Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-05-17, 1:25 pm

*Miután túllépnek annak az okán, hogy mért utálja a szülőhelyét, az iskola is szóba kerül, ami megszokott témának számít.*
- Talán a toxicológia.*válaszol a kérdésre rövid mérlegelés után, s úgy dönt, hogy még mindig ezt kedveli a legjobban. Ezután a srác nekimegy, de nem történik semmi gond, kivéve, hogy a famulus megsértődik. De majd túlteszi magát a dolgon. A kvidics is szóba kerül, s a kedvelt posztok elmondása után jön is megszokott csodálkozás.*
- Mindenki ezt mondja. Tudod még kicsi voltam, amikor először először játszottam, s terelő akartam lenni, de a fiúk azt mondták, hogy nem nekem való. Nos akkor tényleg nem ment, de dacból addig gyakoroltam, míg jó nem lettem benne.*meséli el röviden a történetet. Végül is ez nem olyan nagyon személyes dolog, s talán a srác se unja magát, míg erről beszél. S bár tényleg nem olyan nagyon gyenge, de azért vasgömböket nem tud felemelni. Mikor elképzeli a fás jelenetet felnevet.*
- Azért nem vagyok szörnyszülött.*nyújt nyelvet sértődöttet játszva. De hamar megbékél és a beszélgetés is tovább folyik.*
- Én azt hittem a perzsa macskák lusták.*dünnyögi elgondolkozva, mert mintha tényleg hallott volna valami ilyesmit, bár könnyen lehet, hogy téved. Ezután pedig a foci is szóba kerül, amit láthatóan mindketten kedvelnek, bár Elisa csak akkor, ha ő játszik.*
- De egyébként aranyvérű vagy?*kérdezi a muglis dolog hallatán. Na nem mintha bármit is számítana a dolog, hiszen nem ez alapján ítéli meg az embereket, de azért nem baj, ha tudja. A barlangos játék is tetszik neki, végül is elég gyerekes ahhoz, hogy élvezze az ilyen dolgokat, s ezt egyáltalán nem gondolja rossznak. Aztán a fiú kérését követve becsukja a szemét, s mint kiderül sikeresen előhívja a bejáratot, majd már be is lép.*
- Igen az.*néz vissza a srácra egy apró mosollyal. A kérdésre pedig bólint egy aprót.*
- Szeretem őket, mindig megnyugtatnak. És ilyenkor eszembe jut, hogy sok szép dolog van a világon.*válaszol és még halad befelé pár lépést. Majd megáll és visszafordul a másik felé.*
- Te honnan származol? És jártál már külföldön?*érdeklődik, mert sok országban vannak szép helyek, s kíváncsi, hogy fiú miket látott.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-05-17, 1:56 pm

- Türelem játék. Gondolom, akkor kísérletezési vágy is akad benned* Általában szokott azokban lenni, akik a Toxit szeretik. Elég sok mindent kell összekutyulni, hogy siker élmény is legyen.*
- Viszont ezt jó tudni, mert ha kell majd, valami bájital felkereslek, ha nem bánod.* Pillantok rá s megint egy burkolt kis célzás. Jobban szeretem ezt, mint nyíltan betolni a dolgokat. Van aki veszi a lapot és van olyan is aki nem. Nem mindig szerencsés mindent kimondani. Engem meg így neveltek. Figyelmesen hallgatom végig, amit a másik mond. Azt nem lehet mondani, hogy unnám. Érdekes, hogy ezért fejlesztette magát.*
- Szóval ha valamit elhatározol, az végig is csinálod.* Tetszik hogy van akarat ereje, mert sok embernek nincsen és csak sajnáltatni tudja magát. Küzdeni kell a célok eléréséhez és ez becsülendő dolog. Egy kis humort próbálok csempészni a beszélgetésbe s ahogy halom sikerült is mert nevetni kezd.*
- Ahhoz túl helyes vagy. Még a végén kiközösítenének a szörnyek* Vigyorodom el, ahogy meglátom a nyelvét. Kis játékos ami csak jó. A további szavaira bólintok egyet.*
- Azok de azt ne felejtsük el hogy Ő egy famulus akit én formáltam. Mivel én szeretek futni....* Nem kell befejeznem a mondatott szerintem. A mezei Perzsa cicák valóban nagyon lusták, de Aaron nem az. Nem véletlen lett ilyen amilyen.*
- Elvileg az lennék, de nem gondolom, hogy ez fontos dolog. Az igazi szüleimet, nem ismertem. meghaltak mikor megszülettem. Anyám barátnője nevelt fel, aki félvér. Melissa mindig azt mondta, hogy a vér nem számít, csak maga az egyén.* Vonom meg a vállam mert számomra nem fontos a vér. Ha már témánál vagyunk magam is vissza kérdezek.*
- És Te?* Pillantok rá majd az utat figyelem. A lány lecsukja szemeit s a barlang is megjelenik melybe be is megyünk. Ide indultunk miért ne mennénk?*
- Ezzel egyet értek, a természet csodája a képződmények.* Láttam párat, de nagyon sokat még nem. Amiket majd szeretnék egyszer megnézni és meg is fogok. A lány megáll s én is azt teszem. Időben kapcsolok így nem megyek neki.*
- Lettországból származom, bár nem sokat éltem ott.* vonom meg a vállam mert igazából csak ott születtem, de nem tekintem az hazámnak.*
- Melissa munkája miatt, elég sokat kellett utazni. Ezért is jó, hogy ez a suli bent lakásos. Tudod nem olyan jó, mindig más suliba járni és állandóan újnak lenni.* Nem szeretem mindig más suliba menni. Persze meg van a maga csodája annak is hogy új az ember, de egy idő után fárasztó.*
- Hol nőttel fel?* Pillantok rá majd tovább lépkedek a sziklák között. A kezem a lány felé nyújtom hogy felsegítsem, mert a cél az magasan van. Onnan jó kiabálni a semmibe, de ahhoz egy kis mászásra is szükség van*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-05-17, 2:22 pm

- Akad, nem is kevés.*bólogat, mert tényleg tud érdekes, bár néha elég logikátlan dolgokat is kitalálni. De így legalább tapasztalatot gyűjt.*
- Nem bánom.*mosolyodik el, s tökéletesen érti a célzást, így nem kezd el értetlenkedni, vagy gondolkodni a dolgokon. Ezután elmeséli, hogy főleg dacból érte el, hogy jó legyen terelőnek.*
- Igen, néha talán túlságosan is makacs vagyok. Szóval, ha a fejembe veszek valamit, akkor senki sem tántoríthat el.*mondja, bár ez általában tényleg jó tulajdonság, de Elisa sokszor mindenféle marhaság miatt is túl kitartó. Hiába próbálják leállítani. A fiú viccelődésére felnevet.*
- Micsoda csapás lenne nekik.*kuncog vidáman, s a srácot a nyelvnyújtogatása se zavarja, ami jó pont.*
- Ó tényleg, ezt el is felejtettem.*jön rá, hiszen teljesen kiment a fejéből, hogy egy famulusról van szó. Így pedig már teljesen érthető, hogy mért olyan, amilyen.*
- Én se tartom annak, csak megkérdeztem.*mondja, a többire pedig figyelmesen bólogat, de hozzá fűzni semmit sem akar.*
- Aranyvérű vagyok, de hozzád hasonlóan nem izgat túlságosan. A családommal ellentétben.*fűzi hozzá rosszallóan, mivel ez az egyik oka annak, hogy nem jön ki túl jól az őseivel. Majd előhívja a bejáratot és természetesen be is mennek. Ott megtudja, hogy a srác is kedveli a természetet és azt is, hogy honnan származik, amikre megint csak bólogat.*
- Bár én nem jártam túl sok helyen, mivel háromszor költöztünk csak, de azt hiszem, hogy megértem, milyen újnak lenni.*mondja. S igaz, hogy elég könnyen barátkozik, szóval mindenhol sok ismerőst szerzett, de nem egyszerű újból végigjárni ugyanazt az utat a bemutatkozástól a barátságig. Bár azért érdekes is tud lenni a dolog.*
- Írországban. És azt a helyet tartom az otthonomnak is. Szerettem ott élni. Te jártál már arra?*kérdez rá, majd kezét felemelve megfogja a másikét és engedi, hogy segítsen neki. Miközben kissé nehézkesen, de halad felfelé újabb kérdés jut eszébe.*
- Amúgy a barlangon kívül, mi a kedvenc helyed itt a suliban?*érdeklődik, s igyekszik nem nagyon szerencsétlenkedni, nehogy leessen. Ezért finoman, de Lucasba próbál kapaszkodni, akit ez remélhetően nem zavar túlságosan.*

//fagy//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-22, 7:49 pm

*A mai nap már tett kirándulást a szivárvány tóhoz, ahol jót beszélgetett Brianne-nal, és mivel a mai óra elmarad, úgy dönt, elmegy valamerre, folytatja körútját, hogy mindent megismerjen. Először az erdő felé veszi az irányt, de megy tovább, elhagyja ezt, és mikor kiér a fák közül, bokrokra lel. Közelebb megy hozzájuk, megnézi mifélék. Nem nagy növényszakértő, ezért nem árt csiszolni a tudását. De néhány perc múlva észrevesz egy lyukat, pontosabban egy barlang bejáratát, ami kicsit furcsa a barlangokhoz képest, mivel ebbe lépcső vezet, de nem lefele, hanem felfele. Körbepillant még jobbra is balra is, aztán rálép az első lépcsőfokra, és már meg is indul befelé. Néhány perc múlva nagy térségben találja magát, ami tele van furcsa kövekkel, alakzatokkal, és igen sötét is van itt, de nem annyira, hogy ne lásson.*
-Ez igen.*Suttogja halkan, felfelé nézve a mennyezetre, majd elindul, hogy felfedezze ezt a barlangot, amiben ki tudja, mire fog még akadni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-22, 7:58 pm

*Kellemesnek ígérkezik ez a nap, de valahogy iszonyatosan meleg van és nem ártana egy olyan helyet keresnie a fiúnak, ahol nincs ilyen kánikula. Jelen pillanatban nincs egyedül, Eyolf is ott sétál mellette, de fekete bundája kissé nedves, akár csak gazdája arca és vállai, amelyek kilógnak a fekete rövid ujjú felső alól. Ezen kívül egyébként Nath még egy fekete, térdig érő nadrágot visel, fekete sportcipővel párosítva. Ékszer most nincs rajta, csak a pálcáját hordja magánál, még mindig az övéhez erősítve, ahogy azt eddig is tette. *
- Áh, a barlang. Hogy erre eddig nem gondoltam. *sétálgat felfelé a lépcsőkön, mivel itt így működik ez a dolog és a famulus is követi természetesen gazdáját. Ahogy beérnek a tág térbe, úgy veszi ki a sötétből egy srác alakjait. Először nem rémlik neki, de utána már rájön ám arra, hogy látta azon a bizonyos halotti mágia órán, amit ő tartott meg.*
- Üdv! Nath vagyok, és te? *nyújtja felé izmos kezét, hiszen a nevére nem emlékszik és lehet, hogy ez most ciki, de ez a nagy harci helyzet.*
- Ő pedig a famulusom, Eyolf! Mi járatban erre? Csak nem te is hűsölni jöttél ide? *tudakolózik kíváncsian, miközben elereszti a másikat és körbe is tekint, a farkas pedig egy nedvesebb, hűvös helyet választ magának, ahova le is fekszik, Nath pedig ráül az egyik nagyobb sziklára, onnan pillant a fiatalabb srác felé.*
- Inflás vagy ugye? *sentinel, tehát nem ártana tudnia, de hát na, mindjárt kiderül, legalábbis ha El nem óhajtja ezt eltitkolni előle.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-22, 8:14 pm

*Sajnálja, hogy elmarad a spirituális ismeretek óra, de nem lehet mit tenni, ezért inkább felfedezőútra megy, így talál rá a barlangra, ahol el is indul, hogy ezt is feltérképezze. Még sokáig fogja boldogítani az iskolát, nem árt mindent megismerni, és részletes térképet is csinálnia róla fejben. De nem marad túl sokáig egyedül, mert meghallja egy srác hangját. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen helyre más is jön, de úgy látszik, rosszul gondolta.*
-Heló, én El.*Mutatkozik be ő is, és megszorítja a felé nyújtott kezet. Ismeri ezt a srácot, már emlékszik rá, ő tartotta a halotti mágia órát, amin El is részt vett. Az az óra is szuper volt, a halotti szolga, azt nagyon élvezte. A famulus bemutatására csak bólint egyet, majd ismét Nath-re koncentrál.*
-Nem, csak elmaradt a spiri óra, gondoltam, járok egyet, és ráakadtam a barlangra. Te már jártál itt, ugye?*Erre nem olyan nehéz rájönni, Nath szavaiból tisztán kivehető, de persze semmi sem biztos, az is lehet, hogy csak hallotta valakitől, hogy ez a hely hűvös, és ennyi.*
-Igen, az. Már egy ideje.*Pontosabban már majdnem öt hónapja. Még kb. két hét és valóban öt hónap lesz, és mire megéri ezt a csodálatos kort itt a suliban, addigra már a tizenhat évet is betölti, pont egy nappal azelőtt, hogy meglenne az öt hónapos fordulója.*
-Mondd csak, szerinted mekkora ez a barlang? Elég nagynak látszik, be lehet ezt sötétedés előtt járni?*Na nem mintha a sötéttől félne, csupán nem akar az erdőn át botladozva visszamenni a kastélyba. A válla fölött hátranéz, majd vissza Nath-re, aki talán többet tud nála erről és talán meg is osztja ezt El-lel.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-22, 8:22 pm

*Ha már társaságra akadt és nem töltheti egyedül az eddigi magányos óráit, nem is rest megszólítani a srácot. Nem tűnik túl unalmasnak és órán is rendesen dolgozott, tehát talán még egy emberrel gazdagodhat az amúgy is nagy ismerettségi listája.*
- El? Csak így simán? Mi a teljes neved? *lehet, hogy nem kéne kérdezni, de ő megteszi és meg is rázza férfiasan a másik kezét, hiszen nem holmi puhány fiúról van szó, de a vérfarkas énje most nagyban pihen, tehát nem kell itt félni, amúgy se közveszélyes ez a fiú, már rendesen kordában tudja tartani a benne élő fenevadat.*
- Áh, szóval elmaradt. Én sose voltam ode érte, na meg, Sideris is fura egy nő... *húzza el a száját, hiszen nem imádja, ez tiszta sor, de azért kibírja nála az órákat és bár másodikban tanít pár durva dolgot, a módszereivel nincs még mindig kibékülve, de egyszer muszáj lesz megbarátkozniuk, hamár a nő kedvese az ő nevelőapja.*
- Persze, hogy jártam, már az iskola megnyitása óta ide járok, volt időm mindent feltérképezni. *vigyorodik el kissé, miközben körbehordozza fekete tekintetét a sötét barlangban, majd ahogy hallja, már jó ideje Inflás ez a srác, csak valahogy Nath figyelmét kerülte el. Nem meglepő ám ez, az elsősökkel nem foglalkozik túl sokat, nem is tartja őket sokra, pedig nem is olyan régen még ő is az volt.*
- Hát akkor csak nem vagy feltűnő egyéniség, mert még nem akadt meg rajtad a szemem. *mondja vállat vonogatva, de ha már összefutottak, talán kiderül pár dolog erről a srácról.*
- Hmm, nem tudom, de én szeretem az éjszakát, tehát valószínűleg addig itt maradok. Ha gondolod, járhatunk egyet, csak nem fog ránk rontani semmi. *nevet fel vidáman, hiszen akkor mindjárt izgalmasabb lenne az élet, tehát lepattan a szikláról és fel is zárkózik a srác mellé, hogy a nyirkosabb részek felé indulhassanak.*
- Egyébként honnan jöttél? *valahogy sejtelme sincs róla, hogy merről fújta ide a szél, de ha ő is angol... na akkor nem lesz semmi, csak meglepő dolog, hogy mennyi diák érkezik angol honból.*
- Történt már veled valami szokatlan, kalandos dolog, amióta ide jársz? *tudakolózik továbbra is, hiszen ő már olyan dolgokat élt itt át, amiket senki es gondolna, de most nem is magáról akar beszélni, hanem Elt megismerni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-22, 8:39 pm

*Nem gondolta volna, hogy pont itt akad társaságra, de ez pont így van, így inkább le is áll ismerkedni Nath-tel, aki mivel másodikos, lényegesen több dolgot tudhat erről a helyről.*
-Nem, az El csak egy becenév, mindenkinek így mutatkozom be. A teljes nevem Élias Adachi.*Nem mintha nem szeretné a nevét, csak épphogy úgy gondolta, új név, új élet, új ember. A legutolsó talán nem nagyon jött be, az első kettő viszont igen, bár az El csak beceneve, és nem áll szándékában megváltoztatnia a valódiról erre hivatalosan.*
-Lehet, hogy fura, de az órái, azok jók.*Egy magiszter órája csakis az lehet, hiszen olyan sokat tapasztalt mágusok, mint a magiszterek, csakis jó órát tarthatnak. Nem volt még az összes magiszter óráján, de ha csak Siderist veszi alapul, azok is jók lehetnek.*
-Igen, talán ez az oka.*Nem nagyon szeret a középpontban lenni, legfőképpen magáról mesélni, vagy inkább csak az életéről, és ugye a talpig fekete cuccok sok embert elriaszthatnak, még egy fekete mágus képzőben is.*
-Én is szeretem. Régen vagy a ház tetején voltam éjszaka, vagy a temetőben, mikor hol.*Mivel a családjának van egy saját külön bejáratú temetője, ahova a családtagokat temetik, bármikor mehetett oda, még éjszaka is, a ház tetejére meg könnyű volt felmászni, mindössze csak a padlásra kellett felmennie, onnan már sima ügy volt.*
-Angliából, Londonból. Gondolom, nem túl meglepő, sokan vannak itt onnan. És te?*Valamiért az angolok között elég népszerű ez a suli, sokan vannak itt onnan, ki tudja, miért. Ezt persze magától is kérdezhetné, hiszen ő is angol.*
-Ja, néhány dolog. Egyszer Mystral parkjából hirtelen egy nem túl szimpatikus környékre került mindenki, aki ott volt, és még egy kastély is volt ott, aminek a környékén vérfarkasok tanyáztak, a kastélyban meg ott dekkolt jégbe fagyva egy csávó, aki a végén ki is szabadult.*Azóta nem is látta, nem is nagyon kíváncsi rá, úgyhogy nem is akarja látni, szóval ez így neki szuper.*
-Na meg persze az órák is jók, bár valamelyik elég veszélyes. És persze az emberek, akikkel megismerkedtem.*Az egyik ilyen veszélyes órán ő is megsérült, de azóta már nyomai sem maradtak a sebeinek. Az emberek pedig, akiket ismer, elég vegyesek.*
-Na és te? Ez alatt az idő alatt sok dolog történhetett veled.*Egy ilyen suliban, mint a Mysterio, bárkivel történhet bármi, még akár meg is lehet halni itt, bár ezt El nem nagyon tervezi az itt töltött ideje alatt, így emiatt nem is nagyon aggódik, inkább Nath kalandjaira kíváncsi, amikből valószínűleg sok lehet.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-22, 8:51 pm

*Kissé furcsának tartja ezt a rövidke becenevet és ezért is kérdez rá a teljes, normális névre, tehát hamarosan kiderül a számára, hogy Élias a teljes keresztnév, amire aprókat bólogat is közben.*
- Az enyém Nathaniel Cornwlade. Csak hogy tiszta legyek én is. *vigyorodik el kissé, hiszen nem titok, hogy átvette a magisztere nevét és többen tudják is a dolgot, bár az elsősök nem igazán, de hát, majd egyszer csak kiderül mindenki számára, akikhez bármi köze is van Nath-hez. Szóba jön viszont még Sideris is, kit Nath nem igazán szívlel, de azért ezt a nevelőapjával nem óhajtja ám közölni.*
- Ha te mondod. *persze, hogy jók, de na, most negatív a kedve, nem fog jópofizni és már csak azért se ismerné be a dolgot... Inkább tovább beszélgetnek, így jön hát szóba az éjszaka, majd a ház tetején való időtöltés is, mi kissé viccesnek tűnik a fiú számára.*
- Akkor lehetnél macska is, azok ülnek mindig a ház tetején. *mondja jókedvűen, de a temetőkben való séta az rá is jellemző ám, mégse mondja most el. Azért picit fájó téma ám a számára, hiszen a szülei úgy egy éve haltak meg, azóta pedig nem látta őket, se pedig a sírjukat, amelyet nagyon ideje lenne már meglátogatnia, ennyire könnyen nem feledheti el őket, nem léphet túl a halálukon... lehetetlenség. *
- Hát ez vicces lesz, de én is... Fura ez az egész, de hát mi valahogy vonzódunk az ilyen helyekhez. Ott van a Roxfort, de valahogy soha nem tudnék oda járni, ahol a jót tanítják. *húzza el jól láthatóan a száját, bár valószínűleg El is hasonlóan van vele, ha már egyszer ezt választotta tanulmánya céljául, nem pedig az angliában lévő intézményt. Viszont ideje egy kicsit izgalmasabb dolgokat is említeniük, így jön szóba hát a veszély, amelyekben volt része a srácnak is, de a vérfarkasok említésénél szemei kissé megcsillannak.*
- Neked mi a véleményed a vérfarkasoktól? *átlagos kérdés, de ki tudja, hogy El mennyire ad rá átlagos választ. Nem tudja, hogy egy vérfarkassal beszélget, de lehetséges, hogy még ma rá fog jönni... ez csakis Nath-től függ, na meg, Élias válaszán is természetesen.*
- Tudod, a veszély a lételemem és ahogy mondod, történt velem nem kevés dolog. Már megjártam a poklot, nem egyszer haltam meg és álltam át a rossz oldalra, még tavaly, amikor elfoglalták a sulit. Nem izgat, hogy mit gondolsz most rólam, ez vagyok én. *von vállat, hiszen elárulta saját nevelőapját is, az egész sulit, a barátait és még a kedvesét is.*
- Öltem is már, amikor kellett, sok mindent tettem, amikre nem lehetek büszke és kalandokból is kijárt nekem... öltem vámpírt, amikor úgy alakult, tehát hosszú volt az életem és úgy érzem, hogy vittem valamire. Tudod, most hogy ide járok, úgy érzem, különleges vagyok és ez marha jó érzés. *húzza ki magát, de talán szörnyűek a tettei és sok elsőst elijesztenének - és ez már meg is történt azért -, ő vállalja mindezt. Minek tagadná? Aki ismerni akarja, annak tudnia kell róla a dolgokat, bár ki tudja, hogy El meg akarja-e egyáltalán ismerni ezek után.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-22, 9:10 pm

*A becenevet akkor találta ki, mikor az iskolába érkezett, és azóta is ezen mutatkozik be mindenkinek. Azóta már megszokta és meg is szerette ezt a nevet, és már nem olyan idegen számára, mint az első néhány napban. Nath is megmondja a teljes nevét, hogy egálban legyenek. A magiszter vezetékneve nem éri váratlanul, erről a dologról már tudott.*
-Tulajdonképpen, mikor megismerkedtem Jasmine Miels-sel, ő árnycsápokkal hintáztatott meg, és mikor elengedett, fejjel lefele voltam, és talpra estem, szóval nem hülyeség, hogy kissé olyan vagyok, mint egy macska.*A temetőbe járás, ahogyan a ház tetején való tartózkodás, ez is annyira természetes nála, egyáltalán nem fura. Az itteni temetőt is meg akarta már látogatni, és valamikor meg is fogja majd.*
-Az szép is lenne, méghogy a Roxfort, inkább kihagyom.*Egy olyan suliba, mint az, nem tudna járni, hiszen ott a jót tanítják, azt meg az ő gyomra nem veszi be, ezért is választotta a Mysteriot. Na de tovább beszélgetnek, és mikor El a kastélyról mesél, Nath rákérdez a vérfarkasokra.*
-Nincs semmi bajom velük, ahogy a vámpírokkal sem, se az ilyenfajta lényekkel. Igazából olyanok, mint bárki más, csak néha kiszőrösödnek, és akkor fel akarnak falni, de ez szerencsére nem szokott túl gyakran előfordulni. Csak az nem lenne bennük szimpatikus, ha engem néznének kajának.*Ezzel az utolsó dologgal valószínűleg mindenki így van, csak az előtte lévő résszel nem. Sokan szörnyetegnek tartják a vérfarkast meg a vámpírt is, ő egyáltalán nem, nem is zavarná, ha közelebbről ismerné őket, persze anélkül, hogy kajának nézzék.*
-Na és egy fekete mágus képzőben mi a rossz oldal? Azok nem mi vagyunk?*Pont ezért hívják fekete mágus képzőnek, ahol a gonosz varázslókat oktatják. Ha ők azok, milyen lehet a rossz oldal?*
-Hát ez szuper. Lettem volna a helyedben, az biztos.*Bizonyára Nath azt hiszi, hogy az ölést, meg az árulást és az ehhez hasonló dolgokat rossz szemmel nézi, akkor téved, mert nem ítéli el, sőt, inkább egyetért vele.*
-Na és milyen módszerrel ölted meg a vámpírt? Ha esetleg találkoznék egyel, és úgy alakulna...*Akkor lehet, hogy nem ölné meg, csakis akkor, ha ez rá nézve lenne veszélyes, egyébként ha meglátna egyet, nem futna el sikoltozva, és nem is akarná egyből megölni. Elég fura egy srác ő, ezt már Nath is levehette, és ki tudja, mit szól hozzá. Csakis ő, ha megosztja vele, akkor jó, ha nem, akkor is, ez neki teljesen mindegy.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-22, 9:33 pm

*Nem hitte volna, hogy egy ilyen tök semleges témáról is Jas fog előjönni, így mosolyodik el kissé, miközben a fiú arcát figyeli, de közben azokra a csókokra gondol és arra az éjszakára, amit a tanársegéd lánnyal töltött. Hát igen, egyre jobban érzi, hogy látnia kell, olyan jó lenne ismét boldognak lenni, de most italok nélkül. *
- Jasmine egy remek lány, ki tudja, talán a barátnőm lesz egyszer. *fura, hogy most ezt így kimondja, de egyre többet jár rajta az esze és nagyon is jó lenne már megbeszélni vele a dolgokat. Nem biztos, hogy teljesen összepasszolnak, de kik igen? Más lenne, mint Rose-al és éppen ez a lényeg. Na de ahogy a vérfarkasok kerülnek elő, úgy kíváncsiskodik picit Nath, hogy vajon az elsős fiúnak mi ezekről a lényekről a véleménye és nemsokára meg is tudja, hogy semmi, amíg őt nem támadják meg.*
- Tudod, ez a jó hozzáállás. Sokan, a vérfarkasok közül nem tehetnek arról, amik, hanem egy véletlen támadás áldozatai lesznek. De a vámpírok szemét lények, őket el kell pusztítani! *jelenti ki határozottan, de egy vérfarkastól nem is várható más jellegű válasz, gyűlöli azokat a vérszívó élő halottakat, kik inkább halottak, mint hogy élők, legalábbis a sentinel srác szerint. Viszont tovább mesél Nathaniel, így mondja el, hogy van ám rossz oldal még náluk is, így sóhajt egy aprót.*
- Jogos a kérdésed, de ő mindent el akart pusztítani, kínozta itt a diákokat, tehát ahol tanulni se tudsz, mert bármikor megcsonkíthat és kinyírhat, nem nevezhető még nálunk se jónak, tehát van ennél rosszabb... *többet most nem mond, elég csak ennyi, egy kis morzsa, majd tovább gondolkodik rajta El, hogyha szeretne. *
- Lettél volna? Szerintem nem! Megölték a szüleimet, ebbe nincs semmi jó! *kissé dühösen veti ezen szavakat oda a srác felé, hiszen lehet, hogy jónak érzi, hogy ilyen különleges, de az élete nem egy álom és a családja elvesztése fontos sokk volt neki... ahogy viszont a kérdést hallja, össztönösen válaszol.*
- Átalakultam vérfarkassá és kinyírtam! *na most kibökte, hogy mi is ő valójában és hogy ez után hogy folytatódik a beszélgetésük, azt nem tudni, de láthatja El a másik arcán, hogy nem poénkodott, hanem a színtiszta igazat mondta, mert valóban így történt.*
- És most mit gondolsz? *csupán csak ennyit kérdez, kissé halkabban, miközben kezével nekitámaszkodik a hűs falnak és onnan figyelgeti a másikat.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-25, 1:18 pm

//olvad//

*Mivel Jasmine második évfolyamos, nem is meglepő, hogy Nath ismeri, csak az, hogy a barátja akar lenni a lánynak.*
-Igen, kedves lány. Szereted?*kérdezi csak úgy mellékesen, hisz ez egy remek téma, mármint Nath-nek, mert egy srác imád a jövendőbeli barátnőjéről beszélni. Bár El-nek még nem volt barátnője, nem mintha nem lehetne, csak nem akart. De a beszélgetés tovább megy, és a kalandok kerülnek szóba, azon belül is a vérfarkasok.*
-Igen, ezt is meg lehet érteni, de azért vannak olyan vámpírok is, akik nem akartak azok lenni.*ő bár nem ismer vámpírt, az is lehet, hogy az illető nem akart az lenni, hanem egy másik vérszívó csak szórakozásból, vagy más oknál fogva változtatta át.*
-Nem lehetett túl jó. Még jó, hogy most már nem így van.*akkor még nem volt elég idős ahhoz, hogy ide járhatott volna, de ha lett volna, sem járt volna ide, ilyen körülmények között tényleg nem lehet tanulni.*
-Most lehet, hogy nem fogsz túl sok jót gondolni rólam, de én azt kívánom, bárcsak megszabadulnék a szüleimtől.*ha valaki felajánlaná neki, hogy megszabadítja őt tőlük, gondolkodás nélkül belemenne. Az sem érdekli, hogy ki mit gondol róla emiatt, ő csak ugyanúgy őszinte volt Nath-tel, mint a másik ővele. De El egyik kérdésére Nath fura választ ad.*
-Hű... az igen... na ez váratlan volt.*ez a fura reakció a meglepődés, nem gondolta volna, hogy Nath vérfarkas. De ettől még nem fog hanyatt-homlok elmenekülni, az hogy nézne már ki? Nath kérdésére csak a kezeit a zsebeibe dugja, és egy percig némán áll, próbálja összeszedni a gondolatait, végül ez is sikerül.*
-Biztos megvolt az okod rá, hogy kinyírd azt a vámpírt.*talán nem ez a legelvárhatóbb reakció, de ki mondta, hogy El mindig úgy cselekszik, ahogy azt kéne.*
-Na és hogy szokott lenni teliholdkor? Hol vagy olyankor?*a kastélyban biztosan nem, talán az erdőben valahol, vagy mondjuk épp a barlangban. Erre valószínűleg mindjárt választ kap.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-25, 1:29 pm

*Igen csak meghökkentő a számára a kérdés, de igyekszik ezt arcán nem kimutatni, tehát pár hosszú másodpercig hallgat és végül csak vállat von.*
- Mint barátot, igen, de mint szerelmet, nem. Tudod, az én életemben eddig egy másik lány volt, akinek nehéz átvenni a szerepéd, de Jas-t kedvelem és talán ha adunk magunknak egy esélyt, még meg is szerethetem. Nem tudom még, ez nehéz kérdés a számomra... majd kérdezd meg pár hónap múlva. *magának se tudná megmondani, hogy mit érez a lányka iránt, kedveli, ez egyértelmű és aggódik is érte és szeretne rá vigyázni is, de a szerelmet mégse érzi, de azt, hogy kívánná, annál inkább. Az az éjszaka csodálatos volt, felejthetetlen és nem is baj, hogy megtörtént, azóta se bánta meg, de valamit kéne már tennie, hogy normálisabb legyen a viszonyuk. Na de a beszélgetés tovább terelődik a vámpírokra és a vérfarkasokra is, így osztják meg egymással a véleményüket a srácok és ahogy hallja El szavait, bólint is rá.*
- Meglehet, de az átalakulás után ők megváltoznak, mert már nem lesznek tovább élők, ellentétben a vérfarkasokkal. *teszi még hozzá és úgy is hiszi, hogy igaza van, hiszen ez teljesen normálkis dolog. Ez után pedig mesélget egy picit a történtekről, amikor Charles itt járt és átvette az uralmat. Még Demient is megölte, de szerencsére sikerült visszahozni a túlvilágról a magisztert, mégha nem is túl könnyen. A mese után viszont ismét Nath kerül előtérbe, az, hogy El irígyli, pedig ezen nincs semmi irígylésre méltó dolog se.*
- Vannak, akik nem jó szülők, de az enyémek azok voltak. *csak ennyit tud mondani minderre, nem fogja ezért megvetni szaktársát, értelmetlen dolog lenne... na de a vámpíros részre rávágja az igazat és ahogy látja a másikon, sikerült meglepnie...*
- Meg akart ölni, tehát csak egyikünk élhette túl. *magyarázza még meg, hogy miért is halt meg az a vámpír, tehát nem heccből, de annak idején, amikor még ember volt, már akkor voltak nézeteltéréseik és utána, hogy vérfarkassá vált és fontossá Charles-nak, még több okot kapott a vámpír arra, hogy végezzen a fiúval. Na de ez már régi história...*
- Tudod, eleinte az erdőben voltam, de aztán veszélyessé váltam, hiszen bárkit bánthattam volna... és akkor a magiszterem bezárt. De ahogy telt az idő, úgy tanított meg valami furcsa módon arra, hogy az átváltozást én magam befolyásolhassam. Tehát most már akkor alakulok át, amikor akarok, de nem jó sűrűn, mert állattá válhatok és bár teliholdkor nagy a kísértés, mégse szoktam mindig átváltozni. Gondolom ez furcsa neked, ilyesmiről nem tanulunk, de a mágia világában sok minden lehetséges. *bemutatót nem fog tartani, hiszen nem holmi cirkuszi mutatványos, de a lényeg, hogy El hihet neki...*
- De azt ne akart megkérdezni, hogy miként alakultam át... itt történt, a Mysterioban, de nem árulhatom el. *Lucius meg is ölné, hogyha kiderülne, hogy az Exortus ház feje tette, véletlenül, amikor átalakult, mert hogy ő is vérfarkas...*
- Lehet, hogy így különlegesnek gondolsz, de azért nem annyira egyszerű dolog... sok negatívummal jár. *na igen, az ezüstre való érzékenység, a meleg testhőmérséklet, a folyamatos fizikai terhelés, mert a teste vágyik arra, hogy mozogjon, hogy erősödjön és az átalakulás akaratának legyőzése... nem könnyű a srác élete, de már kezd belerázódni, ahogy telik az idő.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-06-25, 1:50 pm

*Ez a szeretem, nem szeretem dolog El számára ismeretlen és teljességgel érdektelen, ő nem azért van itt, hogy megtalálja a nagy Ő-t. Nath szavaira csak bólint, majd néhány hónap múlva visszatérnek a témára, addigra talán Nath-nek sikerül megszerezni Jasmine-t. De a kalandok után a vérfarkasok és a vámpírok kerülnek szóba, amiről nincs teljesen egyező véleményük, de azért megosztják egymással.*
-Azt nem értem, a vámpíroknak, miután meghalnak, és vámpírok lesznek, miért kötelező megváltozni. Nem maradhatnak olyanok, mint voltak?*véleménye szerint a halál nem változtat az emberen, miután esetleg feltámad, akár vámpírként vagy máshogy, a személyiségének ugyanolyannak kéne maradnia. Nath ezután mesél kicsit az előző évről, mikor nem volt túl jó ötlet ideküldeni senkinek sem a gyerekét, és azt is megtudja, hogy Nath szülei meghalnak, amit ő irigyel is.*
-Sajnálom, hogy meghaltak.*reflex dolog ez a sajnálat, hogy azt mondja, amit ilyenkor kell, részvétet nyilvánítani. De aztán egy ártatlan kérdés eredménye az, hogy Nath elárulja, vérfarkas, amivel sikerül jól meg is lepnie a srácot. A jó ok tényleg jó ok, hogy miért ölte meg a vámpírt, így azt nem is vitatja.*
-Ja, tényleg az. Ez a vérfarkas dolog azonban jó is.*nem mintha az akarna lenni, de ha mégis úgy lenne, elfogadná, hiszen vérfarkasnak jó dolog, a rosszak mellett is. De ahogy Nath mondja, hogy ne is kérdezzen rá, inkább csak hallgat, mert ha nem tudhatja meg, akkor felesleges kérdezni.*
-De a negatívum mellett ott a sok pozitívum. Azokat sem lehet figyelmen kívül hagyni.*tudna mondani néhány példát, pl. gyorsaság, erő, nagy karmok és még sok minden más is.*
-Na és kik tudják még? És akik tudják, nem félnek tőled?*kérdezi kíváncsian, de az arcán csak enyhén látszik, szinte alig, jól tudja leplezni a gondolatait.*

//fagy//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-10, 6:47 pm

*Mostanra már úgy érzem, hogy bepótoltam mindent, amely még hátra volt a számomra, főleg a második évfolyamos tananyagokat, így hát elérkezett az én pihenőidőm is. Bár nem igazán szoktam szórakozni, mégis le tudom kötni magam a kis famulusommal természetesen, hiszen Seol szigete még felfedezetlenül áll előttünk, legalábbis részben. Így jutottunk hát el idáig, az elveszett barlang bejáratához, mely bár el van rejtve, Marcan mégis kiszúrta magának a bejáratot.*
- Jobb helyet nem is választhattál volna ebben a kánikulában. *simítok végig páncélos buksiján, mire kissé morog, de csak kedvesen, jól esően és már be is repül a barlangba, én pedig könnyed léptekkel követem az útját. Egyébként ma egy fekete farmert húztam fel, fekete, térdig érő nadrággal és rövid ujjú inggel, hajam kissé kócos, de mégse rendezetlen. Tehát a szokásos öltözet, a medál a nyakamban, így minden tökéletes, úgy hiszem. Ahogy felérek a barlang benti részeibe, a sárkányom egy kis tűzet csihol a szájából és pár gallyat hamar be is gyújt. Nem fog sokáig égni, de pár percig biztosan, tehát addig körbe tudok nézni ezen az átkozott helyen.*
~ Hmm... tetszik. ~ *igen ebbe már most biztos vagyok. Marcan csak kényelmesen elfekszik az egyik hűs sziklán, valahol a fejemmel egy vonalban, én pedig csak ledobom magam nem túl messze tőle, egy kisebb méretű kőre, majd elő is halászok egy hófehér levelet, na meg egy fekete színű tollat, amellyel írni kezdek. Nem kérdéses, hogy kinek megy majd a levél, Saenius-nak szánok egy kis beszámolót az eddig átélt élményekről és természetesen Luciusról.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-10, 6:57 pm

*Este túl sokat ehettem, mert össze-vissza álmodtam mindenféle bizarr dolgot. Eleinte azt hittem, hogy egy ismeretlen helyen vagyok, amikor, mint ez vonat csapás ért a felismerés, hogy a Titkok Erdejében vagyok. Virágokat szedtem a szobába, de nem akármilyeneket. A tegnap este olvasott könyvtári könyvből kerestem meg a növényeket, amikor egy barlangra bukkantam. Elégé barátságtalan helynek tűnt, de a kíváncsiság vonzott befele, mintha egy árny hívogatna a sötétből. Mégis a legfurcsább a barlangban az volt, hogy felvezet. Elővettem a pálcámat, hogy fényt teremtsek magamnak a sötétben, ezután beléptem. Már mentem néhány lépést, amikor furcsa zajra lettem figyelmes. Ijedelmemben elejtettem a pálcámat, ami ki is aludt a következő kép már csak egy hüllőszerű arc volt két szempárral. Legalább is a körvonalból ezt a következtetést vontam le. Mind ezek után riadtan keltem fel.
Pár pillanat múlva már csak azt vettem észre, hogy fel vagyok öltözve és legkényelmesebb bakancsom van a lábamon. Gondolkodás nélkül indultam az erdő felé, hogy megkeressem az álmomban látott barlangot, de ha nem járok sikerrel, akkor szedek virágot. Legalább most már nem kell a könyv. Egy ideig biztosan emlékezni fogok a gyógynövényekre.
A barlangot hamarosan meglelem és a bejárathoz lépve előveszem a pálcámat. Jelen pillanatban több időt töltöttem tétovázással, mint az illúziómban, viszont a kíváncsiság itt is legyűrt, így lassú léptekkel elindulok felfele a lépcsőn.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-10, 7:08 pm

*Nem igazán számítok társaságra, jól elvagyunk mi Marcannal és fura, amióta megteremtettem, úgy érzem, van egy barátom, egy olyan társam, aki még soha nem volt. Ő megért engem és nincs mindig a nyakamon se, tehát tökéletes ez az összhang kettőnk között. Most még mindig csak a levelemet írogatom, mely nem akar annyira könnyedén menni, úgy érzem, hogy eddig mindig őszinte voltam Saeniussal, de most mégis akadnak dolgok, amelyeket inkább eltitkolnék előle, az érzéseimet. Furcsa kételyek kezdtek el gyötörni, amelyeket még nem tudok hova tenni és éppen ezek között gondolkodva hallom meg a lépteket. Nem hangosak, mégis felkeltik a figyelmemet, így fejem felemelem kissé, majd jégkék tekintetem kutatni kezd. Mivel a tűz még ég, így ki is látom az érkező leányzó alakjait és hamar felismerni vélem Monát is. Örüljek neki vagy ne? Nem tudom hova tenni ezt a lányt, így egy darabig várom, hogy a fényben ő is körbenézzen és ki tudjon szúrni, hogyha szeretne természetesen, de nemsokára azért hangok is elhagyják ajkaimat.*
- Rég láttalak, üdv itt. *köszöntöm teljesen normális stílusban, hiszen múltkor se én voltam kettőnk közül a bunkó, de talán most valamennyivel normálisabban el tudunk beszélgetni. Marcan csak felemeli a fejét, úgy vizslatja a fehér üstököt, én pedig kissé elmosolyodva intek az exos lány felé.*
- Ha gondolod, van még hely, ülj le nyugodtan. *egy kis szünetet tartok, majd most már fejemet is oldalra billentve folytatom.* - Nem hittem volna, hogy valaki pont ilyenkor jön ide. Gyakran jársz a barlangba? *kíváncsiskodom picit, bár ha semmi közöm sincs hozzá, akkor úgy sejtem, hogy Mona azt úgy is megmondja. Ahogy eddig megismertem, ami a szívén, az a száján jellem, tehát nem fogja eltitkolni a véleményét.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-10, 7:27 pm

*Enyhén reszkető léptekkel haladok beljebb a barlang felé. Valakinek oroszlán szíve van, de úgy tűnik én lemaradtam az osztozkodásról és nekem már csak a nyúl maradt, de amíg ver az is tökéletesen megfelel. Szememmel folyamatosan a barlang oldalát figyelem, mert van egy kiugrás, ami a képzeletemben és ott fogom leejteni a pálcát és találkozni a szörnnyel- Hiába figyelek, pattanásig feszült idegekkel a kiugrás csak nem jön, viszont figyelmemet elkerüli a fény, mert folyamatosan a hátam mögé pillantgatok. Érzem a csontomban, hogy most valami történni fog ezért veszek egy mély lélegzetet, behunyom, szemem úgy imádkozom Arelhez. Mikor meghallom az ismerősen csengő férfihangot összerezzenek és egy apró sikkantás is kicsúszik dús ajkaim közül.*
- Istennőm! Ne haragudj megijedtem. Köszöntelek téged is Raiden. *Kapok mellkasomhoz, bár ezzel nem tudom lassítani gyorsan verő szívemet, majd magyarázkodni kezdek ideges viselkedésem miatt. Az intés felé csak biccentek, félek, hogy ha felemelem kezemet látszani fog, hogy remeg.*
- Köszi, a felajánlást, azt hiszem egy kis ücsörgés jót fog tenni. *Eresztem le mellkasomon pihenő kezemet, majd a pálcámat a táskába süllyesztem, ezután pedig közelebb sétálok a fiúhoz.*
- Bevallom őszintén én sem hittem, hogy bemerem tenni ide a lábam. *Ereszkedek a fiú mellé óvatosan egy nagy sóhaj kíséretében.*
- Ide? Ááá dehogy. Rémisztő ez a hely legalább is számomra. Most járok itt először. *Tartok egy percnyi szünetet, mert nem vagyok biztos abba, hogy folytatnom kéne, de ha én nem adok bizalmat, akkor mások, hogy adnának nekem?*
- Azért jöttem ide, mert álmomban láttam ezt a helyet. Virágszedés közben akadtam rá… már, mint az álmomban, mert most egyet sem szedtem, de majd haza fele menet szedek párat az egyik főzet elkészítéséhez. *Szerencsére hangom nem remeg, aminek jelen esetben nagyon örülök, de, hogy ne csak én kíváncsiskodjam, fölteszek egy kérdést én is.*
- Papirusz és penna? Levelet írsz? Jó, hogy van kinek leírni a gondolataidat. A rokonság adomány, ha tud vele élni az ember. Bagolypostán levelezel, vagy más módszert használsz? *Természetesen a levél tartalmára és a címzettre nem kérdezek rá, mert az szörnyen nagy illetlenség. A levelezés mindenkinek a saját magánügye.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-10, 7:40 pm

*A léptek tulajdonosát nem látom meg azonnal, de amikor kiszúrom a hófehér, dús tincseket és látom meg a fiatal leányzót, nem vagyok rest ráköszönni, de ahogy nézem, megijeszthettem, csak azt nem tudom, hogy miképp, amikor még csak meg se mozdultam, nem hogy rátámadjak vagy bármi hasonló illetlenséget kövessek el ellene.*
- Istennő? Kihez imádkozol? *kérdezem meg, elkapva az istenes felkiálltást, hiszen fogalmam sincs, hogy kiben hisz ez a lány, ahogy arról sincs, hogy merről érkezett ide, a Mysterioba, hogy esetleg kikövetkeztessem a dolgokat.*
- Igen, azt látom, hogy megijedtél, csak azt nem tudom, hogy miért. Csak nem félsz valamitől? *kíváncsiskodom picit, bár ez a köszöntés is cseppet meglep, mintha valamiféle király lennék minimum, de inkább nem teszem szóvá, annyira nem lényeges a dolog. Inkább csak hellyel kínálom magam mellett, így ahogy megindul, úgy csusszanok arrébb, hogy kényelmesen elférjen, Marcan pedig csak morran valamit, amolyan köszönésképp, hogy ő is itt van ám és érzékelte a lány jelenlétét.*
~ Csak tudnám mi a baja... olyan furcsa most. ~ *gondolkodom el idő közben, majd kérdezek rá a barlangi sétájára, de ahogy mesélget, úgy mosolyodom el egyre jobban.*
- Nekem tetszik, főleg így nyáron. Kellemesen hűvös... és szerintem ha gond lenne, képes lennék megvédeni magam, tehát te se aggódj, ha baj van, itt vagyok, rendben? *bár múltkor nem jöttünk ki valami jól, nem szándékozom haragot tartani, de ha esetleg ő akarna a barátommá válni, nehezebb dolga lenne, hiszen egy picike tüske azért akad bennem, de talán idővel majd kijön és a seb is eltűnik, örök időkre.*
- Szóval álmodtál erről a helyről? Én nem igazán szoktam manapság álmodni, még nem érzem teljesen itthon magam a Mysterio falai között és így az éjszakáim se mindig zökkenőmentesek, főleg most, ilyen melegben, sokszor felébredek. *mesélgetek picit én is, de ez a virágszedés miatti idetévedés nekem valahol sántít.*
- És csak azért jöttél ide, a barlangba, hogy megnézd, van-e itt olyan virág, mint amilyen az álmodban volt? *próbálok szépen közelíteni a célom felé, tehát nem rákérdezve az egyértelmű dolgokra, hanem inkább aprókat tudakolózom, hátha kiböki majd Mona a teljes történetet, mert ha csak a virág miatt jött volna ide, akkor nincs ez a félelem az arcán. Ahogy viszont a kezemben lévő megírandó levélre tekint, úgy nevetek fel halkan és rázom meg cseppet a fejem.*
- Nem, dehogy, ez csak sima toll és papír, nem papirusz és penna. Tudod, ennyire nem mindig vagyok régimódi és most ez is megteszi, mert bizony levelet írok, a nevelőapámnak. *bólogatok most hozzá, majd ahogy hallgatom a további gondolatait, kezdek rádöbbeni arra, hogy nem valószínű, hogy van családja.*
- Igen, jó dolog tud lenni. *mondok most csak ennyit, hiszen a szüleim kitagadtak, tehát Saenius, a nagybátyám számomra a család, de ezt még nem fogom tudatni Monával, tehát hogy az én életem se tökéletes, majd idővel...*
- Amúgy a baglyot használom. Csak szeretek a természetben olvasni vagy levelet írni, ilyenkor jobban szállnak a gondolatok, könnyebb vagyok én is. A négy fal között már olykor unalmas. *vonok vállat, de most csak félbehajtom a félig kész levelet és beteszem a borítékba, majd pedig az ingem, szív résznél található zsebébe sűllyesztem, hiszen ha már itt van ez a lány, akkor csak nem fogom tovább írni pofátlan módon a levelemet.*
- Tudod, a múltkor nem alakult valami jól a beszélgetésünk. Elmondod, hogy miért voltál akkor olyan, amilyen? *szándékomban áll megbeszélni vele mindezt, tehát hogyha ő is benne van, akkor beszélni fog, ha pedig nem, én nem fogom itt tartani erőszakkal, bármikor elmehet...*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-10, 8:10 pm

*Az apró sikkantás után egyből üdvözlöm a felém köszönő üldögélő alakot. *
- Arel istennőnek motyogtam magamban el egy fohászt és hát… inkább csak „nyúlbéla” vagy, mint félek valamitől. Lemaradtam a bátorság osztásról és már csak a maradék maradt, mint az ijedős. *Ez van, most már így nőttem meg, de a meghívást elfogadom így a férfiú mellé telepedek, aki arrébb csusszan, hogy nekem is legyen helyem.*
~Rendes srác, miért is voltam vele annyira bunkó legutóbb?~ *Töprengek, magamban miközben folynak tovább az események.*
- Bocsi Marcan természetesen Hello neked is. *Köszöntöm a sárkányt, majd elmesélem, hogy miért is keveredtem erre a helyre.*
- Köszi, hogy megvédenél. Nem vagyok valami nagy harcos főleg nem a varázslat terén, de azért ez egy kicsit megnyugtató. Jó, hogy összefutottunk. *Mosolygok rá halványan, majd sóhajtok egy aprót ezzel is kiengedve magamból egy kis feszültséget.*
- Ühüm, én szoktam. Túl élénk ahhoz a fantáziám, hogy csak úgy simán megússzam és általában mindig valami kavarog a fejemben, de hajlamos vagyok este egy kicsit többet enni, amitől még nagyobb ostobaságokat tudok elképzelni a koponyámban. *Bököm meg a homlokom, hát igen néha elszalad velem a ló.*
- Lehet az új hely miatt, de amúgy sem tűnsz bizalmaskodónak, minden rossz szándék nélkül. Én már december óta itt vagyok, ezért már volt időm hozzászokni a helyzethez, de te is biztos majd belerázódsz. *Mosolygok rá ismét, majd a következő kérdés hallatán egy kicsit elkomorodom.*
- Hát a barlangba nem virág miatt jöttem, hanem csak kíváncsiságból, ami egészen ideáig űzött, de lehet, hogy ez csak Arel akarata, hogy találkozzak veled és új benyomást tegyek a legutóbbi helyett. *Töprengek hangosan, hisz ez is megeshet.*
- Az álmomban bent volt valami szörny, ami rám ijesztett, de a csillogó szempár nem akart eltűnni, így bejöttem megnézni, hogy tényleg itt van-e és láss csodát találtam is gazdát neki, bár nem vagyok biztos benne, hogy a tied ez, mert rögtön utána felkeltem, de nem hiszem. *Folytatnám, hogy hüllő körvonala volt, de Raiden arccsontozata emlékeztet egy gyíkéra így inkább elharapom, a mondat végét nehogy megbántsam vele. Most viszont én kérdezek, mert tovább pörög a nyíl és a kérdésemet ki is neveti a fiú. Nem gúnyos a nevetése csak egyszerűen kacag rajta. Minden kérdésemre szépen sorban válaszol.*
- Ebben viszont egyetértünk. Szerintem is sokkal jobb a természetben bármit is csinálni, mint bármilyen épületben bezárva lenni. Nem is tudok ellenni két napnál tovább a suliban, muszáj kimozdulnom a zöldbe és ehhez nem elég a belső kert. *Ecsetelek még egy kicsit magamról, de a következő kérdés ismét csak meglep, amit meg is jegyzek.*
- Tele vagy meglepetésekkel. *Forgatom meg a szemem, vagy folytatom a társalgást. *
- Igazából fogalmam sincs, de szerintem a gyógyszerek tehettek róla és a többnapos bezártság. Nem szoktam mesterséges gyógyszereket fogyasztani, sőt semmilyent, de szörnyen röstellem, hogy annyira ostoba voltam. Tudom, nem lehet ezt csak úgy eltörölni, de talán a mai beszélgetés után egy kicsit más szemszögből is látsz majd engem. *Rossz nap, rossz helyszín, rossz én, de én bízok benne, hogy azaz állapot meg tud változni.*
- Te, hogy bukkantál erre a helyre? Valószínűleg te nem álmot láttál és öö ha nem leszek tapintatlan hány éves Marcan? Olyan picike, és milyen fajta? Mesélhetnél róla, hiszen az ő fajtája igazi legenda.

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-10, 8:28 pm

*Kissé meglep a lány szava, de azért jó értelemben, így bólogatok párat, majd ez után lágyan el is mosolyodom a hallottakon.*
- Szerintem ha kell, te is tudsz bátor lenni, mint mindenki más. Mondjuk nem ismerlek, de bizakodó vagyok és eddig nem tűntél nekem túl ijedősnek. *mondom neki kedvesen, majd természetesen a sárkányom is belekotnyeleskedik egy picit a beszélgetésünkbe. Na nem túl zavarón, csak köszönti Monát, én pedig feltekintek fekete buksijára, de miután meghallja a másik szavait, biccent egy aprót, örömmel véve, hogy azért észre lett véve és hogy az exortusosba szorult némi jómodor. Varázslényről van szó, ezeknek pedig hihetetlen egy lelkiviláguk van, még most se tudom teljesen felfogni. *
- Én szeretem a mágiát és úgy érzem, hogy jól forgatom a pálcám és a múltkori párbajszakkörön is sikerült nyernem, bár nem volt könnyű, hiszen a többi másodéves azért tapasztaltabb nálam. *nem fűzök most hozzá több dolgot, majd később elmesélem neki, hogy pár hónapja még én is elsős voltam, akár csak ő, bár ha órán egyszer kiszúrt, akkor tudhatja, de azt hiszem, hogy akkor nem volt ott, legalábbis nekem nem rémlik arról a misztikus lények ismeretéről. Na de most már az álmokra térünk rá és ahogy hallgatom, Mona azért nem egyszer álmodik, de ez az evéses dolog azért ismételten megmosolyogtat. Végre egy lány, aki nem fél attól, hogy elhízik, bár ahogy most végigpillantok rá - természetesen igyekezve észrevétlen lenni -, egy kis felesleget se látok rajta.*
- Én akkor max még jobban forgolódom, ha későn eszek, de majd megszokom, időben telik minden. *bólogatok aprókat, így hallgatva azt, hogy Mona szerint is megszokom majd a helyet és hogy már mióta is van itt. December... hát az azért tényleg régebben volt, mint május, de annyira nem számít.*
- Oh, szóval azt mondod, hogy szerinted az Istennőd akarta, hogy találkozzunk? Ez kedves lenne. *örülök egyébként ám ennek, hogy így összefutottunk. Már unom picit, hogy mindig mással találkozom, jó néha egy-egy olyan arcot is látni, akihez már tudok némi emléket is fűzni, mégha a mi belső kerti találkozásunk nem is volt igazán felemelő.*
- Hmm... szóval te azt mondod nekem, hogy ijedős vagy és nem vagy bátor, mégis ide jöttél úgy, hogy egy szörnyet láttál álmodban, tehát felkészültél valamiféle harcra is. *foglalom össze hangosan a gondolataimat is és talán érti, hogy hova akarok kilyukadni.* - Szerintem ez azért vall némi bátorságra. *ez a véleményem, tehát tudja csak meg, hogy ha ijedősnek is gondolja magát, annyira biztosan nem az. *
- Amúgy, nem hiszem, hogy rólam álmodtál volna. Fura lenne, mert még nem ismersz. *persze előfordulnak véletlenek, meglepő dolgok is olykor, de nem úgy vettem észre múltkor, hogy szimpatikus lennék neki, tehát akkor miért álmodna velem? Vagy tart tőlem és azért tűnök neki egy szörnynek? A fene se tudja most már, de majd csak kiderül... Viszont most már muszáj rákérdeznem a múltkori kis afférunkra, megtudnom annak az okát, de amikor hallom a történetet és a bocsánatkérést is, csak picit megrázom a fejemet.*
- Ugyan, nem gond, így már értem. A gyógyszerek fura dolgokra képesek, de talán a mai nap majd alakul... *persze ettől még nincs teljesen elfelejtve, de nem kell ezt tudnia. Viszont ahogy tovább beszélgetünk, a gallyak szépen el is égnek, így nemsokára sötétségben maradunk, én pedig csak a pálcámért nyúlok, elmondok halkan egy "lumos"-t és ez után kettőnk közé emelem, hogy lássam a beszélgetőpartneremet, ki már további kérdésekkel támad le, tényleg érdeklődve.*
- A barlangra pont Marcan segítségével akadtam. Ő találta a bejáratot és bejöttünk. És hogy hány éves? Talán egy hónapos lehet... tudod, famulus, én teremtettem és hogy milyen fajta? Hát ez jó kérdés... egyszerűen csak teremtettem azt, ami eszembe jutott, így lett fekete, tűz az eleme és Nyv a természete. A képességei pedig a hanghullámok és a védelmi aura, de ha valamilyen létező sárkányfajhoz kéne hasonlítanom, talán Magma sárkány lehet, ha már fekete és tűzes... de nem tudom, tényleg. *ez most fogós kérdés volt. Mások a misztikus lényeink, akik élnek és mások a famulusok is, melyeket mi teremtünk meg. Nem akartam konkrét sárkány fajtát teremteni, így alakult ki ő, az én elgondolásaim szülötte, egy "új faj". *
- Te egyébként gondolkodtál már rajta, hogy milyen famulust szeretnél, ha másodéves leszel? *kíváncsiskodom én is picit felőle, majd ez után még hozzáteszem.*
- Mert ki tudja, hogy mikor lesz az. Én nemrég kerültem ide, elsősként, de az eszem miatt évfolyamot léphettem, tehát bizonyára ez másnál is lehetséges, csak jól kell tanulni. *próbálom bíztatni szavaimmal, hiszen így elég sokra jutna. Persze én is ráérnék befejezni a sulit, de így hamarabb tehetek szert nagyobb tudásra, legalábbis nagyon remélem.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-10, 9:01 pm

*A kedves szavak jól esnek, amitől minden félelem megszűnik. Ember vagyok érző szívű, na ná, hogy jól esnek a bókok. *
- Nekem még mindig új a dolog és az is marad, mert én csak, mint említettem decemberben csöppentem bele az egész varázslós micsodába és csak annyit tudok, amennyit sikerült magamra szedni fél év alatt. *Önszorgalommal és a házik megoldásával igyekszem bővíteni a tudásom, de nem érzem úgy, hogy túlzásokba esnék, mert ha igazán akarnám, akkor lenne mit tennem még. A beszélgetés nem ál meg, hanem folyamatosan pörög tovább, mint a rokka így térünk át az álomvilágra.*
- Szerintem gondolatnak kiváló. *Mosolygok kicsit szélesebben. Ez a találkozás tényleg kellemesebb, mint a legutóbbi, bár nem olyan, mintha Lucassal beszélgetnék.*
- Ööö… erre így még nem is gondoltam.. Én izé csak jöttem. Ez egy egészen új verzió, de így alaposabban átgondolva az érvelés megállja a helyét. *Gondolkodom ujjamon, az államon kopogva, de tényleg nem tudok belekötni az állításba erős érvel csak kifogással, azt meg mindenki tud gyártani.*
- Az ismeretségünk tényleg nem régi és én sem hiszem, hogy te voltál, mert nem vagy szörnyű alak, bér abban nem kételkedem, hogy ha kellene, alaposan rám tudnál ijeszteni. *Ezek után szóba jön a legutóbbi összetűzésünk, amire én próbálok magyarázatot adni, majd bocsánatot is kérek, mert úgy érzem, szükség van rá, hisz én csak úgy nem kérek elnézést, de ezt a témát hamar kibeszéljük. Éppen tenném fel a következő kérdéssorozatot, amit előre kigondoltam, de besötétedik a barlang. Máskor lehet nyugtalankodni, kezdenék, de kaptam egy ígéretet, hogy ha kell, akkor megvédenek, meg most már biztos is vagyok benne, hogy semmilyen szörny nincs a barlangban. Nem is kell sokat várnom Raiden pálca végéből egyből fény szökik ki, így kitörhet belőlem a kérdés özön.
- Érdekes, nagyon érdekes. Minden esetre nagyon szép példánya fajának. Legalább is a könyvekben van néhány nekem nem tetsző fajta. *Idézek emlékezetembe néhány képet a sárkányokról.*
- Sokat gondolkodtam rajta és úgy érzem megszületett a tökéletes bár képességet még csak egyet választottam neki. Egy bengáli macska lesz barna bundával, fekete foltokkal és nem márványmintával. Nyv lesz, mert szerintem az illik hozzám az eleme pedig jég. Az egyik képessége az alakváltás lesz és a második alakja pedig jegesmedve. Szárnya biztos nem lesz, mert tériszonyom van és szerintem a beszéd képességével sem ruházom fel. Eddig biztosra ezeket zártam, ki úgyhogy még van mi közül választanom. *Osztom meg ötletem, és ha van, hozzászólás természetes nem fogok rajta megsértődni, de általában a varázslók nem szoktak beleszólni, hogy ki milyennek teremti meg társát.*
- Igen erről a megoldásról nem rég halottam és gondolkodtam is rajta, de nemsokára… hát öt hónap azért egész sok.. úgy is lépés lesz, de lehet, addigra összeszedem magam. Kerítek magam mellé egy tanuló társat, hogy pörgethessem a házi feladatokat, akkor tuti hamar meglennék, vele csak neki kell látni a magolásnak.

//Fagy//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-19, 2:27 pm

//olvad//

*Kissé meglep az, amit hallok Monától, valamiért azt hittem, hogy számára is már régóta létezik a mágia világa, hiszen én úgy születtem, de ezek szerint ő más. El is csendesedem, nem látom értelmét további szavaknak, így csak bólogatok aprókat és mélyen magamba zárom ezernyi kérdésemet, melyekkel most bombázni tudnám. Várok még vele, nem tudom, hogy meddig, de majd ha olyan kapcsolatba kerülünk, hogy megbízik bennem, akkor felteszem majd neki azt, ami érdekelne. Inkább csak folytatjuk a témát, így kerül szóba a kapcsolatunk és a bocsánatkérés után pedig én magam.*
- Hogy nem vagyok szörnyű alak? Ez kedves, bár reménykedtem benne, hogy nem hiszel annak. *nevetek most már fel vidámabban, de a továbbiakra csak szemeimet vonom össze kissé.*
- Miből gondolod, hogy rád tudnék ijeszteni? *kíváncsiskodom picit, bár tény, hogy képes lennék rá, akár bárkire, legalábbis én úgy hiszem, mivel nem pici az erőm, de azért számomra Mona se tűnik ám annyira ijedősnek. A tűz kialszik, de a pálcámmal segítek a dolgon és most már Marcanról tartok egy kis bemutatót, de ahogy hallom, Mona is egyetért velem, hogy érdekes mindez.*
- Igen, szerintem is gyönyörű lett. *pillantok fel a feketeségre, aki csak felemeli a fejét, picit büszkéne ki is húzza magát, tehát láthatóan fülelt és hallgatja a beszélgetésünket, de utána csak lustán lehajtja fejét, hogy tovább pihenjen a hideg kövön, én pedig újra Monára koncentrálok, így faggatva ki a famulusos elképzeléseiről.*
- Hmm... alakváltás. Erre én még nem is gondoltam. Érdekesnek találom ezt is, a beszédet pedig részben feleslegesnek. Tehát jó ötletnek tűnik, majd kíváncsi leszek jövőre, hogyha elkészül. *bár ki tudja, talán még idén megláthatom, hiszen az évfolyamlépés nálunk lehetséges és amint hallom, azért már elgondolkodott rajta ez a hófehér hajú leányzó is.*
- Szerintem ha komolyan gondolod, nem lesz gond. Na de nem járunk egyet? *állok fel lassan, de a famulusom láthatóan maradni szándékozik, tehát az exortusos leányzónak be kell érnie velem, hogyha benne van egy kis sétában.*
- Elnézhetnénk a városba vagy vissza is mehetünk a suliba, ahogy tetszik. *igazából nem tudom, hogy merre mennék vagy mit csinálnék, nem volt még soha egy barátom se, így annyira a társalgáshoz se értek, hogy mivel mulattassam vagy okozzak neki pár kellemes percet egy-egy ötletemmel, így inkább próbálom észrevétlen rá hárítani ezt az egészet.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-19, 2:57 pm

*Nem vagyok nagy varázsló, hisz csak fél éve ismerem ezek a furcsaságokat, ami körülvesz és megbűvöl. Azt hittem Raiden többet fog erről kérdezni, mert úgy vettem észre, hogy nagy a tudás szomja, de e helyett elcsendesedik és magában töpreng tovább. Nem zavarom meg a gondolatfuttatást, ezért várok egy kicsit. A beszélgetés nem áll meg, hanem folytatódik fölgöngyölítve egyes témákat, mint a legutóbbi találkozásunk, majd Raiden is szóba jön.*
- Ezt meg kell indokolni? Ahogy észrevettem jártas vagy nagyon a mágiában és a pálca is biztosan áll a kezedben. Önszorgalommal szintet léptél és ez is nagy előny az én tudásommal szemben. Másrészről meg fantázia kérdése. *Én nem tartom magam nagyon ijesztőnek és szerintem félelmetes se tudok lenni, de talán azt el tudom érni, hogy elűzök magam mellől néhány nemkívánatos személyt. Fejem ki véleményem, majd a famulus felől kezdek érdeklődni, aki tényleg egy nagyon szép sárkány. Mikor Raiden elfordul, hogy meglesse famulusát én is követem tekintetét és gyönyörködöm a büszke állatban.*
- Tud tüzet okádni vagy ahhoz túl kicsi? Azt mondtad, hogy tűz az eleme, de ha amúgy is tud tüzet lehelni, akkor nem fölösleges ez a képesség? Mert akkor egy jó combot is létre lehetett volna hozni. Nem kritika vagy ilyesmi csak hangos gondolkozás.
*Nem akarom megbántani egyikőjüket sem az elméletemmel csak eltöprengtem ezen a gondolat foszlányon.*
- Az alakváltást azért, mert első gondolatra jegesmedvét akartam, de úgy nem lehet vele sétálgatni az iskolában, meg harc folyamán könnyebb elrejteni, meg kihallgatásnál is nagyobb így az esélye, hogy nem veszik észre, meg persze ebben az alakban több időt tud velem tölteni. Viszont szerintem a mérges karmolás lesz a befutó képesség, mert azt mind a két alakban tudni fogom használni. *Igaz, hogy egyik képességet sem lehet sokat használni, de nem is katonának teremtetik egy famulus.*
- Szerintem se lesz vele gond, de a famulus dolog felcsigázott, úgyhogy szerintem belevágok, maximum kifutok az időből. A séta jó ötlet, mert már kezd zsibbadni a lábam. A városhoz, most nincs, hangulatom inkább csak sétáljunk a szigeten. Mivel én kikötöttem, hogy min belül mozogjunk, így tied a lehetőség, hogy válasz merre akarsz barangolni, a suli terültén belül.

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-07-19, 3:11 pm

*Tetszik, ahogy ilyen kellemes dolgokat mond rólam, igazán szívet melengető és ez mosolyomon is látszik, miközben fejemet kissé oldalra döntve vizslatom a szép szemeket.*
- Hát köszönöm! Nem igazán szoktam meg a bókokat, de most jól esett, ez tény. *viszont kölcsönös is volt, mert eddig én is mondtam neki pár kedves szót és szerintem örült neki. Na de mindegy is, nem beszélünk tovább erről, nekem se szokásom, így hát Marcanra térünk rá és csak úgy a famulusokra.*
- Tudod, okos amit mondasz, de Marcan kölyök sárkány. Egy felnőtt sárkányt nem engedélyeztek famulusnak, viszont így, hogy ilyen pici, nem mindig tudja tökéletesen uralni a tűzet. Tehát nem felesleges, na meg, a tűz elemtől nem tud tűzet okádni mondjuk egy nagymacska, csak tűzbe borul a teste, tehát így a sárkányom még erősebb, még tűzesebb és rásegít a tűzokádásra is. Érted már? *hajolok picit közelebb hozzá, jégkék tekintetemmel pedig kíváncsian fürkészem az övét. Na de végül csak elmosolyodom és hallgatom most már Mona elképzeléseit.*
- Egy exortusoshoz illik is a mérgező karmolás és harapás. Szerintem hasznos képesség, nagyonis, tehát jól döntenél majd vele. *bólogatok párat, hiszen én magam is gondolkodtam ezen a képességen, de Cruos vagyok, nem pedig Lucius csapatának a tagja és egy mérgező sárkány is kicsit fura nekem. Viszont most már elég ideje ücsörgünk itt, ideje lenne tovább is állni, így hamarosan felkelek és Monához is fordulok ezen gondolatommal.*
- Hmm... szóval én döntök. Akkor legyen csak simán az ösvény... Nincs most kedvem annyira elcsászkálni, lassan visszamegyek majd a suliba, tehát ha neked megfelel. *és ezzel kezemmel a kijárat felé intek, hogy menjen csak előre. Marcanra vetek egy kósza pillantást, de mivel láthatóan tovább lustálkodik, így ott is hagyom és kisétálok Mona után a barlangból.*
- Egyébként van már valami terved a nyárra? Utazol majd valamerre? *lehet, hogy itt nyáron is van tanítás, de hát ez mit sem számít, pár napra bármikor el lehet lógni.*