Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 7:37 pm

*Nem csak engem döbbentet meg ez a kis jelenet, hanem a többieket is, akik szintén kíváncsiskodnak a barlang felé. Több tanuló is varázslathoz folyamodik, szinte egyszerre cselekednek, mert a varázslatok, mintha egyszerre csapódnának benne. A varázslat elejétől a kapu megremeg és dőlni kezd. Elég közel állunk ahhoz, hogy ránk essen, ezért teszek hátra egy lépést, de nem figyelek rendes így elesek saját lábamban, viszont megúsztam, mert a kapu nem esik rám, hanem bakancsom előtt pár centivel csapódik a földnek. Szusszannék egyet megnyugvás képet, de nem ez a nap utolsó meglepetése, mert a barlangból kékes-fehéres gömb jön ki egyenesen felénk tartva, elnyelve mintanyiunkat. Azt hittem meg fog égetni, fájdalmat okozni, de helyette csak a húzást érzem a köldökömben, amit távutazáskor szoktam érzékelni. Nincs is ez más kép, mert egy idegen helyen lyukadunk ki az isten háta mögött, ami nem is túl nagy tévedés tekintve, hogy mindenhol csontok vannak és az a különös fű. Az egész olyan halott, mintha innen kiszívták volna az energiát. Sárga íriszemmel tovább fürkészem a tájat megpillantva a csuklyást fehér botjával ki mellett egy csontváz térdepel fájdalmasan nyögdécselve. Ha nem lenne ennyire nehéz a levegő, most szaporán szedném a levegőt e helyett csak hosszú, elnyújtott szívásokat tudok venni. A látvány nagyon bizarr, rémisztő és groteszk. Minden józan gondolatnak ellentmondó hely ez ahol semmilyen pozitív gondolat, érzelem, jó meg tudna maradni a távolban még is megcsillan a remény egy kapu formájában. Ha nem száradt volna ki a torkom a nehéz levegőtől, de mivel erre nincs módom torkomat csak száraz hörgés hagyja, el miközben feltápászkodom a földről, amin eddig ültem.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 7:39 pm

*A varázslatok nem éppen válnak be, helyette valami fura repedés indul meg, Rissa pedig csak értetlenül áll. Aztán a kapu hirtelen előredől, mire a leányzó hátrébb ugrik, legszívesebben vissza menne a szobájába, de ez nem történik meg ugyanis a kövek megremegnek, majd valami kékes-fehéres fénygömb nemes egyszerűséggel beszippantja őket. A lány gyomra kavarogni kezd, hiszen a zsupszkulcsot sem nagyon bírja, mindenesetre amikor földet érnek a Rissa hasra esik. És egyenesen farkas szemet néz egy koponyával, aminek szeme helyén már csak üregek vannak. A lány gyorsan felpattan, majd leporolja magát és a többiekre pislant. Nos a táj az egy gyönyörű... khm akarom írni egy lepusztult hullamező. Ami tele van csontokkal meg mindenféle ééérdekes dolgokkal. Mindenesetre megpillantja a távolban lévő alakot, aki valami fehér botot tart a kezében, valamint látja a térdelő csontvázat is, mire egy pillanat erejéig végigfut rajta a hideg. Nagyon nem kellemes ez a hely, az már biztos. Ráadásul az az alak sem tűnik valami kedvesnek, sőt Rissa látja rajta, hogy nagy hatalom van a kezében. Mindenesetre Rissa még egy ideig ácsorog és kérdőn pislant a többikre, aztán végül megszólal.*
- Nem kéne odamenni hozzá? Meg kérdezni, hogy hol vagyunk? Vagy, hogy egyáltalán miért kerültünk ide? *Teszi fel a kérdéseket, persze a kaput is észreveszi, de hát az meg ki tudja hova vezet. Meg aztán, lehet hogy érdemes lenne megkérdezni azt az alakot, hogy mégis mi a fenét keresnek itt. Ráadásul ez a fiú is olyan fura, aki velük van. Igazán lehetne egy picikét kedvesebb, vagy lovagiasabb. Mindenesetre nem megy oda a csuklyás emberkéhez. Hát Rissa megvonja a vállát, majd határozott léptekkel elindul feléje, persze egyáltalán nem támadóan. Lehet, hogy erősnek és határozottnak tűnik, de belül pont az ellentéte.*
- E..elnézést... Meg tudná mondani, hogy pontosan hol is vagyunk? Egy varázslóiskolából keveredtünk ide, teljesen véletlenül... *Mondja a lány, miközben zafírkék szemeit az alakra veti. Persze azért tartja a távolságot nem megy hozzá igen közel, bár ha ki akarja nyírni akkor úgy is ki tudja, szóval tök mindegy... Persze csak Rose után megy oda a lány. Bármennyire is őrült ötlet Ő csak azért is tudni akarja, hogy hol vannak és, hogy miért kerültek ide.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 7:40 pm

*Mikor elindult, nem gondolta volna, hogy ennyi emberrel összefut, ám most mégis négy társával egy valószínűleg beomlott barlangnál állnak.*
- Egyébként Connie vagyok. *mutatkozik be kicsit talán megkésve, de azért elmondja nevét, hátha valakit érdekelne. Nem sokáig lesz nyugodt a környezet a mocorgó kövek és a köd, majd a felbukkanó kapu miatt. Két diák is varázslatot szór a vasrácsra, hátha az megadja magát, ez idő alatt ő három négy lépéssel van a kaputól. Mikor az megreped, és elkezd feléjük dőlni, gyors reakcióidejének hála nem lapítja agyon a vas, mert még időben félreugrik, hol majdnem el is veszíti egyensúlyát, ám nem ez történik szerencsére.*
~Ez meleg helyzet volt...~ *gondolja magában, és körbepillant, hogy a többiek nem sérültek-e meg. Épp a szőke lánynál jár tekintete, épp ezért nem veszi észre a fénygömböt, ami beszippantja őt. Meglepetésében egy aprót felkiált, majd inkább átadja magát az utazás érzésének, mert bár nem pánikolós, de úgy érzi, szüksége lesz a hidegvérére. A földet érés nem olyan fájdalmas, bár Connie-nak alapból magasabb a fájdalomküszöbe. Felkászálódik a földről, újra kezébe veszi pálcáját, ami mellette hever a földön, és kicsit megrökönyödve tapasztalja, hogy az említett tárgy egy kézcsontnak tűnő dolog mellett fekszik, és ahogy körbenéz, úgy körvonalazódik benne, hogy ténylegesen emberi csontok veszik őket körül. Más lány talán sikítófrászt kapna, ám aki fiúk között nőtt fel, annak ez nem túl megrendítő, látott ő már csúnyábbat is.
Mikor azonban nyögések hangja üti meg fülét, a hang forrását kezdi kutatni, és meg is találja. Egy térdelő csontváz adja ezeket ki, akitől egy fénysugár vezet egy csuklyás alakig, aki nem tűnik túl barátságosnak. Távolabb tőle szeme megleli a kaput, mi ki tudja hová vezet, de logikusnak tűnik, hogy arra kéne mennie, illetve menniük, mivel a többi diák is itt van, így a gömb valószínűleg nem csak őt szippantotta be. Nem fűliki a foga ahhoz, hogy hozzászóljon az alakhoz, ám mégis kicsit közelebb lép, és megszólal.*
- Meg tudná nekünk mondani, hogy hol vagyunk, és merre mehetnénk tovább? *kérdezi legalább egy társával egyetemben, majd oldalra döntve kicsit a fejét, és pálcáját készenlétben tartva kezében várja az esetleges választ.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 7:48 pm

*A kapu nem véletlenül dőlt be, a varázslatok tehát egyértelműen sikeresek voltak, erre talán majd idővel mindenki rájön, nem másért kerültek most erre a helyre. A csuklyás mintha nem is óhajtana foglalkozni az érkezőkkel, lehet, hogy ő tehet róla, hogy itt vannak? Nem tudni és valószínűleg ez most már nem is számít - már akinek természetesen -, ugyanis befejezi tettét, majd a csontváz nemsokára csatlakozik a többihez, melyek már a földön fetrengenek. Testéből semmit se látni jelen pillanatban, csak a nagy feketeséget, de ahogy Rose bátorkodik kérdezni, úgy szívja be lassan a levegőt, mintha valamiféle maszk lenne rajta és fejét a lány irányába is fordítja.*
- Az a kapu vezet titeket ki erről a földről... de a kapu zárva! Ahhoz, hogy átjussatok rajta, öt kulcsot kell megszereznetek! Öten vagytok, öt kulcsra... meg kell éreznetek, hogy merre találjátok és ha valaki nem szerzi meg a saját kulcsát, akkor itt fog ragadni örök időkre! *kacag fel vészterhesen, minden bizonnyal így gyűjti be áldozatait. Megadja nekik a lehetőséget a túlélésre, de ha nem sikerül, akkor bizony itt maradnak és meghalnak! Kegyetlen egy módszer, minden bizonnyal nem is egyszerű innen élve kijutni, de talán a másodikosok tudhatják, hogy egy démonnal kerültek most szembe és ahol most vannak, az nem más, mint egy démoni sík. viszont ahogy Rissa is kérdez, úgy a démon felé fordul idő közben.*
- Oh nem, nem véletlenül vagytok itt! Azért kerültetek ide, mert kíváncsiak voltatok, én pedig a lelketeket akarom! *nem titkolja szándékát, tehát most már egyértelmű lehet az indok mindenki számára, akinek eddig nem állt össze a fejében a kép. *
- Az út nem lesz könnyű, meg se kell próbálnotok! *fűzi össze a csuklyáját a kezeinél, de szépen a kapu felé fordul, tehát ha a diákok akarnak, mehetnek, több információt nem valószínű, hogy meg fognak tudni ettől a lénytől, de talán ez is éppen elég...
Tehát ha a diákság úgy dönt, hogy megpróbálnak életben maradni, tehát megkeresni a kulcsokat és elérni a kaput, majd visszatérni a Mysterioba, akkor nem árt menniük, mivel a gáz gyengíti őket és végül képtelenek lesznek majd pár óra múlva mozogni. Talán érzik is már, hogy időhöz vannak kötve és bár ezt a démon "elfelejtette" velük közölni, elég okosak, hogy rájöjjenek maguktól is, mi a helyzet. Az út eleinte simának tűnik, túl könnyűnek is, de aztán a föld újból remeg, ma már nem először és a csontos kezek pedig felnyúlnak értük, hogy elkapják egyes diákok lábait, majd végül a földből elő is jönnek a csontvázak. Nem túl nehéz akadály, az öreg is csak egy kis bemelegítést tart most a diákoknak, tehát ha ezeket nem tudják legyőzni, akkor nincs értelme tovább játszadoznia velük, de ha igen, akkor mindjárt érdekesebbé válnak majd a dolgok.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:07 pm

*A kapu zárva, mert hát miért ne, mindenesetre azért jó tudni hogy mit akar velük ez a kedves bácsi. Igazán rendes, hogy a szemükbe mondja a dolgokat, így kell ezt tökre korrekt. Mindenesetre Larissa egy picit megremeg, majd nyel egyet és úgy bólint a démon bácsi szavaira. Szóval, ha nem szerzik meg a kulcsokat, akkor itt maradnak. Mindenesetre Larissa nem akart idekerülni, ő már épp menni akart, amikor az a gömb beszippantotta őket. Köszöni szépen ő tökéletesen meg lett volna a ma esti kis kaland nélkül. No, persze nem árt egy "edzés", bár ha nagyon erősíteni akar a lány akkor szépen lemegy a párbajterembe, ahol tud gyakorolni. De végülis van jó oldala is ennek, ha élve kijut innen, akkor legalább szerez egy kis tapasztalatot az itteni életből, eddig úgyse történt vele olyan hű de sok minden. Hát mivel Larissa nem igazán szeretne itt maradni, ezért megindul és ott hagyja a bácsit. Valószínűleg a többiek is így tesznek, ezért nem egyedül megy. A föld hamarosan újra megremeg, mire a lány egy kicsit meginog, de sikerül megtartani az egyensúlyát, szóval nem esik el. Jobb, is, hogy nem esik el, hiszen hamarosan csontvázak, nyúlnak ki a földből, mire a lány reflexből ugrik egyet.*
~Hova kerültem...?~*Kérdezi magában a leányzó, mindenesetre próbálja kikerülni a csontvázakat, de így is elkapja az egyik a lábát. A lány cibálni kezdi, nem valami hatásos, agya persze közben jár és próbál valami varázslattal előrukkolni. Két tenyerét az ég felé fordítja, majd elkezdi mondani a varázs igét, többször is egymás után.*
-Armorum...Armorum....Armorum...Arm...*Mondogatja a lány, miközben a szemeit is félig lehunyja, közben pedig egy kardra gondol, ami ha minden jól megy akkor a tenyerében megjelenik a fegyver, amit szinte azonnal a lábába kapaszkodó csontvázba dob, vág... Árnymágiát alkalmaz a lány, elvégre eléggé borús és "sötét" helyen vannak, de hát aztán ki tudja. Mindenesetre legalább megpróbál védekezni, ez is egy jó pont, jobb mintha hagyná magát.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:08 pm

* Különös az ide jutás, de még különösebb maga a hely, ahová érkezünk. Nem vagyok szívbajos a látottak miatt, inkább csak az aggaszt, hogy nehezen megy a levegővétel, tehát emiatt alakul bennem egy kis pánik, de azért próbálom nyugtatni magam a köhécseléseim ellenére is. Így pillantom meg hát az alakot, ki fura dolgot művel, s lépek is elé, hogy megérdeklődjek pár dolgot. Hallom ám, hogy mások is kérdezősködnek, de az alak úgy tűnik, előbb nekem válaszol. *
- Öt kulcs? Remek. * dörmögöm párat köhhintve orrom alá, de annyira de annyira nem érzem itt jól magam, olyan különös ez az egész. Talán valami démon lehet a figura? Na, akkor ez most egy profi oktató óra lesz nekünk, bár nem gondoltam, hogy vacsora előtt én még kulcsokat fogok keresni, meg örülök, ha túlélek egy kis kalandot. Larissának adott válasza kissé sem meglepő, s mikor közli, lelkünkre pályázik, valamiért egyértelművé válik számomra, kétség sem férhet ahhoz, hogy ténylegesen egy démonnal van dolgunk, ez a hely pedig egy bizonyos sík, ahol az ilyen lényeg megtalálhatóak. *
- Azt nem hiszem, hogy megkapja. * vágok vissza meggondolatlanul, lelkemre célozva, és igen is, meg fogom próbálni, nem akarok itt ragadni, eszem ágában sincs csontvázként végezni, legalábbis nem mostanra terveztem ezt, úgyhogy nagy lendülettel indulok meg, egyre inkább fojtó ez a levegő is, szinte állandósul köhögésem, így kerülöm ki az alakot. *
- Nem tudom, mi ez a levegő, de nem hinném, hogy egészséges, szóval szerintem haladjunk. * célzom szavaim társaimhoz, s bizony jó pár métert nyugalomban teszek meg a kapuig, eddig minden stimmel, semmi gond nincs, majd végül ismét remegésbe kezd lábaim alatt a talaj, én pedig hirtelen torpanok meg, s figyelem az eseményeket. A mindenfelé, körülöttünk heverő csontok, lényegében valaha volt emberek kezei kezdenek kapadozni lábaink után, én magam rohanásba kezdek, s egyelőre csak próbálom elkerülni őket, de végül más módszerhez is folyamodnom kell. Jó adagnyi árnygömböt lövök szanaszét, ez most a leggyorsabbnak tűnő dolog, mi eszembe jut, így próbálom kiiktatni magam körül, a lábam után kapó csontkezek tömkelegét. S bár lehet, nem volt jó ötlet a szaladás, több levegőre van így szükségem, így le is lassítom lépteimet, remélhetőleg már közelebb vagyunk mindannyian a kapuhoz.. ekkor veszem csak észre, hogy immár nem csak a kezek, de egész csontvázak támadnak ránk. Egyszerűbb varázslatokat is alkalmazom, mint robbantó varázs és hasonlók, de a tűzlabdákkal is igen jó viszonyt ápolok, ahogy az árnygömbökkel is, tehát csak úgy szórom az átkokat, mi hátráltathatja ezeket a mesterségesen életre keltett csontokat, de egyre inkább gyengének is érzem magam, ez a levegő nem is biztos, hogy csak levegő.. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:09 pm

*A kapu ledöntésével szabaddá vált az út a diákok számára, ám mikor besétálnak a barlangba, a fénygömb eltalálja őket, így valahová egészen más helyre kerülnek. A csontvázak, ez a bűzös levegő és úgy eleve semmi sem bizalomgerjesztő itt, a fiút mégis megfogja a hely a maga morbidságával. Amikor viszont a csuklyás fazont is kiszúrja a srác, ahogy épp egy csontvázzal művészkedik, úgy dönt, átadja a terepet a lányoknak. Olyan ez, mint a sakk, a gyalogokat ütik le először, hát hadd menjenek. Ő már így is többet tett egyeseknél azzal, hogy segített berobbantani a kaput, tehát lehet örülni, hogy segítt nekik ide jutni. Most rajtuk a sor, hogy megvillantsák angyali mosolyukat, s jó kiscserkész módjára megtudakolják a kifelé vezető utat. Talán még süti is van náluk, amivel majd meghálálják ennek a fazonnak a segítséget. Mindenesetre ő Beliallal együtt a helyén maradva hallgatja végig a kérdéseket, majd a választ is.*
~Öt kulcs egyetlen rohadt kapura... Ez ám a biztonsági technika.~ *morgolódik magában a fiú, s mivel a lányok továbbra sem lettek még csontvázak, így ő is közelebb sétál a fazonhoz. Belial léptei nyomán pár csont is összetörik, s Alexi is agyontipor egy koponyát a bakancsával.*
-Bocs haver. *veti oda félvállról, majd csak hallgatja tovább a csuklyást. Ahogy elmondja, nem lesz egyszerű ez a kis kaland, mire a srác ismét a négy lányra pillant.*
-Halljátok az úriembert? Meg se kell próbálnotok. Ha már a kapuval se bírtatok el, minek erőltetnétek meg magatokat? *kérdi gúnyolódva, majd a csontvázra mutat.*
-Még fogyókúrázni se kéne az örök soványság eléréséért. Nem semmi. *mivel azonban a fazon elfordul, főleg hogy a kapu felé, Alexi is maga mögött hagyja a kis csipet csapatot, s megindul, hogy megkeresse azt a bizonyos kulcsot. Fogalma sincs, hol keresse, vagy hogy hogy néz ki, de valamiért úgy sejti, a kapu felé indulva talán rátalál, ha nem is rögtön, de majd idővel. Ahogy viszont mendegél, egy ideig csak ropognak alatta a csontik, mígnem egy elkapja a lábszárát.*
-Mi a... *pillant le, s eleinte csak azt hiszi, valahogy úgy lépett, hogy a kéz úgymond megfogta a lábát, viszont mikor megpróbálja elhúzni, a kar pedig visszafelé rángatja, már rájön, hogy itt ismét valami furcsaság készül.*
-Remek. Csontinvázió. *közben úgy tűnik, nem csak hogy elkapják a diákokat, hanem ki is kelnek a földből a csontvázak. Alexi meg is várja, míg az, amelyik elkapta a lábát felkel, s a következő pillanatban bakancsa talpával egy igencsak nagyot rúg a mellkasára, mire ha minden igaz, az darabokra hullik.*
-Ez így túl könnyű lesz. *a pálcáját elő se veszi, inkább ismét tűzlabdákat hoz létre, hogy azok segítségével robbantgassa szét a csontikat, melyek rá pályáznak, miközben Belial is a segítségére siet, s pimaszul csak kicsapkodja mancsával a lábszárcsontokat, mire egyik csonti a másik után esik össze, így a fiúnak még könnyebb dolga van.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:10 pm

*A fiú és a pumás lányka varázslatának következtében a kapu megremeg, azonban nem befelé dől, hanem kifelé a diákok felé, mi elől azonban Connie még épp időben ugrik félre, ám a fényes gömböt, ami magába szippantja mindannyiukat, azt már nem veszi észre, így kerül sor az utazásra, mi csontok között ér véget. Ahogy levegőt vesz, érzi, hogy nem a legtisztább, így kellemetlen kicsit, nem is akarja elpazarolni a tüdejében még meglevő tiszta oxigént, épp ezért csak pár szót intéz a csuklyás alakhoz, aki kérdéseikre nem túl biztatóan válaszol.*
~Nem adom olyan könnyen a lelkem csuklyás hapsikám...~ *gondolja magában, de nem olyan buta, hogy hangosan is kimondaná. Mikor megtudja, hogy kulcsokra kéne vadászniuk ezen a kopár helyen, szemforgatva körbenéz.*
- Nem adom fel könnyen, én bizony megkeresem azt a kulcsot. *jelenti ki határozottan, de azért egy kis félelmet is érez, ám kíváncsisága és kalandvágya, no meg felkúszott adrenalin szintje elnyomja ezt az érzést.*
- És mégis milyen kulcsra vágyik őkegyelme? *teszi fel a költői kérdést félhangosan orra elé, mert sejti, hogy választ nem fog rá kapni. Egyelőre nem tudja, hogyan döntenek a többiek, ám ő elindul előrefelé, mert sejti, hogy az idő sem mindegy, mennyi idő alatt végeznek. Pálcáját előreszegezi, ám néhány lépést után egy kéz elkapja Connie lábát, mitől elveszíti egyensúlyát, és hasra esik. Több csontváz is közeledik felé, ezért kiejt száján néhány Reducto-t, bízva abban, hogy sikerül eltávolítania magáról a csontikat. Kétesélyes a dolog, vagy sikerül, vagy nem...*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:12 pm

*Különös kaland elé nézünk mi kíváncsik, hisz alig, hogy sikerült legyőzni az első akadályt új helyszínre kerülünk, ami megváltoztatja a szabályokat. Némán figyelem az eseményeket-fittyet hányva Alexi beszólásaira. Míg a többiek megpróbálnak kommunikálni a csuklyással addig én elnyújtva, veszem a levegőt figyelve a távoli kaput. Ledöbbenek, amikor a csuklyás válaszol nekik felfedve részeket az eseményekből. Azt hittem tudomást sem vesz majd rólunk, de ő más kép játszik. Elhozott minket erre a helyre, hogy elvegye lelkünket, de ha csak simán megtenné, mi lenne az élvezet ezen a nyomorúságos helyen? Lehetőséget ad nekünk, hogy kimeneküljünk erről a helyről megtalálva a kulcsokat.*
- Pompás. *Hallatszik elégedetlen, kétségbe esett rekedt választásom. Nagyokat jelek, ami segít elűzni a számban lévő sivatagot.*
- Most mihez kezdünk? Csapat munka vagy mindenki menti a saját bőrét? *Igazság szerint fogalmam sincsen mit kéne tennem ezért is keresek valakit, aki megmondhatná, mihez kezdenénk, bár a fiú valószínűleg kiválik és önállósítja magát, mert nem tűnik stílusának a barbik mentése. Természetesen nem adom fel és próbálkozom, mert a végkimenetel változhat, bár a legrosszabb cél ugyan az, mintha megadnám magam. A levegő, amit beszívunk, nem tartalmaz sok oxigént, sőt mintha lassan letelepedne bennem. Ahogy átjárja minden szervemet, sejtemet megkeményedik és húzza végtagomat. Combra erősített pálcámat, most két kezembe fogom, hogy ha kell, akkor azonnal kéznél legyen, majd elkezdek, előre fele sétálni hátha meglelek valamit. A föld ismét megremeg csontokat rázva ki magából, amik életre kelnek, hogy elkaphassanak minket. Egy kéz megragadja a bokámat vasmarokkal tartva. Halk kétségbeesett sikkantás hagyja el torkomat, de Nagini már is ott terem ráugorva az alkar csontjára eltörve azt ezzel eloldozva. Még jó, hogy magammal hoztam, de nem csak ez történik. Közben egész csontvázak is életre kelnek közeledve felénk. Ismét egy akadály, amit le kell küzdeni. Legszívesebben eltörölném az egész helyett a föld színéről, ami ötletet is ad.*
- Solum fluctorum. *Bökök pálcámmal magam elé, majd lassan felemelem létre hozva ezzel egy hullámat, már ha sikerül, de ez önmagában nem elég.*
- Accido. *Hallatszik a varázslat másik fele, ami támadássá minősíti az igét. Most már a föld nem csak magasodik, hanem le is csapódik remélhetőleg ezzel elmosva pár csontot.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:18 pm

*A csontvázak valószínűleg meglepik a diákokat, de fel kell venniük velük a versenyt, hogyha élve tovább akarnak menni. Larissa szépen létre is hozza az árnykardot, amelyet az egyik ilyen csontvázba dog, aki a földön is marad. Mivel árnyfegyvert csak dobva lehet használni, így más megoldás nem lenne ugyebár. A többiek is ügyesen boldogulnak, Mona a földhullámmal, Alexi a szokásos tűzzel és Rose mindenféle mágiával, ami éppen eszébe jut. Corina se tétlenkedik szerencsére, szóval ezt a kis helyet sikeresen maguk mögött is hagyják.
A feladat során eddig még senki se érzett semmiféle indíttatást se arra, hogy meginduljanak egy bizonyos irányba, de nemsokára Larissa és Cornelia lelkét furcsa érzés fogja el, tudják, hogy merre kellene haladniuk. Így egy kissé nyugatra indulnak meg, ha jót akarnak maguknak, tehát a kaputól nyugatra, de mégis arra felé, így vehetik észre, hogy a fű is eltűnik, oly sivár lesz minden. A többiek talán követik őket, most rájuk kéne hallgatni elsősorban... Tehát ha így sétálnak jó pár percig, akkor egy sivatagos vidékre tévednek, ahol jó pár sziklatömb van, de forrón füstölögnek, mintha láva lenne rajtuk és bizony úgy 10 láva-sárkány repked össze-vissza... Ahogy észreveszik a jövevényeket, azonnal megtámadják őket, tehát a tűz ellen kellene védekezniük, mert ha a sárkányok közel kerülnek hozzájuk, meg lesznek pörkölve. Mona, Alexi és Rose jobb, hogyha most fedezi a lányokat, mivel ők érzik, hogy két ilyen lávás sziklán található meg a kulcs, amelyre szükségük van. Tehát ha a sárkányokkal harcba tudnak szállni és eljutni mindketten egy-egy sziklához, amerre érzik a saját kulcsukat, akkor a szikla tetején látni fogják azt a bizonyos tárgyat. De a megszerzéséhez nem mehetnek rá fel, ha csak nem akarnak égési sérüléseket szerezni, használniuk kell mágikus erejüket, de gyorsan, mert fogy az idő és a többieknek is még meg kell keresniük a saját kulcsukat, hogy elhagyhassák-e helyet, tehát össze kell tartaniuk, mert szükségük van egymásra! És bizony, a pyromágiát a másodikosok ismerik jobban, tehát ha ők nem segítenek, bizonyára bajban lesznek a lánykák.*

Az elveszett barlang - Page 16 QEEVDEtvAwMGUF9FEAVR

Az elveszett barlang - Page 16 QEEVDEtvAwMGUF9FEAVR

// Larissa kulcsa
Cornelia kulcsa

Srácok: aki mágiát használt, az vegye a fáradtságot és írja le a varázsigét is, a pálcamozdulat most nem szükséges, ahogy órákon is, mert különben a továbbiakban nem fog létrejönni a varázslat! Aki eddig is jól írta, arra nem vonatkozik, tehát ne csak cselekvésbe írjátok le, hanem tényleg mondjátok ki, mivel az szj szabályai erre is élnek ugyebár. Smile

//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:36 pm

*Mivel a fazon nem ad további utasításokat, s a kulcsok hollétéről sem árul el sokat, Alexi és angyalai már meg is indulnak a kapu irányába, hisz igazából találomra merre másfelé indulnának. Nem sokkal később bele is botlanak az első akadályba, majdnem szó szerint is, mivel csontvázak kapják el a lábaikat. A csuklyás tehát tartja a szavát, s nehezíti az utat, bár a csontik legyőzése nem tűnik túl nagy feladatnak. Mindenki a maga módján kezdi zúzni őket, ropognak és repkednek tehát a csontok, s mikor már nincs több önként jelentkező a csontkovácsi tanfolyamra, a fiú visszatekint a csuklyás irányába.*
-Ha ez azt hiszi, hogy néhány pálcikaemberrel elbánthat velünk, akkor nagyon pofára fog esni. *jegyzi meg egyszerűen, majd már tovább is indul Beliallal a kapu irányába. Egyszercsak viszont úgy veszi észre, hogy többen más útvonalat választanak, mire hátra is pillant. Nem mintha nagyon érdekelnék a fiút, ahogy az sem, mi lesz velük, de valamiért mégis megtorpan.*
~Lehet, hogy megéreztek valamit? De ha miattuk kerülök sz@rba, én ölöm meg őket.~ *gondolkozik magában, majd a lányegylet után indul. Nem kell sokat sétálni, s még ez a különös fű is eltűnik alóluk, s egy füstölgő sziklás területre érkeznek meg. Elég melegnek tűnik ez a környék, főleg, mikor a sárkányokat is kiszúrja a srác. De az észrevétel nem egyirányú, így a lávasárkányok már meg is indulnak a csapat felé.*
-Kezd izgalmas lenni. Látom az öreg tartja a szavát. *szól a srác, miközben előhúzza pálcáját, s azzal a lendülettel már húzza is a vízszintes vonalat maga előtt, amit egy körrel egészít ki, s természetesen az igét is kimondja közben.*
-Ignis velius. *mivel jól ért a srác a pyromágiához és eleve imádja a tüzet, nem valószínű, hogy gondja lenne a burok létrehozásával, amit ráadásul a sárkányok tüze még tovább is növel. Igaz, egy kis időre necces lesz a helyzet, ha lejár az egy perc, de azért nem szórakozik a srác, megpróbál megszabadulni legalább pár sárkánytól, míg a lányok remélhetőleg egymást mentik.*
-Sectumsempra! *kiáltja, pálcáját a felette elsuhanó sárkány szárnya felé tartva, majd már fordul is tovább.*
-Deprimo! *nem kíméli a sárkányokat, de hát nem is szabad, mivel elég erős páncélzat védi őket, így a gyengébb igék talán meg se kottyannak nekik. Lehet, hogy ezekkel se fog sokra menni, fogalma sincs, még sosem harcolt sárkányok ellen. Mivel az idő vészesen telik, így újra és újra létrehozza a varázslatot, miközben ezzel a két igével dobálózik, igyekezve feltartani pár sárkányt, míg a lányok ügyködnek valamit. Belial most a morgáson kívül nem tud túl sokat tenni.*
-Igyekezzetek, mielőbb el kéne húzni innen! *kiált a másik nem képviselőinek a fiú, miközben tovább varázsolgat.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:42 pm

*Sikeresen megidézi a cuccot, amivel le is pattintja magáról a csontvázat, mindenesetre a lány gyorsan mozog és minél előbb próbál megszabadulni a csontvázas helyről. Egy ideig még megy előre a lány amerre épp kedve tartja, de aztán mintha valami furcsa nyomást érezne magában. A lány nemes egyszerűséggel megindul nyugatra. A fű kezd eltűnni, helyette egy kopár sivatag "jelenik" meg, mire a lány elhúzza a száját, de valahogy érzi, hogy erre kell jönnie. A megérzései amúgy is jók szoktak lenni, na persze relatív, hogy kinek mi a jó... A lány érzékeli a hőmérséklet változást is, sőt meg is pillantja a sárkányokat mire egy pillanatra eláll a lélegzete. A sárkányok azonban támadni kezdenek, mire a lány reflex szerűen rántja elő a pálcáját. Egyenesen felfelé a sárkányok felé tartja a pálcáját, miközben az igét is kiálltja.*
- Aguamenti! *Mondja a lány, hát talán sikerül pofán fröcskölnie vízzel a sárkányt (Elvégre az vízteremtést alkalmazta a leányzó.), mindenesetre fürgén mozog és egyenesen az egyik szikla felé tart. Nem tudja miért, de úgy érzi, hogy ott lehet a megoldás. Nem kerül sok időbe, mire a lány megpillantja a kulcsot is. De nem sok kedve van ahhoz, hogy szétégjen, szóval gyorsan ki kell találnia valamit. Talán hatásos itt a tárgylebegtető bűbáj? Vagy saját magát lebegtesse oda? A lány pár pillanatig erejéig leblokkol, mintha nem tudná, hogy mit kell tennie. Ez a pár pillanat, viszont soknak tűnik, legalábbis Larissa így érzi. Végül a lány a kulcsra bök és kimondja az igét is, ami reméljük, hogy beválik.*
- Mobiliarbus! *Mondja ki a lány a lebegtetés igéjét, aztán ha minden jól megy akkor végre a kezében tudhatja a kulcsot. A markába zárja a kulcsot, majd a odakiállt a többieknek.*
-Megvan! *Kiállt oda, majd ugyanolyan gyors léptekkel, mint amilyennel jött, úgy megy vissza a többiekhez, aztán ha odaért hozzájuk, ami egyébként nem sok idő, akkor azért a pálcájával elvégzi a mozdulatot, majd az egyik sárkányra célozva kimondja az igét is.*
- Obstructo! *Reméljük sikeres lesz a lány varázslata, mindenesetre mihamarabb távozni kéne innen, kezd túlságosan forrósodni a helyzet.*

//Amúgy szép ez a kulcs:3//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:42 pm

//Cornelia, ilyen nincs: "és azt mondja neki, hogy tűzzel támadja meg a burkot, amit maga körül létrehozott". Smile

Tudod jól, hogy ha a karaktered mond valamit, azt ki is kell mondania, tehát légyszives figyelj oda az ilyen szabályokra és módosítsd a hsz-ed! Vagy ha ezt Mona mondja, akkor várd meg, amíg Ő ír előbb, mert így igen csak hülyén fest. XD //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:43 pm

*Kicsit sem szimpatikus a fazon. Nem igaz, hogy nem tudja megvárni még azt a nyolcvan évet, amíg amúgy is a föld alá kerülök. Nem mintha akkor szívesebben adnám a lelkem, de öregként könnyebben belenyugodnék, viszont most fiatal vagyok, ég bennem a szenvedély az élet iránt ezért nem adom könnyen magam. Nem mondanám, hogy a legjobb formámban vagyok, mert a levegő folyamatosan rontja mozgásomat. Előre indulok, hátha még is megjön, a belső sugallat merre kell mennem, de sugallat helyet csak a csontok jönnek míg Nagini a csontokat tördeli, addig én földhullámmal kezdek el védekezni. Előttem van egy lányka, aki elesett a támadások során, de ahogy látom most már ő is összeszedte magát. Furcsának tűnik a lány, mert valami átsuhan az arcán. Nyugat felé kezd el közeledni célirányosan, ami pont ellentétje, mint előbbi úti céljának. Nem vagyok ostoba, így tudom, hogy ő már is megérezte a kulcsának hol létét. Követem hátha segíthetek neki meg lehet hogy majd általa juthatok ki innen. Helyszín megváltozik, a puha fű eltűnik helyette forró lesz a levegő és a kövek sisteregnek, de nem ez a legnagyobb gond. Lávasárkány is van erre 10 darab, amik rögtön megtámadnak minket. Bekapcsol agyamban a védelmi funkció. Meg kell védenem Conniet ha ki akarok innen jutni. Szaladni kezdek felé, amitől szúr a tüdőm, de nem érdekel.*
- Nagini maradj végig mellettem. Ne mozdulj el, amíg nem mondom! *Szedem lábaimat, a lány felé, majd hátulról megragadom karját és utasításokat mondok neki, hogy a felén közeledő lávasárkány lángcsóvája ne égessen szét minket.*
- Lesz, itt egy burok támadd meg tűzzel! *Szólítom fel cselekvésre, majd azonnal a varázslatnak látok.*
- Ignis velius. *Hallatszik az ige miközben pálcámmal vonalat, majd kört rajzolok éppen időben, mert a csóva így a burkot erősíti, és nem minket éget eléggé kitágítva ahhoz, hogy mind a hárman alá férjünk, persze ettől függetlenül nem árt Connie segítsége sem.*
- Most pedig fuss, a kulcs felé megyek utánad a burokkal együtt. *Ez után a lány után futásnak eredek. Meg is állunk egy szikla előtt, de innentől már ő tudja, mit kell tennie.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:44 pm

* Kezdésnek nem túl durva ez a kis csontvázakkal való harc, s bár egyelőre saját bőröm próbálom menteni, néha vetek pár pillantást a többiek felé is, de úgy tűnik, idővel mindenki képes elbánni a maga ellenfelével. Nos, nem igazán tudom, mit kellene most tennünk, hiszen bár meg kell lennie annak az öt kulcsnak, de én mégse érzem, hogy nekem speciel merre kellene mennem, szóval kérdőn fordulok a többiek felé, pár nagyobbat köhintve ismét. *
- Most merre? Amíg nincsenek kulcsaink, a kapu is zárva. Valaki valami ötlet? * érdeklődöm karcos hanggal, s fura mód, tekintetem mikor Larissa és Cornelia felé röppen, a két lány kissé elvarázsoltnak tűnik, s ahogy nézem, vagy agybajt kaptak, vagy valami elhívást, de hogy szakadatlanul haladnak valamerre, az is biztos. Kérdőn tekintek Mona és Alexi felé, de nem várva semmi reakciót indulok utánuk, mivel jelen pillanatban jobb ötletem sincs. Idő közben, ahogy haladunk előre, bár az csak kis idővel később tűnik fel, hogy nem a puha füvön járok, hanem homokos, sivatagos területen, figyelmem mégis az a jó pár füstölgő szikla, és az a néhány különös teremtmény vonja magára, melyek a sziklák környékén repkednek. De a két lány csak halad előre, méghozzá a sziklák felé, a sárkányok felé, melyek tűzből, lávából vannak, én pedig csak pislogok minderre. *
- Ezeknek komolyan elment az eszük? * nyögöm halkan, kezdetnek pedig, ahogy közelebb merészkedem én is a sárkányokhoz, egy tűzburkot hozok létre magam körül. *
- Ignis velius! * ejtem ki az igét, majd a megfelelő pálcamozdulat is sorra kerül, s bizony lehet, hogy szemét vagyok, de magam védem elsőként. Mivel ugye nem tart sokáig a varázslat, így valószínűleg többször kell majd létre hoznom, de ez már mellékes, hiszen nagyon úgy tűnik, a lányokat kéne megvédeni. *
- Aguamenti! * kiáltom, hogy jó adag vizet locsolhassak a Larissa körül ólálkodó egyik dög felé, egyelőre jobb nem jut eszembe, hiszen lávából vannak ezek a dögök, nem élőlények, tehát nem fogom tudni példának okáért megbénítani őket, de egy dolgot azért kipróbálnék: *
- Duro! * szegezem ismét a pálcám ugyanarra a sárkányra, s ha minden jól megy, és kísérletezésem összejön, akkor a folyékony anyagú jószágból szilárd halmazállapotú valami lesz, így remélhetőleg támadásra képtelen. De mivel burkom elmúlni látszik, letelt az egy percem, á, fene sem fog ezzel foglalatoskodni, inkább egy újabb varázslattal próbálkozom, mellyel sikerülhet kivédenem a lány felé irányuló tűzcsóvát. *
- Solum fluctorum! * emelem a homok egy részét a közelben fel ezen igével, tehát a földhullámot szeretném létre hozni, s ha sikeres védekezésem, akkor nem is szükséges a további tartogatása: * - Accido. * jön az újabb ige, melynek hatására lecsapódik a homoktömeg, s ha szerencsém van, két közelebb merészkedő sárkányt el is találhatok vele. Részemről egyelőre ennyi lenne a segítség, talán a többiek is védekeznek ahogy tudnak, én ennyivel járultam hozzá a dologhoz, mivel egyre rosszabbul érzem magam. Köhögésem nem múlik, így hát most megpróbálkozom légútjaim kitisztításával is, melyre igen egyszerű igét ismerek: *
- Anapnoe. * pálcám természetesen magam felé irányítom, fogalmam sincs, mennyire lesz mindez hatásos, de közben Larissáékat is figyelem, remélem sikerrel járnak, nem akarok láva-sárkány vacsora lenni.. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:50 pm

*A csuklyás alak elmondja, hogy kulcsokat kell keresniük itt a kb nagy semmi közepén, mi nem túl könnyű feladat, ám muszáj lesz, ha életben akarnak maradni, már pedig Cornelia-nak ez feltette szándéka.- Azonban a csontvázak meg akarják ebben akadályozni, ám egy varázslattal sikeresen eltünteti a csontikat magáról, és felkászálódik a földről. Béna jobb keze fájdalmasan lüktet, mert ráesett, de próbál most nem törődni ezzel. Hirtelen egy furcsa érzés keríti hatalmába, miszerint neki nyugatra kell mennie. A földön levő csontokat néha kikerülve, néha rálépve azokra ér el egy gőzölgő sziklás helyre. Meg se kell érintetnie azokat, anélkül is érzi, hogy ez bizony forró.
Hamarosan sárkányok lepik el az eget, talán egy tucat, talán kicsit kevesebb, nincs ideje a lánykának ezeket számolgatni. Valószínűleg tűz-sárkányok, és gyorsan valami varázslat után kutat fejében, hogy mivel is védhetné meg magát. Tesz egy lépést, mikor a szőke lány mögé lép, és az azt mondja neki, hogy tűzzel támadja meg a burkot, amit maga körül létrehozott. Sejti, hogy mi is lehet ezzel a célja, ezért meg is teszi.*
- Piroinito! *ejti ki száján a varázsigét, majd ha sikeres a tűzburok varázslat, és a sárkányok ideiglenesen békén hagyják őket, akkor futva indul el Connie arra, amerre a kulcsát érzi. Mikor megtalálja egy szikla tetején, evidens, hogy nem fog felmászni érte, mert egyrészt jobb karja miatt nem is menne, másrészt meg tűzforró az egész. Ezért erősen koncentrálni kezd, és pszichokinézis segítségével próbálja odajuttatni magához a kulcsot, remélhetőleg sikeresen, mert a létrehozott tűzburok hatása elmúlt. Valószínűleg most vissza kéne mennie, ám vacillál, mert nem igazán akarja itt hagyni társait, ha már együtt keveredtek bele ebbe a kalandba.*

//sorry, ebbe nem gondoltam bele xD amúgy azt hittem hogy én leszek az utolsó hsz elküldő, de legközelebb majd figyelek : Embarassed

: //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 8:52 pm

*A csontvázak után nem valószínű, hogy egy ilyen helyre számított a diákság, de Alexi hamar felismeri a helyzetet, így hát őt nem igazán éri tűztámadás... azaz hát éri, de haja szála se görbül mindettől, viszont a sárkányok dühösen fújtatnak rá, ahogy egyre többször támadja őket a fiú és most már nagyjából el is kerülik őt. Larissanak úgy tűnik, hogy Rose segít be, míg Corinának pedig Mona, tehát a csapat igen csak ügyesen meg tudja szerezni a két kulcsot, mindenki természetesen a sajátját, de azért a sárkányok küldözgetik rájuk a tűzet, de a burkok miatt ennek nem sok értelme van, csakis Larissánál, akinek köpenye bizony égni kezd, tehát vagy eloltja a lány vagy ledobja magáról, mert ha nem, akkor nemsokára érezni fogja, ahogy húsába mar a fájdalom. A helyről viszont ideje elpucolniuk, így tűnni el most már a dühös sárkányok közeléből, akik szerencsére lassan megnyugodnak és nem mennek a kis csapat után.
A következő megpróbáltatás két másodikos lányra vár, tehát Rose és Mona érzi most meg, hogy az ő kulcsuk merrefelé is található. Tehát ideje lenne minél előbb elhagyniuk a sárkányok földjét, így térve ismét észak felé, amerre a kapu is van... Viszont most tovább kell sétálniuk, mint eddig, így hogyha ezt megteszik, érezhetik, ahogy egyre inkább hűl a levegő, majd már szinte havon és jegen mennek tovább. Aki nem figyel, könnyedén el is csúszhat... Na de a lényeg az, hogy öt nagyobb darab jégszörny jelenik meg a jégen, akiket nem ártana legyőzniük! Hogyha sikerrel járnak, akkor viszont már tudják, hogy a jég alá kell menniük vagy legalábbis onnan felhozniuk valahogy a kulcsaikat. Mindketten tudják, hogy merre van, tehát a jég alól hozzák fel a kulcsaikat és utána indulhatnak tovább... már csak Alexi van vissza! *

Az elveszett barlang - Page 16 QEEVDEtvAwMGUF9EEQVR

Az elveszett barlang - Page 16 QEEVDEtvAwMGUF9EEQVR

// Rose kulcsa
Mona kulcsa //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:05 pm

* Kis harc kerekedik ismét, ám most sárkányok ellen kell küzdenünk, kíváncsi vagyok, mi következik ezután.. s bár nem érzem túl jól magam, de küzdök, amíg birok és támadok is, na meg a védekezés sem maradhat ki. Mindeközben saját testi épségem mellett Larissára próbálok felügyelni, s nagyon úgy néz ki, sikerrel is járunk, mindkét lány megkaparinthatja saját kulcsát, a sárkányok pedig bár dühösek, ám végül mégis iszkolhatunk, és nem is szándékoznak utánunk iramodni, úgy látszik. *
- Kezd herótom lenni ettől a helytől. * dünnyögöm magam elé, miközben már jó pár perce gyalogolunk, engem pedig mintha hatalmába kerítene egy különös érzés: tudom az irányt, amerre indulnunk kell tovább, így szaporázom meg lépteimet, szinte megbabonázva haladva előre, már-már futva félig. Kell nekem az a kulcs, és tudom is nagyon jól, hogy merre van, tehát nem sok választ már el a haza jutástól. Az irányba, amerre haladunk, előbb orrom, ujjaim, majd lábikóim is elkezdenek fázni, végül pedig már láthatom is, miért vacognak fogaim, s kezd kékülni vörös ajkam: egy jégmezőn vágunk keresztül, ahol párszor megcsúszik cipőm talpa is a nagy sietségben, persze sportcipőm már bokáig beázott a hótól is, de én csak szakadatlanul haladok előre. Egy ponton aztán megállok, megtorpanok, szinte a semmiből előkerülő jégszörnyek azok, kiket el kell pucolnunk most az útból, hogy újabb kulcsokkal gazdagodjunk. Erőm mintha cseppet visszatérne, adrenalin hajt belül, bár rettenetesen fázom, mégis kell az a kulcs, így tehát az egyik dögöt veszem célba támadásommal. *
- Ignis pilas! * ejtem ki az igét, s ha minden jól megy, nem sok kicsi, hanem egy óriási tűzlabda formálódik kezeim között, mely hamarosan már a jeges alak irányába száguld. Talán megolvad tőle a szentem, s ha sikeres mindez, azért még, mivel gondolom az sem adja fel a harcot, tehát támadni akar, most pálcám szegezem felé: *
- Piroinito! Deprimo! * hangzik kapásból egymás után két ige is, egy újabb adag tüzet kap két fogvacogás között a drága, na meg végül ha sikerül, fel is robbantom a hátráltató tényezőt. Remélem a többiek fedeznek, nekem most dolgom van.. csak körbe nézek, érzem, tudom, hogy itt van a kulcsom, majd fekete, fagyos tekintetem most a jégmezőre siklik, alattunk. Csak pásztázom egy ideig a felszínt, lépkedek ide-oda, ösztöneimre hallgatva, végül pár lépést teszek határozottan előre, s máris szóra nyílnak ajkaim: *
- Deprimo! * hangzik ismét az ige, földnek szegezett pálcával természetesen, így egy nagyobb lyuk tátong most a jégen, de ez még mindig nem elég.. nem látom a kulcsomat, szóval újabb tüzet próbálok pálcámból elővarázsolni: * - Piroinito! * s ha sikerül felolvasztanom a jeget, remélhetőleg a kulcsom is a kicsi tócsa felszínére bukkan, amit ugye magamhoz is veszek diadalittasan, s bár pár csúnyábbat köhintek ismét, nem érdekel ez már, megvan a reménysugár a haza úthoz.. remélhetőleg. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:09 pm

*A két lányt követve a kis csapat megérkezik a sárkányok birodalmába, arra a tüzes területre, ahol talán a kulcsok leledzenek. Míg a négy lány együtt próbálja megszerezni a kulcsokat, addig Alexi inkább magukat a sárkányokat igyekszik lefoglalni, így dobálja őket folyamatosan támadásokkal, amik láthatóan nem tetszenek nekik, mivel lassan egyre inkább távolodnak el tőle. Ő azét nem hagyja abba, egészen addig, míg a két legfiatalabb leányzó meg nem szerzi a maguk kulcsait. Ha visszatérnek a srác közelébe, Alexi csak elhúzza az ajkát.*
-Több nem volt? *kérdi, de mivel sejti a választ, már fordul is, hogy mielőbb lelépjen erről a helyről. Szó se róla, eddig nem volt sok gondja a sárkányokkal, inkább azoknak vele, viszont egy idő után azért eléggé lefárasztja az embert a sok varázslás, neki pedig még meg kell szereznie a saját kulcsát is. Ahogy sétálni kezdenek, most másik két lány indul meg a vakvilágba, irányt váltva, mire Alexi csak felsóhajt.*
-Hadd találjam ki... női megérzés? Mert akkor én itt döglök meg! *cseppet sem tetszik neki, hogy eddig csak a négy hölgyemény indult meg konkrét irányba, közülük pedig kettő már meg is szerezte a kulcsot a szabadulásához. Nem ártana, ha neki is jönne valami isteni sugallat, bár talán ahhoz hívőnek kéne lennie. Legalább az az istenverte múzsa homlokon csókolhatná akkor, de egyelőre semmi, így magában mérgelődve halad a többiek után, míg meg nem érkeznek egy igencsak hideg és jeges területre. Bár ő finn, s ezáltal bírja a hideget, úgy érzi, jobb, ha inkább használja a mágiát, ki tudja még, menynire fog lehülni a levegő. Pálcáját maga felé fordítja, majd máris kimondja az igét.*
-Aestus. *a hiúzra is lepillant, de őt nem kell félteni, a hatalmas bundája majd megvédi őt. A lányokkal továbbra sem törődik, s hála bakancsának, még breakelni sem kezd el a jégen, viszont hamar kiszúrja az újabb ellenfeleket.*
-A bikát bízzátok ide! *szól a lányoknak, majd meg is indul a lény felé, akivel incselkedni kezd.*
-Bocs öregem, sajnos senki nem szólt, hogy hozzak vörös posztot. *úgy tűnik azonban, hogy ez a bika anélkül is támad, s egy pillanat múlva már fel is ökleli a fiút, aki pár métert repül, s úgy hullik vissza a hóba. Oldalához kap, eltorzult arccal, mivel igencsak kemény ennek a dögnek a feje.*
-Te mocsok. Akkor játszunk keményen! *morogja, majd feltápászkodik. Belial most nem kekeckedik, a jég ellen nem sokat tud tenni, Alexi viszont itt is beveti a robbantó igét.*
-Deprimo! *a dög azonban ez ki tudja védeni, így inkább tovább gondolja a srác a dolgot. A tűz talán itt jobb lenne. A pálcáját zsebre dugja, kezeit X alakba teszi, majd mondja is az igét.*
-Ignis pilas. *mint egy sorozatvető, úgy kezdi el dobálni a jégbikát a srác, ami remélhetőleg 10-20 találat után már nem sokat fog tenni ellenük. Vissza is sétál a többiekhez, továbbra is az oldalát fogva, majd a két lányra néz.*
-Na és most? Hol vannak a kulcsok? *ő nem érzett meg semmit, sőt, még csak nem is látta meg eddig, hála az alacsony ívű repülésének, de talán a leányzók már megtalálták a keresett tárgyakat.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:13 pm

*A láva-sárkányok megpróbálják megakadályozni, hogy Connie megszerezze a kulcsát, de szerencsére a szőke lány segítségére siet, és egy tűzburok alá juttatja mindkettőjüket, majd engedve érzéseinek Cornelia megszerzi a kulcsát, mit zsebre is rak. Nem akar tapló lenni, hogy itt hagyja a többieket, mondván ő már megszerezte a kulcsot, és így a kijárathoz megy, hanem elindulnak tovább, és az idő egyre hűvösebb lesz. Az eddigi forróságból mintha az északi sarkon kötnének ki, havas lesz az út alattuk, és egyszer Connie meg is csúszik, ám talpon marad.
Mikor a hószörnyek elkezdenek közelíteni feléjük, a lányka árnyfegyverek használata mellett dönt, bízva annak sikerességében.*
- Armorum...Armorum...Armorum...Armorum. *mondja ki, miközben keze a magasban összezárva, természetesen koncentrál is, méghozzá egy nagy kardra, mi ha minden igaz meg is jelenik a kezében, és a hozzá legközelebb álló szörnyikére dobja, mi remélhetőleg megsebzi, talán meg is öli, így menekülve meg tőle. Ha esetleg nem sikerül, még néhány tűzvarázslatot is elmond, biztos ami biztos alapon. Azokra néz, akik után elindultak erre, mert valószínűleg az ő kulcsuk rejtőzik itt valahol. A vörösesbarna hajú lány kicsit megdörzsöli karját miközben várakozik, mert ebben az időben most bizony fázik kicsit. Nincs vastagon felöltözve. Pálcája készenlétben még mindig, tekintete körbe-körbe jár veszélyforrás után kutatva. Még a srác kulcsa nincs meg, de bízik benne, hogy nem sokáig kell már ezen az átkozott helyen lenniük. A csuklyás alak bizonyára élvezi, hogy szívathatja őket... De majd kiderül, hogy áll a szája akkor, ha mind az öten odaállítanak saját kulcsukkal, amiket elvileg képtelenek lettek volna megtalálni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:18 pm

*Ügyesen együtt működünk az ifjú hölggyel, mert a kulcsot sikeresen megszerzi, már csak arra kell ügyelni, hogy ne hagyja el. Amint kiérünk, a meleg földről belsőmben valami hideg kezd el kavarogni megragadva csontjaimat, átvéve uralmat az izmaim fölött. Északra tartom, mert tudom, hogy arra kell mennem. Egyre jobban őrlődik fel minden idegszálam az oxigén hiánytól. Végül lassan hosszú séta után megérkezünk a jégmezőkre. A levegő lehűl, míg egészen fagyos nem lesz. Havon és jégen sétálunk már ezért figyelnem kell merre lépek. Nagini okosan megoldotta bekapcsolta egyik képességét méghozzá a jeget, így ő könnyedén elviseli a hideget és mancsa sem csúszkál. Kellemes borzongás fut végig gerincem, mert az otthonomra emlékeztet. Macskám hangjából mélyről jövő morgás hallatszik a következő pillanatban pedig már nem a kifehéredett bundájú macska áll mellettem, hanem a nagyra nőtt több mázsás jegesmedve. Rögtön átalakulása után megjelennek a szörnyek mindegyikünknek egy-egy. Átalakult erősebb, masszívabb Nagini az egyik ilyen felé fut, hogy közelharcban legyőzze. Tudom, hogy nincs időm késlekedni ezért ahelyett, hogy aggódni kezdenék famulusom miatt a kulcs vonzásának átadva magam cselekedni kezdek. *
- Ignis pilas. *Gyullasztom be két kezem miután x alakba a mellkasom elé helyzetem őket. A vastag jeget ilyen labdákkal olvasztom meg, hogy bele tudjak ugorni. Maradt még egy két labdám, amit gyorsabbnak látok ellőni. Még egy utolsó pillantás Nagini felé, aki úgy tűnik legyőzte ellenfelét, majd leveszem magamról a pulcsit és gyakorlottan testem hőjére kezdek el koncentrálni. Mellkasomnak szegezem pálcámat, hogy aktiválhassam a testfelmelegítést.*
- Aestus. *Érzem, ahogy kezdek felmelegedni. Nem húzhatom tovább az időt, ezért nagy levegőt véve fejest ugrok a jéghideg vízbe, ami kegyetlen csapást mér felhevült bőrömre még sem fagyok meg. Egyre lejjebb és lejjebb úszok egészen az aljáig, ahol egy kisebb kősziklán csillog a zöld köves kulcs. Tüdőm már szúr a megerőltetéstől még is lejjebb úszok, hogy markomban legyen. Gyorsan felúszok, mielőtt megfulladok nem engedve kicsúszni a kulcsot markomból. A lyukon, amin bejöttem megpróbálok kimászni, de kezem megcsúszik. Nehezebb, mint gondoltam, de famulusom segítségemre siet. Állkapcsával megragadja a ruhám tetejét a hátamnál hatalmas erejével kihúzva engem. Ha most nem lennék varázsló megfagynék, de a testfelmelegítésnek hála túl élem. Feltápászkodom, majd a pulcsimat magamra véve Nagininek támaszkodva arrébb tántorgok.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:20 pm

*A lány köpenye égni kezd, mire gyorsan leszedi magáról a leányzó. Nem sok mindent tudna kezdeni egy félig elégett köpennyel, szóval hagyja, hogy égjen. Csak éppenséggel kibújik belőle. Mindenesetre a kulcs meg van és ez a lényeg. Az események gyorsan pörögnek és a diákok valami havas tájra kerülnek, Larissa meg is csúszik, de szerencsére nem esik el. Mondjuk itt egy picit fázik, de hát csak túléli. Mindenesetre most úgy látszik Monán és Rose-on van a sor, szóval most Rissának kell segítenie a többieket. Szóval a lány lelelkesen támadni kezd, méghozzá a jég ellen tüzet fog alkalmazni. Rissa a jéglény felé suhint, majd szépen ki is mondja a varázslatot.*
-Piroinito! *És ha minden jól megy akkor a jégcuccos pofikájába egy szép nagy tűzcsóva érkezik. A lány ezt egészen addig játssza, amég nem sikerül kiiktatnia. Az elején mintha még félt volna a lány, mostanra viszont már egészen feloldódott, úgy látszik a kalandvágya kezdi legyőzni a félelmét.*
-Piroinito! *Mondja el újra a tűzidézés igéjét újra, hiszen az előző sem tart örökké, valamivel meg fel kell tartani a dögöket. Az viszont biztos, hogyha innen kijut akkor többet tuti nem akar ilyen kalamajkába keveredni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:22 pm

*Az újabb helyszín bizonyára meglepő lesz mindenki számára, hogy a tűzes hely után hirtelen a jégbe kerülnek. Na de Rose igen csak elszántnak tűnik, így az ő felé tartó szörny nemsokára már felüvölt fájdalmában és mintha oldalra is dőlne, így fekszik el a földön, majd próbál támadni, így néhány jégtű megindul a lányka felé, de aztán ezek mind elégnek, hála a lánynak és a szörny se kel már fel hamarosan. A kulcs viszont nem megy csak úgy a jég fölé, tehát vagy bemegy érte a jég alá a lány vagy magához lebegteti valahogy... ez rajta áll. Alexi is hasonlóan küzd, mint Rose, bár őt felökleli a dögje, de aztán ő is elterül a földön, nem is túl messze attól, amelyikkel nemrég még az inflás lány küzdött. Az oldala azért vérzik rendesen a fiúnak, tehát nem ártana begyógyítania, ha nem akar gondot a későbbiekben. Cornelia viszont most sajnos nem jár jól, mivel az árnyfegyver nem használ az ilyen lényeknek, így pont egy olyan szörnyet kap ki, amely elkapja és jó messzire repíti őt, majd dühösen kezd el közeledni felé, hogy ellássa a lány baját. Talán nem ártana, ha a többiek segítenének neki, mert különben hiába van meg a kulcsa Connie-nak, a fogát még itt hagyhatja... Mona famulusa most igen csak hasznos és bár egy jegesmedve nem képes feltétlen legyőzni egy ilyen szörnyet, de mivel a legkisebbnek ment neki, így sikerül azt kifektetnie, majd segít is a gazdinak kimászni a hidegből. Rissa is ügyesen végez a maga kis szörnyével, tehát ha mindenki megvan, segítenek egymásnak és a kulcsokat is megszerzik, talán indulhatnak is tovább.
A diákok megpróbáltatásainak még nincs vége, hiába van meg négy kulcs, az ötödiket valahogy nem képesek még megtalálni, Alexi egyáltalán semmit se érez. Talán logikus lesz, hogyha a kapu felé indulnak majd meg, de hiába telnek az idők és kerül oly közel hozzájuk a kapu, a kulcs sehol... Viszont amikor megérkeznek, a kapu körül jó pár ketrecet láthatnak, méghozzá olyanokat, amelyek belsejében egy-egy emberi csont van, tehát valaha biztosan emberek voltak, nyakukban pedig kulcs. Talán ők is eljutottak már idáig, de mégse értek haza... Rossz lehet ebbe belegondolni, de mégis, azt láthatják, hogy öt darab ketrec van, melyeket könnyedén ki is lehet nyitni, de az egyikben ha jobban meglesik, a csontváz helyett bizony más van, egy élő ember... Kinek szívénél mintha Alexi megérezné azt a bizonyos kulcsot... Ha jobban megnézi, láthatja a szakadt ruhák és piszok ellenére, hogy egy olyan ember van ott, akit mindenkinél jobban szeret //te írd le, hogy ki az, családtag, kedves, bárki//. Őt kéne bizonyára megölnie, hogy a szívéből eltávolíthassa a maga kulcsát, hogyha vissza akar jutni, mivel mindannyian már fuldokolnak és bár Rose kicsit jobban van az előző varázslat miatt, mint a többiek, ő is érzi, hogy nem bírja már itt soká! Tehát a fiúnak keménynek kell lennie és kegyetlennek, ha pedig mindez sikerül neki, akkor... Egyszerűen nem történik semmi. A kapuhoz mehetnek, de ott nem lesz zár, amibe a kulcsok belepasszolnának... Vajon mit kell tenniük? Miért van pont öt ketrec? Viszont nem ártana sietniük a rejtély megoldásával, ugyanis mintha az a csuklyás alak feléjük közeledne és meglehet, hogyha eléri őket, akkor már nem lesz esélyük a menekvésre.*

Az elveszett barlang - Page 16 QEEVDEtvAwMGUF8cRQVR

Az elveszett barlang - Page 16 QEEVDEtvAwMGUF8cRQVR

// Alexi kulcsa//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:42 pm

* Igen, tényleg elszánt vagyok, oké, küllemre tetszik ez a hely, meg is fog, meg minden, de az, hogy egyre nehezebben kapok levegőt annak ellenére is, hogy elvégeztem a varázslatot.. mintha könnyebb lenne kicsit, de nem tudom, nem hiszek már ebben sem, így hát a jégmezőn szépen teszek azért, hogy mihamarabb elhúzhassunk innen. Én ugyan nem ugrom hideg vízbe, és tudom, érzem, hogy annyira nincs is mélyen a kulcsom, bár azért nem jön az fel olyan könnyen, de végül, kis nyújtózkodás ellenében sikerül magaménak tudni a szárnyas darabot. Igen tetszetős, de mennünk kell, s most már csak Alexin a sor. Fekete tekintetem üresen pislog felé, köhögök ismét, de most tényleg picivel jobb, na meg gyorsan elvégzem magamon a testmelegítő varázslatot is: *
- Aestus. * ejtem ki az igét, pálcám magam felé tartom, mert most már nagyon vacogok, tehát jobb lenne, ha picit melegebb lenne körülöttem. Remélem össze is jön a varázslat, így hát, tanácstalanul indulunk útnak vissza, a kapu felé. *
- Valahol tuti, hogy a tiéd is meglesz, talán a kapunál.. nézd csak.. * emelem pálcás kezem arrafelé, most már látótávon belül van a kapu, bár még mindig elég messze, de innen is látszik, hogy a kapu mellett/körül más nagyobb dolgok is vannak, amik eddig még nem voltak ott. Saját kulcsom szorongatva szaporázom meg lépteimet, hogy mihamarabb érhessem oda, s elém táruljon a szörnyű látvány. *
- Ketrecek? * lehelem szinte némán magam elé, már iszonyatosan gyengének érzem magam így is, beszélni hangosabban már nem tudok. De fura, mindben csontváz van, egy kivétellel. Ahogy vizslatom az élő személyt, fekete tekintetem Alexire siklik. Azt hiszem, ez lesz az ő feladata. Fogalmam sincs, mit érez most, de nem akarom látni, és tudomásul venni, így hát határozottan fordítok hátat nekik, inkább a kaput veszem szemügyre, hogy vajon az az öt kulcs illik-e valahová, de semmi hely nincs rajta, sem lyuk, sem forma, amikbe beleillenének a kulcsaink. Viszont ahogy megkerülöm a kaput, változatlanul nem foglalkozva Alexivel, újabb köhögőroham tör rám, nehéz már a levegővétel, de azért feltűnik, hogy a démoni alak suhan felénk. *
- Nézzétek.. * sippantom, alig jön ki hang a torkomon, nehezedik tüdőm is ismét, de a távoli, egyre közelebb érő alakra célzok. *
~ Nincs sok időnk. ~ * nem mondom már ki se, így inkább csak kétségbeesetten döntök úgy, az egyik ketrecet vizsgálom meg, hátha azon lesz valami utalás, vagy ilyesmi.. talán nem véletlenül van itt pontosan öt, mi is annyian vagyunk. *
- A ketrecek! * jön ki most cseppnyi hang mégis belőlem, de iszonyatosan kapar a torkom és fáj a tüdőm is már, de azonnal, mohón a lakatot kezdem rajta keresni, melyet meg is találok, s kulcsomat dugom a zárba. Nem, ezt nem nyitja, szóval indulok is próbálni a másikat, de azért remélem, valamelyikbe bele fog passzolni, hiszen talán maguk a ketrecek a visszajutásunk szó szerinti kulcsai. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:46 pm

*Úgy látszik a tűz igencsak sikeres a jég ellen, szóval sikeresen legyőzik a dögöket és a csajok is megszerzik a kulcsokat, ami megint csak jó jel. Nem is sokáig tökölődnek itt, már mennek is tovább, de még egy kulcs hiányzik és addig nem tudnak tovább menni. Larissa néha a fiúra pislog, hogy hátha érez-e valamit, de hát nem igazán... Lassan megérkeznek a kapuhoz, de a kulcs még mindig nincs sehol sem. Viszont vannak ketrecek, méghozzá öt darab... A lány ezt nem tudja mire vélni. Viszont belegondol abba, hogy mi lesz ha mégsem jutnak vissza az iskolába. Ő nem akar még meghalni, hiszen alig élt még. Nem, ilyen biztos nem lesz, szépen kijutnak mindannyian... A ketrecben csontvázak vannak, de nem egyszerűen nem áll össze a kép.*
- Most hogyan tovább...? *Kérdezi a lány, természetesen észre veszi, hogy az egyik ketrecben egy húsvér ember van. Larissa kezdi elveszíteni a vonalat, mindenesetre csak áll és nézi a fiút. Érzi, hogy itt most rajta a sor, de hogy utána mi legyen... Talán a ketreceket kell kinyitni? De hát annak meg mi értelme lenne? Mindenesetre ha a fiú végzett a feladatával, akkor Rissa megkeresi azt a ketrecet, amibe a kulcs passzol és kinyitja, de aztán persze az is lehet, hogy nem történik semmi. Mindenesetre levegője már nem sok van a lánynak, egyre inkább úgy érzi magát, mint akit fojtogatnak, mintha legalábbis gázt szívna. Nagyon nagyon kellemetlen már neki az itt lét, noha eddig sem volt kellemes...*