Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye

Tárgy: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-09, 11:16 pm

Leírás később.

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-09, 11:49 pm

* Fura ez az ölelés, meg a puszi, ám mégis megteszem, valami erre ösztönöz, teljesen őszintén. A motor inkább egy biztos pont, de mégsem lehetek vele kettesben, mert máris hangját hallom ismét, hogy velem szeretne jönni. Érdekes. Mindannak ellenére, hogy tettem, amit tettem, velem jönne? Hihetetlennek tűnik, de végülis örülök, és ez arcomon is látszik, tehát csak hagyom, hogy felszálljon mögém a járgányra, melyet a számora már jól ismert kis házacskáig navigálok, felverve ezzel az utca halálos csendjét. Leállítom a motort, hagyom, hagy szálljon le először most ő, majd én is követem, kérdésére pedig csak nemet intek fejemmel. *
- Nem, nincs itthon senki. Asszem' hozzánk mentek látogatóba. Pár napot ott lesznek, szóval engem nem zavarsz. * mondom meg az igazat, s nem, nem akarom kihasználni a helyzetet, hogy egyedül leszünk, semmi hátsó szándék nincs most ebben, amúgy is ő kérte, hogy jöhessen. Fejemmel intek a garázs felé, melynek irányába indulok, oldalamon tolva a motort, s ahogy közelebb érek, egy kis kattanás hallatszik, s felettünk egy gyér lámpafény lesz látható, mely épphogy elég fényt ad ahhoz, hogy a farzsebemből előkerült kulcsot a zárba helyezhessem, majd belökjem magam előtt az ajtót. *
- Gyere utánam. * szólok hátra, most nem udvariaskodom. Tolni elég nehéz ezt a dögöt, így csak becibálom a garázsba, a végébe letámaszva, majd még az ajtót is bezárom természetesen, nem maradhat nyitva az sem. *
- Ott, az ajtó nyitva van, menj csak fel. * mutatok a motor mellett lévő ajtó felé, mely előtt három lépcsőfok, s ha azon feltipeg, és benyit, máris láthatja a kellemes kis belső teret, mely nem más, mint a rendezett nappali, melyben körben a falon plafonig érő könyvespolc díszeleg, a közepén egy kanapéval két fotellel, és egy kis dohányzóasztallal. Tv és egyéb ilyesféle berendezési tárgyak nincsenek, max egy rozoga rádió valamelyik poros polcon. Követem, s a lámpa is kattan, így már könnyebb a tájékozódás is. *
- A konyha arra, a fürdő és a wc pedig arra. Ja és a háló pedig fent. * mutogatok el mindent gyorsan, én magam előbb a dzsekit dobom le a kanapéra, aztán jöhet a tornacipő, végül pedig a konyha felé igyekszem. *
- Éhes vagy? * kérdem csendesen, mert én nagyon is, tehát tuti, hogy éjjeli zabálás lesz itt, maximum ő is csatlakozik, ha szeretne. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-09, 11:58 pm

*Kissé meglep, hogy üres a ház és megfordul a fejemben, hogy talán mégse kéne itt maradnom vele, teljesen egyedül, de miután a temetőben se tett semmit se ellenem, mármint azon kívül, amelyet ugye tudunk, így inkább csak bólintok egy kisebb mosollyal és már a garázs felé is megyünk. Sétálok is utána, majd amikor hallom, hogy merre menjek, szépen felsétálok a három lépcsőn és hamarosan máris a nappaliban vagyok. Kibújok kabátomból, majd ez után már utánam is jön Axel, így a lámpa fényében nézhetek már körbe a kis helységben.*
- Nem túl nagy... *jegyzem meg egyszerűen, hiszen a mi birtokunk egyszerűen óriási. Mindenesetre énis leteszem a kabátomat, majd ez után nézek az említett helyek irányába és bólintok is rá, hogy értem. *
- Oké, minden világos. *kibújok csizmáimból is, így már csak a test színű combfixem marad rajtam, mely csak lábikóimon látszik, de ennyiből ő még nem tudhatja, hogy ez az és nem pedig egy harisnya.*
- Nem köszi, inkább lezuhanyoznék, ha nem bánod... kissé piszkosnak érzem magam. *húzom el a számat és valószínűleg egy kis alvadt vér is van még az arcomon, jobb lenne azt rendbe szedni.*
- Mire megvacsorázol, már kész is vagyok. Feltalálom magam. *hogyha nem mond mást, akkor már hátat is fordítok neki, hogy megindulhassak a fürdő irányába. Elég valószínű, hogy találok majd odabent mindent, így hát pillanatok múlva szabadulok meg ruháimtól és lépek be a forró zuhany alá... hajamat is megmosom, a vörös tincseknek se árt a törődés, majd miután kész vagyok, csak testem köré tekerek egy bordó törölközőt és nedvesen sétálok ki ismét a nappaliba, szemeimmel a fiút keresve és lehet, hogy még a konyhába is eljutnak vízes lépteim.*
- Jól laktál? *teszem fel az érdeklődő kérdést, miközben nekidőlök az ajtófélfának és kíváncsian kezdem el fürkészni arcát. Egyébként most egész aranyosan festhetek, na meg szexinek is, hiszen csak egy fürdőlepedő takarja testem, vörös tincseim egyenesek és nedvesek, szépen simulnak testemhez és a piercingek is most kiemelik arcom, ahogy eddig is, de most mégis más, hiszen nem vagyok feketében... *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 12:13 am

* Engem aztán tényleg nem zavar, de legalább most nem kezd dacolni, és követi az úgymond utasításaimat. Én még letakarom szépen a motort egy nagyobb lepellel, ne porosodjon, ennyit megérdemel ő is. Ezután viszont követem hamar, nem váratva meg kapcsolom fel a lámpát is, s a reakción meg sem lepődöm, én is valami hasonlóval kezdtem először. *
- Hát igen, nekem is szokatlan egy kicsit. De kettejüknek elég. Valami távoli nagybácsi meg nagynéni, mit tudom én.. de rendesek, hogy tárolhatom náluk a járgányt, meg akkor jövök, mikor akarok, szóval nem lehet okom panaszra. * fejtem ki, megválva cuccaimtól, s igazából nem is nagyon nézek felé eközben, csak gyorsan elmutogatom, mit merre talál, bár engem leginkább most a konyha vonzz, érthető okokból. Több órája nem ettem, viszont ahogy hallom, már a hűtő előtt állva inkább csak fürdeni szeretne, így bólintok egy aprót. *
- Rendben, menj csak, aztán utánad majd én is, de akkor most eszem. * mosolyodom el, és bizony inkább a hűtöbe vetem magam, mármint csak módjával. Egy adag sajt kerül ki onnan, vaj és sonka, na meg némi saláta, egy zacskóból pedig két nagyobbacska zsömle. Összeüthetek hát két jó kis szendvicset ezekből, amíg fürdik, el is fogyasztom, mindkettőt. Na igen, gyors evő vagyok és nagyon is mohó, közben pedig már forr is a víz a teának. Elengedhetetlen kellék estére, plusz ez a sípolós főzőedény egészen aranyos hangulatot kölcsönöz a kis kuckónak. Sípol is vadul, hogy kész a víz, így épp a teacsinálással ténykedem, nem figyelve arra, hogy kijött-e már, én magam is fütyörészek valami egyszerű dallamot, néha pedig dudorászássá válik a fütyülés. Ekkor hallom meg hangját, melyre kissé megriadok, de persze csak ő az, én meg annyira elgondolkoztam, hogy nagyon. *
- Aha, jól, csináltam teát is. * mondom neki, de egyelőre nem nézek még oda, csak beízesítem és kitöltöm két bögrébe, majd az egyiket megfogva fordulok most már felé. Előbb kissé megrökönyödöm a látványon, mert bár az uszodában láttam már így, akkor mégis más volt az egész. Normális tempóban érek el hozzá, lopva meg is nézem magamnak, majd szépen felé nyújtom a fehér bögrét, melyben a még forró tea gőzölög. *
- Tessék, biztosan jól fog esni, de még nagyon meleg. * közlöm a használati utasítást is, majd egy pillantást vetek sebére, mely most már nem vérzik ugyan, de mintha kissé szét lenne nyílva és gennyedzik is. *
- Kéne rá tenni valami kötést. * bökök felé, cseppet zavartan. Tudom, meg lehetne ezt oldani varázslattal is, de az túl egyszerű lenne, így inkább besétálok a még jóillatú fürdőbe, hogy az egyik kis szekrényből fertőtlenítőt vegyek elő, na meg mindent, ami ilyenkor kell. *
- Gyere, megcsinálom neked, ennyi igazán jár. * nézek rá kedvesen, végül pedig a kád szélén foglalok helyet, előkészítve a cuccokat gyorsan. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 12:21 am

*Nem igazán tudtam, hogy kik az itteni rokonok és bár sokaknak elég egy kis kuckó, nálunk az idősebbek is kész villákban élnek. Mindenesetre csak bólintok arra, hogy igen, rendesek, majd már ki is jelentem, hogy én inkább fürdeni térnék. Hosszúnak nem nevezhető a fürdés, hiszen hamar megvagyok vele, de legalább most már tiszta lehetek és kellemes illatot áraszthatok ismét magamból. Így sétálok hát vissza hozzá és már meg is érzem a levegőben a tea ízét.*
- Az jó, szeretem a teát. *mondom normális hangon, bár kissé furcsa még mindig számomra ez a helyzet. Végül pedig átveszem a bögrét, amikor megkapom és a gőzét kissé meg is szimatolom. Most, hogy így közelebb jött és meg is nézett, láthatja, hogy a vállamon egy lilás zúzódás található... van ilyen az oldalamon is, hát igen, ez elrontja kissé az összképet, de nincs mit tenni, sikeresen estem, ahogy azt kellett... *
- Akkor azt hiszem még hagyom picit hűlni. *teszem le az asztalra, majd amikor meghallom, hogy kellene tenni valamit a sebemre, csak kissé lesütöm szemeimet, tudom, hogy csúnya, de idegen helyen nem fogok kutakodni.*
- Majd meggyógyul... *mondom, de ekkor indul el, én pedig követem is, kíváncsian, hogy vajon mit szeretne... na de végül talál mindent, én pedig picit bizonytalanul nézek rá, nem igazán volt eddig még ilyen velem, na de megindulok utána, majd szépen elé sétálok és mivel ő ül, nekem is lejjebb kéne mennem, tehát egyszerűen csak leülök az egyik combjára, így a törölköző is feljebb csúszik, de nem túl nagyon, nem kell örülni.*
- Csak óvatosan, mert tényleg fáj. *nézek a szemébe, miközben eltűröm onnan a hajam is, majd várom a kellemetlen érzést, hiszen már előre tudom, hogy fel fogok szisszenni a fertőtlenítőre.*
- Nem szeretem ezeket a mugli dolgokat... *jegyzem meg, de szerintem érthető, hogy miért mondom ezt.*

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 12:38 am

* Mohón eszem a szendvicseimet, le sem ülök, mivel a készülő tea vizére is figyelnem kell. Milyen kis házia lettem hirtelen.. bár ez sem áll távol tőlem, még ha furcsa, akkor sem. Na de Nymphadora egész hamar végez, én pedig épp akkora végzek a teával, és adok is neki egy bögrével, a látványtól, s az illatoktól megbódulva még arról is megfeledkezem, hogy valami ruhát adnom kéne neki. *
- Reméltem is, akkor a bé verzió kiesik, ami a kakaó lett volna. * vigyorgok cseppet, na de forró az a tea, s jól is teszi, ha hagyja hűlni. Mert hiába finom gyümölcsös, és ízesítésben is profi vagyok, tűz forrón csak a nyelve bánná. De ez a seb kissé aggasztó, s ahogy nézem, igen, válla is megzúzódott. Azzal nem tudok mit kezdeni, de talán a nyílt sebbel mégis csinálhatok valamit, nem kéne, hogy rosszabb legyen. Az enyém már múló félben, de akkor lehet, jobban tettem volna, ha azzal is így kezdem. Be is megyek tehát a fürdőbe, találok is mindent, a kád széle pedig kényelmes helynek bizonyul. *
- Persze, meggyógyul, de ettől még hamarabb meg fog. * reagálok kissé megkésve a dacra, s már mutatnám is, hogy üljön mellém, amikoris ő újra a közelségemet választja, s önként foglal helyet combomon. Kérdő pillantásom fordítom felé, nagyon is meglepő most ez is, s bár jólesik, hogy itt van, ilyen közel, nem zavar egyáltalán, de akkor is. Ez nem normális, ami meg bennem van, az, hogy ez egy játéknak indult, és még most is annak kellene lennie, hát nem is tudom. Óvatosan rázom meg fejem, s hangja zökkent ki mélázásomból. *
- Tudom, de vigyázni fogok, bízd csak ide. Értek ehhez, secperc az egész. * nézek rá, s nyelek is egy nagyot, ahogy egy pillanatra ránézek a szép arcra, melyet most még haja sem takar kicsit se. Egy apró vattapamacsra egy kis fertőtlenítőt öntök, mely nem fog csípni, maximum egy kis hideget érezhet. Óvatosan érintem a seb környékéhez, majd ahhoz is, aztán egy picike gézdarab akad kezembe, melyet ügyesen négyzetbe hajtogatva, egy rövid leukoplast segítségével oda is ragasztok. *
- A mugli dolgok egyszerűek és hasznosak tudnak lenni. És szerintem nem is fájt annyira. * koppintok orrára játékosan, még egy kicsit nézve szemeibe, majd vállát is megvizsgálom, bár azon tényleg nincs mit tenni, így csak egy óvatos puszit lehelek a fedetlen testrészre, s ahogy közelebb hajolok, megérzem rajta is azt a kellemes illatot. Akaratlanul is beindul bennem valami, ismét megkívánom, le azzal a törölközővel, vagy bármi.. de nem ezt teszem, inkább csak szépen haladok felfelé a nyakáig, sok-sok puszival behintve a puha bőrt, kezem felkúszik hátára, s azon simítok végig párszir, majd végül fülénél zabolázom meg ösztöneimet, s egy zavart köhhintéssel támasztom homlokom halántékának. *
- Ezt nem kéne. * mondom inkább magamnak, mint neki, tényleg vissza kéne fogjam magam, dehát ki tudja visszafogni magát olyankor, mikor egy törölközőbe bújtatott, nagyon is csodaszép teremtés ücsörög az ölében teljesen önszántából? *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 12:51 am

*Ahogy megérzem a tea finom illatát, már tudom, hogy az íze se lehet rossz és szeretek teázni, tehát tényleg remek ötletnek tartom, hogy ma éjszakára ezt készítette. Mindenesetre elveszem, de mivel túl forró még, így inkább hagyom picit pihenni az asztalon és hallgatom szavait is.*
- Az inkább reggel jó, véleményem szerint. *mosolygok rá kedvesen, majd végül utána megyek a fürdőbe vissza, ahol érzem ismét a kellemes tusfürdő illatát, mely valamiféle virág lehet, de nem néztem meg, hogy pontosan melyik is az és most így nem ismerek rá, de annyira nem számít, a lényeg, hogy tetszik és az idős néninek jó ízlése van, már ha ő használja. Beadom a derekam, hogy segítsen és egy picit bizonytalanul indulok meg felé, hiszen le kellene ülnöm valahova, majd végül Axel ölét választom, kis kezeimet pedig az ölembe ejtem, fejemet felé fordítom, lássa csak el azt a csúnya sebet.*
- Rendben... de legalább most már örülhetsz, visszaadtad a monokli miatt. *pillantok a szemeibe, kíváncsian várva, hogy erre mégis mit fog reagálni, majd picit meglepődök azon, hogy nem csíp a fertőtlenítő, sőt, semmi bajom se lesz tőle, tehát hamarosan már a gézdarab is a fejemre kerül.*
- Nem, szerencséd van, életben hagylak. *mosolyodom el, de pálca sincs nálam, tehát maximum kézzel harcolhatnék ellene, de nem teszem, nem áll szándékomban. Behunyom egy másodpercre a szemem, amikor az orromra koppint, picit furcsa ez a szituáció, ilyet még soha nem csináltak velem... komoly családban nőttem fel, nem pedig egy igazi, szeretetreméltóban... Ahogy viszont megérzem vállamon a puszit, nyelek egy aprót és ismét ezernyi dolog fordul meg fejemben, hiszen nem szabadna hagynom, az előbb ő is kitért előlem, de oly nagyon vágyom rá, így hát már érzem is a következőt és az az utánit is, miközben keze a hátamhoz ér, én pedig többször remegek bele érintésébe és sóhajtok egy aprót. Kezem megkeresi a másik kezét, azon simít most végig, így hamarosan már a vállhoz érek, de ekkor hallom a köhintést és térek én is magamhoz, hirtelen elengedve és a szavait hallva hirtelen felpattanok.*
- Igazad van... ezt... ezt nem kéne. *arcomon látszik, hogy zavarban vagyok és egy kis pír is éktelenkedik hófehér bőrömön.*
- Azt mondtad, hogy zuhanyozni szeretnél, a konyhában leszek. *és már meg is fordulok, hogy gyors iramban sétáljak a konyhába, ahol le is ülök, kissé megigazítva magamon a törölközőt, majd két kezembe veszem a bögrét és lassan kortyolgatni kezdem.*
~ Tényleg finom. ~ *mosolyodom el mindezen, majd az ajtó felé tekintek.*
~ De mégis mit csinálok? Nem szabadott volna ide jönnöm. ~ *ajkamba harapok, kissé eljátszadozva a számon lévő piercinggel, hiszen oly jó érzés volt ismét érezni a csókjait és a testem is kívánja, de nem tudom, hogy mi játszódhat le Axelben, mindenesetre most nem én fújtam először visszavonulót, tehát iszogatok tovább békésen, remélhetőleg hamarosan Axel is meg fog érkezni.*

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 1:07 am

* Ide-oda döntöm fejem, hezitálva, nekem azért a kakaó az nagyon jó kis gyerekkori emlék, de hidegen a legjobb, véleményem szerint. Na de most tea van, és úgy tűnik, eltaláltam az ízlését, szóval most már jöhet inkább az ápolgatás, nem kéne hagyni, hogy elfertőződjön. Na de amit mond, logikus, ám mágis fura, s hangot is adok ennek. *
- Nem voltak ilyen szándékaim, bármennyire is furcsa. * állom tekintetét, de most az a dolgom, hogy gyorsan, de mégis óvatosan és nagyon is jó munkát végezve hozzam rendbe a kis sebesülést, s bár nem túl szexi a bumszli a buksiján, de ha reggel leveszi, talán gennyezni nem fog, és a szabad levegő estére egy jó kis varat varázsol oda, azzal meg már nem lesz gond. De ahogy hallom, tényleg nem fájt neki, én pedig csak elvigyorodom, na meg egy biccentést is megeresztek. *
- Milyen nagyvonalú valaki, köszönöm. * ráncolom mosolyogva szemöldököm, s most térák át a lila vállra, hogy apró csókokkal kényeztessem, s ez is valami bocsánatkérés lenne, na meg az is, hogy beindulnak az ösztöneim, melyeket igen nehéz kodában tartani. Teste jelzései félreérthetetlenek, ez a remegés, és aztán meg az is tetteim folytatására sarkall, hogy hozzám ér, ám valami hang mégis megszólal odabent, riadót fúj, megálljt parancsol, és ezt közlöm is vele, mire ő csak felpattan, mintha mi sem történt volna, s még a zuhanyt is felhozza, amit már rég elfelejtettem. *
- Aha, ja.. öö igen, a zuhany. * hebegem, mint valami tapasztalatlan tinédzserfiú az első randiján, még fejem is vakargatom közben, majd ha hátat fordít, szemeim végig követik az ajtó mögött eltűnő alakot. Pár másodpercig csak bambulok a nyitott ajtón át, majd szépen a csap szélére pakolom a cuccokat, becsukom előbb az ajtót, majd vissza a dobozba mindent, azt meg a szekrénybe. Ruháimat a földre dobom, s máris belépek a kádba, ahol egy gyors zuhany veszi kezdetét, végül pedig nagyjából öt-tíz perc után, derekamra kötve a fekete törölközőt sétálok ki a fürdőből. Hajamnak csak az alja vizes, nem kötöttem össze, de megmosni sem volt kedvem, tehát pár vízcsepp még végigcsurog hátamon, ahogy kiérek hozzá. Nem zavartatom magam, így ülök le vele szembe némán, párat kortyolva a teából, ujjamal a bögre peremén körözve. *
- Fent van pár holmim, tudok adni egy pólót, meg egy boxert, ha gondolod. * nézek rá zavartan, de nem is tartom rajta sokáig tekintetem, félő, hogy a végén még elvesztem a fejem. Bögrémet kezembe fogva állok fel az asztaltól, s intek fejemmel, hogy kövessen felfelé. Picike folyosó tárulhat ott elénk, mindössze három ajtó nyílik onnan, én pedig a legelső, baloldaliba tessékelem be, mely egy egyszerű hálószoba egy francia ággyal, mellette pedig a sarokban egy arag ruha pihen egy ládában, azok között kezdek turkálni most. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 1:16 am

*Amikor már az ölében ülök, teszek egy kis megjegyzést, melyre nem szól vissza, inkább csak közli, hogy nem állt szándékában rosszat okozni nekem, én pedig csak bólintok, mi szerint rendben, értem... mondani már nem mondok semmit, hanem ismét egymásra kezdünk el figyelni, ami nem is meglepő, hiszen elég szép vagyok és alig takarja valami a testem... mindenesetre már kezdeném élvezni a dolgot, amikor megállít, azaz ő áll meg és ezzel én is és szól, hogy ezt nem kéne. Persze, hogy felpattanok, valamivel el kell tűntetnem a zavaromat, így hát az ajtóhoz sétálok és emlékeztetem is a zuhanyra, amit akart. Látom, hogy nincs nagyon képbe, kíváncsi lennék, hogy mi mindenre gondolhatott az előbb, de én már a konyhában is vagyok, ahova pár perc múlva ő is csatlakozik és ahogy belép, végig kell tekintenem rajta, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nézzem meg szép mellkasát, vállait, na meg a tetoválást is, melyet bár már láttam, nem figyeltem meg, hogy mit is ábrázol igazán. Helyes ez a fiú, nem is picit, de amikor leül velem szembe, már észhez is térek és hallgatom szavait, mi szerint van fent pár ruha, amit szívesen felajánl ma éjszakára.*
- Öhm, köszi. *biccentek felé, majd fel is kelek, kezembe fogva a teát követem a folyosón, majd pedig meg is látom a három szobát, de mi az egyikbe sétálunk be. Ott leteszem az éjjeli szekrényre az italt, én pedig leülök a franciaágyra, miközben a fiú hátát kezdem el vizslatni és magam se értem, hogy mi ütött belém, de egy kérdést intézek felé.*
- Velem alszol? *szememet még mindig nem veszem le róla, vele akarok maradni, ebbe biztos vagyok, bár azt nem tudhatom, hogy ő inkább elkerülne-e engem, hiszen láthatóan furcsa reakciókat vagyok képes kiváltani belőle.*

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 1:30 am

* Persze ebben a helyzetben rögtön felpezsdül vérem, bár ez a szituáció most nem amolyan vad dolgokat hoz ki belőlem, mint akkor az uszodában. Nem, most inkább csak becézgetem ajkaimmal a gömbölyű vállat, de mégis megállok, nem akarom, hogy azt érezze, kihasználnám ismét az adótott helyzetet. Hogy micsoda? Ezt komolyan én gondoltam? Nem, ez kizárt, én nagyon is kihasználnám mindezt. Még szép.. de valami érthetetlen oknál fogva mintha mégis változna ez az egész. Lehet, hogy csak amiatt, ami pár órával ezelőtt történt, nem tudom.. azt viszont igen, hpgy vágyom rá és a csókjára, de valami mégis megváltozott körülöttünk. Zuhanyra leszek utasítva, amint eltávolodom tőle, s meg is ejtem hamar, most már én is csak egy törölközőben haladok el mellette, aztán előtte ülök le. Nem is törődöm azzal, ha megnéz, nincs mit szégyellnem, bár itt-ott nem mondható tökéletesnek a testem, de az is látszik, hogy nem hanyagolom el magam kicsit se. Tehát ezen most nem fogok fennakadni, inkább felajánlom, hogy van némi ruha odafönt, gondolom nem törölközőben szeretne itt ücsörögni egész éjjel. *
- Akkor menjünk is. * szólok, mert elfogadta az ajánlatot, s nemsoká már fent is vagyunk a szobában, melyet az utóbbi időben párszor használatba vettem, s keresem is a beígért holmikat. *
- Áh meg is va.. * egyenesedek fel, de ekkor szólal meg ő is pont, így belém fojtva a szót igen megdöbbentő kérdésével fordulok felé, bár még fogalmam sincs, mit fogok válaszolni. Kis időt nyerve azzal, hogy odasétálok elé, s átadom neki a pólót, meg a két boxer közül az egyiket, meglepő a másik az enyém lesz, csak ezután nézek szemeibe, s bólintok egyet. *
- Ha szeretnéd. * válaszolom, majd kis időre elhagyom a szobát, hogy lent a fürdőben átvehessem a boxert, meg lekapcsolgassam a lámpákat, s még egy utolsó zár ellenőrzés és minden rendben. Remélem, ennyi idő alatt már ő is megvan, így sétálok hát vissza a szobába, a másik oldalról közelítve meg az ágyat, s be is bújok a meleg takaró alá, figyelgetve minden mozzanatát. Most kezdeményeznem kellene? Nem fogom őt kihasználni, tehát csak kényelmesen eldőlök az ágyon, fejem alá téve egyik kezem, másikat felé nyújtva, ha akar, bújhat, és akkor csak óvatosan ölelem magamhoz. A plafont bámulva ötlik fel bennem egy kérdés, melyre egy csíkban rávetül a Hold fénye is, én pedig csak halkan szólalok meg. *
- Miért ragaszkodsz hozzám azok után ennyire? * jön ismét egy különös kérdés, s most picit felé fordítom fejem, beszívva haja kellemes illatát, bár azért hideg az a víz miatt még, csak nehogy megfázzon reggelre. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 1:39 am

*Nem ártana átöltöznöm, ugyanis nem csak az lenne itt a gond, hogy nem akarom összegyűrni az utcai viseletemet, hanem mert az tiszta piszok, nem egyszer estem el benne és azért is kellett hajat mosnom, mert a földön is eltöltöttem egy kis időt a mai nap folyamán. Mindenesetre ahogy felérünk, Axel válogatni kezd, én pedig csak türelmesen ücsörgök az ágyon, kissé meg is nézve, hogy az milyen, de kényelmesnek tűnik, így el is mosolyodom és már jön is a kérdésem. Ő felém közeledik, átveszem a ruhákat, majd meg is hallom a választ.*
- Ha nem szeretném, nem kérdeztem volna. *pillantok fel rá, majd ekkor indul el kifelé, én pedig csak utána nézek, majd ez után fel is kelek. Megtörölközök, ahol még nedves maradtam, majd a hajamat is picit megdörzsölöm és végül fel is húzom a ruhákat. Látszik rajtam, hogy nem húztam melltartót, de hát abba kényelmetlen lenne aludni, így hát csak befekszem az ágyba, várva, hogy Axel is megérkezzen. Nem telik bele sok időbe, a fiú is megjön és már be is bújik mellém, én pedig csak kíváncsian fürkészem szemeimmel és látva a kezét úgy érzem, hogy engem hív. Bizonytalanul mozdulok meg, majd lassan teszem fejem a vállára, miközben egyik keze a mellkasára csúszik. Nem szólok semmit, csupán csak szívverését hallgatom, majd amikor hallom a kérdést, csak felemelem a fejem, úgy nézek bele a szemeibe.*
- Fogalmam sincs. *ismerem be, tényleg nem tudom, hogy miért van ilyen hatással rám, de azt tudom, hogy most szeretném, ha megcsókolna, így kezemet elveszem a testéről és gyengéden végigsimítok az arcán, majd ez után egy óvatos puszit lehelek az ajkára. Többet nem teszek, nem akarom, hogy ismét visszautasítson, így hát inkább visszahajtom fejem, majd ha többet szeretne, most már tudhatja, hogy engedek, de hogy mennyit, azt még nekem is el kell döntenem...*

//fagy//

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 9:39 pm

//olvad//

* Egész pontosan két ruhadarabot nyújtok át neki a kotorászás után, majd pedig egy újabb furcsa kérdéssel hozakodik elő, melyre a válasz is hasonlónak hat. Nem terveztem ilyesmit, bőven elférünk, de ha szeretne velem lenni, nincs ellene kifogásom, bár akkor is furcsállom ezt az egészet most már nagyon is. Felöltözni viszont fel kéne, lévén, hogy változatlanul csak egy törölköző takarja a kényesebb részeket rajtam is, így hát kis időre ott hagyom, lent is rendet rakva kicsit. Miután elrendeztem a dolgokat, hamar térek vissza hozzá, s ahogy nézem, neki is elég volt ennyi idő, hisz átöltözve fekszik immár a jó meleg ágyban. Próbálok mindenféle pajzán gondolatot kiverni fejemből, s többé-kevésbé még sikerül is, ám azért bepróbálkozom egy öleléssel, így felé is nyújtom kezem, amit el is fogad, tehát csak bújik, mint valami aranyos kiscica, kezemmel pedig előbb magamhoz szorítom picit, majd ahogy érzem mellkasomon az övét, cseppnyi borzongás kerít hatalmába, majd szépen lassan kezdem simogatni a vékony hátat. Hülye helyzet, nem sűrűn kerülök ilyenbe, de be kell vallani, hogy elgyengülök bizonyos időközönként. Éppen ezért sincs fogalmam arról, mit mondjak neki, így egy nagyon is jégtörő kérdést teszek fel, melyre a kapott válasz egyáltalán nem lep meg. *
- Valahogy gondoltam. * mosolyodom el egy kis szusszanással, de már érzem is, hogy felemeli fejét, én pedig csak felé fordulok, kérdő tekintettel konstatálva a simítást, s már látom is, hogy hajol közelebb, pillanatokkal később pedig már érezhetem is finom ajkait sajátomon. Na nem, nem állhatunk meg itt, így hát kiveszem kezem fejem alól, melyet nyakára csúsztatok, úgy tartom buksiját magam előtt, s ha engedve lesz, előbb most tőlem kap egy puszit, ami szépen lassan átalakulhat egy hosszú, s most nem is annyira szenvedélyes, mint inkább érzéki csókba. Számomra sem tiszta ez az egész, de most ez esik jól, nem tudok mit tenni. A végén kicsit gyorsítom a tempót nyelvemmel, s ajkát is sikerül megharapjam a csók befejeztével. *
- Örülök, hogy nem mentél vissza a kastélyba. * hangom halk, fejem pedig szépen visszakerül a párnára. Eléggé kettős érzések kavarognak bennem, mennék is tovább, meg nem is.. de mi a francért nem tudok határozott döntést hozni? *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 9:46 pm

*Ahogy mellém fekszik és kezét felém tartja, mi szerint nyugodtan oda bújhatok, ha szeretnék, nem is vagyok rest közelíteni hozzá, végigsimítva felső testén is, melyet most nem fed ruha és bár nem izomtól dagadó, de mégis tetszik, hiszen én nem az izompacsirtákra bukom. Na de a kérdést hallva elgondolkodom azon, hogy milyen választ is adja, majd a legőszintébb mellett döntök, tényleg nem tudom. Inkább csak egy kis puszit lehelek ajkára, de nem utasít el ő sem, sőt, még csak vissza se enged még feküdni, a helyett hamarosan egy hosszabb csókban forrunk össze, így vörös tincseim a testére hullanak, kissé nedvesen, de nem túl hidegen, én pedig érzékien viszonzom a szokatlan csókot, mely más, mint az eddigiek, bár azokat is kétség kívül élveztem, akár csak most ezt. Egy halk szusszanásra futja a csók végeztével és lustán nyitom ki szemeimet is, picit talán kipirulva is nézve a másik szemeibe.*
- Én is örülök. *lehelem ajkai elé, majd nekem is eszembe jut ám valami, amit nem is vagyok rest megkérdezni most azonnal tőle.*
- Furcsa, hogy nem mászol rám most, amikor lehetőséged lenne rá, amikor eddig oly nagyon vágytál rá. *egy huncut kis mosoly fut végig ajkamon, miközben fejem visszahajtom a vállára, kezemmel pedig simogatni kezdem a testét. Nem tudom, hogy a többi találkozásunk is ilyen lesz-e, mint ez a mai, mindenesetre örülök, hogy itt lehetek.*
- Amúgy picit nagy a pólód és a boxered is. *nevetek fel halkan, hiszen eleinte majd lecsúsztak rajtam, de csak megoldottam és most azért egész jól elvagyok bennük és csak nem fognak szégyent hozni rám és lecsúszni rólam alvás közben.*

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 9:57 pm

* Egy csók még igazán nem a világ vége, főleg nem akkor, ha azt ő kezdeményezi, ami számomra csak megerősítésként szolgál, tehát nem is vagyok rest elereszteni, sőt, méginkább magamhoz húzni, s most mégis máshogy becézgetni ajkaimmal az övét, mint eddig. Nem, nem estem át a ló túloldalára, legalábbis remélem, mivel ez is én vagyok, csak ezt az oldalamat nagyon ritkán mutatom. Az a probléma, hogy akármennyire is tiltakozni akarok ezellen, be kell vallani, hogy tényleg jólesik a közelsége, de bármennyire is fájó ez az egész, tudom jól, hogy semmi komolyat nem ígérhetek, magamnak meg főleg nem. Magam nem csaphatom be, bár mást sem szándékozom, de ez már így túl idilli, viszont mégsem zavar. Na ezt hívják úgy, hogy dilemma. Inkább nem is gondolkozom ilyesmiken, csak megjegyzem a csók végeztével, tényleg nem lett volna olyan jó most egyedül, és egyébként azt is valószínűnek tartom, hogy alváshiány lépett volna fel nálam rövid időn belül. Kijelentése viszont nagyon is jogos, de megnevettet picit, én pedig csak végighúzom ajkamon kezem, majd félúton visszakerül az is fejem alá, aztán barna szemeimmel felé pislogok. *
- Akkor most rajtam a sor, hogy azt mondjam, fogalmam sincs, miért van ez így. * igen, tényleg így gondolom, mert valószínűleg egy épkézláb, értelmes indokot nem tudnék mondani. Szép, kívánatos, és talán most meg is kaphatnám.. *
- Mert most nem ellenkeznél, ha rádmoccannék? * kérdezek vissza, ha már itt tartunk, kíváncsi lennék rá, bár nem tervezem egyelőre ezeket. A pólós-boxeres megjegyzésre csak elvigyorodom először, majd meg is szólalok, egy ilyen lehetőséget kihagyni vétek. *
- Vigyázz, nehogy elhagyd őket reggelre. * vigyorgok rá, sebesült vállát cirógatva, tehát vigyázok azért, hogy ne fájjon az érintésem. *
- Furcsa, hogy most milyen jól elvagyunk, pár órája meg.. áh, hagyjuk is. * sóhajtok fel, majd egy puszi landol búbján, én pedig fészkelődni kezdek, oldalra fordulok, így maximum csak a karmon tud tovább pihenni, de onnan nem fogom eltolni, az biztos. *
- Nem vagy még fáradt? * simítok ki ezzel pár kósza tincset pofijából, s csak közelebb hajolok hozzá annyira, hogy homlokomat az övéhez érinthessem, ezzel szemeimet is lehunyva, bár nem vagyok nagyon álmos, csupán csak pihenek, azt hiszem. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 10:06 pm

*Nem tudom, hogy mi minden zajlódhat le a fejében, de most nem is számít, hiszen mindketten élvezzük a csókot, mely bár más, ezek is mi vagyunk, hiszen nekem is van ám érzékeny oldalam, mégha ezt eddig nem is tudta... ahogy mondja, rideg vagyok, de lám, most nem is annyira. Mindenesetre felteszek egy nagy kérdést, melyre ahogy hallom, nem képes nekem választ adni, de végül rákérdez arra, hogy engednék-e neki, én pedig csak elhallgatok és úgy tanulmányozom tovább helyes arcát.*
- Nem tudom, hogy mit reagálnék... *ismerem be, hiszen az érintésébe egyszerűen beleborzongok és néha kikapcsol az agyam, de így nem tudom még, hogy mit tennék akkor. Na de végül egy kis megjegyzést teszek most a ruháira, amihez ő is tud ám mit hozzászólni.*
- Nem tervezem, hogy megszabadulok tőle. *mondom jókedvűen, majd kissé beleborzongok simításába, miközben arrébb megyek picit, hogy tudjon helyezkedni, tehát felém fordul, én pedig felé és fejem még mindig a vállán pihen, nem akarok messzebb menni.*
- Igen, furcsa, de mégis kellemes... mára elfáradtam, majd holnap folytatjuk a vitát. *vigyorodom el, de tudhatja, hogy lehet ám valami a szavaimban, tehát ettől még nem leszünk örökké jóban, ki se bírnám, ha néha nem szekálhatnám. Na de a kérdést hallva csak még közelebb csúszok hozzá és kerek melleim is a mellkasához nyomódnak, egyik lábamat pedig rákulcsolom az övére.*
- Valahogy úgy érzem, hogy melletted nehéz lesz elaludnom. *suttogom halkan, majd ajkam ismét az övét keresi, miközben kezem a nyakára kúszik és kissé rá is markolok, de nem fújtogatóan, de mégse túl gyengéden és ha engedi, akkor hosszan meg is csókolom, most már vadabbul, mint az előbb...*
- Remélem, hogy még te is bírod. *tartok egy kis szünetet és hogyha enged, ismét támadok, hosszú csókjaimmal, melyekkel nemsokára áttérek a nyakára és a vállára is. Csak jól szeretném érezni magam és nem csak az alvás miatt akartam vele tölteni ezt az estét, ennél azért picivel több célom is volt...*

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 10:22 pm

- Én tudom. Kibújnál az ölelésemből és visszautasítanál. Eddig is ezt tetted. Csak azt nem értem, mitől félsz ennyire. * válaszlom neki, vagyis inkább szembesítem, mert eddig tényleg ez volt. Na jó, a kriptában én akartam ott hagyni, de akkor is, ha nem foglalkoztam vele úgy, rögtön kereste az érintkezés bármiféle lehetőségét. A ruha dolog peig csak mosolyra fakaszt, bár szívesen látnám nélkülük, kissé lelomboz válasza. *
- Na tessék, és még így legyek nyerő nálad. Hát rád ragadni sajnos nem fognak. * mondom kis csalódottságot erőltetve magamra, de mondjuk nem kéne sokat szenvednem, hogy máris meztelen legyen, így ez csak egy vicc volt, máris felváltja helyét a vigyor. Simogatni kezdem, s érzem a reakciókat ismét, nem is engedem nagyon távol, de valamit mégis kérdeznem kell tőle, a válasz pedig nagyon is betalál. *
- Áú, ez fájt. Akkor reggel megint utálni fogsz? Rendben, benne vagyok. * persze, nekem is jó volt az is, tehát a vitatkozások, meg a dacolás részéről és részemről is.. és az az érzés nagyon is jó volt ott, az uszodában, mikoris benne szakadt el először a cérna, s úgy nekem támadt. Van egy tippem, miszerint ha sokáig húzom, még most is bekövetkezhet.. tehát a taktika a tétlenség, és ennyi. Remek, ez a legnehezebb, gratulálok, Axel. A helyezkedés viszont elengedhetetlen, s az első lépést már meg is teszem tétlenkedés ügyileg: legjobb ászomat most játszottam ki, az alvás lehetőségét felvetve. *
- Ohó, ez hogy is mondjam.. kissé vadító közelség. * vigyorodom el, mert hát érzem a kerek domrobulatokat mellkasomnak nyomódni, na meg pluszban át is kulcsolja kicsi lábával az enyémet, én pedig megragadom derekánál fogva, úgy húzom közelebb, engedve a csóknak, mely most lényegesen hevesebb, mint az imént. Kezem közben nem tétlenkedik, zavarba kell hoznom, így hát beférkőznek ujjaim a ténylegesen nagyméretű póló alá, bár nem is olyan nagy az, csak ő pici, na de a lényeg, hogy szépen lassan simítok végig, felfelé oldalán, végül elérve a mellekig, s nem zavartatva magam tartom ott ujjaimat pár pillanatig, csak semmi simogatás, nehogy azt higgye, rögtön az enyém lehet. *
- Hogyne, én mindenképp, és tetszik, hogy irányítasz. Még azt hittem, én vagyok a tapasztalt. * súgom vissza, s ha nem csókolna, hát én tenném, bár most kíváncsi vagyok, mit fog reagálni. Érdekelne ugyanis, hogy mennyire nagyon érintetlen a kicsike, de ahogy elfogyelem, ez is hamarosan kiderül, rajtam ne múljon.. Kezem viszont visszatér derekához, mintha nem is érdekelne teste, ami egyébként nagyon is feltüzel, csókjaival egyetemben. De na.. olyan jólesik, hogy teper, s ha nem is gondolt volna még bele, most jött el az a pillanat, amikor bizonyítja tetszését irányomba. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-10, 10:34 pm

- Én nem félek, ezt csak bebeszéled magadnak. *mondom határozottan, pedig nagyon is félek, tényleg... hiszen testemet még nem igazán érintették, főleg nem úgy, ahogy Axel is próbálkozott már vele párszor, tehát jobb a tartás, még mielőtt túlságosan is belemerülnénk.*
- Csak nem akarom, hogy azt hidd, megkaphatsz. *nyomok egy rövidke puszit a mellkasára, hiszen annyira nem fogom ám könnyen adni magam, most én is csak játszom. Mindenesetre hamarosan a reggelről mondok pár szót és ahogy hallom, bizony tetszik neki az ötlet, hogy nem marad ilyen jó a viszonyunk.*
- Meglehet, attól függ, hogy kapok-e ágyba reggelit, na meg kakaót. *öltöm ki pici időre a nyelvem, hiszen akkor jól indulna a nap és egy pontot kapna Axel is tőlem. Mindenesetre ahogy felém fordul, csak közelebb bújok hozzá, hiszen én is érezni akarom, hogy itt van, velem és nem másra gondol, hanem csakis rám. Így csókolom meg ajkát, majd érzem is erős kezét a derekamon, mely betüremkedik a póló alá. Tényleg kicsi vagyok, legalábbis Axelhez képest, de hát ez van sajnos... ahogy viszont az oldalamon egyre feljebb halad és már érzem mellem szélénél a kezét, csak hirtelen nyomom könyökömet a kezéhez, de nem szakítva meg a csókot, tehát nem engedem, hogy megfogja kerek domborulataimat, viszont kissé belepirulok, láthatóan zavarba jövök ettől a helyzettől. *
- Soha nem tudhatod, hogy én mennyire is vagyok az. Ez maradjon az én titkom. *mondom jókedvűen, mostanra már teljesen hozzásimulva, majd csókolom még tovább, egészen addig, amíg hirtelen mozdulattal le nem döntöm az ágyra és már fölé is ülök, hogy ráfeküdve csókolhassam még tovább, két kezét most én fogva le csuklóinál, erősen, érezhetően, de természetesen erősebb nálam, ha ki akar majd szabadulni, akkor ki tud, de én már át is térek ismét a nyakára, a szorításom erős marad, de néha most már meg is szívom puha bőrét, még csak egy picit se zavartatva magam az miatt, hogy esetleg vörös foltokat hagyhatok majd a helyükön.*

//fagy//

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-14, 6:12 pm

//olvad//

* Háh, pedig szerintem nagyon is fél. De lényegtelen, idővel minden kiderül, megkapom lassan a válaszokat ki nem mondott kérdéseimre. Megjegyzése viszont nagyon is jogos, rendben, álljon hát ellen, amíg akar, de akkor én is visszaveszek magamból. Felesleges erőfeszítésekre semmi szükségem, max akkor lépek, ha értelmét is látom, ami most nagyban vesztett értékéből. Ténylegesen tetszetős viszont az ötlet, hogy másnap már minden a régi lesz, ez csak egy pillanatnyi elgyengülés mindkettőnk részéről, ki tudja, milyen végkimenetellel, ám ez a kakaós dolog egy hirtelen felszólalást vált ki belőlem pár kisebb nevetés közepette. *
- Te hallod, feleségül ne vegyelek? * kérdem vigyorogva, persze kamu az egész, hogy is kérdeznék ilyet komolyan, ennyi idősen, pont tőle? Marhaság. Na de kis nyugalmat erőltetek magamra, végül pedig még mindig jót mulatva a dolgon, bólintok egy aprót. * - Hát rendben, de nehogy azt hidd, hogy akkor mostantól majd kiszolgállak mindig. Kivételes alkalom, meg kell becsülnöd. * kacsintok rá, mert tényleg nem fogom én az ő kegyeit keresni, na de most inkább mégis rá kell koncentrálnom, hisz ez a közelség, s hogy egyre jobban csak bújik, és meg is csókol, feltüzel, hát miért is ne? Kezeim tehát vándor útra indulnak, s már épp elérném a gömbölyded melleket, mikor egy fura dolog történik, kissé meg is rökönyödöm ezen, méghozzá el lesz tolva kezem könyökével. Szemeim is kinyílnak pár másodperc erejéig, ujjaim pedig inkább lentebb sasszéznak oldalán, picit meg is szakítom a csókot, s megszólalok, melyre egy újabb érdekes reakció érkezik válaszként. Elgondolkodtató, erre most sokmindent tudnék mondani, ha nem találkoznának újból ajkaink, majd pedig szépen rám is veti magát, az ágynak szegezve. De én már sajnálatos módon ki lettem zökkentve, elég sok csajjal volt dolgom, ő pedig túlságosan kettős arcot mutat.. *
- Ez így azért elég furcsa.. úgy értem.. * sóhajtás, hisz csókjai betalálnak, én pedig enm is ellenkezem, hagy tegye a dolgát, addig is beszélhetek, már ha sikerül megszólalnom. * - Most letámadsz, de ha hozzád akarok érni, ténylegesen eltolsz.. most őszintén, mit is akarsz ezzel pontosan? * emelem fel fejem picit a párnáról, hogy ha engedi, szemeibe nézhesske, ha hajlandó rám nézni. *
- Voltál te egyáltalán már együtt valakivel valaha is? * bukik ki belőlem gondolkodás nélkül a kérdés, mert ez így most kissé bezavart egy cseppet. Persze kívánom, de így egész más a helyzet. * - Szeretném, ha őszintén válaszolnál. * mocorgok alatta picit, s ha engeri, kezeim is kihúzom kacsói közül, könyökömre támaszkodva nézek most rá. Na, hogy ebből mi lesz.. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-14, 6:20 pm

*Természetesen elvárom, hogy reggelit is készítsen majd nekem, de ahogy hallgatom szavait, nekem is vigyorognom kell.*
- Még csak az kellene. *felelem rögtön, hiszen nem ilyen férjre vágyom, ezt szerintem ő is sejti, na de mindenesetre hozzá simulok és hosszan meg is csókolom, de amikor mellemhez akar érni, egyértelműen eltolom magamtól, nem hagyva neki a tapizást, hiszen az már sok lenne számomra, annyira nem óhajtok elkalandozni vele, nem leszek a trófeája, ezt már eldöntöttem. Le is teperem az ágyra, de ekkor kezd el beszélni, én viszont még pár csókot lehelek a nyakára, de a további szavaknál csak felemelem a fejem és a szemeibe nézek.*
- Hogy mit akarok? Te akarsz mindig játszani, ez az. *felelem egyszerűen, de a további kérdést hallva és érezve a ficánkolást, lassan eleresztem és le is szállok róla, így ülve le mellé és feküdve el félig, de akár csak ő, én is támasztom magam, miközben a fiút figyelem, de ahogy hallom, tényleg választ várna. *
- Mit számít ez? *kérdezem picit halkabban, bár sejtem, hogy már lebuktam, annyi jel volt már erre... miért tolnám el? Mi más okom lenne rá? Na meg, az ellenkezések, némi félelem is vegyül bele, hiszen kívánom, de még soha, senki se érintett úgy, ahogy ő és számomra ez új.*
- Nem, még nem voltam. *adom meg végül a választ és fordítom el tekintetemet is, miközben az egyik vörös tincsemmel kezdek el játszadozni. Minek tagadjam le? Okos ez a fiú, erre már eddig is rájöttem, így hát egyértelműen tudná is a választ, mégha hazudnék is. *
- Ez zavar téged? *pillantok végül ismét szemeibe, majd elfekszem mellette és fejemet a párnára hajtom, így pillantok fel szép szemeibe, de most már nem teszek semmit, nem is igazán tudom, hogy mit tehetnék vagy mondhatnék, fogalmam sincs, hogy mi zajlódik le a fejében.*

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-14, 6:34 pm

* Nem is venném el soha, kissé abszurd volna, de azrét viccnek ez is elmehet, ő sem ugrik rá rögtön, sőt, még el is mosolyodik, ami azért nem túl negatív. Na de máris belecsapunk a lecsóba, vagyis ő, szinte rám mászik, s bár fizikailag változatlanul én vagyok a toppon, mégis elolja kezem, mely már alapjáraton furcsa az eddigi sok-sok más furcsaság mellett. Ha ennyire akar, miért taszít? Na jó, lenne egy válaszom, de elhamarkodottan nem beszélünk semmit, így inkább kisi ideig élvezem a kényeztetést, mely nagyon is jó, és oltári nagy hősnek számítok most, hogy ellen tudok ennek állni, de tudnom kell az igazat. *
- Igen, ez pontosan az. * hagyom rá, persze igaza van, de nem teljesen ilyesmire gondoltam, így jelezve kezeimmel, s egy kis mocorgással, hogy szeretném, ha leszállna rólam, amíg még józanul tudok gondolkodni, majd el is regélem aggályaimat irányába. A kérdésre kérdés válasz már önmagában felér azzal, hogy beigazolódott gyanúm, tehát egy sóhaj után máris szóra nyílik ajkam. *
- Hát, elég sokat, legalábbis nálam. * válaszolom nyugodtabb hangon, na de inkább felülök, nem túl kényelmes ilyen testhelyzetben, még a nyakam is kitekeredik, ha felé pillantok. Ekkor már ő is ki meri mondani, amit eddig csak tetteiből érzékelhettem ezalatt az idő alatt, én pedig most fordulok felé az ülésben, kissé mosolygok is, s én már tudom, mi lesz kérdésére a válasz, melyet nem osztok meg vele egyelőre, csak nézem a szép, cseppet zavart arcot, majd kis csend után szólalok meg. *
- Ez nem is zavarna, inkább az, hogy miért kell harapófogóval kihúzni belőled? És ezek után nem hinném, hogy én lennék a megfelelő első alkalom, még ha csak játéknak fogod fel.. ah, akkor meg pláne nem. Tehát akár itt abba is hagyhatjuk. Legalábbis a hozzáállásodból kiindulva. * mondom kissé kimérten, és bár nagyon is szeretném, ha az enyém lenne, annyira nem vagyok hülye, hogy ezek után is kihasználjam. Nehéz dolog az önmegtartóztatás, de ennyire nem vagyok paraszt én sem. Emiatt most lehet, hogy haragudni fog, sőt, biztos. De majd megérti, hogy ezzel csak jót akarok neki, bár magam sem tudom, általában ennyire nem tartom szemelőtt a másik fél aggályait sem. Inkább csak egy sóhajjal dőlök vissza az ágyra, magamra is húzom a takarót, s inkább csak maradok a plafon bámulásánál. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-14, 6:43 pm

*Úgy tűnik, hogy az irányítást mégse kapom meg, nem élvezi a csókjaimat úgy, mint ahogy azt én gondoltam és inkább egy kérdést tesz fel, én pedig csak leszállok róla, hogy elfeküdjek mellette. Nem válaszolok azonnal a kérdésére, de végül tudom, hogy meg kell tennem, így nem titkolom tovább, megtudja most már, hogy érintetlen vagyok és valószínűleg azt is sejti, hogy eddig vele jutottam el a legtovább, hiszen rideg a természetem, ő maga mondta még nekem annak idején, tehát értelemszerűen nem engedtem közel magamhoz eddig túl sok embert. Na de ahogy beszél, lassan az ajkamba harapok és nyelvemmel a piercingemet kezdem el piszkálni, miközben meg se szólalok, csak miután befejezi szavait.*
- Én... én nem értelek téged. Az én hozzáállásomról beszélsz, amikor neked kellek csak játékra? Miért rám fogod, amikor te nem akarsz így velem lenni? *bukik ki belőlem a kérdést és nagyon is zavar ez az egész, ez látszik rajtam. Fel is ülök hirtelen, miközben őnagyságát bámulom, aki a plafont érdekesebbnek tartja nálam.*
- Ezek szerint jobb lenne, ha már én is a fél világgal lefeküdtem volna? Elegem van abból, hogy így játszadozol velem, egyszer ezt akarod, másszor azt és mindig engem vonsz felelősségre. *nem hisztizek, de rettenetesen megbántott most ezzel, így fel is kelek, majd szépen kimegyek a szobámból, le a lépcsőn, vissza a fürdőbe, ahol ruháimat hagytam. Nem tartom értelmét annak, hogy mindezek után itt maradjak vele, nem is lennék képes nyugodtan feküdni mellette, most már látni se akarom, ha lehet, akkor soha többé. Így kapom magamra villámgyorsan ruháimat, majd ha nem nyílik ki az ajtó vagy nem találok kulcsot, akkor mágiához folyamodva hagyom el a lakást és szinte futva hagyom magam mögött az árnyas utat...*

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-14, 6:57 pm

* Pár dolgot szépen elmondok neki, méghozzá teljesen nyugodtan, ezzel az egész helyzettel kapcsolatban, de persze rögtön értetlenkedni kezd. Inkább eldőlök zakatoló fejjel az ágyon, na de csak megered nyelve, erre persze felé fordítom fejem, s mintha nem is értette volna meg, amit mondtam neki.. *
- Hogyne akarnék veled lenni. Csak ha kezdeményezek, elutasítasz. Jó, most már tiszta, hogy miért. De most komolyan. Ha tisztában vagy azzal, vagyis, állításod szerint csak egy trófea gyűjtő vagyok, te is oda akarsz tartozni? Egy ilyennek akarnád az első alkalmat? Inkább lennél hálás, hogy van eszem, és miattad nem megyek bele. * vágok vissza okosan, bár még mindig nyugodt vagyok, hiszen ha ebből sem fogja fel, hogy gyakorlatilag enki teszek szívességet, magamat meg csak szivatok ezzel az egésszel, hát akkor tényleg nem tudom, mennyi esze lehet. *
- Nem, Dora én nem ezt mondtam, értsd már meg. Aki itt ellentmondásos az nem én vagyok, hanem te. Gondold már végig.. * na jó, most kissé hevesebben reagálok, fel is ülök az ágyon, s kis ideig csak nézem, ahogy távozik, majd megrázva fejem, szitkozódva picit dobom le magamról a takarót, s máris, viszonylag gyors tempóban követem a folyosón, de mielőtt utól érhetném, már a fürdőben is van, minek ajtajánál állok meg, nem fogok bemenni, így hát csak megvárom, míg kijön, majd ha ez megvolt, el is kapom kezét, annyir azért nem sietős. *
- Figyelj, csak hallgass meg. * kérem halkan, ismét nyugodtan meresztve rá barna szemeimet, s ha hajlandó maradni, akkor bele is kezdek. * - Én nem tudom, soha nem történt még ilyen, de fontos vagy, érted? Akkor, mikor vissza mentem érted, akkor is őrültségnek tartottam, hogy megmentselek, majd kijössz magadtól. De ez most nem vicc, komolyan. És nem tudom, nem akarok játszani, veled valahogy nem, még ha ennyire azt érzed és ezen lovagolunk folyamatosan, akkor sem. * kis szünet, majd járkálásba kezdek, fel s alá. Nem, nem estem bele, erről szó sincs, egyszerűen csak túl közel kerültem hozzá, ami nagy hiba volt. *
- Én nem akarlak megbántani. Azt akarom, ha együtt akarsz velem lenni, akkor ne bánd meg, ne gondold azt, hogy csak trófea vagy, hogy csak kihasznállak, és ne érintsen rosszul az se, ha két nap múlva mássla látsz. És ne csak játék legyen, én úgy nem megyek bele ebbe az egészbe. Szóval remélem most már érted, hogy neked akarok jót és gyakorlatilag csak magam ellen beszéltem az utóbbi pár percben. * magyarázom kissé ingerültebben, fájó tekintettel pislogva felé. Ettől érthetőbben és korrektebben nem tudnék megnyilvánulni előtte, kész, ez van, ezt kell szeretni. Ha menni akar, menjen, egy fejcsóválás kíséretében kerülöm ki, s vetem be magam az egyik fotelba. Nem fogok utána menni, szaladjon el, ha jobban esik. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-14, 7:08 pm

- Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem mész bele, ha tényleg csak arra kellek... hogy hirtelen miért érdekel az, ha ezzel én megszívom. *nézek komolyan a szemeibe, majd végül felpattanok és szépen le is futok a fürdőbe, ahol hamar magamra veszem a ruháimat, de amint kiérek onnan, érzem kezemen a kezét, amit ha tudok, ki is rántok belőle, úgy hallgatom tovább szavait, előtte állva, nem téve semmit.*
- Ha azt akarod, hogy úgy legyek veled, hogy tudjam, ez nem játék, hanem komolyan érdekellek, ahogy te is engem, akkor se viselném el, ha pár nap múlva mással látlak. Hát nem érted? *lépek oda hozzá, ismét elég közel és nézek bele a szemeibe.*
- Én nem akarom azt, hogy mással is ilyen legyél, hogy mást érints úgy, ahogy engem vagy hogy mást is megcsókolj vagy... vagy ágyba vidd. Én azt akarom, hogy csak velem legyél ilyen és... és ezt én így nem fogom elfogadni, hogy egyszer én kellek, másszor meg más. *rázom meg a fejem, kezdek egyre jobban összezavarodni, de ennek így nem szabad tovább mennie, nem zúghatok bele Axelbe, ez nem lehet igaz.*
- Inkább hagyjuk egymást békén, az lesz a legjobb. Én próbáltam most is megfelelni, de ez se jó, semmi se jó, bármit teszek. Jobb lesz tényleg, ha máshoz kezdesz el vonzódni, engem pedig elfelejtesz, mert nekem ez így nem megy, nem akarok beléd szeretni. *és ezekkel a szavakkal fordulok meg és mintha egy apró könnycsepp akarna ismét kijönni, de nem hagyhatom neki, inkább csak futok, minél messzebb innen. Rendesen beleestem Axel hálójába és ezt nem fogom megengedni se neki, se magamnak, így bár kimondtam pár dolgot, nem érdekel, elnyomom magamban, lesz más az életemben, csak ne kelljen látnom, legalább egy jó ideig, amíg sikerül kissé elfelejtenem, mert hogy teljesen soha nem fogom, az is biztos. Nem is megyek most máshova, csak a révészhez, be a csónakba, hogy a szobámba juthassak végre...*

//fagy//

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-15, 12:09 am

//olvad//

- Nem akarom, hogy megszívd, jusson már el az agyadik.. ahj, nők. * hangomat már nem hallhatja, hiszen meglehetősen halkan reagálok, no meg csak azután sikerül mindezt kimondani, hogy elhagyta a szobácskát. Nem hagyhatom, hogy így menjen el, tehát hamar utána is megyek, bevárva odalent, s el is kapom kezét, félő, hogy máshogy itt hagyna, pedig ez most fontos, és legalább ezért hálás lehetne, hogy nem csinálom agyba.főbe a hülyeségeket.. persze hagyom, hagy vegye ki kezét az enyémből, nyilvánvaló, hogy ezek után nem fog hálásan hozzám bújni, pedig legalább egy köszit azért nyomhatna. De azért mégis elmondom, mi van idebent, nem kicsit vagyok összezavarodva én sem, és ez szavaimon is hallható. Amit válaszol, na, az kissé megdöbbent, tényleg velem akar lenni? Ez képtelenség. *
- Én nem tudok neked hűséget ígérni, és nem is akarok, én nem vagyok egy nyámnyila jófiú. Minek áltassalak téged, meg saját magam is? Ennek mi értelme van? Nem tudok lehorgonyozni senki mellett, inkább értékelnéd, hogy őszinte vagyok.. egyébként meg franc se tudja, miért akarsz ennyire engem, mikor alaphangon utáljuk egymást. * csattanok fel most már, mondjuk ez hülyeség, nem utálom, és valószínűleg ő sem engem.. de mindegy, legalább még egy ok, hogy magamra haragítsam és megértse, hogy nem fogom minden lépését lesni, én nem az a típus vagyok. Szépen, mint egy durcás kisgyerek, úgy foglalok helyet a kényelmes fotelban, s duzzogva, karjaimat mellkasom előtt keresztbe téve hallgatom szavait, melyek közül az utolsók mindennek ellenére késként érnek. *
- Jó, akkor hagyj békén, én sem foglak keresni, menekülj, hajrá. Járjuk a saját utunkat, és nehogy azt hidd, hogy én beléd szeretnék. Kezdeni is hülyeség volt pont veled. * dobom neki oda félvállról, s hiába tettetem, hogy enm érdekel, hogy elmegy, igenis érdekel. De nem szaladhatok mindig utána, nem is kell nekem ez az egész. Menjen csak, ha akar, egyszer rájön, hogy elcseszte. Én sem vagyok tökéletes, soha nem is állítottam, ahogy az előbb sem.. de ez vagyok én, ezt kell szeretni. Az ideg azért ott van bennem, magam sem értem, miért. Viszont ha itt hagy, nagy valószínűséggel motorra ülök, és elszáguldok valamerre, mindegy, milyen kimenetele lesz. *

Tárgy: Re: Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye 2011-01-15, 12:26 am

*Ahogy leérek a nappaliba, ismét elkap és beszélni kezd hozzám, de most már én se tudok csak úgy hallgatni, a szavak dőlni kezdenek belőlem, elég nagy tempóban és talán olyanokat is mondok, amiket nem kellene.*
- Tudod... örülök, hogy őszinte vagy, így legalább még tisztábban látom a dolgokat, de én nem tudlak utálni, sajnos ez van. *vonom meg vállaim, most már kidühöngtem magam, elmondtam mindent, amit szerettem volna és szavaim is halkabbak, mint amilyenek eddig voltam. Ő csak leül, majd eljátssza nekem a sértődöttet, én pedig csak hallgatom a szavait, amelyek oly rosszul érintenek, mintha késeket dobálnának a testembe. Mindegyik megsebez és én pedig vérezni kezdek... Főleg az utolsó szavak, most már nem is titkolom fájdalmamat, ahogy könnyeimet se. Bólintok párat, miközben letörlöm könnyeim, nem akarom, hogy ezt lássa.*
- Rendben, értelek... minden erre ment ki, hogy így okozz nekem fájdalmat. Gratulálok, tényleg... remekül csináltad, jobb vagy, mint én. Nem foglak többé zavarni. *nézek még a szemeibe és ezt veheti biztosnak is akár, mert most így is érzem. Nekem erre nincs szükségem és nem hittem volna, hogy ennyire fog bántani ez a dolog, de már nincs mit tenni, megtörtént, hagytam magam, pedig nem szabadott volna. Lassan fordulok meg és nem érzem szükségét annak, hogy továbbra is itt maradjak vele, túlságosan is megbántott, tehát csak elhagyom a házat és visszasétálok a révészhez, hogy onnan térhessek vissza az iskolába. Egyszer engedem meg valakinek, hogy lássa az érzékeny és kedves arcomat, nem pedig a rideget és akkor így járok, soha többé nem lehetek ilyen gyenge, ahogy a szüleim is mondták, a gyengeség fájdalmat szül...*

» Axel Knoxville
» Axel Knoxville
» Axel Knoxville
» Axel Knoxville szobája
» Axel Knoxville és karakterei