Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 8:20 pm

*Fiatal fiú ólálkodik a környéken. S hogy ki ez a fekete, kissé sötét hangulatú egyén? Nos ő csak Sairus, aki most egy kis sétára indult el ezen a koránt sem meleg vidéken. A fiún egy fekete nadrág, valamint egy hosszúkás bokáig érő kabát is van, aminek a nyak részét fekete prém védi. Bár nincs annyira össze húzva a fiú körül, azt se lehet mondani , hogy nem nyújtana elegendő védelmet. Lábán acélbetétes helyezkedik el, s így igencsak nehéz, de tempós léptekkel halad feljebb és egyre feljebb, figyelve, hogy egyre magasabbra ér. Valóban megéri ide feljönni, hiszen, ha az ember elég magasra megy nagyon szép kilátásban lehet része. Út közben viszont nem sokkal előtte, egy másik alakot is észre vél venni, akit a hajáró, s abból amit lát be is tud azonosítani. Elég messze van tőle, nem hinné, hogy beérné, de nemsokára már azon kapja magát , hogy fel is kiállt neki.*
-Hecate.....*kiállt kicsit hangosabban, majd ha a lány meghallja, és esetleg be is várja, gyorsabbra véve a lépéseit, nemsokára a lány mellett terem, és egy kissebb öleléssel üdvözli is a fiatal görög lánykát.*
-Szia...... Lentebb láttalak... gondoltam akkor már szólok, hogy mehetnénk talán együtt is. Hogy vagy?*kérdezi, elengedve a másikat, s oldalra döntött fejjel figyeli a választ.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 8:35 pm

*Csak nyugodtan sétálgatok felfelé a hegyen, egészen addig, amíg meg nem hallom, hogy valaki a nevemet kiabálja. Hirtelen fordulok meg a tengelyem körül és észre is veszem a legeslegjobb barátomat, Sairust, így máris elmosolyodom, miközben türelmesen várom, hogy odaérjen hozzám. Ahogy viszont hirtelen megölel, kissé meglepődök, hiszen legutóbb nem váltunk el igazán boldogan egymástól, de mindenesetre fejemet a vállára hajtom - vagy inkább a mellkasára, hiszen picinyke vagyok - és kezeimmel át is ölelem.*
- Szia Sairus. *köszönök neki kedvesen, majd végül kibontakozok az ölelésből és hallgatom is szavait.*
- Jól tetted, menjünk. *intek fejemmel felfelé és hogyha minden igaz, akkor nemsokára együtt folytatjuk tovább az utunkat, miközben vállat vonogatok a kérdésre.*
- Hát, minden rendben. Beszélgettem Mordreddel és úgy érzem, hogy most már nem akar megölni, aztán találkoztam egy jó fej sráccal is. Még elsős, de egész jól elvoltunk. *mosolyodom el, hiszen újra megismerhettem egy embert és ez számomra mindig is örömöt jelentett.*
- És még Mr. Cornwladdel is sikerült beszélnem, tehát elég sokfelé mászkáltam és elteltek a napjaim. Na és te hogy vagy? *kérdezem kíváncsian, miközben olykor a gyönyörű tájat nézem, na meg néha a fiút is, kihez néha menet közben hozzáér a kezem, de csak éppen hogy súrolja, semmi több.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 8:46 pm

*Lehet hogy meglepődik a lány, de a fiú úgy érzi, hogy a múltkor eléggé rossz hangnemben válltak el, nem szeretné, hogy ez sokáig így maradjon, hiszen kedveli a lányt, és a barátja is.Csupán csak bólint a szavakra, majd nemsokára ő is megindul Hecate mellett, és még kérdéseket is tesz fel, amire úgy tűnik nemsokára megkapja a válaszokat.*
-Hát úgy tűnik, hogy akkor ezek jó hírek...bár azt hittem hogy a múltkori után nem akarsz vele össze futni.*mondja komoly, de persze nem bunkó hangnembe, végül csak elmosolyodik.*
-Örülök hogy találsz olyan embereket, akikkel jól elvagy. Amúgy úgy mondtad mintha te nem lennél elsős...*mondja egy kisebb vigyorral, majd tekintete kérdővé válik.*
-És? Mennek az órák? Ha jól gondolom páron már túl vagy.*mondja, s nemsokára hallja, hogy a lány még Mr Cornwlade-el is össze futott, ami cseppet meg is lepi.*
-Csak úgy találkoztál vele vagy mi? Amúgy már most több magiszterrel beszéltél mióta itt vagy mint én, aki már másodikos vagyok. És miről ment a csevej?*kérdezi nyugodt hangon, majd pár pillanatig csendben folytatja az útját. Látszik a pillantásán, hogy agyal valamit, az érintkezéseknél is csak picit elmosolyodik, végül felsóhajt.*
-Nem akartam a múltkor bunkó lenni. Szóval ha megbántottalak szeretnék bocsánatot kérni.*mondja most jóval komolyabb hangon, miközben pillantása is kitartóan figyeli a másikat.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 8:52 pm

*Mesélgetni kezdek Sairusnak, ha már így érdeklődik és amikor Mordredre kerül a téma, csak vállat vonok.*
- Amikor összefutottunk nem akartam meghátrálni és egész normálisan sikerült elbeszélgetnünk... *most kerülöm is picit a fiú pillantását, nem igazán szeretném elmondani neki, hogy miről, így hamar át is térek Chrisre, aki igazán szimpatikus srác és még helyes is, bár olyan kis szerény, akár csak én.*
- Nem úgy, csak meséltem és ne kötekedj velem. *bököm kissé oldalba, majd végül Demient is szóba hozom és közben Sairus még az órákról is kíváncsiskodik.*
- Hát, fogjuk rá, hogy mennek. Halotti mágiára nem mentem be, de majd be fogok, most már biztos, mert találkoztam az első Misztikus lények ismeretén a halott mamámmal. Kissé átértékeltem a dolgokat. *bólogatok párat, csak úgy magamnak, majd a magiszteres kérdezősködést hallva kissé kuncogni kezdek.*
- Igen, csak úgy. Pont arra jártam, amikor gyakorolt és beszélgettünk és nagyon kedves volt velem. Képzeld, azt mondta, hogy ügyes vagyok, mert hogy olvasta az aktám. *csillannak meg szemeim, majd folytatom.* - Meg szóba került a halotti mágia és ilyesmik. *nem akarom itt mondani, hogy Sairus-ról is beszéltünk, miért tegyem? Már így is túl sokszor jár az eszem rajta és bárkivel beszélek, mindig szóba jön. Nem kell ezt neki tudnia, mi csak barátok vagyunk, ehhez is fogom tartani magam - legalábbis igyekezni fogok. Na de a bocsánatkérés picit meglepve ér, így meg is állok, majd feltekintek sötét szemeibe.*
- Igen, sikerült múltkor és rendben, bocsánatkérés elfogadva. Úgy se tudok rád hosszú távon haragudni. *mosolyodok el lágyan, miközben hamarosan ismét megindulok és bár nincs célunk, jó most egy picit így, önfeledten sétálgatni.*
- És veled történt valami érdekes? *kíváncsiskodom én is, hiszen engem is érdekel ám, hogy ő kikkel futott össze, illetve hogy min ment keresztül az elmúlt napokban.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 9:14 pm

-Áh értem, jól is tetted hogy nem akartál , nem szabad.*mondja egy félmosollyal, ő is így csinálja, bár neki sokkal több balhé származik abból a bizonyos, bátorságból ami benne van. Észre veszi ám a pillantás kerülést, de nem teszi szóvá, csupán csak arcán látszik némi kis szomorú jel, a következőre csak elvigyorodik, és kissé eloldalaz a bökésre.*
-Oké megértve, akkor nem kötekszek... tőled jobb is félni, a végén megint elkapsz egy taroló átokkal.*mondja mosolyogva, végül pedig áttérnek az órákra is, és a fiú egyre jobb dolgokat hall. Meglepik de kellemesen.*
-Hmm azt akarod mondani, hogy már nem nem félsz annyira tőle? Vagy nem tartod annyira meggyalázásnak? Azt hiszem tényleg megváltoztál. De örülök hogy jól mennek a dolgok...*mondja nyugodt hangon, hiszen így is van. Tényleg örül, na de szóba jön Demien is.*
-Mondtam, hogy nem harapják le a fejed. Az pedig hogy okos vagy nem kétség...*mondja mosolyogva, de nem firtatja a továbbiakat, hiszen úgy tűnik, hogy a halotti mágiás dologra nem akar annyira kitérni a lány , így aztán nem is faggatja, végül aztán bocsánatot kér. Mélyen bele is néz a szemeibe, látszik hogy komolyan gondolja amit mond.*
-Tudom, hogy néha bunkó vagyok... és azt is hogy nehéz néha elfogadni ezt. De annak örülök hogy nem haragszol..*mondja nyugodt hangon, és már el is indul ismét vele. A kérdésre viszont csak megrázza a fejét.*
-Nem... nem igazán volt semmi. Fent voltam a szobámba, vagy órára mentem, de nem igen mozogtam kint, tudod a végén még azt mondanák rám , hogy túlságosan szociális vagyok. Nem akarom elrontani a jó híremet.*mondja végül mosolyogva, de az igazság az , hogy egy ideig nem is nagyon akart emberekkel találkozni, még ha néha össze is futott valakivel.*
-Amúgy meddig megyünk? Mert feljebb már kezd hűvös lenni, és szerintem ott még az erős havazás se kizárt. Rendesen felöltöztél?*lehet most kicsit apáskodóan szólt, de attól még féltheti a lányt, végül csak mosolyogva a távolba néz.*
-Azt mondják, hogy volt rá példa, hogy a hegyről egy eddig ismeretlen helyre jutottak...... ahol van valami elátkozott falú is. Vsak pár diák. Nem tudom mennyire igaz, de érdekes lehetett....*fejzi be. Maga se tudja miért mondta, csupán csak azon kapja magát, hogy már végig is mondta a mondatot.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 9:23 pm

*Mesélgetni kezdek Sairusnak, így kerül először szóba Mordred, majd Chris és végül a fiú magisztere is, de nemsokára már azon kapom magam, hogy a halotti mágiához való viszonyomat kellene kifejtenem, így láthatóan elgondolkodok a dolgon, hogy most mit is kellene mondanom.*
- Hát igen, valami olyasmi. Végülis, lehet, hogy még egyszer hasznosnak fogom találni, tehát ideje megbarátkoznom vele. Na meg, így legalább nem fogok annyira különbözni tőled. *bököm ki még ezt is, majd végül megtörténik a bocsánatkérés is, ami azért jól esik, hogy megteszi, hiszen eléggé fájt akkor, hosszú ideig.*
- Nem a modorod az, amit nehéz elfogadni, de már nem bánom, örülök, hogy a barátod lehetek. *mondom kedvesen és már tovább is sétálunk, miközben érdeklődni kezdek felőle és ahogy hallom, vagy nem történt vele semmi vagy egyszerűen csak nem szeretné az orromra kötni. *
- Lehet, hogy igazad van, feljebb már hideg van és nem igazán öltöztem be melegen, tehát elindulhatnánk lefelé is, ha gondolod... *mondom és ekkor hallom a fiú rövid történetét, mely igazán érdekesnek nevezhető, így tekintek fel ismét a havas csúcs felé.*
- Akkor azt hiszem, hogy nem akarok oda eljutni. Most nem akarok gondot, van így is elég. *mondom egy apró sóhaj mellett, majd kis idő múlva ismét megszólalok.*
- Arra gondoltam, hogy jóban kellene lenned Mordanaval. Tudod, ő segíthet a méreg ellen és... szerintem ez nem lenne mindegy. *pillantok fel rá és remélem, hogy nem fog elkezdeni majd osztani, de egyszerűen szeretném, ha nem lenne baja, még akkor is, hogyha nem engem választ majd párjául, hanem mást.*
- Szeretném, ha sokáig velem maradnál. *bököm végül ki, miközben mereven bámulok előre az útra.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 9:37 pm

-Ó ezt vehetem bóknak is hogy nem akarsz tőlem különbözni?*kérdezi kissé vidámabb hangon mosolyogva, de bólint is.*
-Igen. Soha nem tudhatod, mikor mire lehet szükséged. Ki tudja még mit hoz a jövő.*csupán csak ennyit mond, még mindig mosolyogva, derűs hangon, hiszen most nincs rosszul. Olyan tud lenni mint régen. Nemsokára viszont bocsánatot kér, és a lány úgy tűnik el is fogadja.*
-Én is hogy a tied. Na de ha nem a modorom, akkor mim?*teszi fel a költői kérdést, persze nem muszáj válaszolnia rá a lánynak, csupán csak kíváncsi volt a fiú. Nemsokára viszont mesélni is kezd arról, amit hallott itt.*
-Hát.. ha szeretnél mehetünk még, csupán csak mondtam, de ha akarod mehetünk lefelé... Nem akarom hogy megfázz..*fejezi be csendesen a mondatot, de a következőre kissé meglepődik.*
-Elmesélheted mi nyomja a lelked, tudod hogy érdekel...*mondja, de úgy tűnik Hecate kiböki mi a baj, így a fiú ameddig a lány el nem mondja, csendben hallgatja őt, végül csak megáll vele szembe, majd kezeivel hátra tűrve a másik haját a kezébe veszi az arcát.*
-Még mindig attól tartasz, hogy feldobnám a talpam?*kicsit elmosolyodik, majd lehunyva a szemét felsóhajt.*
-Tudod elég sokat agyaltam a multkori óta... Nem fogom feladni, de nem hinném, hogy csak ő segíthetne rajtam. Na meg nem is vagyunk, és nem is leszünk szerintem olyan jó kapcsolatba.... * mondja, s mikor kinyitja a pilláit csak ismét elmosolyodik.*
-Veled fogok maradni......ne aggódj. Mondom kicsit változtattam a gondolkozásomon. Na meg te ahogy ismerlek tartod bennem a lelket, szóval nem fogok csalódást okozni.*mondja egy félmosollyal, miközben közelebb hajolva a lány egy puszit is kap a homlokára.*
-Nem akarom hogy ezen agyalj, én se fogok...*fejezi be csendesen, és ha minden igaz folytatják az útjukat.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 9:53 pm

- Igazából nem annak szántam... *kezdek bele, majd fejemet hamar a fiú felé fordítom.* - Csupán csak mindenki azt hangoztatja, hogy én túl jó lány vagyok hozzád képest, lehet, hogy ez a baj. Hogyha én is sötétebb leszek és gonoszabb gondolkodású, akkor talán nem fogok annyira különbözni és talán te is el fogsz fogadni. *bököm ki azt, ami fáj és foglalkoztat még mindig és amikor hallom a következő kérdést, csak fejet csóválok.*
- Nem hiszem el, hogy nem tudod... *sóhajtok fel.* - A döntéseid azok, amiket nem vagyok képes elfogadni. *nézek komolyan a szemeibe, majd nemsokára el is indulunk lefelé, mint mondtam, nekem is jó ez az út és amikor rákérdez arra, hogy mi a bajom, bizony beszélni kezdek és nem is állom meg azt, hogy elmeséljem a véleményem. Ekkor sétál elém, majd tűri hátra szép, csillogó hajam és amikor kezeibe veszi arcom, csak picit elpirulok, hiszen rég került ilyen közel hozzám és úgy hallgatom a szavait.*
- Persze, hogy tartok, már az álmaimban is. *emlékszem vissza arra az estére, amikor Chris-el filmeztünk és nyüszögni kezdtem a rossz álom miatt. Szerencsére a fiú felébresztett, mert ha nem teszi... áh, nem is szabad arra gondolni. *
- Szerintem pedig ő tudna segíteni, csupán csak meg kéne próbálnod. *vágom vissza rögtön, majd amikor hallom, hogy velem marad és hogy változtatott a gondolkodásmódján, tekintetem kíváncsian csillan meg.*
- Mire gondolsz? *kérdezem, de már érzem is a homlokomon a puszit, így lehunyom szemeimet, majd felsóhajtok. Már egy pillanatra azt hittem, hogy én kellek neki, mint egy nő, de erről szó sincs, ismét hülyét csináltam magamból, már ki tudja, hogy hányadszorra.*
- Rendben, igyekezni fogok. *megígérni nem tudom, de ez a legegyszerűbb, viszont amikor elenged, csak egy pici ideig lassan veszem a levegőt, próbálva megnyugodni, majd utána pillantok és végül lábaim is mozogni kezdenek.*
~ Miért nem adom már fel? Annyira egyértelmű, hogy nem úgy tekint rám. ~ *legszívesebben elfutnék most, jó messzire, ahol kibőghetem magam, de nem szabad, erősnek kell maradnom, sőt, tényleg úgy tennem, ahogy ő kéri, a barátjának maradnom.*
- Sairus! *állok meg hirtelen, majd veszem elő a pálcámat. Barátként kellek? Hát jó, akkor tegyünk meg mindent azért, de valahogy le kell vezetni a feszültséget.*
- Gyakoroljunk egy picit, védd magad! Reducto! *szólalok meg komolyan és mivel itt hatalmas a tisztás, nyugodtan tudunk gyakorlatozgatni, de az biztos, hogy most muszáj valamit tennem, mert megőrülök, így kezdek egy tarolóátokkal és tudom, hogy erősebb nálam, de nem fog úgy bántani, abba biztos vagyok.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 10:11 pm

*HÁt igen bakot lőtt, a lány nem annak szánta, de hát nincs mit tenni, csak hallgatja tovább Hecate szavait, és kicsit ő is elkomolyodik a hallottakon. *
-És mióta kell érdekeljen téged, vagy akár engem mások véleménye? Túl jó...? Kik mondják ezt? És az miért baj, attól még nem kedvelhetlek, vagy te nem kedvelhetsz? Ez az egész lassan olyan mintha csak attól függne egy egy kapcsolat ki milyen.*látszik rajta, hogy kicsit rosszul érinti a dolog, végül csak megcsóválja a fejét.*
-Ez nem helyes gondolkozás, hogy sötétebb leszel, és a többi. Azért nem mert én így is elfogadlak, és kedvellek. A legnagyobb baromság, ha valaki miatt akarsz megváltozni. Én így is elfogadlak*mondja végül, majd a sóhajra kicsit elkomolyodik, de arcán most inkább szomorúság látszik mint komolyság.*
-Csak egy kis időt kérek, semmi többet... Nekem se egyszerű, és nem tudhatod hogy én mit érzek..*válaszolja nyugodt hangon, a következőre viszont elcsodálkozik.*
-Rólam álmodtál?*kérdezi, majd a téma tovább megy és nemsokára Mordanararól is szó esik.*
-Tudom, hogy lehet, hogy tudna, de mit érek vele? Könyörögjek neki vagy mi? Akkor se biztos hogy segítene, és még lehet csak ki nevetne, a másik meg, hogy nem akarok jóba lenni valakivel csak azért hogy megmeneküljek. Ha van rá lehetőség, akkor megtalálom én a titok nyitját, hogy meggyógyuljak.*mondja magabiztosan, és a szavaiból kiderűl , hogy tényleg nem akarja feladni, bár nem tudni mi vitte rá erre, de most tényleg más a fiú. Csupán csak kezei közé veszi a fejét, és a kérdésre elmosolyodik.*
-Arra, hogy nem fogom feladni, és nem is akarom, csak még meg kel magamba erősítenem a gondolatot.*mondja derűs hangon, végül megtörténik a homlok puszi is. Ezután pedig nyugodtan haladnak a tisztásig, viszont itt a lány elég hirtelen lépésre szánja el magát, és ennek következtében, a fiú nemsokára pár métert repül is hátra, alaposan bevágva a hátát.*
-Áuuuu... *~Másodszorra cseszi át a fejem~*nyög fel, miközben felállva előveszi a pálcáját, és a lány fele néz.*
-Azért várhattál volna addig, ameddig mondom, hogy oké vagy hogy felkészüljek... de utólag oké... kis mozgás nem árt.. Reducto!*mondja vissza felé, a másiknak bökve. Nem akar komolyan harcolni, de úgy biztos, hogy megnehezítse a lány dolgát.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 10:23 pm

- Sairus, ne kapd fel a vizet, én csak azt mondom, hogy sokak szerint nem kellene próbálkoznom nálad, mert nem illek hozzád. *mondom végül kissé lehajtott fejjel, de neveket már nem óhajtok mondani.* - És elgondolkodtam azon, hogy talán igazuk van, talán ezért utasítasz el mindig. *mondom még hozzá és végül hallom, hogy ő elfogad így, amit eddig éreztem is, de kissé kezdem már kétségbe vonni mindezt. *
- Hogy időt? De mégis mennyit? Már mióta tart ez, két hónapja kérsz időt? És közben észre se veszed, hogy engem teljesen tönkreteszel, nem akarom tovább húzni ezt az időkérést, inkább mondd a szemembe, hogy nem kellek, minden könnyebb lesz. *nézek most már komolyan a szemeibe és az utolsó szavai oly igazak, már tényleg nem tudom, hogy mit érez, kezdem elveszíteni már a reményt. Na de az álomra való rákérdezésre csak bólintok.*
- Igen, azt álmodtam, hogy meghaltál. De az elvileg hosszú életet jelent... *magyarázom és ezek után hozom szóba Mordanat is, hogy talán ő segíthetne.*
- Szerintem megpróbálhatnál segítséget kérni tőle, nem halnál bele... *mondom egy apró sóhaj mellett, majd ez után kapom meg a puszit is, de végül teljesen rosszul érint már ez az egész. Ismét találkoztunk, de nem tudom magamban tartani tovább az érzéseimet, melyek úgy kavarognak bennem. Így hívom hát ki egy kis gyakorlásra a fiút, akinek azért időben szóltam, de ezek szerint már repül is, de valahogy tekintetem most még mindig kemény marad, nem tudom megsajnálni, megérdemelte, igen, nem is picit, de már jön is a támadása, amit könnyű szerrel hárítok, azért Mordreddel eddig valahogy keményebb volt.*
- Protego. *hangzik tőlem a pajzs bűbáj, majd ez után egy keményebb átokkal támadok.*
- Sectumsempra. *igen, meg akarom sebesíteni, ez a harc most komolynak ígérkezik részemről, le kell nyugodnom, mert valami furcsa dühöt érzek, amit még szinte soha. Nem szeretem, ha játszanak velem vagy az érzéseimmel, én maradjak csak a jó barát, de ő azt tesz, amit akar, nem, ez nem így működik és láthatóan valami zavar, nem is picit, így hát kezem is kissé megremeg, de az átok létrejön és meg is indul Sairus felé.*
- Mutass egy másodikos átkot, kíváncsi vagyok, mit tanultok. *szólok most már oda a fiúnak, tényleg érdekelne, hiszen elvileg azok az anyagok keményebbek és igen, azt szeretném, hogyha ő is megtámadna, nem pedig csak ilyen gyenge varázslatokat szórna rám.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 10:38 pm

*A fiú viszont úgy tűnik nem nyugszik le olyan könnyen, bár nem kiabál, hiszen nem szeretne veszekedni de arcán érezhető a feszültség. Végül csak lehunyja a szemét.*
-Nem kapom fel a vizet, egyszerűen csak mint tudjuk mindketten nem ez a baj. Nem mások tanácsait kéne hallgatni akik nem ismernek engem... És azt hiszem nyíltan elmondtam, hogy miért utasítalak el, és akkor tudhatod azt is hogy nem veled van a baj... Velem..*mondja végül, remélve, hogy ezt a témát lezárják, hiszen kedveli nagyon a lányt, és nem akar össze veszni vele, pedig már jó ideje csak a feszültséget érzi.*
-Én azt hittem hogy barátok vagyunk..... Nem mondanám soha hogy nem kellesz.... És nem akarlak tönkre tenni.*csupán csak ennyit mond most már, és Mordana is szóba jön, de előtte még az álom.*
- Nem kell az álmoknak hinni Hecate. Élek, és virulok..~legalábbis egyenlőre~*mondja majd , jöhet Mordana amire már csak felsóhajt.*
-Ha megígérem, hogy megpróbálom felhagyunk ezzel a témával? Nem akarok akkor is erről beszélni, amikor még élek, ráérek pár év múlva, lehetne több témánk is ami nem okoz ilyen feszkót.*mondja most már kimérten, hiszen nem akarja a feszültséget, de úgy tűnik már késő, ezután jön a lány átka, amire a fiú elrepül. Neki ez kicsit gyors volt, de hát nem halt bele. Nemsokára ő támad, de miközben figyeli a lányt, észre veszi, hogy ez bizony komoly.*~Ennyire megbántottam?~*kérdezi magát, miközben a pálcát maga elé emeli.*
-Protego.....*mondja ki, hárítva az átkot a következőre viszont egy pillanatra megmerevedik. Nem tanultak még olyan támadó átkot, kivéve egyet, de azt nem fordítaná a lány ellen.*
-Nem tanultunk eddig támadó varázslatokat ember ellen, csak egyet, de azzal ne is várd hogy megtámadjalak, a barátom vagy..*és egy olyan barát, akit soha nem akarna bántani, így csak lendül a pálcája, és mondja a következő igét.*
-Incarcerandus*lehet hogy gyengén harcol, de nem az ő ötlete volt a párbaj, nem érti a lány viselkedését...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 10:47 pm

- Mindig ezt mondod. *fordítom el végül a fejem, ezt nem akarom tovább hallgatni és amikor mondom, hogy mondja egyszerűen, hogy nem akar engem és minden egyszerűbb lesz, nem teszi...*
- Nem mondanád... értem. *bólogatok párat, de egyre inkább érzem most már a hónapok óta összegyűlemlett feszültséget, amit le kell vezetnem, muszáj, mert már nem bírom ki és így mesélek az álomról, majd Mordanaról is, de ő csak témát akar váltani.*
- Igen, akkor felhagyunk és eddig is volt más témánk is, de ezek szerint téged tényleg nem érdekel, hogy mit érzek. *vágom oda neki és hamarosan már repül is pár métert és mindezek után kivédi, majd kijelenti, hogy nem támad meg olyan átokkal, amit másodikban tanultak.*
- Ennyire nem lehetsz gyáva... egy átkot túl fogok élni, na meg, ne hidd azt, hogy eltalálsz vele biztosan. *a következő átka viszont a fiúnak szintén gyenge, így egy újabb pajzs bűbáj következik.*
- Harcolj már normálisan Sairus! Tényleg Mordred ezerszer erősebb nálad. *mondom ridegen és valahova a fiú lába alá célzok, de picit elé.*
- Deprimo. *és ha minden igaz, a földet igyekszem kirobbantani előtte, igen csak dühösen, majd ez után rögtön jöhet egy másik támadásom is.*
- Sectumsempra. *ismét el akarom találni, hogy vérezzen igen, szenvedjen úgy, ahogy én már oly régóta, mert ahogy nézem, egyáltalán nem érdekli, hogy mit érzek, hogy mi van velem és eddig türelmes voltam, de nem, ez nem mehet így tovább, de magam se tudom már, hogy mit teszek és mondok, teljesen kikeltem magamból, ez nem én vagyok, nem is értem, hogy mi történik velem.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 11:09 pm

*Az első pár szóra nem mond semmit, most már kezd ő is ideges lenni, lehet hogy ő e érti meg a lányt, de ez fordítva sem igaz, tényleg nehéz eset ők ketten. Nem tudnak csupán csak erősen barátok lenni? Úgy tűnik nem, bár ezért nem hibáztatja a lányt , hiszen ő is többet érez iránta, még ha nem is mondaná.*
-Tökéletes akkor majd beszélek vele, bár úgy is hasztalan lesz.*mondja kissé már komorabb hangon, az érzésekre pedig mintha megütötték volna.*
-De érdekel, és nagyon sajnálom hogy én én vagyok és nem valaki más..... csak azt nem tudom miért kellett elhitetned velem, hogy más vagyok mint amit a többiek mondanak, ha ennyire így gondolod*mondja most már szomorú hangon, de idegességgel karöltve is. Tényleg egy ideje már ez a kapcsolat is veszekedésből áll, amit kezd nem bírni a fiú. Na de nemsokára párbajozni kezdenek, és a fiú bizony nem akar fájdalmat okozni a másiknak.*
-Nem vagyok gyáva, csupán csak nem akarok fájdalmat okozni....*szól vissza, de a lány nem hagyja abba, az átkai ki lesznek védve, ezen a fiú nem lepődik meg, hiszen nem támadott erősen nem is ez volt a célja.*
-Oké.. akkor erősebb nálam most már leállnál..?*próbálkozik, hiszen szeretné, ha a lány abba hagyná ezt de ekkor jön a robbanás, amire a levegőbe repül és egy csattanással ér földet, az átok pedig az oldalát éri, amire a fiú már fel is nyög. Fájdalmas tényleg ,és bizony vérzik is, de ismét feláll. Nem szól semmit csupán csak a pálcát a tenyerére teszi.*
-Visius Seronia...*mondja ki hideg hangon, majd a lány fele irányítva az eszközt, ha Hecate figyel, érezheti, hogy a szeme alól vér csordogál elő... és hogy ha ellen akar állni a fiú akaratának, az bizony rettentően tud fájni.*
-Azt akartad, hogy mutassam meg milyen vagyok? te is úgy akarsz látni mint ők? Vagy csak azt akarod hogy téged is úgy bántsalak mint ahogy mindenkit.*kérdezi hideg hangon, miközben koncentrálni kezd.*
~Fogd meg a bal kezeddel a nyakad és szorítsd~*adja ki a parancsot, és ha minden igaz a lány ezt is fogja tenni, ha ellenkezne az fájna neki... *
-Vagy csak félni akarsz tőlem?*folytatja a kérdéseket, látszik, hogy most besokallt, de végül le ereszti a pálcáját, és mély levegőket vesz. Látszik az arcán, mintha ő maga is szenvedne, és valami fura csillogás meg is jelenik a szemében, talán könny... Nemsokára viszont megfordul, és a válla felett néz vissza Hecatere...*
-Most pedi tűnj el a szemem elől... látni se akarlak, se most se máskor.....*és már el is indul, és bizony a teste remeg, fáj amit tett, ő maga se akarta, ahogy ezeket a szavakat se gondolta komolyan, de talán így lesz a legegyszerűbb és Hecatenek se okoz fájdalmat... Megszokta a magányt, miért ne élhetne így tovább? AMúgy nem megy túl messze, úgy száz méterre sétál el, egészen egy nagyobb szikláig ahova aztán le is ül..*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 11:25 pm

- Mert egyszerűen nem küzdesz, beletörődtél abba, hogy meg fogsz halni és kész, nem teszel ellene semmit. Én viszont annyira próbálok melletted állni, de úgy érzem, hogy még ez se elég neked. *mondom igen csak komolyan, most már egyre dühösebben a fiút nézve, majd nemsokára jó pár dolgot a fejéhez is vágok, amik bár nem lehetnek kellemesek, annyira még se durvák, hiszen nem lennék rá képes, hogy borzasztóan megbántsam és szerintem ezzel ő is tisztában van. De még se tudok leállni, egyszerűen azt akarom, hogy ő is érezze a fájdalmat, amit én érzek és így kissé fizikálisan is rásegítek a dologra, így repül fel, majd találja el a kaszaboló átkom, de még engem is meglep, hogy milyen sikerrel sikerült mindezt elvégeznem, tényleg szép volt, de ekkor látom meg, hogy vérzik, így a pálcám hirtelen engedem le és arcom is fehérré válik, láthatóan nem ezt akartam. Amikor viszont varázsolni kezd és a pálcáját rám emeli, hirtelen kiálltok fel az ismeretlen fájdalomtól, majd szemeimből vér tör elő, én pedig ijedten fogom meg az arcom, kenve el rajta a véremet is, hiszen nem értem, hogy mi történik.*
- Sairus... *kezdem kissé halkabban, majd ekkor hallgatom a kérdéseit, melyekbe beleremegek, de a vér nem áll el és a fájdalom se.*
- Én csak azt akarom, hogy szeress... *mondom kérlelő hangon, de ekkor érzem meg, hogy bal kezem megmozdul, de nem, nem akarom, hogy az történjen, így kissé felkiálltok ismét a fájdalomtól, miközben a szemeimből már nem csak vér, hanem könny is megindul.*
- Nagyon fáj... *nyöszörgöm, de végül feladom az ellenkezést és bal kezem erősen a nyakamon köt ki, én pedig köhögni kezdek, próbálkozva védekezni, de semmi sikerrel és iszonyatos ez a fájdalom, hiszen próbálok még mindig ellenállni, de ez egyre rosszabb. Most már válaszolni se tudok a kérdésére, de ahogy a pálcát leengedi, úgy rogyok hirtelen térdre és két kezemmel a földben kapaszkodom. Teljes testemben remegek, miközben könnyeim is megerednek, ez most nagyon durva volt, soha nem gondoltam volna, hogy erre képes és csak lassan emelem fel a fejem, még mindig kissé félve ez az egész után és hallgatom a szavait, mi szerint tűnjek el és soha többé nem akar látni.*
~ Most pedi tűnj el a szemem elől... látni se akarlak, se most se máskor...~ *ezek a szavak visszhangoznak a fejemben, kegyetlenül kínoznak, oly nagy ez a szenvedés. Nem, ez nem lehet igaz, hogy szúrhattam el? Hogy... hogy tehettem és most többé látni se akar. Már megszólalni se tudok, érzem, ahogy ajkam megremeg és egyre több könny folyik végig véres arcomon, miközben csak nézek utána és most már a fájdalom se számít, semmi se számít, egyszerűen megsemmisülve érzem magam. A pálca is elgurul tőlem egy kicsit, én pedig még mindig távolodó alakját nézem.*
- Sairus, ne tedd ezt, kérlek... *szólok még pár szót, halkan, de talán meghallja, miközben egyre jobban érzem, hogy ezt nem bírom ki, ez most sok volt, ez az egész, pedig olyan szépen indult a nap. Utána mennék, de lábaim nem engedelmeskednek, semmit se tudok tenni, csupán csak oldalra dőlök, akár egy báb és zokogok, miközben összehúzom magam, ahogy csak tudom. Legszívesebben fel is kiáltanék, de nem teszem, csupán csak fekszem tovább a földön és hogy meddig? Nem tudom, nem számít, most már semmi se számít, már az élet se olyan szép, kellett nekem szerelembe esnem. De még mindig nem értem, hogy erre hogy volt képes, ilyen szavakat mondani és ekkora fájdalmat okozni. Én ezt soha nem tudtam volna megtenni... csak remegek tovább, most már egyre erőteljesebben és a sírás se marad abba, miközben kezeimet oly erősen szorítom ökölbe, hogy ne adjak ki hangokat ajkamon, hogy körmeim a húsomba fájnak, így jó pár sebet okozva magamnak, de ez most nem érdekel, valamit tennem kell, utána mennék, de tudom, most már tudom, hogy nem kellek.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-05, 11:50 pm

-Ha bele törődtem volna már rég meg öltem volna magamat, erre nem gondoltál?*kérdez vissza most már kissé nagyobb hévvel, bár maga se tudja, hogy mennyire lenne képes ilyesmire de nem is számít. Nemsokára elkezdődik a harc, és úgy tűnik mindketten egyre dühösebbek lesznek. Hecate végül viszont kiprovokálja a tiltott átkot, így aztán nemsokára a fiú azon kapja magát, hogy Hecatevel szemben áll könyörtelenül alkalmazva rajta. Nem szereti magát, sőt utálja hogy ezt teszi.. Nem is hallja a szavakat, legalábbis nem reagál mindre, a szeretetre viszont egy pillanatra megcsillan szomorúan a szeme.*
-Hiszen szeretlek..... azért teszem ezt.....~bár úgy se érted meg....~*gondolja, miközben ő maga is érzi, hogy gyülemlik alul az a gombóc , és nemsokára ki fog törni. Az átkot nem tartja sokáig a lányon, nem bírja ezt megtenni vele, és már most gyűlöli magát azért amit tett. Ezután le ereszti a pálcáját, és néhány szót ejtve, lassan meg is fordul, mintha nem figyelne rá. Pedig ez nem igaz, ha nem is nézi, a gondolatai, és az egész lénye, vele foglalkozik.*~Most már remélem, te is úgy fogsz hozzám állni mint a többiek... jobb lesz neked is, és nekem is... Soha nem mondtam, de a legjobb emlékeim a veled töltött rövid időből származnak.. megtanítottál szeretni, én pedig szenvedni.... jó kis barát vagyok, nem érdemlem ki hogy egy lapon említsenek veled..~*egy pillanatra megremeg a teste , de nem áll meg, viszont most már ő maga is rendesen könnyezik. Jó pár méter után, viszont hátra néz, látja hogy a lány még mindig ott van.*
~Miért nem megy el?~*úgy tűnik habozik , láthatóan nagyon is. Kezei ökölbe szorulnak, s úgy tűnik mintha lassan megfordulna, s maga is meglepve észleli, hogy nemsokára ismét mellette van, méghozzá térdelve. Keze lassan indul meg a lány feje felé, s egy pillanatra meg is remeg, mintha nem tudná, hogy érjen hozzá.. Nemsokára viszont tovább indul, és lassú simogatásokba kezd, majd lefeküdve mögé, és átfogva a vállát magához öleli, és ha még véres az arca, egy zsebkendővel le is törli azokat, majd fejét is közelebb dugja, most már nem is leplezve hogy sír. *
-Nem akartalak bántani..... ez már kész téboly....*mondja el el csukló hangon, miközben a zsepi se áll meg..., jó pár pillanatig csak némán könnyezik ameddig lassan el nem apadnak ezek, tudja hogy nem engedheti meg ezeket az érzelmeket magának.*
-Most már tudod te is, hogy milyen vagyok... nem akarom hogy egy ilyet szeress... neked is jobb ha mostantól elfelejtesz... majd ... majd próbálok nem beléd botlani, és nem lesz semmi baj.*mondja egy fájdalmas mosollyal, majd még szipogva párat megtörli a szemét.*
-Tudod... én megtanítottalak téged szenvedni.. te pedig engem arra, hogy szeressek... de ez az érzés.......ez nem nekem való.. Nem érdemlem meg. Semmi maradandót nem adtam a fájdalmon kívül*kezével próbálja kisimítani a másik haját, és kicsit össze húzni rajta a ruháját, hogy ne fázzon, végül pedig ismét egy olyan szomorú de mégis mély fájdalmat mutató mosoly jelenik meg az arcán.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-06, 12:07 am

*Hallom, hogy szeret, de mégse tudom elfogadni teljesen, egyszerűen képtelen vagyok rá és annyi minden felgyűlemlett már bennem, tényleg, oly sok minden, amit már tud ő is, mégse törődik vele. Végül csak sikerül kiprovokálnom azt, hogy alkalmazzon rajtam egy erős átkot, melyre nem számítottam és teljesen összeroppant, egyszerűen nem bírom elviselni, se a fájdalmat, se a tudatot, hogy erre képes volt és azok a végső szavak... csupán csak összekuporodom a földön, magamba roskadva és sírva, ahogy csak lehet. Amikor viszont hallom, hogy valaki mellém ér, tudom, hogy ki az, de képtelen vagyok kinyitni a szemem vagy bármit tenni, még a simogatására se reagálok, teljesen magamba zuhantam. Érzem, ahogy hozzám bújik és nemsokára már azt is, ahogy le akarja törölni a vért az arcomról, de én csak kezemmel eltolom az övét és arrébb húzódom, majd próbálok felülni, de könnyes szemeimet, melyek most kissé már meg vannak duzzadva rá emelem.*
- Ne érj hozzám! *hangomból érezheti, hogy félek, igen, félek tőle, elérte azt, amit szeretett volna, sikerült neki és bár vele akarok lenni, most már nem tudom, hogy mit akar, fogalmam sincs egyszerűen, teljesen kikészített most ez az egész. Csak némán hallgatom a szavait, végig mindent, amit mesélni szeretne, de nem hagyom, hogy hozzám érjen.*
- Tudod, most már megértettem, hogy nem akarsz velem lenni, nem akarsz engem szeretni, de azt sose hittem volna, hogy ilyet teszel. Én... én nekem most időre van szükségem. *állok fel kissé ügyetlenül, bár testem még mindig remeg, eléggé zaklatott vagyok, de most nincs mit tenni, egyszerűen képtelen vagyok bármit mondani egy ideig, csak érzem, ahogy zakatol a szívem, de egyben a fejem is majd szétrobban.*
- És akkor úgy lesz, ahogy akarod, nem fogsz látni... *kezdek el hátrálni tőle, még mindig őt figyelve és a könnyei már nem hatnak meg, most valami összetört bennem, egy olyan dolog, ami arra utal, hogy képtelen leszek ismét szeretni.*
- Nem akartam felkavarni az életed. *látszik rajtam, hogy nagyon fáj minden, amit mondok, de én most adtam fel, most fogtam fel, hogy be kell fejeznem ezt a harcot a szívéért és azért, hogy együtt legyünk. Innentől kezdve én feladom és ezt a barátságot is, szeretem, mindennél jobban és ezt tudja ő is, de túl sokat szenvedtem, nem bírom tovább, annyira kikészültem, hogy mindjárt elájulok, de nem itt akarok előtte. Hogyha tényleg fontos vagyok neki, akkor majd tenni fog érte, de én egyenlőre csak hirtelen fordulok meg, majd kezdek el rohanni. Pár méter után hirtelen térde rogyok, megremegek, de felkelek és ismét futok tovább. És hogy hová? Nem tudom, nem is érdekel jelen pillanatban semmi más, akármi várhat rám akárhol, én belefutok a kezeibe, úgy érzem, hogy a szívem most hasadt meg.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-06, 12:22 am

*Próbálna kedves lenni, de amikor a lány megszólal, úgy eszi el a kezét, mint aki tűzbe nyúlt volna.Beszélni kezd, de úgy tűnik ez nem hatja meg a lányt. Nem is akarja, úgy érzi hogy most már úgy is mindegy.Talán jobb is lesz ha Hecate is annak nézi aminek mindenki. Lehet az is, csupán csak egy szerencsés véletlen volt, és az volt a csoda, hogy ezzel a lánnyal, akit annyira kedvel mégis csak tudott más lenni.*
-Elfelejtetted, hogy ki provokálta ki ezt... Mert gyenge vagyok, és gyáva, igazad van.. van egy olyan érzésem, hogy a barátságom nem volt elég..... De legyen nekem jó így is.Biztosan én vagyok mindenért a hibás, te pedig csak ártatlan áldozat vagy....*neki is fáj minden amit mond de nincs mit tenni, elhatározta magát, jobb lesz mindkettőjüknek, ha szépen könnyben vállnak el az útjaik.*
-Megkapod... Soha nem foglak zavarni, és ha lehet kerülni is foglak, mindkettőnknek jobb lesz... Akkor legalább nem mondhatod, hogy hagylak szenvedni..*fájnak neki a szavak, de akkor is mondja őket.*
-Te se engem....... Tudod azt hittem hogy el fogadsz barátként, de tévedtem... lehet végig tévedés volt~lehet még ma el kéne húznom messzire... egy hosszú szünetre van szükségem mindenki és főleg ő nélküle~*nem is mond már semmit sőt nem is néz a lány után. Jó ideig ül ide kint nem mozdulva, gondolataiba merülve. Tudja hogy most véget ért valami. Talán az ami eddig arra ösztönözte hogy szeresse az életet, és hogy volt egy ember aki fontos volt neki , és akinek ő is fontos... ÉS most vége. Gyűlöli azt amit mondott neki de nincs mit tenni. Nemsokára feláll, majd lehunyva a szemét, csak mélyeket lélegzik, és elindul a szobája felé. Ideje elgondolkozni, mit akar tenni az elkövetkezendőkben.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-20, 8:13 pm

*Úgy tűnik eme sötét lelkületű ifjoncot valahol az Árnyhágó környékén lehet felfedezni, legalábbis jelen pillanatban. Egy kis sétára vágyott, maga se tudja miért, de mégis ezt a helyet célozta meg. Talán a régi szép emlékek miatt nőtt ennyire hozzá ez a hely, hiszen itt találkozott Mordanaval, egy hideg, és igencsak havas estén. Na igen a fiú elméjében még élénken élnek az emlékek, bizony különleges és nagyon jó nap is volt. Na nem mintha most rosszba lennének, ellenkezőleg nagyon is oda van még mindig érte. Ma egy fekete bőrnadrágot, valamint egy hosszú fekete bőrkabátot visel, nyakán pedig egy vékony sál is körbe ér. Mondhatni nem túl meleg, de azért réteges öltözködés, hogy ne fagyjon meg. Nem megy teljesen fel a hegyre csak egy részét célozza meg, ahonnan már egész szépen belátható a vidék. Tekintete kissé el is réved a távolban, miközben agya egy része, valahol egészen messze jár.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-20, 8:22 pm

*Bár a fiú azt hiszi, hogy egyedül van, ez most még sincs így, ugyanis a közelében a szél mintha felerősödne és furcsa, jeges aurát érezhet a srác, mely megborzongtatja minden egyes porcikáját. Eleinte nem lát semmit, hiába mereszti szemeit, de végül a sötétségből, a fák takarásából egy fekete köpenyes alak tűnik fel. Szemei ridegen néznek az éjszakába, öltözete pedig fekete és bőrből készült, akár csak Mordredé. Tehát egy csizma van rajta, egy bőrből készült nadrág, egy ing, na meg az a bizonyos köpeny, mely csak úgy suhan utána. Az egész jelenléte, ahogy kinéz, félelmet és tiszteletet sugároz irányába és mintha Mordred valamiféle tiszteletet is érezne iránta, mintha meg akarna felelni neki. Ilyet még sose érzett, mintha tudná, hogy beszélni akar vele, engedelmeskedni utasításainak. Darius nem is áll meg, magabiztosan sétál oda a fiúhoz, majd nem áll meg vele szemben, hanem mint valami vad, úgy sétálja körül áldozatát, szépen megfigyelve fiatal vonásait, melyek igen csak ínycsiklandozóak a számára.*
- Nocsak, egy igazi aranyvérűvel találkozok, ki nemes és arisztokrata. *suttogja szinte a szavakat, de Mordred mégis mindent tökéletesen ért. Így kerül vele szembe Darius, majd tekint a fiú szemeibe, miközben Mordred is érzi, hogy képtelen máshová nézni és nem is akar, sőt, elmenni se, valahogy tökéletesen érzi itt magát, ezzel a hatalmas erejű vámpírral.*
- Mondd csak Mordred, elégedett vagy rövidke, emberi életeddel? *teszi fel neki a kérdést, miközben keze hirtelen lendül és a fiú csak azt veheti észre, hogy a sál, mely eddig a nyakában pihent most már lassan száll tova, hála az apró szellőnek és Darius gyorsaságának, ugyanis fel se tűnt neki, hogy megmozdult a férfi keze. És hogy mit akar a másik? Félelmet kelteni Mordredben, aki érzi is, de mégis képtelen lenne támadni vagy akár pálcát rántani, sőt, semmi rosszat nem tud tenni.*
- Kérem a pálcádat! *mondja most már rideg, jeges hangon a férfi, miközben jobb kezét előre nyújtja, a fiú pedig nem tud mást tenni, minthogy engedelmeskedik az akaratának, így a pálcáját át is kell nyújtania. Hát igen, Darius elég tapasztalt, semmit se fog a véletlenre bízni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-20, 8:39 pm

*Nem tudja még hogy mit akar, valószínűleg kicsit még sétál felfele, aztán szépen vissza fordul, és el is indul a Mysterioba ahol lezuhanyzik, és találkozhat Mordanaval. Legalábbis előzetesen ezt tervezte el, de gondolkodása közepette mintha hirtelen rázná ki a hideg, olyan erővel, hogy a fiú teste egy pillanatra bele is remeg.*
~Mi..a..~*fura, nem lát még semmit, de érezni érez. Ilyen hirtelen változásokat nem okozhat a légnyomás, vagy egyébb időjárási körülmények, s a fiú szeme maga se tudja miért, de vadul néz körbe, s a fák takarásából észre is vesz egy alakot, akin szinte azonnal megakad a szeme. Fura aurát érez körülötte, s olyasmiket gondol, amit első látásra nem szokott. Maga se tudja miért, de tényleg tiszteletre méltó férfinek látja a különös idegent, aki már útnak is indul felé, a fiú viszont úgy áll, mintha szoborrá változna, szinte csak a szemgolyója mozog követve Darius-t, aki lassan mint valami ragadozó körbe körbe kezd el járni.*
~Mi a fene folyik itt? Ki ez a férfi?~*nem ismeri, de amikor hallja a hangját, még ha nem is vallaná be, de belül még az ő hideg vére is megfagy egy pillanatra, lábát kissé előrébb tolva, feszülten figyeli a férfit.*
-Nem tudom hogy honnan ismer így, de én nem vagyok így vele. Magát hogy hívják?*kérdezi, kissé felélénkült kíváncsisággal, de érzi, hogy nem képes levenni róla a tekintetét, tényleg olyan hatalmasnak látszik valamilyen fura belső erő, ami bár nem látható de érezhető, szinte beleremeg a fiú. Amikor viszont a nevét hallja, már láthatólag is megremegnek az arcizmai.*
-Honnan tudja a nevem, és mit akar?*hallja a többit is, de leginkább ez lepi meg, tekintete még mindig a másikat figyeli. Ekkor ugrik be neki Nymphadora esete. Talán ez a fickó az akiről mesélt, vagy egy másik? Akkor egy vámpírral állna szembe?*~húzz el innen de rohadt gyorsan...~*próbálja magát győzködni, de bizony ez annyiba is marad. A fiú nem mozdul. Ekkor viszont fura dolog történik, a sál lejön róla, s a fiú még csak észre se vette hogy Darius mozdult meg. Arca egy pillanatra a meglepetés és valamilyen furcsa feszültség egyvelegét veszi át, de próbálja ezeket titokba tartani, miközben kezét a sál helyére rakja.*
-Nem fog megijeszteni.. *hangja magabiztosnak tűnik, de belül már túlesett ezen, most már tudja, hogy lehet bajba került, tudja, hogy mit kéne tennie, de egyszerűen a pálcáját se tudja elővenni, hogy rá emelje , a következőre viszont még jobban meglepődik.*
-Azt már.....*akarná mondani, de úgy tűnik agya egy másik tájéka gyorsabban cselekedett, és már csak annyit vesz észre, hogy a pálcája a kezében van, de markolattal Darius felé, amint oda is nyújtja.*
-Mi a fenét akar?*kérdezi még egyszer, úgy tűnik hogy ennyi egyenlőre elég volt neki, ahhoz hogy felmérje , hogy esélye sincs. Ez a férfi gyors, és ráadásul úgy rángatja mint egy bábot a zsinegen.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-20, 8:58 pm

*Egy picit se lepődik meg a fiú viselkedésén, hiszen ő az, aki most irányít és ez egész életében így volt, nem véletlenül ő a vezetője annak a bizonyos vámpír társaságnak, akikkel a kastélyban élnek. Hiába akarnak lázadozni, mindegyikük tudja, hogy semmi esélyük se lenne vele szemben. Na de végül a fiút körbejárva Darius meg is szólal, majd ez után végre a srác is ki tud nyőgni pár szót, amire csak gonosz mosoly húzódik a férfi ajkaira.*
- Te nem vagy így vele, pedig ilyen vagy, valahol mélyen, ezt te is nagyon jól tudod, ahogy mindenki más is a környezetedben. *mondja, miközben le se veszi szemeit a másikról és amikor a nevét kérdezik, csak felpillant az égre, ahol a csillagok is kezdenek már megjelenni, majd vissza a fiú szemeibe.*
- Dariusnak hívnak, de nem hiszem, hogy ez számítana bármit is. *mondja egyszerűen, kissé talán szórakozott hangon is, majd amikor meghallja a további kérdéseket, hangos, jeges kacagást hallat, mely szinte visszhangzik a hágó környékén.*
- Hogy mit akarok tőled? Még magam se tudom, talán csak játszadozni. *dönti meg kissé a fejét és lép közelebb a fiúhoz, majd a sál volt és nincs, ennyi idő kellett csupán ahhoz, hogy megszabaduljon a fiút zavaró tényezőtől, aki továbbra se tud mit tenni, viszont látszik rajta a zavarodottság, nem is picit.*
- Nem? *kérdez vissza és jeges tekintetét a fiúéba fúrja. Valóban nem fog megijedni tőle a fiú? De, bizony meg fog... a jelenlétet se kellene használnia a vámpírnak, a fiú már így is érzi, hogy a félelem a csontjáig hatol, miközben teljesen ledermed, a jéghideg kéz pedig az arcához ér, de csak pár ujja, ugyanis halad lejjebb, hogy az ereket tapinthassa ki.*
- Finom, friss, meleg aranyvér, a legjobb... már alig várom, hogy megkóstolhassam. *csillannak meg szemei, majd hirtelen engedi el a másikat és ismét komollyá válik tekintete, úgy tűnik, hogy nem enged még a csábításnak, előbb biztosítani fogja magát, így kaparintja meg pillanatok múlva a pálcáját is a srácnak, aki már kezébe is adja és Darius csak egy egyszerű mozdulattal ketté töri azt, ezzel jelezve, hogy azt már nem fogja ismét használni a srác.*
- Nem egyértelmű? Nem vagy te buta kisfiú Mordred! Először is, meg akarlak kóstolni. *és a srác érezheti is nyakán a fojtogató, erős kezet. Most nem ő az erősebb fél, most csak a fájdalmat érzi hirtelen, na meg a félelmet, amiért képtelen ellenállni annak, amit a másik tesz, de már nem tart sokáig, a másodpercek tört része alatt mélyed nyakába Darius éles szemfoga, méghozzá mind a kettő és a szorítás is kissé enged, miközben szorosan még mindig magához húzza a fiút, de most már a tarkóját kapva el, másik keze pedig egyenlőre nem tesz még semmit, csupán csak meg akarja ízlelni a finom vért, melyből egy csepp se megy félre, ő tud szépen étkezni, ellentétben pár fajtársával, így hát Mordred is érezheti már a hirtelen fájdalom után, melyek a fogak keltettek benne az eufórikus érzést, amelyet az endorfin eredményez a szervezetében. Hirtelen boldognak érzi magát, jobban, mint amilyen valaha volt, ez az érzés még a szexnél is jobb, mindennél jobb és hirtelen már nem is akar ellenkezni, na nem mintha azzal bármit is érne, hiszen Darius fogja, elég erősen, csupán csak a vérét veszti, egyre többet és többet, miközben teste gyengül és talán most már érti, hogy miről beszélt neki a minap Nymphadora. Egy vámpírnak képtelenség ellenállni, esélye sincs a védekezésre, bármennyire is szeretne, de még csak menekülni se tud erős karmai közül.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-20, 9:24 pm

*Na igen, nemsokára a fiú is észre veszi Dariust, bár a különös érzés, előbb jelentkezik, de ahogy a férfi körbe járja, ez csak erősödik a fiúba, aki bizony egyre feszültebb. A férfi szavaira, csupán csak csendben figyeli, egyszerűen tényleg mintha megfagyasztaná a fiúba a vért ez az ismeretlen, majd amikor meghallja a nevet, csupán csak megismétli, suttogva...*
-Darius....*nem hallotta még ezt a nevet, ahogy azt se tudja, ki ez a férfi. Maximum csak sejtései vannak , hogy micsoda, de hogy hogy jött erre a világra, vagy honnan, azt nem tudja. A játszadozásnál viszont csak megremegnek az arcizmai.*
-Nem vagyok játékszer... azt hiszem erre a célra talál magának jobbat is..*mondja komoly hangon, próbálva mutatni magába a tartást, amit minimálisan sikerült is felszínre hoznia, de tudja, hogy nem fog sokáig kitartani, ez a lény hatalmasabb mint amivel dacolhatna. Amikor közelebb jön, s a sál eltűnik, viszont a fiú is megremeg, s bár azt mondja, hogy nem ijedt meg, ez koránt sincs így, és van egy olyan érzése, hogy ezzel Darius is teljesen tisztában van.*
-Nem ijedek meg a saját árnyékomtól...~mondjuk ez nem is az a helyzet~*nyel egyet, de úgy gondolja, hogy nem érné meg beszólni,mert ez a férfi akár itt simán elintézheti ha akarja. Nemsokára viszont egyre több információhoz jut. Amikor viszont a hideg kéz az arcához ér, a fiú , mintha elektromos áram csapta volna meg, próbálja kezével eltolni a másikét.*~Olyan hideg akár egy halotté~*ismét egy hideg rázás, de ez valahol sokkal mélyebben, és sokkal tovább tart. Szinte érzi ahogy a szíve dobogása egyre sebesebben kezd el verni, lépni kéne, de egyszerűen nem tud. Le van blokkolva. Ő akarja hogy így legyen.
-Ne beszélj úgy rólam, mint valami vérkapszuláról... arról akár le is tehetsz, hogy engem is megkóstolj, mint azt a lányt......*próbálja össze szedni a határozatlanságát, s már lépne hátra, de bizony ez nem megy. Nemsokára a pálcát is átadja a férfinek, s csak arcizmainak enyhe rándulásával veszi tudomásul, hogy volt nincs pálca. A férfi eltörte.. VÉgül megkapja talán a legsürgetőbb választ is. Érzi ahogy a pupillái kitágulnak, s már védekezne is, de hiába a kezeket már magán érezheti, s el csukló, kissé folytott hangon szólal meg.*
-Arról letehetsz... én nem leszek olyan harapás mániás mint az akivel ezt csináltátok.*megpróbálja eltolni a másikat, de érzi, hogy ez szinte lehetetlen, s nemsokára érzi ahogy a tűhegyes fogak belemélyednek a nyakába, amire kissé hangosan fel is nyög, a másik vállát, próbálva eltolni, de mind hiába. Magába még harcol, de már tudja, hogy bizony ma rendesen sok vért fog veszíteni. Nemsokára viszont a félelmet, egy másik érzés válltja fel. Az élvezet, így lassan a toló kéz gyengül, majd lehullik a másikról, megadva magát neki, ő pedig csak szemeit lehunyva adja át a vérét, a másiknak, hiszen nem is tud mást tenni. Hirtelen szinte már kívánja, hogy még többet igyanak belőle, egyszerűen tényleg lehetetlen, ellenállást mutatni egy ilyen erő ellen, és az az élvezet amit érez... Olyan mintha folyamatosan szálna, a csúcson. Ilyet még nem érzett..*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-20, 9:39 pm

- Jobbat? Oh, én nem hiszem, nem szeretem a könnyű falatokat, sokkal érdekesebb vagy te a számomra. *feleli igen csak komolyan, hiszen egy hisztis lánnyal mire menne? Előbb törné ki a nyakát... Na de végül a férfi csak eltűnteti az útból a sálat, hogy jobban megnézhesse magának a másik ereit, majd ez után kezével is arrafelé kutat, de érzi ám az ellenkezést.*
- Ne ellenkezz! *néz a szemeibe, a fiú keze pedig visszahanyatlik az oldala mellé, innentől kezdve képtelen lesz mit tenni, a férfi tehát nyugodtan vizsgálhatja majd meg a szép ereket, majd nemsokára hallja a szavakat, így kissé kíváncsivá válik tekintete.*
- Azt a lányt? *pillant bele a fiú agyába, de azért hamarosan érezheti Mordred, hogy egy elég erős pofont kap úgy, hogy a szája széle is kissé felszakad.*
- És ne merj tegezni! Nem adtam rá engedélyt! *néz ridegen a fiú szemeibe, aki érezheti, hogy nem viccel a másik, egy rossz cselekedet és hamarosan vége. Na de Darius hamarosan megtudja azt, amit akar, így hát csak bólint.*
- Szóval van egy lány, akit már párszor megharaptak. Érdekes... ~ De vajon ki harapta meg? Ki az, aki van olyan merész, hogy nem szól erről? ~ *a gondolatok között sajnos nevet nem látott, de hát most már nincs mit tenni, inkább eltöri a fiú pálcáját, majd végül meg is kóstolja. Érzi eleinte az ellenkezést, de ez már hasztalan, ugyanis nemsokára átválthatja mindezt a kellemes érzés, viszont Darius nem végez Mordreddel, inkább csak egy idő után ellöki magától, így a fiú a földre hullik. Gyenge, nem is picit, hiszen rengeteg vért veszített, de még életben maradt. Darius csak leguggol mellé, miközben megfogja erősen a fiú fekete haját, majd húz rajta egyet úgy, hogy felemelje kissé Mordred fejét és a szemeibe nézhessen.*
- Kapsz tőlem egy kis feladatot! Tudd meg, bármi áron, hogy ki volt az a vámpír, aki ivott annak a lánynak a véréből! Akár erőszak útján is, de derítsd ki, mert még találkozunk. Nem kapsz sok időt, tehát ajánlom, hogy igyekezz! *csak fenyegetőzik, nem az uralmat használja, ugyanis most nem így akar biztos választ kapni, hanem inkább egy kis játékba kezd, az uralom nélkül, tehát jöhet a fenyegetőzés, hogy mi lesz akkor, hogyha nem teszi meg a feladatát.*
- Mert ha nem teszed meg, akkor megölöm azt a személyt, aki a legfontosabb a számodra... hófehér bőr, aranyvér... *talán tudhatja a fiú is, hogy Darius nem viccel, tud Mordanaról is, hiszen a gondolatok mesélnek neki, oly szépen... és már egy ideje figyelte a fiút, még mielőtt rá támadt volna, tehát tud a szerelméről.*
- Remélem megértettél, bármi áron derítsd ki! *ha Mordred nem engedelmeskedik, simán meg fogja ölni a lányt, majd a fiút is, bár akkor akár, később majd bevetheti az igazi uralmat a fiú elméje felett, de úgy tűnik, hogy Darius jobb szereti az ilyes fajta játékokat. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-20, 10:00 pm

-Elég rossz lehet az ízlése... álltalában nem tartanak érdekesnek..*mondja még próbálva tartani magát, de hát már úgy is mindegy, csupán csak maximum büszkeségből próbálva. Próbál ellenkezni is, de szinte még el se hagyják a szavak a férfi száját, máris lehullik a keze, s Mordred bizony semmit nem tud tenni. Viszont úgy tűnik szavaival mond még újat a férfinak is.*
-Ezt úgy mondta, mintha nem tudná..~vajon tényleg így van?~*gondolja kissé megremegve, de ekkor mintha szikrák csapnának fel a szeme előtt, érzi a pofont, amitől fel is szakad a szája.*
~Hogy az a mocskos rohadt élet....... Ez olyan mintha vas ökle lenne~*próbálja letörölni a vért a szájáról, de még mindig nem képes vissza támadni, egyre feszültebb, és érzi, hogy bizony kevés kell, hogy ne robbanjon szét az ütőere a magas adrenalintól... A szavakra csak lassan bólint.*
-Nem is egyszer.....*teszi hozzá, szinte már alélt hangon a fiú, hiszen ki tudna ilyen hatalom előtt bármit eltitkolni? Nemsokára viszont érezheti a harapást, s a félelmet valamilyen egészen más érzés vállt fel. Élvezi a folyamatot, és szinte már nem is akar szabadulni. Hamar megtörik az ellenállás, és bizony a fiú csak száll a semmibe, egészen odáig ameddig a férfi be nem fejezi az evést. Amikor ellöki szinte nyögés nélkül esik hátra a fiú,bár beverve a fejét, nemsokára már a halántékánál is vérezni kezd... Ez nem az ő napja, de nem hagynak neki sok időt, és így nemsokára érezve az erős kezet, kissé felnyög , ahogy a hajánál fogva felhúzzák, s csak kissé álmatag tekintettel figyeli Dariust. SOk vért vesztett, és most kicsit nem is tudja, hogy merre van, olyan mintha kihúzták volna alóla a valóságot, csak kérdés, hogy rémálom, vagy édes álom e amiben leledzik. Na de a férfi szavai valamelyest észhez téritik.*
-Nem értem, miért egyszerűbb ha én nyomozok... ha szeretne maga is utána járhatna..*mondja elhaló hangon, amiben már nyoma sincs a hűvös ellenszegülésnek. Ahhoz a fiú most túl gyenge, s bizony ha szeretné ha nem most meg kell adnia magát. Viszont az ezt követő szavakra pupillái megmerevednek a férfi arcán.*
-Jó rendben... megteszem, de Mordanahoz ne nyúljanak........*bizony a személyleírás elég könnyen ráillik a lányra, s nem nehéz kitalálni, hogy a vámpír elől nicns rejtegetni valója. AZért nincs mert nem tud rejtegetni semmit. *
-Meglesz....*sóhajt fel, megadóan, majd feljebb emelve a fejét próbálva ébren maradni, a másik szemébe néz.*
-Mi lesz azzal a lánnyal?*kérdezi, inkább csak kíváncsiságból, hiszen bármi is lesz neki Mordana épsége a legfontosabb.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-02-20, 10:20 pm

*Nem érdekli a fiú ellenkezése és kusza, bolond gondolatai, viszont amikor Nymphadora lesz megemlítve, hirtelen érdeklődés csillan rideg tekintetében, hiszen erről nem tudott, hogy valaki nem is egyszer harapott meg valakit, aki még mindig él. Vajon mi lehet az egész hátterében? Nem tudni, na de most nem az számít, csupán csak Mordred íze, ki egy Wasimir lévén igazi aranyvérű, tehát vére akár az ambrózia... Na de nem iszik annyit, hogy megölje szerencsétlen áldozatát, még szüksége lesz rá, így fogait elszakítja a fiútól, így döntve őt le a földre, majd pillanatok múlva már mellé is guggol, hogy elkapja fejét és egy feladattal bízza meg, na de a fiú visszavesz, így már ismét magázódik, tehát tanul és nem akar meghalni.*
- Én éppen így járok utána. *számára ez is csak játék, az öröklétben az ember egy idő után már csak unalmat lát, így pedig mennyivel izgalmasabb minden, több szálat megmozgatni és a többi... Így említi hát meg Mordanat is, Mordred szerelmét, hogyha nem teljesíti a kérését a fiú, meghal a lány és mivel a srác sejtheti, hogy nem tudja átvágni se a férfit, ugyanis olvas a gondolataiban is, így hazudni se fog tudni.*
- Nem kell a többes szám, más nem tehet semmit, amíg én azt nem mondom neki! Tehát egy kis információt szolgáltatsz nekem és a lány megússza. *utal itt az albinóra, majd elereszti a fiút és felkel, hogy megigazíthassa fekete köpenyét is, láthatóan menni készül, hiszen jól lakott, nincs miért itt maradnia, a fiú pedig még él és nem is fog könnyen meghalni, annyi vért nem vett el tőle. A kérdés viszont meglepi, így tekintete kíváncsi marad, ahogy a fiút nézi.*
- Még nem tudom, majd attól függ, hogy ki ivott belőle, na meg még jó pár dologtól! Lehet, hogy meghal, lehet, hogy megkínzom, de az is lehet, hogy csak egyszerűen a vérszajhám lesz. *húzódik gonosz mosolyra ajka, és hogy mit jelent az a szó? Szexuális szolgát, akiből iszik is, nem is egyszer, főleg aktus közben, tehát a kellemes jövő nem adatik már meg annak a diáklánynak. *
- Még találkozunk! *végül ennyit mond, láthatóan nem akar tovább társalogni, így hát a fiú csak annyit vehet észre, hogy hirtelen fordul el a férfi, majd denevérré változik, szinte a srác szeme láttára és ez után már el is tűnik az éjszakába.*