Tanulószoba

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-12, 8:29 pm

* Csendesen ücsörög a tanulószobában, nem nagyon számít társaságra, mert eléggé nyugodt és szép az idő odakint, bár a délután folyamán zuhogott az eső, ezért úgy sejti, hogy aki csak teheti kimegy a szabadba. Eléggé bele van merülve a Nagyinak szóló levélbe, igyekszik mindenről beszámolni, amikor halkan nyikorogni hallja a tanulószoba ajtaját és fel is pillant a levélből, de kezei továbbra is róják a sorokat. Aysha lép be a terembe és a srác el is mosolyodik, mostanában egyre többet találkoznak a formás kis fekete lánnyal, de hát ilyen ez. Nem olyan nagy a suli. A lány valószínűleg nem látja, mert nem köszön neki és le is huppan egy székre, így Ty csak sóhajt egyet, még ír pár sort, majd összetekeri a pergament és feláll, hogy a lány is jól láthassa. A kabátját a karjára hajtja és leül Aysha mellé.*
- Szia. Remélem nem zavarlak.*mondja selymes hangon, hipnotikus tekintettel. Csibészesen a lányra mosolyog és kicsit előre dől, hogy könyökét megtámassza a térdén.*
- Látom nem csak nekem van sürgős leveleznivalóm.*bök fejével a lány kezében lévő penna felé és elmosolyodik, hangja vidám, arca nyílt és szemei szikráznak.*
- Jobban vagy már.*kérdezi a lánytől és szórakozottan tekergetni kezdi a kezében lévő pergament.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-12, 8:37 pm

*Valóban nem látom a fiút, ahogy a földön ül, így nyugodtan kezdek bele a levelembe. Kissé szomorkás vagyok, mert örülnék egy kis társaságnak, de hamarosan meg is jelenik a társaságom, Tyler személyében. Örülök a fiúnak és sugárzó mosollyal figyelek fel rá.*
-Szia Ty! *köszönök neki mosolyogva és lerí rólam, hogy örül a jelenlétének. A fiú odasétál hozzám és leül mellém. Rá pillantok és a csibészes mosolyra elnevetem magam. Majd a levélre nézek. Még nem sokat írtam, de nem is akarok sokat írni. Tyler kiszúrhatja a levél főcímében, hogy Jane! De persze lehet, hogy nem olyan pofátlan, hogy beleolvas a levelembe, habár nem haragudnék rá ezért. *
-Nem. Nekem is van pár elintéznivalóm *jelentem ki biccentve egy aprót és a levélre nézek. Újra végigolvasom azt a pár sort, majd sóhajtok egyet. Leteszem a pennát és a fiúra nézek.*
-Örülök, hogy itt vagy. Igen, a társaság jót tett. És most már azt sem jegyezték meg, hogy lelakott vagyok *jelentem ki nevetve, hiszen tényleg sokkal egészségesebbnek, vidámabbnak és szebbnek nézek ki, mint pár héttel ezelőtt. Majd a fiú szemébe nézek és kíváncsian megkérdezem:*
- Na és mi újság? Történt valami érdekes a legutóbbi találkozásunkkor?*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-12, 8:48 pm

* Komótosan, borzalmasan ráérősen sétál át Aysha asztalához és eg is szólítja a lányt. Véletlen és tényleg teljesen véletlen belekukkant a levélben és meglátja Jane nevét. Kihúzza a lány keze alól a papírt, aki úgy látszik az előbb túlzottan is örült a jelenlétének és elmosolyodik.*
- Ohó, nem is tudtam, hogy ennyire "jóban" vagytok.*mondja széles, nagyon nagyon széles vigyorral és elolvassa a pár sort, amit a lány írt. Olyan bocsánatkérés-félének hangzik, vagyis így első olvasásra a srácnak az jött le belőle. Miközben olvassa, szórakozottan csettinget az ujjával.*
- Na halljam.. mi a tyúkper tárgya.*kérdezi totál feleslegesen, de azért ő sem hülye teljesen, szinte biztosra veszi, hogy valami pasi van a dologban csak totál nem érti, hogy mit esznek a csajok Ryanen, mert szinte teljesen biztos benne, hogy a srácról van szó. Oké, nem csúnya és biztos tud is rendes lenni, de eléggé zűrös a srác. ~ Valószínűleg pont ezt..~* gondolja kissé keserűen, mert elég lazának látszik, de sajnos, ha szerelmes akkor olyan tud lenni, mint egy tigris. Mindenben kiáll az imádott lány mellett és baromira nem érdekli, hogy másoknak mi a véleménye erről. Szóval leül a lány mellé, elolvassa a levelet és fel is tesz pár kérdést, majd az arcán elterülő vigyor szépen lassan egy mosollyá szelídül és tovább fürkészi a lányt barna szemeivel.*
- Most jobban nézek ki, mint a múltkor.*monjda szinte csak magának, hiszen Aysha arca tényleg sokkal vidámabb és frisebb, mint amikor legutoljára látta, na meg a mosoly sem áll rosszul a kis fekete lánynak. A levelekre bök, mire a lány csak szűkszavúan válaszol, de ty keresztbe fonja a karját és hátradől a széken.*
- Nézd baby, időm, mint a tenger, nagyon szívesen végighallgatlak.*mondja jókedvűen és vesz egy nagy levegőt. Szemét körbejártatja a termen. ~ Eléggé riasztó.~*gondolja és a falakat nézi, a könyveket és végül a nagy csillárt, a földgömböt és mindent, amit még nem vett eddig szemügyre úgy igazán, majd végül mikor mindennek végzett, visszatereli tekintetét és ezzel együtt gondolatait is a lányra, aki azt mondja örül neki. Elmosolyodik még mindig azzal a lélegzetelállító csibészes mosollyal mosolyog, amivel eddig is tette és csak biccent a lánynak.*
- Mázlid van.*monjda egyszerűen és a kérdésre megrántja a vállát.*
- Dög unalom ez az iskola. Úgy érzem, hogy megfulladok.*mondja nevetve és tényleg eléggé bezárva érzi magát.*
- Talán a hétvégén hazalátogatom, ha úgy adódik, de még nem vagyok benne biztos.*monjda, hiszen ez az ötlet csak most jutott eszébe, nem biztos, hogy minden össze fog jönni hozzá.*
- Mikor jártál utoljára otthon?*kérdezi a lánytól és szemeivel az arcát vizsgálja, hátha le tud róla olvasni valamit.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-12, 9:03 pm

*Tyler megjelenik egy fotel mögül - mintha csak valaki küldte volna, hogy elűzze az unalmamat és a szörnyű csöndet, ami már kezdett kiállhatatlanná válni ebben a terembe. Odasétál hozzám és leül is ül, mire felnézek és vidáman, csillogó szemekkel köszöntöm őt. Tényleg örülök, hogy itt van, hiszen így nem unatkozom, na meg nagyon szimpatikus srácnak tűnik és a pár alkalommal, mikor találkoztunk megkedveltem a fiút. Persze vonzódom hozzá, mint férfihoz, de nem próbálkoznék nála, mert valahogy érzem, hogy Tyler nem az a fajta flörtölgetős partnert keres, hanem inkább egy olyan lányt, aki tényleg hozzá való és szeretheti. És nem hiszem, hogy én lennék ez a lány, így próbálkozni sem próbálkozom. Ha esetleg a fiú incselkedni kezd velem, akkor visszareagálok a dologra. De önmagamtól nem kezdek bele semmibe. Pedig el bírnám képzelni kettőnket. El is ábrándozok egy pillanatra, de hamar visszakormányozom magam a jelenbe, mikor Ty megszólal. A levélre pillantok, majd Tylerre. Tévedtem, tényleg beleolvasott a levélbe. És nem hogy beleolvasott, kikapja a kezem alól és el is olvassa.*
-Hékás! *kiáltok rá kissé felháborodottan, de nevetve, majd kikapom a kezéből a levelet és visszateszem az asztalra. Aztán aláfirkantom a nevem, majd összetekerem és a táskámba süllyesztem. A fiú vigyorogva rákérdez a bocsánatkérés és a levél tárgyára, mire kissé elhúzom a szám. Nem igazán tudom, hogy elmondjam-e Tylernek. És most nem a bizalom a fő kérdés, mert úgy érzem, hogy 100%-ig megbízhatok a fiúban, így az eszembe sem jut, hogy esetleg visszaélhet vele. Egyszerűen csak Jane miatt gondolkozom ezen.*
-Nem hiszem, hogy Tőlem kéne megtudnod... *motyogom, de végül Tyler kijelenti, hogy van ideje és bőven elmesélhetem neki a dolgot. Közben kijelenti, hogy most kicsit jobban nézek ki. Vágok egy fintort.*
-He. Köszi... *morgom, de megtoldom egy mosollyal, így csak apró sértődöttségnek lehet venni. Majd ki is nevetem magam, hiszen az előbb még az volt a baj, hogy megsértettek, mikor azt mondták, hogy nem vagyok a legjobb formámban, most meg az, ha dicsérnek? Érdekes gondolkodásmódom van, az biztos. Jól kinevetem magam, majd Tyler-re nézek. Csibészesen mosolyog rám és közel állok ahhoz, hogy rávessem magam. De ehelyett csak felé fordulok a kanapén, kicsit közelebb csúszok hozzá és mélyen a szemébe nézek.*
-Bekavartam Jane és Jake kapcsolatába és ezért a lány utál. Na meg Jake sem szeret annyira. Ryanról meg ne is beszéljünk. Idióta seggfej. Képzeld, egyszer még le is köpött! Undorító az az ember. Na mindegy. És kicsit bekavartam ebbe a szerelmi háromszögbe. így most én vagyok a rossz kislány. És bocsánatot szeretnék kérni Jane-től, mert rájöttem, hogy a barátaim kezdenek elfogyni mellőlem...*magyarázom. Mikor Ryanre kerül a sor a hangom hisztérikus és undorodó lesz, a végén pedig szomorkás a bűnbánó. Belenézek Tyler szemébe - mert hogy eddig többnyire a fotelnek meséltem - és megvonom a vállam, majd lágyan, kissé szégyenlősen elmosolyodom.*
-Röviden ennyi *jelentem ki nevetve, hiszen még így is kissé hosszabbra sikeredett a beszámoló, mint terveztem. A furcsa kérdésre felvonom a szemöldököm.*
-Azt hiszem karácsonykor. A szüleim nem sokat vannak otthon, vagy ha igen akkor is dolgoznak, így nem szeretek hazajárni *magyarázom a fiúnak.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-12, 9:15 pm

* Úgy látszik Aysha nagyon is örül a srácnak és ez Ty figyelmét sem kerüli el, amit sajnálatos módon már megszokott, azért az egyesül államokban sem terem mindenhol ilyen srác. Ezt persze ne tudja magáról, ő csak azt vette észre, hogy a lányok többsége sóvárogva néz rá és ilyenkor mindig azt hitte, hogy leette magát vagy más egyéb katasztrófa történhetett. Egyetlen egyszer égett csak be egy lánynál, amikor karácsonyi bálba akarta hívni, de átesett a küszöbön és betörte az orrát. Persze akkor még nem tökéletesítette ki a technikáját, ez azért ma már nem fordulna elő. Na meg az államokban állandóan sportolt és versenyekre járt, nem volt ideje a lányokra, csak néha-néha akadt egy-egy lány, aki megérdemelte, hogy komolyabban felfigyeljen rá. Talán volt már szerelmes, de nem lehet biztos benne, nem nagyon érti ennek a szónak a tartalombeli jelentését. Aysha mellé sétál a tanulószobában és kikapja a lány kezéből a levelet, mire az kissé felháborodik és visszakacsmarja az elkobzott tárgyat.*
- Jólvan, jólvan.*mondja nevetve és vissza is adja egyből a lánynak. Kérdez, de úgy tűnik, hogy Ayshának nem igazán van ínyére válaszolni, végül mégis közelebb csúszik a sráchoz és dorombolni kezdi az igazságot. Tyler hallgatja, de nem nagyon tudja eldönteni, hogy ezen most nevetnie kéne-e vagy sírnia.*
- Értem.*csak ennyit mond és elmosolyodik. Nem szereti, ha valaki bekavar neki és az az igazság, hogy nem is örülne neki. Na, de ez egy teljesen másik téma. A hazamenetelre kerül a szó és Ty ki is fejti maga részéről a dolgokat, majd mikor a lány is befejezi, feláll és magára húzza a kabátját.*
- Hát..örülök, hogy találkoztunk.*monjda őszintén és összeszedi a cuccait.*
- Ne haragudj, de nekem most mennem kell. Még fel kell adnom ezt.*mutatja fel kezében a levelet*
- És továbbítanom kell ezt.*húzza ki a lány táskájából az összetkert pergament és elvigyorodik.*
- Akkor szia Aysha.*mondja és még mindig magában nevetgélve megy ki a tanulószobából.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-12, 9:30 pm

*A levél illetéktelen kézbe kerül és Tyler nevetgélve olvassa el a levelemet. Kikapok Tyler kezéből és a táskámba nyomom. Majd Tylr kérdezősködni kezd, hogy mire fel ez a nagy levelezés és bocsánatkérés. Kissé közelebb csúszok hozzá és elmesélem neki a dolgokat, habár kissé hosszabban, mint ahogy kellett volna vagy ahogy akartam volna. De most már mindegy, Tyler csak afféle "értem"-mel reagálja le a dolgot, ami vagy azt jelenti, hogy baromira nem érdekli a dolog, vagy azt, hogy nem igazán érti. De valószínű, hogy az utóbbi, különben nem kérdezett volna rá. A hazautazásról is esik szó, majd Tyler kijelenti, hogy mennie kell.*
-Máris? *csúszik ki a szomorkás szó a számon és kissé el is pirulok. A fiú kikapja a levelet a táskámból és elviharzik.*
-Tyler! Ne már! Gyere vissza! *pattanok fel és kirohanok a fiú után, de ő már kísérteties módon eltűnt.*
-Francba... *suttogom magamba, majd visszaülök a fotelba és írok egy levelet Jasmine-nak is, hogy jó lenne találkozni a közeljövőben.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-30, 7:00 pm

*Ismét egy újabb nap jött el a Mysterioban töltött napjaim közül. Egy kis délutáni szunyókálás után felébredve, gyorsan kikelek az ágyból, s az órámra pillantok. Nemsokára hat óra, akkorra beszéltünk meg egy találkozót Jakekel, a barátommal. A szekrényemhez sietek, s egy csomó ruhát kihajigálok az ágyamra, mégis mit vegyek fel. Miután a kedvenc ruhadarabjaimat kipakoltam az ágyra, a tükörhöz sietek, hogy egy kis sminket magamra dobjak. Nem használok nagyon feltűnő sminket, csupán egy kis fekete szempillaspirált, fekete szemceruzát és fekete tust. Hajamat kifésülöm, s most is kiengedve hagyom, ahogyan általában lenni szokott. Az ágyamhoz lépek, hogy eldöntsem ,mit vegyek fel a randimra. Végül a választásom egy fekete hosszú szoknyára, fekete, magas sarkú cipőre, egy bíborvörös, testre simuló felsőre esik, amiket gyorsan magamra is kapkodok. Amint elkészültem, megfogom a könyvtárból kikölcsönzött könyvemet, s elindulok vele a második emeleti folyosóra, onnan pedig egyenesen a tanulószoba felé veszem az irányt. A tanulószobába belépve az északi rész felé veszem az irányt, ahol ki vannak alakítva a tanulóboxok. A sarokban levő üres, ezért oda ülök le, s kinyitom a könyvet, s olvasgatok, amíg Jake meg nem érkezik.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-30, 7:08 pm

*A tanulószobába indul a fiú, hiszen oda beszélték meg Sandyvel a randevút. Kicsit késésben a fiú, hiszen pár perce még a Könyvtárban ücsörgött, de szerencsére a Könyvtár csak egy folyosónyira van a Tanulószobától. A fiú gyorsan becsukja a könyveket, a helyükre küldi őket, majd átsiet a tanulószobába. Ahogy kilép a könyvtárból, látja, hogy a tanulószoba ajtaja becsukódik. Jake elmosolyodik, majd gyorsan az ajtóhoz rohan, hiszen biztos benne, hogy Sandy sétált be az előbb, hiszen ahogy az órájára néz, 6 óra múlt pár perccel. Ahogy Jake kinyitja az ajtót és belép, meg is látja a kis tanuló bokszoknál a lányt. A fiún most egy fehér nadrág és egy fehér ing van, valamint egy fehér zakó. Az ajtó halkan becsukódik és ha Sandy füle jó, akkor oda kapja a fejét. Ha nem, akkor viszont a fiú lassan odasétál a lányhoz és leül mellé.*
-Szia Sandy! *köszönti a lányt mosolyogva, majd egy puszit nyom a lány arcára. Megfogja a kezét, másik kezével pedig végigsimít a lány arcán.*
-Hogy vagy? *kérdezi mosolyogva a lánytól. Szemét a lány szemébe fúrja és kicsit oldalra dönti a fejét. Az arcán látszik, hogy valóban érdekli a válasz és az is, hogy hogyan töltötte Sandy az elmúlt pár napot, hiszen nem sokat találkoztak. Majd végignéz a lányon.*
-Hmm. Csinos vagy *jegyzi meg Jake egy titokzatos mosollyal.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-30, 7:17 pm

*Nemsokkal érkezésem után hallom, ahogy a tanulószoba ajtaja becsukódik. Felnézek, s meglátom Jaket, aki épp felém sétál. Rámosolygok, majd ha kellően közel jött hozzám, felállok.*
-Szia Jake! *Köszöntöm a fiút, majd adok neki egy pár puszit. Ezekután magamhoz húzom, s megölelem.*
-Tudnád, mennyire hiányoztál! *Mondom, szinte suttgova az ölelés közben Jakenek. Majd elengedem a fiút, s a kezét megfogva leülünk. A fiú kérdésére oldalra döntöm a fejem, s -természetesen- reagálok rá.*
-Hát, mostmár egyértelműen jól, hogy itt vagy velem. Eléggé hiányoztál. De azért a napi rutinomban benne vagyok. *Mondom, majd el is mosolyodom a fiúra.*- Na és Te hogy vagy? Mit csináltál az elmúlt pár napban? *Kérdezem, hiszen tényleg jópár napja nem láttam Jaket, elég zsúfolt időszak ez mindkettőnk életében. Majd a fiú megjegyzi, csinos vagyok.*
-Köszönöm, Te is kitettél magadért! *Mondom, majd elmosolyodom, s kissé odabújok a fiúhoz, persze, ha csak engedi. Beleszagolok a nyakába, a ruhájába, hiszen az illata is nagyon hiányzott.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-30, 7:27 pm

*Ahogy a fiú az asztalhoz sétál, Sandy feláll és ad neki egy pár puszit. A srác erre lágyan elmosolyodik, majd megfogja Sandy kezét. Ahogy leülnek, a lány odabújik Jake-hez, aki mosolyogva átkarolja a leányzó derekát. *
-Te is hiányoztál nekem *jelenti ki a fiú komolyan, de hangjában ott bujkál az apró kis jókedv, amit vélhetően Sandy okozott a fiúnak. A lány válaszára Jake elneveti magát, de csak lágyan és halkan. *
-Én is jól vagyok, köszönöm. Ne haragudj, hogy nem tudtunk találkozni, csak a házi feladatokkal kicsit el voltam maradva *kér bocsánatot a fiú bűnbánóan, de az apró kis mosoly ott bujkál a szája szegletében, amitől még inkább charme-os és csábító lesz a mosolya. A lány is megdicséri a fiú ruháját, mire felnevet, ismét olyan halkan és lágyan, ahogy az előbb. Közelebb húzza magához a lányt, és egy kósza tincset tűr a füle mögé, majd belenéz a a lány szemébe, miközben egyik kezével felemeli Sandy állát. Lágyan elmosolyodik, majd sóhajt egyet.*
-Tényleg hiányoztál *suttogja kuncogva, majd egy lágy puszit nyom a lány szájára, ami akár még csókba is átmehet. De ez a lánytól függ.*

//Netes problémák miatt FAGY! //

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-31, 8:57 pm

//Végre jó a netem Very Happy

:D:D - olvad- Jake//

*Kedvesen üdvözlöm a szívemre nagyon nagy hatással levő fiút, aki belép az ajtón. Érzem, hogy miután leültünk, Jake keze a derekamra csúszik, aminek nagyon örülök. Jake válaszára természetesen reagálok.*
-Örülök neki. *Mondom, majd szemem sarkából pillantok a fiúra, aminek köszönhetően tekintetem titokzatosabbnál titokzatosabb alakot ölt. Jake hangjában sok a komolyság, de megcsillan benne egy parányi kis jókedv is, -remélem- az én hatásomra. Jake a válaszomra elneveti magát, de természetesen, elég halkan és lágyan.*
~Pont ez az, amibe beleszerettem~ *Gondolataim körbecikázzák a fiút, végül megállapodnak, s a legutóbbi gondolaton, a szereteten kezdenek el agyalni.*
-Nem haragszom, számomra is csúfolt volt ez a hét. De örülök, hogy most itt vagy, velem. *Mondom, majd elmosolyodok kedvesen a fiúra. Észreveszem, hogy a fiú mosolya sokkal sármosabb és csábítóbb, s ösztönként reagálva hajolok közel hozzá, s ha Jakenek nincs kifogása ellene, lágyan megcsókolom. Majd miután észbe kapok, egy mosoly, na és persze rákvörösség kíséretében visszahajolok eredeti állapotomhoz. Ezután megdicsérem a ruháját, s ezen a fiú ismét elneveti magát, persze, csak halkan, és lágyan, ahogyan az előbb is tette. Nemsokkal ezután érezni kezdem, ahogy Jake keze- ami a derekamon pihent eddig- közelebb húz a fiúhoz, amit nem is bánok. Egy kósza tincsemet a fülem mögé tűrve belenéz a fiú a két szemembe, majd másik kezével az államhoz ér, nagyon lágyan, és gyengéden, majd fel is emeli egy kissé azt. Észreveszem, hogy JAke mosolyog, ezért önkénytelenül is mosolyra huzódik a szám, majd Jake sóhajt egyet.*
-Mi a baj? *Kérdezem meg, hogy vajon miért sóhajtott ekkorát szívem szerelme, de a válaszra nem is kell sokat várnom. Tényleg hiányoztam neki, ezt Ő maga suttogta, nagyon halkan, hogy cska én halljam. Ezen elmosolyodom, majd a puszit, amit kaptam, viszonzom, majd egy lágy csókba vezetem át, ami egyre szenvedélyesebben zajlik, nyelveink körtáncot járnak. Kezeimet nyaka köré fonom, s úgy csókolózok a fiúval.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-31, 9:10 pm

//Olvad - Sandy//

*Bizony a leányzót átkarolja a fiú és kicsit közelebb húzza magához. Sandy pillantása kicsit titokzatos és ez kicsit meg is lendíti a fantáziámat elég rossz irányba. De mivel úri ember vagyok - vagyis próbálok az maradni - igyekszem ismét a lányra koncentrálni és nem egyéb más dolgokra. Mikor a fiú bocsánatot kér a lánytól, Sandy is közli, hogy neki is zsúfolt volt a hete. Jake bólint rá egyet, majd elmosolyodik.*
-Nos, akkor nincs harag egyikünk részéről sem *jegyzi meg, habár Sandy nem kért bocsánatot és neki eszébe sem jutott a lányt hibáztatni. A lány egy kicsit közelebb csúszik a fiúhoz, aki felvonja egyik szemöldökét, úgy várja, hogy mit is szeretne a lány. És persze apró kis kérdésére hamarosan választ is kap, mert a lány közelebb csúszik hozzá és meg is csókolja. Lágyan, de érzékien. Jake érzi a változást a testén, szíve hevesebben kezd el verni, és ki is melegszik. A csók végül lassan véget ér és el is húzódnak egymástól, de nem sokáig, mert Jake közel akarja magához tudni a lányt. A sóhajtásra Sandy visszakérdez. Lágyan elmosolyodom, megrázom a fejem, majd közel hajolok hozzá és egy lágy puszit lehelve a lány szájára bebocsájtást kérek a leányzó ajkai mögé. Ezt meg is kapom és egy pár pillanat múlva jakunk már eggyé válik és nyelveink táncot járnak, kiélvezve egymás közelségét. Kicsit szorosabban karolom magamhoz a lányt és ismét elönt a melegség érzete. A hátamon végigfut a hideg és ki is ráz, végül ajkaink elválnak. Megsimítom a lány arcát, majd elmosolyodom.*
-Van kedved velem vacsorázni? *kérdezi titokzatosan a fiú Sandy-től.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-05-31, 9:23 pm

*Fantasztikus érzés számomra, hogy az a fiú, akiért több hete oda vagyok, most itt ül mellettem, s átkarolja a derekamat. Szívem egyre hevesebben kezd verni, s mikor közelebb húz magához, szívem gyorsulni kezd, aminek az lesz a következménye, hogy arcom egyre vörösebb színben pompázik, szemem pedig úgy kezd csillogni, mint egy drákakő. Egy puszi után ajkaink tovább maradnak együtt, s lassan és nagyon lágyan nyelveink körtáncot járnak. A csók közben egyre közelebb húzódom Jakehez, és érzem ,ahogy az ő teste is egyre forróbb lesz. S nem cska a testünk hőmérséklete fut fel a magasba, hanem a körülöttünk levő levegő is elég forró lesz hirtelen. Kezdem érezni, hogy a testem lassan-lassan többre vágyna, de megálljt sikerül parancsolni idejében a dologra, amikor ajkaink elválnak egymástól. Jake lágyan megsimogatja arcomat, amire én egy mosollyal válaszolok. Fantasztikus érzés érezni bőre lágyságát az arcomon. Ezekután Jake vacsorázni hív.*
-Veled? Ezer örömmel. *Mondom, majd szememben egy kis titokzatosság jelenik meg, s hogy ezt még tetőzzem is, egy titokzatos mosolyt küldök a fiú felé.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 12:16 am

*Aleksandra kíváncsian nyit a Tanulószobába. Tudja, hogy ez a hely mire való - és valószínűleg azt is fogja tenni: tanulni fog. Akármilyen hihetetlen. Egy jegyzetfüzet van a kezében, amit fel is lapoz, ahogy beljebb lép. A legutóbbi órák anyagát keresi; árnymágia, jelmágia, toxikológia. Mindenféle feliratok, lábjegyzetek sokasága van itt nagy összevisszaságban. Teljesen elkavarodnak egymás mellett a szavak, a mondatok összefolynak és értelmetlenné válnak. Bárhogyan is próbál értelmes dolgokat kihozni a kuszaságból, sehogy sem akar értelmes tananyag összeállni. Leül, és morcosan próbálja összeszedni magát... Több-kevesebb sikerrel. Bár inkább kevesebbel. Nagyon kicsi hiányzik ahhoz, hogy dühösen a földhöz vágja a füzetet és ne üvöltsön hatalmasat - olyan jól esne! És akkor talán megnyugodna. Vagy mi.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 12:26 am

* Esti sétáját végzi a leányzó, szóval csak a szokásos menetelés végig a hosszabbnál hosszabb, és egyre unalmasabb, üresebb folyosókon, természetesne mindezt Nath nélkül. Na jó, általában elég sokat gondol a fiúra, de most aztán marhára hiányzik neki, már csak a puszta jelenléte is. Nem is tudott már magával mit kezdeni, nem találta a srácot semerre, épp ezért indult útnak ilyen későn. Teljesen céltalanul halad előre a félhomályban úszó folyosókon, fel a lépcsőn, le két emeletet, vissza az elsőre, megint aula, aztán alagsor, végül pedig ismét felfelé indítja lépteit. Azt sem tudja, merre jár most, csak egy ismeretlen ajtóra lesz figyelmes, azon gondolatai között, hogy Nath épp mással kavar, méghozzá boldogan, na meg aztán meg is hal... de mindez csak képzelete játéka, a múltkori esetből kifolyólag. Még mindig hallja saját kétségbeesett sikolyát, amit akkor szintén csak elméje szült, de bozalmas emlék ez a mai napig számára. Épp ezért akarná most annyira látni a srácot, na meg a szülők is kapnak egy vaskos kis csomagot haza a napokban, annyi szent. Nos, tehát ott az az ismeretlen ajtó, ami annyira nem is az, hisz a tanulószobát rejti maga mögött. Rose gondolkodás nélkül nyit be, majd feszes tempóban halad befelé a helységben, miután be is csukta azt. Tekintete ködös, látszik, hogy valami nincs rendjén, de sebaj, kiheveri, kemény ő, nem lesz itt gond. Ekkor veszi csak észre, mikor felpillant egy percre a földről, Aleksát, aki szintén ott volt akkor. Megszaporázza lépteit, hogy minél hamarabb odaérhessen a lányhoz. Meg is áll előtte, se puszi se pá már bele is vág. *
- Te.. te ugye jól vagy? Mi történt veletek? Melyik épületbe mentetek és mi volt ott? Ugye nem esett bajotok? *kicsit sok a kétségbeesett kérdés, de talán érthető is ez most. Ruhaügyileg, csak hogy erről is tájékoztatást kapjunk, csupa-csupa feketét visel most Rose. *

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 12:47 am

*Összerezzen a hirtelen jött hangra. Észre sem vette az ajtócsapódást, annyira belemerül a dühöngésbe. Azonban, ahelyett, hogy Rose valamiféle köszönést odanyögne, máris kérdésekkel bombázza.. Arról a bizonyos esetről. A szája rögtön kiszárad.*
- Mi... mi a halálhoz mentünk... Először... Mordred.. bele kellett tenni egy kezet egy ilyen kézformába, és Mordred beletette. És... egy csomó vér leszívott belőle, de tényleg nagyon sokat, még nézni is rossz volt! Csak ezután mehettünk tovább. Kinyílt az ajtó, és egy koponyákkal kirakott teremben volt egy szék... Hülye voltam, nem kellett volna, de azonnal beleültem. És valami bilincsek csatolódtak a kezem meg a lábam köré... Nem bírtam mozdulni sem! Mordred a vérveszteségtől összeesett, és nem tudott segíteni. Nana... tekintete megváltozott. *Eddig még csak-csak elmondja normálisan a dolgot, de innentől ez nem fog menni. Elcsuklik a hangja, ahogy beszél, szeme egészen könnyes lesz.*
- Szóval... megjelent előttem egy asztal. És Nana... Hát, mondjuk úgy, megkergült.. vagyis megszállta valami... Nem volt ura önmagának, irányították. Olyan... kegyetlen volt... és nevetett, amikor üvöltöttem! *A bekötözött vállaira bök. Alattuk szép mély égési sebek húzódnak.*
- Ezeket egy tüzes vassal csinálta. *A mellkasára mutat, ami szintén be van kötve.*
- Ez egy szike műve. És itt... *Az oldalára bök, de ez már nem látható, hiszen a fekete ruha takarja.* - Egy tőr nyoma. Szörnyű volt! Nevetett, és mosolygott és... Akkor.. amikor végre befejezte, egy kulcs jelent meg az ölemben. Mindenki megfogta, és hazajöhettünk. Én elájultam a folyosón, és... ha nem jár arra valaki... Nem tudom ki volt, de nagyon megköszönném neki, hiszen megmentette az életem... Talán elvéreztem volna a folyosó kövén.
*Nyögi végül, és hangja most már véglegesen elmegy. Lehajtja a fejét, szemeiből hangtalanul patakzanak a könnyek.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 12:58 am

* Ritkán mondhatja magát depisnek a kis sentinel, hála a körülötte levőknek, ám most mégis egész rendesen maga alatt van. Ilyen állapotban talál rá a tanulószobában csücsülő Aleksára, s már rögtön le is támadja ezer meg egy kérdéssel. Teljesne kiment a fejéből, hogy a lány is a gyengélkedőn kötött ki, hisz Caleb hozta be, bár akkor Rose még elég durván kész volt. Rpóbál nem is emlékeni rá, ezért fagagtja inkább a lánykát. Lassan, ámult tekintettel kerüli meg, s ül le a mellette lévő székre, figyelve minden szavára, mintha az lenne most a víz a sivatagban szenvedőnek. Nagyokat nyel a sztori hallatán és a fájdalmasabbnál fájdalmasabb arckifejezések sem maradnak el. Felhúzza lábait a székre, átölelve azokat karjával, fejét pedig állával térdének támasztja, így nézeget a már csillogó szemű leányzóra. Nem szakítja félbe egyszer sem, csak hagy beszélje ki magából a dolgokat, egész biztos megkönnyebbül majd ezután, de idő kell neki, ahogy Rosenak is. Végül, mikor a könnyek is utat törnek maguknak, leereszti lábikóit a földre, le is térdel a lány mellé, majd nagyon óvatosan megölelgeti, biztosan jólesik most neki ez. Nem szokott ő ilyet csinálni, irtózik az idegenek érintésétől, de ennek most nagyon is itt a helye és ideje. *
- Caleb volt, ő talált rád és hozott be a gyengélkedőre. * ad egy kis segítséget a lánykának, bár nme igazán tudja, mivel nyugtathatná még a zokogó teremtést. Elereszti, de kezeit még annak vállán tartja, így keresi fekete szemeivel a lány tekintetét. *
- Ha jólesik, sírj csak, attól könnyebb lesz. De túlélted, egyben vagy, és most már semmi gond, hidd el. Ha pedig rosszul vagy és fáj még valamid, akkor nézz vissza a gyógyítóhoz, tuti kever neked valami főzetet. * hangja lágy és kedves, segíteni szeretne, bár most magán sem igazán tud, és ez itt a legnagyobb probléma. *
- De úgy látom, nálatok is volt esemény. Mi a jegeset választottuk Cattel, de.. nem is tudom, melyik a jobbik rossz. * elhallgat, nyel egy nagyot, aztán megint megölelgeti a leányzót. Neki most nem kéne sírnia, elég, ha Aleksa kiakad, ne lássa még Rose könnyeit is. *

//citromfagyi cukorgolyókkal, mert most ilyet kívántam^^//

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 12:05 pm

*Ma igen kellemes az idő, de Aventhis-nek igen sok házi feladat felhalmozódott. De mégsem akar a szobájában kuksolni, így természetesen örök követőjével, Celestinnel és pár pergamenttel és könyvvel indulnak a tanulószoba felé.*
-Azért jó lenne, ha lenne ott valaki, aki esetleg segíthet, vagy épp beszélgethetnék vele egy jót *mondja Aventhis. Hogy kinek? Nos, természetesen Celestin-nek, aki nem tetszően morran egyet. Úgy tűnik, hogy már szinte megérti a lány szavait, vagy épp a hangsúlyát? Nem tudni, de már elég régóta együtt van a páros és nagyon összenőttek, így valóban megértik egymást egy-egy szóból vagy hangsúlyból. Aventhis a morranásra elneveti magát.*
-Jól van na, vicceltem *mondja mosolyogva, majd megadóan sóhajt egyet. HAbár ő komolyan gondolta a dolgot, Celestinnek ezt nem kell tudnia. Ahogy felsétál a második emeletre, a lépcsőfordulónál lecsúszik lábáról az apró, kis fekete tangapapucs.*
-Uhh, banyek...*fordul vissza a rengeteg könyvvel, majd felhúzza a papucsát és folytatja tovább az útját. Amúgy egy fehér, bő nadrág van a lányon és egy sárga, nyakba akaszthatós top. Igazán csinos, mint mindig. Lassan el is érik a Tanulószobát és Aventhis be is nyit. Körbenéz és az egyik asztalhoz sétál, ahova le is rakja a cuccait. A pergamenek szétcsúsznak és összekeverednek.*
-Ajj, ne már!*kiált fel kétségbeesetten a lány, majd egy nagy sóhaj kíséretében elkezdi őket kiválogatni.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 12:26 pm

* Yunoh-nak elfogyott a tegnapi lendülete, amit Aysha hozott ki belőle, még is elmosolyodik a tanuló szoba felé haladva. Fekete bőr kabátja van rajta és ismételten csak egy ing, ami narancs színű, farmerja kopott és szakadt. Csak néhány olvasni valót visz magával, nyugalomra vágyik, az egyik könyv, ami a kezében van, azt még úgy hozta magával a kolostorból. Puha anyagú, szövet kötésű lapok ékesítik, a címsora... Sötét tanok. * ~ Remélem egyedül leszek ott, bár a társaság elkél mostanában. ~ * Kezd megnyílni, s lassan bárki előtt képes erre. Amint maga elé pillant a földön, észre vesz egy pergament. * ~Talán a tulajdonosa bent lehet a szobában. ~ * Gondolja magában, és határozottabb lépésekkel tart előre. Elér úti céljához, az ajtó hatalmas és kopott, az idő vas foga rágcsálja. Belép és rögtön ki is szúr egy lányt az egyik közeli padnál, oda sétál és a lapot elé teszi. *
- Szervusz, ez nem a tiéd véletlenül? * Kérdezi a lánytól, köszöntve őt. *

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 12:31 pm

*Aventhis bizony elrontotta a dolgokat, mert összekevergette a pergameneket. Néhány házit már elkezdett írni, de a címeket nem írta rájuk.*
-Hogy lehet ilyen lökött?*morogja magában, Celestin viszont olyan hangot ad ki, mintha nevetne. Aventhis mérgesen a cicára néz és felé legyint kezével.*
-Na tűnés, menj az egyik fotelba!*küldi el a macskát a lány, mire Celestin csak nézi egy pár pillanatig, végül sértődötten félrevonul az egyik fotelba, ahonnan tökéletesen rálát az ajtóra. Aventhis sóhajt egyet, majd levetődik a székre és a kezébe temeti az arcát.*
-Semmi kedvem ehhez az egészhez...*morogja bele a kezébe, ekkor hallja meg az ajtócsapódást. Felnéz és egy srácot pillant meg, akit már látott a múltkori órán, de nem ismeri még. A fiú odamegy hozzá és lerak elég egy pergament, amin az ő írása látható. Szép, apró betűk, kellemes kanyarulatokkal. Aventhis felnéz a fiúra és hálásan elmosolyodik.*
-Ahh, köszönöm. Az egyetlen házim, amit befejeztem és elhagyom *temeti ismét a kezébe az arcát a lány és nevetni kezd. Majd a fiúra pillant.*
-Aventhis, Exortus *mutatkozik be és kezet is nyújt a fiú felé.*
-Ó pedig Celestin, aki most épp meg van sértődve *int fejével a cica felé, aki kék szemeivel végig Yunoh-t figyelik. Nem morog, nem nyávog, nem csinál semmit, csak figyeli a fiú minden mozdulatát. Valószínű, ezekben a pillanatokban dönti el, hogy a fiú jó vagy rossz.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 12:43 pm

* Amint belép a tanuló szobába, meg is pillantja a vélt tulajdonosát a pergamennek. Le is teszi elé és valóban a lányé az írás, aki illedelmesen be is mutatkozik, és a fotelben lévő macskát is bemutatja. *
- Az én nevem Yunoh, és szintén az Exortus tanulója vagyok. * Válaszol a lány gesztusára, kezét felé nyújtja, így folytatja: *
- Látom sok házit kell megírnod. * Jegyzi meg, azzal leül a lány elé, kezeiben forgatva a pergameneket, mivel nem régóta van itt, nem nagyon érti a témát, ezért le is teszi őket. A teremben sok fotel és asztal található, néhol könyvespolcokkal tarkítva. *
- Mióta tanulsz itt? * Yunoh próbál az ismerkedés ösvényére lépni, és barátian el is mosolyodik. *

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 12:55 pm

*Aventhis bizony bemutatkozik, hiszen így szokás főleg itt, ahol ennyi szinte egykorú diák tanul együtt. Celestin bizony megsértődve elvonul az egyik fotelba, de úgy tűnik, hogy Yunoh felkeltette az érdeklődését a cicának és árgus szemekkel figyeli a srác minden mozdulatát. Aventhis pedig hálát ad az égnek, hogy az az egyetlen egy házija, amivel annyit küszködött, nem veszett el.*
~Jézusom, hogy lehetek ilyen béna?~*gondolja magában és nevet saját magán, amiért ilyen ügyetlen és figyelmetlen. A pergamen kupacokat ismét rendezgetni kezdi és talán most már sikerül is valami rendszert létrehoznia a sok papírlap és könyv között. De úgy tűnik, hogy ma nem lesz tanulás, hiszen van egy társasága is, Yunoh személyében, akit persze az istenért sem hajtana el azzal, hogy tanulnia kell. Inkább ismerkedik. Persze bemutatkoznak egymásnak és kiderül, hogy Yunoh is Exorutsos.*
-Nahát. Szia Háztárs! *köszönti ismét vidáman a lány Yunoh-t és felnevet. Örül, hogyha Exosokkal találkozik, habár mostanában igen sokkal fut össze, hiszen ott van mindjárt Zoé, Wera és most Yunoh is. A kijelentésre Aventhis csak sóhajt egyet és legyint.*
-Áhh... Mindegy. Ráérnek még. Szívesebben beszélgetek veled, minthogy házit írjak *mondja vigyorogva a lány, hiszen ez tényleg így van. Na de melyik diák nem ismerkedne inkább a házik helyett? A kérdésre Aventhis elgondolkozik.*
-Hmm. Talán egy hónapja. Azt hiszem. Na és Te? Honnan jöttél? *fut neki az ismerkedésnek Aven is, és egyből két kérdést is feltesz. Nem érzi tolakodónak, habár Aventhis kíváncsisága a felhőket veri, ő sohasem tolakodó. Legalábbis szerinte...*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 1:13 pm

* A lány láthatólag megörült, mikor Yunoh elmondja neki, hogy ő is Exortusba tartozik. Sokat kellene tanulnia, de kijelenti hogy vele jobban elbeszélgetni, mint tanuljon. A fiú kicsit még fáradt, egész este alig aludt, csak forgolódott az ágyban, rossz érzések kavarognak benne még most is, pedig igen csinos társasága van, ahogy vissza rakja kivett pergament véletlen hozzá ért a lány kezéhez. Oly selymes és ápolt, el is mosolyodik. * ~ Érdekes lánynak tűnik. ~ * Gondolja magában, s a macskára pillant, tekintetük egy másodpercre össze is ér, méregetik egymást, talán a lány kegyei miatti rivalizáció miatt. Ezt a cselekményt csak Aventhis kérdése, illetve kérdései szakítják meg. A kérdések Yunoh-t célozzák. *
- Nem túl rég, talán két hete. * Ad választ az első kérdésre, de hirtelen elcsuklik hangja, amint a lány arról kérdez, hogy honnan is jött. *
- Egy kolostorból, de kérlek ezt hagyjuk. * A fejét tenyerébe hajtja, s mint ha motyogna valamit. *
- Te honnan jöttél, és mik a szándékaid? * Teszi fel e két kérdést a lánynak és gyors szemkontaktust hoz létre irányában. *

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-06-16, 1:22 pm

*Aventhis bizony kicsit félresöpri a pergameneket. Nem akar most tanulni. alapból nem volt kedve hozzá, de hát amit muszáj, az muszáj. De nem fogja elküldeni a fiút, így kihasználja a lehetőséget, hogy ismét ne kelljen tanulnia. Tudja, hogy még meg fogja bánni, hiszen rettentő sok a lemaradása a varázsvilágban, de most mégsem akar tanulni a lány. Aventhis ahogy ránéz a srácra, látszik rajta, hogy kicsit fáradt. Valószínű, hogy nem sokat aludt. Aventhis mindig korán kel. Valahogy nem tud sokat aludni, de nincs is rá szüksége - szerencsére. A leányzó mindig csupa energia és optimizmus. Mi lenne, ha még többet is aludna? Aventhis bizony még mindig rendezgeti a pergameneket, de most már egy kupacba, hogy majd fel tudja vinni a szobájába őket. Mikor a kezük összeér, a lány nem mutat semmiféle reakciót, mintha észre sem vette volna. Pedig észrevette, csak épp nem érintette meg. A lány már csak ilyen, soha nem érdekelték a fiúk és Ryan után egyenesen fél is némelyiküktől. Habár Yunoh nem tűnik olyan fiúnak, aki egyből rámászik a lányokra, hogyha egyedül maradnak vele. Aventhis próbál ismerkedni és kérdésekkel bombázza a fiút, aki kitér a válasz elől. A lány erre felvonja a szemöldökét és már ott van a nyelvén a "De hát miért nem?" kérdés, de még idejében ráharap, így a kérdést nem ejti ki. Ennyire bunkó és érzéketlen még ő sem lehet, habár rettentően kíváncsi, hogy a fiú miért is nem akar beszélni a múltjáról. De talán majd megtudja valamikor. A kérdésre, amit Yunoh tesz fel, Aventhis elmosolyodik és kihúzza magát.*
-Lambardia az otthonom és azért küldtek ide a szüleim, hogy meg tudjam védeni a gonosztól az országunkat!*válaszolja a lány büszkén és elmosolyodik.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Tanulószoba 2010-07-02, 9:35 pm

//megettük a citromfagyit meg a cukorgolyókat^^//

*Aleksandrát most már mindenestül rázza a zokogás, mintha csak konnektorba nyúlt volna. Rose megöleli, ami... valóban jól esik neki, de egy csepp belesajdulnak a vállán lévő, tüzes vasnak köszönhető sebek. Kicsit megrázkódik, de lassan elapadnak a könnyein. Tekintete hálás, ahogy Rose-ra néz.*
- Kösz... köszönöm. *Mondja elcsukló hangon, aztán enyhén felvonja a tekintetét.* - Nem tudom, ki az a Caleb, de... ha találkozol vele... Megmondanád neki, hogy nagyon hálás vagyok? Ha nem talál meg, az is lehet, hogy... hogy most nem lennék itt. *Nem, nem az a baj, hogy meghalt volna... "A halálban a hogyan a titok." Olvasta nem is olyan régen. Csupán ez a kínzási-mód... És... és hogy a hideg kövön vérzett volna el. Az nem az a halál, amire ő vágyik... Ő csupán a körülölelő, rejtélyes és megtisztelő halálra vágyik... Tehát nem így. Bonyolult gondolatok ezek, amik végigfutnak az agyán. Cseppet gúnyos a hangnem, amivel most válaszol.*
- Túléltem? Valóban... Egyben vagyok? Ez már nem olyan biztos... *Egy pillanatra elhallgat, aztán bocsánatot kérő hangon szólal meg ismét.*
- Ne haragudj, csak... ez most betett nekem... nem is kicsit... tényleg ne haragudj, olyan kedves vagy hozzám... És köszönöm szépen... *Mondja zavartan, de még mindig remegő hangjában hallani lehet, hogy őszintén beszél. Tekintete arról árulkodik, hogy pillanatnyilag azt sem tudja, hol áll a feje... A zöldeskék szemek zavarosan kavarognak. Néhány percig csak néz maga elé, aztán ismét felemeli a tekintetét, Rose-ra pillant.*
- Jég... *Megrázkódik, amikor kimondja ezt a szót. Maga sem tudja, miért, de végigfut rajta a hideg. Valahogy nem akarja tudni, mi várt Rosékra odabent... Bőven elég neki, amit ő át élt, nem hiányzik, hogy más szenvedését is hallgassa...*