.*
- Sajnálom, nekem ilyenre nincs időm. Azt hittem, normális kérdőív lesz, már ha egyáltalán tényleg létezik az a bizonyos főiskolás ismerősöd. Kétszer sem vagyok benne biztos, hogy ez nem valami szánalmas csajozós módszer… Na szia. *mondom gúnyos hanggal, majd felállok a padról, és odébb sétálok. Nincs nekem türelmem, kedvem az ilyen alakokhoz. Még a nevét se tudom, de hogy őszinte legyek, nem is érdekel.*

Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szer. Júl. 17 2013, 02:26

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*Elég későre jár, az idő is nagyon elhúzódott és szerintem túl sokat is ittunk, ez nem csak rajtam látszik meg, hanem Galinán is, ezért is szeretném visszakísérni őt a kikötőig, hogy onnan a révészre bízhassam. Rohadtul szeretném magammal vinni a szobámba, hogy ott hajtsa álomra a fejét, de nem, még nem tehetem, még a végén rájönne arra, hogy ez a köcsög srác bizony képes érezni is valamit… vagy talán már érez Ő iránta és nem, ezt még nem szabad a tudtára adnom, túlságosan is gáz lenne magamra nézve – legalábbis én most ezt gondolom. Ahogy viszont megindulunk, egy iszonyatosan hülye kérdést intéz felém, mely teljesen elborítja agyamat, képtelen vagyok már kedvesen és türelmesen reagálni, az amúgy is nehezen megy a számomra hosszú távon, így hát a fa kerül most már a középpontba, mi pedig pontosan alá, ahol bár turbékolhatnánk is, most kissé más történik, nem tudom egyelőre még, hogy a lány bánatára vagy éppen örömére. Előtör belőlem jó pár gondolat, ahogy a tettek mezejére lépek, de a lány csak néz rám, meg se szólalva, és talán ez a legjobb, amit most tehet. Hű, hogy milyen nagyon képes felbosszantani engem. Hiába jár kezem ott, ahol, mégis képtelen vagyok arra gondolni, hogy mást tegyek most vele, tehát végül eleresztem és már magammal is kezdem húzni, így hallom hát meg halk szavait.*
- Akkor viselkedj normálisan! *morgom oda neki, de a továbbiakra már inkább csak halkan morranok, nem mondva semmit. Hogyne, bejön neki a normális énem, persze, ezt jobb, ha másnak adja be. Ahogy viszont haladok, ő láthatóan megáll és még kezét is elrántja, ami sikerének hála valószínűleg fájdalommal fog járni, ha formás kis hátsója a földdel találkozik, én pedig hajamba túrva bosszankodva nézek le rá.*
~ Na ezért nem bírom a részeg csajokat. ~ *igen, számomra ez már sok, mindenesetre amit mond, kissé elgondolkodtatnak. Az ég felé emelem sötét tekintetem, majd vállat vonva nézek vissza a kis orosz leányzóra.*
- Én se. *bököm ki, majd ha esetleg összeszedi magát és felkel, akkor hagyom, hogy kezem normálisan megfogva induljunk tovább. *
- A sírba viszel. *tekintek oldalra a szép arcot vizslatva és bizony közeleg már az a kikötő is. Kíváncsi vagyok, hogy a következő találkozásunk hogy fog majd zajlani. Ahogy a révészhez érünk, viszont még nem engedem el azonnal, hanem derekát elkapva fordítom magam felé.*
- Rendben leszel ugye? *kérdezek rá egy szép, szőke tincset kitűrve arcából, majd végül furcsa dolgot teszek: magamhoz vonom, szorosan ölelve vékonyka testét és egy kis ideig nem is eresztem el. Én is kezdek megzakkanni, hogy most meg itt ölelgetem, a franc tudja, hogy mi van velem.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Csüt. Júl. 18 2013, 22:35

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Nagyon úgy néz ki, hogy Daemon jelenlétében képtelen vagyok nem átlépni azokat a határokat, amiket egyébként nem is nagyon közelítenék meg. Akár piáról van szó, akár egyéb dolgokról. Na de legalább kettőnk közül valaki használni is tudja még az eszét; később majd megköszönöm neki. Az, hogy ennyire fel tudom bosszantani, nekem nem szimplán azt jelenti, hogy hamar képes elveszíteni a fejét: érdekli az, hogy mit mondok. Különben mit foglalkozna az idióta kijelentéseimmel és kérdéseimmel? Érdekli, és nekem csak ez számít. Emellett az sem másodlagos szempont, hogy ha egy-egy kérdés képes ezt kihozni belőle, akkor bizony továbbra is kitalálok neki még pár ilyet. Ez a dühös énje pont annyira tetszik, mint a normális. Amikor nekilök a fának jó döntésnek bizonyul, hogy nem mondok semmit, pedig lenne mit. Természetesen nem szeretném, ha egy kis cafkának gondolna, bárhogy is viselkedek éppen, ezt közlöm is vele, a válaszán viszont majdnem felnevetek. Nem éppen mi vagyunk azok, akiknek fogalmuk van arról, hogy mi is az a „normális”. De bánom is én. Nem akarom, hogy úgy húzzon magával a kikötőig, mint egy makacs ötévest, úgyhogy elrántom a karomat a szorításból, kicsit több lendülettel, mint kellene, úgyhogy a hátsó fertályom másodperceken belül találkozik is a földdel. Nem hiszem, hogy a mai este folyamán bármivel is még jobban leégethetném magam, mint eddig, úgyhogy ezzel a kis eséssel már nem is törődöm. Feltápászkodom, majd bevallom neki, nem gondoltam, hogy a semminél több jelentőséget tulajdonít a dolognak, ami kettőnk közt van, bármi is legyen az. De nem fűzök több megjegyzést a dologhoz, a végén még kétségbe esne attól, hogy bizony ilyesmire is képes. Kézen fogva indulunk tovább, amitől nekem meg fülig ér a szám.*
- Nem úgy nézel ki, mint aki nagyon bánja. *Hiszen akkor minek pazarolná rám az idejét? Persze tudom, hogy nem sokáig feszíthetem túl a húrt, előbb-utóbb megunja és valóban talál majd jobb időtöltést is. De az talán még nem most lesz. Próbálok nem túl önelégülten mosolyogni, ahogy közeledünk a kikötő felé, az út alatt pedig kivételesen csendben vagyok. Legnagyobb sajnálatomra elég gyorsan odaérünk a révészhez; a sétától némileg kitisztult a fejem, már nem vigyorgok, mint egy vadalma. Szándékaim szerint most elengedném Daemon kezét (annak ellenére, hogy nagyon nem szeretném), hogy aztán betornázzam magam a csónakba, de természetesen sutba vágom ezt a tervemet is, amikor a másik maga felé fordít. Majdnem elfelejtek válaszolni a kérdésére, annyira elmerülök az ölelésben, főleg amikor eszembe jut, hogy van ám nekem is két szabad kezem, amivel visszaölelhetek, végigsimíthatok a hátán és az oldalán. Legszívesebben behunynám a szemeimet, aztán órákig ácsorognék így vele, de nem hagyhatom, hogy tudja, milyen hatással van rám ez az egész.*
- Mi bajom lehetne?  *Általában az ilyen kérdéseim után szakad rám még az ég is, de most meg vagyok győződve róla, hogy semmi rossz nem történhet. Kibontakozom az ölelésből, és a vállainál fogva kicsit közelebb húzom magamhoz. Megcsókolom, de ez nem a szokásos csókjaink közé tartozik: nem tart tovább pár pillanatnál, egyszerű és ártatlan, abszolút nem hozzánk illő, és igazság szerint csak az érzéseim miatt nem nevezném egyszerű puszinak. Nem csak búcsúcsóknak szánom, az egész estéért kapja.
- Jó éjt! *Mosolygok rá, aztán végre célba veszem a csónakot is, ahol a révész szerencsére segít beszállni, egyedül képes lennék most ezt a fél lépést is elvéteni, hogy aztán belefulladjak a bokáig érő vízbe.*

//Köszi a játékot! Nekem tetszett Smile//
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Júl. 19 2013, 14:15

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*A kis színjátékunk véget ér a fánál, így úgy érzem, hogy végre megindulhatunk az a rohadt kikötő felé is, ahol elválnak majd útjaink. Ahj, hogy én ezt mennyire nem akarom, de nem gond, találkozunk mi még, azt garantálom Galinának. Ahogy viszont kiszakítja kezét az enyémből, úgy pillantok hátra, cseppet meglepetten nézve le az ücsörgő lányra, aki szerintem az elfogyasztott alkoholmennyiség után nem érzi a fájdalmat – én legalábbis így lennék vele -, majd sóhajtva várom meg, amíg összeszedve magát kerül ismét közel hozzám.*
- Néha azért bánom, ha túlzásba viszed. *morgom oda fejet csóválva, de hamarosan csak odaérünk a kikötőhöz, a révész pedig itt is van. Mák, mert nem lenne sok kedvem áthoppanálni a másik kikötőbe, az én szobám az már a Campuson van. Hmm, oda se ártana elvinnem majd a leányzót valamikor. Na de még mielőtt elmenne, úgy érzem, hogy nem ártana magamhoz vonnom őt egy kicsikét, csak azért, hogy ne haragudjon rám, meg mert amúgy is jól esik, szóval aranyosan ölelem át, tőlem szokatlan módon, de hát én képes vagyok a leglehetetlenebb helyzetekben is hirtelen megváltozni és mivel érzékelem, hogy ő is ezt teszi, csak kissé elmosolyodva cirógatom egy darabig hátát és szép buksiját, majd ez után teszem fel a kérdést, miközben el is eresztem.*
- Hogy mi? Ezt most komolyan kérdezed? *nevetek is fel, de erre már persze nem kell válaszolnia, amolyan költői kérdés volt tőlem. A csók viszont betalál, én pedig még szép, hogy nem ellenkezem, így fogom közre két kezemmel a szép pofit, majd viszonzom ezt a kellemes nyelvcsatát és ez után eresztem csak el.*
- Neked is rosszpénz. *nézek utána, majd ha látom, hogy a csónak már kellően eltávolodott, akkor fordulok csak meg, hogy visszatérjek a Destrukciós szakházba és végre én is lepihenhessek.*

//Én is köszi és nem vagy vele egyedül. Razz //
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Kedd Júl. 23 2013, 15:25

//NRT: Daniella és Elton – 2013.07.02.//

*Érdekes elfoglaltságom akadt a mai napra. A fiúk felkerestek, hogy segítsek nekik anyagot gyűjteni egy szakdogához. Mondtam, hogy ez igen csak rémesen hangzik, mire elkezdtek győzködni, hogy csak pár kérdőív és higgyem el, hogy remekül fogok szórakozni. Kíváncsian belelestem a papírokba mire először leesett az állam, majd hangos röhögésben törtem ki. Lehet ilyennek ellenállni? Szedtem a sátorfámat és kivonultam a parkba, ahol kisebb nagyobb sikerekkel gyűjtöm össze a papírokat. Ez azonban kevésbé szórakoztató, mint gondoltam. Tök buli, amikor egy csajszi benne van és kacéran válaszol, de amikor valaki fapofával teszi ezt, na attól a falnak tudod menni. Ami eddig igen csak felemelő volt ebben az egészben az egy vénasszony volt. Éppen egy kiscsajt faggattam, amikor meghallotta és neki állt püfölni a táskájával. Röhögve rohantam el, majd a csaj után siettem, hogy megadjam neki a számomat. Kívánatos és remek fantáziája van. Mostani áldozatom ül, így remélem, hogy nem fog Ő is elszaladni előlem. Kedves bókokkal próbálom megolvasztani a jeget és felkészülni a közelgő témára. Sajnos úgy tűnik ismét egy porcelán babába futottam bele. A nő maga az érzékiség és az érzelem, nem fér bele a fejembe, hogy ezt miért kell elnyomni. Már előre érzem a vesztemet, de bele kezdek hátha csak szolid távolság tartó típus, de ahogy elhangzik az első lényegi  kérdés felháborodik… mit is várhattam volna egy 16 éves szobortól.*
- Álljon meg a hajó flotta utána tőlem arra lubickolsz, ahova szeretnél!  *Természetesen felháborodok engem egy fapin@ ne sértegessen.*
- Egy: Nekem nincs szükségem efajta trükkökre. Kettő: Nem ez a szánalmas, hanem a reakciód. Három: A kérdőív valós megnézheted a szemeddel. Négy: Egy szexuálpszichológus anyagot gyűjt a diplomájához. *Ezennel át is nyújtom a kérdőívet, amin rajta van a suli címere, majd a fejlécben a csak adatai, email címe, elérhetőségei, aztán egy szövegrészlet a tartalom komolyságáról, meg arról, hogy az információkat bizalmasan kezeljük. Aztán még egy email cím, amin a csajszi elérhető, hogy  a kíváncsiaknak részletesen elemezze a kérdőívet meg többi hasonló formaiság. Az én hangom is felháborodott mérges és dühös is. A kis hüly*, biztos ez is egy szánalmas kis arisztokrata.*
- A soha viszont nem látásra! *Elintézhettük volna ezt szépen is, de neeem. Az efajta személyiségek csak holmi söpredéknek nézi az embert. Felháborító. Elveszem tőle az átnyújtott anyagot, majd puffogva arrébb sétálok. Az ember szerezne neki pár jó pillanatot erre tessék. Meg áll az eszem. Kiveszett innen a jó indulat. 5 perc mérgelődés után elkezdek lehiggadni, addig senki ne szóljon és ne is érjen hozzám, nem nagyon bírnám elviselni. Figyelmemet azonban felkelti egy nagyon lebarnult szőke csajszi, hosszú combokkal és fehér mini ruhával. Összeszedem magam, megforgatom vállaimat, majd a kisasszonyhoz lépek, aki kedvese rám mosoly, majd a kérdőív hallatán felnevet és bólint, hogy kezdjünk bele. Vállalkozó személyiség az első lényegi kérdésre is reflexszerűen válaszol. Bevállalós, az ilyen embereket már is jobban kedvelem.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szer. Jan. 29 2014, 01:33

//NRT - Rachel és Slash - 2014.01.28.//

*A helyzet az, hogy tökéletes az időpont egy esti ivászathoz és bulizáshoz. Itt nyomom az ipart már több, mint egy éve, de még mindig nem untam meg a jó estéket. Mostanában vámpírként élek, ugyanis nappal alszok és döglődök a szobámban, este pedig felkelek, útnak indulok valamerre, a mostani célom pedig egyelőre a park, aztán majd meglátom.. Az arcom átmegy a tükörteszten, így nyugodtan kezdhetek öltözni, felkerül egy kopott, kék farmer, amit egy fegyvertöltényekkel dekorált öv tart a helyén. rakta a pálcámmal és a késemmel, majd egy fekete Anarchy szimbólummal ellátott fehér póló. Lábamra húzom a fekete bakancsomat, aminek fűzőjét nem húzom meg túlságosan, sőt, be sem kötöm, jól van az úgy... Nem szeretem változtatni egyfolytában a gönceim, de ez a bakancs a veszett hideg miatt jó döntés volt, valamint egy új bőrdzseki is kellett már, ugyanis a régit kinőttem hála a koromnak és a kondizásnak. Ami pedig a kiegészítőket illeti, kezemen található egy fekete karóra, valamint egy dögcédula is lóg a nyakamban. Tehát amint rajtam van a dzsekim is, zsebre vágok két doboz Marlborot, mert még jobban rászoktam, majd megragadom a ma esti Jacket, hogy indulhassak. De még mielőtt becsuknám az ajtót, kirepül még egy Jack, aki a famulusom.*
- Nélkülem úgysem mész sokra! *Jelenti ki kicsit sértődötten. Az igazság az, hogy nem vagyok hozzászokva az ilyesféle társasághoz, ezért is felejtettem el.*
- Fogd be a csőröd, és inkább dobj egy kis tüzet! *Hangzik el tőlem a válasz, és közben egy szál cigit is előszedek, miközben haladok végig az iskolán. Sosem érdekelt, hogy nem lehet itt dohányozni, mindig megoldom valahogy.*
- Majd ha szépen kéred! *Famulusom kicsit makacs, nem vagyunk még túl jól összeszokva, így saját gyújtómmal kell meggyújtanom a cigim, és jobbnak látom szüneteltetni a vele való kommunikációt a csónakázás alatt is. Cigim közben elfogy, de a parkig már kibírom, szóval szedem a lábam kihasználva minden rövidítést. Ahogy megérkezem, nem látok senkit igazából, így leülök egy padra, majd egy újabb szálat a számba véve megint próbálkozok.*
- Na gyújtsd már meg...Lé.. *Na nem fogok én itt szépen kérni, nemhogy már a nyúl vigye a puskát.. És nagy meglepetésemre a vállamon ülő Jack az arcomba hajol, megragadja a cigit, és felrepül vele a magasba tüzes formában...Azt hiszem, sok munka lesz ezzel a madárral, de ha azt vesszük, valamilyen szinten azért szófogadó..*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szer. Jan. 29 2014, 14:54

//NRT: Rachel és Slash - 2014.01.28.//


Nem igazán tudok hirtelen mit kezdeni magammal. Eljött ez a második év és bár izgalmasak a tantárgyak, valahogy rohadtul nincs kedvem tanulni. Talán ez is az oka annak, hogy ma egy kis sétára vágyom, amely természetesen Seol szigetét jelenti és hogy ott merre? Nem is tudom… talán eleinte a városban nézek körbe és utána jöhet majd más hely is, ki tudja. Attól is függ mindez, hogy találok-e magamnak majd megfelelő társaságot. Nincs túl jó kedvem, így kezeimet kopott, fekete bőrkabátom zsebeibe süllyesztem és unottan rugdosok magam előtt egy nagyobb darab kavicsot, amelyet acélbetkósomnak hála meg se érzek. Lábaimon egyébként kissé kopott, világoskék színű farmer van, más pedig nem látszik rajtam, csak a fekete kis sál. Sapka nincs, ahogy kesztyű se. Hát jó, kezdek cseppet fázni, de majd csak bemelegszem idővel. Hajam amúgy ki van bontva és most már nőtt valamicskét azóta, hogy ide járok, barna szemeim körül pedig kevéske, fekete smink díszeleg. Pálca az oldalamnál lóg, más cucc pedig a szobámban maradt.
Rég jártam már a parkban, így amikor annak bejáratához érek, némi hezitálás után úgy döntök, hogy végülis miért ne? Tehát hamarosan befordulok és ekkor tárul elém a meglepő látvány, ahogy egy tűzben égő sas repül felfelé, tőle nem messze pedig az én bátyuskám található. Na ne, ekkora mákom nem lehet. Rögtön széles mosolyt csal a képemre ez az egész, majd úgy döntök, hogy némi lopakodást vetek be, talán még nem vett észre. Halkan haladok, letérve a fűre, így sétálok be mögé és hogyha nem bukok le, na meg a sas se árul be, akkor hirtelen hátulról Slash nyakába vetem magam, hogy hátulról öleljem meg és még egy puszit is nyomok helyes pofijára.
- Hogy van az én kedvenc gitárosom? – szólítom is meg vidáman, majd ez után elengedem és pillanatok múlva már mellette is termek, tehát ott ülök én is a padon. És ohh, a francba, az a Jack… meg a cigis doboz. Rég szívtam már és az alkoholtól is egy ideje megfosztottam magam, ahogy a drogoktól is. Volt idő, amikor túl sok volt és így valahogy jobban be tudtam illeszkedni, de most érzem, hogy nem lesz könnyű megállnom, hogy meg ne kérdezzem, hogy kaphatok-e. Oké, témaváltás.
- Látom sast teremtettél magadnak. Meglepődtem. – nem tudom, hogy mire számítottam volna, de erre szerintem pont nem. Szép szemeimmel fel is pislogok a gyönyörű állatra, miközben kezeim kibújtatom zsebeimből és most már combjaimon pihennek. Na nem nyugodtan, kissé dobolok is ujjaimmal. Oké-oké, ne legyen már ilyen vonzó az az üveg alkohol, a fenébe is.
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szer. Jan. 29 2014, 15:23

//NRT: Rachel és Slash - 2014.01.28.//

Ismét este, és ismét nem bírok magammal, szóval muszáj gyorsan összekapnom magam, felöltözni, és magamhoz venni az esti kellékeket, s amint megvan mindenem, már ott is hagyom a szobámat a sasom társaságában. Makacs egy állat, annyi szent, de fog ez még változni, csak meg kell találnunk a közös hangot. Cigim elszívása közben Seolra tartok, ahol valami mindig történik, de én először a parkba megyek, ahol kicsit alapozok az üveg whiskymmel. A hely üres, így kinézek magamnak egy random padot, ahová ülhetek, és egy újabb próbálkozást ejtek meg a madaramnál arra, hogy meggyújtsa a következő szál cigimet. Viszont ez a madár nem normális, de komolyan! Hogy lehet ilyet művelni? Benyúlja a cigimet, és a levegőben szénné égeti az egészet.
- Ha így folytatod, kalitka lesz! - Kiabálok fel rá, s valószínűleg ez a kis akció az oka, amiért nem veszem észre a közeledő alakot. A sötét miatt nem látom, Jack túl magasan repül ahhoz, hogy bevilágítsa a helyet, ellenben a tüzes szárnycsapkodásokat lehet hallani, így Rachel simán mögém lopakodhat észrevétel nélkül. Cigimből szívok egy slukkot, mikor hirtelen a hátulról a nyakamba ugrik valaki. Nagy meglepettségben eldobom a szálat, majd kapásból hátranyúlnak kezeim az esetleges támadóm tarkójához, de hamar rájövök, hogy szó sincs ilyesmiről, mert támadók nem osztogatnak random puszikat.
- Rachel, a szívbajt hozod rám. - Túrok a hajamba megnyugodva, majd mikor mellém ül, ő is kap egy puszit köszönésképp.
- Amúgy egész jól vagyok, köszi. Nemrég keltem szokás szerint. És veled miújság Húgi? - Kérdezek vissza, miközben arcát fürkészem. A vak is látja, hogy miket szúrt ki: a whiskyt, és a cigit, de hát azért vannak, hogy jól szórakozzunk. Madaramról is sikerül megfeledkeznem egy kicsit, aki még mindig a magasban van, és hullócsillagosdit játszik, de Rachel kitér rá, így felkiáltok a levegőbe.
- Jack, viselkedj már! - Szólok rá, várva, hogy visszarepül a vállamra normális alakban, de az élet így túl egyszerű lenne. Dacosan tesz még néhány kört a levegőben, majd elhagyja a lángjait, és immáron tollakkal borítva tér vissza a Rachel felőli vállamra, és még mielőtt válaszolni tudnék, kérdéseket tesz fel a lány felé, egyenesen az arcába nézve.
- Ki vagy te, hogy miattad kelljen abbahagynom a repülést? - Hallatja kissé sértődötten a hangját, de még mielőtt választ kapna, a lábainál fogva rakom át a másik vállamra, és Rachel felé fordulok.
- Ő Jack..kicsit érdekes. Egyébként mire számítottál? - Kérdezek vissza, ha már meglepődött, és továbbra is figyelem a reakciókat, amiket az alkohol vált ki belőle, szóval szerintem itt az ideje megbontani. Természetesen őt kínálom meg először, aztán ha elfogadja, utána iszok én is.
- Tessék, igyál! Bírni kell az estét.. - Kacsintok rá, s bár nem kérdeztem, hogy velem tart-e, majd ráveszem, hogyha ellenvetése lenne a dologgal kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szer. Jan. 29 2014, 15:52

//NRT: Rachel és Slash - 2014.01.28.//


Nem gondoltam volna, hogy a parkba érve pont Slasht találom majd, de egyre inkább örülök, hogy erre hozott az utam. Egy ideje már nem láttam a fiút, de ettől függetlenül azért a gyakorlások megvoltak és a viszonyunk se romlott semmit se ez idő alatt. A lényeg viszont az, hogy most, hogy nem figyel igazán, meg szeretném őt lepni. Na nem túlságosan, de azért egy kis mögé lopózás szerintem belefér a dologba. Így indulok meg halkan közelítve őt és szerencsére a sas se árul be, tehát amikor a pad mögé érkezem, már előre is ugrok, hogy átölelhessem a fiú nyakát és adhassak egy puszit is testére. Látom ám rajta, hogy meglepődik, de szerencsére nem támad meg, ennyire azért nem ismerem paranoiásnak, így hamar ülök le mellé és mutatkozom is meg előtte teljes valómban.
- Tényleg? Csak nem rossz a lelkiismereted? – teszem is fel a nagy kérdést, miközben szép barnaságaimmal arcát fürkészem. Nem tudom, hogy miért is vagyok én olyan ijesztő, de talán Slash-nél történt valami, amiről még nem tudok.
- Hát nem sok, unatkoztam és nagyon nincs kedvem tanulni. Bár egész jók ez új tárgyak, de valahogy lusta vagyok és gondoltam sétálok egyet a szigeten. – mesélem is el neki röviden, tömören a dolgokat. Tényleg nem tudok ehhez már túl sok mindent hozzáfűzni, de ahj, az a pia és cigi. Nem kéne azoknak most itt lenniük, bár tudom, hogy a sráccal jár, ő pedig mindig megkínál. Nem szabad, leszoktam, ugye? Jól van, el kell terelnem erről az egészről a figyelmemet és erre ez a sas tökéletesen megfelelő. Jó tudni, hogy Slash is évet lépett, akár csak én, legalább ismét egy évfolyamon leszünk, ez így a legkirályabb. Ilyen szinten nem is bánom azt, hogy az elsőt kétszer jártam. A famulus idő közben megérkezik hozzánk, de amikor nekiáll beszélni, hirtelen kerekednek el szemeim, majd nevetek is fel.
- Beszéd? Te komolyan ilyen képességet adtál neki? – nézek is a fiú felé, majd meg is csóválom kissé a fejem. – Nekem tuti, hogy az agyamra menne. – vigyorgok még mindig, de aztán próbálom összeszedni magam és azért a sasnak is felelni, nehogy már valami bunkónak gondoljon így rögtön, az első találkozáskor.
- Kérdezd a gazdádat. Egyébként felőlem repülhetsz nyugodtan, csak meg akartalak nézni. – meg is simogatnám tollazatát, de azt inkább most nem vállalom be, nem szeretnék néhány csípéssel gazdagabb lenni. És hogy mire számítottam?
- Hmm, talán farkasra vagy valami négylábúra. – igen, négylábúra mindenképpen, nem pedig egy madárra. Nem mintha gond lenne ezzel, csak tényleg meglepett, aztán ennyi. Az ital viszont túlságosan is elvonja figyelmemet, amit a fiú is észrevesz, így amikor kibontja az üveget, majd felém tartja, kissé elpirulva intek nemet fejemmel.
- Én… én igyekszem leszokni a piáról, a drogról és még a cigiről is. Túl sokszor kaptam már meg a magamét ezek miatt, szóval… ne csábítgass. – ahj, de rohadt nehéz ez így. Egyértelműen elfogadnám, és kezem is megremeg, hogy érte nyúljak, de nem, muszáj visszafognom még magam.
- Mi lesz ma este? – kérdezek ár ártatlan szemekkel és most le se veszem szemeimet a másik arcáról. Jobb arra koncentrálni, mint a többi dologra, amiktől ismét kifordulhatnék önmagamból. Rég ittam már és valószínűleg nem is bírnám annyira az alkoholt, hamar kiütne, de… félek, hogy ma mégis hozzá fogok jutni ahhoz a bizonyos Jack-hez.
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szer. Jan. 29 2014, 16:25

//NRT: Rachel és Slash - 2014.01.28.//

A parkban már ismét megy a parádézás a famulusom által, aki sajnos nem figyel eléggé sas létére, mert Rachel bármilyen nehézség nélkül mögém lopakodik, és a nyakamba ugrik. Reflexeim természetesen gyorsak, de hamar tudatosul bennem, hogy nincs semmi gáz, így Rachelnek sem esik semmi baja, csak köszönünk egymásnak, majd a kérdésére felvonom a szemöldököm.
- Ez most komoly kérdés? - mosolyodok el, majd folytatom. - Te ismered szinte a legjobban a múltam, tudod, hogy nincs okom a tiszta lelkiismeretre. - Nevetek fel végül a dolgon, szerintem nincs olyan, amiről Rachel ne tudna. Igen, amióta itt vagyok az iskolában keményen űzöm a drogbizniszt, öltem már embert többször is. Az elején még nehéz volt, de most már nem nagyom, hogy az ilyesmi negatív érzések lenyomjanak. Elvégre feketemágiát tanulunk, ami szóba is kerül, legalábbis a tanulás maga.
- Nekem mondod? Én se sokat tanulok. A legjobb az egészben a pyromágia. Van egy olyan érzésem, hogy az lesz a kedvenc tárgyam, és abból leszek a legjobb. - Köztudott, hogy különösen vonzódok a tűzhöz, és amióta itt vagyok, ez csak fokozódott. Famulusom sem röpköd hiába tüzes alakban. Jó pár alkalommal mentették meg a lángok a bőröm. A beszéd közben pedig Rachel arcát figyelve látom, hogy mivel szemez épp, de nem tér ki rá szóban, hanem a famulusomról esik pár szó elterelésképp. Ha ennyire kívánja, akkor miért nem kér? Tudja, hogy szívesen adok.. Na de mindegy, mert a gondolatmenetet Jack szakítja félbe, amint közénk száll, és kéretlen szavakat intéz a lány felé, aki láthatóan eléggé meglepődik a dolgon.
- Gondoltam, hogy egy intelligens társ sosem árthat, de kicsit tévedtem. Tulajdonságait összerakva túltesz rajtam az egoizmusa... - Csóválom meg a fejem, miközben átrakom a másik vállamra a madarat, aki Rachel szavait hallva szárnyra is kap kettesben hagyva minket. Érdekel azonban az, hogy mégis milyen famulust képzelt el mellém, így természetesen megkérdem, és az ötletein kicsit el is gondolkodok.
- Áh, a farkast mellőzzük...Egyéb négylábú pedig még lehet majd harmadikban. - Azt nem mondom ki, hogy miért nem kell farkas, csak magamban gondolok egy kicsit Miára, de aztán el is hessegetem az ilyesféle gondolatokat, figyelmem a whiskyre terelődik, így megkínálom a lányt is, mielőtt leesne az állam a helyéről.
- Na ne csináld...Hát mi van veled? Beiratkoztál valami antialkoholista klubba? - Nézek rá kérdően, mert nem értem én ezt a helyzetet. Különben is, mit számít mások véleménye? Én sem adok rájuk, és boldogan élem a mindennapjaim. Az se nagyon zavar, hogy a magiszterek néha megdorgálnak a cigi miatt..Közben bevetem az érzékelés képességét is, aminek köszönhetően tisztán látom azt, amit a sas is lát éles szemeivel.
- Elég nagy buli készül a Pokol szájánál.. Mit szólsz? Jössz, vagy jössz? Csapassunk egy ferde estét! - Biztatom kicsit a leányzót, majd miután meghúztam a whiskys üveget, ismét felé tartom mosolyogva.
- Na ne kéresd már magad! Nem akarom nézni, ahogy egész este szenvedsz emiatt, szóval tessék inni! - Hangzik el a testvéri utasítás, Rachel pedig tudhatja, hogy Slash nem adja fel!
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Jan. 31 2014, 02:25

//NRT: Rachel és Slash - 2014.01.28.//


A meglepetés jól sikerül, mivel a srác semmit se vesz észre belőle, így tudom odaadni neki azt az aranyos kis puszit, majd amikor mellé kerülök, már ugratni is kezdem. Amikor viszont felteszi a nagy kérdést, nem tudom megállni vigyor nélkül.
- Dehogy is, csak így szokták mondani. – lököm is oldalba kissé könyökömmel. Szóval persze, tudom én, hogy milyen életet is él és én ezért egy picikét se vetem meg. Amúgy jól esik ám, hogy ennyire bízik bennem és hogy itt van nekem, vele sokkal jobb itt az élet. Mák, hogy így egymásra találtunk és kaptam egy fogadott bátyust.
- Igen, a pyromágia szerintem is nagyon jól hangzik, bár engem a többi tárgy is érdekel. Démont se láttam még, szóval kíváncsi vagyok, hogy mi minden vár ránk idén. – csillannak fel szép szemeim. Nem vagyok egy stréber, ezt mindenki tudja, hiszen buktam is már, de ettől függetlenül most már szeretnék haladni és erősebbé válni, a tantárgyak pedig igen érdekesek. Lehet, hogy ez a lelkesedésem csak eleinte fog megmaradni, de amíg él bennem, addig jó. – Azon meg már meg se lepődöm, hogy te a tűzet részesíted előnyben. – kacsintok felé jókedvűen, de az a pia sajnos nem tudja elterelni a figyelmemet. Szívesen innék belőle és az a cigaretta is, anyám… menten lepetézek, de nem-nem, jó kislánynak kell maradnom. Ideje tehát a téma terelése, ami a famulushoz vezet.
- Még nem ismerem, de majd biztosan kiderül. – már most kicsit furának tűnik ez az állat, de mindenképpen időt fogok szánni arra, hogy megismerjem és szerintem az én famulusom is tökéletesen jól ellesz vele. Már előre látom, hogy fog kergetőzni a két lükepók.
- Mellőzzük? Miért? – kérdezek is rá kíváncsian, majd ez után igazítok meg zavartan egy barna tincset. – Nekem farkas famulusom van, egy kölyök, tiszta édes. Nem érdekel majd? – persze ő most nincs itt, de mindenképpen meg szeretném majd mutatni Slash-nek. Mégse lehet az, hogy ő ne ismerje meg. Miára egyébként én most nem is gondolok, mert tudom, hogy ő volt a bátyus barátnője, de azért annyit nem dumáltunk róla, hogy tudjam, milyen famulusa van és a lányt pedig én nem is ismerem. Tök furi.
- Hát, ha alakváltást adsz neki, akkor lesz belőle négylábú, egyébként kétlem. – hiszen csak egy famulusunk lehet, akkor meg mi másra gondolna? Na jó, inkább hagyjuk, ehhez a sok agyaláshoz már késő van. A piáláshoz viszont nincs és erre a drága bátyus hamar fel is hívja a figyelmemet, én pedig alig győzöm visszautasítani a dolgot.
- Nem… én csak… nehéz leállni róla és szerettem volna kicsit megfelelni másoknak. Túl sokat piszkáltak már. – ismerem is be, majd egy apró nyelés után hozzáteszem. – Senki se vágyik egy piás, drogos csajra, bár ahogy érzékelem, az nélkül se. – vonogatom meg vállaimat, mintha nem számítana, pedig nagyon is számít. Nem akarok én most lelkizni, tényleg nem, de attól még fáj.
- Hát, rég jártam már ott. De végülis miért ne? Persze… amúgy se akartam még külön válni tőled, ha már így rád akadtam itt a sötétben. – pattanok is fel mosolyogva, de amikor ismét felém tartja az üveget, most már nem tudok uralkodni magamon és lassan érte nyúlok, hogy magamhoz vegyem.
- De akkor vigyázol rám? Komolyan… - nézek is bele szépen szemeibe. – Elég rég nem ittam és félek, hogy hamar megüt, nem szeretnék marhaságot csinálni. – régen persze tök jól bírtam a piát, szinte be se tudtam már rúgni tőle egy idő után, de most? Ajkamhoz emelem az üveget, de ahogy az első korty ízét megérzem a számban, rögtön követi még pár.
- Uhh, ez kurva jó. – adom is inkább vissza az üveget, miközben ajkamat is finoman végignyalom ajkammal. Hű, jó este lesz, ebben már most biztos vagyok.
- És egy szál cigit is csórhatok? – nézek rá szépen, és hogyha kap, akkor rá is gyújtok. Ha szerencsénk van, a Pokol szájáig el is tudjuk szívni és ott majd valahogy becsempésszük magunkkal az üveget és mulatunk egy jót.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szer. Márc. 12 2014, 00:45

/NRT: Una és Logan, 2014.03.11/

*Nem úgy terveztem ezt az estét, ahogy az elsült. Vagyis ez így nem egészen igaz, amikor beültem a kocsmába egy pókerpartira, pontosan tudtam, hogy ez bármikor megtörténhet. Jó pár hónapja találtam egy társaságot, akik nem sósperecért vagy a szórakozás kedvéért játszanak, hanem rendes tétekért. Szeretek pókerezni, az egyik mysterios diáktárstól tanultam meg a szabályait még elsőéves koromban, azóta is játszok, ha tehetem. Ez nem holmi játékfüggőség nálam, nem veszítem el a pénzem rajta; nem, én biztosra megyek, mindig nyerek. Eddig legalább is így volt. Ma viszont, miután felfedtem egy flöst az egyik partner dühösen rácsapott az asztalra, miközben azt üvöltötte, hogy csaló vagyok. Hogy csaltam-e? Természetesen igen. Ha az oly ritkán felbukkanó szerencsémre hagyatkoznék, akkor soha nem nyerhetnék. Megvannak a saját módszereim és trükkjeim, és eddig soha nem is buktam le velük; szerintem most sem vehettek észre semmit, csak felbosszantotta magát a férfi, hogy elvesztette a pénzét. Jogosan vagy sem, soha nem hagytam, hogy bizonyíték nélkül vádoljanak bármivel, ezért rögtön pálcát rántottam, mire a többiek is. Nem szorul részletezésre az a tömegverekedés és átkozódás, ami kb. fél perc alatt tört ki a kocsmában. Azt hiszem jobb, ha egy ideig nem megyek arrafelé. Nem mintha ne lennének az ilyesmihez hozzászokva. Sajnos egy pillanatnyi figyelemkimaradás után ellenfelemnek sikerült elkapnia, pár pofon után kicsit fenyegetőzött, de nem volt kedvem végighallgatni: megátkoztam, elvesztette az eszméletét, és megszabadulva tőle inkább leléptem. Sajnos ott felejtettem a nyereményemet… nem baj, majd legközelebb. Még dolgozik bennem az adrenalin, ahogy a parkban sétálok, talán vissza kellene mennem a kastélyba, de még nincs kedvem. Igazából egész jól érzem magamat, az idő is kellemes. Leülök az egyik padra, hogy kicsit kifújjam magamat, nem járnak erre már sokan, tehát szabad helyet sem nehéz találni. Ahogy megnedvesítem ajkaimat megérzem a vér fémes ízét, úgy tűnik az egyik pofon nem csak fájdalmat okozott. Kezemet a szám elé emelve könnyedén begyógyítom a sebet magnetizáció segítségével, majd a vért letörlöm egy zsebkendővel. Szokásos kényelmes felszerelésem van rajtam, sportcipő és sötétkék farmer, magas nyakú fekete felső és farmerdzseki. A hajam egyszerűen kibontva, most kissé kócos. Mint általában, most sem vagyok nagyon kisminkelve, csak némi szemkontúr és púder van rajtam. Varázspálcám még mindig a kezemben van azt hiszem nem is fogom eltenni, amíg vissza nem érek az iskolába. A történtek ellenére is elégedetten mosolygok, miközben kényelmesen hátradőlök és várom, hogy kicsit végre lelassuljon a szívverésem. Na igen, így visszatekintve egész szórakoztató volt eddig az este.*
Vissza az elejére Go down
Logan Holcroft
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 15
Csatlakozás : 2014. Feb. 01.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Csüt. Márc. 13 2014, 14:18

/NRT: Una és Logan, 2014.03.11/

A mai estém maximálisan az enyém, hiszen szabados vagyok, csak holnap estére kell bemennem dolgozni, egy kicsivel hamarabb, mint általában, mivel valami hatalmas italszállítmány érkezik, amolyan utánpótlás jelleggel, és mivel a főnökség nem lesz jelen, így nekem kell átvenni az árut, és irányítani a pakolást. Nincsen ezzel semmi gond, főleg mert ma, és az éjjel foglalkozhatok saját ügyes-bajos dolgaimmal, amelynek a kezdete, egy több órás kiadós alvást követő pár órás futás a szigeten. Későre jár már, de ilyenkor szeretek kimozdulni leginkább, csendes és nyugodt többnyire minden, kivéve hiperaktív jószágomat, Jacket, a testes német juhászt, kire szintén ráfért már egy kis mozgás. Nincsen vele semmi gond, olykor, ha szimatot fog, eltűnik szemeim elől, de most, hogy a park határába érünk, nagyjából másfél óra után indulásunkat követően, már mellettem kocog, mindkettőnknek kellemes tempóban.
Ruházatom meglehetősen egyszerű, egy fekete melegítőnadrágot viselek, lábaimon szintén sötét sportcipő, felül egy fehér póló, amit szürke, belebújós, kapucnis pulcsim fed és tesz teljesen láthatatlanná. Csak egy kulcs van egyik kezemben, füleimben pedig jó kis pörgős zene szól, ami tudom, merész húzásnak minősül egy vámpíroktól, fekete mágusoktól, s emberi bűnözőktől nyüzsgő helyen, de manapság az ember alapjáraton nem lehet sehol sem biztonságban, plusz, én így edzem magam, kamikaze, ez a legjobb. No de, ahogy rátérek a parkot átszelő sétáló részre, velem együtt az eb is felméri a terepet, s én magam is látni vélek egyelőre még a távolban egy padon ücsörgő alakot, matatni arca környékén, de számomra sem a gyér fény, sem a szagok nem útmutatóak, ellentétben Jackel. Futásom tempóján mit sem változtatok, a kopó ugyanakkor iramosabban közelíti meg az alanyt, párat csaholva út közben.
~ Netán érez valamit? Alkohol, vér, kábszer, bármi lehet.. Elvégre tökéletes kiképzést kapott, a szimata pedig sosem csal. ~ szalad át agyamon a gondolat, ő pedig bár eleinte fenyegető lehet, ahogy szalad, nagyjából tíz méterre a leányzótól, mert most már én is láthatom ilyen távból, hogy nőnemű egyénről van szó, lelassít, sétatempóba váltva izgága mozdulatait, s csak akkor közelít a lányhoz, ha az nem ellenkezik, támad, kiabál, vagy bármi. Óvatos szimatai közepette érem utol én is, s ebből a szögből már a fiatal lány kezében lévő pálca is felsejlik a sötétségben, mire most már én magam is lelassítok, szemkontakt után kutatva, sötét tekintetem felé szegezve, borostás arcommal találhatja szemben magát, immáron rostokoló helyzetben.
- Minden rendben? - teszem fel a random kérdést, miközben kihúzom füleimből a fekete fülest, edzettségemnek hála pedig erőteljesebb lihegéseket sem produkálok, inkább egészséges szuszogások jutnak ki testemből, s izzadtságcseppek néhánya is csak homlokomon látszik gyöngyözni. - Csak mert a kutya úgy tűnik, megérzett valamit, talán vért, vagy bármi mást. Nincs szükséged segítségre? - adok logikus magyarázatot cselekedetünkre, ami jelenleg kimerül annyiban, jóval a lány előtt állunk, mindketten türelmesen, nyugodtan figyelve, az eb hol rám, hogy az ismeretlenre fókuszálva. Nem tartok attól, összetűzésbe keverednénk, ha pedig mégis, ő egy pálca előnyben van velem szemben. Gond egy szál se, nem vagyok egy félős fajta, első körben nem kenyerem az erőszak, de ha arra kerül a sor, megvédjem magam, azt nem egy életemért kötelező sprinttel fogom megtenni.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Márc. 14 2014, 12:33

/NRT: Una és Logan, 2014.03.11/

*Terveim szerint csak ücsörgök itt egy kicsit mielőtt elindulok a kikötőhöz, nem hiszem, hogy bárki zavarni akarna. A kártyapartnereket leszámítva persze, de kétlem, hogy idáig követnének. Miután begyógyítom azt a kis sebet, amit egy jól irányzott pofon okozott, elégedetten ásítok és nyújtózom egyet, már amennyire ez ülő helyzetben lehetséges. Annak ellenére, hogy egy halom pénzt hagytam hátra nagyon is jól szórakoztam még a botrány kirobbanása után is. Most is csak vigyorgok itt magamban a friss emlékeken… azt hiszem muszáj lesz új pókertársaságot keresni. Hallom, hogy kicsit távolabb egy kutya ugat, nyilván valaki most sétáltatja a kedvencét. Nem is törődnék a dologgal, ha a említett állat nem közelítene felém, számomra gyorsabban a kelleténél. Kicsit távolabb látok mögötte egy emberi alakot is, nyilván a gazdi, de most inkább a négylábúra koncentrálok. A pálcám itt van a kezemben, bármikor rá emelhetem, ha úgy érzem, hogy támadni akar, de inkább csak izgatottnak tűnik, nem fenyegetőnek. Megáll tőlem pár méterre, és még innen is látom az orrocskája mozgásán, hogy mennyire szimatol.*
- Na mi az, mi bajod? *Kérdezem is tőle mosolyogva, nem mintha választ várnék. Arra számítok, hogy a gazdája majd csak tovább fut, mert már látom, hogy csak egy egyszerű kocogó, de lehervad az arcomról a mosoly, mikor megáll az állat mellett. Gyorsan végignézek rajta, éppen csak egy pillanatig, hogy felmérjem kivel is van dolgom; egyszerű embernek tűnik, aki a jelek szerint szeret sportolni, bár kissé botor, ha képes sötétedés után úgy lenni itt, hogy szinte kiiktatja a hallását. Nem fogok szégyenlősen félrenézni, a szemkontakt részemről is megvan, de nem szólok semmit. Igazából próbálnám némán arra utasítani, hogy menjen csak tovább, de a kérdésével sikerül meglepnie. Szemöldökeim kicsit magasabbra kúsznak, még pislogok is kettőt, hisz miért érdekelné, hogy van-e valami gond? Már éppen rávágnám, hogy mi köze hozzá, mikor kapok kicsit bővebb magyarázatot az iménti kérdésre, gondolom nagyon értetlen fejet vághattam. Vonásaim így viszont már ellágyulnak, sőt, valami mosolyfélét is sikerül az arcomra varázsolni. Már értem a kutya szimatolását, hisz a véres zsepi még mindig a zsebemben van, a férfi pedig csak logikusan következtetett rá, hogy komolyabban megsérülhettem.*
- Köszönöm, de már nincs gond. *Szinte még jól is esik, hogy a barátaimon kívül bárki mást érdekel, hogy van-e valami bajom.* - Neked viszont lehet, ha errefelé nem figyelsz eléggé. *Teszem még hozzá, de nem fenyegetem vagy ilyesmi, csak figyelmeztetés vagy inkább figyelemfelhívás, amivel a fülhallgatókra utalok. Biztos vagyok benne, hogy tudja, mit csinál, és végül is a kutya is vele van, hogy figyelmeztesse, ha veszélyt érez, de azért mégis.*
- Gyere ide *Kicsit megint az állatra figyelek, és szabad kezemet magam elé tartva próbálom közelebb csalogatni, ami ha sikerül, hagyom, hogy megszaglásszon, majd megsimogatom a buksiját. Szeretem az állatokat, főleg ha barátságosak velem. Még jó, hogy Zena most nincs velem; az én kis ölyvöm imádja adni a független és szeretgetésre nem szoruló büszke lényt, de ha meglátja, hogy más állatokkal foglalkozom, képes féltékenységi rohamot kapni.*
Vissza az elejére Go down
Logan Holcroft
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 15
Csatlakozás : 2014. Feb. 01.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Márc. 14 2014, 18:27

/NRT: Una és Logan, 2014.03.11/

Nem mondhatnám, hogy rosszkor, rossz helyen kerülünk egy fura helyzet közepébe, nem leszek feltartva semmiben, a kutya pedig, ha én magam nem lassítanék vele együtt, ahogyan közeledünk a lányhoz, itt rostokolna még egy darabig. Ezt nyilván nem fogom megengedni neki, emellett pedig evidens, hogy érdekel, mi után szaglászik őkelme annyira. Már messziről is úgy tűnik, a leányzó nem egy parás fajta, nem kell hát tartanom attól sem, Jack esetlegesen meggondolatlanul olyasmit művelne, amit nagyon nem kellene, sőt, illemtudó eb módjára tartja meg a távolságot, a lány kérdésére pedig csak megdöntve ide-oda szép, ám annál termetesebb fejét reagál.
Nagyjából ekkor érhetek én is közelebb, számomra a kutya szimata szent és sérthetetlen, bízom az állatban, sosem vezetett még vak nyomokon, így kérdezek hát rá a lánynál, nem-e történt valami olyasmi, ami indokolná az állat viselkedését. Bizony látom arckifejezésén, már szólna, és jogosan nem is érti sem ittlétem, sem pedig azt, ennyire hirtelen minek robbanok én be a képbe, s kérdezek olyasmiket, amelyekhez valóban semmi közöm, ám a rövid magyarázat, mely csupán előrelátás kérdése volt jelenleg, mindent helyre tesz.
- Mert volt? Rád támadtak? - logikusan ez az első következtetés, bármennyire is gyanakvó, amit levonok a hely sötét mivolta, és Jack izgatottsága miatt. Persze nem kell válaszolnia, ha nem óhajt, sőt, amolyan különösebb ideget sem látok rajta, testének jelzései sem olyanok, mint akit éppen most akartak halálra erőszakolni, példának okáért. Szavai felém ellenben jogosak, mire egy pillanatra emelem meg a fülest kezeimmel, majd akasztom is őket nyakamba, a zenehallgatás innentől már valóban tárgytalan.
- Ja, hogy ez? Köszönöm a jó tanácsot, eddig szerencsére még nem esett bajom. - kerül markáns vonásaimra egy azokat lágyító, normális mosoly, zöld szemeim ellenben ismét arcára találnak. Valahogy nem ismerős, talán nem látogatja túl sűrűn a klubot, vagy ha mégis, jószerével elkerüljük egymást. Nem tudni, az viszont már tiszta, hogy a négylábú jószág megvette a leányzót, ki a hívásra felém tekint, amolyan szabad-e? nézéssel, mire természetesen igenlő biccentésemnek hangot is adva engedem útjára az állatot.
- A neve Jack. - közlöm a tényt kellemes hangomon, a dögje pedig egyértelműen közelebb somfordál, farkát eleinte bár felszegve szaglássza a lány kezét, majd végül két hátsó lába közé csapva kerül még közelebb, szinte már követelve a simogatást. Mindeközben én magam derékra rakott kezeimmel állok előttük, első sorban a pálcát nézegetem, mellyel kapcsolatban egy további, kimondásra szánt gondolat is felmerül agyamban.
- Úgy látom, velem ellentétben te jóval óvatosabban közlekedsz erre. Bár talán az is merész vállalkozás, hogy rejteni sem próbálod, hová tartozol. Azért ez is lehet veszélyes. - bökök fejemmel a varázsbot irányába, természetesen a sulira célozva, s mivel Jack úgy tűnik, nagyon is jól érzi magát az őt simogató kéz alatt, párat a pad felé lépve ülök le végül a lány mellé. - Remélem nem gond, úgy látom, egy darabig nem szabadulunk innen. Egyébként Logan vagyok. Logan Holcroft. - bágyadt mosolyom nem sugall olyasmiket, fárasztó volna várni társamra, vagy kommunikálni a lánnyal, itt inkább az a kérdés, ő meddig tűri meg társaságunkat.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Márc. 15 2014, 14:30

/NRT: Una és Logan, 2014.03.11/

*Nem számítok rá, hogy ma még bárkivel is szót kelljen váltanom, pláne egy idegennel, bizalmatlanságom miatt pedig ha valaki leszólít általában az első reakcióm az, hogy elzavarom az illetőt. Van egy olyan érzésem, ha nem lenne a kutya, akkor ez a férfi is csak elfutna mellettem egyetlen pillantás nélkül, de amit kérdez viszont belém fojtja az ilyen esetekre tartogatott „tűnj innen” vagy „hagyj békén” kezdetű visszautasításaimat. Leplezni sem tudnám, hogy mennyire meglep vele és hogy mennyire nem vagyok az ilyesmihez szokva, de csak sikerül válaszolnom, sőt még némi mosolyt is csal az arcomra, főleg mikor tovább érdeklődik. Hát ennyire érdekelné egy vadidegen?*
- Akadt némi nézeteltérésem valakivel, de már lerendeztük a dolgot. *Nem fogok részletekbe bocsátkozni, mert hát minek, felesleges beszéd lenne részemről. A válaszomat így is kielégítőnek érzem, baj volt, most már nincs, tehát nem érdemel a dolog több szót. Feltűnik viszont, hogy a férfi nem túl óvatos, legalább is az én szememben, mert én biztosan nem mernék errefelé úgy sétálgatni, vagy esetében éppen futni, hogy ne legyen minden érzékszervem kiélezve a környezetem minden egyes rezdülésére, pláne sötétedés után. Amúgy nem foglalkoznék vele, hogy bárkit is ilyesmire figyelmeztessek, de ha már ő vette a fáradtságot, hogy érdeklődjön a hogylétem felől, én is veszem a bátorságot, hogy kimondjam, amire gondolok.*
- Szerencsére. *Ezzel nekem is egyet kell érteni, kár lenne azért a helyes arcáért, ha valami történne vele.* - Mióta élsz itt? *Nem szoktam mások után érdeklődni, csak ha már közelebb kerültek hozzám, most mégis érdekelne a dolog, mert vagy friss husi, vagy olyan régóta él itt, hogy magabiztosságában már fittyet hány minden veszélyre. Nem értem miért néz ennyire, talán ismerős vagyok neki, vagy éppen hogy nem? Vagy csak a normál emberi interakció része, hogy egymást nézzük… mindenesetre kicsit zavarba hoz vele. Visszafordítom figyelmemet a kutya felé, és megpróbálom magamhoz csalni. Mikor az állat a gazdájára néz eszembe jut, hogy talán létezik valami kutyás etikett vagy hasonló és előbb a gazdit kellett volna megkérdeznem, hogy szabad-e megsimogatni a kis kedvencet? De miután az állat engedélyt kap, úgy veszem, hogy nekem sem kell kérdezősködni vagy elnézést kérni.*
- Szervusz, Jack. *Köszöntöm is a kutyát, miközben a kezemet szaglássza, majd miután úgy dönt, hogy nem vagyok az ellensége és teljesen mellém ér nekiállok szabad kezemmel a buksija oldalát és a füleit simogatni, amiért szemmel láthatóan odáig van. A férfi újabb szavait hallva komolyan arccal nézek fel rá, végül is van logika abban, amit mond, nem is kevés. A pálcát még mindig az ölemben fekvő kezemben tartom, így egyértelműen jelezve és bárki tudtára adva, hogy mi vagyok és hova tartozom. Na igen, a feketemágia miatt a társadalom nagy részének nem lennék a szíve csücske. Nem mintha ilyen babérokra törnék.*
- Soha nem rejtegetem, hogy mi vagyok, de azért ilyen nyíltan sem szoktam kimutatni. *Most csak az esti események hozták úgy, hogy attól érzem jobban magam, hogy még mindig a pálcát szorongatom.* - Viszont ha valaki meg is támadna, tudom, hogyan védjem meg magamat, szóval ilyen veszélytől nem tartok. *Talán kellene, de oly kevés dologban lehetek biztos magammal kapcsolatban, hát legalább az legyen köztük, hogy bízom a saját tudásomban, még ha bőven van is mit megtanulnom. Ha valaki csak úgy leül mellém, mint ahogy most Logan is teszi, első reakcióként vagy elzavarom az illetőt vagy én állok odébb, de mivel már az elején sem akartam ezt megtenni, most se fogom.*
- Oh, elnézést, nem akarlak feltartani titeket. *Hagyom is abba Jack simogatását, mert végül is miattam nem akar most arrébb mozdulni a kutya, nélküle pedig a gazdi sem. De Jacknek most megvannak a maga igényei és kissé követelve böki meg orrával a kezemet, mutatva, hogy még igenis szeretne egy kis simit. Jó, hát ha már Logan is leült, akkor tovább kényeztetem az ebet.*
- Az én nevem Una McCarthy. *Válaszolom egyszerűen a bemutatkozásra. Tudom, hogy az illem szerint ilyenkor kezet is kellene nyújtani, de a bemutatkozás ezen részével soha életemben nem voltam kibékülve és mindig is kerülöm a dolgot.* - Mivel foglalkozol, Logan? *Kérdezek is rá rögtön, ahelyett, hogy olyasmit mondanék, örülök a találkozásnak, vagy valami hasonló. Tényleg érdekelne, hogy mi a munkája, hiszen itt a szigeten érdekes karrierek közt lehet válogatni, és az sem utolsó szempont, hogy nekem sem árt, ha kicsit ismerkedem.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   

Vissza az elejére Go down
 
Mystral parkja
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next
 Similar topics
-
» Mystic Falls parkja

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: