Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 9:28 pm

*Határtalan itt a nyugalom, s egy idő után ennek velejárója az unalom is. Na de még csak nemrég érkezett meg ide Demetrius, s annál jobban úgysem tud unatkozni, mintha a kastélyban maradt volna, tehát egyelőre türelmesen várakozik, hátha erre kószál egy finom falat, akinek vérét, és valószínűleg életét is vehetné. Addig pedig, hogy halott tüdejére nehogy káros hatással legyen a friss levegő, egy szál cigarettára is rágyújt. Hamarosan viszont éles hallásának köszönhetően észreveszi, hogy közeledik valaki, bár annyira még nincs közel, de határozottan felé tart. Minden bizonnyal vége az unatkozásnak, hisz végre jöhet a várva várt vadászat. Miközben a vámpír az áldozatára vár, végig fülel, így azt is hallja, mikor az meg-megáll, majd folytatja az útját. Sőt, azt a bizonyos két szót is hallja, de nem tud velük mit kezdeni, amikor viszont megemelkedik mellette a szikla, szemöldökét összeráncolva figyeli, ahogyan azokat a csápokat is, amik ebben segédkeznek.*
-Mi a fene? *merül fel benne a kérdés, de ekkor már meg is indul a kődarab az egyik fatörzs irányába, aminek nekiszáguldva bizony őt is eltalálja pár kisebb fadarab.*
-Francos mágusok. Gyere csak közelebb, én is mutatok majd egy trükköt. *morogja, miközben lesöpri válláról a famaradványokat. Öltözéke amúgy egy fekete nadrágból és ingből áll, hozzá pedig bőrcipő dukál. Na de ha már így alakult a dolog, a várakozás helyett inkább a dolgok elébe megy, így lép ki sietősen a fák mögül, s indul meg a csápok forrásának irányába. Gyorsan halad, hogy ugyanilyen sebességgel le tudjon csapni a mágusra, de mikor megpillantja a kis vöröst, tempója lelassul, s csak mélyen a lány szemeibe tekint.*
-Nocsak-nocsak, kire bukkan az ember. Rég találkoztunk, és őszintén nem gondoltam, hogy pont erre fogunk ismét. *hangja nem sokat árul el hangulatáról, viszont egy pillanatra maga mögé tekint, majd ismét a lánykára.*
-Az imént, az a te műved volt? *aranyvérű a lány, szóval biztosan nem áll tőle távol a varázslás, ráadásul mást nem is hallott a környéken, így a kérdés is felesleges, de mivel már feltette, hát mindegy. Inkább csak tovább szívja cigijét, miközben Nymphadora arcát figyeli, vajon milyen hatással van rá a jelenléte.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 9:34 pm

*A gyakorlás nem volt tervbe, de most, hogy itt vagyok a hágó erdős részén és ilyen kellemes, hűs a levegő, megjött hozzá a hangulatom. A csápokat elég hamar meg is idézem, majd már el is kezdem a gyakorlást, nem figyelve arra, hogy ki lehet még itt és fura vagy sem, de a morgolódást se hallom meg, viszont ahogy hirtelen közelít valaki, csak összeszűkítem szemeim és a csápokat is magam elé hívom, miközben lassul a közeledő alak és nemsokára legnagyobb meglepetésemre Demetriust veszem észre magam előtt.*
- Te? *kérdem én is meglepetten, akár csak ő, úgy figyelve a másik szemeit, de hamar kapcsolok, tudom, hogy befolyásolhat, tehát kissé lejjebb sütöm szemeim, hogy ne tudjon hipnotizálni ismét valami kis olcsó trükkel.*
- Én se hittem volna és őszintén szólva reménykedtem benne, hogy soha többé nem foglak látni! *na jó, ez hazugság, de az ő szavaival próbálok meg visszavágni. Minden porcikám vágyott arra, hogy ismét lássa, de belül tudom, hogy ezt nem szabadna, így amikor meghallom a kérdést, csak hirtelen nézek a nyakára és a két csáp erősen tekeredik rá, így kezdve el folytogatni a vámpírt, én pedig addig távolodom, hogy ne tudjon elérni, de a csápok biztosan tartják, nem hiszem, hogy le tudná szedni őket magáról.*
- Azt hiszem, hogy eljött a bosszú ideje! Nem érdemled meg, hogy ismét élj, már egyszer meghaltál! *nem nézem még mindig a szemeit, pedig oly szívesen látnám, hanem inkább megpróbálom a fejét leszakítani a testéről, miközben újabb két csápot hívok elő, hogy azok a két kezére tekeredjenek rá, így húzva három felé most már a vámpírt! Igen, az lesz a legjobb, hogyha örökre elpusztítom és akkor nem tud már többé kísérteni, viszont mégse tudom megállni, hogy a szemeibe ne tekintsek, azokba a csodálatos, még mindig elbűvölő szemekbe...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 10:01 pm

*Igencsak meglepődik a férfi, mikor a várva várt áldozat helyett egy méretes kődarab emelkedik a levegőbe, majd csapódik neki az egyik közeli fának, amiből még ő is kap. Ha már így alakult, taktikát vált, s ahelyett, hogy várna, s hagyná, hogy tovább varázsolgasson ez a valaki, inkább ő maga megy elébe. Amikor viszont meglátja az ismerős lányt, ismét meglepetés éri, hisz már rég nem találkoztak, egy ideje nyugta lehetett Nymphadorának, de most ismét eljött a találkozás ideje. A meglepettség azonban kölcsönös, hisz a lány is egy kérdéssel indít rögtön, amint megpillantja a vámpírt.*
-Én bizony. Ugye már hiányoztam? *kérdi egy sötét mosollyal a férfi, a lesütött szemeknél viszont csak picit félrebillenti a fejét, a szavak hallatán pedig kicsit meg is játsza magát.*
-Ez most fájt. Pedig azt hittem, élvezed, mikor összefutunk. *úgy tűnik, most lazább hangulatában van a férfi, s a vadság és a kirohanás helyett inkább kissé humorizálva áll a dolgokhoz.*
-Amúgy meg hiába reménykedsz, még úgyis itt maradok egy darabig. *fűzi hozzá, de a következő pillanatban a lány a nyakára pillant, majd azok a csápok, melyek a sziklát is felemelték, Demetrius nyakára tekerednek, s míg Nymhadora elhátrál, fojtogatni is kezdik őt. Hallja ám a lány bosszúszomjas szavait is, a reakció viszont erre nem más, mint egy sötét, kissé megvető pillantás.*
-Meg akarsz fojtani? Azt hiszem, ezzel kicsit elkéstél párszáz évet, mivel már halott vagyok, így nincs szükségem lélegzésre. *bár tény, hogy maga a szorongatás nem valami kellemes, de abba még nem fog belehalni. Ekkor viszont érzi, hogy a csápok egyre erősebben húzzák a fejét a testétől, ami viszont már közel sem nevezhető ártalmatlannak, hisz a lefejezés még a vámpírnak is halálos. A cigit eldobva rögtön a csápok felé kap a férfi, de mivel azok csak árnyak, így kezei át is suhannak rajta.*
-Mi a franc? *kezd egyre inkább nem tetszeni neki ez a dolog, főleg, amikor újabb csápok a kezére tekerednek. Mivel erős, így próbálja kiszabadítani karjait, kérdés, mekkora sikerrel, de mivel még véletlenül sem akarja, hogy Nymphadora sikerrel járjon, így ismét a barna szempárba tekint, s erős uralmat gyakorol a másikra.*
-Ezt azonnal hagyd abba, és engedj el! *morogja hangosan a férfi, s talán ezen ereje ellen még a kis vörös sem tud mit tenni, s el fogja őt engedni. Ha így történik, Demetrius egy szemvillanás alatt a lányka előtt terem, erősen a nyakára markolva, s így egy fához vágva őt.*
-Azt hiszed, büntetlenül szórakozhatsz velem? *a következő, amit a lány érezhet egy ismerős, erőteljes pofon, amit még első találkozásukkor ízlelhetett meg a szépség, így ajkáról vékony csíkban csordogálni kezd a vér. Ugyanezzel a lendülettel kikapja a kis vörös kezéből a pálcát, s el is hajítja azt.*
-Francos mágusok. Csak a véred miatt élsz még, szóval gondold meg, mit teszel. *morogja még ridegen a barna szempárba tekintve, majd még lök egyet a lánykán a fának, aztán elengedi, s pár lépést téve veszi elő zsebéből a dobozt, s egy újabb szál cigire gyújt, ha már a másikat el kellett dobnia az imént.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 10:13 pm

*Csak felciccenek a kérdésen, miközben a másik arcát fürkészem és bár tudom, hogy a válasz igen, mégis teljesen mást mondok, mivel nem óhajtom tovább őt imádni.*
- Még csak az kéne... *jegyzem meg ridegen, de amikor hallom a humoros megszólalását, csak fejemet csóválom meg kissé, miközben próbálom kerülni a tekintetét is.*
- Azt csak te élvezted, én max a mérged, de annak már vége! Többé nem iszol belőlem! *jelentem még ki igen csak határozottan és a további szavakra ámr nem reagálok, hanem inkább támadok, így parancsolom meg az árnyaknak, hogy kezdjék el fújtogatni a férfit, majd amikor meghallom a szavait, máris érezheti azt, ahogy a fejét el akarom választani a nyakától.*
- Ismerem már a vámpírokat, nem kell bemutatnod magad! De ha lefejezlek, te se éled túl! *villannak meg szemeim és most már a kezeit is elkapom, figyelve a szenvedését és az idegességét is, hiszen láthatóan zavarja, hogy nem tudja leszedni magáról a csápokít, én pedig csak elmosolyodom, miközben botor módon a szemeibe nézek. Na igen, ezt nem kéne, de nem tudom megállni, hogy ne lássam, így amikor hallom a szavakat, leeresztem lassan a pálcát tartó kezem, a varázs pedig megszűnik, így a vámpír érezheti is, hogy isémt szabad. Na de amikor a nyakamat kapja el, csak hirtelen hörgök fel picit, majd már azt érzem, ahogy a fának taszítanak. Szemeim behunyom egy pillanatra a fájdalomtól, miközben picit felköhögök, de ekkor már csak a pofont érzem, mely oly erős és fejem is elfordul, miközben kapom. Lehajtom utána és szemeim is a földet figyelik, miközben kezemmel lassan letörlöm az ajkamról csordogáló vörös vért. A pálcám viszont már volt nincs, így nézek utána, majd pedig Demetrius szemeibe, de fura mód megnyugvást érzek, nem fájdalmat vagy félelmet... Igen, én nem vagyok normális, ezt szeretem benne, ezt a dühöt, a haragot, ahogy bánik velem és ahogy bánt.*
- Nem hiszem... *mondom halkan, miközben a vas ízét emésztgetem, de tekintetünk újból találkozik, miközben már a morgós szavakat hallom ismét, így mosolyodom el kissé, miközben halkan felnyögök a fának ütközéstől, hiszen a fájdalmat még mindig érzem és ahogy ott hagy, lábaim is cseppet megbicsaklanak, de a fa tart, tehát nincs gond.*
- Ez fájt! *utalok a pofonra, hiszen hófehér arcbőröm most igen csak pirossá vált. Végig is simítok a bántott felületen, miközben a cigarettát kotorászó vámpírt figyelgetem.*
- Nem akarsz megölni, már kismilliószor megtehetted volna Demetrius! *viszont szemeim a dobozra szegeződnek, így nemsokára az ki is repül Demetrius kezéből és pillanatok múlva az enyémben terem!*
- Mire jó még neked a cigaretta? Már halott vagy... *teszem fel a költői kérdést, miközben kezeim között forgatom az ellopott cigarettás dobozt és próbálok nem az arcomra koncentrálni, a fájdalomra, hiszen az utóhatás miatt még mindig bizsereg picit.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 10:47 pm

*Bár a lány rögtön harciasan fogadja a vámpírt, Demetrius inkább most élvezi ezt a helyzetet, így ahelyett, hogy morgolódva felelne, inkább kissé humorosan kezeli a dolgot. Na de a lányka reakciójára most csak vállat vonva felel.*
-Én legalább beismerem. Amúgy meg... szerintem nem kéne ilyen elhamarkodott kijelentéseket tenni. *hiába Nymphadora határozottsága és erélyes fellépése, ez inkább csak szórakoztatja most a másikat. A diáklány viszont a szavak után a mágiához fordul, így pillanatokon belül már fojtogatni kezdi a férfit az árnycsápok segítségével, ami csak tovább szórakoztatja a másikat, egészen addig, míg meg nem érzi, hogy letépni akarják a fejét.*
-Nem akarsz te megölni engem. *vágja rá, egyelőre semmiféle külön ráhatással, de úgy tűnik, ebben nem kéne olyan biztosnak lenni, mivel a csápok a kezeit is lefogják, s mivel nem ért az árnymágiához, sőt, magához a mágiához, így nem is tud szabadulni tőlük. Egyre veszélyesebbnek tűnik a helyzet, de ekkor a lány elkövet egy kis hibát, így Demetrius gyorsan az uralma alá is vonja őt. Nymphadora pedig engedelmes kislány módjára leereszti pálcáját, megszüntetve ezzel a varázst és a Demetriust fogvatartó csapdát. A vámpír pedig villámgyorsan csap le rá, nekiszegezve az egyik szemközti fának, s cseppet sem kímélve akaszt le neki egy erős pofont az iménti kis támadásáért. A leányzó fel is köhög, majd a pofon hatására félrebillent buksijához nyúl, hogy letörölje a vért ajkáról. Hogy nehogy újabb hülyeséggel próbálkozzon, Demetrius a pálcát is elhajítja.*
-Azt hittem, megtanultad már a leckét, hogy velem ne szórakozz. *már az első találkozásukkor csúnyán megjárta a lányka, s azóta is volt már néhány kellemetlen találkozásuk, bár az is igaz, hogy volt kellemes is. Egyet még lök a másikon a vámpír, majd elereszti őt, s arrébb sétálva a cigivel kezd el babrálni.*
-Még jó, hogy fájt. *morogja vissza a válla felett, miközben előkutatja a dobozt és a tüzet, de közben hallja a diáklány szavait is.*
-Ne bízd el magad. Az, hogy eddig nem tettem még meg, nem azt jelenti, hogy nem is fogom. Főleg, ha így trükközgetsz, mint az imént. *ismét szembefordul a kis vörössel, hogy láthassa, komolyan beszél, viszont ekkor érzi meg, hogy markából kirepül a doboz, s egyenesen a lányka markában landol. Egy kissé ideges sóhaj hagyja el ajkait, miközben szemöldökei ismét összefutnak.*
-Nem tök mindegy? Meghalni tőle már úgysem fogok, de a régi szokás megmaradt. Na add vissza gyorsan! *morogja, s Nymphadora elé lépve ki is kapja a dobozt a másik kezéből, s kihúzva egy szálat máris a szájába dug. Ezután jöhet az újabb keresgélés a tűz miatt, miközben a doboz ismét a zsebében landol.*
-Amúgy is... Mit érdekel téged, hogy bagózok-e vagy sem? *ismét nekidől egy fának, s onnan tekint a másikra. Furcsa, úgy tervezte, hogy vadászni fog, ehelyett Nymphadorával futott össze, de nekik más a viszonyuk. Már csak a beszélgetés miatt is, amit általában nem szokott megejteni a többi áldozattal, de legalábbis ennyiszer biztosan nem.*
-Mi a fenét csináltál velem az előbb? *kérdez rá azokra a furcsa csápokra, melyek őt rendesen szorították, de ő maga hozzájuk sem tudott érni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 10:58 pm

*Ha már ismét összefutottunk, akkor nem fogom csak úgy hagyni magam, így terelem felé a csápjaimat, amelyek hamar engedelmeskednek nekem, így tudom pillanatok alatt fogságba is ejteni a férfit, de a szavaira halkan kuncogni kezdek.*
- Oh, dehogynem... meglásd! *bólogatok is hozzá párat és minden szépen alakul, még a kezeit is elkapom, de amikor uralma alá von, akkor már nincs mit tenni, így érzem meg erős szorítását a nyakamon, majd pedig a durva pofont, mely igen csak fáj és hiába törlöm le a vért az ajkamról, az továbbra is lassan csordogálni kezd, de nincs mit tenni, majd talán eláll és valahogy nem hiszem, hogy Demetrius most az ajkaimra pályázna. Vagy mégis? Mert hogy én az övéire mindig... örökké... igen, az övé vagyok, tudom jól, de mégis oly jó érzés ellent mondani neki, még akkor is, hogyha megjárhatom.*
- Azzal szórakozok, akivel akarok és hiába vagy 600 éves, nem leszel te a kívétel. *vonok vállat és talán sejtheti, hogy a szavaim komolyak... Viszont a pofon az fájt, így nem vagyok rest meg is jegyezni, de a megjegyzést hallva csak halkan felsóhajtok.*
- Nem kéne mindig ilyen durvának lenned. Bezzeg ha én vagyok az, rögtön fenyegetőzöl és elpattan az agyad... *morgom vissza és még azt se vagyok rest megjegyezni, hogy tudom, hogy nem akar ő engem megölni.*
- Tudom, hogy csak bántasz, mert élvezed, de megölni akkor se akarsz és ezt te is tudod! *kulcsolom össze kezeimet magam előtt, majd ez után jön az ötlet, így lebegtetem magamhoz a cigarettás dobozt és talán sejtheti, hogy az erőm is nem picit nőtt azóta, amióta legutóbb találkoztunk. *
- De, mindegy, csak gondoltam ha már ilyen szerencsésen összefutottunk, beszélgethetnénk. *azért ahogy odalép hozzám, vissza is adom neki a tulajdonát, még mielőtt ismét kapok egy ilyen pofont. Nem tudom díjazni annyira, tehát jobb lesz ez így, ha egy picit engedek.*
- Nem érdekel... szóval nem aggódok az egészségedért, ami úgy sincs. *na de a következő kérdés már megmosolyogtat. Így veszek pár nagyobb levegőt, majd hagyom ott a fát és bár kicsit sajog a testem, Demetriushoz sétálok, még mindig vérző ajakkal és úgy nézek bele a szemeibe.*
- Árnycsápokat idéztem meg és kaptalak el velük. *döntöm oldalra a fejemet is hozzá.*
- Nem sétálunk? *nyújtom felé jobb kezem, mely egy cseppet véres az ajkamból kicsorduló vértől, amit letöröltem még pár perce. Nem azért nyújtom felé, most kívételesen erről megfeledkeztem, hanem egyszerűen csak érezni akarom a bőrét, az érintését, így próbálva invitálni egy kis sétálásra.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 11:27 pm

*Elég veszélyesen indul ez a kis találkozás, úgy tűnik, most a lány szeretné irányítani a dolgokat, s ez sikerül is neki mindaddig, míg a vámpír szemeibe nem pillant, s így Demetrius az uralma alá tudja vonni. Ezután már könnyedén kiszabadul a csapdából, majd a fához szorítva Nymphadorát egy erős pofonnal jutalmazza. Ajkából ki is serken a vér, de ezzel most nem foglalkozik a férfi, legalábbis egyelőre dühösebb annál. Így végül csak elengedi a másikat, majd elsétál előle. A férfi szavaira még visszavág a lány, mire Demetrius azért hátrapillant.*
-Pedig jobban tennéd, ha velem nem szórakoznál. *vágja rá megcsillanó szemekkel. Amikor pedig azt hallja, hogy az iménti pofon fájt a lánynak, s hogy a reakciója sem tetszik a másiknak, csak ismét szembefordul vele.*
-600 éves vámpír vagyok... Majd hagyom, hogy egy tizenéves lány csak úgy szórakozzon velem, mi? Cöhh... *nevet fel kicsit cinikusan, s meg is csóválja a fejét. Már csak a feltételezés is abszurd. A megöléssel kapcsolatban viszont van igazság a másik szavaiban, így Demetrius sóhajt is egy kicsit.*
-Tény, hogy élve többet érsz, de... ez nem jelenti azt, hogy nem lennék képes megölni. És ami azt illeti, azzal, hogy te az én elpusztításommal kísérletezel, egyre inkább áttérsz arra az ösvényre... *közben a cigit is előkotorja a férfi, Nymphadora viszont magához lebegteti az egész dobozt, mire újabb szúrós pillantást zsebelhet be. A kérdésre miután felelt Demetrius, odalép a lányhoz, hogy visszavegye a dobozt, s úgy tűnik, Nymphadora is érzi, hogy nem kéne ellenkeznie, mivel rögtön vissza is adja azt, így hát pár pillanat múlva egy újabb szálra gyújt rá a vámpír.*
-Remek. Hülyén is nézne ki, hogy értem aggódsz. *fűzi még hozzá, majd egy rövid időre csendben marad, de nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy mivel fogta le az imént a lányka. Úgy tűnik, élvezi a férfi tudatlanságát e téren, mivel elmosolyodik, majd közelebb sétálva, egyenesen Demetrius szemeibe nézve felel a kérdésre.*
-Árnycsápok, mi? Remek. *szív egy mélyet a cigibe, majd kissé elfordulva fújja ki a füstöt, miközben pár szót is elmorog maga elé.*
-Francos mágusok. *na igen, az erejükért nem rajong a férfi, de a vérük ízéért már annál inkább. Amikor viszont Nymphadora egy kérdés után felé nyújtja kissé véres jobb kezét, Demetrius csak felvont szemöldökkel pillant le rá, majd egy kis fintor mellett fordul ismét a barna szempár felé.*
-Megmondtam már egy párszor, hogy nem vagyok a pasid. Szóval nem fogok itt kézenfogva sétálgatni veled, tegyél le róla. *eddig azt hitte, csak a harapás utáni méreg hatása, de most mégis úgy tűnik, hogy Nymphadora enélkül is vágyik az érintésére. Na de a séta része nincs ellenezve a dolognak, így egy egyszerű mozdulattal gördül kissé arrébb a fán, s indul meg az ösvényen, miközben egy újabb slukk szívása mellett pillant a lányra.*
-Mennyien tudják, hogy itt vagyunk? *kérdi semmi magyarázattal vagy rávezetéssel a férfi, így kérdéses, hogy a lányka mit ért a kérdés alatt, mindenesetre a vámpír lassan megindul, még ha a kézenfogás el is maradt.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-19, 11:36 pm

*Nem szeretem, amikor lebecsülnek, így a tekintetem igen csak dühössé válik, miközben őt figyelem és szemeim is szinte villámokat szórnak, természetesen csak átvitt értelemben.*
- Utálom, hogy így lenézel! Nem vagyok gyenge boszorkány, felfoghatnád már! *vetem még oda neki, de sajnos ő az erősebb, ez tény... bár, ha nem nézek bele a szemébe, akkor nem tud uralni, én voltam a botor és meglehet, hogy tudat alatt tettem mindezt, mivel nem akartam megölni Demetriust.*
- Szerintem valami nagyon, de nagyon durva dolgot kellene tennem ellened, hogy megölj. *és ez a kis játszadozás nem számított annak. Na de a cigarettával való játszadozás nem zajlik túl sokáig, mivel visszaadom neki a dobozt, legyen csak boldog tőle és ez után még mellé is sétálok, hogy az árnycsápokról is mondhassak neki pár szót.*
- Mi a bajod a mágusokkal? *kérdem kíváncsian, a tekintetét fürkészve, majd ez után felhozom a séta ötletét és még kezem is felé nyújtom, de a durva szavakra csak kissé elfordítom a fejem.*
- Itt senki se lát! És ahhoz képest, hogy nem vagy a pasim, amikor velem voltál, te is élvezted, akár csak a csókokat! *fordítom vissza felé a fejem, ezzel is elárulva, hogy még mennyire bennem él az az éjszaka... na de csak visszahúzom a kezem, halkan sóhajtva és el is fordulok tőle, miközben megindulunk felfelé. Soha nem fogok kiigazodni rajta, ezek szerint semmit se jelentettem neki? Jól érezte magát velem és kész? *
- Te nem akarsz engem? *állok meg egy pillanatra, úgy nézve rá és kapom el az alkarját is, ezzel késztetve őt megállásra, majd végül eleresztem, mint aki tűzes vasat fog, úgy húzva vissza a kezemet. Lehet, hogy nem akarom hallani a választ, de mégis reménykedem benne, hogy valamit jelentek, mégha csak egy kis kellemes érzést, amikor a csókok közben belőlem táplálkozik... még egy éjszaka vele, hogy én mennyire vágynék rá. Na de a következő kérdése ébreszt fel csodás merengésemből, így vonom meg a vállamat. *
- Nem tudom, néhány diák, fogalmam sincs. Nem vagyok jóba az emberekkel, nem tudom, hogy kiről mit tudnak. *Mordana esetéről se tudok, így arról se, hogy a magiszterek is bizonyára már sejtik a vámpírok jelenlétét és ha rám néz Demetrius, tudhatja, hogy igazat mondok... na meg, tényleg nem vagyok túl társasági ember.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-20, 12:06 am

*Nem igazán szereti, s nem is tűri a férfi, hogy vele szórakozzanak, s ezt a leányzó tudtára is adja, akinek viszont szintén nem tetszenek a szavak, s erejét fitogtatja, persze most csak szóban.*
-Tudom, feltűnt, hogy egyre erősebb vagy. Viszont végeztem én már nem egy nálad jóval erősebb mágussal is. *talán veheti a lány egy kis elismerésül is ezeket a szavakat, még ha negatív is a mondandó vége. Viszont az tény és való, hogy míg az első találkozás alkalmával csupán pár vágást tudott ejteni a vámpír testén, azóta már kishíján felgyújtotta őt valami gömbbel, s szét akarta tépni árnycsápokkal, ami egyértelműen arra utal, hogy fejlődik a kicsike. Na de azt továbbra sem akarja elhinni a kis vörös, hogy Demetrius képes lenne őt megölni, csak akkor, ha valami tényleg durva okot adna rá.*
-Én viszont azt javaslom, ne kockáztass. Nem tudhatod, mikor milyen lábbal keltem fel, és mit tekintek annyira durva dolognak... *zárja le végül a dolgot, legalábbis reményei szerint, mivel nincs kedve tovább ezen rágódni. Ha a lány olyan okot ad, szemrebbenés nélkül kiontja az életét, aranyvér ide vagy oda. A kis lopkodás után a cigit is hamar visszaszerzi a férfi, így végre rá is gyújthat a férfi, miközben azt is megtudja, hogy árnycsápokkal lett megtámadva az imént. A mágusokat ért megjegyzésre viszont most visszakérdez a szépség, mire Demetrius csak kissé oldalra billenti a fejét.*
-Az iménti után még kérded? *természetesen ezek a trükkök, vagy ahogy ők mondják varázslatok azok, amiket nem csíp a vámpír, főleg, hogy akad köztük nem egy, ami kifejezetten veszélyes, főleg a magafajtákra. Ezután viszont újabb meglepetés éri, mikor a lányka kézen fogva akar vele sétálgatni. Ismét leszögezi neki, hogy mi a helyzet kettejükkel, de ahogy hallja, Nymphadora még mindig nem érti a dolgot.*
-Nem érdekel, hogy ki lát és ki nem. Nem fogok veled kéz a kézben sétafikálni, felejtsd el. *ismétli meg magát, a következő szavakra pedig csak kissé megcsóválja a fejét.*
-Látszik, hogy fiatal vagy. Ha mindenkinek a pasija lennék, akinek élveztem a csókjait és az együttlétet, kész háremem lehetne. *na igen, volt rá ideje a férfinek, még akkor is, ha az utóbbi időben hosszú ideje nem igazán kezdett ki a másik nemmel. Talán lassan kezdi elfogadni a dolgot a másik is, mivel egy sóhaj mellett visszahúzza kezét, s így indulnak meg az ösvényen, egymás mellett. Nymphadora viszont egyszercsak megáll, s elkapja a férfi kezét is, miközben egy kérdést is szegez felé. A vámpír mélyen a barna szempárba pillant, majd pár másodperc után felel is.*
-Nem úgy, ahogy te szeretnéd. *hülyeség lenne azt mondani, hogy abszolút nem akarja őt, hisz nem véletlenül jár vissza hozzá, s hagyja életben, de ez nem az, amire Nymphadora vágyik. Demetrius viszont máris témát vált, s inkább afelől érdeklődik, hányan tudnak róla és társairól, de a lány nem sok infóval tud szolgálni.*
-Na és miért nem? Jobb kívülállóként? *mintha ő nem lenne az, de ez most már tészta, most a lánykáról van szó, nem róla, s ha már információhoz nem jutott, hát másról érdeklődik.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-20, 12:15 am

*Azért valahol jól esnek a szavai, mi szerint érezhető rajtam a fejlődés, így picit el is mosolyodom mindezen, de a mondandója végére már nem reagálok semmit, nem látom értelmét... Inkább csak megjegyzem neki, hogy nem hiszem, hogy megölne, de erre megint csak visszavágni tud, én pedig csak szemet forgatva fordulok el tőle, nincs kedvem nekem most tovább vitázni ezen, tudom, hogy nem akar megölni és ez itt a lényeg. Na meg, ha meg akarna, akkor csak még izgalmasabb lenne ez az egész, hiszen az életem nekem egy játék, ahogy maga az élet pedig egy játszótér, amelyet addig használok, amíg én akarom... Na de azt már nem értem, hogy mi a baja a mágusokkal, amikor viszont meghallom a visszakérdezést, csak gonoszul elmosolyodom.*
- Félsz tőlük! *jelentem ki határozottan, na de ez után azért kezemet is felé nyújtom, próbálva elinvitálni egy kis sétára, de a szavai ismét ütnek, oly bántóak.*
- Jól van, ne harapd le a fejem! *morgolódok vissza, majd ez után még pár dolgot mondok neki, amire a válasz ismételten nem tetszik és már nem is tudok rá mit reagálni, csak elfordulok és útnak indulok, de nem megy ez most túl sokáig, hiszen muszáj kérdeznem tőle valamit, így fogom meg a kezét is, hogy megálljra késztessem és teszem fel neki a következő kérdésemet.*
- De miért nem? Én mindent meg tudok neked adni... aranyvért, szexualítást, pénzt, bármit... *motyogom halkan, de mégis úgy, hogy hallja, bár a vámpír képességek miatt is hallaná, de ez most lényegtelen. Inkább csak sóhajtok picit ismét, mikor már témát vált és adom meg neki a tökéletes választ, de amikor felőlem kezd el érdeklődni, akkor csak vállat vonok.*
- Minek kérded? Úgyse érdekel... *vetem most én oda neki, majd ez után csak az egyik vállamhoz húzom dús tincseimet és hajtom meg kissé a fejemet is.*
- Igyál, legyünk túl rajta... úgyis csak arra kellek, semmi másra, akkor meg minek beszélgetünk? ~ csak fájdítod a szívem... amely már így is oly nagyon összetört. ~ *Sairusnál is hülyét csináltam magamból, Mordrednél is, mindenkinél... inkább csak szolgálja ki magát, hagyjon itt, úgyis ez a sorsom, kezdem már megszokni, hogy mindenki kihasznál. Miért lenne ez most másképp?*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-20, 12:37 am

*A mágusok igazából sosem voltak Demetrius szíve csücske, érthető hát, hogy most is morog rájuk, mire a lányka rá is kérdez. A feleletet viszont úgy értelmezi, hogy fél a férfi, mire szemei kissé összeszűkülnek.*
-Nem! Tőlük nem. De a hókuszkópuszokkal jobb vigyázni... *helyesbít, legalábbis szerinte, de persze más kérdés, hogy ezt Nymphadora is így gondolja-e, de az az ő dolga. Na de ezután sétára indulnak, de nem kéz a kézben, ahogy a kis vörös szeretné, s mivel eléggé akaratoskodik, a férfi helyre is teszi, s leszögezi, hogy ne számítson erre. Jól elmorgolódnak itt egymással, de végül csak megindulnak, ám mindenki keze marad a saját teste mellett. Pontosabban csak egy ideig, mert Nymphadora ismét megáll, s elkapva Demetrius kezét állítja meg a férfit, s kezd el tovább kérdezősködni.*
-Először is... te boszorkány vagy, én meg vámpír. Te élő, én előhalott. Arról nem is beszélve, hogy vagy 600 évvel vagyok idősebb. Fel se tudod fogni, mit jelent ez átélve, nem csak számokként tekintve rá. *talán kielégítő választ adott, mindenesetre inkább afelől kezd érdeklődni, hogy mennyire lettek híresek a társaival a környéken. Válasz híján viszont Nymphadoráról kezd kicsit érdeklődni, de most a lány vág vissza, nem felelve a kérdésre.*
-Te akartál beszélgetni, nem? *felel egyszerűen, majd még hozzáfűzi.*
-Nekem pedig jobb lenne, ha többet tudnál a dolgokról. *ez is közrejátszik azért az érdeklődésben, na meg valahol azért tényleg érdekli is a lány ezt a mogorva férfit. Lehet, hogy furcsa, de ennyi találkozás után azért ő sem tud már teljesen semlegesen a másikhoz állni, mégha igyekszik is. Ezután viszont a leányzó félredobja a haját, majd felajánlja vérét a másiknak, de szavait hallva Demetrius ahelyett, hogy lecsapna a csinos nyakra, inkább csak elfintorodik.*
-Ennyi erővel az utcáról is foghatnék egy szajhát vagy egy rabot a kastélyból. *mondja kissé megvetően, kiejtve száján egy olyan dolgot, melyről még sose beszéltek, de most ezt észre sem veszi.*
-Így nincs olyan jó ízed... Amúgy meg, ha annyira nem akarod, hogy igyak belőled és a vele járó dolgokat, akkor minek kínálod fel magad? Ma már csak azért se haraplak meg. *el is fordul a másik felől, hogy a fák között a hegyek felé pillantson, miközben a cigarettája végét szívja.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-20, 1:09 am

~ Aha, persze, tőlük nem... ~ *mosolyodom el kissé és bár ki nem mondom, mégis úgy hiszem, hogy nekem van igazam és Demetrius nagyon is tart a mágiahasználóktól és szerintem jogosan. Ha belegondolok, a magiszterek ellen esélye se lenne, de neki ezt nem kell tudnia, maradjon csak meg a saját hitében. Viszont ahogy megindulunk, egyszerűen nem vagyok képes normálisan megérteni, hogy miért nem kellek én neki. Mindent meg tudok neki adni és bár nem vagyok halhatatlan... minden másban előrébb vagyok egy vámpírhoz képest és idővel erősebb leszek Demetriusnál is.*
- Igen, fel tudom fogni, de nem tehetek róla, hogy még mindig érdekelsz, bármennyire is próbálom elnyomni magamban mindezt. *sütöm le szemeimet is kissé, de végül témát vált, amelyet egy ideig még hagyok is neki, de nem tudok túl sokat, szóval így járt, igazából nem izgat, hogy mit tudhat meg tőlem és mit nem, jobb addig az iskolának, amíg én oly keveset tudok.*
- Ez van, nem érdekel! *vetem oda neki, majd nemsokára hajamat is elkotrom az útból, így ajánlva fel neki a vérem, bár igen csak úgy, mint valami kutyának az ételt... A fintor viszont meglep, akárcsak a szavai és úgy kerekednek el szemeim is kissé, miközben arcát nézem.*
~ Egy rabot a kastélyból? Milyen kastély? ~ *fejem akaratlanul is a kikötő felé fordul, hiszen mintha láttam volna, sőt, biztos vagyok benne, hogy láttam azt a kastélyt, tehát ott él, ott él ő és a többiek is.*
- Szóval ilyen közel laktok? De hogy kerültetek ide? *ajjaj, remélem nem lesz baj abból, hogy most ennyire kíváncsiskodom és hogy megtudtam ezen fontos információt, amit lehet, hogy még senki nem tud... *
- Amúgy meg, a szajhák nem aranyvérűek, jobb esetben és a vérem szerintem nagyon is finom... *jegyzem meg, de amikor meghallom a mondata végét, csak hirtelen lépek elé, hiába fordul el tőlem és fogom meg kezeimmel a vállait, miközben az egyikkel inkább az ajkán simítok végig, keresve azokat az éles fogakat.*
- Ne... ne haragudj, nem így kellett volna, beismerem. *hát igen, függök tőle, ezt már tudom...* - Én szeretném, hogyha innál belőlem, nagyon, nagyon szeretném. Akár a szajhád is leszek, bármit megteszek, csak harapj meg! *láthatja a tekintetemen is, hogy komolyan gondolom és mivel már egyszer kihasználta a testem, megteheti másodszorra is vagy mit bánom én már hányszor, az övé akarok lenni ismét.*
- Bocsájs meg kérlek, annyira hülye tudok lenni. *rázom meg kissé a fejem és most nem tettetek semmit, nem játszom meg magam, tényleg esdeklem azért a harapásért.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-20, 1:38 am

*A lány mosolyát látva Demetrius kicsit elhúzza a száját, majd mutatóujjával a kis vörös buksijára mutat.*
-Még mindig értek ám a gondolatolvasáshoz. Bár ez a mosoly anélkül is elég árulkodó... *na igen, nem kukkolt most a másik fejébe, egyszerűen már túl jól ismeri az emberek reakcióit ennyi idő után. Azt is kitárgyalják, miért nem adja rá a fejét Demetrius, hogy ők egy párt alkossanak, a szavakra viszont csak egy kis sóhaj mellett felel.*
-Próbáld jobban vagy törődj bele. *nem valami együttérző, de ez eddig se tartozott a fő erényei közé, főleg nem egy halandóval szemben. Inkább témát is vált, de sokat nem ér el vele, ráadásul ismét ellenkezésbe botlik. Sajnos úgy tűnik, valaki mást is el kell kapnia ahhoz, hogy megtudja, mennyit tudnak róluk az iskolában, mert Nyphadora ezek szerint nem valami társas lény, így infóból is kevéssel tud szolgálni. A leányzó viszont ezután olyat tesz, mellyel igencsak meglepi a férfit, ráadásul az ellenszenvét is sikerül most kiváltani ezzel. Nem is figyel rá, hogy a saját kastélyukkal kapcsolatban is elszólja magát. Nymphadora viszont a kikötő felé pillant, s rá is kérdez a dologra, ami fel se tűnt a másiknak, így ismét jön a meglepetés.*
-Mi? ~A francba!~ Ne érdekeljen, merre lakunk. Már csak azért se, mert ha beteszed a lábad egy vámpírfészekbe, a saját végrendeletedet írod alá. Pláne aranyvérűként. *most csúnyán elszólta magát Demetrius, amiből lehet, hogy még baj is származhat. Lehet, hogy mégiscsak meg kéne ölnie a lányt, mielőtt elkotyogja valakinek a dolgot. Bár eddig se híresztelte el, hogy többször a vérét szívta már, szóval... Majd idővel kiderül. A gondolatokból a lányka hangja zökkenti ki, mikor a szajhákról, s saját vére értékéről kezd el beszélni, de a vámpír erre nem szól semmit, viszont kijelenti, hogy ma már csak azért se fog inni belőle. Bármilyen csábító is az aranyvér, nincs annyira kiéhezve, hogy ne tudná megállni a dolgot. De ahogy elnézi, a diáklány ettől jobban szenved, mint ő maga, de pont ez volt a cél. Tudta jól már Demetrius, hogy igazából a kis vörös is éppúgy vágyik a harapásra. Amikor viszont esdekelni kezd neki a másik, a férfi csak kissé szigorúan szól rá.*
-Fejezd ezt be! Megmondtam, hogy nem fogok ma inni belőled. Magadnak köszönöd, legalább így talán mutatsz majd némi tiszteletet. *a további megbánós szavakra nem felel semmit, csak nézi egy ideig a lányt, majd felemeli kezét, hogy szívjon egy slukkot, de a cigi már rég leégett, így csak egy fintorral elhajítja a csikket.*
-Inkább elmegyek vadászni. Abban legalább van valami izgalom.,, *fordul ismét a lány felé, s egy pillanatig csendben marad, majd még hozzáfűzi.*
-Előbb vagy utóbb úgyis összefutunk. *ez amolyan búcsúzás, mivel a következő pillanatban már el is suhan a lány mellől, szélsebesen, így annak esélye sincs visszatartani, pár pillanat múlva ismét egyedül áll a sötét, néma és hűvös ösvényen.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-20, 2:06 am

*Amikor a férfi keze a fejemhez mutat, hirtelen esik ám le, hogy mire céloz és ezt nemsokára szavakba is önti, én pedig egy aprót nyelek is mindezek után.*
- Akkor is ez a véleményem. *motyogom magam elé, majd nemsokára meghallom, hogy tényleg nincs nála esélyem, tehát ez van, de nem túl szívesen veszem tudomásul. Már megpróbáltam tovább lépni, de egyszerűen lehetetlennek érzem, más ágyába se vagyok képes bebújni ő utána, mással együtt lenni... nem is tudom. Valahogy úgy érzem, hogy Demetriushoz nincs fogható, főleg miközben a véremet szívja. Na de észhez kell térnem, mert már csak azt kapom a továbbiakban, hogy nem kell neki a vérem és valamiféle kastélyt emlegete, én nekem pedig vág az agyam, mint a borotva, így kérdezek rá hamar a dologra.*
- És ha meg akarlak találni? *teszem fel a nagy kérdést, hiszen még nem tudok róla, hogy képtelen lennék megközelíteni. Viszont ahogy elfordul tőlem, elé lépek, úgy beszélve hozzá tovább és szinte könyörgök egy harapásáért, úgy nézek a szemeibe, fogom meg erős vállait és simítok végig ajkán is, de amikor lekorhol, kissé összerezzenek, miközben eleresztem.*
- Ennyire imádsz kínozni? Gyűlöllek téged! *nézek most már dühösen a szemeibe, hiszen úgy alázkodtam meg előtte, mint még soha, senkinek és ezért is utálom magamat is már... De ahogy kijelenti, hogy elmegy, csak picit ledermedek, viszont a szavai ismét mélyen belém ivódnak.*
- Szóval ez a baj, hogy nem érdekel már a vérem, mert önként adnám! Mert nincs meg a vadászás utáni öröm... máskor tényleg nem kapod meg! *szólok még utána, de ő hamar el is tűnik, én pedig csak egy nagyobb sziklára ülök le. Végigsimítok fájó arcomon, hiszen még mindig érzem azt a pofont, majd nemsokára lehajtom a fejemet is.*
~ Miért van az, hogy mindig valamit rosszul csinálok? ~ *kérdezem magamtól, majd egy kis idő múlva felkelek és elindulok vissza, a Mysterioba.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 1:50 pm

*Mivel a mai nap nincs kánikula, de mégis egész kellemes idő van, így elterveztem, hogy egy kis extrém sportot fogok besúvasztani a napomba. Nem nagy dolog, hogy mi az, kezdődik egy kis hegymászással, majd pedig ha találok egy megfelelő sziklát, ugrással is. Szerencsére teljes menetfelszerelésben ácsorgok most már az Árny hágó aljánál, így nem fog nehezemre esni majd felmenni a hatalmas hegyvonulatra. Vezet egy ösvény is az úton, de most miért mennék arra? Semmi izgalom sincs benne, tehát éppen azon ügyködöm, hogy a kötelet rendesen magamra erősítsem, majd megindulhassak majd felfelé. Egy túrabakancs van amúgy a lábaimon egy fekete színű nadrággal, felül viszont most csak egy szürkés színű trikó van, mely elég szépen engedi láttatni izmos karjaimat és azért a testem többi részéről is azt sugallja, hogy nem vagyok valami nyámnyila és még kövér sem. Hajam picit kócos, hiszen a szél már szétfújta itt, de nem tud zavarni. Így rugózom most, próbálgatva a kötél erősségét, majd nemsokára már megfeszítem azt és szépen el is indulok rajta felfelé. A kis kődarabok csak úgy potyognak lefelé, de én csak szórakozottan nézek olykor le, igen, ez már az igazi élet, veszélyes, de annál inkább igaz.*
~ Kéne egy havert szerezni, akit el lehet rángatni, mennyivel jobb lenne. ~ *főleg mert pár sör is van nálam, ugyanis a hátamon lévő fekete táska nem dísznek van ám ott. Készültem a napra, így van nálam kaja és pia is bőven, de a piák között azért alkoholmentes is akad. Nem vagyok alkesz, egyszerűen imádom a sört, de ez így van jól, hiszen férfiből vagyok... Na de nem vagyok teljesen egyedül, egy hófehér hiúz nézeget felfelé rám a hegy aljából, de ő még nem indul utánam, de láthatóan méregeti a hegyvonulatot, hogy merre is induljon majd el felfelé. Szereti a kihívásokat és bár morgós a drága, mégis közel állunk egymáshoz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 2:00 pm

*A mai nap tökéletes kirándulóidőnek néz ki. Nem is tétovázom sokat, felveszek egy fekete kicsit buggyosabb nadrágot, egy fehér toppal és a tegnapból okulva azért pulcsit is viszek. Első utam Seol szigetére visz. Meg is pillantom az árny hágót, elindulok hát felé. Amikor odaérek egy hiúzt pillantok meg.*
~Na tessék. Második nap máris egy vadállatba ütközöm.~ *Mérgelődök magamban, de eszem ágában sincs visszafordulni, hisz szeretem a kalandokat. Kicsit közelebb megyek a hágóhoz, ügyelve azért az állatra, nehogy nekem támadjon, elég nekem az az egy seb. Mikor kicsit közelebb érek, meglátom, hogy az állat felfelé nézelődik. Nagy meglepetésemre egy embert pillantok meg, aki látszólag teljes felszereléssel épp felfelé mászik. Néha én is elmentem a haverokkal hegyet mászni, de egyedül azért nem vállalnám be. Végül úgy döntök, nem zavarom meg a köszönésemmel, inkább elindulok felfelé egy ösvényen, ami látszólag egyenesen a hágó tetejéhez vezet. Talán majd akkor köszönök neki, ha ő is felért. Így mosolyogva baktatok felfelé, hogy lássam milyen onnan a kilátás.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 2:09 pm

*Nem igazán foglalkozom most másokkal, csak lendítem a kötelet, olykor elrugaszkodom egy-egy nagyobb sziklánál, tehát rendesen ügyelek rá, hogy ne zúgjak le. Csúnya is lenne, azért gyakorlott vagyok és sűrűn csinálok hasonló marhaságokat, amelyekre épp eszű ember nem vetemedne. Néha egy-egy horzsolást azért bezsebelek, de majd fent meggyógyítom magam, így haladok tovább, egészen addig, amíg a hófehér hiúz meg nem szólal, azaz pontosabban morran. A lányt ő is kiszúrja ám, így morog oda egy kicsit, nem víve túlzásba azért, tehát csak lassan közelebb lépeget hozzá, de mégis 2 méterre megállva Corinától, majd hirtelen fordul meg és kezd el utánam mászni. Ügyes, de hát egy nagymacskától mi mást várna az ember? Ahogy viszont észreveszem a szőke teremtést, már köszönnék rá, de hirtelen eltűnik a látómezőmből, így pislogok körbe, hogy merre is ment.*
~ Nah, erről ennyit... végre egy csinibaba, aki még talán észre is vesz, erre lelép. Csúnya világban élünk. ~ *sóhajtok fel, majd megrázom cseppet a fejemet is, miközben mászok tovább, de persze hogy most csúszik ki alólam az a kődarab, amire támaszkodom, így Blaze fejét behúzva ússza meg éppen hogy a szikladarabot. Csúnya lett volna, ha szétzúzom a saját famulusom, így intek le felé.*
- Bocs haver! *ő csak morgolódik valamit, majd nemsokára már tovább mászok, egészen addig, amíg fel nem érek a szikla tetejére, így tolom fel magam, majd nemsokára a hiúz is felugrik mellém és csak kissé megmozgatja bundás testét.*
- Uhh, ez jól esett! *lábaim lógnak lefelé a nagy semmibe, miközben leveszem a táskám és elő is kapok belőle egy sört. Kibontom és már iszogatni is kezdem, miközben a tájét nézem, hátha megpillantom azt a lánykát odalent vagy ha nem is őt, akkor valaki mást...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 2:19 pm

*Lassan lépegetek felfelé, majd egy időre el is tűnik a szemem elől a szikla. Körbepillantok, de csak nem látom sehol.*
~Na tessék. Lehet, hogy nem is jó felé megyek.~ *Azért természetesen nem állok meg, hanem szorgosan megyek felfelé, majd egyszer csak újra megpillantom a sziklát. Épp zuhan lefelé egy kődarab, melyet a hiúz ügyesen kikerül. Jó gyorsan mászik felfelé, hiszen az előbb még ott volt lent. Most már merem feltételezni, hogy annak a srácnak lehet a "házikedvence", bár nem nagyon értem hogy vetemedik arra valaki, hogy egy hiúzt tartson közel magához. Végül felérek az ösvény végéhez, ahonnan már látom is a szikla tetejét. Gyorsan, de óvatosan odamegyek, majd megpillantom a srácot, aki már felért. Leterítem a pulcsim nagyjából 2 méterre tőle, majd mikor már kapok levegőt odaköszönök neki.*
-Szia! *Mondom még mindig kevés levegővel a tüdőmben, majd kényelmesen elhelyezkedem rögtönzött pokrócomon. Közben kicsit körbepillantok, már amennyit látok innen ülve. De nincs kedvem, sem pedig erőm feltápászkodni innen. Majd inkább később.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 2:23 pm

*Tökéletes ez a nap, de valahogy rohadt melegem van. Lehet, hogy ez a kis hegymászás teszi vagy pedig a nap erős sugarai, de a söröm egy kis időre mellém kerül, így nemsokára ledobom magamról a felsőm és most már nyugodtan, az nélkül ücsörgök tovább, egészen addig, amíg meg nem hallom a felém közeledő lépteket. A hiúz füle is megmozdul, úgy figyeli a felénk tartó lányt, én pedig csak félig kifordulva nézem meg, ahogy leteríti a pulcsiját, majd kipirult arca láttán rögtön mosolyognom kell.*
- Szia! Csak nem volt magas? *cukkolom picit jókedvűen, majd a táskámba nyúlok és egy másik sört kapok ki belőle, dobozosat természetesen és a lányka felé dobom. Nem erősen, tehát simán el tudja kapni, már ha nem kétbalkezes.*
- Tessék, hátha jól esne! *nem tudom, hogy iszik-e alkoholt vagy sem, igazából nem is érdekel. Örüljön, hogy kap valamit, max ha nem kell, majd elfogyasztom én a sajátom után, amely már így is szinte teljesen üres.*
- Na és, hogy hívnak szépségem? *kérdem most már felé fordulva, hiszen lábaim is felhúztam és egy másik sziklának döntöm hátam, úgy nézem a másikat.*
- Én Angel vagyok, ő pedig Blaze, a famulusom. *mutatok felé fejemmel, miközben a hiúz láthatóan meg se mozdul. Nem túl szociális, tehát csak némán figyeli a leányzót.*
- Miért a könnyebb utat választottad? Csak nem félsz a hegymászástól? *kérdezek rá pimaszul, hiszen szeretek szórakozni és talán ez a lány vevő rá, ha pedig mégsem, nekem úgy is jó, de legalább már van társaságom és egy könnyen nem is eresztem el.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 2:35 pm

*Mikor egy kis levegőhöz jutok végre, megpillantom a hegymászó srácot. Izmaiból ítélve nem most mászik először. Mikor visszaköszön elmosolyodom. Legalább nem egy egoistával van dolgom, vagy legalább is első ránézésre nem, pedig neki aztán lenne mire önteltnek lennie.*
-Áhh, dehogy. *Mosolyodom el, majd elkapom a sört amit felém dob. Nem nagyon iszom alkoholt, vagyis eddig nem ittam, de mivel itt teljesen szabad vagyok, természetesen elfogadom az italt, majd kinyitom és nagyot kortyolok belőle.*
-Köszi ez jól esett. ... Látom te aztán felkészültél a mászásra. *Nézek a felszerelésére és a mellettük lévő hátizsákra, melyből a sört elővette.*
-Corina vagyok. *Válaszolok a kérdésére, majd meg sem várja, hogy visszakérdezzek, ő is bemutatkozik, meg a famulusa. Régebben olvastam pár sort a famulusokról, így megállapítom, hogy azt valószínűleg ő teremtette. Ezután a famulusra téved a tekintetem, ami láthatóan jól elhelyezkedett gazdája mellett.*
-Nem volt nálam alkalmas felszerelés, és különben sincs kivel másznom, egyedül meg nem olyan szórakoztató. *Mondom elmosolyodva, majd körbepillantok.*
-És te hogy-hogy csak így kettesben a famulusoddal? *Kérdem még mindig mosolyogva, majd ismét nagyot kortyolok a kellemesen hideg italból.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 2:47 pm

*Ha tudnám a lány gondolatát, jót mosolyognék, de sajnos ez nincs így, tehát csak egy kis cukkolás hangzik el tőlem, majd már repül is felé a sör. Iszik belőle, tehát ez jó jel, akkor nem egy plázacicával futottam össze, aki ódzkodik mindenféle rossz szenvedélytől.*
- Egészségedre! *mondom a köszönésre, majd amikor meghallom a szavait és tekintetemmel az övét követem, csak bólintok egy aprót és fejemet is cseppet megdöntöm, ahogy Corinát figyelem.*
- A napom egy részét itt tervezem, tehát egyértelműen felkészültem rá, ellentétben veled. *akárhogy figyelem, nem látok nála semmiféle cuccot se, így hát inkább áttérek a bemutatkozásra, nem felejtve el Blaze-t sem. *
- És melyik házhoz tartozol kedves Corina? *kíváncsiskodom egy picit és hasonló gondolatok vannak bennem, mint Alinoxnál voltak. Bárcsak Cruos lenne... de már nem is reménykedem, egyszerűen kezdem úgy érezni, hogy én csak a másik házak diákjaival akadok össze, fura ez az egész, de beletörődtem, ez az én sorsom.*
- Tudod, mi jóban vagyunk és mivel sokan nem tudnák tartani a tempót, egy jöttünk kettesben. De ahogy nézem, jól is tettem, így futottam össze veled és nem kell senkivel se osztozkodnom a társaságodban. *tudok ám beszélni és ha arról van szó, a bókolás is megy, de most csak rejtett utakon, remélhetőleg eljutva majd Corinához is, de ha nem, az se baj, majd idővel.*
- Viszont ha már így összefutottunk, akkor már megkérdem, hogy éhes vagy-e. A konyhából hoztam pár szenyot, tehát én csináltam. Van benne minden, hús, sajt, zöldségek... *nyitom fel ismét a táskám tetejét és ki is veszek belőle hamarosan egy zacskót, amiben négy szendvics van. Eredetileg magamnak szántam, de kettővel is megelégszem és hogyha esetleg a csajszi elfogad egyet legalább, akkor természetesen át is nyújtom neki.*
- Van kedved körbenézni arra? *mivel már egy darabig felmásztam ezen a hatalmas hegyen, így mutatok az erdős rész felé, mely bár cseppet ijesztő, én nem vagyok egy kicsit sem félős, ezért is javaslom neki azt az utat. Viszont a saját szendvicsemet nemsokára kicsomagolom a szalvétából és egy nagyot harapva bele már eszegetni is kezdem, miközben a sötét zugokat figyelem. A mászás nem menne most kettesben, hiszen csak egy felszerelést hoztam magammal, de talán megteszi egy kis túrázás is és legalább egy újabb leányzót megismerhetek.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 3:02 pm

*Többen néztek már plázacicának a kinézetem alapján, ám általában elég hamar sikerül erre rácáfolnom, hiszen imádom az extrém sportokat és a piával sem állok hadilábon. Mikor a felszerelésre terelődik a szó, csak elmosolyodom.*
-Nem szokásom hátizsákkal sétálgatni, viszont kedvem támadt egy kicsit körbenézni errefelé. *Mondom még mindig mosolyogva, majd igyekszem válaszolni a kérdésére.*
-Cruorisos vagyok, és te? *Kezdek lemondani arról, hogy a saját házamból is ismerjek meg embereket, hiszen akikkel eddig találkoztam, mind a másik két ház tagjai voltak, kivéve azt a senitelt, aki felkísért a szobámba első este. Mikor aztán bókolni kezd ismét elmosolyodom.*
-Értem. Akkor érezd magad szerencsésnek, hogy nem kell osztozkodnod. *Mondom széles mosollyal az arcomon. Mikor előveszi a szendvicseit, ismét elmosolyodom.*
-Látom tényleg jól felkészültél. ... Megkóstolom, gondolom nem akarnád megmérgezni új társaságod. *Mondom mosolyogva, bár itt sose lehet tudni. Majd hamar az erdős rész felé pillantok. Kissé ijesztő, de mi értelme az életnek kalandok nélkül.*
-Miért is ne? *Pattanok fel.* -Indulhatunk? *Kérdem mosolyogva, majd harapok egyet az időközben kicsomagolt szendvicsből, mely ahhoz képest, hogy a fiú csinálta nem is olyan rossz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 3:20 pm

*Ha már megszólított és idejött hozzám, akkor az azt jelzi a számomra, hogy valami alapjám szimpatikusnak tart. Egyértelmű, hogy nem vagyok rest beszélgetni vele, így kérdezek rá hát a házára is, amelyre ahogy megérkezik a válasz, rögtön láthatja a szélesebb mosolyomat is.*
- Én is Cruos vagyok, viszont másodéves. De szerintem erre már magadtól is rájöttél a famulus miatt. *fogalmam sincs, hogy mennyit tud ez a lány ezekről a lényekről, de max ha valami kérdése lesz, úgy is felteszi. * - Szóval Cruo, viszont még soha nem láttalak ott... esetleg új vagy? Vagy csak ennyire kerülöd az emberek társaságát? *na az utóbbiban nem hiszek igazán, hiszen akkor miért jött volna ide most hozzám? Na meg, elég közvetlennek is tűnik, tehát talán elkerültük eddig egymást, de most már rám bukkant, tehát nincs itt gond. *
- Hmm, szerencsésnek? Bizonyítsd be, hogy miért is vagyok szerencsés! *kacsintok rá, hiszen van még lehetősége, nem szándékozom hamar elmenni innen. Így hát rábízom, hogy miképp fog bizonyítani nekem, már ha fog, de szeretem a kreatív lányokat, azok mozgatják meg igazán a fantáziámat. Viszont a szenyok is előkerülnek nemsokára és mivel elfogad egyet, így azt át is nyújtom neki.*
- Bizony és nem akarlak. Bár ment a toxicológia és van pár elég érdekes méreg, most mégsem áll szándékomban rád támadni vele. *azért, mert nem exos vagyok, még én is értek a méregkeveréshez, hiszen valahogy csak átjutottam a vizsgán. Pár falat után viszont már nagyon mehetnékem támad és mivel a lány felpattan, úgy érzem, hogy ő is hasonlóan gondolkodik, mint én, tehát követem a példáját és én magam is felállok. A hegymászáshoz szükséges köteleket itt hagyom, majd visszajövök érte ma vagy holnap, de a táskámat azért a vállamra kapom. Egyik kezemben tehát a sör, a másikban a szenyo, így indulok meg a lány mellett és minket nem túl közel, de azért követ ám a hiúz is. Vigyázni akar rám, hiába is tudja, hogy nem vagyok gyenge mágus és ez így is van jól, azért lett teremtve.*
- Na és sok barátot szereztél már itt? *kérdezek rá, miközben belépek az erdő rejtekébe, tehát két vastag fa között, így figyelve lábaimra is, hogy ne akadjanak be semmiféle növénybe se, de idő közben azért furcsa gondolatokon jár az eszem, így tekintek a lányka lábacskáira is, de még nem teszek semmit... egyenlőre.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 3:43 pm

*Egész jófejnek tűnik a srác, így szívesen beszélgetek vele. Időnként kortyolok egyet a sörből, mely meg kell vallanom nagyon jól esik. Mikor meghallom, hogy a fiú is Cruos, elmosolyodom.*
-Végre egy ember, aki Cruos. ... Igen, eléggé új vagyok, de azért már volt időm egy kicsit körülnézni. És egyáltalán nem kerülöm az embereket.. mint látod. *Mondom mosolyogva. Gondolom abból, hogy nemrég érkeztem, összerakta, hogy elsős vagyok, ha nem, akkor meg majd összerakja idővel. Következő megjegyzését csak eleresztem a fülem mellett.*
~Bizonyítsam be? ... Érdemeld ki.~ *Fut át az agyamon, de végül úgy döntök, nem mondom ki. A toxikológia hallatán még a hideg is kiráz. Sose szerettem kotyvasztani, és ez mostanra sem változott meg.*
-Huh, még hallgatni is rossz. *Mondom mosolyogva.* -Nem épp a kedvenc tantárgyam. *Lassan aztán megindulunk. Mögöttünk nem messze ott a famulus is, bár azért tartja a tisztes távolságot velem szemben, de ez így jó. Igyekszem követni a srácot, közben ügyelve, nehogy pofára essek már az út elején.*
-Nem vagyok itt olyan régóta, de ahhoz képest már van pár barátom. *Mondom mosolyogva, hiszen a két barát már párnak számít.*
-Gondolom neked is sok barátod van. *Mondom még mindig mosolyogva.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-07-22, 3:51 pm

*Ahogy hallom, ő is örül azért annak, hogy Cruossal találkozik, ami hallatán halkan fel is nevetek. Na nem őt nevetem ki, hanem ezt az egész helyzetet.*
- Fura, hogy mindketten így gondoljuk, pedig azért sok Cruorises jár ide. *ez tényleg így van és szoktam is látni őket órákon vagy a klubhelyiségben, de hogyha valahol a szigeten futok össze egy lánnyal, az általában nem pont az én házamhoz tartozik. Nem nagy gond ez ugyan, hiszen nekem holt mindegy, hogy kit milyen mágiaág érdekel, de azért jó belegondolni abba, hogyha majd esetleg úgy alakulna, hogy tetszik valaki, akihez néha átjárnék, nem akarok a fogadóba menni vagy a szükség szobájába, esetleg a padlásra... még csak az kéne. Kényelmesebb a saját hálómba, ott otthon vagyok. Na de bizonyítani még nem akar, így hát egy ideig nem is törődöm ezekkel a szavakkal, de agyam az jár ám eléggé, tehát tervezek én egy kis játszadozást ezzel a szőke szépséggel. Viszont most még a toxicológiáról kérdez, ami láthatóan nem tetszik neki. *
- Fura, azt hittem, hogy a lányok szeretnek kotyvasztani. Egyébként nekem se a kedvencem, de hasznosak ám azok a mérgek, amiket tanítanak itt, majd meglátod, hogyha belenézel az anyagba. *ennyit mondok csak, neki kell tudni, hogy mi érdekli és hogy mit fog majd használni az élete során, de mindenből vizsgázni kell, tehát idővel csak megbarátkozik majd vele. Megindulunk hát az erdő felé és a famulusom nem Corina miatt marad távol, egyszerűen nem közlékeny a többi emberrel szemben, így figyel ránk, én pedig tovább folytatom a beszélgetést.*
- Nekem igazán nincs, max ismerős. Tudod, a barátsághoz több idő kell. *állok meg egy pillanatra, így engedve magam elé a lánykát, miközben pálcám elő is veszem és a lányhoz közel lévő gyökerek felé mutatok vele, majd pedig Corinára.*
- Flagellum vincula! *mondom ki a tegnap tanult varázslatot, tehát indacsápokat idézek meg. Így veheti észre nemsokára azt a lány, hogy jó pár gyökér a lábaira tekeredik, majd hopp, már fel is emelem a pálcám, így lendül a kicsike is a magasba, méghozzá fejjel lefelé. Biztosan tartom, tehát ha kapálózna se fog leesni és addig emelem, hogy így, fejjel lefelé simán elérhessem még.*
- Hmm, csini... vajon a felsőd felcsúszik ilyen pózban? *ugratom egy kicsit és bár lehet, hogy ez szemétség, de most rám jött, hogy szórakoznék egy kicsit, így lépek közelebb a lánykához, Blaze pedig csak leül, úgy figyelve a varázslatomat. Nem tudom, hogy mit fog reagálni minderre a lány, de gondoltam picit feldobom a napom és nem maradok az átlagos beszélgetésnél és nemsokára már cseppet ringatni is kezdem a másikat. Kényelmetlen lehet fejjel lefelé lenni, de azért nem óhajtom ám órákig így tartani.*