Sejtelmes folyosó

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-04-28, 3:01 pm

*A könyves balesetem ismeretséget szül, melyet nem terveztem ugyan el, de talán megbánni se fogom. Már egy ideje ebbe az intézménybe járok, mégse ismerek még túl sok embert itt, tényleg nem ártana, hogyha szerezhetnék magamnak barátokat, mert még tényleg magányos leszek.*
- Vagy úgy tűnik, hogy te voltál itt a leggyorsabb. Mindenesetre nem tudnak érdekelni, neked viszont tényleg köszönöm! *biccentek is felé, majd megtörténik a kézfogás és a bemutatkozás is. Miután viszont az összes könyv szépen fel is sorakozik a földön, megkérem Nestort, hogyha már így összefutottunk, akkor segítsen felvenni mindezt a nyugati toronyba. Én nem tervezek további társalgást vele, nem ismerem, nem tudok róla semmit, tehát egyelőre csak a segítségét fogadnám el, amit ha szívesen ad, akkor nincsen semmi probléma sem. *
- Akkor menjünk szerintem. *a kezét azért elfogadom, már ha így felajánlja, hiszen így illik mindez és végül felkelve fogom két kezembe a könyveket, így indulok meg a folyosón végig, hogy majd felfelé, a nyugati torony irányába vehessük utunkat.*
- Mindkettő. Vannak olyan kötetek, amiket csak a tanulás miatt vettem ki, de akadnak olyanok is, amelyek után érdeklődöm vagy a múltam miatt kutatok utána. Miért kérdezed? *nem értem, hogy idegenként miért érdeklődik ilyen dolog miatt, tehát fejemet nyugodtan felé fordítom, így várok hát a válaszára.*
- Igen, Inflatusos vagyok. És te? *kérdezek is vissza, de amikor meghallom, hogy nekromantának hív, csak picit megdermedek, lassítok, majd végül megállva pislogok párat Nestor irányába.*
- Nem, nem vagyok nekromanta. Bár a házam diákjai közül sokan érdeklődnek a halotti tanok után, én nem mondanám el ugyanezt magamról. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy miért az Inflatus házba kerültem. *tényleg örök rejtély marad ez számomra... Viszont ahogy haladunk, már a lépcsőkhöz is érünk, így lépkedünk fel a sejtelmes folyosókra.*
- Téged melyik mágiaág érdekel a legjobban? *ha már a tanulásról kérdezett ő is, akkor én is hasonlóan teszek, amúgy se igazán tudom, hogy miként kéne ezt a beszélgetést beindítani, nem szokásom túl sűrűn ismeretlenekkel diskurálni.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-04-28, 3:21 pm

*A lány szavaira nem igazán tudok mit mondani, nem szerénykedem, tényleg ott voltam amikor kellett, de nem is magasztalom magamat az egekig, az már egoizmus lenne, ami bár megvan de csak egészségesen.*
-Meglehet, de mindegy is..*döntöm oldalra a fejemet, egy félmosollyal, majd megtörténik a bemutatkozás is, és a segítség kérés. Ha nem mondta volna magam ajánlom fel, szóval ezen nincs mit lovagolni, így felkelve nemsokára segítek neki is kezemet lenyújtva hozzá, s bólintok is a szavaira, így indulunk el a folyosón az említett Nyugati főtorony felé. Persze közben teszek fel én is néhány kérdést, de csupán azért hogy ne ez a nagy csend uralkodjon közöttünk, semmi másért, na meg lehet mégis jól jönne az ismerettség szerzése.*
-Ezek szerint elég sok oka van értem, hogy miért?*gondolkozok el egy pillanatra komoly arccal, amin nemsokára egy lágy mosoly is megjelenik végül pedig csak finoman megrántva a vállamat felelek.*
-Pusztán kíváncsiság volt részemről semmi több..*felelem, mintha nem is tűnne fel, hogy furán veszi a kérdést, s nem is hazudok neki ezzel. Nem voltak különösebb céljaim, a dologgal. A célunk irányát illetően viszont úgy tűnik nem kell sokat találgatnom, hogy eltaláljam, a lány az Inflatus ház tanulója.*
-Én a Cruorisbe járok..*válaszolok csevegő hangnemben, miközben kihúzott egyenes háttal folytatom tovább az utamat, viszont a nekromantázás nem igazán begyere a lánynál, így egy pillanatra megállva felé fordulok.*
-Óh akkor elnézésedet kérem, azt hiszem a puszta általánosítás egy rossz szokásom, de ezt a fejembe tartom akkor. Amúgy nem mindig tudjuk mi miért történik, van amire csak később derűl fény.*felelem, miközben ujjammal még a fejem felé is mutatok, arcomon pedig egy ravasz mosoly is megjelenik. Nem bántam meg amit mondtam, a nekromantázás nem sértés akart lenni, de mint látom nem is vette annak, így nincs itt probléma úgy hiszem. A kérdésére azonban nem nehéz választ adni, sőt talán a legegyszerűbb.*
-Igazából engem az összes mágia ág érdekel, főleg a másodikos és leendő harmadikos tantárgyak közül, hívhatsz amolyan mindenevőnek is, de valójában szeretnék mindent kitanulni. Az apám legalábbis azzal a céllal küldött ide hogy fejlődjek, és megfeleljek majd arra ami akkor lép érvénybe ha hazajmegyek, de ha amolyan favorit tantárgyat kéne mondanom akkor talán a vérmágia ami igazán érdekel.*felelem egy félmosollyal, remélve hogy teljesen kielégítettem a kíváncsiságát ebbe az irányba bár kétlem hogy valódi érdeklődés lenne, csupán csak szolidaritást vállalhat a lány, ha már én kérdeztem, gondolom ő se akar csendes maradni. Így magamban már el is döntöm, hogy nem akarok ráakaszkodni, így mikor elérjük a nyugati főtorony klubhelyiségének a bejáratát, egy pillanatra szembe fordulva a lánnyal biccentek felé.*
-Azt hiszem idáig tudtam csak segíteni neked, szóval míg eljutsz a szobádig légy óvatos, és sok sikert a cuccokhoz.*természetesen megvárom míg átveszi tőlem a könyveket, de amikor ez megtörténik apró fejhajtással készülök a búcsúzásra, hiszen úgy érzem nem igazán akarna ő sem tovább társalogni.*
-És akkor azt hiszem én mennék is, szóval örvendtem a szerencsésnek Aideen *felelem azzal a fura mosollyal amit ma már többször is intéztem felé, majd miután az ajtó bezárul előttem megfordulva elindulok hogy a saját dolgaimat is elintézzem.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-04-28, 3:45 pm

*A könyvek összepakolása után megtudom, hogy nem egy házhoz tartozunk, hanem ő a Cruoris házhoz lett beosztva. Nem tudok túl sokat a többi házról, csak a magaméról, amelyet oly sokan nem kedvelnek és rögtön előítélettel kezelnek.*
- A Cruorisból ismerek mást is. *jegyzem meg csak úgy, halkan, hiszen többen oda járnak azok közül, akikkel már volt alkalmam találkozni. Kedvesek az ottaniak, talán szimpatikusabbak is, mint a saját házam diákjai, de valamiért mégis ide lettem beosztva, hiszem, hogy ennek oka is volt. Amikor viszont hallom, hogy Nestor nekromantának nevez, picit felmegy bennem a pumpa, de ezt igyekszem jó mélyre ásni, hogy ne láthassa meg rajtam, hogy egy cseppet felidegesített.*
- Szerintem se jó szokás az általánosítás. Még semmit se tudsz rólam, egyáltalán nem ismersz... *csóválom meg picikét a fejem, de mint érzékelem, nem is akar megismerni. Ő csak segített nekem, ahogy azt illik, majd tovább is állna, a saját dolgát folytatva, melybe eddig belekezdett. *
- Engem is szinte minden érdekel, bár vannak olyan tanok, amelyek annyira nem állnak közel hozzám, mégis szívesen vagyok bent az órákon. A vérmágia viszont érdekesen hangzik, de mivel még csak elsős vagyok, egy ideig még várnom kell arra, hogy tanulhassam. *kezdek belelendülni a beszélgetésbe, sőt, el is gondolkodom azon, hogy esetleg picit még itt maradok, hogy jobban megpróbáljam megismerni, mert mint kiderül a számomra, ő még csak nem is elsős, így bizonyára tudna mesélni valamit nekem a Mysterio felsőbb évfolyamairól. Ahogy felérünk a sejtelmes folyosókra, már nyitom is ajkaimat, hogy kérdezzek tőle még valamit, amikor hallom, hogy inkább a dolgára menne. Belül picit csalódott vagyok, de mindezt nem mutatom ki, csak biccentek felé, miközben óvatosan átveszem a nála lévő könyveimet.*
- Köszönöm a segítséget Nestor! *biccentek felé egy aprót, majd végül a démonszobrok felé tekintek, de még egyszer visszanézek a másik szemeibe.*
- Viszlát! *még egy szó és végül el is távolodunk egymástól, ő megy lefelé, én pedig be a klubhelyiségbe, hogy végül a szobámba érve összegezzem a könyveket, amiket magammal hoztam a könyvtárból.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 6:06 pm

* A mai jó kis eső után végre hűvösebb és kellemesebb a levegő, ami nekem is sokkal jobban esik, de én mégis a kastély falain belül caplatok, valami nyugodt zug után kutatva. De persze mindenfelé diákok nyüzsögnek, sem a könyvtár, sem pedig a tanuló nem az én terepem most, szóval nyakamba véve a Nyugati tornyot kezdek most itt nézelődésbe. Elegánsabb cipőm került most lábamra, lépteim tompa puffanó hangok, alul egy hosszabb, sötét színű nadrág, felül pedig egy fekete, hosszú ujjú ing, melynek ujjai könyékig feltűrve, teljességgel hanyagul, a szokásos felső két gomb pedig kioldva, azért picit mégis meleget érzek, tehát ennyi szellőzés csak nem árt, és még etikátlannak sem mondanám igazából. Kócos hajamba túrva ujjaimmal lassítok lépteimen, immár a sejtelmes folyosón járok, a fényesen tükröződő padló, és emlékeim is ezt sugallják, de hogy itt hol találok valami nyugisabb helyet.. azt még nem tudom. Rémlik valami ködkatlan nevezetű hely, ám mivel azért akad itt nem egy számomra ismeretlen ajtó, nincs más, mint hogy egyesével benyitogassak mindenhová, vagy ha esetleg valaki erre téved, kérek egy kis segítséget. Hónom alá egyébként egy tankönyvet csaptam, ez is jelzi, hogy én ma tanulni szeretnék, nincsen jobb dolgom jelenleg, de természetesen egyik kezemben, pontosabban a jobban ott figyel pálcám is. Mászkálok itt egy darabig, de lévén, hogy egy teremtett lélek sem jár most erre, inkább visszafordulok a lépcsők irányába, ahol kicsit több fény is van, végül pedig a legfelső fokra teszem is le magam, a könyv ölembe kerül, s kinyitva azt, valahol az elején kezdek is bele a tananyag olvasásába csendben, nyugalomban. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 6:16 pm

*Unott láblógatásából léptek zaja szakítja ki a succubust, melyekre kíváncsian le is pillant és egy fiút lát elhaladni, majd leülni a lépcsőre. Olvas. Ez a sok olvasás kikészíti a démont. Ezek a halandók állandóan olvasnak, ahelyett, hogy valami izgiset csinálnának. Na de majd ő csinál valami izgiset. Az árnyékok közé rejtőzve hang nélkül ereszkedik le a folyosóra. Úgyis rég hepajkodott, itt az ideje, hogy ismét felborzolja a diákok kedélyét. Pontosabban ezét az egyét. Egy huncut mosollyal nem mást, hanem a fiú saját arcát veszi fel, a ruháival együtt teljesen lemásolva. Kissé megerőltető számára a nemváltás, de egy jó buli minden pénzt megér. Csendesen a másik háta mögé oson továbbra is az árnyak rejtekében, majd elérve a diákot fölé hajol, s belekukkant a könyvbe*
-Mit olvasol? *szólal meg hirtelen, reményei szerint a frászt hozva a fiúra, de közben azért hátrébb is lép, biztos, ami biztos alapon. Nehogy a végén még kapna egy monoklit, vagy valamit hasonló csúnyaságot a csinos pofijára és azt nem élné túl.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 6:25 pm

* Ha már a tanulás végett vagyok itt, azt is fogom cselekedni.. meg kell vallani, egy kicsit lelkiismeret furdalásom van a múltkori klubos kiruccanásom miatt, ami azért jó volt, és tetszett is, ugyanakkor Gingernek teljesen igaza volt abban, hogy nekem nem ilyen lány kell, nem erre van szükségem. Nem véletlen tehát, hogy általános öltözékem viselem most is, nem vettem lazábbra a figurát, pedig annyira, de annyira azt érzem, hogy lazulnom kellene.. mindegy, majd máskor. Most így sokkal jobb, tehát le is ülök olvasni, méghozzá spirituális ismereteket, az eddig leadott anyagokat. Így telik el jó pár perc, igen csak gyorsan olvasok, egy oldal nem több, mint pár másodperc, hisz több ezer szó a kapacitásom, és hát annyira belemerülök abba, amit olvasok, hogy még csak a hátam mögé kerülő valaki, vagy valami, fene sem tudja lépteit meghallhassam. Természetes tehát, hogy fel sem pillantok, bár azért mintha valaki nézne, olyan érzésem támad egy pillanat erejéig, így fel is emelem fejem, előre pislogva a lépcsők irányába, és talán ekkor jut el tudatomig az ismerős hang.. hogy mi van? Zöld szemeim kikerekednek, nem teszek semmilyen hirtelen mozdulatot, de az biztos, hogy mintha a saját hangomon szólított volna meg valaki, méghozzá felülről. Lassan fordítom a hang irányába arcom, előbb a lábakat nézem meg, majd pedig haladok felfelé, a számomra oly ismerős öltözéken tekintetemmel, legvégül elérve az arcig.. saját vonásaimig. Nem, nem vagyok általában egy ijedős fajta, de most az, amit látok mégis megrémiszt. Hirtelen pattanok fel a lépcsőről, s lépek is le jó pár fokot, ösztönösen, tátott szájjal méregetve továbbra is az alakot.. magamat irányítom rá pálcám. *
- Ez meg mi a.. * pislogok a meglepettségtől, szívem picit hevesebben ver, ugyanakkor a kíváncsiság mégis felülkerekedik rajtam: tétován, lassan lépek fel oda, ahol az előbb még ültem, közel állva meg hasonmásomhoz, de pálcám továbbra is felé szegeződik, én pedig csak méregetem a látottakat.. ez valami illúzió lehet, vagy esetleg egy alakváltó.. nem vitás. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 6:39 pm

*A succubus elvigyorodik. Szereti az ilyen kis korlátoltakat, akikkel lehet igazán csúnyán játszani. Tekintete a pálcára vándorol, majd továbbra is mosolyogva szólal meg.*
-Tedd el azt a fülpiszkálót. *Nem fél attól, hogy a másik árthatna neki, hisz szerencsétlen azt sem tudja, mivel áll szemben, így egy szemvillanás alatt előtte terem, csupán néhány centi választja el testüket. Továbbra is azzal az idegesítő vigyorral fixírozza a diákot.*
-Bú! *Ezzel egyidőben vissza is olvad az árnyak közé. Mily csodás a fény játéka, hgy így ki lehet használni. Ismét megközelíti a fiút, s újra a háta mögé kerülve szólal meg.*
-Na ki van itt? *Nevetve tűnik el hosszú percekre, de ezúttal nem hajlandó csendben maradni. Végigcsapkodja a gerendákat, a falakat végigkaristolja karmaival, majd egy kilazult kődarabbal jól hátsón lövi szegény fiút. Most a folyosó közepéről tűnik fel.*
-Idén nem kapsz a Télapótól ajándékot. Rossz voltál! *Kegyetlenül felnevet, majd elkapja a könyvet Mathistól és elmélyülten tanulmányozni kezdi. Elismerő arcokat vágva lapozgatja a könyvet, majd becsukja.*
-Tanulsz... csak nem próbálod jóvátenni a sok rosszaságot, amiért majd virgácsot kapsz? *Különösen kedveli a krampuszos poénokat, mert a succubusok és az incubusok előszeretettel gondolják, hogy igazából róluk mintázták őket. Ki tudja, talán még igaz is lehet, de azért ahhoz nem elég érdekes, hogy utána is járjanak. Csak elég beképzeltnek kell lenni, hogy elhigyjék magukról.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 6:51 pm

* Nem tudom, mi ez az egész, amibe most belecsöppentem, de az már egyszer biztos, hogy az előbb még egyes egyedül ültem itt, én, egyedi és eddig utánozhatatlannak hitt Mathis Boll, most viszont ketten vagyunk, és ami azt illeti.. ez egy kicsit zavar. Fogalmam sincs, mivel állok szemben, azért annyira nem hozza rám a frászt ez a lény, mert hogy nem ember, arra már magamtól is rájöttem ennyiből, és parancsával ellentétben meg sem moccantom kezem sem, csak tovább fürkészem őt.. a tökéletes hasonmást. Nem is válaszolok semmit, csupán alsó ajkam vissza talál eredeti helyére, és persze picit összerezzenek, amint hirtelen terem előttem, de ennyi. Semmi seggre ülés nem történik, vagy hisztérikus felordítás.. azért fiú vagyok, és amúgy sem rezelek be egykönnyen. *
- Bú? Tán valamit elszúrtak rajtad a szellemsuliban? Ettől azért kicsit több kell, hogy megijessz.. * reagálom le az eltűnését, majd feltűnését is egyben hátam mögött, melyre megpördülök tengelyem körül, de persze már ismét csak a semmivel találom szemben magam. Ide-oda pislogok, próbálom követni a nevetés útját, idő közben pedig még a frászt is rám akarja hozni, élesben, tehát ezek a zajok, amiket hallat, azokkal próbál hatást kelteni, kiábrándító, de nem túl sok sikerrel, és hát a hátsómat ért ütésre is csak felszisszenek, immár cseppet dühösen. *
- Majd szólj, ha befejezted. * közlöm nemes egyszerűséggel, pálcám magam mellé eresztve. Egyelőre nem lehetek tisztában azzal, ki is ő, de agyam lázasan kutat a sok információban, melyeket már rég elraktároztam, megjegyzése szemeim meresztésére sarkall, és bizony a könyvet is kiveszi kezemből, nem vagyok elég gyors, nem tudok olyan tempóban reagálni, mint ahogyan azt a helyzet megkívánja. *
- Virgács és télapó? Ugyan már.. majd akkor beszélhetünk, ha megmutatod az igazi arcod, alakváltó. Bár nem mondom, tetszik, amit látok! * vonom meg vállam, alakváltónak titulálva igen, reálisabb opció nem jut eszembe, közben pedig vissza is veszem egy hirtelen mozdulattal a könyvet kezéből, s dicsérem is meg saját külsőm, azért az élő tükör többet mutat és hitelesebb is, mint egy ócskára kopott fürdőszoba-berendezés. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 7:14 pm

*Na ez azért durva volt! Méghogy szellem! Ő! Soha! Azok a kis testetlen nyomorékok, aki ráadásul nem is élnek nem vehetők egy kalap alá Deriliával a naaaagy succubussal, így méltatlankodva meg is szólal a sötétből.*
-Héló! Ne sértegess! *Sértődötten a sötétségben s marad, randalírozva egy kicsit, no meg dobálózva. Ismét elvigyorodik, amint látja, hogy a kis prüntyinek két perc alatt tele lett vele a hócipője.*
-Csak nem idegesítelek? *Csúnyán felnevet, majd felbukkanva elveszi a másik könyvét, jót szórakozva rajta ismét. Olyan viccesek ezek a gyerekek. Mindig olyan nagynak és sokat éltnek gondolját magukat, pedig tulajdonképpen egy többévszázados lényhez képest vajmi keveset éltek. Könnyedén engedi vissza a tankönyvet gazdájának, s felvont szemöldökkel néz Mathisra.*
-Miért tenném? *Persze az sem vltoztatna semmin, ha megmutatná magát, de azzal lelőné a poént. Újból a sötétségbe húzódik, majd a gerendáról fejjel lefelé lógva rávigyorog az Eredetire.*
-Ahhoz dobpergést, vagy valami vagány zenét kérnék. *Azt ugyan tudja, hogy valószínűleg nem fog kapni, de legalább van egyel több oka, hogy ne mutassa meg magát. És további kifogások gyártásában is tök jól tud remekelni ám!*
-Ha te sem mutatkozol a saját meztelen valódban, én miért kéne, hogy ezt tegyem? *kérdi újra, kihangsúlyozva a meztelent, majd fél lábával elengedi a gerendát, úgy hajlítva, mint valami yógi, vagy ilyesmi, s vidoran hintázni kezd.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 7:25 pm

* Méltatlankodó hangját hallva mosolyodom el azonnal, gyenge próbálkozásom, logikám és maga a lény itt előttem kizártunk közösen egy opciót. *
- Tehát akkor nem szellem vagy. * jelentem ki a most már nyilvánvaló tényt, de most indul csak be igazán. Próbálkozik, az effektek annyira nem is lennének rosszak, de ha némi bántó, ártó szándékot is vélnék felfedezni mögöttük, nem csak gyermeteg és kicsinyes játszadozást, talán be is rezelnék, jogosan, ám egyelőre nincs mitől tartanom.. és valljuk be azért, igen, idegesít, de magamat nem támadnám meg.. legalábbis egyelőre még így gondolom. *
- Nem, dehogy. Inkább untatsz.. * vágok vissza hepciáskodva, még magamon is meglepődöm, de hát persze, hogy idegel, végső soron az én testemben van, az én alakom öltötte magára, de ha neki ez a szórakozás.. csak gratulálni tudok. Vissza is veszem tőle könyvemet, annyira azért ne érezze különlegesnek magát, hogy csak úgy megkaphat mindent, és hát egy alku felé terelgetem, válaszolok neki, amennyiben felfedi teljes valóját. Egyértelműen van annyira okos, hogy nem teszi ezt csettintésre, én viszont továbbra sem tartva tőle araszolok lassan felé, de ő újfent eltűnik szemeim elől, hogy aztán hangja segítségével ismét megpillanthassam.. micsoda csúf játék ez, komolyan. Köti azért az ebet a karóhoz, én pedig morcosan pislogok felé, ám utolsó mondata többet, sokkal, de sokkal többet árul el róla, mint gondolná. Feltételezem az nem jutott eszébe, a memóriám túlságosan penge ahhoz, hogy elfelejtsek bármit is, így pár hosszú másodpercig pakolászom agyamban az információkat, végül mosolyogva tekintek felé. *
- Meztelen való.. áh. És egy alakváltó az én meztelenségemre kíváncsi? Nem gondoltam, hogy egy succubus arra vetemedik, a saját külsőmmel akar meghódítani. Tényleg nem panaszkodhatom, de köszönöm, magamból nem kérek, szóval ha volnál szíves.. * összegzem magabiztos hangon következtetéseimet, igencsak olvasott vagyok, így nem nehéz összerakni az infokat. Na persze megeshet az is, hogy tévedek, de magabiztosságom talán kizökkenti, és bevallja, tényleg egy ilyen lény áll velem szemben. Akkor viszont azt hiszem, eléggé nagy bajban vagyok.. fogalmam sincs ugyanis, hogyan tudnék ellene védekezni, bár azt majd meglátjuk, lesz-e rá szükség. Addig is pálcás kezem ismét felé emelem, mintegy fenyegetésként, érezze csak szavaim súlyát. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 7:38 pm

*A nagy megállapítást egy szemforgatással díjazza, amit persze a másik nem láthat, hiszen rejtőzködik, de azért neki jólesik.*
-Öregem. Egy zseni vagy. Vállon veregetheted magad. Esetleg segítsek? *Alapos vállon veregetés lenne abból, az már biztos, viszont mindaddig, míg nem teszi, legalább elszórakozik egy kissé. Újfent elvigyorodik. Untatja. Ezek a kicsik rém rosszul hazudnak.*
-Ha untatnálak, nem lennél még itt. *Legközelebb már a gerendán lógva jelenik meg és még le is buktatja magát, de hát a jhátékát már csak ne rontsák el. Továbbra is a gerendán hintázva, mint egy denevér, kacarászni kezd.*
-Úgy gondolod, hogy akkor pedofíliára vetemednék? *A succubus tekintete az ismét felemelkedő pálcára vetemedik, s szép komótosan visszahajtogatva magát a gerendára, immáron fejjel felfelé leugrik.*
-Mondtam már, hogy az csak arra jó, hogy kitakarítsam vele a fülem. *Persze ez nem igaz. Igazán igazságtalan dolog, hogy őt bánthatják, de ő nem bánthat senkit, azt viszont erősen kétli, hogy ez a kis dinka tudja használni is azt a pálcát azon kívül, hogy oldalba böködjön vele másokat.*
-Ha ki akarod szúrni a szemem szóljál. De ha lehet, akkor a balt, azzal egy kicsit rosszul látok, azért nem kár. *Újabb kacarászások közepette eltűnik, majd immáron egy amerikai focista hölgy képében Mathis nyakába ugrik.*
-És fut és fut és TOUCHDOWN!!!! *Azon nyomban le is száll a fiúcskáról, s ezúttal kiereszti farkát, melyet azonnal köré is teker, jó erősen megszorítva őt.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 7:57 pm

* Csak egy halvány mosollyal konstatálom szavait, majd pedig inkább tiltakozó jelleggel lépek fel az ideg ellen, amit ő sikeresen félre ért. *
- Az irónia nem az erősséged, úgy látom.. * sóhajtok fel halkan, az agyam azért pörög tovább, kutatok de nagyon elmém minden zugában, hogy végre sikerüljön összeraknom valami értelmes képet róla, ami valóságos is lehet, ehhez pedig ő maga adja meg az utolsó kis mozaikdarabot, egyetlen szócskával. Szinte azonnal összeáll a kép, de szavaira nevetnem kell, hát mégiscsak egy succubusról beszélünk, vagy nem? *
- Tekintettel arra, hogy egy succubus vagy, és nem az erkölcs mintaképe.. még azt is el tudom képzelni, ahogyan a mellékelt ábra is mutatja. * bökök irányába újfent pálcámmal, mely most már ismét készenlétben áll. Nem támadom meg persze, csak elővigyázatosság, legalábbis amíg ő sem fajul tettlegességig. Figyelem zöldes szemeimmel, ahogy leakrobatikázza magát a gerendáról, és talpon ér földet, nem mondom, ha én is képes lennék ilyesmikre, megemelném magam előtt a nem létező kalapomat, ám nekem csak a földi lét jutott, de amíg a saját képmásom néz velem farkasszemet, kissé frusztrál ez a szituáció is. Pálcámra újabb megjegyzéseket tesz, melyekre csak felszusszanok, utóbbi beszólására pedig inkább eltátom a szám, és még fejem is megcsóválom, nem picit kiábrándultan. *
- Nem gondoltam, hogy ennyire gyerekesek vagytok. Pedig őszintén rég óta hajt a kíváncsiság, hogy találkozzam egy fajtád bélivel, de kicsit kiábrándultam. * pislogok a kacarászó "én" felé meglepően nyugodtan, közben már a falnak is döntöm hátam, szóval így, ilyen formán ér a rám ugrása. Eldőlni nem tudok, tart a fal, melyet ha nem túl ügyes, még le is fejelhet, majd pedig már, pillanatokkal később farka tekeredik körém, érzem a szorítást, de pálcám azért még ott pihen kezemben, s amennyire tudom, felé irányítom, nem fogom elejteni. *
- Ez már látványosabb attrakció.. bár a szerelésed annyira nem jön be. Nem valami csábító, ilyet viszont én is tudok.. Incarcerandus! * csipkelődöm picit, és mosolyodom is el nyugodtan, nem feszélyez kiszolgáltatott helyzetem, és ha minden igaz, pálcám irányából kötél röppen felé, mely ugyanúgy körbe tekeredik testén, mint farka az enyémen. Tehát talán farkával is elereszt, és akkor szabadulhatok. Inkább megfigyelem a lényt, mint komolyabb kárt akarnék benne tenni, ezért se támadtam rá durván. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 8:10 pm

*Valahogy ez a nagy lazaság túl gyenge. Nem hat valódinak, így nem is sikerül túl mélyen beletaposni Derilia lelkébe. Ő tudja magáról, hogy épp annyira érdekes, amennyire kell. Azonban a következő mondat fején találja a szöget valamelyest. Még a végén kiderül, hogy nem teljesen üresfejű a srác. Nahát!*
-Majd ha már kinőtt körülötte a szőröd, akkor talán. *Kacsint rá vidáman és leereszkedik a földre újfent. Hogy csalódott? Minden titkot nem fog elárulni magáról, de annyi biztos, hogy ha nem az iskolában találkozna egy succubussal, akkor nem igazán lenne ideje csalódottságra.*
-Kíváncsi vagyok, hogy odakint is ilyen bátor lennél e. *A válasz flegma, hiszen egyértelmű, hogy egy olyan démonnal szemben, aki nincs megkötözve, nem lenne ekkora a szája. Sőt... Még feleekkora sem. De elengedni nem akarja a fiúcskát, így egy jólirányzott ugrással és egy szorongatással el is intézi, hogy magához láncolja. Kissé meglepetten pillant a kötelekre, most, hogy már ketten vannak szorult helyzetben, majd elmosolyodik.*
-És még rám mondják, hogy perverz vagyok. Hű! *Kissé közelebb húzza farkával a másikat újra felöltve arcát, de továbbra is nagy válvédőkkel és mezben.*
-Tudod az a vicces, hogy kettőnk közül nem te vagy otthon. De tulajdonképpen... ha attól érzed magad vagány gyereknek, hogy succubust láttál, hát hajrá. Az inflatusosokat már úgyis nagyon unom. *Kacsint rá a teremtmény, majd a nagy kívánság beteljesülhet, felölti saját alakját, s a köteleket szét is feszíti terebélyes szárnyaival. Így már jócskán a fiú fölé magasodik és újfent szabaddá vált kezei hosszú karmaival kissé megcirógatja.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 8:24 pm

* Lassacskán már semmi kétségem afelől, hogy mivel is van dolgom valójában, tehát egy okos, és kissé csattanós megjegyzés hallható felőlem, mire a reakció egy gyermeteg grimaszra sarkall. Nagyon is jól tudom, mire gondol, de nem válaszolok inkább semmit, csak próbálom cseppet feldühíteni, azt hiszem. Nem tudom teljesen, mit is akarok elérni, fogalmam sincs, vagyis maximum csak könyvekből, mekkora egy ilyen lény ereje, és hát azt is tudom, nem lennék képes ellenszegülni vonzerejének, de akkor is.. látni akarom, nem magamat, hanem őt, az igazi énjét, külsejét és mindenét. Kijelentése fura azért, nem is igen tudom hová tenni ezt, talán idebent másabb a helyzet? *
- Odakint? Mert mi a különbség a bent és a kint között? * tekintek felé kíváncsian, lehet, hogy meg van kötve a keze, vagy tudom is én, de egyelőre lényegtelen is. Most csak az számít, hogy sikerül meglepnie, és egy kis időre, fura hacukában magához láncolnia, de én sem leszek azért tétlen. Varázslatom sikeresnek bizonyul, így köré is tekeredik egy kötél, szavait hallva viszont mosolyra húzódik ajkam, helyes képemen, mintha olyan sokat tapasztaltam volna.. *
- Én csak azt adom, amit kapok. Ez még nem súrolja a perverzió határait! * helyesbítek szerinte vicces kijelentésén, tovább húzva agyát picit azzal, hogy nem igen kiváló még most sem a műsor, amit ad. Egyébiránt pedig dehogynem, éppen élő tanulmányt folytatok, minden bizonnyal eddig, a vámpír után ez a legkülönösebb élményem itt a kastély falain belül, és ahogy hallom, lassan mintha hajlana is arra, megmutatkozzon előttem teljesen. *
- Vagányabbnak nem fogom érezni magam, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, ennyi. * szólok még ennyit, majd már mohó, szinte sóvárgó tekintettel pillogok a változó testre, az új külső, ami szemeim elé kerül megbabonáz.. nem tudom, ez már a hatása-e a lény jelenlétének, de az biztos, hogy kíváncsiságom tovább terjed, nem érem be ennyivel. *
- Hű.. gyönyörű vagy. * súgom magam elé, és tényleg, benézem még a kis szarvacskákat is, a szárnyakról nem is beszélve. Rajongom az ennyire különleges lényekért, és azt hiszem, a látvány után már csak egy lépcsőfok van.. *
- Mutasd meg, hogyan működik a.. a vonzerőd. * találom meg szemeimmel az övéit, ha már a karmai között vagyok, de szó szerint, ne aprózzuk a dolgokat. Tapasztalni akarom a saját bőrömön, ennyi az egész. Persze az már rajta áll, mit tesz velem, meggondolatlan fiúcskával, akinek pálcás keze teste mellé ereszkedik, teljesen meg is adom magam. Megölni csak nem fog.. legalábbis reménykedem, ha pedig mégis ilyen szándékai vannak, tudom, mennyire erős egy ilyen lény, akkor hát ennyi volt. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 8:35 pm

*A succubus megvonja vállát. Ha erre nem jön rá a fiú magától, az az ő egyéni szoc problémája. Neki viszont több esze van annál, mint hogy kiteregesse azt, ami így is elég fájdalmas számára. Így nem is válaszol a kérdésre, helyette leereszkedik és csapdába ejti a fiúcskát, aki azonban nem rest ezt viszonozni.*
-Nem én kötöztelek ki. *Kacsint rá, s ez a kijelentés gyakorlatilag még igaz is, hiszen neki nincs szüksége kötélre ehhez. De a kötelek közül könnyen kiszabadul, mert végül teljesíti Mathis kérését és megmutatkozik. Ha ő show-ra vágyik akkor megkaphatja. Egy bizonyos pontig. Most már el is ereszti a kicsit, aki már így is annyira paff lett, hogy az már vicces. Összefonva maga előtt karjait, kissé elmosolyodik.*
-Tudom. *Nem is jutna sokra a fajuk, ha nem lennének gyönyörűek, dögösek és veszélyesek. A következő kérésen azonban már felhúzza orrát és dühösen veszi el kezét Mathis arcáról.*
-Nem vagyok állatkerti látványosság. *Így farkával dühösen csapkodva, fenekét érzékien riszálva el is tűnik a folyosón. Meg mielőtt azonban teljesen magára hagyná a diákot, dühösen hozzávág egy újabb követ, s csak ezután szívódik fel totálisan.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-07-09, 8:49 pm

* Eszembe nem jutott volna, hogy a ma délutánt egy succubussal töltöm, ami valljuk be, sokkal érdekesebb, még tanórának is elmenne, mint egy könyvet olvasgatni, vagy tanulni csendes magányomban. Újabb élmény, és bár magyarázatot nem kapok arra, miért jobb nekem itt bent, mint kint, elmém persze gondolkozni kezd azonnal. *
- Nem segítettél túl sokat. * vonom fel szemöldököm erre a hetyke vállrándításra, ezt követően viszont már mutat is valamit a szép kis amerikai focis, méghozzá egyik testrészét felfedve előttem. Visszakötözöm igen, és csak fejem rázom reakciójára, de attól még a látvány teljesen mámorító, és ez az egész élmény. Tényleg érdekes érzés egy ilyen lény kezei között lenni, főleg nekem, kis tudatlannak és tapasztalatlannak, ugyanakkor pazar ez az egész, és ezt közlöm is vele. Érzem ám eközben, hogy farka szorítása testem körül enyhül, végül pedig el is ereszt engem, én pedig hiába vagyok erős és okos nagyfiú, most mégis úgy érzem magam, mintha betévedtem volna valami édességboltba, és tudom, ha sokat eszem, elcsapom a hasam, vagy minimum a fogaim szuvasodnak majd el idővel, de mégis egyre többet és többet akarok. Közlöm is vele, mit szeretnék, mutassa meg képességét is, ne csak az alakváltást, azt már láttam.. én egy igazi bevetésre vagyok kíváncsi, de ő erre csak feldühödve fröcsköl felém néhány ingerült szócskát, hogy aztán legnagyobb meglepetésemre meglépjen előlem. Csak pislogok utána a félhomályos folyosón.. *
- Áu!! Ezt most miért kellett? * jelzem felé, érzékeltem az újabb hajigálást, cseppet dühösen dörzsölöm is meg sajgó lábszáram. Gondolva egyet iramodnék utána, de hiába megyek előre és nézelődöm mindenfelé, egyre csak az jár az eszemben, ha teljes értékű succubus volna, nem hagyott volna ki egy ilyen Isten adta lehetőséget.. talán tényleg meg vannak kötve a kezei, nem tudom, legközelebb esetleg fény derülhet a turpisságra. Most viszont, csalódottan fordítok hátat inkább a Nyugati főtoronynak, lehet, hogy nem kéne kísértenem a sorsot, szóval lépteim gyorsulnak, és inkább bevetem magam a könyvtárba, hogy újabb szakirodalmak tömkelegét vehessem magamhoz, most succubus témában. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-08-22, 9:26 pm

* Mint ahogy itt létem óta minden este teszem, rangtól függetlenül, ismét császkálni indulok a kastélyban. Tocho most nincs velem, de ez a rendszer már belém ivódott, így egyértelmű, hogy a ma este sem fog máshogy alakulni, vagy legalábbis kezdődni, mint egy kiadós járőrözéssel, igen. Újfent kezemben pihen a csillogó kis jelvény, amit eddig sem szerettem túlságosan magamra pakolni, nem igazán illik az összképhez, na meg nem kérkedem én ilyesmikkel, ám most, mivel ujjaim között forgatva csak elhagynám, tudom, így kopott, szakadtas farmerom bal zsebére tűzöm. Senki nem mondhatja, hogy nem viselem, meg ha úgy esik, még fekete atlétám is ráér, amit most viselek, szóval ennyit erről. És ha már séta, na meg kötelező, sajgó szívvel közelítem meg a Nyugati főtorony folyosóit, evidens, hogy kit lenne jó látnom, annyi idő után. *
~ És még a születésnapi ajándékát sem adtad át, te barom.. akkor aztán megérte annyit szenvedni vele. ~ * fortyogom magamban, hisz tényleg bele tettem apait, anyait, ez biztos.. reményteli pillantásom most már az inflások törzshelyéhez vezető bejáratra siklik, mely előtt egy halk sóhajjal haladok el. Semmi élet, mint ahogyan már megszokhattam, és én magam sem fogok megállni, ócska, agyonmotorozott tornacipőimmel taposom tovább a padlót, s hagyom magam mögött a métereket, miközben galád módon még egy szál cigi is számba kerül, amit meggyújtva kezdek is szívni, s csak lassan haladok tovább előre, meg-megállva egy ablak előtt, arrafelé küldve a csinos kis karikákat. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-08-22, 9:37 pm

*Axel lépései után egy kicsikével mozdul meg a démon szobor, ezzel engedve ki az Inflatus ház egyik diákját, tehát engem. Ahogy már megszokható, stílusom most is olyan, mint amilyen eddig volt, tehát teljesen feketébe vagyok öltözve és gothos megjelenésemmel bizonyára tökéletesen belepasszolok a házamba megjelenő diákok közé. Tehát egy fekete, térdig érő szoknya van rajtam, melynek alját csipkék díszítik, felül pedig egy pánt nélküli, testemre simuló fűző, amit hátul kellett összekötnöm, hogy szorosan és jól tartson. Lábaimon pedig nem lehetne más, mint egy 20 soros, fekete színű acélbetétes bakancs, így hát nehéz lépteimet bárki meghallhatja a folyosón, már ha akad itt valaki, de engem ez különösebben nem érdekel. Vörös tincseim csak úgy szállnak a szélben és barna szemeim is csodásan ki vannak emelve, hála a fekete sminkeknek. Ahogy elfordulok a folyosón, már meg is csapja az orromat a cigaretta füstje, így húzom el a számat is.*
~ Nem hiszem el, hogy itt kell dohányozniuk. ~ *morgom csak úgy magamban, miközben tekintetem meg is állapodik egy srácon, kinek hosszú, szőke hajától szinte a villám csap belém. Megdermedek, nyelek egy nagyot, majd a pumpa lassan, de annál biztosabban kezd felmenni bennem és még az ajkamon lévő piercingbe is finoman beleharapok.*
- Hát te meg mit mászkálsz erre? *lépek is oda hozzá gyors léptekkel, karját elkapva pedig durván magam felé fordítom - már ha tudom -, és nézek bele dühösen a szemeibe.*
- Csak nem meguntad a cicababákkal való játszadozást, mert valaki életéből szépen eltűntél ám! *kezeimet szépen összefűzöm magam előtt, tehát a teljes elzárkózást most már láthatja a fiú, de szemeim szinte szikrákat szórnak felé.*
- Ennyit se érdemeltem, hogy legalább szólj? Mindig is tudtam, hogy csak szórakozol velem, csak tudnám, hogy akkor este miért mondtad azt a temetőbe. *utalok arra az éjszakára, amikor ismét összetalálkoztunk és amióta én a barátnője vagyok vagy voltam, már magam sem tudom, hogy hányadán állunk egymással... Régen nem akart engem, nem tudta garantálni a hűségét, tehát egyértelműen úgy érzem, hogy ez van a dolog hátterében, hogy ismét éli a csodás kis életét, engem pedig eltolt, hogy ne legyek útba.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-08-22, 9:54 pm

* Mint minden este, amikor a kastélyban tartózkodom, most is utamba ejtem ezt a bizonyos helyet, elég nyálas, hogy minden nap megfordulok errefelé, de kit érdekel? Bár máshogy is kifejezhetnék bizonyos dolgokat, úgy tűnik, gyerekes énem tör elő mostanság. Valahol reménykedem abban, hogy talán ma mégis összetalálkozunk, én pedig majd hősiesen viselem a kemény szavakat, de lemondóan térek ki a szobor útjából, hogy egy cigit tolva ajkaim közé hódoljak máris ennek a nem túl kellemes, vagy legalábbis igen csak egészségromboló dolognak. Mostanában meg különösen visszaszoktam, de kifejezetten jólesik most tüdőmnek, s ahogy hallok némi neszt hátam mögül, automatikusan farzsebemhez érintem kezem, melyből ott figyel pálcám, és meg is fordulok a hang irányába. Eleinte nem jut el tudatomig, kit látok magam előtt méterekkel, majd villámcsapásként ér a dolog, de ahogy látom szép pofija vonásait már-már eltorzulni, annak a gondolata is, hogy egyszerűen rámosolyogjak is elszáll. *
- Neked is szia.. egyébként pedig nem tiltotta meg senki, hogy erre jöjjek. * nézek szét, s most, hogy az egyik ablakhoz is közelebb vagyok, egyszerűen kipöccintem rajta a félig elszívott cigit, majd rágó után kutatva veszek is egyet számba ösztönösen, míg ő felém tart, mint valami kis fúria. S mivel szemben állok vele, így meghiúsítom tervét, miszerint, majd jól megragad és maga felé fordít, maximum csak megrángatni tudna jelen helyzetben, de ahj, még így, durcásan is milyen édes, de szavai már annyira nem azok.. gondolhattam volna. Még cseppet fel is húz ezzel. *
- Cicababákkal? Ó igen, napi kettő. Mindenképp. * csóválom meg fejem, s bár nem kapom fel a vizet egyáltalán, de erre mit kéne mondanom? * - Nem szórakozom én senkivel, Dora. Másokkal meg főleg nem.. attól, mert vannak időszakok, mikor nem vagyok veled, nem kereslek, az nem azt jelenti, hogy más karjaiba rohanok. * csattanok most már fel picit, biztos, hogy fájni fog neki mindez, nekem is, hiszen szívem szerint magamhoz ölelném, olyan rég láttam már, fene nehéz ez. Hallható hangomból is, hogy csak duzzogok, bár magam sem tudom, miért, ő az egyetlen itt, akinek ehhez joga van. *
- Meg ha már alapból így állsz hozzám, megéri a magyarázkodás? Az indításodból ítélve felesleges kör lenne. Áh.. * értem ezt szavaira, majd mutatok felé is, mert látom ám karjait, ténylegesen elzárkózik tőlem, és talán tényleg túl rég találkoztam vele ahhoz, hogy csak kedvesen és nyugalmasan kezeljem a helyzetet, ehelyett felhúz és felbosszant. Tökéletes problémamegoldás ez, igen. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-08-22, 10:05 pm

*Az eszem megáll, hogy van képe még itt mászkálni, azok után, hogy szépen eltűnik a sunyiban, se levél, se semmi és érezhetően nem találom meg soha. Szóval most nagyon is ideges vagyok, de mivel felém fordul, így nem lesz megrángatva semmijét se, akkor inkább hozzá se érek, addig jó nekem, mert egyébként iszonyúan vonz úgy, mint mindig, mint régen és vágynék egy kellemes ölelésre vagy csókokra, de nem tehetem meg, az a fránya nemesi vérvonal nem engedi.*
- Csak nem látom értelmét, hogy minek császkálsz itt. *vonok is vállat, mintha nem érdekelne, hogy most itt van, de aztán előtör belőlem a zöld szemű szörnyeteg, tehát féltékenyen le is rohanom a másikat és amikor meghallom, hogy mit felel, csak dühösen közelebb lépek hozzá, de mást nem teszem.*
- Akkor mégis mit jelent? Nem is értem, hogyha együtt vagy valakivel, miért nem keresed... de ezek szerint semmit se jelentettem neked soha, nem is hiányoztam, én voltam a bolond, hogy adtam egy esélyt! *vágom a fejéhez továbbra is, mert egyre jobban dühít az, amit mond, de aztán már azt is kiböki ám, hogy nem óhajt ő magyarázkodni, mi már tényleg sok, de mielőtt bármit is tehetnék, apró lépteket hallok, így fejem a hang irányába fordítom és már Vittot látom meg, a galléros agámát, ki felénk kószál, majd felnéz a fiúra, aztán rám és inkább ott marad, hogyha bármit kell tenni, akkor ő leharapja ám a szőke üstököt.*
- Akkor meg tudod mit? Tűnj el úgy, ahogy eddig is és nem kell itt semmit se magyarázkodnod, amúgy se érdekelsz már, találtam nálad jobbat! *hazudom a szemeibe nézve, egy picit se meginogva, kezem pedig a folyosó másik végébe mutat, arra, amerre el tudja hagyni a tornyot és picit remegve az idegtől nézek még mindig rá, nem érdekelve, hogy most én mondtam olyat, amit nem kéne, de érdekel, látni akarom az arcát, hogy őt érdekelné-e az, hogyha mással lennék, ha más ölelne és csókolna és vígasztalna, nevetgélne velem... *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-08-22, 10:22 pm

* Jogtalanok szavai, tényleg akkor vagyok ott, jelen esetben itt, amikor csak akarok, s talán most a kis jelvényem mégis segítségemre lehet. *
- Ha más nem, ez feljogosít rá. * érintem meg a csillogó kitűzőt, és még meg is mozgatom picit ujjaimmal, mert hát tényleg így van, meg amúgy is, nem hiszem, hogy úgy ismer, mint akinek meg lehet mondani bármit is, hogy majd úgy tegye, és kész. * - Amúgy meg én is örülök, hogy látlak. * húzom el ajkaimat is, kifelé minden bizonnyal úgy tűnik, csak nagyzolok, és idegesíteni próbálom, ugyanakkor legbelül szavaim teljesen őszinték, nem is tudja, mennyire. És hát alapjáraton egy jót röhögnék mindazon, amiket nekem hajít, üres szavak ezek, én tudom a legjobban, hogy semmi igazság nincsen mögöttük, ugyanakkor múltamat tekintve valóságalapja lehet. De hogy másra nem néztem én, és ezt talán neki is tudnia illene, az is ezer meg egy százalék, ha nem több. Szavai csak úgy áradnak felém, s kezdem úgy érezni magam, mintha egy folyó üres medrében állnék, de kilométerekről arrébb már hallható, ahogyan zúdul felém a víz, végül megjelenik az utolsó kanyarban, és bumm, letarol az ár. *
- Persze, tökéletesen igazad van.. csakis ezt jelentheti, mondom, én nem magyarázkodom, annyira tök mindegy, de tényleg. Lehet, hogy nem is akarok. * rázom meg fejem egyre dühösebben, kezeim már csípőre téve emelem fel hangom vele szemben, s persze én hamarabb meg is látom a közeledő famulust, kire csak egy pillantást vetek, majd kelletlenül hallom újabb szavait, melyek most már cseppet fájnak. Minden egyes szó késként ér, egyre inkább felmegy bennem a pumpa, lélegzetvételem gyorsul, és ezt ő is láthatja. *
- Nem tudom elhinni.. * préselem ki fogaim között a szavakat, annyi mindent ordítanék most az arcába, hogy hihetetlen, de ehelyett távolba mutató karjára, majd szemeibe nézve dühösen indulok is utamra... de nem, mégsem. Éppen vele szemben, szorosan állok meg, közel hajolva arcához, tegyen amit akar, Vitto sem érdekel. *
- Csak hogy tudd, a bátyám vámpír. Az újdonsült családja megneszelte, hogy anyámék terveznek ellenük valamit, kicsit nagy volt a balhé otthon, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Arra nem is gondoltál, hogy valami gond is lehet, és oka van annak, hogy nem értesítelek róla? Mert mondjuk csak így tudlak megvédeni? Hát tessék, most már tudod, legyél vele boldog! * távolodom tőle egyre inkább, és még hangom is felemelem.. irtó mérges vagyok rá, és persze magamra is, de most már hátat fordítva neki teszek jó pár lépést, végül zsebemből előhúzva egy kicsike tárgyat állok meg mégis, hogy mérges, de mégis fájdalmasan szomorú arckifejezéssel forduljak felé ismét, s felé hajítsam a kis kulcsot, úgy, hogy el tudja kapni, mert hogy az lenne, de hogy mihez.. lehet sosem tudja meg. *
- Amúgy meg boldog szülinapot. * mondom már ezt csendesebben, de újra elfordulok, és nem titkolt szándékom, hogy lelépjek. Ezt akarta, nem? Hát akkor tessék, léptem, itt és most ki fogok sétálni az életéből. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-08-22, 10:34 pm

*Nem értem én, hogy minek kell mindig, mindent megnehezítenie és ott lennie, ahol én vagyok ezek után, mivel sejtheti, hogy igenis mérges vagyok rá. Amikor viszont felemeli a kis plecsnit, nagyokat pislogok rá és meglepetten nézek fel a szemeibe is.*
- Hát ez? Ezek szerint mégis volt időd, hogy ki lettél nevezve. *húzom is el a számat, majd törnek elő belőlem a további szavak, de mintha nem is érdekelné, csak áll és néz felém, én pedig próbálok eltekinteni attól, hogy mennyire is szeretem őt, mivel ezen tetteivel kezd eltávolodni tőlem, pedig nem akarom, ő az, akit igazán szerettem, mindig.*
- De miért nem akarsz és miért tök mindegy? Tényleg ennyire nem jelentek neked semmit? *kérdezek is rá most már egyre mérgesebben, majd egy olyan mondatot bökök ki, ami mögött nincsen semmi igazságtartalom se, tehát azt, hogy már nem érdekel, elmehet innen, kezem is kinyújtom és Vitto jelenlétét is próbálom kizárni, de nem lehet teljesen, mivel Axel már közelebb is lép hozzám, oly nagyon, de nagyon közel, hogy majdnem ösztönösen hajolok oda csodálatos ajkához, de mégsem, csak a dühös szavakat hallom, hogy mi történhetett.*
- Egy újdonsült vámpírtól nem kéne tartanod! Ha szólsz, akkor talán én is tudnék segíteni, engem nem kell semmiről se megvédeni! Amúgy is, egy levélbe került volna, ha már a sentiségedre van időd, akkor rám miért nincs? *kérdezek tőle tovább, kezemet is leeresztve, de aztán nemsokára már tovább halad, mintha nem is figyelne rám. Hát ennyi lenne? Nem, nem akarom, hogy elmenjen, de én se fogok meghunyászkodni előtte, az nem én lennék. Még mielőtt eldönthetném, hogy mitévő is legyek, már repül is felém a kulcs, én pedig elkapom azt és már nézem is meg kezeimben, hogy mi az, de Vitto ezt látva már át is alakul, így egy hatalmas Cerberus állja el most Axel útját, amiért talán hálásnak kellene lennem.*
- Ez meg mi? *kérdezek is rá halkabban, majd lassan a másik felé indulok, dühösen kapva el a kezét és most nem is eresztem el, csak csuklóját szorítom, hogy rám nézzen.*
- Mi a fenéért hisztizel? Inkább magyaráznád meg a dolgokat, nem pedig lelépnél, ahogy régen! Ennyire nem változhattál meg. *nem, nem eresztem, még mindig és a három fejnek és a hatalmas testnek hála az út másik oldala is el van zárva, tehát kénytelen lesz még maradni, én pedig felemelem a kulcsot és a fiú felé mutatom, továbbra is várva arra is a választ, de a szorításom mintha enyhülne...*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-08-22, 10:53 pm

- Az utóbbi pár hét gyümölcse, és azt sem töltöttem végig itt. * rántok egyet vállamon, másokkal ellentétben én nem büszkélkedem ezzel, és most sem fogok, főleg, hogy kezd annyira, de annyira felhúzni, hogy már csak azt
vagyok hajlandó hajtogatni, amit épp a fejembe vettem. *
- Azért, mert feleslegesnek érezném. Annyira az látszik rajtad, hogy "mondjad, de lesz*rom", szóval mond meg, minek? És ez nincs összefüggésben azzal, hogy mennyit jelentesz.. csak annyira ellenséges vagy, hogy fölös köröket ne várj. Tudod nagyon jól, hogy te vagy az egyetlen, aki valaha is jelentett valamit. * mondom én is tovább a magamét, ha válaszokat akar, tessék, lassan meg is kaphatja. Ám amit közöl, amivel megfejeli ezt az egész helyzetet, hogy talált jobbat, valaki mást.. bensőm egy része egyértelműen röhög ezen a szánalmas indokon, ő sem akarhatja, hogy így legyen vége, sőt, hogy vége legyen egyáltalán. Azt is tudom, hogy szeret, még mindig, hiába vagyunk távol, a mi kapcsolatunk ilyen.. de valahol agyam mégis elhiszi ezt a képtelenséget. Durván megy fel az agyvizem, így picit sem kedvesen vázolom neki a helyzetet, amiről sosem akartam mesélni neki, ezt nem tudta a családomról eddig. Meg akartam ezt tartani magamnak, de most már mindegy.. ez is mindegy, mint minden más. *
- De nem érted. A bátyám jó pár éve így él, nem vele van a gond, egyáltalán. És ne haragudj, de egyelőre én sem vagyok ehhez teljesen elég, nem beszélve arról, hogy ami az embernek fontos, arra vigyázni akar. Ezt fogd fel, és legalább most az egyszer szeretném, ha beismernéd, hogy igazam van, főleg mert hiába vagy lány, benned is túlteng a fiús én, és ugyanezt tennéd még velem is. * bököm magam mellkason, s bár eleinte közeledem, végül csak eltávolodom tőle. Kétségbe is vagyok esve, igen, ezt érzem, és lehet, hogy túlzás, de valami most dőlt össze bennem, ha igazat beszél. Nem is akarok már itt lenni, így akarta, és most már én is, tehát lelépnék, ám Vitto parádéja megállít, mintha azt cselekedné, amit a gazdája akar olyan nagyon mélyen, legbelül. *
- Vitto, kérlek. * nézek a három fejűre, cseppet sem félve, miután már a kulcs is Doránál van, kérdésére pedig most a kutyának fordítok hátat. * - A születésnapi ajándékod. És persze, szívesen. * fonom mellkasom előtt össze karjaimat, de ő csak azért is erősködik, tehát vékony ujjai ahogy csuklómra találnak, máris érzem a gyomromban a gyengeséget. Először egy pillantást még vetek a kulcsra, majd szemeibe nézve hajolok közelebb ismét, mást nem téve.. még. *
- És te, te miért hisztizel? * dobom vissza a nagy kérdést, de ez a közelség, érintése, és édes illata felidéz bennem annyi mindent.. ám különös, most nem hirtelen cselekszem, de kezem kihúzom ujjai közül, hogy tenyereimbe foghassam szép arcát, barna szemeibe pislogva egy darabig, míg végül már nem bírok magammal, lassan érintem ajkaimmal az övét, ha engedi. Először csak óvatos puszikat kap, amolyan bocsánat kérés ez.. mást pedig még nem is teszek, ha pedig pofonnal jutalmaz, Vitto sem fog megállítani a távozásban. *

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-08-22, 11:09 pm

*Nem értem én ezt az egészet. Miért így kellett találkoznunk? És mi a fenéért kell ilyen bunkón viselkednie? Tudom ám, hogy nekem se így kellett volna kezdenem, de én ilyen vagyok, így neveltek, ezt Axel is tudja, de ahogy érzékelem, most nem fogja hagyni magát és nem is azt várnám tőle, de legalább valami más stílust... Persze most is én tartom magamat a jobbnak, az okosabbnak, pedig én támadtam le őt, de hát az élet már csak ilyen, sose volt egyszerű.*
- Nem tudom, hogy csak én vagyok az egyetlen és persze, hogy ellenséges vagyok, amikor olyan régóta nem láttalak! De bármit is gondolsz, érdekel, hogy mi van veled és hogy mi történt, hogy miért tolsz el, felfoghatnád már! *most már az én hangom is hangosabb ám, szóval ha valaki a közelben mászkál, akkor bizonyára hallani fogja a vitatkozásunkat vagy legalább pár foszlányt belőle, mert lehetetlenség itt süketnek maradni. Egy hazugsággal is előállok, hogy lássam, mit váltok ki belőle és hát igen, talán ez kellett ahhoz, hogy végre kibökje, hogy mi is van az egész hátterében.*
- Nem, tényleg nem értem igazán, hogy mi a gond. *rázom is meg fejemet, de aztán tovább hallgatom és a fiús én után picit fel is vonom a szemöldökömet.* - Hogy én fiús? Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? *igen, itt most leragadtam, mert ez egyáltalán nem jellemző rám, ezt Axel is tudhatná, de a lényeg, hogy persze, én is óvni akarnám őt.*
- Én szólnék, hogy mi a helyzet, nem pedig eltaszítanálak magamtól, Axel. *mondom is el neki most már picit nyugodtabban, de ő ez után már csak egy kulcsot dob felém, és el is indul, itt hagyva engem, talán örökre. Mégse hagyhatom, de nem vagyok elég gyors, ha Vitto nem lenne itt, nem érnék a nyomába, de a famulus csak rámorog a fiúra, jelezve, hogy nem megy sehová se, én pedig végül a másikhoz érek.*
- Szülinapi ajándék? Te tudtad, hogy mikor volt? És mit nyit mégis? *persze, hogy ez is bántott eddig, hogy nem volt velem azon a napon, hogy azt hittem, elfelejtette, de talán nem történt meg. Kezem a csuklójához ér, azt akarom, hogy még maradjon, nem értem, hogy mióta menekül így, de a kérdést visszakapom, én pedig meglepetten pillantok rá és el is eresztem, amikor távolodni akar.*
- Csak mert rosszul esik, hogy eldobtál. *bököm is ki most már halkabban és szemeimet is lesütöm egy kis időre, ugyanis kezei már arcomhoz is érnek, én pedig teljesen megdermedek, szívem is kalapál, majd ajka az enyémre talál. El se hiszem, hogy ez most megtörtént, mintha pofon vágtak volna, elpirulok, nem is tudok rögtön mit kezdeni a helyzettel. Mit tegyek? Toljam el magamtól? Nem akarom elveszíteni, belehalnék... és bár nem félem a halált, nem akarok külön válni tőle, tehát kezeim ösztönösen cselekednek, ölelik át Axel derekát és hunyom le szemeimet is pár apró pusziért.*
- Te olyan hülye vagy! Úgy utállak! És hogy hihetted el, hogy van más? *kérdezem is tőle, most már picikét belemarkolva oldalaiba, de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a falnak nyomom és bizony egy csókért indul ajkam, hogy nyelvem is bebocsátást nyerjen ajkai közé és hosszan, vadul, dühösen csókolhassam őt meg. Olyan dühös vagyok rá, de éreznem kell a csókját, akarom őt, még mindig, ismét, csakis őt.*
- Te szemétláda! *egyik kezemmel picit megütögetem mellkasát, de már csókolom is tovább, ilyen csodás szavakkal becézgetve Axelt.*

Tárgy: Re: Sejtelmes folyosó 2012-08-22, 11:28 pm

* Nem is mondok már inkább erre semmit sem, csak felhorkanok, némi szemforgatás közepette. Azért ezt csak tudnia kellene.. világ életemben szórakoztam, és ő az első komoly barátnőm, tehát nagyon is értenie kéne, miről beszélek. Komolyan nem jön ki egy szó sem a torkomon, annyi mindent mondanék, de mégsem teszem, teljes kavar van a fejemben. Ezért járok erre minden este? Igazán megérte, tényleg. De végül eléri, amit akar, mint mindig, szóval szépen, vagy inkább csúnyán, de elmesélem neki, igencsak keveset mondva erről az egész helyzetről, ami jelenleg kialakult, vagy inkább hónapokkal ezelőtt.. csúnya az, ahogyan kihozza belőlem, én viszont érezhetően nem akarok többet elárulni, bár már úgyis mindegy. *
- Hagyjuk is, nem kéne tudnod róla így sem. * vetem oda neki, de hogy ma tényleg nem ért engem, az is száz. * - Nyilván nem a dögös külsődre gondoltam, hanem a jellemedre. * fogalmazok tisztábban, még cseppnyi színészkedős gesztussal is megtoldva természetesen, na meg szuszogom is közben, de azt már csak a méregtől. És nem is figyelem igazán szavait, akkor ebben nem értünk egyet, de kinézem belőle is ugyanezt a hozzáállást. S mivel így érzem helyén valónak, menekülőre fogom, ám mind a famulus, mind pedig a csodás kis vörös kérdései visszatartanak. *
- Hogyne tudtam volna. Most próbáld megkérdőjelezni, hogy mennyire vagy fontos. * igen, ez nagy szó, bizony ám, főleg hogy még a sajátommal sem vagyok mindig tisztában. * - Amúgy meg ha érdekel, az Árnyas úton megtalálod. * nem árulok el neki többet, lelépnem viszont esélytelen most, úgy érzékelem, mintha minden ellenem szegült volna, még az érzéseim is, amelyek ugyanolyan intenzívek, még most is, mint voltak. Így esik, hogy vissza dobott kérdésére válasza megmosolyogtat, és hát innentől nincs vissza út. Vágyom rá, de most ismét nem csak testileg, egyszerűen lelkileg is, és ezt most érezheti, hisz nem letámadom, sőt mi több, szabad utat is hagyok neki, ha menekülne, tegye csak. Cselekedetei, és ahogy hagyja magát, szinte beleolvad karjaimba nem igen ezt sugallja első sorban, így már mosolyogva puszilom tovább ajkait, no meg pofiját is, egyszerűen felfalnám, úgy szeretem. *
- Azért ez nagyon durva volt.. én tényleg be.. * néznék a szemeibe, de nem tudok, ahogy a mondatot sem tudom befejezni, hisz máris a falnak leszek nyomva, hátam cseppet csattan a hidegnek, és szó szerint be lesz fogva szám, mivel szépen átvéve az irányítást csókol meg vadul és szenvedélyesen, amit ugyanúgy viszonzok naivan, ahogyan kapok, miközben kezeim automatikusan végigsimítanak oldalán, s popójába markolva fordítok a helyzeten, picit el is emelve őt a földtől kerül most ő a falhoz. *
- Szemétláda? Azért a feltételezés, hogy megcsallak is elég sértő. * húzom el tőle fejem, még mielőtt ismét megcsókolhatna, picit közeledem, távolodom fejemmel, játszom vele, de csak beadom a derekam, olyan édes ez a kínlódása, hogy megadva neki magam engedek a kísértésnek. *

//fagyi//

» Alagsori folyosó
» 2. emeleti folyosó
» Magiszteri folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)
» Curriculum- első emeleti folyosó