Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:47 pm

*A forróság után a fagyba kerülnek a diákok, hol figyelniük kell lépteikre, ha nem akarnak fenékre esni, és ha ez nem lenne elég, még jégszörnyek is rájuk támadnak. Connie árnyfegyverrel próbálkozik, ami azonban sajnos mit sem ér ezek ellen, és a szörnyet még fel is hergeli, ezért hátra repül pár métert, és még legalább két métert csúszik a jégen. Esés közben felsikoltott egyszer, és tagjait fájlalva próbál felállni, miközben egy Piroinito is elhagyja ajkát, a lény felé célozva, ám mivel kicsit gyengének érzi magát, nem hiszi, hogy egyedül le tudja győzni a hatalmas szörnyet, éppen ezért bízik abban, hogy társai segítenek majd neki, más esetben kétséges, hogy túléli-e ezt a kis kalandot.
Ha minden igaz szerencsésen túljutnak a havas részen. Ami Cornelia-t illeti, várakozóan néz a fiúra, azt várja, hogy vezesse el őket a saját kulcsához, hogy utána mehessenek vissza, ám nem úgy tűnik, mintha érezné azt, amit előtte a négy lány, vagyis hogy a kulcsa hívja őt. Mindenesetre elindulnak a kapu felé, hol úgy tűnik, ez végre bekövetkezik, ám a ketrecre benne csontvázakkal valószínűleg egyikük se számított. A nyakukban kulcs van.*
~Nem akarom így végezni mint ezek, ki kéne találni valami okosat, méghozzá gyorsan...~ *gondolja, és feltételezi, hogy a többiek fejében is hasonló gondolatok cikázhatnak.
Ahogy végignéz a ketreceken, látja, hogy az egyikben egy élő személy van, valószínűleg attól kell megszereznie a fiúnak a kulcsot, mi nem egyszerű feladat számára, ez talán arcán is látszik... talán egyik ismerőse van a rácsok között?
Mindenesetre ha megvan a kulcs, Cornelia reménykedően pillant a kapura, amin zárak megjelenését várja - eredménytelenül. Sehol semmi ami azt jelezné, hogy erre van a kiút, ráadásul még a sötét alak közelíteni is kezd ötük felé.*
- Vajon most mi van? Itt ragadunk ezen az istenverte helyen? Vagy mit vár tőlünk az a csuklyás hapsi? *csattan fel a cruos lányka talán kicsit ingerülten, de már fáradtnak érzi testét is, és valamilyen szinten elméjét is, ráadásul jobb keze is sajog, tekintve hogy kétszer ráesett. Alapjáraton nincs a legjobb állapotban, hát még ezek után. Magnetizációval meggyógyíthatná magát, ám nincs annyi mentális ereje, hogy képes legyen azt a varázslatot véghezvinni, így mivel általában jól tűri a fájdalmat, megpróbál ettől elvonatkoztatni.*
A puma tulajdonos lánnyal hasonlóan gondolkodik, ő is a lakatokat próbálja kinyitni, remélhetőleg az egyik sikerül neki, és kulcsa illeszkedik majd az valamelyik zárba... Vagy ha nem, akkor pápá világ.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:49 pm

*A jeges területre érve újabb akadályba ütközik a csapat, méghozzá néhány jégszörnybe. A srácnak akadt már dolga hasonlóval, bár az lényegesen nagyobb volt, sőt, ahhoz többen kellettek, hogy elbánjanak vele, de ez sokkal kisebb. Sőt, innen még jégbárdot sem fog szerezni, pedig talán az most kapóra is jönne. A bika viszont hallgat a hergelésre, így fel is ökleli a fiút, aki aztán arrébb repül, de feltápászkodva erőt vesz magán, s elpusztítja a mocskot. A vérzés fel se tűnik neki egy darabig, csak azt érzi, hogy sajog az oldala, így sétál vissza a lányokhoz, a továbbiakról érdeklődve. Amikor viszont az egyik kis szöszi vetkőzni kezd, meglepetten tekint rá, hisz cseppet sincs meleg, de mikor beugrik a vízbe, már sekti, hogy talán ott lesz a kulcs. Közben érzi, hogy mintha nedves lenne a tenyere, ahol fogja az oldalát, így el is húzza kezét, mire látja benne a vérfoltot. Óvatosan felhúzza felsőjét, s csak ekkor pillantja meg, hogy a bika szarva csúnyán feltépte oldalát, mire fel is szisszen.*
-A rohadék. *szerencsére azonban ismer olyan varázslatot, ami segíthet, így a magnetizáció most kapóra jön neki. Túl sok vért nem veszített, a sebe pedig begyógyult, így talán nem lesz vele probléma a későbbiekben. Közben úgy tűnik, a két lány is megtalálta a maga egy-egy kulcsát, így indulhatnak is tovább. A kérdés csak az, hogy merre. Eddig a lányok megérezték a kulcsok helyét, de Alexinek halvány lila gőze sincs, merre kéne menni. Ezt viszont nem szívesen adja a többiek tudtára, így ő továbbra is magabiztosnak tűnve indul meg a kapu felé, s minden bizonnyal a lánykák is követik. Ahogy egyre inkább közelednek felé, úgy kezd a srác is egyre idegesebb lenni, hogy ő miért nem érzi a kulcs helyét. Lehet, hogy akik itt hevernek a földön mind férfiak voltak, és azért haltak meg, mert csak a nők, illetve lányok érzik meg a kulcsok helyét? Ez ostobaság, biztosan kell rá lennie valami magyarázatnak. Ő is meg fogja érezni, hogy hol van az az istenverte kulcs. Elérve a kaput viszont még mindig semmit nem érez a finn fenegyerek, a látvány viszont cseppet sem megnyugtató. Ott van négy csontváz, a nyakukban a kulccsal. Ezek szerint négyüknek sikerült megtalálni, csak egynek nem, akárcsak jelen esetben. Ahogy viszont az ötödik ketrecre pillant, a fiú hirtelen valamit megérez. Furcsa, kettős érzés ez, ugyanis egy ismerőst pillant meg benne, Lycorist. Szemei elkerekednek, s rögtön oda is fut a lányhoz.*
-Lycoris! Te meg hogy kerülsz ide? *persze most nem olyan szép a lány, mint általában, hisz ruhái szakadtak és piszkosak, de az ember még így is megismeri a barátnőjét.*
-Hogy kerülsz ide? *kérdi, próbálva kinyitni a ketrecet, de hiába. Viszont a furcsa érzés továbbra is megmarad, de ez nem az aggodalom vagy a szeretet, ez valami egészen más. Mintha... mintha a kulcsot érezné. Méghozzá a lányban. Szemei összeszűkülnek, ahogy a meggyötört arcot figyeli, s a tüdejében összegyűlt gázoktól köhögni kezd.*
-Ezt ne... *sajnos érzi, hogy valami szörnyűt kéne tennie. Azt is érzi legbelül, hogy ez igazából nem lehet Lycoris, ő biztosan a suliban van, biztonságban a szobájában, de aztán ki tudja? Ki lehet ilyenkor biztos a dolgában, hisz ők is itt vannak öten.*
~Ez nem ő! Ez nem lehet ő!~ *győzködi magát, s a következő pillanatban pálcáját a lány szívére szegezi.*
-Ex orbalis! *hagyják el száját a szavak, mire a lány szíve szétrobban a testében. Alexi nagyot nyel az üveges tekintet láttán, de tovább kell cselekednie.*
-Sectumsempra. *mély vágások keletkeznek a másik mellkasán, ahol benyúlja a fiú meg is érzi a hideg fémet, így húzza ki a véres kulcsot remegő kézzel, bár ahogy kiért, másik kezével le is fogja azt. Nem láthatják meg a többiek ezt, így csak a földre szegezi a kulcsot, s leszegett fejjel indul meg a kapu felé. Ott viszont nincs semmi, amihez a kulcsok jók lennének.*
-És most? Mire kellenek a kulcsok, ha nincs zár? *csattan fel a srác, s megfordul gyorsan, mire meglátja a feléjük közeledő csuklyást.*
-Rohadék. Te mocsok állat! *kiáltja oda neki, de ekkor hallja meg Rose kiáltását, mire a ketrecek felé pillant, majd a kezében lévő kulcsra.*
-Indulás! *kiáltja ő is, s neki is iramodik, hogy visszafusson ahhoz a ketrechez, amiben az előbb Lycoris volt. Ha sikerül valahogy kinyitnia, talán már azzal sikert ér el, de ha még nem, akkor kilöki a testet a ketrecből, s ő ül be a helyére. Remélhetőleg nem csinál nagy marhaságot ezzel, hisz lényegében önmagát zárja csapdába.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 9:50 pm

*A tüdőm majd szétreped, bőröm bizsereg. Fura ez a kettősség még is örülök, hogy nem fagytam meg. Lassan kezdek kiengedni bár hajam vizesen, tapad arcomhoz, viszont valamit észreveszek magamon, ami nem túl kellemes megállapítás. Mintha a tüdőm halkan, de sípolna és Nagini is nehezebben lélegzik. Kezdünk kifogyni az időből hiába, van meg a kulcs. Körbenézek, hogy a többiekkel mi történik. Ahogy látom mindenki jó… nem! Conni bajban van az a micsoda még most is felé rohan. Nincsen túl sok erőm, hogy most varázsoljak, remélem, valaki a segítségére siet. Ha még sem akkor Tűzlabdákat repítek a szörny felé.
Már csak a fiúnak nincs meg a kulcsa, de még a húzás nyomát se látom. Nem túl kellemes figura, de akkor sem kívánom, hogy itt maradjon, de tény, hogy ha nem szedi össze magát és fedezi fel a kulcsot, akkor itt hagyom. Gondolhatják a többiek, hogy embertelenség ez, de nem csak élni akarás. Jobb ötlet híján a kapu felé kezdünk el menni, de még ott sem jön meg az a bizonyos sugallat. Helyette ketrecekben csontvázakat találunk. Úgy tűnik, a holtak mindenhol köztünk járnak. Megfigyelem őket és látom, hogy kulcs díszeleg a nyakukban.* ~ Még sem jutunk ki innen?~ *Dőlök Nagininek most már teljes testsúlyommal rá kétségbeesetten. Ahogy tovább nézem, a ketreceket észreveszem, hogy az ötödikben egy haldokló ember van. Teljesen ledöbbenek, majd a fiú arcára nézek, amin most már tükröződik a felismerés. Bele sem akarok gondolni mit, kell tennie ahhoz, hogy megszerezze a kulcsot. Helyette arcomat Nagini bundájába temetem, majd arra nézek, amerről elindultunk így veszem észre a felénk közeledő alakot.*
- Ez is megdögölhetne már. Esze ágában sincs elengednie minket ennek a rohadéknak. *Káromkodok most. Nem szokta, de most már nagyon elegem van az egészből. Alexi keményen küzd démonival végül sikerül és megszerzi a kulcsot, de hiába ezután sem történik semmi nekünk meg sietnünk kéne. Itt vannak a ketrecek, de nem tudom, hogy fogunk bele férni együtt Naginival. Minden esetre Rose példája alapján és a lakatokba próbálom kulcsom.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 10:02 pm

*Connie-n senki se segít, mivel varázslat nem érkezett a lény ellen, de a lánynak így most szerencséje van, mivel a jég beszakad a szörny alatt, tehát a többiekkel tud tartani. Azért csúnya dolog volt ott hagyni a lányt, de hát ezek a diákok már csak ilyenek, elsősorban a saját bőrüket mentik és ezt minden újnak meg kell tanulnia. Viszont most már a kapuhoz sietnek, mivel ideje lenne elhagyniuk már ezt a helyet, de ott vajon mi a dolguk? Mit kéne tenniük? Ideje hát nyomozni...
A ketrecek nyitva vannak, tehát hiába nézi meg Rose a zárakat, nincs ennek túl sok értelme, de mégis jól sejti, hogy az a kulcs... de talán ha a másik oldalról próbálkozna, ha bemenne ő is a ketrecbe és úgy dugná be a zárba a kulcsot... Talán érzi, hogy ezt kell tennie, akár csak a többiek... Talán azok a csontvázak nem véletlenül vannak bent a ketrecen belül, így kell hát nekik is bemenni, majd bezárkózniuk, ahogy arra már Alexi is rájött, miután megszerezte a maga kis kulcsát! Ha erre mindannyian rájönnek és végrehajtják a feladatukat, testük hirtelen kezd el túlságosan könnyű lenni, majd mintha a lelkül elszállna belőle. A démon csak felkiállt, láthatóan nem örül a történteknek, de már nem tud mit tenni, a diákok elmenekültek. Mind az öten lassan ébrednek fel, méghozzá a barlang közepén, amely úgy néz ki, mint régen, tehát a lépcső is megvan, amely a kiutat jelenti a számukra. Tudják, hogy nem volt ez álom, hiszen fáznak és minden élményük ép... Ezen kívül, a kezükben ott van az a bizonyos kulcs, amelyre a mai napon tettek szert. De hogy vajon mire jó, arra majd nekik kell rájönniük.*

//Köszönöm szépen a részvételt, remélem, hogy élveztetétek! Smile

A kulcsok egyébként varázstárgyak, be lesznek írva a profilotokba nemsokára. Aki akarja, mentse csak le a képét és beteheti majd magának aláírásba, vagy ahogy tetszik. A kulcsokról még azt kell tudni, hogy egy gazdásak, tehát hiába lopják el, más kezében nem fognak működni. És hogy mire jók? Minden ajtót kinyitnak, legyen az sima kulcsal vagy akár mágia által bezárva és a kulcs mindig alkalmazkodik a zárhoz! //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 10:08 pm

*Bár cseppet sem örömmel, de Alexi végül megöli Lycorist, vagyis remélhetőleg csak a képmását, s kiszedi a szívében található kulcsot. Ezután viszont továbbra sem történik semmi, hiába a kapu, ahhoz nem kellenek kulcsok. Úgy tűnik, a csuklyás átverte őket, a kapu mit sem ér, viszont Rose ismét a ketrecekre irányítja a kis csapat figyelmét. Logikusnak tűnik, hogy nekik is be kell ülniük oda, mint valami kanárinak, hisz a bent lévő csontvázak nyakában is ott lóg a kulcs. Mondjuk ez nem valami jó ómen, de az sem, hogy a csuklyás feléjük közelít. Végül döntenek, s beülnek, s úgy zárják be mindannyian ketrecüket, mire jön is a felszabaduló érzés, mintha lebegnének. A táj elmosódik, s mikor Alexi ismét kinyitja szemeit, már a barlangban fekszik a négy barbival maga körül. A pillanatnyi kép úgy tűnhet, mint egy jóra sikerült este utáni látkép, ám ez nincs így, ők nagyon is jól tudják. Amikor viszont Alexi felül, s csak a lányokat pillantja meg, ijedten kiált el egy nevet.*
-Belial? Hol vagy Belial? *kiáltja, de a hiúz csak morran egyet.*
-Mögötted, ne kiabálj. *a fiú megkönnyebbülve fordul felé, majd a kezében lévő kulcsra pillant.*
-Mi a fene? Szuvenír? *viszont még egy név felmerül a fejében, Lycorisé. Fel is tápászkodik, s bár fázik, s kicsid szédül is az iménti gázmennyiség miatt, rögtön megindul kivelé.*
-Na szeva kiscserkészek! *szól hátra, de már siet is az iskolába, hogy elkapva egy Cruorisost kihívassa magához Lycorist, hogy láthassa, hogy teljesen egészséges és kutya baja.*

//Köszi a mesét, nagyon élveztem, tök jó volt. Sikerült felvidítanod, szóval ezért külön köszönet! Ügyi vagy! mosoly

//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 10:13 pm

* Iszonyatosan érzem magam, és nem kell még az nekem, hogy Alexi feladatát is végig kelljen néznem, így hát inkább felfedező körútra indulok, hogy aztán végül a ketrecekkel babráljak. Meglepve veszem észre, hogy a lakatok nyitva, végül kérdőn pislogok Alexi felé, ki már bent van saját ketrecében, így hát gondolkodás nélkül mászom be én is az egyikbe, nem szórakozom a csontvázzal, van elég hely kettőnknek is. Végül pedig mintha valami belső sugallat kapna el ismét, belülről zárom magamra gyorsan a zárat, s már hallom is két csúnya köhögés közben, hogy a démonikus alak ordít, átkoz minket, amiért sikerült elmenekülnünk előle, sikerült túljárjunk az eszén, hát na. Nem vagyunk mi buta diákok, ez van. Ekkor viszont különösen könnyűnek kezdem érezni magam, mintha testem kilehelné lelkemet, pár köhögés még elhangzik felőlem, végül pedig szó szerint elhagyja lelkem törékeny testem, a kép pedig hirtelen sötétül el előttem. Fogalmam sincs, mi történt, mintha egy rossz álom lett volna mindaz, amit átéltem az imént, arra érzek fel, valami bökdösi arcomat, na meg arra, hogy a tiszta levegő, mi beáramlik tüdőmbe, szinte marja légcsövem és mindenem belül, amerre csak eljut a barlang nyirkos, dohszagú, állott levegője. Szemeim még csukva vannak, ez a tiszta levegő ingerli tüdőm újból, tehát jó párat köhögök ismét, így kezdek pislogásba, s erőtlen mocorgásba, az a valami pedig már nyalogatja is arcom, sőt mi több, két nagy mancs szegez mellkasomnál a földnek. *
- Hm... Na.. Nara? * nyögök párat, miközben eltolom magamtól az állatot, hogy feltornázhassam magam ülő helyzetbe. A földre támaszkodva pislogok körbe immár, úgy néz ki, mindannyian megvagyunk, de kezemben nem csak pálcám díszeleg, hanem az a kulcs is, mit nem rég szereztem meg. Fázom, reszketek, de tudom, valóság volt mindez. *
- Mindenki egyben van? * kérdem tőlük, még mindig nehezemre esik a beszéd, de határozottan kezdem jobban érezni magam, bár lehet, hogy ez Narának is köszönhető, ki idő közben ösztönösen kezd gyógyítani, gondolom csak amolyan aggodalom-féleség, hiszen érezni nem érzi, ha bajom van. * - Oké, megleszek, hagyj erőt magadnak is. Irány a kastély, cicukám. * simogatom meg buksiját, melyre egy kedves nyávogás a válasz, majd pedig Nara segítségével állok is fel a barlang földjéről fázva és cseppet vizesen meg koszosan, de sebaj. *
- Na Alexi, élvezted a babazsúrt? * vetem hátra neki kissé arrogánsan, s intek is egyet a többieknek is köszönőleg, miközben már a lépcső felé ballagok, talán neki volt a legborzasztóbb feladata mindannyiunk közül, de kit izgat ez, csak az a lényeg, hogy egyben vagyunk, mi pedig el is hagyjuk Narával a barlangot, erőm nincs futni már, szóval majd visszaérünk valamikor a kastélyba, ráérünk arra még. Egy forró fürdőt fogok venni elsőnek, aztán pedig valószínűleg alszom egy nagyot, azt pedig, hogy a kulcsom mire jó, majd máskor kitalálom. *

//Á, iszonyat jó mese volt ez, mondtam én, hogy a spontán dolgok a legjobbak Nagyon grat és köszi Annyira örülök, hogy nem hagytam ki =) SOK ILYET MÉG!!!!//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 10:22 pm

*Alixnek van a legnehezebb dolga, hisz neki egy családtagja szívéből kell kegyetlenül kivennie a kulcsot, bár bizonyára ez csak illúzió. Rose hoz hasonlóan én is próbálkozom a zárral, de mivel azok nyitva vannak nincs sok értelme, ezért a legnagyobbat kiválasztva bezavarom először famulusomat, majd én is mellé fészkelem maga, majd belülről bezárom a lakatot. Érzem, ahogy egyre jobban elpilledek, majd meglepően könnyű leszek. Utolsó dolog, ami még itt érzékelek az a démon kiáltása. Nem kellemes a hang még is mosolyt csal az arcomra, mert ez a győzelem, a megmenekülés, a túlélés hangja, amitől apró mámor felhő kezd el szétterjedni bensőmben.
Úgy érzem magam, mint akire rá ült egy tirex és összenyomta vagy, mintha kiestem volna a hullámvasútból. Szememet lassan nyitom ki, de érzem, hogy testem valami szőrősnek dől. Ezen kívül érzem még a tüdőm szúrását és a kezemben az inak feszülését, ahogy valamit szorít.
Kinyitom a szemem és egyből a markomra tekintek. Az a kulcs van benne, ami megmentette az életemet. Körbenézek, hogy hova is érkeztünk. Örömmel az arcomon állapítom meg, hogy ezt a helyet ismerem és nem más, mint a barlang, amibe be akartunk jönni, de helyette más hova jutottunk. Felnevelek bár kacajom kicsit hisztis mire Nagini megnyalja arcomat.*
- Jól van harcos ügyes voltál. Most már mehetünk. *Paskolom meg széles hátát, majd lábra állok és a lépcsőkön kifele kezdek el gyalogolni. Kiérve a szabadba mély oxigén dús levegőt veszek a bénító gáz után, amitől még mindig szédeleg a fejem. Olyan könnyű lenne elhinni, hogy ez az egész csak állom volt még is itt van a kézzel fogható bizonyíték és az érezhető fájdalom, ami utána maradt.*
- Túléltem ezt is. *Ölelem át mackóm nyakát, majd a kaland többi tagját figyelem, aki itt maradt még.*
- Nem volt semmi. Azt hiszem mostanában nem fogunk erre jönni. *Ismét egy hisztis kacaj a mondat végén, de ideje hazamenni, ezért mackóm hátára pattanok, aki elvisz majd engem a kastély bejáratáig.*

//Szerintem is fantasztikus volt a mese. Végig izgultam és kattogtattam az agyam, hogy most mi jön, úr isten mit kell tennem. Teljesen felvillanyozódtam, de azért érzem, hogy elfáradtam. Egyetértek Rózival sok ilyet még, mert ez nagyszerű volt. Tényleg jól mesélsz bár ebben én soha nem kételkedtem, de most már legalább meg is tapasztalhattam. Húú tudnék még mit mondani, de akkor az off hosszabb lenne, mint a hsz. Very Happy

Szuper volt így továbbra is. [= //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 10:22 pm

*A jégszörnyet nem sikerül legyőznie, és nem is segítetek neki társai, mit azért ő ellenkező esetben megtett volna attól függetlenül, hogy nem ismeri őket, de mázlija van, mert a jég beszakad a szörny alatt. Nem fog most felháborodni azon, hogy senki nem segített neki, egyszerűen csak ki akar jutni erről a helyről, és forró zuhanyt venni.
A fiúra várnak, hogy megérezze kulcsának vonzását, mi a kapu mellett levő ketreceknél meg is történik, egy számára úgy tűnik ismerős lányból kell kiszednie, mi kicsit bizarr, de hát ez van, valamit valamiért. A kulcsokat a zárakba próbálják, mi azonban egyszerűen kinyílik. A srác beleült, és magára csukta az ajtaját, és Connie is hasonlóképpen cselekszik, hátha úgy több sikerrel jár. Magára fordítja a zárat, és ez eredményesnek bizonyul. Hallják a csuklyás alak kiáltását, majd eltűnik a kopár hely, majd egy idő után hideg kőpadlót érez maga alatt a cruos lányka. Kinyitja a szemét, és feláll, leporolva a ruháját, és felvéve a pálcáját a földről. Pálcája mellett azonban ott a kulcs is, ami a kis kalandjuk után került hozzájuk.*
~Talán varázstárgy?~ *gondolja magában, nem törődve most a többiekkel, kik szintén éledeznek, sőt egyikük, nem meglepő módon a srác már húz is kifelé a barlangból.*
- Demonstrate! *mondja a varázslat kimutató varázsigét, mitől ha minden igaz megtudja, mire is jó nekik ez a kulcs. *
- Remélem mindenki jól van. Gondolom suliban még összefutunk. Sziasztok! *köszön el a társaitól, majd elindul ki a lépcsőkön, majd vissza a suliba, hol egy forró zuhany után levelet kezd írni az otthoniaknak, mit másnap majd bagolypostával Angliába küld.*

//nagyon tetszett nekem is a mese, az elején valahogy nem volt kedvem az egészhez, de aztán ez megváltozott Smile

köszi

//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-10-08, 10:35 pm

*A lány köhögni kezd, mindenesetre amikor nagy nehezen rájönnek, hogy mit hogyan kéne csinálni, akkor a lány azonnal cselekszik. Vacogni kezd, mindenesetre bemászik a ketrecbe és meg is zárja. A táj kezd homályosodni, Larissa szemei pedig automatikusan csukódnak le. Aztán újra a barlangban találja magát, ahol nagy nehezen feltápászkodik, aztán elköszön a többiektől, meg persze azért körbekérdezi őket, hogy jól vannak-e, majd szépen visszaindul a szobájába. Mindenesetre a lány egy kicsit sokkot kapott, még soha nem volt ilyen élményben része. Most már legalább tudja, hogy mi vár rá ebben az iskolában, sokkal félelmetesebb dolgok, mint pl a lovak. A lány vesz forró fürdőt, utána pedig szépen befekszik az agyába, ott pedig a kulcsot kezdi el nézegetni, vizsgálgatni, hiszen eddig nem nagyon volt rá ideje. Még, jó hogy csak egy macskája van, más házi állattal úgyse nagyon tudna foglalkozni ilyen körülmények között.... Az álom pedig majd szépen lassan elnyomja a leányzót...*

//Húú nekem nagyon nagyon tetszett, csak úgy éreztem, hogy egy kicsit béna voltam XD Mindenesetre köszönöm a mesét! Very Happy

//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-11-02, 10:07 pm

//7. Pyromágia házi//

*A mai nap valahogy szeretnék elbújni a világ elől és egy picit nyugalomban átgondolni az itt töltött időket. Azt hittem, hogy itt teljes unalom vár majd rám, de nagyon tévedtem, furcsa érzés az, hogy többen keresik a társaságom, meg akarnak ismerni, sőt, egyes női egyedektől mintha úgy érezném, hogy mást is akarnának, olyat, amire én még biztosan nem állok készen. Ilyen gondolatok közepette sétálok Marcan mellett az ösvényen, egyre tovább és tovább, el mindenki közeléből, egészen egy különös barlangig. Jártaunk már bent és ahogy érzékelem, a fekete sárkány most se szándékozik máshová menni, tehát rögtön felrepül a bejárathoz, majd már el is tűnik odabent, nekem pedig nincs vesztenivalóm és igazából más választásom se, tehát megadóan követem. Az öltözetem ma amúgy teljesen fekete, egy hosszú, fekete nadrág van rajtam, kötött pulcsival, derékig érő őszi kabáttal, na meg egy kényelmes, puha sállal. A nyakamban ott lóg a C betűt formáló medál és bár a sáltól ez nem látszik, én mégis érzem, hogy ott van, nem máshol. Ahogy így sétálgatok befelé, már csak Marcant keresem a szemeimmel, ki egy kis játszadozásnak szenteli az idejét, azaz szentelné, de én erre nem vagyok vevő.*
- Most ne! *csitítom le, mire szomorú, nyikorgó hangot hallat, én pedig csak lehajolva kezdem el gyűjtögetni a gallyakat. Nincs sok kedvem most sötétben ücsörögni, így pakolom azokat egymásra, majd pár perc elteltével nézek le a nagyfiúra.*
- Na, tedd hasznossá magad! *mosolyodom el, mire farkával kicsit megbillent, de végül kinyitja nagy száját és már tűzet is okád, tehát a gallyak ropogni kezdenek, én pedig csak nyugodtan ülök le mellé az egyik sziklára, kezeimet előre nyújtva, így melegítve magam. Másképp is tudnám, de most ez lesz a legjobb megoldás, úgy hiszem, nincs kedvem mindig teljesen a mágiához, de Marcan feje hirtelen fordul hátra, majd már az én fülemig is elérnek a furcsa, brummogó hangok, az erős léptek, tehát a földön maradt gallyak ropogása.*
- Mi lehet ez? *teszem fel neki a nagy kérdést és hála a rögtönzött tábortűznek, már észre is veszem a hatalmas medvét, amely eddig még nem volt itt, tényleg, soha nem láttam és bömbölni kezd, méghozzá felém.*
- Ajjaj, ez így nem lesz jó! Foglald le, majd mindjárt teszünk róla, hogy eliszkoljon! *szólok rá kis kedvencemre, ki csak szárnyra kap, majd a barna medve körül kezd el repkedni, igen csak közel a fejéhez, de ügyelve arra, hogy ne essen bántódása. Igen, hiába csapkod a nagy dögje, egyszerűen hiábavaló most mindez, túl ügyes és gyors ez a sárkány és néha még egy kis tűzet is fúj a medvére, mire ő egyre inkább hessegetni kezdi és dühöngve ide-oda mászkálni.*
- Ez az Marcan, remek ötletet adtál nekem! Ügyes fiú! *dícsérem meg, de famulusom csak értetlenül néz rám, láthatóan nem érti, hogy most mit tett, én nekem viszont eszembe jut édes bátyám utolsó pyromágia órája, ahol valamiféle sárkányos leheletről tanultunk és mivel úgy látom, hogy ez a maci nem örül a tűznek, így nagyobbra van szükségem. A kabátomat hamar lekapom, amíg a famulusom lefoglalja az állatot és már fel is tűröm pulcsimat a kezeimnél, végül pedig a két kezem a tűzbe mered. Felkiálltok fájdalmamban, de remélhetőleg Marcan is tudni fogja, hogy tudom, mit teszek, így hunyom be szemeimet is. A bőrömbe kapnak a lángok, miközben ropog alatta a gally és be kell ismernem, hogy borzasztó érzés most mindez.*
- Palmae receptum ignis os mortium spiritus. *koncentrálásom közepette kezdem el mormolni az igét, mely jó hosszú, de mégis könnyedén megjegyeztem. Nem kellemes, még mindig nem, de rövid időbe telik mindaz, mire a fájdalom megszűnik, kezeim pedig lángolni kezdenek. Szemeim kinyitom, majd már fel is pattanok, így lépve a sárkány elé és most már csak a táncoló lángokat figyelem. Az energia-átalakítás is jó úton halad, tehát most már csak a lehelet kellene. Beszélni nem tudok most, nincs is rá szükség, Marcan is érzi, hogy neki most jobb arrébb mennie, így repül el egy sötétebb zúgba, a medve pedig már rám is figyel, így indulva meg felém, én pedig akár egy sárkány, úgy lehelek felé, minek hatására tűz csap elő bensőmből, a medve pedig arca elé kapja a fejét. Ezt ismételgetem most már egyre gyakrabban, felé közeledve, mire a maci felkiállt, majd fejét is ide-oda kapja, de végül hirtelen megfordul, majd láthatóan iszkolni kezd. Nem akarom megölni, a lényeg az, hogy hagyja el ezt a barlangot, mivel most mi foglaltuk ezt be, tehát követem őt, egészena barlang bejáratáig, ahonnan már futva indul meg az erdő felé. Egy ideig még nézem, majd megfordulok és leguggolok, így téve a földre kezeimet, várva, hogy a tűz eloltódjon. Amint ez megtörténik, csak felköhögök picit, majd felállva lépek a sárkányomhoz.*
- Na látod, én is tudok ilyet nagyfiú! Ez a mackó se jön már vissza! *simítom meg a fekete buksit, ő pedig láthatóan büszke rám, így ül le mellém most már a sziklához, nagy fejét pedig combomra hajtja. Remélhetőleg most már békén leszek hagyva a mai napra, mert ha nem, szívesen megismétlem ezt mással is, hogyha ide téved...*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-02-20, 5:49 pm

*Sietős léptekkel halad az enyhén sáros úton. Nem nagyon rémlik neki ez a hely, de nem fél attól, hogy esetleg eltévedne, legrosszabb esetben Karak úgyis meg tudja találni a helyes utat. Az említett famulus egyébként elégedetten szlalomozik néhány méterrel előtte, valami szőrös állatot kergetve. S bár úgy tűnhet egyáltalán nem foglalkozik a mögötte haladó fiúval, valójában pontosan tudja meddig távolodhat el. Brian egyébként egy tapadós fekete farmert visel, bakanccsal és egy sötétkék kabáttal. Haja szokás szerint a vállára omlik, ajkán pedig, a játékos kutyusnak köszönhetően, egy apró félmosoly látható.*
- Várj egy kicsit!*szól utána megtorpanva, mikor a fekete bozont eltűnik néhány bokor között. A kutya viszont nem szándékozik visszatérni, így egy sóhajjal megindul utána. Amint viszont átverekedi magát a szúrós gallyakon megtorpan és érdeklődve körbepillant.*
- Mi a fene. Érdekes helyet találtál.*dünnyögi fél kezével megsimogatva a hatalmas szőrös buksit, s immáron egymás mellett haladva lépnek beljebb a barlangba. Maga a hely nem túl barátságos és éppen ezért nagyszerűen illik a morgolódós sráchoz.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-02-20, 6:01 pm

*A szőke hajú lány új diáknak számít errefelé, nem ismeri még ezt a helyet, csupán véletlenül tévedt be. Egy szikla tövében ül, kopott sötétkék pulcsit, farmert, valamint tornacipőt visel, haja szokásos módon copfba hever vállán, kezében könyvet tartogat. Lépteket hall, valószínűleg egy fiú lépteit, körül néz, majd megszólal.*
-Szia, én Sheliah vagyok, új diák, kit tisztelhetek személyedben? *Érdeklődik a fiú felé fordulva, majd lapoz egyet könyvén azzal ismét bele kezd.*
-Tudod nekem nagyon tetszik ez a hely, pontosan a rejtélyessége és a veszélye miatt. Neked mi a kedvenc helyed az iskola területén, vagy éppen azon kívül? *Mosolyog rá kedvesen, azzal ismét könyvébe mélyed, miközben a fiú válaszára vár.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-02-20, 6:15 pm

*Famulusának hála az egyszerű sétából kergetőzés lesz, végül pedig eljutnak egy eddig nem látott barlanghoz. Tetszik neki a csendes, magányos környezet, ezen hangulat viszont csak addig tart, míg valaki meg nem szólítja. Összehúzott szemmel kapja fejét a megfelelő irányba, miközben fél kezével tartja vissza a morgó feketeséget.*
- Hagyd!*szól Karakra határozottan, mire a kutya abbahagyja a morgást és a támadásra se tesz több kísérletet, de gyanakvó pillantását továbbra is az ismeretlen alakon tartja.*
- Üdv. Brian Valentine vagyok, másodikos. *a bemutatkozás elég szűkszavúra sikeredik, de egyelőre ennyi telik tőle.* - Ő pedig Karak.*mutat fejével a mellette álló Kai Kenre. Amikor a lány ismét megszólal kissé megemeli a szemöldökét, s kissé talán felengednek megfeszült izmai, de a bizalmatlan pillantás továbbra is a helyén marad.*
- Ebben egyetértek. Valóban kellemesen sötét a hangulata.*hordozza végig pillantását a falakon, amik pár perc után is tökéletesen elnyerték a tetszését.*
- Konkrét hely nincs, de szeretem a hasonlóan eldugott, ritkán látogatott helyeket.*ezzel a pár szóval pedig azt is elárulja, hogy nem éppen társaságkedvelő személy. Mindenesetre semmi kedve belekötni egy elsősbe, így csak közelebb lép és lazán nekidől az egyik kiálló kődarabnak.*
- Mikor érkeztél?*kíváncsiskodik. Ugyan sose látta még a lányt, tehát a nemrégre tippelne, bár könnyen megeshet, hogy téved.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-02-20, 6:29 pm

*Sheliah végigméri a fiút, aki éppen famulusát tartja kordában, végig méri a falba vésett pentagrammot ami szép csillag alakot alkot, feláll zsebre vágja könyvét, majd megszólal.*
-Nos örülök, hogy megismertelek titeket. *Szólal meg kedvesen a lány, azzal feléjük lépeget.*
-Akkor ebben egyetértünk, én is szeretem az elrejtett helyeket, amelyek sötétek, és rejtélyesek. *Ismétli Brian szavát a szőkeség.* -Igazából csupán csak pár hete érkeztem, nem ismerem az itteni járást, és egyelőre nincsenek barátaim se, ezért kószálok erre felé magányosan. *Olvad le arcáról a mosoly, de azért folytatja.*
-Na és neked vannak barátaid, vagy egyáltalán mit csinálsz a szabadidődben? *Kérdezősködik miközben Brian famulusát nézegeti.*
-Igen szép állat, nekem nincsen hasonló, elég tudatlan vagyok ilyen téren. *Közli Brian felé fordulva, miközben a zsebkönyvet elrakja a zsebébe.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-02-20, 6:48 pm

*Nem érzi veszélyesnek a kövön ülő leányzót, így egyetlen szóval állítja le védelmezőjét, mielőtt a kutya valami meggondolatlant tenne. Persze megérti, hogy egy ilyen helyen mért bizalmatlan az idegenekkel, főleg, hogy ő maga is az.*
- Ahogy mi is.*biccent enyhén kétkedően, de ebből semmi nem ül ki az arcára. A feltett kérdésre is felelget, az ismétlésre pedig bólint egy aprót.*
- Az még nem olyan vészes, ne aggódj, ha ilyen közvetlen vagy, hamar találsz barátokat. Bár a helyedben vigyáznék, hogy kihez megyek oda.*ez amolyan jó tanács és biztatás Brian módra. Na de már ez is jóval több, mint amit általában elvárhatunk őkegyelmétől.*
- Talán akad néhány, bár a többség nem sulin belüli. Sokkal inkább kelletlen ismerősökből van több.*teljesen akaratlanul bár, de előbbinél Zozó, míg utóbbinál Vixi arca ugrik be neki. Bár legutóbb egész jól eltársalogtak a hangszereknél, így erre a gondolatra muszáj elvigyorodnia.*
- Iszok, dohányzok és minden egyebet, amit ide tudsz képzelni.*feleli megrántva a vállát. Nem akar túlzottan belemenni a témába, így kifejezetten örül a következő kérdésnek.*
- Köszönöm. Egyénként ő a famulusom. Majd neked is lesz, ha átmentél az év végi vizsgákon.*közli a lánnyal a dolgot, amit láthatóan eddig még nem tudott. Ezalatt pedig a zsebébe nyúl, előhalászik egy doboz cigarettát és egy szálat a szájába tol.*
- Zavar, ha rágyújtok?*érdeklődik pusztán udvariasságból, a válasz nem kifejezetten érdekli. Tehát akár mi is lesz a felelet, meggyújtja a szálat és elégedetten nekiáll pöfékelni.*
- Egyébként mért pont ebbe a suliba jöttél?*na nem mintha baj lenne, de azért kíváncsi a válaszra. S míg arra vár lehuppan az egyik közeli sziklára és lábát keresztbe rakva rákönyököl a térdére és onnan nézi a lányt.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-02-20, 7:08 pm

*A hely egyre jobban elnyeri Sheliah tetszését, a furcsa kövek, a sötétség, és a felfedezetlenség miatt is. A fiú akivel leállt beszélgetni igen szimpatikus, kicsit olyan mogorvának tűnik, de mit lehet tenni, ilyen az ő stílusa.*
-Nos igazából nem szoktam ennyire közvetlen lenni, sokkal inkább vagyok egyedül, mint másokkal, de kellenek nekem a barátok, a magány rövid ideig elviselhető, ám hosszú időn belül nem igazán. *A lány érzi Brian hangjában a "tanácsot", hogy nem kéne ilyen közelinek lennie, hiszen még csak alig ismerik egymást, sőt talán még csak meg se ismerkedtek rendesen, így a lány vissza csüccsen az egyik sziklára, bólint egyet a srác válaszára, a későbbiekben pedig válaszolgat tovább, esetleg kérdezősködik.*
-Igazából dohányozni én is dohányzok, inni csak akkor iszom mikor valamilyen különleges alkalom van, például szilveszter, gondolom érted. *Magyarázza neki a lány, majd a következő kérdésére megvonja a vállát, és így felel.*
-Nem, egyáltalán nem zavar, gyújts csak rá nyugodtan. *Közli a fiú felé fordulva, majd visszatér a mosoly és a vidámság arcára, azzal megszólal.*
-Akkor remélem átmegyek a vizsgákon, én is szeretnék egy famulust. *Teszi hozzá, de pár perc sem telik belé ismételten elkezd csacsogni.*
-Mert megtetszett, ez a fő indok, na meg az is, hogy az én sulimat bezárták. *Keseredik el a leányzó, majd feltesz neki egy kérdést.*
-Ismered a kviddics játékot? *Kérdezi reménykedve, mivel megakarja tudni, hogy milyen ez a sport, nem igen játszott hasonlót az előző iskolájába.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-02-20, 7:29 pm

*Akár csak Sheliahnak, neki is igazán kedvére való ez a környezet. S bár a lányka szokatlanul közvetlen, de tulajdonképpen szimpatikus neki, így egész jól elbeszélget vele.*
- Ahogy már mondtam, a közvetlenséggel nincs gond, csak itt nem mindenki értékeli. De majd úgyis rájössz előbb-utóbb.*nem akarja elkeseríteni a lánykát, de hát ez van. S mivel ő valamivel régebb óta ide jár, már tisztában van az eféle dolgokkal.* - A többiben viszont igazad van.*teszi még hozzá mellékesen. Tudja milyen a magány, így azzal is tisztában van, hogy mennyire rossz tud lenni néha.*
- Nos nálam minden nap egy különleges alkalom.*húzza ajkát valami mosolyszerűre, bár nem erőlteti meg magát túlzottan. Ezalatt a cigijét is előbányássza, s az előzők tudatában a lány felé nyújtja. Persze csak miután nem túl udvariasan meggyújtja a sajátját.*
- Kérsz?*érdeklődik, s természetesen a válasznak megfelelően ad vagy nem ad. A vizsgára meg nem reagál, csak bólint, akár csak a többire. A bezárásnál viszont felkapja a fejét.*
- Miért?*érdeklődik. Na nem mintha rá tartozna, de ha már ilyen közlékeny a hölgyemény, talán elárulja.*
- Igen ismerem, bár nem vagyok túlzottan oda érte. De ha nincs más elvagyok vele. Te szereted?*kérdez vissza. Egyszer talán majd játszhatnak is egyet, persze csak mikor az idő jó már annyira, hogy nem fagynak halálra.*
- És órákon voltál már?*pöccint egy cikket hanyag mozdulattal a földre, majd egy intéssel magához hívja Karakot, hogy elfoglalhassa magát a szőrös fülek dögönyözésével.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-02-20, 7:54 pm

*A lány egyre jobban élvezi a beszélgetést a fiúval, megigazgatja haját, amit a sziklák már teljesen szétziláltak, így újra összefogja, biccent egyet Brian válaszára, miközben a földön talál egy szívecske alakú követ.*
-Ennek örülök, mármint, hogy neked mindennap különleges. *Támasztja alá mondani valóját a lány, azzal megmutatja neki a követ amit talált.* -Nézd mit találtam, hát nem gyönyörű? Én nagyon szeretem az ilyen apróságokat, ezek színezik ki az életem fontos pillanatait, mozzanatait, na meg persze a barátok is. *Mivel a lány nem akar túl érzelgősnek látszani, így tovább figyel Brianra, akitől elfogadja azt az egy szál cigit, amit felajánlt neki.*
-Köszönöm szépen. *Mosolyog rá nagyon szépen, de hirtelen szomorúság ül ki hófehér arcára.*
-Tudod ez egy szomorú történet, sok barátom és hozzátartozóm odaveszett miatta, nem szeretnék róla beszélni, de talán később, mikor már jobban megismertelek elmondhatom, ám ez az iskola nagyon tetszik. *Közli vele a szőkeség, azzal belekezd egy új mondatba.*
-Én még nem játszottam ilyen játékot, viszont nagyon szeretek repülni, csak hallottam róla, és megkérdeztem, hogy te esetleg tudsz-e valamit erről a sportról, érdekelnek az ilyenek. *Barátságos képet vág, majd büszkén folytatja.*
-Nem, még nem voltam órákon, ma lesz a legelső, pontban hét órakor kezdődik, felkészülés helyett csatangolok egy kicsit, én se vagyok normális, ám szurkolj nekem, hogy jól sikerüljön. *Teszi hozzá, egy idióta mosollyal az arcán, azzal elkezdi tanulmányozni a szív alakú követ, amibe kisebb mélyedések vannak.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-02-20, 8:11 pm

*Egész érdekesnek találja a másikat, így ahelyett, hogy néhány szó után kifordulna a barlangból, hogy vissza se nézzen, inkább marad és folytatja a társalgást. A következő hallatán viszont enyhén megköszörüli a torkát. A különleges igazából olyasmit jelent nála, hogy örül, hogy él, de ezt egyelőre nem fogja megosztani a lánnyal. Ha jobban megismeri, akkor meg úgyis rájön majd magától.*
- Igen, az.*vet egy apró pillantást a kavicsra, amiben ő nem nagyon lát semmi különlegeset, de hát tudjuk ízlések és pofonok. Ezután a dohányzós témán is átesnek, s mivel a srác nem akar túlzottan bunkónak tűnni, felajánl egy szálat, majd meg is gyújtja azt.*
- Nincs mit.*rántja meg a vállát. Az iskola bezárása viszont sokkal jobban érdekli, így rá is kérdez. A válasz hallatán csak bólint egy aprót és nem is forszírozza tovább a dolgot, annyira amúgy se izgatja, hogy túlzottan faggatózzon. Egyébként pedig a lány majd úgyis beszél róla, ha akar.*
- Tudok róla néhány dolgot, de elméletben nem olyan érdekes. Bár legközelebb megmutathatom, miként működik, ha ragaszkodsz hozzá.*ajánlja fel. Úgy véli nem hal bele, ha néha megpróbál kevésbé antiszociális lenni, s erre nagyszerű alkalom adódott. Tehát ha a lány is akarja, akkor egy nap majd elkalauzolja a pályára.*
- Az már mindjárt itt van.*pillant a zsebéből előkapart órára, majd visszafordul új ismerőséhez és fel is tápászkodik közben.* - Nekem úgyis mennem kéne, van még néhány dolgom, szóval ha gondolod egy darabig mehetünk együtt. Tudod merre van a terem?*érdeklődik még, s ha nem a válasz, akkor nem túl lelkesen ugyan, de elkíséri a lányt a megfelelő helyre, majd Karakkal együtt visszaindulnak a torony felé.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

*Bár eleinte úgy tűnik, egyáltalán nincs szükségük egymásra, ez nem így van, ahogy az lassanként le is esik a férfi számára, aki immár egy mozdulattal akarja megállítani Mordanát, hogy ne siessen el. A lány reakciójára azonban úgy kapja el a kezét, mintha izzó vasat fogott volna.*
- Jólvan-jólvan... bocsánat. Csak hallgass meg! *beszari egy alak, ez nyilvánvaló. Viszont mivel a lány hallgat, a férfi mesél is neki, nem igazán érzékelve, hogy vajon mennyire sikerült felcsigáznia Mordana kíváncsiságát, igazából nem is figyel annyira a válaszokra, kifejezetten egy mondatot akar hallani, ami a segítség reményét csillantja meg, de azért a kérdésekre felfigyel.*
- Kérlek... tegezz nyugodtan. *mosolyodik most el picit, de utána szinte rögtön elkomorodik az arca.* - Pontosan. Nem tudom, milyen szekta, vagy mire képesek, arról nem mesélt az informátor, csak azt kérte, hogy ne kockáztassam az életemet ott. *rázza meg lehangolódva a fejét, azonban mikor a lány beleegyezik, hirtelen derül fel arca, majd nevetséges gyorsasággal vált ijedté, mikor meghallja a mondat többi részét. Újra nagyot nyelve igazítja meg ósdi nyakkendőjét, ami a barna pulóverhez nem igazán megy... nem válaszol elsőre, de látszik a gondolkodás az arcán.*
- Hát jó... jó, rendben. *bólint azzal füzetét és ceruzáját felkapva a lány nyomába is ered. Szorosan Mordana mögött marad, szinte a sarkát tapossa, mint egy kisgyerek aki elbújik anyja szoknyája mögé, miközben szüntelen kémleli a tájat. Nem kis séta után érkezhetnek meg a barlang bejáratához, útközben ha minden igaz, egy szót sem szólva, és ez idő alatt semmi különös nem látszik ám, ami alátámasztaná a férfi igazát... egészen a barlangig, ahol is újra megszólal.*
- Be fogsz menni? Mert ha igen... ha igen... veled megyek. Nem akarok egyedül maradni, de olyanokat tudok, amiket te nem, és segíthetnek. *kap is elő hirtelen egy egyszerű iránytűt és térképet zsebéből, valamint noteszát is elkezdi lapozgatni.*
- Mert hogy az informátor elárult bizonyos dolgokat, amit ha jól raktam össze... elvezet hozzá... vég esetén. Ez volt az alkunk. Mesél, ha kihozom innét. Nos, mehetünk? *kérdezi, majd várakozóan néz a lányra. Ha az elindul, a férfi szó nélkül követi, ugyan úgy szorosan a nyomában. Egyenlőre semmi szokatlan nem látszik, csak a kőfalak és sötétség, mígnem hirtelen egy többrészes elágazáshoz érnek, ahol három alagút vezet tovább. Kérdés, merre menjenek.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-04-19, 2:55 pm

*Nem tűröm, hogy valaki csak úgy elkapja a karom, majd megpróbáljon ott tartani egy bizonyos helyen és ezt rögtön jelzem is a számomra ismeretlen férfi felé, ki el is ereszt, majd csak annyit kér, hogy hallgassam meg. Végül bólintok, mondja csak el, amit szeretne, addig úgy hiszem, nem igazán fogok tudni elszabadulni, de amit mond, az részben kíváncsiságot hoz elő belőlem, részben pedig undort, hogy ilyesmiből szeretne meggazdagodni. A mi családunk is az életét követelné egy ilyen miatt, de ha van egy szekta a közelben, akik olyasmivel foglalkoznak, mint én magam is, akkor azt látnom kell.*
- Valamit csak tudsz róla, hogyha már könyvet akartál írni velük kapcsolatban. *nézek bele a szemeibe, próbálva kiolvasni az ő tekintetéből valamit és ahogy kérte, úgy tegezem is le. Szerencsére azért velem jön, így megvárom, amíg cuccait felkapja, majd már a barlanghoz is megyünk. A bejáratot meg is nézem magamnak, majd ez után a boromat csak leteszem oda, arra később még szükség lehet és véletlenül se akarom megkockáztatni, hogy összetörjön. Bár beszerezhetnék másikat is, de a fölösleges köröket nem szeretem.*
- Igen, be fogom menni és felőlem velem jöhetsz, de nem ígérem, hogy vigyázni fogok rád! *kezdek bele, mert én nem vagyok egy őrangyal és jobb, hogyha ezt tudja. De az információk ismét felkeltik az érdeklődésemet.* - Mégis miket tudsz? *kérdezek is rá, de végül lassan elő is pakol pár dolgot, így nézek hát rá az iránytűre, majd pedig a térképre és a noteszre is.*
- Akkor keressük meg! *nem tudom, hogy ki lehet az az informátor vagy hogy bízhatom-e ebben a férfiben, de figyelni fogok rá. Könnyű nyámnyilának mutatkozni, így könnyebben hátba támadhat, de ő nem fog. Lassan lépek hát fel a lépcsőkön, majd térek is be a barlangba, így haladok hát tovább, majd pálcám elővéve már varázsolok is.*
- Lumos! *nem ártana látni is valamit. Ahogy viszont egyre több időt teszünk meg a sötétben, az apró fény pislákolása mellett, egy bizonyos elágazáshoz érünk. Körbenézek, majd végül a férfihez fordulok.*
- És akkor most merre? Nálad a térkép! *intek fejemmel is arra, hisz csak tudni fogja, hogy melyik lehet a helyes irány.*
- Egyébként ha már itt tartunk, hogy hívnak? Én Mordana vagyok. *nem nyújtom felé a kezem, talán jobb, ha nem érintem meg őt, de azért szeretnék már mielőbb tovább menni, remélem, hogy nem fog itt vacakolni nekem órákat.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

*A férfi vissza is vesz a stílusából, amint kiderül, hogy nem igazán érdemes fogdosni a lányt, és ezek után mesél egy kicsit, mivel van hallgatósága, aki érdeklődik is, de a feltételezésere csak megrázza a fejét.*
- Nem. Félreértesz. Nekem nincs kedvem őket leleplezni, nem ezért vagyok itt. Egyszerűen valós alapot gyűjtök, annyit amennyit elég lesz kitalációval kitölteni. Tudom, hogy kísérleteznek, azt nem, hogy miken... de azt igen, hogy részletes rendszerük van, és rejtekhelyük. A többit magamnak akartam kitalálni a könyvhöz... de túl kíváncsi voltam. *magyarázkodik egy kicsit a férfi, ám végül ketten hagyják el a fogadót, egészen a barlangokig sétálva, mindenféle útközben történő atrocitás nélkül. Persze, nem akar egyedül maradni a fickó, főleg akkor, mikor Mordana meglepő kijelentést tesz...*
- De... azt mondtad segítesz! *kerekedik nagyra a szeme a becsapottság érzésétől. A kérdésre viszont összevonja a szemöldökét... nyilván, sokkal értékesebb a lány számára, ha van információja, mert akkor meg kell azt védeni. Így végül a felelet mellett dönt.*
- Hát... ez-az. Segíthet túlélni. Tudom merre kell menni, hogy elkerüljük a veszélyt, és bejussunk. *húzza ki magát picit, aztán már lohol is Mordana után, befelé a barlangba, mígnem több elágazáshoz érnek, és a lány meg is áll egy kérdés erejéig.*
- Igen-igen... mármint nem, a térkép a rejtekhelyé, az iránytű fog segíteni. *kaparja is elő az említett tárgyat, majd torokköszörülve kinyújtott kézzel egyenesen előre emeli mellmagasságba.*
- Mi is volt az aktivizáló jelszó? Öh... abrakadabra... csiribú...bá... *azonban semmi nem történik, és ez egy lapos oldalpillantást csikar ki a fickóból a lány irányába.* - Gyerünk már te ócska vacak, mutasd az utat! *rázza meg az eszközt, ami hirtelen felfénylik kékesen, amikor útmutatásra szólítják fel, és hamarosan meg is jelenik egy szintén kéklő lábnyom a földön, amely lassan, emberi tempóban, de elindul a bal járat felé.*
- Jörg vagyok. Örvendek Mordana. A helyzet az, hogy a három alagút közül, ha jól vettem ki a rejtett szavakból, akkor egy zsákutca, egybe nem igazán kéne bemerészkedni, és amerre most megyünk, az vezet a rejtekhelyre. *szólal fel, miközben a kékes lábnyomokra mutat, melyek el is tűnnek idővel mögöttük - elzárva egyébként a visszatalálás lehetőségét -, és amelyeket követnek is, ha minden igaz, hogy hamarosan egy zsákutcának tűnő részbe érjenek, ahol a lábnyomok pontosan a fal előtt állnak meg, egy furcsa alakzatnál.*
- Ez az! Na aszongya'... *nyitja most ki a füzetét egy papirost kivéve belőle, ami igen csak kis fecninek tűnik, a maga gyűrött nemében.* - Ez egy ajtó! Ki kell nyitni, és erre egy verset kaptam informálómtól. Meg kell fejtenünk, hogy kell kinyitni... ha itt akarunk átmenni muszáj lesz. A másik járat veszélyes! *pillant is megborzongva a lány háta mögé, oda ahonnan jöttek. Majd egy szemüveg igazítás jön, és odasomfordál a fényhez, hogy olvasni tudja, és a lány is láthassa az írást.*

"Hogy szemed halált ne lásson
Itt kell lábad áthágjon.
A belépés nem díjtalan
De fizetséged hasztalan.
Sötétvörös kapum nyitja
Cseppjeit a kezem fogja.
Fogadtatást test-vér nyerhet
Idegen itt be nem léphet.
Más nevében kell hát néked
Az én határam átlépned."

*olvassa fel hangosan a szöveget, majd gondolkodva elhallgat, és semmi nem hallatszik felőle, csak egy-két kis hümmögés, elmélkedése jeléül.*
- Na? Hogy kell bejutni szerinted? Nekem ez kicsit ködös. Mármint, nem tudom, biztos nem véletlen van a testvér szó két részre bontva, az neked is feltűnt? *kíváncsiskodik egy kicsit a fickó, miközben a megoldást várja. Na persze a megoldás megtalálása nem azt jelenti, hogy be is tudnak menni rögtön... és néha egy lépést hátra kell lépni, hogy nagyobbat tudj elrugaszkodni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-04-19, 3:49 pm

*Az út csendben telik és így érkezünk is meg a barlanghoz, melynek bejárata nem ígér semmi jót sem az ismeretlen férfinek, de bennem még nincs félelem. Remélhetőleg nyugodtan körbe fogok tudni nézni és maximum hogyha a pasast akarják, egyszerűen átnyújtom nekik, ennyi lesz a nagy tervem. Fel is hívom a figyelmét arra, hogy nem akarok én rá igazán vigyázni, de mivel tud nekem segíteni, így ezt nem ártana átgondolnom úgy érzem.*
- Jólvan, na menjünk! *intek is fejemmel, majd már meg is indulunk a barlangban és miután a fény is pislákol a pálcám végén, már nincs is más hátra, mint még tovább haladni, de az elágazás az igen csak rossz helyen van. Ha már azt mondta, hogy tud segíteni, akkor bizony rá is bízom a dolgot és ahogy hallom, aktivizálni próbálja az iránytűt, de hogy milyen módon?*
- Gyerünk már, nem érünk rá egész nap! *sóhajtok fel és mikor a lábnyomok csodák csodájára megjelennek, a bal járat felé fordulok, majd végül jöhet még egy kis mágia.*
- Nox! *oltom is el a pálcám, majd jöhet is a bemutatkozás is és mint hallom, nem lenne jó más felé mennünk, ez tűnik a legbiztonságosabb útnak.*
- Akkor hát menjünk, ezek szerint erre kell haladni, de nagyon remélem, hogy nem hazudsz! *nézek rá szúrós tekintettel, de az alagúthoz érve azért még megállok és kezemmel egy picit el is kapom a férfi felkarját, jelezve most én neki, hogy álljon csak meg egy picikét. Pálcámat a bal kezemre szegezem, majd már ki is mondom a varázsigét.*
- Flamma Tacturus! *a tűzes érintés varázslatot máris alkalmazom magamon, így kezem felizzik és máris égetően forróvá változik. Megjelölöm azt a falat, ahonnét érkezünk, majd pedig a biztonság kedvéért azt is, ahová betérünk és amikor ez megvan, megszüntetem a varázslatot.*
- Desiturus! *a hő eltűnik lassan a kezemből, én pedig haladhatok is tovább Jörggel az alagútban, de azért még egyszer elvégzem a fénytermető varázsigét, hogy biztosan normálisan lássunk. Megyünk és megyünk és végül egy alakzathoz érkezünk, melyet jól meg is nézek, de fél szemem a férfin van.*
- Remélem, hogy értelmes versike lesz. *sóhajtok fel, majd már figyelem is a cirádás betűket és próbálom is teljesen felfogni, hogy mi is lehet a nyitja, szinte teljesen kizárva most Jörgöt.*
- Feltűnt, de nem is tudom... "Más nevében kell hát néked, az én határam átlépned.... fogadtatást test-vér nyerhet... cseppjeim a kezem fogja." *mondogatom a szavakat, miközben ide-oda járkálok, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kapom el Jörg szabad kezét, amelyikben nem a papír van és szépen oda is emelem a két kézhez. Nálam van a tőröm, tehát gyorsan elő is veszem, majd a férfi tenyerét gond nélkül vágom meg, így csepegtetve az értéktelen vért a kezekhez.*
- Jörg! *nem tudom, hogy a név kell-e, de ha igen, akkor bizonyára így már elegendő lesz. Más nevével jutnék így be, a vér is stimmel, szerintem ez lehet a megoldás, remélem, hogy nem tévedek.*

//Tüzes érintés varázslat: Ennél a varázslatnál is a hő, és nem a tűz fogja játszani a főszerepet. Ezzel az igével képesek vagyunk hatalmas hőt összegyűjteni az adott kezünkben, amivel súlyos, esetenként akár halálos sérülést is okozhatunk ellenfelünknek. A hő, amit uralunk elég magas ahhoz, hogy megégesse az ember bőrét, húsát, de természetesen nem csak erre jó. Bizonyos szinten tárgyakat is átégethetünk vele, de itt ne egy vaskapura, vagy hasonlóra gondoljunk, ennyire azért nem erős. De például műanyag tárgyakat akár szét tudunk vele olvasztani, vagy akár jeleket is hagyhatunk vele, hogy visszataláljunk valahová, de itt is fontos az anyaga a tárgynak. //

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

*Ráérősen haladnak a sötét barlangban, melyet immár Mordana pálcája világít meg valamelyest, míg elérkeznek egy elágazáshoz is, amit rövid ügyetlenkedés után maguk mögött is hagynak. Immár elég mélyen vannak bent a barlangban ahhoz, hogy el lehessen tévedni, hiszen a lábnyomok nem maradnak meg, és ezért okosan meg is jelöli a visszautat a lány. A továbbiakban nem igazán foglalkoznak egymással, ugyanis egy versike köti le a figyelmüket, amelynek a megfejtése fontos lehet számukra, éppen ezért kéne összedolgozniuk, és a továbbiakban sem figyelmen kívül hagyni a másikat...*
- Hé, mit csinálsz? *szisszen fel Jörg, mikor Mordana megvágja kezét, és sötétvörös vére már csepeg is a falból kiálló kezekre. Ám semmi nem történik...*
- Miből gondolod, hogy az én véremmel működött volna? Nem sok értelme van így... egyáltalán melyikünk minősül bemenőnek? Mert ha én akarok, nekem téged kellett volna megvágjalak? Ez így kicsit ellentmondásos. *húzza fel az orrát a fickó, mint aki annyira jól tudja, de már folytatja is tovább, mintha ő sokra jutott volna a verssel...* - Mondjuk igazából megértem a védelmet, idegenként idetéved valaki, és be akar menni, már ha rájön, hogy ez egy ajtó... hát nem túl szép kilátások. Sőt... talán jobb is, hogy ide csak a szektatagok járnak, mert ha rajtuk kívül valaki más menne be, elég rossz lenne neki. *locsog egyfolytában a férfi, viszont ennek ellenére, talán tényleg jobban tenné a lány, ha figyelne arra amit mond, még akkor is, ha elsőre nem tűnik értelmesnek... a legjobb ötletek mindig akkor jönnek, mikor az illető nem számít rájuk.*
- Viszont akkor a másik úton kell mennünk. Öhm... csak ön után hölgyem! *mutat visszafelé a férfi, és követi is Mordanát, egészen az elágazásokig, ahol is a férfi egy kicsit előre megy, hogy megálljon pont közöttük, és elgondolkodóan nézelődjön egyikbe-másikba.*
- Pfuj... ez lesz az... innen jön a förtelmes bűz! *mutat előre, mégpedig a középső alagútra, és vissza is iszkol a lány mögé. Innentől kezdve érdemes figyelemmel lenni, ugyanis a rothadó bűz, és gyanús foltok, valamint itt-ott emberi maradványok és csontok nem ígérnek túl sok jót. Még szép, hogy nem. Ugyanis amint haladnak a sötétségben, kiáltást hallanak, majd szapora lépteket.*
- Segítség! Segítség! *kiabál valaki, aki nemsokára látható is lesz... egy darabig, ugyanis hirtelen egy furcsa lény veti rá magát, és egy mozdulattal leharapja a férfi nyakáról a fejét, de nem sokáig törődik velük, figyelme a két jövevényre irányul. Ez még a kisebb gond, mert mögöttük a háttérben vészjósló morgás hallatszik. Két tűz közé szorultak, nincsen visszaút, ezt láthatják, amint elő is mászik a második teremtmény. Lassan kezdenek el körözni Mordanáék körül, mint valami falka... majd az első szörny már támad is, gyorsan vágtázik a lány felé, ám nem ugrik, hanem hirtelen nyúlik meg a nyaka, így próbálva elkapni a lányt még mielőtt a teste többi része oda érne. A második borzalom már nem ilyen hirtelen, morogva indul el Jörg felé, szépen lassan, mint aki vacsoráját lesi... Talán el kéne kezdeni védekezni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2012-04-19, 4:44 pm

*A vers elég furcsán hangzik nekem, de mégsem vagyok rest megpróbálni megfejteni. Tudom én, hogy itt valahogy be kéne jutnunk, de úgy érzem, hogy talán Jörg hazudhatott valamit, ezért az ő vérével próbálok bejutni, de ahogy érzékelem, semmi se történik, így dühösen eresztem el a férfi kezét.*
- Azt hittem, hogy menni fog és fogalmam sincs akkor, hogy mégis hogy nyissam ki... talán inkább a másik út jobb lesz. *morgolódom, mivel nem sűrűn fog ki rajtam valami és rettentően zavarja ám az egomat, hogy most nem értem, mégis hogyan jussunk át. Valószínűleg egyszerűbb lenne, ha lenne itt kint egy szekta tag és akkor vele be tudnánk menni, de mivel nincs, így meg is vagyok szépen lőve. *
- Ahj, jobb lenne, ha nem dumálnál ennyit, inkább menjünk már Jörg! *csóválom is meg a fejem, majd vissza is ballagunk a hármas elágazáshoz, mivel itt nem jártunk túl nagy sikerrel és hamarosan már a középső úton haladok tovább, most már felkészülve bármiféle veszélyre.*
- Imádom... *morgom még magam elé, mivel ez a bűz tényleg undorító, de nincs sok időm ezen méltatlankodni az idők végezetéig, mivel valaki segítséget kér - ismételten tőlem -, de aztán már a pokolba is kerül, hála egy igen csak rusnya dögnek.*
- Azt hiszem, hogy harcolnunk kell! *és már le is akasztom az oldalamról az üvegcsémet, majd várok, amíg közeledik a lény. Hallom ám, hogy mögöttem is van valami vagy valaki, de nem érek most rá vele is foglalkozni, picit várhat... és már jön is felém a nagy fej, így célzom is azt meg, majd dobom is a bájitalt, mely egy hangos robbanást hallat, ez után pedig a lény fején a sav már szét is kerül, így kezdi el azt igen csak nagy sebességgel marni, tehát szándékomban áll elpusztítani. De mivel sejtem, hogy nem lesz ilyen könnyű dolgom vele, már meg is fordulok, hogy lássam a másik lényt is, de előbb még ezzel szeretnék elbánni, tehát pálcámmal egy-egy kört rajzolok a mellkasom felett, mind jobb és mind bal oldalra is, majd végül az ég felé emelem azt.*
- Grex mortem avium! *mivel mindent jól csináltam, így nemsokára a mellkasomnál a két körnél vágás jelenik meg, majd 100 darab, füstszerű káoszvarjú jelenik meg, melyeket most már én irányítok. Elég lenne, ha az egyik lénnyel már nem lenne bajom, így hát egyértelműen a már megsavazott felé uszítom őket.*
~ Tereljétek el a figyelmét, miközben darabokra tépitek!~ *amíg ezzel elbánnak, addig én végzek a másikkal, így tudok felé fordulni most már teljesen és ahogy látom, igen csak nagyra nőtt és csúf, de ha megtámad, én se vagyok rest védekezni. Pálcám a föld felé mutat, majd már emelem is felfelé, miközben kimondom a varázsigét.*
- Solum fluctorum! *és létre is jön már a földhullámból készült védelem, tehát ha nekem jönne, egy erős fal emelkedik fel, majd pedig jöhet a támadás is.* - Accido! *és a hullám már meg is indul a lény felé, így szépen lassan maga alá is temeti. Nem hiszem, hogy ez elég lenne, tehát még egy fajta búcsút is kell adnom neki, így várok hát, hogy kijöjjön a föld alól és ha ez megtörténik, akkor a sziklanyárssal vetek véget az életének. Erőteljesen dobbantok egyet a földön, majd már mondom is az igét.*
- Silex hastarum! *a földön repedés fut végig, majd kiemelkedik a földből egy nyárs, mely reményeim szerint szét is fogja zúzni a szerencsétlent, így nyársalva fel szó szerint... Az ellenféltől is függ, hogy sikerül-e, de nagyon remélem. Közben a káoszvarjakra is figyelek, amelyeket csak akkor szüntetek meg, hogyha végeztek az ellenfelemmel, ha nem, akkor hagyom őket tovább támadni, de ha jól állunk, elkapom Jörg kezét, majd már húzom is magam után.*
- Nyomás! *nincs kedvem megvárni, amíg további hasonló csúfságok találnak ránk, így ideje lenne eltűnnünk, tehát az alagútban haladok tovább, ha tudok.*

//Robbanó bájital: Ennek a bájitalnak a neve kivételesen nem utal arra, hogy mire is használható fel, ugyanis nem robbanást tudunk előidézni vele. Az elnevezést azért kapta, mert általában úgy alkalmazzuk, hogy az ellenfelünkre dobjuk ezt a bizonyos üvegcsét, amely ahogy hozzáér, el is tűnik, majd hangos, szinte egy robbanáshoz hasonlító hangot ad ki és ez után az áldozatunk testét szétmarja a főzet ott, ahol érintkezik vele, tehát igen csak veszélyes ez az elixír és akár halálos is lehet.
Viszont ez az ital ugyanúgy használható simán folyatás közben is, akkor ugye az üveg nem tűnik el és nem is hallatszik az a robbanó hatás, csupán csak a lényege marad meg, tehát a maró érzés. Így akár képesek vagyok valakit teljesen eltüntetni a föld színéről, miközben az hosszú szenvedések által hal meg és csak a vére, illetve testnedvei maradnak meg.

Káoszvarjak: http://users.atw.hu/mysterio/harmadikosorak/kaoszmagia/nezo.php?id=2

Földhullám: http://users.atw.hu/mysterio/masodikosorak/terramagia/nezo.php?id=18

Sziklanyárs: A földön repedés fut végig egészen az ellenfelünkig. Viszont nem nyeli el őt a föld, hanem egy szikladarab emelkedik ki nagy sebességgel a földből, ami képes felnyársalni áldozatunkat. Az, hogy mekkora ez a sziklanyárs függ az ellenfelek közti távolságtól, valamint attól is, hogy mi milyen hatást akarunk elérni. Ha nem az ölés a cél, akár nagyobb távból is képesek vagyunk elménkkel úgy irányítani a dolgokat, hogy mindössze megsebezzük a másikat, de a seb ne legyen halálos. De ha akarjuk, ezzel a módszerrel könnyedén végezhetünk is a másikkal, persze ahhoz azért kell egy bizonyos táv is, hisz 1 méterre állva egymástól nem hozható létre túl nagy sziklanyárs. //