Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 7:46 pm

*Nem marad túl sokáig egyedül, amire számítani lehet ugyan, ha az ember órára megy, de attól még nem boldog. A srác rá is köszön, mire El kicsit felnéz, és megismeri a srácot, aki az árnymágián is ott volt.*
-Hi.*Igazi angolos köszönés, amit ő nem igazán szokott előtérbe hozni, de most jelenleg ez a legrövidebb köszönési mód. Hamarosan még néhány diák után megérkezik a tanárnő, aki azonnal bele is csap az órába. Mikor a fiú megtudja, hogy a szabadban lesznek, kicsit élénkebben kezd figyelni. Mikor a seprűk megjelennek, csak odamegy, és megfogja az egyiket. Mikor Ms. Valbraith útjukra engedi őket, kiröppen a nyitott ablakon és az erdő felé veszi útját. Rövid időn belül mindenki ott van, és a tanárnő újra elkezdi az órát.*
-A pszichokinézissel rendelkező személy tárgyakat mozdít el anélkül, hogy hozzájuk érne.*Feleli a kérdésre, majd észrevétlenül a többiekre pillant, vajon ők mit válaszolnak erre a kérdésre.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 7:46 pm

*Sajnos ismerős nem érkezik a terembe ma, Sideris viszont igen, halál pontosan, mint mindig. És természetesen nagyon csinos is, mint mindig. Na persze ő egy magiszter, meg minden, de ami, vagyis jelen esetben aki szép, az szép. Amint viszont végigsétál a diákok között, s elér a saját asztalához és megszólal, Chris szemei kíváncsian csillannak meg.*
~Kint? Nocsak.~ *még nem igazán szokott hozzá, hogy nem a teremben vannak az órák, főleg, hogy még csak elsős, de majd idővel megtanulja, hogy itt bármi lehetséges. Viszont az, hogy spirituális ismeretekből miért is mennek a szabadba egyre csak fúrja az oldalát, de nem kérdez rá feleslegesen, minden bizonnyal pár percen belül úgyis kiderül a dolog. Amikor viszont a np intésére egy ajtó kitárul, s több seprű is megjelenik a tanári asztal mellett, a srác egy halkat sóhajt.*
~Nem épp a kedvencem.~ *inkább sétálni szeret a fiú, de persze tud azért seprűn repülni is, így különösebb problémája nem lesz vele. Ekkor viszont egy ablak is kitárul, majd a nő tovább mesél, ami mosolyt csal Christian arcára.*
~Öt perc seprűvel? Akkor még eltévedni is hagy időt.~ *na nem mintha el akarja kóborolni az óráról, inkább azokra gondol, akik netán nem tudják, hogyan is kell megülni egy seprűt. Amint a nő elhoppanál, Chris is felkel, majd az asztal mellől elvesz egy seprűt, s az ablakhoz sétál vele. Pár pillanat múlva már fel is pattan rá, majd egyszer még visszapillant, s már neki is indul az erdő felé vezető útnak, ami így elég rövid idő alatt véget is ér. Persze még a magisztert is meg kell találni az erdő szélénél, de mikor megvan, már le is száll mellé, lepattan a seprűről, s a kezében tartva pillant körbe ismét, várva a többiekre, vagy a nő szavaira. Amikor mindenki megvan, Sideris folytatja is az órát, amihez már előkészült a repülő kövekkel.*
-A pszichokinézis a tárgyak lebegtetését jelenti. Tehát hogy anélkül tudjuk mozgatni a tárgyakat a levegőben, hogy hozzáérnénk. *feleli, hisz ezt azért tudja, még ha tanóraként még csak most is veszik.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 7:51 pm

*Elég fura volt a nő mai köszöntője, hiszen tőle aztán nem szokhatták meg a diákok, hogy a levegőn, a szabadban tartsa az órát, de ezt is megélték, nagyon úgy néz ki. Viszont a repülést már rájuk bízza, a lényeg, hogy a seprűvel meg is érkezzenek és amint ez megtörténik, látni fogják a magisztert is, a kövekkel együtt természetesen, ki már érdeklődni is kezd tőlük, így tudakolva meg, hogy vajon mit is tudnak az elméleti varázslásból, hiszen nem minden a pálca és ezt egy mentál mágus nagyon is jól tudja, de a diákság többsége nem igazán. Így hallgatja hát a válaszokat, majd nemsokára el is kezd sétálni előttük, nem túl gyorsan, de hogy mégse álljon egy helyben és aprókat bólogat.*
- Helyes... nagyon helyes. Látom mindenki készült és utána olvasott a dolgoknak, ugyanis mindhárman jól válaszoltak, de nézzük egy kicsit konkrétabban a dolgot. *most nincs szájhúzás és mérges nézés, végre mindannyian jót válaszoltak és még csendbe se volt senki, így már mindjárt élvezetesebb órát is tartani.*
- A pszichokinézést úgy határozzuk meg, mint a gondolat hatását a mozgásban lévő fizikai rendszerekre. *ez így elég tudományosan hangzott, tehát kissé elmosolyodik, hiszen ezt így a vizsgán kellene tudniuk és mivel nem fizika óra van, hamarosan bele is kezd a normálisabb magyarázatba.*
- A pszicholkinézis képessége mindenkiben megvan, de különböző fokon, és hogy egyesek olyan dolgokat tudnak véghezvinni, melyek előtt mások csak tátott szájjal állnak és alig hisznek a szemüknek. Ha jó egészségben vagyunk és erőnk teljes birtokában, a jelenség könnyebben létrejön, mintha fáradtak vagyunk, bár van, aki már annyira könnyedén alkalmazza ezt a képességet, hogy meg se kottyan neki. *és még mindig nem árulja el, hogy pontosan mi ez, tehát egy kis szünettel még kutatja a nebulók tekintetét, várva valamiféle kíváncsi csillogást, majd már bele is fog.*
- Röviden és érthetően; képesek vagyunk pusztán gondolati úton, pálca nélkül mozgatni bármit a levegőben. Ehhez koncentrálnunk kell természetesen és a tudatunk segítségével kell irányítanunk azt, amit látunk, mert bizony a látás az elengedhetetlen a pszichokinézis alkalmazása közben. *és ha a diákok figyelnek, a fél szemét a nő mindig azokon a bizonyos köveken tartja, melyek ott lebegnek közöttük.*
- Az ember csak akkora tárgyat képes mozgatni, amelyet két kezével is képes lenne elbírni. Szükséges a folyamatos koncentráció és ezen kívül a gyakorlás is, hiszen első alkalommal nem mindenki képes megtanulni ezt a képességet, ezért kell fejleszteni, de akár évek alatt oly könnyedén mozgathatják a gondolatuk segítségével a tárgyakat, mint ha két kezükkel fognák őket, de ehhez természetesen érzék is kell. Nem mindenki jó ebből a tantárgyból, viszont akik igen, azok elég nagy erőre tehetnek majd szert. *és ezzel úgy is érzi, hogy befejezte a fontosabb tudnivalók ismertetését, nem akarja tovább húzni a szót.* - Van kérdés? *most igen csak jókedvű, tehát nem áll távol tőle az aprócska mosoly se, hiszen néha ki kell mutatni az embernek a kedvesebb felét is. Mindenesetre a kérdések után vagy ha nincs kérdés, akkor jöhet a következő figyelmeztető szó.*
- Állítsák meg! *és mindenki felé meg is indul egy-egy kő, melyek nem túl picik, tehát ha eltalálják őket, akkor megérzik majd a fájdalmat. Elég gyorsan mennek ezek az ököl nagyságú darabok, tehát vagy a pszichokinézissel megakadályozzák az ütközést és leállítják a kövek repülését vagy pedig végső megoldásként elhajolnak előle. Ez már az ő dolguk, de természetesen Sideris az elsőt várja el tőlük és veszély helyzetben meglehet, hogy jobban ráéreznek a dolgok ízére.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:04 pm

*Nemsokára megérkeznek, és a fiú észre is veszi a lebegő köveket, amik azért nem a legkissebb fajtából kerültek elő. A nő kérdésére így már könnyebb választ adni, s ahogy hallja a magisztert, nem is volt olyan aki akkorát tévedett volna. Természetesen azért a rendes definícióját elmondja a nő, amire bár Alexander figyel, de kívülről hallásra nem fogja tudni megtanulni, de nem is baj, legalább lesz dolga a könyvtárban, úgy is szeret arra fele nézelődni. Amikor viszont a nő a végére ér, már teljességel érti a dolgokat. Arcán egy kisebb mosoly jelenik meg, bizony meg szeretné tanulni ezt a képességet, hiszen előnyökhöz juthatna.*
-És semennyi gyakorlással se lehet a teherbírást tovább fejleszteni?*kérdezi, persze csak kíváncsiságból, hogy azért amivel lehet tisztában legyen , na meg szimplán is kíváncsi. Lát benne ötletet, legalábbis tudná kamatoztatni egy-két helyzetben az is biztos. Mivel többet nem igen hiszi , hogy kérdeznie kéne, így tovább hallgat, de a nő most úgy tűnik felgyorsítja a dolgokat, és máris egy gyakorlati feladat elé állítja őket, méghozzá elég hirtelen, így a fiú egy lépést hátrébb is lép, s koncentrálni kezd a kőre, szinte érezni akarja, hogy megállítsa, s bár lehet hogy lassít rajta, de végül olyan érzése támad, mintha megszakadna valami, s kissé fel is mordul erre.*
-A fenébe...... ez egy picit hirtelen jött.............*mondja ki s , szinte villámgyorsan húzódik el oldalt, hogy a kő ne találja el. Egy pillanatig még figyeli az útját, majd sóhajt egyet, hiszen nem szereti ha nem jönnek elsőre össze a dolgok..*
~Azt hiszem ezt még gyakorolnia kell, elsőre nehéz is lenne ilyesmit megcsinálni.~*gondolja, miközben tekintete a többiekre esik, kíváncsian figyelve, hogy nekik hogy sikerült a képesség elsajátítása, maximum ő majd gyakorlatozik a szobájába, vagy megkér valakit, akit talál , hogy gyakoroljanak, egyenlőre ez a terve.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:11 pm

*A szabad levegőn lévő órának eléggé örül a srác, nemhiába szeret kint lenni, a friss levegőn, bár azért a vizet jobban szereti, mint az erdőt, de azért így is jó. Mikor mindenki helyesen válaszol a tanárnő kérdésére, Ms. Valbraith kicsit bővebb magyarázatba kezd. El figyelmesen hallgatja a magyarázatot, és közben átsuhan az agyán, hogy a majmok okozta sérülések befolyásolhatják-e a dolog sikerességét, de azonnal száműzi a gondolatot. Mivel kérdése nincs, nem tud mit kérdezni. A kövek viszont megindulnak, és láthatóan a feladat a pszichokinézis segítségével megállítani a köveket. Az egyik kő nagy sebességgel kezd el repülni El felé, mire ő megpróbálja megállítani, de ebben első próbálkozásra nem lehet mindenki profi, így ő sem. Mivel nem akarja, hogy a kő eltalálja egy igen érzékeny részét a testének, konkrétabban az arcát, ezért villámgyorsan kinyújtja a kezét, és megfogja a követ. Elég fájdalmas dolog, de ennek nem ad hangot. A kő kicsit felsérti a bőrét, de nem kezd el vérezni, csak felhorzsolódik. El is hajolhatott volna, de ez a sokkal egyszerűbb lehetőség nem jutott eszébe.*
-Elhajolni egyszerűbb lett volna, nem?*Teszi fel a kérdést, de persze választ erre nem vár, hiszen egyértelmű, hogy igen.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:11 pm

*Ez a kis repülés tényleg meglepő, ráadásul érdekesen is kezdődik így az óra, még akkor is, ha Chris annyira nem rajong érte. Amikor viszont mindenki leér az erdő szélére, a nő egy kérdéssel fordul feléjük, amit úgy tűnik, mindannyian helyesen meg is válaszolnak, és ennek láthatóan Sideris is örül. Viszont át is veszi a diákságtól a szót, s most ő fejti ki, hogy egészen pontosan mit is értünk a pszichokinézis alatt. Szépen hosszan kifejt mindent, azt is, hogy van aki jobb ebben a dologban, míg mások kevésbé, de ami biztos, hogy mindenki képes rá valamilyen szinten. Miközben a nő beszél, Chris természetesen rá figyel, legalábbis füleivel leginkább, hisz szemei a lebegő köveket figyelik időnként, melyek mozdulatlanul állnak a talaj felett, mintha az lenne a természetes helyük. Amint kiderül, van egy bizonyos súlyhatár is, amit mindenki maga szab meg, hisz attól függ, puszta kézzel mekkora súlyt bírunk el. Amikor viszont eljön a kérdések ideje, a srác nem is habozik, s fel is tesz egyet.*
-Azt mondta, hogy a súly mihez van kötve a pszichokinézisnél, de... a tárgyak száma is meg van szabva, vagy csak a súlyuk a lényeges? *érdeklődik picit, hisz erről még nem volt szó, pedig ez is meghatározó tényező lehet. A kérdések és válaszok elhangzása után viszont ismét Sideris szólal meg, pontosabban szólítja fel őket egy dologra, ami rögtön egyértelművé válik, mikor Chris ismét a kövek felé pillant. Bizony azok megindultak feléjük, szerencsére csak egy-egy darab mindenki felé, ami viszont aggasztó, hogy annyira azért nem picik. Szinte rögtön nyúlna is a pálcáért, hogy egy pajzsbűbájjal megállítsa a követ, ahogy a feladat szól, de aztán leesik neki, hogy a mai anyaggal kéne, ami viszont nem lesz egyszerű így rögtön. Nyel is egy nagyot, majd koncentrálni kezd a kőre, ami egyre csak közeledik felé. Ijesztő így farkasszemet nézni egy közeledő kődarabbal, ami mintha egy picit lassulna, hála a koncentrálásnak, de a végén már kissé megijed a srác, s reflexből becsukja szemeit, a kő pedig szépet koppan a fején.*
-Áúúú... *kap oda rögtön a sajgó pontra, s el is fintorodik, de mire ismét Siderisre tekint, csak elhúzza kicsit a száját.*
-Tudom, tudom. Becsuktam a szemem, pedig látni kell a tárgyat. *na igen, csak magával szúrt ki, pedig akár félre is hajolhatott volna, ehelyett majd lesz egy szép kis búbja, de már kezdi megszokni, hogy így jár az órákon. Most viszont, hogy nem sikerült megállítania a követ, s még fejbe is lett dobva, csak zavartan tekint körbe, hogy mit is csináljon, mert amit kellett volna, az nem jött össze.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:17 pm

*Miután mindent elmondott a nő, érdeklődni is kezd, hogy esetleg akad-e kérdés és ahogy a diákja megszólal, csak Alexanderre pillant.*
- Igen, idővel mindent lehet fejleszteni, de első évben még nem fognak nehezebb dolgokat a levegőben mozgatni. *adja meg a teljes választ, majd ez után az exortusos srác felé fordul.*
- A tárgyak száma nincs, de ahogy az előbb is mondtam, idővel képesek lesznek nehezebb dolgokat is felemelni, mint amit elbírnának, de ezekhez tényleg érzék és rengeteg gyakorlás kell. *és ez után már ha minden igaz, le is tudják a kérdéseket. Az elmélet után rögtön bele is dobja a mély vízbe a diákokat a Cruoris ház feje, majd ez után figyeli, hogy vajon melyik srácnak is sikerül kivédeni a támadását, mely nem annyira gyors azért, hogy lehetetlen legyen, de rögtön kiderül majd, kiben is van olyan érzék. Alexandernek nem sikerül, így hajol hát félre, Élias pedig a követ elkapva állítja azt meg, tehát keze segítségével, de a költői kérdésre egy biccentést azért kap. Viszont Chris már nem jár ilyen jól, hangos koppanás jelzi, hogy a fiú feje találkozott a kővel, Sideris pedig csak kissé megcsóválja a fejét.*
- Ahogy mondja! De máskor jobban figyeljen vagy ha még nem megy, akkor akadályozza meg az ütközést. *nem is érti, hogy lehet valaki ennyire mazochista, hogy áll a kő útjában. Bizonyára sajogni fog a fiú feje még egy darabig, de ez már az ő dolga, a nő tovább is lép az anyaggal.*
- Most viszont mindenki tegye le ide a pálcáját. *mutat maga mellé az egyik nagyobb sziklára és talán nem kérdés az, hogy miért. A csalás elkerülése végett, ha nem tudnak pálcát használni, akkor valószínűleg mást sem, hiszen a nonverbális varázslatokból még nem tanultak túl sokat és pálca nélkül se igazán ügyeskedtek még az elsős tanulók.*
- A feladat nem nehéz, de annál veszélyesebb! Gondolom mindannyian felismernek egy kobrát és mivel nem hiszem, hogy bármelyikőjük is értene hozzájuk, kézzel se ajánlom, hogy megfogják őket. Az erdő ezen részén van pontosan három darab termetes példány, azokat kéne a pszichokinézissel felemelniük és ide hozniuk hozzám! Legyenek ügyesek és gyorsak, nem akarok estig itt ácsorogni. *és ezzel már int is az erdő felé, egy kisebb ösvény felé, hogy merre kellene elindulniuk, így hát övék az út, Sideris addig vár, amíg meg nem jönnek. Ha viszont a diákok sikeresen visszajutnak, már látni fogják, hogy a földes talaj tele van apró, éles kövekkel, tehát ezeknek még bizonyára fontos szerepük lesz a mai napon.*

//Játszátok ki, ahogy ráleltek a kobrára, majd vigyétek ki a magiszterhez.//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:32 pm

*El-nek nincs, viszont a többieknek van kérdése, amire a tanárnő válaszol is, ezután pedig meg kéne állítaniuk a feléjük repülő köveket pszichokinézis segítségével. Ez egyikőjüknek sem sikerül. El elkapja, az egyik srác elhajol, a másikat meg szépen fejbe vágja a kő. Talán jobban tette volna, ha nem áll az útjába. Ezután le kell rakniuk a pálcát egy nagyobb sziklára, ahova bár kelletlenül, de leteszi a pálcáját. Miután Ms. Valbraith ismerteti a feladatot, El megindul az erdő felé.*
~Na, vajon hol lehet az a kígyó?~*Néz kicsit körbe, majd beljebb megy és reméli, hogy nem fogja elkerülni az állatot. Nem kell sokáig keresgélnie, mindössze tíz perc alatt megtalálja a kobrát és már fel is emelné, ha sikerülne neki.*
-Nem tudnál magadtól repülni?*Néz egy pillanatra a kobra szemébe, persze hiába várna tőle választ. Ezt neki magának kell megoldania, teljesen egyedül, ami nem nagy baj, mert szeret egyedül intézkedni. A kígyót megtalálni nem volt olyan nehéz, a kobra felemelése viszont kéz vagy varázspálca nélkül elég nehéz.*
~Ha nem sikerül, Ms. Valbraith egész este várhat.~*Gondolja apró mosollyal, de mindjárt nem is tartja olyan mulatságosnak, hogy akkor viszont ő is egész este ácsoroghat itt. Na de a kb. huszadik próbálkozásra a kígyó kicsit megemelkedik, és még néhány próbálkozás után sikerül felemelnie, de nagyon kell koncentrálni, nehogy leejtse. Visszafordul az ösvényen, a kiinduló pontig, ahol a magiszter vár. De nem csak ő, hanem apró, éles kövek is a földön. Enyhén felhúzott szemöldökkel néz a földre, majd fel a tanárnőre. A kobrát majdnem leejti, de időben sikerül megakadályozni az állat és a föld találkozását.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:33 pm

*Csak bólint a nő válaszára, ezek szerint minden csak gyakorlás kérdése. Tetszik neki a varázslat, bár kicsit tart tőle, hogy nem fog olyan könnyen menni, s mivel nemsokára jön a gyakorlat, erre hamar rájön saját maga is. A kőt bár lehet lassítja, de nem tudja megállítani, így úgy gondolja jobb ha félre hajol, s persze kicsit rosszul esik neki, hogy nem jött össze, hiszen elméleti tárgyakból álltalában jól szokott muzsikálni.Na de majd gyakorlással ez is sikerülni fog. Ahogy észre vette a többieknek se megy minden simán, bár ezen a fiú nem mosolyog, már csak azért sem mert neki se jött össze az imént, így aztán kissé elkomolyodva hallgatja végig a tanárnőt, aki a pálcájukat kéri. A fiú nem a csalós fajta, de hát megérti, ha ez kell akkor ez kell, nemsokára előveszi s le is rakja, majd így hallgatja tovább a magiszter kérését, s a kígyós kérdésre, az ő arcán is megjelenik, egy apró, de hamar eltűnő mosoly, hiszen azért pár kígyó fajt ismer, a Kobra pedig nem az a fajta, amelyikről olyan túl kevés információhoz jutottak volna az emberek.*
-Persze... kígyó, csúszik szélesebb kicsit a feje, és ha megmarja az embert meghal...*vágja rá, bár nem biztos, hogy ez szükséges volt, de hát most már elmondta, nincs mit tenni. Miután végig hallgatja a feladatot, bizony be is megy az erdőbe, tekintetével a kígyót keresve, amihez nem kell túl sokat mennie, meg is találja. Még jó, hiszen a magiszter is sürgeti őket, s való igaz ő se szeretne órák hosszát itt lébecolni, de még mindig vissza van a neheze a kígyó befogása.. Az állathoz közelebb lépve azonban a kígyó kissé hamarabb reagál, s fejével oda kapva a fiú felé, Alexander éppen hogy hátra tud ugrani.*
~Hogy a fene....... nyugi legalább addig ameddig kiviszlek~*lép hátrébb biztonságos távot tartva tőle, de a kígyó viszont cask közelebb jön. A fiúnak nincs más választása, mint koncentrálni, s a hatás kedvéért még a kezét is kinyújtja a dög felé, ami éppen ahogy közelebb csúszik megemelkedik...*
-Ezaz......*mondja ki, bár érzi hogy nem sok híja van neki, hogy a koncentráció megszakadjon , s belül bizony le is fárasztja ezzel az agyát rendesen de mégis megpróbálja feljebb lebegtetni, úgy fejmagassághoz, majd ha ezzel is megvan tempós léptekkel indul vissza a tanerő fele, ahol észre is veszi a különösen éles kavicsokat.*
-Öhm... gondolom ez nem véletlenül van ott igaz?*kérdezi nyugodt hangon a nőtől , miközben a kígyó lassan földet is ér nem sokkal a fiú lába előtt, aki reméli, hogy az állat nem akarja folytatni az előbbi mókáját, hiszen azért egy kígyómarást nem vállalna most be.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:40 pm

*A kérdésekhez élve ketten élnek is vele, előbb Alexander, majd Chris. A kapott válaszokat igyekszik is fejben jól elraktározni a srác, hisz se papír, se toll nincs nála, azok a teremben vannak az asztalán. Na de nem is kapnak mondjuk olyan bonyolult válaszokat, s az eddigi dolgok is megjegyezhetőek voltak, így talán nem lesz ebből gond. Ezután viszont elég hamar jön az éles gyakorlás, méghozzá úgy, hogy egy feléjük indított kődarabot kéne megállítani. Mivel még sosem gyakorolták a pszichokinézist, így nincs túl sok remény a sikerre, de természetesen azért igyekszik a fiú. Egy picit sikerül is lassítania rajta, amikor viszont észreveszi, hogy teljesen nem tudja megállítani, ahelyett, hogy elhajolna, valamiért csak becsukja szemeit, így koppan hamarosan a fején a kő, ami egy kis dudort is elő fog idézni. Mielőtt azonban még ki lenne elemezve a hibája, ő maga pillant fel a nőre, s mondja el a dolgot.*
-Igyekezni fogok. Én se értem, hogy sikerült ezt összehoznom... *feleli kicsit szégyenkezve is, hisz legalább a többiek megúszták a dolgot, még ha megállítani pontosan nekik se sikerült a köveiket. Ezután viszont a nő folytatja tovább az órát, s most a pálcáikat is le kell tenniük. A feladatot még nem tudja, de mivel ez a parancs, így már oda is lép a sziklához, s lefekteti rá pálcáját. Persze szebb lenne odalebegtetni, de iménti sikerei után inkább meg se próbálja. Amikor mindenki letette pálcáját, Sideris a feladatukat is elmondja, az útiránnyal együtt.*
-Kobra? *kérdez vissza kicsit meglepetten a srác, hisz ezek szerint a veszélyes szó itt tényleg helytálló. Főleg, hogy pszichokinézissel kell idehozniuk, ami neki egyelőre nem megy túl fényesen. Na de nincs mit tenni, így hát megindul a mutatott ösvény felé, ahol nekiáll a kígyókeresésnek. Szerencsére nincs eldugva nagyon előlük a villásnyelvű, vagy csak neki van mázlija és hamar rátalált. A dolog könnyebb része így már megvan, már csak valahogy lebegtetni kéne.*
-Remélem ez jobban fog menni. *erősen koncentrálni is kezd a srác, miközben szemeit végig a kígyón tartja. Egy ideig nem történik semmi, de kis idő elteltével mintha szépen lassan azért a levegőbe emelkedne a kígyó. Persze magassági rekordot nem dönt vele, de legalább lebeg. Nem is húzza az időt, inkább rögtön megindul vele visszafelé az ösvényen, mielőtt megszűnne a hatás. Egész ügyesen halad visszafelé, de mielőtt még tényleg odaérne a nőhöz, tekintete az apró, hegyes kavicsos földre téved.*
-Hát ez meg mi? Eddig is ilyen kavi... A fenébe. *a kavicsokon hirtelen egy kígyó landol, Chris kígyója, ami lezuhan a félrepillantás miatt. De még mielőtt ezt bárki észrevenné, legalábbis remélhetőleg, ismét koncentrálni kezd, s gyorsan a levegőbe emeli újra a kígyót, s sebes léptekkel megy el vele a nőig.*
-Tartsam, vagy csak tegyem le? *kérdi Sideristől, de most nem esik abba a hibába, hogy rá pillantana, szemeit le se veszi a kobráról.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:43 pm

*Miután mindannyian megtudják, hogy mikkel is lesz dolguk, Alexander okoskodni kezd, a tanárnő pedig csak aprót sóhajtva pillant háza diákjára.*
- Szerintem ezt a többiek is tudták, de hogyha nem, akkor Mr. Kígyószakértő most már elmondta mindenkinek. *és ezzel útjukra is engedi őket. A nő csak türelmesen várakozik a diákjaira, hogy elvégezzék a feladatot, amit adott nekik. Lehet, hogy más esetben nem tűnne nehéznek, hiszen pálcával egyszerűen elkábíthatják az állatokat, de most az nincs náluk, tehát ismét rá vannak kényszerítve arra, hogy alkalmazzák a pszichokinézist. Egy idő után azért csak visszaér a kis csapat minden tagja, így figyeli hát meg az állatokat, akiket meghoztak a diákok.*
- Csak engedjék le őket a földre, had menjenek... *hogy egyik kobra se támadjon, a nő szépen egy kis szellővel az erdő felé tereli őket, miközben azok visszakúsznak és ismét a nebulókra pillant, de Alexander és Chris felesleges kérdésére most már nem óhajt válaszolni, hiszen egyértelmű a válasz és mindjárt meg is tudják a kövek titkát.*
- Most egy kis páros gyakorlás következik! Támadják meg egymást és védjék is ki, természetesen a pszichokinézissel. *itt lepillant a köves talajra, tehát egyértelmű, hogy mit kéne használni, bár lehet bármi mást is, amit idekint találnak, a lényeg egy kis harc.*
- Mr. Adachi, Ön az én párom lesz! Támadjon meg! *adja ki az utasítást, tehát kezeit kissé széjjel tárja, majd várja, hogy a fiú megkezdje a támadást, amelyet egyértelműen vissza fog majd kapni, de ő kezdi, ez itt a lényeg.*

//Ha lehet, akkor 2-1 hsz-ben oldjátok meg a feladatot (a sorrendet ez miatt ajánlott betartani, tehát egymásra figyeljetek):
Alex támad - Chris véd és támad - Alex véd
Élias támad - én védek és támadok - Élias véd
És ezek után írok én ismét!//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:53 pm

*A fiú, csak kissé morcosan megrántja a vállát, nem okoskodni akart ő , csupán csak gondolkozott, na de miután megkapták a feladatot, bár kissé nehezen, de azért mégis sikerül vissza hoznia azt a kígyót. Nem mintha félne tőlük, vagy írtózna, csak nem akar még egy jó adag mérget is a szervezetébe. Na de ettől most szerencsére megkíméli a sors, így nemsokára vissza érve megkapja, hogy akár el is engedheti a kígyót. A fiú már nem is figyel az állatra, csupán csak a többieken jártatja végig a tekintetét, miközben a köves dolgokra is rákérdez. A nő viszont nemsokára kielégíti a fiú kíváncsiságát, miután elmondta a feladatot, a fiú készenlétbe is helyezi magát, majd beáll Chrissel szemben, akit egyébként max órán látott, de annyira nem is ismer, ami nem is baj.*
~Remélem össze jön... bár ha a kígyót vesszük, talán a kővel már könnyebb lesz.~-Felkészültél?*kérdezi kissé komolyabb hangon, mivel Ő támad, aztán balesetet se szeretne okozni, feltéve ha egyáltalán sikerül felemelnie a követ a képessége segítségével. Így aztán koncentrálni kezd a maga alatt lévő köves talajra, s azon belül is egy kissé nagyobb kőre, ami pár pillanaton belül fel is emelkedik. Látszik hogy a fiú azért még nem képes kontrolállni teljesen a dolgot, így aztán néha meg is remeg a levegőbe a kődarab. Na de a fiú se adja ám fel olyan könnyen, így még jobban koncentrál, s szinte ki is zár minden külső tényezőt. A kő pedig nemsokára elstartol tőle, s ha minden igaz Chris felé veszi az irányt. Innen már az ő feladata hogy védekezzen, aztán ha az megvan akkor majd Alexandernek kell aggódnia, hogy ne törje be egy kő a koponyáját, na de ez azért még odébb van.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 8:54 pm

*A kobrát megtalálni nem túl nehéz, hamar meg is van, de az már nehezebb dolog, hogyan lebegtesse vissza a magiszterhez. De ezt is megoldja, jó sok próbálkozás után, és visszatér az erdő szélére. A kígyót el kell engedni, amit El részéről kis értetlenkedés követ, hiszen minek kellett elkapni, ha most visszaengedik? De amint hallja, hogy páros gyakorlás következik, el is felejti az iménti gondolatát, és érdeklődve néz a tanárnőre.*
-Szuper...*Suttogja magának, mikor megtudja, hogy Ms. Valbraith lesz az ő ellenfele. A magisztert egyértelműen nem tudja legyőzni, de azért örül, hogy ő lesz a párja. Mikor a tanárnő felszólítja a támadásra, nem habozik túl sokáig, már kezdi is. A köves talaj egy részén lévő kövek felemelkednek, amint kicsit koncentrál, és megküldi a magiszter felé. De El úgy gondolja, nem csak köveket fog használni, hanem mást is. Mikor már a köveket útjukra engedi, az erdő szélén lévő nagyobb farönkre néz, majd azt is megküldi Ms. Valbraith felé. Két oldalas támadás, amit a magiszter biztos ki fog védeni, de azért El sikernek könyveli el, hogy sikerült mind a kettőt felemelnie, és támadni velük.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 9:01 pm

*A kobrák csak gyakorlási célt szolgáltak, semmi mást, hogy rávegye a nő a diákjait, hogy biztosan tudják használni ezt a képességet, még mielőtt egymást támadnák meg vele. Na de ahogy mindannyian végeznek, Sideris ki is osztja a következő feladatokat, majd nemsokára már Élias felé is tekint, aki a mai napon az ő párja lesz és ahogy hallja a szavakat, csak kissé elmosolyodik.*
- Ennyire nem kell örülnie! A legjobb ellenfél mindig az, akit úgy érzi, hogy lehetetlen legyőznie, attól tanulhat a legtöbbet! *na de most már mást nem mond, csak kényelmesen beáll a fiú elé, úgy várva, hogy támadjon. Éliás el is kezdi, így emelkednek fel a kövek a földről, egész ügyesen, tehát Sideris csak kíváncsian figyeli a továbbiakat, de még mielőtt a kövek elérnék, a srác áms felé néz, tehát a varázslat megszakad, mivel folyamatosan szemmel kell tartani azt, amivel támadunk, így nemsokára a nő lábai elé kerülnek a kis kövek, de a nehéz rönk megemelése kissé nehézkes, így azért nem megy minden azonnal, de ahogy megoldja ezt a fiú, az meg is indul a nő felé, aki meg se mozdul, csupán csak merev tekintettel néz előre, a rönk pedig körbe is táncolja szépen, majd ez után hirtelne szakad szét apró darabokra, tehát több kisebb fadarabra, majd ez után a nő elé kerülnek, akár csak még egy adag kicsi, éles kő is, amelyet hirtelen erővel indít meg a fiú felé, de még mielőtt elérné Éliast, hirtelen veszi körbe.*
- Készülj! *szól rá, hiszen csak egy felé tud nézni a fiú, így nem is fog kiszúrni vele és bár rengeteg sebet okozhatna neki ezzel a körkörös támadással, inkább csak a magasba parancsolja a kövek és fadarabok összességét, hogy felülről érkezzen már a támadás a fiú felé, méghozzá most csak egy irányból, tehát így is rengeteg sebet szerezhet, ha nem védi ki, de talán menni fog, hiszen az előbb is egész jól ment neki mindez, csak a szemmel követést felejtette el, de az ember tanul a hibáiból.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 9:06 pm

*A kígyós feladatot több-kevesebb sikerrel, de azért megoldja a srác, bár tény, hogy egy kis időbe azért beletelt, míg fel tudta elemni, s a nőhöz vinni a kobrát. Ráadásul odafelé menet még egyszer le is ejti, de hamar orvosolja a hibát, majd mikor odaér Siderishez, egy kérdéssel is fordul felé. Mivel el kell engedni a kígyókat, így csak egyszerűen visszaengedi a földre a sziszegőt, majd hallgatja, mire vannak most ott a kövek. Mint kiderül, páros gyakorlat lesz, és annak a kellékei. A párja pedig nem más, mint az a hosszú hajú srác, akiről konkrétan fogalma sincs, hogy hogy hivják, de az nem is kell a feladathoz. Hamar szembe is állnak egymással, majd a kérdésre csak biccent.*
-Azt hiszem... igen. *feleli, majd koncentrálni kezd, hogy pszichokinézissel megállítsa a szintén azzal irányított követ. Egy kis időbe azért Alexandernek is beletelik, míg magabiztosabban megtartja a levegőben azt a nem olyan apró kődarabot, ami arra utal, hogy másnak se megy túl könnyen a dolog. Amikor viszont megindul felé a kő, egy mélyet sóhajt a francia fiú, majd erősen a kőre kezd koncentrálni, hogy meg tudja azt állítani. A kő viszont egyre csak közeledik, s Chris már attól fél, hogy búbjának párja lesz, amikor viszont az hirtelen megáll előtte, de nem lebeg tovább, csak lehullik a földre. Úgy tűnik, megállítani sikerült, csak már megtartani nem. Na de sebaj, ő úgyis másikkal akar támadni.*
-Akkor most én jövök. *pillant a másik fiú szemébe, majd ő egy adag kisebb kővel próbálkozik. Alexander az egy nagyobb hatását próbálta ki, ő pedig a több kicsiét fogja. Ahogy csak tud, koncentrálni kezd a kavicsokra, amik fel is emelkednek előtte, s hamarosan meg is indulnak a Cruorisos fiú felé. Viszont az, hogy még nem tudja túl jól uralni a dolgot a srác abból is látszik, hogy menet közben egy-egy kavics lehullik a földre, így csökkentve azok számát, amik veszélyt jelenthetnek Alexander számára. Bár az is igaz, hogy nem is arra megy Chris, hogy sérülést okozzon, csak gyakorol. Na de a maradék kövek számát már igyekszik megtartani, s már csak az a kérdés, hogy diáktársa mennyire tudja azokat kivédeni.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 9:12 pm

*Ebben a páros gyakorlásban Ms. Valbraith lesz a párja, aminek örül is, meg nem is, mert egy magiszterrel azért mégiscsak nehezebb.*
-Örülök, csak nem látványosan. Itt belül.*Mutat a mellkasára, majd már meg is indítja a támadást jelenlegi ellenfele ellen, de a kövekkel nem sikerül, mert nem követi a szemével. Na de a rönkkel azért szerencsésebben jár, bár Ms. Valbraith simán kivédi, egyszerűen darabokra szedi szét. Ezután egy apró kis kő kerül a nő elé, amit meg is indít a srác felé, aki már készülne megállítani, de a kő magától áll meg, vagyis Ms. Valbraith állítja meg. Na de a kövek és a fadarabok a feje fölé repülnek, mire El felnéz, és koncentrálni kezd. Mikor a kövek és a fadarabok már nem túl messze vannak tőle, akkor sikerül megállítania, és most még a szemmel követést sem felejti el. A köveket és fadarabokat szépen, egyenletesen leteszi a földre, majd felnéz a magiszterre.*
-Szuper ez a tananyag. Embert is lehet vele felemelni? Bele lehetne lökni az öcsémet a tengerbe.*Apró mosollyal mondja mindezt, és a harmadik mondatot is komolyan gondolja. Szívesen lökné bele a testvérét a tengerbe, és nem lenne túl szomorú, ha megfulladna a srác.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 9:19 pm

*A fiú csak biccent a válaszra, és nemsokára már fel is készül a támadásra. Valahogy úgy tűnik nem olyan egyszerű neki, talán csak amiatt mert most csinálja másodszor, vagy lehet azért is mert ehhez nincs akkora affinitása, de az az egy biztos, hogy még kell gyakorolnia eleget, hogy sikerüljön normálisa uralni ezt a képességet. Na de a köve végül megindul a fiú felé, és kíváncsian figyeli is, mit kezd vele az Exortusos srác. Ellenfele úgy tűnik viszont most már nem szenved sérülést, hanem megállítja a követ, így a fiú csak egy elismerő biccentést ejt meg felé, főleg mivel az előzőből okkulva nem olyan biztos hogy neki menni fog, bár ha úgy vesszük valamivel több esélye van.*
-Szép volt..*csupán csak ennyit mond, de amikor meglátja, hogy felé kisebb kavics jön, méghozzá nem is egy, azért nyel egyet.*
~Na most próbáljuk meg az összeset megállítani~*na igen erre így nem gondolt, ő egy naggyal támadott, az ellenfele viszont a kicsiket részesíti előnybe, méghozzá többes számba. Nehéz lesz védeni annyi biztos. Ahogy a fiú kövei felemelkednek, Alexander úgy kezd el koncentrálni, viszont amikor megindulnak felé, már tudja, hogy nem babra megy a játék, még akkor is ha néhány kavics lehullik, még mindig marad elég a támadó arzenálba.*
~Koncentrálj....~*próbál nyugodt maradni, és csak a felé érkező kövekre figyelni, szinte minden mást teljesen figyelmen kívül hagyva. Elég közel kerülnek, mondhatni talán fél méter választja el a becsapódástól, a kavicsokat, de ekkor hirtelen megáll a fiú előtt, aki maga is érzi a késztetést hogy hátra ránduljon, viszont sajnos nem az összes kővel van így, egy kisebb darab elég keményen súrolja az oldalát, amire a fehér hajú srác csak kissé felszisszen, s így szakítva meg a koncentrációt, az összes többi kő a földre hull.*
-Majdnem jó........*mondja kissé csendesebben maga elé, miközben kezével megmasszírozza az oldalát amit súrolt a fiú köve.*
-Egész jó.. lehet én is szerencsésebb lettem volna több kicsivel.*csupán csak ennyit mond, majd a magiszter fele fordulva figyel tovább.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 9:22 pm

*Miközben Éliassal gyakorol, természetesen a másik két fiút is figyelemmel követi, de nem fogja megakadályozni, hogyha bárki is megsérül, hiszen ők tehetnek róla, ha nem figyelnek. Ha a kobrát ki tudták hozni az erdőből, akkor már ment nekik a pszichokinézis alkalmazása is. Na de ahogy Élias kivédi a támadást, melyben azért jó pár kő is volt, tehát nem volt annyira könnyű dolga a fiúnak, ő neki is akad kérdésre.*
- Mint már óra elején mondtam, sok gyakorlással igen. Szerintem idén még csak akkora súlyt fog tudni felemelni, amekkorát két kezével is elbír, de talán jövőre már ezt is meghaladhatja és így egyre többet és többet... *viszont a testvéres dologra csak kissé elmosolyodik, hiszen bár nem tudják sokan, ő is megölte a testvérét még régen, szóval nem csak a tengerbe dobta. Akadnak konfliktusok az ember életében, tehát ez Élias dolga, Sideris ez az apró információ miatt nem fog se jót, se rosszat feltételezni róla. Viszont miután mindenki végzett, csak végignéz rajtuk, majd biccent.*
- Ügyesek voltak a mai órán! Most már csak egy feladat van vissza! *és itt a pálcákra pillant, mire azok a magasba emelkednek és egy-egy fa nagyobb ágára kerülnek, de úgy, hogy láthatóak legyenek.*
- Szedjék le a pálcáikat és utána mehetnek. A seprűket itt hagyom, mindenkinek saját felelőssége, hogy magától akar tanulni vagy megkönnyíti egy kis csalással a dolgát! *természetesen nem díjazná, hogyha bárki felrepülne a pálcájáért, de talán most már nem is lesz rá szükségük.*
- Viszlát! *köszön el a diákságtól, végig se nézve az utolsó feladatuk sikerességét, hiszen ahogy eddig tapasztalta, menni fog a fiúknak, nem lesz itt gond, tehát ellenőrzésre se szorulnak, nem óvodások... Így hoppanál hát el, ott is hagyva a helyükön a három seprűt, tehát mindenkinek szíve joga, hogy visszatér-e a tanterembe vagy mással üti el az időt!*

//Köszi a részvételt, remélem tetszett. Smile

//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 9:27 pm

*A gyakorlás nem megy olyan könnyen, mert elsőnek nem tartja a szemkontaktust, de a védekezésnél már odafigyel, nem szeretne a karmolások mellé még kő okozta sebeket is. Sajnálattal hallja viszont kérdésére a választ, miszerint idén még nem fog menni. Vagyis egy évet kell még várnia, hogy a tengerbe, vagy talán egy vulkánba dobja testvérét. Na de az órának mindjárt vége, csak egy feladat van hátra, visszaszerezni a pálcát. Miután Ms. Valbraith távozik, El egy perc múlva már a kezében tartja a pálcáját, majd el is teszi. Nem akarja igénybe venni a seprűt, úgy dönt, inkább visszasétál a szobájába. Talán tovább fog tartani, mint seprűvel, de ez nem számít. Lassú léptekkel indul vissza.*

//Nagyon tetszett, szuper volt! Very Happy

//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 9:33 pm

*A gyakorlás tetszik a fiúnak, főleg mivel ha nem is könnyen, de azért sikerül neki egy s más. Az utolsó védekezésnél lévő kő azért picit fáj neki, de hát minden gyakorlásban benne rejlik hogy fájhat, így aztán csak próbálja nem kimutatni zsibbadt oldalát. A nő ezután úgy tűnik már nem mond túl sok mindent, inkább egy végső feladatot bíz rájuk, mégpedig hogy szerezzék vissza a pálcájukat. Bizony ez olyan feladat, amit a fiú nem tudna nem meg tenni ,hiszen a varázslónak szüksége van a pálcájára, így miután elbúcsúzott a magisztertő, úgy gondolja neki is kéne látnia a feladatnak. A seprűre nézve viszont még ha csalni akarna se használná, hiszen már a lejövetelnél látszott, hogy nem éppen barátkozott meg ezzel a járművel. Így aztán koncentrálni kezd, miközben a pálcát nézi komoly tekintettel, s a tárgy bizony most hamar felemelkedik s a következő pillanatban a fiú keze fölé lebegve le is esik. A srác csak elkapja s egy félmosollyal zsebre is vágja.*
-Nem mondom mozgatós kis óra volt... Sziasztok.*köszön el derűs hangon, s ha minden igaz a seprűt közre fogva lassan el is sétál az erdőből, méghozzá vissza az iskolába. A seprűt pedig majd vissza szolgáltatja, ő köszöni szépen ha nem muszáj azért nem repül.*

//Tetszetős kis óra volt, legalábbis nekem tetszett nagyon Very Happy

köszi

//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-06, 9:34 pm

*Nem kis koncentrációba telik, míg megállítja a felé tartó nagyobb darab követ a francia srác, de végül csak sikerrel jár, így mikor ellenfele is elismeri sikerét, csak egy kis mosollyal biccent, majd ő kezd el koncentrálni, hogy támadhasson. Alexanderrel ellentétben azonban ő nem egy nagy, hanem több kicsi kővel támad, bár valamennyi út közben le is hullik belőle, de egy adag még így is elér a fiúig. A Cruorisos srác is ügyesen megállítja a kavicsok nagyját, de úgy tűnik, egy mégiscsak eltalálja az oldalát, így a többi is lehullik a földre.*
-Lehet, de így se volt rossz. *fűzi hozzá, majd mivel végeztek a gyakorlással, ismét a magiszter felé fordul, aki viszont úgy tűnik, tartogat még egy meglepetést a fiúk számára.*
~Még egy?~ *ismétli meg magában a szavakat, majd mikor a feladatot is meghallja, csak kicsit elmosolyodik. Ez már nem lesz túl nehéz feladat az előbbiekhez képest, így felőle akár a seprűt is elvihetné a nő.*
-Viszlát! *köszön el azért még most ő is, majd mikor Sideris elhoppanált, csak odasétál ahhoz a fához, melyen az ő pálcája pihen, s felpillant rá.*
-Ha a kobrát el tudtam hozni idáig, ez se fog ki rajtam. *persze elég csak annyi is, hogy picit megpiszkálja a pálcát, s az a markába hullik, de akkor már rendesen akarja csinálni a dolgot, így kezd el ismét erősen koncentrálni. Most már azért lényegesen hamarabb megmozdul a pálca, ami előbb kicsit megemelkedik, majd szép lassan a kezébe lebeg, így egy mosoly mellett tekint rá a srác.*
-Ezaz. *ezután viszont az egyik seprűért megy, amit kezébe vesz, majd a másik két srácra pillant.*
-Sziasztok. *köszön el tőlük egyszerűen, majd visszarepül a terembe, hisz a papírjai és tolla az asztalon hevernek, viszont nem akarja őket ott hagyni, és legalább a seprűt is visszaviszi így a terembe, ahonnan majd gyalog megy tovább.*

//Köszi az órát, nekem tetszett és tényleg jó volt ilyen kis eltérőként! //

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 3:17 pm

* A tikkasztó nyári hőség sem tart vissza attól, hogy tegyek egy sétát a szabadban óra előtt. Pár a nap sugara szinte perzseli bőröm a révész csónakjában, mégis élvezkedve fordítom arcom a káros sugarak elé. Egy kis szín sosem árt, főleg így nyár derekán márpedig rajtam egyenlőre még nem látszik, hogy sokat töltenék kint a szabadban. A csónak lágy ütközése jelzi számomra, hogy vége rövidke kis utazásomnak így hát kénytelen vagyok magamhoz térni s pislogni párat míg látásom újra a régi nem lesz s csak ezek után biccentek mosolygósan a férfi felé s hagyom el a csónakot.
Utam egyenlőre még céltalan de szép lassan jutok egyre előrébb az ösvényen honnan egyszer csak letérek és bevetem magam a fák közé. A hűs terep azért be kell valljam jól esik, hisz ide a sugara csak immel-ámmal jutnak le így hát a fákat kerülgetve fedezem fel az erdőt, hol még nem igen jártam.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 3:33 pm

* Mivel reggel sem volt semmi probléma mikor kimerészkedtem, ezért most is megteszem. Eldöntöttem, hogy továbblépek a temetőben történteken, mert így se úgy se tudok változtatni a dolgokon. Nagyon meleg van, ezért megengedem magamnak, hogy egy vállatlan felsőt, és egy rövid sortot húzzak magamra. Egy halvány, aligha feltűnő sminket is dobok fel, és már el is indulok Seol szigetére. Mikor a révész átér, én bólintok egyet köszönésképp, és meg is indulok valamerre. A csuklóm most fedetlen, mert nem vált be a csuklószorító. Betérek egy erdőbe, és úgy érzem, hogy megtaláltam most a tökéletes helyet. Arra viszont nem számítottam, hogy lesz még itt valaki rajtam kívül. Óvatosan közelebb megyek a lányhoz és úgy szólítom meg.*
- Szia. Látom nem csak nekem támadt kedvem most felfedezni az erdőt.* mosolygok rá barátságosan, hisz tudom milyen az, ha hirtelen futsz össze egy idegennel.*
- Brianne Layton vagyok, de csak Bri, cruoris ház.* még mindig mosolyogva nyújtom oda a kezem, mert általában itt így szokás. Legalább is, ahogy eddig tapasztaltam.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 3:48 pm

* Bár térképről már ismerkedtem az erdővel és annak határaival, azért így cselekedve sokkal másabb, szeretem magam látni és érzékelni a dolgokat így sétálok hát egyre távolabb az ösvénytől s figyelem meg a természet egyes mozzanatait. Szeretem a növényeket és az állatokat megfigyelni, nézni miként cserkészik be áldozataikat vagy éppen hogyan gondozzák kicsinyeiket, bár erre ritkán van lehetőségem hisz annyira félnek az emberektől, hogy elszaladnak. Pedig tőlem nem kell tartaniuk nem bántom én őket ha nem muszáj, de ezt ők sajnos nem tudják. Épp megtorpanok amint egy közeli fán mozgolódást vélek felfedezni s kíváncsian várnám mi tárulna szemeim elé mikor egy hang szólít meg a hátam mögül. Lemondóan sóhajtok s hátrafordulok, hogy megnézzem kivel is hozott össze a sors. Nem ismerem, ezt első pillantásból letudom szűrni.*
- Szia! Igen így van, gondoltam teszek egy kört mielőtt hív a kötelesség.* mosolyodom el kissé majd a bemutatkozásra elfogadom kezét és magam is elárulom becses nevem.*
- Oké Bri én Josephine Moor vagyok de egyszerűen csak Joi.* rázom meg picit kezét és engedem aztán el végül.*
- Én is, de jó!* örvendezek házának említése után, hisz úgy tűnik sikerül még egy szaktársat megismernem kissé vagy tudni egyáltalán, hogy ki ő.*
- Mehetnénk együtt is.* bökök az erdő űrűje felé merre kisvártatva el is indulok s remélem, hogy a lány is velem tart.*
- Találkoztál már Raiden-el? Ő is Cruorises fiú, tudod jó pár napja nem láttam már és valamiért úgy hiszem, hogy kissé az idegeimre mentem.* sóhajtok fel kissé, mert hát én tök jól éreztem magam vele, de úgy hiszem ez nem volt kölcsönös sajnos. Na de most kíváncsian pillantok a lányra hátha ő ismeri azt a fiút s tud is mondani nekem valami üdítőt.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 4:10 pm

* Kezdem bejárni az erdőt, mikor is megpillantok egy lányt. Közelebb is megyek hozzá, de úgy néz ki, hogy megzavartam valamiben. A lemondó sóhaja erre utal.*
- Ó sajnálom. Nem akartalak zavarni.* hajtom le kicsit bűnbánóan a fejem. De ha már így rátörtem, akkor illik bemutatkozni. El is árulom neki a nevem, és hogy melyik házba tartozom, miközben nyújtom a kezem, amit ő el is fogad. Erre elmosolyodok, hisz akkor mégse zavarhattam meg annyira.*
- Hát akkor üdv Joi.* vigyorgok rá.*- Amúgy szép neved van.* jegyzem meg, mert tényleg tetszik a neve. Megint mosolygok, mikor látom, hogy örül annak, hogy egy házba tartozunk.*
- Tényleg? Nemár. Tök jó, hogy találkoztam még valakivel a házunkból.* örülök meg én is. Ő a második ember, akivel találkozok a Cruorisból.*
- És melyik szobában laksz?* teszem fel a kérdést, ha már egyszer itt tartunk. Közben Joi az erdő mélye felé mutat, és felajánlja, hogy mennyünk együtt.*
- Rendben. Úgy is ezt terveztem.* vigyorgok és elindulok utána. Kérdez egy fiúról is, akinek a neve sem ismerős.*
- Nem. Sajnos még nem találkoztam sok mindenkivel. A házunkból is rajtad kívül csak két emberrel.* mosolygok kicsit szomorúan, mert hát szeretnék segíteni neki, csak ebben nem tudok.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)