Alagsori folyosó

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-04, 2:12 am

//olvad//

*Bár a párbajnak vége, s bár ő jött ki belőle ismét győztesen, akárcsak múltkor, most nem vigyorog öntelten, hisz párja ellen harcolt, aki kemény ellenfélnek bizonyult. Nem is gondolta volna róla Alexi, hogy ilyen jól használja a pálcáját Lycoris, de elég izzasztó harc kerekedett ki ebből a mai szakkörből. A lányka viszont érthetően szontyi kissé, de a finn srác elárulja, hogy ő is kapott már ki ezzel az egyszerű varázslattal, szóval nincs miért szégyenkezni.*
-Nem vagyok rá büszke, de... igen. Szóval hidd el, tudom milyen idegesítő. *bólint is egy aprót szavaihoz, majd a szabadon beváltható kívánságáról kezdenek el beszélgetni. Mivel neki még fogalma sincs róla, mi is legyen az, inkább Lycoris gondolataira kíváncsi, hisz ő vetette fel a dolgot. Hamar kiderül, hogy a szépség az idősebb Solsaganokat szeretné megismerni. Eleinte nagyon meglepődik a srác, de igazából nincs ellene kifogása. Miért is ne vihetné haza a barátnőjét?*
-Én is. Na nem mintha túl sokat számítana, én döntöm el kivel vagyok. *fűzi hozzá egy kis mosollyal, a kis ijesztegetés pedig már nem jön be Lycorisnál, ismeri már a fiút. Na igen, vele más, mint a többi diákkal, bár tény, hogy eleinte nekik is döcögősen ment a megismerkedés, de azóta sokminden történt. Most viszont egy újabb kérdéssel áll elő a finn, ugyanis már így is tovább maradt is a lefutott párbaj után, mint bármikor korábban, így ha Lycoris benne van, akár mehetnek is valamerre. A többi párbajozó közül maximum Faith eredménye érdekli, de ki tudja, hogy ők hogy állnak épp a harccal. Mikor Lycoris bólint, már majdnem megindulnak, mikor megérkezik az emlegetett lány és ellenfele, Alexi azért odakapja a fejét. Faith mosolya elárulja, hogy ő győzött, ez pedig a fiú szája szélére is odacsal egy aprócska mosolyt. Így legalább izgalmasnak és érdekesnek ígérkezik a tervezett párbajuk. Azt már nem figyeli, hogy barátnőjét is végigméri a lány, csak Lycoris hangjára pillant ismét a kékségekbe.*
-Hm? Ja ő? A neve Faith. *feleli a fiú, vezetéknevet nem mond, mivel igazából most nem is jut eszébe, de nem is fontos. Lycoris további szavai viszont megmosolyogtatják.*
-Kinek nem? *vigyorodik el, majd csak megcsóválja kicsit a fejét.*
-Egyébként félreérted a dolgot. Múltkor kihívott egy párbajra, amit még nem volt időm összehozni. A mosollyal gondolom azt jelezte, hogy most ő nyert. Legalábbis szerintem. *feleli, de közben már lépdel kifelé a teremből, hála a finn szépség húzásának. Amikor viszont kiérnek a folyosóra, Lycoris a falnak dől, majd gyengéden tovább húzza maga felé a fiút, aki egy apró mosoly mellett közeledik is, míg ajkaik majdnem össze nem érnek. Ekkor viszont hirtelen megáll, s pimaszul megszólal.*
-Csak nem a csókomra vágysz? *minden szó után érezheti a levegőt ajkain a lányka, olyan közel vannak egymáshoz, de Alexi most élvezi ezt a kis játékot, így még várat magára az a csók.*
-Láttam élvezted a harcot, teljesen bevadultál tőle. *íncselkedik tovább, egyik kezével a lányka feje mellett megtámaszkodva a falon, míg a másim Lycoris oldalán simít végig.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-04, 2:25 am

*A harc nem ér véget túl hamar, tényleg rendesen kiteszünk magunkért, de mégis én vesztek, méghozzá egy olyan átok miatt, amely bár nem volt fájdalmas, mégis szégyennek tudom be... Nincs mit tenni. Viszont a beszélgetésünk tovább terelődik, így mesélem el Alexinek, hogy én mit kértem volna, ha nyerek és ezek szerint győzelem nélkül is szíves örömest elvisz magával, mi azért jól esik, mégha nem is látszik teljes mértékben rajtam, hála a párbaj utáni fáradtságnak.*
- Az én szüleim engem ennél komolyabban magukhoz fogtak, szóval... nálam van beleszólásuk a dologba, de szerintem nem lesz veled bajuk, én bizakodó vagyok. *mosolyodom el ismét lágyan, majd még hozzáteszem azért.* - Tudod, az az eset óta nagyon akarnak rám vigyázni és bár muglik és valószínűleg mindkettejüknél erősebb vagy, mindketten tudjuk, hogy ez nem így működik... *sóhajtok egy aprót, de nincs még gond, hiszen itt tanulok és itt is fogok maradni még jó sokáig, remélhetőleg Alexivel együtt. Na de ahogy egy újabb párbajozó pár visszatér, így pillantom meg Faith-et, kit bár nem ismerek, mégis tudok róla pár dolgot, ahogy minden évfolyamtársamról.*
- Faith... akkor jól emlékszem és inflás ő is, mint te ugye? *pillantok a fiú szemeibe, majd teszem fel a nagy kérdést, de inkább utalgatva, hogy tetszhet neki a párom, amire igen csak magabiztos és öntelt szavakat kapok válasz gyanánt, így bököm meg kissé a fiú oldalát is.*
- Ne légy ilyen egoista. *tudom én, hogy helyes srác és nagyon is jó partner, ezért is féltem annyira, hiszen iránta igen érdeklődnek, míg irántam senki más, csak ő... Nem is értem, hogy mi foghatta meg bennem, a mai napig rejtély ez az egész a számomra... *
- Hmm, egy párbajra? Remélem te nyersz majd, nem kéne, hogy legyőzzön, bár elég magabiztosnak tűnik... más, mint én. *ezen szavaimmal próbálom leszűrni, hogy vajon Alexinek tetszhet-e a lány, de inkább gondolok egyet és miután Faith lelépett, kihúzom a fiút a folyosóra, majd ahogy a falnak dőlök, magamhoz is próbálom őt vonni, ami egy ideig sikerül is, de aztán a pimasz mosoly és szavak után szemeim megvillannak kissé.*
- Addig jó nem, amíg nem máséra vágyom? *kérdezek vissza most én is pimaszul, hiszen tanultam ám tőle, változtam én is sokat és ez elég nagy részben Alexinek köszönhető. Közelebb is hajol hozzám én pedig kissé elpirulva pillantok le ajkaira, majd vissza sötét szemeibe is, miközben hallgatom tovább a szavait, ahogy még mindig húz.*
- És... csak nem tetszik, ahogy bevadultam? *játszadozom tovább és hirtelen próbálom kihasználni az előnyömet, így kapva el kezeimmel a fiú mellkasát, így tolva rajta annyira, hogy a folyosó másik falához érjen a háta, tehát hogy most én legyek kívül és nemsokára ajkamat az övén is érezheti, ahogy tűzesen csókolom meg, igen csak szenvedélyesen, most nem oly félénken, mint általában, hiszen rájöttem már, hogyha meg szeretném őt tartani és azt akarom, hogy megszeressen, nekem is változnom kell. Testem is aranyosan hozzásimul a fiúhoz, így bújunk el szinte a sötétségben a folyosón.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-04, 2:50 am

*Mikor kiderül, hogy Lycoris mit is szeretett volna kérni, ha ő nyer, Alexi nem ellenkezik a szülőknek való bemutatás ellen. Ehhez igazából nem kellett a győzelem, hisz anélkül is belement a fiú. Az pedig, hogy miképp vélekednek majd a lányról a Solsagan szülők, nem különösebben izgatja Alexit. De ahogy hallja, Lycoriséknál kissé másabb a helyzet, ő jobban a szülők befolyása alatt van. Amikor viszont a lány kijelenti, hogy ő bizakodó, a srác kissé elvigyorodik.*
-Ne aggódj, majd bevetem a lehengerlően megnyerő természetem. *na igen, kissé cinikusan hangozhatnak a szavak, de hát na. A fiú ismeri saját magát, ahogy azt is, hogy általában hogy állnak hozzá az emberek.*
-Egyébként pedig félreértettél. Én is szeretem a szüleimet, de az életem az enyém. Én döntöm el, mikor mit csinálok, hogy kivel vagyok és a többi. De megértem, ami nálatok van, te nem vagy olyan lázadó. *ezt persze nem sértésként vagy beszólásként érti a srác, csak hát őt tényleg nehéz kordában tartani, Lycoris viszont sokkal visszafogottabb. A páros a beszélgetés folytatását inkább más helyszínen gondolja, viszont még indulás előtt megérkezik a terembe Faith, aki a pillantásaival pár kérdést is előcsal a finn leányzóból. Alexi válaszolgat is neki, az újabb kérdésre pedig csak bólint.*
-Úgy bizony. Csak nem féltékeny valaki? *vonja fel játékosan szemöldökét a fiú, kissé talán pimasz mosollyal, majd egy egoista megjegyzést is ellő, mire meg is kapja a beszólást.*
-Hát jó. Amúgy fogalmam sincs, hogy bejövök-e neki, csak egy párbajt beszéltünk le, semmi többet, még az ideje sincs lefixálva. *egészíti még ki szavait, az újabb visszakérdezésre pedig ismét csak biccent. Faith magabiztosságának megjegyzésén viszont ő is magabiztosan elvigyorodik.*
-Sokan tűntek már annak. Majd a párbaj végére nem lesz az. *na igen, magabiztosságból Alexinél sincs hiány, főleg két egymás után megnyert párbajszakkör után. Viszont ezután már tényleg elhagyják a termet, de nem mennek túl messze, mivel a folyosóra kiérve Lycoris már neki is dönti hátát a falnak, magához húzva kedvesét egy csók reményében, ám a fiú inkább egy kis játékba kezd. Mikor már majdnem összeérnek ajkaik megáll, s úgy érdeklődik kicsit. A válasz igen frappán, mire meg is csillannak a fiú sötét szemei.*
-Addig jó, bizony. *helyesel, majd megtámaszkodva a falon simogatni kezdi a lányka oldalát, miközben egy újabb megjegyzést tesz ilyen intim közelségből.*
-Ami azt illeti... *csak eddig jut a kérdésre adott felelettel, mivel Lycoris már el is tolja őt mellkasánál fogva, egyenesen neki a szemközti falnak, s a következő pillanatban már vadul csókolóznak. Egy hosszú percig csak falják egymást, majd mikor megszakad a csók egy rövid időre, Alexi be is fejezi megkezdett szavait.*
-Kifejezetten tetszik. *azzal ismét lecsap vadul, már-már követelőzően a puha ajkakra, s mikor Lycoris hozzásimul, s fenekére markolva emeli fel hirtelen. Remélhetőleg a lány meg is kapaszkodik rajta, mivel Alexi már fordul is így vele, hogy ismét a lányka hátát döntse a falnak, miközben ilyen tüzes csókot váltanak. Úgy tűnik, beindította őket ez a kis harc, de az még a jövő zenéje, meddig mennek el ennek köszönhetően.*

//fagy//

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-11, 1:34 pm

//olvad//

*Bár a harcot nem én nyertem - amit valahogy sejtettem már az elején is, bár nem ilyen csúf vereségre számítottam egy kötöző ártással - a fogadás él, így kérhet hát tőlem bármit Alexi. De azért én is tudtam volna mit kérni tőle és ezt nem is vagyok rest elmesélni neki. Amikor viszont kiderül, hogy semmi akadálya sincs annak, hogy teljesítse az én kérésemet, szemeim szépen felragyognak, miközben a szüleimről kezdek el mesélgetni egy kicsit.*
- Hát, a természeted tényleg lehengerlő tud lenni. Még most se értem, hogy mit keresek pont én melletted. *nevetek fel jókedvűen, hiszen annyira mások vagyunk és én se hittem volna soha, hogy pont egy ilyen srác fog majd engem megfogni. Na de a dolgok egész kellemesen alakulnak, így lépünk hát tovább ezen a témán és jön szóba Faith, ki szerintem igen csak furcsán nézett Alexire. Nem mintha annyira értenék az ilyesmihez, de előbújik a zöld szemű szörnyeteg belőlem és a legcsúnyább az, hogy ezt Alexi is észreveszi és még rá is kérdez.*
- Tán baj, ha az vagyok? Tudod... nem akarlak elveszíteni és néha félek ettől. *ismerem be neki, hiszen bár szerelmes még nem vagyok, nagyon kötődöm a fiúhoz és szerintem ezt Alexi is érezheti, hiszen szeretek vele lenni és nekem ő az egyetlen fontos ember a suliban, senki más, ő tart itt, hogy maradjak és ad erőt, hogy meg tudom csinálni és kemény lehetek én magam is. Ideje felnőnöm, megváltozni és a lehetőségek adottak, ennél többet nem is kívánhatnék. *
- Majd szorítok, hogy nyerj. *mosolyodom el kedvesen és hamarosan már magamhoz is húzom a fiút egy édes csók reményében, de azt sajnos nem kapom így meg, tehát jöhet a lökés a falnak, majd simulok hozzá most már én magam csókolva őt. A párom, tehát megtehetem és úgy hiszem, hogy nincs ellenére a dolog. Kezeimmel át is karolom erős nyakát, kissé bele is túrva a kócos, barna tincsekbe, de egy pici időre azért elszakadnak egymástól ajkaink.*
- Akkor jó! *pillantok a szemeibe, de ahogy a fenekemre is lecsap, majd ajkaimra is, úgy érzem már a következő pillanatban a fordulatot, ahogy felkap és hátam a hűs falnak ütközik. Lábaimmal átkarolom erős derekát, úgy simulok még jobban és jobban hozzá, szinte felfalva a fiút és még ajkát is megharapom a nagy szenvedély közepette, de arra nem számítok, hogy egy kis vér is serkenni kezd belőle.*
- Upsz, ne haragudj, ez nem volt szándékos! *kérek bocsánatot tőle szépen pislogva a szemeibe és picit fészkelődni is kezdek a kezei között.*
- Elmenjünk valamerre? *kíváncsiskodom picit kipirultan, hiszen ritkán kerülünk ilyen helyzetbe, valahogy mindig igyekszem kimenekülni az ilyes fajta testi kontaktusokból és most is hasonló dolgon töröm ám a fejem.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-11, 2:27 pm

*A lányka ismét azzal áll elő, hogy nem érti, hogy alkothatnak pont ők egy párt, mire Alexi csak vállat von.*
-A jin és a jang, vagy nem tudom. Nem értek az asztrológiához. *feleli egyszerűen. Örül neki, hogy ezzel a lánykával van, bár az tény, hogy legbelül neki is furcsa, hogy ilyen visszafogott lány a párja, de persze kettejük kapcsolatának ismeretében ez mégis érthető. A kettejükről szóló beszélgetésbe viszont belekeveredik egy másik lány is, méghozzá Faith, aki némi féltékenységet csal elő Lycorisból, ezt pedig Alexi nemcsak, hogy észreveszi, de jókedvűen még szóvá is teszi.*
-Nem baj. Legalábbis, míg nincs túlzásba víve. De ne aggódj, veled vagyok, nem vele. És ezen egy párbaj nem is változtat semmit. *szögezi le, hisz ha meg akarta volna csalni Lycorist, már megtehette volna eddig is. Főleg úgy, hogy más házba járnak, így hogy Alexi mikor menne át az Inflatus ház lány hálókörletébe, még csak meg se tudná a finn szépség. De nem teszi, igencsak rég járt ott utoljára, még a Lilith-el való futó kapcsolat idején, szóval tényleg nincs miért aggódnia Lycorisnak.*
-Na, akkor már tényleg semmi esélye Faith-nek! *mosolyodik el, mikor a szorítást illetően beszél a leányzó, ezután viszont már kint is vannak a folyosón, hogy ott folytassák a beszélgetést, na meg egy kicsit többet is annál. Mikor Lycoris a falnak dől, s csókért húzza magához a fiút, Alexi még húzza őt egy kicsit, nem adja rögtön azt a csókot, aminek eredményeként a szemközti falnak lesz tolva, s a szépség pedig csak megszerzi magának azt a csókot, na nem mintha ekkor már annyira ellenkezne a srác. Egy kis ideig hagyja is, hogy párja vezessen, ám mikor egy pár szó erejéig elválnak ajkaik, hirtelen markol rá a formás popóra, s egy újabb vad csók mellett már meg is fordítja a helyzetet, hogy most ő falhassa a másik puha ajkait. Lycoris lábaival karolja a srác derekát, míg ő továbbra is a popsit fogja, néha finoman rá-rá markolva. Ekkor viszont jön a meglepetés, a kissé eltúlzott harapás Lycoristól, így az édes csókba egy kis vér is vegyül. Egy apró szisszenés érkezik csak a srác felől, de a lány azonnal bocsánatot is kér. Alexi huncut pillantása viszont nem arról árulkodik, hogy túlzottan haragudna a dolog miatt.*
-Nem haragszok, sőt. Ez egy kis pluszt ad, te kis vadmacska. *bizony tetszik neki, mikor ilyen kis vad a lány, így természetesen már hajol is vissza, hogy folytassa a csókot, ám Lycoris menekülni próbál, de hiába, Alexi a falnál tartja, ráadásul lábai sem érik a földet. A fészkelődés közepette egy kérdés is érkezik a szépség felől, mire Alexi ismét huncutul felel.*
-Ami azt illeti, én szívesen benne lennék, hogy elmenjünk, de az ahhoz vezető utat is örömmel venném. *talán érti a lány a burkolt célzást párjától, hisz elég régóta együtt vannak már, de testiség még mindig nem volt köztük. Ez a kis harc és vadulás viszont beindította a fiút, s örömmel hallaná, ha ezzel Lycoris sem lenne másképp.*
-A Szükség szobája csak a miénk lehet, ha gondolod. *a választ meg sem várva csap le a szép lány nyakára, s kezdi el csókolgatni azt, miközben finoman tovább masszírozza a kerek popsit odalent.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-11, 2:45 pm

*Tudom, hogy bízhatok benne, de mégis kellemesen érintenek a szavak, hogy tudom, hogy velem van és így is fog maradni mindez. Faith szép lány, de én is az vagyok és úgy hiszem, hogy minden esélyem megvan arra, hogy boldog legyek ezzel a rosszfiúval, akivel már oly régóta együtt vagyunk. Még mindig hihetetlen, de kellemes, nagyon is az. Viszont nem húzom tovább ezt a témát, nem látom értelmét, így csókolom meg hamarosan most már magabiztosan, a falhoz is lökve kedvesemet, akinek láthatóan tetszik a dolog és nemsokára már változtat is a helyzetünkön, így kap fel és kerülök én ismét a falhoz. Nem is lep meg ez a cselekedete, tudom, hogy Alexi imád irányítani és jobb szereti, hogyha ez így van, nem úgy, hogy én irányítom őt... azt sajnos túl ritkán hagyja, de a jellemét ismerve nem meglepő ez a dolog. Lábaimmal is átkarolom derekát és úgy csókolózunk egészen addig, amíg véletlenül meg nem harapom ajkát és egy kis vért ki nem serkentek belőle. Nem akartam, így rögtön bocsánatot is kérek ez miatt, de a huncut mosoly láttán már nekem is mosolyognom kell.*
- Hé... lassíts... *próbálom cseppet eltolni magamtól, de ajkunk ismét találkozik és a kezdeti ellenkezés hamar megszűnik és át is adom magam ismét neki, miközben tovább élvezem a törődését, de egyszer csak újból elválunk egymástól és halkan szuszogva próbálkozom elterelni a témát, de a válasznál már csak picit lesütöm a szemeimet, miközben egyre inkább érzem, hogy zavarban vagyok.*
- Ne hülyülj már... *sajnos sejtem, hogy nem hülyülésből mondja, hanem teljesen komolyan, hiszen már oly sok hónapja vagyunk együtt és még mindig nem engedtem meg neki, hogy a bugyimba nyúljon vagy lásson meztelenül és valahogy nem állok készen erre az egészre.*
- Nekem ez még így túl gyors... *szerelem kell az elsőhöz és még nem érzem azt... de ahogy lecsap a nyakamra, úgy sóhajtok fel kissé és ráz ki a hideg, hiszen annyira kellemes most mindez, és érzem, ahogy felhúz, egyre jobban és jobban és még fejemet is oldalra döntöm, hogy férjen csak hozzá bátran a nyakamhoz és kezem már végig is simít helyes buksiján.*
- Alexi, tudom, hogy szeretnéd, de nekem még egy kis idő kellene... *motyogom halkan, a fülébe súgva és lassan próbálok elhúzódni, vissza a falhoz, de nem tudom, hogy ez most mennyire is lehetséges, túlságosan is be van indulva, ezt én is érzem.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-11, 3:11 pm

*Bár eddig a beszélgetés volt előtérben, ideje ezen változtatni. Az első csókot ugyan még Lycoris akarja megkaparintani a sráctól, ám később már vad csókcsaták alakulnak ki. A fiatalok egymást a falhoz nyomva csókolják egymást, előbb Lycoris Alexit, majd természetesen ez hamar megfordul, így ismét a szépség háta feszül a falnak, miközben lábai is fel lesznek emelve a földről. A vadulás azonban itt még nem ér véget, a lány olyannyira belejön a harapdálós csókba, hogy még a vérét is kiserkenti a finn rosszfiúnak, ám őt ez cseppet sem zavarja. Nincs baja a vér ízével, sőt, talán még kicsit tovább is hergeli. Bár Lycoris abbahagyná a csókot, Alexi még nem áll le, tovább csókolja vadul a szépséget, hiába a lassításra való felszólítás. Az iménti párbaj és most ez a kis vadulás sikeresen felhúzta a srácot, így érthetően minél többet és többet akar barátnőjéből. A lány viszont ismét megszólal, mikor egy kis szünetet tartanak, s inkább sétálásra invitálná a fiút, ám Alexi az "elmenést" másképp értelmezi, s ezt nem is rest elárulni párjának. Örülne, ha továbblépnének a kapcsolatukban, mivel a lepedőgyűrűs még nem volt meg közöttük, most pedig igencsak ráhangolódott. Eleinte még reménykedik a lány, hogy csak hülyül Alexi, ám mikor ő továbbra sem ereszti el a faltól, sőt, még a Szükség szobáját is felhozza, már tudja, hogy a srác szavai teljesen komolyak.*
-De mi túl gyors? Már több hónapja együtt vagyunk. Tetszeni fog, ne félj! *próbálja rábeszélni a szép leányzót a dologra, s ha szavai nem lennének elég meggyőzőek, a biztonság esetére beveti a nyakcsókolgatást is. Hallja ám Lycoris sóhaját, s ő is kissé szuszogni kezd, hisz egyre jobban felingereli saját magát is ezekkel a csókokkal, popsimarkolászással. Már-már úgy tűnik, a lányka talán enged párjának, mivel fejét oldalra billentve élvezkedik tovább, s kezeivel is simogatni kezdi Alexit, de végül halkan motyogni kezd, ami viszont nem a beleegyezéséről szól. A srác sóhajt is egy nagyot, majd elhúzza fejét Lycoris nyakától, hogy a kékségekbe nézhessen.*
-Mennyi az a kis idő? Már hónapok óta a barátnőm vagy. Mire várjunk még? *kérdi komolyan, ám továbbra sem ereszti le a lányt. Reméli, hogy sikerülhet jobb belátásra téríteni Lycorist, s úgy folytathatják a napot, ahogy azt most vágyai megkívánják.*
-Hallom és érzem rajtad, hogy te is kívánsz, akkor meg minek várjunk tovább? *tesz fel még egy kérdést, majd egy kis csókot lehel az ajkakra, s megpróbál visszatérni a nyakra, hátha sikerrel jár.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-11, 3:38 pm

*Az események felgyorsultak és az irányítás is kicsúszott a kezeim közül. Most már csak sodródom azzal a csodálatos árral és élvezem ennek az egésznek minden pillanatát. Csókjaink oly kellemesek, hogy fel se tűnik, hogy ezen a bizonyos rideg folyosón tartozkodunk, amelytől régen oly nagyon féltem, Alexivel minden annyira más... Viszont ahogy érzem, hogy egyre jobban és jobban belelendül a dolgokba, lassításra ösztökélem, de ez sajnos nem jön össze, így hát muszáj lesz lassításra bírnom, én még nem érzem úgy, hogy neki akarom adni magamat, még nem jött el az a bizonyos pillanat és az elsőnek csodálatosnak kell lennie, nem pedig egy noszogatás miatti baklövésnek.*
- De félek! Alexi, én erre még nem állok készen... még nem érzem azt... nekem ez lesz az első és annak tökéletesnek kell lennie, kérlek ne siettes... *próbálkozom nála, de a nyakicámat ért csókok igen csak betalálnak, így sóhajtozom kissé, de végül mégis csak suttogó szavaim szakítják félbe mindezt, próbálkozom húzni az időt, még nem akarom neki adni magam, nem így és nem itt.*
- Arra, hogy azt érezzem, hogy most jött el a pillanat, hogy a szívem is majd kiugorjon a helyéről... Hogy szerelmes legyek. *osztom meg vele a gondolataimat, mint egy romantikus kis liba, aki a szerelem érzésére vágyik, de ha egyszer ez az igazság? Érzem, hogy nem kell túl sok idő ahhoz, hogy többet érezzek Alexi iránt, de amíg nem leszek szerelmes, addig bizony nem fog megkapni se, ehhez tartom magam és bármit is mond vagy tesz, nem fogom megmásítani a dolgot.*
- Igen, ez így van, kívánlak, nagyon, de... Én szeretném, hogyha az első tényleg tökéletes lenne. Ne haragudj! *ha megkapom a kis csókom, akkor azt még viszonzom, de ez után lábaimmal eleresztem a fiút és hogyha engedi, akkor talpra is állok, úgy fogom meg Alexi kezeit is.*
- Lehet, hogy te tapasztalt vagy és rengeteg lánnyal voltál már együtt, de én még senkivel se, ezért is annyira fontos nekem az, hogyha majd neked adom magam, mert nem is gondoltam másra, csakis rád, akkor az felejthetetlen legyen. *simítok most már végig az arcán is, bár valahogy nem tudom, hogy ehhez mit fog szólni vagy mennyire is néz majd hülyének.*
- Sétálunk egyet még este vagy elment tőlem a kedved? *kérdezek rá még erre, hiszen ha most nem akar látni, megértem ám, akkor visszamegyek majd Vignarhoz, de hogyha velem maradna még, akkor szíves örömest töltöm vele az éjszakát, de szexmentesen.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-11, 4:11 pm

*Bár eleinte csak egy ártatlan csókot akar a leányzó, a dolgok mégis úgy alakulnak, hogy olyannyira sikerül felhúzniuk egymást, hogy Alexi tovább akar menni, s szeretné végre összegyűrni a lepedőt ezzel a gyönyörűséggel. Lycoris viszont, ahogy eddig is, most is habozik, ellenkezik, mivel ő még úgy érzi, nem áll készen erre. Ezt közli is a sráccal, ahogy azt is, hogy fél, és hogy nem szeretné, ha siettetné őt.*
-Pedig nincs benne félnivaló... *jegyzi meg röviden a srác, na nem mintha neki sokkal több tapasztalata lenne e téren. Bizonyos közelségbe került már egy-két lánnyal, de konkrétan lefeküdni még senkivel nem feküdt le, hiába hiszi ezt róla többek között Lycoris is. Ahelyett azonban, hogy ezt elárulná, inkább tovább próbálkozik, s a nyak csókolgatásával szeretné elérni a célját. Lycoris viszont elárulja még, hogy mire is vár pontosan, miért nem enged, s bújik ágyba vele. Először szerelmes akar lenni, s majd csak ha már érzi ezt, akkor fogja megtenni, legalábbis elmondása szerint. Tény, hogy még egyikük sem érez a másik iránt szerelmet, de erősen kötődnek már egymáshoz, szóval jó úton járnak felé. Azonban ezek a szavak még azt sugallják, hogy bizony várnia kell azokra az édes órákra, de hogy pontosan meddig, arról fogalma sincs. A szerelem nem olyan dolog, amit az ember magától be vagy ki tud kapcsolni, vagy irányítani tud. Az csak jön vagy nem, de hogy mikor és hogyan, az jó kérdés. A srác viszont már most érzi mindkettejükben a vágyat a másik iránt, ami szerinte már elég ahhoz egymáséi legyenek. Amikor viszont Lycoris ismét a tudtára adja, hogy neki önmagában a vágy még nem elég, csak nagyon sóhajt a srác, s bár látszik rajta, hogy cseppet sem örül a dolognak, nem kezd el dühöngeni. A puszit még megkapja azért a szépség, de most már le lesz eresztve, hisz ő sem kulcsolja már a srác derekára lábait. Egyelőre viszont még nem a kékségekbe tekint a srác, inkább csak a padlóra, s mély lélegzetvételekkel próbálja lehiggasztani magát. Egyrészt azért, hogy még mindig nem kaphatja meg párját, s újra vissza lett utasítva ez a fajta közeledése, másrészt pedig magát a vágyát kell visszafognia, ami szintén nem könnyű. A lány következő szavaira egy halk, cinikus, inkább csak szuszogásszerű nevetéssel felel, mikor az ő "rengeteg" hancúrtársát említi a másik, viszont mikor ahhoz a részhez ér, hogy tényleg őt akarja Lycoris elsőnek, tekintetét azért a kékségekre emeli. A simítás után mintha szóra nyílna szája, de végül csak egy kis sóhaj hagyja el azokat, majd lassan bólint egyet.*
-Rendben, megértettem. *az, hogy tényleg őt akarja a lány jóleső érzéssel tölti el, a várakozási idő kérdésessége viszont cseppet sem. Ekkor Lycoris egy kérdéssel áll elő, az este folytatását illetően, mire Alexi csak kisvártatva felel.*
-Egy kicsit sétálhatunk, de aztán felmegyek lezuhanyozni. Kissé lefárasztott ez a párbaj. *ez mondjuk csak részigazság, mert bár tényleg fárasztó volt, azért ő bírja a gyűrődést. Azt viszont nem tudja, mennyire sikerülne ma normálisan visszafognia magát az este további részében, vagy mennyire lenne morgós hisz azért mégiscsak kellemetlenül érintette most ez az egész.*
-Menjünk. *a folyosó vége felé pillant, s továbbra is kézenfogva lassan meg is indul. Bármerre menjenek is, minden bizonnyal az a hely nem ezen a folyosón lesz, szóval odáig nyugodtan megindulhatnak konkrét helyszíndöntés nélkül.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 6:57 pm

*Úgy hallottam, hogy a párbajterem az alagsoron található, éppen ebből a célból indultam jelen pillanatban errefelé. Egy fekete, testhez simuló hosszú nadrág van rajtam, lábaimon kényelmes sportcipő, felülre pedig egy tapadós toppot húztam, hogy egy picit se zavarjon majd a mozgásban. Smink nincs túl sok az arcomon, csak barna szemeim vannak kissé kihúzva és ékszert se vettem fel a mai napra. A hátamon ott található kardom és az övemhez van erősítve egy-egy tőr is a cél érdekében, hosszú hajam pedig szépen össze van mára fogva, hiszen tényleg nem szépségversenyre megyek, hanem edzeni, amire úgy hiszem, hogy igen is szükségem van. Szóval így lépegetek hát tovább és tovább a sötét folyosók mentén, kíváncsian keresve meg a nekem való termet, de most okultam régebbi hibáimból, a pálcám a kezemben van és egy kis fény is látható felőlem, tehát a lumos varázsige érvényben van.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 7:18 pm

*A tegnapi hosszú út, s egyben nap után a mai nap nagy részét pihenéssel töltöttem. Fáradt voltam, hisz mondhatni épp a világ másik csücskéből érkeztem a Mysterioba, de most már itt vagyok, és ez a lényeg. Viszont nem fecsérelek el egy egész napot csak a henyélésre, fel akarom fedezni a kastélyt, minden egyes apró zugát, hogy kívülről ismerjem. Bármikor jól jöhet még a későbbiekben, hisz ahogy hallottam, elég zűrös egy helyről van szó. Első utam viszont nem az emeletek felé vezet, hanem az alagsorba, mivel konkrét cél vezérel, ugyanis keresek valamit. Úgy sejtem, valamerre lent helyezkedhet el a Rítusmágia tanterem, ami igencsak érdekel, lévén ez a családunk legkedvesebb mágiaága. Tudom, hogy csak másodikban tanulhatok erről, sajnos, de attól még bepillantanék a terembe, hogy lássam, vajon mik is vannak odabent, mire számíthatok majd a későbbiekben. Sajnos azonban egyelőre nem járok szerencsével, nem lelem azt a bizonyos termet. Viszont egy, a fáklyáktól eltérő, fényforrás megüti szememet, valaki tehát van még a folyosón, aki nem igazán szereti a félhomályt. Én magam amúgy az öltözéket tekintve eléggé beleolvadok a környezetembe a fekete inggel és bőrnadrággal, bár az ezüst láncok azért megtörik ezt a hatást. Hófehér, hosszú hajam pedig még inkább, ami mellé még a bőröm is falfehér, leszámítva a szemeim körül lévő feketére festett részt, tehát ha bújkálni akarnék, nem nagyon menne itt. Pálcámon kívül még két ezüst pillangókés is pihen az övemen, ezek a kedvenc kis játékszereim. Bár nem vagyok az a nagy társasági ember, legalábbis idegenekkel szemben biztosan nem, de mivel érdekel az a terem, úgy döntök, megnézem, ki jár erre, hátha útba tud igazítani. Mivel épp szembe jön vele, csak pár lépést kell tennem, s már meg is pillantom a csinos, vad kinézetű leányzót, aki viszont arcomról semmit nem tud leolvasni egyelőre, maximum annyit, hogy nem ajánlatos ujjat húzni velem.*
-Üdv. Remélem tudsz nekem segíteni, a Rítusmágia termet keresem. *szegezem neki egyből kérdésem, ami nem is igazán kérdés, s mivel nem tervezek túl hosszú beszélgetést, így a nevem említését sem érzem fontosnak.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 7:25 pm

*A lépteim csak éppen hogy sietősnek mondhatóak, mivel már izgatott vagyok a párbajterem miatt, de ahogy egyre közeledek a célom felé, úgy veszek észre a sötétben egy hófehér bőrű fiút, kinek haja is pontosan olyan fehér, akár a bőre, így bár nem szokásom senkit se megnézni, a különleges külső miatt bizony most lassítva nézem meg jobban az arcát, mely rideg, komor, de mégis valahol nagyon is helyesnek tűnik. Csak kissé elmosolyodom, majd leeresztem pálcát tartó kezemet, hogy ne zavarja a szemét a fény, majd nemsokára furcsa tekintetét keresem.*
- Szia... *köszöntöm, de ő máris tovább beszél, így marad résnyire nyitva az ajkam és kissé meglepetten hordozom végig barna szemeimet a folyosón, majd végül térek vissza a fiú irányába.* - Hát, nagyon sajnálom, de fogalmam sincs. Még csak elsős vagyok, így nem volt okom megkeresni azt a termet. *vonom meg kissé vállaimat is, majd tekintetem ahogy a ruháját figyeli, fel is tűnik a két késdarab, amit nem nehéz pont nekem felismernem.*
- Nocsak, nem hittem volna, hogy van valaki más is a Mysterioban, aki velem együtt jobban szereti a pálca nélküli harcokat. *utalok itt egyértelműen a fegyverekre és elég valószínű, hogy azt hiszi, nem értek a pálcámhoz vagy hogy esetleg nem vagyok tiszta vérű mágus, de én nekem nem áll módomban most mást mondani, higgyen csak azt, amit szeretne.*
- Ha szeretnéd, segíthetek megkeresni a termet, hogyha utána benne leszel egy harcba... mondjuk a párbajterembe. Én oda tartok. *döntöm meg cseppet a fejemet is és bár csak most ismerem meg, nagyon is szívesen kiállnék vele egy harcba, végre megmozgatnám minden izmomat és valós ellenfelem lenne, akihez már rég nem volt szerencsém. Jobb kezem viszont kedvesen felé nyújtom, így mutatkozom hát be neki.*
- Egyébként Vixi vagyok. *nem látom értelmét, hogy a teljes nevemet is eláruljam neki, szerintem ennyi elég, maximum ha több érdekli, majd kérdez, bár eddig mások se tették, nem hiszem, hogy pont ő kezdené el.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 7:48 pm

*Bár elvileg több százan vagyunk ebben az iskolában, eddig valahogy mindig sikerült úgy járnom-kelnem a kastélyban, mintha csak én lennék itt egyedül. A magiszteremet leszámítva még nem találkoztam senkivel, így értelemszerűen nem is beszéltem még senkivel. Most viszont úgy tűnik, elérkezett ez a pillanat, mivel valaki más is épp azon a folyosón sétál, ahol én vagyok. Pár lépést teszek is felé, így pillantok meg hamarosan egy fiatal lányt, aki eléggé végig is mér, amit nehéz lenne nem észrevenni. Én viszont nem reagálok erre semmit, megszoktam már, hogy megnéznek, azt viszont tudom értékelni, hogy magától is lejjebb ereszti pálcáját. Bár lehet, hogy még mondana valamit a köszönés után, én már folytatom is mondandómat, így kérdezve rá annak a bizonyos teremnek a helyére, de ahogy elnézem tanácstalanságát, majd hallom a hangját, hamar rá kell jönnöm, hogy semmivel nem tud többet erről a kérdésről, mint én.*
-Remek. Akkor keresek tovább. *már majdnem megindulok, hogy egy újabb folyosót válasszak úticélul, mikor a lányka kiszúrja késeimet, így lepillantok a szépségekre, majd vissza a lány barna szemeibe. Egyik szemöldököm azonban kissé felcsúszik, s végig is mérem a lányt.*
-Akkor jól hitted. Jobban szeretni a pálca nélküli harcot? Mi vagy te, mugli? *húzom el kicsit a számat, miközben a késemre mutatok.*
-Ezek csak kiegészítő fegyverek. Az igazi erő a pálcában és a véremben van. *na igen, nem mondhatni, hogy rajongok a sárvérűekért, de még csak a félvérekért sem. Az én álláspontom szerint az aranyvérűek a mágusok, a többiek csak korcsok. A lány viszont tovább beszél, felajánlja, hogy segít megkeresni a termet, de csak ha utána párbajozunk egyet.*
-Párbaj? Hadd találjam ki... inkább pálca nélkül, mi? *nem feltétlen utasítom azonban el a dolgot, hisz ha úgy alakul, s valóban kiderül a lányról, hogy nem aranyvérű, alkalmam nyílik kicsit megleckéztetni, csak hogy tudja, hol a helye. Vixi ezután még kezet is nyújt felém, be is mutatkozva, az én kezem viszont nem indul meg az övé felé, az eddigi szavaiból ítélve nem feltétlen méltó rá.*
-Vixi? Az meg milyen név? Mi a családneved? *bár az összes aranyvérű család nevét én sem tudom kívülről, de mivel befolyásos családból származok, egynéhánnyal azért tisztában vagyok.*
-Az én nevem Cain Gathassin. Részedről a szerencse. *cseppet sem kedves a modorom, de ha kiderül a lányról, hogy nem aranyvérű, akkor még mindig örülhet ennek a stílusnak. De ha pozitívan csalódhatok benne, talán még ki is fogunk jönni egymással.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 7:58 pm

*Tényleg nem szokásom senkit se végigmérni, mentségemre legyen szólva, de most mégis megteszem, mert van valami különleges ebben a srácban és az nem feltétlen pozitív vagy negatív, hanem egyszerűen ez a külső az, mely új a számomra és még érdekességeket ígér. Tehát köszöntöm is, majd ahogy rögtön kérdez, úgy adom hát meg neki a nem túl jó választ, mivel sajnos segíteni nem tudok neki, bármennyire is szívesen tenném.*
- Mész is tovább? Mint mondtam, szívesen segítek... *teszem hozzá kissé jobban megnyomva bizonyos szavakon a hangsúlyt, majd inkább fejet csóválok, de ez a mozdulat segít most abba, hogy észrevegyem a két kis játékszert az oldalánál, tehát rögtön azt is feltételezem, hogy esetleg hasonlíthat rám... De ez a lekezelő stílus, egyre inkább írritál és ha már így alakult, miért ne játszadozzak picit? *
- Talán valami gondod van a muglikkal? *lépek picit közelebb hozzá és szemeim is cseppet dühösekké válnak, mivel nem csípem azt, aki csak a tiszta vérű mágusokat ismeri el. Az vagyok én is, de mégse csak azokkal barátkozom, számomra ez nem létfontosságú és bár mégis büszke vagyok magamra, most nem fogom elárulni neki, hiszen ki ő? Semmi köze sincs hozzám...*
- Aham, hogyne... a romlott véredben mi? *teszem fel a nagy kérdést, most én is beszúrva neki egy kicsikét, majd végül egy párbajra is kihívom, hogyha már ilyen rettenetesen szimpatikusak vagyunk egymásnak, akkor miért ne? Megleckéztetem, aztán megtudhatja majd a véremet, már ha méltó lesz rá, mert egyenlőre kezdem úgy érezni, hogy a beszélgetésünk se lesz túl hosszú távú... Na jó, próbálok azért még normális lenni, tehát kezem felé nyújtom, de ez vissza lesz utasítva, így húzom hát vissza én is.*
- Nem tudod, hogy bunkóság ezt elutasítani? *teszem fel a nagy kérdést, majd amikor meghallom a továbbiakat, csak kezeimet összefűzöm magam előtt, úgy nézek bele rideg szemeibe.* - Egy becenév, méghozzá a Vixilien becézése... és a családnevemhez pedig szerintem semmi közöd... *ahogy viszont bemutatkozik, muszáj felnevetnem, itt ő egy senki a szememben és ha akar valaki lenni a Mysterioban, véleményem szerint tennie kell majd érte, nem is keveset.*
- Aha, persze... Tudod mit? Nem kell a párbaj se... egy ilyen szánalmas alak nem érdemli meg, hogy harcoljak vele. *nézek végig rajta igen csak lenézően, hiszen nem tetszik, ahogy velem viselkedik. Mással megteheti, de velem aztán nem fog szórakozni, így lépek hát felé, hogy szépen kikerüljem és cseppet meg is vállalom útközben, ha mellé érek, tudja csak szépen, hogy hol a helye... alattam.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 8:28 pm

*Úgy hittem, lesz akkora szerencsém, hogy ha valakivel összefutok, legalább egy termet illetően útba tud igazítani, de kiderül, hogy túl nagyon az elvárásaim. Mivel engem viszont most a terem érdekel, így a nemleges válasz után indulnék is tovább, amit nem nagyon ért a lány.*
-Segítesz? Most mondtad, hogy fogalmad sincs merre van. *vetem oda neki, hisz ebben az esetben mit lehet segíteni? Ketten járjuk a folyosót, hogy aztán együtt találjunk rá, mert akkor nagyobb a sikerélmény, vagy mi? Na de továbbra sem hagy utamra indulni, mivel kiszúrja késeimet, s tesz egy megjegyzést is, ami bár nem tudom, hogy vérére utal-e, de biztos, hogy csökkentette őt a szememben. Méghogy pálca nélkül jobb harcolni? Cöhh... A muglis megjegyzésem viszont úgy tűnik nem tetszik neki, s megpróbál keménykedni, de én csak jeges tekintettel pillantok vissza szemeibe.*
-Ami azt illeti van. Undorító népség. *ha ő maga is mugli, erre biztosan ugrani fog, na nem mintha tartanék ettől, sőt, még élvezném is a dolgot. Továbbra sem tudom, hogy neki mennyire is tiszta a vére, azonban szavaiból eddig úgy érzékelem, minimum félvér. Egy párbaj ötletét is felveti a leányzó, amire szintén szúrós kérdéssel felelek neki, de most ő is visszaszúr, mire kap is egy sötét pillantást.*
-Az én vérem a legkevésbé sem romlott. Színtiszta aranyvér, ahogy annak lennie kell, ha mágusszámba veszünk valakit. *direkt hergelem, hogy elárulja magát, hisz előbb-utóbb úgyis megtudom, hogy milyen a vére, addig viszont eddigi szavai miatt nem tekintem aranyvérűnek. Éppen ezért nem is vagyok hajlandó kezet fogni vele amikor bemutatkozik, hisz minek fogdossak én egy nálam alacsonyabb rendűt?*
-Tudod, hogy mennyire nem hat meg? *rá is kérdezek a nevére, hisz a Vixi nekem nem mond semmit, még csak igazi névnek se hiszem, maximum becenévnek, de engem a családneve is érdekel. Ő viszont nem hajlandó ezt elárulni, így halvány mosolyra húzódik ajkam.*
-Nem mered elárulni a mocskos mugli szülők nevét? Csak egy sárvérű nem büszkélkedik a családnevével, bár a helyedben én is inkább elhallgatnám. *viszont nem vagyok a helyében, így én büszkén ki is merem jelenteni teljes nevemet, mire inkább már rögtön le akar lépni, a párbajt is inkább lemondja.*
-Mily meglepő. Menekülj csak. *szúrom a lány szavai közé, de ekkor illet a szánalmas jelzővel majd még nekem is jön, mikor elmenne mellettem, amit persze nem nézek jó szemmel, így rögtön utána is fordulok, s pálcát rántok.*
-Locomotor mortis. *hagyja el számat az ige, hadd essen csak orra, miközben menet közben megbilincselem lábait. Ha sikerül, fölé is állok, onnan pillantva le rá.*
-Tudd, hogy hol a helyed te sárvérű! *sziszegem oda neki, továbbra is rá szegezve a pálcát, hiszen velem ne kekeckedjen egy ilyen lány.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 8:41 pm

*Mivel igen csak újnak gondolom ezt a fiút, ezért is ajánlom fel neki szerintem nem is rossz társaságomat, hogyha gondolja, akkor akár mehetünk együtt is, szívesen segítek és talán még megismerni is van szerencsém. Egyenlőre úgy hiszem, hogy lehet némi normális viselkedés is ez a hófehér külső mögött, de ahogy hallom elutasító szavait, igen csak meghökkenek, mivel tényleg nem voltam bunkó, sőt...*
- Mi a fene bajod van? Gondoltam eltársaloghatnánk és megismerkedhetnénk, de ha nem, hát nem... annyi baj legyen. *ciccegek még egyet a végén, miközben őt figyelem, de ahogy hallom a szavait, melyek szerint igen csak undorodik a mugliktól, méginkább elkerekednek szép szemeim és hogyha olyan jóban lennék akár egy muglival is, most bizonyára kiakadnék, de annyira nem ismerem őket, bár bajom sincs velük, ugyanolyan emberek, mint amilyen én magam is vagyok.*
- Nekem inkább a te viselkedésed tűnik undorítónak. *lehet, hogy helyes, de még egy ilyen romlott alakkal se találkoztam még, tehát nekem ne magyarázzon itt... A tudtomra adja azért, hogy ő teljes mértékben aranyvérű, amire már nem igazán tudok mit mondani és nem is akarok, hiszen tudtam, erre rájöttem magamtól is, nem volt valami nehéz dolog. Azért még egy próbát úgy érzem, hogy megérhet a dolog, tehát kezet nyújtok felé, hogy úgy mutatkozzam be neki, de nem felel meg mindez az elvárásainak, hozzám se óhajt érni, amit igen nagy bunkóságnak tartok, mivel nem vagyok se piszkos, se fertőző, legalábbis tudtommal.*
- Igen, kezdem sejteni... *a vezetéknevem viszont nem mondom el, nem tartom fontosnak, de ahogy tovább beszél, egyre inkább felmegy bennem a pumpa és a spanyol temperamentumom is kezd előtérbe helyezkedni.*
- Jobb lenne, hogyha befognád, mert még a végén a csinos pofidnak baja lesz. *nyúlok kezemmel hátra a kardomhoz, mivel nagyon is úgy tűnik, hogy ebből harc lesz.*
~ Nyugi Vixi, csak hergelni akar. ~ *próbálok lenyugodni, de nem olyan könnyű mindez, így vállalom meg, próbálva elmenni mellette, de ekkor ér az átok, tehát szépen bizony elhasalok a földön, aminek következtében ajkamba is harapok, tehát egy pár csepp vér, méghozzá aranyvér kerül a padlóra, ajkam pedig kissé véres lesz. Csak feltérdelek a földre, hogy ne feküdjek ott a fiú előtt... Hogy mi? Előtt? Ezt meg mégis hogy gondolja? *
- Még egy ilyen görénnyel nem találkoztam. Meg kell bilincselned a lábaim, hogy elém merj állni? *húzom ki a kardomat is oly sebességgel, hogyha bizony nem elég óvatos, akkor most a hasánál egy igen csak mély vágást fogok ejteni vele, mivel elég gyorsan forgatom a kardom, profi kardforgató vagyok, tehát nincs itt gond, de szemeim szikrákat szórnak. Nem kelek fel, mivel a bilincsek igen csak zavaróak, így teszem le magam mellé a kardom, majd veszem elő a pálcámat is.*
- Szóval ezt szeretnéd? Hogy pálcával küzdjünk? Mert én abba is benne vagyok... *szemeim szinte szikrákat szórnak, ahogy rá tekintek, de ekkor érzékelem az ajkamnál a vérem, így kapok oda és törlöm meg kissé, de valamiért nem akar elállni.*
- A fenébe... *motyogom magam elé és azért érzem a fájdalmat is, de nincs mit tenni... *
- Te mindenkivel így viselkedsz? *kérdezek még azért rá, miközben megpróbálok fel is állni, bár jobb lenne, hogyha ezt az átkot leszedné rólam... Csak tudjak normálisan mozogni és egy életre megkeserüli mindezt.*
- Méghogy én sárvérű... *mérgelődöm magamban és talán ha nem süket, még hallja is a szavaimat, melyekből talán rájön, hogy csak ugrattam, tehát a vérem nagyon is tiszta... de ha nem jön rá, akkor nem jön, engem ugyan nem érdekel, a kihívásom áll.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 9:23 pm

*Mivel nem tudja, hol az általam keresett terem, úgy érzem, nincs miért tovább maradnom, s ezt bár nem így szó szerint, de tudtára is adom, ami láthatóan továbbra sem nyeri el a tetszését.*
-Én másképp gondoltam. *felelem egyszerűen, hisz továbbra is úgy gondolom, hogy egy terem megkereséséhez nem kellünk ketten. Mivel azonban további szavakkal állít meg, elárulom azt is, hogy megvetem a muglikat, ahogy azok sem állnak közel hozzám, akikben már csak részben is muglivér csörgedezik. Vixi viszont továbbra is csak visszavág állításaimra, ami egyre inkább arra enged következtetni, hogy neki is legalább az egyik szülője mugli, ha nem mindkettő.*
-Sárvérűeknél ez már csak így van... *vetem oda neki egy gúnyos mosoly mellett, majd közlöm vele, hogy én bizony nagyon is tiszta vérű vagyok, felmenőim mind aranyvérűek, így természetesen én magam se lógok ki a sorból, s erre nagyon is büszke vagyok. Mivel a családnevét sem hajlandó elárulni, így értelemszerűen nem vagyok hajlandó kezet fogni vele, ami szintén idegesíti őt, engem viszont hidegen hagy a kiakadása. Még örülhet neki, hogy nem átkozom el rögtön, bár mivel vérének tisztátalanságát még csak sejtem, biztos nem vagyok benne, talán ennek köszönheti, hogy visszafogom magam. A családját viszont így is leszólom, mivel egy aranyvérű büszke a családjára, Vixi viszont úgy tűnik, hogy nem, s ezért nem árulja el nekem ősei nevét. Szavaimra viszont csak egy fenyegetést kapok, mire szinte meg is csillannak szemeim.*
-Csak vigyázz, nehogy aztán a te csinos pofid sérüljön meg a nagy szád miatt. *felelem higgadtan, mivel sosem hatott meg igazán a fenyegetőzés. Szavakkal harcolni nem nagy dolog, de majd kiderül adott esetben, hogy a pálcájával mire képes. Amikor viszont úgy akar elmenni mellettem, hogy belém vállal, túllő a célon, így utána fordulva átkozom el, tervem pedig be is válik, így esik hasra előttem egy tompa puffanás kíséretében. Ajkam kis mosolyra húzódik, ahogy lenézek rá, s bizony fölé is sétálok, érezze csak a kettőnk közötti szinteket. A felcsattanását már szinte várom, de nemsokára meg is hallom, így csóválom meg kissé a fejem.*
-Ugyan már, eddig is előtted álltam. Most viszont fölötted, ami nagy különbség. *a kard viszont tényleg gyorsan csusszan ki hüvelyéből, így indulva meg gyomrom felé, én viszont szintén gyorsan húzom azt be, be is görnyedve, az ingbe viszont belekap a penge, s el is szakítja. Meg is nézem magamnak az anyagot, majd összeszűkített szemekkel tekintek rá.*
-Ez egy drága ing volt. *morgom neki, miközben észreveszem, hogy pálcáját is előveszi.*
-Csoda, már azt hittem, végig mugli módszerekkel akarsz küzdeni. *pillantok le rá, továbbra is fölötte állva, miközben vérző ajkára pillantok. Na igen, én megmondtam, hogy az ő csinos pofija fogja bánni a dolgot, s ez így is lett. Vixi törölgetni is kezdi az ajkait, de úgy tűnik, erősen kiharapta, mivel egyre csak folyik belőle vörös vére, ami abban az esetben még csábító is lenne, ha aranyvérűnek tudnám. A lány viszont úgy tűnik, nem támad, csak elővette a pálcát, s inkább csak egy kérdést tesz fel.*
-Csak azokkal, akik nem tudják, hol a helyük a ranglétrán. *látom ám, hogy nagyon szeretne felkelni, de én nem veszem le róla az átkot, ha akarja, majd ő megszünteti, ha tudja, ha pedig nem, akkor hát így marad. Viszont valamit még morog az orra alá, amire most én kérdezek rá.*
-Miért, tán nem vagy az? Elhallgatod a családod nevét, mugli fegyverekkel harcolsz inkább a pálcád helyett, és még őket is véded. Mi más lennél? *vetem még oda neki, továbbra is hűvös pillantással nézve, ahogy vére csordogál ajkain.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 9:36 pm

*Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ennyire szűk látókörü, hogy meg se bizonyosodik dolgokról és máris mást állít rólam. Minek mondjam el neki az igazat? Nem tartom ezt a srácot semmire és bizony ő az első a Mysterioban és egyenlőre az egyetlen, akit már most tiszta szívemből gyűlölök. Idegesít, az egész megjelenése, viselkedése, szavai, mindena, akármit is tesz és ehhez nagyon nem tudok már jó képet vágni, így kezdek hát el fenyegetőzni, mire csak visszakapom a saját szavaimat. Erre már csak fejet kell csóválnom, tényleg csak ennyire képes? Szánalmas ez az egész srác, de amikor végül megátkoz, akkor arra bizony nem számítok, mivel hátba támadt, így taknyolok el a földön, ami azért kellemetlen ám, hiszen fájt az ütközés, de még ajkamat is megharaptam olyan szinten, hogy bizony vérezni kezd. Ahogy elém sétál és lenéz rám, szinte a hideg kiráz tőle, de nem fogom ezt hagyni és elviselni, hogy itt nagyképűsködjön nekem.*
- Látszik, hogy pasiból vagy. *vetem még oda neki, de kardom szinte olyan gyors, mint szavaim... már csak azt sajnálom, hogy nem tudom vérét venni, csak az inge szakad, én pedig elhúzott számmal veszem elő a pálcámat, de még nem támadok, még várok.*
- Ha aranyvérű vagy, pénzed is van újat venni... A vérem viszont értékesebb, amely miattad hull... *villannak meg szemeim is, majd törlöm meg ajkamat is, amely egyre inkább vérzik és egyszerűen képtelen vagyok most arra gondolni és koncentrálni, hogy meggyógyítsam, bármennyira is zavar.*
- Nem tűröm, hogy így beszélj velem! Szállj le rólam, hagyjál már békén... *akadok ki teljesen, de még nem hisztizek, viszont azért a könnyek mégis csak elő akarnak jönni, amiket én nem fogok hagyni. Ezt a lekezelést és megalázó viselkedést, nem igazán tudom elviselni...*
- Nincs közöd a családom nevéhez és azért vívok karddal, mert imádom a fegyvereket és úgy tartom, hogy pálca nélkül is meg kell védenem magam... Kíváncsi voltam, mit szólsz, ha nem árulom el a vérem... *kezdek bele és szívem szerint ezt tovább folytatnám, próbálva beadni - szerintem sikeresen is -, hogy a vérem piszkos, de most én vagyok rosszabb helyzetben és nem hiányzik, hogy pórul járjak.*
- Ha azt mondom, hogy aranyvérű vagyok, úgy se hiszed el... Akkor meg? Gyerünk, átkozz meg ismét! *hajítom is szépen el a pálcámat, valahova oda, a lábai elé. * - Ha annyira élvezed, hogy elbánhatsz egy lánnyal... Ahogy rád nézek, semmi érzelem nem jutott neked. *az a felállás annyira nem megy, tehát maradok ott előtte, igen csak kitartóan nézve a szemeibe és még a vérem se érdekel, ahogy hamarosan már az államra folyik néhány vörös csepp. Nem fogok én tovább magyarázkodni, ha meg küzdök, ugyanúgy most nincs esélyem, mivel ez az átok fogva tart, tehát így a legegyszerűbb, csak essünk túl rajta... de később meg fogja keserülni azt, amit velem tesz.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 10:21 pm

*Természetesen nem tűröm szó és tettek nélkül azt, hogy belém jön, mielőtt lelépne, így kapja be átkomat, mely bár valóban hátbatámadás, de ő fordult el tőlem, magára vessen. Gondolhatta volna, hogy nem fogok csak úgy ott állni ezek után. Mivel úgy dől el, mint egy zsák, szépen ki is harapja ajkát, melyből folyni is kezd a vér, de én csak fölé állok, úgy tekintek le rá. Az ő támadása viszont engem ér meglepetésként, legalábbis a gyorsasága, de szerencsére időben elhúzódok a kard éle elől, az ingem viszont elszakad, hála ennek a kis fruskának.*
-A te véred? Ebben nem vagyok olyan biztos. *felelem az értékeket firtatva, hisz ha aranyvérű lenne, akkor nem kötekednék ezzel, viszont egyelőre cseppet sem úgy viselkedik, mint egy aranyvérű. Csak figyelem, ahogy vérző ajkát törölgeti, majd szavaimtól egyre jobban kibukik, mire csak egy gonosz mosoly mellett csóválom meg a fejem. Nem hat meg, hogy mit tűr, vagy mit sem, de egyelőre úgy tűnik, mégiscsak kénytelen eltűrni a dolgaimat, mivel a kardot próbálkozás óta nem próbált meg újra rám támadni. Mikor azonban a vérével kapcsolatban szólal meg, rögtön kérdőre is vonom, hisz én továbbra is úgy gondolom, hogy nem tisztavérű. A családnevét továbbra sem árulja el, fegyvermániájáról azonban immár tudomást szerzek, ahogy arról is, hogy elmondása szerint csak tesztelt a vérét illetően.*
-Hát megtudtad, szóval ki vele. *szólok rá erélyesebben, mire már az aranyvérűségével jön, s pálcáját is elhajítja, pontosan elém, arra várva, hogy újabb átokkal támadjak rá. Egy ideig csak figyelem arcát, ahogy tovább szidalmaz, majd végül döntök. Pálcájára rálépek, hogy még véletlenül se tudja valahogy hirtelen visszavenni, majd közelebb hajolok hozzá, s végighúzom ujjam véres ajkán. Újra felegyenesedve továbbra is a szemeibe mélyedve ajkam elé emelem ujjam, majd lenyalom róla a vért, s ízlelgetni kezdem, míg végül le nem eresztem magam mellé a pálcám.*
-Te vagy a legőrültebb aranyvérű, akivel eddig találkoztam. Mi okból tagadod le a származásod? *szegezem neki a kérdéseim, miközben pálcájáról is lelépek.*
-Mire volt jó ez a színjáték? *kérdem, miközben pálcámmal összebilincselt lábaira mutatok, s megszüntetem az átkot. Eddig jól ment a lánynak a megtévesztés a vérét illetően, de most, hogy megkóstoltam, vége az álcának. Magam sem tudom pontosan, hogy hogyan, de a vér ízéből felismerem a magunkfajtákat, ahogy természetesen a mocskos vért is.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 10:32 pm

*Szívem szerint harcolnék vele, de ezzel az átokkal nem számoltam, hihetetlen vagy sem, de figyelmetlen voltam és talán azért, mert nem túl sűrűn harcoltam még a pálcámmal. Oké, tudok átkozódni, de az nem olyan, mint egy normális harc. Tehát csak kiakadva szólok hozzá, mondok el róla jó pár dolgot, melyekre már nem kapok visszajelzést, csak annyit, hogy most már tényleg érdekli a dolog, hogy vajon milyen vérrel is rendelkezem. Ahogy viszont elmondom neki az igazat, hogy mit miért is tettem, csak közelebb hajol hozzám, én pedig ösztönösen húzom hátra a fejemet is kissé.*
- Mit akarsz? *kérdezem most kissé halkabban, már kevésbé harciasan, de nemsokára ajkamhoz ér, én pedig akarva-akaratlan is belepirulok mindebbe, majd amikor ismét felegyenesedik, fejemmel eleinte elfordulok tőle. Fura, még senki se ért így az ajkaimhoz és egyértelmű, hogy nem tudom mire vélni a dolgot, de ahogy véremet ízlelgeti, már muszáj felé fordulnom és egyre meglepettebben tekintek fel rá.*
- Most mit csinálsz? *na igen, ezt aztán végképp nem értem, de amikor végül tovább beszél, csak vállat vonok szavaira, majd a kérdését hallva úgy döntök, hogy ideje véget vetni ennek a játéknak, ami most nem az én javamra dőlt el és inkább őszintén beszélni, mert nem Cain az, akivel annyira packáznom kéne... még nem.*
- Nincs okom, csak úgy jött... Egyébként Vixilien Sandanez vagyok, Spanyolországból... hogyha annyira érdekel a családi nevem. *nézek még rá, majd ahogy a pálcámról lelép, úgy nyugszom meg sceppet és végül már a lábaim is szabaddá válnak. Fel is pattanok elég gyorsan és most végre, hogy el lettem engedve, oda is lépek elé, hiszen nincs messze és ha sikerül - de miért ne sikerülne -, egy jó nagy pofont keverek le neki, miközben igen csak dühös arccal tekintek a fiúra.*
- Mostantól inkább hagyj engem békén! *mondom még mindig vérző szájjal, majd elfordulok tőle és szépen fel is szedem fegyveremet, majd pedig a pálcámat is, ez után pedig piszkos ruhámat is megtörlöm kissé. Valahogy elment a kedvem a harctól és igen csak rosszul viselem a veszteséget, de nincs mit tenni.*
- Ezt örökre megjegyeztem! *lépek még elé, a szemeibe nézve nagyon is durcásan, majd zsepi után keresgélek, de mivel nincs, így hát csak kezemmel törlöm meg ajkamat, legalábbis egy részét, már amennyire ez megy.*
- Ahj... ez most rohadtul fáj. *motyogom ismét halkabban, most véres kezemet nézve, hiszen rendesen felrepedt, nincs mit tenni.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 11:01 pm

*Amikor elém hajítja pálcáját, már tudom, hogy ennek a kis csatározásnak itt most vége, legalábbis a részéről. Érezhetően feladta a lázadozást, viszont utolsó szavai, miszerint mégiscsak van némi esély arra, hogy ő is aranyvérű, nem hagy nyugodni. Bebiztosítva, hogy pálcáját nem tudja visszaszerezni, lehajolok elé, s ujjammal letörlök egy adag vért puha ajkáról. A leányzó bele is pirul ebbe, de engem most ennél jobban érdekel az, hogy kiderítsem az igazságot, ezért meg is ízlelem vérét, s hamar rá is jövök, hogy megvezetett.*
-Épp azt derítem ki, miért vallja sárvérűnek magát egy aranyvérű. *pillantok a szemeibe mélyen. Jó, igaz, nem vallotta annak magát, de a reakciói mégis olyanok voltak, amik erre engedtek következtetni. Kérdőre is vonom, hogy mi a fenére volt jó ez az egész színjáték, mire kiderül, hogy csak szórakozott, ez jött éppen neki.*
-Te se vagy normális. *felelem egyszerűen, a nevét viszont hiába forgatom agyamban, cseppet sem ismerős. Spanyol aranyvérűek közül nem igazán ismerek családokat, így őket sem, de a vére biztosít afelől, hogy tényleg tisztavérű. Ha már így van, le is lépek pálcájáról, s lábait is elengedem, mire rögtön fel is pattan, a következő mozdulata pedig egy csattanós pofon lesz, melyet sikerül is bevinnie, így hamarosan egy vörös kéznyom jelenik meg hófehér arcomon. Mielőtt azonban elhúzhatná kezét, én is lecsapok rá, elkapva csuklójánál, s ridegen a barna íriszekbe tekintek.*
-Ha ezt még egyszer megpróbálod, esküszöm, levágom a karod! *sejtheti, hogy nem viccelek, legalábbis abból, ahogy eddig megismert, na meg abból, hogy másik kezem a késem fölött pihen éppen. Ezután viszont eleresztem őt, s figyelem, ahogy összeszedi holmiját, majd ismét elém lép.*
-Ha normálisan vállaltad volna, aki vagy, ezt az egészet elkerülheted. Magadnak köszönd! *nem hatnak meg a szavai, bár most már nem fogok olyan támadólag viszonyulni hozzá, hiszen nem sárvérű, bár az, hogy ezek után milyen lesz a viszonyunk, rajta is múlik. Ajkánál viszont továbbra sem áll el a vérzés, s ahogy hallom, fáj is neki, mire gondolok egyet, s úgy döntök, kicsit cukkolom tovább. Nem bántom, sőt, ami azt illeti pont, hogy segítek neki, de van egy olyan érzésem, hogy mégse fogja díjazni.*
-Hippokrax. *mondom ki az újabb igét, pálcámat arca felé tartva gyorsan, mire meg is jelenik a kötés, méghozzá úgy, hogy egész száját betapasztja. Egy pimasz mosoly is megjelenik arcomon, miközben rá pillantok.*
-Így jó is lesz. Kettő az egyben, eláll a vérzés, és nem beszélsz össze-vissza hülyeségeket. *már előre látom, hogy remek barátok leszünk, de hát ez van, én csak magamat adom, ő az, aki hazudott nekem, s ezzel magának okozta a bajt.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 11:14 pm

*Még sose láttam ilyet, hogy valaki megízlelje a vért és meg tudja mondani belőle, hogy a másik aranyvérű-e vagy sem. Na jó, egy vámpírnál ez normális dolog, de... Mégis mi ez a fiú? Nem hinném, hogy vámpír lenne, de ez a hófehér bőr és haj, annyira furcsa az egész fiú, már így ránézésre is. Ahogy viszont elereszt, rögtön felkelek, hogy egy jó nagy pofonnal jutalmazzam eddigi kedveskedését. Velem aztán ne szórakozzon, nem tudom, hogy kinek hiszi magát, de egyre inkább dühít a dolog. Ahogy nézem, a kezem szépen el is találja pofiját, így pirosodik be bőre, majd amikor elhúznám kezem, arra Cain elég gyorsan lecsap, én pedig csak próbálom kihúzni az övéből, de ez most nem megy oly könnyen, csak szemeibe nézve hallgatom szavait és egy hatalmasat nyelek rájuk.*
- Komolyan képes lennél rá? *bukik ki belőlem a kérdés, miközben tekintetem a másik keze felé vándorol és cseppet azért kiráz a hideg, miközben a félelem jelei is megjelennek az arcomon. Oké, látom rajta, hogy nem poénkodik, tehát jobb lesz most, ha elhallgatok és ha elereszti a kezem, akkor azt vissza is húzom, majd pár lépést szépen hátrálok is tőle. *
- Magamnak? Te vagy itt olyan rideg, mint egy szikla... És amiket mondasz... *egy apró könnycsepp is legördül szép arcomon idő közben. Nem vagyok sírós, de ezeket már nem tudom elviselni, hogy lehet valaki ennyire gonosz? Mert erre már tényleg nem találok más szavakat. Ahogy viszont a pálcáját felém szegezi, még jobban eltávolodom, már azt hiszem, hogy ismét támad, de nem ez történik, hanem csak beköti a számat, én pedig hirtelen kapok oda, igen csak elkerekedett szemekkel, hogy mit tett és végül a tőrömhöz érek és egy gyors és egybe biztos mozdulattal szedem le magamról a kötést.*
- Szálljál már le rólam... Nincs jobb dolgod, mint engem piszkálni? *engedek utat könnyeimnek, majd gyorsan törölgetni is kezdem a szemem, miközben hátam a falnak döntöm és el is fordítom tőle a fejem. Nem fogok elhúzni innen, nem én fogok elmenekülni, menjen csak el ő, de akkor se bírom már, aminek ki kel jönnie, az ki is jön. Higgyen gyengének ha akar, már egy picit se tud meghatni az, amit mond... vagy inkább... túlságosan is meghat?*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 11:40 pm

*Miután megbizonyosodtam róla, hogy valóban aranyvérű, úgy döntök, hogy elengedem. Bár azt, hogy miért hazudott nekem, továbbra sem értem, viszont ha már aranyvérű, nem kínzom tovább. Amikor viszont felpattan, s egy igencsak erős pofont kever le, miben minden dühe benne van, hirtelen kapom el a kezét, mielőtt még elránthatná, s nem is eresztem el, míg le nem tisztázom vele, hogy ezt többet ne tegye. Látom az arcán a félelmet, miközben hitetlenkedve kérdez vissza, tehát legalább már annyit elértem, hogy tudja, hogyan álljon hozzám.*
-Azt javaslom, ne próbáld ki. *felelem röviden, de végül eleresztem. El is hátrál tőlem rögtön, én viszont közlöm vele, hogy saját magának köszönheti ezt a kis incidenst, mivel ha már az elején elmondja, hogy ő is aranyvérű, ezt az egészet elkerülhette volna. Hiszen miért bánnék így egy szintén tiszta vérűvel, ha nincs rá konkrét okom?*
-Csak megvannak az elveim. Tudod, nem mindenki kerget lepkéket a szabadidejében... *úgy tűnik azonban, hogy Vixi itt és most sokallt be, s egy könnycsepp meg is indul csinos pofiján, én viszont úgy döntök, picit még játszok vele. Nem mondhatja, hogy bántom, legalábbis testileg nem, bár ahogy látom, elég rendesen a lelkébe tapostam. Egy kötöző bűbájjal viszont betapasztom a száját, segítve ezzel a sérülésén, s még arra is teszek egy utalást, hogy így nem beszél értelmetlen hazugságokat, amiknek csak ő issza meg a levét. Látszik, hogy valami egészen másra számít, valami durva támadásra, így kapja oda kezét szájához, de végül egy tőr segítségével szabadul meg a kötéstől, majd teljesen kibukva, sírva panaszkodik tovább. Meglepő módon viszont nem fut el, inkább a falnak dőlve, elfordulva sír magában. Viszont én se lépek még le, csak egy apró sóhaj mellett felelek.*
-Tudtommal ez az egyik legjobb feketemágus képző. Ha nem bírod a strapát, hamar kibuksz, szóval hagyd abba a sírást, és viseld méltósággal, amit a fejedre hoztál. *nem a kioktatás a cél, viszont megsajnálni se tudom most. Nem, nem vagyok teljesen érzéketlen, látom rajta, hogy fáj neki, hogy nagyon rosszul esnek a szavaim, de akkor is úgy gondolom, hogy mindezt magának köszönheti. Már az elején se kellett volna hazudnia, de akár később is bevallhatta volna a dolgot, mikor már érezhette, én hogy állok tisztátalan vérűekhez. De nem tette, hát így járt. De úgy érzem, ha nem is most, talán majd idővel tudunk javítani viszonyunkon, hisz végülis egy szinthez tartozunk, így már most megpróbálkozok beszélni vele.*
-A párbajhoz kötötted a terem megkeresését. Szerintem az előbbit már letudtuk, szóval ha gondolod, és még áll a javaslat, most jöhetne az én dolgom. *továbbra sem mozdulva állok Vixivel szemben, válaszát várva, s majd ettől függ, hogy utjaink itt külön válnak-e vagy sem.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-26, 11:50 pm

*Nem számítok arra, hogy kezem is el lesz kapva, így amikor megfog, majd fenyegetőzni kezd, bizony kezdem úgy érezni, hogy most jobb, hogyha elhallgatok, mert azt nem élném túl, ha megcsonkítana. Inkább csak felteszem a nagy kérdést, hogy tényleg képes lenne-e bántani engem, de amikor a reakcióját hallom, csak elhúzódom tőle, már amikor el leszek engedve. Azért jobbnak látom most így belegondolva, hogy tisztáztuk egymás között a véremet, de az események igen csak felgyorsulnak közöttünk. Próbál most valamivel visszavenni, de még így is utálatos, amiket mond és egyszer csak eltörik a mécses és bizony el is sírom magam. Próbálom mindezt visszafogni, de nincs mit tenni, egyszerűen kijönnek belőlem a dolgok és amikor ismét hozzám kezd el beszélni, csak kissé kipirosult szemekkel nézek rá.*
- Nem érzem úgy, hogy méltó ellenfél lettél volna. Hátbatámadtál és nem volt igazi harc! *jelentem ki bár halkan, de mégis elég velősen. Nem én veszítettem és nem is ő nyert, én adtam fel és ő csalt, tehát ez nem ugyanolyan. Ahogy viszont rátér arra, hogy most már mégis csak vele tarthatnék, csak elrugaszkodom a faltól, úgy lépve most igen csak közel hozzá.*
- Akkor menj egyedül, ahogy az előbb is akartál. Akkor se kellett társaság, szerintem most sincs rá szükséged... *én pedig már nem bírok a közelében maradni, egyszerűen nem tudom most hogy kezelni mindezt, tehát szépen sarkon fordulok és barna tincseim a fordulás közben végig is szántanak az arcán - de mivel puha a hajam, így nem fájó és nem durva most mindez -, majd ez után szépen le is lépek. Nem érdekel már a párbajterem, csak nyugtot akarok és minél messzebb tudni magamat Caintól.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosó 2011-09-27, 12:06 am

*Nem tűröm, hogy pofozgassanak, főleg nem egy vadidegen lánytól, akit csak most ismertem meg. A fenyegetésemet viszont úgy tűnik, végre komolyan is veszi, így némileg megszeppenve lépdel hátrébb tőlem. De úgy tűnik, mindez megtette a maga hatását, a beszélgetés és a tettek, így végül el is sírja magát a szépség. Amikor viszont elmondom erről a véleményem, azzal mentegetőzik, hogy hátbatámadtam, ami igaz is, de számomra nem kifogás.*
-Nem volt igazi a harc, mert hátbatámadtalak? Egy éles helyzetben is ezt mondanád az ellenfelednek, aki mögüled támad, hogy ez így nem volt igazi? *kérdezek vissza, hisz mentegetőzni, magyarázkodni lehet, de az semmit sem változtat a helyzeten. Viszont úgy érzem, illene normálisabban viszonyulnom már hozzá, ha már egyszer kiderült az igazság, így vetem fel, hogy magunk mögött hagyva a folyosót és ezt az egészet, elinduljunk megkeresni a Rítusmágia tantermet, ami az én eredeti célom volt, de ekkor csak ellöki magát a faltól, s elém lépdelve vágja hozzám szavait. Mikor megpördül, s hosszú haja az arcomba csap, elhúzom a szám, de utána lépek, s megfogva vállát állítom meg.*
-Nézd, az előbb még más szemmel néztelek. Én nem tartom egy szinten magunkkal a sárvérűeket és a félvéreket, és mivel te annak adtad ki magad, értelemszerűen nem tartottam igényt a társaságodra. Viszont mivel aranyvérű vagy te is... úgy hiszem, még tudunk javítani kettőnk viszonyán. *nem fordítom meg őt, de még csak nem is sétálok elé, egyszerűen csak megállítom a vállát fogva, úgy mondva el neki mindezt. Innentől csak rajta áll, hogy ismét megindul-e, mert akkor eleresztem, hadd menjen, de ha megfordul, vagy marad, akkor talán már most sikerül valamicskét javítani friss és egyelőre nem túl baráti kapcsolatunkon.*

» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» 2. emeleti folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)
» Curriculum- első emeleti folyosó