A rejtett padlástér

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-12, 1:26 am

*A nyugtalanságom testet is ölt, amikor bemegyek és egy Ella Fitzgerald lemezre rázom a rongyot, hiszen amikor hátrafordulok, meglátom azt, akit már egy éve nem láttam. Hát nos, ilyen az élet, ki gondolta volna, hogy ma fogom újra látni Scottot. De egy frappáns szián kívül semmi mást nem teszek, csak lehuppanok az enyhén poros kanapéra. Valahogy nem így terveztem ezt a beszélgetést, de ha már itt járunk, akkor vágjunk bele.*
-Hát gondolom felkerestél volna, ha nem ma jössz, hanem már egy ideje itt vagy... vagy nem is tudom.*Elbizonytalanodom, hiszen nem tudom, hogy hányadán is állunk. Egy évig nem hallatott magáról, és most már a véleményemet akarja? Olyan ideges leszek, hogy felpattanok a helyemről, és elkezdek fel-alá járkálni.*
-Nos, azt hiszem az én véleményem nem számít, hiszen ha érdekelne, akkor kerestél volna egy év alatt. Nem de bár? Lehet, hogy nem jártunk, de úgy gondolom, hogy volt valami azért kettőnk között. Még ha csak testi vonzalom is, még ha csak szexeltünk is, én úgy gondolom, hogy mint barátnak, írhattál volna, akármerre jártál, akár mit csináltál.*Szikrázó szemekkel nézek rá, ahogy megállok egy helyben, és várom a reagálását. Még szerencse, hogy egy párna van a közelemben, máskülönben asztalt vágnék hozzá, de most megelégszem a kispárnával is. Ezek után huppanok vissza eredeti helyemre, most hogy lenyugodtam.*
-Hol jártál?!*Csak ennyit kérdezek, és ebbe a két szóba belesűrítem egy évnyi fájdalmat és csalódást.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-12, 1:40 am

*Ennyit a nyugalomról és a relaxációs estéről. Ember tervez és mások végeznek vele. Felkészületlenül ér, hogy ismét találkozom a lánnyal, akivel annyi idő alatt oly sok mindent éltem át. Hirtelen az eszembe villan az első találkozásunk, legalább is annak töredéke, hiszen nem éppen voltam a józanság magaslatán.*
- Hidd el az első dolgom az lett volna holnap, hogy elhívjalak valahová beszélgetni, elvégre te álltál hozzám a legközelebb. Tudom, hogy magyarázattal tartozom. *nem kétséges, hogy leszedi a fejemet, amiért nem hallott felőlem egy évig. Elképzelem, mi játszódhatott le a fejében, amikor egyik napról a másikra eltűntem, senki nem tudott rólam semmit mondani és nem fejeztem be a tanévet. Hasonló helyzetben én biztos égen-földön kerestem volna őt. Türelmesen végighallgatom a monológját, pontosan erre számítottam, teljes mértékben megértem a felháborodását, az pedig, hogy ilyen lényegre törő, egy apró mosolyt csal az arcomra.*
- Megértem, hogy amiatt vagy dühös, hogy nem hallottál rólam majd' egy évig, de ilyeneket ne vágj a fejemhez, hogy nem érdekelsz. Ahogy te is mondtad, volt valami kettőnk között kialakulóban, de nehogy azt hidd, hogy ez nekem csak egy futó kalandocska volt! Csak hallgass meg, hidd el nem azért tűntem el, mert kiakartam ruccanni Hawaiira. Nem akartam írni senkinek egy levelet sem, amíg otthon voltam elakartam határolódni az iskolától, úgyis tudtam száz százalékra, hogy visszatérek még. *felém hajít egy kispárnát, és mintha csak a focipályán lennék, elkapom félkézzel, és egy megkockáztatott, félénk mosoly keretében emelem a magasba.* - Touchdown.. *félő tekintettel pillantok fel rá, arra számítva, hogy erre a mozdulatra letépi a fejemet. Lecsillapodik, és felteszi a kérdést, amelyre a legnehezebb válaszolnom. Veszek három mély levegőt, és összeszorított fogakkal nézek a lány szemébe.* - Apám tavaly nyáron meghalt. Haza kellett mennem a családomhoz.

//FAGY//

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 12:05 am

*Este felére visszatérünk a kastélyba, de nincs kedvem nekem még felmenni a szobába, de muszáj letenni a cuccokat amit vettünk. Mikor felérünk le dobom a táskámat az ágyra majd elindulok ki felé. Hátra sandítok és látom hogy a kutyám a tálját nézi.*
-Jaj Tequila mért nem szólsz?*kérdezem meg és már adok is enni nekik. Mikor végeznek akkor indulok csak el, de Müzli ismét támadásba lendül ellenem és a vállamon talált békés helyet. A fekete ingem már tiszta apró macskaszőr, de nem lehet látni. Szerencsére a térdnadrágom nem szőrös csak egy kicsit piszkos mert a parkban játszottam még az állataimmal. Így indulunk el, de mielőtt leérnék a klubhelyiségbe vissza megyek és magam hoz veszem a pálcámat meg szólok is a kutyámnak.*
-Hallod Tequila mi a fellegtoronyba leszünk ha kellünk. *mondom és közben ki veszem a pálcámat a táskámból és indulok most már tényleg a Fellegtoronyba. Gyorsan haladok és közben hallgatom a cicám dorombolását a fülembe.*
-Jaj, te cicus most mit kezdek veled mikor már nagyobb leszel és nehezebb? Bár így sem vagy valami könnyű, de most csak ettél igaz?*kérdezem meg mire egy halk fújás és egy helyeső nyávogás a válasz. Mosolyogva lépek fel a lépcsőn majd a megfelelő fáklyatartót kihúzva be is lépek abba a szobába hol Elisaval találkoztam először. Örülök hogy már nincs ott a vér mert úgy elég nehéz lenne ledőlni a kanapéra. Nem tudom miért ide jöttem hisz a szobámban is pont ugyan olyan jó, de ezt a helyet még nem ismerem annyira hogy unjam és közben heverészhetek .*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 12:22 am

*Ma bolond napomat élem. Virgoncul ugrálok indiánkiáltásokkal, míg el is tervezem, hogy felfedező körútra indulok. Ugyan már... nekem senki ne mondja, hogy ebben a hatalmas iskolában nincsenek rejtett utak és helyiségek, furcsaságok... Ezért most esti séta gyanánt indulok el szobámból megfelelő öltözetben, egy barna szandálban, illetve fekete rövidnadrágban, amihez egy fekete topp tartozik, fejemre pedig fekete kis lenge sálamat kötöttem, mint a ninják. Érdekes látványt nyújthatok, ahogyan így haladok a kastélyban, pálcámmal a kezemben, s sorra böködöm a falakat, a képeket húzkodom el helyükről, mialatt lábam felfelé vezet, s hamarosan már egy lépcsősoron lapulok a falnak, megvizsgálgatva a fáklyatartókat. Kissé kifulladok a nagy rohangálásban, ezért támaszkodom meg, s a sors úgy tervezi, hogy miután leülve fújom ki magam, egy fáklyába kapaszkodva húzzam föl magam, mire egy rejtett ajtó nyílik meg. Döbbenten fordulok oda, de kíváncsiságom nagyobb, így fejem dugva be elsőként be is sétálok, pálcámat elő véve és oda nyomva. Körülnézve szemlélem meg a helyiséget, mi elég nagy, és gazdag ahhoz, hogy jól mulassak, tehát már indulnék is, hiszen azt sem tudom hova kapjak, de hirtelen pillantok meg valakit, mire megtorpanok.*
- Óh... szia. Jackelyn vagyok. Nem akartalak zavarni... *kezdek bele, de mintha ismerős lenne a másik, így össze is hunyorítom szememet, míg felmérem, s megvilágosodásra jutok.* - Óh... várjunk csak, téged ismerlek... Ashi ugye? A mancs. *vigyorodom el, egy kicsit talán tapintatlanul is, míg pálcámat leeresztve sétálok beljebb, és közben nyúlok hozzá ehhez-ahhoz, kezemet végighúzva mindenen, mígnem a kanapéig érve ülök le.*
- Mi ez a hely? Mit lehet itt csinálni? *kérdezek is rá mosolyogva, elvégre az időmet el kell valahogyan tölteni, s Ashi talán megfelelő társ ehhez. Esetleg ketten kezdhetnénk valamit magunkkal.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 12:46 am

*Egy kis sétára fanyalodok az este folyamán merre a macskám is követ. Tudom hova megyek ezért határozott léptekkel haladok arra a helyre hol nem rég szép vér foltokat szereztem. Elgondolkozok egy kicsit, de a macsekommal is foglalkozok ki megadja a jó hangulatot. Mikor felére a fellegtoronyba be is lépek a rejtet padlásszerűségbe hol már nincs vér szerencsére és lehuppanok a kanapéra egyről, közben Müzli a vállamról a mellemig előre sétál majd ott el dobja magát és az arcom felé nyújtózkodik. Megcsikizem a hónaljat, mire visszahúzza és dühösen fúj egyet. *
-Nem kell engem félteni hallod-e cicusom?*kérdezem meg tőle majd elhallgatok és a plafont nézem addig meddig valaki bennem jön. Összehúzom magamat és reménykedek, hogy nem akar meg támadni, bár ha meg támad az sem baj meg tudom magam védeni. Szerencsére nem támad meg helyet meg szólít a hangja ismerősnek tűnik így felülök a kanapéra és felkapaszkodok a hátarájára időközben a macskám a hátról a fejemre mászik jó üllő hely gyanánt.*
-Szia hát igen még mindig mancs vagyok ki imádja a citromot...* mondom egy kicsit utalok is a másik találkozásunkra. Na de most biztos nem fogunk szendvicset csinálni. Bár nálam kiszámíthatatlan mi pattan elő a fejemből. A kérdésre meg vonom a vállamat.*
-Hát nem tudom mi is ez a hely de ha akarod felderíthetjük, mert jó formán mikor meg találtam aludni akartam csak valaki nem hagyta, de ez már régen volt.*Legyintek és közben végig nézek a tárgyakon amit találhatunk itt.*
-Egyébként történt valami izgalmas mostanában veled?*kérdezem meg és kicsit nyújtózok egyet. Tetszik nekem ez a felállás hogy későn fekszek le és későn kellek.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 12:52 am

*Egy kis felfedező útra indulok Jackie stílusban, elvégre mozgásom és öltözködésem is kirívó, bolondos, s bizony messze is jutok, ám önerőmből semmit sem találok, de ilyenkor siet segítségemre a sors, ugyanis fáradságom után egy fáklyában kapaszkodva tápászkodom fel, ezzel megnyitva egy átjárót legnagyobb csodálkozásomra. Beljebb lépkedve mérem fel a terepet, mire ismét megjön a kedvem bolondozásomhoz, így mászkálnék körbe, hogy mindent megnézzek magamnak, ám egy diák jelenléte megakadályoz, kit rövid úton, de sikeresen felismerek kényelemebe helyezve magamat.*
- Te bujkálsz? *döbbenek meg kicsit, hiszen tulajdonképpen elhelyezkedéséből is ez jön le. Megismerjük egymást, így mosolyogva szemlélem meg a macskát is, s ha engedi, akkor meg is simogatom fejét.*
- Szép állat. Mi a neve? *kérdezősködöm, s természetesen rengeteg kérdésem lenne még, de talán mesél a másik magától, illetve a név sokmindent megmagyarázhat, ezért is várok ki, hátha nem kell feltennem felesleges kérdéseket, ahogyan azt szoktam.*
- Mi történt? *kíváncsiskodom csöppet, elvégre minden érdekel, s ha a másik megemlíti, biztosan nem fáj neki, ezért veszem a bátorságot minderre, elvégre egy érdekes téma is kialakulhat köztünk. Persze ő is felel, ezért bólogatok neki, hogy jó ötletnek tartom, s szemem körbesuhanva méri fel ismét a terepet, míg a másik kérdését hallom, így állok fel, hogy elvonulva válogassak az itt található tárgyak közül.*
- Nem igazán... kicsit unatkozom. Megismertem pár embert, de összességében semmi érdekes nem történt. Hát veled? Furcsa... különös történet? *folytatom vele tovább a beszélgetést, elvégre ismerjük egymást valamennyire, csak nem zavarja - ha igen, majd szól -, s jó lenne valamihez kezdeni magunkkal.*
- Van ötleted mit csináljunk? Rengeteg minden van itt, de mégsem tudok semmivel sem kezdeni bármit is. *jegyzem meg, utalva rá, hogy segítségre szorulok, de nem adom fel, tovább kutakodok, hátha kezem ügyébe akad valami izgalmas, vagy érdekes, máskülönben a beszélgetés marad, s én most világot akarok látni...*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 1:26 am

*Egy kicsit pihenek a kanapén szerencsére már nem akarok elaludni ott, de nem is tudom mit csinálni magammal pedig van itt jó pár kacat mellyel el lehet szórakozni. Nincs erőm vagyis akaratom hogy megmozduljak mert olyan kényelmes feküdni ma először rendesen. A gondolatomba merülök mikor valaki bejön én meg össze húzom magamat mert nincs nagy kedvem most hogy megtámadjanak. A kérdésre azonban meg lepődők egy kicsit vagyis nem is kicsit lepődők meg hanem nagyon.*
-Én bujkálok? Na és ki elől?*kérdezem meg kicsit dacosan de vidáman amit remélem nem vesz magára hogy így meg szóltam. Bár be kell ismerem hogy igaza van mert tényleg olyan mit ha bujkálnék. Közben felismerjük egymást és meg is látja Müzlit is.*
-Müzli a neve kedves jószág és hízelgő.*Adok egy kis leírás is róla majd érzem hogy leugrik a vállamra onnan meg a kanapéra majd elkezd hangosabban dorombolni hogy öt lehet simogatni. Meg csikizem a pociját, de inkább árpától a másik lányhoz. Közben folytatódik a beszélgetés és rá is kérdez mi is történt múltkor.*
-Hát egy másodikos gyakorolt rajtam a vérköddel és csupa vér lettem, de ő is az lett meg ez a hely is.*mutatok végig a helyen. Kicsit vicces vissza emlékeznem mert elég komás voltam az alvás hiány miatt. Közbe arra kerül a sor hogy elmondjuk hogy kivel m,i történt addig meddig nem találkoztunk.*
-Hát az nem sok bár velem sem történt sok csak a macskám meg akart fojtani és majdnem szét törtem magamat a jégen szóval jó formán a szokásos...*Gondolkozok el egy kicsit hogy mit is mondhatnék, de nem jut eszembe semmi értelmes bár a tequilázás még eszembe jut ami nagyon jó lett és nem vittek el zombik sem.*
-Hmm... Mit tudom én menyünk el az Alpokba vagy Kanadába! Na jó csak hülyéskedtem nincs nagy kedvem elmenni vagyis van, de inkább tequiláznék na de mit szólnál ha felkutatnák amit itt találunk és...*megpillantok egy föld gömböt majd eszembe jut egy ötlet .*
-Szereted a meséket vagy is a kitalált történeteket?*kérdezem és közben a földgömbhöz lépek és a rókavigyorommal vigyorgok rá.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 1:39 am

*Meglehet, hogy felfedező útra indulok, de nem járok sikerrel, hiába vetem be magamat, ám mégis a sors megkegyelmez. Elsőre tűnik legalábbis így, ám hamarosan kiderül, hogy bár rengeteg kacat található itt, ránézésre sem tudnék mit kezdeni egyikkel sem, hiába fogdosom őket, tehát nem teljes a siker. Ellenben beszélgetésbe keveredek egy ismerős lánnyal, s a dacos feleleten kissé meglepődöm, de ez csak arcomon látszik egy pillanatra, ami azonban elmúlik, ahogyan kezeimet is védekezőleg emelem magam elé, nyugtatva a másikat.*
- Csak... úgy összehúztad magad. Nem tudom... Azt hittem félsz... ha akarod elmehetek. *bökök a hátam mögé cseppnyi harag nélkül, elvégre nehezen lehet megsérteni engem. Azonban a kedélyek csillapodnak, mire le is ülök mellé, s a macskát figyelve kezdem azt el simogatni, ha már hozzám téved, míg beszélgetésbe bonyolódunk.*
- Elég kicsinek tűnik... itt vetted? Fiú vagy lány? *mosolygok tovább érdeklődve, míg a doromboló cicát simogatom, vakargatom füle tövét és hasát, fogdosom, emelgetem, és tappancsait is végigsimítom egy ujjal. Nem sokkal szolgálhatok, ámbár mint kiderül ő sem, de végighallgatom, s lágyan elmosolyodom szavaira.*
- A szokásos nekem is megvan... múltkor felgyújtottam valakit. Nagyszerű volt. Véletlen. *szögezem le, még mielőtt félreértésekbe bonyolódnánk. Azonban felállva kerülök egy kicsit érdekes helyzetbe, elvégre nem tudok magammal mit kezdeni, ezért is kérem a másik segítségét, ki siet is arra, őszinte döbbenetemre, melyet szavai váltanak ki, ahogy az arcomon is látszik, a meghökkentségből, illetve felhúzott szemöldökeimből.*
- Ah... hát ahhoz késő van... készülni kéne rájuk. Miért pont oda egyébként? *kérdezősködöm, míg szememet is végigfuttatom. Ashi inni akar? Érdekes, de kétlem, hogy itt találunk bármi erőset, elvégre ez egy... padlás, így meg is csóválom a fejemet kicsit, mialatt felsóhajtok.*
- Kétlem, hogy itt van ital. *jegyzem meg, de már elő is áll a kérdésével, tehát nekitámaszkodva az egyik fotel támlájának helyezem magam kényelembe, úgy gondolkodom el, és bólogatok neki, jelezve, hogy érdekel a téma. Kíváncsi vagyok, ezért nem zavarnám meg.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 2:26 am

*Mikor rám talál egy ismerős egy kicsit védekezően fekszek az ágyon mit egy süni, ki a tüskéjét ki felé mutogatja. Kicsit dacosabban válaszolok mit szeretem volna. Látom is hogy megdöbben egy kicsit majd azt is mondja ha akarom akkor el is megy. Egykor talán azért mert fáradtabb vagyok és ez pörgésben jön ki nálam vagy valami más ok miatt felpattanok a kanapéról és átölelem.*
-Nem úgy gondoltam ha akarod maradhatsz.* mondom majd nevetve el engedem mert közben rá jövök hogy gyerekesen viselkedek, de én jól érzem magam így.*
-Bocsi egy kicsit hülye vagyok ezen a napon. *mondom majd visszaülök a és a macskámról kezdünk beszélgetni. A kérdésre elgondolkozok egy kicsit majd rá mondom az áment.*
-Kandúr az édes, és Caroltól kaptam névnapomra.* mondom majd eszembe is jut a játszótéri ijesztgetős ajándék szerzés. Közben témát váltunk és most rajtam volt a sor a döbbenetre.*
-Mit csináltál?! Valakit felgyújtottál, bár nem nagy cucc ha eloltottad utána és bocsánatot kértél.*rántom meg a vállamat. Majd elképzelem, hogy Jackie felgyújt egy menyasszonyi ruhát mire elégé kiakad a menyasszony és meg akarja ölni. El nevetem magamat a gondolat mentem miatt. Majd rendezek egy kis ötlet bözdét mely elégé mellbe vághatta a lányt legalább is az arcán ülő döbbenet ezt árulja el. *
-Nyugi vicceltem, amúgy csak most mondtam azt ami eszembe jutott, de az Alpokba tényleg jó lenne elmenni..*gondolkozok el egy kicsit majd valamikor elmegyek oda is még ezen a héten remélhetően. Közben szoba kerül az italok is amelyek ismét az én agyamból pattant ki ami nem igazán van sok értelme, de nem adom fel az ötleteket mert eszembe jut egy jó amihez csak fantázia kell ami van nekem bőven és szerintem Jackienek is van elég. Oda sétálok egy rég könyvhöz és közben a fölveszem a földgömböt is majd vissza sétálok és leülök a földre és leteszem mind két dolgot.*
-Mit szólnál ha hoznánk ide dolgokat és elkezdenénk a történetét találgatni. Ez a földgömb abban segítene hogy meg mutatja honnan ered a tárgy és hozzá kel egy kis történet is várj megmutatom.*mondom és megforgatom a földgömböt és majd hirtelen megállítom, úgy hogy egy pontra teszem a kezemet. Brazília lett a nyertes majd mosolyogva hozzá nyúlok a könyvhöz és elkezdek beszélni.*
-Ez a könyv 1754-ben lett ide hozva Brazíliából. Nem szándékosan mert egy hajóról esetbe a vízre hol egy brazil srác könyve volt ki nagy hatalmú mágusi családból származót és imádott olvasni, csak most épp egy ember evő zombi csapat üldözte a fedélzeten és a kezéből ki eset a könyv pont ott ahol az iskola áll. A zombik mindenkit halára rémisztették és menekülésre kényszerítetek az embereket,mert még akkoriban nem ismerték a megsemmisítő fegyver a majonézt...*csapom össze hirtelen a könyvet melyet kinyíttam.*
-Na jó ez borzalmas volt de biztos tudnék jobbat is ha bele jönnék. Na játszunk ilyet vagy csinálunk mást?*kérdezem és közben megsimogatom a macskám hadát is.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 2:46 am

*Talán így kell lennie, és nem érdemes elkószálnom, elvégre engem ismerve ki tudja, hogy milyen bajba kerülök megint, főleg ezzel a viselkedéssel, ilyen öltözetben és tervekkel. Ezért hát fárasztó és szerencsés úton, de felfedezek egy helyiséget, ahol is beszélgetésbe elegyedek az ott található lánnyal, felmérve a terepet. Kedvesnek tűnt nekem, tehát nyilván figyelemre méltatom, főleg, hogy múltkori találkozásunk alkalmával bár némileg furcsa volt viselkedése - talán a kora miatt -, ám mivel én is az vagyok, nem ítélem el, de elismerem ismeretségünket. Félreértéssel indul beszélgetésünk, de ezt nem tekintem rossz ómennek, elvégre nem vagyok sértődékeny, főleg, hogy ismételt döbbenetemre megölel, mit viszonozok egy kis nevetéssel, hallgatva szavait.*
- Én is... semmi gond. *mosolygok rá, majd az első kézenfekvő témáról, a macskájáról kezdünk el beszélgetni, azaz kérdezgetek róla, s ő szorgosan válaszolgat, mire információt tudok meg... sokat, de nem túl hasznosat. Nem kérdezősködöm, elvégre nincs hozzáfűzni valóm, és bunkóság volna mindenre rákérdezni, tehát csak bólogatok.*
- Persze, így volt, de mondom véletlen. Ráborítottam az égő italt. *kacagok vele, hiszen nem viselt meg, de hamarosan beszélgetésünk más felé terelődik, azaz felállva hagyom ott a macskát, hogy bólogassak szavaira, majd kényelembe helyezve magamat hallgassam történetét és ötletét, illetve bemutatóját. Ez pont akkora ostobaság ami hozzám illik, de fantáziám kicsinyes, szóval jómagam nem próbálkoznék, csupán nevetek a másik meséjén, elvégre vicces, félresikerült, kissé elborult, de nem zavar.*
- Nem véletlen vagy Inflás. *kacagok karba tett kezekkel.* - Jó volt, érdekes, bár szerintem nem így tervezted. Én viszont nem vagyok megáldva írói vénával, és fantáziám is szegényes, tehát nehezen mesélnék ilyet. *fejtem ki neki mosolyogva, ezzel finoman visszautasítva őt, s felállva nézek körül, megpörgetve kissé a földgömböt. Körülnézve gondolkodom egy darabig, ám semmi nem jut eszembe így megpördülve pillantok a másikra.*
- Gyere, keressünk valami izgalmasabb helyet. Mondjuk... a tornyokban valamit. *ajánlom fel, s ha követ, el is indulok, elvégre máshol talán nagyobb izgalomra lelünk. Jó lenne, ha velem tartana.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 3:38 pm

* A minap eseményei teljesen felforgatták ismét gondolataimat, és eddig jó nagy bunkó voltam, hogy a leglényegesebb személyt kerültem az utóbbi időben, de most, reggel írtam Jessienek egy levelet, miszerint szeretnék vele végre találkozni, és beszélgetni picit. Van némi mondanivalóm, de a levél mégsem kétségbeejtő, sem pedig heves, és most én is nyugodt vagyok, talán túlságosan is.. érzem a vesztem, teljesen jogosan, de eleget pihentem és aludtam már erre, hol nyugodtan, hol pedig nyugtalanul. Azt írtam neki a levélben, hogy jöjjön fel a padlástérbe, olyan fél három körül, de én itt vagyok már egy ideje, a titkos kis ágy szélén ücsörgöm, majd aztán felkelek, és járok egyet a szobában. Nyugodt helyen akartam vele beszélni, nem csoda, nem akarom, hogy bárki fültanúja legyen a társalgásunknak, és hát felkerestem volna szobájában is, de ugye nekem nincs bejárásom az Exosok tornyába. Ogin nincs most velem, nem akartam magammal hozni, teljesen felesleges lett volna, hogy még ő is itt őrködjön, és feszélyezze az amúgy is necces helyzetet.. de azért, hiába érzek nyugalmat belül, most, hogy kezd elérkezni a találkozás ideje, mégis mintha cseppet feszült lennék. Arcom vonásai azt sugallják, túlságosan forgok valamin.. azt sem tudom, hogyan köszöntsem, szívem szerint a nyakába borulnék, ölelném és csókolnám, hiszen szeretem őt.. de ha szeretném, megtettem volna én azt, amit tettem? Teljesen össze vagyok még mindig zavarodva, de itt vagyok, téblábolok fel és alá, ennek is el kellett, hogy jöjjön az ideje. Hajam amúgy kócos, mint mindig, pálca nincs nálam, annak sem láttam értelmét, hogy magammal hozzam. Ruházatom egy fehér pólóból áll, mely kiemel mindent, amit szükséges, és tetkoimból is eleget mutat, alul pedig egy több zsebes, drappos nadrág, rövidebb fajta, lábaimon tornacipő. Fogalmam sincs, mit érzek, mit gondoljak.. de azt tudom, nagyon nehéz lesz a szemébe néznem mindezek után. *

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 3:46 pm

*Rég láttam már a bátyámat... kedvesemet és nem is igazán tudom mire vélni ezt az egészet, ugyanis tisztára olyan, mintha kerülne engem, de a mai napon kaptam egy levelet is, így hát nincs késlekedni való időm, már indulok is, hogy a rejtett padlástérhez érhessek. Öltözetem ma is csinos, mint mindig, tehát egy magassarkú, fekete cipőt viselek, fekete rövidnacival, mely szépen kiemeli vékony, hosszú lábaimat és felül pedig egy ezüst színű, ujjatlan felső található rajtam. Nyakamban egy hosszabb nyaklánc van, kezeimen karkötők, hajam kibontva és szemeim is ki vannak sminkelve, tehát az összkép most is csodás, mint mindig, főleg, hogy itt a nyár, tehát nem kell még pulóverben és hosszú nadrágban mászkálnom. Ahogy megérkezem az említett helyhez, már be is térek a szobába, így nézek körbe és hamarosan Takodát is kiszúrom, így ajkam mosolyra is húzódik, ahogy felmérem őfelségét.*
- Na szia, megjöttem. *döntöm is meg a fejemet, miközben már közelebb is lépkedek hozzá és minden egyes lépésem egy-egy kopogással társul. Így nemsokára meg is érkezem elé, kezeimmel pedig nyakát ölelem át, miközben ajkam csókért indul, ez nem kérdéses.*
- Már azt hittem, hogy kerülsz, úgy eltűntél. Mi van veled? *vonom össze szemöldökömet is és bár hangom kedves, mégis érezhető benne, hogy bizony én most számon kérem őt, mivel a párom, tehát igenis fordítson rám időt és ne vesszen el a szemem elől, mert ez elég csúnya dolog.*
- Tudod te, hogy mennyire hiányoztál és hogy aggódtam? *teszem még ezt hozzá, végül fejem erős mellkasára hajtom, jó most csak átölelni és érezni a közelségét, oly rég voltam már vele, pedig... akad valami, amit el szeretnék újságolni neki, aminek remélem, hogy örülni fog.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 4:07 pm

* Egy ideje már várok a szép szöszire, akinek némi magyarázattal tartozom bizonyos dolgok irányába, s ahogy hallom, idővel be is toppan. Nem nehéz meghallani a kopogó lépteket, na meg édes hangját sem, melynek hallatán már most egy világ dől össze bennem.. megbántottam, meg fogom bántani, egy utolsó féreg vagyok. Automatikusan fordulok lassan a hang irányába, és még egy halvány mosoly is kerül arcomra, de láthatja, hogy ez most nem olyan vidám valami, hanem egyszerűen fáradt vagyok, agyalok, és hát.. furcsa. *
- Szia Jess. * köszöntöm őt viszont, tudom, hogy most mi következik, s hagyom is, hogy közelítsen a csodálatos leányzó, mikor pedig már előttem van, nagy kezeim pofiját fogják, úgy húzom magamhoz egy csókra.. igen, szemétnek érzem magam, de érezni akarom őt, érezni, hogy mit vált ki belőlem, és bizony tudom jól, hogy szeretem ezt a kicsike teremtést itt. Csókomból is érzékelheti mindezt, mely nem tart sokáig, ugyanakkor annál fájdalmasabb, legalábbis kérdése és kijelentése mindenképpen az, késként ér engem belül. *
- Nem tűntem el, csak rengeteget tanulok. Elég húzós a harmadik.. viszont nem véletlenül hívtalak most ide. * nézek végül egy mély sóhajjal szemeibe, hiszen igazságot mondok, nem fenékig tejfel most a suli sem, de el is távolodom tőle, elengedem szép arcát még egy cirógatást követően, de ahogy rám dől, csak szuszogni kezdek, nehezebb lesz ez, mint hittem. Ostorozom magam belül, de nem húzhatom a lányka agyát, nem érdemli meg, azt nem ezt érdemli, és nem engem.. így hát nem ölelek vissza meglepő módon, hanem kezeimmel szépen vékonyka karjaira fogok rá, hogy picit eltoljam magamtól. *
- Jessie, beszélnünk kell. Valamit szeretnék neked elmondani, és talán.. talán jobb lenne, ha most leülnél. * keresem szép zöld tekintetét kékségeimmel, de nem tudom sokáig tartani a szemkontaktust, így ha hagyja, el is lépek tőle, hogy az ággyal szemközt lévő könyvespolcnak dőljek, karjaimat keresztbe fonva magam előtt. Nem akarom húzni ezt egyáltalán. * - Amit most elmesélek neked, nem kérem, hogy megértsd. Nem kérem, hogy megbocsáss, hogy jó pofit vágj hozzá. Csak annyit kérek, hogy hallgass végig, aztán ígérem.. nem leszek ezután az életed része, ha nem akarod. * mondom ki nehézkesen a szavakat, láthatóan egyre rosszabbul érzem magam, és alig-alig pislogok csak a szemébe, de végül ellököm magam a szekrénytől, mert amennyiben ha helyet foglalt az ágyon, mellé fogok leülni, hogy bele is kezdjek a történetbe. *

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 4:20 pm

*Egy picikét talán kések, de csak odaérek a megbeszélt találkahelyre, így már köszöntöm is a fiút, miközben szépen oda is sétálok hozzá, hiszen a párom, tehát a csókjára is egyértelműen vágyom. Tudom, hogy Tak a legjobb pasik közé tartozik a Mysterioban és iszonyat büszke vagyok rá, ahogy arra is, hogy engem választott, hogy végül engedett nekem, így éreznem kell, ahogy megcsókol. Magához húz, én pedig gyorsan dobogó szívvel viszonzom is a csodás csókot, nyelvemmel bolondítva meg a másik nyelvét is, majd picit szuszogva szakadunk el egymástól. Csillogó tekintetem az arcát keresi, így szólalok most már meg, mert tudnom kell, hogy mi van vele.*
- Hmm, szóval nem azért hívtál, mert hiányoztam? *kérdezek vissza cseppet kelletlenül, de azért megölelem, szeretnék most már a közelében lenni, mivel bár más nem ismer igazán és nem tudja, hogy milyen is vagyok, Taknak nem kell megjátszanom magam és igen, magányos vagyok és még ő se volt velem. De amikor eltol, csak elkerekednek szemeim és úgy lépek egy lépést hátra, nem, nem fogom rá erőltetni magam, most nem.*
- Valami rosszat tettem vagy miért vagy ilyen elutasító? *kérdezek is rá, de amikor arra tér rá, hogy üljek le, csak megcsóválom a fejem, kezeimet keresztbe teszem magam előtt, így jelzem, hogy el lehet felejteni.*
- Ki vele, mi történt? Talán a családod mégsem fogad be úgy, mint ahogy ott mutatták vagy mi? *próbálok is tippelni, de azért végül mégis csak belekezd a történet mesélésébe, de amiket mond... megfagy bennem a vér is szinte.*
- Hogy ne akarnám már? Mit követtél el, mi történt? *ismerem Tak-ot, így meg se fordul egy pillanatra se a fejemben az, hogy esetleg megcsalhatna. Na de most már ledobom magam az ágyra, ahova követ is, én pedig egy gyors mozdulattal már az ölébe is kerülök, tehát vele szemben, lábaimat átdobva rajta és ujjam az ajkára teszem egy pillanatra.*
- Figyelj, én gondolkodtam. *lehet, hogy szakítani akar? Nem, nem hagyhatom, inkább még most elmondom neki, amit szeretnék, így elmosolyodva kapom le magamról a felsőm, így hófehér melltartóm már láthatja is, elég közelről.*
- Úgy érzem, hogy igazad van, nem kéne tovább kéretnem magam, veled szeretnék lenni, testben és lélekben. *pirulok is bele egy picikét, hiszen bízom benne, tudom, hogy vigyázna rám és ezt tudnia kell. Igen, gondolkodtam és döntöttem, nem akarom másnak adni magam, csakis Taknak és talán ez a döntésem most elég lesz ahhoz, hogyha olyan a rossz hír, hanyagoljuk. *
- Amúgy nem számít, hogy mit tettél, én ugyanúgy foglak szeretni. *döntöm is meg buksimat, de persze még mindig nem tudom, hogy mi történt, viszont kezeim ismét átölelik a nyakát, úgy pillantok rá, felkészülve bármilyen folytatásra.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 4:39 pm

* Meglátjuk, a találkozás végkimenetele mennyire lesz hasonlóan izgató és jóleső érzés, mint ez a csók. Részemről rövid, de érezhetően kívánkozó a cselekedet, viszonzom hát hevességét, de nem tarthatom ki sokáig ezt az állapotot, nem játszhatom vele egyszerűen. *
- De, hiányoztál, nem is tudod, mennyire.. * tekintek rá picit mosolyogva, szemeimben viszont fura csillogás észlelhető, és bár édes, ahogy bújik, ölelni akarom, csak közel tudni magamhoz, de mégsem tehetem ezt. Óvatosan tolom is el magamtól, mire ő meg is ijed, ahogyan szokott, én pedig fejem rázva kerülöm ki őt picit, muszáj valahogy kezelnem ezt a helyzetet, de azt nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. *
- Nem, te nem tettél semmit, nem erről van szó, egyáltalán nem. Velem van gond, veled semmi. * térek is át inkább a szoba azon részére, ahol az a bizonyos polc leledzik, és kérem arra, üljön le, foglaljon helyet, majd bele is kezdek a dolgok felvázolásába. Kérdésére ismételten nemet intek csak fejemmel, nem erről van szó egyáltalán, ó, ha csak ennyi lenne, az nem érdekelne picit sem. De végül csak helyet foglal, pár szót még szólva hozzám, mikre az ágy felé, út közben reagálok. *
- Azt majd meglátjuk, ha.. ne legyél ilyen biztos benne. * sóhajtom egy aprót, miközben le is ülök, de ő ismét lefegyverez, az ölembe pattan azonnal, én pedig teljesen lomha vagyok, még meg is nehezíti a helyzetem, ez nem igaz. Már szólnék, de ekkor vékonyka ujja, ajkamra talál, mire egy fájdalmas szusszanással jelzem, csendben maradok. Tudom, hogy Jessie nem könnyű eset, éppen ezért is voltam, és vagyok is oda érte, mind a mai napig, még ebben a percben is, de mikor csak úgy, könnyedén ledobja magáról a felsőt, csak pislogok rá össze-vissza, előbb a hófehér melltartóba bújtatott keblekre, majd pirospozsgás pofijára. Amiket hallok, komolyan kiszáll testemből az élet, ha most két lábon kéne megállnom, nem lenne lehetséges sokáig. Nem is tudok hirtelen mit reagálni minderre, csak nyelek egy aprót, de mikor már hozzám bújik, véve egy mély lélegzetet döntök úgy, színt vallok. *
- Jessie, kérlek.. ne hajtogasd ezt, nem vagyok olyan jó ember, mint ahogyan azt hiszed, vagy szeretnéd hinni. Erre pedig semmi szükség.. vedd vissza kérlek. * nyúlok a póló után, a helyzet adná magát, de ekkora szemét sz.r alak azért már én sem vagyok. Ha pedig rám hallgat, és vissza veszi, azonnal el is kezdek beszélni, s most én intem némaságra őt, végig kell hallgatnia. *
- Szeretlek Jessie, bár amit most mondok, azután nem fogod ezt elhinni. Fontos voltál és vagy is nekem onnantól kezdve, hogy először találkoztunk. Kötődöm hozzád és szeretlek, tényleg.. tiszta szívemből. De egy nagyon nagy butaságot tettem, amit te nem érdemelsz. Én.. én lefeküdtem valakivel. * fogom csendesebbre a hangom, s alig tudok ismét szemeibe nézni, rettenetesen szégyellem magam, de végül tornacipőim helyett tekintetét keresem, ostorozzon csak az a szép szempár, felőlem meg is üthet akár. *
- Nem tudom meg nem történtté tenni az eseményeket... iszonyatosan szemétnem érzem magam, mert beszélnem kellett volna neked Daphneról. Mi sosem voltunk együtt, se kapcsolat, se futó kaland, se semmi. Neki végig ott volt Nil, nekem pedig szintén volt mindig barátnőm. A történet mindegy.. de most egy óriási baklövést követtem el, és veled szemben nem is tudom magamnak megbocsátani ezt, és tőled sem kérem.. Bíztál bennem, én pedig visszaéltem ezzel.. őszintén sajnálom. * magyarázom neki tovább is, immár képes vagyok rá nézni, és nem hiszem, hogy valaha is megbocsát nekem ezért. Nem is kérném tőle ezt soha.. de ha meg is tenné, nem tudnék tüske nélkül a szemébe nézni.. de ha adna még egy esélyt.. nem, ezt nem is kérhetem tőle. *

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 4:53 pm

*Jól esik végre ismét vele lenni, érezni a csókját, ahogy engem ölelnek ezek az izmos kezek. Szerencsém van vele, tényleg. De ahogy eltol, úgy dermedek meg, nem igazán értem, hogy mi történik, de hiába is próbálok meg kérdezősködni, úgy tűnik, hogy semmi értelme. Inkább csak lassan leülök az ágyra, próbálva kideríteni most már véglegesen, hogy miről beszélhet... de ekkor újabb ötletem akad és még mielőtt Tak színt vallhatna, én már ölébe is kerülök, majd felsőm levéve jelentem ki neki azt, amit igazán szeretnék. Úgy hiszem, hogy a kapcsolatunk és én is megértünk már erre a lépésre, talán akkor Takoda se fog izélni, ha tényleg az övé leszek és amúgy is, a szex jó dolog, ő pedig tudom, hogy vigyázni fog rám. Amúgy is, ilyen jó testtel tudni kell mit kezdeni. De amikor tekintetünk találkozik, én azt várnám, hogy majd megcsókol és esetleg magához húz vagy leteper az ágyra, de mindez nem történik meg, hanem e helyett felsőmet ismét rajtam akarja látni, én pedig teljesen ledermedek, nem értem. Felkelek, lemászok róla, a pólóm magamhoz húzom, úgy pislogok rá.*
- De miért? *bukik ki belőlem halkan, picit félve a kérdés, de nem húzom tovább az időt, magamra kapom a felsőmet, ahogy azt kérte és most már nincs más hátra, mint hallgatni. A szavak... mintha minden pillanatban egyesével szúrná át testem egyes részeit, úgy érzem, hogy rögtön meghalok, mert amiket mond, kínoznak, szinte égetnek belülről. Hátrálok, szinte észre se véve, így ér hátam az egyik szekrényhez, testem is megremeg és bizony szemeimből hatalmas könnyek bukkannak elő.*
- Ha szeretnél, akkor nem feküdtél volna le mással! Mond, ennyire hiányod volt, hogy nem tudtad kivárni, amíg én is engedek? Hogy... hogy inkább mással feküdtél le? *kérdezem és hangom is egyre erélyesebb, egyre hangosabb. Szívem szerint azonnal felpofoznám és elrohannék, elmenekülnék innen, de nem, az nem rám vallana, nem menekülhetek el.*
- Hogy tehetted? Én... én annyira igyekeztem, hogy jó legyek neked, annyira próbálkoztam megfelelni. *pityergem tovább és hangom is már erejét veszti, már csak halkan sírok, egészen addig, amíg egy lány nevét meg nem hallom.*
- Tudom, hogy volt közötök egymáshoz, Nil elmondta, szóval most miért tagadod le? A csókolózás az már kalandnak számít, tudok róla, hogy ki az a Daphne, mégse kérdeztem soha, mert bíztam benned és gondoltam, majd elmeséled, ha úgy érzed, hogy el akarod. *kezdek is bele, de... egyszerűen nem tudok mit mondani, nem tudom, hogy mivel lehetne jobb mindez. Egyre inkább remegek, egy világ látszik összedőlni. *
- Én csak miattad jöttem ide, azt hittem, hogy jó leszek, hiszen a vérünk is azonos, de... én tényleg ezt érdemeltem? Nem tudtad megállni, hogy ne csábulj el? Azt hittem, hogy a külsőd egy dolog, de mégse engedsz bárkinek. *végül lassan lerogyok a szekrény aljához, kezeimmel átölelem lábaimat, fejemet ráhajtom és nem nézek most már a másik felé, képtelen vagyok rá. Összetört, oly nagyon, hogy nem is tudom hirtelen, hogy mit kéne tennem. Sajnálja, de ez most már mit se számít, mással feküdt le, amikor velem volt és velem még úgy sose... mit kéne éreznem?*
- Te nem érdemelsz meg engem, látni se akarlak! *mondom mérgesen, ezeket hogy bocsáthatnám meg? Hogy tehette pont velem? Lehet, hogy tényleg a hugának kellett volna maradnom, akkor nem szenvedek ennyit, nem történik mindez. Csak nyelek egy nagyot, majd végül egy földön lévő vázát a kezembe kapok és tiszta erőmből nekivágom az egyik falnak. Az összetörik, de a részei nem jutnak el se a fiúhoz, se hozzám.*
- Te nem vagy a kedvesem, se a testvérem! Kár volt idejönnöm, hiszen soha nem voltál! *emelem fel fejem, tekintetem pedig iszonyú haragot mutat a másik felé, egyszerűen képes lennék most széttépni, amiért ezt tette. Én pedig, oly naív voltam, azt hittem, hogy elég leszek neki. Még az indián falucskába is elmentem, hogy boldoggá tegyem, hogy megismerjem azokat, akik felnevelték, de hát ez se volt elég...*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 5:08 pm

* Sajnos nem úgy alakulnak itt ma a dolgok, ahogyan azt Jessie gondolta.. folyamatosan eltolom magamtól, eltaszítom, már-már rideg is vagyok vele, pedig eddig sosem így viszonyultam hozzá. De nem húzhatom tovább a dolgokat, mikor pedig már az ölemben van, gyakorlatilag félmeztelenül, én alig tudok megnyikkanni is. Iszonyatos dühöt és undort érzek saját magam iránt, annyira hitt bennem, érzem minden porcikájában, és mindig a legjobbat akarta nekem. Maga elé helyezett, én pedig ezt tettem vele? De akkor is, inkább megkérem, hogy öltözzön vissza, majd szépen beszélni is kezdek, megered nyelvem, és felvázolom neki a dolgokat. Látom, hogy hátrál, hogy minden lépéssel nem csak fizikálisan, ugyanakkor lelkileg is távol kerül tőlem, el, messze, el fog taszítani.. de ennek csakis én vagyok az okozója, senki más. Lehetetlenség ebben a helyzetben nyugodtnak maradni, természetes, hogy ő sem képes erre, és olyan dolgokat vág a fejemhez, amelyekről belül tudom, hogy nem igazak, de mondhatok én most bármit.. *
- Nem kérem, hogy megértsd.. és utálom magam. Egyszerűen nem tudtam, hogyan mondjam el. Teljesen logikus a reakciód, és tudom, hogy nem számít, de nem ezért történt. Én úgy éreztem, megérte rád várnom, és esküszöm, ha nem futok össze akkor és ott vele, semmi nem történik. Túlságosan gyenge pont, mióta ismerem.. már több éve. * állok fel most már dühösen én magam is az ágyról, de nem megyek oda hozzá, inkább csak idegesen kezdek fel és alá sétálgatni, így hallgatom a szavakat, amiket fejemhez vág. Tényleg mindent megtett, de hogy letagadnék bármit is? Na meg még Nil is képbe kerül.. remek. *
- Egy csók számomra nem túl sok.. más a fogalmunk a kalandról, azt hiszem. * reagálok erre ennyit, de persze nem ellenkezem, igaza van, itt most én vagyok az, akinek semmi joga ővele vitába szállni. Egyáltalán nincs, így az ideges téblábolásból újra ágyra ülés lesz, arcom tenyereimbe temetem, szemeim már könnyesek, az idegtől és a fájdalomtól is. Nem hinném, hogy jelen helyzetben szégyen lenne könnyeznem.. * - Nem vagyok oda a külsőmmel, mindenki felmagasztal ezért, meg soknak hisz. Mintha én lennék az isten. Mások emelnek ilyen helyekre, én magamat soha.. soha nem éltem vissza ezzel, és őszintén, kicsit utálom, hogy ilyen vagyok. Mindenki tökéletesnek hisz, még te is. Holott nem vagyok az, ember vagyok, mint bárki más. * motyogom orrom alatt, miközben ő még beszél, hallja, ha hallja, ha meg akarja hallani. *
- Igazad van Jessie, tényleg nem érdemellek meg.. te pedig sokkal jobbat érdemelsz, mint én magam. Nem kérem, hogy megbocsáss.. azt sem érdemlem meg. Nagyon sajnálom, ennek nem kellett volna így alakulnia.. kellett volna, hogy legyen eszem, az én hibám minden. * beszélek tovább, cseppet azért összerezzenve a váza csattanására, majd rá is tekintek végül, és ösztönösen állok is fel az ágyról, hogy akár akarja, akár nem, elé térdeljek. *
- Sajnálom.. és hazugságnak hiszed, de tényleg szeretlek. A rég múlt érzéseim Daph irányába pedig.. nincs mentség. Sajnálom. * beszélek hozzá halkan, de nem érek hozzá, nem megyek közelebb sem, csak nézem őt, a sírástól torz, de mégis gyönyörű pofit, nekem ez a sorsom, és kezdem utálni.. mindig mindent tökre teszek. *

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 5:26 pm

*Nem tudok már mit kezdeni ezzel a helyzettel, se magammal, nem tudom, hogy hova kéne mennem ez után, mert hogy itt nem akarok maradni, Takoda közelében, az is biztos. Fogalmam sincs, hogy viselném, ha meglátnám, hogy valaki mással van, mert hogy velem ezek után nem lesz, az is biztos. Eljátszotta a bizalmamat, mindent, még a testvéri szeretet is, hiszen legalább akkor ez miatt tisztelt volna meg annyival, hogy szakít velem, mielőtt megcsal, mert ez így... nagyon durva. Teljesen magamba is roskadok és amikor a kalandról beszél, csak fejemet csóválom, de nem szólok már rá semmit, egyszerűen nem akarok.*
- Én azt hittem, hogy boldogok leszünk és a suli után együtt kezdjük meg az életünket. Annyi tervem volt és mindennek most már vége. Mondd, hogy bocsáthatnám meg ezt? Megalázó, amit velem tettél, kijátszottál és még volt képed megcsókolni az előbb? *kérdezek is vissza és persze, magamban tudom, hogy érezni akarta még egyszer a csókomat, amit én is valószínűleg akarnék, ha más lenne a helyzet. Én nem úgy álltam ahhoz a csókhoz, hogy az az utolsó volt. Egyre jobban fáj mindez, már nem tudok semmit se a fejéhez vágni, csak lassan peregnek előttem a gondolatok, hogy mi mindent szerettem volna még Takodával átélni. Ahogy viszont elém térdel, csak lassan felnézek rá, bele, azokba a gyönyörű, könnyes, kék szemekbe, majd fejemet is megrázom picit.*
- Nincs jogod ezek után ezt mondani, hogy szeretsz. És mi lesz, ha legközelebb látod azt a lányt? Ismét együtt leszel vele? Te is tudod, hogy nem én kellek neked, akkor meg, minek vagy még itt? *kérdezek is rá dühösen, mert ha tényleg én kellenék, akkor nem nézett volna senkire se úgy. Most összetört, elegem van ebből. Lassan fel is kelek, megtörlöm szemeimet is, képtelen vagyok a közelébe maradni.*
- Én lehet, hogy elmegyek a Mysterioból, nélküled már nincs értelme ennek a helynek, én... én többé nem akarlak látni. *rá se nézek ezen szavak után, feltépem az ajtót, majd ha sikerül, akkor szó szerint el is fogok futni innen, el Takoda és a további beszélgetés elől. Nem bírom már ezt, egyedül kell lennem.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 5:42 pm

* Színt vallani sosem egyszerű. Senki nem állította az ellenkezőjét, ugyanakkor számomra ez mégis durva.. nagyon durva. Rosszat tettem, borzasztóan rosszat, minden egyes szó, amit a fejemhez vág jogos, és nem sérelmezek én semmit sem.. ez jóvátehetetlen. A megcsalás mindenhogy megcsalás, nincsenek mértékek. Minden egyre megy, akkor sem jártam volna jobban, ha egy csókot engedek csak, vagy kettőt.. itt nincs olyan, hogy helyes döntés. El kellett neki mondanom, bármennyire is fájdalmas, és tudom, hogy csalódott bennem, s pár szó azért felőlem is hallható, de amiket most mond. Tervezett, beleélte magát, felhúzott maga köré egy kis álombuborékot, teljesen belelovalta magát az egészbe. És minderről csak én tehetek. Szavaim mögött ígéret volt, hűség és tisztesség.. így hát azon sem lepődök meg, hogy a csókot megemlíti. Elbúcsúztam tőle abban a pillanatban, de úgy érzem most, jogom sincs megszólalni, kimondani ezt, talán mindketten tudjuk, némán is. Dühös, ez csak természetes, bár inkább engem ütne és püfölne és tépne, mint azt a szerencsétlen vázát. Fel is kelek, hogy elé kerüljek, de nem érintem meg, nem megyek túl közel, érzem, hogy taszít magától, de amiket most mond, engem is késként érnek. Talán a felismerés bánt ennyire? Lehet, hogy igaza van? Nem, ő kell nekem, itt és most ő.. de Daphnéval nem tudom fékezni magam, nem lenne tehát jogos, ha azt mondanám, adjon még egy esélyt, bizonyítok neki, és így tovább, és így tovább. Nem várhatok el ilyesmiket.. *
- Mert szeretlek Jessie, és ez nem múlik el csettintésre. Történt, ami történt, de amit irántad érzek.. és ami miatta van bennem, az nem ugyanaz. Nem fogok boldogan a karjaiba rohanni, akár hiszed, akár nem. Rettenetesen érzem magam, nagyon fontos vagy nekem, és mindig is az leszel. Tudom, hogy nem hiszed, de én így érzem, gondolhatsz bármit.. talán idővel elfogadod majd. * válaszolok ismételt számon kérő szavaira, majd lehajtom csak fejem, szemem sarkából azért látom, felkel, ezt a hülyeséget viszont nem hagyhatom, amiket most magyaráz. Hirtelen emelem fel fejem, s tekintek fel rá, majd már talpra is állok, s kék szemeim újra a zöldeket keresik, ösztönös az is, hogy két kezem vállára téve szegezem a földhöz. *
- Miattam ne mondj nemet a jövődre.. inkább nekem kéne lelépnem, és lehet, hogy ezt is teszem egy időre. Jó helyed van itt, okos boszorkány vagy. És ezt akarom legkevésbé, hogy miattam elhagyd ezt a helyet.. Jessie.. * vonom el felőle kezemet is inkább közben, s próbálom győzködni picit, de ha úgy dönt, lelép most innen, én nem fogok utána rohanni. Összetörtem teljesen, és igaza van, semmi jogom ahhoz, hogy a közelében legyek.. de nem tudtam nem elmondani neki mindezt. Nem vághattam át.. nem használhattam ki. Nem tartom hát vissza egy pillanatra sem, dühöm csak most buggyan ki könnyek formájában kék szemeimből, ahogy utána tekintek, majd a legközelebbi tárgyat felrúgva.. és a következőt, meg a következőt adom ki magamból mindazt, ami ott van mélyen belül.. elszúrtam, méghozzá nem is kicsit. Meg kellett volna becsülnöm őt, de lám-lám, a tökéletesnek hitt Takoda mégsem az, picit sem. Én is csak egy gyarló és bűnös ember vagyok.. amit most be is bizonyítottam. Nem tudom, mihez kezdek most, hogy mi lesz velem, s bár most még nem érti, de nekem is borzasztó ez az egész.. igen, én magam leszek az, aki egy időre távozik az intézményből. *

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-24, 5:51 pm

*Nem akarom, hogy más karjaiba rohanjon, de mégis, úgy érzem, hogy ezek szerint én nem voltam képes elég boldoggá tenni őt, pedig most már tényleg elhatároztam magamban, hogy nekiadom magam, teljesen és minden rendben lehet, de most már nem is bánom, hogy eddig nem engedtem... Vagy, inkább bánnom kéne? Én úgy érzem, hogy miattam is feküdt össze mással, de ha fontos neki ez a lány, akkor meg lehet, hogy máskor is megtenné, az pedig még rosszabbul esne. *
- Akkor bizonyítsd be, hogy tényleg annyira fontos vagyok, de amíg nem érzem, addig tényleg ne kerülj a közelembe, nem bírok rád nézni ezek után. *jelentem is ki, majd ez után pattannék fel, de a fiú megelőz, kezeit vállaimra téve tart ott, ahol vagyok, így nézek hát fel rá, dühösen, de mégis, kérdőn, hogy ezt mire véljem... én pedig csak felnevetek arra, amit hallok.*
- Mindketten tudjuk, hogy máshol is tanulhatok. A Mysterioba csak azért jöttem, mert te itt tanulsz, szóval nyugodtan elhagyhatom ezt a helyet, nekem itt nincs senkim, egyedül vagyok, most már teljesen. *jelentem is ki és amikor elereszt, lassan fel is kelek, tesz, amit tesz. Ha elmegy egy időre, menjen, biztosan jobb helyen lesz az indiánoknál, ott is várnak rá bőven a lányok, majd valakivel boldog lesz, de szerintem ez a bizonyítás is el fog maradni. A szavaimból, talán kivette, hogy valami esély még lehet, ha tesz érte, bár nem tudom, hogy megérdemli-e. A fájdalmas az, hogy én is képtelen vagyok elengedni őt, nehéz lesz mostantól úgy élni, hogy ő már nem az én kedvesem, hogy eltaszít, hogy nem akar engem, hanem helyettem mással van együtt. Nem tudom még mi lesz, majd kialakul minden, de én sírva távozom innen, hogy egy nyugodt helyet találva sírhassam ki bánatom.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-07-31, 3:29 pm

//Olvadunk Jackelyn-vel//
*Pihenésre vágyok ezért elhatározom, hogy felmegyek arra a padlásszerűségre ahol múltkor is jót aludtam meddig fel nem ébresztetek. Velem tart a macsekom is ki a hátamon utazik. Mikor megérkezünk lehuppanok a kanapéra és máris el is fekszek rajta. Így maradok egy jó darabig meddig egy ismerős fel nem tűnik. Elég rendesen félre értjük egymást és már menni is el mikor én hirtelen megölelem, csak a hülyeségből meg azért is hogy lássa nem haragszok rá. Nevetünk egy jót majd folytatjuk a beszélgetés és kiderül hogy valakire rá öntötte az égő italát mire én csak nevetni, tudok és majd meg fulladok.*
~Hát ő sem normális...~* Kilyukadunk oda, hogy kéne valamit kezdeni az itteni sok könyvvel. Felvillan egy világítókörte a fejembe és rögvest körbe nézek mi lehet a jó eszköz így keresek egy földgömböt és egy másik eszközt és elkezdnek mesélni egy nagy baromságot, avagy hogy került ide a könyv.*
-Hát egyáltalán nem így szántam, ez elég gyengén sikerült, de legalább nevetsz rajta.*nevetek vele együtt majd bólintok egyet és felállok.*
-Én nem hiszem el, hogy nincs képzelő erőd neked, de felőlem kereshetünk valami másik helyet. Igaz Müzli?*nézek a macskámra ki a vállamra ugrik jelezve hogy mehetünk. Követem a lányt mert nem tudom hova akar menni.*
-Egyébként bocsi a múltkori találkozásért csak hát iszonyat meleg volt és az a rosszabbik vagyis hülyébbik én nemet hozza ki... Amúgy merre megyünk vagyis van valami célod?*kérdezem és közben leszedem a nyakamba pihenő macskát majd elkezdem simogatni ki csak dorombol.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-08-23, 12:53 pm

- Gyere, ne kéresd magad.*mondja hátrafordulva famulusának, aki igen kelletlenül és lassan vánszorog a fellegtorony lépcsőin felfelé. A reggeli beszélgetés közben ugyanis a srác megemlítette a tigrisnek, hogy a fellegtoronyban van egy szoba, vagyis inkább padlástér, ahol van mindenféle érdekes kacat, és ahol egyszer talált egy mumust. A nagymacskát ez eleinte érdekelte, de a sok lépcső elvette az érdeklődését, és inkább arról próbálta meggyőzni gazdáját, hogy menjenek ki Seolra, úgyis olyan jó idő van. De a gazdi nem tágított, úgyhogy most a fellegtorony lépcsőinél járnak, egyre közelebb a padláshoz. A srácon egyébként most csupa fekete van, puszta elővigyázatosságból, mert a padláson rendesen össze lehet koszolódni a között a rengeteg limlom között, amik ki tudja, hány éve porosodnak ott. Szóval fekete nadrág és póló, valamint edzőcipő. Az egyetlen tárgy, ami nem fekete rajta, az a karójára, ami színaranyból készült, valamint ott van még az a piercing is. A pálcája a zsebébe dugva, és már meg is érkeznek ahhoz a fáklyához, ami nyitja az ajtót.*
- Hölgyeké az elsőbbség.*engedi előre a tigrist, aki lassan belép a helyiségbe és fejét körbeforgatva körülnéz. Gazdája bemegy utána és becsukja az ajtót.*
- Keresek neked valami szépet, oké?*kérdi Lénától, de válaszra most nem vár, mert úgyis tudja, hogy a tigris szereti, ha megajándékozzák, így már el is indul keresni valamit. Kinyitva az egyik szekrényt letelepedik elé, hogy kirámolja, és minden érdekes cuccot leltárba vegyen, hátha talál valami neki is tetszőt.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-08-23, 1:07 pm

* A mai napot még csak most kezdem igen, s bár már túl vagyok a reggelin, és másnak az pontosan elegendő mozgolódás, hogy vissza másszon a tornyába, nekem mégsem kielégítő ez. Már enni is úgy mentem le, egy levelet szorongattam kezemben végig, amit még reggel dobtam össze drágalátos szüleimnek, tökéletes gyöngybetűimmel, sok információt elhallgatva előlük, sok téves infot pedig beleültetve a helyzetjelentésembe. Nem kell nekik mindenről tudni, sőt, az lenne a legjobb, ha semmiről sem tudnának, de ha egyfolytában hazudok nekik, azt is észre fogják venni előbb vagy utóbb. No de most, hogy végeztem, futólépésben szedem a lépcsőket, a vádlim már cseppet be is van durranva, miközben már a második emelet felé tartok, hogy aztán egy éles kanyart követően a fellegtorony felé kocogjak fekete rövidnacimban, szintén fekete sarumban, és ezüstös színű trikómban, mely cseppet dekoltált, mint mindig, és tökéletesen megy szemem színéhez is, na meg sminkemhez, kiegészítőimhez és minden máshoz. *
~ Kitartás, gyerünk.. már nincs sok vissza! ~ * hajtom magam, hisz azért tempósan haladok felfelé, s már látom is a fellegtorony lépcsőit, amikre rá is lépek, és hogy meghajrázzam a végét, kettesével szedem a fokokat. De ahogy haladok felfelé, egy rossz mozdulat, csak egy óvatlan kis félrelépés az, amit művelek, és máris esem előre, de esés közben karom beleakad valamibe, melynek következtében szép horzsolás is keletkezik rajta, meg nem picit meg is rándul. Egy halk kiáltással esem hasra, térdeimet lilára ütve a lépcsőfok szélében, levelem is kiesik kezemből, meg pálcám is repül persze. *
- Ah.. de béna vagy.. * nyüszögöm magam popóra, majd ha eleget sajnálkoztam, összeszedem pálcám és a levelet is, és azt hiszem, ekkor veszem csak észre, hogy azzal, valamivel csúnyán felsértettem a karom, még mintha vérezne is cseppet, egy átjárót nyitottam a falon. * - Azta.. * súgom magam elé, s már be is lépek a helységbe, ahol szájtátva nézek szét, és végül a tigrist is megpillantom, de a gazdáját persze nem, hisz szekrényajtó takarja, amiről én mit sem sejtek. *
- Öh.. jó cica.. * nos igen, van, amitől én is félhetek, az pedig nem más, mint a nagymacskák. Fájdalom, de ösztönösen hátrálni kezdek, nehogy itt elkapjon, ne így érjen véget az életem.. könyörgöm. Főleg nem egy ilyen rusnya esés után. *

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-08-23, 1:21 pm

*Ma délben az ebéd helyett inkább kutatni indulnak, a srác és a macskája, és amíg ő az egyik szekrényt rámolja ki valami érdekes után kutatva, addig Léna ott áll nem messze a bejárattól, fejét ide-oda forgatva nézelődik. Leülni nem akar, mert a padló elég koszosnak tűnik, és nem akarja, hogy a hasa piszkos legyen, ezért csak áll. Mikor hallja az ajtónyitódás zaját odakapja a fejét, nem gondolta, hogy bárkivel is össze tudnának futni, mert ha a gazdija nem tudta volna eleve, hol kell kinyitni ezt az ajtót, akkor ő sem került volna ide. Na de az ajtóban nem jelenik meg senki, Léna pedig furcsállóan félrebillenti a fejét. Aztán kicsivel lejjebb pillant. Aha, szóval véletlenről van szó. Szép szemeivel nyugodtan figyeli a lányt, aki feltápászkodva belép a helyiségbe. Elsőre még nem veszi észre őt, úgyhogy nem is töri magát azon, hogy felhívja magára a figyelmét, de pár pillanat múlva mégis a leányzó látóterébe kerül. A "jó cica" dologra alig hallhatóan felmordul, nem fenyegetően, de a lánynak talán így tűnhet.*
- Rossz kislány, ebéd idő van, gyere csak vissza.*szólal meg Léna, miközben tesz egy lépést is a leányzó felé. Nem akarja ő megenni, nem szereti az emberhúst, de egy kis szórakozás neki is kell. Ekkor a szekrénynél ténykedő gazdinak is feltűnik, hogy van még valaki itt, mert hallja Léna szavait. Úgyhogy feláll, így már a szekrényajtó sem takarja el és a bejárat felé fordul, ahol megpillantja a leányzót. Pár másodpercig még figyeli a helyzetet, aztán elmosolyodva lép közelebb.*
- Ne félj tőle, csak ritka alkalmakkor támad emberre. Például, ha olyanja van.*azt már nem mondja, hogy most épp milyenje van. Úgy tűnik, ő és Léna most egyformán gondolkodnak, mindketten ugratják egy kicsit a lányt.*
- Ajaj, vérzik a karod. A tigrisek utálják a vérszagot.*céloz ezzel arra is, hogy a vérszagra Léna érzékeny és ingerlékeny, vigyázzon vele, nehogy megtámadja. Még oda is sétál a cicához, hogy a hátára tegye a kezét, mintha vissza akarná tartani.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-08-23, 1:33 pm

* Ha a tegnap előtti volt a szerencsenapom, akkor a mai minden bizonnyal éppen annak a tökéletes ellentéte lesz. Az egy dolog, hogy hasra esem, az meg egy másik, hogy még meg is sérülök, testemet több helyen, főleg térdeim környékén zúzódások fogják tarkítani, na meg karom is szépen felcsikartam, csak ügyesen Chloe, ez az.. de hogy még egy eldugott szobát is találok itt, aminek a bejárata fogalmam sincs, hogyan nyílt ki, na az még jobb. S már kezdem azt hinni, talán mégis mákom van, jó kis hely ez, jó tudni róla, menedéknek, búvóhelynek, mindennek jó, csak legközelebb is találjam meg a bejáratot.. ám azzal nem számolok, hogy egy kifejlett tigris is tartózkodik idebent. Első dolgom ösztönből a hátrálás, és az, hogy nyugtatgassam, még amúgy kezemben lévő pálcámról is megfeledkezem hirtelen, s hangját hallva ez csak erősödik, ijedtségem meg főleg. *
- Ho-hogy mi? Ez beszél? Te-te beszélsz? Hagyj békén, én nem leszek az ebéded! * emelem fel hangom hisztérikus kétségbeeséssel, és most már pálcámat is meglendítem felé, de csak arra szegezem, mert még mielőtt kimondhatnék bármit is a folyamatos hátrálás közepette, eszem ágában nincs visszasétálni a karmai közé, a szekrény mögül egy srác alakja bontakozik ki, én pedig még ezt is egy sikkantással konstatálom. Velem ellentétben ő teljesen nyugodt, szava bosszantóak és idegesítőek, szóval az övé ez a dög? Remek. *
- Ha ennyire ismered, biztosan a tiéd, szóval mond meg neki, hogy hagyjon békén, különben megölöm! * rivallok rá magabiztos méreggel hangomban, s bár semmi ilyesmire nem vagyok képes egyelőre, nem baj az, ha nem tudják, kivel állnak szemben. Aztán ha kekeckednek tovább, azt is meglátjuk, én mit és mennyit bírok teljesíteni. A vér említésére még össze is rezzenek, basszus, a karom.. felsértettem. Megállapodva emelem fel azt, s vetek rá egy pillantást is, majd hirtelen villan feléjük tekintetem. *
- Komolyan szólj rá. Nem hiszem, hogy egy famulus diákokat kóstolgathat, tehát.. * tartom még továbbra is rá pálcámat, de most már kissé reszketek az idegtől, fájós térdeim is kezdik felmondani a szolgálatot. Tényleg félek, szégyen, de nagyon. *