Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-06, 11:30 pm

*Serafinával fut össze az Ódon temetőben, ki épp árnycsápokkal dobál sírköveket, mikor megszólítja, és beszédbe elegyednek.*
- Ezek szerint nem szereted a Halotti mágiát? *mondja kicsit kérdő hangsúllyal, bár szavai alapján szinte biztos ebben.*
- Nekem nincs bajom vele, megcsinálom a dolgokat. Főleg, hogy idén jó lenne évfolyamot lépni végre... *húzza el a száját, merthogy ő ugye már másodszorra elsős, legutóbb megbukott, noha nem büszke rá, tudja, hogy ez a saját hibája, mert nem megy be órákra. Mondjuk igazából most se nagyon, de azért többet tanul, mint tavaly.*
- Fúj de nyálas, szinte már csöpög. *nevet fel, és tényleg így gondolja, de szerinte Serafina is csak viccből mondta.*
- Remek, te meg akkor hívhatsz Cukojbojsónak... *mondja jókedvűen, és megforgatja a szemét, hogy egyesek tényleg képesek ilyen hülye beceneveken hívni egymást. Hát igen, Connie nem egy lányos lány, de hát három bátyóval ki róhatja ezt fel neki?*
- Sokat szoktam sétálgatni, erre-arra, szóval jártam már itt párszor, igen, de nem a törzshelyem. Viszont az Árny hágót szeretem, arra sokszor kitérek. *válaszolja, majd úgy dönt, visszadobja a labdát.*
- Neked van kedvenc helyed a szigeten? Vagy esetleg a suli épületén belül? *érdeklődik, miközben gyorsan elfogy második cigije is, de nem gyújt rá újra, így is eléggé roncsolva van a szervezete, de nem tud leszokni.*
- Régóta cigizel? *kérdezi, ha már eszébe jutott ez a téma, és a fekete hajú leányzót is látta, ahogy nemrég rágyújtott a második cigijére. Vagy akárhányadikra, Connie másodiknak látta.*
- Halvány lila gőzöm sincs, de igazából nem érdekel. *vonja meg a vállát arra a kérdésre, hogy vajon valaki karbantartja-e ezt a helyet. Valószínűleg valamennyire igen, hisz talán sokkal elhanyagoltabb lenne itt minden, ha nem tennék, de ki tudja?*
- Hűha, ha ezt nem mondod, hülyén halok meg. Szóval minél több helyen jár az ember, annál többet ismer meg? *kérdezi teljesen rácsodálkozva, de aztán felnevet. Jó kedve lett, és jófej lánynak tartja Serafinát, noha túl sok mindent igazából még nem tudnak egymásról, de ez lényegtelen is, majd változik ez még. Az ég egyszer csak dörögni kezd, és néhány villám is megjelenik.*
- Ajjaj, úgy látom, mindjárt egy kis vihar lesz itt. Elinduljunk visszafelé, vagy maradjunk, és kockáztassuk, hogy bőrig ázunk? *kérdezi, és neki igazából mindegy, erős az immunrendszere, és mivel angol, az esőt is megszokta már, de ki tudja, Serafina hogy viseli mindezt.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-07, 12:02 am

*Szeretett árnycsápjaim körében nem számítok semmilyen látogatóra, de mikor végül is betoppan a leányzó nem zavarom el, sőt egy idő után örülök, hogy nem egyedül töltöm el az időmet.*
-Nem kifejezetten a kedvencem, főleg mióta kötődés alakult ki közöttem és az egyik páciensem között. Még el is neveztem Eleonórának.*Szippantok egyet, mint aki sír, de a lány láthatja, hogy csak elbohóckodom a sírást, egyáltalán nem is könnyezem. De tényleg összespanoltam az egyik hullával az órán, hiszen megmentette az életemet.*
-Látom, nem csak nekem vannak gondjaim a vizsgákkal.*Sóhajtok egyet, hogy legalább nem vagyok egyedül ezzel a problematikával. De még mindig szégyellem magamat miatta, de hát ez van, ezt kell szeretni.*
-Nyálas?! Ugyan már Cukojbojsó! Inkább cukcsi!*Erre elröhögöm magamat, nos az már biztos, hogy a csaj van annyira kelekótya, mint én, ha nem bolondabb. De ezután jön az egyik kedvenc témám, a helyszínek.*
-Hm... hogy hol szeretek lenni? Szeretem a bagolyházat, bár ott eddig kevésszer jártam, meg a tavat, a játszóteret, a vízesést. Nekem kb ennyi a kedvencem. Olyan hangulatos mindegyik, nem tudom, miért.*Mosolygok rá, miközben megvonom a vállamat. Még egy utolsó cigarettát kiveszek, bár ez már valóban az utolsó, hiszen nincs is több. Majd a fogadóban vagy valahol vennem kell. Ki tudja, hogy hol lehet itt kapni jó minőségűt.*
-Hmm... lássuk csak. Egy évvel ezelőtt szívtam először, de amúgy inkább alkalmi cigis vagyok. Szóval megveszek egy dobozzal, és ha jól esik, akkor megtalálom, de van amikor két hónap alatt fogy el csak.*Nem szeretek cigizni, pláne nem az olyan érzékeny lelkűek előtt, akik esetleg lenéznének érte. De ahogy elnézem, Cornelia nem ilyen, ezért egy kis mosolyt küldök felé, majd ismét szétnézek a temetőben.*
-Akkor még szerencséd van, hogy velem találkoztál. Máskülönben most hülyén halnál meg.*Vigyorgok rá, majd fel is pattanok, a pálcámat előhúzva.*
-Umbra vincula!*Létre is jönnek a csápok, most szerencsére kettő, ennek csak örülök, majd ördögi arc kifejezéssel, hogy azt higgye, kinyírni akarom, felé nyúlok velük, és elkezdem csikizni. Nem tudom, hogy mi lesz a reakciója, de pár perc múlva leengedem a bal karomat, így a csápok is eltűnnek.*
-Nekem még lenne kedvem maradni, de felőlem mehetünk is. Későre jár.*Megvonom a vállamat, felszedelődzködöm, majd várok, hogy döntsön, mi legyen.*

//fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-10, 12:52 pm

//olvad//

*A temetőben fut össze egy évfolyamtársával, és épp a halotti mágiáról beszélgetnek, és felnevet, mikor hallja, hogy Serafina és egy hulla között kötődés alakult ki. Vicces, ahogy sírást szimulál, de tudja, hogy a lány csak viccel.*
- Hát nem, de tényleg eltökéltem, hogy idén átmegyek! *jelenti ki határozottan, aztán majd meglátjuk, mert ha híján lesz akaraterőnek, akkor hiába való az eltökéltség és a terv. Mikor a becenevekről kezdenek beszélni, szinte felfordul a gyomra a mindenféle "cukcsi" dolog hallatán, így jobbnak látja, ha egy kis témaváltás következik be.*
- A bagolyházba én csak akkor járok, ha levelet adok fel, csak úgy szimplán nem szoktam felmenni, de onnan jó a kilátás, az tetszik. De az általad említett helyek is jók még. *bólogat, és közben elfogy a cigije már, vagyis hát a dobozban van még, de nem akar már szívni többet, legalábbis egyelőre. Ha már aktuális a téma, rákérdez, hogy vajon Serafina mennyi ideje él ezzel a káros szenvedéllyel.*
- Kocadohányos... *rázza meg a fejét, és bár valamennyire megérti azokat, akik csak alkalmanként cigiznek, de ha már valaki rágyújt, az legyen rendszeres. Nem tette fel a másik a kérdést, így én nem mondja, hogy már jó pár éve dohányzik, és nem tud róla leszokni, de hogy őszinte legyen, talán nem is akar. Picit viccelődnek még, aztán úgy néz ki, jön a vihar, így Connie felveti, hogy mi lenne, ha elindulnának vissza.*
- Amilyen sűrűn dörög az ég és villámlik, szerintem még mielőtt beérnénk a suliba, már akkor elkezd szakadni az eső, és bőrig ázunk... *jegyzi meg, és bár nincs baja az ilyen idővel, hisz Angliából jött, de most valahogy még sincs kedve csurom vizes lenni, így feláll, és elindul kifelé, és valószínűleg Serafina is jön majd utána.*
- Időközben leesett, hogy hol találkoztunk, a tetováló szalonban... mit is csináltattál akkor? *érdeklődik, hogy ne némán baktassanak egymás mellett, hanem valami beszélgető témájuk is legyen.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-10, 1:03 pm

*Furcsának tartom hogy a halotti mágiáról beszélgetünk, hiszen ez egy elég... undórító ám egyben érdekes tantárgy. Nem vagyok finnyás, de akkor sem szeretek a halottakkal játszadozni.*
-A tavalyi évet én is így kezdtem, de lám-lám, hol tartok.*Sóhajtok egyet, hiszen akkor még zöldfülűnek tartottam magamat, most már azért valamennyire benn vagyok a dolgokban, és tudom, hogy mit hogyan kell csinálni. De valahogy el kellene vergődni a vizsgákig, bár ki tudja, hogy sikerülnének.*
-És neked mi a kedvenc tantárgyad?*Nézek rá félszemmel, hiszen lassan már pakolászok össze, mindent amit hoztam, a táskámba teszek, majd még leülök, a leányzóval szembe. Tudom, hogy milyen érzés, hogy ha hanyagolják az embert, így nem akarom megsérteni azzal, hogy nem figyelek oda látványosan rá.*
-Pedig a baglyok kedves állatok. Már amikor nem ébresztik fel őket.*Húzom el a számat az emlékre megint, amikor tiszta madár trutyi lettem, de most nem a nosztalgiának van itt az ideje.*
-Hogy milyen dohányos? Már megbocsáss, nem vagyok olyan kövér, hogy disznónak nézzenek.*Háborodok fel, hiszen tényleg nem tudom, hogy mit jelent a kocadohányos jelző.*
-Gondolom, te évek óta, legalábbis minimum egy éve. Abból kiindulva, ahogy tartod és szívod a cigit.*Bólintok az állammal felé, majd végül is elindulunk, kifelé a temetőből. A kezemben a zseblámpa, így baktatok mellette, hogy ő is lásson valamicskét az útból. Lassú, lusta esőcseppek gördülnek végig rajtam, így előkapom a pálcámat.*
-Leperex!*Érzem, hogy amolyan vízhatlanná válok, szerencsére nem leszek így már annyira vizes.*
-Egy tetkót. Nézd!*Megállok, hogy feltudjam húzni a pólóm derekát, és láthatóvá váljék a tetoválás rajta.*-Te nyelvpiercinget csináltattál, ugye? Nem láttam, amikor beszéltél.*Mondom összehúzott szemöldökkel, nyilván vagy csak a sötét tette, vagy tényleg nincs már a leányzónak nyelvpiercingje.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-10, 1:47 pm

- Na akkor egyezzük meg! Idén mindketten évfolyamot lépünk, aki pedig nem teljesíti, annak a másik kitalál egy büntetést. *veti fel az ösztönző ötletet, majd kinyújtja jobbját, hogy ha Serafina beleegyezik, akkor "szentesíthetik" a fogadást.*
- Kedvenc tantárgy? Hm, igazából nem nagyon van, de az árnymágiát csípem... Amúgy elvagyok az összessel. *na nem mintha túl sok órára bejárna, de azért valamennyire utána szokott nézni a tananyagoknak, hogy azért olyan vészesen ne maradjon le, meg tavalyról is vannak emlékei.*
- Madár... Nem vagyok egy nagy állatbarát, de ha azt mondod, ilyenek a baglyok, hát elhiszem. *vonja meg a vállát. Connie-nak igazából csak annyi időre kellenek a baglyok, míg felad egy levelet, szóval nem babusgatja őket, meg semmi, szóval ilyen téren ő nem igazán tud nyilatkozni. A következőkben a cigizésről esik szó, a leányzó pedig felnevet Serafina reakcióján.*
- Nem, dehogy, nem vagy kövér, nem azt mondtam... A kocadohányosnak azt hívják, aki csak alkalmanként cigizik. *válaszol jókedvűen. Ő se tudja igazából, hogy miért így nevezték el őket, de hát ez van.*
- Igen-igen, én már évek óta dohányzom, már egészen hozzám nőtt. *bólogat, majd szépen elindulnak az iskola felé, és mivel elkezd esni az eső picit a vörös hajú lány megszaporázza a lépteit. Nem használ bűbájt, csak essen rá az eső, nem érdekli, inkább az utolsó találkozásukról kérdezi Serafinát.*
- Ó már látom, és emlékszem is a tetkóra... Egyébként egy ideig nem használtam a nyelvpiercinget, szóval a lyuk is összeforrt, de a napokban csináltattam meg újra, szóval van, látod? *kérdezi, és kinyújtja a nyelvét, min a zseblámpa fényénél megcsillan az ezüstös ékszer. Miközben ezeket tárgyalják, megérkeznek a révészhez, aztán pár perc múlva már védve vannak az esőtől az iskola falai között.*
- Nos, azt hiszem, itt elválnak az útjaink, örültem a találkozásnak Serafina. Szia és jó éjt! *köszön el a leányzótól, int egyet, majd elindul a cruosok tornya, a Déli főtorony felé.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-10, 1:57 pm

-Hmm... nem is rossz ötlet. De ne gondold, hogy gyerekjáték lenne a feladat, amit kitalálnék neked, hogy ha nem sikerülne.*Kacsintok rá egyet, belecsapok a kezébe, majd egy határozott mozdulattal megrázom, majd végül is elindulunk a kastély irányába, miközben az eső is elered.*
-Az biztos, hogy az a legélvezetesebb óra.*Értek vele egyet, hiszen tényleg az is a kedvencem, nincs másik tantárgy, amit ilyen szívesen tanulok.*
-Hát, végül is nem vagyok nagy spanjuk, nem is igazán beszédesek, de nem próbálták meg kitépni a kezem, kinyírni, így ez üdítő változatosság számomra.*Vigyorgok a lányra, hiszen amióta itt vagyok, már annyiszor néztem szembe halálos fenyegetéssel, hogy gyakorlatilag már megdöbbentett, hogy a baglyok csak sima madarak és nem valami álcázott horrorisztikus szörnyek.*
-Áhh értem. Pedig már majdnem elkapott a sírás is.*Szippantok egyet az orromon, hogy jelezzem, valóban megríkatott volna tudat, hogy kövér vagyok.*
-Én nem bírnám folyamatosan a füstöt szívni. De néha jól esik, levezeti az idegességemet.*Megvonom a vállamat, majd miután elered az eső, egy sima varázslattal megóvom magamat, de ahogy látom, Connie nem igyekszik ugyanezt tenni.*
-Hmm, tök jól nézki. Én majd a fülembe szeretnék még egy lyukat, az olyan jól néz ki.*Egyenesen előre megyünk, majd mikor végül átfurikázik minket a révész, én barátságosan rámosolygok a lányra.*
-Nos, akkor szia. Jóccakát!*Azzal én is elindulok a saját "lakosztályom" felé, kicsit kimerülten.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-17, 8:47 pm

//olvadunk Mordreddel//

*Tisztában vagyok vele, hogy miért hívtam ide Mordredet ezen az éjszakán és nem is vagyok hajlandó addig más témák felé evezni, amíg nem hallja a kérésemet és nem teljesíti. Közöttünk nagyon szoros a kapcsolat, a vérünket is megosztottuk, emlékszem még mindig rá, ahányszor csak kezemre tekintek, tehát tudom, hogyha ennyire kérem, nem fog visszakozni.*
- Igen, mivel nem hozzánk méltó mindez, beárnyékolja a kapcsolatunkat, még akkor is, hogyha már megölted őt. Amit tett... amit én is tettem, nem, nem tudok tovább lépni ezen. *rázom is meg a fejemet, miközben már a hűs sírkövön ülök és nemsokára rá is térek arra, amit kérni szeretnék, tehát az emlékeim törlését. Nincs más, akiben így bíznék - na jó, talán a szüleim -, de itt az ideje, hogy most még, utoljára gyenge lehessek, mert nem szeretném, hogyha ez a jövőben gondot okozna.*
- Szerintem nem kell bizonyítanom és tudom, hogy furcsa lesz, de ha egyszer nem tudok majd az emlékek helyével élni, majd elmeséled. *nem érzem úgy, hogy erre valaha is sor kerülne, de azért fenn kell hagyni ezt a lehetőséget is. Inkább csak az idő közben előkerülő pálcára tekintek, majd kezem a fiúéra csúszik, a pálcásra és végig is simítok rajta, majd pedig a gyönyörű varázsvesszőn is.*
- Mordred, mindketten tudjuk, hogy az egyik legerősebb varázsló vagy itt és hogy nem lesz semmi baj sem. Tedd meg! *eresztem is el kezét, majd a simogatás után csak felsóhajtok, de vörös szemeim továbbra is a másik szemeibe mélyednek, úgy várok, hogy megtörténjen. Nem pislogok, nem teszek semmit, csak nyugodtan tűröm, ahogy a pálca a fejem felé mutat, majd ez után... A kép megszakad, nem is tudom, hogy hány másodperccel később pislogok aprókat, majd fehér tincseimet hátrasöpröm és körbe is nézek a temetőbe. Itt voltunk, de...*
- Mi történt? *pislogok aprókat és csak ekkor veszem észre a másik kezében a pálcát, így nézek rá, majd kérdőn a szép szemekbe pillantva.* - Pálcát fogtál rám? *na igen, újabb kérdés merül fel bennem, miért? Mi... mi a fene van most, mintha... mintha történt volna valami, de akárhogy is agyalok rajta, nem akarnak eszembe jutni a részletek, így lassan le is pattanok a sírkőről, majd a fiúhoz lépek, még egy picit közelebb hozzá, láthatóan választ várva.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-17, 9:02 pm

*Nemsokára elő kerül a kérés is, amit Mordana intéz felém. Meglep de nem nézem le emiatt, hiszen mindenkinek lehetnek gyenge percei, és nála én ezt teljesen elnézem, hiszen csak ő tudja valójában hogy én is tudok gyenge lenni, amikor a lány rázni kezdi a fejét, s hallom a szavait, kezem egy pillanatra bele simít a hófehér tincsekbe, miközben egy kisebb mosolyt én is ejtek.*
-Nem tettél semmit.. Tudod hogy befolyás alatt voltál..*kezdek bele, pedig tudom jól hogy akkor fájt nekem ami történt, de mára próbálok úgy gondolkozni ahogy kell. Nekem mellette a helyem, és neki is énmellettem aki pedig közénk áll azt megölöm. A következő szavakra csak nem mondok semmit, csupán pár pillanatig oldalra döntött fejjel nézek a szemeibe, próbálva kideríteni valóban ezt akarja e. Hogy belül is úgy gondolja, komolyan akarja hogy fosszam meg az emlékétől? A szeme ezt mondja, én pedig nem állok ellen s bár arcom komolyabb a pálca mégis előkerül, a dícséretre azonban csak hűvösen felnevetek.*
-Inkább csak a legkegyetlenebb, de talán a kettő egyet jelent, neked viszont nem hagyom hogy bármi bajod essen.*ezek a szavak már teljességgel magabiztosan hangzanak el a számból, hiszen tisztában vagyok a képességeimmel, csupán csak nem akarom Mordana ellen fordítani ezt a tudást, hiszen bármennyire is megy, attól még én is tévedhetek, ő pedig nem egy próbababa, tehát jogos hogy aggódok érte. Az ige viszont elhangzik, ahogy megacélosítottam tudatomat, s nemsokára végbe is megy a lányban, a nem kívánt emlékek kitörlése, minden ami Victorral kapcsolatos, eltűnik, s feledésbe merül ahogyan azt ő akarta. Megtettem, így mikor a varázslat véget ér a pálcát cseppet lejjebb biggyesztem, s kíváncsi, de egyben komoly tekintettel figyelem Mordana szemeit, hogy vajon sikeres lett e a művem avagy sem. A kérdésre se felelek egyhamar, csupán csak lenézek a pillantása irányába, és a pálcát is lassan az oldalamra függesztem, eltakarva a szemei elől.*
-Megszabadítottalak pár dologtól, de hogy miktől azt nem akarom elmondani. A te érdekedbe, mert úgy semmit sem érne az egész.*mondom csendesen, figyelve ahogy feláll, s most már a második kérdésére is felelek.*
-Igen, pálcát emeltem, azért mert te kérted hogy segítsek.*mondom komoly hangon, figyelve ahogy közelebb ér, majd amikor ez megtörténik, én is teszek felé néhány lépést kezeimet finoman a kezeire fűzve, s közelebb is húzom hogy a szemébe nézhessek.*
-Nézz rám, és érezni fogod még így is hogy az akaratod ellen cselekedtem e vagy sem..*mondom még mindig a szemébe nézve rezzenéstelen komoly arccal.*
-Úgy érzed olyat tettem amit te nem szerettél volna?*kérdezem, miközben fejem aprón megbillen, de csak éppen hogy remélem, hogy most nem fog elkezdeni kérdezősködni, mert akkor nem sok értelme volt annak hogy elvettem az emlékeit.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-17, 9:15 pm

*Örülök, hogy ilyen párom van, mint amilyen Mordred, hogy ennyire megért engem és nem hibáztat egész életem alatt egyetlen baklövésért. Tudom, hogy a méreg befolyásolt, de Viktor remekül értett ahhoz, hogy szerezzen meg valakit, de nem hiányzik, el akarom őt felejteni és ezt hamarosan tudatosítom is párom agyában, hogy tennie kell valamit, az én kedvemért. Ki mástól kérhetnék ilyesmit? *
- Velem nem vagy kegyetlen és én így szeretlek, ahogy vagy. Már az első találkozásunkkor is megfogtál és ilyet még soha, senki iránt se éreztem, senki se látta bennem azt, amit te, mindenki csak a kegyetlenséget... *pedig van bennem több is és Mordred mellett én is képes vagyok más lenni, gyengéd, akár félénk, aranyos is, amelyet soha más meg nem láthat, észre sem vehet, mert halál fia lesz úgy érzem. A varázslat viszont kezdetét veszi és hamarosan végbe is megy, én pedig picit üresen, tanácstalanul ülök tovább a síron, Mordred szemeit figyelve, majd végül már le is huppanok mellé a földre, úgy hallom már meg a feleletet.*
- Én kértem? Rendben... *bólintok is rá, majd kezeim elkapja, így húz magához, én pedig nem ellenkezem, csak a rideg, de számomra oly kedves tekintetet kezdem el kutatni, majd elmosolyodva emelem fel kezem, hogy arcán, majd nyakán simíthassak végig.*
- Bízom benned, tehát biztosan azért tetted, mert az én érdekemben állt. Te... soha nem bántanál. *most nem gondolok a szexuális együttlétekre, amikor vérben is képesek vagyunk megfürdetni egymást, mivel a bántás más jellegű, az pedig vágyfokozás a részünkről. Inkább csak lágyan átölelem derekát, fejem pedig vállára hajtom és csak pár másodperc után szólalok meg.*
- Most mit csináljunk? Menjünk vissza a kastélyba? *kérdezek is rá halkan, kíváncsian, mivel nem akarok még elválni tőle, csak akkor, hogyha dolga van, hiszen tanársegéd, megérteném, hogyha nem lenne most rám tovább ideje. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-17, 9:40 pm

*Nem egyszerű döntés kötélnek állni de tudom magam is hogy úgy se tudnék ilyenbe nemet mondani neki, hiszen a segítségemet kéri, azt pedig nem vonhatom meg tőle, pusztán mert féltem. A szavai kedvesek, és igazak is úgy érzem valahogy egyformák vagyunk, talán éppen ezért is vagyunk egy pár, mert hasonlítunk de egyben ki is egészítjük egymást.*
-Az ember életében vannak olyanok akik képesek áttörni a sötétségen, és lerombolni a falakat... Mássá tenni, és bebizonyítani hogy még egy hozzám hasonló is érez szeretetet.. Ez csak neked sikerült...*mondom halkan miközben egy halvány mosoly is kiül az arcomra. Nem sokszor beszélek így ,de azt hiszem vele megtehetem, hiszen amikor itt van én is megváltozok.*
-PEdig több van benned... De örülök neki hogy csak én látom..*lehet önző dolog a részemről hiszen szeretném ha lennének barátai, de azt nem akarom hogy más is meglássa benne azt amit én, azt amit én is szeretek.. A gondolatoknak azonban vége szakad ahogy a párbeszédnek is, ugyanis a varázslat nemsokára végbe megy az emlékek pedig szépen lassan kitörlődnek Mordana tudatából remélhetőleg tökéletesen. A varázslat után azonban kérdéseket szegeznek nekem amik tökéletesen érthetőek, viszont tudom hogy nem szabad elmondani. Még nem mert akkor nem lenne értelme annak amit tettem, így kezdek el lassan beszélni, jól megfontoltan hiszen ez most az ő érdeke. Csupán csak rezzenéstelenül figyelem az arcát, és komolyan bólintok is a szavaira. *
-Igen te kérted, ismersz, tudod hogy különben nem tennék semmit még akkor se ha én helyesnek vallanám..*nézek bele a szemébe miközben közelebb hajolva megfogom a kezeit, végül pedig hagyom hogy végig simítson az arcomon és a nyakamon is. Közben fejem oldalra billen egy apró puszira amit a kézfejére adok, másik kezemmel pedig átkarovla húzom magamhoz.*
-Bízhatsz bennem... Előbb halnék meg minthogy bántsalak, ezt te is tudod. A te érdeked volt, ahogy az is hogy még nem mondom el... Majd egyszer valamikor ha úgy érzed tényleg akarod tudni, akkor elmesélem, de most még nem, úgy nem lenne értelme.*nézek le rá egy gyengéd mosollyal, és ha engedi meg is csókolom, de most csak lágyan, nem durvulva el semmit. A kérdésre azonban nem válaszolok egyhamar, hiszen bár ő hívott ki ilyen későn, az nem jelenti azt hogy amint teljesítettem a kérését meg akarnék vállni tőle, sőt most itt az alkalom talán hogy ismét együtt lehessünk kicsit, ha már a dolgaink miatt sokszor nem jön össze, végül aztán sejtelmes mosolyt vágok úgy válaszolva neki közelebb hajolva, lehalkítva a hangomat, miközben kezeim lecsúsznak a derekára, jelezve hogy nem kívánok megválni tőle.*
-Hmm, talán.. de mit szólnál ha elrabolnálak egy repülésre? Valamit akartam úgy is mondani neked, aztán ha van kedved felmehetnénk a szükség szobájába is, nem akarok ma egyedül aludni..*nincsenek hátsó gondolataim, bár nem tagadás kívánom a lányt, de ami a legfontosabb az az hogy közel tudjam magamhoz, persze neki is van beleszólása a tervbe, tehát most csak kíváncsian várom mit felel.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-17, 10:04 pm

*Ha létezik olyasmi, hogy két embert egymásnak teremtettek, akkor nálunk ez így van. Én soha nem voltam és nem is leszek másé és bár tudom, hogy Mordrednek volt valakije én előttem is, ez nem jelent semmit, ő már a múlt, én pedig a jelen és a jövő, hiszen mi már elkezdtük mindezt kialakítani. Lassan három éve leszünk együtt, már van egy gyönyörű házunk is és szépen lassan mindent felépítünk. *
- Előttem is sikerült már valakinek, de te engem választottál. *döntöm meg picit a fejemet is, de azért a szavai jól esnek, főleg azok, hogy nem akarja, hogy más is lássa bennem azt, amit ő.*
- Ez miatt nem kell aggódnod, senki se keresi bennem az értéket. *mosolyodom is el, ugyanis picit se bánt a dolog, hogy mindenki ilyen tartózkodó velem szemben. Viszont ez után a beszélgetés picit megszakad, a varázslat megtörténik és jöhetnek a kételyek, az értetlenség, mely belőlem fakad, de nem túl sokáig, ugyanis a kép összeáll. Kértem valamit Mordredtől, ő teljesítette és én pedig bízom benne, így nincs miről tovább beszélni.*
- Rendben! *bólintok is rá, majd ez után hunyom le szemeimet, így viszonozva a csodálatos csókot is, melyet nem is vagyok rest most sokáig kiélvezni. Nem csak ő kíván ám engem, ez fordítva is így van, mégsem vagyok olyan lány, aki csak úgy rámászik vagy vetkőztetni kezdi a másikat, esetleg utalásokat tesz. Majd ha Mordred szeretné, jelezni fogja felém, ahogy azt eddig is tette. Most viszont még nem kellene elválnunk, ezért is kérdezek rá a nap további részére, hiszen az éjszakából még van pár óra hátra.*
- Rég repültünk már, de csak akkor, ha a karjaid között tartasz majd. *nézek is bele a szép szemekbe, majd végül rá is bólintok a következő ötletre is.* - Örülnék... Jó lesz ismét melletted tölteni az estét és ébredni. *viszont ez után kezeim a felsője alá vándorolnak, amit szépen le is húzok Mordredről, így szabadítva fel a csodálatos szárnyakat is. A felsőt összehajtom, majd kezembe fogom, ez után pedig csak ő rá várok, hogy repülhessünk egyet az éjszakába.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-17, 10:29 pm

*Nem egy új kapcsolat a miénk, három év hosszú idő, de azóta az érzelmeim mit sem változtak. Lehet vannak akiknél kihülnek az érzések, de én úgy érzem az enyémek csak egyre erősebbek lesznek, iránta. A szavaira, azonban egy pillanatig elgondolkodó tekintettel nézek a szemeibe, majd végül halkan, de annál komolyabb hangon szólalok meg.*
-Tévedsz...az csak vonzódás volt, olyan iránt aki mára az egyik legnagyobb ellenségem lenne ha élne, hiába a rokonom, és egyben őrült dolog, nem pedig szerelem, fel se ér hozzád.. Amit irántad érzek ahhoz eddig semmi más nem fogható, nem kétséges a választás..*mondom miközben mosolyogva meg is csóválom a fejemet. Nem puncsolok nem kenyerem, csak egyszerűen az igazat mondom, régebben is követtem el őrült dolgokat, és most is, de tudom hogy a szívem kihez tartozik. A következő szavakra csak végig simítok az arcán, tudom hogy bántja a dolog, ahogy engem is hogy emiatt szomorú, de valahol örülök is neki, hogy csak az enyém.*
-Pedig ott van a szemük előtt... Bár az is biztos hogy ha valaki észre venné azt amit én nem sokáig élne..*mondom miközben egy pillanatra a mosolyom is kiszélesedik, de nemsokára elkomolyodok ismét, hiszen ideje varázsolni. Szerencsére az emlékek elvétele sikerül, s már csak el kell mondanom neki valahogy miért nem mondom el amit tettem vele. Szerencsére megérti, aminek örülök is, nem szerettem volna vitázni vele egy olyan dologról, amire ő kért meg, de szerencsére ez nem is fog bekövetkezni aminek örülök. Beszélgetésünket egy hosszú csókkal zárjuk le, amikor azonban megkérdezi mit csináljunk a továbbiakban, nem válaszolok azonnal. Konkrét tervek még csak formálódnak a fejembe, de egyvalamit tudok. Vele akarok lenni, s így nemsokára el is mondom mire gondoltam, de úgy látszik tetszik neki az ötlet.*
-Máshol nem is gondoltam hogy tartalak..*mosolyodom el cseppet, fejemet oldalra döntve hagyom hogy levetkőztesse a felső ruházatomat, persze azért hozzá segítve hogy kibújtasson a cuccaim közül. Kezem közbe lágy táncot jár a derekán, és az oldalán is, mikor pedig lekerülnek rólam a cuccok, jólesően meresztem ki a szárnyaimat, amik elgémberedtek már az előző pózban.*
-Akkor azt hiszem már nem kérdéses hogy együtt töltjük az estét..*mondom közelebb lépve hozzá, miközben egyik kezemmel a hátát karolom át, másikkal pedig finoman a combjai alá nyúlva fel is emelem őt.*
-Remélem készen állsz. Sokat fejlődtem az idők során..*vigyorodom el sejtelmesen, a követekő pillanatban pedig meglendítve a szárnyakat, nemsokára igen gyorsan válok el a földtől, és minden erőmet bevetve csapkodok velük hogy egyre feljebb és feljebb kerüljünk. Most már egyszerű, megtanultam használni ezeket az eleinte félelmetes végtagokat, s most már csodás ajándéknak könyvelem el őket magamban. Természetesen a leányzót szorosan fogom magamhoz, s ha elég magasra érünk a szárnyakat széttárva lassan úsztatni kezdem magunkat a levegőbe. Ha a lány lenéz láthatja hogy most már nem a temető, sőt nem is szárazföld felett vagyunk, hanem a hold által megvilágított óceán felett, melynek hullámjai össze csapnak alattunk.*
-Karold át a nyakam..*mondom derűs, mély és doromboló hangon miközben közelebb hajolva egy puszit is adok az övére, végül pedig beszélni is kezdek hozzá.*
-Már régen megkérdezted hogy egyszer ha úgy adódik megvizsgálhatod e a szárnyaimat.. Nos már régóta akartam mondani, hogy ha szeretnéd és van hozzá kedved állok a rendelkezésedre..*tudom hogy lehet nem fájdalom mentes, de azt is hogy talán örülne neki Mordana hiszen mégis csak vérbeli kísérletező a leányzó, és ha én egy lehetőség is vagyok hogy tovább kísérletezzen hát neki "kés alá" fekszem, hiszen akárcsak ő én is bízok benne.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-20, 9:53 pm

//Pyromágia 5. házi//

~Mit is keresek én itt?~*töpreng magában, ahogy a sírkövek között sétál és nézelődik. Jó kérdés, és maga sem tudja a választ. A jó felelet talán az lenne, hogy a kíváncsiság hajtja. Nem mintha egy temető olyan érdekes lenne, de érdekli, kik vannak ide eltemetve. Lehet, hogy volt Mysterios diákok is nyugszanak itt, akik meghaltak, ki tudja. Ő ezért is sétál a sírkövek között, kék farmerben és piros pólóban. Pálcája a farmer zsebében, azon kívül csak az óráját és a piercingjét viseli. Famulusa nincs vele, neki nem volt kedve ehhez a temetői látogatáshoz. Különben is már éjszaka van, és Léna szerint ilyenkor ostobaság egy temetőben sétálni. Ahogy sétál el egy sír mellett véletlenül belerúg és a lendülettől előreesik. Hogy ne essen el, megtámaszkodik a sírkőben, de akkor hirtelen elmosódik minden, majd pár másodperc múlva teljes sötétség ereszkedik rá. Nem tudja megmondani, mennyi idő telik el. Pár percre tippel, de nem biztos benne, mert amint felemelkedik szeméről a sötétség, már nem a temetőben van. Meglepődve néz körül, vajon hogy került ide. Ki vagy mi hozta ide, és hol a temető? De nincs sok ideje a találgatásra, mert akkor meghallja azt az összetéveszthetetlen hangot, amikor nagy mennyiségű tűz lángol a közelében, és egyre érzi közeledő melegét. Hamar meg is pillantja, ahogy felé tart, mire gyorsan előkapja pálcáját. Maga előtt húz egy vízszintes vonalat, majd annak a végéből kiindulva rajzolja meg a kört.*
- Ignis velius!*mondja ki közben az igét, majd a varázslat végeztével megkönnyebbülten állapítja meg, hogy sikerült, hála az égnek. Nem szeretett volna a lángcsóva jóvoltából sült diák lenni. Ezután kissé ingerülten néz arra, ahonnan a támadás jött, hogy megnézze, kit kell elintéznie. Egy férfi az, de most hirtelen nem úgy tűnik, mintha újabb támadásra készülne. A pálcáját is leereszti, és kissé zavartan, bocsánatkérően mosolyog.*
- Bocsánat, nem akartalak bántani. Vámpírvadász vagyok, és ahogy hirtelen feltűntél, azt hittem, te is az vagy. Ne haragudj..*kér bocsánatot pár lépést előrehaladva. A srác az előbb még úgy tervezte, hogy először szépen lehordja, aztán elbán azzal, aki megtámadta, de így elég nehéz. A bosszúállási ösztön benne van, de nem lenne túl erkölcsös dolog egy ilyen bocsánatkérés után még megtámadni.*
- Jól van, semmi gond.*rántja meg a vállát, de még mielőtt akár egy lépést is tehetne a vámpírvadász felé, a férfi háta mögül feltűnik egy csöppet sem bizalomgerjesztő lény. A ruhái, és úgy általában mindene mocskos, hosszú haja csapzott, fogai hegyesek és vér csöpög róluk.*
- Vigyázz!*kiáltja a vámpírvadásznak és felemeli a pálcáját, hogy segíteni tudjon neki, de a vámpír akkor lecsap. Nem utálja a vámpírokat, mégis dühös lesz, mert tehetetlen és a vámpírvadász teste élettelenül csapódik egy fa vastag törzsének. A vámpír élvezettel nyalja le ajkáról a vért, majd amint megpillantja a srácot, egy véres mosollyal az arcán indul meg felé.*
- Abból nem eszel.~vagyis belőlem.~*kiáltja oda a lányvámpírnak, aki a srác kezében lévő pálcával nem is törődve menetel felé. Nyilvánvalóan nem normális ez a vámpír. Talán olyan régóta halhatatlan, hogy beleőrült, vagy valami más miatt, ki tudja, de biztosan nem normális. A srác felemelt varázspálcáját a vámpír szívére célozza, hogy minél hamarabb letudja a dolgot.*
- Ego flammatum!*mondja ki az igét, de még a varázslat aktiválódása előtt a vámpírlány hirtelen eltűnik a szeme elől, vagyis megúszta a szétégést. Egyelőre. A pálcáját nem ereszti le, mivel sejti, hogy a vámpír lesből akar támadni, így lassan forogva a tengelye körül tartja szemmel a környéket. A következő pillanatban rekordsebességgel pördül meg, mert érzi háta mögött a vámpír jelenlétét, de így se elég gyors hozzá képest. Arra sincs ideje, hogy felemelje a pálcát, a vámpírlány felemeli a kezét, majd egy gyors mozdulattal az oldalánál fogva hajítja jó pár méterrel odébb. Zuhanását egy fa állítja meg, aminek háttal csapódik neki.*
- Aú, hát ez fájt.*ad hangot ennek a kellemetlen érzésnek, majd lassan, fájó hátára tekintettel, jó lassan áll fel, közben a fának támaszkodva. Mintha el is feledkezett volna a vámpírról, de ez nem így van. A vámpírlány lassú, nesztelen léptekkel megy felé, úgy látszik, vele nem akar olyan hamar végezni, mint a vámpírvadásszal. A srác már igazán tudna támadni és küzdeni, de elszínészkedi, hogy ez nem megy neki, és így átveri a vámpírt, aki be is veszi. Mikor a vámpírlány odaér közvetlen elé, még mindig színészkedik, de a pálcáját a kezében fogja. Mikor a vámpír kinyújtja felé a kezét, hogy torkon ragadja, rászegezi a pálcát, de a testére céloz, hogy ne vegye észre.*
- Incarcerandus.*mondja ki a kötöző ártás igéjét, aminek köszönhetően a lány mocskos keze nem éri el a torkát, mert a kötelek hozzászorítják a testéhez. Látható, hogy a vámpír meg van lepve, de azt azért tudja, hogy nem késlekedhet, mert pár kötelet egy vámpír könnyűszerrel leszed magáról, mintha vékony papír lenne. Így kihasználja a meglepetés erejét, és úgy támad. Pálcáját a vámpír szívére szegezi, pár centi távolságra van csak tőle.*
- Ego flammatum!*mondja ki ma már másodjára, és ezúttal sikerül is. Végignézi, ahogy először a vámpír kócos haja, majd vörös szemei égnek el belülről, eztán jön a többi része. Eltávolodik tőle, hogy azért ne fél méteres távolságból legyen szemtanúja a lány halálának, de ott marad, és megvárja, amíg már biztosan halott. Amint ez megtörténik, visszatéve zsebébe a pálcáját megy el keresni a visszafele vezető utat. Az biztos, hogy Lénának volt igaza.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 8:10 pm

*A mai napra kis kiruccanást terveztem a hágóhoz, de sajnálatomra nem volt megfelelő az idő, így döntöttem egy kis séta mellett Mystral utcáin, majd még vacsit a kastélyban, de először betérek inkább a temetőbe, hogy a kedvenc helyemen rajzolgassak egy picit. Csak egy kis vázlat szerűt, semmi komolyat, majd este kidolgozom. Talán megint tudok közben beszélgetni valakivel, talán a szűzike Yvonne-nal, vagy Lucius is átjön talán pár percre, de most inkább tovább foglalkozom a rajzommal. Egy virágot szakítok le, azt rakom az egyik sírkőre, míg a másikra letelepedve meghegyezem a ceruzámat, és munkához látok. Igazi mestere vagyok már ennek a hobbinak, na nem mintha az baj lenne, de legalább valamihez értek úgy igazán. Már egy ideje itt vagyok, így a nap leszálltával megérkezik a hideg is, amit a vékony farmeron és a flanelingen keresztül azért megérzek, ám most jobban belemerülök a munkába, mint máskor.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 8:16 pm

*Képtelen vagyok tovább a kastélyban maradni, akármerre megyek, mindenhol emlékek törnek elő bennem. Tak... mégis hogy tehette velem mindezt? Miért kellett neki más nő? Továbbra se vagyok képes arra, hogy tovább lépjek a történteken, így hát a révész mellé ülve vitetem át magam Seol szigetére, ahol egy olyan helyre vadászok, hol biztosan nem talál majd rám. Öltözetem még mindig ugyanaz, ami délután volt, tehát egy ezüst színű, ujjatlan póló van rajtam, fekete rövidnadrággal és fekete magassarkú cipővel, melybe annyira nem egyszerű itt menni, de én mégis ügyesen megoldom. Hosszú, szőke tincseim kibontva vannak, így takarják el vörös pofimat, mivel eléggé kisírtam már a szemeimet, szépen fel is vannak duzzadva. Ahogy viszont csak megyek és megyek, meg is érkezem a temető fel, ahol eddig még nem jártam, így nézek is rá a kapura, majd lassan tovább sétálok, beljebb lépkedve.*
~ Csak nem lesz gond... mára már így is van elég. ~ *megnézem a sírköveket és mivel a havas helynek hála hideg van, picit megremeg a testem, de nem érdekel, had fázzak csak, legalább érzem, hogy élek. A sétám közben viszont az egyik sírkőnél egy ismerős lányt pillantok meg, így próbálom a könnyeimet visszafogni - csak tudnám honnan jön ennyi -, és Serafina felé is veszem az utat. Ő az egyik szobatársam és van olyan lüke, mint én magam, amikor teljesen jól érzem magam, talán ezért is kedvelem a csajszit.*
- Öhm, szia. *szipogom is neki, próbálva valamiféle mosolyt erőltetni az arcomra, de ez nem igazán megy, így inkább csak érdeklődni kezdek, valami olyanról, ami talán elterelheti a gondolataimat bátyám felől.*
- Mit rajzolsz? *nem vagyok most annyira kíváncsi rá, igazából semmi se érdekel, mintha minden meghalt volna bennem, de nem fogok bunkó lenni, nem azt érdemli a másik és bár tudok egy hülye p***a is lenni, most ettől megkímélem.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 8:32 pm

*A jó kis semmittevős nap után, mivel a számításaimat keresztbe húzta az időjárás, így döntök a laza séta mellet, majd esik a programok közül a választásom a temetőben való rajzolgatásra, a magányos, üres órák helyett. Mikor letelepszem és eldöntöm, mit fogok rajzolni -virág, sírkővel- megjelenik szobatársam, akivel elég régen nem beszélgettem, de akkor sem sokat sikerült megtudni, ám most talán máshogy lesz, lehet hogy jobban megismerem. De ahogy meglátom a kisírt, felduzzadt szemeket, rájövök, hogy ez most nem fontos, és rögtön félre is rakom a vázlatfüzetemet, és a virágot is odébb helyezem, hogy le tudjon ülni. Az aggodalom húzza össze a szemöldökömet, mikor előhúzok egy zsepit.*
-Szia.*Ennyit mondok, és magam elé mutatok, majd ha leül megsimogatom a vállát, hogy biztassam.*
-Minden oké? Bár ez hülye kérdés, bocs. Inkább úgy kérdezem, hogy mi történt?*Kérdezem, majd egy kis idő múlva, hogy ne zavarjam a gondoltait, újra előveszem a vázlatfüzetet, és kérésére elé tartom a füzetet.*
-Ezt a szép sárga virágot, itt találtam a sír mellett.*Mutatok a letépett szárra, jelezve, hogy honnan szereztem azt a nővényt.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 8:40 pm

*Nem tudok mihez kezdeni magammal, ez után az egész után, úgy érzem, hogy itt kellene hagynom a Mysteriot, hiszen én csak is Tak miatt jöttem ide, most pedig... az egész világ romba dőlni látszik, én pedig képtelen vagyok a túlélésre. Serafinát veszem csak észre a sírköveknél és őszintén szólva, nem igazán tudom, hogy mit kereshet itt, de hát az ő dolga, inkább csak odasétálok hozzá és amikor egy zsepit nyújt felém, csak elmosolyodva veszem azt el.*
- Köszi. *motyogom halkan és le is dobom magam mellé. Érzem a kedves simogatást, mire újabb könnycseppek jelennek meg szememben. Tak.. soha többé nem fog már simogatni, csókolni... nem hagyhatom, hogy mindezen tovább lépjünk csak úgy, mintha meg sem történt volna, képtelen vagyok megbocsátani neki.*
- Takoda... megcsalt. *buknak ki belőlem röviden a szavak, de próbálok észnél maradni, nem kimondani annyira a tényt, így zöld szemeim a lány fel irányítom, majd fejemet is megrázom hozzá.*
- Nem tudom, hogy miért csábulnak el a férfiak, de én bíztam benne, hogy ő nem olyan. A tökéletes test mindig kemény maradt, soha nem volt ilyen, most meg... pedig én annyira szeretem. *nem tudom, hogy Serafina tudja-e, hogy a testvérem egyben a párom is, de talán igen, ha pedig nem, rá is tud kérdezni, már ha érdekli egyáltalán, amit mondok. Mindenesetre próbálok tovább lépni ezen, nem kibeszélni mindent, hiszen lehet, hogy nem is érdekli és inkább arról kérdezni, hogy mit csinál.*
- Szép lesz az összkép. *tekintek is a sírkőre, ahol a virág található, majd rá a lány rajzára is.*
- Miért vagy egy temetőben? Nem hittem volna, hogy pont itt fogunk találkozni. *kérdezek is rá kíváncsian arra, amire nem is olyan régen gondoltam. Igen, mégis csak felteszem a kérdést, ugyanis szobatársam és szeretném jobban megismerni, talán így el tudjuk kezdeni ezt az egészet... vagy inkább folytatni?*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 8:51 pm

*Én a semmittevés elől menekülök el a kastélyból, no meg Mystral utcáiról, hogy legalább tudjak valahol csinálni valamit, így a temetőt választom, ahol már nem egy ízben sikerült elűzni az unalmamat. De most, hogy itt van Jessica, talán sokkal jobb és érdekesebb lenne az ő történetét végig hallgatnom, így hajtom össze a vázlatfüzetet, a spirálrészbe beletűzöm a ceruzámat, a többi kelléket pedig zsebre vágom.*
-Komolyan? Pedig amikor legutóbb beszéltünk, akkor is ő volt a probléma, nem?*Kérdezek rá kíváncsian, és mind e közben biztatóan simogatom a hátát, mutatva, hogy nekem bármit elmondhat, még azt is, amit maga előtt be nem mer ismerni.*
-De legalább látszott rajta, hogy bánja, vagy nem is... érdekelte a reakciód?*Faggatózom tovább, hogy próbáljak a dolgok mélyére látni, még jobban megérteni Jessicát és a szerelmét valamint a köztük levő vitát.*
-Majdnem minden pasi ilyen. Mindegyik képes vagy elcsábulni, vagy csak simán magára hagyni az embert, természetesen tisztelet a kivételnek. De azokból nagyon kevés van.*Bólintok rá, és még mindig tovább simogatom a hátát, nyugtatólag. Nem is tudom, hogy hol, de valamelyik könyvben olvastam, hogy ez nyugtatja az idegeket, de nyilván a leányzónak most nem erre van szüksége.*
-Nem is tudom, csak felkerült a kedvenc helyeim listájára, és ez volt a legközelebb ahhoz a ponthoz, ahol álltam Mystralban, no meg a legcsendesebb hely, amit ismerek. A te indokodat meg sem kérdezem, gondolom azért, hogy elmenekülj a srác elől, hogy gondolkozz, kisírd magadat, és minden egyéb dolog. Ugye?*Beszélek neki itt össze-vissza, hogy egy kicsit eltereljem a figyelmét, majd még egy zsepit nyúltok át neki, hogy legyen mivel felitatni az egereket.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 9:00 pm

*Nem is tudom, hogy hova kéne mennem, hogy mi lenne a legjobb vagy hogy tényleg rá kellene-e tukmálnom ezt a negatív társaságot Serafinára, de ha már látom... akkor megpróbálkozom vele. Végülis a szobatársam és szimpatikus is a csaj, egy esélyt simán adok annak, hogy beszéljünk és talán segíteni is tud valamit, már ha akar. Nem várok el én semmit, most valahogy üres vagyok és a vagány kiscsajnak sincsen se híre, se hamva a környéken. Beszélni kezdek, így mondva el, hogy mi történt, de amikor visszakérdez, csak nyelek egyet.*
- De azóta összejöttünk és minden annyira szuper volt. Jó, nem feküdtem még le vele, mert nekem idő kellett hozzá, erre ma meg... amikor elmondom neki, hogy készen állok rá, ő bejelenti, hogy lefeküdt egy másik csajjal. Tudod hogy esik ez? Annyira hiányzik, már most, de hogy bocsáthatnék meg neki ezek után? *nem tudom, hogy Serafina mennyivel tapasztaltabb, mint én vagy mennyivel sem, de mégis, most ki kell adnom magamból, ami bennem van, így hagyom is a cirógatást, ami bár picit furcsa, főleg tőle, hogy segíteni akar, de nagyon is jól esik, viszont a nyugtató hatása még nem jelentkezett.*
- Dehogynem, nagyon sajnálta... ő, annyira bánta, de most ezzel mégse tudok mit csinálni, hiszen átvert. Velem volt és mégis mást kívánt, nem tudott nemet mondani? Hogy lehet ilyen valaki? *kérdezek is rá ismét, de amikor hallom, hogy a lány szerint ilyenek a pasik, majd azt, hogy el is mennek, hirtelen pillantok bele ismét szemeibe, majd megtörlöm pofimat és utána teszem fel a kérdést.*
- Csak nem téged is megcsaltak? Vagy elhagytak? *nem is tudtam róla, hogy volt valami ilyesmiben része, így most elcsendesedek, próbálok tovább lépni a bajomon, hiszen nem csak nekem van, ez most látszik világosan.*
- Gondoltam itt úgyse keresne, mivel nem jellemző rám egy ilyen hely, tehát igen, jól sejted. De te furcsa, hogy egyedül akartál lenni, biztosan sok barátod van már itt... *nem is értem, hogy egy ilyen lánynak, hogy lehet a kedvenc helyei között a temető is, de aztán kapcsolok, hogy végülis a Mysterio egy feketemágus képző, tehát bizonyára nem egy jó kislány, mint amilyennek tűnik. Elveszem a következő zsepit is, de most azt csak szorongatom, nem jön több könny, mintha már nem is tudna több kijönni belőlem.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 9:20 pm

*Nekem nem probléma, hogy Jessica most nem az a "hű de vidám vagyok" csajszi, szeretem meghallgatni mások gondját baját, hiszen ez már csak ilyen. Nyilván ő is megtenné értem, ha én lennék hasonló helyzetben, nem küldene el, mint valami házaló vénasszonyt. De most inkább az ő gondjával foglalkozom, nem is törődve az eredeti okkal, amiért idejöttem, amely most ott hever mellettünk a kidőlt sírkövön.*
-Hát ha eléggé szeretitek egymást, akkor egy idő után képes leszel újra megbízni benne, de ahhoz még neki is hozzá kell tennie magát, sokat foglalkozni veled, hogy újra a bizalmadba férkőzhessen. Nem lesz könnyű, de szerintem idővel újra minden a régi lesz.*Nyugtatgatom, bár nem tudhatom, hogy milyen erős a szerelmük, hiszen ez számomra új, hogy testvér-testvérrel, bár gondolom, hogy ez is úgy működik, mint bármelyik másik kapcsolatban.*
-Szerintem a fiúk ezt nem tudják kontrollálni. De mit mondott, hogy miért tette?*Faggatózom tovább, miközben az este is leszáll, és a hűvösség is elkezdett bekúszni a ruhám alá. Aztán mint valami okostojás, magyarázok neki itt a pasikról, meg hogy mindegyik ugyanolyan, és csak akkor esik le a keserűség a hangomban, amikor rákérdez, hogy mi a bajom nekem is.*
-Hát valami ahhoz hasonló történt velem. Megismerkedtem tavaly egy sráccal, és mikor vége lett a nyárnak, lelépett. Egy évig nem is keresett volna, és ha nem botlok bele nem is olyan régen, akkor nem is keresett volna meg.*Vonom meg a vállamat, most már úgy pereg le rólam a dolog, mint ha esővíz lenne csak.*
-Ismerősökben nincsen hiány, de barát annál kevesebb van a környezetemben. De gondolom, hogy te nem így jártál, mint én. Nekem nem igazán sikerült beilleszkednem.*Mondom szomorúan, de aztán rájövök, hogy nem kellene itt sajnáltatnom magamat, így inkább ismét visszatérek Jessica gondjához, és még egyszer megpaskolom a hátát, mint valami lónak.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 9:39 pm

*Nem tudom, hogy mit kéne tennem, meg kéne bocsátanom? Annyira nehéz, de mégsem akarom örökre eltolni magamtól. Igazából nem akarom itt hagyni se a Mysteriot, szeretnék végre boldog lenni és Takkal eddig minden annyira jó volt.*
- A régi biztosan nem, mert ez örök tüske marad bennem, de talán igazad van, talán meg tudjuk majd beszélni. De most neki kell próbálkoznia és tennie érte. *keményednek is meg szép vonásaim, de amikor rákérdez arra, hogy miért tette, bizony nyelek egy nagyot, ez a legrosszabb és számomra legfélelmetesebb az egészben.*
- Van egy lány, akit már nagyon régóta ismer és mindig is közel voltak egymáshoz, meg kavartak is, most pedig... úgy alakult a dolog és lefeküdt vele. Esélyem sincs ellene úgy érzem, valahogy, ő többet jelenthet neki, ha ezt meg tudta tenni velem, lehet, hogy engednem kéne, hogy vele legyen. Én azt szeretném, ha Tak boldog lenne. *hajtom is le a fejem, mert küzdeni most nincs erőm, egy pici se és nem én akarok, hanem ha kellek, akkor bizony a bátyjámnak kellene tennie valamit én értem, most már igazán ő jönne, hogy bizonyítson, nem pedig nekem kell még keresnem. De amikor sírt... nem tudom elfelejteni azt az arcot, annyira szomorú volt, mintha tényleg nagyon bánná. De ahogy hallom, Serafina se lehet a legjobban, így kérdezek is rá arra, hogy mi történt... *
- Nem is tudom, hogy melyikünk járt rosszabbul... sajnálom, nem is értem, hogy tűnhet el valaki csak úgy az életedből, hogy miért nem képes szólni, legalább csak annyit, hogy tudj róla. Lehet, hogy nem voltál fontos neki. *nem akarom én azt, hogy szomorú legyen, na meg, ahogy beszél erről, úgy hallom, hogy már sikerült túl tennie magát ezen az egészen. Legalább neki megy, velem ellentétben.*
- Rosszul gondolod. A beilleszkedés nekem se megy, Takon kívül nincs senkim, de a barátokat nem lehet csak úgy keresni, ki kell alakulnia, nem mondhatom rád se, hogy a barátom vagy csak úgy, tennem kéne érte, pedig tehettem volna, de Tak miatt én szinte senkit se láttam, mindig vele akartam lenni... akkorát hibáztam. *sütöm is le picit szemeimet, majd szőke tincseim is arcomba lógnak egy picinyke időre, de hamar hátrébb is seprem őket, elég volt a pityergésből, nem akarok tovább szomorkodni, pedig valószínűleg nem fogok hamar emészteni.*
- Na és, most van valakid? *kérdezek is rá kíváncsian, hátha hallok legalább egy jó hírt, mert talán az picit engem is feldobna. Nem leszek féltékeny, se semmi, örülni fogok annak, hogyha szobatársnőm jól van és boldog.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 10:07 pm

*Nem gondoltam, hogy ezen a borongós-bús estén Jessicával fogok találkozni, egyik szobatársammal, ráadásul még szerelmi bánattal fog hozzám fordulni, azaz véletlenül, de a lényegen akkor sem változtat.*
-Egy megcsalást nehéz kitörölni, meg is marad, max majd nem fogsz minden alkalommal úgy gondolni rá, mintha a világ végét jelentené. Most csak arra gondolj, hogy minden jobb lesz napok vagy hetek múlva. Én is mindig így csinálom.*Mosolygok rá biztatóan, mutatva, hogy nincs egyedül a problémáival, sőt adok is neki egy tippet, hogy ezt a nehéz időszakot hogyan vészelje át ideg összeroppanás nélkül.*
-Akkor nyilván nem igazi barát, ha képes volt lefeküdni Takkal, amikor tudta, hogy neki van barátnője. Amúgy meg szerintem ha annyira nagyon kellene neki a csaj, már rég összejött volna vele, pláne ha több ideje ismeri, mint téged. Szerintem azért nem tette meg, mert valóban csak barátként érez iránta, és ez is csak testi vonzódás volt. Bár én nem tudhatom, azzal a csekélyke megcsalási tapasztalattal a hátam mögött.*Pillantok hátra, mutatva, hogy semmilyen megcsalás nem sorakozik a hátam mögött, én mindig hűséges voltam, sőt a párom is, amiből nem sok volt, főleg az utóbbi időben.*
-Én is erre hajazok, bár ő azt mondta, hogy fontos voltam neki, sőt még vagyok is, de a családjával akart lenni, mert meghalt az apja. Én ezt megértem, de egy retkes levelet nem tudott volna küldeni?*Tárom szét a karomat, jelezvén ezzel, hogy valóban nem értem a helyzetet, miszerint egy éven keresztül nyalogatta a sebeit, és egy árva sort sem írt, én meg a kétségbe esés után a reménytelenségbe süppedtem.*
-Elvakított a szerelem. És szerintem ezzel nincs is baj. Lesz még időd kialakítani a kapcsolataidat, természetesen. Meg ahogy mondtad is, az nem annyira könnyű, mint amilyennek látszik.*Okoskodok tovább, és bár engem zavar, hogy ilyeneket mondok egy olyan lánynak, aki nyilván ezeket magától is tudja, de legalább lyukat beszélhetek a hasába, hogy azon keresztül folyjon ki a fájdalom.*
-Hát nem is tudom... megismertem egy srácot, Lucius-t. Nagyon kedves, meg borzalmasan intelligens, de számomra csak barát. Néha úgy érzem, hogy elnyom.*Vonom meg a vállamat, hiszen a valóságot mondom, csak egy barát.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 10:22 pm

*Nem hiszem, hogy Serafinának igaza lesz, szerintem Tak nem fog közelíteni hozzám és küzdeni értem, pedig én megmondtam neki, hogy neki kell tennie azért, ha vissza akar kapni. Szerintem... megkönnyebül és ott lesz neki a másik lány, de mégis nagyon remélem, hogy tévedek és szobatársam jól mondja.*
- Ühüm, igazad lehet, de attól még most nagyon fáj. De köszönöm, hogy meghallgattál. *nem is húzom tovább a dolgot, szépen elkapom vállait és magamhoz is húzom, hogy jól megölelhessem, ugyanis hálás vagyok neki. Ő nem egy idegesítő szőkét lát bennem, hanem nagyon is kedves, tehát szerintem jó úton haladunk mi ahhoz, hogy megértsük egymást úgy igazán. *
- A csajnak eddig egy hosszú kapcsolata volt és Taknak is mindig volt valakije, most pedig ezek szerint engem félretett, hogy Daphne szabad... Szóval szerintem nem csak testi vonzódásról van szó, Tak nem csalna meg csak ezért, szerintem... szereti őt. *oly rossz ezt kimondanom, de ismerem kedvesemet és tényleg, miért tenné meg mindezt? Lehet, hogy hiányzott már neki a szex, de ez nem elég indok erre az egészre. Na de ideje más irányt vennie a beszélgetésünknek, így most Serafina beszél, én pedig hallgatok, próbálva megértő lenni és bölcs, ahogy azt ő is tette ez idáig.*
- Egy levelet tényleg írhatott volna vagy felhív telefonon vagy akárhogy megoldja. Nem értem én a pasikat... sose értettem. *sóhajtok is fel picit, mert ez elég durva így. Na de a barátságot se egyszerű ám megszerezni és a lány nincs egyedül ezzel, én se tudok magam mellett senki mást se.*
- Jah, elég gáz. De jó lenne majd néha így leülni és dumálni egyet. A szobánkban még van egy kis whiskym is. *mosolyodom el, hátha érdekli a lányt, tehát valamikor megihatnánk azt együtt. Nem kell most, tényleg, bármikor, hiszen nem hiszem, hogy nagyon máshol aludnék mostanság.*
- Elnyom? Ezt meg hogy érted? Egyébként én Luciusból csak a magiszterünket ismerem, de gondolom nem róla beszélsz. *vigyorodom is el és bár tudtom szerint egy diáklánnyal van a magiszterünk, mégsem hiszem, hogy bárkivel kavargatna vagy több diákjával, elég furán venné ki magát a helyzet.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 10:43 pm

*Nem tudom, hogy a tanácsaim, vagy az elmondott véleményem célba ér és kicsírázik e, de ez már az ő dolga, hogyan fogja megoldani a gondjait, én már a döntéseiben nem tudok neki segíteni, bár én személy szerint egy jól irányzott rúgással gyomlálnám kis a fogsorát az ilyen alfa hímeknek, vagy pedig valami olyasmijüktől szabadítanám meg az ilyen egyedeket, amit virágnyelven úgy hívok, hogy dugiluki.*
-Nincs mit, bármikor fordulhatsz hozzám. Hallgatok, mint a sír.*Paskolom meg a mellettünk evő sírkövet, de aztán úgy magához ránt, hogy az utolsó szusz is kiszalad a tüdőmből, de azért visszaölelem, a lélegzetem utolsó maradékával. Megsimogatom a hátát, mutatva, hogy együtt érzek vele, bár nem tudom, hogy hogy áll ezzel az érzéssel, de ha zavarja akkor majd szól.*
-De akkor eddig is szerette volna, és csak kihasznált volna téged, és aztán pedig eldobott volna? Ez elég szánalmasan hangzik, de szerintem nem így van. Bár ez még a jövő zenéje.*Simogatom meg a kezét, most hogy így vége az ölelésnek, és végre a tüdőm 100%-a megtelhet levegővel.*
-Szerintem ők más bolygóról jöttek, szinte teljesen biztos. Hiszen a filmekben is mindig férfi űrlények vannak nem? Csak lehet, hogy van olyan faj, amelyik ha belép a légterünkbe, átalakul szexszimbólummá, és nem fogjuk felismerni, hogy ő űrlény, csak a viselkedéséből.*Próbálok poénkodni, de nem tudom, hogy elérem e a célomat, egy kis mosolyt, vagy csak enyhe utánzata lesz ez egy igazi poénnak.*
-Én benne vagyok, bár előre szólok, nagyon rosszul bírom a piát. De benne vagyok. *Kacsintok rá beleegyezően, hiszen mostanában csak Luciusszal iszogattam, vele is whisky-t de az alkohol a fontos, nem pedig a márkája vagy a minősége.*
-Nem csípem a sokkal idősebb pasikat, bár meg kell hagyni, hogy nem néz ki rosszul az öregfiú. De nem, nem rá gondoltam. Nem rég jött egy új srác, és vele beszélgettem egyszer-kétszer, de az elnyomás... két évvel fiatalabb, de olyan, mintha egy harmincéves, tanult férfival beszélgetnék. Annyira választékosan beszél, és mindig a sok bölcsességgel jön, meg a filozófusokkal, mintha mindent tőlük szedett volna, és mindig mindenhez ért...*Magyarázok neki, és az arcomon láthatja is, hogy ez mennyire zavar, hogy mindenhez ért a pici fiú, így értem azt, hogy elnyom. Én vagyok az idősebb, de ő tűnik annak.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2012-07-24, 11:01 pm

*Nem tudom, hogy mit kellett volna tennem. Az a szerencsétlen váza bánta, pedig lehet, hogy megérdemelte volna Tak azt, hogy jól megpofozzam, de mégis, képtelen vagyok bántani, nem akarom, hogy fájjon neki, főleg nem azt, hogy azt tőlem kapja. Inkább gondolkodjon el azon, amit tett.*
- Köszi, nagyon jól esik és szerintem fogok is, ha ilyen lesz. Biztosan szükségem lesz még tanácsokra. *bólogatok aprókat és végül már magamhoz is húzom, nem érdekelve, hogy túl megszorongatom, szükségem van most erre és szeretném, hogyha tudná, mennyire hálás is vagyok neki ezért. *
- Lehet, hogy igazad van, de akkor nem tudom, hogy miért engedett neki. Azt mondta, hogy szeret és nem is akar elveszíteni, még sírt is... úgy sajnáltam, de... amit velem tett, az még rosszabb. Én soha nem lennék képes megcsalni őt, Soha! *ismétlem el szavamat még egyszer, pedig én se vagyok ám egy csúnya lány, bárkinek tetszhetnék, szóval nem is értem, hogy ő erre hogy volt képes. Mindegy, hagyjuk, picit toljuk el ezt a témát és inkább beszéljünk úgy ámblokk a férfiakról.*
- Egy másik bolygóról? *kérdezek is vissza, majd fel is nevetek ezen a feltételezésen, mivel nagyon is jól csinálja a poénkodást, bizony sikerül nevetésre sarkallnia.* - Amúgy lehet van benne valami. *törlöm is meg szememet, de ezek most nem a fájdalom könnyei, hanem a nevetésé. Jobb kedvűen hozom hát szóba a szobánkban lévő italt, melyet meg kéne majd inni, de ahogy hallom, hogy nem bírja, csak fejemet csóválom picit.*
- Én se, de majd nem iszunk sokat és maradunk a szobánkban. Akkor senkinek se árthatunk. *vigyorodom is el, majd egy kérdés fogalmazódik meg bennem.*
- Tényleg, te ismered a többi szobatársunkat? *kíváncsiskodom is idő közben, majd ez után jön szóba Lucius is. A név nekem csak a magiszterünkre utal, senki másra, de ahogy hallom, nem ő rá gondolt.*
- Öregfiú? Szerintem 30 sincs... *gondolkodom is el hangosan, de aztán már hallgatom is, hogy mit mesél és igen csak rácsodálkozom erre.*
- Nem mondod? Hmm, fura, én még nem tapasztaltam ilyet, de majd ha összefutok vele, megfigyelem. *bólintok is rá egy aprót, majd mivel én is érzem, hogy a rövidnacim miatt kezdek szétfagyni, a temető kijárata felé mutatok kezemmel.*
- Nem megyünk lassan vissza a szobánkba? Mert én kezdek fázni. *a pálcám persze nem hoztam magammal, szóval vagy megfagyok vagy bemegyünk, de én mindenképpen megindulnék most már.*