Gyógyítói rezidencia

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-06, 7:51 pm

*Nyilván, ha itt futunk össze elkerülhetetlen egy igen kellemetlen kérdés a számomra, mivel a repülés nagy szerelmem, azért az nem kicsit ciki, ha nem tudok úgy teljesíteni, ahogy én szeretném, most pedig ez történt, bár csak részben az én hibámból.*
- Nem uj sport, csak igy szeretek edzeni. Olyan mintha gukrkokat kerülgetnek, csak jobb, izgalmasabb. Van mikor a to fölött jatszom bukorepülest, amit egy fogonak tudni kell, es ha elrontom... hat vizes leszek. Szerintem az ilyen hasznosabb, mint egy sima edzés. Legalabbis mi így edzettünk otthon, Oroszorszagban. *fejtem is ki, hogy azért nem vagyok, ennyire beszámíthatatlan, csak kicsit veszélymániás.* - Igen, rajöttem mar, dehat nem latszott valami hevesverünek a srac. Nem vagyok tul megfontolt. *rázom egy kicsit meg a fejem, hogy nem szeretem ezt a tulajdonságomat, de nem igazán tudok még mit kezdeni vele.* - A levegöben is ugyan olyan otthonosan mozgom, mint a földön. *teszem azért még ezt hozzá egy mosollyal, hogy engem sem kell félteni, hiszen nem a semmire veszélyeztetem az életem... Viszont a pólóm is szóba kerül, ami engem annyira nem zavar, de lehet, hogy Nil-t igen, és erre számítottam is tőle.*
- Onnan, hogy olyan körökben mozogtam, apam reven, akik fömeltosagok voltak. Nem volt ez rajuk jellemzö. A varazslok nagyon maskepp gondolkodnak mint a muglik. *vonom meg a vállamat, fel sem véve azt, hogy aranyvérimádat. Talán nekem címezte, de már nem jellemző ez rám annyira, csak részben, így mivel haladást értem el, nem hiszem, hogy most ezen meg kéne sértődnöm. Helyette inkább érdeklődöm az ő problémája felől, és ajánlom is, hogy öblítsük le valamivel ezt a szörnyűséget, amit kaptunk. Fel is tápászkodom, hogy lássa, nem fogok összeesni, mikor már szóba jön Daphne.*
- Egyszer összefutottam vele. Ezt vettem ki az elsö talalkozasbol, hogy kemeny lany. Azert mondtam. *magyarázom meg, hogy mire fel is volt ez a mondat, és már Nil társaságában el is hagyom a termet, hogy lebattyogjunk a lépcsőn. Részemről ez egy kicsit fájdalmas, de kibírom, nem is látszik ez rajtam annyira.*
- Akkor legyen a klubb. *biccentek egy kicsit, végighallgatva a mondandóját, mert őszintén szólva, nincs most sok kedvem ahhoz, hogy bunkók között legyek, mert ha belém kötnének... lehet nehezen bírnám a gyűrődést.*
- Semmi erdemleges nincs. Az eletem csak annyira furcsa amennyire kell, de most egy kicsit nyugodtabb vagyok, mint szoktam. Megprobalok tanulni. Hallottam, hogy Sideris fogja tartani az arnymagiat tovabbra is. Te, mint sentinele, mit tudsz erröl? *pillantok rá, mert bár Lilith-nek is hittem, azért nem árt tájékozódni valakitől, akit jobban ismerek.* - Egyebkent feled? *dobom vissza a kérdést, hiszen egyrészt érdekel is, másrészt nem akarok bunkónak tűnni, így érdeklődve vizsgálgatom a fiú arcát, ám mikor meghallom a továbbiakat, kissé felkacagok.*
- Valoban. Tudod az elsö vagyok neki. *kacsintok rá Nil-re, jelezve, hogy mennyire tetszik nekem ez a helyzet.* - Rendezödtek a dolgok, es remenyeim szerint fogunk is meg turbekolni. *heherészek kedélyesen. Nem zavart ez a megnevezés, szerintem is azt csináljuk, és mivel ez ellen nincs kivetnivalóm, nem veszem fel. Közben azért az aulába is megérkezünk, ami már haladás, haladás a jó kis italok felé...*
- Valami baj volt, amiert elmaradt a spirit? *pillantok rá óvatosan a srácra, hiszen nem tudhatom, hogy mennyire gázolok most bele a személyes témákba, de mivel érdekel, hiszen érdekes tárgy, na meg a tanár sem ismeretlen, nyilván felteszem a kérdést.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 9:12 pm

*Tom égési sérüléssel a lábán jutott fel a gyógyítói rezidenciára, ahol, ha minden igaz, sikerült ellátni a sérüléseit, és már kutya baja, bár nem a gyógyító látta el, hanem a segédje, így még egy kis ideig nyugton kell maradnia. Mivel nincs jobb dolga, leül az egyik ágyra, amit elsőre meglát, s itt látja el a kis manó a sérülését. Így most itt pihen és néz ki a fejéből, bár már nagyon mehetnékje van.*
~ Jó lenne már menni valahova. De ez a kis manó nem enged. Mondjuk megértem, amennyire sikerült beleszaladnom abba az őrültbe, nem is csodálkozom, hogy nem akar elengedni. Ki tudhatja, hogy még mi bajom van…~ *gondolja magában, miközben karba tett kézzel várja, hogy végre szabadon távozhasson. Bakancsot, szürke melegítőnadrágot, felül pedig egy hozzá illő, szürke, melegítő kapucnis felsőt visel. Két karján felgyűrte az ujjakat, így most látható, ahogy pálcája bal alkarjára csatolt tokban pihen, miközben Tom várakozik. A nadrág egyik szárán egy hatalmas égett lyuk látható, aminek a párja a bal karján pihen. Nem mondom, igen szép és koszos látványt nyújt így a tisztaságban. Arcán és ruházatán meglátszik, hogy valahol kint csatangolt, és nem lett jó vége a mókának, de hát ő már csak ilyen. Mindig belekeveredik valamibe. Így most zöld szemével maga elé bambulva vár, hogy a manó elengedje.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 9:33 pm

*Elég unalmasan telik ahhoz a napom, hogy ez legyen a vesztem. Nálam ennek is - mint sok mindennek -, több fázisa van, és most éppen ott tartok, hogy az agyam már eléggé nem fog ahhoz, hogy valami értelmeshez kezdjek, de még nem unatkozom annyira, hogy az ágyon mozdulatlanul feküdjek, viszont már akkora a hatása, hogy bármihez hozzányúlok ami mozdítható, és akár legértelmetlenebb cselekvést kihozva belőle üssem el az időt. Most a késemen a sor, igen, pont azon amivel anno Egyiptomban megvágtam a kezemet, így természetesen az emlékek is eszembe jutnak, míg a holdfényt csillogtatom a pengén, és ez lehangol. Semmi értelme ahogy végigfut az ezüstös fény a pengén egészen a belevésett családi címerig, de szórakoztató valamelyest, és ezzel egészen addig elvagyok, míg ki nem találom, hogy bizony nem elég tiszta ez a makulátlan penge. Mind mondottam, az agyam teljesen kikapcsolt, tehát eszembe sem jut esetleg tisztítóbűbájjal próbálkozni, nem én az ágyról felállva a fürdőbe sétálok, hogy ott kezdjem el sikálni a két kezemmel. Ezt viszont csak addig játszom, míg a vizes kezemen a szintén nedves penge egy rossz mozdulat során meg nem csúszik, és bele nem vágom a kezembe, egészen a csontig.*
- Argh... yebat! *hördülök fel hangosan, és a kés már landol is a csapon, én pedig kezemet szorítva rontok ki a szobámból, hogy lesiessek a gyógyítóhoz. Lábbal rúgom be az ajtót, nem is nézem ki van benn, csak a seben van a tekintetem, mely igen csak mély, és erősen folyik belőle a drága vérem.*
- Valaki... segitsen. Adjon valamit, hogy elaljon a verzes. *mondom fennhangon, sziszegve egy kicsit utána, mert a saját vérem látványa mindig megrémiszt, így gyorsan száguldok a közeli manóhoz, aki már rohan is felém egy szürke löttyel. Kikapom a kezéből, és szó nélkül lehajtom... nincs olyan rossz íze mint az előzőnek, de azért megfintorgom, mialatt a sebemre lepillantva észreveszem, hogy a vérzés eláll, és a vágás összehúzódik.*
- Kösz. *nyomom vissza a manó kis kezébe a fiolát, de még mindig nem jut ám eszembe, hogy ezt a sebet magam is elláthattam volna... Már indulnék is kifelé, mikor ismerős alakot pillantok meg.*
- Tom! Mit keresel te itt? *és már közelebb is lépek megszemlélve az öltözékét. Látszik, hogy komolyabb baja lehetett mint nekem, így kíváncsian tekintek a szemébe, hátha elmeséli. Nem vagyunk már rosszban, nekem mindig szimpatikus volt, tehát abszolúte lazán viselkedem vele.*
- Csak nem egö helyzetbe keveredtel? *vigyorodom el tippelve egyet az éget foltot látva. Össze is fűzöm mellkasom előtt a karjaimat, jelezve, hogy nem igen szeretnék elmozdulni, elvégre ha itt van, akkor már beszélek vele. Egyébként rajtam a szokásos van, fekete bőrcipő, amihez most szintén fekete farmer és póló társul, övemen pedig ott fityeg a pálcám. Talán találok végre partner az unaloműzéshez.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 9:51 pm

*Először nem is figyel fel semmire, majd amikor egy ajtórúgás következtében egy alak ront be kezét fogva, amit sikerült elvágnia, Tom csak pislog, mint a partra vetett hal.*
- Mi a szösz? *néz nagy szemekkel a fekete ruhás alakra, mikor is ismerősnek tűnik ám, és kiderül, hogy a szobatársa, Tarkh az. Közben a fiú a manóhoz siet, aki gyorsan egy fura löttyöt ad neki, amiből Tom sejti, hogy sebösszehúzó bájitalt, majd csak figyeli, ahogy a fiú végre megnyugszik.*
- Ezt én is kérdezhetném. A vágást te is elállíthattad volna. *néz nagy tányér zöld szemekkel a fiúra meglepetten, majd mikor Tarkh megemlíti az égő helyzetet, csak egy nagyon ronda fintort vág.*
- Ne is mond… ez már a második nap, hogy égési sérülésekkel kötök itt ki. Lassan kellemes vendég leszek ezen a helyen. *válaszol maga elé morogva, de látszik, hogy nem Tarkhra mérges, hanem arra a két személyre, akik szépen megsütötték. Majd inkább egy nagyot sóhajt, és érdeklődve szobatársa felé fordul.*
- Na és te? Hogy sikerült így belenyúlnod a késbe? Csak nem kenyeret vajaztál? *kérdez vissza egy vigyor keretében, miközben felkel az ágyról és egy nagyot nyújtózik. Csontjai csak úgy ropognak, és ha Tarkh megfigyeli, az arcán még egy kis égési sérülés is látszik, amolyan heg. De már halványan, hála az itteni gyógyítónak.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 10:17 pm

*Mivel csak a kezemet nézem - bár nem kellene, mert kezdek rosszul leni a saját véremtől, tehát bárhova máshova nézhetnék, csak nem a sebre -, így először meg sem pillantom Tomot, csak mikor már ellátott a manó egy gyógyital segítségével, akkor veszem észre szobatársam, akihez odasétálva szólok is pár mondatot egy vigyorral az arcomon.*
- Ja... tenyleg... na mindegy, annyira unatkozom, hogy nem fog az agyam. De igen, nyilvan el tudtam volna latni. *hervad le az arcomról a mosoly, de azért persze hozzáteszem, hogy képes lettem volna már. Azért érdekes, hogy a srác mindig megjárja, viszont firtatni most nincs kedvem, ha eddig nem árulta el, nem kérdezek rá újból.*
- Akkor ideje lenne ezt megelözni Tomi... *csóválom a fejemet vigyorogva a becézésre.* - Gyakorolni kene egy kicsit, nem gondolod? *teszem fel hirtelen megcsillanó szemmel a kérdést, mert ez bizony igazán kedvemre való lenne, elűzné az unalmam, csillogtathatnám tehetségem úgy, ahogy azt én szeretem, azaz tanítva, és ráadásul már tudom is, mit fogok megtanítani neki...*
- Heheh. *kacagok fel a csípős visszaszólásra, ami kirángat a tervezgetésből, de utána megrázom a fejemet. Most a kés kapcsán mondhatnék csúnyákat, de nincs kedvem, így hirtelen elő is kapom a pálcámat, közbenézve, hogy van-e itt valaki, de ahogy látom, egyedül vagyunk, a manó is elment.*
- Van kedved szórakozni? *vigyorodom el, de a választ meg sem várva folytatom tovább, türelmetlenül intve Tom-nak, hogy tegyen hasonló képpen, sőt, álljon is fel.*
- Tehat, kedves gyerköcök, a mai oran en helyettesitem Ms. Valbraith-ot, mivel ö... hat beteg, vagy nem tudom, nem lenyeg. *kezdek bele a monológba nagy komolyan. Aztán láthatóan elgondolkodom a további szövegen egy pillanatra, majd megvonom a vállam, jelezve, hogy annyira ez nem köt le.*
- De mivel minden rendes gyermek tud mar arnycsapokat letrehozni, ezert most feleltetes lesz. Akkor kapsz kivalot, ha tuleled. Szoval... *és már magam elé is emelem a pálcát mint a vívók, majd megfordulok és színpadiasan elindulok olyan tíz métert haladva, aztán mint a katonák hátraarc, és egy laza meghajlás, utána pedig...*
- En Garde! Êtes-vous prêt? Allez! *lépek vívóállásba, úgy hogy pálcámat mint egy kardot nyújtom előre, és természetesen a felszólítás francia - ugyanis beszélek nyelveket, bár nem anyanyelvi szinten, franciául épp hogy motyogok, mert utálom -, amit a küzdelem kezdeténél szoktak mondani. Aztán már át is kapom a másik kezembe a pálcát, magasba tartva nyitom ki újra a szám.*
- Umbra vincula! *nyomom meg a második u-n a hangsúlyt, úgy hogy az erőt a pálcát nem tartó kezemre helyezem, és rögtön létre is jön két árnycsáp - lévén, hogy elég sötét van -, amik azonnal megindulnak Tom felé, és megragadják a bokáit, a magasba emelve pedig elkezdik hintáztatni.*
- Elvezed? Szüntesd meg! *kacarászom, és csak arra várok, hogy kieszeljen valamit a srác. Addig természetesen előre-hátra himbálózik a levegőben, így nem árt ha siet, mert még kidobja nekem a taccsot...*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 10:33 pm

- Most már mindegy, bár jobb, hogy inkább a manóra bíztad. Biztonságosabb. *pillant Tarkhra, majd mikor a fiú a Tomi nevet használja, elég morcos képet vág, de azért látszik, hogy nincs vele baja és csak színészkedik. Így felhúzza az orrát, karba fonja kezét és morcosan néz Tarkhra. De szemein látszik, hogy csak játszik.*
- Tomi? Na ezek után halál fia vagy. Viszont a gyakorlás tényleg nem árt. Erre már én is gondoltam. *vág most nagy gondolkodó arcot, miközben kezeit maga mellett lógatva hintázik a lábán, mivel most már felkelt az ágyról. Majd Tarkh felhívására felvonja egyik szemöldökét, s a fiú tekintetéből látja, hogy ebből nem sül ki semmi jó, viszont szórakoztató lesz. Így csak bólogat a kérdésre. Majd ahogy hallgatja Tarkh tanár úr mondandóját, úgy lesz egyre nagyobb vigyor a képén, mint egy ötéves kisköylöknek. A gyengusról nem mehet el, de legalább szórakoznak egy nagyon jót. Viszont nem igazán érti, amit ez után Tarkh csinál. Mármint a pálca vívó pózban, meg valamit beszél franciául, amire Tom csak nagy zöld szemeket mereszt és oldalra dönti a fejét, de nem mozdul el onnan, ahol eddig állt.*
- Te most mi csinálsz? *kérdezi, miközben csak meglepődötten pillog, hogy most mi van. Viszont amikor Tarkh elindítja az árnycsápokat, először el is felejti, hogy nincs pálca a kezében, így azok elkapják, és most fejjel lefelé lóg.*
- Hé, te kis komisz, ezt még visszakapod! *nyögi, de látszik, hogy nagyon élvezi a mutatványt. Azonnal emeli pálcáját, majd lendíti az árny felé és már jön is a varázsige.*
- Piorinitio! *tűz csap ki a pálcából, és ha minden igaz, akkor hanyatt terül el a földön. De azonnal felpattan, s már ő emeli a pálcáját a magasba, majd mondja ki a megfelelő varázsigét.*
- Umbra vincula! *mondja, miközben a második u-n megnyomja a hangsúlyt, úgy, hogy az erőt a másik kézre irányítja, amiben nincs pálca. Ez esetben ez a bal kéz lesz. S már meg is jelenik három csáp, ami megindul Tarkh felé, s ha minden igaz, elkapják a fiú egyik karját, majd a másikkal a derekát, s most ő emeli fel Tarkhot.*
- Na, hogy tetszik, tanár bácsi? *kérdez vissza mosolyogva, miközben pálcát tartó keze a magasban van, s koncentrál, hogy fenn tudja tartani az árnyakat. Bár személy szerint nem szereti őket, de azért jó mulatság ilyenkor.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 10:51 pm

*Annyira nem túlzottan köt le most hosszabb ideig semmi, így a sérülések tárgyalása sem, mert őszintén szólva... hát néha szeretek megsérülni, kell egy kis izgalom a mindennapokba, főleg most, hogy elűzze az unalmat, így csak bólintok egyet szórakozottan a fiú szavaira, de nem tárgyalom tovább. Helyette inkább mást ajánlok, nem is figyelve a műdurcára, így már bele is kezdek a monológomba, majd egy színpadias vívóceremónia következik - ami azért nem áll messze a hagyományos párbajkezdéstől -, de mikor hallom Tom hangját csak elvigyorodom, és fel is emelem a csápjaim segítségével.*
- Figyelemeltereles. Egyebkent francia volt, azt jelenti vigyazz, kesz, rajt, a vivok szoktak hasznalni, csak ugy, mint a mozdulatokat. *nem, nem tudom megállni, hogy ne okoskodjak, de ahogy látom Tom hamar feltalálja magát, és a tűz segítségével már ki is szabadítja magát.*
- Azt hittem nem csiped a tüzet... de aki a tüzzel jatszik, megegeti magat. *szólalok már meg, miután ő is felém indított három árnycsápot, egyik karomnál és derekamnál felemelve.*
- Jaj ugyan mar, Thomas, egy kis fantaziat, egy kis fantaziat kerek bele! *kezdek el pofátlanul magyarázni a levegőbe, megjátszott franciásabb akcentussal, amolyan fröcsögős r betűvel, amit a csigazabálók használnak.*
- Reducto! *küldök egy tarolóátkot a fiú felé, és ha minden igaz, most én fogok a földön landolni, ugyanis ha eltalálja nagy valószínűséggel hanyatt vágódik, ami azt eredményezi, hogy a pálcát tartó keze is lehanyatlik, ha pedig kivédi, úgy szintén le kell engednie a pajzsbűbájhoz a pálcát, és a védőbűbájra muszáj koncentrálnia, ami ugyancsak a csápok megszűnését eredményezi. Azonnal fel is pattanok és most én lendítem a magasba pálcámat.*
- Umbra vincula! *végzem el a varázslatot megint ahogy kell, pálca a magasban és a másik kezemen az energia, valamint a második u-t hangsúlyozom. Most három csáp indul meg feléje, kettő a lábát kötözi össze és rántja a földre, a másik pedig a csuklóit, és így kezdem el húzni a földön, mintegy vontatva őt, elég nagy sebességgel szánkáztatva a padlón.*
- Na de Tom! Az emberek nem sajat magukkal szoktak feltörölni! *röhögök egy kicsit, természetesen tovább figyelgetve, hogy erre mit lép a srác. Bár a csuklója meg van kötve, attól még ha a kezében a pálca, tud varázsolni.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 11:03 pm

- Nem szeretem a franciákat. *mondja, miközben a fiú csápjai elkapják, s fejjel lefelé forgatják, amivel a tűz segítségével kiszabadul.*
- Nem úgy, mint te. *szól oda a fiúnak, s miután felemeli őt, Tarkh éles nyelve már megint jár, mint a kakukkos óra. De már küldi is felé a taroló átkot, amire Tom azonnal felvonja a jól megszokott pajzsot.*
- Protego! *kiálltja el magát, s a pajzs megjelenik, még épp időben, de közben Tarkhot sikerül elengednie.*
- A fenébe! *nyögi, miközben a fiú ismét támadásba lendül, s most megint az ő lábát kapja el, és egyik karját. De azért őt sem ejtették a fejére, azonnal jön is a válasz varázslat.*
- Levicorpus! *kiáltja el magát, s a megfelelő pálcamozdulattal, Tarkhot a levegőbe rántja a bokájánál fogva, mire ha minden igaz, akkor a csápok ismét eltűnnek. Ha a fiú a pajzzsal védekezik, akkor is szerencséje van, így most gyorsan felpattan, s bevetődik az egyik ágy takarásába, onnan támad ismét.*
- Umbra vincula! *mondja ki a varázsigét, és megnyomja a második u hangot, mire pálcát tartó keze a magasba emelkedik, s koncentrál, hogy bal kezével csápokat hívjon elő. Ami sikerül is, mert azonnal négy csáp indul meg Tarkh felé. Kettő elkapja a két kezét, amivel így sikerül megkötöznie, majd kettő a lábait kötözi össze.*
- Na, erre varrj gombot, nagyfiú! *kiált oda a fiúnak, miközben erősen koncentrál, hogy fenn tudja tartani a varázslatot, s emellett egy kis gonosz mosoly is látszik az arcán, szemei csak úgy csillognak az izgalomtól.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 11:23 pm

*Azért én elég művelt vagyok, nem volt semmi más dolgom tizennégy éven keresztül, mint tanulni és tanulni és tanulni, így elég sok mindenhez értek legalább alapszinten, bár ha ezeket nem használok - mert esélyes ám ez a verzió -, akkor egy idő után bizonyára el fog veszi a tudás. Persze egy kis csillogtatásra mindig van idő, így jönnek a franciák a képbe.*
- En sem. Mocskos büdös majmok, raadasul csigat esznek. Azt hiszik ök sz*rtak a spanyolviaszt. *kezdek bele, de abba is hagyom, hogy egy kis párbaj alakuljon ki közöttünk, először úgy, hogy én emelem a magasba Tomot, majd ő engem, végül egy kicsit szánkáztatnám, de ő gyorsabb, így már a magasba is lendülök a lábamnál fogva, de nem az árnycsápok segítségével.*
- Finite Incantatem! *hadarom gyorsan, így már zuhanok is lefelé, és én is csak úgy mint Tom, bekúszom egy ágy mögé, onnan leselkedem kifelé, mikor is látom felém közeledni a csápokat, épp mikor megszólalok.*
- Add meg magad! *teljesen mint az óvodás kiskölkök..., ám ekkor már közel járnak a csápok, így arrébb is vetődöm, ismét ki a takarásból, mintegy menekülve, csak hát ezek elől nehéz, így ismét el leszek kapva.*
- Tarantallegra! *harsogom, és ha minden igaz, akkor a fiú most táncolóba esik újra, ami épp annyira megzavarhatja őt legalább akkor is, ha a kezét nem engedi le, hogy megint támadhassak.*
- Piroinito! *küldök a csápok felé egy kis tüzet, vigyázva rá, hogy ne égessem meg magam, és ez bizonyára elég lesz ahhoz, hogy visszavonulót fújjanak az árnyak. Ekkor újra felpattanok, hogy felnevetve szegezzem ismét felfelé a pálcát.*
- Nem szeretek varrni, nem is tudok, de most talan sikerült. *kacarászom, majd rápillantva a srác elhelyezkedésére, újra támadásba lendülök.*
- Umbra vincula! *jöhet tehát a második megnyomott u betű, illetve az energia a pálcát nem tartó kezemben, hiszen az a magasban van, amelyik a pálcát fogja. Négy árnycsáp indul meg, egy félrehúzza az ágyat, ami mögé bebújt a fiú, a másik pedig egy hasonló ágyat irányít a fiú felé, sebesen megtoldva azt löki neki, és találja is el, ha nem vetődik félre, a többi kettő pedig a kezeit megfogva a háta mögé csavarja a csuklóját. Na persze, varázsolni, még így is lehet...*
- Most neked kell tüt ragadnod! *hangzik a felszólítás, és érdeklődve várom, hogy vajon képes-e megszabadulni a csápoktól. Viszont kezdek egy kicsit fáradni, és félek, hogy el is durvulna a dolog, így lelkesedésem is alább hagy. Na meg nem kéne összezúzni a termet, ahogy azt az ágyakkal tettük.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 11:36 pm

- No nézd csak, hogy felkaptad a vizet. *nevet fel a fiú kirohanására a franciákkal kapcsolatban, de közben azért párbajoznak ám, mint az óvodások. De jól el van a két srác, az biza. Először Tarkh emeli a magasba, aztán ő a fiút, majd megint Tarkh támad, és most Tommal akarja feltöröltetni a padlót, de a fiú sem rest, mert egy ügyes lebegtető varázslattal most Tarkh néz le rá fejjel lefelé. amint a fiú megszűnteti a varázslatot, Tom bezuhan az egyik ágy mögé, hogy fedezéket találjon, s most onnan támad a fiúra négy csáp segítségével. Közben Tarkh is megtalálja a maga ágyát, s onnan kiabálja, hogy adja fel, amire Tom is válaszol.*
- Még csak az kéne, most kezdek belejönni! *kiált vissza nevetve, s közben sikerül elkapnia a menekülő fiút, de Tarkh sem rest, most ő kap egy táncoltató ártást.*
- Hé, ez nem ér, nem lagziban vagyunk. Finite Incantatem! *mondja ki a varázslatot, amivel sikerül megszűntetnie a táncolást, viszont így Tarkhot is kénytelen elengedni. Viszont ahogy ő megszűnteti a varázslatot, a fiú ismét támadásba lendül, s most egy ágyat irányít Tom felé, aki kénytelen félreugrani, így viszont csebelből-vederbe szituációba esik, mivel most két csáp elkapja a karját, s hátra csavarja azt. Így elég nehéz varázsolni.*
- Már meg is van! *kiált vissza, majd azonnal elvégzi a megfelelő varázslatot, miközben pálcát tartó kezét a csuklója felé irányítva, amolyan tőrként használva a pálcát, s kimondja a tűz varázsigéjét.*
- Piroinito! *mondja, miközben tűz csap elő a pálcából, amivel semlegesíti a csápokat, de ismételten saját magának szerez ezzel égési sérülést, ráadásul a tüzet is el kéne oltani, ami a tokot begyújtotta, és ha nem siet, az egész alkarja tiszta égési sérülés lesz. Gyorsan ráirányítja az első eszébe jutó víz típusú varázslatot.*
- Aguamenti! *kiáltja el magát, aminek sikeres vízkicsapás lesz a pálcából, és közben még a kezét is sikerül lehűtenie. De már ő is kezd fáradni, így most Tarkhra pillant.*
- Na, folytatjuk még, vagy feladod? *kérdi mosolyogva, bár meglátszik rajta, hogy a mai nap folyamán elege van az égési sérülésekből. Már szinte alig áll a lábán, mivel ő Tarkh előtt is egy igen kellemetlen és rossz helyzetbe keveredett, ami kimerítette.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 11:45 pm

*Hát az biztos, hogy az unalmat sikeresen elűztem, ugyanis elég jól elvagyunk Tommal, egymást lóbálva, megkötözve, csipkelődve a másikkal, különböző ártásokat küldve egymásra még az árnycsápok mellett is. Élvezem, mert szeretek varázsolni, és nem durvulunk, elvagyunk mindketten, és végül egy elég jó kis ágyas jelenet után próbálom megkötözni a fiút, ami bár sikerül, mégis kiszabadul, viszont ahogy látom, se neki, sem nekem sincs már nagyon több erőm játszani, sem pedig kedvem. Így csak figyelem, ahogy eloltja a tüzet, és vigyorogva megcsóválom a fejem.*
- Hat pedig az egesi serüleseidet lattak el. Latod, mar annyira összehaverkodtal a tüzzel, meg ezzel a hellyel, hogy nem is akarsz elmenni, inkabb itt szerzel meg serüleseket. *pimaszkodom egy kicsit játékosan még, de láthatóan elteszem a pálcámat a helyére. Egy-két helyen beütöttem magam az esésektől, de komolyabb bajom nincs, maximum egy-két zöld folttal leszek gazdagabb holnap.*
- Nem adom fel! Tüzszünetet rendelek el. *és már oda is lépek Tomhoz, hogy kezemet felé nyújtva szentesítsem a megállapodást, és ha sikerült, ha nem, ásítok utána egy nagyot, szám elé téve a kezem.*
- Azt hiszem ideje menni... kicsit nagy a kupi... talan rendet kene rakni... *de nem, fáradt vagyok én most ehhez, így inkább csak megvonom a vállam, majd intek a fejemmel az ajtó felé.*
- Jössz vissza a toronyba? Nincs kedvem rendet rakni, de faradt vagyok... nem kene itt talaljanak minket. *azzal ha velem jön, akkor a társaságában hagyom el a termet, ha pedig nem, egy intés után egyedül lépek ki az ajtón, hogy elinduljak lefeküdni. Nem lesz gond az alvással, hiszen jót játszottam.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-04-12, 11:56 pm

*Tény és való, ma egyikük sem unatkozott, az hét szent. Sőt, Tom kifejezetten jól érzi most magát, hogy nem kell arra a fura alakra gondolnia, aki megtámadta még délután az erdőben. Így most mindketten eljátszogatnak itt, plusz gyakorolják is a varázslatokat.*
- Azt hiszem, igazad van. A tűz kifejezetten a barátom lett, gondolom… *válaszol mosolyogva Tarkh megjegyzésére, miközben figyeli, ahogy a fiú elteszi a pálcáját. Ő is kimerült, vagyis inkább mindketten ez után a mai játék után. Majd Tarkh következő szavaira felnevet, s úgy válaszol.*
- Megbeszéltük. Majd ha pihentünk, akkor folytatás következik. *mondja, miközben ő maga is elteszi a pálcáját. Vagy legalábbis eltenné, ha nem ment volna tönkre a tok. Így most kissé fancsali képpel meg is jegyzi a dolgot.*
- Azt hiszem, ezt legközelebb nem csinálom. Most vehetek egy újat. *nyögi, miközben lecsatolja a maradványokat, s hát akkor pálcáját kezében fogva a tokkal együtt körbekémlel, hogy mit is csináltak.*
- Kéne, de… nincs kedvem hozzá. *mondja ő is, s miközben Tarkh az ajtó felé int fejével, oda is sétál mellé, hogy akkor most spurizzanak, de nagyon gyorsan, különben baj lesz ebből.*
- Menjünk, jobb szeretnék a szobánkban lenni, mint itt. *bólint, s ő maga is megereszt egy nagy ásítást, persze kezét szája elé rakja, majd egy nagy nyújtózkodást, aztán ha minden igaz, mindketten visszatérnek a Calypso hálóba. Ott Tom gyorsan lezuhanyozik, ellátja a sérülését egy otthoni égési sérülésre való bájitallal, majd ledől aludni. Fárasztó volt ez a nap.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-01, 11:23 am

*Kora reggel felriadt valami rémálomszerű dologból, és a kellemetlen érzés nem is hagyta többet aludni. Minden esetre amikor már emberi idő volt kikelt az ágyból, elment letusolni és ezzel a monoton tempójában öltözött fel, majd Karakkal együtt átment Brianhez, mivel ott sem találta a fiút, hát hagyott egy üzenetet, hogy neki időre kell mennie a gyógyítóhoz, úgyhogy majd találkoznak, ha nem ott akkor valahol másutt. Minden esetre Karakkal és a kiskutyával együtt tántorgott le a betegszobára, egy reggeli után.
A gyógyító lecsatolta róla a karperecet, és míg azt tanulmányozta Eiden feküdt és plafont bámult. Már felkészült a másik megrovó tekintetére, hiszen pontosan tudja, hogy a szíve sem és a tüdeje sem úgy működött mint a normál embereknél. A nyugtatótól meg még mindig zsibbad az agya.*
-A gazdid hol lehet Karak? Elcsászkál mellőlem, pedig azt mondta megóv.*Buksisimi, majd újra plafont bámul, kap új karperecet meg azt hogy egy óráig ne mozduljon az ágyról, míg tart a megfigyelés, így majdnem mozdulatlanul fekszik kezei a teste mellett , mindegyik tenyerében egy-egy kristály, de folyton az ajtót nézi, mintha várna valakit, és ahogy telik az idő és nem jön, úgy kezd egyre elveszettebb arcot vágni.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-01, 11:57 am

*Dühös volt, csalódott, rosszkedvű, meg egy csomó minden, nem csoda hát, hogy az éjszaka folyamán, nem, hogy Eidenhez, de még a kastélyba se volt semmi kedve visszatérni. Ennek megfelelően pedig az éjszakát a szigeten töltötte, s ugyan ezúttal se kímélte szervezetét, mostanra már mondhatni teljesen normális állapotnak örvend. Kivéve persze, ha figyelembe vesszük a nyúzott ábrázatot, a néhol koszos ruhát és a borzasztóan kócos hajat. Mindenesetre mikor már úgy érzi képes rá, feltápászkodik a padról és nagyokat nyújtózkodva és ásítozva vonul vissza a toronyba. Saját szobája felé tart, egyelőre esze ágában sincs meglátogatni Eident, s famulusának hála, aki remélhetőleg még mindig vele van, nem is aggódik érte annyira. Amint belép a szobába, útját a fürdő felé veszi, hogy valamivel emberibb kinézetet varázsoljon magának, s a kissé karikás szemeket eltüntetni ugyan nem tudja, de legalább nem áraszt már piaszagot magából. A cetli láttán megemeli a szemöldökét, majd egy kis sóhaj az elolvasása után, s már lép is a szekrényhez, hogy átöltözzön. Nem viszi túlzásba a dolgot, szakadt, világos farmert és sötétzöld pólót húz magára, haját felköti, lábára felkapja az első cipőt, amit meglát, s miután meggyújtott cigit tol a szájába, meg is indul szépen a gyógyító felé. Még be se nyit az ajtón, de már hallja famulusa ugatását, mi apró mosolyt csal az arcára, s immáron valamivel vidámabban lép beljebb és csukja be maga mögött az ajtót. Mikor meglátja Eiden megáll, apró mosolyt küld felé, majd oda is lép, hogy apró csókot nyomjon a homlokára.*
- Jó reggelt.*csupán ennyit mond, majd már egyenesedik is fel, hogy szemével megkeresse a gyógyítót, aki épp szúrós pillantásokat lövell felé, hála az újra szájába kerülő ciginek.* - Mindjárt visszajövök.*fordul még a srác felé, majd odalép a dokihoz és halk, fojtott hangon magyaráz neki valamit, s néhány szó után arrébb is vonulnak. Nagyjából fél óra telik el, mikor Brian ismételten megjelenik a látóhatáron, majd Eiden ágya mellé lépve nekidől a falnak.*
- Hogy vagy?*érdeklődik halkan, kissé rekedtes hangon. Úgy érzi, hogy ezt a kérdést az utóbbi időben meglehetősen gyakran tette fel, s ez bizony nem túl jó kilátás, nagyon nem.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-01, 12:15 pm

*Már azon a szinten tartott, hogy elsírja magát. Brian hiánya van, bármennyire is tagadni akarja, nem megy. Nem tud a fiú nélkül aludni, nincsenek nyugodt álomtalan pihentető éjszakái, ha a másik nincs ott. Briannek akkora jelentőséget tulajdonít amit a fiú talán fel sem fog. Brian álmainak őre, és nappaljainak és éjszakáinak főszereplője. Ha nincs mellette, akkor gyengülni kezd, és szép lassan depresszióba süllyed. És most még az édességet is kerüli! Kész katasztrófa.
Minden esetre amikor a fiú benyit, lassan egy erőtlen mosolyt küld felé, majd a homlok csókra még jobban mosolyog. De nem mozdul, agyon is vágná a gyógyító, ha csak egy kicsit is elmozogna. Bár a szívverése így is kissé meglódult, hát hiába a Férfi van itt!*
-Jó reggelt…itt leszek, egy milliméterrel odébb sem fogok menni.*De még mennyire hogy itt lesz, és visszatért a plafon szemlélésébe, miközben a keze is kezdett bezsibbadni, majd lassan mindene, mire a srác visszatér eléggé nyúzott arcot vág.*
-Megvagyok, kicsit túl nyugtatva, de remekül. Te hogy vagy? A tegnapit…sajnálom.*Motyogja maga elé, majd amikor a gyógyító kiveszi a tenyereiből a kristályt, mély sóhaj, majd felül. Leveszi a felsőjét, míg a nő meghallgatja a tüdejét, majd ugyebár újra a kezére erősítették a karperecet, meg kapott egy dobozt, amiben egy rakat gyógyszer van, a nő végigmutogat mindent, majd magukra hagyja a fiúkat, hogyha van kérdés akkor megtalálják hátul.*
-Lassan csak gyógyszerek fognak úszkálni az ereimbe. De hát, valaminek életben kell tartania.*Egy fintor, majd a sarokban lévő tolószékre néz. A nő felajánlotta, hogy vigye el, míg a lába ennyire gyenge, de Eiden elutasította. Sose fog tolószékbe kerülni, egy hétre sem! Inkább megy a falnak dőlve, és húszszor megállva, de nem fog ilyen vacakkal szenvedni.*
-Hát…nem lettem megdicsérve, az eredményeim eléggé szélsőségekben mozogtak, nem volt olyan, amikor normális értéket mutattam volna, most egy hétig figyel ez…hogy rájöjjenek, hogy folyton ennyire stresszelek, vagy azért nem mindig.*A karperecet figyeli, majd a dobozt becsúsztatja a táskájába és feláll, majd ezzel a lendülettel esik is neki a fiúnak.*
-Upsz, pardon csak a lábam is bezsibbadt…*Motyogja a fiú felsőjének, a lába konkrétan remeg, miközben kapaszkodik a másikba.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-01, 12:40 pm

*Valóban nem érti teljesen, hogy a másiknak pontosan mekkora szüksége is van rá, s ugyan neki is fontos a fiú, nagyon is az, de vele ellentétben ő kevésbé ragaszkodó, s ha dühös, vagy rosszkedvű, akkor hajlamos hosszabb időre is felszívódni, akár napokra is. Az igazság az, hogy ezúttal is hasonlót tervezett, de a levelet meglátva, s tegnapi ígéretét figyelembe véve, végül lemond ezen tervéről, s miután nagyjából rendbe rakja magát, már indul is a gyógyítóhoz. Ott egyenesen Eidenhez lép, majd néhány szó és egy homlokpuszi után elvonul a nővel, hogy megkérdezzen tőle néhány apróságot. Nincsenek távol túl sokáig, így hamarosan már a falnak dőlve érdeklődik a másik hogyléte felől.*
- Csak fáradt vagyok egy kicsit. Nem kell, én voltam a hibás.*s bocsánatot ugyan nem kér, de azért látszik rajta, hogy biztos benne, hogy ő okozta a problémák nagy részét. Most pedig igyekszik visszafogni természetét és nem felidegesíteni a másikat, semmivel, semmikor. Tehát szépen megfogadja, hogy bármennyire is megbántódjon, tűrni fog, amennyire az tőle telik.*
- Ameddig segíteni, szeded őket.*csupán egy kijelentés, nem társul hozzá se szigorú arckifejezés, se határozott hang. Egyszerűen csak elmondja, hogy ha ettől jobban van, akkor kénytelen lesz bevenni minden furcsaságot, amit a gyógyító ad neki. A szavakra csak bólint, ezt ő is tudja, hiszen nem olyan régen sikeresen kiszedte a nőből, ahogy sok minden mást is, de ezt egyelőre nem akarja megosztani a másikkal. Mikor a srác nekiesik, kissé megdől, hiszen nem számít egy ilyen mozdulatra, de végül a falban megtámaszkodva, sikerül visszaszereznie egyensúlyát és a srácot is megtartja.*
- Talán nem kéne ilyen gyorsan felállnod.*morran fel, de azért nem engedi el, fogja, amíg szükség van rá, s csak akkor húzódik arrébb, ha úgy véli Eiden képes magától is megállni.* - Tudod, lehet tényleg használni kéne.*bök a tolószék felé, de nem fog erősködni, ha a másik továbbra is tiltakozik ellene, akkor nem kell, hogy használja. A nőnek is megmondta, hogy ugyan felveti majd, mint ötlet, de nem fogja rábeszélni, ha nem akarja, mert ezzel szokás szerint csak felidegesítené, amire meg most senkinek nincs szüksége.*
- Ettél?*újabb gyakori kérdést ejt meg. S ugyan a fiú mostanában kezd rendesen étkezni és nem kihagyogatni néhány alkalmat, de azért a biztonság kedvéért nem árt, ha néha-néha rákérdez.*
- Vissza akarsz menni a szobába?*kissé hátrébb lép és felnéz a másikra. Még mindig furcsa és kissé zavaró is a kettőjük közötti magasság, na de majd idővel biztosan hozzászokik ahhoz, hogy termetre ő a kisebb.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-01, 12:55 pm

*Maga sem tudja mi lenne, ha a fiú napokra eltűnne, feltehetően az idegei tönkremennének és bekómálva feküdne itt, bár ki tudja, mekkora esztelenségre képes ha nincs mellette a szőke!*
-Nem találtalak a szobádban sem…sem nálam, csak Karakot. Megijedtem.*Minek tagadja? Félt, hogy valami baja esik a fiúnak, nem is, nem ettől félt, attól félt, hogy nem fog visszajönni, hogy haragszik rá, hogy utálja, és már vagy nyolcféle képpen elgondolta miért és hol lehet a srác.*
-Igen, addig szedem míg muszáj. Lehet ennem sem kéne, napi tíz pirula és megvan a kalóriamennyiség is.*Vigyorodik el, valójában viccelt, manapság a diétát és a háromszori étkezést legalább betartja!*
-Lehet, de lehet, csak neked akartam esni…*arra néz amerre a fiú majd egy grimaszba torzul az arca, miközben felegyenesedik és nekidől az ágynak, még mindig a széket nézve, majd egy mosoly.*
-Inkább meghalok, minthogy abba beleüljek.*Ugyanis Eiden szerint, ha egyszer valaki tolószékbe kerül akkor onnan nem fog kikerülni, és mi rá a biztosíték, hogy Ő csak időlegesen kerülne rá, hogyha fáradt csak akkor kellene, hogy nem kell folyton? Nem inkább távol marad a széktől, biztos ami biztos alapon. Az ettél kérdésre ismételten grimaszolni kezd.*
-Reggeliztem, de már ebédelnünk kellene. Úgyhogy mehetünk a nagyterem felé. Nem tudom, semmi konkrét tervem nincs mára. Fáradt vagyok, rémálmaim voltak és kimerítettek, de ki kéne mennem a friss levegőre is, lassan úgy érzem megfojt a négy fal.*És a fulladástól fél a legjobban, minden esetre a kutyáért lehajol, felemeli, majd megdögönyözi és visszarakja a földre, míg Gébet simogatta eléggé kisfiússá vált, azzal a bájos pofijával.*
-Kondiba sem kell mennem, Géb lassan egy kisebb tehén súlyával vetekedik…Karakot nem szoktam emelgetni…de nem harapta le a kezem amikor megsimogattam…talán nem utál a kutyád sem annyira, viszont le se lehet rázni. Olyan mint Géb…hő követő mindenfelé mászkál utánam. Olyan érzésem van, mintha folyton bámulna.*Cseppet sem paranoiás… de ha a fiú benne van akkor szépen a Nagyterem felé veszik az utat.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-02, 5:41 pm

*Ma szokatlanul remek hangulatban van, ami a szája szélén játszódó mosolyból is látszik. Valamint abból, hogy nem mered rondán mindenkire, nem pörgeti ujjai között a pálcát, hogy bármikor átkozódhasson és útja során egyetlen szembejövőt se sirat meg. S ez mind annak köszönhető, hogy tegnap végre igazán kellemes volt a légkör kint a vízesésnél, ami pedig már borzasztóan hiányzott a sok veszekedés után. Jelenleg épp a gyengélkedő felé tart, kezében egy utazásos könyvvel, amiben rengeteg kirándulásra megfelelőnek ítélt helyet sikerült találnia, így már csak annyi van hátra, hogy ígéretéhez híven a gyógyítóval is egyeztesse a dolgokat. Határozottan, kopogás nélkül nyit be az ajtón, s tekintetével a nőt keresi, famulusa, ki eddig szorosan a nyomában lépkedett elindul előre, hogy alaposan megszemlélje az ágyakat, majd szépen rá is morog azokra, amiken fekszik valaki.*
- Hahó, van itt valaki?*nem törődve Karak nézelődésével néhány lépéssel átszeli a helyet, s hasonlóan kopogtatás nélkül nyit be a hátsó szobába, legalábbis nyitna, ha nem lenne zárva az ajtó. Így egy kis sóhaj után megfordul, hogy az egyik értelmesnek tűnő beteghez odalépve megérdeklődje a keresett személy hollétét.*
- Bocsi, nem tudod merre van a gyógyító?*lép oda találomra a legközelebbi ágyhoz, amin egy leányzó foglal helyet, pontosabban épp a plafonra mered. S a srác ugyan nem ismeri őt és ezen nem is akar változtatni, mindenesetre arra remélhetőleg jó lesz, hogy megossza vele a szükséges információkat. Ruházata egyébként sötétkék farmerből, fekete pólóból és cipőből áll, szőke haja pedig lófarokba felkötve, úgy, hogy két tincs keretezze arcát. Egyébként felvont szemöldökkel, mellkasa előtt karba font kézzel, lábával türelmetlenül dobolva várja, hogy végre megkapja a választ, famulusa pedig mellette ül, unottan lógatva a nyelvét.*

Vendég

*Hogy pontosan hogyan is került ide, az kiesett az agyából. Ám, amiket az a mocskos szemétláda művelt vele, egy percig sem hagyták nyugodni amúgy is lázban égő agyát. Ahányszor a bekötözött karjára nézett az elmúlt pár napban, meg az egyéb "bélyegjeire", forrni kezdett benne a bosszúvágy, hogy visszafizesse annak a dögnek az adjonistent. Azonban az agya mélyén el kellett azt is ismerje, hogy a férfi majdnem annyi félelmet oltott belé egyetlen találkozással, mint amennyit az apja iránt érez évek óta. Az egyetlen, ami más irányba tereli a páni félelemtől az érzéseit, az a tény, hogy ehhez a férfihez semmi sem köti sem családi, sem biológiai szempontból. Ezért is engedheti meg magának azt a luxust, hogy bosszún törje a fejét. Az apja tett róla, hogy ne merjen fellázadni ellene még jó ideig. Csendesen bambul a plafonra, mintha ugyan csillagokkal lenne pöttyözve, nem pedig szép fehér lenne, mint bármely, normális plafon. Igazándiból újra és újra felidézi annak az estének minden általa előkaparható részletét és újra meg újra feldühíti magát az egészen, mígnem meghallja az ajtónyílást, s ez némiképpen magához téríti a révedezéséből. Nem fordul semerre sem egy darabig, továbbra is szilárdan bámul. Mikor az eb odaér hozzá és elkezd morogni rá, felé fordul és rásziszeg dühös macskaként, aztán visszafordul a plafon felé fektében egészen, míg az eb gazdája is el nem éri az ágyát. Erre már felül, s kócos, szalmaszőke haját egy oldalra kaparja, míg végigméri a hívatlan kérdezőt.*
-Mit fizetsz, ha elmondom? *trillázza álmatag hangon, egy félgúnyos mosolyt arcára öltve. Majdnem csúfondáros is lehetne, de éppen annyira nincs sem jó kedve, sem ereje, nem idegzete. Csúfolódás helyett, hogy gyorsabban nyugodjon, már megint az anyagok segítségéhez folyamodik: levendulakék hálóingének ujját gyűri agyon, s közben szabályozott lélegzéshez folyamodik.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-02, 6:05 pm

*Előre megfontolt szándékkal, pontos érvek és kérdések sokaságával a fejében indul a gyengélkedő felé. A délelőttjét a könyvtárban töltötte, ahova az utóbbi napokban meglehetősen sokat jár, tőle szokatlan módon, na de most oka volt arra, hogy így tegyen. Remek hangulatban, a könyvet lapozgatva halad végig a folyosón, s roppant büszke magára, hogy nem szól be senkinek és az ajtót is teljesen normális módszerrel nyitja ki, bár a kopogásra azért nem ártana rászoknia. Kedvét viszont kissé lelombozza a tény, hogy a gyógyító nincs jelen, így jobb ötlet híján az első beteghez fordul, akit meglát. A szavakra megrándul a szemöldöke, de visszafogja magát, egyrészt, mert a nő bármikor megjöhet és érdekes lenne ezután megkérni, hogy engedélyezze a kirándulást, másrészt pedig amúgy is megfogadta, hogy igyekszik csinálni valamit kibírhatatlan természetével.*
- Például nem rúglak fel, tépem le a karod, ülök a szádra, vagy hagyom, hogy Karak átharapja a torkodat.*itt a mellette ülő kutyára mutat, míg arcán bűbájos félmosoly játszik. Nem fog senkinek nekiesni, remekül tartja magát, bár keze nadrágzsebe felé kóricál, hogy elővehesse cigijét, ha esetleg szüksége lenne rá.*
- Kezdjük elölről, tudod, hogy merre van a gyógyító, avagy sem?*próbálkozik meg még egyszer a kérdéssel, bár immáron kevésbé udvarias formában adja elő a dolgokat. Ezután újra körbepillant a helyen, hátha mégis itt van, akit keres, de mikor nem látja inkább visszafordul és némileg értetlen arccal figyeli a másik gyűrögetési hadjáratát, nem érti, hogy ez mire jó.*
- Látom elég szépen helybenhagytak. Csak nem belekötöttél valakibe, akibe nem kellett volna?*nem sajnálja a másikat, ez látszik a szemén, a tartásán és persze a gúnyos vigyorán is. Pusztán csak nem vak és feltűnt neki, hogy a lány elég szörnyű állapotban van és kíváncsi arra, hogy művelhetett, amiért így megjárta.*

Vendég

*Ő sajnos azt a roppantul áldatlan hitvallást hangoztatja, hogy ha neki rossz, legyen másnak is rossz. Tehát, ha véletlenül, valamilyen csoda folytán az ide betévedt vendégnek eddig jó is volt a hangulata, most minden erejével azon lesz, hogy kedvét szegje és a lehető legrosszabb irányba fordítsa. Ilyen hozzáállással nem fog sok barátot szerezni, s még kevésbé fogja épen megúszni az iskolai éveit. De vissza is a mostani esethez: mit kapna ő, ha elmondaná az úriembernek, alias ficsúrnak, merre van a gyógyító? Ez a mai kérdés. A válasz nyilvánvalóan nem tetszik neki, mert elfintorodik és lebecsmérlően kezdi méregetni a másikat.*
-Minden férfi ilyen fantáziátlan? Komolyan, miből gondolod, hogy most fogok becsinálni a félelemtől és megmondani, merre találod? *suttogja cinizmussal kevert hangnemben. Utóbbi kicsit nehezen hallatszik ki pont a suttogás miatt, de egyelőre kíméli a torkát, ha már olyan jól meglovagolta két tetemes csülök.*
-Persze, hogy tudom. *ezúttal már halkan felnevet. Kezd remekül szórakozni, holott valójában fogalma sincs, hova tűnt az az idegesítő némber. Addig jó, míg nincs a közelben. A hangját hallani is irritáló, nem hogy látni.*
-Nem szoktam senkibe belekötni. *most már tipikus őrült módra dülöngél is és mereven a dögöt nézi.*
-Fogalmazzunk úgy, hogy az erdei sétákon sok a szadista. Te viszont nem úgy nézel ki, mint akinek gyógyítóra van szüksége, szépfiú. *itt már ismét a másikra függeszti acélkék tekintetét és átfogja térdeit is ezzel felhagyván a ruhaujj tépésével. Így dülöngél tovább végig a ficsúrt fixírozva.*
-Mi a neved? *ha nem adnak rá választ, ő fog kitalálni egy becenevet, csak nehogy ne tetsszen ennek sem, mint a Rapace libának. Szívre venné.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-02, 6:41 pm

*Az ő jókedvét már csak azért se teheti tönkre senki, legalábbis addig tökéletesen biztos ebben, míg el nem véti azt a hibát, hogy a látszólag teljesen ártalmatlanul szenvedő leányzótól nem kér tanácsot, kinek reakciója nem épp az ő türelmének lett kitalálva. De nem, nem lesz dühös és nem fog megátkozni senkit, tehát ma jó fiú lesz, legalábbis feltett szándéka így cselekedni.*
- Mertem remélni, hogy így lesz, a te érdekedben.*mered rá igen csúnyán, s épp itt az a bizonyos pillanat, mikor kell neki a nikotin nyugtató ereje, így nem törődve azzal, hogy a gyengélkedőn van, ahol azért nem szokás, szépen rá is gyújt, s elégedetten fújja ki a füstöt, miközben érzi, hogy szép lassan megnyugszik, a szavakra pedig csak ezután reagál.*
- Ne akard, hogy én szedjem ki belőled, húgi.*egyetlen lépést tesz csak, de már így is szinte a lány fölé magasodik. A következőkre csak horkant, neki nem egészen így fest a dolog, hiszen a másik ezúttal is épp ezzel van elfoglalva, s tehetségesen űzi a kötekedést. Mikor a lány dülöngélni kezd, kissé meglepődik, famulusa pedig vicsorogni kezd, mikor rájön, hogy a másik éppen őt bámulja.*
- Valóban akad belőlük elég. Nem is azért jöttem, hogy ellásson, csak szükségem van az engedélyére.*nem fejti ki miért, egyrészt mert semmi köze hozzá a másiknak, másrészt pedig, nos túl hosszú lenne elregélni, ahhoz pedig se ideje, se kedve nincsen. Így marad a rövid, tömör válaszoknál és gyanakodva nézi a továbbra is dülöngélő lányt.*
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de Brian.*még csak az kéne, hogy holmi beceneveket aggassanak rá, bőven elég, hogy Eiden így tesz, egyébként is ő az egyetlen, akitől eltűri az ilyesféle dolgokat.*
- Téged, hogy hívnak?*nem mintha túlságosan érdekelné, de ha már a sajátját elárulta, akkor már megkérdezheti a leányzóét is.* - Karak, menj és keresd meg azt a nőt.*fordul a még mindig vicsorgó famulushoz, aki egy vakkantás kíséretében elszelel, hogy teljesítse a kérést.*
- Régóta csövezel már itt?*igyekszik olyasféle irányba terelni a beszélgetést, minek segítségével megőrizheti hidegvérét addig, míg a kutya vissza nem ér, azután pedig mehet amerre lát és nem kell többet az őröltszerű alakra vesztegetnie drága idejét.*
- Egyébként nem láttalak még erre, mostanában érkeztél vagy amolyan szobalakó típus vagy?*folytatja is az érdeklődést, hogy még véletlenül se hagyjon időt a másiknak arra, hogy valami provokálót mondhasson vagy tehessen. S mire idáig eljutnak a cigije is elfogy, így elnyomja az ágy melletti szekrényen, ahova aztán le is dobja, majd eltakarítja után az, aki akarja.*

Vendég

-Az Én érdekemben. *ezen már igen hangosan felnevet, ami végül köhögésbe fullad, de a vigyort a képéről nem törli le még ez sem. Kezeit a szája elé tapasztja sátort formázva velük, hogy a köhögési rohamát felfogja. Nem udvariaskodik, pusztán reflexből cselekszik így.*
-Kelj fel hamarabb, ha ezzel akarsz rémisztgetni. Előbb nyúzlak meg egy vajazó késsel élve, mint hogy egy ujjal is bánthass. *ugyanezt nem igazán tudná megtenni nálánál erősebb fajú emberekkel, mint például a rejtélyes Azrael, de ezzel a sráccal simán megkísértené a szerencséjét.*
-Jujj, de megijedtem most... tesó. *ezen kénytelen konstans vigyorogni, mint egy lökött, elvégre őrült, megteheti simán. Annyira mulattató, hogy ez az alak tényleg elhiszi magáról, hogy megfélemlíthetné, mikor őt magát eddig két személy tudta kizökkenteni a "normális" állapotából be a "félek" helyzetbe: Karl, az apja és Azrael, a nemrégen összeszedett kellemetlen "kalandja" .*
-Hmmmm.... Milyen unalmas. Elég töketlen lehetsz, ha engedélyekért állsz sorba. *és valóban, olyan közönyös-unott arckifejezéssel díjazza ezért a ficsúrt, hogy tényleg jogos lenne most egy behúzás neki. Szemtelen és sértegeti a környezetét, sőt provokálja folyamatosan. Megérdemelne egy pár pofont. Ha a diáktársaival ilyen, a tanárokkal vajon hogyan viselkedhet?*
-Brian... Nem illik hozzád. A szüleid még választani sem tudnak. *jegyzi meg unott pofával immár úgy fordulva az ágyban, hogy kilencven fokot zárjon be a teste az említett fekvő alkalmatossággal. Magyarán ül az ágy szélén és úgy bámul rezzenéstelen, pislogásmentes, hidegrázós tekintetével Brianre.*
-Engem? Ummmm.... Nem mondom meg, beeeee. *és kinyújtotta a nyelvét. Tényleg, kinyújtotta, miközben ki is nevette gyakorlatilag Briant. Szemtelen, visszaszólogatós, provokáló. Minden, ami rossz egy emberben, besűrűsödik a természetében.*
-De hívhatsz Hófehérkének. *a név érdekes módon pont az eredeti tulajdonos ellenkező fizikai tulajdonságait bújtatná ebben az esetben. A haja nem fekete, mint az éj, hanem szőke, mint a nyári búzakalász. Az ajkai nem vérvörösek, hanem halvány rózsaszínek, a szemei pedig nem azúrkékek, hanem már-már szürkések, acélkékek. Tökéletes anti-Hófehérke külsejű.*
-Úgy három napja. Nézd nézd... *hirtelen nagyon felvillanyozódik, akár egy kisgyerek. Azért kicsit ijesztő lehet, milyen hamar változik a hangulata. Felmutatja a bekötözött kezét és átszellemült mosollyal mutogatni kezdi sorban, ahogy történt.*
-Ez elment vadászni,... *felmutatja az első törött ujját*- ez meglőtte,... *második törött ujj*- ez hazavitte,... *harmadik törött ujj*-ez megsütötte,...*-mutatja a negyediket, aztán meg az egész csuklójával úgy tesz, mintha hátrafelé akarná törni és közben nevetgél.*-... ez az icike-picike pedig mind megette. Látod, így törik el a kezed vicces módon. *ezúttal nagyon nagyon meredten bámul Brianre, mintha legalábbis a veséjére lenne kíváncsi.*
-Egy hete.- *vált vissza unalmas-közönyös módba, miközben ismét a plafont kezdi nézni nagy erőkkel.*
-A szobám zajos... Nem ülök ott túl sokat.... Szereted az akasztófát? *ismét csak csillogó szemekkel mered rá Brianre, sőt a mosoly is visszatér az arcára, csak ez éppen szadista mosoly és az akasztófa alatt aligha érti a játékot. Ennyi idő után a srác biztosan rájött már, hogy nincs ki mind a négy kerék.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-02, 7:43 pm

*Szemöldöke a magasba szökik, mikor meghallja a nevetést. Sok mindent eltűr, néha még azt is, ha visszaszólogatnak neki, na de a kinevetés már más tészta. S önnyugtatás és ígéret ide vagy oda, kezd igazán morcos lenni.*
- Csak a szád jár. Gyere és próbáld meg.*kezét szétnyitja, hogy mutassa, hol is próbálkozzon a leányzó. Majd szépen össze is fonja őket és gúnyos arckifejezéssel várja a másik reakcióját. Tökéletesen biztos abban, hogy nem tenné meg, egyrészt mert épp beteget játszik, másrészt pedig amúgy is gyávának gondolja ahhoz, hogy meg merje kísérelni a dolgot. Egyébként kezdi úgy érezni, hogy sikeresen belefutott valakibe, aki kimeríti a nem normális fogalmát. Az persze igaz, hogy rengeteg érdekes egyén rohangál az iskolában, de ez a csaj túltesz összes eddigi tapasztalatán.*
- Csak elővigyázatos, nem akarom kinyírni az útitársam, így inkább megvárom, míg a doki engedélyt ad.*megrántja a vállát és látszik rajta, hogy annak a bizonyos társnak az említése tökéletesen lecsillapította kedélyeit. Ha ő szóba kerül, akkor általában könnyedén megnyugszik, ennek pedig a leányzó csak hálás lehet, hiszen így megússza a csattanós pofonokat, legalábbis egyelőre.*
- Valóban? Mégis mi illene hozzám?*kérdőn pillant a másikra, ez most tényleg érdekelné. S ugyan nem hiszi, hogy értelmes választ kap, de talán nem hal bele, ha megpróbálkozik az érdeklődéssel.*
- Ha nem húzód vissza a nyelved, még a végén valami leharapja, esetleg én tépem ki.*összehúzza a szemét és szinte már vicsorít. Nem épp ez az alak lesz a kedvenc ismerőse, s minden bizonnyal fordítva is ez a helyzet, mindenesetre a lány éppen az utolsó idegszálán táncol.*
- Nem illik hozzád, sokkal jobban illene a Hibbantka vagy Zizzentke.*kis sóhaj, majd újabb cigaretta a szájba, minek köszönhetően ismét visszaáll az agyvize a normális hőmérsékletre. A mutogatásnál aztán kikerekednek a szemei és kíváncsian, félrebiccentett fejjel nézi, hogy mit csinál a másik. Ismeri a dalt, bár mindig is utálta, most viszont mondhatni kedvét leli a dologban, főleg, ahogy elképzeli az eltörő ujjak reccsenését.*
- Szóval ezért vagy itt, érdekes. Nagyon kihúzhattad a gyufát, ha ezt kaptad. Megismételjük a másik kezeddel?*apró vigyorra húzza a száját. Ő igazán kedvesen és előzékenyen felajánlotta, hogy megoldja ugyanezt a másik karon is, csak hogy egyformán kötés takarja mindkettőt, talán még a versikét is elszavalja szépen. Az ittlét idejére bólint, az akasztófánál viszont újra egy kérdő pillantást.*
- Amennyiben téged akasztunk, szeretem, ha engem, nos akkor már kevésbé.*valahogy olyan érzése van, hogy Emerald nem épp a hagyományos játékra gondolt, nem véletlenül válaszol így. Habár abban egyetért, hogy a játék ezen formája érdekesebb lenne, mint holmi betűkkel bíbelődni.*
- Te mindig ilyen érdekes voltál, vagy a kis kalandodnak köszönhető?*a jelzőt szépen megnyomja, nem akar kapásból örültet vagy bolondot mondani, pedig nagyon a nyelvén van mindkettő. Na de azért mégse kéne, ráadásul van, ami most sokkal jobban idegesíti.*
- Nem hagynád abba ezt a bámulást? Elég bosszantó és viszket tőle a tenyerem.*ami pedig annyit jelent, hogy elég nagy késztetést érez arra, hogy kinyomja azokat a szemeket, vagy legalábbis orrba vágja a másikat, de ott van az a bizonyos fogadalom, ami miatt kénytelen visszafogni magát, s ugyan ő is meglepődik, de ez egyelőre sikerül is neki.*

Vendég

*Provokálni nem a legjobb életbiztosítás. A "Gyere és próbáld meg"-re elvigyorodik szélesen és becsúsztatja a kezét a takaró alá. Pár másodperc múlva már egy szikéhez hasonlatos éles kis tárgyat kezd pörgetni az ujjai között, s közben egy másodpercre sem veszi le a szemét kinézett áldozatáról.*
-Ha helyben megnyúználak, nem lenne hova rejtsem a holttestet. Várj még egy kicsit, míg találok alkalmas helyet. Majd akkor. *ezzel teljes erejéből és egy kis célzással keverve eldobja a kést avagy szikét vagy amit, hogy Brian fülétől egy méterre zúg el. Még véletlen sem érinti, csak belecsapódik a legközelebbi ablaktáblába. Ez is volt a cél. A szája nem nagy, nem szokott csak úgy beszélni a levegőbe, de tudja, mikor jár tojáshéjon, mikor kell vigyáznia. Az engedélyes dolog további részére megvonja a vállát és részéről ennyivel el van intézve a dolog. Annyira nem érdekli, hogy bele is mélyedjen a részletekbe.*
-Adrian. Esetleg Chris. A külsőd nem... brianes. Mindenesetre a neved nem illik hozzád. Semmiképpen. *mintha még ő haragudna ezért, pedig, ha Brian annyira névorientált lenne és nem tetszene a sajátja, neki kellene mérgesnek lennie a rossz választásért. Egyelőre mérge kifejezésére azt a módszert találta, hogy ringassa magát, mereven bámulja beszélgetőpartnerét és kifejtse a véleményét.*
-Ha a nyelvem közelébe jössz, kikaparom a két szép szemed. Szép szemeid vannak. *jegyzi meg egy tökéletesen normális, tizenhat éves lány kedvességét és mosolygását utánozva. Egyedül a gyilkosnak is nevezhető aurája árulja el, hogy komolyan gondolja, amit mond.*
-Vigyázz a szádra. Anyád nem tanított meg rá, hogy egy nővel illedelmesen kell bánni? *bezzeg ő ismeri ezt a szabályt, bár fogalma sincs róla, miért is kell ennyire illedelmesnek lenni bárkivel is.*
-Emerald... Hívhatsz Emeraldnak. *vonja meg végül a vállát nemtörődöm módon. Elvégre édes mindegy, hogy Hófehérke lesz, vagy a rendes nevén szólítják. Amennyire unalmas ez a lányos fiúcska, akár még az igazi nevét is elmondhatja neki. Aztán meg ugye jön az ujjai taglalása és érdekesebb előadása a "balesetének". Láthatóan nem ő az egyedüli, aki ezen nevet, bár ő akkor is nevetett az üvöltés mellett és szánalmasnak nevezte Azrael törekvését a fizikai kínzásra.*
-Vagy inkább próbáljuk ki, mennyit javult a markolásom... a nyakadon? Kíváncsi vagyok, milyen édes hangokat adnál ki fulladozva. *noha nincs kötél, a kezei is elegek egy hosszabb fullasztáshoz. Nem szerencsétlen ő, hogy ne találja fel magát egy ilyen helyzetben.*
-Persze, hogy téged. Csak nem gondoltad komolyan, hogy engem elkaphatnál? Ne légy nevetséges, kérlek. *olyan megütközve mered Brianre, mintha kettejük közül még csak véletlenül sem ő lenne a hibbant, őrült, akármi, hanem Brian.*
-Hihetetlenül izgalmas, hogy az ember nyaka nem feltétlen törik ki az akasztáskor. Néha hosszú-hosszú ideig lógnak az áldozatok, míg végre megfulladnak, vagy a nyakuk bemondja az unalmast és a végén csak kitörik valahogy. *a végére már remeg a beteges izgalomtól, ahogy taglalja az akasztás szépségeit.*
-Őrült? *már megint. Már megint úgy mered Brianre, mint egy fanatikus. Ismét közönyös, ismét csendes. És megint ringatja magát-persze.*- Ilyen vagyok hat éves korom óta. Azt hiszem, láttam, amikor élve felboncolták az anyámat.... Vicces volt, a maga módján, de csak villanások rémlenek. Például a kifolyó belei. *nehogy személyeskedésnek vegyék. Egyszerűen csak szeret visszaemlékezni a belek okozta bűzre és az anyja sikolyaira, noha akkor sokkal tragikusabban fogta fel a dolgot. Akkor még helyén volt az esze.*
-Nem tudom. Nem tudok pislogni. Nedvesedni sem nedvesedik a szemem. A könnycsatornáim majdnem tropák. Bírd ki. *ezt elmondva veszi az éjjeliszekrényről a szemcseppét és belecsepegtet egyszer az egyik, aztán a másik szemébe. Nagy nehezen sikerül kettőt pislognia, hogy valamennyire felszívódjon a gyógyszer. Kicsit olyan, mintha a szemén keresztül drogozna, legalábbis a beleélés nem marad el.*
-Milyen kutya? *sikeresen visszahelyezte a cseppes adagolót a helyére, ő maga pedig már az ajtó felé mered, amerre utoljára látta a dögöt. Még véletlen sem Brianre, mert jelenleg semmi érdekfeszítőt nem talál benne.*

//fagy//