Sideris Valbraith
Magiszter
Hozzászólások száma : 29041
Csatlakozás : 2009. Nov. 22.
Tartózkodási hely : Pécs / Északi főtorony
Üzenet : A láthatatlan sebek felemésztik a lelkemet.
Még most is a sötétség mélyén élek, nem tudok nem rá gondolni.
Vöröslő reszketéssel érnek véget az álmok, mikor találkozunk, sorsunk megváltozik.
Rangok
Ház: Cruoris - Házvezető
Betöltött poszt: Magiszter
Évfolyam: -
 |  Tárgy: Axel Knoxville  2014-01-11, 7:39 pm | |
| Név: Axel Knoxville
Születési hely: USA, Trenton, New Jersey állam
Születési idő: 1994 február
Vér: Aranyvér
Ház: Cruoris
Évfolyam: Egyetemista
Kinézet:
185-190 cm magas, vékony, ám erős, s kissé izmos testalkattal rendelkezik, tehát nem egy tutyimutyi alak, de nem is viszi túlzásba a testedzést. Hosszú szőke haja, s mélybarna szeme igazán pozitív első benyomást kelthet bárkiben, lévén, hogy alapjáraton is egy barátságos természetről van szó, nem véletlen tehát, hogy csak nagyon ritkán látni szomorúnak, vagy bármi ilyesmi. Általában mosoly terül szét helyes arcán, főként, ha valami csinos lánnyal hozza össze a sors. Családja ugyan jómódú, ám ő cseppet sem foglalkozik a külsőségekkel, amit el is fogadtak otthon a szülők. Inkább ragaszkodik a jól bevált, laza darabokhoz, mint az ósdi, koszos, elhasznált, szakadt tornacipő, a szintén elnyűtt farmer, és az egyszerű fekete felsőrész. Emiatt kissé elhanyagoltnak is tűnhet, de ugye nagyon is jól tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert, ami rá különösen igaz, ezek után pedig nem is kell elítélnünk lazasága miatt. Az ékszereket nem szereti, egyetlen gyűrűje van csak, mely családi örökség, s minden egyes Knoxville kölyöknek akad belőle valahol valamelyik fiókja legmélyén, ahogy az övé is csak ritkán kerülhet a kíváncsi szemek elé. Egy tetoválás található testén, méghozzá bal felkarján, mely egy igen nagy halálfejet ábrázol, különféle körítéssel egyetemben.
Jellem:
Barátságos, laza, mosolygós, egyszerű és nyugodt természetű srác, nehezen lehet kihozni sodrából, s igyekszik látszólag mindent viccesen és lazán felfogni, miközben tisztában van a dolgok súlyával, így adott helyzetben komolyságát is elő tudja szedni, mindenféle erőlködés nélkül. Elvétve hirtelen, s lehet, hogy ezzel meg is bántja a körülötte lévőket. Könnyen ismerkedik, bár rendkívül óvatos ember közvetlenségével ellentétben: bizalma drága kincs, így inkább haverokból, s felületes kapcsolatokból van több neki emiatt. Jó emberismerő, s számára nem létezik olyan, hogy igaz barát, legjobb, vagy kevésbé legjobb, sőt, a barát fogalma egyáltalán nem szerepel szótárában. Csak kapcsolatok, emberek, ismeretségek, melyek jönnek és mennek, s számos tapasztalattal gyarapítják és alakítják életét, nemtörődömnek viszont egyáltalán nem nevezhető emiatt. Nem szereti a kötöttségeket, jobb szereti, ha a maga ura lehet, s nem befolyásolják döntéseiben, még ha rosszat készül meghozni, akkor sem, így szinte lételeme a szabadság, ebből kifolyólag eléggé öntörvényű, ám észérvekkel meggyőzhető alak, szereti is a józan vitákat. Csak úgy tud okosodni az ember, ha saját hibáiból tanul, ugyebár, ezt tartja szem előtt minden egyes döntéshozatala idején. Szeret élni, s szeret jól élni, bár azért nem nagykanállal habzsolja, ami elé kerül, nem végletekig kicsapongó természet. A szórakozás sem utolsó dolog, melyet első sorban a szebbik nemmel űz. Nem ám féktelen hülyítésről és kihasználásról van itt szó, mert azért a csajozást is lehet okosan művelni, ő pedig pontosan ezt teszi. Hűséges típusnak ezért nem mondható, nem várhat tőle sokat egyetlen leányzó sem, nem szándékszik magát lekötni hosszabb távra, nem is ígérget senkinek semmit, egyelőre éli az életét, aztán lesz, ami lesz.
Előtörténet:
1994 februárjában született a nagy Amerika Középatlanti-partvidékének egy államában, New Jersey-ben, ezen belül is a főváros, Trenton valamely kórházában, aranyvérű mágusok harmadik fiúgyermekeként. Otthon így jogosan is aggathatták rá a legkisebb királyfi jelzőt, ami az évek során mind külsőleg, mind belsőleg is bebizonyosodott. Szülei a New Jersey államban, a varázslók számára kiépült bankhálózat résztulajdonosai, tehát meglehetősen jómódú családról van szó. Egész pici korától kezdve fogékony a mágiára, otthon tanítgatták varázsolni a szülők, s a nagyszülők, ő maga pedig figyelemreméltó ügyességgel bánik a pálcával, s uralja annak erejét, megfelelő hidegvérrel. Lévén, hogy a család árnymágusokban gazdag, így nem áll távol tőle ez a fajta mágiaág, mondhatni vérében van, de persze a szülők nem vitték túlzásba az okítását, különben mi maradna a tanórákra? Tudták jól, hogy mindennek eljön egyszer a maga helye, s ideje, így nem is aggódtak a kis Axel jövője miatt. Szabad felfogású család lévén nem is akarták ráerőltetni az ő érdeklődési körüket, s nem is ment volna, mivel nagyjából hatévesen önálló döntése végett, zeneiskolába íratták, egyéb varázstanulmányok mellett. Vonzotta a zaj, a pörgős ütemek, minden, ami a zenével kapcsolatos, na meg a dobbal, mely az örök szerelem marad számára. Félő volt, hogy a zenélés lesz a mindene, s ezen a vonalon is marad élete végéig, a mágia tudománya pedig majd hidegen hagyja, s végül teljesen kiveszik belőle minden cseppnyi varázslat. Más jellegű dolgokban is kipróbálta magát természetesen, így másik nagy szenvedélyévé a motorozás vált. Ezt már annyira nem díjazták otthon, de tudták, hogy bízhatnak a fiú józan ítélőképességében, így idővel saját motorra is szert tehetett. Ahhoz képest, hogy mindent megkapott eddigi élete során, képes értékelni még a legapróbb dolgokat is, nincs elszállva a pénzzel, a jómóddal. Tisztelettudónak nevelték, sosem kényszerítették semmire, s a kerek család is megfelelő környezet volt a fiúnak a sajátos világkép kialakítására, legalábbis egy ideig mindenképp. Mert bajok azért náluk is akadtak az utóbbi időben rendesen. Éppen hogy megvolt a felvételi a Mysterioba, s megkapta a levelet, miszerint januártól más vizekre kell evezzen, történt otthon egy s más. Bátyja, Charlie rossz társaságba keveredett ugyanis. Középső testvér lévén kis elhanyagoltságban részesült otthon, s az alig 18 éves fiú belecsöppent Trenton sötétebb világának pezsgő életébe. Na nem ám maffiáról van itt szó, mint inkább vámpírokról, sötét lényekről, s az ő torz szolgáikról. Önként kereste előbb a társaságukat, hátha ezzel felhívja a szülők figyelmét satnya kis életére. Mindez nem úgy sült el, ahogy szerette volna, mindössze egy kis ijesztésre vágyott, arra, hogy tényleg odafigyeljenek rá, aztán azt gondolta, fel is hagy a rossz keresésével. De sajnos a sors keresztülhúzta számításait: egy este ugyanis Axellel vették nyakukba a város forgatagát, mikor is egy sötét sikátor felé kanyarodva fura szerzetek állták útjukat. Nem volt hosszú a harc, melyből csak Axel tudott elmenekülni győztesen, Charlie-t pedig elrabolták. Axel sem úszta meg különféle sebesülések nélkül, ám bátyja elvesztése nem hagyta nyugodni. Tudott ő minden kis piszkos titokról Charlie révén ezekről a lényekről. Hogy hol tanyáznak, melyek a kedvenc helyeik, ki milyen és mennyi erővel bír, tehát elég sok információval el lett látva a szőke öcsi. Elég rossz passzban volt pár napig, s a szülőknek nem is mondta meg az igazat, ehelyett egy elég béna hazugsággal állt elő otthon, hogy miért tért haza egyedül. Nem hagyta viszont annyiban ezt a dolgot, szépen összeszedte magát pár napon belül, majd arra a bizonyos főhadiszállásra indult, s bár tudta, nincs sok esélye annyi járkáló hulla ellen, de egy próbát megér a dolog. Még mielőtt elhagyhatta volna a házat, egy ismerős látogatója akadt szobájában, aki nem volt más, mint az elrabolt bátyus. Látszólag tudott magáról, ám falfehér bőre, s a szájzugba oda száradt vér, na meg a szintén véres, szakadt, koszos póló, a vörös szemek, s az a pár seb a nyakán szavak nélkül árulkodtak a történtekről. Nem bántotta Axelt, s a családot sem, akik meglepő módon visszafogadták volna a fiút, minden történés ellenére. Merész döntés lévén Charlie nem is élt a lehetőséggel, tehát otthagyva a famíliát új „otthonában” telepedett le. Axelt ez a dolog még inkább arra sarkallta, itt a helye, ebben a fekete mágusoknak fenntartott iskolában. Mindent tudni akart és akar ezekről a lényekről, s mindenféle sötét mágiáról. Ő maga jámbor természet, nem pszichopata, sem pedig sorozatgyilkos, de valamiért úgy érezte, javára fordíthatná mindezen tudást azok ellen, akik ezt tették bátyjával. Nem kenyere a bosszú, s idővel bosszúszomja is csillapodni fog. De hogy lelke megnyugodjon, mégis ide jött, már csak családja becsületéért is. Nem töri le a dolog, éppen ezért nem látható soha szomorúnak. Attól okosabb, hogy kifelé is mutassa érzéseit és bajait, inkább kíváncsian várja az itt rá váró új és izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat.
| |
|
