Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-07, 3:05 pm

*Most változóban vagyok, és meguntam gondolkodni, nem érdekel már mi lesz, a gondolatok sem vezettek soha jóra, sem az érzelmek, így valahogy úgy érzem, kezdem azt tenni, amihez éppen kedvem van. Mivel pedig nem szeretem a muglikat, így természetes, hogy egy kis csíny jut eszembe, ami most jól is esne, legalább megnevettetne. Így már száguld is a hatalmas hógolyóm a srác felé, aki meg egyenlőre még csak siklik lefelé, és nem veszi észre a növekvő borzalmat mögötte. Vigyorom egyre nagyobb, izgatottan simulok hozzá a seprűmhöz, és reppennek közelebb, hogy jól lássam a dolgokat, és nem érdekel, ha meglát a muglinak hitt srác, bizonyára azt fogja hinni, hogy a szeme káprázik, ugyanis most hátra fordul, és tudatosul benne, hogy itt bizony bazi bumm lesz. Meglepetten veszem észre, hogy nem éppen úgy cselekszik ahogy várom, eloldozza lábait, és térden csúszik tovább, de hogy minek, arról ne kérdezzen senki, mert nem tudom, valószínűleg elment az esze a gyereknek. Azért felötlik bennem a kérdés, hogy normális viselkedés-e ez, és hogy miért teszi, így kissé össze is ráncolom a homlokom, de mikor látom, hogy elsodorja a snowboardot a hó, nagy szemeket meresztek, hogy vajon látom-e a srácot is. Aztán hangos röhögésben török ki, mert eszembe jut, hogy ez olyan, mint a mesefilmekben: a szerencsétlen áldozat beszorult a guruló hógolyóba - gondolom én. De nem, egyáltalán nem így van, így mikor magam mögött meghallom a hangot, csak torkomra fagy a kacaj, és már seprűstől zuhanok is bele a hóba, még szerencse, hogy három méternél nem voltam magasabban, a nagy izgalmak közepette lejjebb ereszkedtem, így most nem esik bajon, hanyatt fekve köpöm ki a havat, seprűm még mindig a jobb kezembe, pálcám a balba, és csillogó szemekkel nézek fel a felettem álló srácra.*
- Bocs, nem tudtam, hogy magus vagy, azt hittem mugli. Tudtommal a varazslok nem szoktak snowboardozni. *billentem egy picit félre a fejemet, de még mindig vigyorgok, és annyira jó kedvem van, hogy nem tud zavarni néhány tény, ami nem is felejtek el megemlíteni.* - Amugy hogy tüntel el? Varazsoltal? *kíváncsiskodom, de meg sem várva a választ, felülök közben, és hátra nézek.*
- Hat nem tudom, hogy mi a velemenyed, Mr. Bizonyara Nem Elsös Diak, de meg kene valahogy allitani azt az izet. Nem? *bökök vigyorogva a tovább száguldó golyóm felé, mely most már a városhoz közeledik.*
- Amugy meg, ez jo moka volt, nem? Nem elvezed az adrenalint? Mehetnenk meg egyszer, csak keresd meg a deszkad... *pillantok körbe, hogy vajon hol is van a remélhetőleg még épségben lévő segédeszköz.* - Es en meg ujra felrepülök, es akadalyokat allítok eled, miközben lecsusszansz megint. *közlöm halál vidoran, de komolyan az ötletemet, mert élvezem, jó lenne még ilyet játszani.* - Ha akarod, meg kommentalom is az esemenyeket neked a magasbol. *győzködöm gyorsan, de már fel is pattanok, nem szándékozom tovább ülni, és kíváncsian várom a válaszát.*
- Szorakozzunk orosz modra! *bólogatok serényen, aztán elfoglalom magam a kabátom porolgatásával.*
- Talan vizhatlanna kene tenni, az ugy jobb lenne. *dünnyögöm alig hallhatóan magam elé, a ruhámra meredve, mint valami megszállott. Ez van, ha az ember ekkora hóban orosz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-07, 3:38 pm

*Eléggé váratlan események érik a hágón, ugyanis egy felé száguldó lavina nem éppen mindennapos látvány erre felé, főleg ha azt egy diák indítja. Szerencsére a fiú sikeresen kihátrál, s a föld alatt elkerülve a valószínűleg végzetes találkozást, már felfele is tart, s nemsokára a másik mögött pálcáját előre szegezve küld egy kisebb átkot Tarkh hátába. Nem érdekli mekkorát esik, úgy gondolja megérdemli amit kapott.*
-És mi van ha valaki mugli, azt jelenti hogy azonnal ki kell írtani? Milyen elcseszett mágusnövendék vagy már..*szólja le, hiszen bár ő is arisztokrata, s büszke fiú is, de mégse gondolja úgy hogy a varázstalanokat pusztán hülyülésből ilyesféle módon megleckéztessék, még akkor se, ha belül ő is kissé fölé rendeli a mágus vért. Talán ez a tulajdonság azért van mert nem kifejezetten feketemágus a fiú.*
-Amúgy ez a varázsló szokott, és nem szereti az ilyesfajta poénokat.*korholja le, miközben letakarítja magáról a maradék havat, de tekintete a tovább száguldó lavina fele veszi az irányt. Valóban nagy, és bár nem közvetlenül a város mellett van okozhat károkat. A fiú kérdésére csak legyintve felel.*
-Nem, tudod képlékeny vagyok és képes vagyok a fénysebesség átlépésére, persze hogy varázsoltam, és hála annak hogy nem elsős vagyok meg is úsztam..*mondja morogva maga elé, de a srác következő szavai már nem érik el a fülét, legalábbis nem azonnal. Pálcájával maga elé mutatva, kavarni is kezdi a levegőt, az óramutató járásával megegyezően,s koncentrálva ki is mond egy igét, hiszen van egy olyan érzése, hogy a lavina megállítása most az ő feladata lesz. Ameddig nem jön létre a varázslat, természetesen nem is hagyja abba a kavargatást*
-Nimbus involatus*mondja ki, s ha minden jól megy, nemsokára a levegőbe emelkedik, az alatta kialakuló légörvénynek köszönhetően.*
-Ha képes vagy akkora tűzgolyót készíteni mint egy hegy, akkor tied a pálya, ameddig nem inkább halgass el, mert a baromkodásból mára éppen elég volt.*Na igen nagyon élvezi a dolgot, ez már tényleg pörgeti az adrenalin szintjét, de nem éppen jó fele, főleg hogy nem kéne hagyni hogy a lavina leérjen, ki tudja kit temethet még maga alá, így koncentrálva nemsokára meg is indul a légörvénnyel lefelé, s ha minden jól megy, valahol a hegy aljába teszi le magát.*
-Immotus.Jó móka mi... Ha ezt megúszom belefojtalak a hóba....*morogja maga elé, amit a másik nem hallhat, hiszen elég nagy távolság áll előttük, de több idő nincs beszélni, pálcájával maga elé mutat*
-Solum fluctorum.*mondja ki koncentrálva, s ha minden jól megy mikor emelni kezdi maga előtt a pálcát, a föld is emelkedni kezd, egészen addig, ameddig egy nagyobb fal létre nem jön. Éppen időben, ugyanis a hótömeg is eléri a helyet, s ha erősen bele is ütközik a fallba, ami egy jó darabig tart is, de persze egyre nehezebb lesz, ezzel fékezni, így a fiú már érezheti hogy koncentrációja, hamar határszélre kerül, s ez már szinte fizikai fáradtságként van jelen.*
-Ha nem marad abba nemsokára ez össze roppant.*na igen kis hó azért átmegy fölötte, de a nagy réteg a falba ütközik, ezzel megállva, végül azonban a fiú se bírja sokkal tovább koncentrációval, így a pálcája megremeg a kezébe, s a fal leomlik, ezzel átengedve még egy nagyobb buckát, ami maga alá is temeti őt. Szerencsére a nagy része megállt, csak egy kisebb adag jutott át, ami azért elég nagy volt hogy pár méteres körzetbe beterítse mégjobban hóval a vidéket. A következő képbe viszont már a fiú keze jelenik meg, amivel kiássa magát a hó alól majd felegyenesedve, rázza le magáról a havat körbe nézve.*
~A fenébe... ez most tényleg nagyon meleg volt~*rázza egy pillanatra ki a hideg, majd a srác felé veti tekintetét kissé dühösen, s fel is kiállt neki.*
-Ha még egyszer ilyen baromságot csinálsz esküszöm hogy leküldelek a lavinával együtt kölyök..*kiállt fel neki most komor hangon, ami eléggé szokatlan tőle, még kevesen hozták ki a sodrából, de ennek a srácnak össze jött.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-07, 4:00 pm

*Nem éppen úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt gondoltam, így nemsokára már a hóban fekszem, és velem veszekszik az a srác, akiről idő közben kiderül, hogy varázsló, találékony, túlélte, és dühös rám. Nem meglepő.*
- Regimodi, feketemagus suliban. Amugy nem kell kiirtani, biztos nem lett volna olyan nagy bajod, ha eltalal, csak estel volna egyet. *mélázom el, mert arra már nem gondoltam, hogy mi lesz, ha el is találja, mert bár ezt akartam, nem tűnt annyira veszélyesnek, megölni senkit sem volt szándékomban. A névtelenül dühöngő srác szavait csak vigyorogva figyelem, egyszerűen képtelenség levakarni az arcomról ezt a pimasz vidámságot, de nagyon élveztem ezt, és vicces az is amiket mondogat. Fénysebesség... még ilyet! De már nem is foglalkozik tovább a szavaimmal, csak csinál már jól kinéző, de számomra abszolúte kínai varázslatot, amivel nagyjából sikeresen meg is állítja a hótömeget, de azért kap egy jó nagyot a nyakába, csak úgy betemetés szinten... Újra felkacagok, mert vicces, de most idióta röhögésem rövidebb ideig tart, mert már mászik is ki a hó alól a felsőbb éves diák, és újra rám ontja a szavait.*
- Ugyan mar, ne mondd, hogy nem volt jo moka. Néha olyan unalmas itt az elet, neha meg nem... eddig ugy sem csinaltam semmi hülyeseget, itt volt az ideje. Viszont szivesen csinalnam meg en is, gondolod seprüvel is jo ötlet? *pimaszkodom tovább, de, hogy lássa, nem gondolom komolyan, már vállamra is veszem az említett tárgyat, és lépek pár lépést lefelé.*
- Persze ha akarod, csinalhatunk bekesen hoangyalt is, vagy hogolyozhatunk mezei méretekben. Na? *kacsintok oda, hogy próbáljam oldani a feszültséget, mert így belegondolva, még nem szedte le a fejem, és normálisabb is a srác, tehát azért nem lett volna jó kitörött nyakkal látni.*
- Kit sikerült volna elcsapnom amugy a pici hógolyommal? *nézek a srácra, egyértelműen bemutatkozást várva, ha már halálközeli élményben részesítettem, úgy gondolom elég közel kerültünk egymáshoz, hogy a nevét elárulja.*
- De ha ennyire dühös vagy, akkor talan egy jo ital kiengesztelne. Biztos kellene, hogy felmelegedj, mert hat elegge... *nézek rajta végig, és pislantok a nagy hótömegekre.* - Persze ha nem kell, megertem, akkor megiszom a te adagod is. *vonok vállat, és más zsebre is rakom a pálcám, hiszen ha eddig nem torolta meg a dolgot, ez után sem fogja, ki is fáradt ahhoz szerintem, na meg bocsánatot is kértem, szóval minden happy.*
- Ha nem vagy elsös, gondolom harmadikos, vagy esetleg mar masodikosok is tudnak fenysebesseget atlepni es képlekenynek lenni? *mosolygom, mivel tudom, hogy semmi ilyet nem lehet tenni, hanem varázsolt, de akkor is tetszett ez a megszólalása, így megjegyeztem.*
- Amugy hova jarsz? Kik tudhatnak maguk közé valonak egy extremebbnel is extremebb sportolot? *teszek még fel egy utolsó kérdést, még így, és várom, hogy vagy együtt, vagy külön elinduljunk lefelé, mert talán ennyi elég volt a hóból mára.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-08, 7:10 pm

//Olvadunk Smile

//

*Dühe maximum csak a szavai súlyából érzékelhető, hiszen ez a fiú ritkán engedi, hogy ez az érzés teljesen átjárja a lényét. Nem szereti ha az agyát elönti a vörös köd, akkor mindenki sebezhetőbb.*
-Én eddig úgy tudtam, hogy a lavina nem lökni szokott hanem maga alá temetni az embereket nagyokos..*szól vissza, hangjában jól érezhető lekezeléssel, elvégre nem is attól tartana hogy ha valami meglökné, az olyasmit max pár repedt csonttal túl lehet élni, minden esetre nem vesz tudomást a vigyorgásáról. Miután kimászik a hótömeg alól, minden esetre tudatosul benne, hogy nem kellett volna sok hogy ne bírja megállítani, de szerencsére azért sikerült, még ha egy kevés át is ment, így pár perc azért kell neki hogy össze szedje magát. Kezeit össze fűzve maga előtt, hallgatja a srác pimaszkodó szavait, amik láthatóan nem ütnek rést a komor arcon, viszont egy fura, de annál gonoszabb mosolyt igen, a hóangyalos részig még tűrtőzteti magát, ám ahogy a mondat vége felé halad, azt veheti csak észre, hogy Vlad, lassan X alakba keresztbe teszi ökölbe szorítva a kezeit.*
-Áh.. szóval azt mondod, unatkozol és szeretnél egy kis mókát? Ha akarod megtáncoltatlak*nem is mond többet egyszerűen, elege van hogy egy kis "taknyos" próbálgatja az idegeit, így nem kell sok hogy kimondja az igét is.*
-Ignis pilas*rántja szét magabiztosan, a másik pedig csak annyit vehet észre hogy kezei lángba borulnak. Nem akarja élve megsütni a fiút, úgy gondolja maximum egy kis figyelmeztetést kaphat, ami kezenként 5 tűzgolyót jelent, amiket, nyugodtan , megfontoltan célozva dobálni is kezd a srác felé, a seprűt nem célozza nincs oka abba kárt tenni, de a fiúra azért ráhozhatja a szívbajt, vagy legalábbis talán elérheti vele, hogy lenyugodjon kissé, mert bizony ha egy ilyen eltalálja az embert az tud fájni, bár hála a hótömegnek ami alatta van, tuti nem lesz a fiúból egy égő mágja, minden esetre mikor befejezi a varázslatot, nem felejt el válaszolni sem a következőkre.*
-Vladislav Nikolaj Kerensky-t és te ki a fityfene vagy?*dugja zsebre, a már lehetőleg nem égő kezeit, miközben a másikat figyeli komoly szemmel, végül a piás megszólalásra csak felciccen.*
-Még egy alkoholista... Kösz nem, ha iszok akkor olyannal teszem, aki ráérdemel a társaságomra.*mondja komor hangon, s bár ritkán nyílvánítja ki arisztokrata egoizmusát, talán azért mert nem találkozott még olyannal aki így viselkedett volna, de most észre vehetően magas lóról beszél. Neki is lehetnek hibái.*
-Harmadikos, Da... Amit láthattál pedig a földbe olvadás volt semmi köze a fénysebességhez.*zárja rövidre, nem akar magyarázni még külön ennek a fiúnak, majd rájön ő is ha másodikos lesz, de neki már nem kell rákérdeznie Tarkhra, sejti egyből hogy hányadikos lehet.*
-Ahova te, a Mysterioba, azon belül az Exortus házba? Na és te, felelőtlen éretlen kölyök, melyik ház díszfoltja vagy, és hogy hívnak?*kérdezi kezeit a háta mögött össze kulcsolva, méregetve a másik diákot. HÁt ez a találkozás nem keltett jó benyomást Vladba, bár lehet csak rossz napja van, lehet hogy ő maga is változott az ittléte alatt.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-08, 7:45 pm

*Persze, hogy dühös rám a fiú, ezt meg is értem, és úgy nagyjából próbálkozom is a hangulat oldásával, több-kevesebb sikerrel, mivel nem szándékozom még tovább húzni az agyát komolyabb dolgokkal.*
- En a hogolyomra gondoltam. Az elcsapni szokott, nem? Nem hiszem, hogy letezne olyan, mint a mesefilmekbe, hogy betemet teljesen, es vele együtt gurulsz. A lavina, meg csak mellekes dolog. *pimaszkodom egy kicsit, de, hogy ne legyen ekkora hatása a dolognak, gyorsan hozzá is teszek valamit.* - Különben is, biztos siman kijöttel volna a lavina alol is. *vonom össze szemöldökömet komolyan, mert így gondolom valóban, biztosan kiégette volna magát, vagy nem is tudom... valami. Hát ha a hó alól nem is égne, most biztos megteszi, ugyanis a következő pillanatban már furán szemlélem a keresztbe tett karokat, és mikor szétrántja őket, akkor csak fel bennem a felismerés, szinte ösztönösen kapom a pálcámhoz, már ott is a kezembe, és határozott hangon kiáltom.*
- Protego! *harsan tehát hangom, mivel nem szeretem ha megtámadnak, mondjuk az mellékes, hogy megérdemelném... minden esetre így hűvös arccal tekintek vissza a srácra, mert bár automatikusan védekeztem, remélem sikerül is, talán nem olyan spéci ez a cucc, hogy egy sima pajzsbűbáj ne állítsa meg, amit meg nem nehéz megidézni, lévén hogy alapvarázslat.* - Chh, ejnye. Nem szep dolog megtorolni a vetket a bocsanatot kerö emberen. *közlöm komoran, nem igazán érdekel mit gondol, én csak védekeztem, vissza nem támadtam, pedig úgy gondolom, nem égő kézzel fog a pálcája után kapni, tehát valamennyi esélyem biztos lett volna, de mivel nem óhajtok párbajozni, főleg nem úgy, hogy tapasztaltabb az ellenfél, ezért higgadtan tekintek rá vissza, de figyelem minden rezdülését, és a pálca még mindig a kezemben, nem leeresztve, de nem is egyértelműen a másikra szegezve, csak amolyan készenléti állapotban, ha tovább akarna támadni. Inkább terelem is a szót, így kérdezve rá a nevére, és mikor kimondja, csak elvigyorodom, és ha eddig nem támadott, most leeresztem a pálcámat.*
- Aahaa, egy masik ruszki! *villantok rá egy vigyort, de válaszolok is a kérdésére, az, hogy orosz, visszahozta jókedvem.* - Aristarkh Yermolaevics Zhukov. Aristarkh vagy Tarkh. *billentem picit félre a fejem, mert nem tartom illendőnek, hogy egy orosznak muszáj legyen kimondania az egész nevemet, így úgy szólít ahogy akar, én felajánlottam a lehetőséget, bár bizonyára nem fog vele élni dühödt kedve miatt.*
- Hat te nem szeretsz inni, de orosz vagy? Furcsa. Amugy, en egy forro teara gondoltam, de ha neked rögtön az ital jutott az eszedbe... *csóválom is meg vigyorogva a fejemet, mert valóban nem volt szándékom alkoholos italra elhívni, nem berúgni akarok ma.*
- Tudom, hogy semmi köze. *bólogatok egy picit, arra már nem reagálok, hogy ő hányadikos, bizonyára tudja, hogy én melyik évfolyamba is járok.*
- Cruoris, es a nevem mar egyszer megmondtam. *értetlenkedem neki, és cseppet összevonom szemöldökömet, mert, hogy ennyire nem vágja mi van, arra utal, hogy valami baja eshetett.* - Jol vagy? Nem ütötted be valahol a fejed? Nehany perce kerdezted, hogy ki vagyok. *érdeklődöm meg tőle, ezt az apró, de nem elhanyagolható kérdést, mert nem lenne jó, ha baja esett volna, bár ahogy nézem, biztosan nem lehet akkora a gond.*
- Meg kene keresni a deszkadat. *fordulok is körbe, és már újra emelem is a pálcám.*
- Invito Vladislav Nikolaj Kerensky snowboard deszkája! *vigyorgok hátra a srácra, és ha minden igaz, és nem tőrt darabokra a cucc, valamint nincs akadályoztatva mondjuk egy iszonyat nagy hótömeg alatt tengődve, akkor felém is reppen, annyira messze nem lehet. Ha sikerült az ige, akkor visszaadom a srácnak ami az övé, ha meg nem, akkor csak lebiggyesztem az ajkamat, szomorúan, hogy kárt okoztam ennek a diáknak is.*
- Kene indulni, nem? Vagy maradsz? *pillantok még rája, és várom a válaszát is, hogy annak tükrében indulhassak el lefelé.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-08, 8:13 pm

*Úgy tűnik nem érdekli a fiút, a másik magyarázata, bizonyára túlélte volna, szerencsére mivel hogy már a harmadik évfolyamot tapossa, és az eredményei egész jók voltak a legtöbb tantárgyból. Viszont miután már eleget látta a srác vigyorát, ami a történtekre nézve, igencsak felhúzta a kedélyét, úgy gondolja nem ártana őt se megmozgatni, így folyamodik a Pyromágia egyik varázslatához. A másiknak viszont elég sokszor kell védekeznie, mert bár bejöhet de a tűzgolyók egymás után érkeznek, néhány vele szemben, néhány éppen csak elhúzva mellette.*
-Csak vigyázz nehogy ló nélkül maradj kölyök..*kiálltja az utolsó golyónál amivel egyenesen a seprű fele céloz. Ha a fiú jól kordinál, ki tudja kerülni ha nem akkor lángra kap, igazából Vlad is tudja ezt, és nem is akarja feltétlen megsebesíteni, ha a másik ügyes kikerüli, csak afféle figyelmeztető golyók voltak ezek. Mikor aztán véget ér csupán megrántja a vállát.*
-Ez csak figyelmeztetés volt, ha megtorolnám akkor lehet most nem ülnél oda fenn..*mondja figyelmeztető hangnemben. Általában Vlad kedves srác, sőt még nem is került össze tűzésbe más diákokkal, úgy tűnik ma rossz napja van és most Tarkh issza meg a levét. A bemutatkozást követően viszont hallja, hogy egy másik hazafival találkozott, őt viszont kevésbé dobja fel ez a tény.*
-Az egy másik... Szóval Aristarkh, ha jót akarsz máskor ne mások kárán próbálj meg jót mulatni, hanem eriggy le a játszótérre, ott hógolyózzál.* Kellett ez a mai a fiúnak mint mókusnak az erdőtűz, nem is éppen csak a saját baja miatt, hanem mert emellett még neki is kellett megállítania a másik kis "kedvencét. A piára viszont egy fura félmosoly fut az arcára, valahogy mégse tűnik olyan viccesnek mint ahogy a másik hiszi, vagy csak neki nincs elég humorérzéke."*
-Ja persze, azért lepődsz meg azon, mert valaki nem orosz is iszik mi?*vág vissza komor tekintettel, végül még beszélnek pár szót a varázslatról, ám a következőre le is inti a másikat.*
-Akkor még egyszer ne is mond, és persze tökéletesen.*próbálja kimutatni, hogy lepattannak róla a szavak, ám amikor a deszkájáról lesz szó kissé erélyesebben szól rá a másikra mielőtt felránthatná a pálcáját.*
-Kösz... megtalálom egyedül is.*mondja a másiknak, hiszen nem sokkal előtte a vége ott lóg ki a hóból. Ám a deszka most csak megemelkedik, majd a fiú fele kezd lebegni. Nem teszi szóvá mit tett, nemsokára már Tarkh is képes lesz rá. A deszka viszont ahogy a fiú kezébe ér, ketté törve esik szét benne.*
-A fenébe... kár volt érte, de legalább egy hónapot megúszott.*sziszegi a foga alatt, nem mintha ne tudna bármikor venni még egyet de akkor is pazarlásnak tartja.*
-De, jó lenne azt hiszem itt már nincs keresni valónk.*rúgja el maga előtt a deszkát ott hagyva végül rá is tér a Mystralba vezető útra.*
-Gondolom még fabatkát se sejtesz arról ami itt folyik mi? Már csak a felelőtlenségedből gondolom..*szól a másikhoz mogorva hangon, ha még ott van a közelbe, nem éppen társalgós kedvében van de talán érthető is hogy miért.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-08, 8:30 pm

*Vlad megpróbálkozik visszaadni a kölcsönt amit tőlem kapott, már annak ellenére, hogy az nem volt neki elég, hogy leterített a seprűről, így természetesen nem hagyom magamat most már, mikor újra támad, mert komoly veszélyben érzem magam. Utolsó dobásánál azonban seprűmre céloz, én meg ijedten ugrok félre, így nem lesz semmi sem a dologból, de felháborodottan csattanok fel.*
- Hej, hat nem tudod, hogy a masik seprüjet megtamadni olyan, mint az anyjat szidni?! *villan rá a tekintetem, mert ha valamire, akkor az én drágaságomra érzékeny vagyok, nem akármilyen darab, szükségem is lesz rá, és csak azért nem támadok most vissza dühből, mert hallom, hogy ő sem szándékozik támadni már. A másik szavaira már nem is reagálok, őszintén szólva sosem csíptem a fenyegetőzést, egy profi soha nem magyarázza meg a tetteit, megértik azt mások, ha jól csinálja, ha nem, és magyarázni kell, az már régen rossz, no meg eleve, felesleges a szó, ha valaki bosszút forral, ne ijesztgessen, hanem akkor tegyen is valamit. Így hát nem törődöm most mindezzel, inkább komoran odébb terelem a szót, s egy picit fel is vidulok.*
- Masok is az en karomon mulatnak, akkor nekem is szabad. *vonom meg unottan a vállam, mert nem vagyok jófiú, nem tudom miért hiszik ezt, vagy várják el, mikor nagyon jól tudja szerintem mindenki, hogy az összes ide járó diák megszívja valamilyen mértékben a társaival.*
- En szeretek inni, de meg haza is kell jutni, es nem kell minden nap berugni. Tehat most kivetelesen nem gondoltam erre, de te tudod... *lazulok tovább, és már érdeklődöm is hogyléte felől, mert kissé zavaros, amiket beszél, annak ellenére, hogy vicces fazon. De ahogy mondja, nincs gond, még a deszkáját is egyedül keresi meg, amire én csak intek neki, hogy nyugodtan, de mikor ketté törik a kezében, és ennyiben akarja hagyni, csak felkacagok.*
- Mondjuk egy "reparo"? Az talan segitene. *utalok is itt egy picit, mert nem látom akadályát ennek a varázslatnak, persze ha valami miatt nem sikerülne, akkor szívesen kifizetem a fiúnak, de előbb látnám azt a nagy deszkamentést. A távozás mellett döntünk, így indulunk is el, és nézek rá újra a srácra a furcsa kérdés miatt.*
- Marmint ugy erted, hogy nem tudom, hogy mennek itt a dolgok? De, nagyon is, kezdem sejteni, mar törtent velem par dolog, de szerintem egyaltalan nem olyan sok, hogy mindenröl tudjak. A termeszetem meg ilyen, bar altalaban elöbb gondolkodok, de mivel az utobbi időben ez nem jött be, ezért most felhagyok egy kicsit ezzel a szokassal. *vágom ki a kisebb monológot, azonban nem óhajtok csendben sétálgatni tovább lefelé, mert míg le nem érünk, kétlem, hogy elválnak útjaink, így szólalok meg újra.*
- Na es Oroszorszag melyik reszeröl erkeztel? *kérdezem meg tőle ezt az általános kérdést, ami talán nem fogja felzaklatni annyira.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 6:48 pm

* A délutáni séta igen hosszúra nyúlt mit nem bánok hiszen ma nincs órám de igen csak meglepetek a magas hegycsúcsok mikor megpillantottam őket így hát rájöttem, hogy egészen az Árny hágóig jutottam. Rég sétáltam ennyit nyugodtan, zavartalanul s ezt ma Koki is élvezi ki továbbra is vígan ugrándozik ágról-ágra vagy éppen szedi kis mancsait mellettem. A hó itt kevésbé indult olvadásnak, olyan mintha tegnap éjszaka esett volna néhol szűz, érintetlen, néhol pedig az erdei állatok nyomai követhetők figyelemmel. Ezt a harmóniát nem más mint Koki vinnyogó hangja tölti be ki pillanatokkal később már mellettem terem s könnyedén felszalad a vállamra izgatottan lesve egy pont felé a messzeségben.*
- Mi az? Ne idegelj feleslegesen...* én hiába meresztem szemeim s térülök jobbra meg balra is sehol nem látok senkit, így hát fejemet csóválva sétálok tovább, de ez nem tart sokáig mert ismét figyelmeztető jeleket küld felém .*
- Nah jó, lássuk mi az.* állok meg sóhajtva, kihúzva pálcámat a zsebemből s felpillantva kis kedvencemre pillantok arra az irányba merről a veszélyt sejti. Egy ideig megint semmi de aztán szőrös mellső lábakat fedezek fel kisvártatva pedig egy hatalmas nagymacskát. Látom, hogy kiszúrt minket így pálcám magam elé emelem és lassan hátrálni kezdek ebben a nagy hóban, nem ijedek meg tőle, legalábbis nem látszik az arcomon de szívem kissé hevesebben ver mellkasomban mert az állattámadásokat nem szeretem. Fejét lógatva les felénk majd váratlanul rugaszkodik el a puma egyenesen felénk tartva így a legegyszerűbb megoldást választva sürgetem meg Kokit.*
- Teleportáljunk arrébb.* kérem tőle mit nem áll szándékában elutasítani így tűnünk el egy szempillantás alatt s tűnünk fel egy másik helyen de nem távozva onnan jól megzavarva a macskát mi lassít végül megtorpan.*
- Most úgy, hogy lásson.* sutyorgom oda a famulusnak így jó húsz méternyire tűnünk fel előtte mire ismét megindul.*
- Mobilicorpus!* szórom rá a bűbájt mire az a levegőben szalad tovább természetesen tök feleslegesen. Egy ideig himbálom jobbra balra majd elunva ezt is vágom neki egy hatalmas fenyő törzsének, nem számít az élete de ettől persze még semmi komolyabb baja nem esik így hát felkészülten várom az újabb támadását, már ha nem ment el tőlünk a kedve.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 6:55 pm

*A mai napra nincs különösebb terv a tarsolyomban, csak sétálni akarok egy jót a hegyekben. Mivel csak a másodikosoknak lesz órájuk, így hát nincsen gond, enyém az egész délután és akár az éjszaka is, bár mára még tanulást is terveztem, mivel akad ám házi is, ami még rám vár. Csak lassan sétálok felfelé a hegyen, egészen addig, amíg egy furcsa jelenetnek nem leszek tanúja, így húzom ki kezeimet zsebeimből is, majd szólok oda a lánynak úgy, hogy meg is halljon.*
- Kell segítség? *ahogy nézem, csak egy egyszerű nagymacskáról van szó, de ha mégse boldogul vele a lány, akkor állok a rendelkezésére, ez csak természetes. Végül elmosolyodva lépek közelebb, de a nagy cica ismét morogni kezd, így végül pálcámmal intek is a föld felé.*
- Solum fluctorum! *emelem felfelé lassan a kezemmel együtt a pálcám, így hát a föld is megindul, majd ez után elmosolyodom és már ki is mondom a támadó varázsigét.* - Accido! *minek hatására a havas földhullám meg is indul a cicus felé, ki nyávogva fordul el, majd kezd el menekülni, azt pedig nem tudom már, hogy maga alá temeti-e a föld vagy sikerül megúsznia támadásom, esetleg egy fára megy fel, mert hűlt helye van, de én már Jas-re is összpontosítok, így kerül pálcám is a helyemre. Exos vagyok, nem újdonság, hogy terramágiát használtam jelen esetben.*
- Látom unatkozol és nincs jobb dolgod, mint az erdő vadjait ijesztgetni a majmoddal. *vigyorodom el, mivel csak poénnak szánom ám mindezt. Egyébként ruházatom egy sötétkék színű farmerből áll, lábaimon bakancs található, felül pedig fekete kabátom és fehér sálam, tehát a pulóver már nem látszik ki. Elegáns vagyok, a hajam is jól be van lőve, tehát gond nincs, úgy érzem.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 7:08 pm

* Igen csak messzire kóboroltam Mystraltól de ezt cseppet sem bánom mivel mára nem terveztem különösebben semmit, se órám nincs sem pedig előre lebeszélt találkám így hát élvezem ezt a kiadós kis kirándulást míg nem Koki fel nem hívja figyelmem egy nagymacskára. Nem szeretem az állatokat ez köztudott de nem is menekülök el előle fejvesztve így hát először elteleportálunk előle mikor az megindul felénk majd egy könnyű bűbájt szórok rá és kezdek el vele játszadozni a levegőben, ekkor hallom meg a felém szálló ismerős hangokat mire ama irányba fordítom a fejem s pillantom meg Calebet.*
- Azt hiszem elboldogulok egy kis cicával.* vigyorodom el mire aztán már neki is vágom egy fenyő törzsének nyomatékot adva szavaimnak, azért el is szégyellném magam rendesen ha egy állattól nem tudnám megvédeni saját magam. Mielőtt azonban tovább szórakozhatnék a cicussal megérzem a fiú közelségét ki átvéve a stafétabotot alkalmazza a földhullám varázslatot mit jókedvűen figyelem, már csak azért is mert láthatóan ettől igen csak berezelt a hegyek ura ki elkotródik a szemünk elől vagy csendes halált hal a hókupac alatt.*
- Egyedül is ment volna.* hangomban semmi neheztelés nem érezhető így hát a mosolyom fenntartva fordulok felé de mikor meghallom szavait jóízűen kacagok fel.*
- Nos igen, jobb ha rettegnek tőlünk mivel nyerő egy párost alkotunk.* pillantok fel az állatkámra ki még mindig a vállamon trónol így hát egy kedves kis lökéssel taszítom a hóba, had menjen kedvére.*
- Mi a helyzet mostanában? Még mindig unatkozol?* érdeklődöm kedvesen hisz utolsó találkozásunkkor nagyon nem tudott mit kezdeni magával a srác, ki ma is remekül fest ezt nem vitatom.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 7:16 pm

*Ahogy kiszúrom az ismerős leányzót, egy ideig elnézem, amit tesz, de végül már oda is megyek hozzá és elmosolyodom a válaszán. Nem akarom én már bántani ezt a pumát, főleg, mivel hasonlít Rose-éra, de ahogy engem is megtámad, úgy alkalmazom rajta a földhullámot, el is tűntetve őt az utunkból és végül már csak a cruos lányka szavait hallva pillantok bele szép, barna szemeibe.*
- Meglehet, de most rám morgott és engem is célba vett. Szóval tudom én, hogy megy neked egyedül is, ügyes kis boszorkány vagy. *már nem azzal a tapasztalatlan kislánnyal állok szemben, akivel régen, ezt tudom jól, így végül tovább is lépek ezen, miközben a famulust hóba zuhanását figyelem.*
- Jó látni, hogy ilyen jóba lettetek. *biccentek felé, majd végül fejemmel lágyan intek, hogy induljunk már el sétálni valamerre, ha így összefutottunk, mivel nincs sok kedvem magára hagyni. Örülök társaságának, mindig is örültem, csak néha az önfejűségem nem hagyta, hogy ezt vele is tudassam.*
- Áh, már nem. Ennyi tanulnivaló, na meg házi mellett hogy unatkozhatnék? *nevetek fel, hiszen egy évfolyamba járunk, ő is láthatja, hogy mi mindent kell tanulnunk és be kell ismernem magamnak, ez az év tényleg húzósabb, mint amilyen a tavalyi volt, pedig az se volt kutya. *
- Na és te hogy állsz a házikkal? Nekem a nekromancia nagyon nem akar menni, bonyolult egy tárgy és reméltem, hogy a halottakat már magunk mögött tudtuk elsőben. *húzom is el a számat, mivel jól esik most picit erről beszélgetni valakivel, eddig még nem volt rá alkalmam. Na meg, nem a tanárt szólom le, de exosként talán egyértelmű az is, hogy mely mágiaágak mennek jobban, mégha ez nem is kötelező dolog, de rám valahogy sokszor igaz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 7:34 pm

* Félig meddig... na jó nem is, Caleb közbenjárásának köszönhetően a puma hamarosan már nem okoz nekünk gondot így fordulok hát a fiú felé biztosítva arról, hogy elláttam volna a baját ha úgy alakul, sőt mi több ha ténylegesen az a célom lett volna, hogy véget vessek életének akkor bizonyára nem lebegtető igét szórtam volna rá hanem valami sokkal erőteljesebbet de hát ezzel Caleb is tisztában lehet mivel ismer, játék volt az egész.*
- Köszi! Te is az vagy csak fiúba.* adom vissza jóleső szavait széles mosollyal ajkamon majd aprót biccentve az utaló jelzésnek indulok el mellette, hogy folytathassuk a sétát, persze miután Kokit kedvesen letessékelem vállamról.*
- Elvagyunk, most már nem zavar mint kezdetben bár azért vannak még kiakasztó húzásai. Na meg... kevésbé vagyok magányos tőle.* nézek a majom után mi sokak számára meglepő választás volt de hát én akkor sem és most sem bánom. Emlékszem még milyen "állapotban" volt legutóbb így hát érdeklődve pillantok rá olykor kérdésemre adott válasza közepedte.*
- Nah igen... nem kímélnek minket idén sem.* ami már meg sem lep, felnőzz emberek lettünk és egyre keményebb varázslatok és mágiaágak jönnek be mi sok sok tanulást és gyakorlást von maga után. Caleb szavaival teljesen egyetértek így akaratlanul is aprókat bólogatok szavaira.*
- Ne is mond... elsőben még csak csak elvoltam a nekromanciával de idén... Nem igazán áll közel hozzám sem.* pillantok fel rá s bár régebben iszonyodtam a hulláktól mára azért ez változott.* - A házikkal és tanulással egészen jól állok de bevallom némelyik még koránt sem tökéletes. Idén nehezebb.* én is így érzékelem így hát nem tudom mi várhat ránk majd jövőre mikor emeltebb szinten sajátíthatjuk el választott tantárgyunkat.*
- Csak túléljük valahogy... nagy túlélők vagyunk, főleg mostanság... megint fura utazások és ez a vámpír egyezmény...* húzom el kissé a számat majd felpillantva rá kezdek faggatózni.*
- Te mit gondolsz erről? Találkoztál már valamelyikkel?* tudakolom meg akaratlanul is egy pillantást vetve a nyaka tájékára mi persze nem feltétlen árulkodó de reflexszerű pillantás ez.* - Vigyázz magadra Caleb. Ezeknek mit sem számít a mi életünk.* aggódom, annak ellenére, hogy letudjuk őket győzni hála a tavalyi varázslatoknak de hát ezek olyan körülményeket is kreálhatnak körülöttünk, hogy akár erre képtelenek is lehetnénk.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 7:58 pm

*A cicus elijesztése után egy kölcsönös bók hagyja el ajkunkat, majd elmosolyodva invitálom egy kis sétálásra. Jó lenne mozogni, ezért is jöttem most ide, a friss levegőre és ahogy érzékelem, ez Jas-nek sincs ellenére. *
- Magányos? De mi a fenéért vagy te magányos? Szép vagy, életvidám, bulizhatnál tudod jól. *pislogok rá értetlenül, mert azért én úgy ismertem meg ezt a lányt, hogy sok barátja van, sokaknak tetszik és múltkor is emlékszem ám, hogy bár velem volt, de más pasik is megnézték őt, szóval nincs miért aggódnia. Viszont egy fejcsóválás után már nem kérdezek erről többet, egyszerűen csak áttérek egy másik témára, méghozzá a tanulásra.*
- Hmm, hát igen, én is hasonlóan érzem. Egy házival napokig szenvedek, ha úgy van, de muszáj jól összeraknom, mert ha nem fog menni, akkor jövőre is harmadikos maradok és annak nem örülnék. *sóhajtok fel cseppet, de végül tovább is lépünk most mindezen, majd túl leszünk rajta, végülis tanulni jöttünk ide, okunk nincs panaszra.*
- Miért zavar a vámpír egyezmény? *pillantok rá, de ekkor már érdeklődni is kezd, én pedig pici időre elfordítom tőle a fejem, nem tudom, hogy mennyire is akarok most őszinte lenni, mert nem akarom, hogy ismét fasírtban legyünk, így végül úgy döntök, hogy részinformációkat közlök vele, az lesz mindkettőnknek a legjobb.*
- Még régebben és hidd el, nem mind egyforma. Akivel én találkoztam, az teljesen normális volt. Szórakoztunk egy picit és ennyi. Mondjuk azóta nem láttam. *mélázok el kissé Victorián, hiszen jó volt az az éjszaka, csodás teste van annak a lánynak és vámpírral se voltam még azóta sem. Valami megfogott benne, ahogy magamévá tettem, ő pedig véremet vette. Bizonyára undorító dolognak számít, de én élveztem, viszont csak testem vágyik erre, lelkem mást kíván.*
- Na és te? *fordítom vissza a fejem a lány irányába, így terelve el a témát magam felől, jobb lenne, hogyha inkább ő mesélne, mert azt nem akarom elárulni, hogy én mit is tettem azzal a vámpírral és hogy nem csak a véremet adtam át neki.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 8:14 pm

* Elhagyja egy szó az ajkam mire igen csak felkapja fejét a fiú így hát vállamat megvonva poroszkálok tovább előre.*
- Soknak hittem de igaz barátokra nem sokra leltem. Ugye Rose-al megromlott a kapcsolatom és azóta sem az igazi, veled is sikerül mindig összekapnom a többiek pedig csak haverok kikkel néha elbeszélgetek de semmi több. Akit most igazán közel érzek magamhoz az Lilith, úgy érzem neki elmondhatok mindent csak hát neki is meg van a maga élete...* pillantok fel rá szavaim után, sosem volt sok barátom de itt igenis csalódtam jó pár emberben, mert rá kellett jönnöm, hogy az érzés csak egyirányú így hát maradt számomra ez a pár emberke és Koki. A téma ezután a tanulásra és a harmadikos tantárgyakra esik, kivált kép az Infaltus ház tantárgyaira mikkel mindketten hadilábon állunk.*
- Valahogy annak én sem örülnék.* értek vele egyet ez ügyben is mivel már konkrét terveim vannak a jövőmmel kapcsolatban. A kialakult egyezmény és a kalandok is felkavarják életem bár utóbbi azt hiszem addig míg jól jövök ki a dolgokból kevésbé.*
- Mert nehogy már kedvükre harapdáljanak minket...* állok meg s pillantok a fiúra, valamiért úgy érzékelem, hogy ő épp ellenkezőleg gondolja vagyis hát neki ez mindegy. Fel is kapok egy kis havat mit reményeim szerint hozzá is vághatok, na nem kőkeményen csak játékosan majd továbbindulok. Többek között ezért is kérdezem meg, hogy ő esetleg nem e találkozott e már eggyel, nem igen gondolok semmire ahogy elpillant mert tudom, bízom abban, hogy őszinte lesz hozzám, mivel azt hiszem megérdemlem, én sem hazudok a szemébe.*
- És ezt bánod? Kicsit úgy fest nekem mintha... de javíts ki ha tévedek.* én továbbra is úgy vagyok vele, hogy ez nem jó így hát mikor felém tereli a témát csak úgy köpöm a szavakat.*
- Amikor elváltunk a főutcán még pár hónappal ezelőtt betalált egy és kis híján kinyírt. Teljesen lealázott, vert, harapott, mintha a fejemben olvasott volna...sok mindent tudott rólam és..* húzom el ismét a számat visszagondolva a történtekre.* - Még feladatot is kiszabott nekem, információkat kellett gyűjtenem így az egyik ilyen próbálkozásnál összevitatkoztam Mordreddel is... és ha ennyi nem volna elég.* állok meg s összevont szemöldökkel tekintek fel a zöld szempárba.* - Hetekig ki sem mertem jönni a kastélyból. Féltem...és utálok félni.* persze Mordred is beetetett csomó mindennel mit elhittem de hát a végkifejlet ugyan az maradt. Továbbindulva sóhajtok fel elűzve ezeket a keserédes emlékeket.*
- Úgy hogy van okom utálni őket... A magiszterke táncán kínáltak fel minket nekik.* morgolódok még picit mert ez nekem nagyon úgy fest.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 8:30 pm

*Én Jast még mindig olyannak látom, mint amilyennek régen megismertem, sok-sok baráttal, még több ismerőssel, de ahogy most őt figyelgetem és vállait is megvonja, úgy vonom össze szemöldököm, szép arcát tanulmányozva menet közben és hallgatom is szomorú szavait.*
- Hát sajnálom, de a mi kapcsolatunk mindig is viharos volt. Te és Rose pedig... szerintem ott Nath a hibás. *rúgok is egyet a hóba, mivel haragszom ám arra a srácra, főleg, mert lefeküdt Jas-el, akivel másnak nem szabad, még mindig úgy érzem, de ezt igyekszem magamban tartani, így hát hallgatom is tovább a lányt.* - Hmm, Lilith-el? Meglepő, ő számomra nem túl szimpi csaj, nagy arca van. És a magiszteremmel van, ez is elég... khm, furcsa. *na igen, jobban nem akarom kimondani a véleményem, mert ha ilyen jóban vannak, akkor nem akarok bántó lenni, de nekem az az aranyvérmániás kis fruska soha nem fog többet jelenteni és bár nem csúnya teremtés, ezt én is elismerem, mégse kezdenék pont vele. A téma viszont terelődik, méghozzá az iskolára, majd pedig a vámpírokra, így kérdezek rá arra, hogy miért is zavarja mindez a lányt, de ekkor egy hógolyó talál el engem.*
- Jó, hát persze, de tudsz védekezni nah, ne engem dobálj. *nevetek fel, majd kapok fel én is egy kis havat, amit szépen meg is gyúrok, majd Jas popója felé dobok és végül mesélni is kezdek. Nem vagyok teljesen őszinte, de nem is hazudom neki, de persze, hogy vissza kell kérdeznie.*
~ Ahj, ne legyél már ennyire kíváncsi. ~ - Szimpatikus volt és szívesen megismerném jobban. Tudod, érdekelne, hogy egy vámpír hogy látja a világot, miként érez és ilyesmik. *mesélgetek neki egy picikét, majd végül vissza is kérdezek, hogy neki milyen tapasztalatai vannak a vámpírokat illetően és ahogy hallom, úgy dermedek meg, felé is fordulva, teljesen lesokkolva.*
- Miattam kerültél bajba? Oh, a francba, nem szabadott volna elmennem. De ugye most már minden rendben? *tenyeremet arcára helyezem, így fogom meg benne, miközben arcát, szemeit tanulmányozom, úgy, mintha tegnap történt volna az előbb említett eset.*
- Ki volt az a szemét? Hogy nézett ki? *na igen, majd megpróbálom kideríteni és talán az a vámpír, akivel én találkoztam készséges lesz, még eldől... *
- Egyébként, szerintem a magiszterek úgy vélik, hogy mi döntünk a saját életünkről, nekik nem kötelező mindig megvédeni minket. A suliba nem jöhetnek be, de ez remek gyakorlás. Ha távol akarjuk tartani magunktól ezeket a lényeket, akkor meg tudjuk tenni, de ha valaki önként adja magát. *vállat vonok, de végül eleresztem és egy pici mosoly után tovább is indulok, most már Mystral városa felé.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 8:59 pm

* Azért picit bánt, hogy sok kapcsolatom így alakult mert én mindig mindenkihez kedves és segítőkész voltam és szívesen elbeszélgettem mindenkivel de most már nem tudok mit tenni és tulajdonképpen nem is akarok, mert bizonyára mindenkinek megvolt a maga oka a végett, hogy elkerüljön.*
- Talán most már megnyugszik...* jegyzem meg szavaira halkan miközben nézem miként rúg bele a hóba mi ezernyi apró pehelyben hull vissza a földre amint Nath-et ócsárolja.* - Akárki volt a hibás és akármi történt ez a kapcsolat szerintem már sosem fog helyrebilleni.* egy fiú kettőnk közé tudott állni mi nem szép dolog de hát ez egy igen hosszú és bonyolult történet miről megvan a véleményem és el is mondtam számtalanszor úgy hogy nem hánytorgatom már fel, felesleges.*
- Pedig jó fej lány, én nagyon megkedveltem. Lehet itt az ellentétek vonzzák egymást érvényesül.* Mivel továbbra sem tudom mire vélni érzékenységét és dühét ha felmerül Nath így hát nem is bánom ha terelődik a téma a tanulmányokon át egészen a vámpíros kérdésig. Meg is dobom egy kis hóval csak úgy játékból, de szemeim közben kíváncsian méregetik mert nem vagyunk egy véleményen ebben a kérdésben így hát szeretném tudni miként is vélekedik a dolgokról.*
- Igen, most már tudok... ~ De volt, hogy semmit sem tehettem. ~ * mi igen megviselt és befolyásolta mindennapjaimat, de most már mindegy, most úgy érzem talán megtudnék birkózni egy ilyen kis támadással. A betalált hógolyó után mosolyogva indulok meg felé majd ha minden igaz tovább indulunk s közben hallgatom mi is a véleménye arról a szerzetről kivel ő találkozott mert nagyon úgy hangzik mintha bánná, hogy rég nem látta.*
- Hát azért csak légy óvatos... kiszámíthatatlanok.* úgy sem tudok mit tenni ez ellen, ha ismerkedni akar a szokásaikkal akkor úgy megteszi ismerem már jól. Viszont én teljesen másképp látom a dolgokat talán azért mert velem nem volt az egyik olyan kedves miről most be is számolok a fiúnak, tudja csak meg, hogy nem mindegyik kedves és szimpatikus.*
- Nem, nem miattad....* rázom meg fejem mert nem így emlékszem vissza a történtekre, ahogy megérint úgy pislantok fel rá s bólintok, teljesen megtud lepni kedvességével és törődésével mik váratlanul érnek.* - Már egy ideje nem találkoztam eggyel sem úgy hogy azt hiszem igen. Magad meg ne okold butaság lenne...* rég volt már és azóta meg is tudom védeni magam de további kérdéseire csak pislogok.*
- Caleb... mi van veled?* nézek fel rá picit értetlenül, nem akarom elhinni, hogy még mindig ennyire fontos lennék neki mi ugyan kölcsönös de nem is tudom... ilyenkor mikor találkozunk mindig fura érzések kerítenek hatalmába és amikor így viselkedik... *
- Talán igazad van.* teszem kezem kezére ha még az arcomnál van s megfogva fogom azt meg leengedve testünk mellé.* - Csak nekem kicsit nyomja a bögyöm, én biztos nem engedem meg egynek se... nem akarok kötődni hozzájuk így is tök labilis vagyok lelkileg néha.* még csak az kéne, hogy fejvesztve rohanjak utána és az érzésért... *
- A vérfarkasok is ennyire érdekelnek?* vetem fel a kérdést mert ezt se tudtam eddig róla, úgy tűnik még ennyi idő után is derülnek ki olyan információk miket eddig nem tudtam.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 10:30 pm

//Már olvadunk is//

*Én tényleg nem tudtam, hogy ilyen negatívan éli mindennapjait mostanában Jas, hogy a régi barátok eltávolodtak és újakat is nehezen szerez, így ezt el is mondom neki és közben azért a mi kapcsolatunk is szóba kerül, mely sose volt hosszú ideig tökéletes, valamin mindig vitáztunk, de hát ezek voltunk mi.*
- Hát igen, talán. Végtére is, kezdünk felnőni. *mosolyodom el, majd térek ki a Rose-al való kapcsolatára is és nem tagadom, de az inflás srácot hibáztatom ezért az egészért, akire még mindig mérges vagyok, mert az egomat bántja, hogy esetleg vele jobb volt Jas-nek, mint én velem. *
- Soha nem mond, hogy soha, még visszatérhet a régi kapocs. *bólogatok aprókat nagy bölcsen és végül Lilithről is ejtünk még pár szót. Nem szimpi nekem az a kiscsaj, nem tudok ezzel és nem is akarok mit kezdeni, maradjon csak meg a magiszterem kis kedvencének, aztán jól van. Na de ahogy haladunk tovább a sétával és egyben a beszélgetéssel is, úgy jönnek szóba a vámpírok, kik engem egyáltalán nem zavarnak, ellentétben a lánnyal, de még nem derül ki, hogy miért.*
- Az leszek, engem nem kell féltened. *kacsintok rá kedvesen és ez után hagyom őt is kibontakozni, hogy bátran meséljen csak, hogy mi is történt vele, miért ilyen negatív a vámpírokkal, de amikor hallom, hogy én is hibás lehettem az ügyben, azonnal megtántorodom, majd kezemmel lágyan pofijához is érek, annyira nem tudok most mit mondani, olyan szintű méreg önt el hirtelen.*
- Dehogynem okolom, hiszen én tűntem el. Veled kellett volna maradnom... *na de ahogy nevét és külsejét kérdezgetem, úgy látom meg a döbbent arcot és végül keze is az enyémhez ér.*
- Mi lenne? Aggódok érted, szóval mesélj csak, ki volt, hogy nézett ki? *jó lenne tudnom, így hát picit dühösen meg is remeg testem, de aztán kezünk leereszkedik és én picit meg is szorítom a lányét. Nem félek hozzáérni, miért félnék? Egykor mindent jelentett számomra, most se fogok rideg lenni vele, már nem megy, túl gyenge vagyok én ahhoz. *
- Nem is szabad és nyugi, nem lesz ilyen gondod. *mosolyodom el, de végül eleresztem, nem akarom, hogy félreértse, nem tudom én se, hogy mit érzek iránta, hogy mit akarok, de nem fogok még egyszer semmit se elsietni, az is biztos.*
- A vérfarkasokról? Miért kérdezed... egyébként ők nem igazán érdekelnek, talán kéne? *na igen, most aztán fogalmam sincs, hogy ezt miért kérdezi, de már közeledünk a főutcához, így lassítok, nem kell rohannunk, jó ez a kis séta, bár a téma kevésbé.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 10:49 pm

* Nem titkolom előtte mivel nincs rá semmi okom, hogy már semmi sem olyan mint régen így a Rose-al való kapcsolatom sem kinek helyébe Lilith lépett, bár azért még koránt sem olyan szoros a kapcsolatom vele mint a másik lánnyal de úgy érzem jó úton haladunk s idővel talán jó barátnőkké válunk. Ha ez nem tetszik a fiúnak akkor nem, ebben a kérdésben nem érdekel a véleménye hisz pont Lilith hallgatott meg elsőként vele kapcsolatban szóval... Én nem hiszem, hogy visszatérnek a régi szép napok így csak hagyom, hogy a téma ellavírozzon egészen más irányba, így kerülnek szóba a vámpírok kikről teljesen más véleményt alkotunk.*
- Helyes.* mosolyodom el mikor az óvatosságra intem majd ezután beszámolok arról miért vélekedem úgy ahogy ebben a kérdésben mire kissé bepipul és magát okolja. Érintése jól esik mint mindig s ilyenkor nem is tudom mire gondoljak de azt nem szeretném ha magát okolná.*
- Mindegy Caleb... már megtörtént, nem tudunk ellene mit tenni. Én is mehettem volna utánad.* nézem szemeit mik most aggódva tekintenek le rám picit nyelek ahogy aggodalmáról ad hírt így elpillantva válla felett próbálok meg visszaemlékezni arra a vámpírra.*
- Nem is tudom olyan rég volt.... magas, fekete, hosszú hajú a szemét is feketére festette és az alsó ajka alatt egy piercing volt.* bele is borzongok amint egyre inkább kezd kialakulni előttem a vámpír képe, így visszapillantva rá fogom meg kezét és eresztem le magunk mellé.*
- Fekete öltözet és nagyon erős volt...de azt hiszem ez csomó mindenkire jellemző lehetne.* sóhajtok fel mert nem is tudom mit akar kezdeni ezzel az információval s miután elereszt és továbbindulunk igen határozottan vélekedik arról, hogy nekem nem lesznek problémáim a méreg által kiváltott hatással.*
- Nem tudom miért vagy ilyen biztos benne de reméljük.... Nem leszek egyik vérbankja sem egy kis élvezetért.* motyogom tekintetemmel Kokit keresgélve s közben felmerül bennem hogy esetleg a vérfarkasok is érdekelnék így hát megkérdezem.*
- Csak úgy, nem gondoltam, hogy ennyire érdekelnek a vámpírok ezért úgy gondoltam, hogy esetleg a többi misztikus lény is érdekel.* vonogatom meg a vállam.* - Nekem a vérfarkasok szimpatikusabbak. Nem tartom őket annyira visszataszítónak mint a vámpírokat.* osztom meg vele gondolataimat s talán ebben a kérdésben Nathnek is van némi szerepe ezt elhallhatom bár ezt szinte már mindenki tudja a srácról.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 11:06 pm

//Olvad Tarkh-al//

-Tudom, de valahogy azt is sejtettem, hogy ettől te is komolyabban veszed a dolgot.. Így már tetszik. Ha attól nem amit műveltél, legalább ettől leolvad a mosoly az arcodról, különben sem találtam el.*legyint egyet, hiszen nem is akarta, s hangja is ugyan olyan komor marad mint eddig, bár neki sem kell jóban lennie mindenkivel. A következő szavakra követve a fiú példáját csak megrántja a vállát.*
-Ja persze, a csordaszellem ahogy látom akkor nálad is dívik, nem akarnál inkább egyéniség lenni?~Áh... ki akaszt ez a kölyök~*morgolódik magában, miközben már sejti hogy nem sokáig lesz fent maradása, inkább lassan vissza vonulót kéne fújnia a hegynek. Így keresi meg a deszkát a piálásra nem is szólva, ő is szokott persze, de nem olyan sokszor. Sajnos a szülők elég jól beleverték hogy inkább komoly életet éljen, így csak néha napján megy el lazulni ha úgy van, vagy akad társasága. Ám ez utóbbi eddig nem igen volt meg, de már megszokta. A deszkát megtalálva azonban szomorúan kell konstatálnia hogy széttört, nem is annyira a pénzbeli értéke ütötte meg, hanem hogy egy ilyen hülyeség miatt, így a srác szavaira csak kissé flegma vállrántással felel.*
-Nincs szükségem tanácsokra, ha azt akarom hogy így marad, így marad majd lesz másik....~Remélem nem akar egészen hazáig el árasztani hasonló jótanácsokkal mert hülyét kapok~*csóválja meg a fejét, már hátat is fordítva a hegynek, s ha az aljában van akkor nem ártana lassan sétálni is, így pár perc múlva rátér a Mystrali főutcára, persze Tarkh társaságában, ha minden igaz.*
-Hogy érted, hogy hogy értem? Ha történtek veled olyasmik, valószínűleg a választ is tudod hogy hogy értem, amúgy jobb ha ameddig a sulin kívül vagy tényleg előbb gondolkozol mert rosszul is elsűlhet.*ő már csak tudja, megélt itt jó három évet és tudja, hogy mik mennek itt. Vámpírok, meg minden féle különös dolog amibe az ember belecsöppen, aztán vagy túléli vagy nem, más választás nem igen akadt eddig ezeken kívül. Végül viszont úgy tűnik egy másirányú kérdés érkezik felé, amire valamivel már nyugodtabb hangon, felel.*
-Belarusz Köztársaság, Mahiljovtól jópár kilóméterre az őrgrófi birtokunkról.. Na és te? Merről érkeztél Aristarkh..*kérdezi direkt kiejtve a srác teljesen nevét, miközben már lassan teljesen az úton baktatnak végig.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 11:30 pm

*Azért van amit én sem bírok elviselni, és az az, ha seprűmet bántják, így fel is horkanok, amire már normálisabb választ is kapok, s ez segít is egy picit a lehiggadásban. Tudja? Nocsak, akkor lehet, hogy ő is szeret repülni... ki tudja, belőle kinézném, hiszen talán kedveli az extrémebb sportokat, ha már ilyen snowboardozásra vetemedett.*
- Persze, hogy komolyan veszem, a seprümet senki nem banthajta. *ölelem is magamhoz az említett tárgyat, mintha dédelgetném. Sok emlék kötődik hozzá, ezért sem akarom, hogy bármi is történjen vele, ha már más nem maradt meg régi életemből, akkor talán majd csak ez. Nem pont úgy látjuk a dolgokat ahogy a másik, ezt ki is veszem a szavaiból, és tulajdonképpen igaza is van... de ezt be nem ismerném.*
- Nincs csordaszellem, nem vagyok csapatjatekos. Csupan belekóstoltam. Igy is elégge egyeniség vagyok. *vigyorodom el a végére, talán érti is hogyan gondoltam mindezt, hiszen tartottam neki egy kis bemutatót is ebből ma. Valóban annak tartom magamat, nem hasonlítok a többiekre, ezzel együtt tehát szavait sem veszem fel, nem tud kizökkenteni. Inkább a deszkájának megkerítésén fáradozunk, s adok is neki tanácsot, ám válasza meglep, ez látható is arcomon, hiszen úgy vélem, egyszerű dühből mondja amit mond, és ezt talán nem kéne hagynom.*
- Most azert mondod, mert miattam tört el? Hat nekem ezzel nem artasz, maximum magadnak, es majd kesöbb megbanod, hogy nem javitottad meg. De ha ez nem kell, kifizethetem, vagy vehetek újat. *fejtem ki neki a véleményem, mely igen komolyan hangzik a számból, s a vége felé teszek is neki ajánlatot, de csak udvariasságból, van egy olyan érzésem, hogy nem fogja elfogadni. A hegyről lejövet még bírnia kell társaságomat, tehát mellette ballagok, némán ám vidáman, annak ellenére, hogy cseppet azért elszégyelltem magam, s ő ezt is csak akkor veheti észre, hogyha nagyon figyel. Egy kérdéssel még megpróbálkozom, és halovány mosolyt csal arcomra, hogy immáron nyugodtabban válaszol. Nem veszem fel, hogy kimondta a teljes nevemet, azt is szeretem, a tiszteletet jelképezi felém, ám azt megjegyeztem, hogy nem óhajt barátkozni, és ez érthető is.*
- Örgrofi birtok? Nekem is van olyan. Egyszer szivesen megneznem a tied, mar csak kivülröl is, vagy atrepülve felette. *merengek egy kicsit, mert érdekel, hogy milyen helyen laknak a honfitársaim, de kérdését sem feledem.* - Moszkva. *adom meg az egyszerű választ, többet nem kell tudnia, az már kényesebb téma, tehát gyorsan el is terelem a szót.*
- Szereted az extrem sportokat? Van meg barmi mas, amit a lecsuszason kivül csinalsz? *érdeklődöm meg tőle, s tulajdonképpen érdekel is válasza, hiszen ezt nézem ki belőle, és ha nekem tetsző választ ad, még inkább szimpatikus lehet.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-15, 11:53 pm

*Úgy tűnik a srác végre kezdi komolyabban venni magát, ami javít a helyzeten, ugyanis Vladnak már kissé elege lett abból a le nem olvadó vigyorból. A válaszra, kissé meglepett arcot vág, ám ezen jeleket ismételten elfedi arcának komolysága.*
-Akkor jó, legalább ezt komolyan veszed. Amúgy ne tojd össze magad, nem volt szándékomban kárt tenni benne..*mondja meg az igazat, hiszen csak egyszer célzott úgy hogy eltalálhatta, ám sejtette hogy a másikban van annyi ész hogy kikerüli, és nem is tévedett, a következő mondandóra azonban csak halkan felhorkan maga előtt.*
-Ja azt észre vettem, te vagy itt az első akinek sikerült kiakasztania, szóval tényleg büszke lehetsz magadra.*feleli bár a hangnemből leveheti a másik is, hogy nem pont dícséretnek szánta Vlad. A deszka is megkerül időközben, ám a javításos ötletet hamar elveti a fiú, maga se tudja miért, talán csak mert a másik tanácsolta, de lehet más miatt, a fiú meglepett arcára, s szavaira azonban megrántja a vállát, nem akar tovább dühöngeni, és talán most sikerülhet elfolytania, ha a másik nem kezd el megint valami olyat mondani ami megint csak felhúzná.*
-Meglehet, de ne mond meg mivel ártok magamnak és mivel nem, a pénzedre pedig nincs szükségem, magam is tudok venni bármikor újat..*mondja még kissé ideges hangon, ám lefele baktatva valamelyest már nyugszik, ám ehhez kell az a néhány percnyi csend, ami a ballagás közben hullik közéjük. A srác közben néha néha a másikra figyel, csak úgy fél szemmel , de mégis megfigyelő szándékból, s észre is veszi, hogy vissza vett a srác. Talán azért mert megbánta amit tett, talán másért lényegtelen, lehet hogy nem kéne kellteni a feszültséget, azt csak a hülyék teszik, márpedig Vlad nem az.*
-Mi, hogy őrgrófi? Nem inkább grófit akartál mondani?,vagy csak a birtokra céloztál? Mert ha az előbbi akkor a te szüleid se feketemágusok..*mondja, s talán ezzel el is árulja, hogy az ő családja nem éppen a feketemágusok népes táborát díszesíti, bár nem is az ellenkezőjét, ez azonban már hosszabb mese lenne.*
-Ha ez boldoggá tesz...*mondja sóhajtva, de azért egy kisebb , szinte pillanatig ott ülő mosoly is megjelenik az arcán, talán érezhető a fiún is hogy csökken a stressz, de azért kell neki idő, hogy teljesen lenyugodjon.*
-Moszkva szép város, és nagy is.. De nem igen jártam arra.*nem éppen mozgott, csupán csak a fehérorosz területeken, de azért ki ismeri magát a hazájában, a sportokra azonban megrántja a vállát.*
-Attól függ mit nevezel Extrémnek? Amúgy van amit szeretek, ha éppen nem alakítják át a pályámat.. Meg még a repülés, emellett vívtam, úsztam párbajoztam ilyesmi, amit a családi protokoll megkíván..*mondja kimért hangon, miközben kezeit a zsebeibe mélyesztve már a hegy lábánál tartanak rátérve az útra, végül megdöntve fejét a másik felé néz.*
-Na és te? Ahogy nézem az a seprű nagyon fontos neked, és ne mond hogy minden orosz ezt mondaná, engem nem versz át.*mondja rajta tartva kíváncsian a tekintetét.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-16, 12:23 am

*Nem akarom, hogy elharapózzon a helyzet, bár megérdemelném, nincsen szükségem több ellenségre, így vissza is veszek kicsit, bár ez inkább a seprűm féltésének köszönhető. Ahogy látom, ezt Vlad is érzékeli, és kezdem úgy érezni, ma sikerült kiszúrnom pont egy értelmes srácot a halálversenyemre... hát gratulálok magamnak, mintha nem lenne így is érték a normális arc az iskolából.*
- Akkor jó. *hagyom is rá a dolgot, remélhetőleg ezzel lezártuk a vitát, bár azért ez nem jelenti azt, hogy el is ült beszélgetőpartnerem dühe, és ez látszik is még rajta. Inkább nyugtatni kéne, így míg nem mond olyat amivel nagyon felbosszant vagy igazságtalannak tartok, addig érdemes vissza fogni magam. Ám szavaira önkénytelenül is elvigyorodom, hiába nem szánta dicséretnek, nekem imponál amit mond, szeretek rosszcsont lenni.*
- Nahat, akkor ez nagy dolog. Mondom, hogy inni kéne ra! Mondjuk, volt mar, hogy sentinelt tamadtam meg, az is igaz, hogy önvédelemböl, tehat lehet nem te viszed a palmat... *vigyorgom oda, de mivel nem akarom húzni az idegeit, szépen le is vakarom arcomról a pimasz mosolyt, és inkább elhallgatok, kicsit lesütve szemeim, míg elő nem halássza a törött deszkáját. Próbálok egy kicsit kedveskedni, de látom ez nem használ, tehát el is felejthetem.*
- Jol van, jol van. Csak igy gondolom. Nem arra céloztam, hogy szegeny lennel. *emelem fel védekezően a kezem, mindezt pedig beletörődő hangsúllyal meg is toldom, hogy teljes legyen a bűnbánó összkép. Csöndben is maradok, ez lenne a legjobb, hogy lenyugodjék, de mikor szóba kerül a hazánk, akkor már nyugodtabbak a kedélyek.*
- Te mondtad, hogy örgrofi birtokod van. Nekem nem olyan van, csak birtok. A szüleim pedig meghaltak, es Oroszország legnagyobb maffiozoi voltak. Azt hiszem, igy nem is akkora gond, hogy nem pont feketemagus csaladbol szarmazom. *nem is tudom miért árulom el mindezt, hangom színtelen, talán némi szomorúság cseng benne, de vállam is megrántom, hogy érezze a srác: nem felvágok. Rákérdezek tehát inkább valami olyanra, ami hozzám is közelebb áll, s válasza enyhén megmosolyogtat, főleg az utalás, ám nagyon érdekes amit mond, így nem is tudom leplezni a mohó csillanást a szememben.*
- Vivtal? Parbaj? Nahat, te jo sok mindent csinaltal. En is hasonlokat, egyszer elmehetnénk vivni egyet, nem? Van itt ra valahol lehetöség? *kérdezem tőle izgatottan, az eszembe sem jut egyenlőre, hogy esetleg nem lenne kedve velem tartani. Mivel szimpatikus a srác, ezért kár lenne érte, de majd valamikor csak megbékül.*
- Hat en is usztam. Meg lovagoltam, futni is futottam mar parszor... szükség is volt ra, ezek mellett nalam is volt párbaj gyakorlas céljábol, es neha eles helyzetben, a vivas pedig apám kedvencei közé tartozott, es bar annyira nem szeretem, részt vettem par oran. A mugli sportokba nem kostoltam nagyon bele. *fejtem is ki az életem eme szép részét, hiszen nincs rajta mit szégyellnem, egy orosszal megoszthatom, kétlem, hogy az ellenségeim embere lenne, hiszen lett volna alkalma megölni, így megbízom benne.*
- Azt a seprüt a batyamtol kaptam ajandékba. Ra emlékeztet. *felelem is cseppet lehangolva, hiszen még nem régi a seb, fejem is lehajtom, de aztán egy sóhajjal újra felkapom, és ránézek a srácra, aki sejtheti, hogy nem akarok ilyenekről beszélni.*
- Na akkor, mesz is, vagy maradsz egy italra? *érdeklődöm meg tőle, és innentől rajta áll, hogy mi lesz, bár mivel kezdem csípni, ezért talán el is kísérem a suliba, és nem iszom egyedül, nekem is ideje volna vissza mennem, tehát ha Vlad hazamegy, én is vele tartok.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-16, 1:03 am

*A helyeslésre nem igazán felel , csak némán baktat lefelé, az ivásra, és hogy a másik már Sentinelekkel is kekeckedett, azonban csak finoman megrántva a vállát lassan felé néz.*
-Nem igazán tartom jó ötletnek, most nem vagyok vevő semmilyen italra. Amúgy ne bízd el magad, hogy lehet nem én. Ha azt mondanám én is Sentinel vagyok?*teszi fel a nagy kérdést, ugyanis nincs rá ki írva, de mégis az, és most már lehetőleg ezt Tarkh is tudni fogja. A deszka azonban eltört, s itt még esik pár szó, a pénzügyi dolgokról, amire már nyugodtabban kezd el bólogatni a fiú is, ha jószántából tette a másik, akkor sincs rászorulva, főleg mivel gazdag.*
-Tudom, de akkor se vagyok rászorulva senki pénzére, ameddig magam is tudom pótolni a saját cuccaimat, jobban dühít a lavinád mint a törött deszkám.*mondja ki, mi is böki a csőrét, bár ez a düh már jóval lecsillapodott, hiszen már nyugodtabban is beszél, a másikkal. Lefele menet, még rátérnek a családi dolgokra, ahol Tarkh meg is magyarázza Vladnak hogy gondolta a dolgokat.*
-Részvét, bár gondolom egy idegentől nem sokat jelent. Amúgy a maffiózók, és a feketemágusok szerintem elég közel vannak egymáshoz.. Közelebb mint egy őrmágusi család.. NÁlunk ez megoszlik, ahhoz hogy rendet tehessünk ismerni kell a sötét és a világos oldalt is.*mondja a fiúnak most már teljesen nyugodt hangon, mondhatni úgy mintha csak mesélne, miközben komoran maga elé nézve, nehogy elbotoljon, valami elégörgetett akadályba. Úgy tűnik a hobbiai viszont felkeltik a másik kíváncsiságát, és erre már egy halvány mosolyt is erőltet az arcára.*
-Ühüm.. bele kóstoltam az ilyesmibe, de csak azért mert kötelező volt, nem mondom hogy nem szerettem, de a legtöbb ilyen áldozat a szüleim miatt volt. Tudod nálunk ilyen a neveltetés.*feleli komoly hangon,a következőre pedig vállat ránt.*
-Pedig azok se rosszak, néhány elég szórakoztató tud lenni, mint amit az előbb is csináltam, amúgy meg ezek szerint te is eléggé mozgós vagy, az jó.*hallatszik komoly hangja, végül rákérdez a seprűre, is és komoly tekintettel figyelve a másik arcát, csak bólint az elhangzottakra, nem nehéz kitalálni hogy valószínűleg a báttya is meghalhatott.*
-Ezek szerint akkor még jó hogy nem tettem benne kárt. Nincs kedvem családi ereklyéket elpusztítani. Egyedül maradtál?*áll meg egy pillanatra, majd a kérdésre most már jól láthatóan mosolyodik el.*
-Azt hiszem a mai nap után, inkább választok egy kis alvást szóval ne vedd magadra, de most vissza utasítalak, de majd valamikor máskor szívesen. Kivéve ha többször is lavinát indítasz utánam , mert akkor lehet meggondolom hogy kinek szavaztam még egyszer bizalmat.*mondja komoly hangon, de mosolyogva, végül ha a srác benne van együtt is elmehetnek a suliba, vagy Vlad egyedül. Ha az előbbi akkor a főfolyosón búcsúzik el tőle, ha nem akkor itt.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-03-29, 8:27 pm

// Olvadunk Mystral parkjából Hecel //

* Csak ámulok és bámulok mikor kiderül, hogy a lány már harmadikos, én ezt nem tudtam mivel nem igen járok be órákra, ezért is ér meglepetésként.*
- Le vagyok maradva...* motyogom az arcát tanulmányozva de aztán feltűnik, hogy zavarban van s mivel szívemen az a számon így hát rá is kérdezek mire megkapom kis könyökét az oldalamba. Szavaira viszont a meglepettség elpárolog arcomról s kissé megkeményedik, jól emlékszem a fogadóban történtekre és arra is, hogy Scottot választotta s bár sosem öntöttem szavakba, hogy szeretem azért azt hiszem ez így volt. Vagy mégsem?Fene se tudja, de azt mindképp aláírom, hogy rettentően fontos volt a lány nekem.*
- Talán így volt a legjobb mindkettőnknek... hogy nem találkoztunk, tudod elég kellemetlen érzés kikosarazottnak lenni.* rántom meg a vállam, mert így utólag már nem érdekel a lány úgy azt hiszem, rossz volt nélküle mert sokat lógtunk együtt de hát ez már a múlt. Az is kiderül, hogy nem csak hogy évfolyamot lépett a leányzó még tanársegéd is lett, mi szintén letaglóz, mert ezt sem tudtam így hát megjelenik ismét egy mosoly a képemen.*
- Még nem tudom, hogy megy e vagy sem majd kiderül... Na de veled a pasiddal minden rendben? Tudod fura nekem, kissé a helyzet... gondolom sokat kellett tanulnod, hogy eljuss odáig ahol tartasz...* döntöm kissé oldalra a fejem miközben szép kis arcát fürkészem, bizonyára már sejti mire akarok kilyukadni.* - Nem találkozhattok valami sokat... elmúlt a nagy love?* nem mintha sok közöm lenne hozzá de hát ha nem akarja elmondani mi van velük akkor úgy sem fogja így hát hamarosan már más vizekre is evezünk ugyanis egy griff érkezik meg hozzánk kinek be leszek mutatva mivel Hec famulusáról van szó.*
- Jól döntöttél.- bólintok aprót elhallgatva nevetését mit rég hallhattam már, majd pedig a repülés és a lány elérése is szóba kerül mire csak szórakozottan kacsintok, így mászva fel ezek után a famulus hátára mivel meg lettem invitálva egy kis magaslati levegő szívására.*
- Oké, akkor vedd úgy, hogy az életem a kezetekben van.* mosolyodom el bár ebből mit sem láthat mivel mögötte ülök derekát fogva, mely pozíció természetes is meg nem is de mikor elrugaszkodik az állat a földről kissé hátralibbennek így szorítva meg kissé az oldalát.*
- Hohohó... biztonsági öv nincs?* hangomból érződik a szórakozottság szóval valami poén lett volna, na de már szárnyalunk is a parancs után fel a magasba így csúszik kissé hátrébb a lány, de kettőnk közül csak ő van zavarban, így hát ahogy hátrapillant rám mosolyomba ütközhet.*
- Nem zavar, tőlem itt is maradhatsz.* vonom is még közelebb magamhoz úgy ölelve át derekát most már karjaimmal, nem vagyok szívbajos egy pettyet sem így hát ha az újabb zavar is elillan élvezem a repülés minden pillanatát mivel ilyenben még sosem volt részem. A hegyvonulatok egyre csak közelednek s mikor Ares egy számára tetszőleges helyen landol úgy csúszok le róla s lépek el tőle kissé.*
- Wáó!* túrok bele hajamba, annak ellenére, hogy ezzel kisebb kárt okozok tökéletes sérómban. Közben a lány is talpra szökken így hát vigyorogva lesek le rá, lerí rólam, hogy élveztem ezt az egészet.*
- Szuper volt! Még sosem tekeregtem egy griff hátán a magasban... sem a béka s*ggel alatt.* sok mindent kipróbálhattam itt a Mysterioban de erre Hec nélkül nem igen lett volna lehetőségem.*
- Jövök neked eggyel...ezt nem hagyom annyiban.* veszek egy mély levegőt majd a tájra vetek egy pillantást, azt hiszem még egyszer sem vetemedtem arra hogy felmásszak idáig, de különösebben a látvány nem hat meg, jó szépnek szép meg minden de nem vagyok az az elbűvölt srác, most nem.*
- Na és itt hogyan tovább?* sok mindenre nincs lehetőségünk de dumcsizni arra lehet, így a sziklaperemre telepszem közben s lábamat lelógatva tekintek hátra a lány felé, várva hogy csatlakozzon ha nincs más elképzelése.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-03-29, 8:44 pm

*Egyértelműnek tartom, hogy zavarban érzem magam Kyle mellett, hiszen oly sok minden történt régen, annyi kellemes napot, hetet köszönhetek ennek a fiúnak és minden véget ért, akkor és ott, amikor nem őt választottam. Pedig engedtem is neki, nem szabadott volna, de megtettem, hála annak a kis kalandnak, amelyben ő is segített nekem és én is ő neki. Ezek mind szép emlékek és nem is bánom, hogy így tettem és szeretem Scottot is, tehát bizonyára jól döntöttem.*
- Sajnálom, hogy ilyen nehéz volt, de azóta bizonyára találtál már magadnak egy olyan lányt, aki megérdemel téged. *mosolyodom el és ezen szavakból ám a kíváncsiság is kicseng, szóval igazából ki szeretném deríteni, hogy neki van-e valakije és titkon remélem, hogy igen és hogy ő is boldog. Bár eddig nem úgy tűnt, de talán mégis csak az. Az évfolyamlépésem is szóba jön, na meg a rítusmágia, így ebből kifolyólag Scott is szóba kerül, én pedig picit elfordítom Kyle felől a fejem.*
- Hát... nem mondasz hülyeséget, szóval tényleg sokat voltunk külön, mert tanulnom kellett és nem olyan már minden, mint volt, de szeretem őt ettől függetlenül és hát nem tudom. Ő az első párom az életemben, nem vagyok az ilyesmiben túl tapasztalt. *vonom meg a vállam, mintha nem számítana annyira, pedig belül őrlődöm ezen, nap, mint nap és most is, hogy annak idején megérte-e ez az egész. Ares az, aki kirángat a nagy gondolataimból, így pattanok fel és rögtön egy vidámabb elfoglaltságot vetek fel Kyle-nak, ki bele is megy, legnagyobb örömömre, így már fel is csüccsenünk a griff hátára, hogy aztán a magasba röppenjünk.*
- Ne félj, nem hagyom, hogy bajod essen. *tekintek hátra rá, de aztán érzem, hogy jobban megfog, mivel nem a legbiztonságosabb ez az egész, de én most csak felnevetek és nemsokára én magam is hátrébb csusszanok. Na nem direkt, hanem egyszerűen a repülés ezzel jár. *
- De... *kezdenék bele arra, hogy maradhatok, de ekkor még közelebb von magához és át is ölel, én pedig bizony lehajtom a fejemet, mivel oly jól esik ez a tette, azt hittem, hogy többé már nem fog megölelni, soha, mert haragszik rám vagy bármi, de csak nyugodtan dőlök hátra és egyik kezemmel eleresztem Arest, hogy lágyan végigcirógassak Kyle puha kézfején. Mindez csak egy pillanat, aztán repülünk tovább, fel a magasba, ahol aztán már le is szállunk az Árny hágónál egy igen csak szeles helyen.*
- Oké, jössz nekem valamivel, szóval betartom ám. *kacsintok rá és mint látom, tervet keres a továbbiakban, én pedig csak lassan odamegyek mellé és már le is csüccsenek.*
- Tudod, ez csak egy indok volt, hogy ide jöttünk... így beszélhetek veled és tuti nem fogsz elszökni, mert nélkülem nem tudod elhagyni ezt a helyet. *pirulok is bele saját agyafúrt tervembe, de hát ez az igazság, nem akartam, hogy elmenjen, hogy vitázzunk, mert innen akkor se jut le addig, amíg én nem segítek neki, nem hiszem, hogy egyedül képes lenne rá, mivel se famulusa nincs itt, se semmi más.*
- Szóval, felelj őszintén! Nem akarsz már többé látni? Nem szeretnéd, hogyha közöm lenne az életedhez? *nézek bele végül igen csak magabiztosan a szemeibe, kezeimmel pedig a sziklát is megmarkolom. Tudnom kell, hogy tudna-e még barátként tekinteni rám.*