Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2013-04-14, 9:30 pm

//Árnymágia 1. házi//

*Kellemes tavaszi idő van, így hát eldöntöttem, hogy teszek egy kis túrát a Seol szigeten. Kellemesen sétálgattam, amikor is a barlangnál találtam magam. Úgy gondolom, most már nem lehet annyira hűvös odabent sem, ezért betérek. Nagyon jó hely, azt hiszem, ez lesz ezentúl a rejtekhelyem. Ám miközben ezen morfondírozok, egyszer csak rá kelle eszmélnem, hogy fogalmam sincs, hol vagyok. Elindulok valamerre, bár nem igazán tudom merre vezet ez a járat, de egyszer csak kijutok, így hát elindulok, szinte már-már futotok, csak hogy minél hamarabb kint lehessek már végre. Idő közben meg-meg botlok a lábam alatt lévő fadarabokban, de ez sem tántoríthat el célomtól, hogy kijussak a barlangból. Már ezerszer megbántam, hogy bejöttem, de hát tudtam én, hogy egy labirintus van idebenn? És ha még nem lenne elég bajom, mikor már meglátnám a kijáratot, hirtelen egy árny jelenik meg előttem, hatalmas csápokkal, és nem úgy néz ki, mint aki épp sakkozni szeretne velem. Megtorpanok, hiszen nem tudok tovább menni, elállta az utat, majd a nadrágomnál a pálcámra készítem a kezem, hogy ha elő kell kapnom, kéznél legyen.*
-Hello, kedves árny. Én nem akartam zavarni, csak tudja eltévedtem, és épp a kijáratot kerestem, de azt hiszem meg is találtam, úgyhogy én akkor nem is zavarok tovább. *Mondom kínomban, majd elindulok a fény irányába, ám az árny úgy tűnik, nem elégedett meg a mondandómmal, elkap és a mellkasomnál fogva a barlang egyik falához nyom, majd egy másik csápjával fojtogatni kezd. Épp nyúlnék a pálcámért, amikor érzem, hogy elkapja a kezem és kiveri belőle a pálcát, mely nagy csörömpöléssel ér földet, de szerencsére nem esik baja.. legalábbis nem látszik rajta sérelem. De most ez a legkisebb bajom, hiszen alig kapok már levegőt, amikor hirtelen lépésnyomok hallatszanak, mire az árny el is enged, én pedig földet is érek, jó alaposan megütve magam, azt hiszem, a bokám el is törhetett, mert nem igazán tudok felállni. Nyújtózkodni kezdek, hátha elérem a pálcám, majd egy kicsit arrébb csúszva sikerül is és megkaparintom a pálcám, pont mire az árny visszatérne. Hirtelen azonban nem tudom, mihez is kezdjek, egy varázsige sem jut eszembe, ám az utolsó pillanatban felrémlik a tűzgyújtó ige, így hát más híján megpróbálkozom vele.*
-Piroinito! *Rebegem el, de nem sikerül, semmi nem történik.*-Basszus…. Piroinito!*Próbálom meg újra, ezúttal már jobban koncentrálva és hangosan és sikerül is, minek hatására az árny egy ideig még próbál küzdeni, de végül feladja és tovább áll. Egy halvány mosollyal az arcomon megpróbálok felállni, majd a barlang falának támaszkodva ki is jutok nagy nehezen és segítségért kezdek kiabálni, hátha valaki meghall. Nem is kell sokáig üvöltöznöm, egy kedves, arra sétáló fiatalember rögtön idesiet és megkérdi mi bajom. Gyorsan elregélem neki a sztorit nagy vonalakban, majd megkérem, hogy segítsen el a suliig, ahol majd szakszerűen ellátnak.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2013-05-08, 1:22 pm

// NRT: Jas és Ginger 2013.05.08. //

* Az a baj ezzel a májussal, hogy egyik pillanatról a másikra változik meg az idő s a szép napsütéses időből lesz egy kis zivatar mi bár rövid idejű szokott lenni, mégis elég ahhoz, hogy pillanatok alatt úgy nézzen ki az ember mintha megmártózott volna a tóban. Velem is ez fordul elő, hiába szedem kis lábaim a barlang felé, mivel közel vagyok hozzá úgy gondolom meghúzott ott most magam kicsit. Bár változtathatnék az időn és elűzhetném ezeket az esőfelhőket mégsem teszem, eléggé kimerítő varázslatról van szó én meg nem szeretnék mentálisan lefáradni, később még szeretnék gyakorolni a szobám falai közt egy házambeli tantárgyi anyagot. Ahogy elérem a barlangot nem megyek túl mélyre, szinte a bejáratnál maradok, tudom mi rejlik mélyebben s bár imádom az árnyakat ma nincs kedvem velük harcolni, ami azt illeti senkivel sincs kedvem, persze az más tészta ha belém kötnek, de hát itt remélem erre nem kerül sor. Hosszú fekete tincseim vállam elé dobom s kissé megdőlve csavarom ki belőle a vizet, nem vagyok egy kényes teremtés de utálom ha hasonlítok egy ázott kutyára így hát a ruhámból is facsarni kezdem a vizet mitől még inkább cefettül festek így hát abba is hagyom ezt a műveletet.*
- Elállhatna végre...* sóhajtok fel kibámulva az esőfüggönybe mitől valószínűleg minden csupa víz és sár lesz, de hát nem baj, ez még nem fog visszazavarni a Mysterioba csak hát érdekesebb lesz a séta. Amúgy egy fekete tornacipő, kis rövidnadrág és egy kis fehér top van rajtam, némi ékszer és a szokásos fekete, szemkiemelős smink, szóval bizton állíthatjuk, hogy semmi extravagáns stílust nem öltöttem fel az elmúlt hetekben sem. Várakozás közben hátam a barlang falának döntöm s egyre inkább leszek türelmetlen s sóhajtozok ha kell ha nem, jól keresztbe tett nekem ma ez az időjárás...*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2013-05-10, 2:10 pm

//NRT: Jas és Ginger – 2013.05.08.//

*Nem mondom, én is a lehető legjobb időt választottam magamnak a futáshoz. Szeretnék kicsit edzeni, mert valljuk be, amióta a Mysterioban élek, igen csak ellustultam, de itt a nyár, nemsokára haza fogok utazni néhány napra és előre félek, hogy a bátyáim mit fognak mondani, ha nem veszem ki a részem a ház körüli munkákból. Szóval most még van időm, így futok már vagy egy órája az erdő környékén, amikor az eső hirtelen zuhogni kezd. Egy cseppet se örülök az ilyen futó záporoknak – már ha ez az egyáltalán -, így kissé morgolódva gyorsítok a tempón és célom természetesen a közelben lévő barlang, ahol megvárhatom majd az eső elmúlását. *
~ Kiköpöm a tüdőmet. ~ *morgolódom magamban, de már látom a célt, így kissé ügyetlenül a csúszós kövek miatt, de csak fel tudok jutni a lépcsőkön, így érek be kissé lihegve az említett helyre és megdöbbenve tapasztalom, hogy valaki már itt van, méghozzá ránézésre hasonló okokból, mint én, így ösztönösen vigyorodom el az ismeretlen csajt figyelve.*
- Szia. Csak nem te is az eső elől menekülsz? Átkozott egy időjárás, brr… *húzom is előre vörös tincseimet, amelyekből el is kezdem kicsavarni a vizet, hátha segít egy kicsit. De ha a másik rám néz, láthatja, hogy fekete rövid nacim és szintén fekete színű toppom eléggé vizes már, akár csak sportcipőm, de nincs mit tenni, valahogy csak átvészelem. Zöld szemeim egyébként kissé ki vannak húzva, de egyéb smink nincs rajtam. Ahogy végzek a hajammal, nem különcködöm tovább, hanem a lány elé lépek és nedves kezem felé nyújtom, talán nem néz ez miatt most pofátlannak.*
- Amúgy Ginger Rosenberg vagyok, nagyon örülök. *remélhetőleg nem kell megkérnem arra, hogy ő is mutatkozzon már be, így ha megtörténik, szépen mellé szegődöm a fal támasztásában és onnan pillantok kifelé.*
- A legjobb időt választottam a futásra… Te amúgy mit terveztél idekint a nagy zuhi előtt? *eszembe se jut, hogy ilyet nem illene megkérdeznem tőle, mert hogy lehet, hogy magán ügy, de akkor majd a tudtomra adja. Viszont ha már mindketten itt ragadtunk, nem fogok egy szó nélkül álldogálni mellette, megpróbálok beszélgetni, hátha jó fej csajjal futottam össze. Lány ismerősöm úgyse sok van.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2013-05-15, 7:36 pm

//NRT: Jas és Ginger – 2013.05.08.//

* A nem várt zivatar elől a közeli barlangba menekülök, hol meghúzhatom magam kissé míg eláll az eső. Hiába a zöldellő lombkoronák, csak átverekedik magukat ezek a fránya vízcseppek így rövid úton válok kissé loncsossá mit már a barlang bejáratánál próbálok rendbe tenni igaz, nem sok sikerrel. Mégse nyafogok s verek le egy egy személyes hisztit hanem eleinte türelmesen majd egyre türelmetlenebbül várom, hogy elálljon már végre és folytathassam utam, mikor is megpillantok egy lányt ki nem igazán ismeretlen számomra.*
- Hello!* mosolyodom el kissé mert sejtem mi szél fújta erre és ez bizony szavaiból is kikeveredik.* - Ami azt illeti de… Ez volt a legközelebb, inkább mint bőrig ázni… bár már mindegy.* sóhajtok fel kissé, látszik is rajtam, hogy nem a levegőbe beszélek és hát ő is hasonló cipőben jár ez kétségtelen, rossz időt választottunk elfoglaltságinkhoz de hát előfordul az ilyesmi. Mivel nem vetem meg a társaságot és amúgy is igen nyílt természet vagyok, elfogadom a vörös kezét és bemutatkozok ahogy azt kell.*
- Én meg Jasmine Miels… Hát…* eresztem el szélesebb mosollyal kezét.* - Én is örülök, hogy találkoztunk bár hazudnék ha nem gondolnám úgy, hogy szárazabb körülmények között még jobban…* rakom vissza kezecském a másik mellé tehát a hátam mögé a popsimhoz, hideg ez a fal így így próbálom kivédeni azt, hogy jól meg is hűljek s ahogy Ginger csatlakozik úgy pillantok felé a kérdés hallatán.*
- Kiszámíthatatlan ez a tavasz… de belefér.* vonom meg picit vállam mert ez a kedvenc évszakom, szeretem a maga hátulütőivel együtt.* - Helyszínt kerestem óratartáshoz… valami távolabbi felé indultam, hogy ne legyen ismerős a terep, de hát idáig jutottam.* emelem fel tekintetem a barlang mennyezetére majd ki a szabadba.* - De lehet ma már nem jutok messzire, minden csupa sár lesz, még a végén nem tudom a terepet megkülönböztetni a láptól.* pillantok rá vissza kissé elhúzva a szám.* - Gondolom neked se élvezet tapicskolni a sárban…* jegyzem meg kérdőn, mert hát nem tudom ínyére lenne e ez a dolog a lánynak, mivel nem ismerem.* - Ismerős vagy nekem a Cruoból… Furi, hogy sosem váltottunk még pár szót. Mondjuk nem is áll le mindenkivel az ember, de azért érted.* nem tartom magam visszataszító lánynak és ő sem tűnik annak szóval ebből kifolyólag intézem hozzá szavaim.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2013-05-17, 10:53 pm

//NRT: Jas és Ginger – 2013.05.08.//

*Még szerencse, hogy itt van ez a barlang és be tudok menni egy kicsit az eső elől, ugyanis egy megfázás most nem jönne túl jól. Utálok beteg lenni, tehát megkímélném magam ettől, csak sajnos az a helyzet, hogyha vizes cuccokban maradok, akkor előbb vagy utóbb, de el fog érni a hideg. Mindegy is, most nem akarok ezen problémázni, inkább meglepődve köszöntöm a már bent ácsorgó lányt, aki véleményem szerint hasonló okból lehet itt, amiért most én is ide jöttem. A bemutatkozás se maradhat el, tehát nemsokára elé állva árulom is el neki a nevem, de amikor az övét meghallom, kissé elgondolkodom rajta.*
~ Olyan ismerős, de vajon honnan? ~ *képtelen vagyok egyelőre még rájönni, hogy honnan, de talán nemsokára megvilágosodom, csak egy kicsit beszélgetnünk kell és kész.*
- Én is örülök, jó új embert is megismerni. Bár jó ideje ide járok már, mégis annyi ismeretlen arc van. *ráncolom is össze néhányszor homlokomat, majd rákérdezek Jasmine itt tartózkodására is, mivel érdekelne, hogy mit is szeretett volna csinálni odakint. Persze lehet, hogy csak éppen erre sétált, de ki tudja, talán valami érdekes dologgal ütötte el az időt, mindjárt kiderül, mert szerencsére nem titkolózik előlem.*
- Oh, szóval óratartáshoz? Így már értem, hogy honnan olyan ismerős a neved, te vagy az új terramágia tanársegéd, ugye? *azért jobb rákérdezni a dolgokra, még mielőtt hülyeséget mondanék, de szinte biztos vagyok abban, hogy igazam van.* - Hű, már nagyon várom ám az órád, kíváncsi vagyok, hogy milyen a tanítási stílusod. De te akkor, hányadikos is vagy? *vajon harmadikos vagy egyetemista? Nem mintha sokat számítana, de azért most mégis érdekelne, és el is mosolyodom azért a megjegyzésén. Azt követ hiszem, hogy eltévedne vagy összekeverne két helyszínt, mindenesetre jó fejnek tűnik eddig a csajszi.*
- Hát nem igazán, jobb szeretem a száraz talajt és bár nem félek az esőtől, azért a megfázást elkerülném. Remélem, hogy hamar eláll. *sóhajtok fel, kipillantva a barlang száján, majd cswak akkor kapom ismét Jas felé a fejem, amikor azt említi, hogy ismerős vagyok a számára.*
- Sokan vagyunk, szóval előfordul, de amúgy oda járok és arra szerintem már rájöttél, hogy másodikos vagyok. *mivel az órájára való járást is említettük már. Tényleg érdekes, hogy még nem beszéltünk, de itt a nagy alkalom.*
- Na és te szeretsz ide járni? Van kedvenc tantárgyad? *teszek is fel pár kérdést, csak hogy ismerkedjünk egy kicsit, mert az alap kérdések után tudok csak rákérdezni másra is, egyelőre még nem sok mindent tudok róla, tehát lassan haladok, aztán majd meglátjuk. Mindenesetre a szemkontaktust felveszem vele, mégis csak így illik.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2013-05-27, 12:23 pm

//NRT: Jas és Ginger – 2013.05.08.//

* egyáltalán nem meglepő, hogy ebben az időben "fut" össze két ember a barlangban mi jelen esetben menedékül szolgál, így történik ez most velünk is tehát bemutatkozunk egymásnak egy csajos kézfogás kíséretében s közben pár szót váltunk az időjárásról vagyis a találkozás körülményeiről.*
- Ezzel én is így vagyok... még ennyi év után is.* igen, valóban így van, mindig szívesen ismerkedem persze vannak olyan esetek mikor nem füllik hozzá a fogam, de akkor biztosan a lélekseb munkálkodik bennem, mivel ritka az mikor elutasítok egy embert. Hogy mi űzött ki a szabadba az hamarosan kiderül, Gingernél ez az öltözékéből nyilvánvaló így hát a kérdésére felelek mi igen közel áll az igazsághoz.*
- Így van.* mosolyodok el kissé, még nem tartottam egy órát sem de úgy tűnik a hír megelőz, mint ahogy ez fordított esetben is igaz mivel beugrik, hogy ez a lány kivel is jár együtt. További szavaira kissé felnevetek s elpillantok mellette, tekintetem szépen bejárja a barlang falát majd a talajt s csak ezután kerül vissza arcára.*
- Hát... biztos vagyok benne, hogy mikor árnymágiát tartottam a hátuk közepére kívántak egyesek...* kuncogom el magam mert jól rémlik pár óra mikor is a diákok szerintem a kelleténél jobban voltak felháborodva.* - Amúgy harmadikos... Lehetnék egyetemista is de nem jött össze... Ne és hogy állsz a terramágiával? Szereted?* puhatolózok kicsit mert ez egy jó lehetőség arra, hogy megtudjam hányadán is áll vele. Szerintem a helyszínkeresésnek az eső elállta után véget vetek mert ha jól sejtem igazi sártengerré válik most az erdő talaja, semmi kedvem belefutni a lápba mit bár megjegyzek, mindketten tudjuk, hogy ez érdekes dolog lenne.*
- Azt én is... eléggé hamar megtudok hűlni. Még otthon is így volt, pedig ott azért jóval egyenletesebb a hőmérséklet. Te hova valósi vagy?* érdeklődöm őszintén, ha már így alakult és beszorultunk ide akkor meg is ismerhetnénk egymást jobban ehhez viszont kellenek az ismerős kérdések mikre már vagy ezerszer felelhettünk ittlétünk alatt de így működik ez ha tetszik ha nem. Egy házba járunk, a toronyból ismerős a csajszi, picit fura, hogy még nem beszélgettünk el de ahogy ő is megjegyzi előfordul ez egy ekkora épületben, ennyi ember között.*
- Valóban.* mosolyodok el szélesen mivel nem volt nehéz erre rájönni az előző párbeszédből.*
- Ez az otthonom... azt hiszem ezzel mindent el mondtam.* csillannak meg szemeim ahogy a Mysteriora gondolok.* - Lehet, hogy fura számodra de minden percét élveztem és élvezem is az itt létnek... itt váltam azzá aki vagyok s itt nyílt ki számomra a világ.* elég visszahúzódott életet éltem talán ez lejön neki szavaimból, na de a következő kérdésén nem kell gondolkoznom, könyökből vágom rá a választ.*
- Természetesen az Árnymágia a kedvencem... jövőre ez irányban szeretnék tovább lépni ha minden igaz. Úgy érzem teljesen nekem való...* lépek el a faltól mert most már kis kacsóm is kezd "megfagyni" de persze nem fordítok hátat a lánynak.* - De ott van még a vérmágia és a rítus és persze az idei anyagokból is van kedvenc, szóval elég sok van. Az Infaltus tárgyak állnak tőlem távol...* nem nekem való az, a hullák és a démonok valahogy távol állnak tőlem, de az alapokat muszáj elsajátítani.* - Na de sokat beszéltem már...* mosolyodok el kissé zavar nélkül.* - Hozzád mi áll közel? Gondolkoztál már azon, hogy az egyetemi szakok közül mit választasz majd? Talán lassacskán körvonalazódik már mi érdekel igazán...* nem tudom, hogy így van e ez de remélem kiderül, ha meg még nincs elképzelése az se baj, végül is én is hezitálok még picit, nem nagyon de gondolkodom még.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2013-06-02, 8:39 am

//NRT: Jas és Ginger – 2013.05.08.//

*Meglepő társaságom akad így hirtelenjében. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy egy új ismerősre bukkanok itt, a barlangban, akivel az eső elől menekülve ismerkedhetem majd össze. Persze még nem bízom el magam, nem tuti még, hogy normálisan kijövünk egymással, de egy próbát megér a számomra, úgyis kevés csajt ismerek normálisan a suliból. Mondjuk, akinek annyi bátyja van, mint nekem, annál nem is meglepő, hogy inkább a fiúk társaságát keresi. A megvilágosodás pillanata is hamar elérkezik, amikor kiderül, hogy ki is ő és bizony a neve rémlik ám a hirdetőtábláról, tehát ő lesz az új tanársegéd, méghozzá terramágiából. Egyelőre még sehogy se állok ahhoz a tárgyhoz, de év végéig azért csak sikerül jobban megismernem és majd akkor rájövök, hogy tetszik-e vagy sem.*
- Árnymágiát? Te is tanítottad azt a tárgyat? *akadok meg eleinte még ennél az információnál, mert hát nah, az én kedvesem is pont ezt tanítja, így jobban is érdeklődöm iránta, mint kellene. Na jó, azért én is szeretem, főleg Cruos révén, de mégis érdekes számomra, hogy egy ex-Árnymágia tanársegéddel van dolgom.*
- Na és miért nem csíptek néhányan? Mesélj egy kicsit. *kíváncsiskodom lelkesen és még arcomon is megjelenik egy édes mosoly. Asszem megvan a nagy téma, tehát most már csak faggatóznom kell, legalább nem fog meglepetésszerűen érni a tanóra. Az évfolyamos kérdésemre kapott válaszra csak biccentek, majd ez után jöhet a tarkóvakarás.*
- Hát… izé… nemtom, sehogy. Egyelőre még se közel, se távol nem tudom magamhoz a tantárgyat, de nem vagyok túl természetbarát. Szóval tőled is fog függni, hogy megszeretem-e. *ismerem be és szerintem ez nem szégyen. Oké, hasznos tud lenni a terramágia bizonyos esetekben, de mégse szokásom pont azt gyakorolni, akad más, ami jobban érdekel. Akadnak azért még kérdések, hogy kicsit megismerjük egymást, így készségesen válaszolgatok, most úgyis van kedvem a trécseléshez.*
- Amerikából jöttem, Texasból. Na és te? Így ránézésre nem tudnám megállapítani. *végig is nézek rajta, persze mindenféle lezbi érzés nélkül, csak kíváncsian, de tényleg ötletem sincs, hogy honnan érkezhetett. Természetesen más is érdekel, így most rajta a sor, hogy válaszolgasson.*
- Oh, szóval ennyire szereted? Nekem eleinte nagyon furcsa volt, de most már én is kezdek hozzászokni az itt léthez. *persze Tarkh sokat segített, miután végre kinyíltunk egymásnak és a párom lett. Örülök, hogy összejött, féltem, hogy nem lehet esélyem nála, de szerencsére ez csak az én butaságom volt.* - Jó érzés lehet, hogy ennyit jelent neked a hely. *ismerem be, tehát egyáltalán nem furcsálom azt, amit mond. Vannak emberek, akik imádják azt, ahol tanulnak és van a másik, na meg a köztes csapat is. Én egyelőre a köztesbe tartozom, de jó úton haladok az az út felé, ahol Jasmine jár.*
- Oh, szóval te igazi Cruos vagy. *csillannak meg szemeim, mivel szeretem az ilyen válaszokat hallani, én is azok közé tartozom, akik imádják a házukat, ahova bekerültek. Véggihallgatom kíváncsian, amit mesél és egy újabb kérdést szúrok közbe.*
- És akkor ez melyik szak is pontosan? Szóval árnymágiát gondolom többe is tanítanak, bár annyira nem vagyok otthon az egyetemi képzésekben. *kíváncsiskodom egy kicsit, majd amikor én is visszakapom a kérdést, picit elgondolkodom és még halkan hümmögök is.*
- Az árnymágiát én is nagyon szeretem, az idei tárgyak közül pedig eddig a pyromágia és a vérmágia nyerte el a tetszésemet. De hogy mi lesz másfél-két év múlva, ha jó esetben mindenből átmegyek elsőre, azt még nem tudom. Nem gondolkodtam rajta, szerintem még korai lenne… és hát ahogy mondtam, még nem vagyok tisztában teljesen a szakokkal sem. *nem érzem cikisnek ezt a dolgot, végtére is még csak most kerültem be a másodikba, sárvérű is vagyok és nem megy minden olyan könnyen, amikor kellene. Többet kell gyakorolnom, mint mondjuk Tarkh-nak, de nem bánom, büszke vagyok arra, amit elértem. Kíváncsian kitekintek, hogy vajon esik-e még odakint az eső, de szomorúan kell látnom, hogy továbbra se akar elállni és még csak visszább venni se. *
- Jasmine… *szólítom meg, mivel van egy kérdés, ami motoszkál még az agyamban és egy tapasztaltabb, régebb óta ide járó diákot szeretnék megkérdezni róla.* - Mondd csak, neked mi a véleményed az itt élő vámpírokról? Találkoztál már velük? *tekintek bele szemeibe, mivel ez a téma még mindig foglalkoztat, főleg az után, ahogy a múltkor elbántak velem. Automatikusan rázkódom meg a borzalmas élmény miatt, és csak remélni merem, hogy a lány ezt nem vette észre.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2014-02-05, 1:31 pm

//NRT - Galina és Lucius 2014. 02. 05.//

Vissza kell állnom még az itteni rutinomhoz, mert nem rég jöttem vissza. Új otthonomban más rendszer alakult ki, más viszonyokhoz kellett alkalmazkodnom, meg más elfoglaltságokhoz. Most azonban, hogy újra az iskolában vagyok, ideje felelevenítenem a régi napirendjeim egyikét. A közös az volt bennük, hogy a mozgás és a tanulás kettőse foglalta el az előkelő pozíciót, minden más ezek köré lett igazítva. Az elosztás lényege az volt, hogy tanulás és mozgás váltakozva legyen, de ne egyforma tevékenységek, hogy mindig pörögjek, egyikbe se fásuljak bele, mert az a hatásfok nagy mértékű csökkenésével járna. Ép testben ép lélek, még mindig ez a mottóm és a látszata is megvan, mert jó kondiban vagyok, nagyon is. A varázslók között dívik a gondolat, hogy a kondíció fölösleges, a lényeg a mágia, de ez csak fél igazság. Ésszel és jó adottságokkal felül lehet kerekedni a nagy hatalmon is, harcban pedig jó, ha a mágus nem csak sokat tud, de fizikai állóképessége is van. A fekete mágia egyébként is megköveteli a maga árát több helyzetben, a vérveszteséget, önmagunkat is roncsoló varázslatokat úgy lehet tűrni és elviselni szerintem, ha fizikailag felkészült az ember. Épp ezért terhelem magam kíméletlenül: úszás, futás, edzés, túrázás... most a futás van soron, de hogy ne legyen olyan szép kerek a világ, mindezt az erdőben teszem és nem épp könnyű terepen. Mivel intenzíven mozgok, ezért futáshoz alkalmas "játszóruha" van rajtam. Ahogy haladok előre kipirult arccal, érzem, hogy a légzésem ritmusa már kezd megtörni, hamarost jön a fájdalom, ami az oldalamba hasít, de nem baj, nincs már sok a kitűzött célig, a barlang bejáratáig. Sikerül megtenni a végső távot, hogy fokozatosan lassítva álljak meg, majd térdemre támaszkodva liheghessek elégedetten, hiszen amikor legutóbb itt futottam, nem ment ilyen jól ez a szakasz.

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2014-02-16, 9:20 pm

/NRT Galina és Lucius 2014. 02. 05./

*Nem először fordul elő, hogy mindenféle cél nélkül hagyom el a kastélyt. Hacsak azt nem lehet célnak nevezni, hogy megint kerülni akarom a tankönyveket. Nem mintha utálnék tanulni, de az biztos, hogy nem is tudja a tananyag olyan tartósan lekötni a figyelmemet, mint egy rendes diáknak. Most is inkább csavargok a szabadban, ahova eredetileg a famulusommal akartam jönni, de már megint eltűnt valahova, nekem pedig nem volt kedvem várni rá vagy keresgélni. Sétához alkalmas ruha van rajtam: barna csizma, világoskék farmer, fehér pulcsi. Világosbarna, vékony kabátom zsebében a varázspálcám, mást nem is hoztam magammal. Először Mystralban ténferegtem egy keveset, de ráuntam, hogy kerülgessem az embereket, így azon területek felé vettem az irányt, ahol kevésbé járnak mások. Elmerülök a gondolataimban, nem figyelek rá, hogy merre is megyek; fel sem tűnik, hogy elhagyom az erdőt, csak amikor ráakadok a barlang bejáratára. Jártam már itt egyszer, amikor mérgező gőtéket próbáltam begyűjteni, de a barlangba akkor sem mentem be, most se szándékozom. Éppen indulnék visszafelé, amikor meghallom, hogy valaki közeledik; a zaj irányába fordulok, de egyelőre senkit sem látok. Nem hinném, hogy bárki is pont engem akarna megtámadni, de jobb az óvatosság, ezért elő is veszem a pálcámat, amivel most még csak a földre célzok. Kicsit feszült ez a pár másodperc, mire végre feltűnik egy ismerős alak, én pedig megkönnyebbülve fújom ki az eddig benn tartott levegőt.*
- Lucius. *Köszöntöm is, mikor végre megáll; ismerem már, de nem vagyunk éppen baráti viszonyban, végül is nem voltam vele túl kedves a legutóbbi találkozásunkkor.* - Meg fogok lepődni, ha egyszer nyugodtan ücsörögve látlak majd valami kényelmes fotelben. *Ő meg gondolom, meglepődik majd, ha végre nem szólok be neki valamiért, de most egyáltalán nem megbántani akarom. Sőt, igazából csodálom is, hogy ilyen keményen képes edzeni, mert azt azért látni rajta, hogy cseppet sem kíméli magát. Nincs szükségem a pálcámra, ezért el is teszem, közben várom, hogy Lucius kicsit kifújja magát, mert ha már erre járt, akkor nem is fogok szó nélkül elsétálni mellette.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2014-04-12, 12:50 am

//NRT: Colette, Lucius 2014.04.11.//

Már maga sem tudja, hogy hogyan került egy olyan helyzetbe, amiben most van. Az életéjért harcol egy olyan lény ellen, amit ő teremtett. A pillanat is elérkezett, amikor a teremtmény a teremtője ellen fordul. Költői egy esemény ez, bár jobban örült volna Colette, ha nem őt érte volna az a megtiszteltetés, hogy átélhesse eme csodálatos baklövést. Már kezd neki derengeni valami homályosan hogyan is jutott el ilyen messze mindentől, és mindenkitől, na meg hogy honnan jött ez az egész ötlet, hogy „idézzen” valamit.. vagy valakit. Az egész azzal kezdődött, hogy fejlődni akart, és erősödni, mert köztudott tény, hogy egy elemistának sosincs olyan, hogy elégedett legyen önmagával. Mindig többet akar, és nagyobbat. Aki nem érzi folyton azt a késztetést, hogy egyre közelebb akar kerülni a természethez, és az elemekhez, az nem nevezheti magát tehetséges elemi mágusnak. Ezt nem kitanulni kell, hanem erre születni kell, és át kell érezni az egész lényét ennek a mágiaágnak. Ez nem csak arról szól, hogy bemagolsz egy adag varázsigét és hozzávalót, majd azzal eléred azt, amit csak akarsz. Ehhez a szakirányhoz érzék kell, elhivatottság, és fejlődni akarás. Sosem lesz belőled jó elemi mágus, ha beéred azzal, amit kapsz. Ezeken az alapköveken építi fel a belső várát. Ezek számára az afféle alapszabályok, amik végigkísérik a tanulásának útján. Aznap elhatározta, hogy valami nagydolgot fog elérni, csak kellett neki egy-két választ. Mikor, mit és hol? Természetesen az első kérdésre a válasz a mai nap lesz, a második pedig, hogy valami hatalmas elemi varázslatot. De ha valaki valami nagydolgot akar véghezvinni, akkor ahhoz valami különleges hely is kell. Így hát nem is tudja miért, de elindult a saját érzései után, eldobva a térképet, és minden fontos dolgot, hogy a természet vezesse el arra a helyre, ahol ma lennie kell. Messze, több órás séta után ki tudta szellőztetni a fejét, és sikerült el jutnia egy olyan helyre, ahol még soha nem járt. Fák-bokrok, és sziklák voltak szétszórva a területen, de mégis valami különlegesség hiányzott neki. Nem tudta, hogy miért, de neki lódult az egyik bokornak, és az érzéseire hagyatkozva eljutott egy barlangbejárathoz. A bejáraton található pentagramma nem éppen volt számára bíztató, de nem fordult vissza, ha már idáig eljött. Besétált jó pár méterrel beljebb, gyújtott tüzet, majd elővette a táskájából, a varázsláshoz szükséges eszközöket. Nehéz volt beszereznie őket, de jó pénzért már szinte mindent be tudsz szerezni Mystralban ha tudod, hol kell keresni. Obszidián tálka, egy nagyobb üvegcse láva (na meg persze egy mágikus üveg, ami nem olvad el ettől a kifejezetten forró anyagtól), és egy-két fiola a saját véréből. Akik jártasak az elemi mágiában, azok tudhatják, hogy Colette tűzelementál idézésre készül. Gyorsan előveszi a pálcáját is, majd kiönti a tálba a lávát, és a fioláiból tíz csepp vért csöpögtet bele. Ezután a pálcájával óvatosan elkezdi kevergetni, ám előtte egy varázsszó is elcsendül.
- Ortus elementum. – határozottság, és izgalom járja át a szívét, amikor a tálkát lehelyezi a földre, a varázslat pedig aktiválódik, és a földből magma bugyog fel, a felszálló füstből pedig kirajzolódik szépen lassan az elemi lény emberi formája. A lány elégedetten mosolyodja el magát, majd gondolati úton egy tűzörvényre próbálja utasítani a teremtményét. A koncentrálásban igen tehetséges, ezért egyre inkább próbálja küldeni az elméjével az utasításokat, ám az elementál csak előtte áll, és nem csinál semmit. Ezután a kezével is megpróbál besegíteni, végül a hangjával próbálja mozgásra bírni a teremtményt.
- Teremts tüzet! – kiáltja erőszakosan, de semmi. Egy rövid pillanat után a tűzelementál kezdi felfogni, hogy ahova került, ott szabadon tombolhat, és még a teremtője sem állíthatja meg ebben. Sőt, hogy később se legyen ezzel baja, talán még el is akarja pusztítani a teremtőjét, hogy ne legyen senki, aki meg tudja állítani. A tűzlény kezében egy tűzlabda jelenik meg, amit egy határozott mozdulattal a lány felé hajít. Colette félre ugrik a támadás elől, ám értetlenül néz ki a fejéből, hiszen nem érti a helyzetet. Mit rontott el? A tálka eredeti obszidián volt, és a láva is megfelelő minőségű volt. Talán a vér nem volt elég friss? Újra megnézi a fiolát, aminek a címkéjén nem a saját, hanem egy állat nevét találja. Varangyvér. Hogyan tudott ekkorát hibázni? Ez a hiba pedig nem is valami átlagos baki, sőt.. akár az életébe is kerülhet. Az elementál egyre intenzívebben kezdi el feléje dobálni a tűzgolyókat, a lány pedig szerencsétlenül próbál szlalomozni közöttük.
~ Hogyan is kell elpusztítani ezt a lényt...?~ az izgalom és a félelem annyira eluralkodott rajta, hogy hirtelen nem volt képes ép gondolatokat kifacsarni a fejéből. Na meg persze a kedves is tűzpajtás nem is igazán hagyott neki gondolkodás időt. A barlangból a robbanások hatalmas hangja hallatszott ki, bár elég kicsi az esélye, hogy Colette-en kívül még valaki erre járjon, így nagy valószínűséggel magára van utalva ezzel a veszélyes lénnyel együtt.