Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 A fellegtorony lépcsői

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
SzerzőÜzenet
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Hétf. Nov. 12 2012, 22:26

*Van, hogy jól indul a nap, van, hogy elszalad az idő, sőt még azt sem hagyom, hogy elkapjon a kinti eső. Ki sem dugom az orromat a falon kívülre. Bosszant, hogy nincsenek házimanók, ugyanis flamós vagyok és így nincs ki kaját csináljon. Az, hogy kupi van a szobámba kevésbé érdekel, de majd éhen veszek. Miközben a konyhában járok pár sört elcsomagolva keresek valami kaját, jelen esetben csipszet, hogy a képembe tömhessek. Az akció sikerrel is jár, így már is egy paprikás landol hatalmas tenyerembe.
Így most már talán menni fog ez a nap, megúszható, főleg így, hogy egyik jó barátom Vizi Pista is velem tart. Fogalmam sincs mi lenne a legalkalmasabb hely a „dohányzásra”, de a szobámba nem maradhattam. Kószálgatók a folyosón, végül úgy döntök, hogy a magasba török ott talán nem zavarnak, de miközben a csigalépcsőn sétálgatok egy dohányzó, elég laza csávóra bukkanok. Képemre meglepetés ütközik, mert bandatársamra emlékeztet, de neki nincs PC-je. A régi idők emlékére megszólítom.*
- Hy. Nincs kedved VP-ni? Van söröm. *Emelem meg kicsit a kék hűtőládát. No meg az sem ártana, ha kicsit arrébb állna, mert szűk a folyosó és nem férek el melllette.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Hétf. Nov. 12 2012, 22:48

*Felmegyek egyet kiszellőztetni a fejem az egyébként nem túl biztonságos csigalépcsőn, itt egyedül vagyok egy cigi erejéig, úgy tervezem, hogy elnézek máshova. Relaxálok, szívok egyet, bent tartom, majd szépen lassan kifújom, teljes nyugodtsággal. Egészen addig, amíg egy hang meg nem szólít, félremegy a füst, én meg majdnem lefordulok a lépcsőről ijedtemben, de hamar összeszedem magam, nem szokásom szerencsétlenkedni.*
-Csáó!*Köszönök én is, miközben felemelem a fejem.*
-Téged egyenesen az isten küldött ide. Már vagy egy hete nem ittam meg egy jó sört, és vizipipával sem most találkoztam...*Az biztos, hogy a fazon láttán meglepődök, de úgy néz ki, hogy nem lesz unalmas az este. Végre látok fiút is itt, aki lazának is tűnik. Kitudja, lehet, hogy spanok leszünk.*
-Mi a cél? A bagolyház?*Eközben teszek pár lépést lefele, és kezet nyújtok. Bírom ezt a helyet, mindenhol visszhangzik a láncaim csörömpölése.*
-Daniels.. Slash Daniels.*Bemutatkozok, közben felemelve a jobb szemöldököm, ez nekem egy berögzült mozdulat, amióta pc-m va
n.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Kedd Nov. 13 2012, 16:04

//NRT: Élias és Varg - 2012. 10. 30.//

*Spontán beszélgetés alakul ki közöttük, úgy a semmiből, a famulusnak hála, de most azért erre van ideje, épp nem siet sehová, úgyhogy nem is megy el, ennyi belefér. Egy kis diskurzus jön a famulusokról, de hamar jön a kíváncsiskodás mindkét féltől, hogy mit keresnek itt, és miután ő elárulja, Vargon a sor. A válaszára bólint, mivel ő nem tanársegéd és nem kell órát leadnia nem igazán tudja, honnan kell kellékeket beszerezni, meg nem is nagyon érdekli, ha nincs rá szüksége. Ha majd lesz, megtudja, addig meg nem érdekes. A famulusok kapcsán még azért jön pár mondat, és tanácsot is kér az idősebbtől, hogyan zabolázna meg ő egy olyan famulust, mint ez a tigris.*
- Igazából annyira nem vészes a dolog. Csak néha jön rá a tízperc.*mint most, ez is egy olyan alkalom, de egyébként tud bánni a famulusával, nem teljesen a tigris kezében (mancsában) van az irányítás. Egyfajta demokrácia van náluk. Mindketten szavaznak, és ha eltérő a szavazat, akkor ő nyer, mert ő az idősebb, okosabb, ő a teremtője, és ha ez nem tetszik a tigrisnek, akkor megsértődik és elmegy pár órára, aztán az egész kezdődik elölről. De a famulusokat ezzel ki is végezték, már persze csak a témát, és egy érdekesebb dolog következik, az iskola. Az órára járás nem olyan könnyű, mint azt bárki gondolná, sokszor előfordul, hogy valami miatt nem tud megjelenni, ami persze rossz, mert a tanár is készül, előfordulhat, hogy nem érti úgy meg az anyagot, ahogy kéne, de nincs mit tenni.*
- Hát igen, vannak ebben a suliban olyanok is, akik nem csak a lábukat lógatják.*mosolyodik el igen kicsit, persze ezzel senkire nem céloz, csak azt mondja, hogy elfoglalt. A külvilág számára ebből sok nem látszik, mert annyira nem társasági ember, hogy mindig menjen és beszéljen és barátkozzon, egyedül Léna az, aki mindent tud. Az meg egyébként egy másik dolog, hogy olykor fáradt az órákhoz, fáradtan meg nem akar beülni, mert a végén leamortizálva jönne ki a gyakorlati részek miatt, úgyhogy csak akkor megy, ha nem fáradt.*
- Te mindegyik órán ott voltál ebben az évben?*nem hiszi, hogy lenne az iskolában bárki, aki sosem hagyott még ki egyetlen órát sem, de ha Varg mégis ilyen, hát akkor egyből megkapja gondolatban a kitüntetést, amiért ilyen ügyes volt. És ha már iskola, akkor az egyetemről is szó van, ami a harmadiknak már nagyon aktuális. A srác válaszát végighallgatja, bólogat is párat, hogy érti, majd visszakapja a kérdést. Gondolkozott már rajta, úgyhogy most nem kell ezzel húznia az időt.*
- Nekem most másodikban igazán a Pyro és a Terramágia jönnek be, most úgy gondolom, hogy ebbe az irányba mennék tovább, de harmadikban lehet megváltozik, attól függ, milyen órák lesznek.*mondja, a végén már egy kicsit elgondolkozva, mert lehetséges, hogy harmadikban teljesen más irány fog majd neki tetszeni.*
- Elindulunk lefelé?*bök a Varg háta mögött lefelé csigázó lépcső felé, mert még mindig itt szobroznak a lépcső közepén, és kicsit kezd kényelmetlenné válni, hogy rendesen még a falnak se tud hozzádőlni. Úgyhogy el is indul lefelé, mert valószínű Vargnak sem lesz ellene kifogása.*
- Egyébként ha a démonológia és a jelmágia is érdekel, akkor elvégezheted egymás után, nem?*ez mondjuk több időt, évet vesz igénybe, mielőtt elkezdhetne dolgozni, de ha érdekli, akkor miért ne, ha nem olyan sürgős a munka, akkor simán megcsinálhatja őket egymás után.*
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Szomb. Nov. 17 2012, 04:16

//NRT: Élias és Varg - 2012. 10. 30.//
*Hallgatva a srác szavait, néha az ő famulusával is megesnek problémák, amin nem csodálkozom lévén én is részese lehetek annak, hogy van famulusom méghozzá picit régebb óta, mint a fiúnak. Pár szót mondok is, de neki magának kell megtalálnia a közös hangot a saját famulusával, azonban amikor rátérek az órákra, és arra hogy nem igen járnak be, egyetértő választ hallok, amihez bár lehet, hozzá fűznék egyet, s mást, de most mégsem teszem, hiszen nem ismerem a másik hátterét.*
-Vannak, de előbb utóbb mindenki a saját gödrébe esik bele, ha nem járnak, be kétlem, hogy megússzák bukás nélkül ezt az évet, de csak nem akarnak szégyenbe keveredni..*rántom meg finoman a vállamat, persze tudom én egy bukás nem szégyen, de ha már több lenne, az lehet, annak lenne nevezhető. Nem folytatom erről a témát, ahogy látom a másiknak kényes, én meg nem huzakodok elő ilyesmivel, inkább tovább tereljük a szót, és most én kapok egy kérdést, amire nem válaszolok, azonnal csupán pár pillanatnyit elgondolkodva tekintek magam elé, mintha tényleg az óráim számát fejtegetném, végül egy kisebb sóhajjal felelek.*
-Igyekeztem minden ott lenni, már amennyire képességemből tellett..*mondom kimért hangon, többet nem árulva el, hiszen nem számolom mennyin voltam ott, a legtöbb órát bizony látogattam, és csak kevés volt, amire nem mentem be, de volt ilyen eset is nem tagadom. Az egyetemről is esik néhány szó, így tudom meg Élias merre is akar tovább menni, erre picit már el is mosolyodom.*
-Szép tervek, csak vidd is véghez őket, amúgy mindkét tantárgy érdekes, én magam is kedvelem őket, de nem a kedvenceim. Talán teszek egy próbát majd magam is valamely elemmel.*mondom el a véleményemet, bár ha valami jobban izgatna a kettő közül, akkor az a Pyromágia. Mindig is szerettem az ilyesmit, ha pedig úgy hozza a sors, talán még egyetemnél is elgondolkozok, rá áldozok e egy évet hogy ilyen irányba is tovább tanuljak e vagy sem.*
-Amúgy a harmadik is tetszeni fog, a pusztítástan gondolom akkor kapóra fog jönni, ott elég sok elemi dolgot tanulhatsz majd, de többet nem árulok el..*mondom, a kérdésre miszerint nem megyünk e le pedig csak bólintok, tényleg ideje indulni, nekem is megvannak a magam dolgai bizonyára neki is. Út közben azért még hallok egy kérdést amire finoman megemelem a vállaimat.*
-Elvégezhetem persze, ha olyanok a tárgyak akár ki is lehet matekozni hogy többet tanulj meg egyszerre, de ez igencsak nehézkes, egymás után meg persze hogy lehet, de az idő pénz, és nem sokáig vagyok fiatal, szóval még kérdéses mennyire fogom úgy érezni hogy tanulnom kell, ha már túl vagyok egy egyetemi szakon..*felelem teljesen őszíntén,hiszen nem igazán tudom még mi lesz a jövőben , csak azt tudom kivel akarom tölteni.*
-Na és te? Egyetem után merre? Honnan is érkeztél?*kérdezek egyszerre picit többet, na de talán nem olyan Top secret, amiről nem mondhat semmit a másik. Természetesen közben már útnak is indulunk lefelé, szelve a lépcsőket, amelyekre azért figyelek, nem akarom hogy megvicceljenek.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Vas. Nov. 18 2012, 12:16

//NRT: Élias és Varg - 2012. 10. 30.//

*Van egy pár idegölő famulus, nagy szerencséjére az övé csak közepesen az. De azért ha már itt van, kér pár tanácsot egy idősebb és tapasztaltabb famulus-gazditól, és kb. azokat kapja, amikre számított. Semmi konkrét. De ezután rá is térnek az órákra, és arra, miért nem járnak be a diákok. Ő is mond valamit, mint másodikos, aki sok órát kihagyott, persze nem direkt.*
- Aki direkt nem jár be, annak gondolom egyáltalán nem fontos az évfolyamlépés, tehát szerintük nem is szégyen.*hát ami azt illeti, szerinte se az, mert még nagyon azon a határon van, hogy nem tudja, mi lesz jövőre, meg hogy átmegy-e egyáltalán harmadikba. Szüleinek biztos szégyen lenne, de mit érdekli az őt. Annál inkább érdekli az, hogy Varg van-e olyan tökéletes diák, hogy ott volt-e minden óráján, mert ha igen, akkor van alapja számon kérni máson, ha nem járt be. Olyan választ kap, amire számított. Persze, hogy ő sem tudott ott lenni minden órán. A kimért válaszra csak bólint, nem kell tovább feszegetni a témát, és nem is érdemes, az egyetemről viszont beszélgetni kezdenek, mint nagyon is aktuális lehetőséget a harmadik év után. Miután megtudja, hogy Varg merre szeretne menni, ő is elmondja, hogy min gondolkozott eddig.*
- Ha nem is jövő év után, de mindenképp véghezviszem.*a bukás lehetősége mindig fennáll, ezért mondja most ezt, de az egészen biztos, hogy menni akar tovább egyetemre. Ha más okból nem is, azért, hogy tovább költhesse a szülei pénzét. Közben végighallgatja a srác véleményét az említett két tárgyról, és egyet is ért vele, mindkettő jó, hiszen ha nem értene egyet, nem ebbe az irányba akarna továbbmenni.*
- Gondoltam. A harmadikosok már csak ilyen titkolózóak, ha a tantárgyaikról van szó. Nem akarjátok lelőni a poént?*érje csak meglepetés a kis másodikosokat, mi? Mondjuk annyira nem zavarja ez a nagy titkolózás, még el is mosolyodik ezen a nagy harmadikos összefogáson, hogy titkolózzanak, majd ezután felveti, hogy induljanak lefelé, mert kényelmetlen itt ácsorogni, meg van ma még más dolga is, így hát el is indulnak lefelé, miközben tovább folyik a beszélgetés.*
- Nem ismered a mondást? Jó pap holtig tanul. Persze nem úgy, hogy egész életében suliba jár...*dünnyögi az utolsó mondatot elgondolkozva, de azért Varg érezheti, hogy mire akar kilyukadni. Ezt a nagy töprengést követően jön egypár kérdés, amik közül csak az elsőn kell elgondolkoznia.*
- Angliából jöttem...*ad először választ a könnyebbik kérdésre, majd még egy picit gondolkozik a másikon.* - Az egyetem után azt hiszem, Franciaország felé veszem az utam.*hazamenni nem akar, Franciaországban meg ott él a nagyapja, aki igencsak gazdag, jómódú és befolyásos, és első sorban szereti őt, tehát nem fog nehezére esni, hogy segítsen az unokáján. De lehet, hogy ez még változni fog, és inkább mégsem odamegy, de egyelőre így áll a helyzet.*
- Na és Démonológiával merre lehet elhelyezkedni?*kérdezi, mert mivel őt annyira nem érdekli ez a téma, nem igazán tudja, milyen lehetőségek származhatnak belőle.*
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Szomb. Nov. 24 2012, 23:47

//NRT: Élias és Varg - 2012. 10. 30.//

*Nem is úgy gondoltam, hogy ha egyszer megbukik valaki, az szégyen lenne, csupán csak a hosszantartó dolgokra gondoltam, minden esetre, a srác szavaira azért bólintok párat, majd csak aztán felelek.*
-Lehet egy nem az, de amikor eltelik, egy vagy két év és még mindig ott van az adott ember szerintem már az, legalábbis én annak venném, ha minden kis új lehagyna.*mondom el a véleményemet, hiszen önértékelésem az van, és bár nem vagyok önfényező, de mégis van egy adag egóm ahhoz, hogy hajtson, és hogy ne alacsonyodjak le. Minden esetre megvan a téma is, a tovább tanulás, amiről én is ejtek pár szót, főleg most hogy lassan válaszút elé állok, és ideje lenne döntenem mit, szeretnék tanulni az elkövetkezendőkben, a szavakra nem mondok semmit, rajta áll, hogy véghezviszi e vagy sem, de amikor a harmadikról kezdünk dumálni, felnevetek a szavaira.*
-Nem titkolózó vagyok, bár igaz, ami igaz, hathat így is, de miért lőjem el, ha meg fogod tudni úgy is? Tudod, csak nem akarlak elijeszteni, nehogy engem okoljanak, mert megijedsz és kilépsz a suliból.*cukkolom kicsit a másikat, de nem bunkón, csak piszkálódósan, bár tény a harmadikos órák tényleg elég erősek.*
-Meg amúgy sem tettél fel konkrét kérdést, arra pedig nehéz válaszolni.*mondom egy apró vállrándítással, ha konkrétan majd rákérdez valamire, akkor felelek, azért az egész harmadik évfolyamos tárgylistát nem akarom neki elregélni.*
-De ismerem, amikor meghal, akkor pedig azt írják a sírjára, hogy "Vizsgázni mentem", viccet félre téve, elég ronda is lenne ha még sokáig itt látnálak titeket másodikban, az élet amúgy is fog elég nehézséget okozni, hidd el..*na nem mintha bölcselkedni akarnék, meg nem is láttam annyit a világból, de történtek velem dolgok ami miatt hamar kellett felnőnöm, bár tény, ha Azaria nem lenne, valószínűleg belerokkantam volna már, a történtekbe.*
-Elég szűkszavúan beszélsz arról, honnan jöttél. Nem szép történet?*kérdezem, miközben lassan megindulok lefelé a lépcsőn, hiszen mindkettőnken van dolga, de addig is dumálhatunk még, arra hogy hova akar menni csak, bólintok, bár én nem szeretem a franciákat, de neki biztosan megvan rá az oka. Az órákra visszatérve kapok egy kérdést is, amire csak pár másodperc múlva felelek.*
-Igazából szerintem sokrétű foglalkozás lehet. Én személy szerint Démonvadász szeretnék lenni. Szóval ki akarom tanulni, hogy, állíthatom őket a saját oldalamra, és hogy pusztíthatom el őket. Ismered a mondást, miszerint "ismerd meg ellenséged". Igazából nem is annyira kedv miatt akarok az lenni. Tudod ez egy személyes ügy.*mondom picit komorabb hangon, az aulába leérve azonban szembe fordulok a másikkal, és a kezemet is nyújtom felé, most már láthatja, hogy búcsúzni készülök.*
-Na de én megyek. Azt hiszem, van még jó sok tenni valóm, mielőtt vége lesz a napnak. Te pedig tanulj és rugdosd át magad harmadikba nem bánod meg. Na, szia.*intek neki, egy fél mosollyal, és nemsokára el is indulok kifelé az aulából, de hogy hova megyek, az az én titkom marad.*

//Köszi szépen a játékot Smile Szerintem nagyjából kiveséztük a témát, a játék meg így kerek Very Happy Meg hát elég régóta tart, szóval majd kezdünk egy másikat is Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Szer. Nov. 28 2012, 12:20

//NRT: Élias és Varg - 2012. 10. 30.//

- Igaz, sok ideig nem lépni évfolyamot tényleg gáz, de egyszer azért belefér.*nem minden tantárgy könnyű, így az évfolyamlépés sem egyszerű dolog, de azért ő majd mindent megtesz, hogy egyszer se kelljen buknia.*
- Ja persze, mert az árnyékomtól is megijed. Hmm... nem lennék jó árnymágus.*jön egyik megállapítás a másik után, természetesen csak viccel, az árnymágiát még szereti is, a harmadikos tantárgyakról meg még nem tud semmit sem, úgyhogy azokról meg nem tud nyilatkozni. Persze ha a harmadikosok beszédesebbek lennének...*
- Azt hiszem, inkább majd megtapasztalom a saját bőrömön.*dönti el a dolgot véglegesen, nem is pazarol rá több szót. Még pár hónap, és ha minden igaz, harmadikos lesz, szóval ezt az időt fél lábon is kibírja. De azért nem fog fél lábon lenni egész idő alatt. Az egyik témával kapcsolatban mond egy közmondást, Varg válaszára pedig kicsit felnevet, már az első felétől.*
- Ezt nem kell bizonygatni, elhiszem.*bólogat egy párat a dologra, neki tényleg nem kell mondani, hogy "nehéz az élet", satöbbi, mert magától is tudja. A suli-időszak egy olyan időszak, ahol még nagyjából nem kell aggódni semmi miatt, csak a továbblépés miatt, de amint ez véget ér, jönnek a problémák csőstül, és akkor nem az lesz a megoldás, hogy elfut. Amúgy sem szeret elfutni, szóval ez a lehetőség alapból kizárva.*
- Nem túl szép. A Mysterio inkább otthonom, mint az, úgyhogy ezzel el is mondtam mindent.*az a ház sosem volt otthona, a sulit jobban szereti, mint azt, haza se menne, ha egyszer nem lenne muszáj végezni az iskolával, de mondjuk akkor sem fog sok időt eltölteni ott, csak egy gyors látogatás, aztán húzás Franciaországba. Nem a kultúra vagy a nép miatt, hanem a nagyapja ott lakik, ezért menne oda.*
- Értem. A démonvadász egyébként jól hangzik, sok sikert hozzá.*kíván szerencsét, majd már le is érnek a toronyból, és az aulában kötnek ki. Varg búcsúzni készül, így elfogadja a felé nyújtott kezet és megrázza.*
- Oké. Szia.*köszön el ő is a másiktól, és útját a saját tornya felé veszi, ahol majd azzal fog foglalatoskodni, hogy szóra bírja a tigrisét.*

//Én is köszi. Smile //
Vissza az elejére Go down
Jake Ellswood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 26
Csatlakozás : 2014. Jan. 29.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Szomb. Ápr. 12 2014, 16:30

Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül


A bagolyházból lefelé jövet kerülök a fellegtorony lépcsőihez. Nem nagyon szeretem ezt a helyet, hiszen a fáklyák van, hogy egyszerűen csak kialszanak néhány pillanatra, és volt már, hogy majdnem eltörtem a lábamat egy-egy rozoga, rozzant lépcsőfokban, ami vagy megadta magát, vagy egyszerűen csak eltűnt. Szerencsére felfele jövet nem történt velem semmi különös, úgyhogy áldom a szerencsémet, bár tény, hogy most már odakint is elég sötét van, biztos, hogy tartogat még számomra valamit ez a hülye lépcsősor. Hogy félnék? Áh, nem, de azért senki nem mászkál szívesen egy olyan helyen, ahol egy csomó meglepetés várhatja - aminek nem feltétlen fog örülni. Ahogy én sem. Egy ideig még gyönyörködöm a bagolyház adta kilátásokban, de a baglyok nem nagyon szeretik azt, hogyha valaki egyszerűen csak ácsorog mellettük, úgyhogy a hangos huhogások miatt lassan megindulok lefelé. Egyértelműen a tudtomra adták, hogy most már ideje lenne mennem és a csupa bagolyköpet és madárürülékben sem valami kellemes ácsorogni és szagolni a csodálatos illatokat. A legfelső lépcsőfokban kicsit letörlöm a lábamat, háttal állva a lépcsőknek, hogy ne menjek már be enyhén madársz@rosan a klubhelyiségbe, vagy sehova máshova. Remélem, hogy ezt senki nem látja, vagy ha igen, akkor nem fognak kinyírni érte. Egyszerű fekete bakancsom van, amibe most bele van tűrve a laza, buggyos barna nadrágom. Felül pedig egy sima fehér inget viselek, aminek az ujja szintén fel van tűrve, a felső gomb ki van gombolva, és az ing be van tűrve a nadrágomba. Fejemen pedig egy laza, fekete kalap van, kezemen a szokásos bőrkarkötőm, nyakamban pedig egy ezüst lánc gitár medállal. Aki ismer, az tudja, hogy általában így szoktam kinézni hét köz napokon. Persze, amikor bulizni megyek vagy ilyenek, akkor kicsit jobban ki szoktam csípni magamat. A lényeg, hogy most csak egy levelet hoztam ide fel, úgyhogy nem nagyon figyeltem arra, hogy is nézek ki. A bagolypiszkot letakarítva a cipőmről lassan megindulok lefelé és ahogy néhány lépést teszek, a fáklyák pislákolni kezdenek és lassan kialszanak.
- A francba.... - sóhajtok egyet és elgondolkozom egy ideig, hogy megvárjam, míg visszajön a fény, vagy induljak el lefelé. Végül utóbbi mellett döntök egészen addig, amíg bele nem ütközök valakibe, és ahogy fognám meg, furcsa domborulatokra nyúlok rá.
- Hopp... Bocs... - kérek bocsánatot, de a helyzet az, hogy baromira élvezem a helyzetet, és kicsit talán többet csöcsörészek, mint amennyi illendő lenne ebben a helyzetben. Vajon ki állhat előttem?
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Hétf. Ápr. 14 2014, 11:24

/Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül/

*Nem szeretnék túl sok időt elvacakolni most a bagolyházban, csak „feladom” a levelemet és már itt sem vagyok. Tanulnom kell ma, muszáj lesz rákényszeríteni magamat, de egyszerűen nem hagyott a gondolat, hogy ezt a levelet ne küldjem el… na jó, igazából csak az időt akarom húzni még egy kicsit, mielőtt nekiülök a rítusmágiának. Olyan vagyok, mint a legtöbb diák, én is mindig olyankor találok sürgős elintézni való ügyet, amikor a tankönyvekkel vagy a leckével kellene foglalkozni. Ha visszaérek, lehet, hogy kicsit körbetakarítom a szobát; nem mintha rendetlenség lenne, de talán akad ott egy öntözésre váró kókadt szobanövény vagy valami. Ruházatom a kastélyon belüli létnek megfelelő: fehér póló, világoskék farmer, fehér tornacipő. Kabát, pulcsi nem kell nekem ilyenkor már, a hőmérséklet bőven afelett az érték felett van, ahol én fázni kezdek. Varázspálcámat viszont voltam olyan idióta, hogy a szobámban felejtsem; remélem, hogy nem lesz szükségem rá.
Valahol félúton járhatok felfelé a toronyba vezető csigalépcsőn, mikor elalszanak a fáklyák. Persze, ha lenne nálam pálca, akkor simán varázsolhatnék némi fényt, így viszont más megoldás nincs, mint szépen megfogni a korlátot, majd kicsit óvatosabban lépkedni tovább felfelé. Remélem, hogy egyik lépcsőfoknak sem lesz kedve pont most eltűnni. Hallom ám, hogy más is van itt, a léptei egyre közelednek, de nem törődöm vele, csak elférünk egymás mellett… nem számítok rá, hogy az illető szó szerint nekem jön. Persze, vaksötét van meg minden, de azért csak feltűnt neki is, hogy nincs egyedül? A jelek szerint nem. Azzal még semmi baj, hogy nekem jön, előfordul, de hogy pont a mellemre tévedjen a keze? Jó, sötétben még ez is elfogadható lenne, ha rögtön elvenné a kezét és elnézést kérne vagy valami, de nem, az illetőnek nagyon is tetszik, amit talált, és nem is vesztegeti az alkalmat, simán taperol kicsit.*
- Vedd le rólam a kezed! *Förmedek rá, miközben a csuklójánál fogva lököm el magamtól a kezét. Felismerem ám a hangját, nagyon is! Jake. Néhány hete kicsit hajba kaptam vele, mikor összefutottunk a Kristálycikesz kocsmában. Nem volt túl jó napom, ezért eléggé a pohár fenekére néztem, így csak részletekre emlékszem. Azt tudom, hogy egész jól elbeszélgettünk, amilyen szédült vagyok, biztos vagyok benne, hogy még flörtöltem is vele és adtam alá a lovat, hogy aztán végül nagyon durván visszautasítsam. Nem volt szép tőlem, amiért kissé félrevezettem, de mentségemre szóljon, hogy akkor nagyon nem voltam beszámítható állapotban. A fáklyák viszont ezt a pillanatot választják, hogy szépen sorban újra fellobbanjanak, így már legalább láthatom is az előttem álló fiút.*
- Arrébb mennél az útból? *Végül is, elférhetnénk egymás mellett, és mindenki mehetne a maga útján tovább. Nem szeretnék vele beszélni, a múltkori után, zavarban vagyok és nem akarok bocsánatot kérni miatta.*
Vissza az elejére Go down
Jake Ellswood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 26
Csatlakozás : 2014. Jan. 29.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Hétf. Ápr. 14 2014, 14:51

Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül

Nem szeretem ezt a folyosót, ezt a lépcsősor, ezt az egész helyet. Lehet félősnek nevezni, vagy gyávának, de egyszerűen utálok itt végig menni, felgyorsul a szívverésem, és hogyha lehet, akkor gyorsan lerobogok. Pontosan az olyan dolgok miatt, mint ami most is bekövetkezik, hogy egyszerűen csak elalszanak a fáklyák. Mert nekik éppen úgy tartja kedvük. Hát felháborító és egyben egyszerűen... Félelmetes. Igen, a helyzet az, hogy most is erősebb lett a pulzusom, szaporább a szívverésem és néhány másodpercre leblokkolok. Nem szeretem a sötétet. Tényleg nem. De hát így jártam - ismét.
Egy apró káromkodás hagyja el az ajkamat és a fülemben dübörög a szívverésem, talán ezért is lehet az, hogy nem hallom meg, hogy valaki más is van a lépcsőn, egyszerűen baromira nem arra figyelek, amire kellene. Ezért is eshet meg az, hogy nekimegyek valakinek, és csinos cicik kerülnek a kezembe. Nem, nem én nyúltam értük, én kérem szépen az illetőt - mint kiderült lányt - akartam megfogni a vállánál fogva, hogy ne essen hanyatt attól az erőtől, amivel neki mentem. De sajnos valami mást kaptam el. Sajnos? Haha...
A mérges hangot felismerem, és felrémlik bennem egy halovány emlék egy ittas estéről, amikor mind a ketten kicsit jobban felöntöttünk a garatra, mint kellett volna, és valahogy összecuppant a szánk is. Véletlen... Aztán arra is emlékszem, hogy a lány milyen csúnyán hagyott ott, úgy hogy álló... Éjszaka azon gondolkoztam, hogy vajon miért is. Annyira fájt a hasam, hogy nem is tudtam aludni. Szóval nem olyan kellemes emlékem van a lányról, minden esetre a melle (még mindig) nagyon jó fogású és csinos. Gyorsan elveszem a kezemet a cicikről, és szomorkásan sóhajtok egyet.
- Bocsi, véletlen volt... - mondom, de a mondat végén már el is vigyorodom és megcsóválom a fejemet. Még jó, hogy sötét van és... Sötét volt. Ugyanis a fáklyák hamarosan újra felgyulladnak ismét fényárba öntve az egész folyosót. Hát ez remek!
- Képzeld, én sem látok a sötétben, akármennyire is szeretnék - csattanok fel kicsit dühösen, majd - látszólag - a falhoz simulva állok oldalt úgy, hogyha a lány el szeretne férni mellettem, akkor "sajnos" vagy a melle, vagy a feneke nekem fog dörgölőzni. Oh, gyerünk Galina, csak menj fel! Elférsz, hidd el!
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Kedd Ápr. 15 2014, 00:53

//Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül//

*Csak gyorsan megszabadulok a levéltől, és megyek tanulni… vagy kitalálni valami mást, amivel még halogathatom a dolgot. De azt majd ha visszaértem a hálóba, most csak egy szent cél lebeg a szemeim előtt: a bagolyház. Nem először járok úgy, hogy a vaksötétben kell felfelé baktatnom ezen a lépcsőn, szóval kétségbe esve azért nem vagyok, de a pálcám mégis nálam lehetne. Nem baj, nincs már sok út vissza. Az elmúlt egy évben soha nem akadtam még itt össze senkivel, maximum csak a bagolyházban, jellemző, hogy pont most futok össze valakivel. Szó szerint. Hogy miért is téved a keze rögtön a mellemre, talán még lehet véletlen, de az utána következő taperolás már nem. Amúgy is a kezére csapnék annak, aki az engedélyem nélkül ilyesmire vetemedik, de mikor meghallom az illető hangját, duplán olyan ideges leszek, mintha valaki ismeretlen állna velem szemben. Mentegetőzni próbál, de a fáklyák pont ekkor lobbannak fel újra, az így támadt fényben pedig még láthatom a vigyorát.*
- Hogyne, véletlenül felejtetted rajtam a mancsodat. *Gúnyolódok, mert hát na, ennyire nem kell hülyének néznie. De nem akarok vele sokat társalogni, sőt, egyáltalán nem akarok, még szóba kerülne a múltkori kis… izé, ami köztünk történt. Erről pedig végképp nem szeretnék beszélni, főleg mert kettőnk közül akkor én voltam az idióta. De ez még nem akadályoz meg abban, hogy haragudjak rá is. Kicsit azért ő is felhúzza magát, egyértelmű abból, ahogy visszaszól nekem.*
- Mert ennyi eszed van. Miért nem varázsoltál ide némi fényt? *Vágok is vissza mielőtt még végiggondolnám, hogy egy teljesen felesleges vitát óhajtok itt kiprovokálni. Arról nem is beszélve, hogy ugyanez állna rám is, ha itt lenne pálcám, de nincs… és talán jobb lenne, ha a másik erről nem tudna. Inkább csak megpróbálnék végre eljutni a bagolyházba, ha nem állná az utamat, ezért is kérem meg, vagyis inkább követelem, hogy engedjen tovább. Meglepő módon eleget is tesz az utasításnak, úgyhogy egy utolsó durcás pillantással felé el is indulok újra; úgy próbálok eloldalazni mellette, hogy háttal álljak neki; még olyasmi is eszembe jut, hogy egyetlen mozdulatába kerülne engem átlökni most a korláton, de ennyire csak nem haragszik rám… ugyan, ez ostobaság. Ahogy elmegyek mellette combommal és hátsómmal kicsit hozzá is érek, ezek szerint még sem fér el egymás mellett két ember olyan könnyen, mint ahogy én azt hittem. De sebaj, inkább nem foglalkozom vele, csak szeretném szó nélkül ott hagyni őt is és ezt az egész szituációt is.*
Vissza az elejére Go down
Jake Ellswood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 26
Csatlakozás : 2014. Jan. 29.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Vas. Ápr. 20 2014, 13:38

//Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül//


Utálom ezt a lépcsősort, de tényleg. Gyűlölöm, és bizony már baromi sokszor elgondolkoztam azon, hogy vajon fel lehet-e valahogy máshogy jutni a bagolytoronyba. Persze, biztos, de az sok energiába kerülne meg minden, úgyhogy végül is egyszerűen a lépcsősort választom mindig. És mindig megszívom! Ahogy most is...
A fáklyák kialszanak és a fülemben megindul az furcsa zúgás, amit annyira utálok.Lehet, hogy klausztrofóbiás vagyok, vagyok egyszerűen félek a sötétben. Végül is mindegy miért, de nem hallom a közeledő lépteket, így elég erőteljesen ütközök neki valaminek. Valakinek. Méghozzá egy nőnek, ezt hamar letapizom, persze csak egy-két fogást, simítást. Igazán szép cicikről van szó és hamarosan meg is nézhetem őket fénynél, mert a fáklyák újra felgyulladnak és egy vörös képű, rém dühös Galina áll előttem. Oh, basszus! Miért pont ő? Komolyan, annyian járnak a suliba, miért ezzel a csajjal kellet összefutnom? Hát mindegy, most már nincs visszaút. Természetesen kikéri magának, hogy taperoltam, ami engem baromira nem érdekel.
- Hé, jobb lett volna, ha hagylak hanyatt esni? Még a végén kitörted volna a nyakad. Az Inflás tárgyak nem az erősségeim... - vonom meg a vállamat és igyekszem elfojtani a vigyoromat, több - kevesebb sikerrel. A tippjére megcsóválom a fejemet. Hát persze, miért is nem jutott eszembe a fény? Mert kényszeresen félek ettől a lépcsőtől és a sötéttől? Na ja, ha ezt elárulnám, bizonyára sírva röhögne ki ez a lány és lehet, hogy az esetleges rángások miatt esne hanyatt és törné ki a nyakát.
- Tudtam, hogy nem tart sokáig és le akartam robogni. Felesleges ilyesmire energiát pazarolni - magyarázom enyhén fellengzős, lenéző hangsúllyal. Érzékeltetni akarom, hogy NYILVÁN eszembe jutott ez a megoldás is, de Galina sem lehet ennyire együgyű, hogy pazarolna energiát erre a hülye lépcsőre! A lány elég morcos hangulatban van, nem is értem miért... Úgyhogy máris utat kér magának, én pedig vigyorogva fordulok oldalra, de úgy, hogy a lány elölről, vagy hátulról biztos, hogy hozzám érjen. Látom az arcán a meglepettséget, talán nem gondolta, hogy ilyen hamar átengedem. De hát miért tartsam fel? Mindenki menjen a dolgára, nem? A lány meg is indul, háttal nekem, mire a feneke nekem dörgölődik.
- Ó, hátulról formásabb vagy, mint elölről - simítok végig lágyan a lány derekán, de a fenekét nem érintem. Enyhe érintés, mintha csak segítenék neki feljebb jutni. Közben meg vigyorgok, mint a tejbe tök - természetesen.
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Vas. Ápr. 20 2014, 20:24

//Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül//

*Ha nem csalnak az emlékeim ez az első eset, hogy úgy akadok össze, olyan emberrel, akivel nem akartam találkozni, hogy nincs igazán menekülési útvonalam. Vagyis van, de hogy nézne már ki, ha most sarkon fordulnék és inkább vissza lerohannék a lépcsőn? Na nem, már csak az hiányozna, hogy Jake tudja, mennyire zavarba ejt már a jelenlétével is. A taperolás miatt persze kissé nekiugrok, csak szavakkal, pálca úgy sincs nálam, ha lenne is, akkor sem kezdenék vele hadonászni. *
- Csak azt ne mondd, hogy érdekelne! *Nyilván nem nagyon hatná meg, ha kitörném a nyakam, szemtanú sincs, simán elsétálhatna. Látom, hogy milyen jól szórakozik ezen az egészen, csak tudnám, hogy miért. Tovább szájalok vele, mert ha ennyire nem képes sötétben közlekedni, miért nem varázsol magának némi fényt? A válaszát hallva szemforgatva hozom tudomására, hogy mit is gondolok erről, a hangsúlyával viszont nem törődöm; nem ő az első, aki lenézően szól hozzám, de tőle ezt most nem veszem sértésnek.*
- Ha neked ilyen rohadt nagy energiabefektetés egy egyszerű varázslat… *Visszakapja ám tőlem a lenéző hangsúlyt, hozzá való arckifejezéssel is. Még hogy pazaroljuk az energiát… Nem fogom hagyni, hogy övé legyen az utolsó szó; mintha ez valami ostoba verseny lenne. Nem kellene erre pazarolni az időmet, először is, mert tényleg semmi értelme, másodszor pedig mert Jake nem érdemli meg, hogy rajta köszörüljem a nyelvem. Nem is tudom, hogy miért rá vagyok mérges, pont nem tehet semmiről sem. De ezt nem fogom neki beismerni, inkább csak elzavarnám az útból, had menjen mindenki tovább a dolgára. Kicsit meglep, hogy rögtön eleget is tesz a „kérésnek”, bár gondolom, neki sincs sok kedve folytatni ezt a teljesen értelmetlen beszélgetésnek tűnő valamit. Magára is hagynám hát, hogy szépen elmeneküljek az egész helyzet elől is, de persze megint tesz valamit, amivel megállásra késztet.*
- Tényleg? *Magamról és az iménti kis ingerültségemről megfeledkezve állok meg a következő lépcsőfokon, eggyel Jake felett, és némi csalódottsággal próbálom a lehető legjobban kifordítani a felsőtestemet, mintha így láthatnám magamat hátulról. Nem zavar, hogy hozzám ér, jobban érdekel, amit mondott, mert hát ki szeretne hátulról formásabb lenni? Én ugyan nem… Tekintetem visszavándorol a srác arcára, persze vigyorog, hihetetlen, hogy még mindig jól szórakozik ezen az egészen, nekem viszont tényleg elég volt. Tovább indulok, de egy lépcsőfok múlva ismét csak megállok és egy másodpercnyi gondolkodás után visszafordulok, most már rendesen.*
- Ne haragudj a múltkori miatt. *Teljesen komoly arckifejezéssel mondom, mert úgy is gondolom. Tudom én, hogy nem bántottam meg semmivel, de nem lett volna szabad, nem magára hagynom, hanem az egészbe belekezdeni. Ma már persze tisztán látom ezt, akkor meg túl piás voltam… nem mentség, de sajnos így történt. Jó, hát ismét idiótát csináltam magamból, lassan kezdek hozzá szokni.*
Vissza az elejére Go down
Jake Ellswood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 26
Csatlakozás : 2014. Jan. 29.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Szomb. Ápr. 26 2014, 13:22

//Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül//


Elég érdekes helyzetben vagyunk, azt meg kell vallani és én baromira élvezem! Persze a sötétséget gyűlölöm és utálom ezt a hülye lépcsőt is, de ez csak egy kisebbik rossz a nagyobbik jó mellett. Merthogy pont Galinával sikerül összefutni, akivel már kavartunk egyszer, bár úgy vélem, hogy ő nem nagyon emlékszik sok részletre, bár én sem mindenre. A lényeg, hogy nem vagyunk ismeretlenek és közömbösek sem egymásnak, ami egy kicsit viccesebbé és érdekesebbé teszi az egész helyzetet. Egy kis csipkelődés és piszkálódás is belefér, hát persze hogy! Szeretem a tüzes csajokat és úgy tűnik, hogy Galina is a határozott nők közé tartozik. Elég furcsán reagál arra, hogy nem hagytam volna, hogy leessen, és kitörje a nyakát. Döbbenten és meglepetten vonom fel a szemöldökömet és egy picit el is tátom a számat.
- Te nem vagy normális. Már hogy ne érdekelt volna? Bakker... - csóválom meg a fejemet és támaszkodok lazán a falnak, ahogy végigmérem a lányt. Azért ezt ő sem gondolta komolyan, hogy egyszerűen hagytam volna, hogy leessen és itt haljon meg a lépcsőn. Pont itt, amelyik helyet még utálok is. Szóba kerül a fényvarázs is, én pedig egyszerűen kimagyarázom magamat: nem akartam felesleges energiát és időt pazarolni erre. A lenéző hangsúly valahogy nem hat és nem is bánt meg, Galina ajkai mögül kicsit humorosan hangzik, így egy aprócska mosoly jelenik meg a szám szegletében, de igyekszem elfojtani, hogy ne sértsem meg a lányt. Persze, ő is kemény akar lenni, a különbség kettőnk között, hogy neki nem áll jól. A lány persze menne, úgy tűnik, hogy a világítás most már stabil - hát persze, most hogy már a frászt hozta rám. Kicsit szégyellem és mérges is vagyok magamra, hogy egy kis sötétség ennyire felpörgette a szívverésemet, de hát sajnos ez van. Lehet, hogy erre a félelmemre kellene gyúrnom egy kicsit. Minden esetre lassan félre állok, elengedve a lányt úgy, hogy azért nekem érjen a feneke, vagy a melle, attól függően, melyik oldalára fordulva akar felmenni a lépcsőn. Lágyan végigsimítok a derekán, miközben egy aprócska megjegyzést teszek vigyorogva és nem is sejtem, hogy ezzel mekkora fejtörést okozok a lánynak. Meg is lepődök, mikor Galina egy fokkal feljebb megfordul, rám néz és visszakérdez. Hangját csalódottság szövi körbe és a tekintete is enyhén szomorkás. Lassan eltűnik a vigyor az arcomról és enyhe mosoly kerül az arcomra, és kíváncsiság csillan a szememben, tűnődve nézek a lányra.
- Hát, a fenekedet illuminált állapotban markoltam, szóval annyira nem vagyok benne biztos... - szólalok meg és ismét egy kis gonosz vigyor jelenik meg az arcomon, amit - sajnos - nem tudok elfojtani. A lányvégül tovább indul és én is megfordulok, hogy lefelé menjek, mikor újabb mondat üti meg a fülemet ismét a lány ajkai mögül. Visszafordulok és elmosolyodom, majd megvonom a vállam.
- Megesik, nem gáz. Azért jól szórakoztam! - kacsintok a lányra, hiszen csak táncoltunk meg smároltunk egy kicsit, úgyhogy annyira nem is ütött szíven, hogy ott hagyott szinte szó nélkül. Néha megesik az ilyesmi, már megszoktam.
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Csüt. Május 01 2014, 11:59

//Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül//

*A végén még kiderül, hogy Jake-ről is túl elhamarkodottan hoztam véleményt. Eszembe sem jutna, hogy egy cseppet is érdekelné, ha velem valami történne… mert hát miért is érdekelné? Szóval érthető részemről, hogy kissé meglepetten pislogok rá, és már a nyelvemen van egy miért kezdetű mondat is, de visszafogom magam a kérdéseimmel, inkább meg sem szólalok. Eszemben sincs megsértődni az elmeállapotomra tett megjegyzésén, nem ő az első, nem is az utolsó, aki ezen a véleményen van. Na de nem fogok itt szép nagy szemekkel, szótlanul pillogni rá, a saját túlzottan kedvesnek épp nem nevezhető stílusomban vonom kérdőre, hogy a sötétben miért nem közlekedik tisztességes varázsló módjára, végül is csak egy pálcamozdulat lenne. Természetesen erről a dologról is más véleményen vagyunk, nem veszem magamra a gúnyolódását, de legnagyobb sajnálatomra ő sem az enyémet. Végül persze erről sem lehet a végtelenségig vitázni, úgyhogy rövidre is zárnám ezt a találkozást, nem törődve a kis megjegyzéseivel, ha épp nem azt mondaná, amit… Fogalmam sincs, hogy miért is érdekel a véleménye, gondolom csak mert ellenkező nemű, azokéra pedig mindenki érzékeny, nem? Ha nem épp a saját idomaimmal lennék elfoglalva, észre is vehetném, mennyire meglepi a másikat az én kis kérdésem, a következő megszólalását hallva nézek csak ismét rá. Megint vigyorog, egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi szórakoznivalót talál ebben az egészben. Arcomra visszaköltözik a durca, és úgy döntök, hogy most már aztán tényleg dumáltunk, de ismét csak olyan szeszélyes a kedvem, mint a májusi időjárás. Mielőtt még nagyon eltávolodhatnánk egymástól ismét csak szóba hozom a múltkori kis affért, bár most más megközelítésből, mégis csak van némi lelkifurdalásom a dologgal kapcsolatban. Jake felvillantja az egyébként elég megnyerő mosolyát, de a mondandója most jobban érdekel.*
- Egy darabig én is. *Válaszolom a szórakozásra vonatkozóan, mert addig tényleg jó volt, amíg be nem kapcsolt az agyam azon része, ami mindig azt kérdezgeti tőlem, hogy mégis mi a fenét csinálok.* - Megesik? Mégis hányszor hagytak már így faképnél? *Megint rajtam van a sor, hogy kicsit meglepetten nézzek. Ezek szerint ez mindennapos esemény, akkor nekem sem kellett volna túl sokat őrlődni rajta? De azért mégis… *
- Azért ha lenne kedved, máskor is összefuthatnánk. Mármint, dumálni, vagy ilyesmi…*Na, hogy ez most mégis honnan jött? Elég bizonytalan a hangom, mert lehet, hogy a másik a háta közepére sem kíván, de én tényleg jól szórakoztam vele, meg egész jól el is tudtunk dumálni, már amennyire emlékszem. Csak az egyéb dolgokat kell visszafogni, de erre is van megoldás: vele nincs több pia.*
Vissza az elejére Go down
Jake Ellswood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 26
Csatlakozás : 2014. Jan. 29.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Hétf. Május 19 2014, 22:07

//Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül//

*Nem valami kellemes találkozáson vagyunk túl, és a helyzet az, hogy habár baromira élvezem szívatni a másikat, semmi kedvem veszekedni, vitatkozni ezzel a lánnyal. Az erős túlzás lenne, hogyha azt mondanám, hogy kedvelem, de valami mégis megfogott benne, azért kezdtünk el flörtölni meg miegymás. Az apró csipkelődést igyekszem nem magamra venni, és úgy tűnk, hogy Galina is ezt tesz, mert nem tűnik úgy, mintha nagyon megsértődne. Hál'isten, nincs sok kedvem átkokat vakargatni magamról. Egy apró kis trükkel engedem el magam előtt, és nem is sejtem, hogy az apró megjegyzésemmel mekkora lelki traumát okozok a lánynak. Vagy ha traumát nem is, gondolkodnivalót mindenképpen adok neki. A furcsa kérdésre és a visszafordulásra bizony meglepődöm, de próbálom viccel, poénnal lereagálni ezt a kínos megjegyzést. Nők... Komolyan, ez a fenék-mell téma olyan, mint nálunk a f.rokméret. Letörlöm a pofátlan vigyort a képemről, és kíváncsian hallgatom a lány további szónoklatát, amiért bocsánatot kér a múltkori esetért. Nem is értem miért, hiszen én jól szórakoztam, és habár nem sikerült meghúzni őt, annyira nem estem kétségbe. Az apró mondatra Galina vissza is kérdez, mire elfintorodom és megcsóválom a fejemet.*
- Néha én is kicsit sokat iszok... Kaptam már néhány igazi női pofont *vigyorodom el a végén. Hát igen, nem egyszer nyomultam olyan nőre, akire nem kellett volna, és a pofon után ott s hagytak. Persze hál'isten ebből volt kevesebb, de ja, ilyen is volt már. Lazán megvonom a vállam, karba fonom a kezeimet a mellkasom előtt és lazán nekidőlök a falnak. úgy érzem, hogy a lány még akar mondani valamit és talán itt fogunk éjszakázni, de minimum beszélgetünk még egy darabig. A következő mondatára ismét kicsit meglepődök, de lágyan elmosolyodok.*
- Hogyne Kislány! Veled bármikor *ejtek meg egy tipikus hozzám illő kacsintást is, majd lassan megfordulok és kérdőn nézek rá. Vajon szeretne még valamit, vagy mehetünk a dolgunkra? Tényleg parázok ettől a lépcsőtől és...
... nem is hiába, ugyanis ahogy eggyel lejjebb lépek, érzem, hogy eltűnik a lépcsőfok a lábam alatt, és combközépig merülök a... levegőbe.*
- Ááá, basszus! *kiáltok fel és még szerencse, hogy a két kezemmel meg tudom tartani magamat, különben a mogyoróim bánták volna az estét.*
- A francba már! Gyűlölöm ezt a szaros lépcsőt! *káromkodok és dühöngök egy sort, majd igyekszem kicsavarni a nyakamat és a lányra nézek.*
- Segítenél? *nézek rá boci szemekkel és nagyon remélem, hogy tényleg nem sértődött meg. Arról persze fogalmam sincs, hogy nincs nála pálca... Pech.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   Kedd Jún. 03 2014, 23:55

//Jake és Galina - 2014. április 12. Este 7 óra körül//

Ezt a találkozást először inkább nevezném bosszantónak, mint kínosnak, hisz én ugyan mit szégyelljek azon, amit tettem? Vagyis, csak egy részén… mindegy is, nem fogom hagyni, hogy zavarba hozzon ez az egész szituáció. De hogy miért pont Jake-re haragszom a történtek miatt? Egyszerű, kettőnkkel történt és most ő van itt velem, az mellékes, hogy nem igen tehet semmiről se. De szerencsére sikerül komolyabb vita vagy átkozódás nélkül túljutni a beszélgetés első részén; szerencsére, elég cikis lenne, ha pálca nélkül óhajtanám megvédeni magamat. Nagy nehezen azért csak sikerül tisztázni köztünk a tényállást és ki is derül, hogy az egészet csak én aggódtam túl, a srácot nem is érdekli az egész. Csak egy volt neki a többi félresikerült kaland közül, tehát nem is érdemes tovább foglalkozni az esettel. Én viszont mégis örülnék neki, ha ezzel nem zárulna le köztünk minden, hisz emlékeim szerint egész jól elbeszélgettem vele és addig a bizonyos pontig nagyon is jól éreztem magamat. Tehát miért akarnám magamat megfosztani a társaságától? Persze csak ha ő is így akarja, erre pedig rá is kérdezek. A pozitív válasz és a kacsintás után pedig nem is bírok megállni egy széles mosolyt, ugyan minek is titkolnám előtte, hogy engem igenis felvillanyoz az lehetőség. De nem akarom tovább feltartani, meg nekem is lenne még más dolgom is… amiket magamat ismerve úgyis halogatni fogok még egy darabig, de legalább a levelet elküldhetném végre.
- Akkor majd találkozunk. – Jelentem is be a nyilvánvalót, amolyan elköszönésképpen, majd lendületesen újra elindulok felfelé, de alig teszek meg két lépcsőfokot, mikor Jake meglepett hangjára ismét csak visszafordulok. Még pont látom, ahogy deréktól lefelé eltűnik két lépcsőfok között; szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy megtámassza magát, mert így pálca nélkül én ugyan nem igen tudnék neki segíteni. Ahogy látom viszont nem esett baja, csak egyedül nem tud kimászni, és mire felém fordulva segítséget kérne én már ott is vagyok mellette. Természetesen nem kapkodok, sőt, egész ráérősen teszem meg a köztünk lévő pár lépcsőfokot; dehogy fogok sietni, a végén még azt hinné, hogy érdekel. Na jó, kicsit mégis érdekel, ő talán tényleg azon kevesek közé tartozik most, akiknek nem akarom, hogy bajuk essen.
- Még egy lépcsőn se tudsz egyedül közlekedni? – Szorult helyzete persze nem fog engem megakadályozni abban, hogy jól szórakozzak az egészen, még szemtelenül rá is vigyorgok. – Pedig még józan is vagy… hogy maradtál eddig életben? – Na jó, elég a vérszívásból, még mielőtt valakinek komoly baja esik. Varázslatot most ugyan nem tudok használni, de nincs is rá szükségem; leguggolok Jake mellé, egyik karját a vállaimra húzom (a másikkal így még tud támaszkodni), másik kezemmel a korlátot fogom meg.
- Na gyere, még mielőtt megsérülnek a koronaékszerek. – Mert hát látom ám, hogy milyen „kényes” pozícióban van, ez pedig még egy lapáttal rátesz a jókedvemre. Megtámasztom magamat, ezzel együtt pedig Jake-et is, majd lassan elkezdek felállni és őt közben kijjebb húzni; sokkal nagyobb fizikai erő van bennem, mint azt vékony alkatom sejtetni engedné, ennek pedig most jó hasznát is veszem. Szerencsére azért nem kell sok addig a pontig, ahonnan már a srác is boldogul, ennek ellenére a karját továbbra is a vállaimon tartom… csak a biztonság kedvéért nehogy itt elszédüljön nekem… vagy ilyesmi. Szükségből ugyan, de ismét csak túl szoros a fizikai közelség, egy darabig ez viszont megint nem zavar, még akkor sem, mikor Jake már biztosan állhat a saját lábain. Aztán persze észbe kapok megint, és ellépek tőle, amennyire csak a lépcső szélessége ezt engedi.
- Lekísérlek, mert látom, hogy még az ilyen egyszerű feladatokkal sem boldogulsz. – Elhúzom a számat, mintha csak gúnyolódnék vele, de már szerintem ő is tudja, hogy továbbra is csak szórakozom. Ettől viszont még komolyan gondolom, hogy lemegyek vele, a levelet majd elintézem később. Ha már itt van, akkor van valami, amiről beszélnék vele, ha ő is belegyezik és szán rám még egy kis időt, akkor bele is kezdek a mondókámba. A lépcsőn persze óvatosan megyek ettől még, nagy a szám meg imádok mások balszerencséjén vidulni, de ettől még alólam is ugyanúgy eltűnhet egy-egy lépcsőfok.

//Köszi a játékot, nekem tetszett! Smile Küldtem még pm-et is Smile //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A fellegtorony lépcsői   

Vissza az elejére Go down
 
A fellegtorony lépcsői
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
 Similar topics
-
» Előszoba; lépcsőház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Fellegtorony-
Ugrás: