Az elveszett barlang

*Mai rossz idő ellenére kilátogat a szigetre a lány, bár most nem jött vele Assana, a klubhelyiségben maradt aludni. Ennek ellenére a lány elindult, kissé sok volt a kastély falaiból a hétvégén és kivágyott már a szigetre. Kalandvágytól fűtve úgy dönt, arra megy merre lábai viszik. A szigetre átérve nem is gondolkodott merre induljon, az erdő felé vette az irányt. Nem figyelte a környezetét, mi merre hogy néz ki, csak egyenesen ment előre, míg egy barlang bejáratára nem bukkant, amelyre egy fordított pentagramma volt rajzolva. Be is sétál a lány, mivel érdekesnek találta a helyet, és megindult a lépcsőkön felfelé míg, bele nem botlott valakibe.*

*Ma Krishana a macskája nélkül indul egy kis sétára a szigeten, megérzéseire hagyatkozva indul el egy irányba, így lyukad ki az erdőn túli barlang bejáratánál. Felkelti a figyelmét egy rajzol pentagramma, így beindul az barlangba, hogy megnézze mit is rejt az, kalandvágya most sem hagyja el. Ahogy egyre beljebb halad a sötétség úgy növekszik, míg egyszer csak meg nem botlik. Valami fényesség kezd el jönni a barlang belseje felől, amit a lány kicsit furcsáll. Nemsokára kiderül, hogy egyik diáktársa az, aki fel is segíti.*
- Szia! Köszi. *Köszön a lány is és őt is nagyon érdekli, hogy mit csinál itt a másik.*
- Én csak errefelé tévedtem, és a barlang bejáratánál a pentagramma felkeltette a kíváncsiságom, így bejöttem. Te mit csinálsz erre? *Közben ő is előkeresi a pálcáját, hogy fényt gyújtson vele.*

*Miután sikeresen áttért a révész a szigetre a lány kecsesnek nem nevezhető mozdulattal kikászálódik a csónakból, majd nem túl sokat gondolkozva úti célján megindul valamelyik irányba. Nem gondolkodik és nem is nézeget, csak egyszerűen élvezi a pillanatot. Nemigazán szokása ez a lánynak, de ma ilyen hangulatban van és most még vigyáznia sem kell Assana-ra, így megenged magának egy kis figyelmetlenséget. A lábai a kissé barátságtalan erdőn keresztül át viszik, ahol félhomály uralkodik a felhős ég miatt és csöpögő esőtől. Az erdő egyik ösvényének vége egy barlanghoz vezet, ahova a lány gondolkodás nélkül bemegy. Ahogy felfelé halad a barlangban egyszer csak megcsúszik a lába az egyik nyirkos kövön és leseik. A hangra másvalaki is felfigyel, aki a barlang belsejéből jön. Nem is várat sokára a személy kiléte, Corina az, akihez a lánynak már volt szerencséje.*
- Köszi! *Feleli kissé hűvös hangon a lánynak, hiszen nem kérte a tisztítást a fekete gatyán, de ha már megcsinálja, akkor megköszöni neki, de ehhez nem használ barátságos hangot, bár bántóan sem mondja. Mikor kiderül, hogy a lány is hasonló okokból van itt, akkor Krishana is elmosolyodik kissé.*
- Csak a végén nehogy te szorulj az én segítségemre. *Válaszolja enyhén gúnyosan, hiszen nem szereti, ha rajta kárörvendenek, így kissé csípősen válaszol a lánynak. Közben a lány is előveszi a pálcáját és fényt gyújt vele, így indul meg Corina után.*
- Lumos! *Közben kérdez tőle valamit a lány, amire kissé nyugodtabban felel már, bár még a hűvös hang az még marad.*
- Nem volt rossz, az eleje elég érdekes volt, még nem hallottam arról a lidércről még, míg a második rész kalandos volt, az tetszett, bár nem igazán volt szerintem ijesztő. Végig gyanítottam, hogy illúzió az egész. És neked? *Közben maga elé világít a pálcájával, mivel eléggé buckássá válik a barlang alja.*


//Fagy//

*Megrögzött testmozgás híve vagyok ezért nem is meglepő, hogy ma is edzek egy kicsit. Sajnos az idő nem a legjobb mostanában, mert kicsit borús és szeles, de ennek ellenére nem adom fel és ragaszkodom a szabadlevegős tevékenységekhez, ezért úgy döntök a mai napomat túrázással fogom eltölteni méghozzá Naginivel. Alaposan és melegen felöltöztem, ami nem volt nehéz Svédországhoz szokott ruhatáramból. Feszülős csőszáru sötétvörös farmert vettem fel, ami kiemeli feszes fenekem. Pólónak, most egy dekoltált pólót választottam, ami egy kicsit jobban hangsúlyozza nem túl nagy melleimet. Kivételesen most pulcsit is vettem felülre, ami a bakanccsal azonos színű az az fekete. Pálcámat a bal combomra erősítettem, míg hosszúszárú cipőmbe tőrt rejtettem. Hajam kiengedve van, de van pár tincs, amit hátul apró copfba összefogtam.
Már egy órája az erdőben sétálunk, amikor ismerős lesz a hely. Itt szedtem virágot egykor egy főzethez, majd fedeztem fel a barlangot, ahol találkoztam Raidennel. Tényleg őt is, de rég láttam, viszont ha már itt vagyok, akkor ismét benézek hátha történt valami változás.
Famulusom még mindig velem van, bár egy kicsit lemarad mögöttem, mert szaglászik és a földön mászkáló állatokat kergeti vadászat gyanánt. Még mindig az emlékeimbe merülve sétálok közelebb a barlang felé, de úgy tűnik, nem vagyok egyedül, mert beszélgetés hallatszik a távolból. Figyelem a hangokat hátha meg tudom állapítani ki, van ott, de csak Rose hangját ismerem fel, a másik női hang rejtély számomra. Társamat úgy tűnik, ez nem zavarja, ami jó jel vagy is nincsen semmi gond. Nyugodtan halvány mosollyal az arcomon sétálok közelebb a pároshoz, majd köszöntöm is őket.*
- Sziasztok! *Ezután nézek megdöbbenten a barlang beomlott nyílására.* ~Hát itt meg mi a manó történt?~ *Emelem fel szemöldököm kérdőn, majd a két lányra nézek, de ahogy látom, ők sem tudnak többet. Hangos csörtetés hallatszik az erdőből fújás és morgás kíséretében.*
- Nagini! *Szólalok meg rémültem ezután a hangok irányába sietek, ami már kezd csendesülni. A bokor ismét megmozdul. Meg is állok hátha csak Nagini játszik szerencsére nem tévedtem, mert döglött madárkával a szájában sétál ki elém büszkén mutogatva a szárnyas trófeát.*
- De hisz most ettél, te éhen korász. Ügyes vagy. *Simogatom meg nagy fejét, mire a lábam elé rakja zsákmányát.*
- Tessék eltakarítani, ha már idehoztad szegényt. *Dorgálom, meg cicusom ki erre csak dorombol, majd elhasalva két mancsa közé fogva a madarat rágcsálni kezdi a tetemet.*

*Az időjárás Cornelia-nak most épp megfelelő, bár talán kicsit már hideg, de ő még is úgy dönt, hogy a hűvös szombati délutánon egy kis sétára indul. Öltözéke egy szürke melegítőszettből áll, mi legfiatalabb bátyjáé volt, de igazából uniszexnek mondható, így max csak a legnagyobb divatszakértő mondaná meg róla, hogy fiúknak készült. Csak a pálcáját viszi magával, nem gondolná, hogy másra szüksége lenne az út során, ezért mikor elkészült, kilép a szobájából, és a révészhez sétál. Onnan egy jó nagy kör sétát tesz, néha nekiáll kocogni, mikor fázni kezd, aztán újra lépkedésre vált. Mivel nem ismeri a környéket, ezért ebből kifolyólag nincsen konkrét terve, hogy hová menjen, megy amerre lába viszi. Elsétál egy szép vízesés mellett, majd egy sziklásabb helyre ér. Ha lenne bejárata, azt mondaná, hogy egy barlang, de mivel kövek vannak mindenhol, ezért joggal feltételezheti, hogy csak egy kőrakás.
Connie kiszúr három alakot, az egyik mellett egy pumát is lát. Szelídségéből arra enged következtetni, hogy famulus, hiszen nem ismeretlenek az angol lánykának a varázslények.*
- Sziasztok! *köszön oda nekik udvariasan, mert bár nem ismeri őket, de azért az illem ezt kívánja. Kicsit közelebb sétál a kőrakáshoz, hátha talál valami érdekeset, de esze ágában sincs az, hogy bármiféle módon arrébb pakolgassa a tömböket.*

*Mivel Angliában már hozzászokott a hasonló időjáráshoz, ezért nem érzi akadályát annak, hogy sétáljon egy kicsit a szigeten. Nem öltözik fel túlságosan, de azért a melegítője se a legvékonyabb anyagból készült. Egy ideje már sétál az erdőben, mikor kiér egy sziklásabb helyre, hol azonban nincs egyedül, így köszönti is az ott levőket. Ezek után a beomlott barlanghoz lép közelebb, amiről nem tudja, hogy az, ami. Még egy srác jelenik meg, kinek barátságtalan megjegyzését elengedi a füle mellett. Ha a többiek akarnak, majd visszaválaszolnak neki.
Nemsokára elkezd egy kis köd felszállni, és közben a sziklák mintha mozogni kezdenének. Cornelia hátrál néhány lépést, elvégre nem szeretné, ha egy kőomlás miatt véget érne az élete. Hamarosan zöldesbarna szemei egy kaput szúrnak ki ott, ahol nemrég még kövek voltak, és meg is lepődik egy kicsit, ugyanakkor a kíváncsisága és adrenalin szintje is megnő.
Amint a kövek zaja elhal, Connie susogást vél hallani, amik a barlangból jönnek. Ahogy közelebb lép, bár ő még nem az a nagyon tapasztalt mágus, de azért nem is teljesen amatőr, érzi, hogy ez bizony nem épp egy hívogató hely, negatív energiák sugároznak a feketeségből, de ez a lányka nem tartozik a legijedősebbek közé, hála bátyjainak, kik gyerekkorában sokat ijesztgették, és így az évek során megerősödött ilyen téren.*
- Csak engem érdekel, mi van bent? *fordul oda a diáktársaihoz, mert sejti, hogy ők is bizonyára mysteriosok. Ő mindenesetre előveszi zsebéből pálcáját, bal kezébe fogja, és elindul a kapu felé, amennyiben próbálkozó diáktársai ki tudják nyitni azt. Nem érzi szükségét, hogy ő is nekiálljon varázsolgatni, biztos ők is meg tudják oldani.*

*Rossz az idő oda kint, de ettől még nem fogok egész nap a kastélyban ücsörögni és semmit nem tenni, mert akkor nap végére megenne a penész az unalomtól, ezért is döntöttem úgy pár órája, hogy elmegyek túrázni. Nem nagy buli egyedül tekeregni ezért magammal viszem famulusom, aki örül a meghívásnak. Már egy órája bolyongok az erdőben hallgatva az erdő állatai és cicám keltette zajokat, amikor valami oda nem illőt hallok. Jobban hegyezem a fülem, hogy meg tudjam mi is akar ez lenni. Hamar leszűrőm, sőt föl is ismerem a beszélgető emberek hangját. Jobb ötlet híján csatlakozom a kis csoporthoz, így sikerül megtudnom miért is gyűltek itt össze. Beomlott a barlang bejárata elzárva ezzel az utat a külvilágtól. Még csak pár perce vagyok ott, amikor minden kezd megváltozni. Önmagában is furcsa, hogy nincs bejárat a barlangba, de a belőle kiszálló füst, ami a repedések között szállingózik kifele a levegőbe még gyanúsabb. Szerencsére a köd nem kábító hatású, így egyikünknek sem lesz semmi baja, de a sűrűsödő felhő kezdi rontani a látási viszonyokat. A jelenség nem tart túl sokáig, de a föld mozogni kezd, sőt a kövek kellemetlen éles karcolódása is hallatszik a megszeppent sebben. Az előbb még beszélgetés hangját lehetett hallani, de most minden elhallgatott csak a kövek szólnak hozzánk. A félősebbek jobban is megijedhettek, de nem tudhatom ki, hogy reagál csak a magamét. Szívem kicsit hevesebben kezd el pulzálni a bennem tomboló adrenalintól, sőt néhány percig, amíg látásom nem kezd el kitisztulni levegőt is elfelejtek venni. A kövek helyett, ami eddig ott állt, most egy kapu áll, ami igen csak masszívnak tűnik innen kintről szemlélve. Kíváncsiság lobban bennem elindítva ezzel újra légzésemet. Igaz, hogy a fehér köd eltűnt, de helyét suhogások és negatív hullámok lépnek, amit Nagnini is érez, mert felborzolja hátán a szőrt. Kíváncsiságom, mint általában most is felülkerekedik félelmemen, ezért teszek pár tétova lépést oldalamon. Famulusom természetesen nem mozdul mellőlem, hanem támadó pozíciót feléve követi lépeimet. Nem megyek, túl közel megtartom, a két-három lépés távolságot figyelve a surrogást hátha felismerem.*