Noel lakosztálya

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 8:03 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

* Számomra semmi sem lehetetlen - kivéve a napra lépést - és elérhetetlen s mivel mit sem tudok családja erejéről, népességéről így hát érthető okokból érdeklődöm ez után, erős vagyok s bár nem a legerősebb mégis hiszek magamban, de ez a lány csak nem szólal meg, azaz igen csak csupán nem arra válaszol amit kérdeztem s úgy hiszem fel akarja hívni a figyelmem arra, hogy ismét igyak belőle.*
- Oh... ez esetben jobb ha nem piszkálod.* tévedtem, előfordulhat velem is de amint a kérdése elhangzik meglepően teszem fel kérdésem, hogy jön az most ide, hogy elengedem e?*
- Vagy úgy... Természetesen azt mondtam, hogy elmehetsz de azt is mondtam ha jól emlékszel, hogy holnap. Ez az idő nem jött még el... máskülönben pedig.* dugom zsebre kezeim teljesen nyugodtan.* - Az is lehet, hogy még élvezem kicsit társaságodat.* na nem azért mert olyan felemelő hanem a vére miatt, na de szeretném ha most már válaszolna a kérdésemre mert én bizony jelen pillanatban elengedni nem fogom. Ahogy magabiztosan kijelenti, hogy esélyem sem lenne ellenük s inkább meghal úgy mosolyodok el ravaszul.*
- Ellenem lehet, hogy nincs de ki mondta hogy csak magamnak akarnám őket? Mellesleg sértő,hogy alábecsülsz egyfolytában.* tűnik el mosoly arcomról s figyelem végig komoran amint elkezdi ráncigálni a bilincseket. Erényeim közé tartozik kiszámíthatatlanságom mi sok esetben vált már előnyömre a hosszú évek alatt, sosem tudni mi jó nekem avagy mi nem, még néha az sem tiszta hogy mit akarok, az egyik percben nyugalmat és engedelmességet míg a másikban félelmet és menekülést, menekülést előlem.*
- Befejezed?* kérdem miután tekintetem a plafon felé emelem majd vissza a vergődő lányra. Úgy tűnik ő is és én is percről percre változunk mi nálam az elkövetkezendő percekben meg is nyilvánul, fél kézzel kotrom el pulcsiját hasáról és továbbra is friss sebét két ujjam közé véve csípem össze mi nem lehet túl kellemes.*
- Mond mi bajod van?* tekintek rá még akkor is ha tán üvöltözne fájdalmában.* - Senki nem bántott erre ez a hála... de tudod értelmet is nyerhetünk ennek az egész hisztinek.* eresztem el s lépek ahhoz a csomaghoz melyből a szikét vettem elő. ez esetben hat tűt ragadok ki belőle és szó nélkül sétálok az ágy végéhez levéve a lányról a zoknit s döföm bele félig ezt a kis varrószerszámot.*
- Aideen, Aideen... kihozod belőlem a legrosszabbat...* sétálok át másik lábához s végzem el ugyanazokat a mozdulatsorokat minek végeztével leszakítom lábairól és utolsó bilincselt testrészéről is hogy a következő pillanatban már a kitárt hálószobaajtó mellett teremjek.*
- Menj!* pillantok rá komoran eleresztve, a kivezető utat kínálom fel neki mivel nem tudom, hogy él e, minden esetre a külső ajtó továbbra is kulcsrazárva.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 8:23 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Nem akarok ismét felkínálkozni neki, nem azért értem hozzá a nyakamhoz és ezt hamarosan el is mondom neki, mi láthatóan meglepi, de a szavaira inkább leeresztem kezemet, talán tényleg jobb lesz így, mielőtt még üresre szívna… bár, nem is tudom már, hogy mi lenne a legjobb. Kezdem úgy érezni, hogy soha nem ér véget ez a mai nap, elegem van, nem bírom tovább, kezdek becsavarodni… *
- Nem! Én nem maradok itt, muszáj elmennem, nem akarok veled maradni! Te egy pszichopata vagy, hogy ezt élvezed! *fakadok ki egyre jobban, mivel nem tudom már elviselni a kínt, nem is tudom, hogy gondolta ezt, fiatal vagyok én még az ilyesmihez, ő pedig élvezettel nézi végig mindazt, amit velem teszt. A szüleim belekeverése viszont már sok, féltem őket, nem akarom, hogy bármi bajuk legyen, így Noel kérdésére már nem is felelek… méghogy én alábecsülöm? Azok után, amit velem tett, ez egyáltalán nincs így, de kezd eluralkodni bennem a káosz, így vergődöm egyre jobban, rázva a bilincseket, addig, amíg nagyjából bírom energiával, a kérdésnél pedig csak fáradtan szuszogok. Ahogy pulcsim feljebb tűri és nemsokára kissé elfertőződött, begyulladt testrészemhez ér, úgy üvöltök fel a fájdalomtól. Ezt már nem bírom tovább, ismét a könnyek veszik át a főszerepet, miközben tovább vergődöm, mintha már nem érzékelném a hasamnál a fájdalmat.*
- El akarok menni! Nem bííírom, engedj el! Gyűlöllek! *kiáltozom össze-vissza, és talán kezdi felfogni Noel is, hogy addig-addig kínzott és hatott mindez, amíg az őrület is eluralkodott rajtam. Lehet, hogy még nem érzi, de elkattant bennem valami, nem akarok tovább szenvedni és ezért már szinte bármire hajlandó vagyok, még a halálra is… Ekkor viszont elereszt és kis idővel később néhány tűvel tér vissza, én pedig rúgkapálni is kezdek.*
- Neee! *sikítom és hamarosan már három hegyes tű kerül lábamba, aminek hallatán tovább visongok, kapálózok, vérem pedig még jobban elárasztja az ágyat. Micsoda pazarlás… *
- Ne csináld! *könyörgöm neki, de nemsokára már másik lábam is ugyanúgy jár, így sikolyom tova száll, jó messzire, csoda, hogy máshol nem hallják meg. Mindkét lábam remeg és vérzik folyamatosan, én viszont el leszek eresztve, így hajolok előre, nézve rá remegő lábaimra. Most az se érdekel, hogy csak egy kis bugyi van rajtam, a lábaimhoz érek és őrült pillantással húzom ki mind a hat tűt magamból, miközben rendesen meg is szédülök és a hatodik után szó szerint zúgok le az ágyról, szépen beverve fejemet is, melyből egy kis vér is csurdogálni kezd. Nem érdekel már semmi, csak az, hogy kijussak, egy lassan feltérdelek és úgy indulok meg remegve, lázasan és nem túl ép ésszel az ajtó felé és ha Noel hagyja, hogy odáig jussak, akkor kezem a kilincsre téved és… zárva. *
- Eressz el… eressz el… eressz el… *ismételgetem és végül hátamat az ajtónak vetve ülök le az elé, nézve a vámpír irányába, miközben körmeimmel a padlót kaparászom. Nem bírom már, testem is gyenge, a fájdalom pedig túllépett rajtam, azt hiszem, hogy nehéz lesz ismét visszatérnem önmagamhoz. *
- Fáj… annyira fáj… *a sírást se marad abba, ahogy testem remegése se, és körmeim is tovább piszkálják a padlót, én pedig lassan fejemet is lehajtom, kezdem feladni a küzdést.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 8:42 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

* Percről percre változik minden így mostanra már az se biztos, hogy tartom a szavam és elengedem őt a holnapi nap folyamán. Ez teljesen kiakasztja a lányt és ezt még tetézem is azzal, hogy családja után érdeklődöm mi már sok lesz neki, szabadulni kíván, az sem zavartatja, hogy itt állok mellette így nem valószínű hogy ha sikerülne is levedlenie a láncokat messzire jutna. Nem abban a kedélyállapotba vagyok, hogy ezt órákig eltudjam nézni így kíméletlenül fogom közre két ujjammal sebét s tekintek felé kérdőn. Most mire volt jó ez a kirohanás? Nem bántottam... most.*
- Mondtam, hogy elengedlek...egyszer biztosan.* mosolyodok el őrült módon hisz élvezem azt ami most itt lezajlik ebben a szobában de hogy értelmet nyerjen viselkedése okot adok arra, hogy a fájdalomtól visítson. Előveszek hat tűt melyeket a lány talpába mélyesztek, fejenként hármat kap s mivel nem vagyok természetgyógyász így nem is a kívánatos helyekbe fúródik a hat kis tű, melyre ha rálép bizony beljebb fúródik mivel csak félig nyomtam belé. A szabadulás útját kínálom fel neki kitárva előtte az ajtót, de persze előtte leszakítom a bilincseket, mert azoktól bizony nem tudna mozdulni. Elmérgesedő tekintettel figyelem miként ül fel és szedi ki magából a tűket, ezzel is elcseszve mindent, ujjaim erőteljesebben szorulnak a kilincsre.*
- Ejnye...* jegyzem meg ahogy elhalad mellettem, tudni illik azok a tűk nem véletlenül kerültek belé, ha azokkal lépett volna le az ágyról mehetett volna amerre lát, de így... Ahogy az ajtót kezdi püfölni s csúszik le elé zokogásba fúlva úgy termek előtte s emelem fel hajánál fogva.*
- Menni akarsz?* nyitom ki szabad kezemmel a fő ajtót mi kivezetne a kastélyba. Úgy penderítem, hogy kilásson, ki a vámpíroktól hemzsegő folyosóra s mivel a lány véres, édes illata hamar eljut hozzájuk s máris elvetemült tekintettel lesnek felénk.*
- Biztos, hogy most akarod elhagyni a szobám vagy megvárod míg én engedlek el?* visszafojtott hangom érzékelheti a füle mellől de addig is míg fontolóra veszi egy bátrabb már közeledik is felénk mire én feléje lököm a lányt.*
- Menj!* hangom elhaló, suttogó, a szavakat szépen artikulálom mialatt karjaim keresztbe fonom mellkasom előtt s már egyre többet mozdulnak rá a lányra igaz tétovázva, mivel jelenlétem erre készteti őket, hol Aideent hol engem lesnek mintha csak a jelre várnának, hogy rávethessék magukat...*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 8:52 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Lehet, hogy most magához képest normális volt velem, de én mégse tudom ezt úgy értékelni, ahogy ő akarja. Egyszerűen a kínzás és a láz megteszik hatásukat, így egyértelműen már nem úgy viselkedem, ahogy kellene, nem tud érdekelni az, amit mond, csak kiáltok, szenvedésem hangjait hallatom egyre jobban, miközben tovább kínoz, hol a hasamon lévő sebet, hol pedig a tűkkel a lábaimnál. Sejtem, valahol mélyen, hogy miért tette ezt velem, de ha már elereszt, nem fogok további fájdalmat okozni magamnak, el akarok menni, így indulnék meg, de lezúgok az ágyról, elég csúnyán, viszont ahogy az várható volt, Noel nem rezzen, nem zavara mindez, hagyja, hogy elmásszak az ajtóig, amely sajnálatos módon zárva van. Nem tudok menekülni, és ez kezd tudatosulni bennem, hatalmas fájdalom az, amit érzek, fáj mindenem és annyira ki vagyok szolgáltatva, hogy az hihetetlen. Viszont a hajamnál megérzem a húzást, mely szintén fáj, már csak a fejemen lévő seb miatt is, így nézek fel rá, miközben az ajtó is kinyílik, de az a sok vámpír.*
- Talán akkor vége lenne a fájdalomnak… *motyogom halkan, miközben kezeimmel Noel kezébe kapaszkodom, hogy ne tépje ki fekete tincseimet és ezüstös, kissé vöröses szemeim pedig a vámpírokat figyelik.*
- Nem akarok itt maradni tovább, inkább a halál. *nézek is rá, majd ez után leszek ellökve, így szépen puffanok is hassal a földön és lassan emelem csak fel a fejem. Nem hittem volna, hogy értékes véremen osztozni fog, de ezek szerint most jött el a vég.*
- Csak legyen vége… *ismétlem magamat halkan, miközben a felém közeledő vámpír felé nyújtom remegő, jobb kezemet, felajánlva neki, hogy igyon… Már úgy sincs bennem túl sok vér, neki adom, nem érdekel, ha itt meghalok, és már Azrael jelenlétében sem bízom. Ha a kastélyban lenne, már itt lenne, értem… tehát vége, ez az a hely, amit utoljára látok, de utána békés lesz a környezet és nem fogom érezni ezt a szenvedést.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 9:18 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

* A szenvedés teljesen eszét veszi a lánynak, kikapkodja a tűket s mivel bízik a kijutásban így felelőtlenül indul meg az ágyról minek következtében mellé esik. Ha nem lepne meg tette még fejem is megcsóválnám de így ez elmarad s csak dühöt érzek, hogy keresztbe húzza számításaim. Könyörgése mit véghez visz a zárt ajtónál nem hat meg, sőt... megmarkolva fekete tincseit húzom fel magamhoz vagyis talpra, hogy aztán a kitárt ajtó felé fordítva a folyosót mutassam be neki, mi tele van vámpírral, több ízből vérző sebének hála a vér illatát is megérzik.*
- Mi nem lenne ily hatalmas ha nem vergődsz feleslegesen.* kontrázok rá szavaira majd megkérdezem biztos most kívánja e elhagyni ezt a kastélyt mi pozitív válasz esetén maga lesz a halál a lány számára. Nem bízhat abban, hogy simán kisétál ebben az állapotba, sőt még egészségesen sem tehát a választás lehetősége most adott a számára. Meghallva a halál utáni vágyakozását lököm ki a lakosztályom elé minek hatására megközelítik a lányt. Láthatja, hogy felőlem aztán ott halhat meg helyben, ám amikor kezét nyújtja a legközelebb álló fajtársam felé és az megmozdul rá felemelem kezem, jelezve számára, hogy jobb ha meg se moccan. Felőlem meghalhatna, de Demetrius nem igazán szívlelné tettem, hogy miattam halt meg egy diák, ahogy a magiszterasszony sem. Nem engedhetem, hogy meghaljon.*
- Bátor egy lány vagy Aideen... de ne reménykedj nem most fogsz meghalni és nem általam.* lépek ki hogy egészen odasétáljak hozzá mi igazán pár lépés. Letekintek rá s ha rám néz láthatja pillantásom melyben sok érzelemféle munkálkodik, de aztán tekintetem felemelem s mély hangon küldöm el a nézőközönséget ki ezen estén biztos nem falazik a lányból.*
- Vége a shownak.* jelentem ki s ragadom meg a lányt, ölembe véve viszem vissza szenvedésének helyszínére s hajtom be az ajtót melyen a zár ismét kattan. A kanapéig megyek hova le is csüccsenek kezemben továbbra is vele majd egy pillantást vetek sápadt arcára, nincs túl jó bőrben.*
- Kezdel kolonc lenni a nyakamon... nézd meg mindent összevéreztél...Mindent átitat a véred és az illatod... így nem tudok uralkodni magamon...* emelem feljebb felsőtestét mi lassacskán hasonlít egy rongybabáéhoz.* - A fájdalmadon tudok segíteni de a többiről neked kell gondoskodnod. Ha meg mersz halni...* mondom úgy mintha gyógyulása függne az ő akaratától pedig azt a természet elvégzi. Lassan közeledek felé s veszem vérét s bár lehet kissé kelletlenül de amint első cseppjeit megérzem nekem végem. Sosem tudnék betelni ezzel az ízharmóniával, de mégis ügyelnem kell a mértékre mivel ma is sok vért vesztett a lány és nem tudom mennyit bír még ki s elviselni. Többszörösen is megjárta velem mi valószínűleg a továbbiakban nem fogja arra késztetni, hogy ellenem szegüljön de még az is megeshet, hogy legfőbb ellenségek leszünk. De biztosan nem a közeljövőben hisz újra jó adag méreg került a szervezetébe mi ellenkezőjét fogja kiváltani belőle. Nem akartam ezt, de inkább minthogy meghalljon és szembe kelljen fordulnom klánom vezetőjével. Min nem kéne sokáig gondolkodnom ha nem akarnék kedvesem közelében maradni. Elhúzódok tőle s fejem hátrahajtva hunyom be szemeim úgy maradva ahogy vagyok, nem hinném hogy nem érzékelném ha a lány megint menni akarna... Bár akkor mehetne, én még egyszer tuti nem állítok meg senkit végette, szabad akaratából menne holott én szembesítettem a következményekkel...*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 9:33 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Ahogy az ajtó kinyílik és szembetalálom magam a vámpírokkal, már nem tudok félelmet érezni. Nem hiszem, hogy azok is megkínoznának, szerintem egyszerűen csak rám vetnék magukat és vége lenne mindennek. Őszintén ebben is reménykedem, miközben a padlóra zuhanok, majd hamarosan már a halált hívom magamhoz, így nyújtom kezemet is a felém tartó vámpír felé, ki nem mer hozzám érni, hála Noelnek, ki ismét közelebb kerül hozzám, így lassan nézek fel rá.*
- Ne gúnyolódj… *kérem halkan, hiszen tudom, hogy a bátorságot meg se közelítem. Egy gyáva nyúl vagyok, hogy a halált kívánom, hogy így könyörögtem neki, az egész, amit tettem, szégyenletes, de élni szerettem volna, de most már… nem is tudom, hogy mit akarok. Ahogy viszont ölébe vesz, kissé meglepetten nézek bele borostyán szemeibe, hiszen a földön is húzhatna, eddig se volt velem kedvesebb, de fejemet csak fáradtan mellkasára hajtom, már feladtam minden elvet, már nem érdekel semmi és mintha már az őrjöngéshez is gyenge lennék. A kanapéra ülve nyitom ki ismét szemeimet, melyek idő közben becsukódtak és pislogok is fel rá lassan.*
- Elengedsz valaha? *kérdezek rá most már halkan, újabb könnycseppekkel áztatva el magamat és most már Noel felsőjét is, de nemsokára minden fájdalom megszűnni látszik és bár a láz marad és testem is szenved, agyam már ezt nem fogja fel. A harapás és ez a sok-sok méreg mindent felülmúl, halkan fel is sóhajtok, kezemmel óvatosan bele is markolva a férfi felsőjébe, de ez az érintés hamarosan megszűnik, ahogy testem is elernyed kezei között, tehát amikor eltávolodik tőlem, én már az ölében fekszem, ájultan és nem is megyek így sehova. Most már nem fogok felébredni, ha szólogat, akkor se egy hamar, nem bírja már a testem ezt az egészet, pihennie kell, tehát jó pár órán át eszméletlen maradok… és majd ha felébredek meglátom, hogy mit tett velem ismét ez a férfi.*

» Willow lakosztálya
» Demetrius lakosztálya
» Sideris Valbraith lakosztálya
» Demien Remus Cornwlade Lakosztálya
» Lucius Benedict Fenris lakosztálya