Sejtelmes folyosó

* Haragszik...Utál...Nem is akar látni...Talán már nem is gondol rám és másvalakije van... Ezek a gondolatok cikáznak a fejemen, miközben a révész lassú, komótos tempóban visz át a kastélyhoz, minek oka talán magam is lehetek, elég csúnya s eltorzult az arcom. Legszívesebben a képébe másznék, hogy mi a francot bámul, nem látott még agyongyepált embert? Mert bizony ezt látja, monoklikkal és friss sebekkel teli fejem és testem igen csak felhívom magamra a figyelmet. De nem érdekel...csak az jár a fejemben, hogy mi lehet vele... Tegnap tudtam baglyot küldeni hozzá, miben megírtam neki, hogy 4 körül megérkezem a Mysterioba és szeretném látni. De hogy honnan érkezem s hogy egyáltalán miért mentem el arról egy árva kukkot se. Bonyolult lenne papírra vetni, így remélhetőleg máig ezzel is beérte. Majd kiderül ha nem jön el...Amit nem szeretnék, mert forr a vérem már a gondolattól is, hogy lássam szépséges arcát s sárga szemeit, melyek vágyakozva tekintenek rám akárhányszor csak rám néz s nem villámokat szór.
Alig veszem észre, hogy megérkeztünk, nagy nehezen kimászok a csónakól és efelé veszem az irányt. Elég nehézkes a mozgásom, fáj minden porcikám, de még csak meg sem nyekkenek, az nem lenne hozzám méltó. Kemény, tökös csávó vagyok, egy kis veréstől nem esek össze.
Az épületen kíváncsian fürkésző tekinteteke botlok, de nem érdekelnek, kerítek egy Infaltusos diákot - ez eltart egy darabig, páran ledermedve ácsorognak ahogy hozzájuk szólok - de aztán sikerül egy kiscsajt kerítenek, ki kettessével szedi később a fokokat, hogy mire én a magam lassú tempójával felérjek, már értesítse Faith-et. Így is történik, jóval később utána érek fel, alakját már nem látom a folyosón, így lassan haladok a sötét folyosón, hiába rohannék nem tudok...Talán pár bordám is eltört...Ki tudja, nem érdekel, csak már minél előbb lássam egyetlen kis szerelmemet...*

* A pillanat melyre hetek óta vártam végre beteljesülni látszik, látom, ahogy nyílik a számomra tau klubhelyiség ajtaja és megpillantom Őt...Gyönyörű és szexi mint mindig, de az, hogy a karomba zárhassam és beszippanthassam ismerős illatát elmarad. Mi az hogy? Még szegény, elgyötört testem látványa sem hatja meg s tartózkodón megáll tőlem pár lépésnyire. Szívesem eddig is hevesen kalapált, de most, hogy regvest elutasításba ütközök, még erőteljesebben áramlik a vér ereimben.*
- Én is örülök, hogy látlak...* mondom szárazabban mint azt szerettem volna, persze őt is megértem, teljes mértéken, úgy is hihette, hogy szó nélkül elhagytam, bár ha hitt az érzéseimen s bennem, ennek még csak felmerülnie sem szabadott volna benne. Pár lépést teszek felé, de ő hátat fordít és a párkányhoz sétál. Lemondóan sóhajtok, szemeimet az övéibe mélyesztem.*
- Magyarázatot...* ismétlem meg felszólítását s elgondolkozó képen vágok, bár a történteken amúgy sem tudok változtatni.* Még mielőtt összejöttünk volt egy feladatom...Rég kaptam, talán még Jane-el voltam...de mindegy ez nem is fontos. Tudod ez egy ördögi kör...nincs kiszállás...Összejöttünk s minden más feledése merült csak Te léteztél számomra.* pillantok rá, mivel eddig a hideg talaj padlózatát bámultam. Láthatja, hogy bár tartom magam, de megvagyok törve, de előtte nincs titkom, így beszélek tovább.*
- A lánc legalja vagyok, otthon hiába enyém az utolsó szó, akiknek dolgozok egy senki vagyok. Nem szállítottam le azt, amire megbíztak, így egy megleckéztettek. Ennyi.* nem tudom mit akar még hallani, ilyen részletkérdés, hogy hol voltam és miért nem szóltam neki, hát az lehetetlen lett volna. Különben kértem volna segítséget.*
- Nem szeretsz már?* kérdezem egy kis idő után figyelmen kívül hagyva kis megjegyzését, mivel egyébként is tisztában vagyok. Több hete van rajtam ugyan az ruha, mi már nem is nevezhető annak s tele van csurrant-cseppent kis vérfoltjaimmal. Talán még szaglok is, de kit érdekel? Csak a válasza számít semmi más...*

* Fáj, hogy nem enged közel magáz, de nem tudok mit tenni, ismerem az én szépségemet, így addig bizonyára, míg nem szolgálok neki magyarázattal nem enged oda magához. Így röviden elmesélem mi történt, persze megért már engem félszavakból is, így nem kell ódákat zengenem arról, hol voltam, miért nézek ki úgy ahogy és a társai. Egy kérdés mégis felmerül benne, mit nincs okom megválaszolatlanul hagyni.*
- Keményebb dió, mint az anyag terjesztése, de már csináltam ilyet. Egy bizonyos márkájú és mennyiségű személygépkocsit kellett volna kezükre adni.* magyarán ellopni és leszállítani nekik valahogy, hogy hogy az az én dolgom lett volna, de vélhetőleg érti miről is van szó. Nem teljesítettem határidőre, ezért mondhatni elraboltak és egy általam nem ismert helyen fogvatartottak és napi szinten ütöttek, vertek ott ahol értek, hogy megtanuljam mi a dolgom.
Úgy tűnik egyenlőre beéri ennyivel a leányzó, ám bennem felmerül még egy fontos kérdés mire választ várok, mert hát nem kis időt töltöttünk távol egymástól akaratlanul s ki tudja mi minden történt ezalatt a lánnyal. Talán az érzései is megváltoztak.*
- Helyénvaló...nem úgy érzékelem.* felelem mialatt közelebb lép hozzám és Soraya is megjelenik, ki cseppet sem zavar.*
- Leginkább a mellkasom környékén.* felelek engedelmesen, azért nem vagyok mazoista, hogy kínozzam magam továbbra is. Szavaimat megérti, így oda cseppenti könnyét ahol fájlalom, így hamarosan a fájdalmam is mulandó lesz. A bizonytalanság azonban addig nem apad, míg meg nem fogja kezem és el nem indulunk a szükség szobája felé.*
- Nem válaszoltál a kérdésemre...* emlékeztetem, de haladok mellette s kezét is enyhén megszorítom, nem agresszióból hanem reménykedőn, kissé sürgetőn.*

//olvad//

*Míg mennek felfelé a lépcsőn, kérdezgeti a fiút, aki válaszol is, kiderül, hogy Írországból jött, kb. azóta, hogy a suli újra megnyitotta kapuit.*
-Nem is tudom...*Gondolkozik el egy pillanatra. Azért választotta ezt a sulit, mert elég jónak tűnt, és mert bármi jobb, mint otthon. Na de ezt csak nem mondhatja!*
-Hallottam róla egy ismerősömtől, hogy elég sok ideig volt használaton kívül, de újra megnyitották, és hogy nagyon jó iskola. Ezért. Semmi különös.*Persze tudja, hogy ez hazugság, de hát az vesse rá az első követ, aki még soha életében nem hazudott. Közben odaérnek az Inflatus ház klubhelyisége elé, és Mordred kimondja a jelszót, mire kinyílik az ajtó, és ők belépnek. Szép hely, jó lehet itt csak úgy ücsörögni, és nem csinálni semmit. Majd ezt is ki kell próbálnia.*
-Szép...*Mondja csak úgy magának, és néhány lépéssel beljebb megy, körülnézni alaposabban.*

*Selena látja Nath-en, hogy nem igazán szokott a nevére bókot kapni, de Selenának tetszik, ezért meg is jegyzi.*
-Szívesen.*Széles mosolyát elrejteni nem tudja, bár nem is akarja. De nem vigyorog sokáig, mint a tejbe tök, abba is hagyja néhány másodperc múlva. De Nath következő mondata kicsit érzékenyen érinti Selenát, elszomorodik.*
-Nem jöhettem volna velük, mivel meghaltak, amikor még kicsi voltam. Néhány hónapos.*Többet nem is akarja ezt a témát taglalni, csak azért mondta el, hogy megmagyarázza, mért nem tud hoppanálni a szüleivel.*
-Nagyon ajánlom, szuper hely. Ha elmész oda, talán vendégül is látlak.*Javasolja Nath-nek, miközben már fel is mennem a lépcsőn, és Selena következő mondatát félbehagyja.*
-Kíváncsi fáncsi. Nem jó dolog, mert ugye tudod, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik?*Az előbbi szomorúság el is tűnik az arcáról, és már jellegzetes félmosolyával és felhúzott szemöldökével tekint a fiúra.*
-Hát, ha akarod.*Ha Nath nem akar a leváltásáról beszélni, nem kell, így Selena is legyint, hogy nem érdekli az ám olyan sürgősen. Aztán elérnek egy démon szoborig, ami nagyon tetszik a lánynak, ezért végig is simít rajta. Azért arra is odafigyel, mikor Nath kimondja a jelszót.*
-Tulajdonképpen ez nagyon érdekes kérdés. Mikor tizenhat lettem, jött ez a levél, hogy fel vagyok véve, de fogalmam sincs, ki íratott be, bár biztos nem rossz szándékkal tette, hisz tök jó ez a suli. Legalábbis eddig.*Elgondolkodva végigsimít az arcán, és kicsit félrebillenti fejecskéjét. Aztán a homály eltűnik a szeméből, és ismét élénken néz Nath-re.*
-Te melyik hálóban vagy, ha esetleg keresnélek?*Érdeklődi meg pimasz mosollyal, persze csak szórakozik. De ki tudja, egyszer talán megnézheti belülről is Nath szobáját, mint egy jó ismerőse.*

*Krishana álmában sem remélte volna, hogy ilyen hamar túl jut a bemutatkozáson a háza vezetőjével és ráadásul még nem is mennek kastélynézegető túrára sem, egyből a ház klubhelyiségét veszik célba. Kissé furcsa figurának tűnne a férfi , ha a lány nem lenne úgy nevelve, ahogy. Nem szereti a fölös beszédet, sem a bájcsevegést és a túlzott nyájasságot sem, ezek egyáltalán nem az ő világához tartoznak. Hálát ad Merlinnek, hogy eddig ilyen a magiszter, reméli meghagyja ezen jó szokását és gyorsan lezavarja a lánnyal kapcsolatos ügyeit. Nem volt sok kedve a lánynak a társalgáshoz, de hát meg kéne tudnia még is, hogy mi és hol merre van, illetve mit lehet és mit nem. Mikor a férfi megválaszolta a kérdését nagyon meglepődött, úgy olvasta valahol, hogy nem lehet állatot tartani, de ez akor jó hír, így pajtását nem kell tovább mellőznie és még ma ír levelet a szüleinek, hogy küldjék el neki. Bár igaz nem fogja élvezni az utazást és meg kell majd békítenie, de ez nem lesz nehéz, legalábbis nagyon reméli.*
- A kneazle akkor tartható. *Mondja a lány a kérdésére kapott válasz alapján a megállapítását, majd figyelme a tanár további mondandójára irányul. Nem sokat tud az itteni szabályokról, így kíváncsian várta, hogy mik azok, de mikor kiderül, hogy szabad a kijárás a szája tátva marad, amit ha lehetséges nem láthat a tanár, mivel kissé lemarad mögötte, majd kissé gyorsított a léptein, hogy tovább figyelje, mikor ugyanis a cigire terelődött a szó rákérdezett a dologra.*
- Az iskolán belül tilos. *Ismételi el hangosan a férfi iménti szavait jól megnyomva a belül szót, és érdeklődve fürkészi a tanárt, hogy jól értette-e. Közben észreveszi amint a folyosón sok démonkép figyelő tekintetek fürkészik a két alakot, de a lányt nem különösebben érdekli, otthon volt ideje hozzá szokni már, alkalomattán talán valamelyik érdekesebb képpel társalog is, neki mindegy, hogy varázslót vagy démont ábrázol a kép, egyre megy. Végül megállnak egy démonszobor előtt, amiról kiderül, hogy a klubhelyiség örzője és egy jelszóval enged csak be. Miután eldarálja a tanár a jelszót, és belépnek a helyiségbe, majd a lány egyből letámadja az eddigi legfontosabb kérdésével.*
- Melyik szobában leszek? *Gyorsan venne már egy jó meleg fürdőt, elege van már ebből az ázott, sós talárból, és már szívesen ágyban is lenne.*

*Borzasztóan hosszú ideig tartott az ideút és megittam egy jó adag kávét is, hogy el ne aludjak, de most már nagyon idejét érzem annak, hogy járjak egyet. Nem, majd megvárom, amíg még kipakolok és alszok is, ez a beosztás is túl hosszúra sikerült azzal a szemrevaló magiszterrel, de most már ideje útra kelnem, hogy körbenézhessek és ha szerencsém van, még az elveszett bátyámra is rálelhetek. Igen, nem véletlenül kerültem ide és most, hogy már 16 éves vagyok, nekem is itt a helyem, neki pedig otthon, a családjával. Én még mindig nem tudom teljesen, hogy miért is került el tőlünk, de a lázadásom egyértelmű volt. Ahogy anyáék kijelentették, hogy van egy bátyám és azt, hogy ide jár, aranyvérű boszorkányként egyértelműen megindultam a Mysterio felé és még pár képet is kerítettem róla.*
~ Hmm...hmm... Inflatus ház és igen csak izmos, elég helyes srác, még jó, hogy ő a bátyám. Nem is lehet akármilyen, még szégyenbe hozna. ~ *vigyorodom el a gondolattól is, miközben átnézem ismét a papírokat, amelyeket magammal hoztam, majd össze is gyűröm, így rejtve el szűk, fekete nacim zsebébe, melyen egyébként egy ezüstös öv is megtalálható. És hogy honnan van ez az infom? Befolyásos a család és mivel elég sok ügyletbe belemásztam én is, idegesítve ezzel a drága jó apámat, így hát egyértelművé vált az is, hogy nekem is vannak ismerőseim.*
~ Ha minden igaz, ebben a toronyban van. A fene érti, hogy én miért nem ide kerültem. ~ *sóhajtok egy aprót, miközben szőkés-fehéres tincseimet is a helyére teszem és megigazítom egy cseppet az ezüst színű felsőmet is, mely most rajtam van. Nyakamban egyébként egy fekete nyaklánc található, kezeimen pedig szép kis karkötők. A körmeim amúgy feketére vannak festve, akár csak zöld szemeim is, tehát igen vagány ez az összeállítás, legalábbis szerintem, olyan, mint amilyen én magam is vagyok. *
- Na és most merre is? *fordulok körbe nagyjából a két démonszobor környékén, miközben azon vagyok, hogy megtaláljam a klubhelyiség környékét és le is cövekeljek ott, mert hogy még ma meg akarom ismerni Takítót, az is biztos. Na de a játékom is az, hiszen szeretek ilyen ocsmány játszadozásokat űzni az emberekkel és ez alól az én drága bátyám se kívétel, tehát nem fogja rögtön megtudni, hogy mi vérszerinti rokonok vagyunk, majd idővel, úgy izgalmasabb és érdekesebb is lesz ez az egész.*