Noel lakosztálya

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-02-11, 12:08 am

//NRT: Noel és Vixi - 2013.02.10.//

*Már egy ideje agyalok a tökéletes terven, ami nem más, mint Noel meglepése. Mivel most már tisztában vagyok a zsupszkulcskészítéssel, ezért azzal is foglalatoskodtam a délután folyamán, hogy kettő darabot legyártsak magamnak. Mindenképpen időben szerettem volna ezt megtenni, hiszen nem akarok morgós lenni az én drágámmal, szerintem egyikünknek se tenne jót, ha összevesznénk. Örülök, hogy ismét velem van és csak ez számít. Bár megfordul a fejemben, hogy mi van akkor, ha ma nincs a szobájában, de akkor max megvárom, hajnalban csak visszatér. Mindenesetre bízom benne, szóval az meg se fordul a fejemben, hogy esetleg más nővel töltené az estét, ő nem olyan, mint amilyen annak idején Gabe volt velem, azt hiszem, hogy a mi kapcsolatunk már elég mély ahhoz, hogy megadjuk egymásnak a bizalmat. Egy fekete, testemhez tapadó nadrágot veszek fel az estére, melynek szárait magassarkú csizmámba bújtatom bele, mely a térdemig ér és tökéletesen kihangsúlyozza hosszú lábaimat és formás fenekemet. Felülre pedig máris nézelődök, hogy mit kéne magamra kapnom, így egy vajszínű blúz kerül előre, majd pedig a fekete kabát. Tökéletes az összhang, jöhet nyakamba még egy szintén fekete színű sál, majd hajamat kifésülöm, szemeimet kihúzom és pár csepp parfüm után már itt sem vagyok. Megfogoma zsupszkulcsot és már gondolok is a megfelelő helyre, ahol pillanatok múlva fel is bukkanok. Pálca azért van nálam, szeretem magamnál tudni, soha nem lehetek biztos benne, hogy nem kell használnom. Na nem Noel ellen, de egy vámpírkastélyban mások is megfordulnak. Ahogy megérkezem hozzá, zsebembe is gyűröm a fekete dobozt, amely ide hozott, majd szép szemeimmel körbe is tekintek, keresve a másikat, hátha itt van. Ha nincs, akkor viszont ledobom magamról kabátomat, majd kecses léptekkel a hálószobába megyek, ahol szépen el is dőlök a pihe-puha ágyon. Na még nem alszom, csak így várakozok rá... remélem, hogy örülni fog, ha meglát.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-02-12, 4:44 pm

//NRT: Noel és Vixi - 2013.02.10.//

* Mit sem sejtve sétálok a kastély folyosóján szobám felé tartva kezemben egy pohár jó adag vérrel, mezítláb és ing nélkül, itthon vagyok és nem is tervezek elmenni maximum az etetőig egy újabb szerencsétlenért így feleslegesnek tartom a további ruhadarabokat még annak ellenére is, hogy adok a külsőségekre, mivel másik kezemben pedig egy negyvenes éveiben járó eszméletlen és megviselt nőt húzok, magunk után jókora vércsíkot hagyva. Ahogy belépek az ajtón érzem, hogy nem vagyok egyedül, szemöldököm összevonódik az ismerős illat érzetén mi nem tudom hogy kerül ide, hisz pár nap eltelt Vixivel való találkozásom óta és az akkor viselt ruhadarabjaim bizony már ezer éve ki lettek tisztítva. Tehát gyanúsan lépek beljebb a szobámban mivel hallom a szívverést és az illat is egyre erősödik, meg sem állok a háló bejáratáig hol elhűlve - ha lehet még sápadtabban - pillantom meg az ágyamon heverő leányzót.*
- Te végig sétáltál a kastélyon nélkülem?* annyira meglep a jelenléte, hogy az üdvözlés részemről ideiglenesen el is marad, mindig is tudtam, hogy van vér a lány pucájában, de hogy ennyire... Még jó,hogy nem esett baja... manapság nem tisztelik a vámpír emberét. Magyarázatot várok ez nem is kérdés, nem is tudom, hogy haragszom e rá vagy sem s bár örülök annak, hogy itt van de a hogyanja igen csak izgatja az elmémet, így meg is feledkezem a markomban lógó testről, mi arccal figyel a föld felé ahogy a ruhájánál fogva fogom s nézem az én egyetlenem.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-02-12, 6:23 pm

//NRT: Noel és Vixi - 2013.02.10.//

*Legnagyobb sajnálatomra nem találom most itt Noelt, pedig kíváncsi lettem volna az arcára, amikor meglátja, hogy a semmiből hirtelen itt termek, mint valami délibáb a sivatagban. Na de erre sajnálatos módon nem kerül sor, így csak gyorsan körbenézek, hogy tuti nincs-e sehol, majd amikor ez 100%-ig biztos lesz, a hálószobába sétálva dőlök el a pihe-puha ágyon. Nem vagyok álmos, de most mégis mit csinálhatnék? Nem fogok a kastélyban mászkálni, szerintem így mégis csak biztonságosabb nekem, tehát türelmesen várakozom, hátha szerencsém lesz és meg fog jelenni a srác. Ahogy telik az idő, meg is hallom, hogy az ajtó nyílik, így fülelek és kíváncsian meg is csillannak ám szép szemeim.*
~ Biztos ő az. ~ *igen, más nem járhat erre, az Noelt biztosan zavarná, így hát várakozok, egészen addig, amíg ki nem leszek szúrva, akkor csak elmosolyodom és ez a mosoly csak akkor hagy alább, amikor meglátom Noel terhét.*
- Öhm, megzavartalak? Mert... nem akartam ám. *azért az ilyen jellegű kegyetlenséget nem szeretem, régen én is járhattam volna így, de most túl kell lépnem rajta, tehát lábaim lekerülnek az ágyról, így a csizma sarka finoman koppan a puha szőnyegen, miközben a vámpír felé tartok.*
- Nem igazán. Tanultam egy varázslatot, aminek segítségével ott termek, ahol csak akarok és akkor, amikor azt én akarom. Persze ismernem kell hozzá valamennyire azért a helyet, tehát így találomra nem jutnék el akárhová biztosan. *ahogy odaérek a férfihez, kis kezeimmel át is ölelem formás, izmos derekát, majd fel is nézek a csodálatos szemekbe.* - És mivel nagyon hiányoztál, így gondoltam megleplek a jelenlétemmel. *ismerem is be, majd próbálom kizárni a szerencsétlen embert a földön és inkább szemeim lehunyva csókolom meg lágyan Noelt, így köszöntve őt, ahogy azt érdemli.*
- Nyugi, van annyi eszem, hogy úgy jöjjek ide, hogy abból egyikünknek se legyen problémája. *súgom halkan még ajkai elé, majd lassan el is eresztem, úgy nézek most már mégis csak le a nőre, kissé fel is sóhajtva.*
- Mit akarsz vele csinálni? Mert ha éhes vagy, akkor tudok segíteni, de nem igazán akarom egész este őt figyelni. *remélem, hogy tényleg semmiben se zavartam meg, de ha itt fog fetrengeni, amíg én itt vagyok, akkor inkább lelépek. Azért, mert elfogadtam, hogy Noel vámpír és olyan a természete, amilyen, még nem fogok mindent végig is nézni. Elég, hogy tudom, miket szokott művelni, de látni már nem szeretném, ahhoz még mindig nem tartom elég kegyetlennek magam és nem is akarok az lenni.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-02-12, 9:59 pm

//NRT: Noel és Vixi - 2013.02.10.//

* Ha abban a formában nem is sikerült meglepnie a lánynak ahogyan azt szerette volna mégis elérte ezt nálam s találkozhat igen csak meglepett tekintetemmel,ugyanis ahogy belépek hajlékomba és megérzem illatát, meghallom erős szívverését aminek különben sem akarok hinni hisz hogy kerülhetett volna ide, csak állok a hálóm küszöbén kezemben egy pohár vérrel, alul öltözve és egy hulla jelölttel igen csak meglep, hogy az ágyamon találom. Be is indul az agyam azonnal s teszem fel kérdésem mire ő kérdéssel felel,csak ekkor jut eszembe, hogy a nő itt fityeg mellettem de ez különösebben nem izgat, míg csak rá sem nézek, megvonom vállam.*
- Nem zavarsz. Sosem hat rám ilyen jelleggel jelenléted.* nem is tudom hogy gondolja, nem hiszem hogy valaha is érzékeltettem volna ezt vele. Felkel és lassan közelebb sétál hozzám miközben elmeséli milyen tudományra is tett szert, mi érdekes és egyben meglepő is és nagyon sok teret ad a lánynak mit egyenlőre még nem döntöttem el, hogy számomra jó e vagy sem.*
- Hm... tehát a jövőben számíthatok az ilyen jellegű betoppanásodra?* döntöm kissé oldalra fejem csillogó tekintettel ahogy ezzel egy időben eresztem el terhemet mire az koppan a padlón s ölelem át derekánál fogvakarcsú testét s viszonozom melegen csókját. Meglepett s bár nem erősségem ezen meglepetések pozitív jellegű fogadása mégis jó, hogy frissen szerzett tudományát arra használta fel, hogy meglátogasson. A csók után közel maradva szép arcához tekintek sötét szemeibe, ha már itt van nem eresztem az biztos.*
- Sikerült.* maradhatunk is ennyiben majd pedig arról nyugtat meg, hogy óvatosan közlekedik mit remélek is, el sem tudom képzelni milyen gondolat környékezné meg ami arra sarkallná,hogy végig sétáljon teljesen egyedül egy vámpír kastélyban.*
- Megtennéd ha bajban lennék?* nem tudom miért nyúzom ezt a kérdést de talán csak a kíváncsiság, a meggyőződés vezérel, minden esetre jó lenne hallani az igen szócskát, teljesen tiszta lappal vagyok előtte, mióta bevallottam neki miként is érzek iránta, némileg kiszolgáltatva is érzem magam e miatt, de ezzel magamnak kell megbirkóznom. Ahogy felhívja figyelmem a testre úgy tekintek le rá, a vér igen csak meggyűlt alatta és sikerült az egész lakosztályomon végig húznom de nem ingerel illata, úgy érzem tele vagyok, mivel feljövetelünk előtt bizony kissé elszórakoztam vele ez látszik a több ízben vérző sebéből.*
- Hát akkor ne tedd.* mosolyodok el visszapillantva rá, de látom arcán, hogy válaszom nem nyerte el tetszését, nem tud megbékélni a látvánnyal mit sajnálok, mert ez az egész is hozzám tartozik s ezt egyszer el kell majd fogadnia, ahogy nekem is azt, hogy varázsolgat, szabad akarata van és társai. Hosszú gyakorlópályán vagyunk annyi szent.*
- Mivel úgy gondolom itt maradsz így változott a terv, nem fogok vele semmit csinálni. Amúgy sem hiszem,hogy lenne már értelme.* a szívverése egyre csak gyengül és ott az elvérzés is, szórakozásom jelei is, tehát bizonyára idővel megy a többi közé.* - Szóval maradsz éjszakára?* nyúlok le a nőért s ahogy hoztam úgy viszem is ki, szépen végig vonszolva az ajtóig hol ki is rakom a folyosóra, majd csak rálel valaki és tesz róla, hogy elkerüljön onnan, esetleg a halálba küldi ha addig nem patkolna. Mint aki jól végezte dolgát úgy csukom be magam mögött az ajtót és ütöm össze tenyereim visszasétálva a lányhoz kinek derekát most már két kézzel fogom közre mivel poharam az ajtó felé menet leraktam.*
- Szóval...* fűzöm a szót lassan, mély tónusban.* - Hogy teltek az én szépségem napjai?* cirógatom meg oldalát kíváncsi tekintetemet rajta tartva.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-02-13, 3:45 pm

//NRT: Noel és Vixi - 2013.02.10.//

*Szerencsére nem kell túl sokáig várnom Noel érkezésére, mivel nem tagadom, hogy nem örülnék neki, hogyha hajnalban térne csak vissza a szobájába, így amikor megjelenik, a nővel az oldalán, kezében a pohár vérrel, máris mocorogni kezdek, jelet adok magamról. *
- Ezt örömmel hallom. *mosolyodom is el kedvesen, amikor megtudom, hogy soha nem zavarom a férfit. Nem is azért kérdeztem erre rá, mert attól félnék, hogy megzavarnám, hanem mert egyszerűen így illik, engem így tanítottak annak idején a szüleim. Aranyvérű vagyok, tehát számomra fontosak az ilyen jellegű dolgok. Fel is kelek az ágyból, Noel felé tartva és már mesélni is kezdek érkezésemről, hogy miként is kerültem ide, na meg a meglepetést se titkolom el előle. *
- Igen, minden bizonnyal számíthatsz rá. Örülsz neki vagy inkább zavar? *azért nem tudom, hogy mennyire is örül annak, hogy csak úgy, bármikor be tudok toppanni a szobájába, a saját birodalmába, de ha nem veszi pozitívan, akkor változtatok a dolgon és egyszerűen majd üzenek, mielőtt ide kerülnék. A nő a padlóra kerül, én pedig Noel közvetlen közelébe, tehát jöhet is az üdvözlő csók, majd pedig azt is tisztázzuk, hogy azért logikusan nem jöttem volna csak úgy be a kapun és sétáltam volna végig a folyosókon. Tudom, hogy milyen jellegű ez a hely, tehát hogy veszélyt jelenthet rám, mint aranyvérűre a hely, hiába is tartozom Noelhez. Nem ismerem a többi vámpírt, így nem tudom, hogy ki mennyire is tartja tiszteletben a másik „tulajdonát”. A lényeg viszont az, hogy most itt vagyok, teljes biztonságban és már Noel igen csak felesleges kérdésével találom szembe magam.*
- Miért kérdezel ilyeneket? Tudod jól, hogyha bajban lennél, számíthatnál rám. *én is szeretem, ezzel pedig tisztában van. Sokáig vártam rá és ismét vele vagyok, ez nem elég? Most se máshova mentem, nem haza, a családomhoz, hanem ide, hozzá. Szóval igazán örülnék, hogyha már felfogná végre, mit is jelent ő nekem, és hogy mit jelentett az, amikor úgy hittem, örökre elveszítem. Mindenesetre ha már itt van ez a szerencsétlen, haldokló ember, akkor szóba hozom, hogy zavar a jelenléte és enyhén utalok is rá, hogy jó lenne, ha Noel tenne róla, hogy ne maradjon tovább a társaságunkban, a megszólalásra pedig csak elhúzom kissé a számat.*
- Nagyon jó ötlet, bár a vércsík gondolom marad, azt még túlélem. És bizony, itt maradok, akár holnap is, szóval egy ideig élvezheted a társaságomat. *mosolyom kiszélesedik, miközben picit el is távolodom tőle, de csak addig, amíg elviszi az ajtóhoz, kiteszi, mint más a szemetét és vissza is sétál nemsokára hozzá, ismét magához vonva erős kezeihez.*
- Unalmasan… például a nekromancia nevű tantárgy annyira hidegen hagy még, de akadnak érdekes tananyagok is. Szóval kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek még idén, mindenesetre az időm nagy részét a tanulásra fordítottam. *tényleg nem csináltam mostanában semmi extrát, nem igazán tudok mit mesélni, pedig én aztán őszinte vagyok hozzá és szívesen elmondok mindent, ami velem történt.*
- Te tudsz valami érdekeset mesélni? *simítok is végig helyen pofiján, majd végül kibújok öleléséből és leveszem kabátomat, hogy azt egy szék felé hajíthassam. Melegem van, tehát nincs értelme tovább rajtam lennie, így pedig legalább Noel is láthatja szép, kreol színű karjaimat, amelyek nemsokára nyaka köré tekerednek.*
- Mit csináljunk ma este? Van valami ötleted? *persze van egy biztos program, de az előtt még valamivel feltalálhatnánk magunkat. Egyelőre nem tudom, hogy Noelnek mihez lenne kedve, de remélhetőleg meg fogom tudni, vagy max rám hárítja a döntést, nemsokára kiderül.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-02-20, 9:48 pm

//NRT: Noel és Vixi - 2013.02.10.//

* Meglep a lány váratlan érkezése de természetesen nem zavar, sosem teszi azt s ezt a tudtára is adom majd pedig meghallgatom milyen új tudományra is tett szert mi a jövőben akár egy pillanat alatt ide juttatja hozzám. Hogy zavar e? Egyenlőre ezt nem tudom biztosra, ami elmondható az az, hogy semmi olyanra nem bukkanna velem kapcsolatban mi összezördülésre adna okot hisz én régi módú vagyok bizonyos dolgokban tehát egy lelenc nőszemély karjaiban sem találna meg, más szempontból viszont talán, hisz látom a nőre vetett pillantásából, hogy nem tetszik neki az ami lát, de hát ezt remélem sejti, hogy a velem járója.*
- Engem nem, de biztosítani azt nem tudom váratlan megjelenésednek köszönhetően, hogy nem épp ökhm hát kellemes körülmények várjanak.* vonom meg vállam s ezzel egy időben ejtem is le terhem, hogy karjaim a lány köré kulcsolódjanak és egy hosszú, érzelmes csókot váltsunk. Nyújtanám ameddig csak lehet sőt, egyből bevonulnék vele a hálómba de ennek még nem jött el az ideje, így hát szót ejtünk még arról, hogy remélhetőleg nem sétált keresztül ezen a kastélyon ha már ilyen szuper kis varázslatra tett szert, mivel hogy az utóbbi időben igen csak kiderült, hogy nincs tisztelve a másik embere.*
- Nem tudom...- vonom meg vállam szép szemeibe tekintve.* - Mióta elmondtam mi uralkodik bennem kissé kellemetlenül érzem magam. Kiszolgáltatva... * bábunak, papucsnak... de ezt nem ragozom tovább, ez az én bajom nem kell a másiknak vele foglalkoznia. Ahogy azzal sem, hogy a majdnem hulla nő a padlón hever, de lássa mennyire a kedvében akarok járni szépen megmarkolom ruháját és kihúzom a szobám előtti területre ott is hagyva.*
- Marad... eszedbe se jusson, hogy én ezt most feltakarítom most.* pillantok a lányra ahogy becsukom az ajtót majd felé sétálva ismét magán érezheti kezeim. Nem hogy most, alapjáraton nem fogok takarítani, azt más megteszi helyettem, de ez ráér reggel is vagy amikor elhagyjuk a szobát. Reményeim szerint ezt az éjszakát együtt töltjük, eljött s hát éjszaka van tehát nem lehet sok dolga s ahogy erről számot is ad úgy mosolyodom el.*
- A szó szoros értelemben?* döntöm kissé oldalra a fejem vadul csillogó tekintetem a szemeibe mélyesztve. Bizony nem tart semeddig felidézni Vixi tökéletes testét s azt az élvezetet melyben részesített legutóbb. Feledhetetlen élmény volt... Mindenek előtt szeretném tudni miként is telnek napjai s amint hallom bizony eléggé unalmasan, nem akarok hinni a fülemnek így galád módon a bepislantok kicsi fejecskéjébe.*
- Hát...ez tényleg eléggé unalmasnak hangzik.A nekromancia mit takar? Mit tanultok?* kérdezek rá, mer számomra rejtély, hogy a diákok milyen jellegű varázslatokat tanulnak egy egy tantárgy alatt. Mélyet sóhajtva pillantok el a lány mellett majd vissza rá s teszem fel kérdésem kissé jelentős pillantást vetve rá.* - Ennyi?* én azért még tudnék magamnak mit mesélni hisz nagyon is érdekel egy bizonyos találkozása egy fiúval tehát itt az idő, hogy erről is beszámoljon már ha érti azt, hogy az újabb kérdésem arra irányul. Ahogy végigsimít arcomon s eltávolodik tőlem zsebre vágom kezeim és a hatalmas ablakhoz sétálok s kitekintek az éjszakába.*
- Lehet... * állok egy darabig az ablak előtt majd visszafordulok felé s onnan tekintek a szépségre.* - Azrael kis kedvence helyben hagyott.* nem sokaknak sikerült eddig túljárniuk az eszemen de neki igen s ez azóta is forrasztja a vérem s ahogy most felötlik bennem úgy kövül meg az idegtől egész testem is s sötétül el pillantásom. Egy hosszú ideig csak nézek ki a fejemből majd a lány kérdésénél megelevenedek s megindulok a szépen kárpitozott háromszemélyes ülőalkalmatosság felé.*
- Egyenlőre nem tudom.* ülök le rá s felé fordítva felsőtestem paskolgatom meg mellettem a helyet.* - De elmesélhetnéd mi minden van a tarsolyotokban a vámpírok ellen.* bizonyára a lány sejti, hogy nem hagyom annyiban azt, hogy helyben hagyott s valamelyest számba veti mi mindent használhatna fel ellenem, na de az én kedvesem csak nem hagyja, hogy ez bekövetkezzen s szépen elmeséli nekem mire számíthatok.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-02-23, 10:00 pm

//NRT: Noel és Vixi - 2013.02.10.//

*Bár tisztában vagyok vele, hogy Noel még régimódi és nincs oda a meglepetésekért, én se javulok és mégis csak azt teszem, amihez hirtelen kedvem szottyan, ami jelen pillanatban nem más, minthogy meglátogassam kedvesemet. Nem láttam pár napja, tehát egyértelműen hiányzik és most, hogy tudom, mit is érez irántam, véletlenül se akarom elveszíteni, tehát semmi okot nem adok majd arra, hogy a kapcsolatunkban kárt tegyek. Kicsit igaz várnom kell, de szerencsére elég hamar betoppan a férfi, egy nem vált társasággal egyetemben, amellyel most nem tudok mit tenni, elfogadtam így a vámpírt, ahogy van, nem óhajtok rajta változtatni, csak pár apróságon, már ami a bizalmatlanságot illeti, de másban nem. *
- Nem számít. *rázom is meg picit a fejem, majd ez után lépek oda Noelhez, hogy karjai között vesszek el egy csodálatos csókra, és végül folytathassuk is most már közvetlen közelről a további beszélgetésünket. *
- Kiszolgáltatva? Nem kell így érezned, én nem használlak ki és tudod jól, hogy semmit se tennék ellened. Az életemet is a kezedbe adnám, ha ezt kérnéd tőlem. Tehát légy biztos abban, hogyha szükséged lesz rám, én itt leszek neked, bármikor…*pirulok is bele saját szavaimba, szeretném, hogyha érezné, tényleg nincs mitől tartania. Nem akarom, hogy elidegenedjen tőlem azért, mert esetleg megrémül, annyira jó lenne, hogyha minden tökéletes maradna. Bíznia kell bennem, hiszen ha bajban lenne, nem gondolkodnék egy percre se, hogy megmentsem-e… Szerencsére a nő ki lesz téve innen és bár a vércsík megmarad utána, próbálom mindezt kizárni fejemből, el bírom viselni, szóval csak egy piciny mosollyal jelzem, hogy nem probléma az, hogy így marad és ez után térünk át arra, hogy itt fogom ám tölteni az éjszakát, méghozzá Noellel, nem akarok én sehová se menni innen, nem csak pár percre ugrottam be.*
- Szívesen tölteném a szó szoros értelmében is. *nem ahhoz fogható, mint amikor egy vámpír karjaiban vagy… soha nem éreztem még ilyen csodát, Noel egyszerűen megad nekem mindent, amire csak szükségem lehet és bár sajnos nappal nem lehetünk együtt, talán idővel majd erre is találunk valami megoldást. Annyi fajta mágia létezik, biztosan rálelhetnék arra, hogy legalább néhány órára a napra tudjon jönni velem, mindenféle káros hatás nélkül… igen, ezt ki fogom deríteni, elhatároztam magam. Túl sok mindent viszont nem tudok mesélni neki, nem történtek velem érdekes dolgok, így amikor visszakérdez, csak vállat vonok kissé.*
- A halottakkal foglalkozunk, de többet nem kérdezz, még nem ástam bele magam, de már ebből se érdekelt, mert a halottakat én nem akarnám bolygatni. *bizonyára van Noelnek is annyi esze, hogy tudja, nem vámpírokat kell itt érteni a halottak alatt, hanem halott embereket, akiket megbolygatunk különféle módokon. Nem hittem volna, hogy még mindig kutat a fejemben, de amikor meglátom tekintetét és hallom a kérdést, akkor esik le, hogy valamit nem mondtam el neki még, de őszintén ki is ment a fejemből.*
- Oh, el is felejtettem… összefutottam Zaine-el is. De ha mindig a fejemben kutatsz, akkor minek mondjak el bármit is? Szeretném, ha néha meghagynád nekem a magánéletemet is és nem olvasnál ki mindent a fejemből. *igen, ez engem nagyon is bánt és ezt már nem egyszer mondtam el Noelnek is. Szeretném, ha leszokna róla, hiszen a párja vagyok, mégis miért akar mindig így utánam járni? *
- Megmondtam neki, hogy kibékültünk és veled maradok, ennyi történt. *szerintem nincs mit mondanom még ezzel kapcsolatban, Zaine-be nem zúgtam bele, nem történtek olyan dolgok, amik miatt esetleg aggódnia kellene Noelnek, szóval örülnék, hogyha nem bántaná szegény fiút, így is elég rosszul érzem magam az miatt, amit vele tettem, mivel úgy hiszem, hogy ő többet érzett irántam, mint kellett volna ilyen rövid idő alatt. Ideje viszont, hogy a beszélgetésünket most már Noel felé irányítsam, így kissé meg is döbbenek azon, amit mond nekem. *
- Hogy mi? Mi történt? És hogyan? *pislogok is aprókat, ugyanis ez még engem is meglep, majd lassan azért megindulok a kanapé felé, így dobom le magam Noel mellé, és kíváncsian felé is tekintgetek.*
- Hmm, hát a tűz jó ellenetek, illetve a vérméreg… méreggé alakítja a vérünket, így ha akkor harapnál meg, amikor én ezt elvégzem magamon, akkor maró mérget kapnál… de izé, ezt te láttad múltkor, a kínzókamrában. *amikor ráfolyattam mérgezett véremet, tehát bizonyára emlékszik még rá.* - Viszont nem tudom, hogy az a lány hányadikos, így teljesen nem is vagyok tisztában azzal, hogy mire képes. *ismerem is be, mivel amíg több információt nem tudok meg róla, addig én se tudok mást mondani. Kezem lassan Noel kezére csúszik, így szorítom azt meg kissé.*
- Ne aggódj, máskor ez biztosan nem fog előfordulni. *mosolyodom is el bíztatóan és őszintén remélem, hogy minden úgy lesz, ahogy mondom, nem pedig az ellenkezője, mert akkor az a lány halálra van ítélve… max akkor, ha már elhagyja az iskolát. Noelnek van ideje, hiszen halhatatlan.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-02-26, 12:51 pm

//NRT: Noel és Vixi - 2013.02.10.//

* Nem mindig garantálhatom azt, hogy úgy toppan be ide, hogy a látvány az valamennyiszer kedvére legyen de mivel ez nem számít neki így hát mosolyogva lépek közelebb hozzá és fonom át erős karjaim dereka körül miközben arról is szót ejtek, hogy mióta vallottam azóta furán érzem magam, egyszerűen és tömören fogalmazva kiszolgáltatva. Mindennek van hátulütője így a szerelemnek is, de ez még kiforr majd idővel - legalábbis remélem - és minden tökéletes lesz ahogy a lány is kívánja.*
- Sosem kérnék ilyet tőled...*simítok végig arcán.* - Maximum akkor ha úgy döntenél csatlakozol hozzám egy életre.* megrendítő ez a vallomás most még közelebb érzem magamhoz mint bármikor s ahogy elpirul kissé úgy mosolyodok el újfent.*
- Ahogy én is te érted.* lehelek egy apró csókot ajkaira, hogy aztán egy kis időre ismét eltávolodjunk egymástól, így rakom ki a majdhogynem élettelen testet s közlöm, hogy takarításra ne számítson, nem kenyerem a vér pucolása, azt megteszi helyettem egy megigézett fehérnép. Örömmel veszem, hogy az éjszakát nálam tölti ahogy azt is, hogy apró célzásomnak hála immáron biztos vagyok abban, hogy fejedelmi éjszakát töltünk ismét együtt így mosolyom kiszélesedik s fenn is marad addig míg nem napjairól érdeklődöm melyek a lány szavainak híven valóban unalmasak számomra is. De hogy azon az említett órán mit vesznek arról fogalmam sincs, így hát rákérdezek a dologra, hogy idővel magam is tisztában lehessek azzal, hogy mi mindent tanulnak a Mysterioban.*
- Hm... azért egy halott mégis csak érdekel.* jegyzem meg szórakozottan s bár tudom, hogy nem a vámpírokra érti szavait azért még ugrathatom így ha már többet úgysem tudom mondani. Viszont van még valami mit nem említett az én kedvesem így hát erre hívom fel figyelmét miután belenézek gondolataiba, igaz ezek után mélyre kell ásni mert nem gondol rá a lány de azért mégis csak ott leledzik. Ennek következtében finoman de megkapom a magamét mire enyhén ugyan de felvonom a szemöldököm.*
- Ha nincs titkolni valód miért zavar? Sok mindent nem tudok meg amit nem mondasz ki...* felelem szemeibe nézve.* - Például azt sem tudnám, hogy szándékodban áll kideríteni miként léphetek veled együtt a verőfényes napsütésbe.* igen erre is gondolt a lány s bár lehet semmi közöm hozzá azért mégis csak ott bujkált a fejében.* - De legyen úgy ahogy akarod.* vonom meg vállam, mert ezen ugyan én nem fogok fenn akadni,viszont azt kívánom, hogy akkor őszinte legyen mert ellenben... Furcsán élek meg dolgokat maradjunk ennyiben. Eltávolodok tőle s ez idő alatt kérdez rá a lány arra, hogy történt e valami.Történt. S ez azóta is emészt, számtalan éjszakát töltöttem már Aideen tettének megbosszulásának felépítésével aminek ideje közeleg mert ezt semmiképpen sem hagyom annyiban.*
- A szokásos helyen a romoknál éjszakáztam és a lány odatévedt. Hamar kiderült, hogy Azrael pártfogoltja s mivel távollétem alatt nem tisztelte azt, hogy te valaha hozzám tartoztál így... gondolom sejted.* nem érdekel, hogy mindenki azt hitte sosem térek vissza mivel egyszer a lány hozzám tartozott, lényegében semmi sem érdekel így hát részemről természetes, hogy elégtételt vettem melyben mégis én maradtam alul.*
- Valami tüzes csapdába zárt miután szétégette a testem... kis híján porrá égtem mire egy ember az utamba került.* a rom távol esik a várostól s mivel késő volt szerencsétlenségemre senki sem sétált aznap este azon a környéken így egészen a városig kellett elszenvednem magam. Lassú gyógyulás volt mivel egy vénember akadt az utamba de szerencsére a klubbunk onnan már egy karnyújtásnyira volt. Minden estere leülve a kanapéra érdeklődöm kedvesemtől, hogy mi minden van a tarsolyukba ellenünk, a tűz az természetesen nem újdonság számomra s ahogy a lány felemlíti a kínzókamrai esténket... hát így már az sem.*
- Nem szívesen emlékszem arra vissza...* morgom magam elé majd kissé megkeményedett tekintettel a lány felé fordulva.* - Szóval nem ajánlatos lépten nyomon vérét venni a diákoknak.* ez egy hasznos információ és el van raktározva, tovább hallgatva a lányt kulcsolódnak össze kezeink melyekre letekintek. Még mindig fura kissé a hideg és a meleg, a puha és a kemény találkozása, édes ellentétei vagyunk egymásnak de talán ezért is vonzzuk egymást.*
- Arra mérget vehetsz.* mosolyodom el immáron rá s fordulok felé kissé hogy végigsimíthassak szépséges arcán.* - Vigyázz magadra, Azrael ugyan fele annyira kiszámíthatatlan mint én de nem ismerem...* nem tudom eldönteni kívánjam e magunknak ezt a körforgást avagy sem, számomra szórakoztató s kiélhetem elfojtott vágyaim, na meg a bosszú dukál ereimben, ugyan akkor Vixire is gondolnom kell, nem várom el azt, hogy ellenségeket gyűjtsön maga köré miattam. A cirógatás végezetével kitekintek a sötétségbe majd vissza a leányzóra, a kastélyt már bemutattam neki de a kertben még nem jártunk.*
- Mit szólnál egy sétához a kertünkben? Biztosíthatlak róla, hogy egy széttépázott emberi maradvány sem kandikál ki a bokorból, megbecsüljük ezt az apró kis területet.* mi idősebbek legalábbis de hogy Demetrius kicsikéi is... azt nem tudom, nagyon remélem, hogy bírnak a vérükkel.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-02-26, 6:20 pm

//NRT: Noel és Vixi - 2013.02.10.//

*Sose hittem volna, hogy Noelt ilyen jellegű gondolatok foglalkoztatják, mint az, hogy ki van nekem szolgálgatva és esetleg gyenge azért, mert szerelmes. Nem szeretném, ha aggódna, én nem vagyok olyan lány, aki kihasználja a férfiakat, igazából eddig mindig engem használtak ki, talán Zaine volt az, akit én hagytam ott, még mielőtt bármi komolyra is fordultak volna a dolgok, de annak is komoly okai voltak. Na de most megpróbálom meggyőzni a férfit, hogy miért is bízhat bennem, hogy mennyi mindenre számíthat tőlem, tényleg nem akarom, hogyha ez az egész közénk furakodna. A vámpírrá válás viszont kissé megijeszt, így nyelek is egy aprót, majd kitartóan a szemeibe is tekintek.*
- Tudod jól, hogy arra egyelőre biztosan nem fog sor kerülni. Szeretek boszorkány lenni, te pedig szereted az aranyvéremet és hogy kettőnk ereje kiegészíti egymást. *tudom, hogy a kor közénk állhatna, de egyelőre csak vesztene vele Noel. Vámpírként nem lennék olyan erős, mint amilyen most vagyok és nem… nem akarok én is élőhalottá változni, erre szerintem soha nem leszek eléggé felkészülve, még akkor sem, hogyha annak idején már elhatároztam kissé magam, hogy egyszer sor kerül rá, de az idő, sok-sok idő, akkor majd max újra tárgyaljuk, de ahhoz még bizonyítanunk kell egymásnak, mert ez egy komoly döntés lenne. Egy rövidke csók következik, majd ez után picit eltávolodunk egymástól, de csak addig, amíg a nő ki lesz téve a szobából, én pedig picit mesélni kezdek, így hozva szóba a nekromancia órát, mely egy picit se való nekem, úgy hiszem.*
- Te más vagy! *ezt tudhatná, de szerintem tudja is, csak szórakozni vágyik. Ahogy viszont belenéz fejembe és észreveszi azt, hogy kihagytam valamit – amúgy most mindenféle direkt mód nélkül -, kissé morgolódni kezdek, ugyanis nem szeretem, hogy ennyire türelmetlen és mindig a fejemben kutakodik, mintha nem bízna bennem.*
- Az meglehet, de én se tudok mindent rólad Noel és ennyi magán dolgot hagyhatnál nekem. Nem kavarok mással, ilyesmitől nem kell félned. *jegyzem is meg, továbbra is kitartóan nézve bele szép szemeibe, majd amikor lebukik egy ötletem, cseppet el is pirulok annak hallatán.* - Mi a véleményed róla? Vagy egyáltalán nem érdekel a napfény? *ha már így rájött, miért ne kérdezhetném meg a véleményét? Szeretném tudni, hogy ő mit gondol erről az egészről. Viszont ha már engem kibeszéltünk teljesen, ő következik. Engem is érdekel, hogy mi minden történik Noellel, és igazán meglep, hogy az a lány le tudta őt győzni valamilyen módon, így rá is kérdezek a dolgokra, hogy bővebben is megtudhassam a részleteket és kissé fel is sóhajtok, amikor rátér arra, hogy engem megharapott már egy másik vámpír, de nem óhajtok ezen vitázni, régen volt, tényleg azt hittem, hogy Noel örökre elhagyott… nem magyarázkodom. *
- Sajnálom Noel, de azért óvatosan, nem ölheted meg, tudod… ha a magiszterek fülébe jut, még gondok lehetnek. *figyelmeztetem még kedvesen, majd ha már tanácsot kér tőlem, mesélek is neki arról, hogy mi mindennel tudnánk ártani egy vámpírnak és bizonyára akad más is, de jelen pillanatban ezek a legegyértelműbb dolgok, amik az eszembe jutnak és még a kínzókamrát is megemlítem.*
- Hát nem éppen, csak az elsősökét lehet max, ők még nem képesek erre a varázslatra. *teszem ezt még hozzá, bizonyára hasznosnak fogja érezni az információt. A beszélgetést már a kanapén folytatjuk, egymás kezét fogva és ahogy szóba hozza Azraelt, úgy döbbenek rá arra, hogy igaza van. Én erre nem is gondoltam… jól kijöttem azzal a vámpírral is, de talán most, mindezek után, főleg, ha Noel bosszút áll Aideen-en, én is veszélybe kerülhetek. Akad azért néhány trükk az én tarsolyomban is, de nem szeretnék gondokat.*
- Úgy lesz! Nem hagyom magam, ismersz! *szorítom meg kissé a kezét, nem akarom, hogy féltsen, mert a két férfi közötti harcra se kellene, hogy sor kerüljön. Noel tapasztaltabb és erősebb is, de én Azraelt se becsülném le, szerintem ő se teszi.*
- Hmm, jó ötlet, szívesen sétálnék egyet. Mutasd az utat. *kelek is fel, majd kabátomhoz lépek, amit magamra is terítek, hogy ne fázzak majd odakint, ez után pedig ha minden igaz, Noellel el is hagyjuk a szobáját, elsétálva az immáron halott nő mellett… Kezem a férfi kezébe csúsztatom, majd kíváncsian várom, hogy hová lyukadunk ki.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-03, 9:30 pm

// NRT: Aideen és Noel 2013.03.02.
Előzmény --> Mystral parkja //

* Abbana pillanatban mikor a lányt magam felé fordítom fedem fel magam s élvezettel konstallálom, hogy nem rám számított, mit mellesleg a gondolatai is elárultak számomra, de ez az arc megér minden pénzt. Azonnal nyakon ragadom s közben mobilom halászom elő, de hogy miért is teszem ezt, azt egyenlőre nem árulom el. Rövid, tömör beszélgetést hajtok végre majd teszem is, hogy immáron minden figyelmem a lánynak szenteljem.*
- Gondoltál volna akkor erre, mikor pálcát fogtál rám.* nézek bele szemeibe felidézve magamban tettét s újra átérezve azt a szenvedést mit okozott nekem így még jobban szorulnak ujjaim torkán. Kérdésére összeszorítom fogam, dühöm határtalan s szinte már beleremegek ennek visszafojtásába így csak sziszegős hangon tudom magam kipréselni a szavakat.*
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy kérdéseket intézz hozzám!* Mégis mit gondol ez a lány? Jó hogy nem mondja meg mit és azt is hogyan tegyem vele. Az első sokk után éledezni kezd s bár marása meg sem hat rúgása már annál inkább fenyegetőbb de ez esetben nem tesz bennem kárt, könnyedén ellépek arról a helyről hol be kellett volna találnia. Viszont a kockáztatásnak helye itt most részemről nincs így engedek szorításomon s húzom közelebb, megparancsolva neki a mai napra a pálcamentes életet, de tettem újabb kérdéseket szül mik már az agyamra mennek, épp időben érkezik az a két vámpír kiket iderendeltem, meg is szabadulok hát tőle mielőtt még hadakozása el talál találni.*
- Sok a kérdés. Biztosíthatlak róla, hogy időben érzékelni fogod.* azzal hátat is fordítok a triónak a srácok gondjaira bízva a lányt, nem fogok én hadakozni vele, mást tartogatok magunknak. így indulok el a kikötő felé de a lány szavaira megtorpanok. Nem tanul ez a lány, de ma megtanulja azt mikor is kell csendben lenni, visszakézből csattan tenyerem hófehér arcán s lépek egészen közel hozzá szinte már bele aurájába.*
- Befognád végre?* egy hosszú pillanatig még láthat de aztán már szélsebesen indulok meg a kikötő felé nyomomban az általam összeterelt kis társasággal de csónaknál előreengedem őket megvárva míg ők foglalnak helyet. Szavaira viszont őrült módon nevetek fel, lehet éppen erre számítok, ezt akarom elérni azzal, hogy oda viszem, ezt ő nem tudhatja.*
- Kicsikém, te el vagy tájolva... Azrael a legkevésbé sem érdekel jelen pillanatban, szobáink távol esnek egymástól, semmiképp sem fog rájönni, hogy te a közelében tartózkodsz. Ami pedig a kettőnk dolgát illeti...* pattanok be a csónakba velük szembe foglalva helyet, hogy szemmel tarthassam őket.* - Ez nem arról szól, hogy melyikünk a jobb fej s hagy teret a másiknak a védekezésre, az az idő elmúlt. Úgy teszel mintha kegyes lettél volna. És most hallgass!* a terefere számomra itt ért véget, a lapátolást megkezdve lendül útjára járgányunk egyre csak közeledve a sötétségbe burkolt kastély felé. Amint koccanunk úgy szállok ki elsőként a csónakból megragadva egy fekete lepedőt, kissé félreállva pedig a következő utasítást adom ki a másik kettőnek.*
- Mártsátok bele a vízbe majd peckeljétek ki a száját. Addig is hallgattassátok el mielőtt ordibálni kezdene lovagja után.* két egyidejű bólintás s már ráncigálják is a hűvös tengerbe hova természetesen maguk is mennek szó nélkül én pedig teljesen nyugodtan figyelem végig az eseményt. Miután a feje búbját is átitta a sós tengervíz s illatát már nem érzem, biccentve jelzem, hogy kijöhetnek s a szája kipeckelése következik majd pedig be lesz csavarva a lepedőbe s már társam vállán is landol zsákmányom.*
- Mehetünk.* a kastélyba belépve végighaladunk a csarnokon majd fel az emeletre a szobámig meg sem állunk hova könnyedén eljutunk hisz ez nem ritka látvány, senki fel sem róhatja, hogy elraboltam valakit tehát hamarosan már zárt ajtók mögött adom ki az utasítást.*
- Az ágyra.* biccentek fejemmel a hálóm felé magam pedig egy kétajtós szekrényhez lépek honnan előveszek egyet s mást majd követem őket. Négy bilincset vetek az ágyra minek jelentése teljesen egyértelmű, hamarosan kibogozzák a leányzót s levetik róla nedves kabátját, cipőjét, de itt megállnának így hát sóhajtva pillantok el más irányba majd vissza rájuk.*
- A nadrágját is.* a másik kettő rám néz majd engedelmesen le is szedik róla könnyedén göncét s már neki is állnak a feladat végrehajtásának. Pepecs egy meló ez, nem nekem való, ezért is kérettem ide őket nem pedig azért mert tartanék a lánytól de mindegy, higgye csak ezt mit is bánom én. Kiskapui is vannak, ha tud emberi módon kell kimenekítenie magát de ez sem fordult meg a fejében, no nem baj, végtére is abszolúte nem érdekel mit gondol rólam. Ahogy végeztek biccentek feléjük további kéréssel fordulva hozzájuk.*
- Kerítsétek elő Camielt. A többit rendezzük.* bár ingyen és bérmentve is megtették volna úgy gondolom ez a legkevesebb. Kikísérve őket egyeztetek velük még pár dolgot majd behajtom az ajtót és a zár is kattan. Kabátomtól megszabadulva sétálok vissza a sötét szobába, csak az előtérből szűrődik be fény mi egyenlőre megteszi. Kiveszem a pecket a szájából s félretéve azt pillantok le rá.*
- Már azt hitted megfeledkeztem rólad mi? Szép, egymás utáni nyugodt napok, sehol semmi bonyodalom erre tessék...* sóhajtok fel színpadiasan, fel is kelve az ágyról minek végéhez sétálva támaszkodok meg az aranyból készült támlán.* - Ostobaság volt részedről azt hinni, hogy minden rendben.* nem hittem volna, hogy ilyen megfontolatlan ez a lány, kedvesem nálánál ezerszer gyakorlatiasabb hogy zabáljam meg a lelkét.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-03, 9:56 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Egészen addig azt hiszem, hogy Azrael űz tréfát velem, amíg maga felé nem fordít a férfi és nem láthatom meg borostyán szemeit és érezhetem meg jéghideg, erős kezét torkomnál. Egyáltalán nem kellemes ez az érzés, így még próbálok ész érvekkel hatni a férfire, nem tudom, hogy mekkora sikerrel, de a válaszát hallva már tudatosul benne, hogy semekkorával. Nem is tudok mit mondani, csak halkan krákogok a szorítást érezve és hirtelen a nyelés se megy, pedig nagyon is jól esne. Hiába kérdezek, nem lesz hajlandó felelni és sajnálatos módon a karmolásra se reagál, a rúgásom pedig nem talál be, így kissé szomorúan érzékelem, hogy nem lesz valami egyszerű dolgom, tehát hamarosan már egy másik vámpír kezébe is kerülök, ami aztán igazán szánalmas. Mégis minek van rájuk szüksége? Mit keresnek ők itt, ha velem akar elbánni? Nem értem ezt az egészet és valamilyen szinten reménykedtem benne, hogy a múltkori elég volt Noelnek, de ezek szerint nem, pedig ő is bántott engem, nem csak én őt. A pofon viszont csattan provokációm után, így fordítom el a fejem, de szerencsére ennyire már megedződtem, hogy ilyesmin nem sírom el magam, csak piros arcom égető érzését próbálom meg lecsillapítani és bizony el is hallgatok, egy mukkot se szólok most hozzá, nem hiányzik még egy pofon, vagy ki tudja még, hogy mi, bár valahogy sejtem, hogy ennél rosszabb lesz számomra az este. A csónakba ülve viszont még pár szót szólok, próbálva az utolsó dolgokkal, de Noelnek aztán hiába beszélek, teljesen őrült ez a férfi.*
- Azrael megérzi, ha ott vagyok, biztosan. *eszembe se jutnának előkészületek, ahogy a vámpírnak, tehát egyelőre úgy hisze,m hogy nekem lesz igazam, de azért egy esélyt én megadnék magamnak a helyében, amit ő nem tesz meg.* - Te is elbántál velem, ha nem emlékeznél rá, én csak visszaadtam, nincs ezen mit bosszulni, ki is békülhetnénk, én… én bocsánatot kérek tőled, Noel. *nézek is bele őszintén a szemeibe, igen, most próbálok taktikát váltani, nem ellenkezni és harcolni, hanem inkább védekezően kibékülni vele, talán az a legésszerűbb megoldás. A túlparthoz érve viszont Noel meglepő dolgokat mond, így számat is eltátom azon, amit hallok, majd fejemet is rázni kezdem.*
- Ne… ezt nem tehetitek… *ellenkeznék, de hát elég gyenge vagyok én két vámpírhoz képest, így nagy levegőt veszek, majd már csobbanok is a jéghideg vízbe, melytől majd szétfagyok és ez után kissé lilás szájjal didergek Noel előtt, számba pedig valami pecek is kerül. Most már nem tudom elrejteni rémületemet, ahogy remegő testem még be is lesz valamibe bugyolálva, és én már csak azon kapom magam, hogy egy szobában vagyok és végre kiszednek a fekete lepedőből. A vetkőztetés viszont nem nekem való, így kezeimmel próbálnám eltolni a többieket, de ez reménytelennek tűnik, így hamarosan már kabát és csizma nélkül, mezítláb ácsorgom, térdig érő szoknyámban a férfiak körében, de amikor a szoknyám levételét is hallom, ijedten nézek a borostyán szemek felé.*
~ Mi? Ne! Nem akarom! ~ *ütöm-verem-rúgom az engem vetkőztetőket, de csak bekerülök valahogy az ágyba és mivel ki van peckelve a szám, semmit se tudok mondani. A bilincsek kattannak, én pedig nagyon is ijedten, szinte szétfagyva, remegő tagokkal meredek Noelre, ki nemsokára már ki is kíséri a vámpírokat és végül hozzám is sétál, a pecket kivéve a kezemből. Most már csak egy fekete pulcsi van rajtam, alatta a fűzőm, alul pedig egy fekete kis tanga, természetesen csipkés, igen szép darab, de sajnos nem tudom most takargatni magam.*
- Miért vetkőztettél le? *kérdem halkan, hiszen a vizet még értem és a pecket is, így nem érezni az illatomat, de a szoknyámat miért kellett levenni? Megrángatom picit a bilincseket, de elég erősnek tűnnek, így rázom meg fejem, próbálok szabadulni, nem, ez nem lehet…*
- Noel, kérlek… *didergek, de nem tudok olyan okot mondani, amiért elengedne, mert értem a tettét, hogy dühös rám, de nem akarom, hogy bántson, nem bírom a fájdalmat és éppen elég számomra most ez a hideg, főleg, hogy még a szoknyám sincs rajtam, tehát vékony, hófehér lábaim is teljesen libabőrösek, ahogy testem további részei is, melyek szerencsére nem látszódnak.*

//Szoknya van rajta és nem nadrág Razz

//

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 1:12 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

* Aideen sikeresen eléri, hogy idő előtt kárt tegyek benne, jó hogy nagyobb baja nem esik pofonomtól de nem engedem neki, hogy így beszéljen velem. Őrült vagyok, gátlástalan ezt jól gondolja, semmi sem tántoríthat el szándékomtól, jelen esetben még Vixi kérlelő szavai és tekintete sem ha véletlenül betoppanna, ez jár a lánynak. Szórakoztató számomra, hogy a lány még mindig abban bízik, hogy Azrael közbe lép, így mosolyommal találkozhat immáron a csónakban s miközben megragadom a lapátokat gúnyosan felelve szavaira.*
- De vajon tesz e valamit?* oh az istenit az a bizonyos dejavu környékez meg s talán a lányt is, nem értem miért bízik benne annyira de igazából ez nem érdekel, csendben kezdem meg az evezést egészen a kastélyunkig, hol a parancsomra a vízbe vettetem a lányt. Rémült ellenkézését néma mosollyal figyelem végig, teljesen hülyének néz a lány ki azt hitte végig cibáljuk az egész kastélyon ott hagyva illatát s hagyva, hogy Azrael havrejai meglássák, nem ismer de ez az ő baja. Teljesen elfedve és illatmentesen megyünk a szobám felé, hol hamarosan lekerülnek a lányról a vizes göncök egy része míg én pár dolgot előveszek szekrényemből de egyenlőre csak a bilincset láthatja az ellenkező lány ki védené testének bizonyos részeit, de minden tette felesleges hadakozás, hamarosan négy bilincs kattan rajta, jobban tenné ha tartogatná erejét.*
- Csssss.* ütögetem mutatóujjam ajkaimhoz jelezve, hogy gondolatai árulkodók miket szóvá is tesz azok után, hogy két segítőmet kikísérem, kéretem a nőt s még pár dolgot megbeszélünk hatszemközt na meg a pecek eltávolítása után mi egyenlőre félre kerül.*
- Hogy rosszul érezd magad...*állok fel ezekkel a szavakkal a továbiakkban nem is foglalkozva ezen tettem miértjével, idővel megtudja, hogy deréktől lefelé miért lett csupasz. Immáron nincs okom a siettségre, itt vagyunk édes kettesben hol senki sem fog minket zavarni, így húzom az időt mielőtt még bármit is tennék vele, mert hogy lesz itt buli azt sejtheti, nem azért hoztam ide, hogy pihengessen az ágyamban napokig. De hogy mikor? Maradjon ez csak az én titkom. Érthetetlen számomra, hogy nem készült fel a találkozásunkra mégis örömmel tölt el, hogy megleptem, a lány nem is sejti, hogy az öröm számomra mily forráskból érkezik. Sóhajtva szívom be a levegőt fogaim közt cuppanós hangot hallatva vele, ahogy látom miként rántja meg a bilincset s pereg le rólam kérlelése, nem hat meg.*
- Ccc ccc ccc... a szánalmas szerepet hagyd meg nekem, ne tedd tönkre könyörgéseddel a rólad kialakított véleményemet.* szegezem rá szigorúan tekintetem bár tudatában vagyok annak, hogy szereti józan ész felhasználásával megfordítani az eseményeket ez esetben kár érte, nem tudom mikor nyugszik már ebbe bele. Eltolom magam az ágytámlától s visszasétálva a fejéz ragadom meg a pecket mit szépen vissza is tömök a szájába majd mellé ülök az ágyra épp mikor halk kopogtatás érkezik az ajtó felől.*
- Oh, megjött a kajád. Remélem elégedett vagy azzal, hogy figyelmem mindenre kiterjedő.* mosolyodom el s hagyom magára, hogy beengedhessem Camielt. Egy nőt tér be kezében különféle süteményekkel megrakott tálcával, intve neki sétál be a hálómba én pedig a nyomában hol felém fordulva, kérdőn pillant rám.*
- Az ágy melleti asztalra.* bökök fejemmel arra felé mire az meg is indul eleget téve a kérésnek. Ha Aideen megnézi szemei kékek, sötétszőke hosszú haja kissé kusza s valami koktélszerű ruhát visel s a bőre sem olyan fehér mint a vámpíroké. Ember. Igen az, de jobb ha felőle nem is vár segítséget ugyanis meg van bűvölve, azért van itt, hogy eleget tegyen a kéréseinknek, takarítson és miegymás, néha vérbankként áll rendelkezésünkra ez jól látszik fogainktől sebes avagy félig már begyógyult testén.*
- Köszönöm kedvesem.* biccentek felé mire az mosolyogva lép közelebb hozzám felajánlva nyakát mi több ízből vérzik s bár a látvány, vérének illata kecsegtető, a leghatározottabban utasítom el s fejénél fogva lököm az ajtó felé.*
- Na kotródj a dolgodra!* meredek rá, megtanulhatta volna, hogy én nem kérek belelőle de csak nem akarja ezt elfogadni. Minden estre mosolyt erőltetve magamra fordulok vissza Aideen felé s közlöm vele a következőket.*
- Ha megéheznél szolgáld ki magad...* nevetek fel eme képtelenségen, még a szája is be van tömve s egyhamar biztosan nem tud megszabadulni tőle a kezeiről már nem is beszélve, én viszont jól láthatja távozom, újra felvéve kabátom, úgy hiszem kellemetlen órák várnak a leányzóra tele kételyekkel s várakozással arra nézve, hogy mi fog történni vele, mit fogok tenni és mikor, de természetesen ez a célom, azt nem várhatja el, hogy azt a pár óra szabadságomat mit az éjszaka nyújt rá pazaroljam, így hát hajnal előtt biztosan nem lát viszont, ahogy mást sem.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 3:38 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Kezdek rájönni, hogy nem jó a módszerem, ezzel csak tovább idegesítem Noelt, azt pedig végképp nem szeretném, így a pofon után el is hallgatok egy kis időre. Nem esett jól, de túlélem, ez miatt nem fogok sírdogálni, inkább Azraelt említem meg ismételten, miközben a kastély felé haladunk, de a kérdését hallva nem igazán tudok mit mondani, miért ne tenne? Persze, hogy megpróbálna megvédeni engem, ő… ő szeret engem, fontos vagyok a számára, de tény, hogy most nem miatta vagyok itt, hanem magam miatt, mert erre a vámpírra támadtam. Amint a kikötőhöz érünk, én meg leszek ismertetve a jéghideg, sós vízzel, amely cseppet se kellemes és odafent a szobában pedig már néhány ruhadarabom is lekerül rólam, mely már egyre kellemetlenebb, főleg, hogy Noel láthatóan élvezettel figyeli végig ezt az egészet és még gondolataimba is vájkál. Félek… mit fognak tenni velem? A két vámpír azért szerencsére távozik, így kettesben maradunk egy kis időre, a pecek pedig kikerül a számból, így kérdezek rá a miértekre, bár az meglepő, hogy Noel szobájába kerültem, konkrétan az ágyába, nem pedig a kínzókamrába vagy a földre… nem értem én ezt a férfit, biztosan nem százas. *
- Sikerült, rosszul érzem magam, hogy így látsz. *ismerem is be, mert nagyon kellemetlen számomra a helyzet, de próbálok nem foglalkozni vele, amit azért könnyebbé tesz az, hogy Noel se néz végig rajtam, nem tekint rám nőként, ezt látom, inkább a bosszúra szomjas, de akkor mire vár? Szavaim jól láthatóan mit sem érnek neki… *
- Én nem vagyok kemény lány és ha kell, könyörgök neked, nem akarok itt lenni, veled. *nyelek is egy aprót, szépen leadva abból az Aideen-ből, aki lehetnék, aki voltam akkor a romnál. Nem akarok bajt talán még megúszhatom a dolgokat. A kopogást hallva reménysugár fut végig az arcomon, de Noel ismét elhallgattat, így számba kerül ez az undorító pecek, én pedig már csak láthatom az eseményeket. Hiába nézek kérlelően a nőre, nem tesz semmit, de hogy ezeknek a sütiknek most mi szerepe? Össze vagyok zavarodva és csak akkor térek magamhoz megdöbbenésemből, amikor a nő már távozik, kit igazán meg se figyeltem, olyan, mint a vámpír klubban lévő emberek, akik önmagukat ajánlgatják, bár azt nem tudom, hogy meg van-e bűvölve, de azt hiszem, hogy mindez nem is számít.*
~ Hé, most hova mész? ~ *emelem is meg picit a fejem, amikor elköszönve tőlem fordul meg és láthatóan távozik… Teljesen értelmetlen számomra, ami most történik. Ha annyira bosszúra éhes, akkor miért nem áll bosszút, miért halasztja el későbbre? Mindenesetre ahogy távozik, még megpróbálkozom a bilincsek levételével, de amikor érzem, hogy nem fog menni, csak dideregve nézek körbe a számomra ismeretlen szobába. Nagyon fázom, főleg, mert itt nincs túl meleg, a ruháim és a hajam is nedves, lábaimat pedig semmi se fedi… Jó pár órán át várom, hogy visszatérjen, hogy mi fog történni, de végül kihűlt testtel elnyom előbb-utóbb az álom. Nem nyugodt ez az álom, néha felébredek, körbenézek, de csak a sötét éjszakát látom, így ha Noel visszatér hozzám, akkor lehunyt szemekkel talál az ágyában, de bizonyára feltűnik neki, hogy a hideg kikezdte testemet, mivel a kellemes meleg hő távozott belőlem, ajkam pedig lilás árnyalatot öltött, de még élek és lélegzek, szerintem neki csak ez számít.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 4:16 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

* Most már nincs értelme a kapkodásnak, a siettetésnek, lány itt van s amikor csak kedvem szottyan véghez viszem tervem, így teljes nyugalommal nézem végig miként bilincselik ki a lányt s kunkorodik mosolyra ajkam amint látom ellenkezését. Csalódnék benne ha önként és dalolva róná le adósságát velem szemben ugyan akkor azt sem szívlelném ha lépten nyomon keresztbe tenne. Ki érti ezt?! Kérdésére választ adok mikor is már csak ketten vagyunk a szobában s felállva az ágy végéhez sétálva nézek vissza rá egyenesen a szemébe ugyanis tényleg hidegen hagy a látvány, nem mozdulok meg rá ha ezt várta tőlem.*
- Helyes, kezdetnek megteszi.* és akkor itt van még a hűvös tengervíz hatása is mellyel nem foglalkozok, azzal annál inkább, hogy könyörgőre fogja, erre semmi szükség mert semmit nem fog elérni vele és ezt a tudtára is hozom.*
- Úgy nézek ki akit érdekel, hogy mit akarsz? Valószínűleg akkor nem lennél itt.* engem csak is egy ember érdekel és az nem ő erre már rájöhetett, ezt a kellemeskis csevelyt a kopogtatás szakítja félbe, mielőtt beengedném a nőt betömöm a leányzó száját és csak ezután nyitok ajtót. Megérkezett a sütemény melyet a nőt szépen le is rak az ágy melletti asztalra én pedig Aideen felé fordulok feltéve kérdésem.*
- Erre vágytál nem de?* még mielőtt elhurcoltam akkor tervezgette további napját s abban bizony az édesség bolt felkerése is helyet kapott tehát ez nagy figyelmesség tőlem. Viszont Camiele kezd az idegeimre menni az állandó felkínálkozásával így durván szólítom fel arra, hogy hagyja el a lakosztályomat majd ismét a diák felé fordulva ajánlom fel neki a finom falatokat nevetésem közepedte, majd távozóra veszem a dolgot. Gondolatait meghallva háttal neki intek pá-t s hagyom el lakhelyem, hogy az est további részét a klubban töltsem, kielégítve kezdődő szomjúságomat. A nap sugaraival egyidőben térek vissza szobámban halkan, nesztelenül kezemben egy pohár vérrel, így tekintek hát le az alvó lányra, ki kezd kihűlni.*
- Ébresztő!* hangom parancsoló s közben a meleg vér szépen csordogálva csurog arcába, mi pocsékolás részemről de már amúgy sem kívántam. Durván ragadom meg combját hol is érzékelem, hogy lassan ki lesz hűlve teljesen, hasztalan lenne számomra holtan így hát kiveszem a pecket a szájából.*
- Hm, csak nem fázol?* pillantok le ajkaira szórakozottan, ideje hát a tettek mezejére lépnek mihez megszabadulok bőrdzsekimtől is. Egy bíbor színű, finom anyagú kis csomagot veszek elő Aideen számára láthatatlan helyről s bontogatom ki. Egy kis gondolkodás után egy orvosi szikét veszek ki belőle s azt feltartva lépek az ágy mellé.*
- Tudtad, hogy ezek a legélesebb vágószerszámok? Kipróbáljuk...* mosolyodom el a lány arcára emelve tekintetem de mindenek előtt becsukom az ajtót így lesz teljes a szoba hangszigeteltsége melyről a lány továbbra sme tud semmit, ezt a célt szolgálja a pecek. Odalépek hozzá s koránt sem sebészi óvatossággal vágom meg őt mélyen és lassan, kiélvezve minden miliméterét, minnél jobban rándul meg teste annál jobban roncsolódik szét bőre de hát ez az ő baja.*
- Hogy is volt kedves Aideen?* pillantok rá felvont szemöldökkel.* - Jaaaa hogy lyukat égettél a hasamba... úgy is fázol, talán nem fog ártani.* a szikét az ágyra teszem s ellépek az ágytól hogy egy nagy gyertyát vegyek magamhoz és egy gyufát, mellyel mellé telepszem az ágyra és ott gyújtom meg.*
- Ugyan az a kín marjon szét...* nézek rá olyan gyűlölettel melyet még ember itt a Mysterioban nem kapott. A kanóc meggyullad én pedig ügyelve arra, hogy ne fújhassa el, takarásban közelítem a mély vágáshoz s kezdem el perzselgetni bőrét.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 4:35 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Valahogy nem számoltam Noel figyelmével, hogy még az illatomat is eltűnteti, így igazán meglep, amikor a jéghideg vízzel találkozik testem minden porcikája, majd felérve a szobájába kerülnek le rólam bizonyos ruhadarabok. Nem szívesen válok meg tőlük, de nem is tudok mit tenni és csak később tudom meg, hogy mindez egyetlen célt szolgált, ami nem más, mint az én kellemetlenségem, hogy ne érezzem egy picikét se jól magam. Hiába vagyok kész arra, hogy könyörögjek neki, nem hatja meg, pedig bíztam benne, hogy megoldhatjuk így a dolgokat, tehát ajkam picit lefelé görbül, de szerencsére még nem tesz velem semmit, csak egy nőt enged be a szobába és ez után kerülnek a sütik is mellém. Nem értem, hogy miért is vannak itt, de amikor Noel kifejti, kissé értetlenül pillantok rá, teljesen összezavart… de ennek most nincs lényege, mivel ő magamra hagy, én pedig jó pár óra múlva el is alszom, teljesen kimerültem és már túl sokat agyaltam a dolgokon ahhoz, hogy ébren tudjak maradni, így amikor a parancsoló hang megüti a fülemet és érzem is arcomon a forró vért, hirtelen pattannak ki szemeim és fejemet is megrázom, undorító egyszerűen ez, hogy csak így leöntött a vérrel, mert bár melege jól esik jéghideg arcbőrömnek, mégse tudom értékelni a gesztust. A combom érintésénél hirtelen remegek meg, rándul meg lábam is, de nem tudom kihúzni azt, így amikor a pecek végül kikerül a számból, úri nőhöz nem méltóan köpöm ki a számba folyó vért magam mellé, tehát nem a vámpírt célozva és enyhe hányinger kerülget.*
- Tudod jól, hogy fázom, az a víz után… de ezt akartad úgyis. *morgom oda és most minden olyan gyorsan változik. Eddig nyugodt volt, nem tett bennem kárt azt a pofont leszámítva, de most? Egy szike kerül elő, én pedig ösztönösen próbálok meg arrébb húzódni, hatalmasat nyelve és fejemet is megrázom hozzá.*
- Nem! Nem tudtam és nem is akarom kipróbálni… *tekintetem is könyörgővé válik, félek, ezt nem akarom, hogy megvágjon… de pulcsimat már feljebb is tűri, a penge pedig belém is hatol, így harapok ajkamba, próbálva bírni a fájdalmat, de a következő pillanatban, ahogy arrébb húzza a pengét rándulok meg és bizony fel is kiáltok. Szemeimből könnyek erednek meg igen csak gyorsan és folyamatosan próbálok mocorogni, nem törődve testem roncsolásával, vérem pedig durva patakokban folyik le tangámra és Noel ágyára.*
- Neeee… hagyd abba, nagyon fááj… *hallatszik is hangom, miközben végül megpróbálok nyugton maradni, érzékelve, hogy magamnak okozok még több kárt, de ordításom nem múlik el, ahogy könnyeim és vérem folyása sem… ekkora fájdalmat szerintem még soha nem éreztem, tudtam, hogy Azrael segíthet a fájdalomban, segített is, de erre már nem terjed ki mindaz, így amikor végül a pengét elhúzza testemből, szemeimet behunyva emelem fel fejem, nem törődve most már a könnyeimmel, nem szégyellem.*
- Te szemét… *dühöngenék, de amikor nevemet hallom, lassan nyitom ki szemeimet és remegő testemmel nem törődve próbálok meg arrébb mászni az ágyon, minél távolabb tőle, hiszen az a gyertya és gyufa oly közel van. *
- Noel, könyörgök, én nem akartam, nem tudtam, kérleeeek… *utolsó szavamkor már érzem is a forró viasz és tűz közelségét, így bőgök most már szó szerint és kiáltozok, sikítozok, rázom mind a négy bilincset, próbálva kiszabadulni, de nem, nem jönnek le, pedig már csuklómnál is csúnyán bevérzett a bőr, de nem izgat, a hasam… annyira fáj és nem tudok mit tenni ez ellen, majd megőrülök, úgy vergődöm, mozdítva testemet, így valamennyi vérem bizonyára Noel közelébe is fog csordogálni.*
- Harapj meg! *hangzik is talán meglepő kérésem, miközben szemeimet is kinyitom, úgy nézek rá. Hogy miért kérem ezt? Mert talán a mérge némi fájdalomcsillapító hatással is lesz rám, nem fogok ennyire szenvedni, mint most, mert ez a kín… ha sokáig folytatja, nem leszek sokáig eszemnél, kezdek kikelni önmagamból.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 5:01 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

* Órák hosszára hagyom magára a lányt de mikor visszatérek és látom, hogy alszik a düh kezdi fojtogatni torkom így azon nyomban fel is ébresztem. A meleg vér szépen csordogál le hófehér arcára és fröccsen szana-szét bepettyezve ágyneműmet, de mindez nem számít. A teste lehűlt s ezt csupasz combjának érintésével állapítom meg, mit nem fogok sokáig hisz nem ez a célom, tuti darabokra szedném ha idő előtt meghallna. A peecket eltávolítom a szájából és a tök egyértelmű kérdés is elhangzik mire felhorrkanok.*
- Tudni tudom, de nem szerepel a terveim közt, hogy te idő előtt kimúlsz. Máskor betakargatlak.* mondom enyhe szarkazmussal hangomban mialatt előveszem a bíborvörös kis csomagot. Nem számoltam azzal, hogy ki fog hűlni tehát itt akár meg is bicsakolhatott volna a terv, na de ez nem történt meg egyelőre s mivel nem ártana felmelegíteni őt így hát tudom is miként fogom ezt megtenni. Úgy, ahogy elbánt velem...
Elővéve a szikét emelem közénk majd pillantásom a leány arcára siklik hallgatva szavait mire csak elmosolyodom és becsukom az ajtót így egy mukkanás sem fog innen kiszűrődni.*
- Kár.* vigyorodom el mert én bizony ezt most megteszem, így lépek oda az ágyhoz és tűröm fel pulcsiját, hogy felvághassam a bőrt s húsát a hasán mit kíméletlenül megis teszek.*
- Ugye milyen sz*r?* köpöm a szót tovább vágva, hallgatva kiáltozását mit teljesen átitatott a fájdalom érzet. Igen, erre vágytam, ezt akartam elérni, hogy ugyan úgy érezze magát mint én, de itt még nincs vége, befejezve a vágást melyből dől a vér veszek elő egy gyertyát és egy gyufát, hogy ugyan azt az égető érzést adhassam neki vissza amellyel ő jutalmazott. Persze ez nehéz mivel a vére folyamatosan folyik és testét minduntalan próbálja errébb húzni de fél kézzel is jóval erősebb vagyok tehát pulóverénél fogva húzom vissza és itatom fel vele a vért s ha nem is sikerül közvetlen a sebhez juttatnom a kis lángot de azért a közelében van.*
- Na nem mondod? Tudod könnyedén dobálózok ilyen varázslatokkal de mikor rátok kerül a sor, nyígtok és könyörögtök a megnyugvásért.* nem is tudom mi a szánalmasabb, az hogy visszaadom tettét vagy az őt cselekedete hisz minduntalan ezzel a szóval jutalmazott pár órával ezelőtt.*
- Mit nem tudtál?* kérdem emelkedett hangnemben miközben folyamatosan ég a bőre, néha néha elhúzom a lángot hisz a fájdalomküszöbével nem vagyok tisztában, az meg nem lenne szerencsés ha beleájulna, az emberek gyengék, a vámpírok közelébe sem érnek. abbahagyom s elfújva a lángot helyezem a gyertyamaradványt az éjjeli szekrényre hogy aztán elégedetten pillantsak a lány elgyötört arcára. Könnye feláztatta azt ahogy teste is meg meg rándul az általam okozott sebtől de láthatja, hogy a szánalom jele sem mutatkozik meg rajtam. A felszólítás nem ér váratlanul, tisztában vagyok vele, hogy könnyebb lenne elviselnie a fájdalmat mérgemnek köszönhetően így csak megcsóválom fejem.*
- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúsztad a dolgot s hogy máris segítek rajtad. Viszont ha te nem teszel valamit magaddal elvérzel, gondolom nem akarsz ilyen körülmények között meghalni.* bár van kulcsa a bilincsnek én ahelyett, hogy megkeresném megfogom sebes csuklóját és egy erőteljes rántással szakítom le a láncot, szabaddá téve így egyik kezét.*
- Csináld úgy ahogy szoktátok.* láttam már Vixitől s volt ő is legalább ilyen ramaty állapotban tehát tisztában vagyok vele, hogy annyira sikerülni fog a varázslata, hogy legalább ne vérezzen.*
- Ha nem teszed, magam varrom össze és mivel nem vagyok sebész így nem tudok semmit ígérni.* ahogy fájdalomcsillapítóm sincs mivel arra aztán végképp nincs szükségem, tehát a lány választhat, vagy ő segít magán vagy én fogok.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 5:17 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Miután visszatér hozzám és felébreszt, rájön arra, hogy bizony fáztam, ami szerintem egyáltalán nem meglepő, hiszen a jéghideg tengervíz után nem is értem, hogy mit várt. Amikor viszont szavaimra felel, csak kissé ijedten tekintek rá.*
- Nem lesz legközelebb. *soha többé nem akarok ide kerülni, soha… Remélem, hogy a mai nap után békén fog hagyni, le fog szállni rólam, de sajnos ebben nem lehetek biztos, mindenesetre a szike előkerül, én pedig próbálom arrébb húzni magam, de nem megy, egyszerűen képtelen vagyok rá és nemsokára már vérem is kibuggyan, ahogy kiáltásom is betölti a szobát… de ha mindez nem lenne elég Noelnek, akkor még testemet is égetni kezdi, ami már hatalmas kínokat okoz, kezdek nem az eszemnél maradni, úgy üvöltök és sírok, könyörgök, bármit megtennék, csak most engedjen el, de mindhiába. A pulóverem azért szépen beszív egy adag vért, nem is tudom felfogni, hogy nem zavarja vérem illata, hiszen oly régre nyúlik vissza a családfám, hogy tökéletes aranyvérem most mind-mind pocsékba megy, égett húsom szagával pedig meg kell barátkoznom, azaz kéne, ha sikerülne.*
- Nem tudtam, hogy ennyire fájdalmas, soha többet nem támadok rád, nem teszek kárt benned, csak hagyd abba… *szavaimat komolyan is gondolom, tudhatja, akár itt meg is ígérem neki, hogyha ettől békén hagy, de az égetés miatt már beszélni se tudok, csak az ordítás marad meg, mely kissé halkul, amikor végre elveszi a lángot testemtől, így fáradtan szuszogok picit, de már a fejem is majd szét szakad, magamra se merek nézni, nem, erre nem voltam felkészülve és attól tartok, hogy nem is lehet minderre felkészülni. Szeretném, ha megharapna, ha könnyebbé tenné mindezt, tudom, hogy Azrael is megértené a kérésemet, ha itt lenne, de nem teszi, már hogy is tenné…*
- Ennyire nem bánthattalak meg… mással is biztosan harcoltál már, én nem akarok meghalni. *sírom is el neki bánatomat, de ekkor tépi ki csuklómat a láncból, így sikítok fel és remegő kézzel kezdek el közelíteni hasamhoz. Rosszul vagyok és bár hallom, amit kér tőlem, nehezen fogom fel, de ahogy az összevarrást említi, mindjárt kapcsolok, arcom is ijedtté válik, majd lenézek saját testemre és további könnyáradat következik, arcomon pedig látszik, hogy mindjárt ide hányok, nem bírom a saját látványomat… *
- Miért akarod… hogy meggyógyítsam magam? *kérdezek rá értetlenül, de kezem a sebem fölé kerül, lehunyom szemeimet is, nem, ezt nem bírom látni és próbálok koncentrálni, mégis, olyan nehezen megy, ez a fájdalom, a stressz, mindent egybevéve… de nagyon nehezen múlik a vérzés, ezt Noel is láthatja, a seb pedig mintha egy picikét összehúzódna, de nem, nem megy tovább, így bár próbálkozom, nem tudok javítani az állapotomon, csak véres pulóveremet húzom rá a sebre.*
- Nem megy jobban… *suttogom halkan, beismerve Noelnek, hogy most képtelen vagyok varázsolni, annyira fáj és meg is szorítom a puha anyagot, fejemet pedig elfordítom tőle.*
- Inkább öljél meg… *kérem is tőle, rá se nézve, de még egy hasonló kínzást én nem bírok ki… azt hiszem, hogy közel állok ahhoz, hogy lelkileg teljesen összetörjek. Tudtam mindig, hogy hatalmas gyengeség tőlem az, hogy ilyen alacsony a fájdalom-küszöböm.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 5:45 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

- Reméljük.* nézek bele szemeibe miután közli azután, hogy azt ígérem neki legközelebb figyelmesebb leszek. De elég a szóból, a szikével egyetemben lépek közelebb hozzá, lefogva hasát mélyesztem bele a bengét mi könnyen enged, úgy csúszik bele mint vaj a késbe s szántja fel bőrét, később pedig húsát is az eszköz miközben a sértett torka szakadtából üvölt. Fáj, még jó, hogy ilyen érzéseket vált ki belőle, de megérdemli, a látványtól pedig fura izgalom járja át testem s érzem a megkönnyebbülést mi teherként nehezedett rám. A sebmegvan, jöhet a gyertya és a láng, melyet annak közelébe érintetetek, néha néha meg is forgatva rajta, pont úgy mintha játszadoznék.*
- Én is így gondoltam. Tudod el kell mondanom neked, hogy semmi olyat nem tudok annyiban hagyni mint amit tettél velem, legyen az ok bármi is.* fújom el a lángot, el is téve a közelből a gyertyát. Elégedetten pillantok végig a művemen, mert hát ez dícséretes, a nélkül tettem meg mindezt, hogy ne tudtam volna uralkodni magamon ami a vérét illeti, de ennek is megvan az oka. Igaz megragadt bennem vérének íze, de áll szándékomban megharani azért, hogy neki mérgemtől jobb legyen, erről egyenlőre le is tehet.*
- Nem ismersz... más is megjárta, én mindig is rendezem a kifizetetlen számlát.* eléggé komoly vagyok ahhoz, hogy ezt biztosra vegye, én ilyen vagyok addig megyek amíg tudok. Megragadom csuklóját s megrántva azt szabadítom ki egyik kezét mire felsikít így hát értetlenül nézek rá.*
- Ez igazán semmisség az iméntihez képest.* meglep, hogy érzem még fájdalmat és a teste nem sokkolódott le, erősebb mint hittem de ezzel talán még maga sincs tisztában. Felszólítom, hogy gyógyítsa meg magát hisz ezért lett szabadjára engedve egyik keze, de ez csak kérdést szül a lányban mire továbbra is arcát figyelve felelek.*
- Nem hiszem, hogy sokáig élnél nyílt sebbel, a véred pedig eláztatja teljesen az ágyam. Valószínűleg újat kell majd vegyek...* gondolkodok el a dolgon mi beteges lehet, hogy ezen agyalgatok de láthatja kivel van dolga. A hasára pillantok amint keze megindul a bűzt párologtató húsa irányába, az egész szobát betelíti de hát ez legyen a legkisebb gondja.*
- Próbálkozzál jobban!* keményítem meg hangom amint látom, hogy alig alig zárul be a seb s a végére sem sikerül ez teljesen, de így azért jelentőségesen kevésbé vérzik. Szavaira aprót biccentek, megteszi, végtére is jó, hogy ennyire is sikerült bár én nem tudhatom mihez mennyi és mekkora erő szükséges. Ahogy elfordul és saját maga halálát kívánja őszintén meglep bár tény és való, hogy csalódott vagyok reakcióját hallva így állok hát fel és vágom zsebrekezeim fel alá járkálva az ágy mellett.*
- Azt nem lehet... nem érsz annyit, hogy szembeforduljak Demetrius és Sideris egyezményével.* állok meg egy pillanatra majd folytatom utam tovább elmélkedve.* -Holnap elmehetsz... szüksége van a testednek a regenerálódásra, a mai napot és éjaszkát még itt töltöd.* persze ha addig nem hal éhen avagy szomjan mert hogy ezeket nem biztosítom számára arra mérget vehet. Bár valószínűleg gyenge lesz a holnapi nap folyamán is s lehet elbukik a kifelé vezető úton, azért örüljön, hogy ennyivel megelégedtem s nem fokozom még tovább szenvedését. Keze szabad marad s csak ekkor vetül pillantásom a süteményes tálcára mit így is nehézkesen érhet el ha egyáltalán eléri, bár kétlem, hogy lenne gusztusa most az evéshez de a későbbiekben még előfordulhat, hogy szervezete étel után fog sóvárogni.*
- Ha egy darabot is veszel belőle meghánytatlak.* nem tréfálok, engem aztán egy gusztustalanság sem hat meg, tehát ha feltűnik a hiány bizony én ledugom az ujjam a torkán.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 6:01 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Nem, soha többé nem akarok ide kerülni hozzá, belegondolni is fáj, hogy megtörténne mindez, főleg, hogy Noel pontosan úgy kezd el kínozni, ahogy azt én is tettem vele, csak mágia nélkül… hasamat vágja fel, majd jöhet a tűz és a viasz keveréke, én pedig nem igazán tudom már ésszel tűrni mindezt, borzasztó ez a fájdalom, amit érzek, tehát kiabálok, üvöltök, sírok, kiadok magamból mindent, csak meg ne környékezzen engem is az őrület. A szavai hallatán a hideg fut végig a hátamon, főleg, ahogy még végig is néz rajtam, sebes testemen és nemsokára csuklómban is kárt tesz, kitépve azt a láncokból, mely további fájdalommal jár, de már kezdem úgy érezni, hogy nem bírom, az agyam már nem úgy működik, mint ahogy kellene, kezdek kikapcsolni, már csak a fájdalom maradt, de én? Kezd felemészteni a kín, de tudom, hogy nem ájulhatok el, ki tudja, hogy mit tenne akkor velem a vámpír, így hát azt teszem, amit kér tőlem, elkezdem meggyógyítani magam, minden erőmet összeszedve, de alig vagyok képes a koncentrációra… a legkevésbé se érdekelnek viszont rideg szavai, mely szerint új ágyra lesz szüksége, nekem pedig lassan új testre, ha tovább folytatja mindezt. Próbálkozom, ahogy csak tudok, így a vérzés szinte teljesen eláll, bár így is veszítettem eleget és a seb is picikét összébb húzódik, bár azért még csúnyán látszik a vágás, na meg az égetések nyoma, az égett hús és bőr szaga pedig egyre jobban kikészít, mivel tudom, hogy tőlem származik mindez. Nem akarok tovább így maradni, így arra is megkérem már, hogy öljön meg, de nem… csak nem teszi, ellenben úgy tűnik, hogy nem fog tovább bántani, mert bár itt kell maradnom vele még 24 órát, ha jól értelmezem, de utána szabad vagyok… ha pedig nem bánt, ki fogom bírni, de…*
- Engedj el most, el tudok menni, nem akarlak zavarni. *kérlelem is halkan, szinte már kedvesen, kezemmel pedig tovább szorítom hasamra pulóveremet, csak nehogy sikeresen elfertőzzem a saját sebemet, de talán ez nem fog bekövetkezni… Mindenesetre a sütire nézek a felszólítás hallatán, majd Noelre és meg is rázom a fejemet.*
- Nem vagyok éhes. *hogy gondolhatja, hogy az vagyok, amikor felvágta a hasamat és meg is égetetett? És most mi lesz? Itt hagy ismét és majd holnap ilyenkor elmehetek? Mi fog történni? Viszont testem már nem hideg, a fagyás helyét átvette a láz, a szenvedésem után, tehát tűzforró vagyok, de most nem törődök ezzel, csak a szabadulással.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 6:23 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

* Leírhatatlan mi megy végbe bennem mikor mindazt átérezheti általam a lány amit nekem okozott pár héttel ezelőtt. Sosem felejtettem el, én az a típus vagyok ki visszafizet minden egyes tettet mit ellene követtek el így hát most ez meg is történt. Aideen vérzik, égett bőrének illata bejárja a szobát, nem hagyhatom meghalni még akkor sem ha halálna mit sem számítana nekem s ahogy erre is kér, úgy magyarázom meg neki miért nem lehetséges ez. Túlságosan hamar feladta s bár nem gondoltam volna, hogy egyszer sem ájul el a fájdalomban részemről idő előtt szagolná az ibolyát mi sajnálatos, haraszom is rá ezért így hát a holnapi nap folyamán mehet amerre lát.*
- A világért sem zavarsz. Itt maradsz, de ha nem fejezed be kipróbálhatunk még ezt azt.* hívom is fel erre figyelmét s bár úgy tűnhet neki, hogy végeztem a leszámolással ez nincs így, ó dehogy van, csak nem képzeli, hogy mint aki jól végezte dolgát sétál ki innen? Folyton csalódást okoz ez a lány s ez sért engem. Minden esetre nem ajánlom, hogy sütiből egy falatot is egyen, jól lehet itt senkinek sem fűl rá a foga, mégis az idő teltével talán majd megfordul a fejében az, hogy éhségét azzal csillapítja de akkor pórul fog járni.*
- Megkoronázzuk a napot, lásd mily nagylelkű vagyok.* ülök le mellé az ágyra persze mindez csupa önzőség és ezt ő is befogja látni, hisz nem azért mélyesztem fogaim húsába nyaka tájékán ahogy közeleb hajolok hozzá elkotorva a véres tincseket, hogy neki könnyedséget okozzak hanem mert íze leállíthatatlanul kattog elmémben s ennek eleget óhajtok tenni.*
- Sajnálatos, hogy a te ereidben csörgedezik ez fenséges vér tömeg...* persze ezért nem adnék oda bármit de most megtehetem, hogy oltam általa szomjam s bár a bilincsek nem nagyon engedik, hogy őt magamhoz vonjam azért megoldom, én borulok rá kissé oldalasan s szívom magamba ezt a mámorító nedűt. A leállás ilyen pillanatokban mindig nehéz így most is, de feltétlen szükséges a lány szempontjából így távolodom el tőle gyengébben mint pár perccel ezelőtt s hunyom be szemeim ízlelegtve továbbra ajkaim közt maradó vérét. Kinyitva pilláim a lányra nézek, majd felállva hagyom el a szobát két szót intézve hozzá.*
- Majd jövök...* addig is más elfoglaltság után nézek, a háló ajtaja bezárul és a zár is kattan így a pecekre most semmi szükség, jól lehet a lány megpróbálkozik a kiáltozással. Nem megyek messzire, még a lakosztályomat sem hagyom el, de semmi kedvem abban a bűzös szobában tartózkodni egész nap, valószínűleg az ablakon lesek ki jó ideig gondolataimba merülve vagy egy régebbi kötetet veszek a kezeim közé s csak később nézek be a lányhoz, legalábbis ez a feltett szándékom.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-04, 6:38 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Én se értem, hogy miért nem ájulok el, mennyivel könnyebb lenne minden, édes álomba zuhannék és nem foglalkoznék azzal, ami történik, de sajnos a testem másképp dönt, küzdeni akar, erősödni, bár nem most kellene ennek történnie. Viszont Noel szavai számomra nyugodalmat árasztanak, úgy hiszem, hogy itt véget ért a szenvedésem, nem fog többet bántani, kiélte magát, megtette azt, amit szeretett volna, tehát végre nyugtom lehet… de ettől függetlenül nem akarok itt maradni, szeretném elhagyni ezt a kastélyt és visszamenekülni a biztonságos Mysterioba, de ez már nincs a férfi ínyére.*
- Befejezem! *ígérem is meg neki, tehát elcsendesedek és mivel a sütihez nem fogok nyúlni, ez miatt nem is aggódok, csak meglepődve figyelem, ahogy mellém ül és bizony el is távolodok tőle, hátsómmal picit arrébb csüccsenve, de mégse merem eltolni szabad kezemmel, nem merek most már olyat tenni, amivel feldühíthetem, mert úgy látszik, hogy valamelyest lenyugodott végre. *
~ Meg akar harapni? ~ *nem is tudom, hogy akarom-e vagy sem, de amennyire fáj a hasam, olyan iszonyatos még mindig a seb érzése, hogy fejemet elfordítom, így engedve oda a vámpírt a nyakamhoz, tehát nem ellenkezem egy másodpercre se, nyugodtan harapjon csak meg, a mérgének hála én is jobban lehetek, legalább belezuhanhatok az édes tudatlanságba. Fogai át is hatolnak húsomon, így szisszenek fel, de már megszoktam ezt az érzést, így szemeim lecsukódnak, akár csak neki és ahogy véremet veszi, úgy nyúlok szabad kezemmel Noel dereka felé és húzom kissé közelebb magamhoz, késztetve rá, hogy igyon még belőlem, csak nyugodtan… De ez a csoda megszakad, így szomorúan nyitom ki szemeimet, amelyekből most már nem sugárzik a fájdalom, hanem inkább a méreg hatása olvasható ki belőle, így kapom el a férfi kezét is.*
- Nem kérsz többet? Neked a vérem kell, nekem a mérged, önként adom… *kérem is meg, mert bár érzem, hogy a fájdalom érzése kezd szűnni, még mindig nagyon fáj. Nem szabadna így kínálkoznom, nem tehetem ezt, de most magamra kell gondolnom, arra, hogy így tudom a legkönnyebben elviselni ezt az egészet, de ő aztán magamra hagy, kezem pedig magam mellé zuhan.*
~ Vajon holnap tényleg elenged? ~ *kezdek kételkedni benne, túl szép lenne ez az egész… viszont mivel a fájdalom érzése valamelyest megszűnt és mivel már Noelt se tartom annyira félelmetesnek, annak ellenére, amit velem tett az imént, szemeim ismét lehunyom és bár a láz kikezdte testemet, mégis elalszom… így hosszú, mély álomba zuhanok, véres arccal, hassal, nyakkal és sebes kézzel, de az álmom nyugalmas, fájdalommentes, igazán felfrissítő… és most ért el az ájulás is ezzel együtt, tehát addig nem is ébredek fel, amíg Noel nem tér vissza. Furcsa volt ez a lépés tőle, hogy magamra hagyott, hogy pihenhessek és nem kínzott tovább, de legalább ennyi kijárt nekem.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 6:55 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

* Némi megnyugvást lelek az által, hogy látom a lányt kínok közt vergődve,most megfizetett azért amit velem tett, így miután mindazt átéli amit nekem kellett elszenvednem leállok, de szavainak köszönhetően megfordul a fejemben, hogy esetleg folytathatom is. Nekem ellenemre nem lenne abban biztos lehet ha nem is teljesen de ennyire már kiismerhetett s talán ez így van mert közli, hogy befejezte.*
- A te érdekedet szolgálja.* állok még feszesen ágya mellet mivel gondolataim már egészen másutt járnak. Mégpedig a vére ízén, mi vonzó s kecsegtető számomra hisz itt fekszik előttem a lány továbbra is kiszolgáltatva kényemnek-kedvemnek s talán épp ezért nem engedem el most holott tudom, hogy nem lenne szabad megharapnom, mégis... Leülök mellé és lassan közeledek felé, gondolataira csak vadul megcsillanó szemeim válaszolnak miközben én már félrekotrom véres tincseit s valamennyire de közelebb húzom magamhoz. Már érzem is ajkaim közt ízét pedig még ajkam sem találkozott bőrével mi nem várat magára sokat, egy pillanat alatt mélyesztem éles fogaim bőrébe s szívom magamba nemesi származású vérét. Ez a paradicsom... igen,egy vámpír is érezheti magát az édenkertben így feledkezve el mindenről dőlök kissé rá ahogy karjaim közt erjed teste s még az sem tűnik fel, hogy átöleli derekam mit normális körülmények között lesöpörnék magamról de most nem. Csak erre gondolok és az engem elöntő mámorra de mielőtt még túlságosan is szárnyalnék elhúzódom tőle mire szinte azonnal kezem után kap, így hát lustán tekintek rá. Szavaira elhúzom kezem s elfordítom fejem is, az ajánlat nagyon is kecsegtető, láthatja ebben a gyenge pillanatomban vívódásom, de mire visszatekintek rá némileg megkeményedik tekintetem.*
- Súlyos következményei lennének ha sok mérget juttatnék a szervezetedbe... ne csak a jelenre gondolj hanem a jövőre is.* utalok rá jelentőségteljesen s állok is fel az ágyról, hisz továbbra is vérzik és engem így izgat hanem is a szokványos értelemben hisz mint nő nem hat rám, különben már magamévá tettem volna. Az ajtó felé lépek azzal a céllal, hogy magára hagyom, egy pillantást még érzékelhet tőlem de kívülről csukódik az ajtó s kattan a zár de még így is meghallom gondolatait.*
~ Vajon tényleg elengedem holnap? ~* gondolok magam is erre hisz meddig tartana itt tartani ameddig csak kedvem tartja? Nem túl sokáig... ez az egyetlen olyan hely a klub után hol Vixivel együtt lehetünk nyugodtan, nem tudom mit szólna a látványhoz s ahhoz, hogy megharaptam, bár van egy olyan sejtésem, hogy talán megértené. Ezekre gondolva telik el jó pár óra s mivel ittam a lányból - mi többször is megfordul a fejemben - nem megyek el vadászni, visszatérek a szobámba. Az ágyhoz sétálva állok meg úgy tekintve le a lányra, nem tudom jelenlétem felébresztette e de ha nem hát szavaim fogják.*
- Van családod? Testvérek... szülők?* meglepő lehet kérdésem, de lévén, hogy vámpír vagyok s vérvonala ősrégi... nem kell túl sok logika ahhoz, hogy rájöjjön miért teszem ezt bár nincs túl jó állapotban, lehet nem gondol semmi olyasmire mi az én fejemben megfordul.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 7:03 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Már nincs erőm ellenségeskedni vele, inkább azt teszem, amit Noel akar. Ő győzött, én feladom a harcot, testem se bírja már tovább, tehát semmi olyat nem teszek, amivel magamra mérgesíthetem őt ismételten. Ahogy viszont közeledik felém, úgy érzem, hogy belém akar harapni és meglepő vagy sem, de engedek neki, még fejemet is elfordítom, hogy kényelmesen férjen hozzám, majd ahogy harapása belém juttatja csodálatos mérgét, úgy vonom közelebb magamhoz, amiben azért ő is segédkezik, nincs túl messze tőlem. Nem szabadna, agyam egy része ezt tudja, mivel a vonzódás kialakulhat, én pedig Azraelt szeretem, de most szükségem van erre az egészre, így miután úgy dönt, hogy számára elég volt véremből, utána is kapok, próbálva megállítani, tényleg, én önként odaadom a véremet, még akkor is, hogyha már oly sok fogyott el belőlem… De nem, visszautasít.*
- Egy idő után eltűnne belőlem… *hogy gondolhatnék most másra, mint a jelenre? Nem akarom érezni a fájdalmat, nem szeretném ezt, de nincs mit tenni, magamra hagy, én pedig el is lazulok, így aludva édes álmot egészen kérdéséig, ugyanis addig nem is ébredek fel, csak meglepetten fordítom felé verítékező homlokommal fejemet.*
- Családom… *nem féltem őket, szüleim olyan hatalmas erővel rendelkeznek, hogy nem tudná legyőzni őket, tehát megpróbálhatja, de ők Noellel is végezhetnek, ott nem él az az alku, ami az iskolában.*
- Elengedsz? *kérdezek is rá halkan, miközben kezem lassan nyakamra csúszik, oda, ahol pár órája megharapott és egyre inkább érzem, hogy nincs a testemben több erő. Picit remegek, még mindig égek a láztól, de már nem érzem azt a hatalmas félelmet Noel iránt, mintha… mintha egészen vonzónak találnám lényét. A méreg hatása mindez, és akármennyire is bántott, most minden olyan más, de nem, ezt nem szabad, el kell mennem.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 7:19 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

* Lehet hogy most nagy szüksége van a mérgemre de ezt nem kapja meg most tőlem, én nem csak a jelenre gondolok a ha nem a jövőre is, nem szívlelném ha éjszakánként utánam rohangálna a kialakult vonzódás végett.*
- Valószínűleg... de nem áll szándékomban összetűzésbe kerülni kedvesemmel miattad.* hagyom is magára ezzel a szavakkal, nem ér számomra annyit a lány és tényleg nem tudom mit vált ki ez az egész a lányból, most teljesen jól alakulnak köztünk a dolgok, nem áll szándékomban direktesen megbántani, fájdalmat okozni neki.
Órákkal később lépek be ismét szobámba mit most a lány bitorol, ritka kincs a vére, még ebben az öröklétben is ritka számba megy egy olyan ember találása mint Aideen így családja után érdeklődve ébresztem fel szavaimmal mivel elnyomta az álom.*
- Így van.* bólintok aprót minden egyes dologgal tisztába véve, nem egy zöldfülű vámpír vagyok tehát tisztában vagyok vele, hogy akár meg is halhatnék ha rájuk támadnék avagy már koránt sem ilyen leszerelhető varázslókkal kerülnék szembe. De ez a lényeg benne, az izgalom tehát várakozón tekintek a lányra de ő csak egy kérdést intéz hozzám mire felvonom a szemöldököm.*
- Alkudozol?* pillantok le az érintett testrészére mire állkapcsom is megfeszül.* - Ügyesen tereled el a figyelmem, de ne kellesd magad. Ha akarlak úgy is megharaplak.* a kísértés megvan hiába is tagadnám de egyenlőre még tudom tartani magam, nem fogok megpuhulni csak mert egy igazi kincs ez a lány.*
- Szóval? Biztosan nem árvultál el, véred erős így felmenőidé is, nehéz lehet őket megölni.* dugom zsebre kezeim továbbra is teljesen nyugodtan állva mellette, felette.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2013-03-06, 7:32 pm

//NRT: Noel és Aideen – 2013.03.02.//

*Mivel az álmom nyugalmas, ezért nem is ébredek fel, egészen addig, amíg Noel vissza nem tér a szobába. Ahogy viszont ez megtörténik, felfogom lassan a kérdését és felelek is neki, bár én csak a szüleimmel élek, mégis, olyan erejük van, aminek hála ez a vámpír nem árthat nekik, ebben teljesen biztos vagyok. Se könnyen, se nehezen nem fogja tudni becserkészni őket, akármennyire is szeretné… Én viszont távoznék, így kérdezek rá arra, hogy elereszt-e, de a kérdése meglep.*
- Én… nem azért nyúltam a sebemhez, csak fáj kicsit. *nem meglepő, hiszen ott harapott belém nem is olyan régen, eléggé érzékeny, de túl fogom élni, tehát most nem gondoltam arra, hogy igyon belőlem, de ha szeretne, szerintem most nem mondanék nemet…*
- Miért tartasz még itt? Azt mondtad, hogy elmehetek… *kérdezek is rá kicsit mocorogva, mert nagyon nem kényelmes számomra már ez a helyzet, szeretnék meggyógyulni és kipihenni magam, a gyógyító bizonyára segítségemre lesz… de ahhoz ki kell jutnom erről a helyről.*
- Nekem csak a szüleim vannak, a többi rokon távol él, tehát de, elárvulnék, viszont ellenük nincs esélyed és én inkább meghalok, minthogy árts azoknak, akik fontosak nekem! Tehát ha ez a terved, akkor véreztess ki, csak hagyj végre békén. *eleinte hangom határozottan cseng, de aztán egyre inkább szomorú és fájdalmas lesz. Nem akarom már tovább ezt, nem bírom idegileg a helyzetet, tehát lassan rázni is kezdem ismét a láncaimat és szabad kezemmel most lebilincselt kezemhez érek… Nagyjából olyan lehetek most, mint egy vad, aki menekülne, mert az a gond, hogy kezdem elveszíteni az eszem, főleg, ha tovább itt tart, én… én már nem tudom, hogy mi a helyes vagy a helytelen, csak menekülni akarok, eltávolodni innen. Össze-vissza csaponganak a gondolataim, az érzéseim, egyszer még normálisan felelek, másszor kitörök, harmadszor félek Noeltől, majd már nem is annyira… lehetetlen követni kitöréseimet, még valószínűleg a vámpír számára is, de ő okozta ezt velem…*

» Willow lakosztálya
» Demetrius lakosztálya
» Sideris Valbraith lakosztálya
» Demien Remus Cornwlade Lakosztálya
» Lucius Benedict Fenris lakosztálya