A szakház

Tárgy: A szakház 2012-12-28, 3:28 pm

Aurorvadász szakház

A szakház Auror

//A Mysterio épületével ellentétben itt, az egyetemi körletekben nem lesznek külön létrehozva a helyszínek, mivel kevés diák jár még egy szakra, ezért felesleges lenne. Ezért a megadott helyszíneket kapcsos zárójelbe vagy off jelbe kell beírni, hogy ki hol játszik és így nem lesz kavarodás egyik helyen sem.
A szakházban lévő helyszínek: aula, társalgó, konyha, koedukált fürdő, gyakorlóterem, kis könyvtár, játékterem. Ha egyéb helyszínötlet van, akkor azt csak úgy játszhatjátok ki, hogyha előtte engedélyt kértek a házatok magiszterétől, hogy lehet-e. Ha ő rábólint, akkor kijátszható (pl. nekromantáknál egy kripta), ha pedig nem, mert nem érzi reálisnak, akkor az ötletet el kell vetni. De nyugodtan lehet javaslatokat tenni és ha elfogadásra kerül, bekerül majd az adott hely a felsorolt helyszínekhez.

A szakházakba minden diáknak, aki az adott szakra jár, külön szobája lesz, tehát senkivel se kell osztozkodni, erre pedig majd minden karakter egy új témaként hozhatja létre az adott helyet a szobáját, de csak akkor, hogyha játszik is ott. Tehát addig ne hozzon létre senki se saját hálót, amíg nincs ott játék, csakis a játék kezdete előtt, mert sok felesleges témának nincs értelme.

Ha bármi kérdés felmerül bennetek, akkor megtaláltok minket a fórumon és MSN-en is, jó játékot! //

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-19, 11:00 pm

//NRT - Dora és Axel, aula - 2013.01.17. --> előzmény a Hágónál!//

* Huh, pedig mennyire jó volna látni egy jó kis vetkőzést.. máris feláll tarkómon az összes kis láthatatlan szőrszál, de csak vigyorogva konstatálom szavait, hisz kis időre türelmesnek kell lennem, utána már befolyásolnom sem kell majd, hogy újra az enyém legyen, csakis az enyém, senki másé. Közelségére ellenben mindig áhítozom, amikor csak lehetőségem adódik rá, s bár szavai sugallnak számomra bizonyos dolgokat, most mégis megálljt kell parancsolnom magamnak, legalábbis egyelőre. *
- Ne kezdjük el részletezni, hogy mennyire közel, mert megőrülök itt helyben. * szippantok egyet a friss levegőből inkább mondatom végén, mit követően már jöhet is az üdvözlő csókcsata, s minden, ami ezzel jár, szóval húzzuk is ám egymást szépen, de nem, itt most, idekint semmi sem fog történni, ennyire nem lehetek mohó, és ő sem. Nem csak a testiség az, ami számít kettőnk között, bár nem tagadom, ez is az alapját képezi kapcsolatunknak, hisz ha ez nem volna ilyen kívánatos és izgalmas egyikünk számára sem, halottabb lenne kettőnk dolga, mint valami nyúzott nyúl a levesben. Megjegyezve neki a rosszaságot megfelelő választ kapok, erre ő pedig egy finom puszit ajkaira, szavaimat követően. *
- Nem is akarom, szerintem mi így passzolunk össze. * csattanhat tehát el az újabb puszi, alig tudok tőle elszakadni, de nem is igen szándékozom, hisz még a régi emlékek felelevenítése is jó kedvre derít, tényleg jó most ezeken a dolgokon agyalni. Hogy milyenek voltunk és lettünk, egymás szemében, egymással szemben, és most, így együtt.. fura menet volt, de nem tagadom, megérte. Persze meg kell vallani, szemét voltam, nagyon, és ő is, de azt sem tudtuk, mi fán terem a másik, s talán ez volt a legvonzóbb az egészben. *
- Iiiigen, meg én vagyok a te tiltott gyümölcsöd, a szakadt kinézetű, nincstelen. * nevetek fel azért még erre, nem tudom sértve érezni magam, ezzel már akkor sem hatott meg, ugyanakkor mindez kellett ahhoz, amit most érzek iránta. Csókom pedig egyértelmű jelét is adja annak, amik bennem vannak, felér most ez akár egy vallomással is mindkettőnk részéről, ahogy érzem. Jó pár hosszú másodpercig élvezem én is nyelvünk játékát, de nem akarok én se megfagyni, és őt sem megfázítani, így indítványozom a továbbállást, méghozzá meleg szobám felé. *
- Dehogy, nincsen semmi, csak beszélgetni szeretnék. Ne aggódj na, minden rendben. * mosolyodom el még kedvesen, megsimítva pocijánál, tényleg nincs gond, viszont ahogy figyelem, a motor elején foglal helyet, a hosszú, zavaró tényezőket eltávolítva lábai elől, egy füttyentéssel pattanok fel mögé, előbb pimaszul rámarkolva a fehér combikákra. * - Meg bírnálak enni. * búgom még fülébe, de tényleg nem akarok rosszat ám, szóval ha lábaim a megfelelő helyükre kerültek, kezeimmel egyetemben, a motor stabilan indul meg alattunk, hogy addig is, míg rutinosan megteszem ezt a pár száz méternyi utat a Campus területéig, csendben figyeljem inkább az utat, s guruljak be végül a szakházak közé. *
- Szóval, ez lenne itt a Campus, azok pedig a szakházak.. és az az Aurorvadászok tanyája, tehát oda megyünk! * mondom kicsit hangosabban, egy betonplaccos előterű, több tornyú, kisebb méretű kastély irányába mutatva egyik ujjammal, szóval a motor kissé még fel is berreg alattunk, úgy veszem arra az irányt. A nagy kerten át haladunk végig, innen pedig nem csak a szakházak, de a szép szökőkút és a központi épület is tökéletesen látható, másodpercekkel később pedig közvetlenül a bejárat mellett pakolom le a paripát, s némítom le a motort. *
- Meg is jöttünk. Eddig hogy tetszik? * szállok le mögüle, a motort kitámasztva természetesen, s ha elfogadja felé nyújtott kezem, udvariasan segítem le a motorról, hogy a kulcsot is kivegyem belőle, s kézen fogva vezessem kecses lépteit a bejárat, onnan pedig az aula irányába. * - Nekem marhára tetszik, tök jó lenne, ha mindig velem lennél itt. * tessékelem is be magam előtt, majd állok meg végül mögötte, lehet, hogy szét akarna nézni esetleg, és annyira nem is rohanunk, nem szalad el előlünk semmi. Így ölelem át hátulról derekánál fogva, kellenek az ilyen bensőséges pillanatok is, most már egyre inkább igénylem én magam is. *
- És egyelőre még csak sokan sem vagyunk itt, szóval nagy a nyugi. * teszem még hozzá halkan, barnaságaimmal én magam is körbe tekintek néhányszor, s reakcióját várom a szép kis épületre, erre a helyre, ahová most hoztam, s ahol életem egy újabb szakaszát le fogom élni. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-22, 2:16 pm

//NRT: Nymphadora és Axel >> aula - 2013.01.17.//

*Nem hiszem el, hogy mi mindig ide lyukadunk ki. Ez a testiség valami őrület, de mit tud tenni az ember lánya, hogyha ilyen jó pasija van? Na ná, hogy semmit, így hát egyértelműen jönnek a finom utalgatások és ahogy Axel, úgy én is már az estén gondolkodok, azon a bizonyos közelségen. Igaza van a fiúnak, nem szabadna most itt ezt jobban kirészletezni, tehát vissza is fogom magam, legalábbis szavakkal, majd jöhetnek a tettek, így hát az üdvözlő csókunk is, amit nem vagyunk restek sokáig el is húzni és miután véget ér ez az egész, jöhet is a nosztalgia. Ez általában kellemes szokott lenni, mi mégse voltunk sose túl kedvesek egymással, csak egy idő után alakult át a gyűlölködés valami egészen mássá, valami rendkívülivé. Axel szavain halkan fel is kuncogok, majd egy szőke tincsén simítok végig, játszadozva el ujjammal is vele, majd egy gyors puszit lehelek ajka szélére.*
- Már tudom, hogy nem a látszat alapján kell ítélkeznem, ne félj. *tényleg ciki így utólag belegondolni abba, hogy mit gondoltam róla, hogy miért néztem le Axelt és miért is nem adtam neki normálisan egy esélyt. Na de ez már a múlt, nekünk viszont ideje lenne indulnunk is, de ez a beszélgetéses dolog megrémít. Amikor valaki ezt mondja a párjának, akkor általában baj van, és én nem szeretném azt, hogy egy hatalmas beszélgetésbe kezdjünk, méghozzá a kettőnk között meglévő gondokról, főleg úgy, hogy én egyről se tudok, így rögtön rá is kérdezek erre az egészre.*
- Hát jó. *bólintok is rá, majd szépen helyet is foglalok a motoron, felhúzva a szoknyát és a kabátot is úgy, hogy azoknak se legyen bajuk és Axel is nyugodtan tudjon kormányozni és ahogy érzékelem, tetszik is neki a dolog, mivel már combjaimra is téved a keze.*
- Én pedig arrébb tudnám irányítani a kezeidet, de inkább legyünk jók. *simítok végig a combomat markolászó testrészeken, majd eleresztve végül engedem, hogy vezessen is végre. A szél eléggé hideg, így szépen kedvesemhez simulok, élvezve az utat is, hiszen már rég motoroztam. Bár nekem is van egy, ettől függetlenül most így télen nem vettem elő, nem vagyok én profi motoros. A campus területére érve viszont barna szemeim kíváncsian tekintenek körbe, figyelek meg mindent, ami erre van és már mosolyogva tekinthetem is meg az aurorvadászok szakházát is.*
- Hű, jól néz ki, gondolom belülről is. *mosolyodom is el, majd az utolsó méterek után már meg is érkezünk, én pedig szépen elfogadom a felém nyújtott kezet és le is mászom a motorról. A választ már az előbb megadtam, tehát nem ismétlem magam, inkább a bejárat felé indulok meg, most már tényleg az épület belseje érdekelne, úgy igazán.*
- Az a helyzet, hogy én valószínűleg a nekromanta szakot fogom választani. *pillantok is fel szemeibe, majd folytatom.* - De azért bármikor átjöhetek hozzád így is és akkor is, ahogy te is hozzám majd. Itt legalább a te szobádban lehetünk. *mivel eddig ugyebár más házhoz tartoztunk, nem tudtunk átmenni egymáshoz, de itt, nincs ez a probléma, kényelmesen ide tudok jönni és meg is tudom látogatni őt vagy akár Axel jön el értem a suli kikötőjéhez, ez már igazán részletkérdés. Magához ölel, én pedig bizony minden részletet megpróbálok megfigyelni az aulában.*
- Nekem tényleg tetszik. Jobban jártatok, hogy kiköltözhettetek, nincsenek itt a zavaró elsősök. *sóhajtok is fel kissé, majd lassan kibontakozok az ölelésből, úgy fordulok a fiú felé.*
- Körbevezetsz? Érdekelnének a többi helységek is. *mint az étkező, fürdő, Axel szobája... mert gondolom ilyen helyek akadnak majd itt, ha pedig mégse, akkor majd meglátom, hogy mi mindent rejt magában ez a hatalmas kastély.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-01-29, 12:49 pm

//NRT - Dora és Axel, aulából fel Axel szobájába - 2013.01.17.//

* Hosszabbra nyúlik az üdvözlés, mint kellene, na meg az emlékek is utat törnek bennünk, nem is értem, most ezt így hirtelen miért, bár éppen kifogásom sincs ellene, ahogy csókjai és érintései ellen sincs úgy igazán. Nos igen, mikor megismerkedtünk egymással, egyikünk sem gondolta volna, hogy így végezzük egymás mellett, ilyen hosszan, s bár eddig kisebb megszakításokkal, a jövőre már nagyon nem ilyesmi dolgok szerepelnek terveim között.. egy fikarcnyit sem akarok megválni tőle, és az sem bánt így utólag se, anno miket gondolt rólam, vagy én őróla. *
- Nem félek, tudod, hogy akkor sem voltam egy elveszett kiskölyök. * sőt.. sokkal rosszabb voltam annál, bunkóbb, és teljesen máshogy viselkedtem vele, de akkor mindketten megérdemeltük a másik hozzáállását. Ez mind elmúlt, felesleges is lenne rágódni az esetleges régi sérelmeken, főleg, hogy nekem egy sincs, és nem is ezek, vagy más miatt akarok vele beszélni, ami annyira negatív lenne.. nem is értem, miért kell beparáztatnia magát annyira. De a magyarázat egyelőre még várat magára, talán kibírja odabentig a kis vörös, én viszont kétséges, hogy gátat tudnék szabni annak, mennyire kívánom őt, főleg most, hogy tesz is róla kellőképpen ezzel a motorra üléssel. Hosszá is simulok hátulról, kezeim pedig hófehér bőrét érintik, ám a reakció megfelelő, mire csak egy csendes vigyort kerítek képemre, hogy aztán már indulhassunk is célunk felé. Az aurorvadászokhoz igyekszünk, ezt ő is tudja, hisz beszámoltam még anno választásomról, de ahhoz, hogy oda elérjünk, előbb még a Campus területén kell átvágnunk, itt pedig egy kis útbaigazítást is kap tőlem. *
- Az biztos, majd mindjárt meglátod! * irányítom végül a szakház felé a mocit, hogy ha megérkeztünk, én magam legyek az, ki a motor leállása után elsőként elhagyja a járművet, s lesegítsem kedvesemet is róla. Menne enélkül is, tudom én, de ma részben a jófiú szerepében tündöklöm, és ennyi figyelmesség neki is jár, ha nem több éppen. Na de hamarosan már be is térhetünk ebbe a szép épületbe, ahol egy öleléssel vonom magamhoz közelebb, így folytatjuk kis ideig társalgásunkat. *
- Igen, az valahogy egyértelmű volt, hogy oda mennél, más szakot nem is nagyon tudok elképzelni hozzád, az úgy pont passzol. * mosolyodom el lazán, hihetetlen, hogy mennyire különbözőek vagyunk. * - Azt meg elvárom, hogy meglátogass, de azért majd én is betelepszem néha hozzád, ne aggódj. * nyomok egy puszit búbjára, ám ha felém akarna fordulni, én engedek a mozdulatnak, ölelésem így lazul kissé, hogy szabadon mocoroghasson karjaim között. *
- Engem ők annyira nem vittek ki az észből.. vagy van most új szobatársad? * érdeklődöm felőle én is picit, majd egyik kezem vállánál karolja át, így tartom közel magamhoz, s mosolyodom is el aranyosan, egy apró puszival kezdve a túrát. * - Kérésed számomra parancs. * intek máris fejemmel a lépcsők felé, el sem eresztve őt magamtól, s amíg haladunk felfelé, némi beszédbe kezdek. *
- Nagyjából ugyanaz a belső elrendezése, mint a sulinak odaát, csak nyilván kisebb.. szóval könyvtárunk is van, saját kis étkezőnk, meg ha jól tudom, valami gyakorló termet is elhelyeztek itt, de ennyire még nem fedeztem fel a helyet. A leglényegesebb különbség talán az, hogy mindenkinek külön szobája van, na meg a közös fürdő. Abból eddig csak eggyel találkoztam, vegyesen fiúk és lányok. * ejtek el némi információt, s máris sunyi mosollyal, sandán pislogok le rá, szabad kezem persze mutogat közben, míg haladunk a lépcsőn felfelé, mit merre találhat, de evidens, hogy előbb szobámba fogom vezetni, elvégre ott várja egy kis meglepetés. * - De ne aggódj, egyelőre csak hárman vagyunk srácok, Mordred és Marcus a másik kettő.. nem hiszem, hogy bármelyikük is rám mászna egy kellemes zuhany közben. * nevetem el magam, csak kivált belőle valamit ez a dolog is, engem is zavarna egy ilyesmi, s már előre várom, miféle duzzogós pofit pillanthatok meg másodpercekkel később. Na de lépteink haladnak előre, így végül egy sötét ajtó előtt lassítok, gondolhatja, idáig jöttünk, de azért szavait még végighallgatnám, ha lehet, mivel olyan nincs, hogy neki ne legyen valamihez némi hozzáfűzni valója. *

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2012. Sep. 27.

[Axel szobája]

Szevasz Haverom!

Kéne ütközni, zenélni egyet, mit szólsz? Szereztem egy pöpec kis házat, ahol van dobszerkó meg erősítő, de kérlek ne kérdezd, honnan vannak. Ha belefér az idődbe, akkor most szombaton számítok rád, nagyjából ötkor. Teleportszobából eljutsz a helyre: Los Angeles, Wilson Street 10., próbaterem.
Remélem lesz zúzás!

ϟSlashϟ

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-01, 12:56 am

//NRT: Nymphadora és Axel >> aula, majd Axel szobája - 2013.01.17.//

*Kellemes ez a ma esti találkozás is, ahogy mindegyik mostanában, mert bár egy ideje nem találkoztunk, ez számomra semmit se változtatott azon, hogy ugyanúgy szeressem Axelt. Még mindig kissé hihetetlen számomra, hogy egy ilyen srác, mint ő, engem választott, mert bár tudom, hogy a külsőm tökéletes, belül azért néhány dolgon változtatni lehetne. Vele szemben vissza is fogtam magam, egészen kedves vagyok régi énemhez képest, de ezt másokkal szemben nem tudom levetkőzni és nem is igazán akarom. Mindenesetre a motorra kerülve hagyjuk el a hágót, így érkezünk meg hamarosan a szakház elé, mely már most tetszik, azt hiszem, hogy szívesen fogok ide látogatni és hamarosan be is léphetek majd. Természetesen le leszek segítve, így egy kis pukedlizés következik, majd egy gyors puszi a kívánatos ajkakra, ez után pedig már befelé is haladhatunk, hogy megnézzem, odabent vajon milyen is a hely és közben a jövőbeli terveimet is Axel elé tárom.*
- Azért ki tudja, hogy még változtatok-e az elgondolásomon. *kacsintok a fiúra, majd engedek is a puszinak természetesen, ahogy mindig és végül az elsősökre térek rá. A kérdése kissé megnevettet, így csóválom meg a fejemet is.*
- Nem, szerencsére egyelőre nincsen, de továbbra se jövök ki jól túl sok emberrel. *nem vagyok egy barátságos lány, ismerhetne már ennyire. Azért, mert a mi kapcsolatunk máshogy alakult, én még én maradtam, az a Nymphadora, akit annak idején megismert. Szeretnék körbe is nézni, így hát meg is kérem a körbevezetésre a fiút, én pedig kíváncsian hallgatok mindent, amit csak mesél, de a közös fürdőnél azért kissé felvonom szemöldökömet is.*
- Ez azért érdekes. *köszörülöm meg cseppet torkomat is, de amikor megtudom, hogy csak fiúk vannak itt, akkor azért láthatóan megkönnyebbülök magam is.*
- Mindenesetre mi már régen fürödtünk együtt. *aprócska utalás, majd tovább lépkedem, egészen a fiú szobájának ajtajáig, mely előtte megállva tekintek is Axel felé és kezem szépen a fiúéra is kulcsolódik, de másik már a kilincsre is téved. Szerintem nekem megengedett, hogy benyissak hozzá, így ha nem probléma, akkor a kilincs megmozdul, az ajtó kitárul és meglátjuk, hogy mit látok, amint belépek a bizonyára otthonos kis helységbe.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-02, 1:11 am

//fürdő//

* Nem semmi a kiscsaj, mihelyst magamhoz térít, percek múltán már bensőséges jó barátokká avanzsálódunk egymás előtt.. illetve én őelőtte, hiszen segítsége nem picit jön jól most nekem, ugyanakkor mégse kellemes most ez. Felfordul a gyomrom már attól is, kinézetemre gondolok, orrom vére már bőven elállt, de az alvadt vörösség még mindig helyes arcomon pompázik, de legalább már hajam nem lóg szemembe gyomrom megkönnyítése közben. *
~ Ez kicseszettül gáz.. ~ * jut csak ennyi eszembe, mikor le is esik sikeresen, hogy hajam hová lett, de a paskolása további okádásra késztet, mi lassacskán végét járja. Volt már ilyen, nem is egyszer, bár tény, hogy csaj még nem húzott ki a gödörből, de ennek is el kellett jönnie. S ha már kissé jobban érzem magam, előbb a földön kötök ki, majd mellette, de a motorra már nem reagálok semmit, hisz tényleg így van, ha akarta, rég elcsórhatta volna, bár kizárt, hogy jelenleg beindítható állapotban van a drágám, csoda, ha nem tört tropára, nem ártana vetnem rá néhány pillantást. Ami nem most lesz, inkább a bemutatkozás és úti célom ismertetése következik. *
- Jól van, nem elég gáz még a szitu, kísérgess csak nyugodtan.. * morranok rá, de csak a pia beszél belőlem, na meg sértett egom, ugyanakkor azért mégis biztonságosabb így, szóval mégis csak jó, hogy velem van, hiába nem ismerem. De a cigi mindent megold, ez egy remek kezdés, ő pedig rendes és kedves: tehát máris lomhán nyúlok a doboz felé, kihúzva belőle egy szálat, na meg a gyújtót is átveszem. *
- Máris a haverom vagy, Rachel. * gyújtok rá máris, szemügyre véve a lángot adó kis masinát is, amit vissza is nyújtok neki. * - Szép darab, nem nyúlom be, ne aggódj. A tiéd, maradjon is úgy. * mosolyodom el bágyadtan, iszonyatosan jól esik némi nikotint szívni magamba, bár lassan teszem mindezt, kiélvezve minden pillanatát, de a csajszi máris kizökkent azzal, hogyan is jussunk vissza a Campusba. *
- Ünneprontó.. * kezdek duzzogásba, majd ajkaim közé fogva a cigit kapaszkodom meg azért a fában, hogy végül nagy kínok árán, de két lábra szedve magam álljak meg előtte, karjaimat széttárva, nagyjából stabilan. * - Sima ügy. * lépek is előre pár lépést, kivételesen a moci miatt sem agyalok, hozza csak, bár nehéz lesz a szakházig elcipelni. *
- Majd ha rendbe teszem, elég sz*rul fest. * nézek végig ezen szerelmemen, de most már csak intek fejemmel, vezetve utunkat egész a Campusig, mely jó időbe beletelik, közben a cigi is bevégezteti, végül lépteim az aurorvadászok otthona előtt lassulnak le, hogy a barnuskával nézhessek farkasszemet. *
- Tedd csak le ide.. feljössz? * érdeklődöm meg továbbra is kelekótyán, bár ez a séta most jót tett, még mindig nem vagyok túl tiszta, na meg fájnak végtagjaim azért rendesen. Válaszát viszont mintha egyértelműnek venném, úgy indulok el befelé, hogy bent meg sem állva első célom a fürdő legyen, szobámba be nem lépek addig, míg ilyen ocsmányul festek. Ha követ, akkor picit jó lesz neki, nem vagyok túl szívbajos ugyanis, ami a vetkőzést illeti, ha meg nem, elköszönök tőle, aztán mehet a dolgára. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-02, 1:20 am

[fürdő]

*Mivel látom, hogy milyen hosszú haja van a srácnak, így nem vagyok rest azt megfogni, hogy így hányjon nyugodtan, adva ki magából mindent és a hátpaskolás is mintha segítene rajta. Remélhetőleg valamelyes javulni fog az állapota, de ez majd pár perc múlva fog igazán látszódni, mindenesetre én azért ledobom magam a földre, onnan várok arra, hogy szépen össze is szedje magát, de ez a morgás...*
- Látszik rajtad, hogy pasi vagy, de szerintem ha nem segítek, akkor itt fagysz meg reggelre. *morgom most már magam is oda, de azért meg is értem részben ezt a viselkedést. Viszont a cigit bár sajnálom, mégis felé nyújtom, szívjon csak el egy szálat, de után aztán induljunk, mert nekem is kezd kissé hideg lenni. Amúgy eléggé sötét ez az éjszaka is, nem kéne sokáig itt kóborolnunk úgy hiszem, a vér sok mindent ide vonzhat.*
- Majd meglátjuk, hogy máskor is ezt mondod-e. Szerintem nem is fogsz emlékezni rám. *vigyorodom is el, majd eltéve a gyújtót kelek is fel, szólva a sráchoz is néhány szót. A motor most az én dolgom lesz, tehát azt egy kis mágia segítségével fel is emelem és bár nem vagyok valami erős boszorkány, sokat gyakorlok, főleg az évfolyamlépés miatt. Tehát a járgány felemelkedik, én pedig Axelt követve indulok meg a Campusig, mely nagyon is szép, ahogy az épület is, mely elé kerülünk és ha már szakház, meg is nézem magamnak.*
- Aurorvadásznak készülsz? Hűűű... *kérdezek is rá erre, majd végül a motort leteszem és bár az kissé hangosabban puffan, mint kéne, nem nagyon zavartatom magam. *
- Bocs, bár szerintem nem árt neki. *viszont ha már így behív, miért ne menjek be? Egy kicsit akár dumálhatunk is, tehát követem is befelé, egészen a... fürdőig? *
- Ez most komoly? Fürdetést nem vállaltam. *teszem is szépen keresztbe kezeimet, így nézve a srác felé, ki már neki is áll a vetkőzésnek és bizony így már én is látom, hogy nem is olyan csúnya, tehát lassan el is pirulok kissé és úgy fordítok hátat neki.*
- Kint megvárlak, szerintem megy egyedül is, max ha koppansz, rád nézek. *és már itt sem vagyok. A fürdő ajtaját szépen becsukom magam után és ez után visszatérek a szakház aulájába. Csodálatos, nagyon tetszik a hely, tehát le is ülök szépen az egyik kanapéra és ott szemezek a kandallóban ropogó tűzzel. Nem nyúlok semmihez se, de azért abban reménykedem, hogy a meztelen testet nem kell majd látnom, nem hiszem, hogy erre most így hirtelen fel lennék készülve.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-02, 1:39 am

//fürdő, aula//

* Tudom, hogy csak jót akar, és értékelem is segítségét, mit jelen helyzetben nem feltétlenül a legmegfelelőbben fejezek ki a számára. De ami késik nem múlik, majd ha magamnál leszek száz százalékosan, vagy legalább józanul tudok gondolkodni, egy köszönöm minden bizonnyal el fog jutni hozzá. Az itt fagyásra nem reagálok semmit, tudnék még morogni, azon ne múljon, ám semmi kedvem erre fecsérelni utolsó energiáimat. Szépet zakóztam, és most egy cigi lenne az, mi igazán jót tenne szervezetemnek, ő pedig ezáltal azonnal ugrik jó pár szintet szememben. *
- Azt te csak hiszed, én mindenre emlékszem.. bár a bukásra nem akarok, ez tény. De rád ne emlékeznék? * döntöm meg most fejem, először nézve be őt úgy igazán. Meg kell hagyni, jó kis bige, legalábbis amennyit látok belőle így a félhomályban, de mivel annyira velem akar jönni, s ha tényleg így tesz, világosban, tisztább aggyal is megtekinthetem külsejét. Nem is kell sokat várnom erre, hisz hamarosan élhető állapotba szedve magam mutatom az utat újdonsült lakhelyemig. *
- Ja, elég menő, mi? Bár az eredeti terv továbbra is a vérszívók számának csökkentése, úgy globálisan. * árulok el némileg más jellegű terveket is, de egyelőre nem passzolok vissza semmilyen kérdést, csupán csak mivel a motor elég durva sunggal kerül a földre, cseppet összerezzenek a dolog láttán. *
- Azért lehet kímélni.. amúgy kössz. * lököm még oda cseppet hidegen, talán a zuhany jót fog tenni, ezt előre tudom. Be is invitálom őt ebbe a szép kis kastélyba, ahol a fürdőbe oldalazok be, s míg bent van, kissé sem zavartatva magam kezdem el lefelé hajigálni magamról koszos gönceimet, melyek egy kupacba kerülnek egymáson, így fedve fel mára már kissé kidolgozottabb, érettebb felsőtestemet első körben, mely tele van csúf hegekkel, s mielőtt még a boxerre is sor kerülne, igen, kissé gyorsan kapkodom le cucciaimat, felé tekintve vonom meg vállamat. *
- Nem is kértem, bár most, hogy így mondod. * nézek végig rajta vigyorogva, de nem, nem gondolhatom én ezt komolyan, tehát hagyom a kis pirulóst, hogy kimenjen innen, én pedig ha a boxer is lekerült, egy gyors forró zuhanyt véve mosom le magamról a vért, majd hidegre átváltva frissítem fel magam, illatos tusfürdőm segítségével, hogy aztán fekete törölközőmet tekerjem derekam köré, mely ide van készítve természetesen. Nem nagyon bíbelődöm a törölközéssel, szóval cseppet vizesen, ruháimmal nem törődve indulok el innen kifelé, s logikusan először az aula irányába indulok, ott pillanthatom meg őt. *
- Megvagyok.. most már kicsit jobban, bár akad pár zúzódásom, ahogy néztem. Hátul is? * térek elé lassan, mezítláb egyébként, egy szál törölközőben ugyebár, hajam is tiszta víz, hátamon csurognak végig a cseppek, melyet meg is mutatok neki, hisz érzem azért, nem vagyok teljesen rendben. * - Amúgy kössz, hogy összekapartál.. meghálálhatnám valahogy? * fordítom oldalra fejem, s igyekszem vállam fölött kevésbé bambán pislogni felé, várva válaszát, na meg némi információáradatot hátam milyenségéről. Mert hogy arcom rendben van orrommal együtt, az egy dolog, azt meggyógyította, s most már így tisztán láthatja is, tényleg nem vagyok egy csúnya fickó, de hátamat mégsem tudom szemügyre venni, tehát ez rá marad, ő van most velem, nem más. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-02, 2:05 am

[aula]

*Ismerem az ittas állapotot, tudom, hogy milyen rémes tud lenni, ahogy az emlékezet kiesések is, amelyek a további napokat megkeseríthetik. Szerintem nem fog rám emlékezni, szóval ezt szóvá is teszem most Axelnek, de a válasza cseppet meglep.*
- Persze, már miért emlékeznél pont rám? Nem vagyok annyira emlékezetes ember. *vonok is vállat kissé értetlenül, mert hiába figyelget, nem tartom magam jó csajnak. Ha az lennék, akkor valaki értékelne, fontosabbnak tartana, de ez egyelőre nincs így, mindig csak megbántanak, én pedig már nem is akarok egy pasira se úgy tekinteni. Eddig is jól meg voltam nélkülük, ez után is meg leszek. Ideje viszont indulnunk, tehát a motor a magasba emelkedik, mi meg valahogy csak eljutunk az aurorvadászok szakházához, ami tényleg nagyon jól néz ki, érdekes is egy szakma ez, bár csak nem régóta tudom, hogy mik azok az aurorok.*
- Vérszívók? Még nem láttam egyet se... de miért pont őket akarod megölni? *érdeklődöm is egy kicsikét Axel felől, majd hamarosan a motor a földre kerül, mi pedig be, egészen a fürdőbe. Erre azért nem gondoltam, hogy majd ide fogok kerülni, hiszen azt hittem, hogy valahova máshova megy majd, de nem. Így végig is nézhetem, amíg boxerre vetkőzik és csak ez után fordulok el pironkodva, de a szavait hallva inkább távozom is, minél gyorsabban. Szerencsére nemsokára meg is jelenik a srác, én pedig már az aulában várok rá, de ahogy csak egy törölköző van rajta és haja is vízesen tapad izmos testére. Ismét kissé zavarba jövök, úgy túrok barna hajamba, majd nézek is végig testén, főleg, amikor még meg is fordul.*
- Izé... csak egy kis zúzódás, de más nincs a hátadon. Viszont nem akarsz felöltözni? Meg fogsz fázni... *harapok is ajkamba, miközben talán meg is fog fordulni, hiszen a választ megkapta tőlem, én viszont egyre kellemetlenebbül érzem magam itt. Nem is tudok már mit mondani, csak nemet intek fejemmel a kérdésére.*
- Nem, nem kell, majd max ha szükségem lesz valamire, szólok, jelezve, hogy jössz eggyel. De még nincs. *pislogok is aprókat, majd szépen fel is kelek, úgy lépek Axel felé, de talán lépnem kellene. Helyes, ez egyre jobban látszik, és még izmos is, ahj... nem-nem-nem, a pasiktól távol kell magam tartani.*
- Úgy hiszem, hogy most már meg leszel, szóval... Asszem lépek. Nem akarlak feltartani és pihenned kéne, szóval... szia. *nem hiszem, hogy visszafogna, tehát ha minden igaz, el is tudok oldalazni mellőle, hogy nemsokára már ki is léphessek a szakházból, majd körbenézve próbáljak meg visszatalálni Mystralig, onnan már nem lesz nehéz dolgom.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-02, 2:22 am

//aula, majd Ax szobája//

* Nem úgy tűnik, mint aki elhinné, hogy jó a memóriám, de sajna tényleg van egy ilyen szuper erőm: bármi, ami részeg állapotomban történik, amit mondok, vagy amit cselekszem, egytől egyig megmarad. *
- Nem igazán értem, miért szenvedsz ilyen szintű önbizalomhiányban.. a vak is látja, hogy szép kis csaj vagy, én meg pasiból vagyok, és szemem is van. * mutogatok kómás barnaságaimra vigyorogva, ennyi bók simán belefér, na meg ittasan amúgy is szabad szájúbb vagyok.. lehet, hogy ha Dora ezt megtudná, kő kövön nem maradna kettőnk között, de nem tettem semmi rosszat, szóval nem is lenne miért kiakadnia. Sőt, talán ő maga is hálás lenne ennek a fiatal boszinak, hogy felcibált az előbb a földről, mondjuk tetszésemet inkább megtartom magamnak, addig is béke van. Na de ha menni kell, akkor nincs mese, irány a szakház, ahol elég hamar ki is kötünk, ő pedig máris lecsap a témára, melyet józanon eszem ágában nem jutna elejteni sem előtte, sem pedig más előtt. *
- Maradjunk annyiban, hogy nem a kedvenceim. * reagálok halkan, kissé be is feszül testem már a gondolatukra is. Ott a családom, és az a szemét, aki anno Dorával.. forr az agyvizem ezerrel, de ki kell eresztenem a fáradt gőzt, amit nem máshol, mint a zuhany alatt tehetek csak meg. Többet ugyanis nem vagyok hajlandó mesélni a vámpírokkal való kapcsolatomról, ennyi eszem még kell, hogy legyen, és van is, tehát ha zuhany, akkor egyedül is maradok, fura azért.. hisz így, hogy tisztul agyam, eljut tudatomig az a tény is, mióta a kis vörössel együtt vagyok, egyetlen csajra sem néztem úgy, mint potenciális egyed. Ő meg itt pirulgat nekem, méghozzá igen aranyosan, s lehet az alkohol is közre játszik, na meg segítőkészsége, de mégis vonzó valamilyen szinten a helyzet, talán az újdonsága miatt: berozsdált már a jó öreg csajozógép, valljuk csak be. De nem is ez most a cél, mint inkább testem letisztítása, végül pedig őt magát is felkutatom, nem zavartatva magam hiányos öltözékem miatt. Egy pasinak mindig jól esik, ha kapja a visszajelzéseket külsejét illetően.. én pedig most pontosan ezt élvezem ki kissé, bár tény, hogy alapjáraton is a segítségére szorulok. Aggódó szavai mosolygásra késztetnek, na meg arra, felé fordulva fonjam össze izmos karjaimat mellkasom előtt, melyek közül az egyiken tetkom is ott virít ugye, így magasodom fölé picit. *
- Egy kis takonykór senkinek sem árt, de rendes tőled, hogy aggódsz. * hajolok kicsit lentebb, komolyan, tiszta aranyos. * - Ne legyél már ennyire zavarban, na. Nem eszlek meg. * vigyorodom is el, na meg azt is megérdeklődöm, mit kérne cserébe, mert hát megérdemelne nagyjából akármit. Ő persze visszakozik, majd távozni készül, amit részben értek, más részről nem engedhetek. *
- Rendben, ahogy érzed.. viszont nem azért, ne érts félre, de elég késő van, és ha rajtad is van a véremből, könnyen megeshet, hogy valamelyikük tűpárnája leszel. Talán maradhatnál, elférsz a kanapémon, én majd alszom a földön.. nekem már úgyis mindegy, csak vízszintben legyek. * hallatom hangom most ellentmondást nem tűrően, érveim logikusak a vámpírok ellen, szóval nem akarom veszélybe sodorni, megvédeni jelen esetben nem is tudnám, kísérgetésre ilyenkor nem vállalkozom, így ez a leglogikusabb cselekedet részemről. *
- Na gyere. * intek fejemmel, ismét végig nézve rajta, szobámig vezetve, ha belemegy a dologba. S legyen zavarban akármennyire, úgy lesz, ahogy mondtam, s még alvós göncöket is kaphat, ha kér: én a földön terülök el, ő pedig az ágyat veheti birtokba, aztán majd nappal lelép, gondolom én, reggel nekem is útra kell kelnem, addig meg mindenki boldog.. és békésen szunyókál. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-02, 2:43 am

[aula, majd Axel szobája]

*Nincs túl sok önbizalmam, az a kicsi, ami kialakult is veszni látszik. A bálon igazán kitettem magamért, úgy néztem ki, mint még soha, de miért? Megérte? Hát persze, hogy nem, mert sose leszek elég jó senkinek sem, de Axel mégis ugyanúgy felel, ahogy mindenki más, az a gond, hogy már ez lepereg rólam.*
- Aham, de az egy dolog. Mindegy is. *legyintek kezemmel és inkább teszek róla, hogy meginduljunk a szakháza felé, ahol egy plusz információt is megtudok a szőke srácról, de bővebben nem óhajt beszélni róla. Nem lep meg, még csak most találkoztunk először, így inkább besétálok én is a szakházba, arról viszont nem volt szó, hogy majd fürdés közben is segíteni fogok neki vagy bármi más, tehát szépen le is lépek innen, hogy majd odakint várjam meg, az aulában méghozzá. Viszont ez a kevés öltözet most mégis durva a számomra, nem szoktam én így nézni a pasikat, tehát rendesen zavarba is jövök és mivel erre Axel is rájön, csak picit ajkamba harapok.*
- Nem tehetek róla, te pedig csak ne jegyezd meg. *pattanok is fel rögtön, majd folytatom is.* - Nem tehetek róla, hogy kevés rajtad a ruha és nem vagy csúnya srác, ennyi. *kezeimet most én is szépen keresztbe teszem, tehát bizonyára viccesen nézhetünk ki most itt ketten, de hát ez van, nem igazán zavar a dolog, max majd máskor jót nevetünk utólag ezen az egészen. távoznék viszont, de ő mégse enged, hanem igen csak meggyőző érvekkel jön elő nekem, én pedig aprót sóhajtok rá.*
- Hát, nem is tudom. Én nem tudom, hogy milyen a vérem, vámpírral se találkoztam még de... nem igazán tudom így sötétben, hogy merre is jöttünk. *ismerem is be és hát... tényleg normálisnak tűnik, nekem meg amúgy sincs senkim, tehát miért ne? Így hát lassan követem is Axelt, majd megfogva a boxerét és felsőjét lépek is ki az ajtón.*
- Öltözz át, én majd a fürdőben és utána jövök is. *nem fogok azért előtte vetkőzgetni, szóval remélem, hogy a többi lakó nem fog pont akkor a fürdőbe jönni. Pár perc az egész és már a srác nagy ruhájában sétálok vissza a szobájába, majd az én kis stócomat leteszem egy székre és végül a szöszire nézek. *
- Hát, köszi, bár neked kéne az ágyban aludnod, főleg az az esés után. Elférsz ám te is, összehúzom magam és nyugi, nem félek tőled. *eddig se tett ellenem semmit se, tehát szépen beljebb is húzódom az ágyba, hogyha a fiú szeretne, nyugodtan bújjon be ő is. Nem fogok hozzá érni alvás közben, maximum véletlen és jól sejti, reggelre már itt se leszek.*
- Jó éjt, szöszi! *köszönök is el tőle. Rég aludtam már fiúval, érdekes egy helyzet lesz, de inkább összehúzom magam és örülök annak, hogy épségben itt tudom tölteni az éjszakát és hogy senkinek se leszek a vacsorája.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-02-02, 3:01 am

//aula, majd Ax szobája//

* Bókolok azért egy cseppet neki, de ha nem értékeli, az már az ő egyéni szoc. problémája, nem az enyém, és amúgy se vagyok most olyan állapotban, hogy a lelkére beszéljek emiatt. Talán majd máskor vissza térhetünk erre, ahogyan idővel még az is lehet, vámpíros élményeimről is mesélni fogok neki.. bár ahhoz igen csak jóba kéne lennünk. Mondjuk onnantól, hogy lógok neki eggyel a kis mentőakciója miatt, végső soron némi bizalmat kaphatna a kicsike, de ennyit még ne várjon. Szerencsére nem is teszi, ugyanakkor én gonoszkodom picit, nem tudnám titkolni, hogy élvezem zavarát: sorra követi egyik kellemetlen szitu a másikat. Nem vagyok ugyanakkor puccér, a lényeget nem látta, de neki már ennyi is elég ahhoz, hogy szeplős csini pofija piruljon világba. *
- Miért ne jegyezném? Megtehetem, nem? * vigyorgom tovább, komolyan jót mulatok rajta, ám mikor megjegyzi, nem vagyok csúnya, ide-oda döntögetem fejem pár másodpercig, orrom egyik részét picit fel is húzva grimaszra. *
- Tulajdonképpen nincs rajtam ruha, a törölköző nem minősül annak. * tekintek le ártatlanul az anyagra, heccelem őt, de tényleg viccesek reakciói, szóval az is mosolygásra késztet, ahogy felkel a kanapéról, s hozzám hasonló pózt vesz fel. Magára ellenben nem hagyhatom ilyenkor, felelősnek érzem magam érte, és kicsit gázul jönne ki, ha történne vele valami, szóval nyomós érveket hozok fel amellett, maradnia kellene, itt biztonságban lehet, amit szerencsére el is fogad. Szavait bólogatva fogadom be, hogy aztán felvezessem szobámig, ahol kap egy boxert egy pólóval, s máris osztogatja a parancsokat. *
- Ejj.. de kemény valaki. Még a végén elfenekelsz álmomban, picinyem. * vigyorodom el tovább húzva agyát, de ha elhagyja a szobát, a törölközőt egy boxerre cserélem, egy fekete darabra, hajamat pedig meg is törlöm rendesen, ahogy testem többi részét is, hogy egy szintén fekete trikót húzzak még fel, na meg meg is ágyazzam, míg ő oda van. Ám mikor vissza érkezik, már minden kész, tekintetem pedig automatikusan végig siklik testének látható részein, mit egy szusszanással konstatálok, s egy apró nyelést hallatva vonom össze szemöldökeimet mondókájára. *
- Nem, jobb lesz nekem a földön, legalább mindketten pihenünk. * fordítom el tőle arcomat, az a gond, hogy hűséges vagyok, igen, viszont jelenleg még nem a legjózanabb, és a helyzet igen csak adná magát.. na meg félő, hogy önkéntelenül is magamhoz vonnám álmomban, vagy bármi ilyesmi, ami senkivel szemben nem lenne fair. Őt nem áltathatom, Dorát pedig nem szúrhatom hátba.. de minek is agyalok ilyesmiken? Inkább csak alkalmi ágyamba bújok a földön, s mosolyogva fordítok hátat a csajszinak. *
- Jó éjt, barnuska. * hallhatja hangomon is a vigyort, amely nem tart túl sokáig, ahogy fölös agyalásom sem, hisz pillanatok alatt el is szundítok, totál kidőltem ugyanis.. nem is tudom, holnap hogy leszek, na meg hogyan jelenek meg így LA-ben, meg otthon. *

Tárgy: Re: A szakház 2013-04-12, 12:04 pm

//NRT: Illya és Marcus - 2013.03.30.
(Előzmény a koripályán.)//

*Nem lenne rossz meztelenül látni ezt a szépséget, elég sok mindent el tudnék képzelni vele kapcsolatban, de tudom, hogy nem szabadna. Annak idején nem alakultak úgy a dolgok, most pedig már foglalt és engem is másnak kellene érdekelnie, mi barátok vagyunk, ennyi… De azért a kérdésére még őszintén felelek.*
- Na ná. *kacsintok is rá jókedvűen, majd szóba hozom azért a múltat is, ami történt közöttünk, de túl sok reakciót nem kapok rá. Talán így most a legjobb. Ideje lenne viszont normálisan is dumálni, tehát helyet foglalunk és az egyik padon folytatjuk a diskurálást, miközben igyekszem továbbra is szórakozottra venni a figurát, így érem el, hogy újból láthatom a vörös pofit.*
- Igazából nagyon is változatos az én ízlésem, de aki fontos volt, az elhagyott és mindig eltűnik az életemből, szóval tovább léptem. *ismerem is be vállaimat vonogatva, de láthatóan még mindig fáj a dolog, majd folytatom.* - Te pedig elég szép vagy, kikupálódtál az évek alatt, ahogy én is, hát vak meg nem vagyok. *mosolygok is tovább, de azért jó látni, hogy kiváltok én még valamit ebből a lányból, mivel a pirulás ezt jelzi a számomra. Viszont ha már ilyen jól elbeszélgetünk, akkor már érdekelne, hogy mi a helyzet a pasijával, együtt vannak-e még, ilyesmik. A kéz mutogatást eleinte nem vágom, őszintén szólva álmaimban sem gondoltam, hogy Illya férjhez menne ilyen fiatalon, így amikor végül biztosra válik a dolog, tehát észreveszem a karikát, szemeim szépen elkerekednek.*
- Na ne! Ez most valami vicc? Mert még annak is rossz… Te, mint feleség… na ne… *ismételem meg magam a mondandóm végén és még fejem is megrázom. Nem megsérteni akarom Illyát, de ez mekkora képtelenség már? Atya világ, hová jutottunk és mennyi mindenről maradtam le. Viszont láthatóan valami aggasztja, így felajánlom neki, hogy elmehetünk akár hozzám, már ha szeretne és amikor felkel és beleegyezik, csak elmosolyodva követem a példáját és várom is meg, hogy a bakancsok visszakerüljenek a kicsinyke lábakra. *
- Majd a kikötőből hoppanálunk, úgy gyorsabb. *jelentem is ki, és mivel a koripályától közel a suli kikötője, így elég hamar oda is fogunk érni, de azért a kérdésre még halkan felnevetek.*
- Nem nagy talány, mivel tavaly harmadikos voltam és te egyik órán se voltál ott, ergo akkor másodikos lehettél. De hogy most hányadik évfolyamot nyomod, arról fogalmam sincs. *ismerem is be, tehát így talán már világos minden. Amikor megérkezünk a révész közelébe, akkor viszont csak elkapom a lány kezét és már érezheti is a húzást, tehát hogy elrabolom őfelségét és hamarosan már egy kisebb kastély előtt ácsorgunk, ahol eleresztem a lányt, majd kezemmel előre is mutatok.*
- Az aurorvadászok szakháza. Nem vagyok még túl sokan, de gyere be, a szobámba nem akartam hoppanálni, had nézd meg kívülről is. *mosolyodom el kedvesen, majd átkarolom a másikat, így bíztatva, hogy lépjen csak be ő maga először a társalgó részbe, onnan pedig majd mutatom, hogy hova tovább. Na meg, kíváncsi vagyok, hogy mennyire tetszik neki ez a hely, szóval remélem, hogy kifejti majd.*

Tárgy: Re: A szakház 2013-04-21, 3:10 pm

//NRT: Illya és Marcus - 2013.03.30.//

*Egy kis nosztalgiázás után hamar eléri a fiú, hogy Illya vörösödjön, ahogy szokott, de azért beszólás nélkül nem lehet megállni, s ezúttal a beszólását komolyan is gondolja, mert az évek során nem lett sokkal nagyobb véleménnyel magáról.*
-Mert foggyos. *Bólogat egy sort nézegetve a saját lábfejeit. Nem sértegetésnek szánja ugyan, bár az, de nem fogja véka alá rejteni a véleményét. Marcus egy értékes csávó és igazán megérdemelné, hogy megbecsüljék legalább egy kicsit. A kényelem azonban, hogy nem őróla beszélgetnek, nem tart sokáig, s ez várható is volt, mert még sosem hallotta a fiút ódákat zengeni saját magáról órákig. Ő azonban beszéd helyett mutogat, s egy időbe bele is telik, mire a másiknak leesik, hogy mit akar, a reakció viszont kissé szíven üti. Küld egy megsemmisítő pillantást Marcus felé, majd sóhajt ismét egy nagyot.*
-Én is tisztában vagyok vele, nem kell az orrom alá dörgölni. *motyogja a szokásos mozdulatsorral kísérve, amivel el szokott bújni a sörénye mögé. De beszólogatás ide, vagy oda, kell neki a megértő társaság, így nem duzzog sokáig, hanem a javaslatra el is indul a sráccal a kikötőbe. Menet közben azért elakad egy információfoszlánynál, majd buta arccal nézi maga előtt az utat. Mondjuk elég logikus volt, szóval felesleges volt megkérdeznie. De nincs kedve a tanulmányait taglalni, így hát ha Marcus ezt kérdésnek is szánta egyben, akkor nem kap választ. Megérkezve a campusra, a rosszkedv kissé elsöprődik helyes pofijáról és a helyére széles vigyor kerül.*
-Nagyon inflás. *Valahogy valóban ez jut eszébe az épületről, attól függetlenül hogy nem csak Inflatusosok lakják. Hagyja magát terelgetni, miközben tovább tekergeti a fejét, elvégre lehet, hogy ki kell majd ismernie magát itt egyszer.*
-Vagány. Mondjuk lehetne egy kicsit rendetlenebb. *A rendetlenség nem erény, viszont a finnek a mindene, mert a zseni átlát a káoszon, ő pedig hatalmas zseni, csak ezt még senki nem vette észre. Ahogy azonban fáziskéséssel észreveszi, hogy átkarolták, megáll menet közben és vártan vagy váratlanul, azt csak a fiú tudja, szorosan megöleli. Ha esetleg félreérti, az most nem lényeg, de neki bizony most nagy szüksége van rá.*

» A szakház
» A szakház
» A szakház
» A szakház
» A szakház