A Krorun várrom

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-24, 11:25 pm

- Mi? Nekem? Hát úgy nézek én ki?* komolyan már csak a glória hiányzik, hisz olyan ártatlanul lesek rá, mint a ma született bárány.*
- Az biztos, a kérdés csak annyi, hogy mennyi idő múlva. Nem emlékszem ám, merről jöttem. Talán nekem is morzsákat kellett volna szórnom, vagy tudod mit? Leülök ide, és várom, hogy a herceg elvigyen.* tüntetőleg le is ülök egy nagyobb kőre, de aztán csak elnevetem magam, a hülyeségemen. Bár ahogy eddig láttam, a srác bírja a strapát, mármint eddig egyszer sem hülyézett le.*
- Már nem szeretem a sötét helyeket.* igen a hangsúly a máron van. Sok minden történt, és még mennyi minden fog....*
- Van benne valami.* mérem úgy végig, mintha értenék is hozzá.*- Igen, ebből a profilból már nem is tűnsz idősebbnek.* nevetem el magam megint, hisz nem tudom, honnan jönnek ezek, főleg ilyenkor.*
- Ó, pedig csomó klassz hely van. A klub, a játszótér, a vízesés. Na meg az ösvény, ahol mindig eltévedek.* sorolom fel őket hirtelen, majd a végére elmosolyodok. Majd a kastély köt le minket, és el is mondom az én verzióm.*
- Akkor ezt buktam.*vonom meg a vállam lezseren.* - Most így belegondolva van benne valami. Akkor szerintem simán elvándoroltak, amit meg is értek.* mosolygok újra, mert nem adom ám fel. És mellesleg egész hihetőnek tűnik ez is. Akiráról is beszélünk egy kicsit.*
- De jó, én a kutyámat kaptam apámtól, addig hisztiztem értem, míg be nem adta a derekát.* vigyorgok, bár alapból nem vagyok az a hisztizős, de akkor még kicsi voltam, és valahogy el kellett érni.*
- Dehogy van messze. Ha el kezdünk ásni, pont ott lyukadunk ki.* már hányszor hallottam ezt, és most tök örülök, hogy el tudom lőni.*
- Fura, még nem találkoztam itt olyan emberrel, akivel hasonlítanánk. De így van, én is a kihívásoknak élek. Meg is ütöm egyszer a bokám.* nem kell mondani, tudom én azt magamtól is, de majd akkor gondolok rá, mikor megtörténik.*
- Lehetséges. Bár én aztán nem nagyon figyelem ki van ott, vagy ki nincs, az óra jobban leköt.* vigyorgok, hisz az árnymágia is marha jó volt, kivéve, szegény Alinoxot*
- Hmmm. Jó hangzik.* pattanok fel onnan,ahol eddig ültem,majd el is indulok valamerre, hisz tudom, hogy úgy is utánam jön.*
- Hát pár emberrel már találkoztam, a kedvenc órám meg az Árnymágia az annyira..... Áúúú* szisszenek fel, hisz annyira beleélem magam a dologba, hogy elbotlok egy kőbe, ami nem is kicsi. A bokám fáj... legalábbis azt hiszem az, így oda is kapok.*
- Nincs gáz.* próbálok mosolyt erőltetni magamra, ha netán Alex idejönne, közben szitkozódok egy sort.*
- Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?* úgy néz ki, ez nem fog változni sajnos. Mit nem adnék érte, ha legalább egyszer nem égetném be magam.*

//Faggyunk //

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-27, 12:08 am

//Olvad//

-Nem csupán csak így mondják, különben is néha a látszat csal.*mondom nyugodt, derűs hangon, majd a következőre kissé felnevetek, eléggé vicces jelenség lenne, így elképzelve, vagy csak nekem torz a humor érzékem.*
-Szerintem arra várhat az ember, hogy itt megjelenik a mesebeli herceg vagy hercegnő, mondjuk amúgy se hittem soha a tündérmesékben, amúgy meg egy kis gondolkodás és rájövünk..*kezdem el kémlelni a terepet, kizárva a lehetségtelen útvonalakat, persze szavaim nem sértőek inkább amolyan vidáman szólnak , de azért figyelek ám a következőleg elhangzottakra is.*
-Nocsak van valami oka is? A sötétség amúgy múló állapot, legalábbis neekm ezt mondták mindig..*gondolkozok el , miközben a kastély fele nézek, majd ismét a lányra, és szó esik pár szó a nevezetes épületről is, amire csak elmosolyodom.*
-Mondjuk én is, nem tűnik túlságosan barátságosnak, és eléggé érintetlen is, gondolom biztos lenne pár kölyök aki bemegy, hogy egy kis ramazulit csapjon, de látszólag tejesen érintetlennek tűnik, már amennyit a köd enged látni belőle..*gondolkozok hangosan, s adom tudtára gondolataimat, Briane-nek, a következőre már csak mosolyogok, de nem mondok semmit, az ásásra viszont megvonom a vállam.*
-Szerintem először a föld magját érnénk el, az meg nem lenne hálás dolog.*zárom le a témát, majd a következőre, egy pillanatig nem is felelek, csak kezeimet a zsebeimbe mélyesztem.*
-Vagyunk páran biztosan, akivel vannak hasonlóságok, de ameddig nem ismersz ne vegyél rá mérget.*vigyorodok el jókedvűen, majd az órára rátérve csak oldalra billentve a fejemet válaszolok.*
-Engem is, de ha nem kötne le akkor se tudnék mást tenni, a magisztereknek még a hátukon is van szemük, de szerencsére nekem nincs ezzel bajom, amúgy is tanulni jöttem ide.*mondom nyugodt hangomon, ezután elindulunk, feltehetően vissza fele, ami közbe persze folytatjuk a beszélgetést is.*
-Azt kedvelem én is, meg a misztikus lények ismeretét, is, bár a toxicologia is vonz, elég tág az érdeklődési köröm..*mondom , de ekkor történik meg a baleset, amire azért oda is kapom a fejemet.*
-Minden oké?*kérdezem, hiszen azért az a mosoly erőltetés nem sikerült túl jóra, így csak kotorászva a zsembembe kezem rá is talál, egy kendőre, amit valamiért mindig magamnál hordok, lehet éppen az ilyen esetekre.*
-Dobd le magad és mutasd..*segítőkész srác vagyok, na persze engem így neveltek, hangom is nyugodt marad miközben beszélek, és ha úgy tesz ahogy mondom, a kezembe fogva a bokáját mozgatni is kezdem, nem hinném hogy törés, annál az ember nem mosolyog, de zúzódás még lehet.*
-Mennyire fáj?*kérdezem, miközben azért hallom a költői kérdést is, amire csak aprón megemelve a vállamat, válaszolok is.*
-Mindenkivel történnek balesetek, nekem úgy négy éve eltört a könyököm, ezek a fáramászás hátrányai.*húzom kis fanyar mosolyra az arcomat, miközben azért figyelem a másik reakcióit.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-27, 12:33 am

- Ja ismerős, ez meg rá a visszavágás. Na igen, de én nem szeretem megjátszani magam, na meg hosszú távon, tök fárasztó lenne. * vonok vállat, és ezzel együtt Alexander rá is jöhet, hogy magamat adom. Sose szerettem másnak mutatni magam, akkor már inkább én változzak meg, ahogy ez meg is történt. Majd előjövök a herceges szöveggel, ami láthatólag tetszik neki, vagy mégse. *
- Hát igen. Engem kiskoromban beetettek vele, de már rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. ~ főleg egy kastélyban élve, elzárva mindenkitől.~ * de ezt már csak magamban teszem hozzá, hisz ezekre már nem emlékszek, azaz próbálok nem emlékezni. *
- A sötétben nagyobb veszély. * vonok vállat lezseren, holott ennél többről van szó, de azt inkább hanyagolom. Megosztok vele pár klassz helyet is, mit ki kellene próbálnia. *
- Na igen, ezek a mai fiatalok, bár szó mi szó én is bemerészkednék, de hát sötét van. * kenődök is el egy kicsit, hisz ki tudja, mi várna bent rám. Mindenesetre én nem szeretném megtudni. Majd bedobom az ásós poént is, ami úgy néz ki, csak nekem tetszik. *
- Hát jó, én ezt csak viccnek szántam. * mosolygok a srácra, aki vagy nem értette, vagy nem tartotta viccesnek a dolgot. *
- Épp azon igyekszem, hogy megismerjelek. Nem tudom, fel- e tűnt neked. * mosolygok fel rá, mert ő is magasabb nálam, de ezt már megszoktam, azaz azt, hogy kicsi vagyok. Majd az órákat vesézzük ki. *
- Na igen, én se szívesen zavarom meg az órákat. Főként én is, na meg egy kicsit szocializálódni. Otthon Skóciában nem nagyon volt rá lehetőségem. * fogom halkabbra a mondat végén, mert ugye azt az időszakot elfelejtjük. El is indulunk, miközben még mindig nagyban diskurálunk. Viszont nem tart sokáig a menet, mert megmutatom, milyen béna is tudok lenni, ugyanis eltanyázok egy kőben, ami nem épp kellemes. *
- Aha, persze. Gyakran előfordul velem az ilyesmi. * az erőltetett mosolyom még mindig az arcomon van, és szót is fogadok, és leülök, hogy megnézhesse a lábam. Elkezdi mozgatni a bokám, mire beharapom a szám, nehogy elsikítsam magam, mert veszettől fáj.*
- Nagyon. * nyögöm, és próbálok nem felsikítani. Hát ez pazar, ez is csak én lehetek.*
- De velem napi szinten történnek. Kész szerencsétlenség vagyok. * közlöm vele tényként, hisz nincs olyan nap, mikor ne tennék magamba kárt valamilyen módon. Majd fel is csillan a szemem. *
- Jé, te is másztál fát? Én imádtam, és néha még most is szoktam. * vallom be úgy, mintha egy hatalmas bűncselekményt vallanák be. *
- Sokszor le is estem róla. * teszem hozzá, bár úgy érzem, felesleges. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-27, 1:04 am

-Azt hiszem egyet értek veled, az tényleg fárasztó, amúgy nem feltételeztem.*teszem hozzá egy mosollyal, majd a következőre ez a mosoly csak kicsit szélesedik ki, de ahhoz képest elég hamar el is tűnik.*
-Akkor ez esetben én szerencsésebb vagyok, nekem nem meséltek se hercegről se hercegnőről, többet hallgattam a bushido útját..*mondom, miközben a mosoly teljesen eltűnik az arcomról, nem mintha rossz lenne a téma, de hát nem vagyok az a fajta, aki mindig vigyorog. A sötétre rátérve, viszont most én vonok vállat, persze nem rosszból.*
-Csak azért mert nem látod olyan tisztán a dolgokat, de attól nem rosszabb a helyzet csak nehezebb.*mondom el a véleményemet őszíntén, én csak egy természeti jelenségnek tartom a sötétséget, nem másnak. A következőkre azonban kissé felnevetek.*
-Na igen, ezt úgy mondtad mintha mi már olyan öregek lennénk, amúgy én is benéznék, de valahogy nem ma...*mondom, hiszen mondhatni nem készültem kastély felfedező túrára, na meg ez a köd eléggé zavaró tényező, meg kell valljam jobban is tartok tőle mint a sötétségtől, a következő vicc viszont nem esik le annyira.*
-Bocsi, azt hiszem ehhez túlságosan logikus a gondolkozásom, nem mindig sül el nálam úgy egy vicc ahogy kéne.*teszem hozzá, legalább már ezt is tudja rólam, nem mintha nem lennék vidám, de nem is vagyok túlságosan vicc szerető.*
-HÁt eddig elég jól haladsz, amúgy én is így vagyok feléd.*adom szintén tudtára, az órákra rátérve viszont csak mosolyogva bólintok.*
-Nekem se nagyon, a szüleim elég messze éltek a várostól, engem pedig másra neveltek, talán itt találkozok először velem egykorúakkal.*nézek a lány fele komoly arccal, de hát ez az igazság, jó pár évig egy szál kard, és a tudásom amit a nevelő apám adott át volt a "barátom". Viszont miközben beszélgetünk be is következik a baleset, ami persze nem szép, de már megtörtént, most derül ki mekkora lehet a gáz*
-Nem mondom, akkor veled jó vigyázni, milyen veszélyes helyre menjek.*mondom egy félmosollyal próbálva egy kis viccet én is belecsempészni, majd jöhet a vizsgálat is.*
-Nem tört el, biztos, ficam vagy zúzódás...*mondom, hiszen azért a törés jobban fáj az már bizotos, na meg a csontok is egyenletesen mozognak, minden esetre hamar abba hagyom a kínzást.*
-Szokás mondani hibáiból tanul az ember, próbálj meg körültekintőbb lenni.*persze nem kioktatni akarom,inkább én is mesélek egy kicsit, a kérdésre viszont mosolyogva bólogatok.*
-Elég sokszor, mint a legtöbb gyerek akinél fa van a közelbe, aztán egyszer csak le estem és reccs..*mondom egy fanyar mosollyal, persze figyelve a szavaira.*
-A le eséssel nincs baj, inkább ami utána jön.*felelem mosolyogva, majd a pálcát elővéve a kendőre is irányítom.*
-Aguamenti...*mondom ki, s ha minden igaz nemsokára vizes is lesz a kendő ezt pedig óvatosan rá is kötöm a bokára, amit a végén megkötve kissé ki is egyenesítem hátamat.*
-Azt hiszem rendben, legalább a duzzanat nem megy feljebb, azért ha haza megyünk pihentesd, ennek el kell majd egy két nap, kivéve ha nem mész betegszobára.. Ha akarod míg kitalálunk innen kapaszkodhatsz belém.*mondom egy félmosollyal felajánlva a segítségemet.*

//Fagy//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-27, 5:25 pm

// Olvad//

- Ennek örülök. Nem is szeretem az olyan embereket, akik megjátsszák magukat. * húzom is el a szám, mert nem is értem, hogy az nekik miért jó.*
- A minek az útját? * nézek rá értelmesen, hisz soha nem hallottam még róla. Talán nekem is azt kellett volna hallgatnom a tündérmesék helyett. A sötétségre is kitérünk, és megosztom vele, hogy mennyire nem tetszik nekem. *
- Van benne valami. Az már biztos, hogy sokkal nehezebb minden. * sokat is esek, mikor nekiállok sötétben keresni valamit. *
- Hát igen, direkt mondtam így. Akkor majd máskor benézünk, persze csak ha gondolod. * mosolyodok el kicsit szégyenlősen. Nem tudom, néha előjönnek az ilyenek is nálam. *
- Á, semmi gond. Belegondolva elég gyökérség. * legyintek arra, hogy nem esik le neki, az amit én viccnek szántam. *
- Igen azt észrevettem, csak sikerül majd megismernünk egymást. * nézek fel mosolyogva Alexra, de aztán az órákra terelődik a szó. *
- Én apám kastélyában voltam elzárva. Nem hibáztatom, mert csak azért tette, mert féltett, de egyáltalán nem érintkezhettem a külvilággal, vagy ha csak az udvarra merészkedtem ki, akkor is csak megfelelő biztonsági kísérettel. * nézek én is rá keserű mosollyal, ezért is felüdülés nekem ez az iskola, na meg hogy már nem vagyok olyan, mint mikor jöttem. Megmutatom, hogy milyen béna is tudok lenni, mit a bokám bán, ugyanis most is elesek. *
- Hát igen, de nyugi képes vagyok a saját lábamba is elesni. * mosolyodok el halványan, pedig nagyon fáj a bokám, amit meg is néz.*
- Ahha lehet, legalább megmaradok. * vonok vállat, majd mikor hozzáérek felszisszentek egy kicsit. *
- Próbálok én. * forgatom meg a szemem, mert valahogy sose sikerül, mindig elesek valamiben, vagy beverem valamim. Közben kiderül, hogy ő is szeret fára mászni. *
- Na igen, én sem kedvelem a fájdalmat, de elkerülhetetlen, mint láthatod. * ezzel meg is forgatom a szemem, majd egy vizes kendő is kerül a bokámra, aminek nagyon örülök. *
- Mi? Két napig kuksoljak a szobámban? Az nekem nem fog menni. * jelentem is ki határozottan, hisz nemrég jöttem ki, nem is tudom, hány hét után. Azért belé kapaszkodok, ha már így felajánlotta, majd hálásan nézek rá. *
- Köszönöm. De ez a két nap.... én állandóan megyek összevissza, nem fogok tudni egy helyben maradni. * közlöm vele tényként, mert nincs az az isten, ami engem visszatart, ha menni akarok. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-27, 5:51 pm

-A japánok így hívják a a harcos lovag kódexet, amolyan szabálykönyv hét dologra kivetítve...*nem mondok többet, hiszen máshonnan származunk, ki tudja mi kit köt le, a következő szavakra csak egyszerűen megemelem a vállamat, nem szoktam valótlan dolgoktól tartani, mint a sötétség, az is csak állapot.*
-Szokás mondani, hogy ami nem öl meg, az erőt ad..*felelem tömören lezárva a dolgot, a várra vissza térve csak felnézve az épületre bólintok, de szó nem igen hagyja el a számat, majd úgy tűnik elsül egy vicc is amin nem nevetek, nem biztos hogy azért mert a lány humorérzéke rossz lenne, lehet éppen az enyémmel van némi probléma.*
-Majd bizonyára, csak nem kell semmit erőltetni, az mindent elront.*még az ismerettségbe is legalábbis szerintem, mondhatom hogy én inkább hagyom hogy minden úgy rendeződjön le ahogy az meg van írva, már ha létezik egyáltalán sors. Az otthonokra rátérve azonban csak lassan bólogatni kezdek.*
-Nem lehetett kellemes, a szeretetből okozott rabság sem több a sima rabságnál, gondolom akkor felüdülés, hogy itt lehetsz..*mondom , kissé kérdő tekintettel, hiszen a fanyarú mosolyból nem azt szűröm le, hogy élvezte volna az életet akkor. Ezután történik meg a baleset, és olybá tűnik bizony bokaficammal is jár, legalábbis mint később megnézem, erre tudok következtetni annak ellenére hogy semmilyen orvosi végzettségem nincs*
-Az ilyesmibe azért nem szoktak meghalni amúgy meg, nekem is voltak baleseteim, de tanultam belőlük..*csupán csak ennyit mondok egy félmosollyal, bizony a sziszegés, a fájdalom jele*
-Igen, de ha időbe kezelik, akkor talán nem tart olyan sokáig, ez majd segít benne hogy ne duzzadjon annyira fel, legalábbis remélem.*mondom miközben a kendő meg is köttetik a bokán, majd jöhet a kérdés is, amire csak megrántom a vállam.*
-Szerintem annyi kell, de nem vagyok doki, hogy megmondjam, amúgy meg ha nem tudsz lábra állni menni fog már csak azért is mert a kényszer visz rá a pihenésre.*mondom egy fanyar mosollyal, hiszen nekem is volt hasonló esetem és az se volt sokkal kellemesebb.*
-Hát akkor majd mész bicegve... Azért ez nem olyan mintha levágták volna a lábadat, fáj fáj de elmúlik, amúgy nincs mit.*felelem mosolyogva, miközben ha minden igaz a segítségemmel el is indulunk valamerre, remélhetőleg kifele a várrom területéről.*
-És a te szüleid mivel foglalkoznak? Ha jól vettem ki a szavaidból nem éppen a pórnép közé tartozol.*mondom, kissé kíváncsian, legalább közbe terelődik a figyelem a lábról is, na meg amúgy is kíváncsi vagyok.*

//Úgy tűnik net szünet miatt Fagy//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-02, 8:14 pm

*A mai napom elég unalmasan telt, így döntök most egy kissé izgalmas hely mellett. Egyszer-kétszer hallottam valamint a távolból láttam a vár romjait, de még nem látogattam meg. Így esik választásom erre az elhagyatott helyre, majd miután kicsit utána nézek a történetének, fel is szedelődzködöm, hogy megnézem magamnak. Egy sima farmer, egy fekete póló van rajtam össz-vissz, a pálcámat a bokacsizmámba csúsztatva útra is kelek. A révész átfuvaroz a szigetre, onnan pedig lassú tempóban elindulok a vár felé. A folyó felé még szép a környék, de aztán elérem a kaput, ami cseppet sem bizalomgerjesztő. Így aztán megállok, na nem fordulok vissza, csak éppen várom az isteni sugallatot, ami azt mondja meg: lépj be, vagy hátrálj meg!*
~Na nehogy már most hagyjak itt mindent, amikor eddig elsétáltam.~*Gondolom összeráncolt homlokkal, majd a várromot kezdem mustrálni, gyilkos tekintettel.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-02, 8:25 pm

* Fogalmam sincs, a művészi hajlamaimon kívül mi ösztönzött arra, hogy most itt üljek, egy szál rövid farmerban és fehér ujjatlan pólóban, na meg tornacipőben, törökülésben, immár több, mint 3-4 órája a várrom túloldalánál a fűben, tisztes távolban mégis magától a romtól. Ölemben súlyos, és igencsak nagy rajztábla, azon papír, melyen egy nagyon is szépre sikerült rajz díszeleg a látottakról. A hátam görcsöl, a derekam fáj, az ujjaim és minden végtagom elgémberedett, szinte ki sem tudok már egyenesedni, de még mindig kitartóan húzom a vonalakat, javítgatok, radírozom, sóhajtozom, és hajítom el dühömben ceruzám is végül.. nem, nem bírom tovább, ennyi volt, kész vége. De nem, még pár perc és kész. Jó munkához idő kell. Ez pedig mesteri munka lesz. Így hát még egy mély sóhaj, közben a tompa, egyre rövidebb ceruza ismét kezembe kerül, én pedig mint valami Picasso folytatom tovább, pár perc múlva pedig fejezem be a munkát. *
- Csodaszép. Be foglak keretezni, és kiteszlek a falra. * szólalok meg félhangosan, csillogó szemekkel pislogva még kicsit remekművemre. Ez most különösen tetszik, de talán azért van mindez, mivel egyszer már jártam ezen a hátborzongató helyen, s majdnem sikerült is itthagyni a fogam.. így pedig, élményekkel teli szívvel sokkal könnyebb tökéletest alkotni. De azért a fűvől felkelve mégis akad miért aggódnom, kezd sötétedni, Wapi pedig sehol. *
- Wapi! Merre vagy? Gyere kincsem, visszamegyünk a kastélyba. * kiáltozom össze-vissza, hangom pedig csak viszi a szél tovább, talán még visszhang is keletkezhet a romok belsejében. Nem baj, én azért kitartóan pakolok tovább, el is vagyok foglalva rendesen, így észre sem veszem az ismerős leányzót a rom túloldalán, Wapi viszont lassanként láthatóvá válva előttem a fűben bambul rám jelentősségteljesen. *
- Ja, hogy itt vagy. Bocsi, nem szoktam még hozzád. * cirógatom meg kaméleonom buksiját, egy kis végtagmozgatásba kezdve, rendesen eltunyultam ezalatt a pár óra alatt. Hajam is tiszta kóc, szóval ideje egy hajgumival összefogni a rakoncátlan vörös tincseket, így most már látható vállam is és hátam is picit, ahol a bőr meg is éghetett ezalatt az idő alatt. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-02, 8:36 pm

*Az izgalom hajt a várromhoz, de a kapuban ugyanez késztet megtorpanásra, annyira azért nem vagyok bátor, hogy be is lépjek. Egy dühös toppantás kíséretében megfordulni készülök, amikor valami kicsit és fürgét pillantok meg a fűben. Lassan nyúlok a pálcámért, nem lehet tudni, hogy mi lehet az, majd mikor elrohan előttem, meg hallom a hangot is. Eleinte azt hiszem, hogy a fürge jószágtól származik, de ahogy követem útját, meglátok valakit a fűben. Még mindig pálcával a kezemben bámulom sandán a lányt, akinek az ölében rajztábla van.*
-Jéé... a kis vörös!*Kiáltok fel boldogan, és egyben megkönnyebbülve, hogy nem kell használnom csekélyke tudásomat az idegen ellen. De aztán leesik, hogy le kis vörösöztem, és kissé zavartan elkezdem birizgálni a hajamat.*
-Öhm izé bocsi. Gondolom nem szívleled, ha le 'kis vörösöznek'*Mondom bűnbánóan, majd ha nem haragszik, oda lépkedek mellé, és megnézem a rajzát.*
-Huhh, ez nagyon jó. Hallod, az enyémek ehhez képest légypiszkok.*Ámuldozok, miközben összemérem a várromot élethű másával, és mivel kedvem nincs leülni, inkább nekidőlök a fának, zsebre teszem a kezemet, onnan nézem a leányzót.*
-És mond csak, mi minden történt veled, mióta olyan jót kajáltunk együtt az étkezőben?*Kérdezem kíváncsian, eközben a várat fürkészem, hiszen egyre nagyobbak az árnyékok, és én ma be akarok menni oda.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-02, 8:47 pm

* Eszembe sem jutna, hogy rajtam kívül akad még olyan elvetemült, aki csak úgy spontán ellátogat ide, de a nagy rámolásban mégis meg kell bizonyosodnom afelől, mégiscsak létezik ilyen ember. Ahogy meghallom a jelzőt, azonnal kapom fejem abba az irányba, Wapi meg sem rezzen, ami elég fura, de hunyorgásom mégis célra vezető: Serafina arca körvonalazódik előttem, ám még mielőtt oda érne, Wapi mogorva hangon szólal meg. *
- Most akartam szólni. * néz rám az állat, én pedig csak mosologva intem le őkelmét, s rázom meg fejem, majd Serafinával egyetemben a rajz fölé állok én is, csípőre tett kezekkel méregetve művemet. *
- Légypiszkok? Dehát mindenki tud rajzolni, csak egy kis türelem kell hozzá, ami nekem nem mindig van. * vigyorodom el, s bár most teljesen meg vagyok elégedve munkámmal, azért én, mint hozzá értő szem mágis vélek felfedezni néhány hibácskát, amikre inkább nem is hívom fel figyelmét. Na de nem azért, mert szégyellem azokat, hanem mert egyszerűen nem is hagy szóhoz jutni, csak miután kérdezgetni kezd, én pedig készségesen válaszolok is. *
- Hm, semmi különös, tényleg. Elvagyok, mint a befőtt, illetve elvagyunk. Ugye, Wapi? * pillantok most kaméleonom felé, le is guggolok, ő pedig szépen rámászik felé nyújtott kezemre, egész fel a vállamig, ahol pedig meg is telepszik a kicsike. *
- Igen. De te ott azt ne mond, hogy be akarsz oda menni. Veszélyes hely, a gazdi is majdnem megjárta egyszer odabent. * pislog most Serafina felé, én pedig csak elvigyorodom, hát nagyon úgy tűnik, Wapi ma minden áron megmentőt akar játszani. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-02, 8:57 pm

*A fűben rohanó állatot követve eljutok Weráig, így görnyedek a rajza fölé, kritikus szemmel vizsgálgatva. Mivel nem találok rajta hibát, így kapja a dicséretet. Látom rajta, hogy vitatkozni akar, de az előbbi beszólásom miatt még mindig zavarban vagyok, így össze vissza locsogok.*
-Én is eléggé türelmetlen vagyok, általában egy fél óra alatt megvagyok egy rajzzal.*Bökök a kastély irányában, hiszen ott pihen valahol a vázlat füzetem, jó mélyen a fiókomban, hiszen már jó régóta nem használtam. Ezután udvarian érdeklődöm a hogyléte felől, de amikor már többes számban beszél, gondolkodva ráncolom össze a homlokomat.*
-Legutóbb, amikor találkoztunk, rendelkeztél... Wapi-val?*Teszem fel a kérdést kíváncsian, használva a nevet, amit ő mondott a kaméleonjára. Nem emlékszem, hogy említette e, de nagy valószínűséggel nem is kérdeztem, hogy "van famulusod?". Aztán neki támaszkodom a fának, úgy nézem a várat, mármint ami megmaradt belőle. Ezután csak a szememet fordítom a kaméleonra, úgy bólintok lassan.*
-Asszem' ja. Be akarok oda menni.*Bökök a vár felé, immáron teljesen izgatottan, de azért nem kerülte el a 'majdnem otthagyta a fogát' rész.*
-Mi történt?*Kérdezem kíváncsian, miközben visszacsúsztatom a pálcámat a csizmámba, hiszen azóta szorongatom, hogy megláttam Wapit rohanni a fűben.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-02, 9:11 pm

* Akad azért csodálója tehetségemnek, úgy néz ki, s Serafinával ellentétben én nem igazán vagyok meggajdulva megszólalása miatt, csupán csak előszedem a fűből pálcám, halovány fényt teremtve elő belőle, így jobban is látjuk a rajzot és minden mást is, mivel azért elég gyorsan, hirtelen sötétedik be most már. *
- Hű. Akkor vagy nagyon jó, vagy nagyon ramaty rajzoló vagy. * vigyorgom tovább fáradtan, persze nem fikázni akarom, mivel semmijét nem láttam még, dehát na, mostanra ennyi telik tőlem. *
- Egyébként megmutathatnád valamikor azokat a vázlatokat, ha van kedved. Nagyon érdekel az ilyesmi, mint láthatod. * bökök a rajz irányába, majd egy enyhe szellőnek köszönhetően jó kis libabőr szalad végig testemen, így bólogatva a lányka kérdésére válaszolok, miközben az odébb lévő táskából egy vastagabb, nagyobb és hosszabb, nagyjából félcsombig érő, kapucnis pulcsi kerül elő, melybe legalább még kétszer beleférnék. Viszont tele van festékpöttyökkel, így gondolhatja Serafina is, hogy ez amolyan játszós pulcsi. *
- Aha, már megvan egy ideje, ő a famulusom, é... És ha sokáig kíváncsiskodsz felőlem, elfújlak. * fejezi be helyettem a mondatot az állat, igen komoly fenyegetés ez azért, én pedig alig birom megállni, hogy ne nevessem el magam, csak nagyokat szuszogok, s bólintok párat. *
- Nos, ne haragudj, de mindenkivel ilyen, eléggé aggodalmaskodó. De ne félj, csak fenyegetőzik. * vigyorogm most már nagyobbat, Wapi pedig farkával böki meg nyakam, nagy szemeit lehunyva veszi fel a pulcsi színét, duzzogásba kezdve tűnve el szemünk elől. Persze érzem, hogy vállamon ül, ez csak műsor. Na de ahogy a várromról esik a szó, még így a kellemesen meleg pulóverben is kiráz a hideg, cuccaimat lassanként mind a kezembe szedem, hátamon a hátizsák, a nagy fa táblát pedig lábaimra támasztom. *
- Én is kíváncsi voltam, és meggondolatlan. Ne is akard tudni. De hogy én oda be nem megyek még egyszer, az is biztos. * rázom meg tilakozva fejem, majd inkább a távoli kastély felé bökök világító pálcámmal. *
- Az a hely valahogy kecsegtetőbb. Velem tartasz? Ilyen sötétben ne akarj egyedül itt maradni. * nézek hátra a romra, amit most már nagyon szívesen magam mögött hagynék. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-02, 9:23 pm

-Hát, mikor milyenre sikerülnek. Hangulatomtól függ.*Valóban, az én rajzaim általában attól jók vagy rosszak, hogy éppen milyen kedvemben kap el a rajzolhatnék. Csak nézegetem a rajzot, de aztán rátérünk a famulusára, és egy elég komoly fenyegetés is elhangzik, mire én egy kicsikét hátralépek, hiszen nem tudhatom, hogy miben tehetséges az a jószág. De aztán Wera rángatózó szájából rájövök, hogy csak viccelt a kaméleon, valamint a leányzó is megerősíti.*
-Jhaj. Már majdnem elhittem. Micsoda megkönnyebbülés.*Nézek a lány vállára, ahol az előbb még a famulus ült, de nyilván beleolvadt a környezetébe. A várat méricskélem, de aztán kiderül, hogy nem annyira barátságos, mint Cremus kastélya. Így kíváncsiskodom, hogy mi történt.*
-Hát, akkor örülök, hogy nem történt komolyabb bajod.*Szívesen megkérdezném, hogy mos komolyan, mi történt, de nyilván nem akar a Wera erről beszélni. De ahogy felteszi a kérdést, és összehasonlítom a romot a hívogató kastéllyal, lerendezem magamban, hogy egyszer ide még visszatérek, ha nem is magamban, akkor vagy Scottal vagy a kalandvágyó Brunoval.*
-Ám legyen. Menjünk vissza a kastélyba.*Mondom, majd felkapom a lány tábláját, és segítek én is cipekedni. Nem értem, hogy hogy tudott eddig elhurcolni ennyi cuccot, de mikor a révészhez érünk azért egy sóhajjal lehuppanok, úgy várom, hogy a túlpartra érjünk.*
-Na és mit tervezel még?*Vonom fel a szemöldökömet, miközben talpunk végre szárazföldet érint. A tábláját ismét megmarkolom, és ha elmondja úti célját, segítek neki addig is eljutni ennyi cuccal.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-02, 9:34 pm

- Iigen, ez ismerős. * fintorgom szavaira egyet, én is eléggé hangulatember vagyok, dehát ez már csak ilyen. Kell egy kis szenvedély az életbe, én pedig pontosan úgy élek, ahogy nekem jó, néha magam előrébb helyezem, mint másokat. Wapi kis akcióján persze ismét jobb kedvre derülök, imádom ezt a jószágot, és akárhogy is nézem, nem bántam meg, hogy ilyenre teremtettem, legalább valaki törődik velem. *
- Azért vigyázz, a szája túl nagy ahhoz, hogy csendbe bírjon maradni huzamosabb ideig. Rendesen ki tud készíteni néha, de így szeretem. * pislantok arra, amerre érzem vállamon súlyát, mert ugye látni már nem nagyon láthatom. Ami nem természetfeletti képesség, egyszerűen egy okos ajándéka a természetnek a kaméleonok önvédelme szempontjából. S bár sokat nem tudott volna segíteni nekem, de mégis sajnálom, hogy nem volt velem akkor a kis dög, mikor Jake-el erre jártunk, és egy kis kalandba keveredtünk, akkor sem emlékszem vissza valami örömtelien, épp emiatt nem is nagyon akaródzik felidézni mindazt. Meg egyébként is, sötét is van, fázom is, elfáradtam, nem gondolnám, hogy képes lennék több időt itt tölteni. *
- De biztos nem gond? Ha akarod, egyszer vissza kísérhetlek, de szigorúan csak napközben. * nevetek egyet halkan, borzongva újra egyet, s mikor még a táblát is elveszi tőlem, egy köszönöm hagyja el ajkaimat, könnyebb azért így közlekedni, és mutatni az utat pálcám fényével a révészig. *
- Hát, beszaladni a nagyterembe, csak pár szelet pirítósért, amit úgy gondoltam, odafent eszem meg a szobában. De mit szólnál, ha most nézhetném meg a rajzaidat? Magunkhoz veszünk valami kaját és megnézzük. Na? * csillan fel szemem máris az ötletre, legaláb addig se lennék egyedül én se, csak jobb társaságban. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-02, 9:46 pm

-Szeretem, ha valakinek nagy a szája, azzal nincs gond.*Vigyorgok teli szájjal, jó ízűen a lányra, majd a vállára is, ahol a kaméleonját sejtem. Jó fej a kisöreg, máris megkedveltem, de ezt azért nem mondom ki hangosan, nehogy elszálljon ez a beszélni tudó hüllő. Azért hamarosan leesik, hogy a leányzó nem nagyon akar itt maradni, majd kis töprengés után eldöntöm, hogy inkább vele tartok, minthogy egyedül kóricáljak egy totál ismeretlen vidéken. Amúgy is, nappal bizalomgerjesztőbb volt, de így, hogy immáron teljesen sötétségbe borult minden, inkább a vörössel tartok.*
-Ne, hagyd csak. Majd egyszer még egy unalmas napomon visszajövök ide. Ha ilyen rossz emlékeket kelt benned, inkább ne feszegessük a dolgot.*Mosolygok a lányra, amolyan semmi-gond mosollyal, majd kezemben a táblájával bepattanok a kis csónakba.*
-Nekem tetszik a terv. De én szerintem párizsis-paradicsomos-paprikás szenyát fogok enni. Az utóbbi időben nagyon rákaptam.*Nyalom meg a számat, már a nyálelválasztásom is megindul csupán csak a gondolatára. Ahogy partot érünk, meg is rohamozzuk az étkezőt, ahol én személy szerint összeállítok két szendvicset.*
-Kérsz te is?*Kérdezem, miközben egy tálcára felpakolom az ásványvizemet meg a két szendvicset, na meg nem maradhat ki a habos süti sem. De ha igent mond, akkor gyorsan neki is összedobok, mesteri sebességgel egy szendvicset.*
-Azóta szeretem, hogy egyik éjjel lejöttünk enni.* Bökök a sütire, majd ha mindennel megvagyunk, el is indulok felfelé, a klubhelyiséget célba véve.*

//Fagyás.//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 5:48 pm

*Most, hogy már 4 óra is elmúlt, nincs olyan nagy kánikula és végre mi is kimozdulhatunk egy kicsit Svírával. Elég jó lenne repülni egyet, majd túrázni is egy kicsit, így hát szépen össze is készülök, felhúzok egy kényelmes, fekete hosszú nadrágot, egy fekete sportcipőt és felülre egy lazább, szürke színű trikót. Nem a szépségre törekedek, hanem a lazaságra, hiszen nem divatbemutatóra megyek és szeretek kényelmesen öltözködni. Aki ismer, az tudja nagyon is jól, hogy mennyire is tudok jól kinézni. Ékszert nem veszek fel, se semmi kiegészítőt, tehát csak összefogom fekete tincsemet, a fehéreket pedig szabadon hagyom és pálcámmal a kezemben hagyom el a szobám ablakát, méghozzá egy fekete párduccal együtt. Hála a famulus szárnyainak könnyedén tud repülni és mivel egy nagy testű macskáról van szó, engem is egyszerűen elbír. Így simítok végig a bundáján, miközben szép tempóban száguldunk az óceán fölött, még a révész ladikját is lehagyva, egészen Mystral fölé, majd még tovább.*
- Hmm, mi az ott? *mutatok le, mire a hatalmas nagymacska szép szemei is a romokat kezdik el fürkészni. Végül csak lágyan megcirógatom a füle tövét, utalva neki, hogy le szeretnék szállni, ő pedig csak lassan enged a magasságból, míg végül puha mancsai a földre nem kerülnek. Picit rugózik is, de végül már leszállok róla, így veszem hatalmas fejét kezeimbe is lehelek egy puszit a homlokára.*
- Köszönöm az utat! Na gyere, nézzünk körbe! *eresztem el és indulok meg lassan az építmény felé. Egykor még hatalmas vár lehetett, mára már nem teljes, de így is borzongást keltő, ami tetszik, nagyon is nekem. Remélem, hogy legalább izgalmas lesz az itt létem, szívesen körbenéznék odabent.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 6:06 pm

*Nem igazán tudván mit kezdjek magammal, úgy érzem egy kis kimozdulás Seolra nem lehet olyan túlságosan rossz ötlet. Talán lemegyek valamelyik boltba, vagy egyszerűen csak sétálok egyet a szigeten, úgy is nemsokára vége van a nyárnak, az ősz pedig gyorsan eltelik, és hamar itt a tél. Nem mintha nem szeretném, de ha lehetőség van rá, miért ne menjek egy kisebb kört? Persze Xerxes is velem van, olybá tűnik viszont ő ma kicsit vehemensebb, hiszen jóval előttem sétál, igencsak tempós sebességgel. Nem tudom mi lelte, lehet hogy valami doppingot zabált, de ma szinte meg se áll. Ahogy viszont a révész átvisz s én elindulok a városka felé, az eget kémlelve egy fura folt tűnik fel a szemeim előtt, amit hála a jó szemeimnek még ki is tudok venni. Nem megszokott hogy fekete párducok repkednek a magasba, főleg nem egy emberrel a hátukon, de mivel biztosra veszem, hogy a szemeim nem csalnak, sejtem ki lehet az a bizonyos alak, és egy kisebb mosoly el is terül az arcomon. Nem hittem volna hogy éppen Daphot látom meg, főleg a közlekedés mód miatt, de más embert nem ismerek, akinek szárnyas párduca lenne, bár ez nem jelenti hogy nincs. Minden esetre ha már látom, a kíváncsiságom is beindul, így aztán megpróbálom lentről belőni merre felé száll az alak, s arra felé veszem én is az irányt. Bizonyára valamivel később érek oda mint ők, hiszen gyalogszerrel mégiscsak több idő oda jutni, de szerencsére azért nem órákba telik, így remélem, hogy még ott találom őket, már csak azért is, mert akkor megtudom jól gondoltam e hogy tényleg Daphne az. Így jutok el nemsokára a várromhoz, ahol már jártam, és pár dolgot hallottam is. Nem mintha a hírektől félnék, de az a fura köd akkor is zavart amikor először itt jártam, s ez mostanra se változott. Minden esetre hűséges társammal együtt neki is vágok megkeresni az erre szálló párost, szemeimet belemélyesztve a ködös levegőbe, s inkább a fülemre hagyatkozok, így figyelve a lépésekre és egyébbiránt minden zajra, ameddig azt nem kezdem érezni, hogy nem vagyok egyedül, úgy tűnik hogy viszont a lábaimra nem figyelve bele is ütközök valamibe, amit követően egy kicsit hangosabb csattanással el is hasalok, halkan szitkozódva párat, famulusom viszont megtalálja a párost, s a lány lába mellett ellépkedve a párduct veszi célba, de csak annyiba, hogy beáll mellé, s egy morranással köszönti.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 6:14 pm

*Az én szemeim odafent csak a közeledő várromot látják, így hát Nilt nem veszem észre, ahogy akkor se tűnik fel az, hogy esetleg követhetnek, amikor már a várrom bejáratánál vagyok. Hangos csattanás térít magamhoz, így emelem pálcámat közvetlenül Nil irányába, nem tudva, hogy ki lehet az és lassan felé is lépkedem, de ahogy a hóleopárd elsétál mellettem, csak utána nézek és tartom most már lejjebb a pálcámat.*
- Nil! *fújom ki halkan a levegőt, hiszen már azt hittem, hogy valaki rám akar támadni. Na de Svíra csak fejét a párducéhoz érinti, kissé hozzá bújva, majd le is ül, jelezve, hogy ő nem megy be, neki Xerxes társasága tökéletesen meg fog felelni. Én viszont csak ügyetlen párocskám felé indulok, majd kezemet felé is nyújtom.*
- Na gyere nagyfiú, segítek! Nagyon megütötted magad? *döntöm cseppet oldalra a fejemet is, arcomon pimasz kis mosoly táncol idő közben, ahogy őt figyelgetem, majd nemsokára már ismét a kastély bejárata felé tekintek, melynek ajtaja mintha nyitva lenne.*
- Hmm... meg mertem volna esküdni rá, hogy az előbb még zárva volt. Te tudod mi ez a hely? *teszem fel a nagy kérdést, még mindig a kastélyt nézve, mely úgy tűnik jelen pillanatban jobban leköt, mint Nil, akit bármikor láthatok, de ezt a helyet még eddig sose tudtam megtekinteni.*
- Jössz te is vagy kint maradsz a rosszcsontokkal? *fejemmel a famulusaink irányába biccentek, de én magam még mindig puszi nélkül indolok meg az ajtó felé, amit könnyedén be is tolok magam előtt és a sötétség hamar el is lepi teljes valómat. Bentről viszont halk csörömpölés hallható - na igen, én is ügyes voltam, levertem pár tányért és poharat -, de nem törődök velük, csak tovább sétálok, egyenesen, egy hosszú lépcsősor után kutatva, mely felvihet majd az emeletre.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 6:30 pm

-Szia Daphne...... *mondom kipréselve a levegőt, hiszen bár az esés különösebb sebesülést nem okozott, de mégis csak megnyomta az oldalamat, aminek az lett a vége, hogy a levegő is beszorult kissé...... Na igen nem éppen egy ilyen belépőt szántam, hiszen nem festhetek túl jól a földön fekve, de azért próbálok talpra vergődni. Famulusom , csupán csak viszonozza a dörgölést, egy mély dorombolással, majd helyet foglalva úgy tűnik innentől neki tökéletesen megfelel ez a hely, akárcsak a másiknak. Amikor azonban a kéz felém lesz nyújtva, bár megfogom de azért saját erőből állok fel, nem mintha lealacsonyítónak tartanám, hogy segítséget fogadjak el, de egy esésből fel tudok kellni én is. Lehet túl makacs vagyok.*
-Kutya bajom, csak direkt volt hogy észre végy.*füllentek egy kicsit próbálva egy kisebb mosollyal elterelni az égő helyzetet, méghozzá olyannal ami eléggé természetesre sikerült..*
-Szerintem csak a köd miatt nem láttad rendesen, ezt a kaput senki nem zárja...*mondom, bár én nem láttam belőle semmit, valahogy nem azt néztem, viszont a kérdésre csak oldalra döntöm a fejemet.*
-Azt mondják hogy valami történt itt, és meghalt pár ember, de valami titok miatt senki nem mer ide bejönni. A múltkor mi bementünk a kertig pár sráccal, találtam egy koponyát, szóval annyiba igaz a történet, hogy valószínűleg halltak meg itt bent tényleg. Ha a "legenda" jól mondja eléggé véresen, tudod csonkítás hullahegyek csak a szokásos.*mondom a végén teljesen természetes hangon, még ha nem is tartanám annak, de amikor Daph inkább a kastély fele figyel, mintha nem is lennék ott , kissé furcsállkodva nézek rá, majd a famulusokra is. Nem tudom valami rosszat tettem e vagy ilyesmi, vagy csak Daphne figyelmét varázsolta el ez a hely, de azért fura hogy semmi puszi vagy valami.. Végül aztán csak ugyan ezzel az értetlen képpel megfordulok, majd elindulok a lány után.*
-Nem hinném, hogy olyan jó ötlet lenne bemenni, de akkor már megyek legyen aki megvéd..*csipkelődök egy kissé kihívó mosollyal, bár magam se tudom mennyire jó ötlet, de én magam se tudok kint ülni és figyelni, magyarán engem is érdekel.*
-Amúgy... valami rosszat tettem?*kérdezek még a lány után, aki már jóval előrébb jár mint én, viszont a csattanásnál csupán csak megrázva a fejemet előhúzom a pálcámat, majd egy lumost ejtve ki, próbálok némi nagyobb világosságot teremteni.*
-Ahogy látom ma nem csak én vagyok figyelmetlen. Amúgy van valami terved is itt bent vagy csak kísérted a szerencsédet?*kérdezem mellé szegődve tekintetemet élénk kíváncsisággal rászegezve.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 7:07 pm

*Ahogy kiszúrom az ügyetlenkedőt, rögtön oda is lépek hozzá, majd most már nem figyelve Svírára, hiszen elvan ő a társaságával, meg is próbálom felsegíteni kedvesemet. Kezembe kerül ugyan a keze, de érzem, hogy nem fogadja el a segítő jobbot, így azért próbálok húzni rajta, de végül elengedem.*
- Áh, szóval direkt... fura módszer. *vigyorodom el jókedvűen, majd tekintek az ajtó felé, mely szerintem nem volt nyitva, amikor én ide jöttem. Ahogy hallom a szavakat, lassan megrázom a fejem, biztos vagyok benne, hogy zárva volt.*
- Szerintem jól láttam. *tekintek a fiúra, majd rá is kérdezek a helyre, hátha Nil tájékozottabb, mint amilyen én vagyok. Amikor viszont hallom a legendát, csak picit meglepődöm, hiszen fura, hogy már jó ideje a Mysterioba járok és még egyszer se fedeztem fel ezt a várromot, de aztán bólintok.*
- Hmm, értem. Akkor érdekes lehet, muszáj benéznem... *csillannak fel szép, zöld szemeim és hamarosan már be is sétálok, de amikor hallom, hogy jön ám mögöttem a hős megmentőm is, csak halkan felnevetek, félig hátra is fordulva a fiú felé.*
- Oh, akkor gyere te délceg lovag, csak nehogy a végén én mentselek meg téged. *kacsintok rá és egy kicsit előre is sietek, mert én mielőbb látni szeretnék mindent, de ahogy a kérdést hallom, meg is állok és úgy fordulok 180 fokban, Nil szemeibe nézve.*
- Miért tettél volna? Nincs semmi gond... *tudja jól, hogy elmondanám, ha gond lenne, egyszerűen annyira leköt most ez a hely, hogy hirtelen nem is gondolok most semmi másra se, csak megyek előrébb és még előrébb, így csörrennek meg nemsokára az edények.*
- Körbe akarok nézni, ennyi a nagy terv. Ott a lépcső, na gyere, menjünk fel! *sietek fel és lábaimat is szaporán szedem a nyikorgó, fából készült lépcsőkön, egészen addig, amíg jobb lábam alatt hirtelen be nem szakad az egyik, én pedig szépen végig is horzsolom vékony nadrágomat, majd a bőrömet is, így csöpög lassan lefelé a vérem... én pedig már hátsómmal a lépcsőn vagyok, beszorulva oda.*
- Áuuu... *hallatszik hangomon is, hogy fáj, de mivel nem tudom kihúzni a lábam, rögtön Nil felé fordulok.*
- Segíts! Azt hiszem, hogy tényleg figyelmetlen vagyok. *pislogok fel rá könyörgő, cica szemekkel, édesen, aranyosan, ahogy csak lehet. Fáj ugyan a lábam, de simán túlélem. Viszont odalent mintha valami megnyikordulna, mintha a padló és még csoszogás hangjára is figyelmes leszek. Tuti, hogy nem a famulusok azok, ők kint vannak, én viszont ha Nil ott van valahol a közelemben, hirtelen szorítom meg a karját.*
- Hallottad? Mi ez? *kezdem el kissé intenzívebben piszkálni a fadeszkákat, hogy mielőbb kiszabaduljak, mert bizony fogalmam sincs, hogy mi lehet itt, de valamiért nem tűnik bíztatónak, az meg még kevésbé, hogy most tűnik csak fel, hogy a pálcám a lépcső alján van... szóval, a csoszogó hanghoz oly közel.*
- Nil... *szólok halkan, így mutatva hát az említett varázsvesszőre, hogy arra is szükségem van, tehát valahogy nem ártana azt is ide juttatni hozzám és ha már Nil a nagy megmentőm, akkor ő neki kéne segítenie.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 7:30 pm

-Ennyire hihetetlen lenne?*próbálok amolyan sértődötten válaszolni, de nem igen megy, na de nem is akarok tovább témázni ezen, inkább, ha már felállok beszélgetni is kezdünk, így említek meg neki néhány infót, ami úgy tűnik balszerencsémre beindítja a fantáziáját. Fura pedig én is szeretem a kalandokat, főleg ha veszélyesek de úgy érzem Daphne néha alaposan fölém ver ebbe.*
-Lehet hogy jól láttad, de az is egyel több ok, hogy óvatos légy, ahogy látom a szavaimnak meglett az eredménye. Nem is te lennél ha nem ezt a választ hallottam volna.*ejtek egy fura mosolyt, hiszen belül valahol tetszik ez, de érezhető rajtam, hogy azért nem tartom teljesen jó ötletnek, hiszen féltem a lányt. Ezért, és még sok más okból úgy döntök, hogy a famulusokat ott hagyva vele megyek, de a szavakra csupán csak kissé durcás arcot vágva válaszolok.*
-Attól nem kell félned, nagyfiú vagyok..*mondom, miközben azért próbálom utol érni, de úgy tűnik nagyon érdekelheti a téma, hiszen úgy érzem a hely feltérképezés még előttem is előbbséget élvez. Azért megkérdezem nem tettem e valami rosszat, a válaszra viszont csak megrázom a fejemet.*
-Öhm semmiért, egyszerűen csak kérdeztem.*nem akarom folytatni ezt a témát, hiszen ha már találkoztunk nem akarok akadékoskodni, így aztán meg is kérdezem mi a terve.*
-Elég nagy ez a vár, kétlem hogy jó ötlet lenne.....*akarom mondani, de úgy tűnik Daphne már el is indul én pedig nyakamba szedve a lábaimat már megyek is utána. Azok a lépcsők elég fura hangon nyikorognak, valószínűleg már az idő jól kikezdhetett velük, legalábbis ahogy nézem. *
-Ne siess annyira nem kerget a tatár.....*próbálom kissé lassítani, de amikor beszakad a lány alatt a lépcső egy pillanatra érzem, ahogy a hideg végig szánt a hátamon*
-A fenébe... Daph jól vagy?*mondom magam elé s nemsokára már csak arra leszek figyelmes hogy Daph bajba van, én meg kissé fejet csóválva állok mögé megfogva a derekánál.*
-Kapaszkodj meg a vállamba és kihúzlak, azt hiszem megmentés arányba eddig 1-0 nekem.. Amúgy ilyen szép nézésnek nem tudok ellenállni*mondom, persze nem gúnyosan, viszont ahogy húzni kezdem kifelé, látom ám, hogy megsérült, s bizony a fura hangot is hallom.*
-Igen, és kezd idegesíteni is, azt hiszem nem vagyunk egyedül, ne mozogj mert így csak jobban beszorulsz.*mondom kicsit komolyabban, de ha végre sikerül látom is ám, a sérülést. Meg tudnám gyógyítani, de azt hiszem ezzel még ráérünk.*
-Mi a fene ez...?*teszem fel költőien a kérdést, hiszen a cseppnyi világosságba amit a pálcám sugároz még mintha egy fura nagydarab árnyékot is látnék , ahogy közeledik. Gondolataimból Daph szavai térítenek ki, így csupán csak szó nélkül a pálcára nézve koncentrálni kezdek, s ha minden igaz az megemelkedve a lány elé fog lebegni várva arra , hogy megfogják, én viszont mintha már máshonnan is hallanám a hangokat nem csak egy helyről.*
-Parancsolj drágám, mit gondolsz? Szereted a háttal a hátnak pózt?*kérdezem egy kisebb fura mosollyal tőle, lehet csak azért mosolygok hogy a feszültséget vezessem le, lehet amolyan szójáték, de annyi biztos hogy nem csak mi vagyunk itt, kérdés mikkel állunk szembe.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 7:46 pm

*A költői kérdésre inkább nem válaszolok, mert bár lehet, hogy nem volt költői, én még is annak vettem, tehát csak a kastély bejárata felé tekintek, mely csak úgy vonz magához, mintha valami rejtett erővel kötnének hozzá és lehet, hogy ez valahol így is van, de a lényeg, hogy eldöntöttem magamban: bemegyek. *
- Na látod, tehát akkor be kell mennem, mert ez vagyok én. *vezetem fel kissé másképp neki a dolgokat, majd amikor hallom, hogy Nil is utánam jön, csak bevárom őt természetesen, majd pár szó után már felfelé is bandukolok a lépcsőkön, mivel nekem az a célom, hogy feljussak az emeletre. Senki se kérdezze, hogy miért, egyszerűen most ahhoz van kedvem és amilyen kiszámíthatatlan vagyok, ez talán nem is meglepő, bár Nil nem igazán örül ennek, kiérzem a hangjából. Viszont a siettségemnek meglesz a jussa, így szakad be lábam alatt a talaj, én pedig kissé lejjebb is csüccsenek nemsokára és ahogy hallom a kérdést, picit megrázom a fejemet.*
- Nem mondanám, eléggé fáj a lábam... szóval... *nyújtom felé kezeimet is, majd ahogy érzem, hogy elkezd húzni, úgy próbálom meg mozdítani a lábam, hogy az kijöjjön, bár a vérem csordogálása nem könnyít meg az ésszerű gondolkodásban.*
- 1-0 bizony, de még behozhatom. *nézek fel rá és a tekintetem is ellágyul a kedves szavaktól, ahogy hallom, hogy nem igazán tud ellenállni ennek a nézésnek. Hát nah, jól esik, nem titkolom.*
- Jó-jó, nem mozgok... *engedem el végül a lábamat, majd végül a fiú sikert is arat, így támaszkodom meg picit benne, bár lábamat szépen felhorzsoltam két oldalt és csúnyán össze is véreztem a nadrágomat, illetve a cipőmet is.*
- Nem tudom, hogy mi, de most kezd izgalmasabb lenni ez a nap. Csak a pálcám kéne... *én is magamhoz tudnám hívni, de most a fájdalom lefoglal, így ahogy a fiú segít, rögtön el is kapom és már meg is szorítom, végre ismét nálam van, az nélkül igen csak védtelen vagyok.*
- Köszi! *nyomok egy puszit az arcára, majd a szavaira csak kissé oldalba bököm.*
- Nem igazán, inkább nekivágnék és megnézném, hogy mi az... *eresztem el és most már figyelve, hogy hova lépek, a korlátnak támaszkodva, bicegve indulok meg lefelé és ahogy az árnyék közeled, úgy szorítom egyre inkább a pálcámat. Mindenre fel vagyok készülve, de ami hamarosan a látótávolságomba ér, az kissé megnevetett. Nem tudni, hogy miért, de most valahogy ettől a zombitól nem tudok félni, mely ugyanúgy vonszolja lábát, akár csak én és egykor még lány lehetett... Ruhái szakadtak, testéből pár hely hiányzik, így emelem fel kezeimet nemsokára.*
- Armorum! *ismétlem a varázsigét, majd amikor megjelenik benne egy árnytőr, hirtelen dobom el, méghozzá a zombi mellkasára... De ami most történik, arra nem számítottam. A zombiba ahogy beleáll a tőr, úgy rogyok össze én magam is és kiálltok fel a fájdalomtól, miközben mellkasomhoz kapok. Nincs benne árnytőr, de a vérem rögtön kiserken, elég nagy erővel és a zombi is ugyanúgy összerogy, akár csak én... Tehát valaki megbűvölte, de hogy mivel, azt nem tudom.*
- Mi... hogyan? *nyöszörgöm és ajkaim közül is hirtelen vér kezd el csordogálni. A zombit nem bánthatom, mert azzal magamat bántom, de ki viccel meg így minket? Ki áll az egész hátterében? Fentről közelednek felénk a hangok, így nézek fel fájdalmasan arra, miközben le is ülök a lépcsőre, felsőmet pedig vérző sebemre szorítom.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 8:11 pm

-Ennél jobban nem tudtam volna megfogalmazni.*sóhajtok magam elé, úgy tűnik Daph hajthatatlan és ez azt jelenti, hogy bizony nekem is mennem kell, hiszen eszem ágába sincs hagyni hogy egyedül bóklásszon ott bent, még ha csak legenda is ami itt történt akkor se. Ki tudja mennyi a valóság, és mennyi nem az. Na de fent a lépcsőkön történik egy s más , és Daphne alatt szépen be is törik egy fok, így kapva el a lányt.*
-Utána megnézzük..*mondom, miközben mögé lépve már neki is kezdek a lányka kimentésének, miközben pár szót még intézek is felé, amire meg is kapom a magam válaszát.*
-Heh... te még ebbe is versenyszellemet érzel?*kérdezek rá mosolyogva, kissé hirtelen, hiszen tudom hogy Daphne szeret versenyezni akárcsak én, talán ez is vonz minket egymásba, a folytonos versenyzés. Na de a nézésére is mondok pár szót, természetesen bóknak, s most már csak egy apróbb mosolyt engedek meg magamnak, amikor a lány enged, viszont meghallom én is a hangokat.*
-Na meg is vagy.... Nem mondom ez elég csúnya...*nézek végig a lábán, bizony most azonnal begyógyítanám, de félig meddig elmém egy részét nekem is zavarja ez a csoszogás, hiszen az csak egy dolgot jelent, azt hogy nem vagyunk egyedül. A pálcáját vissza lebegtetve, csupán csak elfogadom a puszit majd lassan bólintok egyet.*
-Veszélyes, és izgalmas..*javítom ki miközben azért még mindig a lábait nézem, egyre jobban azon gondolkozva hogy most kéne gyors megmagnetizálni , de úgy tűnik Daph úgy érzi nem kell és már indul is lefelé.*
-Várj legalább a lábadat lássuk el...*szólok utána, de persze nem maradok ott, hanem én is megindulok lefelé, ahol éppen a szemem láttára történik meg a lány támadása a zombi ellen. Egy élőhalott. Gondolhattam volna én is, ilyeneket már öltünk meg, talán nem lesz nagy probléma ameddig nem tömegesen jönnek, így várom hogy Daph elintézze a lényt, de ezután viszont én is meglepődök, hiszen mintha a lány is pontosan ugyan azt kapta volna be amit ő akart küldeni a lényre.*
-Mi... mi a fene?*na igen, ahogy látom a varázslat hatott a zombinál és a lánynál egyaránt, ez így necces lesz, nemtudom hogy csak Daph nem tudja e bántani, de én nem akarom megkockáztatni még a dolgot, hogy tetézzem a bajt, bár így kijutni nehezebb lesz, hiszen akkor hogy öljük meg ? Mindegy előbb Daphal kéne foglalkozni mert ahogy látom nagyon nincs jól így a karját finoman megfogva próbálom hátrébb húzni miközben kezemet a vélhető sebre teszem. Most már nem vicc ez az egész és nem kaland, hanem élethalál helyzet, erre hamar rájövök, így próbálom menteni a menthetőt és begyógyítani valamelyest a lány sérülését, persze úgy hogy a zombi se érjen el minket.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 8:19 pm

*A zombi igaz, hogy odalent van, de mégse látszik úgy, mintha támadni szándékozna. Csak lassan csoszog a lépcső elejéig, de ott meg is áll. Keze a vérző testén van, de nem látszik túl sok fájdalom rajta, hiszen már halott... úgy nagyjából és valaki őt használta most eszközéül, ezért is él ideiglenesen. Na de fent a léptek közelednek és nemsokára egy ismerős férfi hang ütheti meg a diákok füleit.*
- Gyere fel Nil, különben baja lesz! *utal itt természetesen Daphne felé, majd még nemsokára hozzátesz pár szót, így bebiztosítva azt, hogy a sentinel srác rájöjjön, ki is mindezen gondok okozója.*
- Vagy talán ismét bántani akarod őt? *halotti kacagás, majd a hang távolodik, de nem túl gyorsan és nagyon úgy néz ki, hogy a fiúnak fel kéne mennie... de hogyha mégse érzi úgy, hogy követi az utasítást, akkor a zombi hirtelen dől el, így tenyerelve bele egy kiálló fadarabba, ami szépen át is szúrja az Ő és Daph kezét is. A lány ismét felüvölt, majd most már sírdogálva szorítja felsőjét a kezére.*
- Nil, kérlek ne menj! Téged akar... *motyogja a lány, de már igen csak halkan, hallhatóan elég nagy fájdalmakkal küzd, de ha Nil nem teszi, amit tennie kell, sejtheti, hogy a zombi majd tesz róla, hogy kedvese még több fájdalmat élhessen át, méghozzá Ő miatta. Vajon képes lenne ezt a tudatot még egyszer elviselni?*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 8:33 pm

*Úgy tűnik, hogy a zombi valamiért megáll, furcsállom, nem értem a dolgot, már rég támadnia kéne, lehet nem is igazi élőhalott csak valaki irányítja mint valami rongybábút? Minden esetre én már Daphne mellett vagyok, próbálva magnetizációval begyógyítani a sebét de ekkor hallom meg a fura ismerős hangot.*
-Honnan tudja...*kezdeném el, de ekkor hallom a szavak befejezését, és már nem is kell gondolkoznom rajta hogy ki lehet oda fent. Mi a fenének jött vissza, amikor Charles és az emberei már rég elbuktak, és mióta lehet itt, és a legfontosabb kérdés, mi lesz ha követem amit mond és itt hagyom Daphne-t...*nézek egy pillanatra a lányra, majd feljebb ahonnan hallom a hangot.*
-Nem hagyom itt, hogy kedvedre bánthasd..*sziszegek, vissza, de ekkor a zombi dőlni kezd, és megtörténik a kéz átszúrása is, ami már kissé a másik oldalra billenti a mérleget bennem, és tekintetembe dühös tűz támad, ahogy megfogom Daph kezeit próbálva gyógyítani.*
-Szemét féreg.......*mondom éles hideg hangon, miközben lassan felálva finoman kissé átölelem a lány vállát, és a füléhez közel hajolva egy pillanatig megállok .*
-Tudom.. És meg is kapja amit akar. Van aki fontosabb nekem....mint hogy engem akar e vagy sem... Vissza fogok jönni ígérem...*nem bírnám még egyszer elviselni, ha valami baja esne Daphne miatt azért mert rosszul döntöttem, megkeresem azt a rohadékot és elintézem, más esélyt egyenlőre nem látok, még ha kicsi is a valószínűsége hogy versenyre kellhessek vele, de nem engedem hogy bántsa még egyszer azt akit szeretek. Arcomra lassan rá is fagy a komorság árnyéka így állva fel lassan egy simítással engedve el Daphne-t s kezdek el lépkedni felfelé a hang irányába remélve, hogy megtalálom a hang tulandonosát. Alestor... régen gondoltam már erre a férfire, egyszer túljártam az eszén nem tudott megölni most se fog.*
-Gyere elő te szemétláda......*kiálltok fel miközben a pálcámat most már magam előtt tartva haladok előre a lépcsőn.*