Sötét rúnasor (A folyosó)

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 4:43 pm

* Hát ha a fiú nem köszön majd megteszi ő, lehet valami problémája van mi nyomasztja csak ő még nem tud róla, így ezt a rideg viselkedést mit kezdetben a fiú éreztet figyelmen kívül hagyja. Közelebb is lép hozzá s lábujjhegyre állva pici puszit ad ajkaira, mit a másik viszonoz is, s szó mi szó kicsit ettől megnyugszik a lány. Belekezd mondandójába miket annyira nm részletez, hisz ez a két alak itt van tőlük nem messze, de bár beszéde közben látja a fiún, hogy nem újdonságot mond számára.*
- Ahogy nálunk is. Alig aludtam valamit...* motyogja majd sóhajt.*
- És mit gondolsz erről? Maradsz vagy esetleg megfordult a fejedben...hogy hm elmész?* kérdezi halkabban, reménykedve a nemleges válaszban, majd visszalép hozzá s megsimítja a másik karját, rákérdezve arra van e valami baja, azonban amire nm számított, hogy el lesz kapva a dereka és a falhoz lesz nyomva, de így is érzi, hogy nem durva vele a másik s nem is áll szándékában kitérni a mozdulata elől, főleg miután a fiú meg is csókolja. Meg van lepve nem is kicsit, de viszonozza a követelőző csókot miközben át is öleli a másikat, hisz egyből lángra lobban benne a szenvedély. A csók véget ér de a kényeztetés nem így mikor a nyakát kezdi csókolgatni szemeit is behunyja de persze hallgatja a fiút. Nem szakítja félbe, hisz sejti hogy akar neki valamit mondani a másik, így mikor a fülébe lesz suttogva kellemes borzongás fut végig rajta s egy sóhaj szakad ki belőle.*
- Eddig is itt voltam Caleb, hisz együtt vagyunk már pár hónapja.* feleli, de aztán rájön, hogy a fiú talán nem a kapcsolatukra gondol, hanem a szexre. Kinyitja szemeit míg a fiú beszél s kezeivel végigsimít hátán, most nem érdekli kik vannak itt s kik nem.*
- Charles? Az meg ki?* eddig nem hallotta ezt a nevet, de ezek szerint a fiú tud valamit már, mit ha akar felőle meg is oszthat vele, bár elég nehéz ilyesmiről beszélni miközben a hasát s popóját simogatják s ilyen közel is van.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 4:52 pm

*A beszélgetés elég hamar elkezdődik és már nem is kérdéses Caleb számára, hogy a lány miért is akarta látni, így hát szépen meg is említi neki, hogy tud a dolgokról, nem kell neki mindent elmondani ismét.*
- Természetesen maradok. *mondja eléggé őszintén, hiszen ő egyik magiszterhez se állt eddig se közel, így hát nem érzi úgy, hogy oka lenne bármiért is elhagyni az iskolát. Na de a lány el lesz kapva hamarosan és egy hosszú csókot kap a fiútól, aki idő közben végre érezheti is a másik mellét is, hiszen azt is megsimogatja ám, nem hagyva ki ezt a fontos testrészt. Nem izgatja, hogy bárki megláthatja őket, tényleg nem törődik semmivel se, így puszilja tovább a másik nyakát, majd a szavakat hallva elmosolyodik.*
- És még mindig velem vagy vagy már azzal, akivel a bálon szórakoztál? *kérdi, de továbbra se ereszti ki kezei közül a lányt, így a Charles-os kérdésre most nem óhajt válaszolni, annál ezerszer fontosabb dolgok vannak a fejében.*
- Tudod, nem volt szép dolog, amit tettél velem Jas. *simít végig gyengéden a lány arcán és nem tudni, hogy vajon most mire is gondol, hiszen normálisan viselkedik, de tekintete megkeményedett és megmarkolva a lányka fenekét közelebb is bújik hozzá, hogy a másik ne tudjon szabadulni fogságából.*
- Kíváncsi lennék, hogy elmondtad-e volna valaha is, hogy mit tettél vagy mintha mi sem történt volna, továbbra is olyan lettél volna velem, mint régen. *hint egy újabb csókot a lány nyakára, de még mindig nem ereszti el a másikat, így a nem a popsin lévő keze a lány derekát fogja, nem durván, csak akkor, hogy ha Jas esetleg ki akarna szökni a karjai közül.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 5:11 pm

* Mivel nem tudhatja, hogy mi a fiú szándéka, marad és felveszi majd a harcot ha annak eljön az ideje vagy éppen most lelécel, felteszi a számára igen is fontos kérdést, hogy mit szándékozik csinálni.*
- Reméltem, hogy ezt mondod.* enged meg feléje egy mosolyt, majd ezután a falhoz kerül, mihez a fiú nyomja s egy hosszú csókban forrnak össze, mit élvezettel viszonoz a lányka, hisz napok óta nem csókolhatták egymást s már hiányzott neki. A puszik a nyakára is kerülnek majd a fülébe is lesz suttogva, s mellein is megérzi a kezét, mitől kicsit ledermed, de utána átadja magát az érintés élvezetének. Caleb egy a leányzó számára kétértelmű mondatot suttog a fülébe mire válaszol is, hisz ő is vágyik rá s arra, hogy úgy legyenek együtt mint a szerelmesek. De ez eddig még nem jött össze. A kérdésre kinyitja szemeit s kissé ijedt arcot vág, mit megpróbál leplezni azzal hogy elfordul, mert ezekre a szavakra nem számított.*
- Természetesen veled.* nyeri vissza hangját s fordul vissza felé, ki mintha mi sem történt volna tevékenykedik tovább, tüzelve a lány vérét.*
- Semmi sem történt Caleb...a fiú azt hitte benne vagyok a csókban de elléptem.* feleli s reméli, hogy a fiú hisz neki, mert nem akarja elveszíteni. Mégis úgy érzi, hogy nem stimmel valami a fiúval s ettől kicsit megijed miután erősen a fenekére markol és a falhoz szorítja. Ez már kényelmetlen neki, mivel nem tud kiigazodni rajta.*
- Caleb ez már nem tetszik, mi bajod?* kérdezi kezeit a vállát pihentetve, de ahogy a szemébe néz a hideg is kirázza. Az újab puszira behunyja a szemét, de mivel a légkör megváltozott így hiába a forróság mi elönti testét, nem tud rá figyelni, míg a fiú ilyen.*
- Elmondtam volna...de nem találkoztunk és most a suli is elterelte róla a figyelmem. el is felejtettem, nincs jelentősége számomra.* bizonygatja a leányzó, majd megfogja két oldalról az arcát, ha megtudja s a szemeibe emeli tekintetét.*
- Nem érdekel az a fiú. Nekem csak te kellesz, de miután úgy is veled vagyok, hogy tudom hogy nem szeretsz hihetnél nekem. És most légyszíves eressz el ha csak gonoszkodsz velem.* mondja normális, nyugodt hangnemben, valamiért nem tetszik neki a fiú mostani viselkedése, még ha ezt maga is okozta.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 5:22 pm

*A lány megnyugodhat, hiszen kedvese itt fog maradni az iskolában, nem óhajt elmenekülni. Ha pedig harcra kerülne a sor, majd eldől, hogy melyik oldalon is fog állni. Na de végül vére kissé feltűzelődik, így hát a lány a falhoz kerül és egy hosszú csók következik, mely után Caleb még jó pár puszival és csókkal is behinti a másik édes bőrét és olykor keze is végigsimogatja a lány szép testének különböző pontjait. Na de végül kibújik a szög a zsákból és egy furcsa mondat hagyja el a srác ajkait.*
- Szóval nem csókolóztál vele? *kérdi teljesen komolyan, a lány szemeit figyelve, miközben tovább fogja, de azért nem olyan erősen, hogy fájjon, csak úgy, hogy ne tudjon elmenekülni Jasmine. *
- Az a bajom, hogy rajtam kívül más pasit is közel engedsz magadhoz. *na de a szavakat hallva elereszti a lányt és el is lép tőle, hiszen ha tényleg ennyire menekülni akar, akkor hát tessék, menjen. *
- Csak tudod, fáj, hogy nem szóltál erről... azt hittem, hogy azért érek annyit. És tudom, hogy az én hibám, hogy nem szeretlek úgy, ahogy kéne, de nem tudok mit tenni ez ellen. *dől neki Jas mellett a falnak, majd halkan sóhajt egyet és lecsúszik a padlóig és kezeibe temeti arcát.*
- Amúgy miért gonoszkodtam? *pillant fel végül a lány szemeibe tekintve, hiszen nem érti, hogy az, hogy a kedvesét csókolgatta, miért is olyan gonosz dolog.*
- Ha nem akarod, hogy hozzád érjek, akkor mondd azt. *pattan fel végül, de nem megy el, egyszerűen hátat fordít Jas-nek és kibámul az ablakon. Nem tudja, hogy mit tegyen és hogy mi lenne a leghelyesebb, de most képtelen azt a szép arcot nézni, egyszerűen nem megy neki. Kell neki az a pár másodperc nyugalom, amíg az agyában helyreáll a rend és a béke, hogy végre kiadja a választ, hogy mit is tegyen.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 5:46 pm

* vágyott már a fiú érintésére és csókjára, hisz néha úgy érzi magát mint egy kókadozó virágszál, de Caleb mindig megöntözi s újra kivirul, de ez csak pár napig tart s utána megint megindul a sorvadás. Egy mondat is elhangzik, mit maga akart egyszer elmondani, de Caleb mégis megelőzte s kiböki miért neheztel rá. Természetesen védi magát, így elmondja mi történt, bár megérti a fiút, maga még rosszabbul állt volna a dologhoz fordított esetben. Állja a fiú tekintetét s úgy mondja a szavakat.*
- Nem. Nem nevezném annak.* max puszinak, de ha nem lépett volna el, bizonyára több is történhetett volna, de már részéről nincs értelme ezen agyalgatni s elültetni a fiú fülében a bogarat. Hallja a szavait mire összevonja szemöldökét s a szerényke hang tovatűnik.*
- Tudod Caleb nem kellett volna közel kerülnöm senkihez ha eljössz a bálra. Nem mással kellett volna próbálgatnom a táncot s nem másnak kellett volna elkapdosnia. A te dolgod lett volna.* feleli, mert ez egy szilánk benne s most már el is mondja a fiúnak. Elereszti mire ellép a faltól s mindkét oldalról a füle mögé tűri a tincseket. Fáradt, nagyon is az, mivel nem aludt az este s ez látszik sápadtságán és karikás szemein, de innen addig nem megy el míg nem tisztázzák ezt a dolgot. Ahogy leguggol követi pillantásával de nem csatlakozik hozzá.*
- Mert haragszol rám, ennek ellenére mégis majdnem felfaltál. Azt hittem bosszúskodsz vagy valami.* feleli őszintén, így már érti miért az a követelőző csók s kezdeti ridegség. Következő szavaira viszont megcsóválja a fejét s szemeit lehunyja miket égnek emel s egy hosszú pillanatig ott is tartja. Mikor legközelebb kinyitja Caleb már az ablakon bámul ki, így közelebb sétál hozzá s végigsimít hátán miközben megáll mellette s buksiját a fiú arca elé dugja. Hangja lágy s érzelmekkel teli, nem tud s nem is akar hazudni a fiúnak.*
- Szeretlek Caleb...mindig is szerettem ha hozzámérsz s megcsókolsz s még az sem zavart, hogy te nem szeretsz viszont. Nem érdekel...néha észre se veszem, bár nem is vagyunk olyanok mint mások, kikről lerí hogy odavannak egymásért.* feleli még mindig elé hajolva hol az arcát fürkészve hol azokat a szép smaragd színű szemeket. Majd kiegyenesedik s kezét is elvezi róla, miket maga előtt összefon s kitekint az ablakon.*
- De ha nem akarsz velem lenni nem kell. Túl fogom élni ha szétmegyünk hidd el.* feleli a messziséget tanulmányozva, majd folytatja.* Hónapok óta együtt vagyunk s ha eddig nem alakult ki semmiféle érzelem irántam, nem hiszem hogy ezután fog.* alsó ajkát beharapva hunyja le szemeit s tartja vissza szemét homályosító könnyeit, nem akar sírni a fiú előtt. De azzal is tisztában van, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, még ha ez fáj is neki.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 7:57 pm

//olvad//

*Kissé azért megnyugszik, amikor hallja, hogy nem csókolta meg kedvesét senki más, de ezek szerint valami még is csak volt, de nem puhatolózik, hiszen az neki is fájna és azt nem akarja. Minek szúrjon ki saját magával? Hát nem bolond, így inkább túl is lép a dolgon és ez után a bál is szóba jön, mire csak megvillannak szemei.*
- Ezek szerint, ha te vagy beteg és elmegyek a bálra, akkor megbocsátható lesz, hogy ha én táncikálok mással és puszilkodok. Rendben Jas, észben tartom. *mondja kissé dühösen és ebbe benne van az is, hogy bizony beteg volt. Szerencsétlen módon kapott el valami bacit és a gyógyító pár napos kúrára az ágyba küldte és így nem tudott megjelenni a bálon. De ez persze nem számít, ha nincs ott, akkor az biztos azért van, mert nem akar a lánnyal lenni. Csak megcsóválja mérgesen a fejét, majd ez után le is guggol és a lány szavait hallgatja továbbra is.*
- Mert hiányzott a csókod. Olyan nehéz ezt számodra megérteni? *kérdi és már fel is pattan, hogy az ablak elé álljon és kibámuljon rajta, figyelve az óceán most már sötétté vált vízét. De ekkor érzi meg a kis kezet a hátán, majd kerül a képbe a kedves arc és a lány ismét szerelmet vall neki. Lesüti kissé szemeit, már félt, hogy elmúlt ez az érzés, de ezek szerint még nem. Na de végül a lány kiegyenesedik és tovább beszél, de ezekre a szavakra, amikor ismét az ő szakításuk kerül szóba, a fiú odalép hozzá és két kezével megfogja a lány vállait. Na nem durván, de azért érezhetően.*
- Te teljesen megőrültél Jas? Te tényleg nem érzed, hogy veled akarok lenni? Szerinted most miért vagyok kiakadva? Azért, mert valaki át akarja venni a helyem, hogy téged ölelhessen és csókolhasson. Majd meghalok a féltékenységért és te nem veszed észre és még a szakításról beszélgetsz. *itt elereszti, majd gyengéden megsimítja Jasmine arcát.*
- Te tényleg azt hiszed, hogy semmi féle érzelem nem alakult ki irányodban? Nem érzel semmit? *mindig mondja, hogy hiányzott neki a lány, kedves vele és egyszer se használta ki, nem fektette le, pedig hazudhatott volna neki bármit és már rég az övé lenne. Ennyire vak lenne Jas.*
- Mert ha ez a helyzet, akkor lehet, hogy tényleg jobb lenne, hogy ha külön utakat választanánk és megmaradnánk barátoknak. *ereszti el és ezek a szavak most teljesen komolyak. Így érzi és így is gondolja. Többet már nem fog tenni és nem is tud, tehát a lány dönti el, hogy hogy lesz a továbbiakban.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 8:26 pm

* Minden másként történt volna, ha a fiú is eljön a bálra, melyet a diákságnak rendeztek a magiszterek s ezt a fiú szemére is veti. Persze kiforgatja szavait s olyat is mond amit a lány nem tud hova tenni, mivel Caleb egy szóval se mondta neki, hogy beteg volt.*
- Már mondtam, hogy nem én kezdeményeztem, mégis meddig hajkurásszam ezt? Azt meg honnan kellett volna tudnom hogy beteg vagy? Igazán szólhattál volna.* akkor talán ápolgatta volna kedvesét és maga sem egy szórakozni abban a reményben, hogy ő is befut egyszer. Elereszti s leguggol, maga megáll előtte s onnan tekint le rá.*
- Nem, csak nem értem két ilyen különálló dolgot, hogy tudsz egyszerre végezni. Haragszol is meg csókolsz is...* feleli nyugodtan, hisz szó sincs arról, hogy ne akarná érintését. Mikor felpattan pár pillanat múlva közelebb lép hozzá végigsimítva hátán, míg végül arcocskáját oda nem dugja a fiúé elé s beszélni nem kezd. Nem tudja új e a fiú számára mondandója vagy sem, de őszintén beszél, mint általában mindig. Végül ellép tőle és a másik választást is a fiú elé tárja, mivel hosszú idők óta nem szereti s már nem tudja mit kéne csinálnia. Behunyja szemét hogy elfojtsa könnyeit s csak akkor nyitja ki mikor a másik megfogja vállait. Enyhén könnyes tekintettel feltekint rá s hallgatja szavait, miktől mindig tapasztalatlannak érzi magát, mint amilyen valójában is. Bár nagyon jólesnek szavai s az hogy féltékeny, más miatt is kiakadhatott volna, de nem lát a fiú fejébe.*
- Tudod ha ez így van, örülök, hogy történt ami történt, mert ilyenkor érzem a legjobban hogy fontos vagyok neked.* feleli s mikor megsimítja arcát behunyja szemeit egy pillanatra majd feltekint rá.*
- Hogy féltesz s védsz a bajtól...mást is érzel Caleb?* igazából ezt érzi s azt hogy valamilyen fontos neki, de a szint mértékével nincs tisztában. Mikor elengedi s szavai még komolyabbra fordulnak elpillant a folyosó vége felé.*
- Nem, ha kitudnád mutatni azt a kicsit is jobban. Ne én döntsek mikor téged is legalább annyira érint s tudod, hogy szeretnek és bármit megtennének érted.* pillant vissza rá csillogó, barna szemeivel, az nem lehet, hogy a fiúnak mindegy.*
- Én nem hagylak el, főleg most nem...tudni akarom mi van veled. Nem bírnám elviselni, ha történne veled valami.* lép közelebb hozzá s csúsztatja végig mellkasán kezét, míg nem végül karjaival átfonja nyakát s testével hozzá nem simul a másikéhoz. A szemeibe néz majd megcsókolja ajkait gyengéden, neki ennyi a válasza.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 8:38 pm

- Igaz, nem szóltam... *ismeri be, hogy részint hibás volt, de azért annak a srácnak normálisabban is megmondhatta volna Jasmine, hogy ő már foglalt, el lehet felejteni, mert ha Caleb teszi meg, azt nem teszi majd zsebre Scott. Na de szavaira a lány tovább beszél és hamarosan ez a furcsa viselkedés is szóba kerül, amelyet Caleb tett az imént.*
- Én ilyen vagyok. *mosolyodik el végül, hiszen ez az igazság. Na de végül a srác is felkel, majd a lány beszélni kezd, hosszan és ezekre természetesen a srác is tud ám válaszolni, nem kell őt félteni és most csak megosztja Jas-el, hogy nagyon is fontos a számára, fontosabb, mint itt bárki más és ideje lenne már ezt felfognia. Látja ám a könnyeket, de most nem foglalkozik velük, tisztában van vele, hogy kedvese érzékeny típus, nincs mit tenni vele. *
- Igen, mást is... Jas, miért kell mindig, mindent kimondani. Az az egy szó neked miért jelent annyit? Ha érzed, hogy szeretlek, akkor az úgy is van, de ha nem érzed... *itt csöndben marad, hiszen tényleg így gondolja a dolgot és ezt a lánynak kell tudnia. Ő úgy érzi, hogy utóbbi időben tényleg kimutatja a dolgokat, tényleg nagyon igyekszik, de több nem telik tőle és csak nem akaródzik neki még kimondani azt az egy szót, szóval még várat magára a dolog úgy tűnik. Nehéz eset ez a fiú, kérdés, hogy Jas mennyire fogja kibírni ezt az egészet. *
- Persze, hogy érint...*kezdi, de a lányka már hozzá is bújik, így két erős kezébe zárja a törékeny teremtést, majd szemeit lehunyva hosszan meg is csókolja. Most nem követelőzően, hanem lágyan, rettenetesen gyengéden simítja végig nyelve Jasmine nyelvét és kezei is óvatosan húzzák kissé feljebb a felsőt, hogy a puha bőrt, a lány derekát és hátát simogathassa. Nem csinál semmi rosszat, csak kedveskedni szeretne egy picit a lánynak és végül véget ér a csók, de nem hamar ám és akkor csak magához húzza és hosszan öleli.*
- Maradj velem. *kéri halkan a lány fülébe súgva e szavakat, miközben fejét a vállára hajtja és tovább simogatja, egyik kezével most már a puha hajkoronával ellátott buksit, míg másikkal még mindig a lányka derekát.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 9:02 pm

* Ami megtörtént, mgtörtént, már nem tudnak mit tenni s az hogy a srác beteg volt s nem szólt nki, az igazán nem az ő hibája. Ismerheti annyira, hogy tudja, ott dekkolt volna mellette egész este s napjának több szakaszában is meglátogatta volna. De ez már nem derül ki, így miután felpattan és az ablakhoz lép beszélni kezd arról amit gondol, majd a végén a szakítást is megemlíti. Erre persze a fiú is reagál, mire könnybe lábadnak szemei ahogy az érzelmekről van szó. Talán butuska, talán nem de a folyosó másik végébe pislant s vissza a fiúra.*
- Mert sosem szerettek Caleb! Érted? Sosem nem mutatták ki és ha csak gépiesen mondták is nem éreztem. Sosem éreztem a törődést attól akitől vártam s mostanra már nem tudom mi mit jelent. Ez nem a te hibád, ne haragudj csak...* pillant issza rá s eltekint a válla felett majd fel a fiúra, érzelmileg ez a lány nincs a toppon s talán sosem lesz, de ennek is van oka.*
- Én nem tudom, mikor igazi a szeretet és a törődés.* egyetlen egy személy van a suliban és az jelenleg Rose, ki annak ellenére sem utasítja el ölelését s kezdeményezi is, hogy nem szereti ha hozzáérnek. Neki kéne eldöntenie sorsukat mire egyáltalán nem képes s mivel a fiúval akar maradni, egyértelmű, hogy nem hagyja el, főleg nem most, mikor bűzlik az egész suli a fekete mágusoktól, na nem mintha ők nem annak készülnének. Közelebb lép hozzá, persze mozdulatai nem holmi női praktikák, csupán erre vágyik, végigsimít felsőtestén s végül átöleli nyakát miközben megcsókolja. A fiú gyengéd s most lehet erre is van szüksége, így nem heveskedik csók közben, lassan forgatja nyelvét a fiúé körül, bejárva ajka valamennyi szét. Nem szól semmit, nem húzódik el mikor a felsője alá nyúl a fiú s ahogy csupasz bőrét simogatja szíve is hevesebben kalapál. Ahogy a csók véget ér s a szavak eljutnak tudatáig, lábujjhegyre áll hogy ne kelljen annyira lehajolnia a fiúnak.*
- Maradok...veled maradok, történjék bármi is.* feleli halkan s talán elhamarkodottan, hisz nem az oltár előtt állnak, nah de mindegy is.*
- Köszönöm, hogy ilyen türelmes vagy velem...néha kibírhatatlan vagyok tudom s mindent el kell magyarázni de...* emeli fel fejét a fiú mellkasáról s felpillant rá s elmosolyodik.*
- Nincs de.* szélesedik ki mosolya s harapja meg játékosan a fiú állát.*
- Menjünk valahova vagy szemmel tartod a diákokat?* kérdezi de nem bontakozik ki öleléséből, legszívesebben egész este vele maradna...*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 9:31 pm

*A lány szavait hallva csak halkan felsóhajt, hiszen tudja, hogy nehéz élete volt Jasmine-nek, de hát nem tud most vele mit tenni, ő ilyen. Nem a legjobb pár, ezzel tisztában van ő is, de hát ezt nem is lehet elvárni tőle, pont tőle, aki hetente cserélgette egy időben a barátnőit.*
- Igen értem és ezt nagyon sajnálom. De én nem mondok neked üres szavakat... *lassan megcsóválja a fejét, egyszerűen már nem tudja, hogy mit is mondhatna. Sajnálja a lányt, hiszen szereti őt, de nem úgy, ahogy ő szeretné, nem annyira, hogy lássa a rózsaszín felhőt. Jól érzi magát Jas társaságában, ez tény és ezt a lány is tudja.*
- Hát pedig én törődök veled, de nem tudok a nap 24 órájában veled lenni... *mondja ésszerűen, hiszen a lány lehet, hogy erre vágyna, de hát nincs mit tenni. Ő se utasítja vissza soha Jast és úgy érzi, hogy amikor vele van, jól elvannak. Fiatalok még, még is mit akar Jasmine? Nem fogja örök életre még lekötni agát... na de végül a beszélgetésük fonala még tovább terelődik és végül egy hosszú és gyengéd csókban forrnak össze ajkaik. Amikor ez véget ér, a lánykát a karjai közé zárja, majd elhatározza, hogy próbál ezentúl még többet vele lenni és kedvesebb is lenni, így hallja is, hogy a másik vele marad.*
- Ha kiszeretsz belőlem, akkor nem kérem. De próbáljuk meg újból. Kezdjünk mindent előről. *simít végig ismét a lányka arcán, majd ez után csak megcsóválja fejét.*
- Ne beszélj hülyeségeket. Majd többet mászkálunk el ide-oda és akkor minden rendben lesz. *mosolyodik el, majd a kérdést hallva halkan sóhajt.*
- Sajnos muszáj tanulnom. A vizsgák a nyakunkon és én kissé elhanyagoltam. Szóval, ne haragudj, de nekem mennem kéne. De nemsokára felkereslek, becs szó. *mondja vidáman, majd még egy hosszú csókot ad a lánynak és ez után el is ereszti.*
- Aludj jól Jas! Szia. *köszön el tőle kedvesen, majd a két alak felé indul és nem törődve velük be is lép a klubhelyiségbe és a Kobra hálóig meg sem áll.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-12, 9:57 pm

* Talán ez a lány baja, hogy sosem szerették s most olyan nagy lendületű szeretetet vár barátjától, melyre talán még maga sem képes. Ez van, őt dadája szerette de az olyan más volt s nem is ilyesmire vágyik. Bár amit a szerelmes könyvekben leírnak...biztos benne, hogy tudja mit érez a fiú iránt, hisz bármit megtenne érte. Naívságból? Lehet, de az ő baja.*
- Nem a te hibád a múlt. Elhiszem amit mondasz s igyekszem ezentúl a kicsit is értékelni.* ígéri meg a fiúnak lehet hogy már tucadjára, nah de nem számít, ő is akarja ,nagyon is. A törődésre megrázza fejét, így fekete tincsei is repkednek körülötte.*
- Nem is várom el...mind kettőnknek megvan a maga kis szférája. Leszámítva ezt a másfél két hetet, tényleg sokat találkoztunk, s nem is panaszkodtam.* feleli barna szemeit a fiúéba mélyesztve, azért nem kell túlozni, persze hogy nem akar ő örök hűséget meg ilyesmit fogadni s nem is várja el a másiktól, mert akkor nem hinne neki, hisz tudja mi vár rá s mi volt mögötte. Ugyan...
Végül közelebb lép hozzá s gyengéden megcsókolja, mit a másik is viszonoz gyengéden s lassan, mi a leányzó élvez persze s ha lehetne még órákig így ácsorogna. De elválnak ajkaik s a kérésre reagálva biztosítja arról, hogy vele marad, miért is ne tenné, vele volt eddig is s a továbbiakban sem akar távozni mellőle.*
- Kiszeretni?* kérdezi mosolyogva megharapdálva a fiú állát.* Ahhoz valami nagyon egetrengetőt kéne csinálnia a Valerious úrfinak. De persze kívánságod szerint.* simít végig a másik tarkóján mosolyogva, megnyugodva, majd az est további részéről érdeklődik s amint hallja, azt nem együtt fogják tölteni.*
- Rendben an, isten őrizz, hogy megakadályozzalak a tanulásban. Még a végén az én lelkemen száradna, ha nem úgy sikerülne ahogy azt szeretnéd.* túr bele a hajába ahogy a fiú megcsókolja, a végén elereszti nagy nehezen majd kissé oldala döntött fejjel int.*
- Megpróbálok. Jóéjt Caleb!* megvárja míg kedvese eltűnik a klubhelyiségében majd egy pillanatig csak nézi a festményt. Egy sóhajt kíséretében megfordul és a gyógyító felé veszi az irányt, hogy kérjen valami löttyöt amitől eltud majd aludni, miután megnézte, hogy minden rendben van e szakjában.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-30, 4:41 pm

*Így estére túl sok az az információmennyiség, amit Vlad családjáról megtudtam. Igazából így estére még a saját sztorijára se vagyok annyira vevő, nemám az ősökére, akikről aztán végképp fogalmam sincs, hogy kicsodák. Inkább csak heverésznék az ágyamban, élvezve a kellemes semmittevést. De hát nem így alakult, így csak hallgatom a mesélést, de hozzá nem fűzök sok dolgot. Majdcsak abbahagyja, ha észreveszi az érdeklődés hiányát. Ha meg mégsem, és sokáig folytatja még, akkor majd leállítom. Menet közben a sentinelségről is érdeklődik a fiú, s arra is kíváncsi, engem ki nevezett ki. El is mondom, hogy nem a saját magiszterem, hanem egy másik fazon, Charles. Úgy tűnik, Vladnak ismerős a neve, bár a megállapítása nekem hülyeségnek tűnik.*
-Hát, te sem az első sarj vagy a Kerensky családban. Valószínűleg ő is egy leszármazott. *nem is értem, mire gondolt a srác. Hisz nem hinném, hogy ő az egyetlen Hellrain, a keresztnevét pedig nem mondtam neki. Mindegy, fura srác, ezt már megállapítottam. Magamat is meglepem vele, hogy annyit figyeltem a srácra, hogy közben sikerült eltévedni, s mint utólag gyorsan kiderítettem, a másodikon vagyunk. Ciki, de nem fogom beismerni neki a dolgot, inkább kivágom magam valahogy. Vlad arra tippel, hogy itt lesznek a szobák, de hát nem. Nagyon nem, viszont eszembe jut egy mentőötlet, így azt hazudom, hogy csak meg akartam mutatni egy részt a suliból, mielőtt egyből a szobájába vezetem. Az arcán látom, hogy latolgatja, hogy higgyen-e nekem, de végül úgy tűnik, nem kérdez vissza. Vagy elhitte, vagy csak nem akarja firtatni, igazából nekem mindegy. Szavaira csak egy kis mosoly csúszik arcomra, majd bólintok, s neki is indulok.*
-Rendben, akkor gyere. *már el is suhanok Vlad mellett, s lelki szemeim előtt próbálok visszaemlékezni, melyik kanyarnál is kell majd befordulni, hogy a tornyunkba jussunk. Gyorsan szedem lábaim a lépcsőkön lefelé haladva, majd sétálok tovább. Most inkább nem vetek fel új témát, mert ha megint máshol bukkannánk fel, azt tuti nem tudnám már kimagyarázni. Szerencsére most feltűnik az ismerős folyosó, így már meg is indulok felé.*
-Erre lesz. Gyere. *szólok hátra Vladnak egy kis mosoly mellett, majd amikor meggyőződök, hogy tényleg a jó toronyban sétálunk, újra megszólalok.*
-Gondolom, ha a suli múltját kívülről fújod, akkor az órákról is olvastál már. Toxicológia, Árnymágia, Halotti mágia és társai. Jól sejtem? *kérdezek rá, mert valamit csak kéne mondanom, de nem tudom, mi újat tudnék mondani ennek a srácnak a suliról. Hisz ahogy mondta, még valamelyik őse is idejárt, bár abban nem vagyok biztos, hogy akkor is ilyesmit tanítottak.*
-Nos, akkor ez lenne a keleti főtorony, vagyis a mi házunké. *állok meg egy kicsit, hogy ne csak rohanásból álljon az egész este.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-09-30, 5:06 pm

*A kissebb beszélgetés közbe, a lány megemlít nekem egy nevet, ami igencsak felkelti a kíváncsiságomat, hiszen már olvastam erről a névről, legalábbis családnévről, mert egyenlőre ennyit tudok, és a keresztnév most nekem se ugrik be, furcsálom, de minden esetre betudom annak, hogy valószínűleg csak én furcsánlom, a dolgot, így aztán bólintok a szavakra.*
-Lehet... de ennek a névnek is köze volt a sulihoz... bár nem tudom miféle képpen, csak valahogy rémlik, mintha egyszerre hallottam volna és össze függésbe lennének. De mindegy valószínűleg igazad lehet.*mondom hiszen nem szokásom, ilyen apró dolgokról órákig cseverészni, az csupán csak az idegszálaimnak árt, és hülyébb leszek tőle, elvégre értelmetlen is lenne egy név után találgatni, mint valami barkóbában. Végül kilyukadunk, az emeleten, ahol kiderül, hogy nincs köze a szobákhoz, és a lány csak meg akarja mutatni. Persze, gondolom én is hogy egy ilyen csendes, lány idegenvezetést csinál az iskola területén, főleg egy jellegtelen kis folyosóra, amiből alig láttam valamit, de mindegy is, nem akarok mindjárt az első nap ellenlábasokat szerezni, így inkább eljátszom a hülyét és bólogatva jó párat, elindulok ismét utána. Remélem azért nagyjából be tudja lőni hogy hol is lenne a hely, ahol majd az elkövetkezendő három évet fogom tölteni, illetve mondjuk úgy lakni, de a mostani kis " rövid útmutatás" ellenére bízok benne hogy Raven tudja mi hol van. Hosszabb csend következik, hallom lépteim minden egyes koppanását, a tiszta, folyosó kőpadlóján, viszont pár perc múlva ismét megszólal a vezetőm, miszerint jó helyen járunk, és ez lesz a főtorony.*
-Ó pompás..*mondom kicsit több vidámságot csempészve hangomba, hogy ne tűnjek annyira hidegnek, mint amilyen lennék, és már fordulok is a lány után, továbbra is követve őt. A téma viszont folytatódik, a tanórákról elég sokat olvastam, hogy ne vágnám kívülről őket, így csak szinte a lánnyal együtt elkezdem sorolni őket, belevágva a szavába*
-Toxicologia, árnymágia, halotti mágia, misztikus lények ismerete, spirituális ismeretek, és jelmágia, persze tudok róluk egysmást.*magyarázom továbbra is figyelemmel kísérve a lány arcát is egy pillanatra.*
-Értem.. akkor már nem lehet sok vissza... van valami különösebb szabályzat amit be kéne tartani?*kérdezem, hogy azért tudjam, hogy mit szegek meg majd a közeljövőbe, avagy mit nem.*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-10-24, 7:27 pm

*A kutya láthatóan nincs oda értem, de mikor ezt megjegyzem a lánynak, Kaye elárulja, hogy ez nem nekem szól külön, mindenkivel ilyen az eb.*
-Áh, vagy úgy. Szóval téged imád, más meg hagyja békén. Hát jó. *rántom meg a vállam, amúgy sem vagyok az a szeretgessünk agyon mindent típus, valahogy ki fogom bírni, ha Blamac nem fog rámugrálni. Közben azért másról is szót ejtünk, hisz fontosabb dolgok is vannak, mint egy kutya természete, mint például egy hosszú út után ledőlni egy kényelmes ágyra, az ember saját szobájában. Na jó, negyedrészt saját, de hát ez van, ez nem egy hotel, hanem egy iskola.*
-Jól mondod. Csak egyszer kell kibírni az utat, meg maximum akkor, ha haza akarsz menni néha. *helyeselek bólogatva, bár nem túlzásba esve, aztán már fel is elemem a lány csomagjait, hogy elindulhassunk a szobája felé. Blamac valami hihetetlen lustának tűnik, ha nem tud a csomagoknak dőlni, akkor máris megy a gazdi lábához.*
~Kész ez a kutya.~ *gondolom magamban, de nem akarom megbántani a lány, nem tudom, mennyire szoros a kapcsolatuk. Mivel Kaye is rábólintott az indulásra, így hát meg is indulunk felfelé a lépcsősoron, hogy az Exortusosok tornya felé vegyük az irányt. Persze addig sem haladunk csendben, van pár dolog, ami biztos érdekli a lányt, nekem meg kötelességem is elmondani, szóval bele is csapok.*
-Nem tudom, utána jártál-e a sulinak, mielőtt idejöttél, de pár dolgot elmondok, most már tudom is őket. *mosolyodok el, bár ezt ő biztosan nem érti. De előtte még csak egy embert osztottam be, Vladot, vele pedig még el is tévedtem, mert nekem is új volt a hely.*
-A föld felett három része található a sulinak, a földszint, ahol most vagyunk, és egy első és második elemet. Ezeken a szinteket tantermek, könyvtár, a Hangszerek birodalma található... jah, az elsőn van még a gyógyító is, ha netán valamitől rosszul lennél. *kezdek bele a mesélésbe a lányra pillantva, majd vissza magam elé.*
-A földszinten van az étkező, lefelé pedig szintén két szintet találsz, az alagsort és az óceán alatti barlangrendszert. Előbbiben van például a konyha, míg teljesen lent az uszoda. Na meg termek mindenhol. *mosolyodok el újra, majd kicsit elhallgatok, hogy ne terheljem egyszerre mindennel az új lányt.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-10-24, 7:37 pm

*Úgy tűnt, nem különösebben hatja meg Blamac antiszocsága, és ennek örülök. Egyenlőre még nagyon helyes német juhász szerű kölyök kajla fülekkel és otthon mindenki lelkesedett érte, csak nem ő az emberekért. A néninek egyenesen föl voltam háborodva, amikor nem feküdt el és nyalogatott mindenkit agyon. Engem nem zavar, habár ebben az is közre játszik, hogy engem imád a lököttje. Követem a lány, a kutya már engedelmesen ballag a lábamnál, mert nem olyan lusta ám, amilyennek tűnik, csak néha... Az iskolában még nem jártam, így minden újdonságként hat és próbálom is megjegyezni az információkat.*
- Igazából még soha nem voltam itt, most járom be a helyet először. *Mondom gyorsan, közben figyelmesen szemlélem az utunkat és remélem, hogy egyedül sem fogok eltévedni.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-10-24, 8:23 pm

*Megindulunk tehát a keleti főtorony irányába, hogy ennek a lánynak és kutyájának egy új, több évre szóló otthont adjak. A páros tartja is a tempót, na nem mintha annyira rohannék, na meg közben mesélek is neki kicsit. Nem árt, ha legalább alapjában véve tudja, hány elemetből is áll az épület, hisz én is vesztem már el itt, neki se lenne sokkal nehezebb. A szavaim egy részét viszont úgy tűnik, hogy félreértette, így javítom is egy kis mosollyal.*
-Azt tudom, különben már be lennél osztva. Úgy értettem, hogy valami könyvben, vagy neten vagy valahol utána néztél-e a sulinak, de akkor ezek szerint nem. Na nem baj, akkor majd én elmondok pár dolgot. *fűzöm hozzá, s cseppet sem tudok ezért Kayere haragudni, hisz én is hasonlóan "felkészülten" érkeztem ide.*
-Akkor egy kis zöldterület infó, mert mint gondolom te is észrevetted, udvar nuku. *vigyorodok el kicsit, majd folytatom.*
-Két lehetőség közül választhatsz. Az egyik, hogy átmész a szomszédos szigetre, Seolra, és ott találsz vízesést, tavat meg még sokmindent. A boltok is ott vannak. A másik verzió, ha nem akarsz kimenni, ha hideg van vagy esne, akkor találsz egy belső kert az alagsoron. *zöldterület kipipálva, jöhet a többi infó, mert bizony akad még, én pedig nem sajnálom el is mondani őket.*
-A sulihoz ezen kívül még négy torony is tartozik. A miénk a keleti, a Cruoris házé a déli, az Inflatusé pedig a nyugati. Az északiban pedig a magisztereket találod. *folytatom, majd egy kis szünetet hagyok megint Kayenek, mielőtt belevágok a nevekbe. Addig egy újabb kanyar következik, s már meg is érkezünk a torony folyosójára.*
-Na, ez lenne a mi folyosónk. De most kicsit a nevekről. A mi házunk vezetője elvileg Lucius Benedict Fenris. Azért elvileg, mert mióta Charles Hellrain, az Inflatus ház feje elfoglalta a sulit, Luciust senki nem látta. *kicsit el is húzom a szám, hisz azért jó lenne a saját házvezetővel is összefutni. Bár neki nem lenne szerencsés, mert akkor Charles meg akarná ölni.*
-A Cruoris házat Sideris Valbraith irányítja. *fűzöm még hozzá, majd ismét elmosolyodok.*
-Épp jókor jöttél. Vizsgaidőszak van, ami téged ugye nem érint, szóval januárig nyugid van, akkor kezdődnek el ismét a tanórák. *azzal megfordulok, s egyenesen a klubhelyiség ajtajához sétálok.*
-Ez itt pedig a határvonal. A többi ház diákjai nem tudnak bejönni ezen az ajtón, nem nyílik ki nekik. Ez csak a mi birodalmunk, ha be akarsz jutni, csak mondd ki a jelszót: Stigao sam. *persze rögtön kinyílik előttünk az ajtó, mivel én már kimondtam a szót, de majd Kaye is ki tudja próbálni, ha leközelebb erre jön.*
-Gyere, menjünk tovább. *intek kicsit fejemmel, s be is lépünk a klubhelyiségbe.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-10-24, 8:39 pm

*Szorgalmasan körmölöm magamnak fejben az információkat, igyekszem megjegyezni, mind a neveket, mind a helyeket. Végül arra jutok, hogy ez eleve lehetetlen, vagyis a nevek talán még megmaradnak, illetve talán, ellenben a helyekbe tuti beletörik a bicskám. Híres vagyok róla, hogy mindenhol eltévedek. Szerencsétlenségem része ez is, de a bénázásom nem olyan feltűnő, esetleg az veszi észre, aki sok időt tölt el velem. Az anyukámnak például kimondottan feltűnt, de kezdeni sokat nem tudott vele. Beíratott táncolni, hogy javuljon a mozgáskultúrám, de abból nem lett semmi. Először is nem szeretek táncolni, másodszor nem is megy. Anyám kitört, hogy nem is vagyok normális lány, meg egyebek, de legalább a táncot megúsztam. Azért istenesen bólogatok és legalább a jelszót próbálom megjegyezni. Stigao sam. Oké, fölírva, bevésve a szürkeállományba. Belépek én is a klubhelyiségbe, ami elvileg az otthonom lesz és remélem sok jó és boldog élmény színhelye.* ~Na persze, tündérmesék nincsenek. Álmodozni azonban lehet, nem?~

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-11-20, 8:20 pm

*Hát eddig úgy tűnik, hogy nem loptam be magam Raul szívébe, legalábbis észrevehetően nem tetszett neki iménti kis megjegyzésem a francia nyelvre, bár visszakérdez kicsit.*
-Hát tudod olyan... na mindegy, hagyjuk, nem akarom tovább rontani. *vigyorgok rá ismét, hát ez van. Szerintem akkor is olyan, mintha orrhanggal beszélnének, de inkább megtartom magamnak az erre vonatkozó véleményem. Miközben valami kibúvót keresek, hogy témát váltsunk, észre is veszem a különös bőröndöt, ami épp megfelel a célnak, így rá is kérdezek, hogy vajon mihez kell acélbőrönd.*
-Áhh, örökség. ~Jó neked...~ *gondolom hozzá az utolsó szavakat a kimondottakhoz. Én nem sok örökséggel érkeztem ide, bár igazából ilyen szülőkkel nehéz is lett volna. Erre itt van ő, akinek egy egész acélbőröndnyi van. Szép. Mázlista. Inkább visszafordulok Raul felé és előállok a szobába kísérés ötletével, hisz nem akarom húzni az ő idejét se, és engem is vár még a körömfestés.*
-De gondolom a kastélyt sem két ekkora bőrönddel akarod körbejárni, szóval akkor menjünk. *azzal már fel is emelem a két bőröndöt, s megindulva a lépcsősoron, majd a folyosón, mesélésbe kezdek. Nem tudom, mennyire van otthon a dolgokban a srác, de ha tudja a dolgokat, akkor csak leállít. Vagy nem, lehet, hogy szereti élőben is hallani a dolgokat.*
-Na szóval. Akkor egy pár szó a suliról. Két emeletből, két alagsori szintből, valamint a földszinti részből áll, már ami a szinteket illeti. Ezen kívül négy főtorony van, na meg a Fellegtorony. A főtornyokban helyezkednek el a különböző házak, ott vannak a diákszállások. A miénk a keleti torony. Az északiban a magisztereket találod, míg a másik két torony a Cruoris és az Inflatus házé. Előbbié a déli, míg a másiké a nyugati torony. *most nem kezdem el részletezni, melyik szinten mit talál, ha annyira nem fáradt, akkor úgyis felfedezi majd.*
-A sulihoz mint láthattad nem tartozik udvar, szóval ha egy kis zöldre vágysz, irány a szemközti sziget. Ott találod még a boltokat is. Édességbolt, pálcabolt, állatkereskedés miegymás. *ideje egy kis szünetet adni a srácnak, hadd fogja fel, amiket eddig mondtam. Kicsit most némán sétálok tovább, jelezve, ha kérdése van, most felteheti. Idő közben pedig szépen lassan elérjük a keleti főtorony folyosóját is, de ez még ráér neki.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-11-20, 8:30 pm

-A hallgatás sokszor erény, de még az előtt kel rá gondolni mielőtt megsértesz valakit. Mert más személynél az lehet hogy könnyebben menne...
*Nem haragszik ő, viszont rögtön lejött neki hogy a lány nagyszájú, lehet hogy talán hiperaktív is ebből következtetve, és hogyha az talált akkor valószínű hamar felkapja a vizet és ''agresszív,, tud lenni. Persze ez még csak következtetés, majd kiderül idővel, hogy emberismerete mennyire vállt be Raulnak.*
-Menjünk!
*Raul követi, szép lassan a maga tempójával a lányt, és közben hallgassa amit mond. A szigetről, és az elrendezésről nem tudott, szóval máris okosabb lett egy kicsit. Aztán csönd lett, valószínű azért, mert a lány kérdéseket vár. Akkor, kap is egyet.*
-Vannak szabályok?
*Erre igazán kíváncsi. Főleg hogy mi engedélyezett a diákoknak, például hogy tiltott e a dohányzás(noha nem is szokott cigizni Raul, de azért kíváncsi rá), no meg hogy tilos e inni, amit bizony néha szokott Raul, persze csak mértékkel, nem az a fajt aki totálisan részegre issza magát.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-11-20, 8:54 pm

-Rendben, majd észben tartom! *felelem a srác megjegyzésére, s úgy tűnik, tényleg sikerült szegénykém lelkébe taposni. Kár, hogy nincs nálam zsepi, lehet, hogy még szüksége lesz rá. Na mindegy, jöhet a témaváltás, majd az indulás a szoba felé. Ahogy a folyosón haladunk, a srác csak némán követ, figyelve az információkra -legalábbis reményeim szerint-. Nem tudom, mit tudott ezek közül, s mit sem, de mivel nem vág közbe és nem is állít le, így úgy gondolom, hogy szükséges elmondanom neki minden eféle infót. Bár arra most nem nagyon térek ki, hogy melyik emeleten mit talál, hagyok neki egy kis kalandvágyból eredő felfedezőtúrát. A termeket most úgysem kell megtalálnia, hisz nincsenek perpill órák, vizsgázni meg úgyse vizsgázhat, hisz gőze sincs az elsős anyagról. Így hát mikor saját véleményem szerint mindent elmondtam neki a kastélyról, amit akartam, hagyok egy kis szünetet a mondókámban, hátha akad valami kérdése. És úgy tűnik, hogy akad is. Maga a kérdés pedig egy kis mosolyt csal az arcomra.*
-Hogy van-e mit megszegni? *egy kis vigyort is megengedek, majd biccentek.*
-Igen, de csak egy pár. Például sulin belül tilos a dohányzás, legalábbis, ha elkapnak. Az alkoholfogyasztást nem tilták, a bálokon is mindig van pezsgő meg ilyen-olyan italok. De ha például kijárási tilalomra, vagy ilyesmire gondolsz, sajnos össze kell törjem az álmaid. Nincs olyan, hogy rosszkor szöksz ki valahova, mivel bármikor kimehetsz bárhová. *persze az álomösszetörés jelen esetben képletes, hisz nem hinném, hogy ezt bárki bánná, inkább örülünk, hogy erről így döntöttek a fejesek.*
-Amúgy ha már a szabályoknál tartunk, akkor elmondom azt is, hogy kik hozzák őket... vagy sem. A mi házunk feje Lucius Benedict Fenris, bár őt senki nem látta több hónapja. A Cruorisé Ms. Valbraith, míg az Inflatusé Mr. Hellrain. *fejesek letudva, így csak teszek még pár lépést, majd megfordulok, hogy szembekerüljek Raullal és a hátam mögé mutatok tárt karokkal.*
-Ez pedig itt a Keleti főtorony lenne. Pontosabban a főfolyosó. Pontosan addig az ajtóig tudnak eljönni a másik ház diákjai, onnan már csak a miénk a terep. *meg is indulok a klubhelyiség ajtaja felé, magam előtt lebegtetve a holmikat.*
-Ahhoz, hogy bejuss a klubhelyiségbe, nincs más dolgod, mint kimondani ezt: Stigao sam! *az ajtó már ki is tárul előttünk, így már be is sétálhatunk rajta.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-11-20, 9:10 pm

*Raul némán követi a lányt, az csak megjegyzi hogy észben tartsa Raul tanácsát, bár, Raul mintha gúnyt vélne felfedezni a hangjában, de őt ez nem igazán érdekli. Egy kis ideig ezután némán sétálnak, majsd Raul feltesz egy kérdést. Erre a lány visszakérdezz, bár nem igazán ez miatt kérdezte a fiú, viszont azt nem tagadja, ha valami miatt kéne, akkor megszegné a szabályokat, nyugodt szívvel.*
-Értem. Egész jók ezek a laza szabályok.
*Persze hogy jók, főleg hogy éjszaka tevékenykedik a legtöbbet Raul, annyi pedig bizonyos, hogy sokat fog ott tartózkodni éjszaka a városban a fiú.*
-Szóval akkor nem irányítsa senki a házunkban az életet?
*Figyelemmel kíséri a fiú hogy hogyan lehet bejutni a Klubhelyiségbe, majd belép a lány után hogy kiderüljön hogy hol fog lakni.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-12-21, 6:24 pm

* Két kísérője készséggel elszállítja a küszöbig a csomagjait, ám onnantól az ifjú exortusosnak kell felcipelnie őket a keleti toronyba. A bőröndhalom láttán aprót sóhajt, majd egy pálcaintéssel felsorakoztatja maga előtt az egész karavánt, így vonul végig a főfolyosón, majd segítséget kérve és kapva végül a Sötét rúnasoron találja magát, melyről meg kell állapítania, hogy minden körülmények között hűséges a nevéhez. Még a karácsony közeledtével sem lát sehol egyetlen táncikáló angyalfigurát sem, amin kissé meglepődik, ugyanakkor tetszik is neki a hely egyszerűsége. ~ Végre valami nem csak a külcsínről szól.~ morfondírozik magában, míg lassan végigbaktat a szürke félhomályba öltözött szakaszon, mely elméletileg már az Exortusosok birodalma. Ennek ellenére csak néhány, dolgukra siető házimanóval találkozik. Az egyik, hatalmas kupac ágyruhát maga előtt lebegtető apróság elől ki is kell térnie, mely nem kis bosszúságot okoz neki, de aztán eszébe jut, hogy nemesi rangja ellenére itt csupán egy szürke nebuló, így hamar napirendre tér az eset fölött. Amint eljut egy újabb fordulóhoz, mely egy újabb, hasonlóan ismeretlen, látszólag vég nélküli folyosóba torkollik, pihenjt parancsol a cókmókjának, minek keretében letáboroztatja őket az egyik apró ablak előtt, míg ő maga elkezd kotorászni hatalmas zsebeinek egyikében, hátha ráakad a kastély térképére, amit még a portán nyomtak a kezébe, vagy esetleg valaki olyan botlik bele, aki el tudja vezetni a szobájáig.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-12-21, 6:41 pm

*Huhh, a tegnapi nap jó hosszúra sikerült, főleg, hogy még utazni is kellett, nem is keveset. Alig egy órája érkezhettem meg, akkor is csak ledobtam a ruháimat és irány a zuhany. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy csak most, egy szál törölközőbe csavarva, vizes testtel pillantok meg egy borítékot az ágyam melletti kis asztalon. Meglepetten vetek rá egy pillantást, de izgatottan lépek oda, hogy kibontsam, s elolvassam, ki is írt nekem levelet. Amikor viszont megpillantom, hogy egy új diák érkezéséről szól a levél, aki elé nekem kéne -pontosabban kellett volna már egy ideje- kimenni, szemeim elkerekednek, s a szám elé kapom a kezem.*
-Hűű basszus. *ismét rápillantok a lapra, megnézve, mikorra saccolták a fiú érkezését és elhúzom a szám. Magamra pillantok, ami ismét ugyanazt a reakciót váltja ki. Egy törölközőben mégsem rohanhatok le elé, így gyorsan ledobom az ágyra a papírt, majd igyekszem minél gyorsabban megtörölközni. Fehérnemű, zokni, fekete farmer, fehér póló és egy sötétszürke, cipzáros pulcsi kerül rám pár perc leforgása alatt, majd a tükörhöz ugrok.*
-Így nem jó... *gyorsan kihúzom a szemem, de csak minimálisan, és megfésülöm a hajam, majd jöhet a cipő, aztán a nyúlcipő. Kirohanok a szobámból, de pár lépés után már vissza is futok a levélért. A nagy rohanásban már elfelejtettem az új diák nevét, ami őszintén megvallva nekem nem árulkodik semmiről. Fiú lehet vagy lány? Nagyon kérdés, hogy vajon merre jár, nem biztos, hogy még mindig a bejáratnál vár. Amikor ismét nálam van a levél csak a zsebembe gyűröm, majd sietve indulok le a lépcsőkön, aztán ki a klubhelyiségből. Szinte rohanva haladok a torony főfolyosóján, egy pillantást vetve egy ott haladó srácra, akinél sok-sok csomag van, de csak futok tovább, míg le nem esik.*
~Csomagok... ismeretlen arc... a francba.~ *lefékezek, majd visszasietek a sráchoz, s kissé szaporábban véve a levegőt pillantok rá, s mosolyodom el kicsit.*
-Öhm, izé... te... te vagy... ~hogy a fenébe is hívják?~ *előkotrom a gyűrött papírt, majd felolvasom a nevet.*
-Havasi Zoárd? *kérdezek rá, bár ez valamilyen szinten egyértelmű, ha csak nem érkezett azóta még újabb diák a suliba. Egyelőre nem mutatkozok be neki, hisz ha nem ő az, akkor nem állok most le trécselni vele -még ha helyes is, akkor se-, mert így is késésben vagyok.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-12-21, 6:56 pm

* A manóforgalmon kívül egy hosszú hajzuhatag is elszáguld mellette. Legalábbis Zoárd a szeme sarkából csak ennyit érzékel, majd mikor utána fordulna, hogy ez mégis mi volt, háziszellem, óriásmanó vagy csak képzelődött, az illető meg is fordul, mintha csak a fiú akaratának engedelmeskedne. A lány vagy kifogy a szuflából, vagy csak érdekes jelenségnek találja, mert pár pillanat múlva már le is fékez előtte, így amíg kicsit kifújja magát, Zoárdnak végre van ideje alaposabban is szemügyre venni a gyalogkakukkot.*
- Havasi Zoárd.* segít egy kicsit neki, ám addigra már a lánynak is eszébe jut a neve. Bizonyára ő az a sentinel, akit a fogadására küldtek, bár erre a következtetésre nem az ilyen alkalmakkor szokásos dísztallárból jut, mivel ez történetesen hiányzik, hanem az ismeretlen megmentője kezében szorongatott borítékról, amiben minden bizonnyla benne lapulnak az adatai. Noha elég ismert bizonyos körökben, annyira azért nincs elszállva magától, hogy azt higyje, diáktársa csupán a profilja alapján ráeszmélt, kivel áll szemben, ezért aztán nem marad más ötlete.*- És az én megmentőmet hogy hívják?* viszonozza a kissé bátortalan mosolyt, kérdő tekintetét továbbra is a fantáziáját igencska izgató borítékon legeltetve, ám további kérdést egyelőre nem intéz a lányhoz. Hátha mégsem az, akire várt.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-12-21, 7:14 pm

*A folyosón rohanva szemet szúr egy hosszú hajú srác, aki nem néz ki rosszul, de most nem állhatok le ez miatt dumálni vele, így csak rohanok tovább, de akkor villannak be az általa hurcolt bőröndök is, így megállok, s visszasietek, hátha a keresett személy személyesen, hisz akkor mégiscsak leállhatok vele. A nagy rohangászásban picit nehéz megszólalni, s a neve sem rémlik, de szinte egyszerre mondjuk ki, hogy "Havasi Zoárd", mire előkotrom a papírt. Egy újabb mosollyal biccentek is neki.*
-Akkor hát megvagyok. Remek, legalább nem kell végigkutatnom érted a sulit. *vigyorodok el kicsit, majd már érdeklődnek is a nevem felől, így gyorsan ki is bököm.*
-Jaj bocsi. Raven Dragonov vagyok, Exortusos sentinel. Engem küldtek, hogy vezesselek a szobádba. *válaszolok a kérdésre bővebben, majd a lapra pillantok, ami nagyon érdekli a srácot, bár nem tudom miért, hisz a saját adataival csak tisztában van, így végül zsebre vágom a levelet.*
-Üdv a Mysterioban és bocsi a várakoztatásért. Nemrég jöttem vissza. *húzom el kicsit a szám bocsánatkérően, majd egy dícséret is kicsúszik a számon.*
-Nem tudom, hogy csináltad, hogy egyből idetaláltál, de gratulálok. *bizony én még akkor is volt, hogy eltévedtem, amikor már sentinel lettem, na de azóta már jobban megtanultam, hogy mi merre van. Bár az is lehet, hogy a srác se elsőre jött pont erre, hisz volt rá ideje, hála a késésnek.*
-Ha gondolod, akkor akár indulhatunk is, innen már nincsenek messze a szobák. Közben mesélek a suliról, bár ha valamit már tudsz, nyugotan állíts csak le, majd mondok mást. *mosolygok rá ismét ... a fiúra.*
~Vajon melyik lehet a keresztneve? Annyi nemzetiség van már itt.~ *agyalok, majd végül hangosan is bevállalom a kérdést.*
-Bocsi, lehet hülyén fog hangzani. De neked a Havasi vagy a Zoárd a keresztneved? *ösztönösen a Havasira gondolok, hisz én is Raven vagyok, nem Dragonov, legalábbis megszólításnál. Ezután viszont csak pálcát rántok, s a csomagokra mutatok.*
-Azokat majd viszem én. *mondom, majd mikor azok már lebegnek, csak a srácra pillantok, hogy indulhatunk, de egy kérdést még felteszek.*
-Szóval, mennyit tudsz a suliról? Mert ahogy látom, egész jól eligazodsz benne. *én részemről meg is indulok visszafelé, amerről jöttem, remélhetőleg a fiú társaságában.*

» Sötét sikátorok
» Alagsori folyosó
» 2. emeleti folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó