2. emeleti folyosó

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-04, 4:56 pm

*A könyvtár ajtaja halkan kinyílik és egy csinos leányzó sétál ki rajta. Hosszú, fekete nadrágot visel, magassarkú csizmával, melybe a nadrág szárai be vannak tűrve és felül pedig egy bordó blúz van rajta. Hosszú, fekete tincsei szépen fésülve, egyenesen omlanak végig a vállain és a hátán is természetesen, szemei körül pedig szép smink díszeleg. Ahogy befordul az egyik folyosón, meg is lát egy lányt, de még nem esik le neki azonnal, hogy mi a helyzet. Ahogy viszont mellé ér, köszönti, hiszen úgy illik.*
- Üdv. *egy apró biccentés, majd fejét a lány felé fordítja és látja ám, hogy meg van dermedve. Hirtelen áll meg, pislog párat, majd megrázza fejét.*
- Azt hiszem, hogy valaki szépen megtréfált. *lassan előveszi a pálcáját és már el is mondja az igét, ami ilyenkor szükséges.*
- Finite incantatem. *a mágiasemlegesítés hogy ha minden igaz, használni fog, így hát a lányka meg is tud már mozdulni.*
- Mondd csak, jól vagy? *kérdi kedvesen érdeklődve, miközben lassan felé nyújtja jobb kezét is.*
- Faith Craven vagyok, Inflatus ház. És te? *kissé megdönti szép buksiját, de hangja továbbra se lesz bunkó. Mondjuk, fogalma sincs róla, hogy kivel futott ma össze, így hát azt se tudja, hogy ő az a híres Rose, bár különösebben nincs baja a lánnyal, hiszen tudja Ry-től, hogy nem történt közöttük semmi, így hát őt aztán nem érdekli, viszont ismerkedni bármikor lehet.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-04, 5:06 pm

* Épp azt elemezgeti magában, hogy hogyan is fogja ezek után kikészíteni Ryant, mikor egy leányzó csattog el mellette. Először fel sem tűnik neki a dolog, majd csak úgy forognak szemei, pár hangosabb nyöszörgéssel egybekötve. Hála, észre is veszi a leányzó, köszön is meg minden, mire Rose felől egy újabb nyögés érkezik, mely igent jelentene, majd aztán még egy, igaza van a lánykának, bár nem tréfa volt ez, inkább kicseszés. Figyeli a varázslatot, s reméli, működőképes lesz a dolog, na és hát ahogy Faith kiejti ajkain az igét, Rose már érzi is, hogy tagjaiba visszaereszkedik az élet, bár szinte minden porcikája, főként lábai zsibbadásba kezdenek. *
- Jahj.. köszi. El sem tudod képzelni, milyen hálás vagyok most neked ezért.. * megmozgatja elgémberedett végtagjait kicsikét, ugrál párat, majd most már nyugisan állva két lábán bólint egy hatalmasat. *
- Most már jól. De jobban leszek, ha megtalálom ezt a szemetet és.. na mindegy. * hagyja inkább abba, egy sóhajtás, nem akar ő itt kitálalni, ki tudja, ki ez a lány, bár perceken belül erre is fény derül. Rose szemei kikerekednek a név hallatán, hát ő volna az? Faith, Ryan híres barátnője? Hú meg ha. Brazil szappanopera ezredik rész. *
- Szintén Inflatus ház, a nevem pedig Ruby Rose Re. * hangja kissé tétova, fogalma sincs, Faith mit fog reagálni, na de ha már így összefutottak, s a sentinel Ry iránti mérge megcsappan.. bár most, hogy leesik neki az is, az imént Ry dermesztete meg, s ha ezt Faith első kézből Rosetól tudja meg.. ajj-ajj, nem lesz szép vége, ám egyelőre vár a reakcióra, s ha rá lesz kérdezve, ki is tette ezt, akkor válaszol, amúgy nem fogja keverni a moslékot senkinek. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-04, 5:15 pm

*Ahogy a lányhoz ér, szépen elvégzi rajta a megfelelő ellenbűbájt és hamarosan Rose ismét tud már mozogni. Így hát Faith mosolyogva figyeli, ahogy ugrándozik a kicsi lányka, majd ez után jöhet a fejcsóválás.*
- Én biztos nem hagynám egy szó nélkül. *mosolyodik el és hamarosan be is mutatkozik, de a kézfogás nem jön össze, hiszen Rose ezt nem viszonozza, így csak kissé felvonja szemöldökét és úgy figyeli a lányt. *
- Szóval te vagy az egyik sentinel. Legalább most már téged is megismertelek. *ő aztán nem fog vitázni feleslegesen, annál komolyabb fából faragták.*
- És mondd csak, mi történt? Vagy semmi közöm hozzá? *végülis akadna még dolga, szóval nemsokára bizonyára el fogja húzni innen a csíkot, de azért ennyit úgy érzi, hogy illik kérdeznie a másiktól. Majd Rose eldönti, hogy szeretne-e rá válaszolni vagy sem.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-04, 5:24 pm

* Épp jókor járt erre Faith, ki is lesz így szabadítva Rose a dermedés fogságából. Tagjai kezdenek helyre jönni az ugrándozás miatt, s azért még hozzá fűzi agyban, hogy ő sem fogja anélkül hagyni, ám a bemutatkozás most jobban leköti, mint ezen gondolkozni. User okossága miatt a kézfogás szépen elmarad, bár foghatjuk ezt Rose elámulására is. *
- Igen, én lennék. * válaszol óvatosan, s bólint is egy aprócskát, közben kezéből egyik zsebébe szúrva pálcáját, erre most semmi szükség, csak ugye az is dermedt vele az imént. *
- Hát, ami azt illeti, szerintem hamarosan úgy is megtudod, a másik fél variációját is. Összetalálkoztunk Ryannel nem olyan rég. Két dudás pedig nem fér meg egy csárdában, vagy mi a szösz.. azért én mégis felnézek rád, hogy kibírod a srácot, nekem tuti nem menne. * csóválja meg fejét, s nem is mond többet a dologról, remélhetőleg elég lesz ennyi a lánykának, meg hát a lényeget tartalmazta a rövid történetleírás. Na meg hát Rose is sokat tűr, de az ő kapcsolatuk teljesne más Nathel, hisz kedvese töredéknyire sem kicsapongó annyira, mint Ry. *
- Nekem most viszont mennem kell, ha nem haragszol. Bár, csak sétálgatok egy ideig, itt a kastélyban, szóval ha gondolod, velem tarthatsz. * ajánlja fel krédő tekintettel Faithnek. Értelmesnek tűnik a leányzó, legalábbis hidegvérűbbnek mindenképp, mint kedvese, tehát szívesen társalogna még vele kicsit, ám mindez Faithen múlik. Ha a másik feketeség igent mond, immár ketten koptatják az épület sötét folyosóit, ha pedig nemet, Rose kénytelen lesz búcsút mondani a lánynak, s indulni, merre viszik lábai, persze csak azután, hogy ismételten megköszönte Faith segítségét irányába. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-04, 5:31 pm

*Úgy tűnik, hogy a lány egy ideje már így lehetett, hiszen mozgolódik most, ami teljesen normális reakció. Viszont amikor Rose belekezd a mondókájába, Faith arcán látszik a meglepettség és kezeit is előre nyújtja, a lány felé, bár nem ér hozzá, csupán csak megállításra készteti.*
- Öhm, bocsi, hogy így közbevágok, de biztosan Ryan volt az? Tudod... ő ritkán alkalmaz mágiát, az valahogy nem az ő módszere. Neki ha baja van valakivel, azt kézzel intézi el. *ez tényleg így van, hiszen Faith már jó ideje szeretne párbajozni kedvesével, persze nem vérre menőt, csupán csak gyakorlás szempontjából, mert kíváncsi lenne, hogy Ry mennyire ért a pálcájához, de ezek szerint nincs vele gond.*
- Amúgy nem rossz ám, nagyon is normális srác, csak sokan nem ismerik. *mosolyodik el lágyan, hiszen eleinte ő se volt oda meg vissza a fiúért, de elég hamar megismerte és megszerette. Na de Rose már indulni készül, így végül Faith megrázza lassan a fejét.*
- Nekem még van egy kis dolgom, szóval majd máskor. És... ha elfogadsz egy tanácsot Rose. Nem ingerled. *csak ennyit mond a lánynak, majd hagyja, hogy elsétáljon a folyosón. Ő még egy darabig követi, de végül az aula felé veszi az irányt, ahol tovább sétál lefelé, az óceán alatti részhez és hogy mihez kezd a nap további részében? Azt csak ő tudhatja.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-04, 5:37 pm

- Igen, teljesen biztos. Legalábbis nem ismerek más Ryant, akivel ilyen viszonyban lennék. Szerintem ezt te is tudod. * dönti most ő egy picikét oldalra buksiját, hallgatva a Ry normálisságáról szóló híreket. Egyenes állásba fordítja fejét ezután, majd bólint is egyet. *
- Ahogy én sem ismerem, na nem mintha úgy tűnne, meg is akarnánk ismerni egymást. * jegyzi meg őszintén, s ezt talán Faith is aláírhatja magában, ha máshogy nem is. Rose viszont menni készül, felajánlva, hogy akár beszélgethetnek tovább is, ám Faith visszautasítja az ajénlatot, szólva még pár szót Rosehoz, aki a lány mondata végén halvány mosolyt ereszt. *
- Nem áll szándékomban, de ezt sajnos nem tudom szó nélkül hagyni. Majd meglátjuk, mi lesz. * reagálja röviden, majd jöhet az elköszönés, s ki-ki mehet maga dolgára, amerre épp fontosnak tartja. Rose még mászkál egyet, aztán indulandusz előkészíteni mindent a holnapi meglepihez. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-10, 8:45 pm

*Az egyik második emeleti folyosón léptek hangzanak fel, majd Miroslav jelenik meg az egyik sarkon - most egyedül. Nem tudja, hogy bátyja hol van, valószínű, hogy a barátnőjével lóg. Miroslav nem annyira szereti a romantikát, ellentétben bátyjával, így semmi kedve nézni, hogyan nyammogják egymást azok ketten. Fintorog is egyet, majd sóhajt. Egy barna póló van rajta, egy sima farmer és egy fehér sportcipő - természetesen a legjobb fajtából. // kép //. A fiú vállán egy fekete táska lóg, benne minden félével, ami a csínykedéshez kell. //user nyelvújít// A folyosón sétálgatva nézelődik. Konkrét úti célja nincs, így csak nézelődik, hátha talál valami izgalmas dolgot, termet, vagy épp személyt.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-10, 8:53 pm

* Épp felfelé tart az Exosok tornya felé, ám mégis tesz egy kis kitérőt itt, a másodikon. Szereti ezeket a folyosókat, ha csak egyszer-egyszer szalad végig rajtuk, de akkor is. Mindig kiszúr valami ultrabrutál művészi dolgot, s bár most csak spontán jött erre mystrali kiruccanása után, egy kis zacskót nézegetve, melyet forgat ujjai között. Látszik rajta, hogy nagyon bele van feledkezve az olvasásba, s néha el is mosolyintja magát, hisz ha bele gondol, milyen vicces is lesz, ha majd egyszer összefut.. *
- Áu.. miért nem nézel a lábad elé? * na igen, a nagy elmélkedés közben szépen teljes lendülettel rohan bele valakibe, s már emelné rá mérges tekintetét, ám mikor az ismerős egyik iker arca tekint vissza rá, megköszörülve torkát sóhajt fel, s erőltet magára egy kis színjátékot, egy lépést hátra lépve, bontogatva közben a kis zacskót. *
- Áh, szia. Bocsi, nem figyeltem. Kérsz rágót? Állítólag nagyon finom, mind különböző ízű. Mint a drazsé, csak rágóban. Vagyis ilyen olvadós izé. Amúgy.. öö.. hülye kérdés, de melyik is vagy? * kicsit beharapja szája szélét, hisz egyelőre nem talált semmi megkülönböztető jelet a két fiún, ami alapján tudhatná, hogy melyik-melyik. S így vissza is húzza a zacsit kicsit, mert ha Dimitrij az, hát, őt nem szívatná meg feleslegesen, így is elég volt az a nagy pofon, amit Miroslav helyett kapott. Ám ha Miro, akkor nyugodt szívvel dugja orra alá ismét a rágós finomságot, egy kérdést is címezve felé, meglehetősen különös hangnemben: *
- És mi járatban erre egyedül? * kérdi, figyelgetve közben a fiú arcát, elpakolva a zacskót, ám magának is kivéve egyet, ujjai között forgatva a csöppnyi gonoszságot. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-10, 9:04 pm

*Miroslav valóban a folyosón sétálgat, megnézegetve minden ajtón, hogy mi van, mikor is megpillant egy ismerős leányzót. Elvigyorodik, de hamar letörli a vigyort az arcáról és komolyságot erőltet magára. Mikor a leányzó belerohan, megfogja a karját, így tompítva az ütközést.*
-Hé! Óvatosan kislány *szólal meg Miroslav kissé mélyebb hangon, bátyja hangját utánozva. Igen jól megy neki, hiszen már gyakorolták egymást hangját és cseréltek is már szerepet igen sokszor, így jól meg a színészkedés. Mivel Dimitrij emlitette a fiúnak, hogy találkoztak Wera-val, igy nem kell úgy tennie, mintha nem ismerné a lányt.*
-Hello Wera! *köszönti a lányt Dimitrij komoly, kicsit feszesebb stilusában. Miroslav stilusában valamiféle Cső CSajszi és társai köszönés kenne, de nem most. Bizony újabb csinyének alanya most éppen a lány és reméli, hogy sikerül elhitetnie a lánnyal, hogy ő bizony Dimitrij, a Volodya ikrek közötti idősebb srác. A leányzó úgy tűnik, hogy bizalmatlan, vagy legalábbis tanácstalan, igy egy érdekes kérdést tesz fel, amin Miroslav őszintén elneveti magát.*
-Dimitrij *biccent a lány felé, ahogy bátyja szokta, majd egy kérdést tesz fel:*
-Megleckéztetted már Miroslavot? *kérdezi érdeklődve a fiú és szeme egy pillanatra megcsillan és el is vigyorodik, de ez nem tart soká, hiszen nem akar lebukni. Bár biztos benne, hogy Dimitrij is igen jókedvű lett, mikor meghallotta, hogy Wera meg akarja szivatni a fiút.*
-Merre tartasz? Elkisérhetlek? *tesz fel egy apró kérdést a lánynak Miroslav, a rágot viszont visszautasitja. Szemfüles, igy látja, hogy Wera nem kapja be a rágót. És persze óvatos is, igy nem vesz a zacskóból, csak a lány kérdésre von vállat.*
-Csak sétálgattam.

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-10, 9:21 pm

* Sikeresen belefut valakibe, aki nem más, mint az egyik iker. Wera tétován kezdi meg mondókáját, s a rágóval is csínján bánva kérdez rá a lényegre. *
- Dimitrij? Akkor azt is tudod, hogy ha legközelebb a k betűt írom a földre, nem az étkezőbe kéne ücsörögnöd a barátnőddel és a szememre hányni, hogy eltévedtem. * na, teszteli kicsit a fiút, kíváncsi a reakcióra, de persze ahhoz tartja magát minden óvatossággal, hogy ez itt a normálisabb bátyus. Ha pedig mégsem, az sem gond, valamit ki lehet eszelni gyorsan Miro ellen is. *
- Nem, még nem. Gondolkozom rajta, és van egy-két öltetem, de még egyik sem valami kiforrott dolog. * válaszolja vállát vonogatva, mert tényleg így van, de ügyesen kerüli a válaszadást, amíg lehetséges. A kérdésre viszont elmosolyodik, s biccent is egyet, majd fejével az egyik irányba bök, miközben elcsomagolja a finomságot, s ami kezében maradt, azt nagyon picike darabokban eszegetni kezdi. Állítólag csak egyben hat, szóval ez afféle teszt, s így legalább a mellette sétáló iker is láthatja, mennyire ártalmatlan finomság is ez. *
- A Keleti toronyba igyekszem, és ha akarsz, felőlem jöhetsz. * bólint a dologra, bár iménti mosolya már rég tovaszállt. Kicsit csalódott, hogy nem Miroval hozta össze a sors, így hát mutatva az utat bandukolhatnak felfelé a toronyig kettecskén. *
- Na és Amirának mi baja volt? Mármint, olyan furának tűnt, vagy ő mindig ilyen kis csendes? És miért is akar kiszúrni Miroval, ha szabad tudnom? * szegez pár kérdést a fiúnak, miközben szépen haladnak előre, Wera által követkve a kijelölt útvonalat. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-10, 9:36 pm

*Miroslav valóban Dimitrijnek adja ki magát és úgy tűnik, hogy elég hitelesen, hiszen úgy tűnik, hogy Wera be is vette a dolgot. Habár a kis történésre Miroslav arca egy pillanatra megrezzen, de hamar megpróbálja feltalálni magát.*
-Te meg legközelebb ne zavarj be a randimba *kacsint a lányra mosolyogva a fiú, majd nyel egyet. Talán kicsit elvetette a sulykot és Wera rájöhet a dologra, de hamar rendezi arcvonásait és csak nézi a lányt. Nem tudja, hogy a reakciót mennyire veszi be a lány, de ha esetleg rájön, az sem baj. Kiváncsi arra a megleckéztetésre, habár tudja, hogy a lány is örült a puszinak. Vagy legalábbis reméli.*
-Na mesélj! Hátha tudok segiteni. Mégis csak jobban ismerem az öcsémet, mint te *jegyzi meg a fiú és egy apró vigyor jelenik meg az arcán. Ha a lány előre elárulja a tervet, akkor nem fog meglepődni és nem is szivja meg a dolgot. Mindketten jobban járnának. De Miroslav mindenképen. Mikor a lány közli, hogy a Keleti-toronyba indult, Miroslav elhúzza a száját.*
-Nincs kedved beülni az Étkezőbe kicsit még beszélgetni? Vagy sietsz? *kérdezi a fiú és szeme csillogni kezd és egy apró mosoly is megjelenik ajkain, amik inkább pajkosak, mint kedvesek. A kérdésre Miroslav elgondolkozik egy pillanatra és el is fordul. Hangja szomorkás lesz és csalódott.*
-Ne haragudj, de ez csak kettőnkre tartozik *jegyzi meg a fiú halkan, és közben dicséri magát, hogy milyen profi, hogy ebből a helyzetből is kivágta magát.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-10, 9:46 pm

* A válaszra felhúzza szemöldökét, ez nem vall Dimitrijre, legalábbis eddig akárhányszor öszefutottak, rendes volt vele a srác, órán is tök jól eldumáltak, bár a pofon még mindig beszédtéma, csodálkozik is a leényzó, hogy ezt még fel sem hozta. *
- Ja, bocs, ha szóltál volna, rögtön lelépek. És amúgy is azt hittem, inkább a pofon miatt neheztelsz rám. * nyel egyet, s mintha nem lenne biztos a dolgában, hogy ez itt Dimitrij. Elég gáz, ha az ember lánya ikreket ismer és nem tudja, melyik-melyik, így könnyű prédává is válik. Mirora terelődik továbbá a szó, s csak kételkedik, hogy akivel épp beszél, az nem-e pont az a fiú, de na, válaszolni csak szabad. *
- Mondom, még nincs konkrét, és amúgy is, azt akarom, hogy nagyot szóljon. De ha annyira ismered, talán ötletet is adhantál. * néz rá gonoszkás mosollyal, majd válaszol, hogy merre igyekszik, ám egy különös választ kap, ami ismét meglepi. *
- Te beszélgetni akarsz velem? Megpofoztalak, folyamatosan szivatjuk egymást, barátnőd van és velem akarsz beszélgetni? Neked ez nem fura kicsit, kedves Miroslav? * dönti oldalra fejét, megtorpanva állva a fiú elé, karjait összefonva maga előtt, bepróbálkozva egy határozott rákérdezéssel. Ugyanis totál össze van zavarodva, így megér egy kérdést, nemde? Fogalma sincs ugyanis, ki áll előtte, bár van egy sejtése, hogy szépen meg lenne etetve, ha hagyná magát. *
- Amúgy mehetünk, csak nem vagy valami logikus. * sóhajt, majd bólint megadóan, felőle indulhatnak, ám így akkor lefelé kell menni, nem felfelé. Érdeklődik a barátnő felől még azért, majd a válaszra biccent, bár már eléggé kételkedősen. *
- Ahogy érzed, nem kérdezősködöm. Na és, az öcséd hogy áll nőkügyileg? * teszi fel a nagy kérdést, persze ezt is csak azért elgondolása szerint, hogy valahogy csak megfúrja a srácot, ha hátulról, akkor hátulról téve mindezt, közben remélhetőleg akkor lefelé megyegetve az aula környéki étkező felé. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-10, 9:56 pm

*Miroslav kezd kicsit megzakkanni és rájön, hogy nem is valami egyszerű utánozni Dimitrij-t. Legalábbis itt a suliban nem. És úgy, hogy nincs itt vele és nem is tudja, hogy mi történt. Valahogy itt a suliban kicsit eltávolodtak egymástól. Na persze csak egy hajszálnyit, de azért Miroslavot igy is most kinos helyzetbe hozta az, hogy Dimitrij nem mesélt erről a félreteleportálástól. Mikor a pofon szóba jön, Miroslav csak mosolyogva legyint.*
-Semmi baj. Megszoktam már. Kemény vagyok *vigyorodik el a srác, de a vigyora hamar eltűnik és ismét visszatér a kedves, ámbár komoly arc. *
-De miért akarod megszivatni? Egy apró puszi miatt? Miroslav ilyen és szerintem fogsz még tőle kapni. Ha nem puszit, egy csókot biztos *jelenti ki a fiú és most vigyora szélesebbé válik egy kicsit. Kiváncsi, hogy erre mit reagál a lány, mert hogy tekintetével hatással volt Werára, abban biztos. És azért ez már jelent valamit. *
-Adjak ötletet? Nem tudom, egymást nem szoktuk szivatni *jelenti ki elgondolkodva Miroslav és belegondolva nem is tudna mit mondani, ha Wera Dimitrij-t akarná megszivatni. De most ő a szenvedő alany, ezért igyekszik kihúzni sok-sok dolgot a lányból. A felsorolásra és persze a megszólitásra Miroslav nem szól semmit, csak mélyen belenéz a lány szemébe. Nem tudja, hogy a lány véletlen mondta-e a nevet, vagy éppen direkt, igy nem akar lebukni. Csak nézi a lány szemét és ha Wera mélyen belenéz Miroslav szemébe, rájöhet, hogy a szépszeművel beszélget. Majd Miroslav elforditja a fejét és elmosolyodik.*
-Jut eszembe, estére még van egy csinyünk, igy elkisérlek a Keleti-toronyig és rohanok a báty... öcsémhez*jelenti ki Miroslav és meg is csuklik a hangja, de köhögésnek álcázva igyekszik javitani a dolgon. Majd Werára néz és fejével int.*
-Gyere, menjünk! *indul meg a lány előtt haladva. A kérdésre kuncogni kezd, majd hátrafordul a lány felé.*
-Miroslav igazi Casanova. Szereti a nőket és ők is szeretik őt. Igazi tökéletes pasi *fényezi magát kicsit a fiú, majd hogy Wera érezze a különbséget még hozzáteszi:*
-Én nem vagyok olyan tökéletes, mint ő, de mindig tőle kérek tanácsot és általában be is jönnek *mosolyodik el a fiú, majd mikor előre fordul hatalmas vigyor terül el az arcán és ki is húzza magát, úgy halad tovább a folyosón.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-23, 6:39 pm

* Léptei enyhén viszhangoznak a folyosón ahogy lassú, kényelmes tempóban sétál rajta, ma érkezett, de már felfedezte magának a könyvtárat és a tanulószobát, hova eme kis feltérképező sétájával jutott. Öltözete ugyan az még amiben érkezett, tehát egy vajszínű vászonnadrág, fehér póló, azon pedik egy fekete zakó. Lábain elegáns cipő, melynek sarka kissé meg van emelve, ezért is hallatszik kissé léptei zaja. Egyenes testtartású, elegáns fiú, ki néha-néha vet egy-egy pillantást a tengerre menet közben, de azon ajtók sem kerül el figyelmit, mik mellett elhalad. Kíváncsi lesz miként alakul itteni élete, ahogy hallotta a segítőjétől, nem igen vannak itt szabályok, így nincs is mit áthágni. Otthonában pedig hányszor koplalt kiskorában ha rendetlenkedett...ezekre az időkre nem szívesen gondol vissza, de nm is viszolyog tőlük, hisz ez által tanulta meg a rendet, a tiszteletet és a kötelességét. Szerencséjére apja nem erőltette rá a japánok szokásait, hála kedves édesanyjának ki amerikai származású s apja mindent megtesz amit asszonya kíván, bár sokszor nem tudta megvédeni fiacskáját. Amint eléri a folyosó végét úgy dönt, hogy inkább visszafordul s azon az útvonalon hagyja el az emeletet, amelyen érkezett. Még nem biztos annyira magában, de ez nem igen látszik rajta.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-23, 6:53 pm

*Borzalmasan érzi magát, hiszen a tegnap estéje elég durva volt és sikeresen kiütötte magát, így most fejfájósan, picit kómás fejjel sétál egy üveg ásványvízzel a kezében az egyik folyosón. Nem számít, hogy melyiken van, még csak most kelt fel és tényleg nincs jól. Aki ismeri, az tudja, bár aki még nem, annak nem biztos, hogy leesik az, hogy most milyen kis nyugodt ez az amúgy máskor vad teremtés. Egyébként ma egy fekete hosszú nadrágot visel, bordó kis kabáttal, mely alatt egy hófehér blúz látszik. Most nem olyan kis szexi, mint szokott lenni, de hát néha ő is szeret így felöltözni, hiszen ez is csinos, akárcsak pofija, melyre ma egy kevéske smink került.*
~ Ahj, megőrülök, úgy fáááj. ~ *fogja meg bal kezével a fejét, miközben végül nekidől az egyik párkánynak és kitekint a nyitott ablakon, beszívva a friss, óceáni levegőt. Ahogy viszont lépteket hall, szemei kíváncsian csillannak meg, hogy vajon ki lehet az, de egy számára ismeretlen, valószínűleg japán vagy kínai származású fiút lát meg.*
~ Nem is tudtam, hogy vannak nálunk sárgák is... ~ *nah semmi baja sincs velük, csak egyszerűen tényleg újdonság ez a számára. Így inkább csak megfordul, popsiját az ablakpárkánynak dönti, majd úgy figyeli a hamarosan előtte elhaladó srácot.*
- Szia. *köszön rá, de nem áll az útjába, csupán csak kíváncsian figyeli meg elegáns öltözetét és hogy ha a másik esetleg beszélni szeretne vele, majd akkor úgy is meg fog állni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-23, 7:03 pm

* Nem folytatja tovább felfedezését a folyosó végén visszafordul s ott hagyja el ezt a folyosót, ahonnan jött. Különösebben semmi érzelem nem mutatkozik meg rajta, általában komoly ábrázatú de erre jó oka van. Meg már egyébként sem tudna másként viselkedni s nem is akar. Már távolról meglátja a lányt ki a párkánynak dőlve bámészkodik, mivel amikor jött még nem volt ott, így sejti, hogy nemrég jött ki egy teremből vagy éppen a folyosó végéről érkezett, amerre tart. Csak egy pillantást vet rá, nem bámulja meg hosszasan, mivel az illetlenség. Így előre figyelve, de nem mereven halad el előtte, mikor hallja a köszönést. Lassít, végül megáll, majd a lány felé fordul s biccent felé.*
- Üdv.* egyenlőre nem megy közelebb hozzá, nem tudja mit akarhat tőle a másik, de nem is fogja kivárni míg a hölgy hangot ad szavainak.*
- Igen?* csak fekete szemei válnak kérdővé mik meg is csillannak a beáramló fényben s míg várakozik arra mit akar tőle, mindkét kezét háta mögött összekulcsolja.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-23, 7:35 pm

*Ahogy megpillantja a fiút, nem rest megszólítani, azaz egyenlőre csak egy köszönéssel a másikat, aki úgy tűnik, hogy meg is áll, majd visszaköszön neki és ez után csak kérdő tekintettel figyeli Lis arcát, aki iszik egy kortyot a kezében tartott üvegből, majd vállat von.*
- Én... igazából nem akartam semmit. Csak... szóval...gondoltam rád köszönöm, mivel eddig még nem láttalak itt és talán lenne kedves beszélgetni. *lassan azért közelebb sétál a másikhoz, miközben jobb kezét szépen felé is nyújtja, de előtte azért átveszi az üveget a másikba.*
- Lisa Renfield vagyok, a Cruoris házból, de hívj bátran Lis-nek. *mondja kedves, dallamos hangján, majd hogy ha a kézfogás megtörténik, akkor utána el is ereszti a fiú kezét, ha pedig nem, akkor csak lassan maga mellé ereszti.*
- Szóval, mikor érkeztél a Mysterioba? És van valami oka annak, hogy ide kerültél? *érdeklődik kíváncsian, remélve ezzel azt, hogy nem zavarja igazán a másikat a sok kérdése, de hogy ha mégis, akkor majd úgy is hangot ad neki és Lis is be fogja fogni a száját. Tehát most marad a kíváncsiskodás, mert ez a srác felettébb komolynak tűnik és ilyennek ritkán van dolga ennek a kis vörösnek.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-23, 7:57 pm

* Látja a lányt, ki időközben a párkányhoz került, de nem szólítja meg, nem egy beszélgetést kezdeményező típus. Nem is tudja mit mondhatna neki, így nyugodtan sétál tovább, míg nem a másik rá nem köszön. Nem tudja, hogy ezt minek tudja be, de nem lesz most bunkó s megáll, sőt még felé is fordul s köszön neki. Így nevelték. Kérdő tekintettel figyeli az arcát, csak akar valamit ha már megszólította, de ahogy hallja nem igazán volt a lánynak ezzel terve.*
- Értem.* feleli aprót biccentve s ahogy a lány közelebb jön egy kézfogós bemutatkozásra, kezét elfogadja s határozottan megrázza.*
- Örvendek, Liang Shang vagyok az Infaltus házból.* mutatkozik be, nevét nem nehéz kiejteni csak ahogy írjuk. Elengedi a kezét majd ismét biccent.*
- Rendben...Lis.* ha így akarja, így nevezi ez az ő dolga, ő meg megtudja tenni érte. A párkányhoz lép de nem dől neki csupán egyik kezét a nadrágjába dugja.*
- Történetesen éppen ma érkeztem nem rég. Épp felfedeztem az emeletet.* feleli szűkszavúan, nem valami beszédes ez a fiú, de azért próbálkozik csak fura neki a helyzet kissé. Az újabb kérdésre felvonja szemöldökét.*
- Természetesen fekete mágiát tanulni jöttem ide, nem is másért. Te talán igen?* kérdezi vissza, abszurd neki a kérdés, mert még nem igen tudja, hogy van kit erőszakkal raktak be ide, számára elképzelhetetlen az, hogy valaki ne akarna mágiát tanulni.*
- Mióta vagy tagja a Mysterionak? Jól tudom, hogy épp vizsga előtt érkeztem?* volt egy kis ideje, hogy átnézze a tananyagot, ez érdekli a legjobban így elsőként nézett utána. Nincs lázban a vizsga hírétől, tanult fiú, tudja, hogy zökkenőmentesen veszi majd ezt az akadályt.*

// Fagy //

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-30, 12:53 am

-Nem, jól látod. *felelem röviden, hisz nem ismerem a srácot, nem fogom neki rögtön elmesélni az élettörténetemet. Talán majd idővel, de az is lehet, hogy sosem fog rólam többet megtudni. Még minden a jövő zenéje. A fiú érdeklődése, miszerint csak neki jár-e fogadtatás, vagy másnak is, kissé meglep, s rá is kérdezek, miért járna neki külön, hisz én speciel nem tudom, ki ő, és a neve sem mond semmit. Amikor viszont elmond egy szép hosszú bemutatkozás, családi ranggal meg kutyafülével együtt, szemeim tágra nyílnak.*
-Ne éld bele magad annyira Vlad. *biztos híres a családja, s akit érdekel az ilyesmi, az biztos sokra is tartja. Akit érdekel... de én nem tartozom közéjük. Viszont ő is elárulja, hogy csak kíváncsiskodott, majd arról érdeklődik, hogy hogy lettem sentinel. Nem, nem egészen erről, de na, a lényeg ugyanaz.*
-Meglehet, csak velem felejtették el közölni. *felelem egy könnyed vállrándítással, bár nekem akkor is megvan a magam sejtése, de ezt nem kell Vladnak tudnia. Majd ha úgy alakul, úgyis hallani fog rólam. Közben azért megindulunk felfelé, s megnyugtat a tudat, hogy nem valami kis hülyegyereket kaptam ki elsőre, akit tuti lecsapnék. Jó, Vlad is sokat kérdez, de a kérdéseket már megszoktam. Menet közben azért a suliról is kéne váltani pár szót, legalábbis gondolom, mert nem hinném, hogy csak a szobábakísérés a feladat. Újabb megnyugvás, amikor kiderül, hogy a srác már utánajárt a sulinak, s fejből el is mond jó pár adatot róla.*
-Hű, kis stréber. Ha így megjegyzed a suli múltját, mit csinálsz órákon? *kérdem elvigyorodva, majd valamit hozzáfűzök.*
-Mr. Fenrissel még nem találkoztam, szóval nem tudok mit mondani róla. *jobb megelőzni az újabb kérdéseket, ha úgysem tudnék rá válaszolni. Egyik lépcsősorról haladunk a másikra, egyre feljebb sétálva, miközben most én kérdezősködök.*
-Áhá. Szóval neked akkor ez maga a tökély. *ejtek meg egy félmosolyt, majd az utolsó lépcsőfokot is elhagyva egy folyosóra lépünk. Még jó, hogy Vlad picit mögöttem jön, így nem látja meglepett pillantásomat.*
~Hova a fenébe jutottunk?~ *talán jobban kellett volna figyelnem, hol kell bekanyarodni, mivel most nagyon nem a keleti főtoronyban vagyunk. Lassan elindulunk a folyosón, miközben próbálok rájönni, hol is vagyunk.*
-Öhm... *pillantok a srácra, s már majdnem elárulom, hogy bizony eltévedtünk, mikor hirtelen az ablakpárkányhoz ugrok, s kipillantok, felmérve a magasságot, majd visszafordulok Vlad felé.*
-És ez lenne a második emelet. *jelentem ki a lehető legtermészetesebben, még egy kis mosolyt is bevetve, mintha szándékosan jutottunk volna ide. Már csak azt kell kitalálnom, hogy jutunk vissza a toronyba.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-30, 1:34 am

*A választ tudomásul veszem, azt hiszem hogy eléggé túlhaladtuk a témát, és a családi és országos hova tartozásról már nincs nagyon mit beszélni. Persze amikor rákérdez hogy ki is vagyok bemutatkozok, és elmondom a családom rangját, amire bizony büszke is vagyok. Van mire, hiszen a családom évszázadok óta büszkén viseli ezt a címert, és ha eljön az idő, én is folytatom apám munkáját... Minden esetre a válaszra kissé felhúzom a szemem.*
-Miért élném bele magam? Én ez vagyok, és ez is maradok. Nem bele élés , pusztán válaszoltam a kérdésedre*válaszolom nyugodt hangon, miközben egy pillanat alatt megigazítok az ingem nyaki részénél egy kellemetlen ráncolódást, s ismét a másik felé figyelmezek.*
-Nem stréber csupán csak felkészült. Apám elég sokat mesélt róla. Legalábbis arról milyen volt régen. Amit ő hallot az ő apjától és így tovább. Tudod a családomban rendkívül nagy szerepe van, a tudás tovább adásának, legyen az akár csak egy fontos információ vagy akárcsak más. Úgy tudom egyik ősöm, bizonyos Svyatoslav Kerensky itt tanult még valamikor az 1500as évek táján, aztán ő miután hasznosította az itt szerzett tudását, oroszföldön megkapta az őrgrófi címet, amit a mai napig viselünk. Még szép hogy tudok egysmást arról a helyről ami nélkül a családom nem ott lenne ahol most.*felelem büszkén elmondva családom egy történetét is, talán a legfontosabbat valamennyi közül, persze nem olyan hosszan, mert gondolom ezen lányt nem igen tölti el érdeklődéssel, gondolataim kivetülése feléje, de hát nem mindenkit érdekelhet, éppen az én történetem. Időközben már tovább is haladunk, tekintetemmel pedig nyugodtan figyelek, hol jobbra hol balra, még most is kissé nehéz elképzelnem, hogy Svyatoslav óta én vagyok az első aki ismét ide jár, ugyan azok a falak között... hmm furcsa érzés.Minden esetre ezen gondolataim,közepette ismét hallom Raven hangját, ami felkelti kissé amúgy is nehezen felkelthető érdeklődésemet*
-Hmm akkor ki nevezett ki?*kérdezem, persze szinte azonnal, bár lehet csak én vagyok túlságosan kíváncsi, de érdekel hogy hogy mennek itt a dolgok. BÁr a lány se régi tag, de azt hiszem még állhat elő számomra fontos információkkal is.*
-Mondhatjuk úgy hogy büszke vagyok hogy ide járhatok. TEhát igen, nevezhetjük ezzel a kifejezéssel is*magyarázom továbbra is emelt, de kissé hűvös ám nem bántó hangnembe a lánynak. Lehet ő nem érti meg, miért ilyen fontos nekem, de nem is kell, elvégre ez csak beszélgetés. Viszont miközben haladunk felfelé, egy pillanatra én magam is megállok, majd amikor a lány elmondja hol vagyunk, tekintetem kissé kérdővé válik*
- Hmm Da... pompás.. Gondolom akkor a második emeleten lesznek a szobák nemde?*kérdezem, elvégre ha már Raven így bejelenti hogy merre vagyunk , valószínűleg fontos úticélhoz érkezhettünk.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-30, 2:06 am

*A srác hosszú bemutatkozása engem nem hat meg, s ezt a tudtára is adom, de ő is tud mit hozzáfűzni. Csak ismét megvonom picit a vállam, majd rápillantok.*
-Felőlem. De eddig nem vettem észre, hogy itt a családfa gyökeréig visszamenőleg bemutatkoznak az emberek. *felelem egyszerűen, hisz nekem ez akkor is túlzás volt. Meglehet, hogy neki, náluk ez teljesen természetes, de nekem nem. Csak túlspilázás. Amúgy is, az ember azt emelje ki a saját neve mellett, amit ő ért el, ne azt, amit valamelyik őse pár száz évvel korábban. Szerintem ez csak rongyrázás, azt pedig nem bírom. Inkább a suliról kérdezem, hátha eleget tud ahhoz, hogy ne kelljen elismételni az alapokat. Ez bizony így is van, sőt, még talán többet is tud róla, mint én. Egy kis viccelődés mellett meg is jegyzem a srácnak, mekkora stréber ez miatt. Nem kellett volna. Vlad újabb kis anekdotába kezd családjával kapcsolatban. Áhh, csak sikerült mégis olyan embert kifognom, aki az agyamra tud menni valamivel. Ha sok sztorit kell még meghallgatnom a híres-neves Kerensky családról, komolyan mondom, kupán vágom. Nekem sosem volt meg az az igazi boldog család összképem, talán ezért is állok olyan negatívan ehhez az egészhez. Ez a nemzedékről nemzedékre izé. Inkább nem is reagálok rá semmit, mert félek, hogy csak újabb sztori jutna eszébe, így csak haladunk tovább, s elejtek egy infót, miszerint én még nem találkoztam a magiszteremmel.*
-Egy másik magiszter. Mr. Hellrain vagy kicsoda. *mondjuk furcsa, hogy az ő nevével nem találkoztam, mikor a magiszterekről olvastam, de hát itt is változhatnak a dolgok. A suliról még ejtünk pár szót, ami Vladnak úgy tűnik, hogy tökéletesnek bizonyul. Jaj, csak ne lenne ez az ember agyára menő stílusa.*
-Akkor tuti elleszel itt. *vágom még rá egyszerűen, majd felérünk a második emeleti folyosóra, ami nagyon nem volt tervben. De ez van, ha olyan ember az idegenvezető, aki még maga sem ismeri igazán a helyet. De valahogy ki kell mászni ebből is, így miután sikerült kiderítenem, mégis hol kötöttünk ki, csak nemes egyszerűséggel közlöm Vladdal. A kérdésére viszont kicsit megköszörülöm a torkom, s kissé hangom is halkabb lesz.*
-Nem egészen. Azok... *kezdem, majd a szavak maguktól törnek elő, mintha tényleg így terveztem volna mindent.*
-Azok a tornyokban vannak, a miénk pedig a keleti főtorony. Csak gondoltam megmutatok egy szintet, hogy mégis milyen a suli. Hát... ez tehát a második. *mutatok egy pillanat alatt körbe, majd sebesen megindulok vissza a lépcsők irányába.*
-Na de gyere, megmutatom a szobádat. *legalábbis nagyon remélem, hogy nem lesz több kitérő, s tényleg sikerül eljutni az Exortus klubhelyiségig.*

//fagy//

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-09-30, 4:09 pm

\\Olvad\\

*Úgy tűnik a lányt nem igen hatja meg, a mondani valóm, persze nem is azért mesélek neki, egyszerűen csak mondhatni kicsit szabadabb stílusba beszélek, elvégre nem szégyenlem hogy ki vagyok, de annyira nem is hinném, hogy túlságosan nagyra lennék magammal. A család egészen más dolog, de úgy tűnik hogy nem mindenkinél, minden esetre cask haladunk, és némely kis beszélgetést is eszközölünk, elvégre eléggé unalmas lenne sírí csendben haladni, főleg, ha az embernek van beszélgető társa is. Viszont úgy tűnik, hogy a lány feleslegesen nem beszél, viszont igen csak jó hallgató társnak bizonyul, elvégre még egyszer se szakított félbe, jó bár túl sokat nem is fűz hozzá, de mégis jobb mint aki hogy is mondják? Otromba lenne. Nemsokára a kérdésemre is megkapom a választ, amire szemeim kissé megvillannak. Ismerős ez a név de nem tudom honnan. Olvastam volna róla? Meglehet, hiszen a különböző tanulmányok mellett érdekelnek a régi korok varázslói, és boszorkányai, mintha ott hallottam volna ezt a nevet... Lehet valami névrokon vagy leszármazott.*
-Ismerős név... de fura mert ha volt is ilyen varázsló ő már régen élt....*ejtem meg kissé mintha magamnak mondanám, persze elég hangosan ahhoz hogy a lány is hallja, kicsit meg is rántom a vállamat, elvégre nem fontos. Nemsokára viszont megérkezünk az első emeletre, s kíváncsiságom gyanánt meg is kérdezem, hogy netán itt van e a hálókörlet? Elvégre bizonyára nem véletlenül keveredtünk ide. A választ meg is kapom, bár nem éppen azt amire számítottam. Mivan talán eltévedtünk volna vagy mi? A lány végülis mondta, hogy nem annyira mozog még otthonosan, így nem kizárható ez a tény, bár remélem csak az én megérzésem csal meg, nem lenne kellemes fél éjszaka alatt a főtornyokat keresni... Mindegy úgy döntök kicsit hosszasabb mérlegelés után hogy nem teszem szóvá negatív elképzeléseimet, hanem csak bólintok, egy kisebb mosollyal, amit ki tudok magamból préselni*
-Áh értem.. akkor ezek szerint te igazán segítőkész lány lehetsz, de amúgy nyugodtan mehetünk ám simán csak a főtorony felé, miattam nem kell pazarolnod az idődet*válaszolom egész normális hangnembe, bár kis hűvösséget áraszt, de talán csak a szibériai időjárás tehet róla, sokszor mondják hogy olyan vagyok néha mint az ottani hideg. Minden esetre remélhetőleg, a lány se veszi magára a doglot, így nemsokára talán már közelebb kerülhetek, az új lakhelyemhez.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 9:52 pm

* Enyhén szólva dühösen vágja be maga után a klubhelyiség ajtaját és egy csúnya pillantást is vet még Miroslav hátára, majd, hogy felháborodását lecsillapítsa elindul a második emeleten található szükség szeobája felé, hogy egy boxzsákot képzeljen a szobába és agyon püfölhesse, hogy levezesse az energiáit.
~ Hogy a fenébe gondolja ezt? Mégis mi az Istent képzel magáról? Minden nő csak egy tárgy. Un-do-rí-tó.~*gondolja nagyon-nagyon dühösen és nagy léptekkel haladNA a folyosón, ha nem lenne rajta magassarkú és az nem lassítaná le lépteit. Táskája az oldalán lóg, miközben szemei szikrát szórnak és a második emelti folyosón van, amikor eszébe jut, hogy nincs is kedve a szobába menni, ezért leül az egyik beugró részhez, hogy a fályja fényénél kicsit elgondolkodhasson. ~ Annyira,de annyira hülye vagy Swan..mi a fenéért kell neked mindig a rossz emberbe beleesni?!~*szidja magát miközben fejét lehajtja és mély levegőket vesz, hogy ne sikítsa el azonnal magát.
Előkotorja táskájából a pálcáját, óvatosan nézegetni kezdi, majd inkább elteszi, még mielőtt valami ostobaságot csinálna vele, akár véletlen, akár szándékosan. A hideg falnak dől és lecsorog az arcán két könnycsepp. Hiába próbálná tagadni, rettentően fáj neki a dolog.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 10:03 pm

*Szinte minden nap tanulok, habár már nem is tudom, hogy mit, hiszen minden házit azonnal megcsinálok, még aznap, igy mindig csak átnézem a tananyagokat. Most is a könyvtárba tartok, hiszen van egy bizonyos ige, amit annyira nem értek, iletve tudom, hogy vannak még hozzá hasonló varázslatok, igy szeretném megtudni a dolgot, na meg ha lehet, akkor megtanulni. Nem árt, hogyha kicsit többet tudok, mint a tananyag és bővitem a tudásomat. Egy fehér öltöny van ma rajtam, fekete inggel és vörös nyakkendővel. Mint mindig, most is igen elegánsan festek, övemben a pálcám, amit szépen eltakar a zakóm széle. Ahogy haladok a folyosón, lassan felérek a második emeletre és a Könyvtár felé veszem az irányt, hiszen oda indultam. Szőke tincsem meredeznek az ég felé, de sajnos nem igazán tudok mit csinálni velük, szürkéskék szemem pedig a falakon lévő képeket vizsgálgatják. Ahogy haladok, halk szuszogást hallok meg és ahogy befordulok az egyik folyosón, Jane-t látom meg az egyik kis sarki padon ücsörögni, lehajtott fejjel. Sóhajtok egyet. Rég nem találkoztam már a lánnyal, max csak órákon, de akkor sem foglakoztunk egymással, igy nem igazán tudom, hogy milyen viszonyban vagy épp hányadán állunk egymással, de mivel egykoron még szerettük egymást és amúgy is nem tudom megállni, hogy oda ne menjek egy siró lányhoz - főleg ,hogyha az Jane. Lépteim halkak ugyan, de biztos vagyok benne, hogy a leányzó észrevett, kivéve ha nagyon el van merülve a gondolataival. Lassan odasétálok elé, majd megszólalok:*
-Szia Jane! Miért itatod az egereket? *kérdezem és tekintetemben egy kis aggódás fedezhető fel, valamint egy apró, bátoritó mosoly jelenik meg az arcomon.*
-Leülhetek? *bökök fejemmel a pad maradék részére, majd várom, hogy Jane hogyan is reagál. Ha elküld, akkor azt is megértem és el is megyek, de remélem, hogy azért nem ennyire nagy a baj.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2010-10-03, 10:10 pm

* Lehuppant az egyik kis padra és a könnyei is sajnos megeredtek, pedig annyiszor, de annyiszor megfogadtam hogy nem sír fiú miatt,de valahogy nem tudja letagadni az érzéseit, Mironak pedig fogalma sincs, hogy mekkora fájdalmat is okoz a lánykának. ~ Talán nem kellen többet találkoznunk, el kellene küldenem és elmennem a másik irnyba, ha látom valahol.~*sóhajt egyet, mert tudja, hogy bármennyire is szeretné, de nem tudja megtenni a dolgot, annál azért jobban kedvelei a szeleburdi kisfiút. Elhúzza a száját és szemét beletörli egy papírzsebkendőbe, amit a táskájából halászott elő, majd a léptelre felkapja a fejét. Nem akar most senkit látni, azt meg pláne nem akarja, hogy valaki így lássa. Jake-t pillantja meg. ~ Mi van? Jaket?~*gondolja elképedve, hiszen nagyon,de nagyon rég nem látta a srácot, akit egykor mindennál jobban szeretett. elszomorodik még jobban, hiszen eszébe jut, hogy mit is tett vele és most egy igazi szörnyegenek érzi magát. ~ Jobb, ha beletörődsz Swan..nem vagy különb Miroslavnál.~*mondja egy kis hang a fejében, majd Jake köszönésére csak szomorkásan elmosolyodik.*
- Szia.*köszön vissza, majd a kérdésre csak megvonja a vállát.*
- Tudod..a szokás hatalma.*mondja még mindig szomorkásan mosolyogva, majd arrébb csúszik, hogy Jake is le tudjon ülni.*
- Persze ülj csak. Hát..nagyon sok minden történt elem,de azt hiszem nem kezdek el mesélni, mert az lesz a vége, hogy egymás vállán sírjuk végig az éjszakát.*próbál viccelni, majd a srác felé fordul.*
- Hogy vagy? Mi van Sandyvel?*kérdezi kedvesen, hiszen legjobb tudmása szerint Jake a lánykával van együtt és, ha minden igaz szeretik is egymást. ~Látod? Csak téged nem képes senki szeretni.~*gondolja sötéten, majd szívébe éles fájdalom hasít a felismerésre.*

» Curriculum- első emeleti folyosó
» Alagsori folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)