Gyógyítói rezidencia

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-10-31, 8:10 pm

* Amint pontosabban felvilágosítják, vagyis normálisan elmond úgy mindent, hogy nem egy orvos rezidenshez beszél, megnyugszik. Ezt magától is tudta, fölösleges volt megjegyeznie. Egy kicsit azért pontosít azon, hogy mikor is volt ez az egész. *
- Pontosabban tegnap este történt.
* Lehet, hogy most elsőnek be kellett volna fognia. Elvégre miért várt egy estét vele, de ha rákérdez, akkor majd mondja az igazságot, ami lehet, hogy nem lesz a nőnek jó válasz, de ez esetben nem érdekli, nem azért van itt, hogy beszámoljon mindenről, hanem, hogy meggyógyítsák a kezét. Mivel már megint egy fura szót használ, így megpróbálja kimondani, ami teljesen azt mutatja, hogy megint fogalma sincs, hogy miről is van szó. *
- Ligalu... Ligu... Mit?
* Néz kérdőn, és kissé kétségbeesve, hogy lehet csak ő ennyire hülye, hogy nem tudja ezeknek a szavaknak a jelentését. A kis fiolára néz, és nem érti, hogy miért kéne meginnia, mikor a lila folt magától is eltud tűnni. Eddig legalábbis ezt hitte, de ha felvilágosítják, hogy ez még sincs, így akkor lehet, legközelebb csöndben marad. *
- A lila folt, így is úgy is eltűnne. Mégis mi van ebben az üvegcsében?
* Azért szeretné tudni, hogy mit is iszik meg, ha már ez az utasítása. Legszívesebben tényleg hagyta volna a fenébe, hogy majd magától összeforr, és ezt meg is jegyzi. *
- Azt hittem, bekeni egy krémmel, azt kész van.
* Na, igen manapság úgy néz ki, hogy a varázsló világban is elég fárasztó a gyógyulás. Sóhajt egyet, majd figyeli a fáslit ahogy a kezére kerül, és az utasításokat, hogy mit lehet, és mit nem. Megjegyzi, hogy víz ne érje, ez eddig világos, aztán egy olyan mondat jön, ami kicsit felháborítja, de ezt csak gondolatban jegyzi meg. *
~ Még jó, hogy nem fogorvoshoz jöttem. Nyalókát? Minek néz engem, valami pisis óvódásnak? ~
* Magában felháborodik erre a megjegyzésre, azért nem hitte volna, hogy van ilyen ember is a világon, hogy egy 17 éves diáknak nyalókát akar adni. Eléggé gáz, de ezt inkább nem mondja ki nyíltan. Feláll ő is, majd a "leesett" kéznél megáll, és nyel egyet. *
- Holnap visszajöjjek?
* Kérdezi egy kicsit ijedten, bár semmi kedve itt lenni, de azért a kezét se akarja elveszíteni, tudná még használni sok mindenre. Ha megkapja a választ, akkor egy "köszönöm, viszlát"-tal, el is búcsúzik a nőtől, és meg sem áll a folyosó végéig. Most már kicsit jobb is, majd az üvegcsét jobban szemügyre veszi, és végül becsúsztatja a nadrágjába. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-10-31, 8:19 pm

*A nő kelletlenül szisszen az időpontra.*
- Legközelebb igyekezzen időben ideérni rendben? Manapság annyi ilyen... mi is... famulus járkál a diákokkal, még azok is behozzák szerintem, ha szépen megkéri valamelyiket, mert így nem lesz ez jó. legközelebb ha elvágja valami az ütőerét, akkor is egy napot vár? Nem, ugy? Hát persze.*Mondja kissé rosszallóan a nő, de azért annyira nem akarja letolni a fiút.*
- igen, eltűnne, de csak jó néhány nap alatt, a kedves kis lymphocytái és macrophagjai kissé lassan tűntetnének el ennyi alvadt vért a bőre alatt, ráadásul amilyen összeköttetésben áll például a kis és nagy ujj ínhüvelye, lehet a nagyujja is megsínylené a kicsi bántalmazását, értve? Ha időben jön, valóban elég lenne némi krém és a forrasztás is.*Reméli, hogy érti, s mikor a fásli kész van ott is hagyja a fiút.*
- Csak akkor jöjjön ha fáj vagy rosszul érzi magát, hányt, lázas, vagy ilyesmi. Egy pár napig kicsit még ilyen sápadt lehet, ezért is igya meg azt a bájitalt, mint mondtam, jót tesz a vörös csontvelőnek, hogy helyre rakja a vérképét, mivel a törés nyomán is vesztett némi vért, s amúgy is vérszegény gyanús az ábrázata s kissé sovány.*Magyarázza a nő készségesen. Amúgy meg Halloweenkor igenis jó dolog édességet adni, szóval ez nem pisis dolog, a nagyok is esznek az alkohol mellé valamit, elvégre, ez részben erről is szól. De annyira nem is ez a lényeg. Mikor végre minden a helyére kerül egy mosollyal búcsút int kedves páciensének.*
-Legyen szép estéje és vigyázzon magára. Sok nő bukik a sebhelyes pasikra, de nem kell túlzásba vinni.*Ennyit mond búcsúzóul, majd ő is hátra megy, mert van egy elkülönítős betege.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-11-30, 2:26 pm

* Komótos tempóban haladok végig az első emeleti folyosón, végre rávettem magam, hogy ellátogassak a gyógyítóhoz. Bár amit mondani fog, abban már szinte biztos vagyok, de azért tutire megyek, hisz ez nem játék. több könyvet is kölcsönöztem a könyvtárból és amit olvastam az teljesen lelombozott, hisz tapasztaltam magamon a terhesség jó pár jelét. Még mindig nem beszéltem Calebbel, pedig illene tudnia, talán majd a gyógyító után felkeresem, hisz joga van tudni s talán közösen megbeszélhetjük hogy is legyen tovább. Bár én már döntöttem, de azért mégis csak beszélek majd vele.
Amint elérem az ismert ajtót, kopogás nélkül nyitok be rajta s amint beléptem rajta be is csukom magam mögött.*
- Morrighan kisasszony?* pillantok körbe a helyiségben, mivel első pillantásra nem fedezem fel a nőt. Pár lépést teszek beljebb, míg előkerül, de aztán egy asztal s székek mellett megállok.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-11-30, 2:39 pm

*Épp az egyik medimágiai szemlét olvassa nyugodtan, mikor az ajtó nyílik kívül majd egy fehér ruhás kis házimanó lép be hozzá, hogy betege érkezett.*
- Megyek, köszönöm!*Biccent a manónak, majd lendületes léptekkel elindul kifele. Ma egy tengerkék ruhát visel, nyakában egy kék színű amulettel, hajában pedig pánt van, szemei ellenben smaragdzöld színben csillognak, mint mindig. Mikor megpillantja Jasminet akinek látszólag semmi baja, kissé felvonja a szemöldökét, majd int neki.*
- Jöjjön kisasszony!*S maga előtt beengedi az irodájába, majd ha a lány leül, visszaül vele szemben az asztala mögé, s félre teszi az addig olvasott újságot.*
-Miben segíthetek?*Kérdezi a gyógyító készségesen. hangja kissé a mély fele tendál mégis lágy dallamosság cseng belőle.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-11-30, 2:52 pm

* Nem veszem észre a gyógyítót, így nevén szólítom, hátha dolga van rezidenciája más pontján. Addig is várakozom, nem tudok mit tenni, végül is nem is sietek, szóval az az egy-két perc igazán meg sem kottyan. Mert körülbelül ennyi ideig tart, mire megpillantom a nő szép arcát s kecses alakját. Szép nőnek tartom, na de nem azért jöttem, hogy alakján legeltessem a szemem, hanem egy számomra igen is fontos dolog végett.*
- Jó napot!* biccentek felé köszönésül s bár látszólag tényleg semmi bajom, azért én tudom, hogy valaki belémköltözött akarva, akaratlanul. Meg...nem csak sérüléssel lehet ide jönni, lehet az embernek megannyi baja, ami külsőleg nem igazán árulkodó. Na de követem be az irodájába s miután helyetfoglal az asztalánálés lecsüccsenek vele szemben, miután hellyel kínál. Rögtön a lényegre tér s végül is jó ez így ahogy van, nem akarom rabolni feleslegesen a drága idejét. Sóhajtok s sötétbarna szememimet az ő smaragdzöld szemeibe mélyesztem.*
- Van egy olyan érzésem, hogy terhes vagyok...a havi bajom hetek óta késik s pár jel is árulkodik erről. Hányinger...szédülés, fáradtság...érzelmi hullámaim vannak.* felelem halkan, szinte már szégyenlősen, nem az én asztalom az ilyen s ehhez hasonló beszélgetés témája. Legalábbis idegenek előtt biztosan nem s mivle nem vagyunk puszipajtási viszonyban a nővel, így egyértelmű miért olyan nehézkes erről beszélnem.*
- Szeretném ha megerősítené vagy esetleg s amit igazán szeretnék, elvetné a gyanúmat. Tudni szeretném ha nem állapotosságról van szó, akkor mi bajom.* nézek kérlelően a nőre, pocsék napok vannak mögöttem, lehetelen így élni, vagyis biztosan lehet valahogy, de én erre nem vagyok vevő. Így is beteges vagyok s most talán valami kór ütött ki rajtam, de a bizonytalanságnak hamarosan vége remélem s Alice kisasszony megmondja mi, merre, hány méter.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-11-30, 3:03 pm

*Bekíséri fiatal páciensét a nő, majd helyet foglal, s valóban a lényegre tér, bár nem túlzottan tárgyilagos akar lenni, de mégis, ez a dolga. Csendben hallgatja a lányt, arca nem árul el semmit,csupán bólint, hogy érti amit a lány mond, s logikus is lenne így első hallásra, de valóban nem zárható ki egyéb fertőzés sem.*
- Értem. Semmi ok az aggodalomra ezt hamar kideríthetjük.*Mondja a nő s fel is kel, majd az egyik vitrines szekrényhez siet, s egy kis fiolát vesz ki belőle, melyben lila színű folyadék van, mielőtt azonban odaadná a lánynak azért mégiscsak a másik szemibe néz.*
- Nincs jogom sem ítélkezni sem aggódni maga miatt, mégis engedje meg, hogy szóljak pár szót.*Kezd bele lassan a nő, majd egy házimanó jelenik meg aki hozza Jasmine adatlapján amin a lány fontosabb adatai vannak fenn, főleg egészségügyi szempontból. Belepillant Alice, majd folytatja.*
- Amennyiben valóban igaz a sejtése, tudja már hogy mit fog kezdeni? És a barátja?*Nem lehordani akarja a másikat, inkább segíteni. Sóhajt még egy utolsót, majd újra a kis fiolára néz, s végül Ja elé rakja az asztalra.*
- Mindenképp magán áll a döntés elsősorban, s akármi legyen is, nyugodtan forduljon hozzám, rendben?* Néz a másik szemeibe mélyen, majd rámutat az italra.*
- Ezt igya meg, majd kérem fáradjon ki a mosdóba, adok egy kis poharat. Erős vízhajtó van benne, így hamar ki kell majd mennie. Amennyiben meglátszik a bájital a kis pohárban, tehát... elváltozik a sárga szín, akkor nem terhes, amennyiben viszont szimpla sárga nos akkor... akkor anyai örömök elé néz. Maga a bájital egyébként nem káros, épp hogy egészségvédő hatású a magzatra nézve.*Mondja el a nő, majd ad egy poharat a lánynak, s kikíséri a mosdóba.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-11-30, 3:20 pm

* Baromi szerencsések vagyunk, mi diákok, hogy egy ilyen kedves nő "gondoz" minket ha szükségünk van rá. Figyelem szavaim közben az arcát s mivel nem látok semmi ítélkező, elutasító pillantást, így kissé remegő lelkem megnyugszik. Van éppen elég bajom, ezt bizonyára ő is gondolja, nem hiányzik még egy atyai szigorral hasonlítos papolás. Bizonyára megkapom mástól s bizony sejteni is vélem, hogy kitől. Na de szavaim után a nő is hamar reagál, így bólintva figyelem lépteit a vitrin felé.*
- Rendben.* sóhajtom s tagadni sem tudom, hogy egyre idegesebb vagyok. Eddig csak-csak eltébláboltam hamis vagy valós indokokkal, de hamarosan tudni fogom, hogy hordok e valakit a szívem alatt, avagy valami más egészségügyi bajom van. Idegességemben az ajkamat harapdálom s miután megpillantom a fiolát nyelek egyet, persze szép lassan Alice kisasszony szavai is elérik tudatomat. A kérdések kissé bizalmaskodóak, de engem cseppet sem zavar. Szomorúan nézek a nő szemeibe miközben aprót biccentek.*
- Igen...de ebben nem csak én döntök hanem a barátom is. Ő még nem tudja még csak a gyanakvásomat sem Nem szerettem volna ezzel terhelni és feleslegesen felidegesíteni.* túrok bele fekete tincseimbe, hisz az én szempontomból még nem is olyan szörnyű a helyzet - mondjuk nézőpont kérdése -, de Calebéből ....belegondolni sem merek. Hamarosan a kis lila folyadékkal teli fiola elém kerül, így pillantásom mindvégig rajta tartom miközben hallgatom a másik szavait.*
- Rendben...köszönöm.* szólalok meg remegő hangon, majd hallgatom az utasításokat. Aprókat bólintok közben, jelezve, hogy értem mit kell tennem s miután feláll a gyógyító én is követem példáját az üvegcsével együtt és a mosdóhelyiség felé követem. Ott bizonyára magam maradok, csak nem nézi végig miként pisilek, így hamarosan beleszagolok a "vegyületbe" és egy végső sóhaj kíséretében megiszom az egészet. Igaza volt a nőnek, amint az utolsó kortyot nyeltem, már éreztem, hogy pisilni kell, így viharsebesen letolom nadrágomat és a kapott kis pohárba vizelek xD. Már közbe látom, hogy sárga, így azon nyomban elkap némi pánik s majd belepottyanok a wc-be rémületemben. Terhes vagyok! Hangosat nyögve eresztek addig, ameddig szükségét érzem, de már szemeimben érzem a szúró kis könnyeket. Amint végeztem elvégzem a szükséges teendőek, tehát lehúzom a wc-t, kezet mosok, majd a pohárral egyetemben kimegyek a nőhöz. Szomorú, könnyes tekintetemet rámeresztem és kissé megemelem a poharat, miből látszik az eredmény. Annyira levagyok sújtva, hogy meg sem bírok szólalni, remegő kezzél leteszem a poharat vagy odaadom neki és utat eresztve könnyeimnek a legközelebbi székre vetem magam és zokogni kezdek.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-11-30, 3:45 pm

*Csendben hallgatja a másik válaszát s némi aggodalom csillan a zöld szemek mélyén ahogy figyeli ezt a fiatal lányt, ezek szerint nem volt megtervezve egyátalán a dolog, s nem is biztos még semmi, akármi lesz is az eredmény. *
- Ez nem volt egy rossz ötlet.*Bólint a lánynak, hogy jobb hogy nem szólt még a srácnak, elég akkor ha már biztosat tudnak, így kikíséri a másikat. Amik Jasmine elvan a mosdóban, mely természetesen makulátlanul tiszta, addig csendesen vár asztalának dőlve, s kissé aggódva mered az asztalán álló virágcserépre, ahogy múlnak a percek. Végül azonban kijön Jasmine, könnyes szemmel, s szinte futva adja a nő kezébe az immár sárga színű folyadékkal teli poharat. Alice lerakja az egyik kis fém asztalra, pálcáját megforgatja a keze felett, átmeneti fehér szikrák pattanak, fertőtlenítésképp majd odalép a lányhoz, leül mellé egy másik székre, s átöleli a vállát, de nem szól egy szót sem, addig amíg a lány nem nyugszik meg kicsit, minek szóljon bármit is.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-11-30, 4:00 pm

* Szépen válaszolgatok a nőnek a feltett kérdéseire, eddig senkivel sem beszéltem erről az egészről, senkit nem lelek ki közelebbi kapcsolatban áll hozzám, így most ezzel a nővel osztom meg, hogy még a páromnak sem árultam el gyqanakvásomat. Szerinte jó ötlet volt, végül is szerintem is, majd az eredmény után vagy megkönnyebbülve számolok be neki róla, hogy milyen gondolatok nyomasztottak napokig, hetekig, vagy...vagy arról, hogy tizenhat évesen gyerekünk lesz. Remek!
Hallgatom az utasításokat s miután minden információ a birtokomba került a fiolával és az elvégzendőkkel kapcsolatba, elvonulok a mosdóba, hol hamarosan a sürgős pisilési késztetésnek eleget téve pislantok a pohára. Azon nyomban látom az eredményt, mitől ki is borulok, így szipogva, könnyes szemekkel vonulok ki felemelve a poharat majd végül is át is adva a gyógyítónak a terhességet igazoló pohárkát. Levegőt alig kapva a sírástól ülök le egy székre s fejemet két kezem közé fogva engedem szabadjára könnyeimet. Mindenféle gondolatok cikáznak a fejemben, reménykedtem benne, hogy valami fertőzéses nyavlya kapott el, de nem...A "most mi lesz?" és "Jaj istenem" szavak, kis mondatok pillanatoként szakadnak ki belőlem, résszint költői a kérdés és a jajveszékelés is csak magamnak szól, de kikívánkozik belőlem. Hosszú percekig így ülök, persze közben érzem amint át leszek karolva, így kicsit a nőnek dőlök s szinte rajta itatom az egereket, de jó, hogy ezekben a nehéz pillanatokban van itt mellettem valaki. mikor úgy érzem többet nem tudok sírni kiegyenesedem s könnyáztatta arcomat és vörös szemeimet a kézfejemmel megtörölgetem.*
- Jhjajjaj...* pillantok a nőre remegő ajkakkal.*
- Köszönöm, hogy itt volt....meg minden.* mondok valamiképp köszönetet a nőnek, majd mélabús fejjel felállok.*
- Azt hiszem találkozunk még....vagy így...vagy "úgy".* felelem, mert mindkét esetben bizonyára itt fogok kikötni a rezidencián.*
- Nem rabolom tovább az idejét...feltétlenül beszélnem kell egy-két emberrel.* veszek egy mély levegőt behunyt szemekkel majd remegő sóhajjal tűröm tincseimet a fülem mögé, mi nedves arcomhoz tapadt.*
- Viszont látásra Ms. Morrighan!* búcsúzom el majd lassú léptekkel, teljesem letörten, szinte üveges tekintettel hagyom el a helyiséget, majd végül az első emeletet is...*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-11-30, 4:08 pm

*Hát igen, úgy tűnik a kislánynak most nagyobb szüksége lenne egy rendes anyára, mint a szentbeszédre vagy ilyesmire, így hagyja is, had sírja ki magát, ameddig jól esik. Elvégre ez eléggé nagy változást fog hozni az életében akárhogyan is fog dönteni. Mikor kicsit megnyugszik lepillant a másikra hiszen Alice a magasabb.*
- Menjen, pihenjen egyet, igyon egy teát és beszéljen azzal a fiúval. Nem a világ dőlt össze, sőt. Néha az új élet új reményt jelent.*Mondja egy halvány mosollyal a nő, majd pálcáját a kis pohárra szegezi s valami furcsa varázsszót motyog el. Hiába, a mágikus eszközök gyorsabbak mint a mugliké, így a kis pohár felett apró fénykorona jelenik meg, kicsit elidőzik majd végül a fehér kék színbe fordul át.*
- Mindenképpen találkozunk, döntések el, hogy legyen. Annyit viszont elárulhatok, hogy amennyiben megtartják a picit, fiuk fog születni.* S újabb halvány mosolyt küld még a lánynak, majd végül útjára engedi hiszen most tuti nem társaságra vágyik így elsőre hanem gondolkodni szeretne.*
- Vigyázzon magára és fel a fejjel!*Int neki a nő, majd leül az asztalához s felír valamit Jasmine adatlapjára, majd visszaadja a házimanónak, hogy tegye vissza a többé közé. Ő maga viszont az asztalnál marad, ujjait sátor módjára összeállítva, s tekintetén látszik, hogy gondolkodóba esett elég rendesen.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-06, 12:53 am

* Először jó, hogy itt üldögélnek ketten, és a pincérnő agyára mennek, utána viszont valami megváltozik. De mielőtt még eljutnának ide, megbeszélik a dolgokat. A természetbeli fizetést nagyon is poénnak szánja, és örül, hogy a lány is így reagálja le. *
- Nem gond.
* Mondja mosolyogva, és örül, hogy ezzel nem bántja meg a másikat. Természetesen nincs ilyen vágya, hogy Via-ra másszon, hiszen ő szereti Aysha, amit el is mond. Tényleg így gondolja, így a hangja őszintén cseng. Az, hogy Diana-val egy kicsit kavart még nem jelenti azt, hogy valóban akar tőle valamit, bár nem játszásnak szánta. Úgy fogja fel, hogy egy helyzetnek megfelelő csók volt, ami mindkettőjüknek jól esett. *
- Túl sok a piros pontom, majd beválthatom?
* Arcán pajkos mosoly található, és kíváncsi, hogy vajon mire tudja beváltani. Viszont ahogy iszik a borból, nagyon furcsán érzi magát, de megpróbál túl lenni rajta, hátha csak a bor miatt ilyen, amiért egy kicsit gyorsabban húzta le egyszerre. Bár ahogy belegondol ez nem szokott neki megártani. A másik percben már ájultan esik le az asztal alá, nem érzékel semmit, hogy körülötte mi történik. Sápadt nagyon, és lassú is a légzése, a szívverése is igen csak gyenge. A borral valami méreg juthatott be a szervezetébe. Nem tud semmit, hogy mi történik körülötte. Még mindig eszméletlen, ahogy behozzák a gyógyítóhoz. Az ágyon fekve, "alszik" tovább. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-06, 1:10 am

*Szinte berobban egy diáklány, magával hozva valakit s egy lángoló ocelot, így a manók visítására is már kijön a nő, hogy jól leteremtse a rendbontókat, de mikor megpillantja a ziháló Viát és a látszólag nagyon is rossz bőrben levő Troyt, máris megváltozik az arca.*
- Te jó ég!*Lendül a pálca, s máris átveszi a fiút, hogy a legközelebb levő ágyra fektesse. Via odasétál a nőhöz s beszámol neki róla, mit szedett ki a pincérnőből, mit kevert bele, majd ő maga is lerogyik az ágy szélére.*
-Meg tudja gyógyítani?*Kérdezi aggódva a lány.*
- Meg, de szerencséje van hogy gyorsak voltak, mert ez egy lassan de halálosan ható méreg. *Mondja a nő, majd máris magyaráz a manóknak mit és hogyan, így néhányan Troy mellett ügyködnek, mások Alice keze alatt dolgoznak serényen, majd még odaszól a Cruorises lánynak.*
-Menjen, feküdjön le, mert maga sincs jó bőrben. Ha nem ivott a méregből, akkor holnapra kiheveri. Ha minden rendben lesz, holnapra felkel a barátja is már.*Int a lánynak, így Via az ocelottal együtt kihátrál, utolsó aggódó pillantást vetve a fiúra, s mindenképp lejön hozzá látogatóba.
Közben Alice már javában begyújt az üst alá, vizet forral, s hozzávalók egész listáját adja a manóknak hogy mit hozzanak, közben pedig vért vesz az alélt fiútól, s némi méregölőfű kivonatot csepegtet neki intravénásan be, hogy lassítsa a hatást, amíg ő dolgozik. Egy valamelyes a légzése mély a fiúnak s az ajkai sem olyan kékek a hypoxiától. Alice könnyedén kiválasztja a mérget a vérből, így az előbbit fel tudja használni az ellenméreghez. Úgy tűnik azonban hogy a lány helyes információkat szedett ki a mérget illetően. azonban bonyolult a kombináció. Erős idegméreg, némi lassítóval keverve, hogy hosszabb legyen az áldozat szenvedése s persze a hordozó anyag ami elfedi, se színe, se szaga, se íze alapon. Kell némi idő, de végül csak sikerül összeállítani az ellenmérget, leginkább a neuro és citoprotektív előnyöket felhasználva, ami az alkotókat illeti, így némi varázslattal visszafordítható a károsodás is. Jó hajnali 2 lesz, mire Troy már nem olyan sápadt, ajaki is újra normális színűek, légzése egyenletes és mély, csupán a szíve ver kissé még lassabban de szép lassan majd a kardiális rendszer is visszanyeri a formáját, hiszen neki több szinten működik a korrigáló rendszere. Mindenesetre a nő aggódik a fiúért. Járt már nála, s akkor is aggódott érte, mintha kissé beteges lenne, de most is ugyan olyan sovány, mint eddig, bőre fehér, talán tényleg ő alapból ilyen. Helyes, kedves arca van, s nem is érti, kinek jutna eszébe ártani neki. Egy jó darabig mellette virraszt, hátha fájdalmai lennének, így végül az ágya mellett alszik egy bársony huzatos , kényelem fotelben, ölében egy könyvvel. Mellette a gyertyát végül az egyik manó fújja el, nehogy bármi meggyulladjon. Most egyébként egy hófehér ruhát visel a nő, nyakában pedig egy kék zafírkő lóg. könnyű anyagból varrták a ruhát, hajában pedig egy fekete, pánt, egy fehér virággal, ami úgy tűnik valódi, de valahogy mégsem hervad, talán a nő valamelyik gyógyító varázslata ápolja és élteti a kis növényt, aminek kellemes illata van, így parfümre sincs szüksége.
Troy pedig csak majd a kora délelőtti órákban tér leghamarabb magához.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-06, 9:58 pm

// Tegnapi folytatása az alvás után, délelőtt //

* Első képe mikor kezd ébredezni, hogy a fogadóban valami történt. Beszélgettek Via-val, jól érezték magukat, a másik pillanatban meg sötétség, és homály az elmére. Az, hogy este hogyan forogtak körülötte, és hogy mennyire is aggódtak érte az kiesett neki. A tegnapi estére nem igazán emlékszik, legalábbis onnantól kezdve, hogy a bort megitta. Eléggé sokat aludt, bár most már egy kicsit jobban érzi magát, nyújtózkodva, kicsit nyöszörögve nyitja ki a szemét. Álmosan néz körbe, hogy hol van, de még nem ül fel. Egyszerűen az ágyakban csak az a jó, hogy kényelmesek. Átfordul a hátára, és úgy szemlél tovább. Ekkor pillantja meg maga mellett a gyógyítót, és első reakciója, hogy lenéz magára, hogy az inge, még be van-e gombolva. Ezt csak a múltkori kis beszólása miatt teszi, amúgy meg sem fordulna a fejében. Persze ezt mind úgy teszi, hogy ne legyen túl feltűnő. Megkérdezné, hogy mi történt, de még nem tudja, hogy a gyógyító mennyire ébredt fel arra, hogy épp ébredezik. Megdörzsöli a szemét, hogy jobban lásson, majd a plafont nézi egy pillanatig, hogy ki tisztult-e a látása. A szája elé helyezi a kezét, mikor egyet ásít, majd megvakarja a feje. Még jó, hogy rövid a haja, így csak egy kicsit látszik, hogy kócos, de ilyen alvás után... Rátekint a gyógyítóra, hogy mi a helyzet vele. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-06, 10:14 pm

*Alice bizony valamikor a hajnali órákban bóbiskolt el a fiú mellett. a könyv is leesett a földre az öléből, bár ez neki nem tűnt fel, csak a manóknak akik felrakták Troy éjjeli szekrényére. Ő maga nem kócos kifejezetten, hiszen ültő helyében aludt el, s nem forgolódott álma mély volt eléggé egy darabig, most már azért nyugodtabb az arcán is látni, kisimult az aggódás szántotta ránc az arcán, s minta még álmában mosolyogna is.
Mikor azonban Troy ásít, arra már felébred, s először egy mélyet sóhajt, s finoman kinyílnak a smaragdszín szemek. Neki is kell egy fél perc mire összeáll a épp, hogy bizony épp egyik ápoltja mellett aludt el, aki most ébredezik szintén. Úgy tűnik hatásos volt az ellenméreg mert Troy egészen jó színben van.*
- Szép jó reggelt. Mr. Clayton, hogy vagyunk?*Kérdezi aztán ahogy felkel, s leül a fiú mellé az ágyra, majd máris a manók után kiált.*
- Amelia, hozz a fiatalembernek reggelit és kérlek, nekem pedig egy csésze zöld teát, és készítsetek forró vizet, mert gondolom a fiatalember fürdeni szeretne.*Mondja majd Troyra pillant kérdőn s amennyiben igen, int a manónak, hogy elmehet, s újra a fiú fele fordul.*
- Nem fáj semmije? Nem szédül? Hányingere van? Rendesen kap levegőt? tudja mozgatni minden végtagját? Kérem mondja meg nekem, hol született és mikor!*Nem mintha a kórlapján nem lenne rajta, de szimpla rutin ellenőrzés hogy a fiú fejében az alap adatok rendben vannak e.*
- Maradjon kicsit nyugton fekve, rendben?*Majd pálcájával egy fonendoszkópot hív magához, a fülébe dugja, s ezután óvatosan kigombolja a fiú ingének gombjait, s félre hajtja a ruhát. Valóban sápadt egy legény ez már tény, nem anémia, meg tegnap letesztelte gyorsan a vérmintát, nincs hematokrit csökkenés, se B12 vagy vas hiány. Kezével kicsit megmelegíti a fonendoszkóp végét, hogy ne legyen olyan hideg a fém érintése, majd először a szívcsúcshoz illeszti, a bal 5dik bordaközben, a szegycsonttól 9 centire, itt hallgatja a mitralis billentyűt, ami szépen vér. Ezután meghallgatja a háromvitorlájút is, a jobb 4esben, majd a két zsebes a bal ill jobb 2es bordaközben közvetlen a szegycsont mellett, s közben néha Troy fele pillant, remélve, hogy nem hideg sem a keze sem a fém. Végül hátradől, s lerakja az eszközt, majd a fiúnak kezd el magyarázni.
- Úgy tűnik jól van, a szíve is szépen ver, semmi rendellenesség nem hallható és maradandó károsodást szenvedett. Köszönje majd meg a barátjának, meg nyugtassa meg, mert nagyon meg volt ijedve, bár a memóriája jó, pontos leírást tudott adni a méregről amit itattak magával. De volt ennyire kegyetlen?*Látni az arcán hogy ezt el sem tudja képzelni. Közben megérkezik a házimanó s egy tálcát rak Troy elé csupa finomsággal, Alicenek pedig egy bögre gőzölgő teát ad.*
-Köszönöm!*Int a manónak aki máris elsiet.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-06, 11:10 pm

* Ébredezik, és mikor a gyógyítóra néz, aki épp akkor kel fel. Még mindig nem tudja, hogy mi történt, és hogy került ide, miért, de majd később megkérdezi, most felébredni szeretne. Ahogy meghallja a köszöntést, és a nevét, kicsit kijavítja. *
- Troy.
* Alig, hogy magához tért, csak a nevét mondja ki, mert nem szereti, hogyha a vezetéknevével illetik, valahogy ahhoz még túl fiatal, és nagyon hivatalos stílusú, amit nem szeret. Nem akar bunkó lenni, így gyorsan hozzáfűzi a többit. *
- 'reggelt. Mi történt?
* Ül fel egy kicsit, és úgy kérdezi meg, hogy most tulajdonképpen mi a történt, mert semmire sem emlékszik. Hangja nem bunkó, inkább rekedtes, álmos. Most nem is akar bunkó lenni, mert nem olyan a természete, de még kissé ködös a tekintete, de próbál minél előbb magához térni. Tekintetével követi a nőt, és ahogy felül az ágya mellé, kicsit odébb húzódik, hogy elférjen, bár kezd kissé nyomasztó lenni a helyzet. Vajon mindegyik betegével, így viselkedik? Megfordul a fejében, bár a választ nem tudja, mert mikor más bekerül ide, nincs itt, hogy leellenőrizze. A kiáltásra letekint a manóra, legalábbis próbál úgy tenni, mintha a kis lény felé nézne, majd mikor rátekintenek felpillant a gyógyítóra, és bólint egyet. Ahogy eltűnik a manó, jó sok kérdést kap, mire kissé megrémül. A legtöbbre megrázza a fejét, majd a végtag kérdésre, letekint a kezére, és megmozdítja. Kérdőn emeli a nőre a szemeit, hogy megfelel-e. Az egyéb adataira elgondolkozik. Így ébredés után, kissé hirtelen jönnek az adatok. *
- Ööö... 1993.03.01. Pennsylvania.
* Egy kis habozás az elején, után kimondja a dátumot, és a helyet. Ahogy mondják, hogy maradjon fekve visszacsúszik az ágyban, hogy fekvő helyzetben legyen, majd ahogy kigombolják az ingét, letekint rá, és a szíve hevesebben kezd el verni. Tudja, hogy csak rutin vizsgálat, de az ing gombolás, lehet, hogy nála nem túl jó ötlet. Végig a nő kezét nézi, ahogy a mellkasán szórakozik. *
- Megmérgeztek?!
* Kérdezi értetlenül halkan, amolyan csak magának felismerő helyzetként. Akkor persze, hogy nem emlékszik arra, hogy mi történt. Ekkor felismeri, hogy a borban lehetett valami, és nem is őt akarták ezzel bántani. A kérdésre, hogy ki volt az, csak a pincérnőre tud gondolni, de nem mondja ki hangosan, csak ránéz a gyógyítóra. Ismét feljebb csúszik az ágyon, és a hátát neki dönti a falnak. Az ingét elkezdi visszagombolni, mert már úgy hiszi, hogy vége a vizsgálatnak, ha meg nem úgy is rá szólnak. Közben megérkezik a reggeli is, ami az ölébe kerül. *
- Wáó, ha ilyen a kiszolgálás, és az ellátás itt, akkor gyakrabban jövök.
* Mondja egy mosollyal az arcán, majd a manó felé biccent egyet, köszönésképp, és neki kezd az evésnek. Annyira nem szokott reggelizni, így nem is megy le a torkán olyan sok, mintha ebédelne, vagy épp vacsorázna. *
- Reggelit?
* Néz fel a gyógyítóra, hátha ő is éhes, bár eltudná máshol képzelni magukat efféle reggelizés közben. Amint megevett egy pár szelet kalácsot neki elég is volt. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-06, 11:25 pm

*Úgy tűnik betege remek formában van, mert hamar reagál az első szavakra, mire Alice csak elmosolyodik.*
- Rendben Troy. Az történt, hogy tegnap éjjel az egyik barátnőd, egy vörös hajú lány hozott fel a famulusával együtt, egy lángoló coelottal. Hm... furcsa teremtés...*Tezsi hozzá mintegy magának majd folytatja.*
-Az ő beszámolója alapján az történt, hogy boroztatok a fogadóban de a pincérnő egy lassan ható, halálos idegmérget kevert az italba, de szerencsére a kisasszony nem ivott belőle, csak te, ha mondhatjuk így, ezért cska te vagy itt. Ő jól van bár kissé meg volt rémülve, de lehet ő is meglátogat, mert említettem neki hogy nemsokára felkelsz ha jól alakulnak a dolgok. Nem tudom honnan szedte az a nő ezt a keveréket, de ritkaság számba megy, mert bonyolult megfőzni, egykét hozzávaló meg időszakosan elérhető csak. Szerencsére az én szertáramban elég sok minden van, így sikerült megfőzni az ellenszert, így most láthatóan jól vagy.*Mosolyodik el, ahogy befejezi a fiúnak a beszámolót, hogy mi is történt valójában.
Közben persze megtörténik a vizsgálat is, s bizony párszor kénytelen hozzáérni a fiúhoz, még ha ő esetleg ódzkodik is a nőtől, hiszen muszáj megvizsgálnia. Hamar vissza is gombolkozik, de ez Alicet nem zavarja, nem akarja hogy megfázzon. Közben jön a reggeli is, s csillogó szemekkel nézi ahogy a fiú enni kezd.*
-Helyes, már múltkor is mondtam neked, hogy egyél rendesen, különben folyton itt fogsz kikötni. *Mondja a nő a másiknak bár nem leszidni akarja a fiút, csupán csak a szokásos aggódás, hiszen minden betegének igyekszik a gondját viselni, amennyire tőle tellik. *
- Nem köszönöm, inkább edd meg, de az összeset! Addig nem mehetsz el.*Fenyegetőzik kicsit a nő s ő maga visszaül a fotelbe hogy hátradőljön a fotelben s végre ő is teázzon így reggeli gyanánt.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-07, 12:07 am

* Kicsit kijavítja a gyógyítót, mert nem szereti ha a vezetéknevén szólítják, és úgy tűnik, hogy ezt tiszteletben is tartja a nő, mert egyből tegezni kezdi. A mesélésre figyel, és ahogy leírja Alice, a lányt, elmosolyodik. Szinte minden barátja a szívén viseli a sorsát. Legelső kérdése az máris a témába vág. *
- Van valami mellékhatása a méregnek?
* Teszi fel érdeklődve a kérdést, mert nem szeretne maradandó károkkal élni tovább, elég neki az amnézia. Viszont a pincérnő jól kitervelte ezt az egészet, bár tény, hogy ezzel nem neki akart ártani, hanem Via-nak. Végül is tényleg szerencse, hogy megint hősiesen feláldozta magát. Na, jó kicsit egoista, de néha kell ilyenekkel is lenni. Viszont a pincérnő nagyon túl ment minden határon, és csak ennyit tud megjegyezni rá. *
- Az a nő bolond.
* Tényleg nem érti, hogy miért jó ez neki, így csak elijeszti magától. Egy darabig nem is szeretne a fogadóba menni, de ki tudja, hogy meddig tudja megállni. A történet után meg is vizsgálják, amitől egy kicsit zavarba jön. Nem ódzkodik tőle, csak furának találja, hogy ennyire közvetlen. Még a legelején arra emlékszik, mikor felkelt a kórházban, hogy ott nem ilyenek voltak az orvosok. A vizsgálat után visszagombolkozik, majd megkapja a reggeliét. Egy megállapítást tesz, majd elkezd enni. A válaszra csak elmosolyodik, és folytatja. Viszont nem tud sokat enni, mert nem is szokott reggelizni. Udvarias lesz, és megkérdezi a gyógyítótól, hogy szeretne-e enni, de mikor csak leszidják, arra is mosolyog. *
- Akkor egész nap élvezheti a társaságom, mert többet nem tudok enni.
* Mondja komolyan, majd elkezdi darabokban enni tovább, bár látszik rajta, hogy nem igazán tud már enni, de azért teljesíti a utasításokat. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-07, 12:23 am

*Úgy tűnik, hogy Troy már szépen magához tér, élénken részt vesz a társalgásban így Alice örömmel kostalálja, hogy maradéktalanul meggyógyult, maximum egy kicsit gyengének érezheti még magát, ezért is kéne enni.*
- Eddig úgy tűnik nincsen. A fejeddel rendben van minden, legalábbis nem úgy tűnik, hogy zavart lennél, és eddig a motoros fukcióid is rendesen mennek bár ezt leginkább úgy leht tesztelni hogy kicsit sétálsz, elmész fürdeni, vagyis megmozgatod kicsit minden tagod, de kétlem hogy bármi gond lenne, hiszen mindenedet tudod mozgatni, s úgy tűnik, az érzékeléseddel sincsenek bajok. Látsz, hallasz. Illatokat érzel? És a tapintás? Fájdalom?*Na igen, először a fájdalom esik ki érzéstelenítéskor is. Kiveszi a virágot a hajpántjából. Kellemes édeskés illata van, s egy apró tű tartja a pánton így alkalmas a teszthez.*
- Milyen az illata?*Tartja oda a fiúnak. ha az valamennyire helyesen írja le a dolgot, akkor kiszedi az apró tűt, majd kézbe veszi Troy jobbját, s először cska finoman végig húzza mutató ujját a tenyerén, végül pedig a tűvel finoman de azért érezhetően megböki az egyik ujját, hogy lássa, megvan e minden funkció.
Remélhetőleg igen, bár ahogy látja a fiú nem igazán akar enni de még próbálkozik.*
- Tény, hogy érdekes személyisége lehet, szívesen elbeszélgetnék vele, mert komoly kommunikációs és stresszkezelési problémái vannak. Ugyanakkor a méreg arról árulkodik, hogy annyira nem buta, épp csak nem tud rendesen tervezni. Bár ennek csak örüljünk, mert így nem sérült meg senki maradandóan. Meg ijedtem így is, mikor behozott a barátnőd meg az ocelot, hiszen nemrég jártál már itt. *Mondja mosolyogva de fejcsóválva a nő.
Viszont úgy tűnik Troy törzsvendég lesz a gyógyítói rezidencián mert maradni vágyik, legalábbis a kijelentésből ezt szűrni, s ez nevetésre készteti a nőt. Vidám hangja bezengi a termet.*
- Akkor azt ajánlom, fiatalember, előbb menj, és fürödj le, mert így nem maradhatsz az én kórtermemben.*Mondja a nő majd fel is kell, az üres bögrét és a virágot magával vive. Végül az egyik kék ajtó fele mutat.*
- A fürdő.Törölközőt, papucsot és tisztálkodási szereket találsz, de ha akarod, fel is mehetsz már a toronyba, nincs szükséged szerencsére kezelésre. De azért látogasd meg azt a lányt ha tudod. Bár valami olyasmit motyogott, hogy utaznia kell... Hm... nemtudom. *Vonja meg a vállát a nő, hiszen neki semmi köze ahhoz.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-07, 12:50 am

* Egy kis informálódás a mérget illetően, leginkább, hogy van-e utóhatása. Kicsit megkönnyebbül, mikor mondják, hogy nem, de viszont megint sok kérdést raknak fel neki. Most legalább segítenek, hogy biztosra menjen. A virágot, amit mutatnak közelebb hajol hozzá, és megszagolja. *
- Olyan édes.
* Csak ennyit mond, nem igazán ért a virágokhoz, na meg ezt az illatot, nem tudja beazonosítani, de remélhetőleg ez is elég. Ahogy a kezét megfogják rátekint, már érzi, hogy mi történik vele tehát a tapintása is jó, de kivárja a végét. Kicsit viszketni kezd a tenyere, mikor végig húzzák az ujjukat rajta. Már épp venné el a kezét mikor megszúrják, amire kicsit felszisszen, és egy "au" hagyja el az ajkait. Na ez már fájt neki, tehát biztos, hogy megvan minden funkciója. Majd jön az evés, ami már nem igazán megy, mert jól lakott, ezzel a pár szelet kaláccsal. *
- A kezemmel.
* Tekint le a jobb kezére, már meggyógyult, és tökéletes is, de nem tehet róla, hogy a baj keresi őt, de legalább nem unalmas az élete. Mint most sem, mert megnevetteti a nőt, amire elmosolyodik. *
- Pedig nem is vagyok büdös.
* Vigyorog mellé, csillogó szemekkel, majd kiszáll az ágyban. Nem igazán szeretne a gyengélkedőn fürödni, így mikor meghallja, hogy van egy másik lehetőség, hogy menjen vissza a toronyba, újra mosolyra húzódnak az ajkai. *
- Elutazik? Inkább vissza megyek a toronyba. Köszönöm a gyógyítást, szerintem majd még találkozunk, viszlát.
* Fogja rövidre, és gyorsra a beszélgetés végét, de azért egy mosoly nem marad el, és már fut is, hogy Via-val még beszéljen, mielőtt elmegy. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-07, 1:02 am

*A nő érdeklődve figyeli Troy reakcióit, s mikor a fiú megállapítja hogy édes, kissé elneveti magát.*
-Férfihez illő válasz.*Bólint s inkább nem áll le cukkolni a fiút, így is lehet őket eleget pl a színlátásukkal is, tudjuk, Win alapbeállítás és a 16 alap szín, stb. Helyette inkább a fiú kezét vizsgálja meg de úgy tűnik minden oké, mindene működik rendesen, s mikor az felszisszen s halk au is kiszalad a száján elmosolyodik, de még nem engedi el a jobbját, kicsit tüzetesebben megvizsgálja, hiszen nemrég még azt gyógyította meg neki, de úgy tűnik sikeresen, semmi nyoma, így el is engedi hát a fiú kezét.*
- Úgy van, de többször nem kellene összetörni, nem arra való. Inkább maradj a tányér dobálásnál, kevésbé ártalmas és könnyebb összeragasztani.*Mondja mosolyogva a fiúnak a nő.
Mikor a fürdés kerül szóba, megint csak elneveti magát, bár úgy tűnik Troy is veszi már a célzásokat, aminek örül.*
- Az egy dolog, de tiszta sem! Én meg erre finnyás vagyok, tudod, tipikus gyógyító, minden legyen higiénikus.*Mondja s persze elsétál az ágytól. Azonban a fiú nem veszi igénybe a fürdőt, hanem felmegy a toronyba, s meglátogatja a barátnőjét is, hogy még tudjon vele beszélni, mielőtt elutazna.*
- Jól van, ha bármi furcsát vennél mégis észre, gyere vissza mindenképp, de szerintem nem lesz gond. Vigyázz magadra és tudod az arany szabályt: csínján a sebhelyekkel!*Emeli fel mutató ujját majd elmosolyodik s búcsút int a fiúnak. Viszont ha már ő nem használta el a meleg vizet, akkor majd Alice, így jólesően fekszik be a kádba, s bizony egy kicsit ő is lazít hogy feltöltődjön s újult erővel vághasson bele az ellátásba, amennyiben szükséges.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 12:08 pm

* Nyújtózkodva hagyja el a szobáját, és épp lefelé tart, hogy egyen egy kicsit, mert kezd éhes lenni. Kicsit lassabban vonszolja magát, le az ebédlőig, és amikor megérkezik egy szendviccsel a kezében indul el az első emeletre, hogy megnézze tud-e hangszeren játszani. Elvégre, csak ráérez, hogyha a balesete előtt tudott játszani. Ha meg nem, akkor hagyja, vagy megtanul valakitől. Közben a szendvics el is fogy mikor felér az emeletre, és ekkor pillantja meg az ocelotot, aki épp a gyengélkedőből mászik ki. Ismeri az állatot, és egy pillanatra le is dermed, hogy mi történt Via-val, vagy épp az állattal, így míg áll, összevont szemöldökkel gondolkozva nézi az ocelotot. Hamar észbe kap, hogy gondolkozva nem megy sokra, így betér a gyengélkedőbe, és Via-t keresi. Szerencsére azért az ocelot odavezeti, mert miért ne tenné? Mikor meglátja az ágyban, kicsit megrémül, és oda is ül az ágy mellé. Kezét gyengéden a másikéra helyezi, és úgy néz a másik arcára, hogy felébred-e vagy sem. Aggódik érte, mert a barátja, és nem szeretné, hogyha valami történne vele. Most minden más kiment a fejéből, hogy miért is indult el a folyosón, csak Via arcát lesi. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 12:18 pm

*Betelgeuse mászik ki a gyengélkedő ajtaján hiszen nagyon éhes, s mintha fáradt is lenne, hiszen lassan lépked, mikor észreveszi Troyt, aki meglepetten mered rá. Ilyenkor kár, hogy Bet sajnos nem tud kommunikálni a másikkal, ilyen képessége nincsen, de úgy tűnik, Troy fogja így is a lényeget, s elindul be, Viához. Most épp az egyik belső szobában van, ágyára épp rávetül a kinti napsütés fénye de ő még alszik. Éjjeli szekrényén ruhái összehajtva s pálcája, meg a vázlatfüzete, amit tegnap az étkezőben hagyott. Eléggé sápadt, arca kócos s ki sincs festve, alapvetően nincs jó színe. Mikor azonban Troy leül az ágyára végig simít a kezén sóhajt egy nagyot, úgy tűnik csak magához tér az álomital hatása alól. Kinyitja két zöld szemét, de azok is elég tompán csillognak, eléggé világos színűek, majd lassan sikerül ráfókuszálnia Troyra, s a mellette ülő ocelotra.*
- Troy...* Motyogja halkan a másiknak s egy pillanatra elhallgat, ahogy hirtelen fejébe tődul mindaz ami miatt idekerül, s mintha még inkább elsápadna olasz, barnás bőre alatt.*
- Troy, már értem. Értem mit magyaráztál tegnap Aysháról.* Magyarázza s csak megrázza a fejét, hogy ilyen nincs, ez nem történhetett.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 12:29 pm

* Az ocelotot meglátva, kis késéssel, de rájön, hogy Via itt van a gyengélkedőben, és oda is mászik hozzá, majd ahogy elnézi, elég sápadt, és fogalma sincs, hogy mi történhetett vele. Egy kis időre megfordul az is a fejében, hogy talán a pincérnőnek az áldozatául esett. Egy kicsit megrázza a fejét, majd megsimítja a lány kezét. Mikor látja, hogy kinyitja a szemeit, rámosolyog, és köszön. *
- Szia.
* Mondja halkan, meg amúgy sem üvöltős fajta, de most talán jobb ez így, hogy kicsit lejjebb vett a hangerejéből, és egy halvány, aggódó mosoly is ki kerül az arcára. Felül az ágy szélére, ahogy meghallja a nevét, és végig simít a másik sápadt arcán, de a kezét nem engedi el. Majd mindkettő kezével Via-ét fogja, és simogatja. Azt nézi, nem kérdez most semmit, bár mikor meghallja még egyszer a nevét, és a mondatot feltekint a lányra. Összevonja a szemöldökét, mert nem igazán érti. *
- Mi?
* Csak ez az egy kérdés csúszik ki az ajkain, most nem igazán tudja felfogni, hogy mit is mond Via, vagy is, hogy mire gondol. Így is nem rég kelt fel, és még egy kicsit ilyen lesz, amíg normálisan fel nem ébred. Azért figyelmesen hallgatja végig, hogyha elmagyarázza neki Via, hogy mit is ért a mondatán. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 12:43 pm

*Érzi ahogy a fiú végig simít az arcán, majd a kezét fogja, sőt, még a napsütést is érzi az arcán de valahogy az egész furcsán tompának tűnik, a egyfelől elég gyengének érzi magát de nem fizikailag, így ő maga sem tudja még ezt megmagyarázni.*
- Amit tegnap meséltél. Hogy mennyire szereted őt és nem tudsz nélküle mit csinálni. Most már értem.* Magyarázza a lány, s szabad kezével beletúr a hajába, s félig meddig ülő helyzetbe tornássza magát. Elég ramatyul fest, bár most nem érzékeli ahogy azt sem, hogy gyakorlatilag Troy a lehető legtermészetesebb formájában látja épp, leszámítva a fehér hálóinget amit a manók ráadtak.*
- Azt hittem olyan egyszerű lesz minden, hogy egyszerűen.... áhh...*Láthatóan nem is tudja megmagyarázni.*
- Azt hittem végre felébredek és minden végre értelmet nyer, ehhez képest egy rémálom lesz a valóság, s csak az álom lesz kellően békés és nyugodt.* Teljes apátia és pesszimizmus.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 12:58 pm

* Végig simít a lány arcán, hogy egy kicsit magához térjen, és a sápadtsága is eltűnjön, bár azt egy simítással nem lehet eltüntetni, mégis úgy szeretné, hogyha érezné, hogy itt van vele. Ahogy megmagyarázza az Aysha-ra tett megjegyzést, nem is igazán arra kérdez rá, hogy azt honnan tudja, hanem helyette inkább a tényekre. *
- Mi történt?
* Kérdezi halkan, mert ugyanúgy van vele, mint tegnap, hogyha nem szeretné, akkor nem kell elmondani. Csak kíváncsiság, hogy hogyan és miért került ide a gyengélkedőre. Engedi, hogy feljebb csússzon, bár ő is követi egy kicsit feljebb megy az ágyon, és ha engedi akkor újra a kezébe veszi a másikét, és simogatja. Most nem is nagyon érdekli, hogy mi van a másikon, jobban érdekli az, hogy jobban legyen. *
- Semmi sem egyszerű az életben, de ezért szép.
* Megrántja a vállát, és egy apró mosolyt küld Via felé. Végig hallgatja, amit magyaráz a lány, bár még mindig nyugtatólag próbálkozik a kéz simítással. *
- Ne így fogd fel, mert akkor tényleg ilyen lesz.
* Mászik fel hozzá, mellé, és a közelebb eső kezével átkarolja a másikat. Elkezdi simogatni a karját, mint ahogy tegnap is kezdte, és valami olyat szeretne neki mondani, amitől jobban érzi magát, de sajnos ez nem megy, mert teljesen átérzi a lány fájdalmát. *
- Beszéltél Dim-mel?
* Vonja fel a szemöldökét, és próbálja úgy fordítani a fejét, hogy lássa Via arcát, hogyha esetleg ránézne vagy valami, de amúgy is rászeretne nézni, bár nagyon is sápadt, és nagyon rossz színben néz ki. *