Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 8:13 pm

* Pár szóban lerendezem ezt a trófea dolgot, s valahogy kissé sem tud érdekelni arcán az a picinyke változás, melyet csakis ennek tulajdoníthatok. Fent pedig egy kisebb jelenet veszi kezdetét, ez a cigis dolog nem volt túl kedves tőle, csak ne akarjon megmenteni. *
- De akkor se.. na mindegy. Hagyjuk. * legyintek erre az egészre, most már legalább meg kell tanuljam azt, hogy előtte nem cigizek. Oké, ez talán még menni fog, de több szívességet nem vagyok hajlandó megtenni sem neki, sem magamnak. Ám hamarosan már lent találom magam a kriptában, még szép, hogy követem, bár kezdek belenyugodni, hogy a hódítás mai adagja letudva, innentől kezdve nem próbálkozom, majd inkább másik alkalommal, feltöltődve, hiszen azért elég későre jár már, szóval fáradok is rendesen agyilag. A családi dolgokra tett megjegyzése mosolyra fakaszt, igaza van, de nem is erről van itt szó igazán. *
- Egyszerűen csak feleslegesnek tartom azt, hogy olyan dolgokról beszéljek és sajnálkozzam felettük, amit nem lehet megváltoztatni. * vonom meg vállam végül, s máris eszembe jut bátyám, de még mielőtt teljesen elkalandoznék a jelenből a nagyon is közeli múltba, inkább lazaságát firtatom, mely nagyon is csekélyke méreteket ölt részéről. *
- Nem kell ahhoz érteni, egyszerűen csak legyél önmagad. Ne kövesd mindig a szabályokat. Jó, ezt én mondom, aki nem akart betörni egy kriptába. * vigyorodom el kicsit, de folytatom is hamar * - De nem is ez a lényeg, hanem mondjuk a családod álal felállított szabályok és ez az álarc, ami mögött ott vagy te. Például most normálisan tudsz velem beszélgetni. * jegyzem óvatosan, mert igen, most jól érzem magam ebben a helyzetben, főleg, hogy még motorom is szóba kerül, megállapítására pedig csak bólogatni tudok. *
- Egyelőre még annyi, pár hét és betöltöm a 17-et. * válaszolom jókedvűen, bár nem tudom, mennyivel lesz jobb egy évvel idősebbnek lenni, egyelőre hidegen is hagy a dolog. *
- Áh, értem. Szóval csak a motor. Igen, érzékeltem eddig elég sokszor. * képtelen vagyok elfojtani vigyoromat, s most bizony én is megválok bőrdzsekimtől, eddig nem éreztem szükségét, ám most már tényleg kezd melegem lenni idebent, s még kényelmesebb ülő pozíciót veszek fel, amit nagy meglepetésemre pillanatok alatt lerombol, felül mellém, sőt mi több, még bele is fekszik az ölembe. Barna szemeim kissé kikerekedve pislognak a szép arcra, na meg hogy még egyik kezem is magáévá teszi, és simogatni kezdi, mindezt lazaságból téve.. *
- Áh, értem. Ha hozzád érek, eltaszítasz. Ha nem teszek semmit, és közönyösséget mutatok feléd, rögtön megtalálod a módját, hogy hozzám érj. Hogy is van ez? Hogy is gondolod te ezt az egészet? * teszek fel neki rögtön két kérdést, egy nagyon is furcsa dolgot megállapítva eközben. Szabad kezem ujjaival egy tincset fogok meg eközben, azzal kezdek jászadozni, olykor végig is simítva a buksin, s tényleg kérdőn nézegetek szemeibe, ez most egy picit összezavart, s mintha az iménti vad vágyakozás is másmilyenné lenne. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 8:24 pm

*Miután már a kriptában vagyunk, mind a ketten, bizony beszélgetni kezdünk, talán először normális dolgokról, melynek segítségével pár dolgot kideríthetünk a másikról, de főleg én, hiszen ez a családos dolog nem picit érdekelne, de úgy érzem, hogy arra majd még várnom kell, de nem baj, én türelmes vagyok és egy idő után nyitott könyvvé fog változni a szememben. Mindenesetre most csak bólintok, majd azért halkan hozzáteszem.*
- Azért majd ha egyszer beszélnél róla, szerintem meg fogsz találni. *utalok rá, hogy szóljon, ha szeretne beszélgetni, de mégse szó szerint mondom ki ezt, az túl kedves lenne tőlem. Mindenesetre most csak megválaszolom az ő kérdését, mi szerint nem igazán vagyok képes a lazulásra.*
- Én eddig is normális voltam, te voltál mindig bunkó. És ez vagyok én, nincs álca, egyszerűen a lazítást nem ismerem. *magyarázom egy apró mosollyal, majd még a motorokról is váltunk pár szót, de végül úgy döntök, hogy legyen, most én lépek és így helyezkedem el szépen az ölébe. Tudom, már most, hogy nem fog eltolni magától, így hát nem is aggodalmaskodom semmit, majd amikor hallom a szavait, megáll kezem a simításba és úgy pillantok fel a szemeibe.*
- Jó a közeledben lenni és úgy gondoltam, hogy a mai nap nem leszek bunkó és ezért is jöttem ide hozzád. De ha zavar, csak mondd és már itt se vagyok... *el is eresztem a kezét, majd a következő kérdésen kezdek el gondolkodni.*
- Nem gondolok most semmit, csak jól szeretném érezni magam. *itt kissé feljebb hajolok és egy kis puszit lehelek a nyakára, majd pedig még egyet kissé lejjebb, miközben gyengéden meg is szívom bőrét, de nem fájón, most tényleg nem durvulva.*
- Tudod, te mondtad, kölcsönös kihasználás és játék. *súgom halkan a fülébe, miközben kezemmel gyengéden megsimítom a mellkasát is, fel, egészen a nyakáig, de a puszi nem áll meg, továbbra is kap párat, de csakis a nyakára, lassan hergelem, de azt még nem tudom, hogy miképpen is fog erre reagálni. Hát igen, ha ő leáll, akkor most ideje egyszer nekem is tennem valamit, már lebuktam, tudja jól, hogy tetszik.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 8:38 pm

- Majd meglátjuk, de azért kössz a lehetőséget. * értem én, hogy mit mond, és kicsit meg is lep, bár nem hinném, hogy pont ő lenne az az ember, akihez elsőként rohanok a bajaimmal. Ilyen amúgy sincs, tehát nem is ő lesz az első, ezzel azért tisztában vagyok. Ahogy viszont a lazaságáról kezdünk beszélni, szépen a fejemhez lesz vágva, hogy bunkó voltam vele mindig, na meg hogy számára ilyen szó nem létezik, tehát csak köti az ebet a karóhoz. *
- Jó, azért te sem vagy egy szent, valld be. * pillantok rá, nem tagadom, hogy nem voltam kedves, de most tényleg semmi kedvem a vitához, mert az vele nem épeszű lenne, hanem hirtelen és arra semmi szükségem. *
- Amúgy mindenki ismeri a lazítást. Példáuuul.. mondjuk ugrottál már le egy magas sziklaszirtről tengerbe, vagy valami vízbe? Vagy valami extrémebb helyzet? Mert a motor sem egy hétköznapi dolog, tehát csak van ott valami érdekes. * ötletelek picit, mondjuk az más kérdés, hogy a jellemén is változtatnia kéne, ezen a keménységen, de az majd szépen lassan alakul, ha az életet is kissé más szemmel nézi. A veszélyes helyzeteket meg mindenki szereti, csak van, aki nem vallja be. Ekkor viszont szépen belemászik az ölembe, én pedig nem is tudom hová tenni ezt a hirtelen közeledést, tehát pár szóban összefoglalva elé tárom kétségeimet. *
- Nem, nem zavar, csak kérdeztem. * válaszolok hetykén, hát már miért zavarna? Változatlanul nem fogok neki hazudni, bár ez a visszakozó taktika úgy tűnik, vonzza a kicsikét. Csak bólintok, én is jól akarom érezni magam, s most ez is megy, ám a pusziba akaratlanul is beleborzongok, ahogy a következő kis kényeztetésekbe is. Megszólalnék, de csak a kripta plafonját vizslatom inkább némán, ám ahogy kiejti ajkán ezeket a szavakat, egy különös ötlet fogalmazódik meg bennem, így szépen kihúzom kezem kezei közül, s két kézzel tolom meg hátánál, hogy emelkedjen fel ülő helyzetbe, ha pedig ez megtörtént, szépen leugrom a koporsó tetejéről, s még kabátomat is felkapom, így lépek vissza hozzá, egyik kezemet álla alá téve emelve arcom elé szép pofiját. *
- Abba a visszautasítás is beletartozik. Lássuk, te hogy viseled. * mondom neki egy gonoszkás félmosollyal. Hát én is lehetek szemétkedős kedvemben, nem? Nem, ebben semmi gonoszság nincs, szerintem bántót sem mondtam. Egész egyszerűen csak egy puszit lehelek homlokára, majd eleresztem, s elfordulva tőle, minden szó nélkül, nem kevés önfegyelemmel indulok meg a lépcső irányába, ki is sétálva azon egész a friss levegőig, ahol ott a motor. Ha pedig nem jön utánam, szépen otthagyom, elszáguldok valamerre, valószínűleg vissza a kastélyba, hogy egy jó alvással koronázzam meg a napot. Bár ezek csak a terveim, tehát innentől kezdve minden rajta áll vagy bukik. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 8:49 pm

*Nem válaszolok inkább semmit se a szavaira, csupán csak lassan folytatjuk tovább a beszélgetést és amikor mondja, hogy nem vagyok szent, mosolyognom kell, egyszerűen képtelen lennék visszatartani.*
- Hát persze, hogy nem. *adok igazat neki, majd jöhet a lazulás is, ami nekem nem igazán megy, de erre ad is pár tippet, én pedig csak pislogok párat rá.*
- Ezek extrém sportok, semmi közük a lazuláshoz. *legalábbis én szerintem, így össze is fonom magam előtt kezeimet, de csak kis időre, mert nemsokára furcsa ötletem támad, szépen el is helyezkedem az ölében és láthatóan szeretnék tőle valamit, tényleg vonzz, nem is picit. Így kezdem el apró csókokkal hinteni be nyakát, de a borzongáson kívül nem válaszol másképp, inkább eltol magától, én pedig kissé lesápadva nézek rá, most nem ronthattam el semmit, most tényleg normális voltam. Hát ez se jó neki? Csak felülök és ekkor lép oda hozzám, már kabáttal természetesen.*
- De megígérted, hogy ma itt maradsz... *fut ki a számon és ekkor nézem, ahogy tovább megy. Oly nagyon meg vagyok rökönyödve, de nem, nem hagyhatom, hogy ő nyerjen és így pofára ejtsen, szépen lendítem is a pálcámat.*
- Locomotor mortis. *és ha minden igaz, akkor szépen előre fog esni vagy megállni, de a lényeg, hogy lábait nem tudja megmozdítani, amíg el nem múlik az átok hatása, tehát még egy jó ideig, ha csak fel nem oldja. De addig én már az ajtónál is termek és kissé lenézően nézek vissza rá.*
- Többé nem leszek veled kedves, úgy látom, hogy neked ez tényleg semmit se jelent! Hát itt maradsz egyedül, a motorodat pedig elviszem egy körre. *tudja jól, hogy nem tudok vezetni, tehát talán így érezheti szavaim súlyát. Szemeim megvillannak, majd kifutok az ajtón és még mindig lehet előnyöm, tehát egy újabb átok következik.*
- Deprimo. *a bejáratot el is zártam, hála a sok törmeléknek, majd pálcámat elteszem és már a motorhoz is megyek. Szépen rácsüccsenek, majd ekkor már hallhatja is odabent Axel, hogy halk, zümmögő hanggal beindul a motor... de még nem megyek vele sehova, ugyanis azt nézegetem, hogy mit hogyan kéne, de tudhatja, hogy nem vicceltem, pillanatok kérdése az egész.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 9:09 pm

- De, nagyon is van hozzá közük, hidd csak el. Nem fizikálisan, inkább szellemileg. * válaszolom, nem viszem túlzásba a magyarázkodást, mivel egy-kettőre máris az ölemben fekszik, azt sem tudom, miért teszi mindezt. A csókok viszont jól esnek, nagyon is. De ha ő visszautasítgat mindig, akkor én miért ne tehetném? Nehezemre esik eltolni magamtól, a vágy egy aprócska szikrája ismét fellángolt bennem, de ezt a lépést úgy érzem, meg kell most tennem, rá is ráfér egy kis leckéztetés. *
- Meggondoltam magam. * válaszolom közömbösen, kissé nyájasan is, majd szépen hátat fordítok neki, hogy ott hagyjam, ami nagyon-nagyon rossz ötlet részemről.. hiszen pillanatok múlva már hallom is a lábbilicselő igét, s érzem is hatását, szépen előre is bukok, kezeimet még épp időben téve magam elé, hogy tompítsam az esést. De persze nem vagyok rest fürgén reagálni előbb szóval, aztán tettekkel is. *
- Ezt sem kellett volna.. ne becsülj le ennyire.. Glisseo.* sziszegem ajkaim között most kissé dühösen, elpakolva egy adag hajat arcomból, s lassan az én pálcám is előkerül, melyet rögtön felé is szegezek, elengedve őt, nem érdekel, ha megindul felfelé, annál jobban fog neki fájni a csúszás, lévén, hogy a lépcsőfokok megszűnnek lába alatt, ő pedig ha nem rendelkezik tökéletes egyensúlyérzékkel, könnyen hasra vágódhat, s mellettem köthet ki, hisz ez most csúszik is, szinte tükörsima felületté lett a lépcső. *
- Silencio. Csak hogy ne is szólalj meg még egy ideig és el is felejtheted a hülye kis terveidet. * mondom felé szinte hangtalanul, s ha eltalálta az ártás, akkor bizony némán tehet amit akar, egy ideig képtelen lesz a varázslásra. Így most én jutok egy kis előnyhöz, így egy ügyes varázsmegszűntető igét alkalmazva már el is tűntetem láthatatlan lábbilincsem, talpra is szökkenek immár, de fel nem tudok menni, egyszerűen csak vissza sétálok a koporsóhoz. *
- Ennek most igazán sok értelme volt, látom nem bírod elviselni, ha valaki egy kicsit is okosabb nálad, vagy visszaadja azt, ahogy te bánsz vele. * nézek rá megvetően, újra az undor került előtérbe, nem is vágyom közelségére sem most, egyszerűen rosszul lettem ettől a viselkedéstől. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 9:17 pm

- Én akkor se hiszem. *mondom el a véleményem és tényleg így is gondolom. Mindenesetre inkább egy pár puszit adok neki, de úgy tűnik, hogy ezzel nem érek el túl sok mindent, ugyanis Axel felkel és szépen ott akar hagyni. Na de nehogy már sikerüljön, így inkább megbilincselem lábait, ő pedig szépen esik is egyet és a szavait hallva csak hátrapillantok rá, ugyanis már futok is felfelé.*
- Oh dehogynem... *vetem oda neki egy gonosz pillantással, de még mielőtt kijutnék, máris érzem, ahogy csúszdává válik a lépcső és szépen hasra is vágódom, valahogy úgy, ahogy ő az előbb és meglepetten próbálok felkapaszkodni, de már mellette is vagyok. Nyitnám a szám, de nem jön ki hang a torkomon, így csak marad a dühös pillantást és lassan fel is kelek, így porolva le magamat és mivel a koporsóhoz sétál, szépen én is elé megyek, de idegesítően nem vagyok képes megszólalni, pedig úgy mondanám most a magamét.*
~ Nem vagy egy kicsit se okosabb és nehogy azt hidd, hogy így bánhatsz velem. ~ *tekintetem gyűlölettel teljes és szépen a lépcső felé mutatok, hogy szűntesse csak meg, mert én el akarok menni innen. Fel is kapom a kabátomat, ezzel is jelezve, hogy végeztem, nem érdekel. A pálca már a zsebembe, úgy se tudom használni és most szépen elé is állok, kezeimet összefonva, hogy menni szeretnék. Ismét előjött az utálat, úgy látszik, hogy csak egy kis időre gyengültem meg, annak se szabadott volna megtörténnie... de még odalépek az egyik urnához, mely kissé törött, de a hamvak még benne vannak, belemarkolok, majd szépen a fiúhoz lépek és az arca elé szórom, dühösen, ahogy csak tudom, mert idegesítően még mindig nem megy a beszéd. Egy halott hamvai, talán ettől ismét gyáva lesz és a szőke tincsei közé is bizonyára kerül pár szem belőle... Nem fogom megadni magam olyan könnyen, mint ahogy ő azt hiszi.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 9:28 pm

* Most inkább a visszautasítást választom, s bár fizikálisan nagyon is vágyom rá, de most mégis megemberelném magam, ha.. ha nem landolnék a földön máris. Na de nem tehet ilyen, ez egy nagyon is buta döntés volt tőle, és kissé fel is dühített, így mikor rohan felfelé, a lépcső elváltoztatására kerül a sor részemről, majd mielőtt elnémítanám, még megszűntetem a lábbilincset, csak a biztonság kedvéért. *
- Na mi van, most nem is olyan nagy a szád? Érdekes. * vetem oda, mikor már odajön elém, s nagyon is mérgesen pislog felém. Sokmindent tudnék most neki mondani, kihasználhatnám az adódott lehetőséget, de inkább nem teszek semmit, csupán csak felnevetek, mikor vadul a lépcső felé mutogat. *
- Hogyne, csak szeretnéd. * dőlök neki a koporsónak, vigyorogva nézve, mit it csinál, majd ahogy oda ér elém, s bele szórja arcomba a hamut, csak meglepetten fújok egyet, s lesöpörgetem azt képemről. Azt hitte, ettől majd megijedek, vagy micsoda? *
- Szánalmas próbálkozás volt, kislány.. Incarcerandus. * hangzik egy újabb ige felőlem, természetesem pálcám neki szegezve, így most már egy jókora kötél fogja át törékeny testét, nyakától bokájáig, tehát remélem nem nagyon tud majd megmozdulni sem. Duplán ciki helyzet, s még én is élvezem.. bár már most nem is akarok belegondolni, mekkora álltság ez, ez nem én vagyok.. de megérdemli, így hát mérges szemeibe tekintve, méltósságteljes mozdulattal irányítom pálcám most a lépcső felé. *
- Finite incantatem. * a lépcső pedig régi formáját ölti, nekem pedig immár nem sietős, tehát bőven akad idő az elköszönésre. *
- Szerintem kettőnk közül nem én leszek az, aki itt marad még egy ideig. Remélem kellemes éjszakád lesz a patkányok között. * mert hogy az is van itt, majd ezen szavak után csak biccentek felé egyet, s hátat is fordítok neki, hogy elhagyhassam most már ezt az átkozott helyet. Most én robbantom be a járat tetejét, és motorra is pattanok azonnal, hogy vissza térhessek a kastélyba. Szánalmas ez a csaj.. egy ideig várhat, amíg elmúlik az átkok hatása, és az éjszaka közepén úgysem fog rátalálni senki, én pedig aludhatok nyugodtan, és reménykedhetek abban, hogy jó sokáig nem fogunk találkozni. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 9:38 pm

*Könnyű úgy beszélnie, hogy meg se tudok szólalni, de amikor nevetni kezd, egyre jobban megy fel bennem a pumpa és talán ezért is folyamodom most a hamvakhoz, amelyeket az arcába is szórok, de nem látom rajta, hogy nagyon meghatná a dolog, e helyett inkább egy átokkal talál el. Szemeim elkerekednek, amikor meghallom, hogy mire készül és már nem is tudok se odébb állni, se semmit se tenni, egyszerűen gúzsba kötnek ezek az erős kötelek a testemen, én pedig már el is veszítem az egyensúlyomat és picit megijedve hunyom be szemeimet, mert tudom, hogy most koppanni fogok a földön, ami elég valószínű, hogy fájni fog, minden kemény kőből készült idelent. Csak nyőgök egyet, de ami igazán fáj, az a fejem, ugyanis miközben testem a földre került, fejemet egy kissé kiállóbb részbe ütöttem, így valahol fel is hasad a homlokom és lassan vörös vér kezd el szivárogni belőle. Nem tudom, hogy mennyit lát vagy mennyit sem mindebből Axel, de én már csak a fájdalmat érzékelem, majd hamarosan azt, hogy kezd minden elmosódni körülöttem. Csak kinyitom a szám, de már nem tudok semmit se mondani, amúgy se hallaná meg, hanem szemeim lecsukódnak, úgy tűnik, hogy elájultam... remek ötlet volt egy ilyen helyen így megkötözni, ahol szépen be is ütöttem magam... de nem baj, talán nem vérzek el reggelig, ha pedig mégis, hát örülhet, hogy soha többé nem lát és sikerült elintéznie, én pedig kijuthatok végre ebből az életből... el valahová máshová, mely sokkal jobb, mint ez a világ.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 9:47 pm

* Miután gonosz mód elintézem, ami fogalmam sincs, hogy jutott eszembe.. még egy jó kis kötöző ártást küldök rá. Na jó, ez már tényleg sok, tőlem meg főleg. Normális esetben én nem is ezt tenném. De akkor vele miért bánok másként? Csak elfordulok tőle, s ott is hagyom szépen, így a dőlést nem látom, csak egy tompa puffanást hallok, miszerint eldőlt. Helyes, meg is érdemli. Egy ideig még nyugodt is vagyok, relatív mondjuk, de berobbantva a lejáratot ülök fel a Harley-ra, hogy elszáguldhassak, vissza a kastély irányába. Már jó pár perce érezhetem, ahogy a hideg levegő arcomba vág, s egyre inkább nem hagy nyugodni a tudat, hogymi lehet vele.. *
~ A franc essen bele.. most za egyszer, soha többet.. ~ * gondolom magamba, s még káromkodok is valami cifrát jó hangosan és dühösen, majd hirtelen változtatok irányt, elrántva a kormányt az ellenkező irányba, hogy visszanavigálhassam a bengáli állatot a temetőig, egész a sírboltig. Nagyon is érintetlennek tűnik a külső rész, én pedig gyorsan ugrom le a motorról, ismér eltakarítva az útból a köveket rohanok le a mélybe. *
- Basszus.. csessze meg.. Dora.. Nymphadora, gyerünk, ébredj. Francba, de hülye vagyok.. * vetem térdre magam rögtön, s máris olyan lelkiismeretfurdalásom támad.. tényleg én tettem volna ezt? Ennyire nem lehetek kegyetlen. Két kézzel emelem fel, magam felé fordítva arcát veszem észre, hogy egy aprócska, vérző seb tátong homlokán, s nagyon is el van ájulva a kicsike. *
- Ahj.. * nyögök fel, nem is gondolkozom, csak karjaimba veszem, nem olyan nehéz, így cipelem fel a szabadba, s teszem le a földre. A kötelek már nincsenek rajta, megszűnt a varázs, s valószínűleg beszélni is tudna, ha magánál lenne. *
- Dora, gyerünk, ébredj, ne halj meg itt nekem. * paskolom meg kicsit arcát, majd rázom meg vállainál is a törékeny testet. Tiszta Csipkerózsika lenne, ha fognám magam és megcsókolnám, de persze.. még csak azt kéne.. aggodalmasan tekintek körbe, persze sehol egy teremtett lélek, szóval marad a pofozgatás meg a rázogatás. Ha pedig ez sem jön össze, szépen visszaviszem a suliba, leadom a gyógyítónak, nekem meg marad a gyógyíthatatlan, jól megérdemelt lelkiismeretfurdalás. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 9:58 pm

*Már nem tudom, hogy itt van-e még vagy sem, egyszerűen csak nyugodt álomba mélyedek és már a testem se fáj, se a zúzódások, se pedig a homlokom, ahonnan szépen szivárog a vér, lassacskán egy kis tócsát gyűjtve magam mellett és vörös hajamat is még vörösebbé teszi. Mindenesetre nem érzékelek semmit, se azt, hogy elmúlnak az átkok, se azt, hogy Axel a karjaiban tart... A fejem zakatol, oly nagyon fáj és csak érzem a rázást és némi pofont, majd fejemet lassan elfordítom, úgy nyöszörgök picit és tolom el magamtól kezét.*
- Ne... fáj. *még nem vagyok teljesen magamnál, de érthető talán, amit mondok, fáj a fejem, talán még egy kis agyrázkódást is összeszedhettem, de ez még nem biztos, egyenlőre fogalmam sincs, még kába minden... lassan nyitom ki szemeimet, még mindig homályosan látok, de már kezd összeállni a kép és látom meg magam előtt Axelt. Kissé megrémülök, nem akarok egy újabb átkot, se további kellemetlen szavakat, mára elég volt, megértettem, hogy nem kedvel. Nem mondok még semmit, nyelek egy aprót és próbálok meg felülni, a lényeg, hogy minél messzebb kerülhessek tőle.*
- Hagyj! Látni se akarlak! *simítok végig fájó karomon és egy aprócska könnycsepp jelenik meg szememben. Ez most tényleg fájt, túl keményet estem, de persze ebbe nem gondolhatott bele, dühös volt ő is, egyértelműen, de most nem tud érdekel.*
- Kár volt visszajönnöd... *motyogom magam elé, még mindig picit kábán és inkább a visszafekvést választom a hideg földre, az most valahogy jobban esik. Csak lassan veszem a levegőt, majd hunyom le szemeimet és nyitom ki végül ismét, próbálva megerőltetni agyamat, ismét gondolkodni.*
- Miért nem hagytál bent? Úgy is utálsz. *teszem fel végül a kérdést, majd kezemet vérző fejemre teszem, de csak lassan, mert felszisszenek, ahogy hozzáérek.*
- A fenébe... *mérgelődöm, bár ugyanúgy fáj az oldalam is és még jó pár pont a testemen, de neki ezt nem kell tudnia, csak ismét kárörvendő lenne.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 10:26 pm

* Valami érthetetlen oknál fogva arra késztet valami, hogy vissza kell mennem érte, és ha már elment onnan, akkor is.. legalább tudjam, hogy jól van, vagy valami. Épp ezért hajtom a motort rendesen, gyorsan érek vissza tehát és szabadítom ki a vérző lányt odalentről, hogy aztán a hideg földre fektessem, s pár dolgot kipróbáljak, amivel ébredezésre sarrkallhatom. Ahogy meghallom nyöszörgését, máris egy mélyet sikerül sóhajtanom, legalább olyan nagy baja nem esett, bár azért egy kis ütéstől még nem fog leghalni. Csak elhajolok felőle, igen tétován, inkább nem is szólok semmit hozzá, csak nézem, fürkészem barna szemeimmel vérző arcát, s logikus reakcióját jelenlétemre. *
- Nem kell kétszer mondani. * sóhajtok szavaira, hiszen igaza van, én pedig csak lassan tápászkodom fel a földről, kicsit arrébb sétálva, egész a motorig, hogy arra ülhessek rá, tisztes távba tőle. Fura mód képes lennék a szemeibe nézni, ezért sem fordítom el fejem tőle, bár azt a kicsinyke könnycseppet még így sem láthatom. Csak aggódva figyelem, ahogy visszafekszik a vizes-havas fűbe, s motyog felém pár szót, miket csendben hallgatok végig egy ideig. *
- Mert nem utállak. * mondom meg az igazat egy sóhajjal, bár ez sem száz százalékosan őszinte. * - Jó, vannak pillanatok, amikor pokolra kívánlak, ahogy te is engem, és ez nekem is furcsa, mert úgy viselkedsz, hogy olyan dolgokat hozol ki belőlem, ami nem is én vagyok, de.. de tudod meg kéne értened, hogy a játék lehet jó és lehet rossz is. Egyszer fent, egyszer lent. * ezt még arra értem, hogy ott akartam hagyni, s elutasítottam magamtól. A mostanira viszont csak dühöm a mentség, na de fejemet rázva állok fel a motorról, s ülök vissza rá rendesen. *
- De vicces, hogy megint nekem kell bocsánatot kérni. Viszont ahogy látom, már jól vagy. Szóval ha nincs rám szükséged, amit feltételezek, akkor.. én megyek is. Vissza vigyelek a kastélyba? * kérdezem most nyugodt hangon, nem akarok neki ártani újra, egyszerűen csak távol akarok most lenni tőle. Ezeket sem kellett volna megtennem és érdekes. Akármennyire ő akar velem kiszúrni, mindig ő húzza a rövidebbet velem szemben. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 10:35 pm

*Szinte nem is nézem, hogy hova is megy, nem érdekel, csak engem hagyjon békén, de egy életre, hogyha ez lehetséges... viszont amikor megjegyzem, hogy úgy is utál, picit meglep a válasza és lassan csak sikerül jobban észhez térnem, a szédülés is múlik, így felülök és úgy figyelek rá, hiszen beszélni kezd hozzám, de én csak elfordítom a fejem, szeretem, ha az van, amit én akarok és ez eddig mindig is így volt.*
- Lehet mással kéne játszadoznod, más biztosan megértené. *vetem oda neki, de hangom most teljesen normális, lehet, hogy nem kellene folyton engem csókolnia... bár ezt hiába is mondom, én is kívánom, de most megpróbálom jó mélyre nyomni ismét... Ahogy hallom, már menni is készül, én pedig csak lassan felkelek és elő is veszek kabátomból egy zsepit, amit a vérző sebre szorítok, azért elvérezni nem lenne valami csodálatos, de amikor hallom a kérdést, felé tekintek. Most a legjobb az lenne, hogyha visszautasítanám, viszont nem vagyok valami jól, talán most el kéne fogadnom a segítséget... így indulok meg felé, majd állok meg mellette.*
- Ha megtennéd... *és hogyha igen, akkor fel is ülök mögé, fejemet a vállára hajtva, kezeimmel pedig átfogva derekát. Még mindig zakatol a fejem, nagyon fáj, de majd idővel el fog múlni, a lényeg, hogy most távol legyek tőle, bár ez a közelség ismét... furcsa érzelmek kavarognak bennem, de most már nem teszek semmit, tényleg csak úgy érek hozzá, ahogy szükséges, nem is teszek mást, így húzom fel lábaimat, én már indulásra készen vagyok...*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 10:45 pm

* Asszem, nagyon is jól sikerült a megleckéztetés.. talán túlságosan is jól. Alapvetően nem csípem ezeket a gazdag, elkényeztetett embereket, akiknek csak az létezik, amit ők elgondolnak és akarnak, hogy legyen.. és nekem meg sikerült pont bele botlanom. Szépen vagyunk. Bár tudhatnám, hogy a kis magánakcióimmal nem én fogom betölteni a hős szerepét, sőt, már másodjára jövök én ki rosszul ebből az egészből, persze nézőpont kérdése. Viszont pár szót azért szólok erről az egészről, arrébb is megyek, nem kell nekem mindig a közelében lennem.. de bár lehetnék. Mi ez az egész? Lelkiismeret furdalást sem éreztem soha. *
- Ismét félreértettél, de mindegy, hagyjuk is. * intem le a témát, már amúgy is lényegtelen. Csak azt tudnám, mitől érzem én olyan szerencsétlenül most magam. Inkább a menés mellett döntök végre, de ismét elő bújik a jobbik énem, tehát felajánlom, hogy vissza viszem a kastélyba. Elég abszurd ezt ezek után megkérdezni, és nem is azt várom, hogy majd igent mond és boldogan ugrik a nyakamba, ezzel szemben nagyon is meglepődök a válaszon, s azon, ahogy hozzám bújik. Ez most teljesen más, mint az előbb, mikor pár órával ezelőtt felült mögém, először. Akaratlanul döntöm hátra picit a fejem, hogy pár pillanat erejéig összeérjen az övével, s még szemem is lehunyom kicsit, kezeimmel pedig a belém kapaszkodó kacsókat simogatom picit, ez valami néma bocsánatkérés akart volna lenni, remélem veszi a lapot és nem veszi rosszul ki magát ez az egész. *
- Kapaszkodj rendesen, és kérlek, eszedbe se jusson elengedni. * szólok hátra halkan, majd felberreg a már ismerős hang, s száguldhatunk is vissza az iskola irányába különböző rejtett utakon, reménykedve abban, hogy ma már több akció nem lesz egyikünk részéről sem. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 10:51 pm

*Persze, én mindig mindent félreértek, de már megszokhattam volna, most inkább nem mondok semmit, kissé megsemmisülve érzem magam, de végül dönt az eszem, mi szerint vele kell tartanom és nem is akarok most már beszólni, elég volt mindez, amit kaptam és tudom, hogy igaza van, de ez akkor is most sok volt és rosszul érintett. Felülök hát mögé, fejemet ráhajtom testére, talán nem fogja zavarni, de most tartanom is oly nehéz és igazából, egy kis megnyugtatást szeretnék, hozzábújni valakihez, de ezt mégse mondhatom ki. Így ölelem meg kezeimmel és amikor megérzem az övét az enyémen, ajkamra mosoly kúszik és behunyom a szemem, miközben fejemmel még picit bújok hozzá és hüvelyk ujjaimmal is gyengéden végigsimítok Axel kezein. Tőlem is hasonló gondolat ez, mint tőle, nem akartam nagyon tapló lenni, de most ma már nem is leszek. Amikor hallom a szavait, kinyitom pilláim, majd már mondom is.*
- Nem foglak elengedni. *szavaim bár halkak, mégis teljesen jól érthetőek és belül ezt nemcsak a motorozásra értem, valóban nem akarom elengedni úgy, hogy többé látni se akarjon vagy esetleg ne vonzódjon már hozzám. Az nagyon rosszul esne, tehát most jó leszek és kapaszkodok is. Kissé zavar a motor zaja, de ez ezzel jár és így haladunk oly utakon, melyeket én még nem fedeztem fel és elméletileg a kikötőig mehetünk maximum így, az után viszont már a révészhez kell beülnünk, ha minden igaz... na de én még nem tudom, hogy hol áll meg, így hát kicsit nézelődök, miközben kezeim is nyugodtan fogják.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 11:01 pm

* Minden durcázás nélkül ül fel mögém, feje pedig vállamra kerül, s még magam is meglepődöm ezen, de viszonzom a gesztust. Tehát fej hátra, kezek pedig az övére, s olyat teszek, szívből, amit még sosem sikerült. Őszinték ezek a kis simogatások, nem is értem, mirefel történik most mindez. Annyira kettős ez az egész, de az, hogy még jobban bújik erre, s megsimítja ő is kézfejem, egy tökéletes megbeszélése annak, hogy talán nincs harag, amit most őszintén remélek. Érdekes. Vonzó az, mikor gyűlöljük egymást, de ezt is el bírnám viselni. De miket gondolok? Ennek semmi értelme. Inkább csak megesketem, hogy fogjon erősen, s ne eresszen el, és hála, hallgat is szavaimra. Majd ha megvolt mindez, indulunk is, hol lassabb, hol pedig gyorsabb a tempó értelme szerűen, ahogy a terep engedi. Részben nekem is ismeretlen, de egy idő után már látom a kikötő fényeit, s ahogy nézem lassulás közben, a révész is bent áll. Teljesen lelassítok mellette, és meg is állok, még a lány előtt szállva le a motorról, kezem nyújtva felé segítségként. *
- Én eddig jöttem, le kell rakni a motort a rokonhoz, és szerintem ott is töltöm az éjszakát. Nem tudom elrakni sehová a suliban. * utalok itt a motorra, s hangom kissé szomorkás, mert amúgy mennék vele szívesen. Pár másodpercig még nézek rá, nem igazán tudok most mit mondani neki. Vagy kellene? Boruljak a nyakába, mint valami picsogós kisfiú, vagy mi? Kizárt, ennyire azért nem vagyok nyápic, de talán egy öleléssel még próbálkozhatok. Cseppet feszengve indulok meg felé, karjaimat megemelve ölelem magamhoz, ha engedi. Fura ez az egész, mintha valami oltári nagy búcsú lenne. Nem is akarom annyira, hogy elmenjen. Még mielőtt nagyon belemerülnék ölelésébe, inkább csak eltávolodom tőle, egy puszit nyomok homlokára, mely nem túl rövid, s még szemeim is lehunyom egy hosszú pillanatra, végül csak el kell eresztenem. *
- Vigye vissza az iskolához és vigyázzon rá. * lököm oda a révésznek, majd hátrébb is lépek tőle a motorig, amire lecsüccsenek, s amíg látom a csónakot, nem is fogok egy tapodtat sem mozdulni, aztán meg szépen én is elvonulhatok a kis kuckóba az éjszakára. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-24, 11:19 pm

*Az utóbbi napok eléggé egyhangúan teltek a számomra, de szerencsére holnap óra lesz, méghozzá a Halotti mágia, amelyre már nagyon kíváncsi vagyok. Bár tanársegéd tartja majd az órát, ez nem igazán érdekel, a lényeg, hogy minél jobb lehessek. Most ezek a gondolatok körül jár az agyam, a halál és az az utáni élet környékén, miközben a temető kapuján sétálok befelé. Egy hosszú, fekete szoknya van rajtam, alatta 20 soros bakanccsal, felül pedig egy fűző, mely fölött csak egy szövetkabátom van. Ez a mai éjszaka nem túl hideg, így nyugodtan sétálhatok így is, én legalábbis most még nem érzem a hideget, ha pedig mégis fáznék, akkor majd visszatérek az iskolába. Vörös tincseim szabadon lógnak, néha beléjük kap a szél és parfümöm édes illata árasztja el körülöttem a sírköveket. Barna szemeim körül fekete sminkem található, kezeimen pedig néhány gyűrű, ahogy nyakamban is egy pentagrammás medál. Adok a megjelenésre, ez természetes tőlem, így sétálok hát beljebb, egészen az egyik nagyobb kriptáig, amelyben Axellel voltam már régebben. Lábaim alatt megnyikordul egy-egy kő, ahogy rálépek, de semmi más nem jelzi azt, hogy egy kósza lélek kóborol az elhagyatott temetőben.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-24, 11:53 pm

*Ha már úgy hozta a sors, hogy átkerült társaival ebbe a dimenzióba, Demetrius úgy döntött, szemügyre veszi ezt az új és idegen helyet. Nem maguktól jöttek ide, így a távozásról sincs még semmi információja a férfinek, így tehát értelemszerű, hogy kicsit körbenéz a terepen. Mivel éjszaka van, nyugodtan sétálhat bármerre, a Nap nem árt neki. Öltözéke amúgy egy fekete nadrágból és elegáns ingből áll, melyre hosszú, fekete bőrkabátot húzott még a férfi, lábán pedig szintén fekete bőrcsizma látható. Nyugodt, lassú léptekkel sétálgat Seol szigetén, alaposan szemügyre véve mindent, és mindenkit, akit csak megpillant. Őt viszont valami megfoghatatlan, rideg aura veszi körül, amitől az emberek inkább csak visszahúzódva figyelik őt. Ezt tudatosan csinálja Demetrius, hisz ez az egyik képesség, amihez ért, viszont most még nem szándékozik halálra ijeszteni az embereket, de azt se akarja, hogy körülötte ólálkodjanak. Nemrég vacsorázott, így a vérükre sem áhítozik most, tényleg csak terepszemlére érkezett. Ahogy elhagyja a főutcát, az erdőn keresztül kezd sétálni, majd mintha már kívülről tudná az utat, úgy sétál el végül a temetőig. Na igen, azért ehhez van érzékük a vámpíroknak, így csak megáll a kapu előtt, s végigpillant rajta. Ajka bizarr kis mosolyra húzódik, ahogy a sírokat kémleli, majd végül lassan be is sétál a kapun. Nem siet sehová, menet közben pedig a régi és új sírokat szemrevételezi, míg szeme meg nem akad egy szép nagy kriptán. Szereti ezeket az építményeket, így arrafelé kezd el sétálni. Ahogy viszont közelebb ér, kissé meglepődve pillant meg egy pont itt sétáló lányt. Szemeit összébb szűkíti, majd lassú léptekkel megindul felé.*
-Vajon mit kereshet egy ilyen fiatal lány ilyenkor a temetőben? *szólítja meg végül, mikor közelebb ér, majd szépen elsétál mellette, de tekintetét nem veszi le a lányról.*
-Csak nem érdekel a halál. *az utolsó szót jól kihangsúlyozva ejti ki, mikorben a barna szempárt figyeli.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 12:05 am

*Már nincs sok vissza, hogy odaérjek a kripta bejáratához, de ekkor hallom meg mögöttem a halk lépteket, így kíváncsian fordítom hátra a fejem, majd nézem meg magamnak a magas férfit, nemcsak az arcát, hanem az egész kiállását is, mely furcsa kisugárzást mutat, de mégis valahogy szimpatikusat. El is mosolyodom, de csak halványan, miközben hallgatom a kérdését és ezzel együtt sötét hangját.*
- Mi köze egy idegen férfinak egy fiatal lány honlétéhez? *kérdezek vissza kíváncsi arccal, majd figyelem, ahogy elém sétál és a szemeimbe néz és ez után pedig a kriptához tekintek, mely előtt most már Demetrius is áll.*
- Nem véletlenül készülök egy kriptába. *itt viszont közelebb lépek hozzá és jobb kezemet felé nyújtom, miközben már be is mutatkozom neki.*
- Nymhadora Giovanni vagyok, és Ön? Csak nem itt él Mystralban? *láttam már pár embert ott, de még senkivel se kezdtem el beszélni, talán itt volt az ideje. Mindenesetre bőröm puha, testem pedig csak egy kicsit hideg, hiszen most már nincs annyira meleg, de még mindig nem érzem azt, hogy megfagyok...*
- Esetleg én megtudhatom, hogy mit keres itt? Esetleg egy közeli hozzátartozót látogat meg? *pillantok most már körbe, tekintetemmel a sírokat kémlelve, majd azokon az írást - már amelyiken látszik - és végül a gesztenyebarna szempár visszatér a hófehér arcú, hosszú hajú férfihoz.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 12:23 am

*Ez a lány, egyedül itt a temetőben felkeltette Demetrius kíváncsiságát, így rá már nincs olyan hatással a jelenléte, mint a városlakókra, nem csoda tehát, hogy a lányka nem rohan el rögtön, hanem beszédbe elegyedik a férfival. A sötét szempár a fiatal leányzó arcát figyeli, amikor az visszakérdez szavaira.*
-Néha igazán sok lehet. *feleli hűvösen Demetrius, majd elsétál a lányka mellett, s egy újabb kérdést tesz fel neki.*
-Ó. Szóval be akarsz menni oda. Gondoltál már rá, vajon mit szólna a kripta tulajdonosa, hogy egy vadidegen lány zargatja a nyugalmát? *tesz fel ismét egy kérdést a vámpír, majd a felé nyújtott kézre pillant, majd ismét a szempárra. Végül lassan kinyújtja kezét, s megfogja a lányét. Az ő keze jéghideg, a lányé viszont csak hűvös, de ő mégis érzi a bőr alatt az erekben csordogáló édes és meleg vért, mire kicsit meg is nyalja ajkát.*
-Nymphadora. Milyen különleges név. *húzódik egy apró mosoly ajka szélére a férfinek, majd ő is bemutatkozik.*
-A nevem Demetrius. És nem, nem a városban lakok, de itt a közelben. *feleli, majd elhúzza kezét, s a kriptára pillant, ahová a lány szeretne bemenni. Vizsgálgatni kezdi a mintázatát, majd mikor hallja az újabb kérdéseket, csak visszapillant Nyphadora-ra.*
-Nem... azt hiszem, itt még nincsenek rokonaim. *kezdi titokzatosan, s talán elég furcsa is ez a mondat, de ha a lány tudná, mi is Demetrius, egyből megértené a dolgot.*
-Csak kíváncsi voltam az itteni emberekre. A temető pedig... amolyan második otthonként tekintek rá. *a bizarr kis mosoly ismét kiül arcára, majd visszakérdez.*
-Na és te? A városban laksz? Vagy csak téged is vonzott a temető? *ismét megindul lassan, hogy minden irányból szemrevételezze a leányzót, de közben természetesen figyel minden egyes elhangzott szóra.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 12:34 am

*Tekintetem kíváncsivá válik, ahogy hallgatom a vámpír szavait. Nem tudom, hogy ki ő, de valahogy érdekes és nem tűnik olyan átlagosnak se, bár ahogy méreget, kissé perverznek tűnik a számomra, de nem baj, tudok én vigyázni magamra.*
- Hmm, nem, nem szokásom ilyesmire gondolni, de már jártam bent és senki nem szólt egy rossz szót se. Nem hiszem, hogy most fogják elkezdeni, ha meg mégis, meg tudom védeni magam. *döntöm kissé oldalra a fejem, hiszen a pálca nálam, nem kell ám engem annyira félteni és így pillanatok múlva már kezet is fogok a másikkal, de észreveszem az ajkánál a nyalás, így hamarabb húzom vissza a kezem, mint ahogy azt ő szeretné.*
- Szóval amolyan remete. *vonom le a következtetést, majd beszélünk még egy kicsit a kriptáról és a további szavai picit meglep, majd nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak el ezeken.*
- Tehát valamiféle bosszút forral, hogy ide kerüljenek. Érdekes és mi módon akar végezni az áldozattal? *csillannak meg szemeim, kissé talán őrülten is, hiszen az ilyesmi mindig is érdekelt, áskálódás, rokonaink véletlenszerű balesetei... egyre érdekesebb ez a fazon.*
- Második otthon? Azt hiszem, hogy hasonlítunk. Én is így tekintek a temetőre. *válaszolom meg azt, hogy miért is vagyok itt, majd végül a kripta ajtajához sétálok, ahol egy lépcső vezet le a sírkamrához, de előtte még néhány törmelék is található, amelyek utunkba állnak.*
- Én a Mysterioba járok, csak átugrottam a szigetre. *pillantok hátra a férfire, miközben a fekete pálcámat elő is veszem és hamarosan egy egyszerű lebegtető bűbáj segítségével elpakolom a törmelékeket, majd amikor tiszta az út, elindulok lefelé.*
- Élveztem a beszélgetést. *pillantok hátra rá, hiszen kissé furcsa ez a férfi, engem pedig ne nézegessen úgy, mint holmi áldozatot, jobb lesz, hogyha külön állunk és mivel a kripta tulajdonosát emlegette, nem hiszem, hogy ide le is követne, ahol valamiféle mágikus, zöld fény ad nekem elég világítást, hogy lássak és a földön heverő hamu és csontok csak úgy ropognak a lábam alatt.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 1:09 am

-Sohasem tudhatod, mikor tér vissza a sír tulajdonosa, vagy valaki olyan, aki szintén kinézi magának ezt a kriptát. *jegyzi meg továbbra is hűvös hangon, bár most nem magára céloz, a kastélyban van elég kripta, ha arra vágyik, bár többnyire a szobája is megfelel neki. Arra, hogy a lány meg tudja védeni magát nem szól semmit, talán majd hamarosan kipróbálja, ez mennyire igaz, de egyelőre csak kiismeri első áldozatát. A bemutatkozás is megtörténik, a lány viszont valamiért hirtelen kapja vissza a kezét. Talán a jéghideg érintés az oka, talán más. Nymphadora következtetése viszont nem teljesen helyes, így ki is javítja.*
-Nem egészen. Bár nem a városban lakok, de nem élek egyedül. *feleli, majd a lányka buzgó érdeklődése mosolyt csal az arcára.*
-Félreértettél, bár ami azt illeti, tetszik az ötleted. *egy kis mosolyra húzódik ajka, de nem túl sokáig, nem az a mindig mosolygós típus. Inkább csak elmondja, hogy a temető mit jelent számára, s meglepetten hallja, hogy a lány is ugyanúgy van vele.*
-Valóban? Ez meglepő. *talán most még más értelemben tekint a temetőre úgy a lány, mint Demetrius, de lehet, hogy a nem is olyan távoli jövőben már tényleg hasonló lesz a szemléletük. Ki tudja még, mit hoz a jövő. Miközben érdeklődik, körbejárja a lányt, hogy mindenhonnan szemrevételezze, az pedig a kriptaajtóhoz sétál, majd ott válaszol.*
-Mysterio? Az meg micsoda? *sosem hallott még erről a Mysterioról, bár igazából semmiről, ami ezt a dimenziót jellemzi. Na jó, talán ez így túlzás, de a helyi dolgokat biztosan nem ismeri. Ahogy viszont a lányka benyit, majd ellebegteti az útból a törmeléket, Demetrius szemei kissé elkerekednek.*
-Lám, lám, lám. Csak nem egy boszorkánnyal futottam össze. Így már értem, mi vonz a temetőben. *jegyzi meg, de úgy tűnik, a lányka befejezné a beszélgetést, mire kissé elkomorodik. Még hogy őt csak így lerázza valaki? Na azt nem. Hagyja, hogy Nymphadora lesétáljon a lépcsősoron, majd ő maga is utána indul, becsukva maguk mögött a kripta ajtaját. A lány előrébb világít, de neki nem kell fény, hogy lesétáljon a lépcsősoron, így csak lassan halad lefelé, miközben lassan beszélni kezd. Amúgy sem épp bizalomgerjesztő hangját a kripta csak még ijesztőbbé teszi, szeme pedig egy pillanatra megcsillan a sötétben.*
-Vajon hogy éreznéd magad, ha valamilyen véletlen folytán ez az ajtó végleg bezáródna, s itt kéne töltened életed hátralévő napjait? Étlen... szomjan... várva a halált egy másik ember kriptájában, míg végül törékeny porhüvelyed feladja a harcot a természettel, s szíved már nem dobban meg többé. *most viszont már beveti kicsit a képességét a lánykával szemben is, így bizony könnyen lehet, hogy a lány tiszta libabőrös lesz, ahogy Demetrius mellé sétál.*
-Mit akarsz itt csinálni boszorkány? *kérdi, kissé oldalra döntve fejét, hisz nem ismeri Nymphadorát, így fogalma sincs, hogy vajon mit tervez idelent ez a halandó lélek.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 1:20 am

- Akkor majd lerendezem vele a dolgokat. *zárom le a témát, hiszen nem hagyom, hogy bárki csak úgy ijesztgessen, még csak az kéne, hogy gyávának tűnjek... nem, én nem vagyok az. Viszont beszélgetni kezdünk és ahogy hallom, valahol máshol él, de beszéde igen csak titokzatos és ahogy hallgatom a szavait, egyre inkább érdekelne, hogy kivel is beszélgetek.*
- Valóban. *bólintok rá, miközben meg is indulok a kripta ajtaja felé és a kérdését hallva kissé meglepetten nézek vissza rá.*
- Egy feketemágus képző. Ha errefelé él, akkor meglep, hogy nem tud róla. *húzom össze szemöldökömet is, majd nemsokára már arrébb is lebegtetem a köveket, de ahogy hallom a szavait, már elmúlik a gyanúm, mi szerint egy muglival találkozom, tehát tudja, hogy boszorkány vagyok, de ... *
- Miért van az a sejtésem, hogy Ön nem boszorkány? *bukik ki belőlem a kérdés, majd igen csak elgondolkodok ezen, de jobbnak látom mielőbb lezárni a beszélgetést, így sétálok be a kriptába, ahol a fény már alapba pislákol, nem szükséges hozzá az én varázserőm, viszont az ajtó bezárul, ő pedig követ engem. Még pár bizonytalan lépést teszek, de szavai következtében a hideg futkos a hátamon és kissé meg is remegek, miközben nem fordulok felé, csak érzem, ahogy ajkam lassan kiszárad... kezdem úgy érezni magam, mintha egy áldozat lennék, aki saját maga készítette el a saját csapdáját azzal, hogy besétált egy kriptába.*
- Nem félek a haláltól... *fordítom lassan felé a tekintetemet, miközben furcsa érzések kavarognak bennem, félelem, tartás tőle, így döntöm neki derekamat a mögöttem lévő kőkoporsónak, de szemeit továbbra is figyelem.*
- Csak gyakorolni akartam. Ez egy olyan hely, ahol nyugton lehetek... és te mit akarsz tőlem? *váltok át hirtelen tegezésbe, ugyanis nagyon furcsa ez az egész, amit érzek, ahogy tartok tőle, de mégse menekülök el, magam se tudom, hogy miért, de vonz ez a helyzet, a veszély, hogy talán ma éjszaka ez a férfi elveszi az életemet... *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 1:43 am

-Vakmerő... és bolond. *feleli egy halvány mosollyal.*
~Épp áldozatnak való.~ *nem tudja, mire föl ez a nagy magabiztosság, de ha tudná a lány, kivel, pontosabban mivel áll szemben, nem biztos, hogy ennyire bátor lenne. De nem tudja, és ez most így is van jól. Ha már Nymphadora annyira érdeklődött, hogy ide valósi-e Demetrius, akkor már a férfi is érdeklődik egy picit felőle, a Mysterio viszont nem mond neki sokat, így rá is kérdez erre a névre.*
-Csak nemrégigen érkeztem. Nem ismerem még a helyi dolgokat, de talán Te... Te mesélhetnél róluk. *lépdel picit arrébb a vámpír, viszont meglepődve tekinti végig, ahogy a lány varázsolni kezd. Ezt nem is tudja említés nélkül hagyni, amire a lány is visszakérdez.*
-Egyrészt talán azért, mert a férfiak nem boszorkányok, hanem varázslók. Másrészt... mert tényleg nem vagyok az. *feleli a vámpír, majd észreveszi, hogy a kis vörös le akarja rázni. Ő azonban nem engedi ezt meg, így csak előre engedi a lányt a kriptába, majd ő maga is követi, becsukva maguk mögött az ajtót. Nincs teljesen sötét, valamiért a kripta meg van kissé világítva, de Demetrius enélkül is tökéletesen látna. Viszont épp itt az ideje, hogy a lány egy kicsit nagyobb tiszteletre tanítsa, így miközben lefelé halad, amúgy sem bíztató szavaihoz képességét is beveti, hogy kipróbálja a leányzó idegeit. Hallja, amint Nymphadora szívverése felgyorsul, ami mosolyt csal arcára. Ahogy leér, a lány felé fordul, majd kiejt száján pár szót. Demetrius csak lassan elé lépked, majd mélyen a barna szempárba pillant. A lány már nem tud hátrálni, mivel nekidőlt a koporsónak, így Demetrius csak lassan végigsimít jéghideg kézfejével a lány arcán.*
-Oh valóban? És mégis miért nem, ha szabad tudnom? *kérdi olyan tekintettel, mintha belelátna Nymphadora fejébe. Az igazat megvallva ez így is van, de most még magától a lánytól akarja a választ hallani. A tegezésnél viszont kissé elhúzza fejét.*
-Nem engedtem meg, hogy tegezz! *dörren rá kissé a lányra, majd ismét csak a szokásos hűvös hangon szól hozzá.*
-Szóval a kriptában akarsz gyakorolni, ahol békében... nyugodhatsz. *pillant a szemekről végül a kőkoporsóra, majd hátrébb lép egyet.*
-Na és mit akarsz gyakorolni? Esetleg tarthatnál nekem egy kis bemutatót a hatalmadról. *valóban érdekelné, hogy milyen erős is ez a kis boszorkány, s ha magától nem akar bemutatót tartani, akkor majd ő ráveszi máshogy, de először még megpróbálkozhatnak ezzel a verzióval.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 1:55 am

- Én nem nevezném magam bolondnak. *jegyzem meg most már ridegen, majd amikor a Mysterio felől kezd el érdeklődni, na meg a hely felől, csak kíváncsian tekintek rá, ezek szerint nem ismer itt semmit, de akkor mégis ki lehet ő? *
- Nem szokásom csak úgy szívességet tenni vad idegeneknek. *jegyzem meg, ezzel le is tudva a dolgot és inkább szabadjára teszem a kripta bejáratát, majd úgy tűnik, hogy későre jár, ugyanis rosszul teszem fel a kérdést, de hamar ki is javít.*
- Tudom, hogy varázslóknak hívják, szóbotlás... *jegyzem meg, majd a további szavakon már elgondolkodom.* ~ De akkor mi lehet... ~ *ezt már nem ejtem ki hangosan, inkább csak besétálok a kriptába, ahova sajnos ő is követ, viszont most már nem tudok ráförmedni, hanem inkább a félelem fog el, szívverésem felgyorsul, a levegőt is szaporábban veszem, miközben szembefordulok vele és nemsokára már az egyik kriptának is dőlök, úgy nézve a másik szemeibe, aki végigsimít az arcomon, de én rögtön el is fordítom a fejem.*
- Ne érjen hozzám! *jelentem ki határozottan, bár hangom kissé megremeg, a fenébe, én nem félhetek, eddig se volt szokásom... *
- Azért, mert a halál után egy jobb élet vár, az lesz az igazi élet. *pillantok őszintén a szemeibe, ugyanis tényleg így gondolom, de ahogy néz, még mindig a hideg futkos a hátamon és végül én is kérdezek tőle, de amikor rám förmed, láthatóan megremeg a testem.*
- Bo...bocsánat. *dadogom visszafogva magam, úgy tűnik, hogy valahogy nagyon nem vagyok a magam ura, én sose szoktam ennyire félni...*
- Nem fogok itt nyugodni, csak gyakorolni jöttem. *ismétlem önmagam, majd amikor hátrébb lép, kissé nyugodtabban veszek ismét levegőt.*
~ Egy démont akarok megidézni... ~ *gondolom, de nem ezt mondom.* - Semmi köze hozzá és nem vagyok holmi cirkuszi bohóc, hogy mutatványokat mutogassak. *jegyzem meg ismét picit magabiztosabban, majd szépen a kripta ajtaja felé nézek és kicsit remegő lábakkal indulok meg kifelé, a lényeg, hogy minél távolabb legyek tőle, hiszen veszélyes és valahogy nem akarom, hogy bajom essen.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 2:14 am

-Persze, hogy is neveznéd. Hisz ki nevezi magát önként annak? *kérdez vissza a férfi nyugodt, de rideg hangon, majd mikor a hely bemutatása ellen a lány tiltakozni kezd, Demetrius csak megrázza kicsit a fejét.*
-Próbáljuk meg még egyszer. Mesélj nekem egy kicsit a környékről, rendben? *kérdi a barna íriszekbe pillantva, uralma alá vonva a lányt, így lehet, hogy Nymphadorának nem szokása csak úgy szívességeket tenni, de most kénytelen lesz. A szemkontaktust nem tartja fenn sokáig, hogy ne jöhessen rá a lány, hogy valami itt nincs rendben, így hamarosan az kerül szóba, hogy ő bizony nem egy varázsló. A gondolatban tett kis kérdés viszont ismét egy nagyon halvány kis mosolyfélét szöktet Demetrius szája sarkába. A beszélgetést viszont ezután már a kriptában folytatják, ahogy a vámpír úgy dönt, egy kicsit ráijeszt erre a vakmerő lányra, s bizony észre is veszi, hogy ez sikerült neki. Nymphadora hevesen verő szívvel a kőkoporsóhoz lép, ahová Demetrius is követi, majd végigsimít a lány arcán, de az gyorsan fordul el felőle, s kezd el tiltakozni.*
-Különben? *kérdi ijesztően rideg hangon a vámpír, majd csak hallgatja a lányka magyarázatát azt illetően, miért nem féli a halált. A válasz viszont most tényleg mosolyt csal arcára.*
-Nem is tudod, mennyire igazad van. De vajon valóban készen állnál-e akár most meghalni, eldobni jelenlegi életed, hogy kipróbáld a haláli utánit? *mélyül el továbbra is a barna szemekben, amikor viszont a lány letegezi ráförmed, ami láthatóan még inkább ráijeszt Nymphadorára. A gyakorlás mivolta viszont komolyan érdekelné a férfit, hisz nem tudja, mekkora erőket ural a lány, így a kis bemutatót még mindenképp megvárná. Ahogy a lány fejébe pillant, meg is hallja, mit szeretne csinálni a lány, amitől még kíváncsibban csillannak meg szemei, viszont a lányka ismét ellenkezni kezd, ráadásul továbbra is szemtelenül, majd megpróbál kisétálni a kriptából. Pár lépést hagy is neki a férfi, majd ismét uralma alá vonja a kis vöröst.*
-Gyere vissza, és végezd el a gyakolatot... kérlek. *az utolsó szót már csak azért teszi hozzá, hogy megintcsak leplezze, miért is nem tud most kisétálni a lány a kriptából.*
-Hadd lássam, mire vagy képes. *azzal hátrébb lép párat, helyet adva a lánynak, majd bőrkabátja belső zsebéből elővesz egy doboz cigarettát, amiből rá is gyújt egy szálra, s úgy figyeli tovább a boszorkányt.*