Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-08, 12:51 pm

*A lány nem igazán bőbeszédű ezen a napon és ez a fiúnak is feltűnt, mivel a múltkor olyan jól elbeszélgettek egymással. Viszont amikor körbesétálja Jane-t, aztán pedig rámosolyog, látja a másikon a furcsa mosolyt és talán a félelem egy szikráját is a szemében és hírtelen tér észhez, hogy más, mint amilyen szokott lenni. Nem is érti igazán magát, úgy nézte a Cruorises diákot, mint ha csak egy áldozat lesz. Meg is rázza fejét, majd egy lépéssel el is távolodik tőle.*
- Ne haragudj. Nem igazán tudom, hogy mi van velem mostanság. *halk sóhaj tőr fel belőle, majd inkább tesz pár lépést a barlangban. Talán ezért kerülte az utóbbi időben az embereket? Mert nem képes teljesen kontrollálni magát? Emlékszik még az órára és akkor is, amit tett és ahogy viselkedett, az nem volt normális, nagyon nem. Hallja ám időközben a lány szavait, hogy allergiás, de még se tudja, hogy erre most még is mit kellene mondania.*
- Hát, az utóbbi napokban jobban megismertem és egész otthonosnak találom. *mosolyodik el halványan, majd végül úgy dönt, hogy nem fog különcködni, így hát a lány mellé sétál, de most már figyelve arra, hogy megtartsa azt a bizonyos távolságot, mivel tudja, hogy egy kis lépés és elkövet egy olyan hibát, amelyet senki se bocsátana meg neki és ő se magának.*
- Beljebb szeretnél menni? *kérdi végül, majd valamitől vezérelve úgy dönt, hogy inkább leül az egyik kőre és ő nem is fog megmozdulni.* - Akkor hajrá, én itt maradok. Nincs sok kedvem most mászkálni. *jegyzi meg vállat vonva és szemeivel a lány lépteit követi, hogy merre is szeretne menni Jane, de hogy ha sokáig ellesz, akkor Nath bizonyára itt fogja hagyni. Minek is várjon rá? Jane saját akaratából jött ide és az egy dolog, hogy összefutottak.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-08, 1:02 pm

* Valóban sokkal kevesebbet beszél az utóbbi időben, mint szokott, kissé magának való lett, talán Ry miatt is, annyi titkot kell őriznie, hogy jobban jár, ha meg sem szólal. Amikor a srác körbesétálja megfagy egy pillanatra, majd furcsán mosolyog vissza és ez úgy látszik nem kerüli el Nath figyelmét. ~ Ajajj. Erre többet kéne gyúrnom.~*gondolja kissé megijedve, hiszen valami kiváltja ezt belőle,de ő maga sem tudja, hogy miért is fél ennyire most a sráctól. Amikr az bocsánatot kér, sóhajt egyet és elmosolyodik, mostmár őszintén.*
- Semmi baj. Mindenkinek lehet rossz napja.*jegyzi meg és elindul egy kisebb felfedezőútra, de ha Nath nem tart vele, akkor valószínűleg nem lesz bátorsága nagyon mélyre menni. A srác mond pár szót a barlangról és úgy látszik Jane is jobban ellazult, úgyhogy tesznek pár lépést egymás mellett, amikor a lánynak eszébe jut az utolsó Halotti mágia órájuk,amin két srác igen csak összekapott.*
- Mondd csak. Mi baja veled Josh Barkernek? Vagy ez inkább fordítva van?*kérdezi a srác arcát fürkészve szemeivel, hátha le tud róla olvasni valamit, majd észbe kap és gyorsan hozzáteszi.*
- Persze, ha nincs közöm hozzá mondd csak bátran.*mondja és nem akar teljesen pofátlan lenni, belevájkálni más éltébe, de szemmel látható volt, hogy a két srác között rémesen nagy a feszültség. Nath hirtelen megáll és Jane azt hiszi, hogy láthatott valamit a srác, vagy akár érezhetett, így a kelleténél kicsit gyorsabban fordul hátra és hangja riadttá válik.*
- Mi az? Mi a baj?*kérdezi a fiút és felvonja a szemöldökét. Nem érti, hogy annak miért nem akaródzik ennyire sétálni,na de nem is baj. Egyedül ő is fél, úgyhogy inkább itt marad a sráccal és leül mellé a sziklára. Már nem fél tőle valamiért, eddigi reakcióját pedig maga sem érti, de mintha az ösztönei súgtak volna neki valamit.*
- Mesélhetnél valamit.*mondja végül vállát megvonva.*
- Nem akarok egyedül lenni.*mondja fojtott hangon és mintha teljesen elszomrodott volna. Lehatja a fejét és csak nézi a pálca fényét. Elsuttog egy Nox-ot, hiszen a pálca nélkül is láthat valamennyit. Teljes sötétség borul a barlangra, de Jane most valahogy nem fél a sötéttől. ~ Olyan kiszámítható.~*gondolja és elmorfondírozik, hogy kislány korában miért is félt tőle annyira. Már maga sem tudja a választ. Ekkor jut csak eszébe hogy nincs egyedül.*
- Ugye nem zavar, ha nem ég?*kérdezi és hunyorogva próbálja kivenni a srác arcát a sötétben, de egyelőre még csak körvonalakat lát.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-08, 1:15 pm

*Lassan csak bólint, tényleg lehetnek az embernek rossz napja, de nem annyi, mint Nathnek. Talán itt lenne az ideje, hogy kevesebbet kerüljön bajba, de ehhez arra van szükség, hogy Demient is jobban elkerülje, ami nem fog menni és most már a tanár se akarja elereszteni, hisz túl sokat tud. Halkan csak sóhajt és a lány kérdését hallva arca kissé komolyabbá válik. Kis ideig figyeli a lány szemeit, majd végül válaszolni kezd.*
- Igazából egyikünk se kedveli a másikat. Ő azért nem csíp, mert túl jóba vagyok a magiszteremmel és hogy én őt miért nem... na erről nem szeretnék beszélni. A lényeg, hogy ő az egyetlen ember az iskolában, akit gyűlölök és meg fogok leckéztetni...csúnyán. *szemeiben harci tűz gyullad, tényleg rosszul fog járni Josh és egy cseppet se sajnálja a fiút. Megérdemli majd mindazt, amit Nath tervez ellene, de sajnos az a terv még nem állt teljesen össze. Ahhoz Demien is kell. Amint elutaznak hárman, viszont tényleg nem lesz a legjobb a másik sentinel srácnak a helyzete. Ahogy viszont megáll és leül a sziklára, ismét elmosolyodik, mivel a lány kissé ijedten teszi fel kérdéseit.*
- Semmi, ne aggódj már. Csupán csak nem akarok most mászkálni. *ismét vállat von és figyeli, ahogy a lány lassan leül mellé és Nath egyik kezével gyengéden végigsimít párszor a lány hátán.*
- Ne aggódj már jó? *kérdi és amikor meghallja a mesélést, akkor még nem válaszol rögtön, inkább a Jane kezében lévő pálcát figyeli, amely hamarosan elalszik és ez után szegezik neki a kérdést.*
- Én tökéletesen látok. *akármilyen furcsa is, ez tényleg így van. Halkan ismét sóhajt, majd ha már mesélnie kell, akkor valamit fog is, csak sajnos sok olyan dolog van, amiről nem mondhat túl sokat.*
- Tudod, az utóbbi időben nem történt annyi dolog velem, de valahogy rosszul alszom. *na jó, egy kis füllentés még belefér. De ha már az alvásról van szó és lánnyal beszél - akik ugye szeretnek csacsogni - rögtön témát is vált.*
- Tényleg, még mindig vannak rémálmaid? Elmehetnénk a magiszteremhez, ha gondolod... *ajánlja fel segítségét és reméli, hogy Demient nem fogják megzavarni, ha meg még is, majd túléli azt a kis időt, különösebben Nath-et nem érdekli az illetlenség se ilyen téren.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-08, 1:33 pm

* Tesznek pár lépést a barlang belseje felé és lassan szóba is elegyednek. Jane már el is felejtette, hogy milyen kellemes egy olyan emberrel beszélgetni, aki nem bízott rá titkot és így nem kell meggondolnia minden szavát vele szemben. A kérdés elhangzik és választ is kap rá, mire csak elhúzza a száját.*
- Azért mérges rád, mert jóban vagy a magisztereddel? Ez nem igazán fair..*mondja elgondolkodva és tovább sétál a hideg talajon, amikor a srác megáll. Megértette, hogy nem akar beszélni róla, így nem is nagyon fűz hozzá semmit, mivel nincs értelme. A megleckéztetésre elmosolyodik. Kissé szomorkás mosoly ez, nem nagyon szereti az erőszakot, de lehet hogy Nath nem is arra gondolt éppen.*
- Hát..azért ne keverd magad nagyon bajba.*mondja a srácnak kedvesen és megsimítja annak karját. Furcsa, hogy Nath-tel teljesen normális a testi kontaktus és egyiküknek sincs esze ágában sem félreérteni. Ezt a gesztust Eivel például sose merte volna megtenni,mert a srác szinte biztos, hogy teljesen másra gondolt volna. Ezen elmosolyodik kicsit és mikor Nath leül kissé megrémül,de azért mellé csüccsen. A srác végigsimít párszor a hátán, mire Jane lenyugszik egy kicsit és egy hálás mosolyt küld a srác felé.*
- majd igyekszem.*mondja még mindig lehajtott fejjel és így néz fel a srác szemeibe. A fény kialszik és az utolsó kép, amit látott Nath elgondolkodó arca volt.*
- Olyan sápadtnak tűnsz. Minden rendben?*kérdezi és persze csak valamiféle betegségre gondol ilyenkor. Nem szeretné, ha a fiú összeesne a barlang közepén vagy akármi. Arra kérleli, hogy meséljen, mire Nath azt mondja, hogy rosszul alszik.*
- Érdekes..Én is.*mondja kicsit felnevetve, de nem túl hangosan, nem akarja teljesen megtörni a barlang csendjét. Hallgatja a víz csöpögését a falakról és közben Nath arcát figyeli. Valahogy megnyugtatja most, hogy a srác ilyen közel van hozzá. A kérdésre kissé zavarba jön, nem volt benne biztos, hogy Nath még emlékezett rá.*
- Hát..már nem olyan sűrűn.*hazudja eléggé bénán és ajkába harap, ami nem szerencsés,mivel a srác tökéletesen lát a sötétben is, így valószínűleg ezt is észrevette.*
- Elmehetnénk..de nem tudom, hogy zavarnánk-e. Biztosan vannak fontosabb dolgai is, mint egy lány álmai. ez nem nagy ügy Nath..*mentegetőzik a fiúnak és csak legyint egyet. Nem nagyon mozdul, nem akar most azonnal Demienhez menni,de talán majd a következő álma után, amíg még friss az élmény. Témát is vált, hogy ne kelljen erről beszélniük, ma nem érez elég erőt ahhoz, hogy még egy embernek meséljen az álmokról.*
- Hogy van Rose?*kérdezi hirtelen ötlettől vezérelve, mivel nem nagyon jut más az eszébe.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-08, 1:43 pm

- Josh furcsa srác, ennyi az egész. *vállat von ismét, nem igazán érdekli az a fiú. Próbált már vele jóba lenni, de persze csakis Demien kérésére, de ez nem vált be, legalábbis nem érzi úgy és most már nem is fog erőlködni a dolgon. Múltkor elég sok csúnya dolgot vágtak egymás fejéhez és ez után már nem fognak jópofizni egymással.*
- Hát Jane, a bajok engem amúgy is mindig megtalálnak. Eggyel több vagy kevesebb, igazán nem számít. *mosolya kissé kiszélesedik, nem aggódik ő, tudja, hogy a bajba jutást mostanra már tökélyre fejlesztette és talán ezért se érdekli, hogy mi lesz vele ezek után. Most már szeretne nyugton lenni, élvezni a nyugalmas iskolaéveket, de ez addig nem lesz lehetséges, amíg azokat a szarkofágokat meg nem találják és nem semmisítik meg.*
- Amúgy igen, minden rendben, tényleg. Nem kell miattam aggódni. *mondja most már kissé komolyabban és őt se zavarja a másik érintése, nem értelmezi félre. Van pár ember, akitől megtenné, de Jane nem tartozik közéjük. Így hát ő is visszakérdez most az álmokkal kapcsolatban, mivel annak idején, a nagyteremben erről beszélgettek. *
- Nem olyan sűrűn? *kissé felvonja szemöldökét miközben tovább figyeli a másik arcát, majd hallja a gyenge tiltakozást is, amelyre csak megrázza lassan fejét és fel is áll, kezével elkapva gyengéden a lány csuklóját és húzni kezdi.*
- Na gyere. Te kértél meg rá múltkor, most elviszlek hozzá... ~ talán nekem se ártana majd pár szót beszélnem vele. ~ *és hogy ha Jane hagyja magát, akkor kis idő múlva a srác elereszti a kezét és együtt indulnak meg vissza, az iskolába, egyenesen az északi torony felé.*
- Rose? Hát... nem tudom. Rég láttam, de gondolom megvan. Ügyes lány, tud magára vigyázni.*próbál ismét mosolyogni, de ez a mosoly már nem olyan őszínte, mint amilyen eddig volt. Aggódik a lányért, főleg azért, mert pont egy ilyen pasit kellett kifognia, mint Nathaniel, még se akarja elhagyni. Ő maga is szereti, de azért hiányzik most már neki. Viszont eltervezi, hogy a napokban mindenképpen fel fogja keresni, ha törik, ha szakad.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-08, 1:54 pm

* Josra nem felel semmit. Neki ugyan semmi baja a sráccal, nagyon normálisnak tűnt neki és még mindig nem tett semmit, hogy azt megcáfolja. Nath válaszára kissé felnevet.*
- Hát azt vettem észre.*mondja, hiszen eddig ahányszor csak találkoztak a srác mindig valamiben éppen nyakig benne volt. Kicsit sajnálja is, hogy sosincs nyugta, na de hát majd megoldja ezt Nath magától. Nem nagy ügy és úgy sejti, hogy a srác nagyon is élvezi, hogy állandóan pörög az élete. A széles mosolyra nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon vissza és játékosan kicsit meg is löki oldalával a srácot.*
- Szóval nem unatkozol.*csak ennyit mond és még mindig mosolyog. Az aggodalomra, csak legyint.*
- Úgy látszik ez lételemem..*mondja csendesen és valamiért tényleg aggódik. erre csak most döbbent rá és el is határozza magában, hogy ezen bizony változtatni fog. Nem kell megkeseríteni a saját életét. Az álmokra terelődik a szó, mire Jane füllent egyet a fiúnak, aki felpattan és húzni kezdi maga után..*
- Jól van, jól van, megyek már.*mondja lemondóan és egyben beleegyezően és megindul Nath mellett a barlangban, kissé füstölögve, hogy ezt bizony most nem kerüli el.*
- De tényleg nem nagy ügy Nath..*mondja a srácnak abban reménykedve, hogy akkor elkerüli a találkozót,de annak eléggé kicsi az esélye. Másra tereli a szót, mire a srác készségesen válaszol, de kissé elszomorító választ ad, így Jane együttérzően pillant rá.*
- Biztosan minden rendben van vele.*az aggodalmat, ami a fiú szemében csillant annak tudta be, hogy félti a lány, persze lehet, hogy nagyon is melléfogott.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-28, 7:34 pm

*Aysha ma kicsit jobb kedvvel ébredt, mint tegnap, de persze a tudat a fejében és a tüske a szívében még mindig ott van, így közel sem olyan egészséges és mosolygós az arca, mint ahogy megszokhattuk tőle. Természetesen a kinézetére még mindig ügyel, de valahogy az összehatás kicsit rosszabb, mint szokott lenni. Hát igen, ez van ha az ember sokat sír és keveset nevet. Az arca elveszti az üdeségét, a derűjét.
A leányzó elhatározta, hogy szív egy kis friss levegőt, hátha az jobban felvidítja, mivel már régen volt kint a levegőn, viszont igen kellemes napot élhetünk most, amit a lány a ruhájával is hangsúlyoz, hiszen egy fekete-sárga top van rajta, valamint egy fekete, fordos miniszoknya és egy magas sarkú, csatos cipő. Igazán csinos a lány, legalábbis a ruhája és ahogy az anyagok rásimulnak a testére. Az arca viszont mást sugall: szinte látszik az arcon és a szemein, hogy nem itt járnak, hanem valahol messze, el vannak gondolkodva. A Révész is észreveszi ezt, de nem szól semmit, csak mikor megérkeznek a szigetre és Aysha nem akar kiszállni, akkor köszörüli meg a torkát, mire a lány felkapja a fejét. Biccent egyet a férfinek, majd kiszáll a csónakból és a sok ösvény közül egy elég ritkán járt, már szinte teljesen benőtt ösvényre téved a szeme és el is határozza, hogy a Barlang neki tökéletes hely lesz.
Ahogy halad az ösvényen, lassan feltűnik a barlangrendszer, amit annyira szeret. Habár nem sok szép emlék fűzi ide, mégis szereti ezt a helyet, mert csendes, nyugodt és ami a legjobb: hűvös is, hiszen a falak nem melegszenek fel olyan nagyon, és a barlang hűsítésében a benne lévő kis folyó is segít. Aysha a barlang szájához sétál, majd a barlang előtt lévő egyik kis sziklára telepszik le. Pálcája természetesen most is nála van, szoknyája egyik rejtett redőjében pihen. Elhelyezkedik a sziklán, felül, lábait keresztbe teszi, kezeire támaszkodva dől hátra és arcán a nap felé fordítja, sütteti magát.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-28, 7:50 pm

Az idő pont megfelelő egy kis sétára és ezt a szöszi lány ma is kihasználja. Miért ülne egész nap a négy fal között mikor kellemesebben is eltöltheti az időt. Ma valahogy kedvet is érez a rajzoláshoz mely mióta itt van nem igen fordult elő.....talán a kastély miatt hiszen nem találja olyannak melyet szeretne megörökíteni. Persze nem egy csúnya építmény csak nem szereti. Papirost és tollat ragad melyet öv táskája mélyére rejt. Nem öltözik nagyon be hiszen nem kell. Rövid farmer nadrágjára erősíti táskáját és V kivágású szürke felsőjét ráigazítja. Kicsit elfordítja az övtáskát hogy ne elöl lifegjen mert az zavarja. El is indul lelkesen a sziget felé hiszen szereti azt a helyet. A révész segitségével könnyen át jut és lábai egy ismerős terület felé vezetik, de ma meggondolja magát és egy másik helyet látogat ma meg. Az úton nem történik semmi érdekes. Egy - egy madár táncot jár a levegöben köszöntve a napsütést vagy kitudja miért a lány erre tud gondolni. Ahogy közeledik a barlanghoz mely kirajzolódik szemei előtt el dönti hogy feltérképezi mert ott még nem járt. A barlang bejárata előtt egy ismerős arcot vél fel fedezni. Nem sűrűn fút össze a lánnyal.*
- Szia Aysha* Köszön rá a fekete hajú leányzóra és meg áll előtte eltakarva a napot.*
- Oh bocsi biztos napoztál* Ahogy a szavak elhagyják akait arrébb is lép ezzel utat engedve a fénysugaraknak. A lányt fürkészi a szemeivel aki láthatóan nincs valami jól. Nincsenek valami bensőséges viszonyba ám néha jól esik az embernek ha rákérdeznek dolgokra így a szöszi sem fog másképp tenni*
- Rég láttalak hogy vagy mostanság? Ahogy elnézlek nem vagy túl jól.....* Inkább csak megjegyzi mert tapintatlan nem szeretne lenni. Egyik lábára nehézkedik mely még kényelmes.*
- Vársz valakit?* Teszi fel egyszerű kérdését mert lehet egy fiúra vár kivel andaloghat és azt semmi kép nem szeretné meg zavarni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-28, 8:00 pm

*A napsugarak valóban felmelegítik a lány bőrét, amit nagyon élvez, hiszen egyik kedvenc elfoglaltsága nyáron csak feküdni és napozni egész nap. Szereti, hogyha meleg a bőre és hogyha a napsugarak csiklandozzák az arcát. Egy kis szellő is vegyül a napozáshoz, ami érezhetően a barlangból jön, valószínű a kis folyó miatt, ami bent fut a barlangba. Kellemes az idő, még így a napozás hatása után sincs a lánynak nagyon melege, erre a kis szellő tesz.
Egy ideje már ott fetreng a sziklán, mikor lépteket hall. Kinyitja a szemét és egy alakot pillant meg közeledni a barlangok felé. Egyből nem ismeri fel a lányt, hiszen a nap kissé elvakította érzékeit, de mikor közelebb ér, Diana-t ismeri fel a szőke alakban. A lány elállja a napot, amit Aysha most egy pillanatra nem bán, mert már kezdett kicsit melege lenni. De Diana hamar észre is veszi, hogy bizony rossz helye áll, így miután köszöntötte Ayshát, arrébb is áll az útból.*
-Szia! *köszönti Aysha is a lányt. Valóban régen beszéltek, órákon nem igazán kommunikálnak, de persze köszönni szoktak egymásnak. Régen elég sokat beszélgettek, de úgy tűnik, hogy azóta mindketten megtalálták a saját baráti köreiket, amik - a ritka találkozások szerint - nem igen egyezik. Amit persze a lány kicsit sajnál, mert mindig is kedvelte a Szöszit, így most is örül neki és kicsit fel is derül az arca, még szomorúságának ellenére is egy kis fényt hozott a lány a napjaiba.
-Semmi baj, már kezdett melegem lenni *jegyzi meg a lány és megvonja a vállát. Leszökken a szikláról és beáll egy árnyékba, amit a barlang eleje ad. Majd onnan néz a lányra, aki megjegyzi, hogy régen találkoztak. Hát a találkozás az nem volt olyan régen, hiszen az órákon látják egymást, de hogy régen beszéltek az biztos. *
-Ennyire feltűnő? *mosolyodik el a lány kissé szomorkásan arra, hogy Diana megjegyzi, hogy nincs a legjobban és ez látszik is rajta. Aysha sóhajt egyet, majd megcsóválja a fejét.*
-A legjobb barátom, Troy meghalt *jelenti ki Aysha a legkönnyedebb hangon, amit csak megtud ütni, hangja mégis kicsit elcsuklik, és kissé hátborzongatóan hangzik. Majd megvonja a vállát.*
-De már túl kéne lépnem. Csak nem megy... *motyogja, mintha csak magában beszélne. Majd felnéz Diana-ra.*
-Nem, nem várok senkit *jelenti ki a lány, majd gondolatban hozzáteszi:*
~Ugyan kit várnék? Nincs nekem pasim, de még randipartnerem se...~*gondolja szomorkásan a lány. Tényleg régen volt már fiúval. Majd végül figyelmét ismét a Szöszire fordítja.*
-Na és Veled mi újság mostanában?

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-28, 8:20 pm

* A szöszi úgy veszi észre hogy a lány örül a találkozásnak hiszen arcvonásai megváltoznak. Tényleg régen dumáltak még ha látják is egymást órákon. Épp itt az ideje hogy ezt most bepótolják. A napot nem takarja el ám úgy tűnik Ayshának elég volt a napból. Fejét oldalra dönti hogy jobban szemügyre vegye az előtte fekvő/ ülő leányzót és bizony valami nincs rendben vele hiszen látszik rajta így mikor vissza kérdez csak bólint egyet. Úgy tűnik nincs körítés és nem is kell fogóval kihuzni a lányból hogy mi baja van hiszen bele ág a lecsóba. Tenger kék szemei elkerekednek majd át fut rajta hogy talán az a diák akit már Jasstől is hallott. Mivel névről nem is meri a fiút nem tudja beazonosítani és még a nevet sem hallotta soha ez előtt.*
- Aysha az még év elején volt, azóta nem tudod magad túl tenni rajta?* Kérdezi meg kíváncsian hiszen az nem most volt és elég furának találja hogy azóta ez megy a lányban. Fejét meg is csóválja mert nem érti. Persze azt nem tudhatja hogy akiről a lány beszél és akit Jas mesélt neki az nem ugyan az a személy.*
- Tudod elég nehéz túl tenni valamin magát az embernek ha ragaszkodik valakihez.* Egy fájdalom suhan át az arcán hiszen nagyon jól tudja milyen valakit eltemetni és az emlék nem jó és nem is szeret rá gondolni de hát a múltat nem lehet elfelejteni. Valószínű hogy kívülről ez az érzés átsuhanás együtt érzésnek tűnik mely feddi is a valóságot. A lány mellé ül le a sziklára kicsit meg is tuszkolva hogy helyet szerezzen magának. Persze csak gyengéden.*
- Hogyan történt?* Kérdez rá a dologra mert azt nem tudja. A Kérdésre egy fél mosoly jelenik meg az arcán.*
- Elég sok minden és elég hosszú lenne most elmesélni mindent. Röviden......jól meg vagyok, tanulgatok és élvezem a természet adta lehetőségeket bár néha megsérülök* Magyarázza röviden a választ és száját el is húzza az utolsó szónál. Nem szeret megsérülni de valahogy mindig úgy jön ki a lépés hogy neki sikerül. Kezét a jobb karján lévő piros csíkhoz emeli és újaival megsimogatja azt hiszen ez volt eddig a legfájóbb és az emlék sem valami kellemes. Ez ösztönös mozdulat volt ahogy eszébe jutott az eset. Tekintete a lány fürkészi továbbra is.*
- Mond csak hogy állsz a pasikkal?* Kérdez rá mert azt tudja hogy nagy férfi faló hírében áll. Legalább is ezt haja bár ő még nem tapasztalt mást....végül is ő lány és nem Ayshával jár pasizni.......mondjuk nm is jár.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-28, 8:30 pm

*Bizony most egyenlőre elég volt a napból Ayshának, hiszen már több, mint fél órája kint ücsörgött a napon. Elég melege lett és kezdte érezni, hogy izzad le, amit nem akart, mert akkor büdös lesz stb. Mondjuk amint felmennek, biztos benne, hogy majd zuhany lesz az első dolga. Hacsak nem találkozik Rose-za és Nath-tel. elgondolkozik rajta, hogy talán meg kellene keresnie a fiút, hogy hogyan is végződött a tegnapi veszekedésük. Majd eszébe jut, hogy végül ő okozta az egészet, így arra az elhatározásra jut, hogy inkább Rose-t keresi meg. De ebben sem valami biztos, hiszen ha esetleg eldurvult a helyzet, a lány biztosan őt fogja hibáztatni. De mivel nem csinált semmit, majd állja a sarat. Ahogy ezen elgondolkodik, újra Troy-ra gondol és kicsit fintorog egyet. Majd Diana megkérdezi, hogy mi is a baja, ő pedig simán kimondja. Mit körítsen, egyszerű az egész. Csak épp nem olyan egyszerű felfogni és feldolgozni.*
~Lehet meg kellene keresnem Cassidy-t~*gondolja a lány egy hirtelen ötlettől vezérelve, majd sóhajt egyet. Mikor Diana megkérdezi, hogy miért nem teszi már túl rajta magát, Aysha felvonja a szemöldökét.*
-Azt hiszem nem egy emberről beszélünk. Troy kb. 2 hete halt meg*mondja ki a lány, de egy kicsit ismét elcsuklik a hangja, majd megköszörüli a torkát.*
-Szerintem Te Siriusra gondoltál...*tippel a lán és kérdőn néz Diana-ra, hogy vajon emlékszik-e az ember nevére, aki meghalt év elején. Úgy tűnik, hogy Diana is átélte azt, amit most Aysha, hiszen tele van a hangja érzelemmel, mikor kijelenti, hogy tudja, hogy nehéz. Aysha elgondolkozik, ahogy Diana arcát vizsgálja és észre is veszi az apró kis fájdalmat, ami átsuhan a lány arcán, de nem kérdez rá a dologra, hiszen semmi köze hozzá.*
~Biztos valami szülő...~*gondolja Aysha együtt érzően. Majd elgondolkozik rajta, hogy az a jobb, hogy a szüleid szerettek, de meghaltak, vagy az, hogyha élnek, de nem is foglalkoznak veled? Nem tud dűlőre jutni, így a kérdés megválaszolását kicsit későbbre hagyja. Diana rákérdez Troy halálának okára, mire Aysha sóhajt egyet.*
-Elütötte egy autó *jelenti ki ismét tárgyilagos hangnemet ütve meg, ami fáj neki, de nem kezdhet el ismét bőgni. Diana röviden elmeséli az életét, hogy mi történt vele, mire bólintok egyet.*
-Hát... Vigyázz magadra! *szólal meg a lány egy kis szünet után és el is mosolyodik kicsit. Nem tud többet hozzátenni ehhez és nem is akar. A következő kérdés egy kicsit váratlanul éri a lányt. Egy pár másodpercig csak mered Diana-ra, majd prüszkölve felnevet.*
-A pasikkal? Én?? *kérdez vissza a lány, majd mikor kineveti magát, megcsóválja a fejét.*
-Hát... Most épp sehogy. Akik tetszenek, azok vagy elmennek, vagy van barátnőjük vagy... meghalnak *motyogva a végén, majd ismét megvonja a vállát.*
-Na és te?*kérdez vissza és egy titokzatos mosoly jelenik meg az arcán.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-28, 8:54 pm

* Mikor a szöszi meg haja hogy csak két hete hát leesik neki hogy nem ugyan arra gondolnak. Kicsit elkalandozik és a semmibe mered.*
~ sok a halál eset ebben a suliban~* Fut át rajta a dolog hiszen csak pár hónapja van itt és már kettő kilőve. Furának találja ezt a dolgot, de nem jegyez meg semmit mert valószínű hogy nem filozófiai dologra vevő most a vele szembe lévő lány. Végül is egy ilyen suliban nem is lehet másra számítani mint halálra, szellemekre és különös esetekre melyeket nem lehet megmagyarázni. Azért év végére kíváncsi lesz a halálozási statisztikára. A lány ébreszti fel gondolataiból és szemét ismét a lányon pihenteti. A név hallatán meg emeli vállait majd vissza helyezi az eredeti helyükre. Nem tudja hogy hívták a fiút lehet hallotta már a nevet de nem jegyezte meg. Nem valami perfekt a névmemóriája.*
- Valószínű* csak ennyit mond ha csak nem történt még egy halál eset melyről ő nem tud. Az is kiderül hogy a fiú hogy hal meg. Először furának találja mert azt hitte valami varázslat vagy gonosz által de úgy tűnik sokat képzelt bele ám szemei üvegesé válnak de nem mond semmit a fekete hajú lánynak. Nem is olyan ritka az autó belesett és tapasztalt már egyet. Azt hittem ma kellemes napja lesz de úgy tűnik hogy a régi emlékek sebet szakítanak a lányon mert megint csak egy fájdalom suhan át arcán de ez most tovább tart mint az előző. Szemei előtt leperegnek az események melyek megváltoztatták életét.*
- Túléltem* Csak ennyit mond s inkább magának mint másnak ezzel tartva magában a lelket. Midig ezt teszi mikor eszébe jut az a bizonyos nap. Emlékeiből egy kérdés rázza fel melyet Aysha tesz fel neki hogy van mostanság. Tekintete kicsit zavaros de gyorsan kapcsol és rendezi vonásait. A szavakra egy halvány mosoly jelenik meg arcán.*
- Köszönöm majd igyekszem* Válaszolja a lánynak az intésre. Próbál témát terelni mert ma nem szeretne gondolni a halálra és vidám hangulata is elszállt melyet nem lenne rossz vissza idézni így hát a pasikra tereli a szót mert arról mindig sokat lehet beszélni. Úgy tűnik nem erre a kérdésre számított a lány mert érdekesen fel nevet melyre ösztönösen elmosolyodik. Egyik szemöldöke fel is szökik homlokára*
- Ezt nem értem. Hogy hogy elmennek már mint hova mennek?* Kérdezi meg kicsit sután mert ezt valahogy nem érti. A kérdésre zavartan néz a lányra pedig számított rá hogy vissza kapja a labdát.*
- Van itt egy két helyes fiú az biztos. Na jó én csak helyes fiúkkal találkoztam eddig és hogy van e barátnőjük azt nem tudom.* Ezen kicsit el is mélázik majd folytatja*
- Van akinek van, bár tülök pont nem akarok semmit. A többitől meg nem kérdeztem. Azért fura lenne azzal indítani....Hello van asszonyod?* Ezen elneveti magát mert maga elé képzeli a fura arcokat. Kicsit jobb hangulata támad. Mondjuk ő nem az a kezdeményezős típus így ha valaki akar tőle valamit majd kezdeményez és valószínű ha már megteszi az első lépést akkor szabad préda, bár a fiúk furák ilyen téren.*
- Mond csak a síráson kívül mivel töltöd a napjaidat? Oké órára jársz de azon kívül?* Kérdezi meg kíváncsian s ez hangján is érződik*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-28, 9:02 pm

*Úgy tűnik, hogy mindkettejük számára fájdalmas téma mind a halál, mind egy barát vagy épp szeretett személy elvesztése. Merthogy Aysha rájön, hogy valószínű, hogy a lány is elvesztett már valakit, aki fontos volt neki. Aysha arra gondol, hogy milyen rossz lehet valakit elveszíteni, aki esetleg még közelebb áll hozzá, mint Troy állt. a lány szeme üveges lesz és a semmibe réved. Aysha nem akarja megzavarni, de látja a lányon, hogy fáj neki valami, valószínű egy emlék, így igyekszik elterelni a témát. Gyorsan megkérdezi Diana-tól, hogy telnek a napjai, majd óvatosságra inti őt. Erre a lány elmosolyodik és Aysha kicsit fellélegzik. Az oké, hogy neki rossz kedve van, de másnak ne legyen az. Nem tudja elviselni. A fiúkra terelődik a szó - hát persze, hova máshova két lány beszélgetése közben? - és Aysha felnevet. Diana nem igazán érti - miért is értené? - és vissza is kérdez, mire Aysha megcsóválja a fejét.*
-Eddig két fiú hagyott itt a suliba *jelenti ki. Azt nem teszi hozzá és persze Troy, de ő nem önszántából. Nem akarja ismét visszavinni a lányt abba a szomorú, fájdalmas emlékezésbe, így észben tartja, hogy most kellemes dolgokról kell beszélni. Diana kijelenti, hogy neki sincs párja.*
-Na igen. Habár itt nem sok embernek van párja *jelenti ki a lány elgondolkozva és az is eszébe jut, hogy vajon Rose- és Nath kibékültek-e? A Nap már kezd lemenni, és kezd kicsit hűvösebb lenni.*
-Gyere, menjünk vissza, közben elmesélem *áll fel a a lány mosolyogva, és sétára invitálja a lányt, aki - remélhetőleg - vele is tart, vissza a kastélyba.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-05-28, 9:14 pm

* Na igen a halál nem a legjobb téma a szöszke számára ezért is van hogy nem szereti a holtakat bár már elég kezdi megszokni őket az iskolában még szerencse hogy járni azért nem tudnak maguktól így csak halotti mágián kell velük találkozni és az éppen elég is Dianának. Persze hogy a pasik felmerülnek hiszen még is csak két lány dumálgat melyt ki is veséznek rendesen bár nem sok mindent tudnak hiszen mind a ketten függetlenek amit azért a lány nem bán, bár ha kopogna az ajtaján a szerelem talán nem csukná rá az ajtót. Ez majd kiderül de nem hajtja s hagyja hogy a dolgok maguktól menjenek. Kezdi kapiskálni hogy a lány mire is gondolt az imént. Közben az idő is léhűlőben van és érzi is a lány hogy bizony itt az ideje a suliban tekeregni. Egy mosoly jelenik meg arcán és fel is áll a szikláról melyen eddig ült. Bólint egyet hogy ő természetesen a lánnyal tart.*
- Kíváncsian várom* Jegyzi meg a lánynak mivel útközben mesél neki. Amint elérik a sulit valószínű hogy szét válnak hiszen nem egy szakos diákok így hát külön részen van a szobájuk. Tényleg rég találkozott már a fekete hajú lánnyal és nem is bánta meg hogy a mai napon össze futottak bár volt olyan amit nem szeretett volna át élni újra de hát ez az élet rendje ha nem tud valamit valaki fel dolgozni és hát a kapocs mely tesójához fűzte is igen szoros volt anno. Persze már jobb neki de soha nem felejti el a történteket. Valószínű hogy el is köszönnek egymástól.*
- Ne tűnj el nagyon!* Engedi útnak a lány és elválnak.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 10:55 am

*Aventhisről tudni kell, hogy neki mindene a napsütés és gyakran mondják neki, hogy napelemmel működik. Néha ő is így érzi, hiszen ha süt a nap, akkor jár-kel, de ha borús az idő, vagy épp esik, akkor semmihez nincs kedve és többnyire a szobájában ücsörög és olvas vagy tanul. De mivel közeledik a nyár - vagy már itt is van? - így a lány az egész napját igyekszik kint tölteni. Ahogy most is ezt szándékozik tenni. Természetesen hűséges társával, Celestinnel indul útra a sziget felé. A révész segítségével át is jut és útközben megtudja, hogy a szigeten van egy nagy barlangrendszer is. Kíváncsian hallgatja a férfi meséjét a barlangokról, majd mikor kiszállnak, megkösöni a történetet és a mondott ösvény irányába indul, nyomában Celestinnel. A cica majdnem elveszik a fűben, így inkább Aven mögött az ösvényen megy. Aventhis ezt megmosolyogja és lendít egyet hosszú, fekete válltákáján, melyet átrakott a vállán. Amúgy egy lila, spagettipántos top van rajta és egy fehér rövidnadrág, valamint egy fehér sportcipő. Mivel a lány előre tudta, hogy túrázni jön, így nem húzta fel tangapapucsát, vagy épp valami elegánsabb cipőt. Amúgy sem nagyon szereti a magas sarkúkat. Csinos a lány, és jól áll neki, de valahogy nem érzi magáénak azt a stílust. Lassan meg is érkezik a barlang bejáratához, ahol van pár napsütötte szikla és egy nagyobb rét is. Aventhis a rétre pillant, majd mosolyogva odasétál és eldobja magát a fűben, kiélvezve a napsugarakat.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 11:12 am

* Tombol benne a fokozatosan felgyülemlett feszültség, így ma kivételesen nem a konditerembe igyekszik, hogy megmunkálja így is dagadó izmait s levezesse a feszkót, hanem elhagyja a kastélyt s rövid várakozás után meg is pillantja a révészt ki a sziget felől érkezik, persze addig is melegíti lábait. Amint a ladik nekiütközik a partnak egy biccentés kíséretében be is száll s csendben kivárja míg a nyugodt tengeren átevezi a túlpartra. Tekintete közben a messzi végtelenséget lesi, gondolatai pedig szabadok cikáznak fejében. Olyanok is mi az infaltusos lányhoz kötik, így morogva megrázza fejét s amikor ismét érzi a lökődést ki is pattan a csónakból s megkezdi intenzív kis futását. Nem kocog, azzal nem megy semmire, igen iramosan suhan el a fák s bokrok között egy ösvényen, melyre találomra lépett rá. Hosszú percekig csak sprintel kezdetben erőfeszítés nélkül, de mivel ő is emberből van, így fokozatosan lassul tempója, bár így elég gyors. Amint az ösvény egyszer csak véget ér és egy rétre jut ki lassít, majd végül meg is áll, mivel hogy kis híján rálép egy leányzóra. Tekintete végigsuhan a csinos kis leányzót, arcáról egy kézmozdulattal letörli a gyöngyöző verítékcseppeket.*
- Még jó hogy nem léptem rád...* jegyzi meg morgósan, majd vesz egy pár mély levegőt. Egy fekete melegítőnadrág és egy egyszerű fehér testéhez tapadó atléta van rajta, bőre enyhén nedves az izzadságtól így fénylik a ráeső sugaraktól.*
- Ruhában sütkérezel?* kérdezi végigtekintve rajta ismét, a látvány igen csak kedvére való, de ezt nem mutatja ki a lány felé. Bár így is alig fedi a lány testét a kis top s rövidnadrág, de nah.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 11:19 am

*Aventhis bizony elvetődött a réten és csukott szemmel élvezi a napsugarkat. Érzi, hogy Celestin eltűnik mellőle, így felkapja a fejét, de nem kell sokáig keresnie a cicát, hiszen egy közeli, árnyékos sziklára settenkedik fel és fekszik el rajta. Aventhis elneveti magát, hiszen tudja, hogy Celestin nem szereti a forróságot. Ő nem olyan, mint a lány. De persze ez nem is baj, amíg van olyan hely ahol van napsütés is és árnyék is. A cica lehunyja a szemét és úgy tűnik, hogy szundikál. Aventhis szívét melegség járja át a cica iránt, majd mosolygva figyeli, ahogy a fehér bunda le s föl emelkedik, Celestin lélegzését követve. Végül Aventhis a felhőket kezdi el csodálni, amik mint valami hajók úsznak az égen. Felvonja a szemöldökét és gondolkozni kezd, de ekkor érkezik meg a fiú. Aventhis rápillant, de nem ül fel.*
-Igen. Még jó *jegyzi meg Aventhis érzelmmentes hangon. Hangja álmatag és elgondolkozó.*
-Lambardiában a felhők kékek...*motyogja a lány éa felhőket nézve. Majd mintha most venné észre, hogy Ryan is ott van, feláll és megáll a fiú előtt.*
-Csak feltöltődöm, nem napozom *jelenti ki egy mosollyal, majd kezet nyújt:*
-Aventhis Johnson, Exortus ház *mutatkozik be a lány és reméli, hogy viszonzásra talál ez a tette és Ryan nevét is megtudhatja. Addig pedig végigméri a fiút.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 11:45 am

* Ma reggel azaz délelőtt a futásnak hódol be a fiú, ki amikor Seol-ra ér neki is veselkedik egy kiadós távnak. Legalább is ő így gondolja, de mikor az ösvény véget ér kicsit lelassít, éppen a lány mellett kit csak kisebb fáziskéséssel vesz észre. Meg is jegyzi, hogy jó hogy nem taposta agyon, mire a lány is feltehetőleg észleli a jelenlétét. Ezek után egy fura mondat hagyja el a lány ajkait mire felvonja gyöngyöző homloka közepére a szemöldökét és elég bután néz a lányra. ~ Ez sem normális ~ állapítja meg magában, hunyorítva felnéz az égre majd feltekint az azúrkék égen lassan tovakúszó felhőkre.*
- Érdekes hely lehet Lambardina...eddig bárhol jártam a világban a felhők mindenhol egyformák voltak.* jegyzi meg rekedtes, mély hangján, mostanság nem igazán cseveg senkivel s úgy tűnik hangja bánja ezt a dolgot. Végigtekint a sötétebb bőrű leányzón, úgy véli napozgat ruhástúl mindenestül, de végül kiderül hogy csak henyél.*
- Az jó.* jegyzi meg, nem igazán kedveli a semmit tevést, pláne nem egyedül, de hát ő már csak ilyen. A bemutatkozásra elkapja a kicsi kacsót s határozottan megrázza.*
- Ryan, Cruoris.* letekint kezükre, majd el is veszi sajátját de közben látja hogy a lány végigtekint rajta, mi persze kis mosolyt csal pofájára. Jól néz ki még mindig, még akkor is ha vödörszámra szakad róla még mindig a veríték, hisz a nap tűz le rájuk s hát a futás is betett neki.*
- Valami árnyákosabb helyen szívesen folytatnám a csevelyt...vagy egy tóban.* jegyzi meg körbetekintve, így meg is látja a barlangot mi enyhülést hozhat számára.*
- Persze csak ha nem tartóztatlak fel semmiben. Különben már itt sem vagyok.* fut tovább, hisz eredetileg is ez volt a szándéka, de mivel oly kevés diákot ismer s a leányzó is csini, így nem veri földhöz ha nem folytathatja tovább az útját.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 11:58 am

*Valóban Aventhis egy kicsit henyél a fűben és feltöltődik, hiszen egész este nem láthatta a napot, ami azért elég hosszú idő egy napelemes leányzónak. Ahogy henyélget, a felhőket figyeli és a srácot, aki majdnem rálép. Aventhis-t nem érintette meg nagyon ez az esemény, hiszen meg sem mozdult még akkor sem, mikor a fiú közölte vele, hogy majdnem rálépett. A lány még egy kicsit elmereng a felhőkön és meg is jegyzi, hogy Lambardiában bizony kékek a felhők. Ryan megjegyzi, hogy ő eddig akárhol járt, mindig fehér felhőket látott. Erre Aventhis elmosolyodik ás úgy néz a fiúra.*
-Lambardia csodálatos hely. Egyáltalán nem olyan, mint itt a Földön bármi *jelenti ki magabiztosan, hívogatóan a lány, majd félredönti a fejét és fel is áll. Megáll a fiú előtt és először az arcát veszi szemügyre, ami igazán csinos, habár Aventhis-t annyira nem érdeklik a fiúk. Aventhis érzi a fiún, hogy nem igazán jön be neki ez a kis semmittevés, így elkuncogja magát. Majd persze be is mutatkozik, hiszen így illik, ez a szokás. A kézfogás kicsit erősre sikeredik, így mikor Aventhis visszakapja a kezét, kicsit megrázza.*
-Áú. Óvatosan Izom Srác! *mondja vigyorogva a lány, majd a kis megjegyzésre, miszerint egy kissé rányékosabb helyen szívesen folytatná a beszélgetést, Aventhis bólint egyet.*
-Oké, akkor nézzük meg a barlangot *néz a barlang bejárata felé, majd a fehér cicához lép, aki még mindig a sziklán hűsöl, habár Ryan-t nézi. Végigvizslatja a fiút és halkan nyávog egyet.*
-Igen, tudom, idegen...*mondja nevetve a lány, majd bocsánatkérően Ryan-re pillant, mikor felveszi a cicát az ölébe.*
-Ő itt Celestin. Mehetünk? *mutatja be gyorsan a cicát, majd a barlang felé indul.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 12:12 pm

* Amint felfedezi a lányt beszélgetésbe is elegyednek, mi kezdetben döcög mint egy megrakott szekér, de aztán csak beindul. A felhők is szóba kerülnek, bár nem igazán lelkesedik az ilyen témák iránt, de ha már kékek a felhők...*
- Biztos hogy földi hely a te Lambardiád? Nem csak egy képzeletbeli hely?* kicsit lököttnek véli ez ügyben. de hát nem is ismeri. Így mikor felpattan és bemutatkozik neki megragadja kezét, mit láthatóan kissé erősebben szorongatott meg.*
- Bocs, néha nem vagyok tisztába az erőmmel.* nagyképűsködik egy sort s pillantását csak addig veszi le róla míg körbe nem néz, így fedezi fel a barlangot, miután pedig hűvösebb, árnyékosabb helyre áhítozva hozza fel, mi lenne ha bemennének vagy esetleg egy tóban mártóznának meg. Úgy tűnik Aventhis is benne van így lassan megindul, majd pedig a macska felé figyel, ki nyávogni kezd. A lány szavait hallva felvonja szemöldökét majd könnyedén kibújik atlétájából így játszadozó izmai is terítékre kerülnek, majd a nyakába akasztja.*
- Szóval egy macska figyelmeztet téged...hova kerültem.* emeli égnek tekintetét, Ryan pont a a csávó ki az ilyesmit nem csipázza, a mágiáról már ne is beszéljünk.*
- Ne aggódj nem foglak megerőszakolni meg ilyesmi...* pillant rá komoly képpel miközben a barlang felé tart, mit rövid időn belül el is érnek. Amint belép az árnyékos s félhomályos barlangba nem áll meg, ugyanis ez a hőmérséklet meg sem kottyan neki. Beljebb megy, hol sötétebb van s jóval hűvösebb, majd egy nagyobb sziklára le is ül.*
- Pompás!* jegyzi meg, csak nagyjából látja a lányt, de ez a beszélgetésben nem hátráltatja a srácot.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 12:18 pm

*Bizony a beszélgetés kicsit kezdetleges, de hamar belemerülnek a felhők tanulmányozásába. Aventhis kifejti, hogy Lambardia egy csodás helymi reRyan megkérdőjelezi a dolgot. Aventhis kissé mérgesen néz a fiúra.*
-Igen, földi hely az én Lambardiám. Te az egész térképet ismered? Mindegy is, mert úgysincs rajta... *legyint a lány megadva magát. Ezért nem ismeri senki a szülei szigetét, hiszen olyan varázslatos, hogy nem akarják, hogy valaki megtudja, hogy létezik, mert akkor elözönlenék a turisták meg minden hülyeség. És Lambardia úgy gyönyörű, ahogy van. Végül bemutatkoznak egymásnak és a barlang felé indulnak, Aventhis karjában Celestinnel. *
-Celestin nem egy macska *villan meg mérgesen a lány szeme. Mélyen Ryan szemébe néz és szeme csak úgy lángol a haragtól. Majd felemelt főven lép be a barlangba és indul előre. Elég sötét van, de legalább hideg. A fiú megjegyzésére megtorpan, ami egy kis ütközést is okozhat, ha Ryan nem figyel. Aventhis megfordul és a fiú szemét keresi a sötétben.*
-Hogy mit ne mfogsz csinálni? *kérdezi és a hangjából egy kis félelem és felháborodás hallatszik. Eszébe se jutott ilyesmi, de úgy tűnik a fiúnak igen. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 12:40 pm

* Fogalma sincs hol van az a bizonyos Lambardia, de ahogy hallja ott igen csak furcsa körülmények uralkodnak, így meg is kérdőjelezi ennek az egész helynek a valóságosságát. A reakciójára felvonja szemöldökét, nem igen hatja hogy mérges, nem is ismeri s ha így haladnak hát nem is lesznek jóban. ~ Itt csak egyesek normálisak..ez az egész hely egy nagy rakás sz*r ~ gondolja nyugodt tekintetét a lányon pihentetve.*
- Nem ismerem, de ha annyira érdekes lenne biztosan jártam volna már ott.* jegyzi meg nyugodtan, nem fogja ez a kis fruska felidegesíteni, azt nem hagyja. A bemutatkozás után megindulnak a barlang felé enyhülésre áhítozva, de a macsek úgy tűnik féltve inti a leányzót, mit szóvá is tesz.*
- Miért te minek látod oroszlánnak? Jézusom mi ütött beléd?* ez a lány kezd egyre furcsább lenni neki, jól néz ki meg minden de olyan sötét mint az éjszaka erre kezd rájönni. Igen hülyén néz a lányra de nem áll meg megy befelé az árnyékba, de megjegyzi hogy nem kell félnie tőle. Mivel a lány előtte megy így neki is megy amint hirtelen megáll, nekiütődve immáron mesztelen felsőtestének.*
- Jól hallottad...nem foglak bántani semmiféle képen.* tekint le rá tengerkék szemeivel, majd szépen kikerüli és a sötétségbe lépve leül egy sziklára.*
- A macskád olyan vészjósló madár féle? Már ne haragudj de akkor hogy ismerkedsz? Vagy csak én élvezhetem ezt a kitüntetést hogy veszélyesnek titulál?* kérdezi könyökével térdére támaszkodva.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 12:51 pm

*Ryan közli, hogy hogyha annyira jó hely lenne Lambardia, biztosan járt volna ott. Erre Aventhis elneveti magát.*
-Hát azt kétlem. Nem léphet be bárki oda *jelenti ki komolyan és a bárki szót kihangsúlyozza. Végül megindulnak a barlang felé, miközben Aventhis felveszi a cicáját is, Celestin-t. A cica kicsit nyávog a fiú felé, de Aventhis hamar megnyugtatja. *
-Nem úgy értettem. Hanem Celestin hozzám sokkal közelebb áll, mint egy átlag háziállat. Neked van állatod? *magyarázza meg a dolgot Aventhis, majd hozzá is fűz egy kérdést a fiú felé, miközben befelé sétálnak a barlangba húvösebb helyet keresve. A kijelentésre Aventhis megtorpan és Ryan neki is megy, mire majdnem elesik.*
-Áú... *morogja a lány, majd megfordul és Ryan szemét keresi ami megcsillan a sötétben. *
-Rendben *biccent a lány elfogadva azt, hogy nem fogják bántani. Kínos lenne, ha Ryan megtámadná, mert erősebb is és még semmiféle olyan varázslatot nem tud normálisan, ami esetleg csapdába ejthetné a fiút. Végül Celestinre érkezik egy kérdés. Aventhis kicsit felfújja magát, de hamar megnyugszik és nyugodt hanon válaszol a fiúnak:*
-Megérzi a rossz embereket. De tőled csak egyszerűen megijedt*jelenti ki Aventhis és hangján érződik, hogy kicsit somolyog.*
-De.. A többiek általában nem szoktak ezen fennakadni...*teszi hozzá a lány elgondolkodva. Nem bántásból mondja, tényleg elgondolkozik ezen.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 1:06 pm

* A bárki szóra sejtelmesen elmosolyodik. Ryan nem akárki, családja neve híres, hisz felmenői s jelenleg apja, egész Amerikát behálózó ügyvédi irodával rendelkezik számtalan városban, hogy a feketemágusokat védje a rájuk rótt büntetések elől, ha kiderül. Szóval igen jól menő kis cégecske mi egyszer a fiú irányítása alá kerül.*
- Értem.* hagyja ennyiben a dolgot, nem kell mindenkinek tudnia, hogy nem akárki, számára nincsenek akadályok s lehetetlenség még így tizen évesen sem. A lány kedvencének nem nyeri el tetszését s úgy tűnik "nyelvi" akadályokba ütköznek.*
- De végül is egy macska akár milyen közel is áll hozzád, ez a lényeg.* ő biztosan nem tudna ilyen kapcsolatot kialakítani egy állattal, de ő már csak ilyen.*
- Nincs...szerintem napok alatt megdöglene...nem vagyok kedvenckedős, de nem is bántom őket.* pillant a lányra, a barlangban egy kis ütközés, az áú-t nem tudja mire vélni.*
- Mi az?* kérdezi kikerülve, majd helyet is foglal. Letudják ezt a nemhozbajtafejére cuccot. Érdekelni hogy is van ez a dolog kettejük között, nem látja hogy bepipul így csak hangján érzékeli. Nem akarja idegesíteni ő csak tisztán akar látni, miért olyan nagy baj ez?*
- Nem vagyok többiek....egyedi vagyok és Ryan névre hallgatok. Csak furcsa na, nem kell ezen kiakadni.* mondja nyugodtan a sötétséget kémlelve. Itt a hűvösben jobb, bőre szép lassan felszáradt, de nem sokáig tud megülni egy helyben így fel is pattan majd lassan a lány felé tart.*
- Szóval nem félsz...* jegyzi meg sejtelmesen miközben betájolja hol van a lány, így nem sokkal előtte meg is áll, mutatóujját végighúzva a sima combon lentről felfelé.*
- Pedig lehet csak beakartalak csalni...* nem tudhatja mivel nem ismeri, rég nem volt lánnyal mivel hullanak körülötte mint a legyek, hosszú távon nem tudják elviselni léha természetét.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-06-14, 1:17 pm

*Úgy tűnik, hogy Ryan-t nem igazán érdekli Lambardia, persze Aventhis szívesen mesélne róla, de egy Értem-mel ejti a témát. Legalábbis jelzi, hogy ez őt nem érdekli, ugorjunk. Aventhisnak kicsit rosszul esik, hogy senki nem akar hallani a csodálatos lakhelyéről, ahol a szülei a királyi pár, de hát sajnos ez van. Nem sokan vevők a csodákra. És úgy tűnik, hogy Ryan is inkább a földön jár, mint a fellegekben. Aventhis kifejti, hogy Celestin nem egy akármilyen macska és ez valóban így van, hiszen már születése óta Aventhis-szel van és védi a lányt. Habár nem nagy védelmet tud nyújtani egy ilyen kis állat, Aventhis mégis nagyon szereti ezt a cicát. És ez kölcsönös.*
-Igen, egy macska, de sokkal közelebb áll hozzám, mint bárki más. Beleértve a szüleimet is *jelenti ki a lány ünnepélyesen és megsimítja Celestin-t, aki dorombolni kezd. Erre a lány elmosolyodik és úgy simogatja tovább a cicát. A kérdésre elég furcs aválaszt kap, mire felkuncog, de nem szól semmit. Vannak ilyen emberek, akik nem nagyon szeretik az állatokat, van ilyen. A kis ütközésre Aventhis fel aúzik, mire megkérdezi a fiú, hogy mi az.*
-Semmi, csak nekem jöttél *jeleti ki Aventhis és el is neveti magát, majd eláll az útból. Celestin-t lerakja az egyik sziklára, ő maga viszont állva marad. *
-Rendben, Egyedi Ryan *mondja megint nevetve a lány és keresztbe fonja a karjait a mellkasa előtt. Ryan lassan feláll és Aventhis felé sétál, halkan susogva. A lány megmerevedik és úgy figyeli a fiú körvonalát. Mikor a fiú hozzáér a félelem átmegy haragba.*
-Már elnézést...*kiált fel ingerülten és félreüti a fiú kezét a lábától és egy lépést hátrál.*