Alagsori folyosó

*Egyszerűen iszonyatos ez a hőség, ami a mai nap van, így talán nem meglepő, hogy nem voltam kint Seol szigetén, hanem az uszoda hűs vízét választottam. Az óceán alatt van, tehát kánikula nincs odalent, de mostanra már végeztem és mivel hamarosan este lesz, nem árt visszasétálni a szobámba vagy valami más szórakozás után nézni. Egyedül vagyok, ahogy általában mindig, hiszen barátokkal nem igazán büszkélkedhetem, inkább csak ismerősökkel, de jó nekem így is. Halk lépteimet lehet hallani, ahogy már az alagosoron járok, de ezen léptek mégse olyan megszokottak, hanem picit kellemetlenebb és strandos hangulatot árasztanak, amelyek nem passzolnak oly nagyon a Mysteriohoz. És hogy miért? Mivel a szivacsos papucs és a nedves talpam találkozik, ezt váltja ki most mindez. Egyébként nincs rajtam sok ruha, csak egy fekete nadrág, amelyben a vízben úsztam. Még a térdemig se ér, de nem is gond, talán senki se fog hülyének nézni a nyár közepén, hogy így mászkálok és a nyakamban azért a jégkék színű törölköző mégis ott pihen. Barna és kék tincseim viszont most kissé kócosak és nedvesek is természetesen, így csöpögnek le a padlóra, na meg végig a testemen. *
~ Na, mivel folytassam a napot? ~ *elgondolkodok a vacsin, de annyira az még nem sűrgős és megfordul a fejemben a sziget is, hogy lenézzek a városba egy sörre vagy valami, de nincs kedvem átöltözni, tehát egyenlőre marad a céltalan bóklászás és kíváncsi leskelődés, hátha valamerre összefutok egy ismerőssel.*

*Nem hittem volna, hogy pont vele akadok össze és így hirtelenjében fékezek le és állok is meg. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, ezernyi gondolat jár a fejemben, hiszen hiányzott, de tudom, hogy a fiúkat szereti, én pedig... én még mindig nem tudom, hogy mit akarok, mit érzek és hogy kihez is vonzódom igazán. A félhomály kissé eltakarja arcát, de ahogy közelít, máris láthatóvá válik teljes alakja, így sóhajtok fel és ahogy hallom a köszönést, nem vagyok rest ezt viszonozni is neki.*
- Szia Zoárd... nagyon rég láttalak. *ejtem ki e pár szót, majd hirtelen kezd el letámadni azzal, hogy merre voltam. Na igen, valóban kerültem, mert nem tudtam, hogy mit kéne tennem, így pillantok ide meg oda, tehát mindenfelé, csak rá nem nézve, de végül mégis muszáj lesz.*
- Kerültelek... ez az igazság. Én csak, nem igazán tudom, hogy most mi is van... tudod, köztünk és hogy álljak hozzád. *na jó, csak kiböktem a dolgokat és lehet, hogy ezt most nem így kellett volna tennem, de mégis megtettem és vállalom is érte a felelősséget.*
- Nem, nincs, de ha már így összefutottunk, akkor beszélhetnénk. Én most ráérek... szóval, te mit akarsz tőlem? *na szép, ügyes vagyok, de látszik, hogy mennyire nem értek ehhez. Kapcsolatom se volt még és hülyét se óhajtok csinálni magamból, tehát majd ő megmondja, hogy mit is akar és akkor majd úgy válaszolok, de egyenlőre csak állok, nekidőlve féloldalasan a folyosó falának és onnan fürkészem tovább a tekintetét.*

*Nem igazán tudom, hogy miért is sétálok pont ezeken a kihaltnak tűnő folyosókon, de nem is nagyon akarok töprengeni rajt. A fáklyák itt már nagyon is ritkásan vannak elhelyezve és félhomály uralkodik idelenn az alagsorban. Persze nem ez az első alkalom, hogy errefelé kószálok, de akkor csak sebtében végigrohantam az egész folyosón, hogy mielőbb megtaláljam Assanat. Erre most nincs szükség, hisz békésen jön mellettem, néha-néha rápillant az egyik morgósabb kinézetű festményre, de engem nem igazán érdekelnek jelenleg ezek a kopottas festmények, hisz ha eddig itt voltak még pár évig úgyis itt lesznek, tehát később is faggatózhatok tőlük érdekes dolgok iránt. Mivel most nem rohanok, van időm szétnézni, mi is van erre tulajdonképpen, hisz még nem nagyon fedeztem fel magamnak ezt a hatalmas kastélyt. Mellettem haladó macskám megunva a sétálást felmászik a lábamon, én pedig a karomba veszem és így megyünk tovább. A folyosó egyre gyérebben van megvilágítva, szinte alig látok valamit már, de pálcámmal nincs kedvem több fényt gyújtani. Számomra tökéletesen is megfelelnek ezek a körülmények, hisz nem vagyok egy ijedős kislány. Gondolataimból arra eszmélek fel, hogy egyik lábam megakad valamiben a padlón én pedig hangos puffanással a földön kötök ki. Cirmosomnak sem nagyon tetszik az iménti szerencsétlenkedésem, de ő egy dühös nyávogással egyetemben a talpára érkezik míg én jól összeverem a térdeim és a kezeim. Hangos szitkozódásba kezdek mégis mibe estem el, és pálcámmal fényt varázsolok.*
- Lumos! * Hangosan kimondom a varázsszót miközben a pálcámmal megvilágítom a környezetem és botlásom okát is meglátom egyben: egy fiút.*

*Kissé meglepődött képet vágok, hiszen nem számítottam rá, hogy egy fiút vélek felfedezni, aki egymagában álldogálhatott a sötét folyosón várva valamire. De vajon mire? Végül miután sikerül túljutnom első döbbenetemen megválaszolom az ismeretlen diák válaszát, hisz nem úgy tűnik, mint aki számított volna az esésemre.*
- Nem vészes, ennél komolyabbat is túléltem már. *Feleltem neki, de közben megsimogattam fájós térdeimet, hiszen elég kemény ez a padló és nem is igazán sikerült felfognom az esésemet sem. Felpillantok a fiúra hiszen eddig még nem is néztem kibe botlottam bele, lehet egy ismerős is akár, aki jelenleg nem sok van még. Hosszúnak tűnő percig néz rám a diák, de nem igazán tudom kivenni, hogy mit is akar, olyan bizonytalannak tűnő képe van, de végül lassan felém nyújtja az egyik kezét. Kissé félre döntött fejjel nézem a bizonytalan kezét és az arcát, de végül úgy döntök most kivételesen elfogadom a segítő kezet, pedig nem szokásom. Végül a srác felsegít és bocsánatot is kér, bár azt nem tudom, hogy pontosan kinek a nevébe, de a következő kérdésemmel ezen információra rá is kérdezek.*
- Kicsoda? *Nézek rá értetlen szemekkel, hisz nem igazán vágom, hogy kiről beszél. Azt meg nem hiszem, hogy önmagáról meg harmadik személyben beszélek, de ha minden igaz nem kell már sokat várnom és meg is tudom kire is gondol pontosan.*
Krishana vagyok, ő pedig *mutatok a cicámra, aki idő közben a lábaim közé bújt* Assana. *A cirmost nem igazán érdekelte új beszédpartnerem, inkább valami szagot kezd el szimatolni. Miután én is bemutatkoztam, eszmélek csak rá, hogy fogom még a fiú kezét, így gyorsan el is engedem miután a bemutatkozáson túl vagyunk.*
- Mit csinálsz itt a sötét folyosón? *Kérdezek rá az engem érdeklő témára, ami kapóra is jön, hisz legalább el is terelem a figyelmet.*

*A szép látványosra sikeredett hasra vágásom, ami szerencsére egy sötét folyosón történt egy fiút fedezek fel, aki egymagába ácsorog, de biztos, nem azért, hogy gyanútlan diákokat gáncsoljon ki, hisz ez a folyosó, ahhoz eléggé néptelen, bár sose lehet tudni. A srác egyből megkérdi jól vagyok-e, ez már egy jó pont nálam, amivel ilyen helyzetekben a kellemesebb énem veszem elő, mégsem átkozódok, nem lenne túl bölcs dolog.*
- Nem kell, annyira nem is vészes. *Hisz már nem is fáj annyira, a kisebb zúzódásaimat pedig magam is be tudom gyógyítani, ehhez nem szükséges egy gyógyító, amúgy sem szeretek fölöslegesen az orvosokhoz futkosni. Végül egy bizonytalannak tűnő segítő szándékú kéz nyúl ki felém, amit én egy kis gondolkodás után el is fogadok. Bocsánatot is kér, bár nem a saját nevében, így érdeklődve kérdezem, mégis kire gondol. Famulusa is bemutatásra kerül, aki lehet, hogy esésem okozója volt, de ezt nem tudom biztosra, de nem is igazán számít. Végül kiderül, hogy bújócskázik a famulus, így már valószínű, hogy ő lesz a ludas, végül pár perc elteltével meg is jelenik, bár nem túl barátságosan közelít Assanahoz. Felveszem közben a cirmost, aki eddig körülöttem szaglászott, mivel kissé megsértődött a famulus előbbi kijelentésén.*
- Szerintem most megsértetted. *Nézek közben a kékes derengés felé, amelyről gondolom, hogy a famulus az, közben pedig mosolygok, hisz ilyenkor annyira zabálnivaló a kicsike, mikor a durcás kiscicát játssza.
- Szia! Krishana vagyok, a cirmos pedig Assana. *Én is bemutatkozok a famulusnak, ha már ilyen szépen előjött a rejtekhelyéről és be is mutatkozott. Végül én is megkapom azt a kérdést, amire így hirtelenjében nem is igazán tudom, hogy mit válaszoljak.*
- Sétálunk egy kicsit, kószálunk egyet. *Felelem egy vállrándítás kíséretében, hisz annyira nem is lényeges, meg kissé hülyén is hangzik, hogy este egy sötét folyosón sétálok, de hát Inflás vagyok, annyira nem is meglepő. Válaszom után kapok egy meglepő kérdést, amin el is mosolyodok és közbe Assana fülébe súgok valamit.*
- Ezt akár dicséretnek is veheted. *Majd megválaszolom az iménti kérdést, közben a fiúra nézek.*
- Nem, Assana egy sima kneazle, én pedig csak elsős vagyok még. *Válaszolom és közben jót mosolygok a fiú elképedésén.

//Fagy//