Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Konyha, avagy a finomságok szülőhelye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
SzerzőÜzenet
Zoey Fleming
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Z a reménytelen vesztes
Hozzászólások száma : 421
Csatlakozás : 2010. Aug. 07.
Tartózkodási hely : Loki háló
Üzenet : Barát az, aki úgy tud segíteni
és megszólítani, mint te...
és benned én
barátra találtam.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Nov. 01 2013, 13:34


// NRT – Nath és Zoey – 2013.11.01. //


*Életemben nem éreztem magam még ilyen szörnyen, azt sem tudom az elmúlt időben mi történt. Mintha elutaztam volna. Semmi értelmes gondolatom nincs így negyed tizenkettőkor, épp ezért döntök úgy, hogy teletömöm magam, hátha kicsit jobb lesz a közérzetem. Kimászok az ágyból, kezem azonnal rátalál a fésűmre, még ehhez sincs kedvem. Húzni fogja a hajam, tiszta kóc. Legszívesebben ma csak nyafognék. Percekig szuggerálom magam, hogy megtegyem ezt a fájó lépést, aztán az első nagyobb bognál nyöszörögve hajítom a sarokba a fésűt. Hógolyó morogva veszi tudomásul, hogy nincs jó kedvem. Magamra kapok egy fekete egybe ruhát, belebújok a tutyimba, majd kilépek a szobából famulusom kíséretében. Ma még az anyatetű is gyorsabb, mint én, elhúzom ajkaimat a gondolatra, majd az alagsor felé veszem az irányt. Lényegében véve egy könnyű étel csak meghozza a mai naphoz a kedvem. Ha nem, akkor pedig visszabújok a szobám menedékébe és ki se jövök onnan amíg össze nem kapom magam. Végül is az is lehet, hogy csak Illya hiányzik, régen láttam már. Hógolyó egy pillanatra rám néz, majd inkább előre szalad. Felsóhajtok és szemet forgatva nyitom ki a konyha ajtót. A fehér vizsla megvárja, míg belépek, majd utánam csaholva szaladja körbe a helységet. A szekrények tartalmát kezdem vizslatni, majd inkább leülök az egyik székre, hogy összeszedjem a gondolataimat. De fogalmam sincs, hogy édeset, vagy sósat szeretnék.*
-Vagy valami savanyút?*kérdezem magamtól fenn hangon, végül a térdeimre ejtem a fejem. Semmi értelmes nem jut eszembe. Hógolyó mellém telepszik és orrán az arcomnak nyomja, a következő pillanatban végignyalt az arcomon.*
-Szerintem édeset akarsz.*vakkantja, miközben az egyik szekrényhez ugrál és kaparni kezdi az ajtót. Elvigyorodok, tényleg ismer, ez a legjobb... Felállok, hogy a szekrényhez lépjek, kinyitva pedig egy doboz süteményt találok.*
-Köszönöm.*simogatom meg famulusom fejét, azután visszasétálok az asztalhoz, kinyitom a dobozt, egyet Hógolyónak adok, aztán belefeledkezek az édességbe.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 24
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Nov. 01 2013, 15:37

/NRT: Nath és Zoey drága – 2013.11.01./

*Ez a mai nap gyorsan el fog menni, főleg azért, mert most kelek csak fel az ágyamból. Nem szívesen ismerem be, de a tegnapi buli kikészített. Talán kezdek kiöregedni? Fene tudja… most viszont csak egy dolog érdekel, a kaja. Kezdek éhen veszni, de mégis, a fejfájás és a röpke másnaposság miatt nem elégszem meg akármivel, így egy gyors fürdés és öltözés után úgy döntök, hogy áttérek a Mysterioba. Nem vagyok oda már a különcködésért és bár eleinte élveztem, most mégis… túl sok ismerős akad a kastélyban, akikkel azért néha jó ám összefutni, még nekem is. Egy hosszú, fekete nadrágot és hozzá illő, fekete kabátot viselek, mely alatt csak ugyanilyen színű pulóverem található, lábaimra pedig sportcipő került a reggel folyamán. Hajam kócos, arcom kissé borostás, de mégis, jól nézek ki, mint mindig és láthatóan izmosabb is lettem. Most már egyre több időt fordítok a kondizásra is és a farkast is elég sokszor engedem előmerészkedni. Jó érzéssel tölt el és mintha egyre kevésbé lennék vadállatias tőle. Talán kezdek én lenni a főnök? Hát meglehet…
Na de most csak áthoppanálok a suli kikötőjébe, majd jöhet a lefelé menet, egészen az alagsorig, ahol vár az a csodálatos kis konyha. Ahj, de jó lenne, ha lenne már ott valaki, aki esetleg kiszolgálna engem. Benyitok, és bizony rögtön érzékelem is, hogy mintha álmaim valóra válnának.*
- Nicsak, egy Zoey. Rég láttalak. *köszönök is rá, a famulust viszont most figyelmen kívül hagyom. Nem sűrűn szoktam beszélgetni ezekkel a lényekkel, tehát talán elnézendő nekem mindez. Én amúgy egyedül érkeztem, Eyolf nélkül. Körbepillantok, majd ledobom magam egy székre és jöhetnek a bociszemek.*
- Mondd csak, nem dobnál össze valami finom ételt egy másnapos fickónak? *teszem is fel a nagy kérdést, ami talán furcsa lehet, hiszen nem vagyunk a legjobb cimborák, de mégis, már több éve mind a ketten ide járunk, méghozzá egy házba, tehát valamennyire azért ismerem a másikat. A süti is azért vonzó, de a pia után valami normálisra is vágynék. Vajon csinál nekem valami finomat vagy egyszerűen faképnél hagy? Nem is tudom, hogy melyiken lepődnék meg jobban, de most csak elfekszem kissé az asztalon, úgy pillantok fel rá, mint egy tök jó fej, kissé sajnálatra méltó srác. Tudok én színészkedni is, főleg, ha nagyon akarok valamit és most akarok.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Zoey Fleming
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Z a reménytelen vesztes
Hozzászólások száma : 421
Csatlakozás : 2010. Aug. 07.
Tartózkodási hely : Loki háló
Üzenet : Barát az, aki úgy tud segíteni
és megszólítani, mint te...
és benned én
barátra találtam.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Nov. 01 2013, 16:16

// NRT – Nath és Zoey – 2013.11.01. //


*Kicsit jó egyedül lenni, de persze semmi kedvem sok időt tölteni itt, lényegében véve bárki megtalálhat, most pedig nem vagyok egy hű de társasági lény. Igyekszem elpusztítani az édességet, hogy mielőbb eltűnhessek. De ez a művelet ma nem jön össze, képtelen vagyok gyors rágásra. Inkább a csuklómon fityegő hajgumira összpontosítok, ha már nem tudtam kifésülni az a szénaboglyát a fejem tetején, nézzek ki értelmesen. Így pár rutinos mozdulattal már össze is kötöm a fejem tetején elég csinos kis kontyba. Fellélegzem, újabb sütiért nyúlok, ám abban a pillanatban nyílik is az ajtó. Felkapom a fejem, a rágásban megállnak a fogaim, majd tágra nyílnak szemeim, ahogy Nate belép a konyhába.*
-Uh... Szóval egy Zoey, hol a többi?*pislogok párat, majd figyelem ahogy leül az asztalhoz a srác. Ha jól emlékszem ő már az egyetemi részben lakik. De nem vagyok benne biztos, viszont egy házba tartozunk, tartoztunk. A boci szemekre felvonom szemöldökeimet. Ez most komoly? Dolgoznom kell?*
-Akartad mondani, egy másnapos cuki fickónak.*egészítem ki a mondandóját, miközben kitolom a székem, hogy felállhassak. Hógolyó elvan a második kekszével amit nemrég kapott, így nem zavar sok vizet. Felgyűröm a ruhám ujját, majd mélyen a szakácstudásom mélyére ások. Hirtelen azt sem tudom, hogy mit csináljak, de perceken belül rájövök. Az én szájízem szerint elég gyérnek és póriasnak számít ez az étel, de majd ha annyira éhes lesz Nathaniel, meg fogja enni. Másnaposságra jó gyógyír a húsleves, de annak az elkészítési ideje elég sok. Ha meg siettetem, nem lesz finom. Marad egy egyszerűbb megoldás.*
-Remélem nem vagy vegetáriánus.*pillantok hátra a vállaim felett, az asztalra nyúló fiúra. Ha mégis az még változhat a kaja készítés. Épp ezért megvárom a válaszát, reménykedve a nemleges válaszban a hűtőhöz lépek, hogy elővegyem a húst, aztán a burgonya keresésére indulok, végül a fűszeres polchoz lépek. Megfogom a kést, hogy a húst felkockázhassam, majd pedig nekilátok a krumplit megpucolni. A fokhagymát egy laza mozdulattal a fiú felé dobom.*
-Pucold meg és vágd apróra, elég három gerezd. Ennyit éhesen is segíthetsz. Csak az ujjadra vigyázz.*lépek mellé és egy kést teszek az asztalra, meg egy vágódeszkát. Egy mosoly kíséretében visszalépek a saját dolgom mellé, a krumplival is hamar végzek, így azt vízbe teszem, míg egy lábosba olajat melegítek, hogy kisüthessem. A serpenyőben is olaj melegszik, hogy a húst megpiríthassam, remélem, hogy Nath közben meg tudja csinálni a rá bízott feladatot. Míg a serpenyőben serceg a hús, én a srác felé fordulok.*
-Szóval elég laza az egyetemi élet mi? Buli és piák? Gondolom elég nagy parti lehet a dolog.*mosolygok, majd keverek egyet a húson, sót szórok rá, majd egy leheletnyi borsot. Famulusom mellém lépked, ma ő is szótlan, nem is akkora hátrány, különben bele se lehet fojtani a szót, az illatokat szaglássza, amin jót mosolygok. Ahogy a hús megpirul intek a fiúnak, hogy legyen kedves és hozza ide a fokhagymát. Míg ő ideér vele, én a krumplit lecsöpögtetem, majd a felhevített olajba teszem, ami így elég nagy hangot ad. Kicsit hátra is ugrok ahogy az olaj felfröcsköl. Kezeimet a hátam mögé kapom, nem szeretem ha megégek.*
-A fokhagymát borítsd a húsra, ha az összepirul és kész a krumpli ehetsz is.*magyarázom, majd a burgonyára fordítom a figyelmem, a fokhagymával fűszerezett húst is megrázom egyszer, aztán lekapcsolom alatta a gázt. Végül a megsült krumplit papírra szedem, hogy lecsöpögjön.*
-Esetleg savanyúságot kérsz hozzá? Láttam a hűtőben...*említem meg, miközben tálalok, az egyik tányért Nate elé teszem késsel villával, a másikat oda ahol én szándékozok ülni. Még várom, hogy megtudjam kér-e savanyúságot, ha igen akkor pár választékot az asztalra teszek. Leülök, majd Hógolyóra kacsintok. Attól még nem leszek ma társasági lény.*
-Egyébként ha már ilyen régen találkoztunk, veled mi a helyzet úgy komolyabban?*kezdek bele a beszélgetésbe, miközben bekapok egy falatot.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 24
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Nov. 03 2013, 12:50

/NRT: Nath és Zoey drága – 2013.11.01./

*Tudom, hogy mehetnék az étkezőbe is, de valamiért lábaim most a konyha felé sodornak valami finom, nekem való reggeli-ebéd után. Nem nagyon tudom, hogy miként fogom ezt összeállítani magamnak, de ahogy benyitok az ajtón, már meg is világosodom ezt illetően. Zoey… rég láttam már ezt a lányt, de nincsen vele semmi bajom és tudtom szerint neki se én velem, tehát miért ne? Már köszöntöm is, úgy téve, mintha nem akarnék tőle semmit, de amikor meghallom szavait csak kissé felvonom a szemöldököm, úgy dobom le magam az asztal mögé egy székre.*
- Többet akarsz magadból? *teszem is fel a nagy kérdést, mert én most csak erre tudok gondolni, de az agyam még nem működik úgy, ahogy kellene. Majd kiböki, hogyha ő mást szeretett volna mondani nekem. Én viszont előállok a kéréssel, így adva meg neki a lehetőséget, hogy életmentő legyen a számomra. Nőből van, akinek az a dolga, hogy egy pasit kiszolgáljon és jól lakasson, tehát…*
- Cuki? Nem sokat hívnak cukinak. *vigyorodom is most már el, mivel nagyon is kedvemre van ez a megszólalás. Régen még talán, de azóta nagyon sok idő eltelt, tettem szörnyű dolgokat és a viselkedésem is, ez a felsőbbrendűség… Bár tény, most egészen normálisnak tűnik. Ha akarok valamit, akkor tudok az lenni. *
- De ha neked úgy tetszik, veheted úgy is. Szóval akkor, segítesz nekem? *kérdezek is rá, de amikor megszólal, már tudom, hogy meggyőztem. Remek, ezek szerint még mindig tudok valamit.*
- Vega? Ne viccelj! Egy vérfarkas hogy lehetne már vega? *na igen, ha esetleg ő még nem tudta, hogy mi vagyok, akkor az ciki, de most rájöhet az igazságra. Már jó pár éve, hogy Lucius megharapott, tehát esélyem se lenne eltolni magamtól a húst, az pedig már más dolog, hogy nem is akarnám. Mindig is imádtam a sülteket, azok a kedvenceim. De most ezt nem közlöm Zoey-val, rábízom, hogy mivel is szolgál. Az előkészítések megkezdődnek, én pedig kapok is egy ki adag fokhagymát, amire kérdőn tekintek a lányra.*
- Ez most komoly? Meg kell dolgoznom a kajáért? *sóhajtok is fel, de azért megteszem azt, amit a csaj kér, tehát nemsokára meg is pucolom őket és mivel aprózni is kell, így szépen azt is elintézem. * - Amúgy csak nem aggódsz a testi épségemért? *ez a „vigyázz az ujjadra” nagyon arra utalt nekem. Na nem mintha nem éltem volna át már ennél ezerszer szörnyűbb dolgokat és ne tudnám meggyógyítani magam rögtön, de mindegy. Azért egész aranyos, hogy így figyel. Az étel viszont készül, de mi nem hallgatunk el, így figyelgetem a másikat, kissé fel is mérve ezt a fekete hajú szépséget magamnak hátulról, miközben nekem főzőcskézik. Lehet, hogy máskor is igényt tartok majd a szolgálataira.*
- Nem feltétlen, mivel küldetésekre kell mennünk, amik elég veszélyesek. De összességében én élvezem. *nincs kedvem most tovább ragozni, bulik itt is voltak és mindig is lesznek, csak az embernek jó helyre kell mennie. * - De ne mond, hogy te itt sose bulizol. Az elég gáz lenne. *jegyzem is meg, majd ahogy a fokhagymát kéri, úgy emelem fel a levegőbe a vágódeszkát, melyen rajta vannak a felvágott fokhagymák és pszichokinézissel szépen az edény fölé lebegtetem, majd amikor hallom, hogy mit kéne tenni, már meg is borul a húsra a deszka, így terítve azt némileg be. Megmozdulni? Ugyan, minek? Ha varázsló az ember, akkor sok mindent meg tud tenni mindenféle erőfeszítés nélkül is.*
- Remek! Ezek szerint brassóit kapok, eléggé annak tűnik. *jegyzem is meg, miközben figyelem, ahogy az utolsó simításokat is megcsinálja Zoey, majd mivel egy figyelmes hölgyeményről van szó, még a savanyúságot is felajánlja nekem. Elmosolyodva biccentek, és így figyelem meg mindazt, amit elém pakol.*
- Nem hittem volna, hogy ennyi minden van ebben a konyhában. Amúgy jól néz ki. *jelentem is ki, amikor végül minden elém kerül. Tetszik ez, hogy így kiszolgálnak, nem is kicsit. Viszont még minden meleg, így kissé megfújom az ételt, majd még mielőtt ennék a lányra tekintek.*
- Jó étvágyat! *láthatóan ő is eszik velem és ez így is van jól. Egyedül az amúgy is unalmas.*
- Úgy komolyabban? Mostanában elég sok időt töltök a tanulással, bár ez régen se volt másképp és próbálok kicsit normálisabban viszonyulni az újakhoz. Egy időben paráztak tőlem az elsősök, ez pedig sentinelként cseppet idegesítő. Talán kezdek felnőni. *nevetek is fel, majd jöhet az első falat. Hmm, nagyon finom. De még nem dícsérem meg, majd az étkezés végén, inkább szemeibe tekintve kérdezek vissza.*
- És te veled? Milyen volt a nyár? Voltál valamerre nyaralni, esetleg egy pasival? *nem akarok én senki magánéletében sem vájkálni, egyszerűen csak kíváncsi vagyok. Na meg, fogalmam sincs, hogy vajon Zoey milyen helyeket szeret… tengerpart vagy inkább egy kirándulós hegység, stb.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Zoey Fleming
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Z a reménytelen vesztes
Hozzászólások száma : 421
Csatlakozás : 2010. Aug. 07.
Tartózkodási hely : Loki háló
Üzenet : Barát az, aki úgy tud segíteni
és megszólítani, mint te...
és benned én
barátra találtam.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Nov. 09 2013, 21:02

// NRT – Nath és Zoey – 2013.11.01. //


-Persze azonnal hármat is.*vigyorgok Nath-re, aztán egy nagyobb sóhajt követően legyintek egyet, amolyan ugorjuk át a témát inkább. Amikor visszakérdez a cukis megszólalásra csak bólintok egyet, végül is jó a srác, oké persze nem nekem, de igen is megnézni szabad. Szóval nem bejön, csak jól néz ki. Aztán eljutok odáig, hogy fel is álljak a székről, hiszen megkér rá, hogy dobjak össze valamit. A kérdésem amit feltettem nem volt helyénvaló, ezért kompenzáció gyanánt inkább elvigyorodok és a tűzhely felé lendülök, mintha már említette volna az egyik összefutásunk alkalmával, de teljesen kiment a fejemből. Inkább nekilátok elkészíteni az ebédnek valót, már ha annak lehet nevezni, végül is főételként szerepel a legtöbb helyen. A srácnak adok fokhagymát, abból mondjuk nem kell mind, ezért közlöm is hogy körülbelül mennyit is kellene megpucolni és apróra vágni.*
-Igen, kicsit dolgozz. Nem sok. Csak arra figyelj, hogy ne nyúlj a szemedbe utána, mert csíp. És de, féltem a testi épséged. Talán baj?*szólok azért Nath-nek és reagálok is illetve kérdezek, majd tényleg a dolgommal foglalkozok, mert különben cuki éhen kórász uraság nem fog enni, ezt pedig nem hagyhatom. Lényegében véve együtt nőttünk fel, csak én lusta vagyok tanulni. Aztán az egyetemről kérdezem, mert miközben főzök neki, nem akarok csöndben lenni, persze amúgy sem tudok, de az már részlet kérdés. Mikor megkapom a fokhagymát egy bűbáj segítségével majd a kérdést is csak vigyorgok.*
-Az orrod ilyen jó, vagy ismered a kaját?*kérdezek vissza, így válaszolva is, míg az utolsó simításokat végzem az ételen, tálalok és még a savanyúságot is megemlítem, mert hát láttam. Így hogy bólint elő is veszek vagy három fajtát, hogy tudjon válogatni. Kés villa a tányér mellett, még az utolsó lendületből szalvétát is találok. Majd innivalót meg kitalálunk.*
-Ami azt illeti... Sokat lógok, nem jutok egyről a kettőre, szóval mondhatni itt nem igazán bulizok.*válaszolok visszamenőleg, hiszen ezt elfelejtettem. Megesik, a kaja jobban érdekelt. Én is éhes vagyok már, szóval ideje volt eljutni erre a szintre, mert a keksz az nem sokat ért. Hógolyó meg, mint látom az egyik sarokban húzza a lóbőrt. Szerencsés, ott alszik ahol tud. Legalább nyugodtan el tudok lenni Nath-el.*
-Na igen, néha elég kevés dolog van, de most szerencsénk volt nem? Köszi, a te érdemed is. Hiszen te dolgoztál a fokhagymával, én meg ki nem állhatom. Szóval igazi csapat játékos vagy.*még ha nem is az, most az volt és pont.*
-Neked is jó étvágyat. Remélem nem fűszereztem túl.*elhúzom a szám, hajlamos vagyok arra, hogy kicsit túl fűszerezem az ételeket. Mikor arra kerül a sor, hogy én meséljek fél szemem behunyom és még grimaszt is vágok. Nem vagyok valami érdekes teremtés. De azért igyekszem valamivel előrukkolni.*
-Hát, nyáron voltam Németországban, kirándultunk anyáékkal az Alpokban, aztán fürödtünk a Bodensee-ben. A pasik... Öhm, ez az a téma amit nem feszegetnék ha nem baj. Amúgy hamar el telt, így nem is olyan jó.*újabb száj elhúzás után végre belefogok az ételbe is. Persze nem figyelek, így az első falat meg is égeti a nyelvem. Egy kecses b@szd meg-el intézem el hirtelen, majd elvörösödve kapom a tekintetem Nath-re.*
-Megégetett...*mutogatok a kajára, majd színészekhez méltó dühös arckifejezést mérek a brassóira. Most fájni fog a nyelvem napokig. Miért nem tudok rendesen odafigyelni, hiszen tudom, hogy most lett kész. Inkább az asztalon lévő sótartóért nyúlok, hogy sült krumplit megsózhassam.*
-Oké, ha már ilyen szépen bemutatkoztam újra... Mi dolgod lesz ma este? Nem nézünk le a faluba? Kéne már valami buli, vagy valami hasonló. Lennél olyan kedves, hogy elkísérsz? Természetesen csak ha nincs semmi programod.*tágra nyílt pupillákkal várom Nath válaszát, egy este nem a halál, meg amúgy sem akarok sokáig lenni, csak egy kicsit mosolygósra kéne már magam inni. Megérdemelném igazán. Újabb falatra szánom el magam, de nagyon igyekszem kikerülni nyelvem megégetett részét.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 24
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Nov. 11 2013, 19:15

/NRT: Nath és Zoey drága – 2013.11.01./

*Egy picikét azért meglep, hogy Zoey ilyen készséges most velem. Oké, hogy nem vagyunk rosszban, de nem tudtam, hogy ennyire jó fej is tud lenni ez a csaj, talán ideje több figyelmet fordítanom rá. Egyidősek vagyunk és azért, mert ő néha évfolyamot ismétel, még nem csökken a szememben, akár még segíteni is tudok neki, ha már sentinel vagyok és Demien fogadott fiaként azért egyértelmű, hogy odafigyelek a tanulásomra is. De ezt most nem hozom fel neki, úgy érzem, hogy ráér a dolog, inkább most a kajával foglalkozom és igyekszem semmivel se elrontani a hangulatot, így még a hagymapucolásban is segítek, ha már így rám lett sózva.*
- Igenis anyuci, értettem! *nevetek fel most már, amikor hallom, hogy jobb, ha nem nyúlok a fokhagyma után a szemembe. Tényleg vicces ez a csaj. * - És nem, dehogy baj! *válik most már mosollyá az arcomon lévő vigyor. Most erre mégis hogy mondhatnám, hogy baj? Legalább akad még egy ember, aki aggódik értem, úgy sincsenek túl sokan, akiknek számítanék, úgy igazán. Az étel készül, mi pedig természetesen beszélgetünk közben, de ahogy az illatok elérnek hozzám és látom, hogy mit hogyan készít, rá is kérdezek az étel nevére, amin láthatóan meglepődik a kis szakácsom.*
- Láttam már, hogyan készítik, és mivel szeretem ezt a kaját, felismerem az illatát is. *magyarázom is meg a dolgokat, majd végül jöhet a terítés is. Ahogy Zoey előpakol, én is segítek ám rendezgetni az asztalon, tehát ennyi még telik tőlem, de e közben se maradunk csendben, valahogy most csak úgy jönnek a témák. *
- Kár, de hát a te életed. *én aztán nem fogok papolni neki arról, hogy mi mindent kellene másképp csinálnia. Inkább ismét visszatérünk az ételre, de ez a sok-sok kedvesség, vajon hova akar kilyukadni? Igen, vagyok olyan hülye, hogy már a mostani szavai mögött is hátsó szándékot érzékelek.*
- Felesleges dicsérgetni, mivel nem csináltam semmit és nem vagyok kisfiú, aki ezt igényli. De azért kössz, viszont tényleg ne ess túlzásokba, mert azt nem csípem. *egy aprócska figyelmeztetést azért kap a másik, még mielőtt tényleg túlságosan is belelendül abba, hogy így kiszolgál engem. Ő nem az anyám, akinek segítek a konyhában, én nem vagyok már kisfiú, akit meg kell dicsérni minden egyes lépéséért, és ezt talán most már a lány is fel fogja fogni. A kölcsönös jó étvágyat kívánás is megtörténik, majd ez után már neki is kezdünk a lakmározásnak. Kissé megfújom az ételt, majd lassan eszegetni kezdem, de fekete szemeim a lány arcát vizslatják, miközben a nyárról való mesélését hallgatom.*
- Én nem vagyok oda Németországért, szóval nem is túl sűrűn voltam még ott. *jegyzem meg csak úgy mellékesen, de aztán jön a pasis téma. Hmm, nem akarja, hogy erről beszéljünk, hát kár. * - Te tudod, semmi se erőszak, de azért azt nem hiszem, hogy ne találnál itt neked való fiút. *akadnak bőven, szóval választék van. Zoey is szép lány, na meg kedves is, miért ne tetszene senkinek? Talán tényleg a bulik hiánya okozza ezt. Kissé aztán felnevetek, amikor látom az előttem lezajló jelenetet, majd meg is csóválom kissé a fejem.*
- Kis ügyetlen. Azért vigyázz, mert nagyon jó ez a kaja, ki kell élvezni. *bólogatok is hozzá aprókat, miközben egyre jobban fogy a tányérom tartalma. Ez után viszont jön a felkérés az estére, ami cseppet meglep, így hümmögök fel halkan. Végülis, miért ne?*
- Lehet róla szó, de Mystral az egy város, nem falu. *világítok rá jókedvűen, majd végül egy picit el is gondolkodom, miközben az egyik savanyú paprikáért nyúlok.* - Találkozzunk mondjuk este 8-kor a Pokol szája klubban és akkor hajlanlig mulathatjuk ott az időt. Mit szólsz? *mivel én már Seolon élek, ezért együtt nem tudunk oda menni, de így akár megoldhatjuk a dolgokat. Addig én is elintézem azt, amit a mai napra terveztem, aztán ha úgy van, hajnalig felőlem nyomhatjuk.*
- Kaja után úgyis lesz még dolgom, de akkor az estét majd én állom és ezzel köszönöm meg a kaját. Megfelel? *tehát meghívom, amire csak szeretné. Van bőven pénzem, nekem az ilyesmi nem probléma és remélem, hogy Zoey se utasítja majd vissza.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Zoey Fleming
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Z a reménytelen vesztes
Hozzászólások száma : 421
Csatlakozás : 2010. Aug. 07.
Tartózkodási hely : Loki háló
Üzenet : Barát az, aki úgy tud segíteni
és megszólítani, mint te...
és benned én
barátra találtam.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Nov. 22 2013, 11:33

// NRT – Nath és Zoey – 2013.11.01. //


*Nem is tudom mikor éreztem már ilyen jól magam társaságban. Az elmúlt időben eléggé elzárkóztam mindentől. Nath viszont kicsit visszabillent az életbe. Tényleg igaza van, kicsit túlzásokba esek, így nagyon szeretném ha az étkezés befejeztéig nem is kéne megszólalnom, ám ilyen opció nem létezik, mert ugye bár csak elkezdünk társalogni. Így mikor Nath közli, hogy nem szereti Németországot, csak pislogok.*
-Az embereket, vagy magát a helyet nem szereted?*kérdezek rá két falat között, amit persze megállít a kis közjáték, hogy igen csak megégetem a nyelvem. A pasis témát inkább át szeretném ugorni, mert jobb a békesség. Néha már azon is gondolkodom, hogy lehet nem is kandúrokat szeretem, persze ez butaság, de ha ennyire elkerülnek...*
-Mi van akkor ha én nem akarok találni? Ha bőven jól elvagyok egyedül? Persze ezt nem olvasod le az arcomról, mindketten tudjuk, hogy hazugság, de az elmélet kedvéért gondolkodjunk abban, hogy nem akarok találni.*vetem fel az ötletet és mivel Nath tutira nem hülye, így mindent jóformán csak kiterítek az asztalra. Aztán persze áttérek egy másik témára, mint egy juhász, aki terelgeti az állatait. Én a témákkal csinálom ezt, ha már kinevetnek a bénázásomért. Ezt már csak azzal tudtam volna überelni, ha a villa valahol messze kiköt, mert eldobom. Nem mindig jut eszembe még neveletlenebbnek lenni. Szóval elérkezik a pillanat, mikor rákérdezek az estére, mert miért ne, ha visszautasítanak, maximum megyek egyedül. Viszont szerencsés vagyok, még egy kis információval is meglegyint a srác, igen tudom, de a falu jobban illik rá, előbb a számra jön. Viszont nem állok le száj karatézni, csak bólintok, hogy felfogtam a dolgot. Nath közli a keret tervet, amire gondolkodó fejet vágok.*
-Rendben, nekem megfelel.*mosolygok rá, aztán igyekszem eltüntetni a megmaradt brassóimat. Bár nem értem persze, hogy miért akarja megköszönni a kaját, lényegében véve nem kényszerített, hogy márpedig de én most azonnal csináljak, csak megkért rá. Ebbe se megyek bele, egyszerűen fáradt vagyok hozzá.*
-Esetleg valami desszertet?*kérdezek rá végül ahogy befejezem a kajálást, majd felállva a mosogatót veszem célba. Persze ha Nath is befejezte az ő tányérja sem marad az asztalon, mert viszem magammal, ha még eszik, akkor megvárom míg befejezi és kétszer mosogatok, az időmből kitelik. Ha kér édességet, akkor persze gyors megoldást választok, az pedig vagy a puding, vagy a tejbegríz. A konyhapultnak támaszkodok és elnézem Hógolyót egy pillanatra, még mindig alszik, hihetetlen.*
-Na jó... Szerinted érdemesebb valakinek az oldalán függni, vagy jobb a szabadság?*nem nézek a fiúra, szerintem tudja nagyon jól, hogy mire értem a kérdést. Kíváncsi vagyok a véleményére. Szerintem egy sulin belül elég nehéz megtalálni a tökéletest, de ez persze a saját véleményem. Ha Nath ezt meg tudja cáfolni, akkor kíváncsian várom.*
Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Kedd Feb. 18 2014, 23:13

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13. (Előzmény a kacskaringós folyosókon)//


Bár nem gondoltam volna utam elején, hogy majd pont itt akarok rá valakire, akinek esetleg még a segítségére is lehetek, mégse bánom egy pillanatra se a dolgot. Talán a Sors akarta így, hogy mi ketten itt összefussunk, talán nem, de mivel nincs semmi problémám se a lánnyal, sőt, még csak nem is ismerem, kedvesen állok hozzá ugyanúgy, ahogy azt másnál is tenném, az viszont rejtély a számomra, hogy hogyan is sikerült neki így eltévednie. A válaszát hallva kissé felnevetek, majd fejemet megcsóválva nézek bele szemeibe.
- Ezek szerint neked ehhez tehetséged van. Gyakran tévedsz el? – bár nincs közöm hozzá, azért mégis úgy érzem, hogy feltehetem neki ezt a kérdést, nem hiszem, hogy olyan személyes lenne, amire esetleg nem válaszolhatna. És persze, hogyha már itt vagyok, akkor segítek is majd neki, hogy kitaláljon innen, legalább meg is ismerhetem majd egy kicsikét, ha már a közös órák alatt nem sikerült. A bemutatkozás se marad el természetesen, majd ez után tudom meg Viki eredeti célját is, amely egy remek hely, ahova hirtelen nekem is kedvem támad ám menni.
- Hmm, és miféle finomságon? – vonogatom fel szemöldökömet is és rögtön sejtheti, hogy ilyen téren én is egy tipikus pasi vagyok, aki imádja a hasát. Én pudingon agyalok, de még simán lehet, hogy ez a fekete hajú lány jobbat mond.
- Nem igazán vonz ez a sötétség, csak itt néha nyugi van. – magyarázom is meg ittlétem okát, de talán jobban nem kell ragozni, inkább megindulok az egyik olyan folyosó felé, melynek a vége egy lépcsőhöz vezet majd minket, amelyen át feljuthatunk a konyha szintjére.
- Hát ha veszélyes veled, akkor úgy is csinálhatjuk, hogy te sütsz vagy főzöl, én pedig nézlek és megeszem a részem. – nevetek fel jókedvűen, miközben időnként azért a lány felé tekintek és közben azt próbálom elképzelni, hogy miféle katasztrófákat lehet képes okozni a konyhában. Áh, biztosan csak túlzott. – De persze ha kell, akkor vállalom a veled járó veszélyt, maximum ha bajom esik, valahogy majd kárpótolsz. – nem utalok én semmire se ez alatt, teljesen Vikire van bízva az a bizonyos kárpótlás, de ettől függetlenül remélem, hogy nem történik majd bajom. A konyháig még van vissza egy kis idő, ezért térek rá egy másik témára is, de hamar rájövök, hogy nem a legjobb dologgal hozakodtam elő.
- Sajnálom. Idén majd talán összejön. – pillantok felé egy apró mosollyal, majd biccentek is a visszakérdezésre. – Igen, én most már másodikos vagyok. Eddig elég jónak tűnik, bár még csak egy-egy óra ment le minden tárgyból. – magyarázom is a lánynak, és nemsokára sikerül elérnünk a lépcsőket, amiken ha felérünk, hamar meg is találjuk a konyhát. Előre engedem a lányt, ahogy azt illik, majd miután én is megérkezem az említett helységbe, behúzom magam mögött az ajtót és kissé körbe is tekintek. Egy manót se látni most itt, tehát tényleg nekünk kell majd feltalálnunk magunkat.
- Szóval? Mit sütsz kis szűcs? – vigyorogva nekidőlök kissé a konyhapultnak, és bizony a lányra várok, hogy döntsön vagy nekiálljon valaminek. Remek nézőközönség tudok ám lenni, de ha a segítségem kell, azzal sincs probléma.
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szer. Feb. 19 2014, 20:25

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13.//


Minden rosszban van valami jó és ez szent igaz. Hisz ha nem tértem volna le eredeti útvonalamról és nem tévedtem volna el, nem találkoztam volna Leoval. Örülök hogy összefutottunk, kedves srácnak tűnik, és avval hogy felajánlja hogy segít innen kijutni csak erősíti a feltevésemet. Aki ismer, tudja nekem sikerül bárhol eltévednem.
-Igen. – húzom fel orrom egy vigyor kíséretében. – Gyakran? Igen, azt hiszem… – kacagok fel. Sajnos szörnyű a tájékozódási képességem, és ennek hála sokszor tévedek el. Csak a neve hallatán ugrik be hogy ki ő, de ahogy látom ez fordítva is igaz. Mikor a célomat említem már témánál is vagyunk. A srác reakciója mosolyt vált ki belőlem.
- Palacsintára gondoltam, sok csokival. – nézek a fiúra mosolyogva. Ahogy elnézem neki is tetszik az a gondolat hogy egyen valami finomat. Nincs ellenemre hogy velem tartson a konyhába, sőt tetszik az ötlet. Legalább megismerem egy kicsit és ki tudja, lehet hogy még barátra is lelhetek a személyében. Mindenesetre, nincs mit vesztenem.
-Értem. – bólintok a fiú oldalán sétálva a kijárat felé. Néha minden embernek kell egy kis magány hogy gondolkodhasson, tisztában vagyok vele és ez a hely pont megfelel a célnak.
Miután figyelmeztetem a velem járó veszélyre mosolyogva hallgatom az ötletét. Ha Leo velem fog ügyködni a konyhában óvatosnak kell lennem. Egyrészt mert nem akarom hogy megsérüljön más rész pedig azért, mert ha valamit tönkre teszek a manók ki fognak nyírni.
-Akkor majd vigyázok. – kacsintok rá játékosan. – Ha pedig megsérülsz majd sütök neked egy csoki tortát. – mosolyodom el. Bár nem nagy vigasz a csoki torta, de inkább bele sem akarok gondolni hogy kárt tegyek benne.
Út közben az évfolyam lépés is szóba jön ami nem a kedvenc témám, de hát nincs mit tenni.
-Ne sajnáld, csakis én tehetek róla hogy nem jött össze. – vigyorodom el. Ha valakit hibáztatni lehet az miatt hogy nem jött össze, az én vagyok. Elvégre, nem vittem túlzásba a felkészülést. De elhatároztam, idén jobban fogok igyekezni. – Igen remélem. – vigyorodom el. A kérdésemre nagy lazán biccent majd kezd magyarázni.
-Ó, hát akkor gratulálok. – mosolygok rá majd hallgatom tovább. Legalább neki össze jött ,ami jó hír.
-Kint vagyunk. – pördülök meg boldogan amint a kivilágított folyosó padlójára lépek. Mégiscsak jobb itt, Leo társaságában mint oda lent, egyedül. – Köszi, jövök neked eggyel. - nézek a fiúra kedvesen.
A konyhába lépve édes illatok áradata csapja meg az orromat. A hely tök üres, csak mink vagyunk itt.
-Nem tudom. Akkor legyen palacsinta vagy maradunk inkább a pudingnál? – indulok meg a hűtő felé. Bár nem vagyok oda a pudingért de ha a fiú úgy dönt, hát legyen. Elvégre segített kijutni, ennyit csak megtehetek ... – Na akkor melyik? - kukkantok átt a hűtő ajtaja felett Leo irányába aki a konyhapultnak támaszkodva ácsorog.

Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Feb. 21 2014, 20:27

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13.//


Ez a konyhás ötlet egyre jobban hangzik és mivel a lány is teljesen szimpatikus a számomra, már tuti biztos vagyok benne, hogy vele fogok tartani. Azt viszont egyelőre még nem tudom, hogy mit is szeretne majd elkészíteni, de ahogy kiböki, egyetlen zöld szemem fel is csillan a palacsinta hallatán. És hogy sok csoki? Az csak hab a tortán.
- Ez nagyon jól hangzik ám. Azt hiszem, hogy jó kis esténk lesz, megérte erre járnom! – jelentem ki határozottan és nemsokára már Vikivel együtt indulunk meg felfelé. Én mutatom tehát az irányt, hogy kitaláljunk innen, egészen a konyháig, de közben se maradunk csendben, valahogy mindig akad téma, amiről elcseverészhetünk.
- Áh, szóval még csoki torta is járna. Vigyázz, még a végén direkt sérülök meg, csak a torta miatt. – kacsintok én is vissza jókedvűen és úgy érzem, hogy sikerült teljesen feldobódnom. Ahogy érzékelem, már ő se dühös az eltévedés miatt, hanem jókedvűen beszélget velem, egészen addig a bizonyos témáig. Oké, lehet, hogy nem kellett volna felhoznom az évfolyamlépést.
- Majd ha esetleg kell valami segítség az elsős anyagokban, szólj bátran, megpróbálhatok segíteni. Nem vagyok egy mintatanuló, de azért egész jó vagyok és a lényeg, hogy átmenj. – ajánlom is fel neki kedvesen szolgálataimat, és nagyjából ezzel egy idővel érünk is fel az alagsorhoz, tehát kijutottunk, ahogy azt a másik is mondja. Kissé fel is nevetek Viki reakcióján, amikor látom, hogy mennyire örül ennek, majd mellé is lépek.
- Áh, dehogy jössz, ez alap volt, hogy segítek. Na meg, most fogsz valami finomat sütni, szóval az bőven megéri ám nekem. – magyarázom is meg rögtön, így fojtatjuk utunkat, egészen a konyha felé, ahol szerencsére nincs nagy tömeg, azaz pontosabban csak mi ketten vagyunk. Én is besétálok a lány után, majd jöhet is a nagy dilemma, hogy mit is kéne most készíteni.
- Őszintén szólva már nagyon ráálltam arra a palacsintára, amiről beszéltél, szóval legyen az. Aztán, ha valamiben kell segítség, szólj ám. – nem akarok én útban lenni, így inkább csak ledobom magam az egyik székre és onnan figyelek a másik felé. Nem tudok palacsintát csinálni, még sose csináltam, tehát tényleg teljesen rá van bízva ez a dolog. De ha már segíteni nem tudok, azért még szavakkal feltarthatom az érdeklődését.
- És akkor te olyan csaj vagy, aki szeret magára sütni főzni? Csak mert tudod a Mysterioba járók többsége inkább csak megveszi azt, amit akar vagy a nagyteremben eszik azok közül, amiket a manók csináltak. Ritkaság, hogy valaki maga készítsen el valamit. – lehet, hogy nem, de én eddig ezt tapasztaltam, csak abból tudok kiindulni. Itt én még soha se láttam sütögetést vagy főzögetést, de még simán lehet az is, hogy tévedek. Nem mintha olyan hatalmas gond lenne.
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Feb. 23 2014, 21:38

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13.//

Az hogy eltévedek kissé felbosszant . Mindig zavart hogy ilyen balszerencsés vagyok, de ez ellen nincs mit tenni. Bár nem pont így terveztem a dolgokat, és közbejött egy kis közjáték, de a végén talán mégis csak eljutok a konyhába, sőt még társaságra is szert teszek. Egész jól elbeszélgetünk, kedves srác.  Úton a konyhába több téma is váltsa magát szóval egy percig sincs csend. A reakcióm a fiú kijelentésére csak egy csendes kis kacaj és egyetértő bólogatás.
Ahogy látom azt hiszi viccelek azzal hogy baja eshet …. Remélem ez így is marad.
-Gondolod hogy megérne? – nevetek fel. Örülök hogy találkoztam vele, jó végre beszélgetni valakivel. Nem telik bele sok idő hogy megkedveljem a srácot ezért a következő témát sem kerülöm, bár azért nem rajongok  érte.
- Köszi, de ne lepődj meg ha szavadon foglak. – nézek rá mosolyogva. Egész vidám lett a hangulatom egyrészt a társaság miatt más részt pedig azért mert kijutottunk.
-Ó, szóval rám hagynád az egészet? – vonom fel szemöldökömet vigyorral az arcomon, miközben tovább megyünk egyenesen a konyhába. Úgy sem ússza meg ennyivel. Egy lelket sem látni, a konyha teljesen üres ami nem nagy baj.
Rögtön a hűtőhöz sétálok  majd mikor választ kapok arra mit is fogunk elkészíteni matatni kezdek a rengeteg kaja között.
-Oké. – mutatom fel hüvelyk ujjamat az ajtó mögül  hogy ő is lássa majd még keresgélek egy picit miközben Leoval beszélgetek.
-Nem mondanám hogy az a tipikus konyha tündér vagyok, meg a manók is jól főznek … Csak néha szeretek magam gondoskodni a dolgaimról, és időm felől ráérek sütögetni. De persze én is szoktam a nagyteremben enni.– lépek az asztal felé vigyorogva a kezemben az összetevők nagy részével amiket az asztalra teszek majd rá mosolygok a fiúra s megint kutatni kezdek bár most egy tálra vadászok amit gyorsan meg is találok.
-Na és te, te is inkább mellőzöd a sütögetést ?- nézek rá miközben azon agyalok hol lehet a liszt. Kissé félre döntöm a fejem mikor megpillantom a fehér zacskót az egyik  polcon.
Lábujjhegyen állva nyújtózkodom érte, de csak súrolom az oldalát. Utálom hogy ilyen alacsony vagyok. Persze azt, hogy nem érem el megoldhatnám egy kis mágiával, ha nem hagytam volna a szobámban a pálcámat ….
Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szer. Feb. 26 2014, 23:30

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13.//


Én tényleg úgy érzem, hogy jól jártam azzal, hogy errefelé kezdtem el sétálni az este folyamán, mivel Viki társasága teljesen feldob, ahogy talán én is az ő kedvét, mint látom rajta. Kisegítem a számára oly labirintusszerű folyosókról, majd amikor már az alagsorban sétálunk, el is árulom neki, hogy nekem bizony megérte ez az egész. A visszakérdezés se lep meg, sok lány bizonytalan, így csak határozottan bólogatok felé.
- Igen, mindenképpen. Bár a fincsi palacsintád után derül majd ki igazán. – enyhén célzok arra, hogy azért azt mindenképpen be fogom ám hajtani rajta, így nevetek én is vele, egészen addig a bizonyos témáig, ami már az évfolyamlépést hozza elő. Nem tudtam, hogy neki nem sikerült az első év, de sokan vannak ám így, szóval majd talán jövőre és ha úgy van, én is szívesen segítek neki. Nem vagyok a legjobb, de azért rossz se, szóval ha tudok, akkor itt leszek, ő pedig bizonyára meg fog találni, ha keres.
- Nem lepődöm meg, csak nyugodtan. – talán örülnék is majd a jövőben egy újabb találkozásnak, és nem csak a gyakorlás végett. De még egyelőre a mának kell élni, így a konyhához érkezve be is sétálunk az üres helységbe, ahol rögtön meg is beszéljük azt, hogy akkor tényleg a palacsinta nyert.
- Mondtam, hogy segítek, ha kell, de nem tudom, hogy miként kell ilyesmit csinálni, még sose próbáltam. – ismerem be neki, tehát ha mondja, hogy mit csináljak, számíthat rám, de amúgy nem tudok magamtól nekiállni a dolgoknak.
- Azért szerintem mindenképpen jó, hogyha egy csaj képes néhány dolgot maga is elkészíteni, legyen az főtt kaja vagy sütemény. Számomra mindenképpen pirospont. – bár én most ugye nem úgy nézek rá, de hát végülis… nem rossz csaj, és eddig tényleg tök pozitív volt ez az egész. Kíváncsian figyelem, ahogy az asztalra pakolja a cuccokat és mivel nem akarok nagyon pofátlannak tűnni, így inkább felkelek és mellé sétálok, onnan figyelve most már ügyködését és persze közben válaszolok is a kérdésére.
- Tudod, ilyen szinten én egy tipikus pasi vagyok, aki nem tud se főzni, se pedig sütni. Akármilyen ciki is, de én nekem általában a nagyteremmel kell beérnem. – nevetek fel jókedvűen, majd figyelmem most már az előttem nyújtózkodó lányra vetül és egy hirtelen ötlettől vezérelve lépek mögé. Bár nem vagyok egy izomkolosszus, azért elbírok egy csajt, így hátulról finoman átkarolom, majd megemelem cseppet a másikat, így most már el is érheti azt a bizonyos lisztet. Igen, mágiát is használhattunk volna, de most azért ez így se volt rossz, legalábbis nekem nem. Ha tehát megvan a hozzávaló, leteszem vissza a lábaira Vikit, majd eleresztem és kissé el is távolodom tőle.
- Remélem nem zavart, de aranyos voltál, ahogy próbálkoztál és gondoltam segítek. – mentegetőzöm így utólag, majd ismét a másik felé tekintek, hogy miként keveri össze a hozzávalókat. Azt azért tudom, hogy némi olaj és palacsintasütő kelleni fog, tehát amíg a lány keverget, én azokat halászom elő némi keresgélés után.
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Márc. 02 2014, 23:49

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13.//

Miért van az hogy én bárhol el tudok tévedni? Ez a kérdés nemrég még bosszantott volna. De most hogy itt beszélgetek Leoval, már inkább tűnik mázlinak. Rég nem beszélgettem ilyen jót.  A hangulatom vidám lesz miközben társalogva igyekszek a fiúval a konyha felé. Téma témát vált és egy percig sincs csend. A válaszára csak elmosolyodok. Nem hiszem hogy egy torta miatt kárt tenne magában de azért remélem nem  gondolja komolyan…  Ahogy látom ő is épp olyan édesszájú mint én. Csak a következő témánál veszem kissé komolyra a figurát, de a fiú ajánlata újra mosolyt csal az arcomra.
- Oké, köszi. – vigyorgok még mindig, úgy érzem semmi sem tudja elrontani a hangulatomat. Biztos hogy később még jól jön ez az ajánlat ahogy abban is hogy még felfogom keresni őt. Nem telik bele sok idő és már a konyhában is vagyunk.
- Hát akkor nincs mit tenni, megmutatom hogy kell… – jelentem ki. Hé, ő felajánlotta hogy segít a tanulásban. Tényleg megtaníthatom őt egy ilyen egyszerű étel elkészítésére.
- Hát én inkább szakosodtam édességekre mint főt ételekre. Persze valamit össze tudok dobni a tűzhelyen de nem garantálom hogy nem a gyógyítónál kötsz ki ételmérgezés miatt. -  biccentek. Nem tudom, nálam a főt kaja elkészítése olyan hogy a végeredmény vagy nagyon jó vagy nagyon pocsék.  Előkészítek néhány hozzávalót majd a lisztre kezdek vadászni. Idő közben a fiú mellém kerül, amit csak akkor veszek észre mikor azon ügyködök hogy valahogy lehalásszam a lisztet.
- - Értem. Pedig azért a csajoknak is bejön ha egy pasi tud főzni. - öltöm ki rá a nyelvemet játékosan majd térek vissza ahhoz az  átkozott liszthez. - De amúgy nem ciki. Legalább is szerintem… - nem célzok én ezzel semmire csak úgy megemlítem. Még mindig a liszt megszerzéséért küszködök mikor hirtelen két kezet érzek meg amik hátulról karolnak át majd a hozzájuk tartozó személy felemel. Először nem esik le hogy mi is történik de mikor megértem felkapom a lisztet és mire feleszmélek már újra éri a föld a lábamat.
- Zavarni nem zavart, de nem vagyok aranyos. – jelenik meg az arcomon egy enyhe fintor. Sosem bírtam ha valaki le aranyosoz, elvégre nem vagyok én kóbor kismacska… Talán a többi lánynak bejövős de nekem…  Inkább gyorsan témát váltok, s hirtelen egy kérdés jut eszembe.
- Hé, amúgy lett famulusod? – érdeklődöm miközben egy tálba öntöm a hozzávalókat és kevergetni kezdem. Ezt a kérdést muszáj volt feltennem ahogy még egy kérdés vár még rá bár az kissé személyesebb ezért még várok vele. Kíváncsian fürkészem az arcát és azon filózok, vajon csak dísznek hordja azt a szemkötőt? Kissé emlékeztet a nevelőapámra, bár nem tudom, hogy ő hord e szemkötőt. Csak azt tudom hogy kissé ”szemtelen” lett az utolsó találkozásunk óta. Erre gondolva kiráz a hideg és inkább fojtatom a munkálkodást.
Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Márc. 03 2014, 16:16

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13.//


Azért, mert nem sikerült az első éve Vikinek, az nem jelenti azt, hogy másodszorra se fog és hogyha kell, akkor én tényleg nagyon szívesen segítek neki. Ezt fel is ajánlom, ő pedig majd eldönti a jövőben, hogy élni fog-e a lehetőséggel. Nem hiszem, hogy máris szüksége volna rám, hiszen még alig ment le néhány anyag a suliban, de talán majd néhány hónap múlva kelleni fogok neki. Még eldől. Mindenesetre megérkezünk a konyhába, ahol nemsokára közlöm is a másikkal, hogy bár szívesen segítek, mégse értek a sütéshez-főzéshez, tehát ha azt szeretné, hogy én is csináljak valamit, akkor mondania kell, hogy mit.
- Oké, figyelek. – bólogatok is rá, majd ez után hallgatom további szavait és kissé vállat is vonok. – Sokszor van ez így, hogy valaki csak az egyikhez ért vagy az egyiket szereti, ritka, amikor a kettő együtt jár. – csak ezt teszem hozzá, majd nemsokára már mellette vagyok és úgy árulom el neki, hogy én bizony semmi ilyesmihez se értek. Még csak 17 vagyok, van időm bőven arra, hogy megtanuljak bármit, ha akarok, bár a nők szerintem erre vannak, a konyha mégis csak az ő dolguk.
- Meglehet, de a csajoknak amúgy se pont a magamfajta srácok jönnek be. – vonom meg vállaimat úgy, mintha nem számítana, de sajnos általában ez a helyzet. A fél szemem miatt amúgy is már hátrányban vagyok és azt figyeltem meg, hogy a Mysteriosok többsége inkább a bunkók felé húz, a fene tudja, hogy miért. Viki viszont most már a lisztet szeretné megszerezni, így mögé lépve nyújtok segítő kezeket, tehát emelem fel, hogy elérje az említett hozzávalót, majd miután már ismét a földön van, azért elnézést kérek tőle tettem miatt, nem szeretném, ha ez zavarná.
- Hát szerintem az voltál, mondhatsz bármit. Ez az én véleményem, nem a tiéd. – jegyzem is meg teljesen normális hangon, majd a hirtelen témaváltásnál egyet pislogok is.
- Öhm, persze, hiszen az nélkül nem lehetnék másodikos. Egy oroszlánt teremtettem, de ő most vadászik valahol Seolon. De hogy jutott ő most hirtelen eszedbe? – oké, ez nekem így tényleg túl gyors volt, nem nagyon értem, hogy mi volt ez a váltás, de hát ő tudja. Mindenesetre a hozzávalók nemsokára össze lesznek keverve és talán most már a sütögetést is megkezdi Viki, amit én kíváncsian figyelek. Nem készítünk most túl nagy adagot, csak kettőnknek, így bizonyára hamar elérkezhet az evés ideje is.
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Csüt. Márc. 06 2014, 00:24

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13.//

Az hogy Leo felajánlja hogy ha kell segít a tanulásban csak még jobban feldob. Élvezem a társaságát.
Mikor a konyhába érünk egy lelket sem látok a közelben. Még a manókat sem, akik általában itt ügyködnek. De őszintén szólva nem zavar a dolog. Nem telik bele sok idő hogy eldöntsük mit is készítsünk. A palacsinta kiütéssel nyer. Mikor Leo kijelenti hogy ő még nem csinált palacsintát soha, kissé meglepődöm. Eddig azt hittem hogy palacsintát már mindenki sütött legalább egyszer életében. Hát tévedtem, megesik. Akkor legalább nagyjából megmutatom neki hogy hogyan is kell, de közben én is vallomást teszek neki arról hogy a főt étel nem igazán az erősségem. Nem csak hogy rengetegszer elrontom, de még csak nem is igazán szeretem a főt ételeket.
-Pontosan. – bólogatok egyetértően. Idővel az is kitudódik hogy ő sem sokat tevékenykedik a konyhában. Nem csodálkozok. Kevés olyan pasit ismerek aki szeret sütögetni, no meg a manók által elkészített kaják is finomak. Miközben a lisztért küzdök talán kissé érzékeny pontra tapintok. Bár lazára veszi a figurát azért látni rajta hogy nem hagyja hidegen.
-Ezt most miért mondod? – vonom fel szemöldökömet. Eddig nem foglalkoztam ezzel de most jól megnézem őt. Bárhogy is nézem Leo aranyos srác. Mármint kedves és nem néz ki rosszul sőt nekem a stílusa is szimpi. Nem értem mire gondol…
A fiú szabadít meg szenvedésemtől mikor felemel s végre elérem azt a fránya lisztet.
Mikor azt mondja aranyos vagyok kiráz a hideg. Sosem szerettem ha valaki azt mondja rám hogy aranyos. Bár tudom ő nem rosszból mondta, mégis bennem ez a szó úgy maradt meg mint a védtelen, tehetetlen szinonimája. Talán velem van a baj de az évek alatt bennem ez maradt meg. Próbálom olyan gyorsan terelni a témát amilyen gyorsan csak tudom s felteszem az első kérdést ami az eszembe jut, bár lehet hogy most komplett hülyének néz.
-Értem. Bocs, igazából csak nem akartam veled veszekedni azon hogy aranyos vagyok e vagy sem. – vallom be neki. Nem akarom elrontani a hangulatot…
Mivel az összevalók készen vannak a tűzre rakom a serpenyőt, hogy felforrósodjon az olaj majd egy konyharuhával letörlöm a pultot.
Miután a tészta is a serpenyőbe kerül Leohoz fordulok.
-Akarod feldobni. – mosolyodom el. Lehet hogy kissé gyerekes, de nekem ez a kedvenc részem a palacsintasütésben, és neki is megakarom mutatni milyen jó móka. A malőr ezúttal sem marad ki. Míg nem figyelek a konyharuha amit túl közel tartottam a tűzhöz most lángra lobban.
-A francba. – dobom a mosogatóba az égő ruhát. Már megint bénázok, remek. Oda lépek és vizet engedek a rongyra majd a kezemre. Egy apró kis seb semmi komoly de azért biztos ami biztos leöblítem hideg vízzel. Lehetek még ennél bénább?
Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Márc. 10 2014, 23:45

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13.//


Végülis szerintem biztosan jó döntés volt a konyha, hogy ide jöttem Vikivel, mivel egy kis édesség mindig jöhet, és ezzel ma se vagyok másképp. Hamar meg is beszéljük, hogy a mai menü egy kis palacsinta lesz, így miközben a hozzávalók felsorakoznak a konyhapulton, addig se maradunk csendben, hanem a sütés-főzés témában folytatjuk csevegésünket, majd ez után térünk rá én rám is. Ahj, hát nem szívesen beszélek erről és hát azt hittem, hogy tök egyértelmű is, hogy mit miért mondok, de mintha ez nem lenne így. Vállat vonok, majd végül Viki szemeibe tekintek.
- Nézz csak rám. Nem vagyok éppen egy álom pasi és még bunkó se vagyok, pedig a csajok nagyobb része azokat a pasikat szereti, a tipikus rosszfiús társaságot. De ez van, már megszoktam. – áh, a fenéket. Ugyanúgy zavar a dolog, de talán egyszer majd máshogy lesz. Én viszont nem fogok csak ezért megváltozni, biztos akad az én számomra is egy olyan lány, aki tetszik is és aki értékel úgy, ahogy vagyok, mind külsőleg, mind belsőleg. Na de nem akarok itt leragadni, az a liszt viszont nagyon kellene nekünk, így nyújtok némi segítséget az inflás lánynak, amelyet nem is utasít el, és még hisztizni se hisztizik. Helyes, kezd egyre szimpatikusabb lenni. Aranyosnak tartom és ezt hamarosan a tudtára is adom, de mintha ez nem tetszene neki. Hát… lehetséges, de a véleményem ez és nem fog változni.
- Ez még nagyon távol állt a veszekedéstől Viki. Csak más a véleményünk, ez még nem vita. – mosolyodom is el kedvesen és most már értem, hogy miért is volt az a famulusos kérdés. Azért valami reakciót vártam volna rá, de hát nem gond, hogy elmaradt. Viszont mivel Viki még egy évig elsős marad, ezért inkább rá se kérdezek arra, hogy vajon ő miféle famulust szeretne majd, még ráér eldönteni, és én is megkérdezni tőle. Ideje viszont akkor főzőcskézni is, így nemsokára már Viki el is kezdi felforrósítani az olajat, a kérdésnél pedig csak nemet intek a fejemmel.
- Nem, csináld csak te! – nem tudom, nem akarok valahogy bénázni előtte, szóval inkább megvárnám, hogy ő csinálja meg a dolgokat normálisan. Ahogy látom, megy neki elég jól, de az a konyharuha rossz helyen van. Viszont gond se lesz belőle, mák, hogy itt van rögtön a csap.
- Ugyan, néha előfordul. Na de amíg sütögetsz, én megterítek! – nem is tűnik fel, hogy esetleg sikerült megégetnie magát, tehát csak nyugodtan kerülöm meg, majd két tányérral, szalvétákkal és különféle palacsintatöltelékekkel sétálok az asztalra, amit meg is pakolok és amikor Viki is már kész van a finomságokkal, szépen le is csüccsenek. Most már talán hamar meglesz és tényleg ehetünk végre.
- Éhen halok! És kíváncsi vagyok, hogy milyen lett. Jó étvágyat! – kacsintok is felé, majd nemsokára magamhoz veszem az első palacsintát, amit finom mogyorókrémmel töltök meg, majd jöhet rá még némi csokiöntet is. Finom, nagyon is, így kissé hümmögve mosolygok a másikra.
- Nagyon jó lett! – dicsérem meg, hiszen tényleg megérdemli. Finom és tényleg remekül esik ez most. Tuti, hogy most már jól fogunk mind a ketten aludni ez a kis vacsi után.
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Ápr. 28 2014, 23:51

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13.//


A magányos kutatásomat a konyha után,a  számomra útvesztőnek tűnő folyosókon egy fiú , majd később egy kellemes  illatokkal teli konyha váltsa le. Sok mindent ellehet rólam mondani de azt hogy csendes, azt nem. Végig beszéljük az egész utat, s a konyhába érve sem hagyjuk abba a locsogást. Miután sikerül döntenünk a puding és a palacsinta között, rögtön nekiesünk a munkának.  Mikor a hozzávalók nagy része megvan, a lisztet kezdem kutatni s egy érdekes téma kerül terítékre, méghozzá maga Leo. A válasza a kérdésemre újabb mosolyt csal az arcomra.
- Te aztán nem vagy semmi, tudod? - nézek rá. Igaz, sok lány van oda a rosszfiúkért. Hisz minden lány azt szeretné hogy egy srác csak miatta változzon meg. Hogy egy megközelíthetetlen bunkó csak hozzá legyen kedves, hogy ő maga legyen a gyengéje, de ne jön nekik össze. Én legalább is ezt vettem észre, de lehet hogy tévedek. A szerelem nem ép az én területem. Számomra elég egy csábos mosoly, néhány kedves szó vagy egy szép szempár és kész, egyszerűen bedőlök, bár tudom mi lesz a vége mégis reménykedek.  Bár az én szerencsémmel mindig valami alvilági sötét bunkót fogok ki.
- Gondolj arra hogy a mesékben is a kedves srác szerzi meg a hercegnőt, a gonosz meg hoppon marad. - vigyorodom el. - De ha gondolod kicsit feltupírozzuk a hajad, szerzünk neked egy fekete bőr dzsekit, egy cigi a kezedbe és játszhatod a rosszfiút. - viccelődök egy kicsit.
Idő közben gondom akad a liszt megszerzésében de Leo segít aminek örülök, bár mikor le aranyosoz kicsit elfintorodok. Majd gyorsan témát próbálok váltani, sikertelenül hisz ott lyukadunk ki ahol abba hagytuk.
- Oké, igazad van. - mosolyodom el én is. Örülök neki hogy így látja, de  sajnos  gyerekkoromból megmaradt bennem az hogy ha valamiben nem értek egyet a másikkal az majd veszekedésbe torkol. Nehéz megszokni hogy már nem így van…  Ami a famulust illeti, elég mókásnak találom de tetszik.
Mikor minden összetevő megvan neki  álok a palacsintát és mikor a dobálózásra kerül a sor felajánlom a lehetőséget a másiknak is aki nem él vele.
- Te tudod. - mosolygok rá .Simán megfordíthatnám őket egy késsel, talán egyszerűbb lenne, de abban mi a móka?
Nem sokkal miután sikerül felgyújtanom egy konyha ruhák  és majdnem magamat is ,miközben Leo megterít az utolsó palacsinta is elkészül.  Két bátor palacsintát vesztettünk a harcban s most oda fentről néznek le ránk. Konkrétan a plafonról, a sütő felett. Azt hiszem túl magasra dobtam őket. Na  de mindegy, majd leszedem őket ha végeztünk a nyalánkságokkal, mielőtt még a manók észrevennék és élve eltemetnének.
-Akkor ess neki. Bon appétit. - mosolyodok el majd én is veszek el egy palacsintát. Most  a meggyes lekvár mellet döntök  s nyakon öntöm csoki öntettel.  
-Örülök hogy ízlik. - tényleg jó látni hogy legalább van olyan amit jól csinálok. Már csak ettől is jobban érzem magam.
-Nem kérsz valamit inni? Forró csoki,tea,valami üdítő?Vagy egy kis sört? - álok fel vigyorogva  és indulok a pulthoz. Őszintén szólva én meg szomjaztam.
Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Május 03 2014, 22:20

//NRT: Viki és Leo - 2014.02.13.//


Most, hogy egyre több időt töltök Vikivel, egyáltalán nem bánom, hogy odalent sétálgattam, örülök a társaságának és úgy hiszem, hogy ő is az enyémnek, különben most nem lennénk együtt a konyhába és nem kezdenénk neki a palacsintasütésnek. Én még soha se csináltam ilyet, de most úgy tűnik, hogy sort keríthetek rá, legalábbis kuktaként, mert hogy a főszerep a fekete hajú szépségé marad.
- Hogy mi? Ezt miért mondod? – mégis hogy kell azt érteni, hogy én nem vagyok semmi? Totálisan nem értem, hogy miről beszél és ezt leszűrheti tekintetemből is, amelyikkel az ő íriszeit lesem.
- Azok a mesék, nem a valóság. – világítok rá a lényegre, majd ez után már én se tudom megúszni azt, hogy ne nevessek fel. Hát ez jó, kreatív a csaj, meg kell hagyni, de hogy én is a hajtupírozás, na meg a cigaretta? – Na jó, ezt felejtsd el, még viccnek is rossz. – na annyira mégse, hiszen mégis csak nevettem rajta az előbb én magam is. De nem fogok megváltozni, majd biztosan eljön egy olyan csaj is az életembe, akinek én kellek, nem pedig más. A palacsintához való hozzávalók is mind megszerzésre kerülnek, így nemsokára már neki is kezdhetünk a ténylegesen desszert készítésnek, amit én ugyebár Vikire bízok. A lány egész ügyesen oldja meg a dolgokat, és bár a konyharuha picit pórul jár és néhány palacsinta is, azért szerintem még mindig egész profi volt.
- Szerintem azt majd bízzuk a manókra, úgyis szívesen megcsinálják helyettünk. – én ugyan nem fogok azzal szórakozni, hogy a plafont tisztogassam, majd megoldják ők, tényleg nem a mi dolgunk. Elég nekem most a terítés, amelyet elég hamar meg is csinálok és jöhet végül a kajálás is. Hmm, nagyon finom, tényleg ízlik és bár késő van, engem ez nem zavar. Akkor eszek, amikor jól esik.
- Hmm, de, egy kis narancslé jól esne, köszi. – nézek is a lány után és ha már ilyen kedvesen kiszolgál, akkor nem fogom megállni, hogy ne kérjek tőle. Ennyi édesre egyébként is jól esik. Az este további része tehát palacsintázgatással és némi beszélgetéssel telik, hogy ez után majd elváljanak útjaink és csak remélni merem, hogy máskor is összefutunk még.

//Köszönöm szépen a játékot! Smile //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   

Vissza az elejére Go down
 
Konyha, avagy a finomságok szülőhelye
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
8 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
 Similar topics
-
» -=Sima Jutsuk=-
» -= Masamune műhelye =-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Nariko - Avagy a verebek újra szállnak

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Alagsor-
Ugrás: