A szükség szobája

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-21, 11:51 pm

*Miután felkelek és elmondom neki, ami bánt, furcsa dolgot hallok meg, ami kissé hihetetlennek is tűnik, főleg tőle, akivel oly furcsa a viszonyom.*
- Szóval te kedvelsz engem? *kérdezek vissza erre, mert igen, eljutott ám a tudatomig, amit mondott, így mosolyodom el picit, majd hallgatom tovább és amikor közelebb hajol hozzám és még pár szót mond, csak picit bepirosodik hófehér arcbőröm és sütöm le szemeimet is.*
- Ezt úgy mondod, mintha te akarnál boldoggá tenni. *emelem fel pillantásom, hogy ismét az övét figyelhessem. Igen, tényleg úgy jött le, pedig tudom ám, hogy nem arra gondolt, de attól még kicsúszott a számon ez a kis megjegyzés. Na de megindulunk felfelé, miközben aprót sóhajtok a beszólására, próbálva már nem törődni vele és így csüccsenek le a fotelba, hogyha már ilyen helyre hozott. Szép...szép, de most nem érdekel az, hogy hol ücsörgök. Itt vagy a lépcsőn, nekem oly mindegy. Viszont egy kérdés mégis felötlik bennem, így teszem hát fel, majd ahogy odaguggol hozzám, ismét a szemeibe nézek.*
- De igen, jól esik, de akkor se értem... Bár... gondolom te is csak azt akarod, hogy ismét az ágyadba másszak vagy megcsókoljalak nem? Kihasználni, ahogy azt már oly sokan tették velem. *szavaim nem Sairus ellen irányulnak, tényleg úgy érzem, hogy egész életemben minden férfi kihasznált, bizonyára az ő tettei se önzetlenek.*
- Igen, elástuk, de mégis fura minden... *motyogom halkan és amikor meghallom, hogy mennyi ideje van elvileg hátra, csak vállat vonok.*
- Szerencsés vagy, de bárcsak nekem kevesebb lenne. Gyűlölök élni, ezen a rohadt világon! *adom ki magamból, majd hirtelen kapom el Sairus vállait és mivel guggol, így nincs nehéz dolgom, döntök rajta egyet, majd fölé keveredek és úgy hajolok közelebb hozzá.*
- Ölj meg! Ölj meg most, itt... bármit megteszek neked érte, odaadom magam, csak vess véget ennek az undorító életemnek! *mondom fejemet csóválva kissé, így vörös tincseim cirógatják az arcát is.*
- Utálok itt lenni, a suliban, a világon, mindent gyűlölök, ami itt van! Vess neki véget! *kapom ki a pálcámat is a pálcatartómból és helyezem bel Sairus kezébe, miközben még mindig rajta ülök és igen, tőle várom, hogy most segítsen és megtegye azt, amire egyedül oly gyenge vagyok. Egyszer már majdnem megölt, biztosan nem lesz neki nehéz még egyszer megtennie, csak most hagynia is, hogy átlépjem azt a bizonyos határt, ahonnan már nincs visszaút.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 12:14 am

*A kérdésre nem igen tudna hazudni, hiszen ha nem kedvelné, valószínűleg nem lenne vele, ahogy az elmúlt pár napban, amikor össze futottak.*
-Szerintem te is tudod a választ. Kedvellek, csak tartok is még tőled... de kedvellek...*mondja végül kissé halkabban, majd pár szót ejtve közelebb hajol, s úgy mondja ki a véleményét , de a válaszra csupán csak egy kissé keserűen elmosolyodik és megrázza a fejét.*
-Én, vagy bárki más... mit számít az? Hagynád?*kérdez vissza ő is, hiszen ez itt a nagy kérdés. Nem tudná könnyen elképzelni, hogy a lány bárkit is a közelébe enged, kivéve talán azt a vámpírt akiért úgy oda van, és a fiúnak már az is megfordult a fejébe, hogy ez nem is csak a méreg hatása.. Nemsokára viszont a szükség szobájába mennek, ahol tovább folytatódik a téma. Nymphadora válasza, enyhén furán éri Sairust, aki csupán csak kisebb fejrázással jelzi, hogy nem igen érti a lány viselkedését.*
-Ja persze, mert annyiszor próbáltalak befolyásolni, meg az ágyamba csábítani, különben is szerinted aki kihasználja a másikat utána még keresi a társaságát?*na igen ez egy kérdés akart lenni, de valójában egy válasz is, ha Nymphadora képes olvasni a sorok között. A fura minden dologra már nem is reagál, nem hinné, hogy észhez tériíti a lányt , inkább mesél kicsit magáról, de a válasz enyhén meglepi.*
-Én inkább még megtoldanám úgy pár évvel...*kezdi, de amikor a lányból kitörik végre a fájdalma, kissé mérgesebbé válik a fiú arca is.*
-Na jó, most már elég legyen a depresszióból me...........*akarná folytatni, de ekkor érzi, hogy löknek rajta egyet, és kissé fel is gyorsulnak az események, meglepettség olvasható ki a szeméből, nem hitte volna, hogy Nymphadora ennyire elszánt.*
-Ezt most hagyd abba, és azt is hogy engem kérsz fel kivégző tisztnek, köszi de ebből én nem kérek.* mondja szinte már kiabálva az utolsó szavakat, majd fogja meg a pálcáját, s maga mögé csúsztatja, hogy a lány még csak el se érje, szeméből azonban most fura tűz szűrődik a másik felé, teste viszont mozdulatlan a másik alatt, egy pár percig csak nézi a lányt, végül az egyik keze lassan kinyúlva végig simít a nyakán.*
-Alig láttál még valamit a világból.... És alig ismersz bárkit akik azon élnek, ezt is gyűlölöd?*kérdezi miközben kezével finoman bele kap a vörös sörénybe, de másik kezével folyamatosan szorítja a pálcát a háta mögött, maga se tudja mit fog tenni, a megnyugtatásban nem éppen mester, de egy valamit tud.*
-Nem foglak megölni, te pedig nem fogsz meghalni......*mondja ki szinte kőmerev magabiztossággal, miközben tekintete már csak a másikat nézi.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 12:25 am

*Persze, hogy tudom a választ, azért már érzékeltem, csak nem tudom, hogy hihetek-e mindannak, amit érzek. Így hát csak nagyon picit mosolyodom most el, majd amikor tovább beszél, közelebb hajolva hozzám, furcsa dolgot kérdezek, azaz inkább állapítok meg, de a szavaira most már őszinte meglepettség költözik az arcomra.*
- Én... én nem tudom... *mondom picit halkabban, tanácstalanul, összezavarodva. Ezek szerint tényleg kedvel és tényleg azt szeretné, hogy boldog legyek de... miért? Nem tudom, hogy tényleg jó vége lenne-e, addig biztosan nem, amíg Demetrius is beleszól az életembe, így inkább nem mondok most semmit, nem tudom, kusza minden a fejemben... Viszont ahogy beérünk a szobába, ez a kuszaság eltűnik és ismét támadni próbálok, ilyen gyenge idegállapotban csak úgy változik a viselkedésem, hihetetlen, hogy milyen elviselhetetlen tudok lenni.*
- Igen, szerintem keresi... *mondom tanácstalanul, de valahogy így is érzem. Ez után tudom meg azt is, hogy Sairusnak már nincs olyan sok vissza, de én még kevesebbet akarok, sokkal kevesebbet, akár most azonnal meg is akarok halni és hiába szeretne leállítani, nem hagyom és már el is lököm, így ülve rá az ölére, majd mondom meg neki, hogy mit akarok. *
- Régen megtetted volna, tedd meg most is! *vetem oda neki, de nem tud most már zavarni a kiabálása, viszont a szemei, annyira fura az a láng, amit benne látok. Viszont az érintésébe beleremegek, ahogy a nyakamhoz ér és végigsimít rajta. Csak lesütöm picit a szemem a szavaira, majd ahogy a hajamba túr, régi emlékek elevenednek fel bennem, közös emlékek, amikor csókolóztunk és önfeledtek kényeztettük egymást, persze csak bizonyos keretek között. *
- Nem, ezt nem gyűlölöm... *mondom most már halkabban, kissé bele is bújva simító kezébe, majd az utolsó szavak után fejem csak ráhajtom a mellkasára.*
- Olyan nehéz ezen a világon élni, ez annyira nem nekem való. *mondom nagyon halkan, egy ideig még mereven, mozdulatlanul, próbálva visszatartani azt, ami kitörni vágyik, de ahogy telnek a másodpercek Sairus is egyre jobban érezheti a mellkasánál lévő nedvességet, amelyet az én könnyeim ejtenek, majd halkan zokogni is kezdek, néha meg is remegve. Igen, össze vagyok törve, nem tudom hova tenni magam a világban, így picit térdeim is megcsúsznak és nemsokára lágyan rá is fekszem a fiúra. Nem zavar, hogy a földön van, én ezzel most nem tudok törődni, igazából semmivel se, jó így most, teljes nyugalom, kiadhatom magamból azt, amely már oly régóta bennem van.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 12:47 am

*Úgy tűnik a szavai elérték a megfelelő reakciót, és most már a fiú is láthatja, hogy a kérdés meglepte Nymphadora-t. Valamennyire sikerült ki ismernie, és ha egy valamit bizton állíthat, az az hogy a lány olyan mint egy hideg kőfal, amit nehezen lehet megmászni, nem hinné, hogy másokkal különb lett volna a kapcsolata, de akkor mi van most? Na igen ez jó kérdés.*
-Nem nem tudod... nem akarod tudni, fogadni mernék hogy ha egy embert mondok még az is sok aki előtt megmertél nyílni, pedig nincs mit rejtegetned....*mondja most már komoly hangon, hiszen bizonyára veszi, hogy a lányba belül több minden van, mint amit kimutat. Sairusnál is ez a helyzet, bár nála mostanában talán könnyebben jönnek felszínre az ilyen dolgok. Na de a lány viselkedése tényleg kicsit kiakasztó, de valahol Sairus megérti, Ő se volt sokkal különb régen. A válaszra csak enyhén oldalra dönti a fejét, ő valahogy nem így gondolja.*
-Szerintem meg aligha... Ezért kihasználás, ne vámpírokhoz hasonlítsd az embert, tanulj meg végre az ő nyelvükön gondolkodni........*tényleg nem érti ezt a lányt, nagyon erősnek ismerte meg, és bizonyára az is, de valahol olyan naívul szerelmes tud lenni, és éppen egy élőhalottba? Ezt eleinte még Sairus se gondolta volna.A következő pillanatok azonban gyorsabban pörögnek, s mire a fiú kettőt szólhatna már a földön is van, a lánnyal maga fölött, aki fura kéréssel fordul hozzá, mondhatni őrült kétségbe esett kéréssel.*
-A régen régen volt a most meg most, ha nem vetted volna észre változott a felállás...... ÉS akkor se tettem meg.*vág vissza, miközben tekintete szinte szikrákat szór, s olyan eleven ahogy figyeli a másikat, mintha maga is kissé őrült lenne, vagy ha az nem is, de vadnak vad. Végül kissé lenyugodva túr bele a másik tincseibe, s simogatja meg a nyakát, egy kérdést intézve felé, amire a kapott válaszon már csak elmosolyodik.*
-Akkor talán, még vannak dolgok amik neked is meglepetést okozhatnak......*mondja hallkan, miközben a kéz letér az arcra is amin végig simítva egy pillanatra érinti az ajkat, s végül elereszti a másik pálcáját is. Egy darabig csak mozdulatlanul feküdve hagyja, hogy a másik ráfeküdjön de szavait ezzel szemben figyelmesen hallgatja, s a végére fel is sóhajt halkan.*
-Minden embernek nehéz, ameddig nem talál valamit amiért élhet, ha szét néznél magad körül láthatnád, hogy neked is van hely... és még a magamfajta szemeteknek is.....*mondja csendesen. Na igen ő másképp látja kicsit a dolgokat s bár megvan a sötét éne, már képes másképpen is gonolkozni, amikor azonban érzékeli a zokogást, és a könnyeket, keze csupán csak átöleli a másik derekát, és egy apró puszit is ad a fejére, miközben kissé meg is szorítja a testét.*
-Ha veled maradok, adsz még egy esélyt ennek a kupac sz*rnak amit életnek hívnak?*lehet fura kérdés az ő szájából, hiszen a régi kapcsolatukból okulva bizonyára hihetetlennek is tűnhet, de mégis megkérdezte, nade az is kérdéses hogy, hogy érti.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 1:01 am

*Nem tudom egyszerűen, hogy mit mondhatnék. Szeretném közel engedni magamhoz, de mégis eltaszítanám, hiszen nem hozzám való, most pedig mégis ő az egyetlen ember, aki mellettem áll és aki még mindig boldoggá szeretne tenni. Fura és hihetetlen, de talán engednem kéne neki, de én erre mégse vagyok képes.*
- Soha nem tudhatod, hogy van-e rejtegetnivalóm. *mosolyodom el lágyan, miközben az arcát nézem, majd nemsokára már meg is érkezünk a szobába, ahol egy furcsa beszélgetés veszi kezdetét és nemsokára már rajta ülve arra kérem, hogy vessen véget az életemnek. Könnyebb lenne, sokkal könnyebb minden, ha megtenné, de ő mégse akarja.*
- De akkor meg akartad tenni! *jelente még ki, de ahogy simogatni kezd, az már fura mód lenyugtat, így sóhajtok fel kissé, miközben élvezem kezének érintését, valahogy most jól esik nekem mindez. *
- Nem szeretem, hogy ilyen hatást váltasz ki belőlem... *mondom még halkan, majd engedem is, ahogy az ajkamhoz ér a keze, így lehelek rá egy aprócska csókot, majd nemsokára fejemet rá is hajtom, miközben még pár apró szót motyogok. Nem értem, hogy miért tartja magát szemétnek, de most már nem szólalok meg, hanem halkan sírdogálni kezdek, mely után majd bizonyára jobb és könnyebb lesz minden. Érzem az ölelést és a puszit, így fekszem hát rá, majd pár perc múlva, amikor már kezd minden jobb lenni, csak lassan felemelem a fejem és úgy hallgatom a szavait.*
- Ühüm... *bólogatok picit, majd megtörlöm a szemeimet, amelyek elég vörösek, de a drága, fekete smink megéri a pénzét, még csak el se kenődtem... Felkelek róla lassan, majd behunyom a szemem és hamarosan egy hatalmas nagy franciaágy jelenik meg a szobában, az ablak alatt és vörös színű ágytakaróval, hogy passzoljon a szobához, én pedig csak leülök a szélére, majd kioldom a bakancsomat és ez után pedig ráfekszem.*
- El akarok menni innen... *na ez eléggé kértértelműen hangzik, ezért kiegészítem szavaim.* - Egy kis időre, kikapcsolni... *pillantok a fiúra, miközben picit összébb is húzom magam az ágyon.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 1:26 am

-Nem... De talán éppen ettől olyan szép az egész.*feleli kissé elgondolkozva, egy kisebb mosollyal, miközben a szobába is érnek, de a beszélgetésből, egy eléggé őrült akció születik, s a lány bármennyire is szeretné SAirus nem képes megtenni azt amire kérték. Fura ettől a sráctól aki sok dologról híres, de arról nem hogy tudna gyengéd is lenni, most viszont a lány is láthatja ezt az oldalát kibontakozni.*
-Miért a múlton rágódsz? *csupán csak ennyit kérdez, miközben kezével végig simít a másik haján, majd az arcán is, szeretné ha lenyugodna a másik, na meg neki is jól esik mindez, hiszen fura mód megkedvelte a lányt, még ha ez oly hihetetlen is.*
-Mert félsz tőlem... vagy inkább magadtól....Attól, hogy valamit engedj magadból látni...*mondja csendesen, de persze most nem a fizikális dolgokra gondol , sokkal inkább a lelkieken, hiszen látta már a lányt, erősnek, akaratosnak, elszántnak, és most mélységesen széttörtnek is. Az apró csókra csupán csak végig simít az arcán, még egyszer , majd hagyja hogy Nymphadora ráhelyezkedjen. Nemsokára érzi a zokogást is, de inkább nem szól többet, csupán csak egy puszit ad a fejére, és ölelni is kezdi, hagyva hogy a másik kiadja magából ami fáj neki. Nemsokára viszont egy kérdéssel áll elő, s nagyon úgy tűnik hogy komolyan is gondolja amit mond, a válaszra viszont már csak egy lágy mosoly jelenik meg az arcán, majd lassan bólint is.*
- Nem lesz baj...*na igen, mondja ő , bár tudja hogy ez nem teljesen igaz, hiszen baj bármikor jöhet, de megpróbál segíteni majd ha tud, valamiért úgy érzi ezt szeretné, és most biztos abba amit akar. Amikor az ágy megjelenik viszont a mosoly kissé ki is szélesedik.*
-Jó az ízlésed.......*feleli kissé tömören miközben követi az ágyhoz, s ő is lekapva a lábbelijét szembe fekszik a másikkal, miközben végig néz az össze húzott testén, s nemsokára rá is teríti a takarót.*
-Hát akkor meg kell valósítani amit szeretnél....... Úgy tudom Floridának egész szép tenger partja van, ha pedig megunnánk a meleget akár fel is mehetünk Alaszkába...... De talán tudok pár egzotikusabb helyet is, mondjuk India....*feleli amolyan ötlet képen jelezve ám, hogy nem úgy értette, hogy a lány egyedül menne el.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 1:35 am

*Nem tudok a kérdésére választ adni, csak ülök rajta, miközben még mindig a halálon töröm a fejem, egészen addig, amíg nem sikerül lenyugtatnia.*
- Nem akarok a múltban élni, de mégis bennem él... *mondom halkan, majd ez után bököm ki azt, hogy nem szeretem, amit kivállt belőlem. A szavai hallatán viszont csak tovább figyelem helyes fonásait és végül vállat is vonok picit.*
- Talán éppen ettől olyan szép ez az egész. *ismétlem meg szavait, ezzel beismerve, hogy félek tőle és magamtól is, hiszen igaza van, nem is kicsit... Na de megcsókolom a kezét, vagy inkább az ujját, ahol érinti ajkamat, majd ez után pedig kisírom bánatomat, csak magamban, nem neki. Nem akarok ránehezedni, így mászok le róla hamarosan, majd a szavaira próbálok valamiféle mosolyt varázsolni az arcomra, de ez nem oly egyszerű, mint ahogy azt én szeretném. Egy ágyat hozok létre, nem törődve a bókkal és nemsokára el is helyezkedem rajta. A takaró viszont váratlanul ér, így húzom le magamról és túrom közelebb Sairushoz.*
- Meleg van. *nyár is van, tehát minek ide akkor még takaró is? Na de elárulom neki, hogy el akarok menni, messze innen, legalább egy kis időre, de ahogy hallom az ötleteit, jól láthatóan rázom meg a fejem.*
- Valami sötét, rideg helyre akarok menni. Nem érdekel a tenger és a napsütés, legyen minél halottabb, én ott érzem jól magam. *lehet, hogy fura vagyok, de ez vagyok én és most nem a depresszió beszél belőlem, hanem az igazi Giovanni. *
- Szóval velem akarsz tartani? *kérdezek még rá, miközben picit közelebb merészkedem hozzá, de nem annyira, hogy hozzá is érjek, csak majdnem.*

//fagy//

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 12:29 pm

//Olvad//

*Nem löki le magáról, hiszen miért tenné? Voltak már hasonló helyzetben, viszont amikor a lány azt akarja , hogy ölje meg, a fiú már, nem olyan magabiztos. Régen más volt, azóta történtek dolgok és megkedvelte ezt az igencsak fura lányt.*
-Mindenkiben benne él…. Az én fejembe is beleégett minden amit eddig tettem, legyen jó vagy rossz……..*mondja csendesebben, miközben az arcán egy keserű mosoly is megjelenik, na de nem kéne neki is érzékennyé válnia, az nem illik hozzá. Amikor azonban a lány megismétli a szavait, a fiú csupán csak nyugodt, pillantással, figyeli a másikat*
-Talán…*mondja kissé talán suttogásba átmenő hangon, ezután viszont Nymphadora sírni kezd. Ritkán látta a lányt ilyennek, talán ennyire még soha, viszont most már nem mosolyog , vagy gúnyolódik rajta, ez az idő elmúlott. Maga sem tudja miért , vagy hogyan sikerült megkedvelnie ezt a lányt, aki annyira más mint ő, de valahol belül hasonlóak is. Nemsokára megjelenik az ágy is Nymphadora jóvoltából, amin pár pillanat múlva el is fekszenek egymással szemben. A takaró úgy tűnik nem kell a lánynak, amit SAirus meg is ért, hiszen tényleg meleg van, nem is érti, erre miért nem gondolt de mindegy is…. A szavakra nem mond semmit, inkább ötletelni kezd, azt illetően, hogy hova vegyék az útjukat, de úgy tűnik Nymphadora nincs oda most a tengerért és a napsütésért.*
~Kicsit olyan mintha belül meghalt volna~*mondja ki magában a szavakat, de persze csak a fejében, miközben fürkésző gondolkozással próbálja leolvasni a lány arcáról a gondolatait, végül viszont csak kissé halkabban felsóhajt.*
-Ha azt hiszed ettől jobb lesz, akkor tévedsz, de ha így kívánod akkor elnézhetünk észak fele is. A szüleim kastélya messze Svédország északi részén van, csak az enyém, és nem igen járok haza.. Eléggé kihalt hely….*nem mondja, hogy menjenek oda, maximum csak céloz rá, de hogy Nymphadoranak mennyire lenne kedve hozzá, azt már ő tudja. Az utolsó kérdésre csak kissé elmosolyodik, miközben figyeli a közeledő lányt, de mielőtt megszólalna, kezét csupán csak a derekára helyezi, de nem csinál semmi olyat ami zavaró lenne.*
-Igen… veled, jó társaság vagy, és nem akarlak magadra sem hagyni, na meg nekem se ártana egy kis szünet, azt hiszem jó lenne elmenni innen egy kis időre, és akkor miért ne mehetnénk együtt?*kérdezi kissé költőien, miközben végig simít a másik hátán, majd lassan leteszi a fejét a párnára.*
-Miért nem szeretnéd, hogy veled menjek?*kérdezi, csendes hangon, miközben tekintete kérdővé válik, hiszen nem tudja még kiolvasni a lány minden gondolatát, de ő most teljesen őszínte volt hozzá, reméli hogy a másik is az lesz.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 12:39 pm

*Igen, valahogy azt sejtem, hogy ő is emlékszik még a dolgokra, amiket tett, de valamiért úgy érzem, hogy őt nem zavarja, hiszen kegyetlen, akár csak én magam is oly sokszor... Na de most erre nem mondok semmit, csak kiadom magamból azt, ami bennem van, majd ez után fekszem le az ágyra, ahova Sairus is követ. A takaró nem túl jó ötlet, de nem foglalkozok vele tovább, csak letolom magamról, majd az utazásról kezdek el gondolkodni. Bizonyára sokan örülnének neki, hogyha elvinné ez a fiú őket valami szép kis helyre, ahol csupa vidámság van, de én nem, nekem a halál a társam, ott érzem jól magam, ahol nincs annyi ember, ahol csend és nyugalom is van egyben, így mondom el neki az elképzeléseimet.*
- Nem azért, mert ettől jobb lesz, tényleg az olyan helyeket szeretem. Azért, mert olasz vagyok, nem jelenti azt, hogy mindig süttetem magam a napon, vagy te tán úgy látod? *a hófehér bőröm azt mutatja, hogy valóban nem szoktam napozni és szinte nappal se járok ki... Na de amikor meghallom, hogy Macrain uraságnak egy egész kastélya van, picit meglepődöm és ez látszik arcomon is. Sejtettem, hogy nem szegény, de ezek szerint picit elnéztem valamit.*
- Szóval haza akarsz vinni magadhoz? Egy egész kastélyba, csak mi ketten? *kérdem kíváncsian, miközben közelebb is bújok hozzá, így érzem meg hamarosan a simítást és teszem fel a nagy kérdést, mely szerint velem akar-e tartani tényleg.*
- Azért a jó társaságtól még nagyon messze állok... *kezdek bele, de amikor visszakérdez, csak kezem az arcára téved, amelyen gyengéden végigsimítok és végül a hosszú, fekete hajtincsén állapodik meg a kezed.*
- De, szeretném! *ismerem be, a szemeit fürkészve.*
- Viszont most nagyon fáradt vagyok. Aludjunk és holnap ha felkeltünk, akár indulhatunk is. Már ha neked is megfelel. *pislogok párat a szemeibe, hiszen most mennék, akkor minek húzzuk az időt? Tudom, hogy pénteken óra lesz, de azt kihagyhatom, most amúgy se lennék vevő semmiféle misztikus lényre, mert még pechemre a vámpírok kerülnének elő... soha nem lehet tudni. Így hát ha a fiú is enged, lehunyom szemeimet, hogy nemsokára már elaludva szuszoghassak halkan mellette, hiszen holnap hosszú nap vár ránk.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 1:06 pm

*Miután felkelnek a földről, nemsokára az ágy felé veszik az irányt. A fiú sejti, hogy Nymphadoranak nehéz lesz kilábalni ebből, nem mintha Sairusnak nem lenne meg a maga baja, de most először talán úgy érzi, hogy az ő problémája nem annyira fontos mint a másiké, pedig nagy szó hogy más baját a maga elé helyezi, de úgy tűnik mégis. Talán azért mert tényleg kezd pozitív érzéseket táplálni a másik iránt. Amikor már az ágyon vannak, a beszélgetés tovább folytatódik, és a fiú mond is pár ötletet, hiszen talán egy kis napsütés, és fürdés az óceánban, némi plusz kikapcsolódással karöltve még jót is tenne Nymphadoranak. A lánynak viszont úgy tűnik más az elképzelése, a fiú pedig nem szeretné rá erőltetni a dolgot. A válaszra csak oldalra dönti a fejét, szemeivel pedig a lány arcát pásztázza kíváncsian.*
-És gondolom annyira nem is keresed a vidámságot..*mondja egy félmosollyal, hiszen érzi a lányon, hogy nem is vágyik most az ilyenféle kikapcsolódásra, de Sairus se az a fajta, akinek mindene a tenger, így nem fogy ki az ötletekből, hogy merre menjenek. A kérdésre viszont csak megrázza a fejét.*
-Inkább néznélek valami északi lánynak mint olasznak… Már csak a vörös haj miatt is..*szélesedik ki a mosolya, de nem fogja erőltetni a jókedvet, így aztán az arca komollyá , de mégis nyugodttá változik. Így jön az ötlete, hogy mehetnének akár hozzá is. Látja ám Nymphadoran a meglepettséget, ami azért mosolyt csal nyugodt arcára, s úgy figyeli a másik tekintetét..*
-Azt hitted, hogy földönfutó vagyok? Amúgy a válaszom igen, és egy egész kastély, na meg a hozzá tartozó birtok… Ha szereted a telet és a hideget akkor tetszeni fog…. A családom nem éppen a legvidámabb emberek közé tartoztak, de attól még szeretek néha haza járni. Gondoltam meghívlak persze csak ha szeretnéd…*mondja derűs lágy hangon. Nemsokára végig is simít rajta, ahogy közelebb bújik a másik, de nem tesz semmi rosszat, csupán csak figyeli Nymphadorat, amikor azonban azt mondja, hogy nem olyan jó társaság,, Sairus csak finoman megemeli a vállát.*
-Nekem nincs kivetni valóm ellened, főleg amikor nem akarod megölni magad, de majd a kirándulás végén mondok bővebb véleményt…*mondja egy fél mosollyal bár az se tartozik éppen a kedvencei közé amikor Őt akarja megölni, na de talán a harciaskodás egyenlőre a múlté. Érzi ám a simítást, amire a mosoly se hagy alább, s így hagyja hogy a másik végig simítson az arcán, csupán csak pár pillanat múlva nyúl oda kezével, de nem azért hogy eltolja a másikét, csupán csak finoman megfogja, miközben ujjaival végig is simít a kézfején.*
-Akkor azt hiszem ezt is megbeszéltük.*mondja csendesen, a következő szavakra viszont már csak bólint, igaza van a lánynak késő van, és talán neki sem ártana egy kis alvás, főleg hogy ha holnap indulnak.*
-Nekem nincs semmi dolgom, szóval akár reggel indulhatunk is.. Jó éjszakát..*egyezik bele, s egy kis ideig még figyeli a mellette szuszogó lányt, végül pedig ő is szemeit is lecsukva lassan mély álomba merül.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 1:09 pm

//Másnap reggel//

*Az éjszaka kissé ki voltam bukva, hihetetlen, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem Demetrius. De most már tudom, hogy jót tesz nekem Sairus társasága, így hát most, hogy felébredtem, csak egy picit nyújtózom, majd az alvó fiú felé tekintek. Nem akarom felébreszteni, még amúgy is korán van, így csak belebújok a bakancsomba, majd nemsokára el is hagyom a szobát, remélhetőleg úgy, hogy ő még nem kel fel. Ha ez megtörtént, akkor pedig fel is sietek a Hél hálóba, ahol egy kisebb utazótáskába pakolom a fontos dolgokat, gyors lezuhanyzom, majd átöltözöm és rendbe is teszem magamat. Így hát most már a táskával lépek be a szobába, fekete bakancsomba, hosszú nadrágomba és egy kis fekete topban. Most nem vettem olyan goth-osra a figurát, valahogy jó lesz ez most így is. Ékszerekből sincs rajtam most sok, csak pár apróbb szemű ezüst holmi. Hajam kibontva van, mint általában és az arcomat is lágyabb smink borítja. Ezüstös-feketés, de mégse oly durva, mint ami az este volt. Na de mivel a szükség szobájában vagyunk, így mire visszaérek, a fiú éjjeliszekrényén, tehát az ágy mellett meg is jelenik egy pohár narancslé két szendviccsel, melyen van minden jó, így lépek hát oda mellé, majd ülök le az ágyra és odahajolva hozzá adok egy puszit az arcára. Vörös tincseim ismét kissé beterítik, de talán már megszokta ezt eddig is. Viszont ahogy a puszi megvolt, csak felegyenesedem, úgy várom, hogy felébredjen. Az étel itt van, az én cuccaim is, tehát remélhetőleg ha észhez tér, akkor hamar el is hagyhatjuk a Mysteriot és megindulhatunk Svédország felé.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 1:28 pm

*Elég nyugodtan aludt, talán csak egy kétszer kelt fel az éjszaka közepén, de ez már mindennapossá vált a számára, tehát nem is olyan különlegesség ennél a fiúnál. Viszont a reggeli hangokra, amikor Nymphadora felébredt, valamilyen úton módon nem nyitotta ki a szemeit. Vagy ő aludt nagyon mélyen, vagy pedig a lány osont ki a szobából nagyon hallkan nem tudni. Lényeg , hogy mire a lány vissza tér, a fiú még mindig az igazak álmát alussza. Amikor azonban a másik ajkai az arcához érnek, csupán csak lágyan megremeg, miközben szemei is kissé lustán pislogva kinyílnak. Egy pillanatig olyan mintha nem is tudná, hogy merre van, de végül vissza tér a bizonyosság az arcára, miközben most már éber pillantása lassan, s kissé még álmosan Nymphadora arcát fürkészve kötnek ki.*
-Szép reggelt….Mikor keltél?*kérdi kissé csendesebben miközben keze finoman a másik hajához ér. Úgy tűnik nem kerüli már a testi kontaktust ezzel a lánnyal, bár amit tesz abban nincs semmi rossz. Nemsokára viszont felkelve a szendvicsek fele néz, végül vissza a lányra.*
-Köszi, mostanában nem igen kaptam reggelit… Remélem a másik a tied…*mondja kissé komolyabb hangon, hiszen nem tudja, hogy a lány mennyire heverte ki a tegnapi napot.*
-Csinos vagy…*mondja egy kisebb mosollyal miközben végig néz egy pillanatra a másik alakján na és persze így egyben a ruházatán is, hiszen valóban csinos a lányka. Közben kezével az egyik szenyó felé nyúl, amit azért eszegetni is kezd, de úgy tűnik azért nem marad csendben eközben sem.*
-Azt hiszem én már nem megyek fel a szobámba. Otthon úgy is vannak cuccaim, szóval nincs olyan dolog amire szükségem lenne..*mondja kissé elgondolkozva, bár Hádész így itt marad, de talán amiatt nem kell aggódni hiszen a macsek feltalálja magát, vagy a szobatársai megetetik. Minden esetre miután megeszi a szendvicset, ő maga is felhúzza a lábbelijét, s nemsokára készen is áll arra, hogy induljanak.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-22, 1:41 pm

*Szerencsére elég halk vagyok, így Sairust se verem fel, tehát el is intézem a kis pakolászást, így nemsokára már vissza is térek a szükség szobájába, ahol látom ám, hogy a fiú még mindig alszik. Elmosolyodom kissé, majd leülve az ágyához puszilom meg arcát, hiszen nem tudom még mindig, hogy miképp is álljak hozzá, így marad az arc, az a biztos. Megremeg, majd nemsokára tekintetünk találkozik, így fürkészem hát az arcát egy kis ideig, miközben meglepetten pislogok a simításra.*
- Neked is! Látom szereted a hajam. *mosolyom cseppet kiszélesedik, hiszen megfigyeltem már, hogy szinte mindig a vörös tincseimmel babrál.*
- Nem tudom, egy órája talán. De összepakoltam mindent, szóval én kész vagyok. *fejemmel a táska felé bökök, majd ez után nézek a szenyok felé.*
- Ha már ilyen szobában voltunk, gondoltam miért ne... és nem, én nem vagyok éhes, edd meg nyugodtan! *az ő dolga, hogyha ott hagyja, de én nem fogok hozzányúlni, mert tényleg nem kívánok semmiféle ételt sem. Inkább csak hallgatom a kedves bókot, miközben hagyom is, hogy végignézzen rajtam.*
- Szerintem most nem, szoktam ennél csinosabb is lenni, de azt hiszem, hogy most ez megteszi. *mondom kedvesen, majd nemsokára már azt figyelem, ahogy az ételt fogyasztgatja és hallgatom is a további szavait.*
- Rendben! *bólintok is, majd felkelek, így figyelem, ahogy a fiú is magához tér.*
- Viszont zsupszkulcs nincs nálam, így a teleport szobába kéne menni. *kapom fel a táskámat is, mely hála a bűbájoknak, igen csak könnyített. *
- Akkor irány! *nyitom ki az ajtót, amikor már Sairus is menetre kész, így indulunk meg ha minden igaz a Teleport szobába, ahonnan majd Sairus otthonába érkezünk.*

//fagy//

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-31, 10:07 pm

*Nem éppen a legjobb hely, de a legjobban talán ezt lehet berendezni, hiszen elég csupán csak a gondolatom hozzá. Bizony nem véletlenül vagyok itt, s bár szívesen lennék Mordanaval, a történtek ellenére is, mindkettőnknek néha elválnak az útjaik, hiszen mindketten felelősségteljes posztot végzünk, így ez megakadályozza a mindennapos találkozást, ám kitaláltam, hogy tudom hasznossá tenni az időmet. Egy kis tanulás, ám most nem könyvekből, hanem a saját testem fejlesztéséből. Bizony rá kell jönnöm hogy az a két szárny adottság, nem pedig átok a hátamon. Ideje hogy megtanuljam használni, így aztán ide jöttem. Ha valaki belép egy üres termet láthat kissé magasabb mennyezettel az ember lába alatt viszont csupán csak ködöt amiből pár szikla kapaszkodik ki amolyan talpalatnyi helynek. És hogy én hol vagyok? Éppen erős szárnycsapásokkal lebegek, s bár testemet izzadságom cseppjei borítják azért még bírom a strapát. Nem tudom én se mióta lehetek itt, de ez az edzésmód kissé ki is kapcsol, s úgy érzem a szárnyaimat is egyre jobban érzem. Ruházatom most csupán csak egy egyszerű farmerből illetve acélbetétes bakancsból áll, a pólóm valahova az ajtó mellé akasztottam szintén egy kisebb sziklára, hogy ne akadályozza a munkámat. Nem számítok társaságra annyi szent, de az biztos hogy ha valaki bejönne bizony lehet meglepetések érnék.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-31, 10:15 pm

*A mai éjszaka fogalmam sincs, hogy mi legyen, de képtelen vagyok megülni a fenekemen, így most itt vagyok, a második emeleten és éppen egy bizonyos szoba felé tartok. Még nem tudom, hogy miképp is nézzen ki, de a lényeg, hogy majd odabent eldöntöm. Általában kint szoktam, de most változnak az idők. Egy fekete kis rövidnaci van rajtam, lábaimon sportcipővel és egy hófehér kis top. Nincs hideg, tehát nincs is miért túlöltöznöm. A fekete tincseim egyébként most össze vannak fogva, így a kis heg is látszik még a nyakamon és ezen kívül természetesen egy kis smink is megtalálható az arcomon. Ahogy benyitok, viszont csak hirtelen lépek tovább, nem számítva a sziklákra és nemsokára már hangosabb kiálltásom tölti be a teret, mert ha minden igaz, lent nincs semmi egy ideig, én pedig zuhanhatok, bizonyára valamiféle sziklára, hogyha nem vigyázok, így kezdek el kalimpálni, aminek köszönhetően kezeimen pár horzsolás keletkezik, de kitartóan próbálok valamiben megkapaszkodni, hogy nehogy leessek a fene tudja, hogy hova.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-31, 10:24 pm

*Nem kell sok hogy kifáradjak érzem, de még nem szándékozom a földet érést megtapasztalni. Talán akaratosságom talán más miatt, de úyg érzem még bírom egy darabig. Remélhetőleg nem töröm össze magamat, illetve nem ront rám semmilyen hivatlan látogató, még ha páran látták is már a szárnyaimat, nem akarom hogy közhír legyen. Ahogy viszont meghallom az ajtó nyikordulását hirtelen csapok a szárnyammal és fordulok meg a levegőbe, és már hallom is a kiálltást, illetve hogy valaki eltűnik lejjebb zuhanva.*
-A fenébe..... a végén még megölök valakit... ~Ki az az eszement aki nem néz körül mielőtt belép.. Mordred, Mordred tenni kéne valamit.~*mennek át a gondolatok a fejemen mint a gyorsvasút, s már összébb is húzom a szárnyaimat így indulva meg magam is zuhanva lefelé, miközben ügyesen manőverezve próbálom kikerülve a sziklákat, s a fehér ködtengerbe ami alul uralkodik, elkapni a zuhanót. Úgy tűnik ma a szerencse is velem van, hiszen hamarosan megpillantom magam alatt a kezet, amiért hirtelen lejjebb nyúlva elkapom, s egyidejűleg ismét kiengedem a szárnyaimat ezzel megakadályozva, hogy mindketten a földbe csapódjunk. Nem telik bele sok idő viszont és észre veszem ki akadt a horgomra, azaz a kezemre és arcomon kissé komorkás hangulati jelekből arra a következtetésre juthat a lány, hogy bizony nem lettem jókedvű a találkozásnak ezen formájától.*
-Nem tanítottak meg rá, hogy nézz körül, mielőtt bemész valahova?*kérdezek rá kissé hűvösebben miközben azért lassú ereszkedéssel ha minden igaz talpra is térítem a leányzót, s nemsokára én is mellette érek földet.*
-Jól vagy, nem sebesültél meg?*kérdezem most már valamivel enyhébb hangon, hiszen kinézem magamból hogy tudnék ölni, de azért ezt nem így, és nem most akartam volna elkezdeni.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-31, 10:32 pm

*Csak zuhanok és zuhanok, észre se véve, hogy nem vagyok egyedül a teremben, így kalimpálok és nemsokára kezeim is csúnyán csapódnak a sziklához, ami most már könnyekre fakaszt, de attól még tovább próbálkozom, de ekkor érzem meg, hogy valaki elkapja a csuklómat és most már épségben érek le, de a hangnem, ami fogad... rögtön le is hajtom a fejem, kezemet pedig elveszem Mordred közeléből, hiszen ráismertem ám a fiúra és halkan szipogni kezdek.*
- Hagyj már békén! Mégis mi... mi ez? *nézek körbe most már dühösebben, a fiú szemeit figyelve és nem érdekel, hogy sírni lát, már látott úgy is, tehát ezen nem fog múlni a dolog...*
- Hogy lehetsz ennyire... figyelmetlen? *osztom ki én is a srácot, de amikor meghallom a kérdését, csak elforítom a fejemet is.*
- Most úgy mondod, mintha érdekelne. Ha rajtad múlna, akkor már többször is meghaltam volna. *motyogom még mindig mérgesen, miközben szépen le is csüccsenek, hátam pedig az egyik sziklának döntöm, miközben véres kezeimet nézem. Törés szerencsére nincsen, de eléggé fáj mindkettő, az egész karom, tehát nem csak a csukló része. És igen, szárnyak, most fel se tűnik, jobban el vagyok foglalva most a magam bajával.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-07-31, 10:47 pm

*Abban nem tudok segíteni, hogy ne sérüljön meg, hiszen mindenható én se vagyok, de talán egy kellemetlen és egyben életveszélyes landolástól megóvhatom. Azonban arra hogy kit már csak akkor jövök rá amikor elkapom, de minden esetre ha már ilyen jót cselekedtem a mai nap befejezésül földre is teszem, méghozzá zökkenő mentesen, s nemsokára már én is helyet foglalok mellette. Persze durván szólaltam meg, hiszen az én felelősségem ha véletlen eltöri a nyakát, nem mintha nem tettem volna vele már régebben rossz dolgokat, de egy gyilkosság most egyáltalán nem kéne a nyakamba, főleg hogy még nem is direkt lett volna.*
-Héhé kislány, ha békén hagytalak volna, most lehet a saját belsőségeidet néznéd ahogy szétkenődsz valamelyik sziklán... *szólalok meg kissé erélyesebben hiszen valószínűleg eme történés esett volna meg, de végül még teszek hozzá néhány szót.*
-Amúgy meg edző pálya nekem... Nem gondoltam hogy valaki bejön....*mondom most már nyugodtabb hangon a leosztásra viszont kis hijján le esik az állam. Még hogy én felelőtlen, nem tudom ki jött be úgy hogy még azt se nézte meg, hogy van e talaj a lába alatt. Ráadásul ahogy néztem eltört nála a mécses, anyám mi lesz még ebből...*
-Ne.. ne kezdj el most sírni, mert nem állok jót magamért, inkább örülj hogy nem esett nagyobb bajod, amúgy nem én rontottam ajtóstul a háznak szóval te is lehettél volna figyelmesebb.*Nem szeretem ha sírnak körülöttem, valahogy zavarba hoz, ezt pedig most nem akarom, keményebb fából faragtak annál. Csak figyelem ahogy a másik leül, s hallgatom a további támadó szavakat, de én se maradok tétlen, hanem követem és meg is állok előtte.*
-Tudtommal még mindig élsz és hála NEKEM még most se haltál meg, de igazad van, biztosan nem érdekel és el kellett volna eresszelek......*Nők.... úgy tűnik az egyetlen aki megért Mordana, de hát ezen nincs mit csodálkozni hiszen egy ár vagyunk. Na de ahogy nézem Hecate karját eléggé megsebesült, így anélkül hogy engedélyt kérnék rá kissé erősebben fogom meg magam felé vonva azt, hogy aztán magnetizációval begyógyítsam.*
-Most pedig maradj nyugton, ha azt akarod hogy ne fájjon, pár perc és kutya baja se lesz a karodnak..*mondom kissé még mindig morogva magam elé. Tényleg csak pillanatokon múlt, hogy valami komolyabb baja legyen.*
-Amúgy mit akartál a szükség szobájába?*kérdezem, miközben már lassan végzek, s így engedem most már el finomabban, nehogy azt higyje más szándékom is van a karjával.*

//Fagy//

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-08-04, 12:50 am

*Kissé morgós ez a srác, de engem ez most mégse zavar, tehát teljesen normálisan teszek-veszek körülötte, néha azért pár szót még szólva Brunohoz is, de nemsokára elkészül a popcorn és a tea is kikerül a hűtőből, így vetem hát fel, hogy ha gondolja, akár velem is jöhet. Nem terveztem nagy dolgot estére és még filmötletem sincs, tehát akár még a választás lehetőségét is átadom neki.*
- Főfogás? Ugyan... nem eszek elsősöket, nyugi. *mosolygok rá kedvesen, majd végül megindulok az ajtó felé, de hirtelen állok meg.*
- Bruno, hozz még légyszi két poharat, több kezem nincs. *pillantok a szemeibe, majd hogyha megvan, akkor most már édes hármasban hagyjuk el a konyhát, hiszen Soraya is velünk tart értelemszerűen.*
- Mit szeretnél nézni? Valami akciófilmet vagy esetleg vígjátékot? *kíváncsiskodom, miközben már javában felfelé baktatunk a másodikra, mely előtt megállok, szemeim lecsukódnak és ki is gondolom hamar a bent lévő helyet, tehát egy tipikus mozit, ami a mugliknál is van, végül pedig be is nyitok.*
- Na, ez jó lesz. *tekintek körbe, így lépek a leghátsó sor felé, ahol középen fogok ám elhelyezkedni, a főnixem pedig valahova szélülre, tehát Bruno örülhet, nem fogja őt nézni.*
- Gondolj egy filmre és akkor nézhetjük is. A popcornból pedig bátran csipegess... *jelentem ki neki, majd kibújok a papucsokból és el is helyezkedem, így nemsokára még töltök italokat is, tehát innentől kezdve a fiún áll, hogy mikor indul el a film.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-08-04, 1:08 am

*A konyhában futok össze Faith-tel, egy másodikos lánnyal és a főnix famulusával, ám nem találnak jó kedvemben, azonban egy egy idő után változik, és viszonylag normálisan tudok társalogni a másikkal.*
- Szóval elsősöket nem, csak mindenki mást? *kérdezem kicsit gúnyolódva, de ilyen a stílusom. Már indulunk kifelé a konyhából, de még visszaküld pohárért. Nem szeretem, ha megmondják mit tegyek, de mivel a pohár az én érdekeimet is szolgálja, ezért az egyik szekrényből elemelek két poharat, és kezemben azokkal indulok a lány után a szükség szobájába filmet nézni.*
- Most inkább valami akciót néznék. *felelem a kérdésére, és már eszembe is jut egy film, amit régen láttam már, de akkor tetszett. Hamarosan már fent is vagyunk a másodikon, ahol Faith kigondol egy mozit, és az ajtón belépve már ott is találjuk magunkat. Életemben ha kétszer voltam moziban, akkor is még az árvaházzal, de erre az időre nem szívesen emlékszem vissza, szóval törlöm is a fejemből múltam béli emlékeket, és a jelenre koncentrálok, ami jelenleg abból áll, hogy az utolsó sorba való fellépcsőzés jelenti. Miután a lány leült, én is leülök, ám egy helyet üresen hagyok magunk között, hogy a popcorn-t oda tudja adni, miből meg is kínál. Én speciel jól laktam a szendviccsel, de előfordulhat, hogy a kb másfél órás film alatt csipegetek egyet-kettőt. Faith elhelyezkedik, és én gondolok egy filmre, ami nem más, mint az Olasz meló című film. Míg megy néhány előzetes, addig lejjebb csúszok az ülésben, és lábamat felteszem az előttem levő szék háttámlájára.*
- Láttad már ezt a filmet? *érdeklődök a lánytól, hiszen meglehet, hogy igen, és az is lehetséges, hogy nem szereti, de így jár az, aki rám bízza a filmválasztást.*

//fagy//

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-08-05, 4:26 pm

* Ezt hamar megbeszéljük, és ennek örülök, mert erre a hátira van is már ötletem.*
- Akkor nézzük a gyors talpalót. Kezdjük is az árnycsápokkal. Minden bizonyára te is tudod, hogy az árnymágia sok koncentrációt igényel és ez alól egyik varázslatunk sem kivétel. Az árnycsápok számát az a test határozza meg, amit mozgatni akarsz. Annyi darab jelenik meg, amennyit nem bírnál el két kezeddel. Emellett érdekessége még, hogy a pálcát ilyenkor ügyetlenebbik kezedbe fogod, és a magasban tartod, míg a másik kezedre fókuszálód az energiát, mert így irányítod a csápokat, viszont ez nem ilyen egyszerű. Minél több csápot jelenítesz meg annál nehezebb őket irányítani és könnyen ellened fordulhatnak, ha nem vigyázol. *Hát igen ez egy húzós varázsige, de rengeteg lehetőség jelenik meg benne. Ha merül még felkérdés, akkor válaszolok, ha nem akkor tovább térek.*
- Az árnycsápok is úgy, mint a többi árnyat egyedül árny pajzzsal lehet kivédeni, ezért nagyon fontos, hogy tudd ezt az igét. Viszont a pajzs csak az árnyak ellen nyújt, védelmet más ellen másik igét kell használni, de ez így sem áttörhetetlen. Ha egy erősebb varázsló támad meg téged, könnyen előfordulhat, hogy a pajzson át fog hatolni az árny, ezért ne lepődj meg, a gyakorlás közben ez előfordul. *Évfolyamomon a második legjobb vagyok, tehát nem csak tök lé van a fejemben, ezért nem árt, ha egy kicsit oda figyel a leányzó.*
- Az árnygömb az eddig tanult igék közül a legerősebb támadásunk. Rendkívül gyors és egyetlen védekezés ellene az előbb említett pajzs. Ráadásul, ha betalál súlyos és fájdalmas égési sérüléseket okoz. Egy biztos miután itt kigyakoroltuk magunkat a sok odafigyelés mellett szellemileg is el fogunk fáradni.
*Közben megérkeztünk a szükség szobája elé, ahol én lehunyom a szemem és úgy képzelem el az akadálypályáta mai házihoz. Megjelenik előttünk az ajtó, amit én be is lökök, majd Serafinával az oldalamon besétálok. Amint becsukódik mögöttünk az ajtó már el is tűnik. Egy nagy világos terembe érkeztünk, ahol a lepillanthatunk egy négyzet alakú labirintus ösvényre. *
- Ez lenne az. Van benne egy csomó csapda, amik ellen az általad ismert igéket illetve a gyakorláshoz szükséges bűbájokat fogjuk használni. *Sétálok le a lépcsőn a fehér oszlopok között, amik a bejáratot jelzik.*
- Én balra megyek, te meg jobbra. 10 másodpercünk van az eltűnésre utána az ösvény egyedüli életre kell. Az ajtó eltűnik mi meg itt fogunk küzdeni egymással és a bent lévő dolgok ellen. Nem kell aggódni nem túl nagy és az ösvény úgy is mindig felfed minket egymásnak, vagy éppen más feladat elé állít. Tehát csak ügyesen. Ha valamelyikünk feladja, vagy súlyosan megsérül vége a játéknak és a sövény tova lesz. Akkor hát, iszkiri. Sok sikert csajszi.*Mosolygok rá, majd elfutok a bal irányba, hisz csak 10 másodpercem van.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-08-05, 5:05 pm

*Mivel nincs sok ötletem másik házira, így egyezem bele abba, hogy az árnymágiásat csináljuk meg. Végig megyünk a fél sulin, majd megállunk a fal előtt a másodikon. Kicsit felvonom a szemöldökömet, de azért figyelek Mona magyarázatára. Így már megvilágosodik előttem, hogy a pajzzsal kivédeni tudom pl a csápokat, a másiknál pedig felhasználni az árnyakat. Na, remek. Ekkor tárul fel előttem az ajtó, így a látványon csak eltátom a számat, de azért beljebb lépkedek a lány mellett. A végén csak bólintok egyet nagy komolyan, jelezve, értem, hogy mi a feladatom.*
-Rendben. Akkor... köszi.*Intek még neki, majd elindulok, hogy felfedezzem a labirintus titkait. A tíz másodperc elteltével érzékelem, hogy életre kel körülöttem a sövény. Kicsit megborzongok, de azért tovább megyek. Ám ahogy befordulok az egyik sarkon, észreveszem, hogy két felé ágazik az út.*
-Na most merre...*Beszélek magamban, de mivel mindig a bal utat választom, így fordulok le abba az irányba. És ebben a pillanatban döbbenek rá, hogy most nem ezt kellett volna tennem, de már nincs visszaút. Sem előre. Tekintve, hogy egy vászon fal választ el a másik oldaltól. Odamegyek, belerúgok, megütöm, de mit sem ért, szinte be sem horpad. Mérgesen rúgok bele egyet, majd előkapom a pálcámat, és elkezdek okoskodni.*
-Vászon... vékony anyag... könnyen szakad... Diffindo!*Kiáltok fel diadalittasan, majd látom, hogy elszakad az anyag, és én tovább léphetek. Így kerülök ismét helyes irányba, majd slattyogok tovább. Kezemmel végig simítom a sövényt, boldogan, hogy az első akadályon túlléptem. Ahogy tovább mennék, észreveszek egy árnyékot, és ahogy felnézek, annyit látok, hogy egy zongora esik lefelé. Mérgesen hátrálok, de előre futni már nincs időm, így egy helyben maradok, majd ahogy földet ér a hangszer, próbálok átmászni rajta, de az nem sikerül. Így csak visszamászok eredeti helyemre, és onnan próbálkozok meg az árnycsápokkal. Pálca bal kézben, erő a jobban.*
-Umbra vincula!*Azzal meg is jelennek a csápok, majd jobb kezem segítségével a zongora felé irányítom azokat, majd megfogják, és felemelik a hangszert. Én először lassan, majd egyre gyorsabban indulok meg alatta, majd ahogy elhagyom a veszély zónát, leengedem pálcát tartó kezemet, és futásnak eredek. Ám ahogy meglátom Monát, kicsit lelassítok, és kíváncsian mérem végig.*
-Na, most hogyan tovább?*Kérdezem, miközben pálcámat megszorítom a bal kezemben.*
~Most ugrik Serafina a vízbe.~*Gondolom, miközben egy kicsit félszegen elkezdek koncentrálni.*
-Umbra vincula!*Mondom ki hangosan, majd megjelennek a csápok, és elindulnak a lány felé. Kíváncsian várom, hogy mit fog reagálni, de azért koncentrálok, és a kezemet is készenlétben tartom, hogy azokkal irányíthassam az árnyakat.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-08-05, 5:25 pm

*Érdekes akadálynak nézünk elébe. Nem félek a feladattól inkább izgatott vagyok. Elválásunk után én balra megyek, majd érzem is a kis huzatot, mely azt jelezte, hogy a pálya bezáródott. Egyetlen nem mozgó pontja a közepe, a többi meg apró akadályokat jelent. Kíváncsian fürkészem a bokrokat, de amint előre mennék egy fal kerül elém, így csak jobbra tarthatók, de, hogy legközelebb is legyen, itt egy kis meglepi, lyukat robbantok a földbe hátha bele lép ellenfelem. *
- Defodio. *Robban is ki egy darabka föld, de megint itt az ismerős, ami azt jelzi, hogy a bokor megmozdul. Megszaporázom lépteimet, de most egy kereszteződés áll az utamba. Eldöntöm, hogy haladok tovább előre és egy darabig sikerül is, de a fal közbe zár és utam egy sor eldöntött oszlopon vezet keresztül, amiken a kis vázák darabokra törtek.*
- Umbra Vincula. *Idézek meg két darab árnycsápot, jobb kezemet magasba tartva, amik felállítják az utamba heverő kesze-kusza oszlopokat, de a sövény ismét új utat mutat. Mellettem kinyílik felfedve Serafinát, aki egyből árnycsápokkal támad meg engem. Első gondolatom, hogy küldök ellene árnygömböt, de akkor csak annyit érnék el, hogy az árnycsápok elszabadulnának, helyette elpusztítom őket.*
- Piroinito. *Pálcámból tűz jön elő, ami megsemmisíti az ellenfél támadását, de nem hiszem, hogy lenne időm támadni, ezért a megtisztított út felé futok, de nem megyek tovább, hanem fölkészülök, mert ha erre jön utánam, akkor egy kis meglepetést tartogatok neki.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-08-05, 5:40 pm

*Az első akadály után jön a második, majd a harmadik Monát rejti, akit árnycsápokkal lepek meg. Amikor megsemmisülnek a drágáim, csak elbiggyesztem az ajakamat, majd ahogy elszalad előlem a leányzó, elindulok utána, de csak szépen lassan. Ám ahogy elérném a sarkot, ahol eltűnt, a sövény összezárul, így nem követhetem. Inkább megfordulok, és nagyot szusszanva én is jobbra futok. Ismét pocsékul döntöttem, de már későn jövök rá, így fedezem fel az előttem álló kétajtós szekrényt. Kicsit idegesen tekintek körbe, beletörlöm izzadt kezeimet az egyszerű farmer rövidnadrágomba. Jobbomba kapom a pálcát, majd kimondom az első varázsigét, ami az eszembe jut.*
-Deprimo!*Azzal egy hatalmas lyuk keletkezik a szekrény ajtaján és a hátulján, így bátran átmászok rajta, majd a végén leugorva látom, hogy tiszta mocsok lett a ruhám. Futólépésben indulok el az ösvényen, majd ahogy befordulok a következő sarkon, ismét meglátom a szőkeséget, ám ezúttal kicsit óvatosabban közelítem meg, és a kezdeményezést neki adom, így csak egy kis mosoly kíséretében felemelem a pálcámat, várva, hogy mit kezd e helyzettel.*

//Fagy//

Tárgy: Re: A szükség szobája 2011-08-05, 10:14 pm

//Csajok, már kértem párszor, hogyha valamelyikőtök lép, akkor fagyjatok! Mona, te ezt tudhatnád már, sentinel vagy, szóval légyszi figyelj oda erre!//

» Ian Branson szobája
» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Azrael szobája
» Naomi Teigneux szobája