2. emeleti folyosó

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-02, 9:23 pm

*A második emeletet rója Shadow társaságában az exortusos sentinel, de nem történik semmi, szóval kissé unatkozik. Szerencsére hamarosan meghall egy ismerős hangot, és a forrás felé is fordul egyből.*
- Áá, szia Zoárd! *köszön mosolyogva háztársának, kivel sokat ugyan nem beszélgetett, de azért mégis csak ismeri.*
- De-de, pontosan erről van szó. Úgy tervezem, hogy ez az utolsó állomásom, aztán visszamegyünk a Keleti főtoronyba. *bök le a szárnyas tigrisre, ki azonban nem figyel, inkább megy a saját útjára, lefelé a lépcsőn. Alinox vállat von, úgyis tudja, hogy aludni úgyis feljön a szobájába, így hagyja, had menjen a famulus amerre akar.*
- Minden teljesen kihalt, vagyis arra, amerre voltam, szóval egynek se. Néha úgy érzem, mintha csak én járnék a Mysterio-ba. *nevet fel kicsit, majd ekkor eljut az orráig az ital, amit Zoárd épp kortyolgat.*
- Hm, jó illata van. Kakaó, jól sejtem? *kérdezi, és magában agyal azon, hogy mielőtt felmegy a szobájába, beszerez egy bögrével ő is.*
- Amúgy, te merrefelé tartottál? *érdeklődik, és úgy van vele, hogy tarthat szünetet, szóval leül az egyik ablakpárkányra, de úgy, hogy ha a fiú akar, lecsüccsenhet mellé.*
- Nem igazán látlak a toxikológia órákon. Van ennek valami különösebb oka, vagy másról van szó? *kérdi, és ebben semmi számon kérő nincs, inkább csak kíváncsiság bujkál benne e témát illetően. Bár eddig még csak három óra volt, így az nem sok, de a legalább egyszer ellátogatott emberekben biztos kialakult már valami vélemény, amiről hallhatott is akár. De aztán lehet, hogy túlgondolja, és egész másról van szó, pl hogy nem szeret órákra járni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-02, 9:38 pm

*Kíváncsi vagyok, hogy felismer-e a lány, mivel olyan sokszor nem voltam eddig órákon, így aztán kellemes csalódásként ér, hogy emlékszik a nevemre. Mint hamarosan kiderül, eléggé eseménytelen volt neki is az őrjárat, így aztán leparkolok mellé, mivel nem fenyeget a veszély, hogy valaki felrobbantja addig a sulit, míg én is lefoglalom a sentinel kisasszonyt.*
- Akkor a mai nap rontotta a statisztikádat.* állapítom meg, bár Alinoxról nem az jut eszembe, hogy egy vérmes típus lenne. Afelől azonban nincs kétségem, hogy igyekszik minél jobban teljesíteni a rá bízott feladatot, szóval ha arra lenne szükség, felöltené a szigorú tancinéni álarcot.*
- Volt egyáltalán valami kirívó eset mióta senti vagy?* kérdezem könnyedén, helyet foglalva a lány mellett, felhúzva lábaimat törökülésbe, ami ugyan nem túl elegáns, de kihasználom a legtöbb alkalmat, amikor az elsődleges szempont a kényelem lehet.*
- Talált süllyedt. Bár egy méregkeverőnek nem árt, ha jók az érzékei.* mosolyodom el haloványan, mivel lassan témánál vagyunk. Ahogy sejtem, a lány rögtön számon is kéri, hogy merre jártam órák idején, így egyből felhúzom a kissé hűvös álarcomat.*
- Nem vagyok egy nagy szakács, ahhoz meg nincs kedvem, amihez nem értek és folyamatos kudarc az osztályrészem.* felelem kis gondolkodás után, noha azért eltúlzom a dolgot, de hát azt mégsem mondhatom, hogy egyszerűen lusta vagyok. Van ám férfiúi büszkeség is a világon.*
- És mi jót csinálsz ha nem épp a folyosókat kell felügyelned?* kérdezem némileg kedvesebb hangnemre váltva, hogy minél előbb túl legyünk a kötelező részeken.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-02, 9:58 pm

*Történhetne valami, de csak nincs egyetlen rendbontó se a környéken, ellenben azért beszélgetőpartnere csak akad.*
- Hát ha úgy vesszük... Amúgy nem, nem volt semmi extra, vagy csak nem akkor, mikor én voltam őrjáraton. *válaszol egyszerre két kérdésre is. Picit azért elgondolkozik magában, de nem, semmi kirívó eset nem jut eszébe, pedig tisztában van vele, hogy nem szentek járnak ide, vannak érdekes emberek. Mindketten helyet foglalnak az egyik ablakpárkányon, mi párnázott, így igen csak kényelmes ülőalkalmatosság. Időközben Alinox megérzi Zoárd kakaójának az illatát, mi kedvet ébreszt benne egy saját bögrére, de ezt még kicsit hanyagolja, helyette feljön témának a leányzó által tanított tantárgy, és megérdeklődi, hogy Zoárddal miért nem találkozik az órák során, majd hallgatja a válaszát.*
- Olyan nincs, hogy valakinek kudarcba fullad minden próbálkozása, csak akarni kell. *mosolyodik el Alinox, de nem született bölcsnek, ez az ő meglátása, meg egyébként is kicsit kifogás szagú volt az exos srác válasza, de nem ragad ő itt le, ha nem jön órára, nem jön, neki lesz nehezebb pótolnia utólag.*
- Amúgy minden tantárggyal így vagy, vagy csak a toxival? *kérdezi még, de lassan abbahagyja ennek a témának a feszegetését.
- De remélem, hogy azért átnézed az órák anyagát, ha nem szeretnél megbukni... *teszi hozzá, de abbahagyja az "anyáskodást", és inkább figyel Zoárd újabb kérdésére.*
- Hát, el szoktam járni ide-oda, hol famulusom társaságában, hol másokkal, meg szeretek megismerni új arcokat, ezért is szoktam kimozdulni többször. *
- Na és te, ha nem jársz órákra, biztos sok szabadidőd van... miket szoktál csinálni? *érdeklődik, hiszen nem igazán ismeri a fiút, így nem tudja, vajon mi lehet a srác hobbija.*
- Amúgy indultál valamerre? Mert gondolom a konyhából, vagy a nagyteremből jöhettél, de volt valami úti célod? *tesz fel még egy kérdést, csak hogy ne üljenek kukán egymás mellett.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-02, 10:21 pm

*Kíváncsian várom, hátha megtudok valami szaftos sztorit, elvégre Alinox ha úgy vesszük, bennfentes, tudhat ezt-azt, amit a mezei diákok nem, vagy csak nem veszik észre az összefüggéseket, így aztán némileg csalódok, mikor kiderül, hogy semmi rendbontást nem tapasztalt még a lány.*
- Akkor meg minek csinálod?* kérdezem, meg sem próbálom palástolni ellenérzésemet és csalódottságomat, na de mindez nem gátol meg abban, hogy tovább beszélgessek vele. Amikor azonban előjön az órára járás, illetve nemjárás, érezhetően tartózkodóbbá válok, és igyekszem kifogást találni. Bár magam sem értem, hogy miért, hiszen ez az én dolgom, ő meg ugyan olyan diák, mint én. Na jó, talán egy fokkal több dicsérettel a zubbonyán, akarom mondani az inggallérján, de én nem ezek alapján ítélem meg az embereket.*
- Szokták mondani, hogy akarni a wc-n kell...De azt hiszem, ez nem női társaságba való poén volt.*vigyorodom el, mert ehhez tényleg nincs más hozzáfűzni valóm, így aztán igyekszem minél gyorsabban válaszolni a következő kérdésre is, hogy átugorhassuk már ezt a témát és Alinoxnak esetleg legyen esélye nálam piros pontot is begyűjteni.*
- Mindegyikkel.* felelem tömören, bár ez egyáltalán nincs így, mert például a többi gyakorlati tárgyat szeretem. Nem mintha a toxi akkora mumus lenne, mert a főzőtudományom is javult már azért az utóbbi időben, de még mindig tartom magam ahhoz az elvemhez, hogy anők valók a kondér mellé. Én szívesebben élesztgetek hullákat, de hát ízlések és pofonok.*
- Nem lenne szerencsés, ha megint évet kellene ismételnem, amit azt hiszem a párom sem tolerálna. Úgyhogy a megbukás nem szerepel a terveim között.* nyugtatom meg Alinoxot. *~Tuti bedepiznék ha ennyit kellene foglalkoznom a többi kölyök tanulmányával...~ *hümmögök magamban, majd inkább a hobbija felől kezdem kérdezni.*
- Akkor örülök hogy a sentineli teendőid mellett marad időd a barátaidra is.* nyugtázom szavait, noha semmi konkrétumot nem tudtam meg. Úgy látszik, nincs a lánykának semmilyen különös hobbija, de hát nem mindenki születik csodabogárnak.*
- Azt hiszem, a legtöbbet nem fogom egy sentinel orrára kötni.* vágok vissza a beszólásért kicsit morcosabban a kelleténél, meg aztán a mostani dolgaim főként Marcushoz kötődnek, amit nem feltétlenül fogok a lány orrára kötni.* - Egyébként szeretek rajzolni, zenélni, ismerkedni, meg finom ételeket kóstolni a mystrali étteremben.* emelek ki párat hirtelen, ami épp eszembe jut, majd a következő kérdésre bólintok.*
- Most hogy mondod...Gondoltam zongorázok egyet, régen gyakoroltam úgyis. Tudsz valamilyen hangszeren játszani? Mert akkor kísérhetnél esetleg. Úgy jó a zene, ha minél többen keltenek hangzavart.* érdeklődöm Alinox zenei vénái után, majd a válaszától függően lassan elindulok vele vagy nélküle a hangszerek barlangja felé.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-02, 10:45 pm

- Bármikor lehet valami, szeretek segíteni másoknak, és ezzel a magiszterek dolgát is megkönnyíthetem, ami külön jó. Egy kissé maximalista vagyok, szóval örülök, ha van valami plusz, amit csinálhatok, de ez talán egyértelmű, hisz sentinel is és tanársegéd is vagyok. *mosolyodik el egy kicsit, és Zoárd kérdése igazából nem lepte meg. Teljesen jogos a kérdés, hogy ha nem történik semmi érdekes, akkor miért senti még valaki. A következőkben szó esik az órákról, meg kicsit a tanulásról, miben nincsen igazán egy véleményen a két exos, mert míg Zoárd nem jár be órákra, Alinoxot az se nagyon tántorítja el, ha nem teljesít annyira jól egy órán. Persze kissé letöri, de sokkal könnyebb a tanulás, ha az ember ott van az órán, de ezt a srác tudja, nem szeretne beleszólni a dolgába, nem az ő reszortja, elég nagy már, hogy eldöntse, mit akar. A poénon elmosolyodik, nem háborítja fel egy ilyen vicc, hiába a női nem képviselője.*
- Ezeket a dolgokat én is szeretem... meg igazából minden felé nyitott vagyok, szívesen próbálok ki új szabadidős tevékenységeket, nem tudom te hogy vagy vele. *teszi még hozzá a harmadikos leányzó, majd felcsillan a szeme a hangszer hallatán.*
- Tudok fuvolázni, és zongorázni is. De most fáradtnak érzem magam, ezért ma nem, de egy másik nap szívesen élnék az ajánlattal. *mosolyog Zoárdra Alinox, majd feláll, és nyújtózik egyet.*
- Nem hiába mondják, a semmit tevésben is elfáradhat az ember. *nevet fel, és mivel a fiú lassan megindul zenélni, így Alinox idejét látja elköszönni.*
- Örültem a kis beszélgetésnek, biztos összefutunk még! Szia! *mondja, majd az elbúcsúzás után elindul a Keleti főtorony felé, és út közben Shadow is csatlakozik gazdájához.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-02, 11:02 pm

* A bögrém alján lassan kihűlő csokis masszát lötykölöm, miközben ALinox fejtegetését hallgatom, melyből kiderül, hogy nagyon nem vagyunk egyformák.*
- Minket se lehetne összekeverni.* jegyzem meg, mert akkor már inkább tanulok valamit, legyen az hangszer, vagy bármilyen más tapasztalatszerzés, mint hogy egyedül bóklásszak a folyosókon. Ez inkább büntetésnek tűnik, semmint jutalom megbízatásnak. Ennek ellenére nem ragozom tovább a témát, mivel Alinox is lesz olyan kegyes, hogy nem firtatja sokáig a lógásaim okát. Így hamarosan el is érkezünk addig a pontig, mikor is kiderül, hogy ki miben jó, mihez ért és mit csinál szívesen a szabadidejében, ami szerintem eléggé meghatároz egy embert.*
- Na az jó. Fő a nyitottság.* kapom fel a fejemet, hogy megdobjam egy mosollyal, egyetértésem jeléül, így az sem kétséges, hogy a jövőben még zenélgethetünk együtt, ha épp összefutunk.*
- Akkor majd várlak egy zongorakíséretes fuvolázásra, ha épp ráérsz. Nekem úgyis tengernyi szabadidőm van.* egyezünk is meg egy jövőbeli programban. Nem sűrűn akadok fuvolistára, így aztán szeretném kihasználni az alkalmat, hogy meghallgassak néhány darabot az előadásában.*
- Én is örültem a találkozásnak! Jó pihenést a későbbiekre, szerbusz!* köszönök el a lánytól, hogy bevegyem az irányt a zeneterem felé. Mivel késre jár, csak néhány egyszerűbb darabot próbálok ki, ujjmelegítés gyanánt, mert tényleg elég régen nem játszottam már. Noha elvileg nem nagyon hallatszik ki, amit klimpírozok, azért nem szeretném a többieket zavarni, így hamarosan be is veszem az irányt a hálóm felé.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-26, 8:14 pm

*Tom nagyokat lépegetve halad végig a folyosókon, hátha eljut majd egy olyan helyre, ahol még nem járt. Bár ebben kicsit kételkedik, de ki tudja, mit rejthet ez az ódon kastély. Így most egy kopott, térdig érő farmerban, fekete tornacipőben, és egy rövid ujjú, fehér mintás pólóban látható, ha valaki látná. De most nem látja senki. Na jó, a képek igen. Bal alkarjára fel van csatolva egy tokban pálcája, a szokásos módon. Most zsebre vágott kezekkel halad csendesen lépkedve, miközben maga elé néz, és egy dalt dúdol magában. Így nem annyira unalmas egyedül lófrálni, mint egyébként. Meg amúgy is, most jókedve van, ráadásul nyár van, az egyik kedvenc évszaka, lehet punnyadni meg lustálkodni. Elmehet úszni, szörfözni, már ha hazamegy majd Szingapúrba, lehet motorozni is, bár olyannal még nem rendelkezik. Ahogy ez a gondolat végigszáguld a fejében, azonnal megtorpan, s azon morfondírozik, hogy vajon errefelé van-e lehetőség ilyenre.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-26, 8:25 pm

* Mi mást is tehetnék unalmas óráimban, mint hogy vacsorám elköltését követően a könyvtárba igyekezzem.. tanulni? Hát persze, hogy semmit. Annyi ismerősöm, vagy legalábbis hozzám közel álló emberke nincs még a kastélyban, hogy válogathatnék, kit akarok éppen felkeresni egy kis kikapcsolódás erejéig, na meg az az igazság, hogy amúgy sem vagyok egy túl szociális fajta, főleg most, hogy ismét több időt töltöttem otthon, a birtokon, hisz apám fejébe vette, nem lesz nekem itt jó, túlságosan sokat lazultam, és én, mint egy nemesi család sarja ezt nem tehetem meg. Így hát, ha már ennyire rám szállt, piros tornacipő figyelhető meg lábaimon, térdig érő, lazább nadrágot viselek, mely fekete színű, felül pedig egy szintén fekete, laza póló, amire valami fehér minta került díszítés gyanánt, és hát újonnan beszerzett, bőr karkötőim sem hiányozhatnak csuklómról. Hajam kócos, zsebemből pedig hanyagul lóg ki pálcám, minden lépésnél majd kiesik a kicsit sem mély részéből nadrágomnak, de mit sem érdekel ez engem, most jelenleg így dacolok a sok idiótaság ellen, amikből teljességgel elegem van, de azért agyam nem bírja ki, hogy jófiú módjára szívja magába a tudást. Ezt bizonyítja az is, hogy egyébiránt lehajtott fejjel haladok előre a folyosón, s őszintén, zseni vagyok, fel sem nézek, merre megyek, hiszen tudom anélkül is. a lépéseket már egyszer megszámoltam, fejből tudom, vakon, hogy merre mi van, hogy hol a fal, és hogy mikor melyik irányba kell fordulnom a folyosón. Most is jó helyen veszem be a kanyart, és ismét nem nézek fel könyvemből, ami talán ez egyszer elég rosszul sül el, hisz így nem veszem észre, hogy előttem pár méterrel halad egy srác. Valószínűleg gyorsabban haladok, mint ő, fel sem tűnik saját sebességem, így sikeresen érzem, hogy nekiütközöm valami puhának, tehát hátának a könyvvel, kissé későn vettem észre, azt hiszem. *
- Te jó ég. Ne haragudj, nem figyeltem, bocs! * lépek sietősen egyet hátrébb, eltávolodva tőle, semmi szándékosság nem volt ebben, csupán csak a figyelmetlenség. *
- Egyébként Mathis Boll vagyok, és még egyszer sajnálom. * nyújtom felé kezem egy bemutatkozás gyanánt, tényleg nem akartam én neki menni, de hát senki sem lehet tökéletes, ugyebár. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-26, 8:35 pm

*Ahogy magában elmélkedik, hogy a környéken van-e lehetőség motorozásra, egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy valaki beleütközik a hátába. Nem túl erősen, de eléggé ahhoz, hogy megérezze, hogy valaki nekiment, ráadásul egy könyvvel, ha jól érezte. Így most meglepődötten fordul meg, s szembe találja magát egy számára nagyon ismerős fiúval.*
~ Ha jól emlékszem, egyik órán láttam… vagy tévednék?...~ *gondolkodik, miközben gyors pillantást vet Mathisra, s felméri iskolatársa kinézetét. De nincs ideje tovább elmélkedni, hogy vajon honnan ismerős neki az ismeretlen, mivel már jön is a bocsánatkérés, meg persze egy udvarias bemutatkozás, amit Tom nem utasít vissza, kezet fog a fiúval.*
- Semmi gond, előfordul, főleg ha az ember egy könyvvel közlekedik a kezében. *mosolyodik el, miközben kezet fognak, majd ő maga is gyorsan bemutatkozik.*
- Thomas Gledhill, de mindenkinek csak Tom. Mi jót olvasol, amiben ennyire sikerült elmerülnöd? *mutatkozik be, és egyben rá is kérdez, hogy vajon mit olvashatott a srác, amibe ennyire sikerült belefelejtkeznie.* - Amúgy olyan ismerősnek tűnsz… véletlenül nem te is elsős vagy? *kérdi kíváncsian, miközben újra hanyagul zsebre teszi kezeit, s úgy hintázik lábain, és várja, hogy mit reagál erre Mathis.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-26, 8:46 pm

* Nem sikerül kikerülnöm a srácot, hiába elég széles a folyosó kettőnknek, így sikeresen neki is megyek, de jó szokásomhoz híven szinte azonnal fogadkozni kezdek, és sűrű elnézések közepette nyújtom felé békejobbom. *
- Hát csak mondjuk előre is kéne nézni. * vigyorodom el, s így, hogy látom arcát, igen, nekem is beugrik valahonnan, tuti, hogy már találkoztunk, ha órákon nem is biztos, persze lehet, hogy ott is, akkor viszont biztos vagyok abban, hogy egy házbéli emberrel van most dolgom. A bemutatkozást szívesen fogadja, úgy fest, nevét is tudhatom most már, melyet elfelejteni biztosan nem fogok, hála tökéletes memóriámnak, majd szépen vissza húzom kezem, s becsukott könyv borítóját mutatom felé. *
- Spirituális ismeretek, csak hogy jobban menjen. Meg házit akarok írni, épp a könyvtárba igyekeztem. * bólintok is egy apróbbat szórakozottan mondókám végeztével, de újabbat kérdez, mire persze újból igenlően bólogatni kezdek. *
- Te is ismerős vagy, és igen, én elsős. Mi meg már tuti találkoztunk, mondjuk ezen nem is csodálkoznék. * kerül arcomra egy kisebb mosoly, mert azért nem lenne meglepő, bizonyos dolgok fényében, de nem akarok itt ácsorogni se tovább, szóval intek egyet kezemmel, s lassan meg is indulok abba az irányba, amerre eredetileg is tartottam. *
- Közben nem megyünk? Pár könyvet ki akarok venni a könyvtárból. * közlöm vele szándékaimat, szóval ha akar, akkor akár jöhet velem is, már ha nincs undora a porszagtól, meg a temérdeknyi könyvtől. * - Tényleg, lesz most óránk a héten? Elkavartam az órarendet, azt hiszem. * vonom össze szemöldökeimet, furcsa, de tényleg nincs fogalmam sem arról, hogy hová is raktam, és nem is emlékszem rá, és hát nekem ez fontos, a tanulás, az órák.. bármennyire is lázadok szüleim és neveltetésem ellen, és ki akarok törni belőle, erről valahogy mégsem akaródzik lemondani. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-06-26, 9:16 pm

*Elfogadja a békejobbot és a bemutatkozást is, amit vizsonos mosolyogva.*
- No para, én is így szoktam közlekedni, ha olvasok. *vonja meg vállát, miközben akkor nincs senkinek semmi baja, aminek örül. Meg kezd derengeni neki, hogy hol is látta már a fiút. Emlékszik, hogy az egyik halotti órán talán, vagy valamelyik hasonlón találkozhattak, és hogy a fiú akkor elrontott valamit. De nem biztos a dologban, viszont abban igen, hogy órán látta már.*
- Spirituális ismeretek? Húha… te tényleg komolyan gondolod ezt a tanulásos dolgot. *mondja meglepődve, és akkor el is indulnak a könyvtárhoz, hisz ő ráér, és amúgy is, szereti a könyveket, csak lusta kivenni egyet is, hogy ne unatkozzon egész nap.*
~ Majd ha nem lesz olyan meleg…~ *gondolja, bár az ő mércéjével a meleg az vagy 38-40 fokot jelent és 90%-os páratartalmat. No comment.*
- De menjünk. *bólint, majd akkor mennek is a könyvtárhoz, miközben Mathis megkérdi az órarendet, amire Tom elgondolkodik egy kissé összeráncolt szemöldökkel.* -Hát… ha jól emlékszem, akkor ezen a héten nem lesz, majd csak jövő héten 4-én talán… De ebben az időpontban nem vagyok biztos, viszont tuti, hogy a héten nem lesz. *mondja, miközben haladnak tovább. Aztán hirtelen eszébe jut egy ötlet, bár kissé aggódik, hogy Mathis ehhez mit fog szólni.*
- Mit szólnál hozzá, ha a könyvtár után leugranánk Mystrálba? Már úgy is rég jártam arra, meg ahogy látom, rád is rád fér egy kis pihenés és kikapcsolódás. Még a végén túlhajszolod magad. *pillant kérdőn a srácra, hogy vajon erre mit fog szólni, és reménykedik, hogy nem egyedül kell lemennie majd Mystralba. Az úgy nem buli, ketten jobb menni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-16, 4:09 pm

* A múltkori incidensem óta őszintén alig tettem ki a lábam a kastélyból. Nem vagyok egy félős lány, aki holmi vámpír miatt feladja magát, ugyanakkor köszönöm, most egy darabig nekem elég volt ebből. Nem beszélve arról, hogy harapását követően fura vonzódást éreztem iránta, amely napokig kísértette lelkemet és elmémet, de szerencsére már nem emlékeztet a találkozásra semmiféle ilyen jellegű érzés, csupán csak a nyakamon lévő kis hegek, melyek harapása után maradtak vissza finom bőrömön. Begyógyult sebem, de egyszerűen utálom azt, hogy elcsúfított az a szemét, nem beszélve arról, hogy én magam sétáltam a csapdájába, önként és dalolva.. Azt nem mondom, hogy jó lecke volt, de annyira igen, hogy tényleg elkerültem a városkát, most pedig, mivel ma este órám lesz és fogalmam sincs, hol a terem, annak keresésére indulok. Nem élek minta életet, csak amikor dísznek kell, és mindenki előtt zajlik, de tudásom ettől függetlenül igenis fontos, okos boszorkány vagyok, és képeznem is kell magam. Kezemben egy papírfecnivel sétálok fel a második emeletre most, sehol nem találtam eddig a tantermet, tehát kizárásos alapon csak errefelé lehet, így meg is indulok, világító kék szemeimmel kutatva a megfelelő ajtó után. De hogy rossz felé jövök-e, vagy csak elsétáltam mellette, nem tudom, végül feladva a keresést kopogok oda az egyik ablakhoz, melynek párkányára oda is hajolok, s a kezemben lévő papírt össze is gyűröm mérgesen, galacsint formálva így belőle, hogy aztán a mélybe hajítsam. Csak nézek a papírgubics után szánakozva, teljesen elmerengve a mélység látványától. Egyébként hullámos, fekete hajam most is kiegyenesítve, mint mindig, és lófarokba fogva pihen fejem tetején, arcomon kihívó smink, mely kiemeli szép szemeimet, vörös rúzsom is elengedhetetlen természetesen. Egy fekete garbós pólót viselek, ami eltakarja nyakam aprócska, ám annál szégyellni valóbb sebét, alul pedig fekete passzos bőrnadrágom, lábaimon fekete magassarkú, gladiátorom figyel. Körmeim is szépen kifestve, még mindig bordó színnel, pálcám pedig kezemben, attól azért nem váltam még meg egyelőre. Csak bambulok itt tehát kifelé, formás hátsóm mutatva a folyosó irányába, terveim pedig nem igen vannak a nap további részét tekintve. Amennyiben a tantermet sem találom meg, duplán megszívtam. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-16, 4:37 pm

*Egy ideje már nem találkoztam túl sok emberrel, ha meg igen, akkor meg nem voltak elég méltók a társaságomhoz. Talán Lucius óta nem is beszéltem két szónál többet senkivel. Kár, hogy nem vonzom a hozzám hasonlókat, néha azt hiszem, csak én vagyok itt, aki ténylegesen megválogatja az embereket, akik körülveszik. Jobb híján a napomat ismereteim felfrissítésével töltöttem a könyvtárban, ám ezt meguntam mára, szóval elteszem a Pyromágia könyvet, és kilépkedek az említett helyiségből. Öltözetem egy fehér, strasszkövekkel kirakott csinos, felsőből áll, kicsit lejjebb testhezálló sötétebb farmer, lábamon pedig ezüstös magassarkú van, miben magabiztosan lépkedek. Hajam hullámosan omlik alá, és ahogy az ablakokból beáramló fény rásüt, lila tincseimen megcsillan a napfény. Smink természetesen van rajtam, fekete-ezüst, pont illik a kinézetemhez, és még szép zöld szemeimet is hangsúlyozzák. Ajkamon szájfény van, az összhatás pedig tökéletes. A folyosón hamarosan kiszúrok egy lányt, ki épp valamit kidob az ablakon.*
- Messze volt a kuka? *szólalok meg mellé érve. Hangom semleges, felőlem aztán dobálhat amit akar, ahova akarja. Tekintetemmel végigmérem kinézetés, és meg kell állapítani, hogy szép, és kisugárzásában is van valami, kíváncsi vagyok, milyen a személyisége.*
- Naomi Teigneux vagyok. *mondom, és kezemet felé nyújtom, hisz tudok én kedves is lenni, csak ne adjanak okot az ellenkezőjére.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-16, 4:47 pm

* Fene enné meg, hogy nem sikerül megtalálnom azt a tantermet, pedig én tényleg szívesen részt vennék azon az órán.. az is előrébb vinne egy kicsivel a bosszúm irányába, az ellen a gazfickó ellen. Bár nem tudom már, rá, vagy magamra haragszom-e jobban, fogalmam sincs, az viszont teljességgel biztos, hogy a kinti látvány valahogy elveszi az eszem, tehát teljes bambulásba kezdek, miután kihajítottam dühömben a papírt, ami egyébként órarendemet tartalmazta a mélybe. Könyökölve a párkányon jutnak el tudatomig bizonyos szavak, és némi cipőkopogás, melyekre először nem reagálok, vagy ha igen, eléggé lassan teszem mindezt. Tekintetemből süt a felsőbbrendűség, így tolom egyenesbe magam, vékony ujjaimat továbbra is a párkányon tartva, s fordítom fejem végül a felém közeledő lány felé. Vele egyetemben én is megnézem őt, nem titkoltan, és egyébiránt tetszik, amit látok. Nem, nem vonzódom a saját nememhez, egyszerűen csak hozzám hasonlatos külseje, a stílusa is tetszik, tehát halványan mosolyogva nyújtom felé kezem, előbb a kukás dologra reagálva. *
- Egyet sem láttam se közel, se távol. Chloe Walsh. * mutatkozom is be, természetesen megfogva kezét, így lezajlik a kézfogás is, és érzékelheti azért ebből a lány, kezem szorításából, hogy nem egy törékeny, magát nem ismerő és nem vállaló, nyápic cicával van dolga, hanem egy igazi jellemmel. Na meg egyébként is, jól jönnek az ismerősök, szóval bár érezheti rajtam a tartást, vissza is húzom kezem, de továbbra is, a tőlem legnormálisabb hangnemben szólok hozzá. *
- Mond csak, nem tudod véletlenül merre van a spirit tanterem? Este órám lesz, és már lejártam a lábam a keresgélésében. * hallatom hangom kissé vontatottan, szemeim forognak is picit, már ami lábamat illeti. Nem titkolom, hogy segítségre van szükségem, ezért vagyok most kedvesebb vele, a tudás mindenek elé való, még ha jól titkolom, akkor is. * - Egyébként tetszik a hajszíned, sosem láttam még ilyet. Egyedi. * nyúlok egy kósza tincséhez kétesen mosolyogva, mert hát nem akarok én tőle semmit, félre ne értse, egyszerűen csak ilyen a nyájas énem, amikor mégis el akarok érni valamit valakinél. Tenni kell a szépet, be kell édesgetni magam.. aztán majd meglátjuk, mennyire méltó ahhoz, hogy mélyre temetett, normális énemmel is megismerkedjen. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-16, 5:05 pm

*A könyvtárban való tanulást megunva pakolom helyére a kezemben levő könyvet, majd kimegyek a helyiségből. Famulusom is velem volt egyébként a helyiségben, de valamerre elkószált, ám biztos vagyok benne, hogy hamarosan utánam fog jönni. A szobámba készültem menni, de összetalálkozok egy lánnyal, kit meg is szólítok, és éppen jó ürügy ehhez az, hogy valami papírgalacsint kidobott az ablakon. Ha nem lenne hasonló az öltözési stílusa, no meg a kisugárzása, valószínűleg csak egy lesajnáló pillantást kapott volna tőlem, és elsétáltam volna, de most ez nem így történt, és a bemutatkozást is megejtjük. A kukás témát hanyagolom, nehogy már arról beszéljünk, de Chloe fel is vet egyet, mert a spirit termet keresi.*
- Fura, hogy nem találtad meg, hisz itt van ezen a folyosón. Ott, az a terem az. *mutatok egy tőlünk nem messze levő ajtóra, mi a Spirituális ismeretek tantermébe nyílik.*
- A spirit egy jó tantárgy egyébként, jó kis dolgokat tanítottak anno. Te gondolom új vagy, ha még a termet se találod meg... *mondom, és természetem egyelőre kedves, de tudok egyik pillanatról a másikra 180 fokot változni, a másiktól függ, melyik énem kerül felszínre.*
- Köszönöm. Egyedi, pont, mint én. *mondom magabiztosan, kicsit talán felsőbbrendűen, de nem érdekel, tökéletesen nézek ki, és ehhez mérten tartozik egyfajta jellem.*
- Aranyvérű vagy? *kérdezem, mert ha nem, akkor köszöntem szépen, nagy valószínűséggel itt hagyom a csajt, mert bár süt belőle a felsőbbrendűség képzete, ha nem aranyvérű, de minimum félvérű, békén lehet hagyni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-16, 5:19 pm

* Nem maradok sokáig egyedül, egy ismeretlen hang szólít meg, egy jobbára ártalmatlannak tűnő lány méghozzá. Beszédbe is elegyedünk, a bemutatkozás sem marad el, én pedig azonnal bevetésre készen dobok neki egy érdeklődő kérdést, már ami az általam keresett tanterem hollétét illeti. Lehet, hogy hamarabb kellett volna megkérdeznem akárkitől, de nem vagyok hajlandó akárkivel szóba állni, minő sajnálatos dolog. Válaszát hallva kékségeim arra pillantanak, amerre kezével mutat, én pedig szórakozott mosolyra húzott ajakkal válaszolok neki. *
- Talán nem voltam elég kitartó és nem jó helyen kerestem. * biccentek azért felé köszönőleg, s tovább hallgatva szavait vált át tekintetem ténylegesen érdeklődőbe, na meg agyam is összerakja az információkat, miszerint ez a csaj itt előttem idősebb, tehát vele sem biztos, hogy akarok én packázni, ha csak nem muszáj, de azért picit be is szól, amit még csak-csak lenyelek. Ám ezt is csak külseje miatt teszem, furcsa egy jellem, akár csak én. Én így ítélkezem és szűröm le a következtetéseket, ez van. *
- Igen, nagyjából két hete vagyok itt. Szóval ez lesz a legelső tanórám az iskolában és egyelőre csak ismerkedem a hellyel. * pillantok újból a teremajtó felé, nem fogom most már elfelejteni, hol is keressem a későbbiekben. Ám de hogy teljesen nyert ügyem legyen, egy kis bók is elhangzik felőlem, már ami a haját illeti, reakciója pedig tetszetős, valahogy magamra emlékeztet egy picit, bár kizárt, hogy még egy ugyanolyan rohangásszon itt, mint én. *
- Azt valahogy gondoltam. * reagálok kurtán, majd pedig meghallva direkt kérdését szélesedik ki mosolyom, még egy megkönnyebbült sóhaj is elhagyja ajkaimat, így pislogok előbb a plafonra, majd vissza bájos pofijára. *
- Sértő a feltételezés, hogy nem lennék az! Hát persze, hogy igen, és a kérdésedből ítélve te is. Nem veszem semmibe a mocskos sár-, vagy félvéreket. Egy ujjpercnyit sem érnek számomra. * jelentem ki öntudatosan, egy határozott nemet is intve szép buksimmal. Büszkeség tölt el, igen, büszke vagyok magamra, a származásomra, a véremre.. 'A vérre', ami ereimben csörgedezik. Akkor tehát máris méltó arra, hogy tovább vesztegessem itt az időm. *
- És mond csak Naomi, mesélnél nekem az itteniekről? Az iskoláról.. a vámpírokról? * terelek máris témát, csacsogni van kedvem, hallani akarok a suliról egy kicsit, a magiszterekről, és igen, nem titok, hogy a vérszívók is érdekelnek, talán mázlim van, és nem fogja túlságosan meglepni kérdésem, s hablatyol nekem valamit ezekről a dögökről. *

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-16, 5:52 pm

*A sors összehoz egy diáktársammal a második emeleti folyosón, ki eltévedt bárányka, mert nem találja a spirit termet, mit én készségesen meg is mutatok neki.*
- Akkor ma már jót is tettem. *innentől lehetek akár szemét is. Persze ez utóbbit nem mondom ki hangosan, mert Chloe egyelőre nem szolgált rá erre. Hamar kiderül számomra, hogy egy újdonsült diákkal állok szemben.*
- Készülj fel, az itteni órák között vannak, amik igen csak kemények, bár a spirit az talán még nem annyira, mint mondjuk valami más, de ki tudja, hogy az óratartó mit talált ki. *mesélek picit az órákról, de aztán hajam bókot kap, mit személyemhez mérten le is reagálok, majd hogy tovább folytatódhasson a beszélgetés, rákérdezek vérére.*
- Nocsak, végre valaki, aki így gondolja rajtam kívül. Folyton folyvást csak azt hallom, hogy a vér nem számít, teljesen ugyanolyan értékű mágus a sárvérű vagy az aranyvérű... hát marhára nem, ha engem kérdeznek. *mondom, és ajkam szélén kis mosoly azért megjelenik, hogy akad itt hozzám hasonló gondolkodású. A végén még akár jóban is lehetünk, bár ha hasonló a természete nekem, talán kétséges, hisz úgy tartja a mondás, hogy két dudás nem fér megy egy csárdában. Mikor kér, hogy meséljek az itteniekről, nem számítok arra, hogy két hét ittlét után már a vámpírokra is rákérdez, így ez picit meglep, így erre reagálok először.*
- Nocsak, máris összefutottál egyel? *érdeklődöm, majd pár másodpercnyi gondolkodás után úgy döntök, megemlítem a saját dolgomat.*
- Nekem is volt már "szerencsém" találkozni vámpírral itt, de csak egyel, azóta nem is nagyon hallottam felőlük... *visszaemlékszem azokra a találkozásokra Victoria-val, és a mai napig fel tudom idézni, milyen érzés volt, mikor a véremet szívta. Picit megrázom a fejem, hogy eltűnjenek ezek a gondolatok, majd mondok pár szót a többi őt érdeklő dologról.*
- A diákok nagy része egyébként borzalmas, nem tudom, hogy kerültek be egy feketemágus képzőbe, ahol inkább hasonlóknak kéne tanulniuk, mint nekem, vagy az eddig hallottak alapján, mint neked... Persze van egy-két normális, de mázli kell ahhoz, hogy pont velük fusson össze az ember. *mondom, és hangomból tényleg süt a szánalom az elsőnek említett emberfajta irányába, bár nagyon egyesek azt se érdemlik meg.*
- Az órák egész jók, a tanársegédek meg a magiszterek jókat szoktak kitalálni, azt szerintem élvezni fogod. Nekem külön kedvencem, mikor esetleg olyan a feladat, hogy egy diáktárson kell kísérletezni, és ezzel akár fájdalmat okozhatunk neki. *mosolyodom el gonoszan, de hát őszinte a válaszom.*
- Miket hallottál eddig az iskoláról? *kérdezem, mert talán nem én vagyok az első, akivel erről beszélget, és ki tudja, talán más mást említett.*

//fagy//

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-21, 10:16 pm

*Odakint már sötét van, de azért még így is ellátni sokáig a második emeleti ablakból, ahol most éppen Alexi áll. Csak bámul ki az ablakon a messzeségbe, valahová az óceánon túlra, olyan messzire, amit innen sehogy nem lehet látni. Kissé honvágya van a fiúnak pillanatnyilag, s bár seperc alatt haza tudna utazni, annál őt keményebb fából faragták, mint hogy eme érzés megjelenésekor rögtön engedjen a hívásnak. Kezeivel a kipárnázott ablakpárkányra támaszkodva bámul ki a nyitott ablakon át a messzeségbe, így hosszú barna haját kissé legebteti is a szél. Ma este nincs az a szokásos kánikula, mint ami az utóbbi időre jellemző, így lehet, hogy ha más állna ott rövidujjú ingben és rövidnadrágban, akkor libabőrös lenne a hűs széltől, de ő hozzá van szokva ehhez a klímához. Lábain egyébként most is a bakancsa foglal helyet természetesen, ritkán húz helyette sportcipőt, leginkább csak akkor, ha valahová sietnie kell, de most nem erről volt szó. Most teljes nyugalomban hozott vissza egy könyvet a könyvtárba, mert bár sokan nem hinnék róla szívmelengető modora miatt, de bizony ő is szokott olvasni. Belial viszont inkább a vadászat mellett döntött a mai napon, így miatta se kell visszasietnie a szobába, mivel még biztosan nem lesz ott a hiúz. Így hát a fiú csak ráérősen ácsorog az ablakban, mélyeket szippantva a hűs óceáni levegőbe, magában örülve annak is, hogy már viszonylag későre jár, és kevesen járnak a folyosókon, errefelé pedig pláne.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-21, 10:22 pm

*Lassan nyitom ki a könyvtár ajtaját, még egyszer visszanézve a benti szekrényekre, majd mosolyogva hagyom is magam mögött a helyet. Az ajtót becsukom magam után, majd pedig az üresnek tűnő folyosón indulok meg, hogy visszatérhessek a klubhelyiségbe és talán ma este picit hamarabb is feküdjek le a kelleténél. Mivel elég szép idő van odakint, így nem öltöztem túl, tehát lábaimon csak egy fekete papucs van, mely szépen passzol fekete színű rövid nadrágomhoz és lila színű pólómhoz, melynek V kivágása láttatni engedi a dekoltázsomat is. Hajam kibontva, kékségeim kisminkelve, tehát szépnek szép az összkép, mégse látom sok értelmét, ugyanis nem vagyok túl szerencsés egy alkat. Ahogy haladok tehát a folyosón, úgy torpanok meg pár lépés múlva, ugyanis Alexit is kiszúrom, kit egykor a kedvesemnek tudhattam. Tudom, hogy én is azt akartam, hogy menjünk szét, de annyira hiányzik nekem ez a mogorva tuskó, ki egyébként közel került szívemhez. Most se tudok csak úgy elmenni mellette vagy odamenni mellé, mintha mi sem történt volna, hanem lassan mögé lépkedem, halkan és végül kezeimmel átölelem derekát, fejem pedig hátára fektetem.*
- Jó újra látni. *suttogom halkan, de remélhetőleg hangomból kiveszi majd, hogy én vagyok az. Tudom, hogy sokat hibáztam, hogy nem engedtem eleget, de mégis, nem akarom most azt, hogy idegenként tekintsen rám, annyira jó lenne ismét közel lenni, úgy, ahogy most vagyunk, bár félek, hogy el fog tolni és tudom, hogy minden oka meglenne rá, hiszen én már csak egy ismerős vagyok neki, nem több.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-21, 10:38 pm

*Elég csendes most minden, szerencsére ilyenkor a diákok egy része már a szobájában van, és a másik részük sem éppen a folyosókon cselleng, hanem valami konkrét helyen, így Alexi is nyugodtan bámulhat a messzeségbe anélkül, hogy megzavarná ebben mások értelmetlen csacsogása. Olyannyira sikerült belemerülnie a honvágy okozta merengésbe, hogy meg se hallja, ahogy a könyvtár ajtaja kinyílik, s valaki kisétál rajta. Valaki, aki néhány hónappal ezelőtt még az ő karjai közé bújt, akkor is, ha a legtöbb ember elviselhetetlennek tartja őt. Különös, hogy mindketten a könyvtárban voltak, de mégis sikerült elkerülniük egymást, bár az is igaz, hogy nem éppen kicsi az a helyiség. Most viszont, hogy Lycoris észrevette őt, úgy tűnik, mégse marad el a találkozás. A finn srácnak egészen addig fel se tűnik, hogy van még valaki rajta kívül a folyosón, míg a lány át nem öleli a derekát, s hozzá nem bújik. Hirtelen rándul meg ettől, s már fordul is, mivel fogalma sincs róla, mi ez az egész.*
-Mi a...? *kezd bele a kérdésbe, s pillanatnyilag nem gondol konkrétan senkire, hogy ki lehet mögötte. Hátulról levadászni biztosan sokan szeretnék, de hogy ölelgetni... Viszont ekkor hallja meg az ismerős hangot, így meg is torpan a mozdulatban, így csak válla fölött pillant hátra.*
-Lycoris? *kérdi halkan, miközben a csinos arcra próbál nézni, bár kissé nehéz azt így, hogy a lány ennyire bújik hozzá.*
-Én... én is örülök, hogy látlak. *feleli az üdvözlő szavakra, miközben kicsit előrébb lép, hogy szembe tudjon fordulni a másikkal, már ha az elengedi a derekát. Ha sikerrel jár, bele is tekint a szép kék szemekbe, s egy kis mosoly is megjelenik az arcán. Na igen, ha már Finnországba nem is ment el, de egy honfitársat küldött hozzá az ég.*
-Mi van veled mostanság? Történt valami? *kérdi, mert addig rendben van, hogy régen így köszöntötte a lány, s békésen váltak külön, de most akkor is meglepte ez a hevesség, s hirtelen nem tudja mire vélni a dolgot, így csak nekitámaszkodik maga mögött a párkánynak, miközben a másik arcát figyeli.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-21, 10:44 pm

*Nem tudom megállni, hogy ne öleljem meg, hogy legalább most ne bújjak oda hozzá, amikor tudom, hogy nem fog ellenkezni. Mint érzem a teste megfeszüléséből, nem számított senkire, de ahogy észrevesz, érezhetően nem ráz le és ez mosolyra késztet. Annyira rossz egyedül lenni, hiányzik nekem és ez a sok rossz, mely velem történik mostanság...*
- Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni csak... csak jól esett most megölelni, ne haragudj. *sütöm le szemeimet is, miután természetesen eleresztettem a fiút és csak nagyon lassan nézek vissza ismét a szemeibe, megfigyelve helyes arcát, mely mintha semmit se változott volna.*
- Talán mást reméltél? *célzok itt még az ölelésre, de ez után a kérdés hallatán csak halkan felsóhajtok. Igen, történt valami, annyi minden és semmi pozitív sincs mindebben, így végül csak a fiú mellé sétálok, magam is nekidőlök a párkánynak, kezem pedig Alexi kezéhez ér, de csak éppen hogy.*
- Egy vámpír megkínzott és meg is fogdosott, ezek után meg azt várja, hogy segítsek neki egy másik vámpír megölésében... *jönnek elő belőlem a szavak, mindenféle további átgondolás nélkül. Fejem felé fordítom, majd egy könnycsepp hullik le szép pofimon, miközben teljes testemmel is lassan az ő irányába fordulok.*
- Annyira hiányzol nekem. *bököm is ki azt, amit érzek, hiszen annak idején nagyon megkedveltem és bár szerelmet nem éreztem, mégis, fontossá vált, mellettem volt, amikor senki más és most, hogy ő nincs, nincs senkim se és ezt azt hiszem, hogy mostanában kezdem igazán felfogni.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-21, 11:11 pm

*Sikerült most teljesen kizárnia maga körül mindent, s a távolba meredve legalább fejben hazautaznia, de ebből az utazából rántja vissza hirtelen egy ölelés, ami igencsak meglepi, így rándul össze teste, de mikor meghallja az ismerős hangot, nem rázza le "támadóját". A lány szavaira viszont csak megcsóválja kicsit a fejét, de még nem fordul meg.*
-Nem, nem haragszok, csak... megleptél. *feleli, miközben azért már szembefordul a másikkal. Nem szokott ő ennyire figyelmetlen lenni, de most tényleg máshol járt. Lycoris azon kevesek közé tartozik azonban, akinek nem ugrik neki rögtön, ha a háta mögött settenkedik. A lányka viszont mintha zavarban lenne, eleinte nem mer Alexi szemeibe nézni, amikor viszont ismét felpillant, egy különös kérdéssel áll elő.*
-Nem reméltem én senkit. Továbbra sem vagyok olyan viszonyban túl sok emberrel, hogy megöleljenek. Inkább megölnének. *vigyorodik el, s nem is kell túl távoli múltra gondolni, elég ha Tarkh jut eszébe, akinek szintén nem lopta a szívébe magát. A srác viszont immár a párkánynak dőlve kezd el érdeklődni egykori párja hogyléte felőle, s a finn leányzó is mellé dől. Érzi Alexi is, hogy kezük kissé összeér, de hogy ez mennyire szándékos, azt nem tudja, viszont nem undorodik a lánytól, s még csak nem is utálja, így nem is rántja arrébb a kezét, inkább csak a kék szemekbe tekint, ahogy Lycoris mesélni kezd. Amikor viszont arról érdeklődött, történt-e a másikkal valami, nem gondolta volna, hogy eféle választ fog kapni, így szemöldöke össze is szalad, s kissé ingerültebb arccal kérdez vissza.*
-Hogy micsoda? Megfogdosott egy vámpír? Mi a franc van itt? *csattan fel, hisz azért basszus, ennek mégse így kéne mennie. Ez egy feketemágus képző, nem kellenének ide vámpírok.*
-Szóval nem megölni akarta, hanem inkább letapizott és a segítségedet kéri? Biztos, hogy vámpír volt? *elég furcsán hangzik ez az egész, de persze nem arra gondol a srác, hogy Lycoris hazudna, inkább úgy érzi, a másik fél adta ki magát valami olyannak, amihez igazából semmi köze. A könnycsepp viszont a lányka arcán nagyon is valódik, mire a finn srác el is húzza a száját. A következő szavak viszont újabb meglepetésként érik, így egy pillanatra csak nagyokat pislog, majd végül letörli a lányka könnycseppét az arcáról, s meg is simítja azt.*
-Hé, ne sírj már. Tudod, hogy rám számíthatsz. Ha még egyszer találkozol azzal a köcsög vérszívóval, mondd meg neki, hogy ha téged bánt, akkor velem szórakozik, és azt megbánja. *lehet, hogy már nem alkotnak egy párt, s lehet, hogy sosem alkottak tökéletes párt, de akkor is közük volt egymáshoz, Alexi azért megszerette ezt a csinos leányzót, így nem hagyja, hogy csak úgy szórakozzanak vele.*
-Gyere ide. *húzza közelebb magához Lycorist, s át is öleli a lányt. Úgy tűnik, ma érzelgősebb kedvében van, amire a honvágya is rájátszik, na meg az is, hogy a lánnyal sose volt közömbös.*
-Te is hiányzol nekem, de tudod mi volt... Nem szerettél belém, bár talán ez nem is csoda. De attól még bármikor számíthatsz rám, rendben? *simít végig a másik hátán, hogy kicsit megnyugtassa, miközben egy mély levegőt vesz, s a lány ismerős, kellemes illata így az orrába szökik, ő pedig ennek hatására be is hunyja szemeit pár másodpercre.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-21, 11:21 pm

*Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez az egész, de nem szeretném, hogyha esetleg rossz élményként maradna meg Alexiben az ölelésem, hiszen szakítottunk és azóta nem mondhatni, hogy túl sokszor futottunk össze, maximum csak az órákon. De amikor hallom, hogy nem zavarja, csak elmosolyodom picit és végül egy kérdés is előtör belőlem, mire a szokásos, Alexire oly jellemző választ kapom.*
- Pedig lehetnél, hiszen nagyon jó pasi vagy. *mosolyodom is el kedvesen, de az élet valahogy rosszul hozta itt ki a dolgokat, nem is értem, hogy miért nem próbálkoztam jobban, miért nem voltam teljesen mellette én... én nem vagyok teljes ember, úgy érzem, hogy valami hiányzik belőlem, valami, amit még meg kell találnom. Mellé lépek én is, majd a párkánynak dőlve próbálok meg mesélni neki, de amikor rátérek arra, hogy mi történt, Alexi felcsattan, majd mintha hülyének nézne, úgy kérdez tőlem, én pedig fejemet megrázva nézek bele a szemeibe.*
- Félreértettél, ez nem egy találkozás volt, már többször láttam sajnos. Megharapott és éreztem a mérgét, tehát igen, biztos, hogy vámpír... és akkor kínzott meg, amikor nem hagytam magam. A tapizás pedig azért volt, mert látta, mennyire zavar. *sóhajtok is fel, visszagondolva a szörnyű napra, na meg az utána lévő beszélgetésre.* - Viszont mivel harcoltam, látta az erőmet, így egy következő találkozásunkkor a segítségemet kérte, mert ha nem teszem, ismét bántani fog, én pedig nem akarom, de segíteni se neki. *lehetnék erősebb, hiszen magam is harmadikos vagyok, de valahogy nem érzem úgy, hogy képes lennék megvédeni magam, egyszerűen gyenge vagyok. A könnyek is erről árulkodnak, így törölheti le arcomról a könnycseppeket volt párom és már meg is rázom a fejem a szavaira.*
- Soha nem kevernélek bajba. Nem tudom, hogy mi lenne velem, ha az én lelkemen száradna a sikertelenséged vagy ha téged is megkínozna. *ismerem is be, de végül érzékelem, hogy magához húz, így lépkedem elé, majd ölelem át ismét derekát, de most már előről és bújok is oda hozzá, hosszan és aranyosan.*
- Te se szerettél belém... Amin nem is csodálkozom, hiszen annyira unalmas vagyok, nincs bennem semmi különleges, semmi szerethető sem. *pityergek tovább, most valahogy, valahogy egy mély pontra jutottam, ki kell sírnom magam és Alexi most itt van és nem tol el magától. Fejemet lassan felemelem, úgy nézek bele szemeibe, majd lassan közelebb hajolva hozzá ajkam az övére tapad és picit meg is puszilom őt.*
- Bár sose mondtam, de annyira megszerettelek és most olyan üresnek érzem magam. *még egy kis puszi és hogyha engedi, akkor mindezt egy lágy csókká is formálom, hogy óvatosan, finoman élvezhessem ki Alexi csókját, ismét, mint régen. Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet, de magányos vagyok, hiányzik nekem és kettőnk közül csak magamat tudom okolni ezért az egészért, hogy vége lett, pedig mennyire jó lett volna, hogyha engedek neki, hogyha tényleg egyek leszünk, talán még most is vele lehetnék.*

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-22, 12:00 am

*Tényleg nem számított ő most senkire, annyira belefeledkezett a bambulásba, hogy akár simán hátba is tudták volna támadni, de szerencsére most nem egy ellensége lopózott mögé, hanem egykori párja, Lycoris. Amikor viszont a lány azzal hozakodik elő, hogy jó pasi, csak egy kis vigyor ül ki a srác arcára, majd vállat von.*
-Ismersz. Jobb szeretem a káoszt, mint Don Juan szerepében tündökölni. *tény és való, hogy azért szokott ő próbálkozni, hisz nem Lycoris az első lány, akihez köze volt a Mystreioban, és bár azóta nem volt senkivel, hogy vele szakított volna, de Gingerrel is jót szórakozott a minap a vízesésnél, még ha ez csak egyoldalú szórakozás is volt. A balhék és a piszkálódás viszont mindig jobban vonzották, így nem is csoda, hogy több ember lenne ellene, mint vele. Na de ha már Lycoris a párja volt, az a legkevesebb, hogy érdeklődik felőle, hogy miképp telnek napjai, amióta külön vannak, a vámpíros történet viszont igencsak meglepi. Nem érti, hogy egy vámpír miért tenne olyasmit, amit a lány mond, de hamar kiderül, hogy ez nem egy egyszeri alkalommal történt, Lycorist többször kapta el a vérszívó.*
-Megharapott és meg is kínzott? A rohadék... csak kerüljön a kezeim közé. *morogja maga elé a fiú, majd a további szavakra csak megcsóválja a fejét.*
-Még mit nem. Golyófogónak akar a szemétláda, hogy amíg veled foglalkozik a másik, addig ő megtámadhassa. A mocsok dögje. *eddig se csípte a vérszívókat, de így, hogy egy olyan személyre támadt az egyik, aki hozzá közel áll, így csak még jobban gyűlöli őket. Fel is ajánlja Lycorisnak, hogy majd segít neki, ha legközelebb megtámadná a vámpír, a lányka viszont ellenkezni kezd, miközben könnyei is megerednek. Alexi le is törli a szép arcról a cseppeket, majd komoly tekintettel néz a kékségekbe.*
-Engem te ne félts. Én amúgy is mindig bajba keveredek, ha nem az talál be, akkor én keresem. Egy vámpírral több vagy kevesebb már nem számít, de nem fogom hagyni, hogy téged kínozzon és használjon fel a mocskos céljaira. *közelebb is húzza magához a szépséget, hogy átkarolhassa, s a hátát simogatva próbálja kicist megnyugtatni szegény lányt. Közben az is kiderül, hogy bár szétmentek, Lycoris nagyon is hiányolja a fiút, és hát tény és való, hogy Alexinek is hiányzik a másik, nem véletlenül merengett el rajta múltkor az Ereklyetan terem előtt.*
-Nem vagy te unalmas Lycoris. Tény, hogy nem keresed úgy a balhét, mint én, de attól még nem vagy unalmas. *valahogy az egymásba szeretés viszont tényleg nem nagyon akart nekik alakulni. Vagyis hát talán egy kicsit mégis? Hisz ha mind a mai napig hiányolják a másikat, akkor valami azért csak alakult ott. Ekkor viszont Lycoris lassan felemeli buksiját, s közeledni kezd. Nem igazán tudja a srác, hogy most mit is kéne tennie, hisz már nincsenek együtt, elengedték egymást, de mégis... Miért ne? Ajkuk hosszú idő után lassan újra találkozik egy kis puszi erejéig, amit a fiú még csak gyengén viszonoz. Amikor viszont meghallja az újabb szavakat a lánykától, s annak puha ajkai ismét közelíteni kezdenek, lassan ő is közelebb hajol, s viszonozza is a puszit, ami kis idő múlva csókba vált át. Lassan indul ez a csók, mintha ez lenne számukra az első, szinte még félénken érintik egymás nyelveik, de lassan újra belejönnek, mint korábban, s immár Alexi is jobban magához húzza a szép finn lánykát. Egy idő után azért ajkaik mégis elválnak, s a fiú újra a kékségekbe tekint.*
-Vajon miért csak utólag tudjuk kimondani, hogy megszerettük egymást? Akkor miért nem ment? *kérdi, s ezzel bizony elárulja azt, ami talán már abból is egyértelművé vált a másiknak, hogy nem tolta el, hogy bizony elég közel került hozzá a szépség, még ha ez akkoriban nem is derült ki teljesen. Továbbra sem tolja el magától a leányzót, csak áll ott némán, magához ölelve a másikat, próbálva Lycoris szemeiből kiolvasni a választ, bár nem valószínű, hogy abból rá fog jönni.*

//fagy//

Tárgy: Re: 2. emeleti folyosó 2012-07-26, 6:01 pm

*Tök elterveztem mára egy csvargós napot főleg most, hogy nincs olyan meleg kellemesen hűs minden erre tessék! Esik! Esik ez a nyavalyás eső. Ugyan nem vagyok cukorból, nem fogok elolvadni ha, kimegyek az esőbe, de melyik ember szeret esőbe programot szervezni? Szeretek néha kiállni az esőbe, hogy élvezzem, ahogy lehűti, bőrömet vagy csak érezzem, ahogy végig csurog bőrömön, de azt is csak akkor, ha szépen csepereg, de ez szakad! Kimegyek, és fehérneműig vizes leszek.
Kicsit búslakodva figyelem az időjárást végül úgy döntök, hogy nem bírok tovább a fenekemen csücsülni, ezért átdobom vállamon a táskát és már megyek is. Különösebb célom nincsen, hagyom, hogy Nagani menjen, amerre szeretne én pedig mélázva töprengek tovább. Mostanában egy csomószor eszembe jutott az árvaház, hogy mi van az ottani gyerekekkel és a tanárokkal, dadákkal. Az én nevelő nőim idősebbek voltak és ezalatt a két év alatt valószínűleg már lecserélődőt a fél testület, lehet, hogy majd ráveszem Brunót, hogy nézzünk el arra… bár most nem úgy, mint legutóbb. Bár most lesz a szülinapja lehet, meglepem az utazással…. ezen még agyalnom kell.
Mire gondolataimból feleszmélek máris a második emeleti folyosón találom magam. Szerencsére ez nem olyan sötét, mint a többi, sokkal barátságosabb, de amit nagyon szeretek benne az a kilátás. Az ablakok ki vannak párnázva, amit ki is használunk famulusommal. Követem példáját és mellé ülök, miközben hátát kezdem el simogatni, mire mély dorombolásba kezd. Kinézve az óceánt és a közeli szigetek figyelem még mindig Bruno ajándékán töprengve. *

» Curriculum- első emeleti folyosó
» Alagsori folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)