Kísérteties játékterem

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-12-12, 1:43 pm

* Puszira ébred fel, és kérdez is egyből. A válasz nem lepi meg, mert Aysha mindig ezt mondja, így csak egy kedves mosollyal nyugtázza, majd egyre hatalmasabb lesz a mosoly, mikor meghallja, hogy kevés embert ismer ilyennek. Egy másodpercre bevillan Péter képe, és a mosoly is eltűnik az arcáról. El is fordítja a fejét, hogy a lány még véletlenül se lássa. Egy újabb kérdésre válaszol, amire csak megborzolják a fejét, ami mostanában egész jól belőtt frizurával közlekedik, most szét szedi. *
- Most tényleg úgy nézek ki, mint aki a sakk alatt halálra aludta magát.
* Egy mosollyal az arcán, kezdi el igazítgatni a haját, hogy ne legyen kócos, mert még a végén valami rosszra gondolnak, hogyha innen ketten kilépnek. Majd bele is húzza az ölébe, hogy ne álldogáljon, de közel legyen hozzá. A szokásos ülő helyzet, a kezei a másik derekán, és a lány kezei pedig a nyaka körül. Egy kérdéssel folytatja tovább, amire szintén egy szokványos választ kap. Erre elmosolyodik, és csak ennyit válaszol. *
- Jól tetted.
* A mosolya eltűnik az arcáról, ahogy az asztalra néz, és elgondolkozik. Visszatér a jelenben mikor végig simítanak az arcán. A kérdést nem hallotta, annyira el volt merülve a gondolataiban. Felteszi a kínos kérdést, majd mikor meghallja, hogy igen, megkönnyebbül. A komoly kijelentésre, ő is komolyan válaszol. *
- Én se akarom, de persze ha megtörténne melletted lennék.
* Az utolsó mondatnál, már érzi is a kezeket az állán, és oda is fordítja, majd a szemébe nézve fejezi be a mondatot. A következő komoly mondatra, a szemeit elfordítja, és egy szót mond csak. *
- Kár.
* Húzza el a száját, egy kicsit erős volt ez a kijelentés, de megértette. Már nézne el másik irányba, mikor ismét kap egy puszit, és ahogy hallja a kijelentést, egy kis gonosz mosoly jelenik meg az ajkai szegletében. *
- Akkor mégis csak veled állítom össze a kviddics csapatomat.
* Vigyorog egy sort, és elképzeli, ahogy hét gyerek körülötte fog sürögni, és forogni. Kicsit elriasztó ennyi gyerek, főleg mikor még pár hetesek/hónaposak, és éjszakánként fel kell kelni, hogy újra meg újra elaltassák őket. Ebbe az egybe rossz belegondolni, de talán kibírható. Másodpercek alatt futnak végig az agyán ezek a gondolatok/elképzelések. Semmi sem látszik az arcán, hogy épp mire gondol, és hogy még jobban leplezze, egy közeledő ünnep kérdését teszi fel. *
- Tudom, hogy már ezerszer átbeszéltük, de akkor hova menjünk karácsonykor? Hozzád, vagy hozzám?
* Most azért lényegesebb ez a kérdés, mint egy hónappal ezelőtt, és ki tudja, hogy Aysha betervezett-e valamit aközben, mikor szünet volt köztük. Jobb tisztán látni ezeket a dolgokat. Meg hát, akkor úgy készül. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-12-12, 1:51 pm

*Hamarosan Troy ölébe kerülök, aki át is karolja a derekamat és igazgatni kezdi a haját.*
- Jaj már, rosszabb vagy, mint egy nő *nevetem el magam és segítek megigazítani Troy haját, hogy tényleg szexi és döglesztő legyen. Még egy utolsó simítás, majd megnézem kicsit hátrébb dőlve.*
- Tökéletes *kacsintok a fiúra és egy puszit nyomok a szájára. Közben Troy kicsit el is gondolkozik, majd mikor magam felé fordítom a srác csak egy kérdést tesz fel, amire igen csak komolyan válaszolok és úgy tűnik, hogy Troy egy pillanatra meg is sértődik, de mikor kijelentem, hogy még nem most gondoltam a gyermervállalást, de semmi kifogásom ellene, hogy vele, elvigyorodik és a kvidiccs csapatot kezdi el emlegetni.*
- Hát persze, a hetedik gyerek után meg már úgy néznék ki, mint valami aszott anyóka. Nem játszunk olyat! *jelentem ki határozottan, de közben azért elnevetem magam. Úgy tűnik, hogy Troynak is igen jó kedve van, de egy kérdést még azért feltesz a karácsonnyal kapcsolatban.*
- Hát mivel én nem rég voltam otthon, nem akarok hazamenni. Ha lesz itt a suliban valami karácsonyi bál, akkor arra szeretnék itt maradni. De lehetünk nálad *bújuk kicsit hozzá a fiúnoz és egy lágy csókot lehelek az ajkaira, majd kicsit beletúrok a hajába, csak hogy idegesítsem, végül megkordul a gyomrom, amire kicsit elpirulok.*
- Nem ebédelsz velem?* teszek fel egy kérdést, amire biztosan tudom a választ, így lassan fel is állok Troy öléből.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-12-12, 2:11 pm

* Ahogy összeborzolják a haját, természetes, hogy megigazítja a haját, mire egy kicsit sértő mondatot kap, de ezt nem veszi magára, és a boldog mosoly erről tanúsíthat. *
- Nem is igaz. Most jobban tetszenék, ha kócos lennék?
* Teszi fel komolyan a kérdést, de a szemei boldogan csillognak. A haját belőve, túr bele egy kicsit, hogy azért ne legyen lapos, de mégis jól álljon neki. A gyerekvállalással csak bosszantani akarja Aysha-t, de persze, csak viccelődésképp, és úgy néz ki, hogy érti is. A mondatára elmosolyodik. *
- Nekem úgy is tetszenél, de akkor leteszek a Clayton családi üzletről. Pedig milyen jó lenne.
* Látványosan elgondolkozik, és nem viszi le a hangját az utolsó mondatnál, így lehet tudni, hogy nincs vége és folytatja. Az egyik kezével tesz egy negyed kört, mintha a kezével eléjük tudná varázsolni a jövőt, hogy milyen lenne, és közben kommentálja. *
- A hangos bemondó ahogy bemutatja a csapatot. A legjobb, válogatott, és testvér sokaság csapata, a Clayton-ék. Állati.
* Végül a kezével megsimítja az állát, és tényleg letesz róla, ha nem szül neki hét gyereket, bár még örökbe tudnak fogadni, de ez még nagyon távoli jövő lesz. Azért jó ezzel cukkolni a lányt. A karácsony is ismét szóba kerül, mert már csak 2 hét van, és ki tudja, hogy mit tervezett a másik. Bólint egyet arra, amit szeretne, mert mindent megtesz neki, és azon van, hogy jóvá tegye a szünetet is. Meg neki sincs ellenére, hogy maradjanak a bálon, és utána menjenek haza. Ahogy közelebb bújnak hozzá, egy puszit ad a másik fejére, mire egy csókot kap az ajkaira, amit viszonoz is. Bele is mosolyog a csókba, mikor beletúrnak a hajába, majd mikor elválnak az ajkaik, egy mondatot jegyez meg, mosolyogva. *
- Ezt megbocsájtom, de csak azért, mert imádom.
* Utal itt a hajtúrásra, majd ahogy meghallja Aysha korgó gyomrát, letekint rá, és már nyitná az ajkait, hogy megkérdezze, elmenjenek-e enni, mikor a lány megelőzi. Bele is egyezik, majd feláll a székből. *
- De persze, mehetünk.
* Összefonja az ujjaikat, majd a könyvet a kezébe veszi, és elindulnak ki a játékteremből, hogy az ebédlőbe kilyukadjanak ételért. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-02-06, 1:20 am

*A tiltott mágia óra óta nem érzi igazán jól magát, bár próbálja túl tenni magát mindazon, amit akkor tett, de belül még mindig emészti ez az egész. Úgy érzi, hogy ideje egy kissé jobb kedvre derülnie, ezért is sétál most lefelé a szobájából és érkezik meg nemsokára a játékterembe. Egy fekete, térdig érő, magassarkú csizmát visel, fekete miniszoknyával és egy szép, hófehér blúzzal, melynek felső gombjai közül bizony pár ki van gombolva, így szép dekoltázsa is láthatóvá válik. Hosszú, göndör, vörös fürtjei most kibontva omlanak végig a hátán, szemei körül pedig szép smink díszeleg. Ahogy körbenéz a teremben, az üresnek tűnik, így hamarosan be is sétál, majd a biliárdasztalhoz megy, mely magától előkészíti magát a lány érkezésére, aki csak kezébe veszi a dákót és mosolyogva a fehér golyó mögé sétál. Kissé előre hajol, így kezdve meg a játékot, miközben egyesével, elég ügyesen rakja el a golyókat, nem zavartatva magát a miniszoknya miatt sem, hiszen senki sincs itt és ha lenne is... akkor mi van? Van párja igen, de ettől függetlenül még egy fiatal leányzó, ki nagyon is szereti az életet és a játszadozást.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-02-06, 1:31 am

*Úgy tűnik, hogy még most se találja meg a helyét, bár a famulusa már kezd kicsit kifáradni, ő nem akar vissza menni a szobájába. Daphal se futott össze, pedig már hiányzik neki a lányka, nem is kicsit. Na de nemsokára megérkezik a tornyába, ahol aztán a famulust el is engedi, menjen csak be a szobájába, ha szeretne, ő még egy kis séta képen benéz a játék terembe, amiről már hallott pár dolgot, de még annyira nem tette tiszteletét eme helyen, pedig aztán egy jó ideje már itt eszi a fene őt is. Belépve viszont észre veszi, hogy nem csak ő van a terembe , hanem egy másik Cruorises lány is. A fiú csupán csak egy pillanatra ránéz, majd tovább indulva az ajtóból, meg sem áll az asztalig.*
-Szép estét..*köszön a lánynak, miközben körül néz, és szemügyre veszi azokat a bizonyos golyókat is, és úgy tűnik fenomenális megoldásra jut magába.*
-Csak így egyedül lökögetsz?*kérdezi a biliárdra utalva, miközben ő maga fél kézzel megtámaszkodik az asztalba, kérdőn tekintve a lányra, persze semmi hátsó szándék nélkül. Lehet hogy Lis szép, hiszen az, de hát Nilnek ott van Daph, akit aztán senki kedvéért nem dobna el magától, hiszen szereti a vitáik ellenére is.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-02-06, 1:43 am

*Ahogy az ajtó ismét kinyílik, Lis nem fordul rögtön az érkező felé, hanem egyszerűen még eltesz egy sötétkék színű, teli golyót az egyik lukba, majd ekkor hallja meg a köszöntést és nézi meg a helyes srácot, aki megérkezik a terembe.*
- Szia... *kezdi, de a név az valahol elmaradt út közben, ugyanis valahogy fogalma sincs róla, hogy hogy hívják ezt a fiút. Na de végül a kérdést hallva kissé elmosolyodik, majd a másik zöld szemeibe tekint.*
- Hát, nem tudok róla, hogy rajtunk kívül lenne más is a teremben. Egyébként Lis vagyok, na és te? *kérdi kíváncsian, miközben jobb kezét is felé nyújtja, közelebb sétálva a sráchoz, majd hátsójával nekitámaszkodik az asztalnak, úgy figyeli tovább a fiút.*
- Volna kedves játszani velem egy kört? *na nem kell félreérteni, nem úgy értette, bármennyire is jó csábító, Takodához hűséges, legalábbis nagyon igyekszik és eddig egész ügyesen megy neki.*
- Amúgy mi szél hozott pont ide ilyenkor? Nem hittem volna, hogy éjfélkor benyit ide valaki. *kérdezi az ajtó felé sandítva, hiszen az egész suli kihalt, legalábbis a lány úgy gondolja.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-02-06, 1:56 am

*Úgy tűnik megtörténik a köszönés is, és bizony a fiú nem mutatkozott be. Szégyenletes, és kicsit bunkó dolog tőle, de majd eszközöli, nemsokára, legalábbis az agyában még pörög a villanyóra, hogy erre sort kéne keríteni.*
-Hát.. tudod csak fura volt hogy egyedül golyózgatsz...A nevem Nil.. és örvendek.*mondja egy nyugodt félmosollyal miközben finoman megrázza a lány kezét, majd elengedve, hallja a kérdést, és kissé oldalra dőlve először az asztalra, majd a lányra néz, végül megdöntve a fejét elmosolyodik és bólint.*
-Hát.. végülis miért ne.. Régebben valamennyire ment, de ha most leversz akkor ne lepődj meg. Nem vagyok annyira jó kocsma sportokból.*mondja egy nyugodt mosollyal, hiszen végülis játszhatnak, úgy se tudna a fiú se aludni még. Csupán csak kikerülve a lányt elkezdi pakolni a golyókat a háromszögbe , közbe hallgatva a kérdést.*
-Még nem jártam itt annyira... gondoltam bejövök kicsit körbe szimatolni.. Amúgy Sentinel vagyok és nemrég fejeztem be az őrjáratot, csak hát nem vagyok korán alvós. Szóval semmi olyan hű de különös oka nincs, egyszerűen szeretem kiélvezni a napot ameddig lehet.*feleli egy félmosollyal, majd vissza lépve a lányhoz, a kezét az asztal felé nyújtja.*
-Te kezdesz.........*mondja nyugodt hangon, miközben ő kissé hátrébb elhelyezkedve figyeli a lökést, majd fel is tesz egy kérdést.*
-És te? Hogy hogy csak így erre fele? Álmatlanság, vagy te is éjszakai ember vagy?*teszi fel értelemszerűen a kérdést, amibe semmi gúny nincs egyszerű kíváncsiság.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-02-06, 2:14 am

- Fura? Szerintem ezt lehet egyedül is játszani, hogyha éppen nincs senki, aki veled tartana. *jegyzi meg egyszerűen, majd biccent a név hallatán, nem igazán ismerős a számára, de talán már órán láthatta. Viszont nemsokára sort kerít arra, hogy játszanak együtt és ahogy hallja, a fiú benne is van a dologba, így kiérdemel a kis vöröstől egy szép kis mosolyt is.*
- Szeretek nyerni. Egyébként szerintem nem kocsma sport, nem csak ott játsszák. *pillant kissé elkomolyodva Nil szemeibe, majd nemsokára érdeklődni kezd, hogy mi szél hozta errefelé a srácot és pillanatok múlva kiderül, hogy sentinel is, ami láthatóan meglepi List.*
- Nem is tudtam, pedig a sentineleket általában megismerem. Nem fárasztó mindig csak mászkálni, hogy megnézd, hogy rendben vannak-e a dolgok a kastélyban? *kérdi kíváncsian, majd nemsokára már fel is kerülnek az asztalra a golyók, a lányka pedig kezdhet, így a dákó a kezébe kerül, majd kissé pucsít és hamarosan lő is, elég szépen, szinte minden golyó szétmegy, de egyik se jut be még a lyukba.*
- Hmm, te jössz, ahogy látom. *nyújtja át a dákót a srácnak, majd ez után hallja a kérdést, mire csak kissé elszomorodik és dől neki a falnak.*
- Unatkoztam... Tak ritkán ér rá sajnos és bár hiányzik, nem lóghatok mindig a nyakán. Tehát gondoltam játszok egy picit... Scott is ritkán ér rá, el van foglalva a nőügyeivel, tehát gondoltam unatkozom egyedül, de nem bánom a társaságod. Felőlem akár egész éjszaka is játszhatunk. *mosolyodik el kedvesen, de valami huncutság is láthatóvá válik tekintetében.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-02-06, 2:32 am

-Nem mondtam, hogy nem lehet, csak nem megszokott ennyi.*magyarázza röviden, ezzel nem akart semmi rosszat mondani, ahogy az előzővel sem, ez érezhető a hangjából, végül úgy tűnik kap egy kis elkomolyodást is, amire csak védekezően emeli a fel a kezét.*
-Oké-oké te nyertél, nem kell ennyire komolyan venni. Csak azért mondtam mert szalonokon, és kocsmákon kívül nem sok helyen láttam . Amúgy én meg nem szoktam hagyni magam*mondja magyarázat képpen, végül pedig úgy tűnik bele megy a játékba, de előtte még beszélnek kicsit a Sentinelségről is. A kérdésre csak kissé elmosolyodik.*
-Hát.. ha túl sokat csinálod akkor unalmassá válhat, de én csak talán egy hete vagyok ismét benne az állományban. Volt egy egész hosszú szünetem, tehát még egész jól bírom.*meséli, és így talán érthető is, hogy miért nem unja még.*
-Na meg... az ember láthat érdekes dolgokat is így...*teszi még hozzá, persze ez nem szokás itt, de tudja hogy történnek nem mindennapi dolgok, akár az iskola falain belül is. Na de ő csak figyeli a lökést, és kissé elismerően biccent is.*
-hmm Nem rossz.. akkor ideje pakolnunk..*mondja egy nyugodt mosollyal, és meg is célozza az egyik Teli golyót, egy pirosat amit el is küld. A következővel viszont nem lesz szerencséje, a falnak pattan , és a felső lyuknál áll meg.*
-Még bele kell rázódnom.*húzza el a száját, miközben vissza adja a dákót, és hallgatja a lány szavait. Tak nevére viszont egy árnyék fut át rajta, láthatóan nem kedveli a fiút, de talán érthető is az oka.*
-Áh... Tak mint az indián Takoda?*kérdez rá, elvégre ki tudja hány embernek lehet Tak a neve de van egy olyan sejtése, hogy ehhez a személyhez köthető, de azért a szájhúzás észre vehető a fiú részéről, de ahogy meghallja Scott nevét rögtön a fejére csap.*
-A Renfield tesók.......Beugrott honnan vagy olyan ismerős, anno miattad meg a tesód miatt keltem fel közel éjfél után.....szó ami szó azóta rendeset változtál, bár lehet a testvéred is. Tehát akkor ahogy látom már nem alusztok együtt mint annak idején, és a beilleszkedés is sikeres volt*~hogy repül az idő~*gondolkozik el, miközben figyeli a másik lökését.*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-05, 4:17 pm

*Miután megszereztem magamnak a mappám, már meg is fordul a fiú, én pedig kijelentem, hogy elég boldog vagyok jelen pillanatban, főleg, hogy így sikerült meglepnem a nagy Kyle-t.*
- Megyek bizony, de csak akkor, hogyha az utca neve Kyle Brensley lesz. *öltöm ki nyelvem ismét, hiszen láthatóan ténylg vidám vagyok ma, egy kis okom sincs a szomorkodásra, tehát nem fogja a síránkozásomat hallgatni se semmi, nem kell ilyesmitől félnie. *
- Hééé, nem szoktam én mindig búvalbélelt lenni. Nagyon is vidám természet vagyok. *győzködöm szépen és miután már megérdeklődtük egymástól, hogy ki hogy is van, úgy gondolom, hogy mehetnénk is valahova, hogy ismét egy kis időt együtt töltsünk majd.*
- Megszokom? Még csak az kéne... *morgolódom egy picit, majd ez után csak fejet csóválok.*
- Nem is akartam senkit se elemezgetni, csak veled lenni és beszélgetni... nem a férfiakról, így jó? *kérdezem meg, de amikor felpattan, akkor már biztos vagyok benne, hogy nem fog máshová menni, hanem velem tart. A célunk is adott, így hát lépkedünk is már felfelé, a déli főtoronyba, majd amikor meghallom a kérdését, csak nyelek egy aprót.*
- Ez nem volt szép. *jegyzem meg, hiszen ő tér rá ismét az én pasiügyeimre, nem én vetem fel neki.*
- Nem, nem találkoztunk, most örülsz? *nézek fel rá, de végül az árnyak folyosójára érve a klubhelyiség felé tekintek.*
- Mindjárt jövök, ezt beteszem a szobámba. *és már el is sietek, így jutok vissza a Borostyán hálóba, majd nemsokára már ismét Kyle társaságában sétálok be a kísérteties játékterembe, ahol körbekémlelek, bár nem tudom, hogy melyik játékhoz lenne most leginkább kedvem. *
- Hmm-hmm... *nézek körbe egyre inkább, majd végül egy szőnyegfélére pillantok, amely fehér színű, de különféle színes gömbök vannak rajta, mellette pedig egy mágikus tábla... egy Twisterről van szó, de én nem ismerem azt a játékot.*
- Ez mire való? *kérdem a fiúra tekintve, hiszen érdekesnek tűnik, főleg, hogy magától forog a mutató is, hogy kinek mit hogy kell csinálnia. Éppen azt tanulmányozom, le is guggolva hozzá, miközben Kyle felé sandítok.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-05, 4:48 pm

* Lesz még olyan alkalom ebben az életben, hogy ezt visszaadhassa a lánynak ki ki is jelenti ha azt, hogy csak akkor ha az utca neve sajátja lesz mire felnevet s megcsóválja a fejét.*
- Lehet nem járnál jól.* szűköl össze pillantása ahogy az arcát tanulmányozza, de aztán végül is nem akar kedvrontó lenni, örül ő annak, hogy most boldog és jókedvű, mivel múltkor nagyon nem volt az.*
- Erről meg kell győznöd.* mosolyodik el játékosan majd megbeszélik azt kivel mi történt az elmúlt napokban s végtére is örül annak, hogy nem szenvedett napokig az alkohol hatásától.*
- Majd meglátjuk.* hagyja annyiban a dolgot, legalább egy két pohárkától nem kéne becsiccsentenie s ezt viszont gyakorolnia kéne, de majd rájön ő, hogy ez jó szándék akarna lenni. Meglepő, hogy most az ő társaságára vágyik de azért örül ám a feje nem is kicsit, hisz ezek szerint jól érzi magát vele és ez kölcsönös. el is indulnak a játékterem felé mit úti célul választottak ki maguknak de nem bírja megállni, hogy kissé szúrósan meg ne kérdezze miújság délceg lovagjával.*
- Bocs, de nem mondom, hogy nem direkt volt.* sokat elárul arckifejezése így látja ám, hogy szó sem volt itt találkáról, csókokról, mi ismét csak örömmel tölti el.*
- Igen, nem tagadom virulok mint a tejbe tök.* pillant le rá komoly tekintettel, nem viccel, tényleg így gondolja nem is tudja miért... Elválnak egy kis időre s míg a lány elszalad a szobájába belép és szemügyre veszi a termet. Első pillantásra is jó sok mindent felfedez, szeret ő játszani s mással összemérni az "erejét" így mikor Hec csatlakozik hozzá látja, hogy ő is a választékot fürkészi.*
- Van itt minden, mi szem szájnak ingere. Miben is verhetlek agyon?* vigyorodik el belecsípve a kerek popsikába, persze nem fájdalmasan csak olyan incselkedően. A játék melyet tanulmányozni kezd valóban érdekel így leguggol mellé s miközben a szőnyeget figyeli elmondja a játékszabályokat.*
- Klassz egy játék ez, a lényege az, hogy a kezünket és lábunkat arra a színre kell helyezni, amit ez a mágikus gömb kipörget. Na persze nem azt amelyiket akarjuk, megadja hogy a kezet vagy a lábat helyezzük a másik pontra. Nem játszottál még ilyet?* fordul felé kíváncsian de amint látja nem igazán, így már veszi is le cipőjét, hisz nem fogja bekoszolni a szőnyeget.*
- Nyugi, nem büdös a lábam, szerintem te is vedd le, úgy kényelmesebb lesz és kevésbé fájdalmas ha fejbe rúglak vagy fordítva.* feleli meg is szabadulva a lábbeliktől majd fel is áll, hogy kezdetét vegye a játék, így áll meg a szőnyeg egyik oldalán.*
- Lányoké az elsőbbség.* mutat a gömb felé, így hát rajta a kezdés sora.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-05, 4:59 pm

- Meggyőzni? Hát ha nem hiszed el... *tudok én egész nap mosolyogni és nevetni is, tehát nem lesz itt gond. Na de az alkoholos dolog már nem tetszik, nagyon nem, így egyértelműen kijelentem, hogy nem akarok inni és talán ezt meg is érti, de ahogy hallom, azért még nem egészen sikerült meggyőznöm. Mindenesetre amikor Scottot felhozza, kissé meglepődök és durcás tekintettel nézek bele szép szemeibe.*
- Tudom... *még jó, hogy nem direkt volt, na de azért megadom a válaszomat, hiszen tényleg nem láttam azóta és nem is volt semmi se közöttünk. *
- Virulsz? Csak tudnám, hogy miért... *forgatom meg szemeimet is, majd inkább visszatérek a szobámba, de csak egy kis időre és pillanatok múlva már be is nyitunk együtt a játékterembe, ahol a mai délutánunkat eltölthetjük. Fiatalok vagyunk még, tehát lehet játszadozni.*
- Még hogy te? Én leszek a jobb, bármit is játszunk. *jelentem ki határzottan, bár nem vagyok otthon az ilyen játékokban, hiszen nem volt gyerekszobám, de magabiztosságom és egoizmusom ilyen szinten határtalan. Na de amikor a popsimba csíp, hirtelen ugrok meg és rögtön piros színt ölt helyes pofim, úgy nézek rá és fogom meg hátsómat.*
- Hé, ilyet még egyszer ne. Nem engedtem meg. *jelentem ki, hiszen nem fogdoshat csak úgy senki, mégha csak játék is ez az egész, na de meg is látok egy játékot, amit el is kezdek tanulmányozni, de amikor Kyle odaér hozzám, be is avat a twister rejtelmeibe.*
- Értem azt hiszem... és nem, még soha. *pillantok fel rá, majd amikor leveszi a cipőjét, én is így teszek, sőt, még a zoknikat is. De az én lábaim se büdösek, tehát nincs itt gond.*
- Fejbe rúgsz? Akkor megbánod ám. *mondom igen csak jókedvűen, kissé fel is nevetve, majd amikor nekem kell kezdeni, akkor bólintok és a szőnyeghez lépek. A kerék, mintha csak tudná, máris forogni kezd, majd jobb kezemmel az egyik középső színre mutat, így lépek oda és hajolok le szépen, tehát kezem a gömbre kerül, formás hátsóm pedig Kyle-al incselkedik.*
- Te jössz. *talán érzi, hogy bele se gondoltam abba, hogy milyen szituációba hoztam ismét saját magam, akár csak az uszodában. Ehhez értek, ezt tudja rólam az, aki ismer és régen Scott is sokszor ki volt készülve az ilyesmik miatt, de majd talán egyszer megtanulom, hogy mit nem kellene.*

//fagy//

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 11:17 am

// Olvad //

* Hogy miért is virul azt megtartja magának, így hát míg a lány elmegy a szobájába ő addig nyugodtan mégis ó kedvűen várakozik rá a folyosón majd ha visszatért együtt lépnek be a játékterembe. Hec egyből ki is szúr egy izgalmas kis játékot, Kyle meg biztosra veszi, hogy bármiben fölényeskedni tud, akár kártyában, akár társasájátékban. Csak úgy heccből bele is csíp a másik popójára s mikor az megugrik jóízűen nevet fel, főleg amikor megpillantja a piros orcákat.*
- Nem igazán tud érdekelni. Pech.* vonja meg a vállát, milyen hülyén nézne már ki ha megkérdezné: Hec, megengeded, hogy belecsípjek a popsidba? Röhejes, na de ezen is túllépve avatja be a Twister rejtelmeibe, mit még nem játszott a Cruorises leányzó.*
- Akkor épp itt volt már az ideje. De nem biztos, hogy ez lesz a kedvenc játékod.* jegyzi meg sejtelmes de sokatmondó mosollyal képén, de talán csak addig jó míg ő tudja mire gondol s miután a cipőktől is megszabadultak el is kezdődik a játék. A lány után ő lép a szőnyeghez minek következtében az a kerék forogni is kezd, így jelezve számára hova is kéne mennie.*
- Meg kell mondjam nehezen hagyom el pozíciómat mivel a látvány maga a tökély.* mondja a felé pucsító popsit bámulva, de aztán egy nagy sóhajt ereszt s rápillant a jelre, majd rálépve a szőnyegre a lány melletti mezőre helyezi jobb lábát, így kerül alsó testrésze igen csak közel a lány fejéhez, tehát lábát kb a melle alatti pöttyre teszi.*
- Isteni ez a játék...* nevet fel jót derülve a kialakult helyzeten, bár ez még semmi, lesz itt még olyan gbancolódás, hogy sírva fog vergődni a földön.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 11:28 am

*Körbekémlelek hát és kékségeim csak úgy csillognak, miközben felmérem a játékokat és pillanatok múlva érzem ám meg a hátsómon a csípést, mi egyértelműen zavarba hoz, hiszen nem vagyok én az ilyesmikhez hozzá szokva. Oké, hogy Scotthoz közelebb kerültem, de rajta kívül senki se érintett úgy. Néha Sairus még régen, de az teljesen más volt és rá már csak barátként tekintek, hiszen felfogtam a közöttünk kialakult helyzetet. Mindenesetre durcásan megjegyzem a fiúnak, hogy ezt nem kéne, de van oly pofátlan, hogy nem érdekli.*
- Annyira, de annyira gonosz vagy. *mondom neki kissé felpuffadt, édes pofival, kissé fujtatva is, jelezve számára nem tetszésemet, de végül már le is vesszük a cipőinket és nekikezdünk a játéknak. Nem tudom, hogy miért ne szerethetném meg, de inkább csak fejet csóválok és leteszem praclimat a megfelelő mezőre, így várom hát, hogy Kyle következzen, de ahogy meghallom a megjegyzését, ismét elpirulok, mára már sokadjára és valahogy a közelében szinte folyamatosan, oly jól ért ehhez, hogy zavarba hozzon.*
- Utállak! *dünnyögöm az orrom alatt, miközben ő elém áll, így kerül lába oly közel hozzám, én pedig csak felpillantok rá és igen, hát... khm... kellemetlen ez a szituáció, mivel sejtem ám, hogy mire gondol, Scottal már próbálkoztunk ilyen szinten is.*
- Nekem nem tetszik... de nem fogsz nyerni! *nah igen, a verseny szellem előrébb való, így várom hát meg a görgetést és miközben igyekszem nem rá figyelni és a gatyájára, ami előttem van, a másik kezemre kerül a jel, amivel kissé át kell nyúlnom úgy, hogy kezeim közé kerül a lába, tehát megszabadulok attól a valamitől, ami oly közel volt hozzám és nem titkolom, hogy nem tetszett a helyzet.*
- Így már mindjárt jobb! *vigyorodom el, még mindig feltekintve rá, miközben kissé terpeszbe állok, hogy előre ne zúduljak.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 11:41 am

- De így szeretsz.* böki ki gondolkodás nélkül, hisz többször is elviselt már így szóval sosem szaladt el vérig sértve, ezért is kedveli ez a fiú a lánykát, hiába szégyenlős és visszafogott, neki ez most bejön ennél a lánynál. Hamarosan a játék is szemléltetve lesz s az is meg lesz említve, hogy nem feltétlen lesz ez a lány kedvenc játéka mire csak egy fejcsóválás érkezik szerencsére, így nem kell ragoznia az okokat, bár amúgy se avatta volna be. Az első kezecske is földet ér majd miután a fiú a soros, egy olyan mezőre kell lépnie, hogy a lány arca igen csak közel kerül altestéhez mi igen csak szórakoztató számára.*
- Dehogy utálsz! Csak szeretnél...* ölti ki rá nyelvét szórakozottan majd mivel ő a soros a kerék úgy tűnik megsajnálta s kimenekíti e kellemetlen szituációból mi már sokkal jobban tetszik a lánynak.*
- Ne örülj sokáig.* vigyorog továbbra is, a kerék ismét forog s ezúttal kezét kell igénybe vennie, mégpedig a jobbat, mit a lány első pörgetése melle kell raknia. Mivel nem akarja lefejelni, így kissé oldalra dől így kerül keze a pontra.*
- Kezdődik...Reménykedj hogy ne a lábaddal kelljen, mert szétfolysz itt nekem.* pillant oldalra, kissé nehézkes ez a pozíció mivel csak egy pötty választja el lábától, de hát ez benne volt a pakliban.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 11:48 am

*Nem tagadom, hogy meglep a kijelentése. Mégis honnan a fészkes fenéből képzeli azt, hogy szeretem? *
- Még csak az kéne... *jegyzem meg inkább egy aprócska sóhajjal, hiszen annyira nem vagyok ám oda érte, eddig csak egyszer tudtunk jól elbeszélgetni és talán most, viszont előtte mindig jelen voltak a konfliktusok, nem is értem, hogy jutottunk el idáig, de azért tény, hogy nem is bánom annyira. Viszont miután kezem földet ér, az ő lába is, így kerül hát közelebb hozzám, vele együtt pedig egy bizonyos része is.*
- Meglehet, hogy nem utállak, de amikor így kiélvezed a helyzetet, azt igen. *jegyzem meg feltekintve rá, majd nemsokára megszabadulok a kellemetlen szituáció alól, így tudok hát pillanatok múlva arrébb slisszolni, tehát ő jön, akinek keze most már leér és jöhet ismét a pörgetés.*
- Oh csak szeretnéd! Hajlékony vagyok ám! *húzom ki magam és bizony a lábam jön, amit egy picit messzebb kell tennem a kezeimtől, tehát még egész szépen teljesíthető ez a dolog, így vigyorgok rá.*
- Nah látod! Szóval ha jól sejtem, az veszít, aki előbb szétesik... *mondom közben magammal, Kyle arcát fürkészve és azért picit furcsa nekem ám ez a helyzet, hogy most ilyen közel vagyunk egymáshoz, de igykeszem nem erre koncentrálni, hanem csakis a játékra, úgy a biztos.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 12:05 pm

* Szavaira láthatóan lekonyítja ajkait a fiú, nem is szerelemből értette, de valamiért csak nem menekül el lépten-nyomon társaságából akárhogy is viselkedik ez a tökagyú srác. Nem is reagál már erre mivel a játék is kezdetét veszi, így alakul ki egy bizonyos szituáció, mi igen csak Kyle kedvére tesz s bizony fantáziáját is beindítja. Az, hogy utálja azt kétli az iménti okok miatt, de aztán meg is lesz magyarázva mikor is nem csípi annyira.*
- Ez van, ha férfiból lennél te is élveznéd.* mond csak ennyit s jönnek a további lépések is, mik még elviselhetőek a lány számára, a fiúnak már kevésbé.*
- Ha ezt tudom, megmasszíroztatom magam előtte. Úgy fer is lenne.* fordul oldalra és mosolyodik el, ő nem valami edzett s hajlékony, még csak az kéne, hogy futkorásszon össze-vissza. Ő nem ilyen... Hecnek csak a lábát kell alkalmaznia mire imént felhívta a figyelmét, hogy talán gázos lenne, de remekül megoldja a feladatot.*
- Ahogy mondod...de ne aggódj, nem adom meg neked ezt az örömöt.* ölti ki rá nyelvét továbbra is jókedvűen s közben persze a mágikus erejű kerék is ismét megindul. Szabad kezét kéne a legközelebbi kék pöttyre tenni ahogy látja s bizony az csak Hecate lába között fedezi fel. Egyik lába még amúgy is szabad s szerencsére nincs messze a táv, így helyezi a kék területre tenyerét miközben karja a folyamat közben végigsúrolja fenekét s talán érzékeny pontját is, attól függ mennyire van szét a lába. Felsőteste is így kissé fölé kerekedik s hogy tutira menjen szabad lábát még fel is emeli a talajtól.*
- Melegszik a pite... tudod akkor veszít valaki ha elmozdul valaki a helyéről.* ha felpattan akkor ő nyert, bár úgy sejti inkább elvisel mindent a lány csak hogy nyerjen.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 12:16 pm

*Csak kissé felnevetek most a fiú szavain, hiszen látom, hogy nem igazán hajlékony. Hát ez van, most végre nálam van kicsit az előny, tehát már egyre inkább biztosabb vagyok a győzelmemben, ami még messze van, bár igazából a szerencsén függ a dolog meg a kitartáson, de én az vagyok, ehhez kétség sem fér és bár élvezem a játékot, még nem tudom, hogy mire vállalkoztam. *
- Oh dehogynem adod meg. *vigyorodom el, feltekintve rá, miközben kényelmesen el is helyezkedem és hát nah, egy picit terpeszben állok, de nincs itt még semmi gond se, de amikor Kyle kezd el ismét helyezkedni, hiszen ő jön, megérzem a fenekemnél és egy picit előrébb is a kezét, így húzom azt előrébb és fordulok hátra rögtön.*
- Kyle légyszi... ne csináld, mert pofon lesz a vége! *jelentem ki mérgesen, de ő már szinte fölém is mászik, én meg már el is hallgatok, nem igazán tudva már mit mondani, csak fejemet előre fordítom, így próbálva leplezni a zavaromat, ami megvan, nem is picit, hiszen ha ismét kényelmes helyzetbe kerülnék, a fenekem és talán az a bizonyos pont is a kezéhez érne, tehát tartanom kell magam, de így még nehezebb mindez.*
- Már bánom, hogy ezt játszuk... azért picit visszafoghatnád ám magad. *nah de nekem is pörögnek ám a dolgok, így nemsokára a bal kezemet kell áthelyeznem, méghozz történetesen úgy, hogy így szembe fordulok a fiúval, kezem pedig az ő keze és lába közötti ponthoz kerül. Kezdünk összegabalyodni és nekem is egyre kényelmetlenebb, így próbálom még szabad lábammal korrigálni a dolgokat, de ez így még rosszabb, hogy oly közel van arcomhoz az arca, így fejem inkább a vállának döntöm, csak gyengéden, így próbálva nem rá nézni. Nem fogom feladni, ezt eltökéltem, de ha így folytatjuk, akkor tényleg ő nyer.*
- Remélem, hogy most olyat pörget neked, amivel végre eltávolodsz. *pillantok mégis csak fel rá, így emelve fel fejemet, hogy belenézhessek kék tekintetébe, de levegővételemet szinte érezheti a nyakánál, ahogy hozzá beszélek.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 12:37 pm

- Arra várhatsz!* feleli mosolyogva, legalább annyira akar ez a fiú is nyerni mint a lány, szóval feladni nem fogja az tuti s úriember módjára sem fogja engedni, hogy nyerjen. Így kezdenek bele a játékba s egy idő után bizony elég kellemetlen pózokat kell felvenniük, melyekben elkerülhetetlen az, hogy ne érintkezzenek imitt-amott. Így teszi kezét a lány lába közötti kék pontra, ha lehetett volna sem akarta volna úgy megoldani, hogy ne érjen hozzá, de ez nem ment se így se úgy.*
- Hát azt megnézném, hogy most miként kevernél le egyet. Nyugi már, na!* fordítja felé fejét miközben szabad lába az égben kapálózik egyensúlyba tartva, kel ide némi erő és kitartás, de ki tudja, hogy mennyi ideig megy ez hosszútávon, egyenlőre még semmi sem esett nehezére.*
- Ne legyél már ilyen mufurc. Mit csinálnál ha négyen játszanánk? Felgyulladna az arcod zavarodba, ki nem akar az is hozzád érne, szóval ezt ne írd fel teljesen az én számlámra. A kerék az oka.* bök fejével arra hol tovább forog a kerék, így kerül be a lány kacsója lábai közé, de mivel felé is kellett fordulnia így egymással szembe kerülnek igen közel egymáshoz. Egy hosszú pillanatig csak lesi a másik ajakit, mivel tökéletes szituáció lenne ahhoz, hogy "véletlenül" megcsókolja, de aztán ez el is marad mivel megpihen a drága a vállán.*
- Ne lökdös s ne terhelj, ha csalsz újra kezdjük.* nem mintha nem bírná el s végül is nincs ebben semmi részéről, vet egy pillantás a kerékre mi szabad lábát helyezné a Hecen túli sárga részre.*
- Ha nem akarsz közel lenni hozzám akkor rossz játékot választottál. Mellesleg akkor nem is búj hozzám.* vet rá egy pillantást kissé összeszűkült tekintettel majd már lendíti is lábát átvetve a lányon, így úgy nézni ki mintha felkínálná sejhaját valakinek, de azért mégis csak kényelmesebb. Hogy miként vannak már, azt már maga sem tudja, itt egy két s ott egy láb, de minden igaz akkor testük egymással szemben van és ő van fölül.*
- Nehogy elengedjem magam...még végén rád találok feküdni.* minő borzalom is lenne ez a lányka számára, simán megtenné s tlán ezzel a játékot is feladná, de úgy érzi ez még nem a legmegfelelőbb szituáció...*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 12:48 pm

*Nem tetszik, hogy olyan helyeken ér hozzám, ahol nem kellene, így természetesen dühös vagyok és még egy pofonnal is fenyegetem, de ő csak nyugtat és tudom ám, hogy nagyon is élvezi ezt az egészet, én viszont még nem tudom olyan vidáman, ahogy azt kellene, hiszen még nem voltam soha hasonló szituációban.*
- Jólvan... *motyogom vissza, majd amikor meghlalom a nagy kérdését és a szavait, csak kinyitom a számat, majd inkább be is csukom. Oké, tényleg túl könnyen zavarba jövök, de ez talán nem az én hibám, hiszen mindig úgy éltem, hogy a fiúktól távol...*
- Oké-oké, akkor kibírom. *felelem felé tekintve, de nemsokára kezem a lábai közé kerül, így kerülünk oly közel egymáshoz és látom ám, hogy az ajkam nézi, de még mielőtt bármi olyat tenne, amit megbánnánk, inkább csak fejem a vállára hajtom, biztosabb ez most így és úgy érzem, hogy megtehetem, de amikor beszól érte, akkor azért felemelem azt.*
- Csak hozzád akartam bújni. *öltöm ki nyelvem végül, így bújva ki a slamasztikából, majd inkább figyelem, ahogy tovább helyezkedik, tehát valahogy fölém kerül, én pedig nemsokára azt érzékelem, hogy ismét egy kezemet kell mozdítanom, hiszen a kerék ezt mutatja.*
- Agyon is nyomnál! *pillantok előre, hiszen őt nem látom most, de hamarosan viszont fordulnom kell, így kerülök félig ki alóla, tehát csak a lábaim vannak alatta, de kezeimmel most úgy kell fordulnom és ügyeskednem, hogy fordulnom kell egyet, tehát hasam van most felfelé, a popsim pedig a pálya felé. Picit beremegnek a kezeim is, hiszen nehéz most így tartani magamat, főleg úgy, hogy félig Kyla fölöttem is van és bennem van a félelem, hogy esetleg rám esik, de a lényeg az, hogy valahol a lába és a keze között van a testem és így alkotunk egy T betűt körülbelül.*
- Ez kezd egyre fárasztóbb lenni... *motyogom még mindig kissé remegő kezekkel, de én se adom ám fel, abba biztos lehet.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 1:21 pm

* Azért nem minden százszázalékosan az ő hibája, ő túl érzékeny s nehezen viseli ha akaratlanul is de hozzáérnek, az most nem lényeg, hogy Kyle ezt direkt csinálta, hisz ha többen játszanának még jobban elborzadna.*
- Én is így gondoltam.* feleli a srác mosolyogva, majd egy lépés következtében kerül fejük közel egymáshoz mi beindítja Kyle fantáziáját s talán le is bukott ezzel mivel hamarosan csak nekidől az aranyos kis buksi, de aztán ki tudja, hogy nem e csak nehezíteni akar helyzetén.*
- Érdekes vagy...* pillant le rá kissé elgondolkozón, nem akar hozzáérni de azért hozzábújik, kezd kissé lehetetlen lenni ez a lány számára. Na de most ő következik, így kerül a lány fölé kissé pucsító helyzetbe kerülve, mi nem zavarja mert nincs egy meleg sem ebben a szobában. Ez is kiváló alkalom lenne ahhoz, hogy kissé felidegelje a lányt de ezt csak szavakban tesi mire kissé fel is nevet a válaszon.*
- Azért csak nem.* bár törékenynek tűnik ez a lány, mégsem roppanna össze súlya alatt tudja jól, de mielőtt ebbe jobban belegondolna valahogy megpróbálja figyelemmel kísérni miként kel helyezkednie a másiknak.*
- Ne aggódj nemsokára vége... úgysem bírod már sokáig.* hát ez nem valami nyugtató a másik számára, legalábbis így lehet, inkább bosszantó é alábecsülő, de hát ez van, nem fog minden percben jópofizni mi szívén az a száján amúgy is. A következő lépésnél azt a kezét kell mozdítani mi a lányhoz közelebb van, így vesz egy nagy levegőt s támasztja meg magát másik kezével s lábával, majd kissé szétnyúlva helyezi le kezét a válla mellett, de mivel túlságosan távol van így igen csak hozzáér a lánykához, elkerülhetetlenül összesimul felsőtestük mi igen csak kellemes érzés a fiú számára. De mivel ez egy igen necces szitu így inkább a következő lépésre sarkallja a lányt.*
- Szerintem siess, mert rád essek...* bizony érezhető hangján is, hogy nehezen tartja magát nem azért mert nem bírja, hanem mert túlságosan távol vannak kezei. De addig is kiélvezi helyzetét s mintha össze akarna rogyni úgy bicsaklik meg néha könyöke s nyomódik rá a lánykára, mi lehet már nem is játék...*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 1:31 pm

*Persze, hogy fejem a fiú vállára hajtom és a fene se tudja, hogy miért mondom azt, amit, de nem írtózom most már oly nagyon a közelségétől, sőt, néha a kedvemre való egy picit piszkálni vele, csak kár, hogy annyira rámenős, hogy úgy is én húznám a rövidebbet. Mindenesetre miután fölém helyezkedik, nemsokára én jövök, így gondolkodom hát el egy röpke pillanatig, hogy most akkor miképpen is kellene fordulnom.*
- Oh dehogynem, te nem bírod. *adom vissza neki a labdát, majd nemsokára már meg is támasztom magam, bár nem kicsit nehéz ez most így nekem. Na de Kyle is forgolódik, így kerül hát keze a vállam fölé és ez a játék valahogy folyamatosan szivat engem, mert szinte már fölöttem is van testünk pedig egymáséhoz simul.*
- Hát akkor tartsd magad vagy én nyerek! *vetem oda neki, miközben próbálnám elhúzni a testem, de most ez egyszerűen képtelenség, érzem, hogy egyre nehezebb ez a játék, de most a lábam jön, mely eddig szabad volt, így kell szinte teljesen kinyújtóznom, hogy elérjem a távoli pontot, tehát ugyanúgy maradok alatta, csak számomra is még kellemetlenebb lesz mindez.*
- Ez a játék durvább, mint gondoltam... már remegek. *adok helyzetjelentést, miközben azért nevetgélek is, hiszen vicces és talán ha tetszene Kyle, még élvezném is a szituációt. Miket gondolok, hiszen valahol tetszik, csak ezt szépen elrejtem magamba, hiszen most más fiú van, akivel lefeküdtem, éppen ezért is szeretném, hogyha komolyabb lenne közöttünk a dolog, nem pedig csak elveszi a szűzességem és utána eldob magától vagy én őt magamtól... szóval fura egy lány vagyok néha, de ez vagyok én.*
- Nehéz vagy... *motyogom végül, hiszen most már egyre többször nyomódik rám, én pedig már alig tudom tartani magunkat.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 1:58 pm

* Nem fogja bevallani, hogy igen csak közel áll attól, hogy feladja ezt a játékot, mit maga bírna, de hát az a fránya kerék olyan helyzetekbe hozza, hogy képtelenség ezt a végtelenségig játszani. Végül is megint ő jön s bizony egészen közel kerül Hecate-hez, kihez hozzá is simul, mivel a válla melletti területre kell lépnie mi igen csak messze van a másik kezétől. Elhiszi, hogy förtelmes számára, de neki is, hisz igen csak ciki lenne, ha vesztene és ráfeküdne. Persze utóbbit nem igen bánná...*
- Könnyű azt mondani...Amúgy te érnél előbb földet.* vigyorodik el, persze attól még ő nyerne, ez csak ugratás volt, na de a szabad lábikó is játékba kerül mi azért elég nehéz helyzetbe hozza tulajdonosát. Szavaira kuncogni kezd, hisz az ő karjai is meg-meg remegnek az erőfeszítéstől de aztán olyan dolgot mond...*
- A vágytól is remeghetnénk nem ettől a hülye játéktól.* szakad ki belőle legbensőbb gondolata, nem néz rá közben, isten őrizzen attól az arckifejezéstől, inkább a forgó kerékre pillant.*
- Mindjárt vége...* nyugtatja meg, s bár nehezen de meglátja mit kéne lépnie, így felhúzza lábát egészen a lány derekáig mi kívülről kerül oda, így kissé meg is támaszkodik rajta. bár a kezei még mindig lehetetlen módon szana-szét vannak.*
- Hogy ebből hogy mászunk ki azt nem tudom...* egészen belepi a lányt, még ha lába kívül is van, felsőteste azonban még mindig felette tornyosul s már csak az alóla való kievickélés is igen necces lehet.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 2:35 pm

*Miután egy újabb lépést követtem el, már egyre jobban remeg a testem és ezt nem is vagyok rest elmesélni Kylenak is, kinek szavai igen csak nagy meglepetésként érnek, így pislogok rá - már amennyit látok az arcáról -, és hirtelen nem is tudom, hogy most mit mondhatnék neki minderre.*
- Kyle, ne gondolj mindig arra... *kérem kissé halkan, de hamarosan már ő következik, így kerül még jobban fölém, majd ez után várom, hogy nekem mit sorsol a kerék. Most már nem is törődöm azzal, hogy miként is ér hozzám, de nemsokára már kezemet kéne lejjebb tennem, valahova a lábaim közé. Meg is próbálom mindezt, tehát előrébb hajolok, jobb kezemmel támasztva magam, de mivel Kyle szinte rajtam van, így nem tudom elérni azt a pontot és kezeim is szétcsúsznak nemsokára lábaimmal együtt, tehát hátsóm a szőnyegre ér, én pedig veszítek is.*
- A fenébe! *mondom mérgesen, de még mindig picit remegek. Ez a játék rendesen megmozgatja az ember izmait, az egyszer biztos, de most csak nézem a fölöttem lévő fiút, hiszen amíg nem mászik le rólam, addig nem igazán tudok én se hova menni, mert hogy most kicsúszni nem fogok alóla, az is biztos... még fáradt vagyok és pár másodpercre muszáj pihennem.*
- Valóban nyertél! Lehet ez nem az én játékom. *sóhajtok fel, hiszen bánt a dolog, én akartam nyerni, de mégse sikerült. Tény, hogy necces volt a helyzet, de hát ez van, beismerem a győzelmét.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2011-05-26, 2:47 pm

- Lehetetlent kérsz. Főleg ebben a helyzetben.* motyogja tovább a fiú s ezután ismét csak új pozitúrát vet fel mitől még inkább közelebb kerül a másikhoz, ez van, nem tud mit tenni, nem fog óvatoskodni mert akkor tuti vesztene. Na de a következő lépés alkalmával egy ideig dugdossa a leányzó kezét mihez még feljebb is emelkedik még jobban testéhez érve, de aztán egy váratlan pillanatban összeomlik s elmozdulnak végtagjai.*
- Ajjajjj...* óhajt egyet, hát nem jelent jót számára mivel bizonyára nyeri akart a másik, nem igazán értékelné azt, ha rosszkedve rávetülne ki. Azért ha így alakult enged a helyzeten s távolabb lévő kezét odahúzza magához, de aztán Hecate fölé is kerekedik. Két keze válla mellett, térdei pedig a lány csípője mellett, nem nehezedik rá, hisz van köztük bőven távolság, na meg amúgy is térdepel a drága.*
- Elsőre azért nem volt rossz, sokáig bírtad.* mosolyog le rá kedvesen.* De ettől függetlenül máskor is játszhatunk. Egy visszavágó?* na nem most, hanem majd valamikor, addig még gyúr karjaira maga is ha a lustaság nem tornyosul el rajta na de ez kétséges.*
- Elfáradtál? Látom ahhoz sincs erőd, hogy menekülj. Pedig nem harap a bácsi! Sőt...* közelít le hozzá fejével csillogó tekintettel, szemeibe nézve figyel meddig is engedi ezt az egészet ez a lány, hisz nem hülye, tudja, hogy úgysem hagyja, hogy megcsókolja így csak szórakozik egy picit, ha nem rúgták még tökön s nem csuklott rá a pocijára érzékenységében.*