Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:14 pm

*Míg páran a mozdonyt próbálják megállítani, mi páran harcolgatunk a megjelenő lényekkel. Egy, a vagon tetején lévő lyuk adhat esélyt a megmenekülésre, de szembe kell szállnunk a patkányokkal is. Én egy tűzgolyóval próbálom meg elégetni őket, ami sikerül is, de ezzel sikeresen fel is gyújtom a vagont.*
- Hoppá... kezd meleg lenni a helyzet... *mondom cseppet sem jókedvűen, aztán kimászok a tetőre, hol kénytelen vagyok megkapaszkodni, mert nem szeretnék leröpülni innen, aztán meg szörnyet halni. Néhányan kúszni kezdenek egy másik vagon felé, és én is már indulnék, de ekkor meglátom a füstöt kiszállni, így rájövök, hogy talán mégsem kéne. Hátrapillantok, hátha arra szabad az út, de ekkor meglátom a közeledő démont. Nagyon nagy, nem tudom, hogy le tudjuk-e győzni, de próba szerencse. A démonikus örvénypajzs jó lehetne, de túl közel vannak a többiek, és őket hátravetné az átok...*
- Lux vorago! *mondom ki azt, ami legelőször az eszembe jut. Eközben pálcámat a démon feje fölé emelem, és lefelé húzom azt, mintha ketté akarnám vágni. Nem titkolt szándékom lángbörtönbe csalni a démnt, kérdéses, hogy sikerül-e. Ezzel kis egérutat tudnánk nyerni, így természetesen jó lenne, ha meg tudnánk fékezni. Talán a többiek is próbálkoznak valamivel, ki tudja.*
- Valahogy le kéne csatolni ezt a vagonrészt! Menjünk át másik vagon tetejére! *mondom, és én lassan, kapaszkodva átkúszok egy másik vagonra. Pszichokinézissel megpróbálom az összekapcsoló szerkentyűt elfordítani, nemsokára kiderül mekkora sikerrel, no meg az is lényeges, hogy ezidő alatt a többiek mit csinálnak.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:25 pm

[Mozdonyosok]
*Bizony jó meglátás Rosenberg kisasszonytól, hogy ha nem húznak el innen ropogósra fognak sülni. Ez persze csak hármójukra igaz, mert Alexit maximum a farkasok ehetik meg , vagy a vonat vontatmánya csaphatja nyakon, ha nem sikerül átállítani a kart, de attól a veszély még mindenkire él. A csapat viszont bejutott a mozdonyba ahonnan nincs tovább, és így találkoztak a különös félholt mágussal is, aki csak pakolja a lóerőket abból a könyvből. Nem figyel a támadóira, így a könyv felgyullad a kezében viszont ő róla mintha lepattognának az átkok, márpedig jó pár érte. Lehet hogy ide egy harmadikos kellett volna ellenfélnek? Nem tudni, dühös acsargó tekintettel néz a diákokra.*
-Ti meg mi a fenét tettetek …. azt hiszitek így megállíthattok mocskos kis senkiházi férgek..*kiálltja, de fele szájából közben valóban férgek csúsznak elő, de bármennyire is halott, csodálatos módon bír varázserővel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mikor bal karjával int egyet, s Ginger olyat érezhet mint akit gyomorszájon rúgnak, s bizony neki is esik a vonat oldalfalának, a következő pillanatban azonban már a két fiún a sor, akiknek mit sem törődve a varázslatával szinte pillanatok alatt ér oda, s kezeivel megfogva mindkettő nyakát emeli a magasba.*
-Itt fogtok megdögleni mind…*ordítja halált árasztó bűzös szája. A két fiú nagyon nagy bajban van viszont Gingerrel ezalatt nem törődik. Talán jó is lenne ha ez így maradna, mert a lány a földön fekve észre vehet valamit egy vaskos kart vörös színezéssel a végén fölé ki írva. „Csak vész esetére” Lehet hogy a fék , lehet hogy valami más, de a vonat már nagyon közel jár Alexihez, tehát nincs idő gondolkodásra.*

[Hátra maradottak]
*A csapat a felszínen mégnagyobb problémával találja szembe magát, mint ami lent várta őket. Bár nem sülnek ropogósra, de egy nagydarab erős démon még széttörheti szilánkosra az összes csontjukat. Már kiállásra is egy óriási izomzattal ellátott minotauruszra hasonlító lényt, csak az teszi még félelmetessé hogy szinte töri magának az utat, legyen az vas, fa acél vagy bármi. A súlya alatt szinte betörik a vonat teteje. A diákok jól is teszik hogy megpróbálják megakadályozni, hogy elegendő lendületet vegyen, s úgy tűnik mind ugyan azzal a varázslattal próbálkoznak, miután átugrottak a következő vagonra.. Josephinennek nem sikerül a varázslat, és Naomie is valamiért kudarcot vall. Nem sikerülhet mindig minden, viszont a vagon a többiek varázslatának hála lassan elválik a robogó vasúttól, ezzel maguk mögött hagyva. A démon azonban attól még ugrik , s egy pillanatra mintha lelassúlna minden úgy látják ahogy száját kitátva próbálja elkapni őket ahogy kapálózik a magasban, és…… És megkapaszkodik a száguldó vonat szélében egybe elkapva Ambrus lábát is, viszont a következő pillanatban a tartólemezek meghajolnak, és a csapat úgy ahogy van be is esik a következő vagonban. Szerencsére itt nincs semmi viszont a démon próbál feljebb csúszni vagy legalábbis a Cruorises fiút magával rántani a sínekre ami egyenlő a biztos halállal. Alsó testének egy része viszont már hiányzik, a sebesség leszakította azt, így óriási vércsíkot húzva maga után próblája felhúzni magát. Talán viszont mivel már legyengült egyszerűbb megölni, vagy legalább kilökni innen.

[Alexi és a válltó kalandjai]
*A fiú nagy felelősséget vállalt magára, s nem tudni mekkora sikerrel járt. Rá kell jönnie hogy egy törött karú váltóval van dolga, de szerencsére nem ejtették a fejére a fiút, s ki is eszel egy tervet, amit megvalósítani is próbál. A próba sikerül, bár igen nehezen mintha varázslat közbe egy pillanatra el is bizonytalanodna a dolog hogy siekrül e. Végül aztán mégis össze jön, ezzel sikeresen megjavítja a választót, viszont meghúzni annál nehezebb. A vonat csak közeledik és közeledik, s ez a rozsdás vacak nehezen enged. Szerencsére azonban a fiú nem gyenge így egy nagyobb erőkifejtésnek köszönhetően sikerül egyenesbe tennie a sínt, ezzel a saját részét hősiesen be is teljesítve megmenti a vonatot attól, hogy lezúgjon a leszakadt hídon. Már csak az a kérdés hogy jut vissza a vonatra, illetve hogy az a vonat le fog e lassúlni valahogy, mert hát ha nem még mindig fennál a veszélye a kisiklásnak, ha már a szakadékba zuhanásnak nem is.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:31 pm

[Mozdony]

*Úgy érzem, hogy arra a könyvre szüksége van, ezért is támadom meg azt először, így szépen már füstölni is kezdenek a lapok, majd teljesen el is égnek a férfi kezében, ki már felénk is fordul undorító pofájából, melyek férgek kerülnek elő, én pedig nagyot nyelve lépek hátrébb a fiúk felé, de nemsokára ez a dolgom meg lesz könnyítve, még mielőtt bármit is mondhatnék, már hasamba vág az erős támadás, így nyikkanok szó szerint a vagon falának... Elég hangosan nyögök fel, iszonyú a fájdalom, amely a mellkasomat és a hátamat érte és egy kis vért is sikerül most felköhögnöm.*
- A francba... *mondom halkan magam elé, miközben kezem ajkam elé kerül, így látom meg a vért is. Tekintetem picit fátyolossá válik, már fáj mindenem, hiszen jó pár zúzódást szereztem már, de nincs mit tenni, harcolnom kell, mert ahogy Tarkh-ot meglátom, hogy mi történik vele, na meg Mikaellal is, rögtön érzem, hogy tennem kell valamit. Tekintetem körbejárja a mozdonyt és ki is szúrom a vészféket, legalábbis szerintem azt, így kissé vonszolva, de oda is kúszom ahhoz a karhoz, majd jól megmarkolom, így húzom hát meg a féket, hogy a vonat sikeresen meg is álljon, de ha esetleg ez nem lenne elég, már pálcámat lendítem is a gusztustalan lény felé.*
- Reducto! *és hogy mi a célom? A taroló átokkal talán ki tudom repíteni Alexihez a szörnyet, ugyanis szerintem bármelyik pillanatban odaérhetünk hozzá.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:35 pm

* Nem vagyunk a szerencse istennőjének a kegyeltjei ugyanis amint kijutunk a lángoló vagonból a távolban némi füst gombolyagot fedezhetünk fel majd pedig a felénk közeledő démont. Kínlódva mászok egyre csak előre, hisz ez a vagon már nem biztonságos számunkra, de remegő kezeim és térdeim igen csak hátráltatnak. Félek, félek, mert nem akarok meghalni itt a semmi közepétől két utcával lejjebb így hát csak ez hajt előre, előre, hogy ugráljak egy száguldozó vonat tetején. Szerencsére nem zúgok le, szívem erőteljesen zakatol a mellkasomban, de nincs idő a megpihenésnek, le kell robbantani a mögöttünk lévő vagonokat mik csak úgy szülik számunkra az ellenséget. A robbantással többen is próbálkozunk - szerencsére - mivel besülök ami érthetetlen számomra de hát előfordul az ilyesmi. Túlságosan is izgulok és félek is egyben, talán ezért nem sikerül a teljes körű koncentrálás, de a többieknek köszönhetően csak sikerül lerobbantani a szerelvényt. Egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem ám úgy hiszem túl elhamarkodott voltam a sikert illetőn ugyanis a démon nem adja fel, elkerekedett szemekkel figyelem miként ugrik utánunk s nézem végig miként kapaszkodik a vagonban és... és a srácban.*
- Kapaszkodj!* rikkantom el magam s pálcám már derekamba is dugom, úgy tartom az ég felé a tenyereim megpróbálva összeszedni magam.*
- Armorum, Armorum, ááááá.* míg én azon vagyok, hogy létrehozzak egy árnyfegyvert beszakadunk a vagonba a démonnal együtt. Nem valami szerencsés az érkezés, igen csak beütöm derekam és könyököm a maradványokba, de mivel az adneralin dolgozik bennem, egy pillanatra sem tudom elfelejteni, hogy veszélyben vagyunk. Ha a srác kitart, akkor térdelve mutatom a tenyerem az ég felé miközben egy tőrre gondolva ejtem ki többször a varázsigét.*
- Armorum, Armorum, Armorum...* ha sikerül és megérzem a kezemben a fegyvert akkor egyből megcélzom vele a démont ki így félig leszakadt testtel is küzd és nem hagy nekünk nyugtot miközben mit tovább száguldozunk ezen a halálvonaton.**

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:38 pm

*Sikerül átmenekülni a másik vagonra, és szétrobbantani a csatlakozást, ám a démonnak is sikerül megkapaszkodni, és recseg- ropog minden, hajlik, meg törik, és hamarosan a vagon belsejébe zuhan, nagyot csattanva a földön, ám most ez akadályozza a legkevésbé abban, hogy felkeljen. Fájni fájhat később és még abajgathatja magát, de egyvalamit biztos, hogy alaposan megtanítottak neki otthon. Az ellenséget el kell pusztítani, ez az első. Most átkozza magában a nagybátyját, amiért ilyesmit nem tanított neki soha, mert majd megtanítják mások, de van egy olyan érzése, hogy itt egy egyszerű stupor nem fog használni. *
- Fatum orbium. *kiáltja a körben a démon felé bökve, ennél jobbat nem tud, legalábbis egyelőre úgy véli, de ha más nem, hát ezzel is időt nyernek. *
- Sectumsempra. *még egy varázslat, már csak bónusznak is, amit kipróbál, bár nem tudja, mennyi az esélye annak, hogy sikerül is, végtére egy démon az ellenfél, és ő meg ismeretlen terepen mozogva koránt sem biztos a dolgában. Azért arra figyel, hogy csak a démont találja telibe a varázslatokkal, mert bár számára végszükség esetén bárki feláldozhatóvá válik, nem kellene egy halottal gyarapodni. Nem hiányzik. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:38 pm

*Igen gyorsan helyet kell változtatni, mert nem elég, hogy a pánikoló hölgyemények ránk gyújtják a szerelvényt a tetőn egy három méter magas démon tart felénk. Nem túl kecsegetető a látvány ráadásul a menetszél is erősen ellenünk van, de talán meg tudjuk oldani a helyzetet. Ambrus segít mindenkien feljutni, majd ellátni a súlyosabb sebeket végül ismét visszatérve a harcmezőre lerobbantani a vonat többi részét, de ha ez nem lenne elég múltja egy része is kísérteni kezdi méghozzá a tűz. Gyűlöli és fél is ettől az elemtől, hisz az egész családját elragadta tőle, ami számára egy súlyosabb trauma, azért még ezzel a másik számára láthatatlan démonnal is küzdenie kell, hogy ne essen pánikba, ami nem könnyű, mert agyában újabb és újabb emlékképek villannak fel cseppet sem könnyítve meg a helyzetet. Csatlakozva a többiekhez Ambrus is át ugor a túl oldalra, de nem csak az ötösünk, hanem a démon is ugrik. Mintha valaki kívülről irányítaná, a filmet minden belassul, úgy nézi, ahogy ez a minotaurusz feléjük veszi az irányt. Cseppet sem bíztató, sőt le is fagy, annyira figyeli a lényt, akinek sikerül megkapaszkodni a vagonban és a lábába. Hatalmas súlyával a végtagra nehezedik, mire a fiú felordít. Remélhetőleg nem törte el. A vonat régi vasszerkezete, viszont nem bírja tovább és beszakad alattuk. A dög ráesik a sínekre, ami letépi a felét, de még mindig él és a keresztény lábába kapaszkodik. Nagyon szívesen levarázsolná magámról, ha tudná, de egyelőre azon küzd, hogy a démon és saját súlyát megtartsa, mert ha enged, akkor ez a fél dög lerántja magával a sínre és ott pusztulnak meg mind a ketten.*
- Segítsenek! *Pillant rájuk, hisz nem akar meghalni. Nem engedi meg magának, hogy szemébe könnyek szökjenek és sajnáltassa, magát helyette inkább küzd és próbál szabadulni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:41 pm

[Mozdony]

*Annak ellenére, hogy sokan vagyunk, sejtettem én, hogy az egyedülálló fickó a könyvvel a kezében bizonyára nem a közkatonák közé tartozik, akik megszállták a vonatot, így bár nem tűnik félelmetesnek, mégis több átokkal támadok rá, de mind lepattan csak úgy mint a többieké, kivéve Gingerét, aki sikeresen felgyújtja a könyvet, ezzel magunkra csalva az alak figyelmét. Int egyet, és barátnőm össze is esik, s csak azért nem indítok most a férfi felé varázslatot dühből, mert tudom, hogy értelmetlen lenne.*
- Ginger! *szólalok fel automatikusan, rá is nézve a lányra, hogy vajon jól van-e de amint látom a vért, tudatosul bennem, hogy nem, ám cselekedni nincs időm, mert fel is kap ez a féreg itt, és az arcomba üvölt. Nemes egyszerűséggel szemen köpöm a férfit, és a lábam is lendül, hogy lehetőleg középtájt találjam el, mely reményeim szerint ha sikerrel jár, azt eredményezi, hogy leereszt ez a... valami. Varázslásnak nem sok értelmét látom, nem akarom magam kifárasztani azzal, hogy visszapattanó átkokat mondjak, ráadásul a nyakamat szorítja, ami nem teszi kifejezetten szerencséssé a varázslást.*
- Chert! *köhögöm, és csak remélni tudom, hogy Ginger tesz valami ésszerűt, viszont ekkor jut eszembe valami. Hiszen a teleportgyűrűm rajtam van! Így rá is koncentrálok a célra, mely most igazából nincs messze, hiszen elmenni nem akarok, itt hagyni a barátnőmet, így lehetőség szerint, ha itt is működik amit nyertem, a férfi mögé teleportálok több méterre tőle a szorító kezeiből.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:41 pm

*Mehetnének továbbra is négyesben a vonaton, egészen a mozdonyig, hogy hátha majd akkor meg tudják állítani, de Alexi inkább úgy dönt, ő a váltót nézi meg. Akármilyen kegyetlen is tud lenni, nem hagyja csak úgy magára a kis csapatot csak azért, mert ő ki tudott repülni a vonatból. Amúgy se érne vele túl sokat, mivel azt se tudja, hol van vagy hogy juthatna vissza a sulihoz. A váltóhoz érve viszont rögtön bele is ütközik a problémába, hogy az csúnyán eltört. Nem könnyű úgy sávot váltani a síneknél, hogy a váltó tönkrement, s első nekifutásra a finn fenegyereknek nincs is ötlete. Ahogy viszont pörögnek a gondolatai, hogy mit is tehetne, úgy villan be neki az első metamorf mágia anyag, s a tárgyátalakítás. Ideje, hogy valóban éles helyzetben is megállja a helyét ebben a mágiaágban, így fel is kap egy fadarabot, amiből amilyen gyorsan csak tud, egy acélrudat csinál. A repülés után nem túl egyszerű ez a feladat, mivel eléggé kimerítő mindkettő, ráadásul időigényes is, a vonat pedig vészesen közeleg, de meg kell próbálnia. Lassan-lassan alakulni is kezd, míg végül megfelelő formát ölt a rúd, így Alexi már neki is veselkedik a váltónak. Nincs könnyű dolga itt sem, mivel törött a váltó, ráadásul rozsdás is, de minden erejét beleadja.*
-Nem lehet, hogy idáig összejön, és itt bukjam el. Gyerünk mááár! *kiabálja magának, s minden erejét összegyűjti, hogy nekiugorjon a vasdarabnak, ami lassan enged is, és hangos nyikorgással végül átvált egyik sínről a másikra, a finn kölök pedig zihálva huppan a földre. Nagyon sok erejét felemésztette ez az egész, de ahogy látja, még nem pihenhet. A távolból sem néz ki jól az a száguldó vonat, se az eleje, se a vége a maradék diákkal.*
-Állítsátok már meg azt a sz@rt. Nem igaz, hogy ezt is nekem kell csinálnom... *zihálja, majd kissé nehézkesen feltápászkodik. Nem tudja, mennyire fog menni a repülés, de valahogy vissza kell jutnia a mozdonyba. El is kezd ismét körözni pálcájával a lábai előtt, s az igét sem hagyja el.*
-Nimbus involatus. *próbál minél erősebben koncentrálni, miközben közeledik a vonat, s ha sikerül felszállnia, egyenesen a mozdony üvege elé repül, hisz a mozdonyon sajnos nincs lyuk, mint az előbbi vagonon, így a szélvédőn át kell bejutnia. Biztos nem lesz kellemes érzés, sőt mi több, de igyekszik acélbetétes bakancsát előre tartani, hogy azzal törhesse be a feje helyett, de hogy ezek után le fog zuhanni, ha bejut, abban ő is biztos. Azt így előre nem tudja, milyen állapotba kerül ezek után, és mekkora haszna lesz, ha visszajut, de legalább nem mondhatja senki, hogy nem próbálkozik.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:41 pm

*A vagon tetején süvít a szél, erősen kell kapaszkodni ahhoz, hogy ne essünk le róla. Sajnos nehezíti a dolgunkat egy démon, ki elég óriási. Megpróbálom lángbörtönbe zárni, de balszerencsémre ez nem jön be. Mindannyian átmászunk közben egy másik vagonra, és a társaság próbálkozik a két vagon különválasztásával. A démon őrjöng, amiért kicselezték, de ugrik, és legnagyobb döbbenetemre sikeresen megkapaszkodik, ám ezzel húzza maga után Ambrust is, ki rosszkor volt rossz helyen. Az utóbbi percekben elhagytam önzőségemet, noha csak átmenetileg, és csapatjátékossá váltam, így kissé megijedek, mikor ismerősöm a démon karjai közé kerül. A következő pillanatban egy sikoltás hagyja el a számat, mert zuhanni kezdünk, be a vagonba. Puhára érkezem, mert az ülésre huppanok rá, de azért nem túl kellemes. A démon eközben küzd, és most látom, hogy már csak testének fele van meg. A hányinger kerülget egy kissé, és gondolkodok, hogy segíthetnék Ambruson. Eszembe jut a sóbálvány átok, de akkor megdermedne, és Ambrus csapdába esne.*
- Relaxo! *mondom, miközben pálcámat a démon felé irányítom. Remélhetőleg kicsit ettől megbénul.*
- Kitartó vagy, te rohadék... *ideges vagyok, elegem van, vissza akarok jutni az iskolába, a hálómba. Minden negatív energiámat összeszedem, és mivel tanultam egy kis harcművészetet, így ha más nem, én egy jól irányzott fejberúgással megpróbálom lelökni Ambrusról a lényt.*
- Minden oké? *kérdezem a fiúhoz fordulva, amennyiben az én, vagy valamelyikünk akciója sikeresnek bizonyult.*
- Ugye nem csak nekem van tele a hócipőm ezzel az idióta helyzettel? *kérdezem ingerülten a többiek felé fordulva, kik minden bizonnyal még élnek, és nem veszett el senki.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:45 pm

*Félelmetes látványt nyújt a kedves démon, Lex igazán nem szeretné a gyomrában végezni. Most, hogy összeszedte magát és társaival együtt a vagon elválasztásán ügyeskednek, szívből reméli ki tudják iktatni ezt az óriási dögöt. Nagyjából hatásosak varázslataik és elérik céljukat, de a démon nem adja fel. A lány úgy érzi, mintha a szél is egy másodperc töredékéig elcsendesedne, csak a hatalmas szájat látja magaelőtt és az iramodó testet. Félelmetes látvány, meg is hátrál, de próbál eközben nem lecsúszni a vonatról. A démon azonban megkapaszkodik, elkapja Ambrust és így csüng, majd mindannyian beszakadnak a vagonba, hisz a hatalmas súly miatt az berogyik. A lány térdre és tenyérre esik, de gyorsan felkapja magát és megoldást keres a démon eltávolítására és a fiú megmenekítésére is. Mivel Josephine jól láthatóan a démon kiiktatásával próbálkozik, ő is besegít legjobb tudása szerint.*
- Sectumspemra! *nem tudja ez a kaszabolás mennyire fog áthatolni a démon kemény bőrén de igyekszik a szemeire irányítani az átkot, de úgy tűnik más is próbálkozik vele, így talán sikerül. Azt viszont nem tudja mi fog történni ha a démon megrántja a fiút, vagy ha lehúzza és elengedi az pedig kiesik és halálra zúzza magát a síneken. Ezért amennyit most megtehet az az, hogy odasiet hozzá és úgy próbálja megragadni, minnél erősebben, hogy el ne veszítsék a "fedélzetről".*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:46 pm

*Rendben. Láthatóan ez nem volt a legjobb ötlet. Hiába repült ki egyszerre az én és az ismeretlen srác pálcájából is ugyanaz a varázslat, mintha meg sem érezte volna. Gondolom mert tényleg meg sem érezte. Elejtek angolul egy halk káromkodást, amelynek a vége már kiáltásba fordul, ahogy megérzem a nyakam köré fonódni a csontos ujjakat. Az arcom fájdalmas fintorba torzul.. nem.. nemnemnem, egyszerűen NEM kerülhetek ebbe a helyzetbe. Megmozdul bennem a pánik, egyik kezemmel próbálom lefeszíteni magamról a kezeit. A másikban még mindig ott a pálca..*
- Obstructo! *Nem sok esélyt látok arra, hogy működni fog, de mégsem hagyhatom magam! Az kizárt. Levegőért kapkodva kutatok agyamban a megfelelő varázslat után... életerőszívás, jaj de jól is hangozna, de nem hinném, hogy azon a szinten lennék, hogy végre tudjam azt hajtani. Egy növényen még oké.. nade ez a pasi nem úgy néz ki, mint egy ártatlan bimbódzó tulipán.
Akkor marad a testi erő, amiből sajnos olyan sok ugyan nincsen, ám mikor meghallom a vöröshajú felől érkező tarolóátok igéjét, egyik lábammal előre rúgok, megpróbálva ellökni magamtól. Ha nem sikerül, akkor ez elég kellemetlen, mert vele együtt zuhanok ki a vonatból, egy ilyen utazásra pedig pillanatnyilag nem igazán vágyom. Amúgy sem az esetem, én a nőket szeretem, és lehetőleg az arcukon legyen bőr is. Nem hátrány.*
- Reducto! *A kettő együtt csak ér már valamit. Ha nem, akkor.. akkor egyszerűen nincsen több ötletem. Bosszúsan felszisszenek, mindenki ennyire rá van izgulva a gégémre, hogy ezt kell szorongatni nap, mint nap? Sorszámot ne kelljen tépni? Hirtelen a vonat sorsa már annyira nem is érdekel, tényleg nem, mindenkinek megvannak a prioritásai, nekem először is minél távolabb kerülni ettől a csontkollekciótól.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 8:58 pm

[Mozdonyosok]
*Bizony nem bánik kesztyűs kézzel az ellenfeleivel, és látszik rajta hogy bár halott, valamiért még mindig igen erős mágikus erővel bír, azonban Ginger úgy tűnik rátalál a vészfékre, amit úgy tűnik nem is rest megrántani. A vonat először úgy tűnik nem reagál a következő pillanatban azonban szinte olyan erősen rándul meg, hogy a falnak taszajthatja a lányt, érezhető ahogy a kerekek csikorognak szinte jó hogy szét nem törnek, ám ez az átkozott még mindig megy, és bizony fog neki kelleni elég hely hogy lelassuljon. Az ellenfél azonban bár úgy néz ki majdnem elveszti az egyensúlyát, mégis óriási erővel fogja a két fiú nyakát, ezzel tovább folytva őket. Tarkhnak viszont vannak jó kis csecsebecséi, s úgy tűnik a gyűrű segítségével sikerül is elteleportálnia a férfi közeléből, így ő már biztonságban van. Miael első varázslata nem jár sikerrel, viszont a következő pillanatban Alexi is megjelenik, méghozzá az ablakon keresztül ezzel okozva kisebb bonyodalmat a mozdony légterében, (S magának némi vágást, hiszen az üveg eléggé gonosz jószág ) s így a férfi el is engedi Mikaelt felé fordulva hirtelen*
-Te meg ki a fene vagy?*ordítja hiszen Alexi-t nem vette számításba s így figyelme el is terelődik Ginger és Mikael átkáról, akik egy az egyben olyan szépen eltalálják hogy az ellenfél olyan erővel zuhan ki a mozdonyból mint akit két ló rúgott volna gyomorszájban. Sajnos még szerencséje sem volt ugyanis Alexi „metamorf szörnye” jó helyen van, s zuhanást követően elkapva át is megy a testén, így valószínűleg ez az ellenfél is ki lesz pipálva.*

[Akik hátul maradtak]
*A diákok bizony most már az életükért küzdenek, főleg hogy a démon nem fogja feladni ,még akkor sem ha nem maradt belőle más csak a felső része. Óriási erővel fogja ambrust, mintha valami korlát volna, s láthatóan nem is akarja elengedni. A fiúnak biztosan lesz pár zúzódása az elkövetkezendő pár napban, de talán ezért még hálát adhat az Úrnak hogy csak ennyivel megúszta. A többiek minden esetre derekasan próbálnak segíteni, s varázslataik be is jönnek, így a démon szinte alig tartja magát a végére, nagy része szétégett, szétvagdosták, már ordít a fájdalomtól mikor Naoimi utolsó átka is elindul bizony nem bírja tovább s el is engedi ambrust ,s ordítva zuhan a sínekre. Halálát a követő hátsó lángoló szerelvény okozza, ami szó szerint átmegy rajta szépen félbevágva a már amúgy is félbevágott szörnyet. A hátsó leszakadt szerelvény viszont csak jön és jön, s mivel a vészféket behúzták, ők már viszont jóval lassabban mennek, még ha nem is csiga tempóval. Ez azt eredményezi, hogy a hátsó égő szerelvény egy óriási csattanással találkozik a még megmaradt romos szerelvénnyel ahol hátsó utasaink tartózkodnak, viszont a füst, és a fullasztó poron kívül nem történik egyébb bántódás. A vonat még megy pár métert *

[Mindenki]

*A vonat lassan áttér az Alexi álltal meghatározott pályára s pár percnyi egyre lassuló galopp után végül nagy nyikorgással megáll. Bizony ez a táv bőven elgé lett volna hogy a leszakadt híd alatt lévő óriási szakadékba zuhanjanak de szerencsére mindenki helyt állt, így a mai kaland nem jár halálos sérüléssel. Mikor lekászálódnak a mozdonyról, a lemenő nap fényében fura fényekre lehetnek figyelmesek, amik a fák közül szűrődnek ki, s hangokra is… Vajon ufók vagy valami ujjabb nehézség? Ha pár percet sétálnak az erdőben rájöhetnek hogy korántsem. A vonat nagyon gyorsan ment s bizony megkerülve a hegyet most úgy 2 kilóméterre hozta el őket a mostani Mystral városhatárához melynek fényei és hangjai ide is látszanak. Ha a diákok össze szedik magukat egy fél óra – óra alatt haza érhetnek, de egy valamibe biztosak lehetnek. Mystral szigete még bőven rejt magában meglepetéseket, s soha nem látott sötét tájakat.*

//Köszönöm szépen a részvételt, örülök hogy ennyi jelentkező volt, és hogy a legtöbbötök részt is vett rajta Very Happy

és hogy igyekeztetek úgy tenni ahogy kértem, szóval gyors írás stb tényleg kellett hozzá hogy jól haladjunk s időre végezzünk, Remélem nem volt unalmas a mese és valamennyire sikerült kellemes délutáni mesét rittyentenem ami tetszett is Smile

//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:06 pm

*Az ütközés elég erős és bár látom, hogy Tarkh aggódik miattam, csak egy fáradt mosolyra futja. Nem, nem vagyok jól, valószínűleg belső sérülésem is vannak, de most a másik két fiú egészsége miatt aggódok inkább. Menet közben megérkezik Alexi is, én meghúzom a féket, a vonat pedig lassul. Remélem, hogy a többiek azért jól vannak, de nem adhatom fel a harcot, inkább támadok, így hát nemsokára az undorító férfi ki fog repülni az ablakon, majd pedig még pár perc vonatozás után meg is érkezünk, így szállok ki lassan, majd végül amikor kiérek a vonatból, térdre is rogyok, úgy kapok mellkasomhoz, annyira fáj minden. Ha a többiek is megjönnek, akkor csak tekintetemmel páromat keresem, majd pedig Alexit, kinek lábszárát elkapva szép, picit könnyes szemekkel nézek fel rá.*
- Nagyon fáj... segíts! *valószínűleg képes nekem is segíteni, már rájöttem, hogy milyen nagy erő is lakozik benne, de én így, képtelen vagyok még pár métert is sétálni, annyira fáj mindenem... ez az ütközés nagyon szerencsétlenül jött ki. Mint látom, mindenki épségben van, de én nem tudok most másokkal foglalkozni, így hát csak kezemmel tovább markolom a felsőm, nehéz még a levegővétel is, tehát csak Alexi jóindulatában reménykedem, bár nem tudom, hogy az előbbi után vajon segít-e majd nekem.*

//Köszönöm a mesét, nekem nagyon tetszett, jó pörgős is volt, meg élvezetes is, szóval ilyen máskor jöhet. A kis bakik előfordulnak, főleg ilyen sok embernél, tehát ügyi voltál és csak a szóismétlésekre kéne figyelni majd a jövőben. //

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:09 pm

*A varázslatai célbatalálnak, és szerencsére sikerül elkapnia csak a démont, nem okozni további sérüléseketa fiúnak, pont elég lesz az is, amit eddig összeszedett. Végre egy utolsó varázslattól, amit az egyik lány küld a démonra, az megadja magát, úgyhogy fellélegzik. Ez kész, csak azért még szétnéz, van-e valahol valami, amire nem számított. Egyelőre úgy tűnik, sehol több ellenség, mára éppen elég volt ennyi is, ezek után legalább egy hétig nem teszi ki a lábát a szobájából. Lassul a vonat, ezek szerint sikerült a többieknek elől megoldani, hogy ne csússzon ki a vonat. Ha hinne bármiben is, most lehet, hogy hálát adna, így azonban csak vesz egy mély levegőt és kifújja, majd egyelőre elteszi a pálcáját. Ha már megállt a vonat lemászik, és zsebre dugja a kezét, nem kell látni mindenkinek, hogy szorongatja a pálcáját. Besétál a fák közé, aztán elenhedi a pálcáját, amikor meglátja maga előtt Mystralt. Nem fordul meg, csak megemeli a kezét intés képpen, és ezzel a köszönést is letudta, aztán kihúzza a csomag cigit a zsebéből, és rágyújt egy szálra. Most muszáj, elvégre a szíve még mindig kétszer hevesebben ver, mint kellene. Egyenesen hazafele veszi az irányt, és egyre biztosabb, hogy megtartja ama elhatározását, hogy a szobájából nme megy semerre az elkövetkező egy hétben, legfeljebb enni. *

//Köszi a mesét. Jó volt. Smile

//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:11 pm

*A rohadt nagy dög is pont most kellett nekik ide, de hát ez van. Önmaguktól szálltak fel és ennek jelen pillanatban egyetlen férfi tagja a csapatnak szívja meg. A démon átugrik a vagonra megkapaszkodva a lábába, majd továbbra sem engedve a mélybe zúgnak, mert a szerkezet nem bírja tovább. Ambrus az egyik szék lábába kapaszkodik, és úgy próbálja, túlélni a helyzetet miközben megkéri társait, hogy segítésen neki, kik próbálkoznak is, de amikor meghallja, a varázslatokat kicsit elkeseredik. Nem gondolja, hogy pár sectumsempra segíteni fog neki legalább a másodikasok hozhattak volna valami komolyabb varázsigét. Szerencsére a fiú aggodalma nem válik valóra és a legyengült démon elengedi a srác lábát, aki nyöszörögve húzza magát beljebb. Nagyon fáj a lába, sőt megmozdítani sem tudja, és erősen be van dagadva. Nem, nem tört el, de valószínűleg egy szalag elszakadhatott a bokájában, ahogy a szörny kapaszkodott benne, de a baj még csak jön és jön sosem lesz vége. A többiek kik még anno elszakadtak tőlük sikerrel járnak, mert a mozdony lassul, de a magára hagyott szerelvény, még robog feléjük lángokban állva. Ambrus szemében félelem tükröződik, elméje lassan benyomja a fekete gombot. Rémülten nézi a vagont és ismét felkészül, a halálra miközben imát mond, de szerencsére a csattanáson kívül nem történik túl nagy baj, de persze ez is pontosan elég. A diákok vonata azonnal még egy kicsit tovább robog, majd fokozatosan lassulva megáll. A fiú sérülésére nem lesz elég egy egyszerű gyógyító varázsige, ezért segítséget kér a lányoktól, hogy ő is le tudjon mászni a vonatról és a többiekkel együtt felfedezze a romos síneket és a messze lévő várost. A túl messze lévő várost ehhez a sérüléshez ugyan is biztos, hogy ennek gipsz lesz a vége és jó alapos pihenés.*
- De legalább túléltük. Köszönöm Uram! *Hálálkodik még egy kicsit, majd a segítőkbe kapaszkodva Mystral felé kezd el döcögni.*

//Unalmas? Á dehogy. Very Happy

Nagyon király volt, szerintem ez egy jó mese volt. Átgondolt volt. Jó sokan voltunk, ami miatt tök nehéz is lehetet egyben tartani, de ügyesen megoldottad. Very Happy

Azt sem bánom, hogy nem kellett agyba-főbe varázsolnom. Ez, is mint eddig az összes mesze tetszett szép munka volt örültem, hogy eljöhettem rá.//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:12 pm

* Nem akarom elhinni, hogy mindez megtörténik velünk, egy kis siker nekünk is kijárna de nem, ez a dög jön utánunk s ráadásul súlyát nem bírja az ócska szerkezet így szépen le is szakadunk. Bár a fél teste leszakad róla ő továbbra sem adja fel, markolássza az itteni kis csapat egyetlen fiújának a lábát ki segítségért fordul hozzánk, mit természetesen meg is kap, hisz közülünk való és a társainkat nem hagyjuk veszni, legalábbis én ezt a neveltetést kaptam. Bár az előbb nem sikerült egy alap varázslat én azért csak megpróbálom létrehozni az árnyfegyvert mihez el is végzem a szükséges mozdulatot s remegő ajkakkal el is mondom párszor a varázsigét. Szinte felsikkantok örömömben amikor megérzem kezeim közt a tőrt mit egyből a démonba is dobok ezúttal sikeresen, de nem csak én úszkálok örömöm sikerében mivel ezúttal mindenki hozzátesz ahhoz, hogy ez a dög végre elengedje a fiú lábát. Aprókat szuszogva nézem miként gázol át megmaradt testén a mögöttünk zakatoló szerelvény, valamelyest engedek merev, mindenre felkészült tartásomból mikor is tovább fixírozom a szerelvényt.*
~ Mintha egyre csak közeledne...~* döntöm is oldalra kissé a fejem s mivel mi lassulunk igen csak így a becsapódás elkerülhetetlen, kezemet arcom elé tartva fordulok hátra, nem mintha ezzel megvédeném magam, de erre futja jelenleg. Hangos robajjal csapódik belénk mitől el is fekszek kínomban. A por és a füst körbevesz minket, eléggé fullasztó és a torkomat is kaparni kezdi így köhécselni kezdek, hadonászva a levegőt magam előtt. Hogy s hogy nem egyszer csak megállunk mit nem akarok elhinni így fejem az ég felé fordítom s behunyom a szemeim.*
- Vééégre!* ezek után feltápászkodok és a romok közül kikecmergek majd végül a vonatmaradványt is elhagyom. Megkönnyebbülve érzem a mozdulatlan talajt a lábam alatt s hát nem állom meg, hogy a mozdonyosok felé ne nézzek, remélhetőleg ők is egyben leszállnak a vonatról. Viszont ezek után ahogy körbenézek fura fényt látok a bokrok között mi felé teszek is pár lépést.*
- Remélem semmi hézag... elég volt belőle mára.* azért pálcám a kezem ügyébe veszem de ahogy egyre csak közeledek s közeledek semmi veszélyt nem észlelek így teljes nyugalomban sétálok végig az úton mi előttünk kanyarog egészen addig, míg vissza nem kerülünk a városba. Fura, eleddig nem volt tudomásom erről a vasútvonalról, azt hiszem Seol szigete jócskán tartogat még meglepetéseket számomra. A kaland és a visszavezető hosszú sétaút igen csak kifárasztott, így hát elköszönve a többiektől veszem az irányt a kastély felé hol Fortuna bizonyára már vár rám, én pedig nem akarom most megvárakoztatni.*

// Köszi szépen, élvezetes kis mese volt, nekem tetszett! //

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:12 pm

*A vagon sikeresen le lesz választva, ám a démon ugrik, elkapja Ambrust, minek következtébe lezuhanunk a vagonba. Együttes erővel próbáljuk megszabadítani a fiút a rajta csüngő féldémontól, és ez szerencsére sikerül is. Remélhetőleg oké minden. Nem nézek oda, mikor széttrancsírozódik a démon, nem vagyok kíváncsi rá, és amúgy is, elegem van. Felsikoltok, mikor látom az égő vagont közeledni, és amennyire tudok, hátra megyek, hogy minél távolabb legyen a becsapódástól, ami hamarosan meg is történik. Köhögni kezdek a portól és füsttől, de ami megnyugtat, hogy érzem, és ha kinézek az ablakon, látom is, ahogy lassul a vagon. A vonat megáll, és elsőként ugrok le róla. Hajam kócos, ruhám tiszta kosz, arcom is minden bizonnyal maszatos, egyszóval borzalmasan festhetek, de örülök, hogy élek. Körbenézek, és hangokat kezdek hallani, mi felé el is indulok.*
- Remélem nem egy újabb meglepetés, mert most már nagyon nagyon mérges leszek! ~ *gondolom magamban, és nem foglalkozva a többiekkel, arrafelé sétálok, és hamarosan látom Mystral határát.*
- Dieu merci! *szólalok meg megkönnyebbülve anyanyelvemen. Intek a többieknek, aztán sietős léptekkel visszaindulok a suliba. Az embereket kerülöm, nem akarom, hogy ilyen szörnyű állapotban lássanak. Eltart egy ideig a visszaút, hiába akarok gyorsan visszaérni, bizony fáradt vagyo fizikálisan és mentálisan is. A szobámba érve első dolgom egy alapos zuhanyt venni.*

//Köszönöm a mesét, nekem tetszett, egyáltalán nem volt unalmas Smile

//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:13 pm

*Még szerencse, hogy elnyertem egy teleportgyűrűt anno, melyet most magammal is hoztam, hiszen a hágón már számítottam a bonyodalomra... így most úgy érzem, hasznát is vehetem, s jól gondolom, egyszerűen teleportálok el a férfi háta mögé. Kissé meggörnyedek, és egy mély levegőt szívok be, mivel azért eléggé szorította az ellenfelem nyakamat. A vonat viszont lassulni kezd, mivel Ginger valószínűleg meghúzta a vészféket, és ezért igazán hálás vagyok neki. Oda is sietek, hogy felsegítsem.*
- Jol vagy? *nemsokára Alexi is betoppan, de neki már nem marad ellenfél, ugyanis Ginger és az ismeretlen srác átka elég erős ahhoz, hogy kilökje a szerelvényből a férfit. Amint hallom, kedvesem tényleg nincs jól, így rá is pillantok a srácra, hogy tegyen valamit. Hecate is segített anno, tehát bizonyára Alexi is tud hasonló varázslatokat, melyek szépen segíthetnek Gingeren.*
- Hippokrax! *szegezem a lányra a pálcámat, létre is jön a varázslat, viszont nem tudom mennyit sikerül begyógyítanom, így azért örülnék, ha Alexi is próbálkozna. A vonat lassul, s amint érzékelem, nem zuhanunk mi sehova sem.*
- Fel tudsz allni? *kérdezem a lányt, mert még valahogy haza is kéne jutunk, és felsegítem, hogy leszállhassunk a vonatról. Érdekes hangokat hallok, na és ezek a fények is, már automatikusan szorongatom a pálcámat, hátha valami ellenfél, ám nem, hamar rájövök, hogy az utolsó állomásnál vagyok, Mystrálhoz közel.*
- Gyere. *szólok is Gingernek, és ha minden igaz, együtt fogunk elindulni innen Mystralhoz, hogy utána visszatérhessünk a kastélyba. Ahogy nézem egyébként nagyjából minden rendben van, s bár a vérem még pezseg, nem kifejezetten szeretem az ilyen kalandokat, így némaságba burkolózom, senkivel nincs kedvem pacsizni, mert túléltük.*

//Köszi a mesét Dem, jó volt, akció dús, gyorsan haladtunk, tehát tényleg időben végeztünk. Very Happy

//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:21 pm

*Nem aprózza el, tényleg arra törekszik, hogy az utolsó lélegzetvételt is kipréselje belőlem. Nem mondom, elég jól halad. A levegőhiánytól halvány színes karikák pattognak a szemem előtt, az ujjbegyeim zsibbadnak, de akkor sem ernyedek el, ahhoz túlságosan dolgozik az életösztön. Aminek sajnos most vajmi kevés jelentősége van.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen tisztán felfogom, mi történik azután, hogy a szorítás hirtelen abbamarad, én pedig egy fájdalmas találkozást ejtek meg a padlóval. Az amúgy is lavinában jócskán meghúzódott vállamra. Mostanában rájár a rúd erre a testrészre, örülhetek, ha ne lesz ebből valami maradandó. A vonat már áll, a hangzavar is elhal, az adrenalin lassan szökik ki a tagjaimból, így csak még hangsúlyosabb lesz a fájdalom. Pálcámat az ujjaim közé fogva irányítom magamra, pontosabban a sérült testrészre.*
- Hippokrax.. *Mormogom fáradtan, pár másodperc múlva érzem is, hogy valamivel jobb állapotba kerül, sőt.. bár bizseregni még bizsereg, csak mert meggyógyult, a test még emlékszik a fél perccel ezelőtti fájdalomra.
Amikor elég stabilnak érzem magam feltápászkodok végre a földről, majd Mystral felé veszem az irányt. Legközelebb ha idegesít is a zacskó zörgése, inkább kitépem az illető kezéből. Nem jók ezek a magányos séták, én mondom, cseppet sem jók. Azért a többiek felé még elejtek egy hálás biccentést, végül is rajtuk múlt, hogy nem fojtott meg az az alak, többet nem igazán sikerül kipréselni magamból.*

//Köszönöm a játékot, élveztem. ^^//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:26 pm

*A hátul maradottak tényleg kemény küzdelemben részesülhettek. Mostmár csak egy fél démon keseríti meg sorsukat, de az ügyes átkok és igézések legyengítik a vadat, nem bír tovább kapaszkodni, és szerencsére elereszti a fiút, aki bár nem ússza meg sérülések nélkül, mégis hálát adhat, hogy megmenekült.A szörnynek nincs jó napja, ismét félbe vágódik és végre eltűnik a képből. A lány egy megkönnyebbült sóhajt ereszt meg. Minden bizonnyal a másik kis csapat is sikerrel járt. A felkerekedő füst és por zavarja csupán, de örül, hogy lassulnak míg végül ténylegesen megállnak, hogy szépen ki is tudnak szállni a vagonból. Segít a sérült fiúnak lemászni, hisz ennyi a minimum amennyit megtehet, főleg azután, hogy a srác is korábban ellátta a sebét. Támogatja amíg szükség van rá, majd a fényekre lesz figyelmes. Az erdőn keresztül vezet útjuk és bő fél órán belül haza is is jutnak. A lány számára azonban nem lett tiszta, hogy miért is történt mindez velük, ő úgy érzi, hogy egy támadás és egy vonatszerencsétlenség túlélője, nem ismeri a mögöttes dolgokat. Ezen tehát valószínüleg sokáig fog agyalni és talán kutakodni is, hogy ki, miért és mit akart ezzel az egésszel. Talán jó volna azt is megtudni, hogy a másik csoport milyen akadályokkal küzdött meg odabent. Visszatérve az iskolába, elköszön a többiektől, majd egyenesen hálótermébe vonul. Pihenésre van szüksége, de még előtte egy forró fürdőre.*

//köszi szépen a mesét, dinamikus és izgalmas volt nagyon tetszett! //

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:27 pm

*Fogalma sincs róla, mi zajlik a mozdonyban, arról meg pláne, hogy mi történik hátrébb, de azt így külső szemlélőként tisztán látja, hogy a vonat cseppet sem lassul. Lehet, hogy elhárította azt a veszélyt, hogy a kis csapat a szakadékba zuhanjon, de a kisiklás lehetősége még mindig fennáll, ami pedig ilyen sebesség mellett szintén nem lenne kifizetődő. Éppen ezért összeszedi maradék erejét és ismét a levegőbe emelkedik. Nem is tudja pontosan, most miért ilyen segítőkész a többiekkel, főleg, ha a bejutás módjára gondol, ugyanis a mozdonyon sajnos nincs lyuk. A szélvédő elé repül, s már bakancsával igyekszik előre betörni az üveget, még így is szó szerint olyan érzéssel csapódik a szélvédőnek, mintha elütnék, mivel lényegében ez is történik. Hangos csörömpöléssel zuhan be a vagonba, megzavarva ezzel az ott álló különös lényt, aki a két másik fiút fojtogatja, de ő ebből nem sokat érzékel. Testébe megannyi üvegszilánk fúródik, még több vagdossa össze testét mindenütt, s bár az üveg betörését segítette a lába, viszont mivel az kapta az első, legerősebb ütést, így térde szépen félre is ugrott, mikor bezuhant a mozdonyba. Tompa puffanással ér földet, miközben a vonat lassít, hála Gingernek. Mikor feleszmél, lábára pillantva fintorodik el.*
-B@ssza meg... *hangos üvöltéssel rántja a helyére a kiugrott végtagot, miután megállapította, hogy nincs eltörve az, vagy legalábbis nem látszik. Közben úgy tűnik, a többiek elintézik a félfejű fószert is, aki kirepül ott, ahol az imént Alexi berepült.*
-Jobb lett volna, ha ő kezdi a sort. *nyögi fájdalmasan a fiú, a vonat viszont szépen lassan, de megáll. Jobb lenne mielőbb elhagyni ezt az istenverte gőzöst, így nagy nehezen lábra erőlteti magát a fiú, miközben több sebből is vérzik, s egy nagyobb vasdarabot támaszt a hóna alá, hogy sérül lábát kímélje valamelyest, s lassacskán lebiceg a vonatról. Ahogy nézi, mindenki megvan, ki mennyi sérüléssel, de mindenki él. A nézelődést viszont Ginger szakítja meg, mikor épp a fájós lábán rángatja meg a nadrágot. Le is pillant rá hirtelen, de haragra már nem futja, de ahogy nézi a lánykát, nem is merül fel benne. Segítséget kér tőle, pedig már ő is lassan összeesik a kimerültségtől, és attól, hogy szó szerint elütötte egy vonat. Picit hezitál a srác, hogy a maradék erejét szentelje-e erre a lányra, aki a hágón még borsot tört az orra alá. A kis ruszki viszont úgy tűnik, féltékeny, mivel rögtön ő lép inkább akcióba, s egy kötözést nyom a lányra, Alexi viszont csak megcsóválja a fejét.*
-Azzal nem megy sokra Raszputyin... *fájdalmasan felnyög, miközben leereszkedik a lány mellé a földre, majd felhúzza a topot Ginger hasánál, s vérző kezét a pocak fölé tartja. Igyekszik koncentrálni, hogy erejétől függően tudjon segíteni a másikon, s Ginger bizony érezheti is, hogy valamelyest javul a hasa, de azért tökéletes nem lesz. Alexi meg is billen kicsit, majd elkapja a kezét, s a szép szemekbe néz.*
-Ennyi... nincs többre erőm. *így is már azt kapta meg a lány, amit magára is áldozhatott volna, hogy legalább a vérző sebeiből elállítson párat, s a gyenge láb most meg is adja magát egy pillanatra, aminek hála a finn a hátsójára huppan.*
-Asszem én még maradok egy kicsit. Nem szeretem túlzottan, ha elüt egy vonat... *az orosz sráccal nem sokat törődik Alexi, ő inkább Gingert ismeri, már amekkora ismeretségnek lehet nevezni kettejük viszonyát, így természetesen hozzá is beszél a srác.*

//Köszi a mesét, nekem is nagyon bejött, jó kis pörgős, akciódús volt, Alexi pedig jót hősködhetett, bár most megtudta, milyen az, amikor "átmegy rajta egy vonat". Very Happy

Ilyen mesét kérünk még, grat hozzá! Very Happy

//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:34 pm

*Csak fejemet csóválom meg kissé, nem, egyáltalán nem vagyok jól, de azért sikerül lejutnunk a vonatról, viszont ahogy nézem, Alexi se néz ki valami jól és én még őt rángatom meg picikét. Sajnálom, tényleg, hogy a segítségét kell kérnem, de alig kapok levegőt, valamivel jobbnak kéne lennie és mint látom, hezitál, hogy segítsen-e.*
- Megértem, ha nem akarsz... *buknak ki belőlem a szavak, de Tarkh segíteni próbál, így hálásan elmosolyodom, de sajnos túl sokat nem javul a dolog. Viszont amikor a harmadikos srác már oda is kerül mellém és felsőmet önkényesen felhúzza, picit elpirulva kapom el először a kezét, jelezve, hogy ezt nem kéne, de aztán amikor érzékelem, hogy mit akar, hát eleresztem, bár picit még mindig zavar a tény, hogy egy ismeretlen fiú ilyen közelségben van hozzám. Felsóhajtok picit, a melegség már eléri a testem és érzékelem is, hogy picit jobban leszek, de amikor a fiú hátsójára esik, csak idegesen kapom el a kezét.*
- Megvagy? *kérdezek rá, majd végül hálásan elmosolyodom.* - Köszönöm, már jobb. *biccentek felé, de amikor Tarkh fel akar húzni és hallom, hogy Alexi még marad, láthatóan nincs jól, csak fejemet csóválom meg és nem is kelek fel.*
- Tarkh, rengeteget segített nekünk, nem hagyhatjuk itt. Én még itt maradok vele egy kicsit! *ha akar, akkor ő is marad, de ha nem, én akkor is fogok, mivel nagyon is sokkal tartozom, sőt, itt mindenki, mert ha ő nincs, már rég nem élnénk. Így hát itt maradok Alexivel - és talán Tarkh-al -, egy ideig, majd végül vissza is térünk valahogy a Mysterioba...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:50 pm

*Természetesen nem fogom megvárni az Alexinek nevezett srácot, ha már a barátnőmről van szó, így odasietek, hogy segítsek neki, és sokra nem megyek, de legalább megpróbáltam. Viszont akit hívtak, az sem maradhat el, és most már komolyan kezd idegesíteni amit összehord.*
- Szegenyes az ismereted az orosz törtenelmi szemelyekröl mi? A nevem Aristarkh, rendben Lexi? Probalj mar meg legalabb egy szot megjegyezni. *köpöm vissza, mert iszonyatosan idegesít ez a primitív hozzáállás. Fáradt is vagyok, nem is rólam van szó, és a legjobb amit tud, a kicsinyes beszólogatások. Elhúzódom, hogy helyet adjak neki, és legalább annyira futja, hogy segít a lányon, bár nem túl finoman, és fel is szisszenek, mikor a felsőhöz ér. Mogorván várom meg, míg segít Gingeren, és nézem is ahogy a földre huppan. Már segíteném fel a barátnőmet, mikor az megszólal, úgy pillantok bele a zöld szemekbe most már egy kis dühvel, és engedem is el a karját. Nem értem a lányt. Nem nyilvánvaló a számára, hogy nem jövök ki jól ezzel a sráccal? Akkor meg minek akar marasztalni?*
- Dehogynem. Itt hagyhatjuk. De te maradj nyugodtan. *szólok fagyosan, és azzal a teleportgyűrűmet használva el is tűnök, visszateleportálva a kastélyba. Nekem nincs most idegem ahhoz, hogy még ki tudja meddig hallgassam a beszólogatásait. Megbízom Ginger-ben, de ennyi erőből nyithatna egy kis jótékonysági céget mindenkinek aki hozzátett valamit, ugyanis Alexi sem csak másokért állította meg a vonatot. Visszatérek tehát a szobámba, hogy úgy ahogy vagyok bedőljek az ágyba aludni, mert nekem elég volt ennyi kaland a mai napra.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-04-30, 9:54 pm

*Végre vége, legalábbis úgy tűnik. A vonat megáll, a diákok pedig elkezdenek levánszorogni a maradványairól. Nem megy ez túl könnyen mindenkinek, így Alexinek sem, aki csak egy vasrúdon megtámaszkodva tud kibicegni a mozdonyból, ahol azért körbenéz, hogy hányan vannak meg. Úgy tűnik, hogy mindenki túlélte ezt a kis utat, viszont ekkor éri lábát ismét a fájdalom, ahogy Ginger a segítségét kéri. Nagyon kevés ereje van már, és amúgy sem túl közeli a kapcsolatuk, így értelemszerűen nem ugrik rögtön a lányka kérésére. Amikor viszont Tarkh kötözéssel próbál segíteni a lányon, Alexi beadja a derekát, mivel jól tudja, hogy az orosz semmit nem segít ezzel a másikon. Előtte azért még némi szóváltás történik a két srác között, ha már ilyen jól kijönnek egymással.*
-Magasról teszek a ruszkikra, és a neved sem izgat. De ha még egyszer Lexinek hívsz, garantálom, hogy még akcentussal se fogsz tudni beszélni. És ha már itt tartunk... Próbálj már meg legalább egy szót helyesen kimondani, seggfej. *morogja a srácnak, majd Gingerhez fordul. Le is guggol mellé, s felhúzza hasán a felsőt, mire rögtön el is lesz kapva a keze. A finn felpillant a kipirult arcra, s talán az övéről leolvasható, hogy semmi rosszat nem akar, még csak ereje se lenne hozzá. Ezt érzékeli a lány is, mivel végül elengedi a srác kezét, aki így tud rajta segíteni valamelyest, bár túl sok ereje már nem maradt a gyógyításra, de talán picit jobban lesz Ginger. Alexi viszont ezzel a földre is huppan, mivel fájós lába bemondja az unalmast, a lány viszont most utána kap. Kissé felnyög az Inflás srác, majd egy kis mosolyt erőltet arcára.*
-Úgy tűnik, a halhatatlanságot nem osztogatják csak úgy bárkinek. *nem mondja ki, mennyire is van pocsékul, inkább csak egy kis célzást tesz, de amúgy is lerí róla, ha valaki ránéz. Csak egy aprót biccent, mikor Ginger hálálkodni kezd, majd a párost figyeli. Tarkh már menni akar, és értelemszerűen vinné magával a párját is, a lány viszont inkább Alexivel maradna még, meghálálva a segítségét.*
-Elmehetsz vele, ha akarsz, ő a barátod. Majd visszajutok a városba... valahogy. *nyögi hozzá halkabban a végén, mikor megpróbálja arrébb tenni sérült lábát, de a fintor elég árulkodó az arcán.*
-Most már érted, mire céloztam a hegyen, mikor szóltam, hogy készülj. *szól még a lányhoz, de továbbra sem kel fel, annál azért még több idő kell, hogy összeszedje magát az induláshoz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-06-08, 3:24 pm

//Misztikus lények ismerete házi feladat 2.//

*Tom ma úgy döntött, hogy mászik egy kis hegyet. A tegnapi ivászat után ez pont megfelelő is lesz, hogy kiszellőztesse a fejét. Így most egy hátizsákkal, amiben víz és élelem található, meg pálcájával neki is indul, hogy megmássza az Árny hágót. Úgy sem járt még arra. Felszerelése egy bakancsból, egy vastag fekete nadrágból, felül pedig egy szintén vastag pulóverből áll, meg persze egy fekete ujjatlan kesztyűből, mivel tudja, hogy a hegycsúcson hideg lesz, és ott akár eshet is a hó. Így miután kijutott a városból, meg is találja az ösvényt, ami felvezet a hegyhez. Első pillantásra elég barátságtalannak tűnik, de ennyitől nem fog megijedni, így halad tovább szépen az ösvényen, s most lehetősége is van, hogy jobban megfigyelje a környező erdőt. Először csak pár fa és bokor, aztán ahogy halad feljebb, úgy lesz egyre sűrűbb az ösvény körüli erdőség. Ráadásul egyre hidegebb is van, bár még nem elviselhetetlen, mivel elég meleg van a mai napon.*
~ Gyönyörű ez a hely… kíváncsi leszek, milyen fentről a kilátás…~ *gondolja, s közben megejt egy kósza mosolyt is, ahogy szépen felkapaszkodik a hegycsúcsra. A hegycsúcs közelében már hó fogadja, s most már tényleg hideg is van, de ez nem aggasztja, mivel a mászás közben azért elég jól kimelegedett.

Ahogy felér a hegycsúcsra, hirtelen olyan látvány fogadja, amire nem számított. Először csak egy fekete csuhát lát, végül, ahogy teljesen felér, az idegen is felé fordul. Körülbelül három méter magas, hullaszerű kezei vannak, és üreg a helye szemén. Tom megdöbbenten néz rá, mikor érzékeli, hogy iszonyatosan hideg van. Teljesen elmegy a kedve mindentől, csak a rossz emlékek jutnak eszébe. Az, amikor apja megtámadta vérfarkasként, vagy mikor az erdőben egy vámpír döngölte a földbe. Ahogy így letaglózva áll az emlékek miatt, a dementor, mert erre már rájött, hogy az, egyre közelít felé, hogy kiszívja a lelkét. Tom hirtelen észbe kap, s pálcáját elő rántva először nem tudja, mit tegyen, de akkor beugrik neki, hogy mit tanultak órán ezekről a lényekről.*
~ Koncentrálj! Ezek a lények a boldogságból táplálkoznak… csak egy patrónussal lehet elüldözni őket… ~ *peregnek a gondolatok fejében, miközben a lény egyre csak közelít. Ekkor Tomnak végre be is ugrik a varázsige, amit ilyenkor kell használni, bár már elég tompán érzékeli, hogy mi is van körülötte. A lény közelsége teljesen kiszívja az erejét, s azt, hogy jó dolgokra gondoljon. Így most felemelt pálcával áll, s végre kimondja a varázsigét.*
- Expecto Patronum! *kiáltja el magát, de nem történik semmi. Még csak szikrákat sem vet a pálcája, a dementor pedig egyre közeledik. Tom ezért úgy dönt, már amennyire ködös aggyal lehet valamit is dönteni, hogy bevetődik az egyik szikla mögé fedezékbe, hogy addig se nyúlkáljon utána a dementor. Bár ez sem sokat segít, de annyira azért jó, hogy gyorsan kiötöljön valamit. Ahogy körbe pillant, csak az elfagyott növényeket látja, mindent megfagyasztott a dementor kisugárzása.*
- Gyerünk… mi a franc van már! Egy emlék… boldog emlék kell! *győzködi magát, miközben megpróbál egy boldog emlékre összpontosítani, de már nincs sok ideje. A dementor kiszemelte magának és addig nem tágít, amíg meg nem szerzi a lelkét. Ekkor Tomnak beugrik egy nagyon régi emlék, talán 2-3 éves lehetett, és az édesapjával és anyjával kint játszott nagyszülei kertjében. Verőfényes napsütés volt, s végre mindhárman együtt lehettek. Nem kellett a farkas kór miatt aggódni, nem volt semmi egyéb rossz tényező. Talán csak annyi, hogy épp akkor ütötte be a térdét, és sírva fakadt. De az apja ölbe vette, majd megnyugtatta, hogy nincs semmi gond, legyen jó fiú. Nem valami nagy dolog az emlék, mégis talán az egyik legjobb, ami eddig vele történt élete során. Így most ezt felhasználva, úgy dönt, hogy ismét megpróbálkozik a patrónus bűbájjal. Feláll a szikla mögül, majd pálcájával a dementorra mutat, s miközben az emlékre gondol, bár elég nehezen, de azért sikerül ismét felidéznie, majd hagyja, hogy átjárja a boldogító érzés, s megint kimondja a varázsigét.*
- Expecto Patronum! *és ez most végre sikerül is. Egy kis pamacsfelhő szerűség bújik elő a pálcából, ami a dementort hátra löki, de nem nagyon. Épp annyira, hogy kartávolságon kívül tudja a fiút. Tom pedig ebbe az egy emlékbe kapaszkodik, s megpróbál arra koncentrálni.*
~ Fenn kell tartanom, amíg el nem megy… gyerünk…~ *suhan át gondolatain, de azonnal el is tűnik, s helyébe most új emlékek lépnek, amik feltöltik őt boldogsággal, s ezzel még inkább hátrébb tudja taszítani a dementort. Egy emlék 5 éves korából, mikor végre kiderült, hogy ő is varázsló, aztán egy újabb, amiben együtt ünnepel a család karácsonykor, majd megint egy másik, amikor apjával közösen varázsolnak olyan 11 éves korában. Majd végül az utolsó, amikor eljut az iskolába, és végre felvételt nyert a Cruoris házba. Ahogy ilyen, és ehhez hasonló emlékek cikáznak a fejében, a dementor egyre hátrébb megy, kezd eltűnni a dermesztő hideg is, amit magából áraszt, majd végül feladja, s elmegy a hegyről. Miután Tom látja, hogy eltűnik, összecsuklik a földön, s nagy levegővételek közepette nekidönti a hátát a sziklának, s megpróbálja kifújni magát.*
~ Hát ez nem volt semmi… azt hiszem, többet nem jövök erre egyedül…~ *gondolja még, s megereszt egy félmosolyt, miközben ül és pihen. Olyan jó 10 perc múlva felkel, megcsodálja a még nem látott tájat, majd felkerekedik, s visszatér az iskolába. Ez után a jó kis kaland után úgy sem árt a pihenés.*