Sejtelmes folyosó

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-19, 1:17 pm

//Olvad//

*Ha nem lenne ez a lány ki kéne találni, de ahhoz, hogy tökéletes legyen az őrültek házában kéne kezdeni a keresést és a szereplők válogatását. Örömmel öleli karjaiba a fiú az apró leányzót, aki bele is simul ölelésébe. Természetesen nem hagyja lezárulatlanul a témát, még a végén megúszni pirulás nélkül. A csücsörítős megjegyzésre, viszont kacagó roham tör ki a lányon. Arcát a fiú mellkasába fúrja, aki türelmesen várja, hogy véget érjen a zavar ezen megjelenése. A fura kérdés hallatán összevonja a szemöldökét, majd lepillant a kíváncsi arcra.*
- Miről beszélsz Tündérbogár? Miért haragudnék? Valami nincs benne a buksidban. *Neveti, ki a leányzót miközben kezével összekócolja az amúgy is rendezetlen tincseket.*
- Mire gondoltál, hogy erre a következtetésre jutottál? Ezért futottál el? Kár volt. Vártam rád. Órákat ültem e folyosó másik végén hátha megjelensz, de nem ezért elmentem, mert nem akartalak feszéjezni. *Bizony így történt, miután Illya csak úgy elrohant a bál éjszakája után.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-19, 1:28 pm

*Jó ideig vihog arcát elrejtve, mert elég cikis helyzetbe került és erről ő tehet ráadásul, de hát sosem lehet tudni, hogy mi jár a másik fejében, s ő nem akart abban a pillanatban szembesülni ezzel. Aztán rászánja magát, hogy kérdezzen, s bár nem a legmegfelelőbb kérdés, ő mégis így érzi jónak.*
-Hát...mit tudom én.
*Kissé fintorogva fogadja, hogy összekócolják, s fekete körmös kis praclijával hessegeti is a másik kezét, mint valami legyet, majd ismét a srácra emeli tekintetét, mely kivételesen nem kövül jéghideg szilárdságba, s ha most figyel a másik, olvasni lehet belőle.*
-Csak hát....nem tudtam, hogy te mit gondolsz...és nem akartam tudni rögtön.
*Maga sem tudja, hogy miért bökte ki ilyen egyszerűen az igazságot. Ritkán szokta ezt csak úgy, inkább a hazugságokba menekül, s jól bele is zavarodik azoknak hálójába. Most azonban nem akar, s bárhogy is sül el ez a dolog, nem akar ugyanolyan helyzetbe keveredni a hülyesége miatt, mint Péterrel. Többet ilyesmit nem akar elszúrni. Kissé zavartan próbálja folytatni motyogva, hisz kézenfekvő lenne ismét visszakérdezni.*
-Tudod elég nagy a fülem, és nem tudom, szereted e a nagyfülű lányokat... *piszkálgatja fülét, amely egyébként teljesen átlagos méretű, a visszakérdezgetést most el akarja kerülni, s magát egyébként se tartotta soha szépnek. Sovány, alacsony, gubancos a haja és nagyon fura feje van. Legalábbis őszerinte. Csendesen Ambrus mellkasának dönti a fejét, s elbambul a semmibe. Meglehetősen kínosan is érzi magát, s nem a legszebb gondolatok kavarognak fejében. Most már butának is érzi magát. A helyzet egyre jobb...*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-19, 1:52 pm

*Ez a kacaj… betölti a sejtelmes folyosó minden zugát és onnan visszahangzik. Szép hangja van a lánynak és jól áll neki a nevetés. Teljesen összezavarta az Inflás diáklány a fiú, mert még egy értelmes mondatot sem tud kibökni, de hát ez is volt a cél, hogy teljesen zavarba ejtse. Össze is kócolja a fekete tincseket, ezzel is jelezve, hogy mekkora káosz van abban a bukóban, amit ő annyira szeret. Enne természetesen egy cseppet sem örül a leányzó, de hadonászó kezeinek engedve abba hagyja a borzolást. Ezután ismét lepillant a karjában pihenő csodára. Tekintete most nagyon nyílt. Olyan, mint egy nyitott könyv, de talán pont ezért nem is olvas bele a fiú csak felületesen. Ez egy olyan könyv, ami értékes és addig tartja fent csodáját, amíg nem olvastál minden sort és ebben a pillanatban Ambrus nem akar mindent tudni csak érezni. Érezni akarja a lány testének melegét, testének súlyát a karjában, leheletét a bőrén, arca puhaságát a mellkasán.*
- Értem. Teljesen jogos. Én sem akarok mindent tudni. *Most. hogy már biztos benne, hogy nem ő rettentette el a lányt lezártnak tekinti a témát, hisz nem akarja még jobban zavarba hozni a fekete szépséget. *
- Egyáltalán nincs nagy füled. *Hajol közelebb, majd ezt a mondatot a fülébe súgja és megpuszilja a fülecskéjét.*
- Amúgy is. Kikérem magamnak. *Húzza ki magán büszkén a fiú visszaváltva az eredeti hangerőre, de hangja most sokkal melegebb cirógatóbb, hívogatóbb, mint bármikor máskor.*
- Nem a nagy fülű lányokat hanem Illya Imbecairwen-t szeretem. *Ismeri be hiszen már éppen itt az ideje és ha a leányzó megengedi akkor egy szájra puszit is kap.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-19, 2:07 pm

*Rendesen zavarba ejti őt Ambrus, s ez látszik is rajta, mint mindig, de azért a kócolás az már túlzás. Végül aztán kiböki, hogy miért is lépett le olyan sürgősen, s egy pillanatra felkuncog. A tudás hatalom és a tudás öl. Végül pillanatnyi zavarát szokás szerint hülyeséggel tolja odébb.*
-Én szeretném tudni a lasagne receptjét.
*Persze eddig is zöldségeket beszélt, pláne a nagy fülét illetőleg, s ahogy a másik az említett hallószervhez hajol, s megérzi leheletét, kellemesen megborzong, majd amikor a puszit is megkapja, kissé felkuncog lányos zavarában. Vidáman pillog a másikra, s ahogy szavait hallgatja, egy kis meghökkenés is kiütközik arcán. No nem mintha neki nem jelentene sokat a fiú, de mégis meglepi csak úgy ez a hirtelen vallomás. Ő azért ennyire nem volt bátor. Meglepett pislogások közepette érzi meg a srác ajkát a magáén, s viszonozva azt elvigyorodik.*
-Érdemes lett volna maradni a bálon.
*Tekintetét továbbra sem levéve a másikról, kényelmesen hozzábújik, így az megérezheti, hogy kissé bizony fázik a leányzó habár jelét nemigen szándékozna adni, azonban egy kissé remeg, s libabőrös, ahogy alig ruhában, mezítláb ácsorog a hideg folyosón.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-19, 2:48 pm

*Minden titokra fény derül, és úgy tűnik ez a remek alkalom arra, hogy ők ketten megbeszéljenek ezt azt. Megbeszélik a bálon bekövetkezett cuppanós puszit, majd a futást, ami nem más, mint menekülés a tény elől, de a lány helyzete teljesen érthető, főleg most, hogy ennyire zavarban van.*
- Imádom a lasagne-t. Esküszöm, hogy nagynénémnél senki sem csinálja jobban. Ha gondolod, elárulom neked a titkos összetevőt. *Most egy kicsi elhalkul a hangja, hogy senki ne hallja bár jelenleg senki nem tartózkodik a folyosón. Ezután ismét meglepő fordulat. Különleges lánynak nem is lehet egyszerű az élete, úgyhogy jobb, ha hozzá szokik a Finn leányzó. Meghitt beszélgetés és sugdolózás után egy vallomás lesz hallható még hozzá az, hogy Ambrus szereti. Az első reakció erre a meghökkenés, amire a fiú összevonja szemöldökét, mert ő azt hitte, hogy ez teljesen nyilvánvaló a lány számára, de bátorságát ez sem tántorítja el, sőt szavait igazolva még egy szájra puszit is nyom a lány szájára. Amin ajkuk összeér, Ambrus testén áram fut végig felmelegítve minden test részét. Azonnal többet akar a lányból, de tudja, hogy az nem lenne helyes és a lányt sem akarja csak úgy lerohanni, ezért hiába a késztetés.*
- Csak nem fázol? Teljesen elfeledkeztem arról milyen lengén vagy öltözve. *Dörzsöli meg közben a lány hátát.*
- Menny öltözz fel. Addig én, megvárlak vagy izé… akarom mondani ha akarod megvárlak, de ha mást akarsz csinálni nyugodtan menj csak nem fogok megsértődni. *Most a fiú pirul el, hisz nem akarja magához láncolni a lányt, mert tudja, hogy neki fontos a szabadság.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-20, 4:22 pm

* Azt hiszem, eljött az ideje végre annak is, hogy kicsit kiruccanjunk ebből a zord kastélyból kettecskén, pihenjünk egy darabig, lehetőleg még a vizsgák előtt. Mindkettőnkre húzós hónap vár, és hát sajnos a beígért hóforduló megünneplése is elmaradt, ami óta már jó pár másikat is be lehetett volna iktatni. Így még az este írtam egy levelet Dorának, hogy ma délután, olyan fél három körül jelenjen meg a klubhelyisége közelében. Mivel én már mindent elrendeztem ott, ahová megyünk, így nem igen kértem, hogy különösebb holmikat hozzon magával, bár azért azt burkoltan javasoltam, vastag holmira egészen biztos, hogy nem lesz szüksége ebben a pár napban. Viszont mivel itt most még elég hűvös van, így rajtam a szokásos kopottas farmer van, szétjárt tornacipőmmel. Felül egy fehér ujjatlan trikó, ami nem látszik most, mivel fekete, kapucnis pulcsimba is belebújtam, nehogy megfagyjak már itt idebent, ebben az ádáz hidegben. Pálcám egyik farzsebemből kandikál, csak úgy, mint tegnap, kezeim között pedig egy aprócska, kopottas kulcsot dobálok fel és le: ez lesz ma a zsupszkulcsunk. Nem esik nehezemre eltalálni a Nyugati toronyig, elég sokat járok erre már csak a kötelezők miatt is, na meg persze ez a vörös szépség is épp elég indok ahhoz, hogy erre ólálkodjak, szinte bármikor, ha látni szeretném. Ahogy felérek a Sejtelmes folyosóra, tudom már, hogy helyben vagyok, az egyik ablakhoz sétálok csak, fel is ülök gyors a párkányra, onnan figyelgetem a folyosót, hátha végre megpillantanám kedvesemet. Látszólag nem készültem rá erre az utazásra valami nagyon, gyakorlatilag viszont szinte az egész hetem erre ment rá, hogy mindent előkészítsek. Fütyörészve pislogok néha a folyosó irányába, néha pedig le a mélybe, így várakozom addig, amíg meg nem jelenik Dora. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-20, 4:38 pm

*A levelet természetesen már tegnap este megkaptam, így nem is voltam rest azon nyomban elkészíteni egy kicsinyke kézi bőröndöt, melybe a tértágító hatás miatt jó pár ruha belefért, amelyekre bizonyára majd szükségem lesz ez a kis utazás alatt. Annak idején elmaradt ez az egész, de hát Axel sentinel és mindkettőnknek tanulnia kell, így talán nem is meglepő az, hogy cseppet késve, de mégse elfelejtve pótoljuk be azt az ünneplést, hogy együtt vagyunk. Most viszont, hogy közelít az időpont, már az utolsó simításokat végzem magamon és a tükör elé lépve igazítom meg fekete sminkemet, mely nem túl durva, de mégis rám jellemző. végignézek magamon, a hosszú, fekete szoknyán, a bakancsokon, a fűzős felsőn, illetve a karjaimon végigsikló csipkés kesztyűkön, majd meg is állapítom magamban, hogy igen csak jól nézek ki. A nyakamba még egy pentagrammás medál is kerül, majd ez után vörös tincseimet is megigazgatom és végül útra indulok. Hajam ki van bontva, de most kissé hullámosan omlik végig a vállaimon, így takarva el a kezeimnek azon részét is, ahová nem jut el a kesztyű. Felkapom még a kicsinyke bőröndöt is, majd már itt se vagyok. A bakancsomban található a pálcám, tehát nem hagytam azt se itt, de a lényeg, hogy pillanatok alatt érkezem meg a klubhelyiséghez, majd sétálok ki a sejtelmes folyosóra is, ahol körbe is kémlelek szép szemeimmel, így szúrva ki Axelt. Furcsák vagyunk mi így együtt, én, a goth lány és ő, a laza fiú, tehát a stílusunk minden csak nem egyező, de ez engem nem zavar, már nem, hiszen beadtam neki a derekam és úgy döntöttünk, megpróbálkozunk együtt lenni és eddig remekül megy is, tehát elmosolyodva lépkedem oda hozzá.*
- Szia! *köszöntöm is aranyosan és nem maradok ám rideg, kis kezeim a derekára csúsznak, így ölelem hát át, majd pislogok fel rá és egy kis puszit is lehelek kívánatos ajkára. Nem csókolom még meg, nem támadom le azon nyomban, tehát miután ez megvolt, csak érdeklődve nézek bele szép szemeibe.*
- Bocsi a késésért, csak semmit se akartam ott hagyni. Na, hova megyünk? *kíváncsiskodom azon nyomban, hiszen tegnap este óta annyi mindenen gondolkodtam és végül magamban Olaszország mellett döntöttem, hiszen én is oda valósi vagyok és talán Axel ezzel lepne meg, de az is lehet, hogy tévedek...*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-20, 4:50 pm

* Nem szokásom a pontosság, de ez a leányzó bizony ezt is megérdemli, szóval időben érek oda a folyosóra, ahová kértem a találkát, s kényelembe is helyezem magam az egyik párkányon, addig tespedve ott, amíg meg nem látom végre kilibbenni klubhelyiségükből, ahová nekem sajnálatos módon nincs bejárásom. Le is csusszanok a párkányról, mosolyogva nézek végig rajta, karjaimat is széttárva picit, jelezve, hogy bizony kapni fog egy jókora ölelést a szépség, már ha elfogadja a gesztust őkelme. *
- Szia kicsim. * köszöntöm én is ezen szavakkal, hagyom is, hogy bújjon, így karjaim végül összezárulnak, de csak finoman körülötte, s bár én mohóbb vagyok jelen pillanatban, mégis elegendő egyelőre ez a kis puszi, mely viszonzásra is talál. Szavait hallva párszor simítok végig hátán, kezeim végül pedig derekán állapodnak meg, s vissza is támaszkodom eközben a párkányra, így azért mégiscsak kényelmesebb. *
- Nem késtél el kicsit sem, csak pár perce értem ide. Tudod, hogy milyen egy kényelmes alak vagyok. * vigyorgom rá pajkosan, és hát így is van ez, nem is tagadom a dolgot. Hallom viszont kíváncsiskodó kérdését is, ami cseppnyi fölénnyel tölt el, ismerem már és tudom is, hogy mennyire érdeklik a részletek, ám egyelőre nem fogom elárulni neki, olyan nagyon jól esik nézni, ahogy durcáskodik, már ha kapok ma ebből is egy kicsit. *
- Ne siess már annyira, aki kíváncsi, hamar megöregszik. De egyet elárulok, nem síelni megyünk. * koppintok orrára kedvesen, majd még közelebb hajolva hozzá pár szót hozzá fűzök még a dologhoz: * - Na meg amúgy is. Hol marad a jussom, kisasszony? * súgom ajkai elé mindezt, végül le is csapok vörös ajkaira, eleinte kissé érzékien indítva a csókot, de végül nyelvem már vad táncot jár az övével, picit hosszabb ideig, s kezeim is lecsusszantak idő közben a formás popóra. *
- Oké, most már mehetünk. Add a kezed! * távolodom el picit tőle, szint beleszédülve a csókba, majd egyik tenyerem nyújtom felé, amiben ott pihen az a kis kulcs. S ha ő is megérinti, akkor bizony mindketten érezni fogjuk azt az ismerős húzást, végül pedig egy teljesen más, remélem számára is ismeretlen helyen találjuk majd magunkat. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-20, 5:00 pm

*Sietnék én, de mégis azt akarom, hogy tökéletes legyen a megjelenésem, így hát amikor tökéletesen megfelel az összkép, már el is hagyom a szobám, illetve a klubhelyiséget is, így indulva meg a folyosón, ahol könnyedén kiszúrom páromat is. Egy gyors köszöntés, majd ahogy látom széttárt karjait, el se gondolkodom azon, hogy megöleljem-e, hiszen imádok a közelében lenni, most már nincs értelme ezt titkolnom és félni se félek attól, hogy elveszítem, hiszen eddig nagyon is megállta a helyét, tehát átölelem és fejem a nyakához is fúrom egy rövid időre, magamba szívva csodás illatát is, majd végül feltekintek rá, így barna szemeim szépen ragyognak fel, miközben egy puszi is elcsattan kettőnk között.*
- Hát most én is az voltam, de hát muszáj volt. *még mindig nem értem, hogy miért pont egy én fajta lány kell neki, aki annyira más mindenben, mint ő, de ezek a pajkos tekintetek, hát egyszerűen oda vagyok érte. Rögtön rá is kérdezek hát arra, hogy hová szándékozik elvinni, de amikor meghallom, hogy nem árulja el, csak annyit, hogy nem síelünk, bizony a durcázás édes jelei megjelennek arcomon, ahogy csak várta.*
- A síelést már kizártam, hiszen azt írtad, hogy nem kell meleg ruha. Bár... azért a télen elmennék ismét a Síparadicsomotokba, már csak az emlékek miatt is. *teszem még hozzá kedvesen, ezzel utalva is rá, hogy azért nem felejtettem ám el az ott történteket és meg is ismételném, ha úgy esik majd. Na de végül még kérne valamit, én pedig csak elfordítom a fejem tőle, így hát puha pofimat éri majd csókja.*
- Elveszett! Majd ha elárulod, hova viszel, megkapod. *pillantok most én rá féloldalasan, édes, huncut mosollyal, de nem hagyom ám, hogy csak úgy megcsókoljon, most játszom vele, úgy, ahogy ő régen én velem... Kezem viszont, ha kérve lesz, csak a másikéra teszem, így fogva meg a zsupszkulcsot is, tehát hamarosan elérkezik az ismerős érzés is, a pörgés-forgás, míg lábaink talajt nem érnek.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-30, 10:43 pm

*Nem vagyok ám lassú, szóval meg se váratom nagyon a kisasszonyt, így sétálok hát oda elé, szépen be is mutatkozva neki, majd jegyzem is meg, hogyha van valami kérdés, akkor csak ki vele, na meg azt is, hogy merre megyünk. *
- Oh, nagyon reméled? Ezt nem csak remélni kell Abigail, hanem tudni... csak nem félsz valamitől? A fekete mágiától, a kínzástól? Esetleg a halál okozásától? *vezetem be picit a Mysterio világába, kíváncsian figyelve arca minden apró rezdülését, így akarok rájönni arra, hogy vajon mi is erről az egészről a véleménye, hogy vajon tényleg ide való-e vagy mégsem. Inflás lett, tehát valami csak lehet a vérében, hogy ide került és talán nem csak az aranyvér... már ha egyáltalán aranyvérű. Na de váltunk, nem maradok le sokáig ezeknél a gondolatoknál, csak a bőrönd lebegni kezd, mi pedig elindulunk a lépcsőkön felfelé, miközben már mesél is a lány.*
- Nocsak, Roxfortos? És mégis hogy kerül egy Roxfortos ide, a Mysterioba? Én is angol vagyok, szóval tudom, hogy ott fehér mágiát okítanak, szóval, mesélj, miért is választottad a sötét oldalt? *el is mosolyodom, úgy érzem, talán most mégse lesz olyan nehéz ez az ismerkedős mizéria, végülis, annyira talán nem lesz zárkózott, ha meg mégis, a jeget akkor nem hiszem, hogy én fogom felolvasztani, majd valaki más, akinek több türelme van. Régen még nekem is volt, de most már ezer egy dolgom van, sentinelség, na meg azén Rózim... illetve a Demiennel való folytonos utazgatások. Csoda, hogy a vizsgákra tudok készülni egyáltalán. *
- Ez a nyugati főtorony folyosója, itt van jó pár hely, de mi a klubhelyiség felé tartunk. *mutatok körbe a folyosón, amint az utolsó lépcsőfokot is magam mögött hagytam, de aztán a leányzó már felőlem, azaz hát pontosabban rangom felől érdeklődik, így fordítom fejem felé, bár néha a fáklyák pislákoló fénye elvonja figyelmem.*
- A sentinelség azt jelenti, hogy ezek a diákok segítenek a magiszterüknek, odafigyelnek a ház összes diákjára, ha kérdésük van vagy bajba kerülnek és ha olyat tesznek, büntetni is lehet őket. Na de nincs kijárási tilalom, szóval ilyen szinten utánad biztosan nem fogok futkosni... *egy kis szünetet tartok, elgondolkodva azon, hogy mennyit is meséljek neki még erről az egészről.*
- Néhány ember ezt itt munkának fogja fel, de mivel a házunk magisztere, Demien Cornwlade egyben a nevelőapám és sokszor segített már nekem, így én egyértelműnek tartom, hogy mellette álljak. Szóval ez nálam ilyen dolog. *vonogatom meg vállaimat is, én aztán nem nyavalygok a szabadidő hiánya végett, nem vagyok már kisfiú.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-11-30, 11:16 pm

*Nem kis mértékben ütközik meg a sentinel feltevésén. Vigyorogva, plafonig szaladt szemöldökökkel fordítja felé a tekintetét.*
-Félek? Ehhh… *Rövid ideig még elnevetgél magában aztán Nathanielt is felvilágosítja.*
-Tényleg, pont emiatt vagyok itt. Sajnos… A Roxfortban észre vették, hogy az érdeklődési köröm nem igazán a kívánt irányba tart. Arra jutottak, hogy mindenkinek jobb, hogyha megakadályoznak abban, hogy ezentúl mágiát használjak. Hát nem sikerült. *Újra kijön rajta az az eufória, ami pár hete uralkodott rajta, újra átélve a tragédia közeli történéseket, majd az utána következő, a lány számára csodát.*
-Sosem tudtam neki ellenállni… Többet akarok tudni. Még most is. Ahogy egyre többet olvasok, olyan, mintha egyre jobban a kezembe kerülne az irányítás. *Teszi még hozzá az őt motiváló érzéseket.*
-És itt úgy tudom kevésbé vagyunk lekorlátozva. Nem? *Szerencse, hogy a Mysterio felvételi értesítője időben megjött. Ha csak pár napot késik, már nem lett volna mivel varázsolni… Ebből következik, hogy a lány nem a legtörvényesebb személy, de véleménye szerint itt senki nem az, sőt, még csak maga az iskola sem. Még a hátralevő úton Abigail reményei szerint Nathaniel helyesel az állítására és elcsöppentget egy-két infót az itteni életről ezzel kapcsolatban.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-12-10, 2:33 pm

//Olvad Ambrussal//

*A lányka kissé zavartan megvakarja tarkóját. Ő is szereti ugyan a lasagne-t, viszont konyhatündérnek nem lehetne nevezni, inkább konyhagyilkosnak. Hát ez az, amit viszont Ambrusnak kell megszokni. Illya nem tud összefüggően és értelmesen beszélni, ha zavarban van és minden mond, ami csak eszébe jut.*
-Ömm…azt nem mondtam, hogy meg is tudom csinálni.
*Még jobban elvörösödik, mint eddig ami talán lehetetlen, de neki mégis sikerül, pláne amikor Ambrus szerelmet is vall. A meglepődés ellenére a szavak hallatán melegség önti el a lánykát, s szinte kiugrik a bőréből örömében, amikor a másik ajkait is megérzi. Annak már kevésbé örül, hogy igen hamar lebukik, hogy fázik, melyért a hideg padló okolható. Nagy szemekkel felpillant Ambrusra, majd mosolyogva megrázza fejét és előhúzza pálcáját.*
-Van erre egyszerűbb módszer is. *suhint egyet a pálcával, majd elkiáltja magát.*
-Invito Bakancs!
*Néhány pillanat múlva halt suhogás hallatszik és fel is bukkan az említett lábbeli, melyet a leányzó el is kap egy elegáns mozdulattal, majd pedig felhúzza pirinyó lábaira.*
-Így már jobb. *mosolyodik el, majd visszabújik a magyar fiú karjaiba, ahol igencsak komfortosan érzi magát.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-12-10, 2:57 pm

*Ambrus otthon van a konyhában bár főztjei nem méltók egy mesterszakács segédjéhez sem, de azért ehetők. Nagybátyja, amikor beteg volt nem neki kellett ápolni arról gondoskodtak a cselédek, de nagynénjénél más volt a helyzet. Ott nem nyüzsgött szolga sereg és az ugyan apró területen, de annál magasabb házban mindent a fitt idősödő hölgy csinált, aki rajongott a konyhaművészetért így elleshetett pár dolgot.*
- Nem is feltételeztem ilyet. *Cukkolja a leányzót, hisz ez nem maradhat el, mert akkor elveszti gyönyörű cékla színét. Mindig úgy lett nevelve a keresztény fiúcska, hogy csak az igazat mondja és beszéljen az érzéseiről, mert az isten ajándéka, ezért is tárja ki a szívét a gyönyörű Illyának, ami kicsi meglepi a leányzót, de ennél többet nem árul el, ami kicsit idegesíti a fiút, de erről nem tesz megjegyzést, mert nem tartja helyesnek, helyette megdörzsöli a didergő lány hátát.*
- Frappáns megoldás, de rendkívül praktikus. *Gyorsan bele is bújtatja apró lábfejét, a hatalmas bakancsba. Igaz, hogy a lány megjelenése még mindig szétszórt, haja kócos és félig meddig pizsibe van, de legalább cipő van a lábán.*
- Nem igazán tudom, mennyivel vagyunk előrébb, de ha neked így jó. *Nyom egy puszit a lány homlokára, már ha Illya megengedi.*
- Mit szólnál akkor, ha ebédelnénk? Talán még a lasagne receptét is elsajátíthatod. *Öleli meg ismét a Finn leányzót, aki úgy tűnik előszeretettel bújuk bele az ölelésbe.* ~Vajon ő is így érez?~ *Szökik be a kisördög gonosz mondata, amit Ambrus azonnal el is hesseget, majd ha megegyeztek elindulnak a konyha felé, ahol főznek valami finomat és meleget.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-12-10, 3:09 pm

*Kissé megütközve pillant a fiúra, majd méltatlankodva hasbaböki. Az egy dolog, hogy nem tud főzni, de ezért nem illik cikizni valakit. Sose háziasszonynak készült.*
-Hééé!
*A jó kis törődő Ambrus még azt sem téveszti szem elől, hogy a lányka kissé fázik, legalábbis ami a patáit illeti, de ú nem mozdul. Ha már varázsló, akkor élni kell vele, így inkább magához "invitálja" a lábbeliket és fel is húzza, majd a másikra pillant.*
-Csak a lábam fázott. Hideg a kő. *magyarázza végül, mert úgy sejti ez volt az, amit nem értett, majd ismét odabújik hozzá, mert az olyan jó. A fiú szavaira azonnal felkapja fejét és széles vigyor terül el arcán. Imád enni, ezt mindenki tudja. Amikor már ő maga is azt hiszi, hogy tele van, még akkor is tud enni.*
-Kaja? Bármikor!
*Ezzel ő tervei szerint el is indul a másikkal, továbbra sem eresztve el őt, ennek következményeképp és a kikötött bakancsa segítségével majdnem hasra is esik a lépcsőn, majd kicsit zavartan körbepislog.*
-Ö...jól vagyok! Csak...bukfencezni akartam! És pocsék kifogásaim vannak. *neveti el magát saját szavai hallatán és visszahúzódik a sráchoz. Nemigen akarja őt elereszteni, habár hosszú időbe fog telni, mire ő ezt ki is teregeti. Egyelőre próbál nem sebezhető lenni.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2011-12-10, 3:47 pm

*Természetese Illya nem adja magát egykönnyen ezért is kap a fiú egy hasba bökést, amit mosollyal az arcán fogad is a lánytól.*
- Csak nem tagadod? *Pillant rá kérdő tekintettel, majd a lány oldalát kezdi el finoman csipkedni, hogy ez még véletlenül se tudjon egy percig egy helyben maradni, de ez nem tart sokáig, mert Illyának fel kell öltöznie, hisz mezítláb áll a hideg márványpadlón, ami így hosszú távon igen csak áthűtötte szegényt.*
- Szóval akkor most már nem is zavar, hogy úgy nézel ki, mint egy alvajáró? *Lehet erről menet közben elfeledkezett, pedig az elején még pirult az öltözéke miatt. Igazából Ambrust nem zavarja, hogy a lány így néz ki, sőt aranyosnak tartja, csak nem akarja, hogy kellemetlenkednie kelljen.*
- Ezen meg sem lepődöm. Hogy is mondtad? A gyomrodon át vezet az út? Hát akkor arra megyek. *Most, hogy megbeszélték el is indulnak a konyha felé, ahol Ambrus megfogja főzni az olasz ételt, amiről beszéltek, de alig, hogy elindulnak Illya megbotlik. Természetesen a fiú azonnal szorosabban fogta a finn lányt, hogy az ismét biztosan állhasson a lábán.*
- Persze egyenesen le a lépcsőn. Tény, hogy rá érek és meglátogatnálak minden nap a gyógyító rezidencián, de ne ezért törd össze magad. *Megrázza a cruos diák a fejét, majd leguggol és beköti, mind a két csizmát mielőtt a lány végképp összetöri magát.*
- Most már legalább a fűző miatt nem esel el. *Ezzel vissza is lép a lány mögé, majd kezével Illya térde alá nyúlva felemeli, és a kezébe kapja. A lány maximum már csak a karjában tiltakozhat, de ha ez így van Ambrus azonnal le is rakja.*
- Remélhetőleg most már biztonságban eljutunk a konyháig. *Ezzel meg is indul remélhetőleg Illyaval a kezében.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-01-23, 3:30 pm

*Mikor megérkezik a már távolabbról megfigyelt lány elé, észre veszi ám a bemutatkozását követően létre jött meglepetést, de nem teszi szóvá csupán csak mosolyán látható, hogy többet lát mint ami a felszínen van. A beszélgetés azonban hamar elkezdődik, hiszen fontos hogy az ember jó benyomást keltsen a másikban.*
-Rendben, akkor ez esetben megmutatom a szobáját Aideen. Érdekes név..*teszi hozzá elgondolkozóan, miközben tekintete állja, a másikét. Soha nem zavarta ha a szemébe néznek, hiszen sok mindent meg lehet látni ezeken a "lélektükrökön" keresztül. A kifejezésre azonban a halvány mosoly egy pillanatra szélesebb lesz, bár hamar eltűnik a jól rendezett arcizmok között.*
-Nincs semmi amiért haragudnom kéne. És higgye el, igazából nem vagyok olyan fiatal mint amit a külsőm mutat. De megértem a meglepettségét.*feleli nyugodt hangon, végül aztán kezét üdvözlésre emeli, ám érzékelhető hogy a lány nem pont ilyesmire számított. Bizonyára jó okítást kaphatott, így nem is meglepő ez, bár a magiszter emlékezetei szerint mára már kevesen tartják magukat a régi korokban is elismert megszokott normákhoz, minthogy egy nőt kézcsókkal illik köszönteni. Ez talán csak néhány aranyvérű köreiben bevett szokás.*
-Ahogy érzékelem meglepően jó neveltetésben volt része. Köreinkben csupán csak néhányan vannak hasonló cipőben..*mondja derűs de mégis vissza fogott hangon, miközben elmondja, hogy miért is jött, ám a lány válaszára fejét oldalra dönti miközben lassan megfordul a lépcső felé, de tekintetét továbbra is Aideenen tartja.*
-Nem mondhatom, hogy feltartana, bár tény hogy jócskán akad elintézni valóm, de ha valamikor úgy érzi szeretne megtudni pár dolgot, ami hosszabb elbeszélgetést igényel, felkereshet nyugodtan. Az északii toronyban általában megtalál..*feleli kimért hangon, s nemsokára el is indulnak a hálókörlet felé. A férfi természetesen nyugodt tempóban halad, felfele a lépcsőn, míg meg nem érkeznek a sejtelmes folyosóra, is ami bár sötét, s kissé félelmetes a rájuk leselkedő képek miatt, de félni egyáltalán nincs oka a lánynak.*
-Örülök, ha így érzi, akkor gondolom az ilyesmi se fogja zavarni? Kissé kíváncsiak, és bár küllemük nem a legmegnyerőbb de nem fognak bosszúságot okozni önnek erről kezeskedem..*mondja felfelé pislantva a képekre, amolyan jelzésül végül érdeklődő tekintettel hallgatja a lány kérdését is.*
-Látom, van bátorsága kérdezni. Tőlem jelenleg ebben az évben semmit, én harmadikban tanítok, elsőbe és másodikban tanársegédek veszik át a helyünket, akik segítenek majd magának is eltanulni a különböző varázslatokat. Nem kell attól tartania hogy minőségileg rosszabbat kapna, mint ha én vagy valamely más magiszter tanítaná..*feleli nyugodt félmosollyal, miközben el is érnek ahhoz a fura ajtóhoz amit a démonszobor véd.*
-Mondja csak feszült?*kérdezi hirtelen, de ugyancsak nyugodt, s nem szigorú hangon a férfi, hiszen észre vehető a lányon hogy meg akar felelni. Végül aztán az ajtó fele mutat.*
-Az ajtón keresztül juthatunk el a klubhelyiségünkbe. Most a nyugati toronyban vagyunk, és itt találhatóak a hálókörletek is. Az ajtón csak a házunkbeliek léphetnek be, és nekik is kell egy jelszót ismerniük. A jelszó nem más mint a Mortis... Próbálja ki...*engedi előre a másikat, had tegyen próbát ő az ajtóval.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-01-23, 3:44 pm

*Nem lep meg, hogy tisztában van a nevemmel, de mégse szeretném, hogy máris a vezetéknevemen szólítson, legalább itt hívjanak a normális nevemen, így kérem meg erre a magisztert, de amikor rátér arra, hogy különös név, csak elmosolyodom hirtelen, de aztán már el is tűntetem ezt az arckifejezést.*
- Kelta név. A családomnak elég hosszúra nyúlik vissza a múltja... *nem kezdek el áradozni a régi korokról, amikor még minket is papnőknek vagy druidáknak hívtak, hanem inkább csak egy megállapítást teszek, mely a férfi korára utal, de a válasza most már nem lep meg, csak aprót biccentek, jelezve, hogy értem a szavait és mivel kezet óhajt fogni velem, így egy kis szünet után kézcsókra emelem kis kacsóm, de aztán kapcsolok, hogy nem így kellene, ő ezek szerint már modernebben gondolkodik, mint én, tehát kezet fogok vele egy rövid ideig és már hallom is a szavait.*
- Ez nálunk természetes... *kezdek bele, de amikor meghallom, hogy itt nem túl sokan viselkednek hozzám hasonlóan, kissé meglepődöm, nem is tudnám már titkolni.* - Ezt hogy érti? Muglik szülőttei is járnak ide? Nem csak a különlegesek, akiknek családaik már régóta meg vannak áldva a varázslás képességével? *teszem fel a nagy kérdést, mert bár nem vetem meg a másfajta embereket, csak egyszerűen nem ismerem őket. Nem tudom, miként kell majd hozzájuk állnom, de idővel majd ki fog derülni bizonyára. Viszont bár a szobám is érdekel, inkább körbenéznék a kastélyban, de ahogy hallom, nem ér most rá engem vezetni, mely picit elszomorít, de megértem ezt is, nincs úgyse más választásom.*
- Rendben! *majd ha lesz rá bátorságom, akkor megkeresem, de egyenlőre nem sietem el a dolgot, így sétálunk fel egy újabb folyosóra, mely sötét és a festmények se túl barátságosak, engem mégse idegenítenek el, így nézegetem őket útközben, de Demien is rákérdez azért a dologra.*
- Nem zavarnak, nálunk is vannak festmények. *mesélem a férfinek és már rá is kérdezek a tanításra, mivel tanulni jöttem ide, de a válasza most már elszomorít. Ezek szerint nem örülhetek annak, hogy ő fog tanítani, hanem csak bizonyos diákok óráira ülhetek be.*
- Én ebben azért nem vagyok biztos... Nem a diákoktól akarok tanulni, nem azért jöttem ide. *tekintetem végigsiklik a hosszú folyosón, nem is figyelve most arra, hogy esetleg bántóak lehettek szavaim, csak akkor kapom ismét felé a fejem, amikor már az állapotomról kérdez.*
- Nem sok helyen jártam életemben, egyedül pedig most vagyok először valahol. Egyértelmű, hogy még új a számomra. *nem titok, hogy burokban éltem és királynőként vigyáztak rám és viselkedtek is velem, de nem lesz egyszerű belerázódni ebbe az életbe, de menni fog. Egy ajtóhoz érkezünk, mely előtt egy démonszobor található, amit szépen meg is nézek magamnak és közben az instrukciókat hallgatom.*
- Mortis! *ejtem ki a varázsigét és ha minden igaz, az ajtó ki is fog nyílni előttünk, így sétálok hát előre, majd nézek is körbe a tágas helységben. Tetszik, nem is picit, tehát ezüstös tekintetemen is látszik a csillogás, hogy nem csalódtam.*
- Merre lesz a szobám? *fordulok végül a férfi irányába, egy kis időre ismét elidőzve arcán. Akkor is különös, hogy egy ilyen erős varázsló, mint ő, így nézzen ki, ennyire fiatalon. Vajon a többi magiszter is hasonló korosztályú?*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-02-15, 12:14 am

*Nem bánom, hogy a csókunkban vadság is van, imádom őt, úgy, ahogyan van, így hát elmosolyodom és a kis megjegyzésére a válaszom se maradhat el természetesen.*
- Élvezem is, de attól még valamikor muszáj tanulnom, te pedig nem voltál a szobádban. *jelzem is felé, tehát nem is tudtam volna vele lenni. Viszont Rose már mesélni is kezd, így hallgatom kíváncsian szavait és nem is vagyok rest megjegyezni, hogy a szőrmókkal volt egészen idáig, a helyett, hogy esetleg velem lett volna.*
- A vérfarkasod is tud rád vigyázni és veled futni is, akár más alakban is. *kacsintok rá, de azért szavait megrágom magamnak, majd cseppet megköszörülöm idő közben kiszáradt torkomat és úgy nézek bele még mélyebben a lány szemeibe.*
- Viccet félretéve, nagyon zavarnak ezek a vámpírok a környéken. Mindenhol érzem a szagukat, még a diákokon is. *Rose-al még nem beszéltünk eddig ezekről a lényekről, de most szóba kerül, mert nem tudom már nem figyelembe venni őket. Na de ideje lenne picit vele is foglalkoznom, így küldöm hát el fürdeni, majd ezek után már meg is indulhatnánk valamerre. Viszont még egy kis hátsó paskolás következik és végül egy apró beszólás még, mielőtt eltűnne szemeim elől.*
- Csak nehogy valamelyiknek baja essen. *teszem még hozzá, majd ez után már türelmesen várakozok is, de idő közben felkelve az ablakhoz lépek, hogy onnan tekintsek ki a csodás tájra, az óceánra, na meg a havazásra, mivel ismét elkezdett szállingózni a hó. Viszont az illatot ismét megérzem, na meg a kopogó léptek is elárulják a lánykát, így fordulok meg és hordozom is végig rajta tekintetem.*
- Hmm, ez már mindjárt más. *és már ott is termek, felkapva őt ölembe és meg is forgatom párszor a csodaszép teremtést, hogy egy hosszú csókot adhassak még neki. *
- Miért, így nem vagyok elég jó? *kérdezem nevetve, de aztán leteszem pehely súlyú terhemet és már jegyzeteimet felkapva indulok meg felfelé, ahol azok asztalomra kerülnek, kezembe pedig egy kis pénz és végül fekete bőrkabátom, amit menet közben magamra húzok és már ismét Rose mellett vagyok. Kis kezét elkapva kulcsolom ujjaim az övére, majd húzom is ki a klubhelyiségből.*
- Ezek szerint Seolra megyünk. És ott hová akar menni a kisasszony? *kérdezem meg vidáman, de picit közelebb is húzom magamhoz, érezni akarom egész lényét, hogy az enyém és velem van, nem pedig ismét azzal a szőrmókkal vagy mással.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-02-15, 12:30 am

* Csak megcsóválom fejem megjegyzésére, én se lehetek mindig ott, ahol szeretné, nekem is kell egy kis kikapcsolódás, így ecsetelem hát a futást, és akadok fenn viccesen szőrmókos monológján, és hát nem is ő lenne, ha nem hozakodna elő saját magával. *
- Tudom-tudom, majd legközelebb együtt megyünk, oké? * búgom megadóan fülébe, egy kis puszit is lehelve nyakára, tovább nyomkodva még kicsit, de ahogy újból beszélni kezd, csak egy apróbb szusszanás a reakcióm, más is aggaszt engem, nem csak a vámpírok, de ezt ő is nagyon jól tudja. *
- Pedig itt vannak és itt is lesznek, tudod jól. De én vigyázok magamra, ígérem! Még egyel sem találkoztam szerencsére, és nem is akarok. Ha pedig mégis.. nem fogom magam olyan könnyen hagyni. * nézek most szemeibe én is, tudhatja, hogy nem viccelek, s bár kalandvágyam még mindig nem csappant, de sokkal higgadtabb vagyok már ilyen téren, szóval óvatosabb is lettem. Gázos a téma, de erről is beszélnünk kell ugyebár, viszont egy véleményen vagyunk a zuhanyt illetően, így kelek fel mellőle végül, még diskurálva egyet a famulusokról, de csak feltalálok szobámba, ahonnan idővel vissza is térek, nem is túlságosan soká, s mutatom is meg magam neki aranyosan, mire ő csak közelebb kerülve hozzám kap fel, én pedig egy sikkantós kacagással fonom körbe karjaimmal nyakát, s tapadok ajkaira az enyémekkel, amibe egyszerűen bele is borzongok, már ami a hosszas csókot illeti. De sarkaim végül koppannak a padlózaton, és öltözésre sarkallva csóválom meg fejem megjegyzésére. *
- Na sipirc! * kuncogok fejcsóválva továbbra is, s nem telik bele pár perc, míg egyedül téblábolok idelent, hamarosan újból itt van ő is, és máris kézen fogva indulunk meg, hogy elhagyjuk tornyunkat. Kérdésére csak hetykén vonom meg vállam, s bújok én is közelebb hozzá, de úgy konkrét célom nincsen, egy helyet viszont elkerülnék. *
- A fogadóba nincs sok kedvem menni, a napokban este volt valami balhé.. hallottad? * pillantok fel rá, miközben már lefelé haladunk az aula irányába, mert hogy a fülembe jutottak dolgok, de hát.. már sehol sem lehetünk biztonságba, jobban belegondolva. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-03-08, 12:02 am

*Nincs túl sok kedvem most ehhez az egészhez, de mégis itt vagyok, mert itt kell lennem. Tehát már fogadom is ezt a fiút, kinek a nevét az istenért sem sikerül megjegyeznem, de aztán végül már kezet is foghatunk és csak meghallom, hogy is hívják. Furcsának tartom, olyan túl kifinomultnak, túlságosan urias ez a viselkedés. Ismerem ezt, annak idején a szüleim belém is hasonlót neveltek, de ők már halottak, az idők azóta változtak, minden más lett, ahogy én magam is. Egy kedves, illedelmes fiúból egy agresszív vadállat... De hát nem bánom, ez vagyok én, így kell elfogadnia annak, aki akar, aki pedig nem, az így járt.*
- Örvendek én is Mikael! *biccentek felé egy aprót, majd végül a cuccai felé tekintek, melyeket akár segíthetek is vinni, ha szükséges, de mint hallom, megoldja ő maga. Ez számomra is kedvezőbb, tehát végül meg is indulhatunk, így jelzem fejemmel, hogy a lépcsők felé kéne venni ám az irányt.*
- Természetesen mesélek, nem kell ettől tartanod. A házunk a nyugati főtoronyban található, ott van a klubhelyiség, azon belül pedig a szobák. Egymás házának ezen térségeibe nem tudunk bemenni, de ha érdekelnek a cruosok, őket délre keresd, az exosokat pedig keleten. Ha a magiszterekre van valamiért szükséged, akkor észak felé menjél, ott megtalálhatod őket. *egy rövid kis tájékoztató a helyről, de a szintekről most nem akarok mesélni, majd felfedezi ő az étkezőt, a termeket, az uszodát és minden mást is, ami esetleg érdekelheti a fiút. *
- Nem tudom, hogy mennyire vagy tájékozott, de a Mysterioban három magiszter van. A mi házvezetőnk Demien Remus Cornwlade, a Cruoris házat Sideris Valbraith vezeti, az Exortust pedig Lucius Benedict Fenris. *az utolsó név után köhintek egy picit, mivel gyűlölöm azt a férfit, de sajnos el kell viselnem. Na de ha követ engem Mikael, akkor idő közben elérjük a sejtelmes folyosókat, tehát a nyugati tornyot is, így tekintek hát oldalra.*
- A tanulmányokról tudsz valamit? Hogy milyen óráid lesznek elsőben, hasonlók? *nem akarok feleslegesen beszélni, hátha már utána nézett, ha pedig mégsem, akkor majd segítek neki egy kicsikét, de azért nem állok meg, haladok a démonszobor felé, mely egyenlőre még nem látszik a fáklyákkal szegélyezett úton.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-03-08, 12:45 am

*Figyelemmel hallgatom a szavait. Elhangzik olyan, aminek már korábban is utánanéztem, de összességében nézve hasznos választ ad. Egy jó pont, a felesleges locsogást kevésbé kultiválom. Kellemesebb lesz az út odafelé így, neki is, nekem is. Kicsit lazítok a kimért stílen, ez itt most nem a Royal Albert Hall, hanem a jövendőbeli otthonom, bármilyen furcsán hangzik ez még. Már az, hogy több emberrel kell megosztani az életterem szokatlan lesz. Nem aggódom, alkalmazkodni sosem esett nehezemre, de némi időbe bele fog telni, ebben biztos vagyok. Csak remélni merem, hogy a szerencse is a kezemre játszik és nem kell a napjaimat különösen elviselhetetlen emberekkel eltöltenem.
Nathaniel, így hívják, megjegyeztem, hála a terjedelmes családnak, annak, hogy az utolsó harmadági unokatestvérem nevét is tudnom kellett más tíz évesen, különösen jó arc-, és névmemóriám lett az évek folyamán. Tehát Nathaniel nem tűnt első látásra unszimpatikusnak, a viselkedése sem irritáló és eddig készségesen válaszolt a kérdéseimre.*
- Értem. *Szemöldököm óhatatlanul is megemelkedik egy leheletnyire, az ilyen árulkodó momentumok épp csak ki nem szúrják az ember szemét, mikor szembetalálkozik egy ilyennel. Nem kérdezek rá, nem vagyunk olyan viszonyban, hogy a hozzáállásának okát firtassam. Ráadásul sokakat kényelmetlenül érinthet, hogy olvassák a testbeszédüket. Holott ez természetes dolog, minden mozdulatunkkal jelzéseket adunk a külvilág felé, nem kéne, hogy meglepő legyen, ha valaki nem rohan el mellettük.*
- Igen, ezekkel már megismerkedtem, érdeklődve várom őket. *Elvégre tanulni jöttem elsősorban. A környezet változott némileg, a falakról figyelő tekintetek sokasága követ minket. Nem túl megnuygtató, de igazán meghatni sem tud. Ezek csak festmények.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-04-19, 10:47 pm

*Nem éppen a legjobb beszélgetőpartner, de emiatt nem kell a lánynak bűntudatot éreznie. Nagyon régen volt az amikor Sairus bárkivel is kedves volt, és valahogy nem arról híres hogy hajlamos lenne az ilyen ézések kimutatására. Szerencsére úgy tűnik a lány is érzi ezt, így a fiú csak komoran figyelve néha néha bólint a szavakra, majd elmondva hogy miért jött ide, feltett szándéka hogy fel is kíséri a lányt a szobájába. Ezzel együtemben megfordulva el is indul a lépcső felé, s kezével jelez felé, hogy kövesse. Reméli, hogy Ashi érti a jelzéseket mert ha nem, hát Sairus nem fog vissza fordulni.*
~Szerencsére csendeset kaptam ki, egy örökmozgó mindent kérdező vakarcs nagyon nem kell csak púp lenne a hátamon~*morog természetesen csak magában, de azért bebizonyítja hogy nem süket ő, na meg mert Ashi is normálisan kérdezi, azért válaszol a lánynak.*
-Jól. Legalábbis ha nem szeretsz kint éjszakázni egy hideg folyosón, vagy olyan helyre menni ahol bajod eshet, esetleg eltévedni akkor jól..*mondja komor hangján, de csak félig meddig emeli felé a pillantását, miközben a lépcsőről letérve egy sötét folyosóra érkeznek. A lánynak viszont azonnal szembe tűnhetnek a falon lógó groteszk kissé félelmetes képek főleg mert ezek a festmények mozognak, s mintha minden egyes gonosz szem őt figyelné. Sairus viszont nem tűnik úgy mint aki foglalkozna velük, csupán csak a tempót diktálva megy tovább az igencsak sötét folyosón.*
-A szobák a klubhelyiségből nyílnak, tehát először oda fogunk eljutni, a klubhelyiség pedig a mi házunk főtornyában található, ami nem más mint a Nyugati főtorony. Fontos megjegyezned mert a többi főtorony klubbhelyiségeibe nem teheted be a lábadat, csak az adott ház tagjai léphetnek be a saját klubhelyiségükbe. Amúgy honnan jöttél?*kérdezi lehet kissé mogorván miközben egyre közelebb kerülnek a bejárathoz, ami az előbb említett helyiségbe nyílna be. Azt azonban egy igencsak méretes démon szobor zárja el.*
-Mint mondtam csak Inflatusosok léphetnek be ide, azoknak is kell tudni a jelszót. A jelszó: Mortis jól jegyezd meg ha be akarsz lépni...*mondja ki a jelszót, s ezzel az ajtó ki is nyitódik az újonnan érkező előtt, aki már be is nézhet a klubhelyiségükbe.*
-Amúgy ha kíváncsi vagy valamire kérdezz..*teszi még hozzá, bár látszik arcán, hogy nem éppen kedvből csinálja, sokkal inkább valami más sötét oka lehet.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-04-19, 11:22 pm

*Sairus jeleit értelem szerint követem. Lehetőleg próbálok minél inkább nem útban lenni s akadályozni. Már csak azt kéne megtudni menyire tudnám úgy akadályozni hogy épp bőrrel mg is ússzam.*
~Áh... nem leszek ennyire vakmerő hisz csak most érkeztem nem kéne rögtön kinyíratnom magam. Sőt egyáltalán nem kéne... Azt hiszem jobban járok ha ebben maradok...~ *gondolom végig, s kicsit elmosolyodok saját hülyeségemen. Legalább okosan tettem hogy nem kóboroltam el... Letér a lépcsőről én meg követtem. Rögtön szembe tűnek a festmények mely nem ép kedves élőlényeket, s jeleneteket ábrázolnak.*
~Olyan érzésem van ,mit ha minden egyes festmény engem nézne... érdekes legalább ha egyszer kijövök nem leszek egyedül..., de nem bánnám ha kedvesebben is nézegetnének.~*A fiú elmondja hogy hol található a klubhelyiség, s hogy abból nyílnak az ajtók. Majd egy démon szoborhoz érünk. Elmondja a jelszót s csak utána válaszolok a kérdésére.*
-Nyugati főtorony, Mortis tiszta sor. London mellöl jöttem. Ha már te tudod hogy én honnan jöttem én is megtudhatom, hogy te honnan jöttél persze ha nem titok.* Mondom s közben körbe jár a szemem a klubhelyiségen, hová beléptünk. Nem igazán értem miért erőlteti az udvariságot ha egyáltalán nincs hozzá kedve. Bár még mindig jobb ha még ennyire sem foglalkozna velem.*
-Csak egy kérdésen. Nem tudod hogy mikor és mi lesz az első órám?*kérdezem, de kétlem, hogy tudná a választ.*
~De az még érdekelne miért kérdezed meg ha nem is szívesen válaszolnál rá.Vagy csak tényleg ennyire rossz ember ismerő lennék?* kérdezem és fürkészve figyelem Sairus hátát. Mintha oda lenne írva, s ki lehetne olvasni a válszt. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-04-27, 9:55 pm

*A kérdésre csupán csak finoman, éppen észre vehetően rántom meg a vállamat, hogy ez vicces beszólás akart e lenni vagy valódi sértést akart a fejemhez vágni nem tudom, de nem is igazán izgat, elvégre ő is csak egy munka ebben a kőrengetegben akinek akivel minél előbb végzek annál hamarabb leszek túl a dolgomon.*
-Ez is az is, de én inkább játékosnak vallom magam..*csupán csak ennyit felelek kimért hűvös hanggal. Valamiért fura ez a csaj, nem tűnik éppen hogy fogalmazzak? Olyannak mint mi? Fura lenne ezt mondani hiszen én se vagyok olyan mint a többiek ezt jól tudom. Viszont nem agyalok túl sokáig a dolgokon, nem hinném hogy túl sokat érne, hogy ezzel fárasszam gondolataimat, viszont miután bemutatkozok fura választ kapok, arcom viszont mit sem veszt a feszes, komor mondhatni jeges tartásából, csupán csak fél szemöldököm szökik fel egy pillanatra.*
-Hogy mi?*nem értem a mondatot, vagyis azt értem, de a szemében lévő fény amit látok korántsem azt jelenti, hogy gúnyos megszólalás akarna lenni részéről. Próbálná is meg átlépni azt a határt, Nymphadora mesélhetne neki hogy mikre vagyok képes, ha felhúznak, annak a szegény lánynak is felvágtam a torkát puszta kedvtelésből hogy tanulja meg ki vagyok ezzel a lánnyal még könnyebb lenne, ha adna rá okot.Nem kéne ennyire negatívnak lennem, de mint mondtam nem értek az emberekhez, ők se hozzám, és szerintem kölcsönösen nem is akarunk érteni. Inkább elmondom miért vagyok itt, legyünk minél hamarabb túl ezen s így indulok meg a lépcsőn egészen felfelé, míg el nem fordulok egy sötét folyosóra.*
-Olyanba ahol ha minden jól megy aludni fogsz, megjegyzem lesz társaságod is szóval ha magadnak való vagy az már a te bajod lesz..*szólok vissza kissé lehet nyersen, de még nem lépve át a "bunkó " határt, hiszen hangom mindvégig megőrzi nyugodt hűvösségét. A képek azonban figyelnek minket az utunkat, a lány ha nézi őket némely groteszk , sátáni kinézetű kifordított és egyben mégis valahol őrülten gyönyörű képek. Én már nem foglalkozok a bámészkodásukkal.*
-Gondolom nem lesz velük bajod ha már szerted a ronda dolgokat..*utalok a babára, hiszen elég ronda látványt nyújt legalábbis nekem, minden esetre nemsokára elérjük a klubhelyiség bejáratát amit viszont egy démon szobor áll el.*
-Ahhoz hogy eljussunk a szobákhoz a klubhelyiségünkön kell keresztül menni. Ide csak a mi házunk diákjai léphetnek be, ők is csak akkor ha tudják a jelszót, ami nem más mint a Mortis..*jelentése halál de ezt nem teszem hozzá inkább csak belpek a kinyíló ajtón picit várva hogy a lány is szétnézhessen.*
-Egyébként honnan jöttél?*teszem fel a kérdést, hogy ne tűnjek már tényleg úgy mint egy lakáj, már én is undorodom ettől.*

Vendég

*A beszólás nem tartozik a stílusjegyei közé, legalábbis azon stílusjegyek sorába, melyeket használni is szokott. Attól kifinomultabb nevelést kapott... vagy éppenséggel sokkal durvábban fejezné ki magát, ha gondja van, de nem beszólással. A válaszra egykedvűen megrántja a vállát jelezvén, hogy maga a válasz még annyira sem érdekelte, mint a kérdés feltétele előtt. Ha furcsának tűnik, az valószínűleg az őrült aurájának tudható be, mely körbelengi, mint egy jótékony fátyol. A visszakérdezésre megrebbennek a szempillái: fél millimétert le, fél millimétert fel.*
-Olyan vagy, mint egy varjú. *szemei dülledten, áhitatosan néznek ismét végig feje ütemes mozgásával együtt Sairus egész testén. A szemidegei nem igazán működnek, de ezt a fiúnak nincs honnan tudnia.*
-A varjú csodálatos madár. Kikaparhatja a szemed, hűséges lehet, sunyi, ravaszkodó, hazug. Te.... hasonlítasz rá. A varjak utálnak mindent.... De neked csak a külsőd varjas. *ismételten vállat von, s az előbbi közönyösségét engedi vissza az áhitat helyébe. Csendesen halad Sairus mögött, kormányozza a holmiját, közben pedig össze-vissza forog, mintha egy vidámparkban időzne legalább. Egyes képeket még meg is érint, végighúzza az ujjukat rajtuk, már ha lehet. Kíváncsi rá, hogy a lakók méltatlankodnak-e rajta, netán harapnak vagy még rosszabb? Visítana az örömtől, ha valami érdekesbe akadna itt.*
-A társaság nem gond... amíg van egy kötél is... *révedező, nosztalgikus mosoly fut szét az arcán. Nem felejtette még el Sofia megdöbbent, szederjes arcát, amint fojtogatta ez előtt két évvel. Igazi élvezet volt, kár hogy most olyan nyugodt, hogy még azt is háromszor meggondolná, kezet emeljen-e a szobatársnőire. Azonban mindenféle gondolatot kiráz a fejéből, mikor Giselle-t negatív megszólalás éri. Az arca elváltozik, a düh teljes szélességében kiül rá.*
-Úgy bántsd Giselle-t, hogy beléd vágom az első kést, ami a kezembe fog akadni. Egy vajkenővel dekorálom szét a torkod, ha sértegeted az ÉN Giselle-em. *sziszegi halkan, dühtől szikrázó szemekkel. Ütni, harapni, karmolni, ellenállni még mindig nagyon vadul és állhatatosan tud, s nyilvánvalóan Sairus lenne az erősebb, nem adná meg magát egy esetleges összetűzés során csak úgy. A haragját szerencsére gyorsan lekűzdi a démonszobor látványa; Erre már megint felragyog az arca és a csomagját hátrahagyva jókora puffanással együtt szalad azt megtapogatni, hacsak nem harap a démonka.*
-Meseszép. *kacagás gyöngyöz elő a szájából, de szinte rögtön el is hal. Giselle-t ismét magához szorítja, a csomagot lebegésre készteti, magához szólítja és hagyja, hogy Sairus magyarázzon meg csinálja, amit csinál, elmondani a belépő jelszót a szobornak. A Mortis szót nem lesz túl nehéz megjegyeznie. Vezetője nyomában ő is bebotorkál a klubhelyiségbe, bár körbenézésre most nem pazarol időt különösebben, hacsak nem muszáj.*
-Svédország, Visby. Sok víz, sok hideg. *a szeme már régen a plafont pásztázza és a szája tátva. Nem sokban érdekli, ha az előbb felhúzta Sairust netán vagy sem.*

» Alagsori folyosó
» 2. emeleti folyosó
» Magiszteri folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)
» Curriculum- első emeleti folyosó