Gyógyítói rezidencia

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-09, 10:40 pm

//olvad//

- Micsoda problémák, ugyan csak kifogásokat keresel, mert gyáva vagy.*ajkára ismételten felkúszik a gúnyos mosoly, mi akkor se olvad le, mikor a fegyver elszáguld a füle mellett. Meg se rezdül, elég hasonlót élt már át ezelőtt, így nem veszi a lelkére túlzottan, inkább odalép a párkányhoz, kioperálja belőle a szikét és most ő az, aki ujjai között forgatja.*
- Akarod, hogy én is dobálózzak? Bár megeshet, hogy megremeg a kezem és véletlenül eltalállak.*hogy véletlenül, nem szó sincs ilyesmiről, ha el akar véteni valamit, akkor azt megteszi, ha viszont el akarja találni, akkor nem téveszt, sohasem. A neveknél kissé megemeli a szemöldökét, majd egy vállrándítás, neki aztán mindegy, hogy miként hívják őt, egészen addig, míg nem valami féleszű becenevekkel illetik.*
- Szörnyen megijedtem, reszketek.*felhorkant. Egyre jobban kezdi élvezni ezt az egészet, bár ha a lány így folytatja, akkor ő már kevésbé fogja majd értékelni a kialakuló helyzetet. Mikor az anyját említik megvillan a szeme és felszisszen.*
- Nincs családom, nem volt, aki jómodorra tanítson. Te pedig nem vagy olyan nő, aki egy kicsit is megérdemelné a tiszteletet.*ő viszont nem ismeri az ilyesféle szabályokat és nem is izgatják túlzottan, nem követi azokat az ideálokat, amiket kéne és kicsi az esélye, hogy ezt pont most kezdené el. A lány nevére egy biccentés, de több időt erre a dologra se pazarol, reményei szerint amúgy se futnak össze újra, ha pedig mégis, akkor se a másik megszólításával lesz elfoglalva.*
- Próbálgasd a saját nyakadon, aztán majd elmesélem milyen hangokat adtál ki. Ha pedig a közelembe jössz, eltöröm a kezed, mindkettőt.*nem viccel ez tökéletesen látszik rajta, ahogy az is, hogy a legkevésbé se érzi veszélyben magát. Kettőjük közül ő az erősebb és az idősebb is, így elég valószínű, hogy egy esetleges összetűzésből ő jönne ki jobban, talán nem sértetlenül, de mindenképpen kevesebb problémával.*
- Mért nem próbáljuk, hogy mennyire helytálló a gondolatom, miszerint képes lennék elkapni téged? Még kötelet is varázsolok, azon már ne múljék.*egy újabb rendkívül nagylelkű felajánlás. A következő szavakat vigyorogva hallgatja, bár ez a mosoly eltűnik, mikor a lány anyjáról van szó, nem sajnálja őt, de ettől függetlenül nem érzi helyesnek, hogy vigyorogjon.*
- Mi történt a szemeddel? Vagy már így születtél?*kíváncsisága újra a felszínre jön, így nem is teketóriázik rákérdezni azokra a dolgokra, amik érdeklik. S míg a válaszra vár közelebb lépdel, s szépen a szekrénynek dől és még mindig a szikével játszadozva néz le a lányra, vagyis figyeli szépen, ahogy belecsepegtet a szemébe, majd próbál pislogni.*
- Kai Ken*felel a kérdésre, nem tudja, hogy a lány mennyire ismeri az ilyen fajtákat, így újra megszólal.* - Erős, strapabíró, vad és makacs.*harchoz tökéletes és ez a lényeg. Nem nyáladzó házikedvencet akart, a famulusa azért van, hogy hasznát vegye akár támadásról, akár védekezésről van szó. S ugyan nagyon is kedveli a kutyát, tehát nem venné a lelkére, ha baja esne, de semmiképp se dísztárgynak van.*
- Egyébként ő egy famulus, nem tudom, hogy tudod-e az micsoda.*félrebiccenti a fejét és kérdő pillantást küld a leányzó felé, de megmagyarázni természetesen nem fogja a szót, maximum akkor, ha a másik rákérdez, de még így se biztos.*
- És merről toppantál be az iskolába?*utalgat is az országra, ahol eddig a leányzó élt. Közben pedig tekintetét az ajtóra szegezi és azt szuggerálja, reménykedvén benne, hogy felbukkan famulusa vagy a gyógyító végre, mert már kezdi idegesíteni a tény, hogy a nő pont akkor nem lábatlankodik a környéken, mikor épp szükség lenne rá. Máskor bezzeg folyton útban van.*

Vendég

-Gondold, ahogy akarod. *hirtelen unott fintorba húzódik az orrán a bőr, miközben visszadől a párnájára és ismét egy ideig a plafonra szögezi merev tekintetét. Csak egy ideig. Nála ezek a hirtelen hangulatváltozások és reakciók megszokottak. Nem hatja meg semmiféle szinten a gúnyos mosoly, hiszen nem is látja, ha egyszer plafont bámul, de amúgy sem izgatná túlságosan a dolog.*
-Felőlem. Ha célhiányod van, nyugodtan. *egyre jobban unatkozik ezen az erőfitogtatáson. Noha ő kezdte, ő is unta meg leghamarabb. Nem vicces, ha az áldozati bárány egy kicsit sem fél. Majd egyszer álmában elkapja és elvágja a torkát vagy levágja a fülét, ha olyan szerencséje lesz. Egy idő után úgy is el fog tűnni közöttük az erőbeli különbség. Szorgalom és fejlődés kérdése.*
-Ejnye már, ne húzd így fel magad. Lényegében nekem sincs úgy családom, hogy családnak lehessen nevezni. Milyen kis érzékeny lelked van. *jegyzi meg álmatagon tekintve végre Brianre, s veszi még azt a hatalmas fáradtságot is, hogy felüljön és törzsével félig a fiú felé forduljon, a térdeit felhúzza és átkarolja.*
-Törheted. *tartja Brian felé kinyújtott, hosszú ujjait. Zongorista ujjak is lehetnének, amilyen vékonykák, sápadtak és szépek, még ha most be is vannak kötözve egyenként.*- Ellentétben sokakkal, nekem élvezet a fájdalom. Ha fogást keresel rajtam, máshol próbálkozz. *hirtelen nagyon nyugodt és kezesbárány lett, vagy inkább provokatívan "nem érdekelsz, le vagy ejtve" hozzáállású. Brain döntse el magának, ám a kéztörés lehetősége adott, sőt önszántából ajánlja fel. Az akasztás gondolatára hosszú ideig nem válaszol, végül csak annyit bök ki:*
-Nem akarod megtudni, milyen az, mikor kötéllel fojtogatnak. A papa profi benne... négy napig nem tudtam utána normálisan lélegezni. *Karl Lindgrennek egyedi módszerei voltak a lánya "idomítására" és ez csak egy volt a sok közül, amit a lány megbolydult elméje és megedzett teste megőrzött.*
-Mikor hat voltam, az apám kivégezte az anyámat pár más férfivel együtt. *válaszolja, miközben pislogni próbál.*- Mivel láttam, mi történt, vagyis ő azt hitte, láttam, meg akart vakítani, de addig kapálózhattam, amíg csak majdnem teljes szemidegbénulással és a könnycsatornáim szinte tropára átkozásával megúsztam a dolgot egy kiégetés helyett. Bár ez csak az én elméletem rá, hogyan menekültem meg. A gyógyítók nem jöttek rá. És az papát senki nem csukta be. *sóhajt egyet, aztán elmosolyodik, mintha legalábbis kellemes lenne az emlék. Fenét kellemes, de neki egyfajta perverz elégtételt okoz visszagondolni rá.*
-Kai Ken... Illik hozzád. *jegyzi meg ismét csak úgy, teljesen mellékes hangnemben, újból Brianre koncentrálva.*
-Nem tudom, de ha érdekel, utánanézek. *közli nemes egyszerűséggel, felvont szemöldökkel, hogy azért ne untassák ennél jobban, ha lehet. Közben A dülöngélését is újból előszedi a tárházából.*
-Svédország, Gotland szigete, Visby. Sok víz, sok hideg. Semmi extra. Te? *ma úgy látszik, Brian egészen előhozta a "normális" énjét, mert egy ideje tökéletesen nyugodt és kezelhetőnek tűnik.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-10, 12:01 am

*Szemöldöke kissé megemelkedik az újabb hirtelen hangulatváltozás láttán, nem igazán érti a lányt, tulajdonképpen nem is nagyon akarja, bár ezek az ingadozások zavarják egy kicsit, ami pedig még ennél is rosszabb, hogy a másik nem fél tőle, még egy kicsit sem. Emiatt pedig már nem is olyan érdekes ez az egész helyzet, s valahogy olyan érzése van, hogy a lány is hasonló véleményen van.*
- Nem húztam fel magam, nem érdekel.*rántja meg a vállát. Való igaz, hogy nem az a fő problémája, hogy nincs családja, hanem az, ahogy mindezt elérte, dühének fő oka a tény, hogy elárulták, s ez egy olyan dolog, amit képtelen megbocsátani. A szavakra aztán megemeli a szemöldökét, majd szépen előre lép és kezével a lány álla a alá nyúl, majd kissé megemeli a fejét, hogy a szemébe nézzen.* - Alábecsülsz és ez nem tetszik.*sziszegi az arcába, miközben másik kezével megfogja a lány csuklóját és megszorítja kicsit. Emerald reakcióját és arckifejezését figyeli, semmi mást nem keres, csupán egy kis meglepődést vagy félelmet esetleg. Végül megereszt egy sóhajt és hátra húzódik.*
- Cö, ez így unalmas.*el is fordul szépen, majd hátsójával az ablaknak dől és onnan mered hol a lány, hol az ajtó irányába. Egyébként nem érzi értelmét annak, hogy eltörje az ujjakat, addig nem, amíg a másik ilyen könnyedén hagyná magát, ebben így nincs semmi izgalom. Amikor a másik a fojtogatásról, apjáról és a szeméről mesél rápillant és figyel, nem látszik az arcán semmi, arckifejezése ugyanolyan semmilyen, mint eddig, bár ha nagyon megnézik, akkor a szemében látszódik egy kis megdöbbenés. Hiszen nem mindennapi dolog az, amit hall, így nem csoda, hogy megrendül egy kicsit. A famulusos témánál már csak bólogat, nincs semmi egyéb, amit hozzá akarna fűzni.*
- Amerikából jöttem.*nem fejti ki bővebben nem lenne értelme és amúgy sincs senkinek semmi köze hozzá. Amikor ezt a témát is kivégzik egy ideig csendben van és folyamatosan az ajtót nézi, de semmi mozgást nem érzékel a közelből, így végül elrúgja magát a párkányhoz és az egyik gyógyszeres szekrényhez lépeget. Nincs kedve tovább malmozni itt, így inkább megszerzi azt, amit akar. Tehát elő is veszi a pálcáját, majd néhány apró varázslattal kinyitja a szekrényt és némi kutakodás után magához veszi azokat a dolgokat, amikre szüksége van.*
- Kell valami?*néz hátra a válla felett, majd a választól függetlenül, vagy kiveszi a kért dolgot és a lányhoz dobja vagy egyszerűen visszazárja a dobozt és így lép oda a lányhoz. A szekrénybe állítja a kést és már csak annyi dolga van, hogy bevárja a famulusát.*
- Inflatusos vagy igaz?*nem mintha annyira számítana, de a személyisége alapján leginkább odavalónak érzi és kíváncsi rá, hogy mennyire gondolja helyesen.*

Vendég

*AKkor válna minden sokkal izgatóbbá, ha valamelyikük behódolna a másik személyiségének, de mivel mindkettejüké túlontúl erős, ez nem valószínű, hogy be fog következni. A továbbiakban vállat von Brian unalom-kinyilatkoztatására, aztán meg már azon kapja magát, hogy az álla követi a fiú kezének ügyködését és feljebb emelkedik pár millimétert. Még most sem képes pislogni, csupán a szemei csillognak élénkebben az érdeklődéstől, de semmiképpen sem ül bennük meglepettség. Inkább valami tompa fény, mint akit párszor már megöltek, mégis visszajár kísérteni a saját testét és az agyát ködbe borítja.*
-Akkor mutass egyszer valami olyat, ami még érdekelhet is. Dögunalmas vagy jelenleg. *jegyzi meg lefitymáló hangnemben egy fújtatást követően. Közben fetreng kettőt-hármat, mert a feneke kezd elzsibbadni, így inkább áttelepszik törökülésbe a kényelem kedvéért. Jöhet hát a mesedélután lerövidítve, hogyan lett nyomorék a szemére és az agyára és mindezt kinek köszönheti. Nem egy rózsás mese, de hát mindennek ára van: azért, mert látta, amit látott, az ép eszével és a szeme épségével fizetett, az apja meg a saját lelkével szinte. Mindenkinek vesztes üzlet volt ez.*
-Foglalkozásom neve.... *dünnyögi halkan egy félvigyor kíséretében az "Amerikából jöttem"-re. Na igen, van, amit még ő is felismer a gyerekjátékok közül. Ő mindig a bérgyilkos akart lenni ilyenkor. Fordul Brian után, míg az matat a szekrényben, de szólni nem szól hozzá, a végén a kérdésre is csak jelentőségteljesen megrázza a fejét.*
-Igen. És te? *most először megrebbennek halványan a pillái, miközben visszaássa magát a takaró alá. Félig ki volt takarózva már a végére a sok fészkelődéstől.*
-A gyógyítónak ilyenkor szokott kajaszünete lenni. *jegyzi meg félhangosan. A helyet valóban nem tudta, hol van a nő, de azt, hogy ilyenkor mit csinál, percre pontosan tudja. Nem hiába remek a memóriája. Ezzel ő kérem visszabújt a bunkerébe, azaz az ágyába, s magára húzta a feje búbjáig a takarót. Innen tovább mukkot sem ad ki, amíg újból nem muszáj.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-10, 12:54 am

*Kezdetben élvezte a helyzetet, ezt az érzés aztán hamar unalomba és érdektelenségbe megy át. Nem kapja meg a kellő reakciókat a szavaira, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a lány is hasonló személyiséggel bír, mint ő, így elmarad a várt rémület vagy idegesség.*
- Te se épp a legérdekesebb személy.*rántja meg a vállát, sokkal jobban élvezné az egészet, ha a lány mutatna valami egyéb kinyilatkoztatást is a fetrengésen és dülöngéléseken kívül, de láthatóan erre hiába számít. Biztos benne, hogy minden sokkal érdekesebb lenne, ha a másik legalább egy kicsit félne tőle vagy legalábbis könnyebben ki lehetne borítani abból a fura állapotból, amiben van, de jelenleg ez lehetetlennek tűnik. A mese mindenesetre nem épp a legkellemesebb és ezt meghallgatva tulajdonképpen érthetővé válik számra, hogy mért is olyan, amilyen, bár mindez nem jelenti azt, hogy túlságosan sajnálná azokért a dolgokért, amiket átélt. A következők hallatán egy horkantás, majd megforgatja a szemét kissé. Ős ismeri ezt a játékot bár nem rajongott érte túlzottan.*
- Cruorises.*felel, miután megszerzi a szükséges holmikat, majd a maradékot úgy rendezgeti, hogy ne látszódjon a hiány és csak ezután lép vissza a másikhoz. a szavakra megemeli a szemöldökét és egy ideig gyanakodva mered a lányra, keresve rajta bármi jelét a hazugságnak.*
- Kösz. Na szevasz.*biccent a másik felé, bár a lány nyilván nem látja már, hiszen elég szépen betakarózik. Brian viszont nem marad itt tovább, határozott, gyors léptekkel az ajtóhoz halad, majd kinyitja és be is csapja maga után. Ezután pedig útját egyenesen az étkező felé veszi, hátha ott találja a gyógyítót, ha pedig mégse lenne ott, akkor egyszerűen visszatér a szobájába és majd megkeresi egy másik nap.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-12, 5:07 am

*Lassan apad fortyogó dühöm, jól tudom most messzire mentem az ütéseket illetően, de annyira elvakított a bosszú, hogy oda sem figyeltem hol érem ütéseimmel vagy éppen rúgásaimmal. Majd még bánni fogom, hiszen nem vagyok én ennyire kegyetlen, csak szeretem, ha nekem van igazam, de nem tűröm, ha valaki egyetlen szóval is ócsárolni próbál. Szép szóval, olykor fenyegetéssel jelzem, hogy nem éppen a megfelelő emberbe kötnek bele, de Briannel ez nem volt elég, sem múltkor, sem most. Sikerült jól elbánunk egymással, megmutatkoznak ütéseink, egymásnak okozott sebeinkből pedig csurog a vér, már kezdek gyanakodni, hogy egyikünk sem ájult el. Már-már úgy érzem sikerült lenyugodni, amikor odaszól valamit, s betalál egy olyan helyre, amit nem szeretek, ha feszegetnek. Nem méltatom válaszra, csak legyintek fel sem fogva a szavakat, hogy már megint ócsárolni és becsmérelni próbál. De ehhez már nekem sincsen különösebb erőm, elfáradtam be kell, hogy valljam. Részemről szeretnék minél előbb az ágyban kikötni, de tudom, hogy egyből a betegszobára küldenének, amint meglátnának. Magam is ellátnám a sebeket –kivétel a lábamat-, de már ahhoz sincs erőm, hogy a pálcámat megfogjam és egy egyszerű varázslatot megcsináljak, ami máskor gyerekjáték lenne. Ha jól gondolom valahogy így van ezzel a kölyök is, persze neki kettétörtem a pálcáját, szóval fele annyira se jutna a dologban, mint én. Ránézek, amolyan megnyugvásként, hogy még pislog vagy lélegzik. Ilyen távolságból nem tudom felmérni mi a helyzet vele, épp ezért húzódom hozzá közelebb. Nem túl rózsás a helyzet, nem vagyok orvos, ám ránézésből is megmondom, hogy sikerült összezúznom néhány bordáját, az orra is egészen pofás lett, a rengeteg kék-lila foltokról ne is beszéljünk, ami már most kiütközik szerencsétlenen. Kitettem magamért, józanul viszont nem tudok örülni remekművemnek, csoda hogy itt megtudtam állni, és nem egy halott testet nézek ezekben a pillanatokban. A gondolattól is eltorzul újfent arcom, s nem várva meg az ájulást nyalábolok alá, hogyha nem is cipelve, de valahogy felügyeskedjek vele a kastélyba.*
- Hallgass már el és tartogasd az erődet… ! *Nézek le rá, hiszen alapvetően kisebb nálam, most pedig tényleg úgy néz ki, mint egy elárvult kölyök, akit csúnyán összevertek. Az utóbbi igaz is, nem vagyok már rá büszke, de megtörtént. Messze van az a kastély, pedig látom a tornyait. Amit máskor könnyedén teszek meg utat, azt most olyan keservesen vánszorogva próbálom lehúzni, minden egyes lépésem fáj, könnyeimmel szenvedek, mert a fájdalom egeket mardosóan kínoz.*
~Fel kell jutnom, fel kell jutnom!~ *Erősítem magamat lelkiekben, fél füllel hallom jajgató szavait, miszerint a toronyba kell mennie, de oda nem tudnám felvinni, akkor se, ha akarnám, de nem akarom.. először elviszem az orvoshoz és megnézetem, utána pedig még meggondolom. Eltelik jó fél óra mire eljutok a révhez, azon át a kastély falait megpillantva bebukdácsolok a kastélyba. Félúton vagyok, már csak a lépcső van hátra. Csoda, hogy nem látott meg minket még eddig senki, pedig tényleg nem siettem el a dolgokat. Keservesen hosszúnak tűnnek a lépcsősorok, de csak az elsőig kell kibírnom. Meglátva a célt, mely a gyógyítói szobának ajtaja, némi mosoly húzódik arcomra, hogy megérkeztünk. Nem finomkodok, nekidőlök az ajtónak és befeszítem, remélve felkeltek mindenkit, aki a segítségemre tud jönni, mert már csak arra van erőm, hogy az első ágyig elvigyem Briant, aki már az út elején elájult. Lefektetem az ágyra, én pedig legörnyedek mellé a földre, nem bírom tovább, a lábam sajog, leszakad, annyira fáj. Köhögve, prüszkölve, ordítva jelzem, hogy nagyon el kéne a segítség. Látom a fényt, melyet a kis manó okoz, de már nem tudom elmondani neki a problémát, én is ájultam csukom le szemeit.*
- Halkabban, szétszakad a fejem, ne ordíts! *Szólok halkan, fejemet fogva. Én már egy ideje ébren vagyok. Lábam bekötve, felpócolva, ezer fájdalomcsillapítóval megtömve, mégse érzem annak hatását. Fejem hasogat, orromból még mindig szivárog a vér, alsó ajkam megint felrepedt, bár fogalmam sincs, hogy mikor történt, lábam pedig lüktet. Brian mellett fekszem egy másik ágyon, szememet lecsukva tartom, de nem alszom. Elég sokat pihent. Lassan fordítom fejemet irányába, félig felnyitva szememet. Nagy sóhajjal ülök feljebb, s bár szigorúan megtiltották nem foglalkoztat különösebben a dolog.*
- Gyógyítóban vagy! És azt hiszem egy darabig itt is maradsz! *Végignézni is rossz rajta, mindenütt be van kötve, az ő kötései is lassan átáznak a vértől, de pontosan nem tudom mi a baja, mert nem kötötték az orromra, így csak tippelni tudok.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-12, 5:46 am

*Kezdi érezni, hogy pontosan mire is gondolt a srác, mikor közölte, hogy rossz ötlet kikezdeni vele. Saját bőrán tapasztalta, hogy pontosan mennyivel erősebb nála, s ugyan ezt a múltkori alkalomból is kivehette volna, de akkor sokkal kevésbé volt súlyos a dolog. Pont pedig meglehetősen ramaty állapotban van. Na nem mintha ez a jövőben megakadályozná abban, hogy belekössön, de egyelőre azért jelent egy kis visszatartó erőt. Bár természetét nem tudja teljesen visszafogni, így beszólogat, mikor úgy érzi szükség van rá, de végül már csak egy fa tövében ücsörög és igyekszik ébren maradni. Sejtelme sincs róla, hogy miként fog innen visszajutni a kastélyba, a pálcája működésképtelen, a magnetizációhoz meg nincs elég ereje, így meggyógyítani se tudja magát, ezekkel a sérülésekkel viszont néhány lépést is kínszenvedés lenne megtenni. Így hát marad és igyekszik némi erőt gyűjteni a felálláshoz.*
- Elég ebből, nincs szük...*folytatná az akadékoskodást, de a köhögés belefojtja a szavakat így inkább csendben marad, s ugyan annyival még megpróbálkozik, hogy közölje a sráccal hova szeretne menni, de végül a jótékony sötétség elnyeli és teljesen kiesik neki az út, míg eljutnak a gyengélkedőre, ahogy az ott töltött idő egy része is,a kezeléssel együtt. Mikor legközelebb magához tér pislogva néz körbe az ismerős helyen, vagy legalábbis nem idegen az, amit ködös szemein át lát.*
- Bocs, azt hittem nincs a közelben senki. Szarul nézel ki.*jegyzi meg miután végigméri a másikat, hangja rekedt és halk, ráadásul még mindig fáj mindene, pedig biztos benne, hogy teletömték mindenféle gyógyszerrel, amik a mellékelt ábra szerint nem végeznek túl jó munkát, pedig ráférne, ha bezsibbasztanák egy kicsit.*
- Mondtam, hogy nem akarok ide jönni és nem is maradhatok itt sokáig.*dörmögi és nagy nehezen felül, majd továbbra is nyöszörögve lelógatja lábait, kicsúszik az ágy szélére és csak most szemléli meg magát.*
- Mondott valamit a gyógyító?*érdeklődik, kíváncsi, hogy mi a diagnózis, bár nagyjából magától is tudja, hogy mennyi mindene tört darabokra, hol vannak zúzódásai és talán még belső vérzése is akad. Mindenesetre kívülről elég rendesen vérzik, hiszen a kötései is kezdenek átszíneződni. Kis sóhajt ereszt meg, majd a srácra néz és megköszörüli a torkát. Kétszer kell nekiesnie a dolognak, hogy végre hang is kijöjjön a torkán és ne csak tátogjon.*
- Kösz, hogy nem hagytál ott, majd egyszer meghálálom. Te hogy vagy?*nem mondhatni, hogy annyira nagyon érdekelnék a részletek,d e úgy érzi helyesnek, hogy legalább ennyit megkérdezzen, mielőtt fogja magát és lelép. S ahogy ezzel megvan egy újabb sóhaj, majd nagy nehezen a földhöz érinti lábait és erősen kapaszkodva megpróbál megállni rajtuk.*
- Na én elmentem, ha a nő kérdezné, már semmi bajom.*futó, fáradt és a fájdalom miatt inkább fintorra hasonlító mosolyt küld a másik felé, majd lép egyet és még egyet, csak hogy utána meginogjon és egy halk nyögéssel egyszerűen összeessen. Az utolsó amire még emlékszik a segédmanó helytelenítő arckifejezése, majd még olyasmi is rémlik neki, hogy visszakerül az ágyra, de utána ismételten elájul és hosszú ideig nem is tér magához.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-12, 6:02 am

- Azt hiszem én még jobban festek, mint te! *Nézek rá rosszallóan, pontosan tudom, mit forgat a fejébe, le akar lépni, de ezt megakadályozni nem fogom tudni, nem is akarom, mert még a végén itt helyben újra egymásnak esünk, amire kevés esélyt látok, mivel egyikünk sem tud mozdulni jóformán, azért a pakliban mégis benne van. Én a magam részéről óvatosan dőlök vissza az ágyba, ami most olyan puha és meleg, hogy senki kedvéért nem kelek ki innen, meg aztán meg is tiltották, ahogyan Briannek is, de ezt szerintem pontosan tudja. Tényleg visszatartanám, valahogy mégsem jutnak el szájamig a szavak, amiket fejben megformáltam kerek mondattá. Elég kótyagos vagyok, rendes adag gyógyszert kaphattam, mert a fejemben érzem, de a lábamnak meg sem kottyan, ugyan úgy sajog. Pompás.*
- Nem nagyon érdekelt, hogy mit akarsz vagy mit nem. Hoztalak és kész! Nem haltál bele a sérüléseidbe, de nem akarom tudni mi lett volna, ha… egész úton cipeltelek és vonszoltalak, örülj, hogy kitudod nyitni a szemed! *Egyáltalán nem dorgálóak vagy gúnyosak a szavaim, szimplán csak a tényt közöltem vele, s bár tudom, hogy hogyan értette saját szavait, jobban szeretem tisztázni a dolgokat.*
- Igen, azt hogy maradj a seggeden, és ha nem akarod, hogy rád uszítsa a kastélyban lakozó összes manót, akkor én a helyedben megfogadnám a kérését, de vedd, úgy hogy nem szóltam egy szót sem. *Halványan elmosolyodom, fel is emelem védekezőleg kezemet, aztán csak nézem miként küszködni ki magát az ágyból.* - Reggel nézz vissza, muszáj lesz a kötéseket átkötözni, ezeket nem gyógyítod meg a puszta erődből! *Szólok még utána, nem tagadom, aggódom a kölyökért és tartok attól, hogy úgysem fogadja meg egyetlen szavamat sem, így csak remélni tudom, hogy valaki majd képentörli, ha ellenkezni próbál.*
- Nincs mit, de nem tartozol semmivel. Vedd úgy, hogy kvittek vagyunk a pálcádért meg elnézést. Ezt még majd letárgyaljuk! Én egyébként jól a helyzethez képest. A lábam sajog, egy darabig nem fogok tudni ráállni, de ezt is megoldom, mint ahogyan minden mást is. Jól leszek! *Biccentek felé kissé, s bár tudom, hogy egyáltalán nem aggódik értem, azért feleltem neki, mert így illő. Fura látni, ahogy kibotorkál. Fejet csóválva intek, hogy jójó megmondom, menjen, még mielőtt elkapná.*
~Ezért is nekem kell tartanom a hátam, jellemző!~ *Újabb halvány mosoly, aztán csak teljes testemmel zuhanok az ágyba vissza. Leragadnak a szemeim.*
- Kölyök… *Suttogom magam előtt, amikor eltűnik. Csöndet és nyugalmat akarok, meg fájdalommentes estét, de tudom, hogy a banya többször is felfog kelteni, ahogyan azt megígérte. Eljátszom a gondolattal, hogy én is meglépek, de nem tudom felvonszolni magam a lépcsőkön, így maradok itt és alszom el elég hamar.*

//Köszöntem^^//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-20, 8:40 pm

//parkból bejutva//

-Ha még él? Öhm…nem tudom, talán szabadon kellene engedni, vagy ad oda valakinek. Nem hiszem, hogy nálam hosszú távon életben maradna.*Von vállat, azaz igazság, ami az övé arra vigyáz, de Géb kígyója nem ez a halmaz, így lehetőleg megszabadulna tőle. Nem csípi ezeket a bizonyos állatokat.
Aztán az események felgyorsultak, felfogta, hogy kényes témába ment bele, majd a virággal ugrottak egy nagyot, végül rohamot kapott. Nem tudja kívülről ez hogy nézhetett ki, de hogy nem volt szép az biztos. Pechére érezte a remegést, és azt is amikor egy-egy csont tört, így a fájdalommal kellene meggyürkőznie de az valahogy nem megy most neki.*
-Ahm…*Akart válaszolni, hogy persze hallja, hogyne hallaná, nem süket, csak…csak nincs a kommunikáció csúcsán, de ennyire tellett, nem tudja elmondani amit akar, mert ha kinyitja a száját akkor ordítani fog fájdalmában, azt meg nem akarja. A felszólításra miszerint ne sírjon, elkezd szipogni. Briannek olyan jó kérései vannak!*
-Khh…aha.*Köhögésbe fulladt a „felfogtam, úgyse tudsz ennél nagyobb fájdalmat okozni, úgyhogy hajrá”. Minden esetre az út felénél elájult, így a továbbiakról nincs felhasználható emléke. A gyógyító meg egészen meglepődött. Feltehetően annyira mint Eiden amikor rohamot kapott. Ez már nem volt természetes reakció, erre már nem készültek fel. Ennek ellenére hamar túljut a nő az első „hát ez hogy került ide” sokkon, és még Briant is elfelejti kiküldeni. Leveszi a fiú felsőjét, majd végignéz mindent rajta, mi tört el, vagy repedt meg, majd így halad végig a fiú testén. A fő sérülés a karok szenvedték el, de Eiden jelenleg tényleg úgy néz ki mint akit megvertek. Egy órába telt míg normalizálta a helyzetet, infúziót kötött be a fiú másik karjába, mert hála a rohamnak, és annak, hogy akkor is be volt kötve, az úgy teljesen használhatatlanná vált. Pár kristályt is lerakott a fiú teste mellé ami folyamatosan kellemes hőmérsékleten tartja a fiú közvetlen közelét. És csak most vette észre, hogy ott van Brian is. Megkérdezte, ott akar-e maradni, és közölte jó negyed óra míg egyáltalán magához tér Eiden. A karjai törtek el és pár bordája, de amúgy a történtekhez képest jól van.*
-Sokáig voltam távol?*Fogalma sincs hogy meddig volt eszméletlen, de a helyszínből és a ruhátlanságából ítélve nem 5 perc volt. Ránéz Brianre és egy nagyon gyenge mosoly.*
-Itt kell maradnom szerinted éjszakára? Még nincs éjszaka, még addig remekül lehetek…nem akarok itt maradni.*Mondjuk tekintve a környezetére, ez nem feltétlen kívánságműsor lesz.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-20, 9:09 pm

- Jó majd elpasszolom valahova.*sóhajt egyet, hihetetlen, hogy mindig mindent neki kell kitalálnia. Bár az is igaz, hogy ő sokkal könnyebben tud új gazdát találni neki, ha esetleg még életben van, mint Eiden tudna, így nem is szenved tovább ezen a dolgon. A félelmes téma meg nem a kedvence, de hamar túlteszi magát a dolgon, ellentétben a rohammal, amire egyáltalán nem számít, így legalább annyira meglepődik, mint amennyire megijed. Lehet, hogy marhaságokat beszél, kérdez vagy kér, de ezt nem lehet felróni neki, hiszen mégis ki tudná tökéletesen átgondolni minden szavát egy ilyen helyzetben. A fura motyogást beleegyezésnek veszi, így karjaiba emeli a fiút és amilyen gyorsan csak tud, illetve mer felrobog vele a kastélyba. Amikor látja elájulni nyel egyet, de ráér később is kétségbe esni, egyelőre el kell érni a gyengélkedőre, ahol végre jó kezekben lesz.
Nem akar zavarni vagy útban lenni, így behúzódik a sarokba, ezzel azt is elkerülve, hogy a nő szokásához híven kizavarja. Feszülten áll ott és figyel, keze ökölbe szorul és egész testében remeg, a kérdésre meg csak bólint egyet, persze, hogy maradni akar, mindegy, hogy mennyi ideig tart, míg magához tér.*
- Eléggé.*szólal meg, még mindig ott állva, ahol a srác nem láthatja az arcát és csak azután lép ki, miután sikeresen eltünteti magáról, hogy jelenleg inni és hányni lenne kedve. Tehát mikor az ágy mellé lép a már ismert közömbös arckifejezését mutatja, egyedül szemében csillog egy kis aggodalom, de semmi más nem olvasható ki belőle.*
- Nem azon múlik, hogy mi akarsz és igen, biztos, hogy itt kell maradnod.*természetesen ő is jobban örülne annak, ha a fiú visszamehetne vele a toronyba, de szinte semmi esélyét nem látja ennek. Nincs elég jól ahhoz, hogy ilyen luxust megtehessenek, sokkal biztonságosabb, ha a gyengélkedőn marad.*
- Szólok, hogy felébredtél.*rámosolyog a fiúra, majd sarkon fordul és elrobog a nő szobája felé, pár perc múltán viszont már jön is vissza, szorosan a gyógyító nyomában, akivel épp azt próbálja megérteni, hogy semmi szükség arra, hogy felmenjen a hálójába és, hogy mindenféleképpen itt akar maradni. Még akkor is veszekednek, mikor Eiden ágyához érnek, bár kissé visszavesznek a hangerőből, majd a nő végül egy sóhajjal megadja magát és engedélyezi a dolgot.*
- Hogy érzed magad? Elméletileg kaptál egy rakat fájdalomcsillapítót, szóval nem kéne, hogy fájjon. De ha mégis ez lenne szólj.*lép ismételten az ágy mellé, mikor a gyógyító megint csak lelép, persze csak azután, hogy a srác lelkére köti, hogy azonnal értesítse, ha változás van, vagy ha esetleg távozni óhajt.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-20, 9:30 pm

*Vannak jó és rossz oldalai annak, hogy az ember rohamot kap és nem tud magáról. A jó oldal abban tudható be hogy fájdalmat sem érez attól a ponttól, hogy a fájdalom eléri a tűrőképesség határát, és ha szerencséje van a szerencsétlen embernek (esetünkben Eidennek), akkor ez gyorsan bekövetkezik. Most nem volt szerencséje, végig magánál volt, míg tartott a roham, és az út nagy részén is, így felért egy kínzással, nagy árat fizetett azért hogy ki akart menni. Bár a doki sem tudja mégis mi váltotta ki ezt. A rossz oldal meg persze adott.*
-Hát…ez nem hangzik túl jól. De…elaltatni nem fog ugye?*Fél aludni, mármint napokon át, és fél, hogy az, hogy itt van pont ezt fogja jelenteni. Minden esetre megvárja a gyógyítót és a veszekedésnél felvonja a szemöldökét.*
-Ha nem maradhat itt, én sem maradok itt.*Veheti fenyegetésnek, és Eiden szemén látszik, hogyha elküldi Briant, akkor ha belehal is elhagyja a gyengélkedőt. Minden esetre tűri, hogy a szemébe világítsanak, és megmérjék a vérnyomását, meg hasonló, és azt is tűri, hogy egy elkülönítő részbe átlebegtessék, ott legalább nincsenek szem előtt és kényelmesebb mint a tömeges gyengélkedő rész, ahova bármikor beeshetnek mindenfélével az emberek. Amikor magukra maradnak felsóhajt, keservesen és gondolni lehet, egy erős káromkodást helyettesít a sóhaj.*
-Öhm…királyul ? Nem tudom bezsibbadt mindenem, úgyhogy nem igazán érzek semmit sem, a nyugtatók miatt még az ijedtséget sem. Elég ijesztő volt…de ez nem leállás…ez valami más volt.*Próbálja elemezni(kissé kótyagos fejjel), mi is történt.*
-Beszélgettünk, elmentél, visszajöttél és elkezdett remegni a lábam, majd mindenem, mindezek közben tudatában voltam, hogy mi folyik…nem láttál senkit sem a közelben?*Hümmög, majd végignéz magán, árulkodó jeleket keresve valami rontásra, vagy bűbájra vagy átokra vagy bármire. De magán nem talál semmit sem, megkéri Briant hozza oda neki a ruháit. Úgyse nyugszik meg míg nem nézte meg őket…és mint kiderült…utána pláne nem nyugodott meg. A nadrágján egy égésnyom van, rózsa és kígyó.*
-A franc…franc….*Kezét a térde fölé rakja és koncentrál, amikor megjelenik az előbbi jel, kikerekedett szemmel nézi.*
-Mondtam már,…hogy franc? Fel kell menned a hálómba, az éjjeliszekrény felső fiókjában van egy doboz, a dobozt kinyitod, találsz benne egy fiolát. Hozd le nekem, méghozzá gyorsan, mielőtt…hosszú.*De ahogy néz a másikra, az pont azt jelenti, hogy „lehetőleg gyorsan mert ez csak rosszabb lesz”. Míg feltehetően a másik távol van, folyamatosan figyeli az ábrát.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-20, 9:58 pm

- Velem nem áll szóba, szóval nem tudom. De gyanítom, hogy nagy rá az esély.*a világért se akarja megrémíteni a srácot, de hazudni se lenne túl sok értelme, mégpedig úgy véli, hogy a gyógyítónak megfordult a fejében az altatás. Ezután pedig, már megy is, hogy értesítse a nőt, aki hálából mindenáron ki akarja rakni, ez viszont, érthető okokból kevéssé nyeri el a srác tetszését. Mindenesetre végül csak eléri, amit akar, bár ebben nyilván Eiden kijelentésének is nagy szerepe van.*
- Úgy tűnik hatnak a gyógyszerek, jó. Akkor micsoda?*emeli meg szemöldökét kicsit. El se tudja képzelni, hogy mi más történhetett volna, hiszen a mostani eset szinte ugyanolyan volt, mint a többi. Ugyanakkor mikor hallja a kérdést felötlik benne valami, amivel eddig nem igazán foglalkozott.*
- Látni nem láttam, de a kukánál furcsa érzésem volt. Mindegy, biztos csak valami állat vagy egy másik diák volt.*hiszem mégis mi más lehetett volna. A kérésnél aztán még magasabbra szökik a szemöldöke, mert hát fogalma sincs róla, hogy mégis mi baj a másiknak, de azért megy és odahozza a ruhát, majd furcsán méregeti a srácot, miközben az nagyon kutat valami után.*
- Mi a fene bajod van? Megbolondultál?*morran rá, mikor látja, hogy a másik igazán kétségbe esik valami miatt, amit ő nem ért. A felküldésnél meg már tényleg nem tudja, hogy mit kéne csinálnia és szíve szerint megrázná a srácot hogy térjen észhez végre, de amiatt, amit a szemében lát végül mégse tesz így, hanem sarkon fordul és felcsörtet a toronyba, rég nem rohant már ilyen gyorsan és ennyire sokat, a lépcsőkről nem is beszélve, így meglehetősen gyorsan elfárad, pihenni viszont épp nagyon nincs ideje, így tovább robog, majd feltúrva a fiókot kezébe kapja a dobozt, kiveszi belőle a fiolát és már sprintel is lefelé.*
- Ne most akadékoskodjon, vén banya!*üvölt fel, amint belép az ajtón, mindezt olyan hangosan, hogy nyilván Eiden is tökéletesen hallja, majd dühösen elcsörtet a panaszkodó nő mellett majd az ágyhoz lép és a fiú tenyerébe ejti a fiolát.*
- Elárulnád mégis mi volt ilyen sürgős?*szuszogja, majd erősen kapkodva a levegőt leroskad a földre. Rekordgyorsasággal, mindössze negyed óra alatt járta meg a távot, így edzetlenségét figyelembe véve nem csoda, hogy majdnem kiköpi a tüdejét. Ennek hála pedig jó ideig nem csinál mást, csak igyekszik normalizálni a légzését és csak azután pillant a fiúra, hogy ezt valamennyire sikerül megoldania.*
- Mi van az üvegben?*bök a fiola felé kíváncsian, miközben feltápászkodik és áthelyezi magát a földről, egy székre, amit a fal mellől húz az ágy közelébe.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-20, 10:18 pm

-Nem tudom, ha tudnám elmondanám.*Itt legalábbis még nem tudta, amit úgy negyed órával később már rémültem megtudott…lehet jobban örült volna annak, ha sosem tudja meg! A fiú fejtegetésére, hogy érzett valamit, de biztos nem fontos egy grimasz.*
-Fontosabb mint hinnéd. Ne menj oda vissza, és bármit is hagytunk ott…nem hozhatjuk vissza a kastélyba.*Tördeli az ujjait, kissé zavart, de még így is túlzottan felfogja a világot, és a gondot, és pont ezaz ami nyugtalanítja. Míg Brian távol volt a térdét nézte, majd a combját, a rohadt kígyó ami nem több egy halvány jelnél, a jelek szerint halad felfelé. Amikor meghallja a fiú hangját felsóhajt, majd amikor a kezébe kerül a fiola picit mintha megnyugodott volna. A kérdésre felnéz, majd egy sóhaj.*
-ÉN mondtam, hogy Alexander figyel téged, de nem vettél komolyan! Hát úgy tűnik ő meg marhára ráért.*Ennél többet nem mond, szeret egy tűt, letekeri a fiola tetejét, belemártogatja, majd megkeresi a kígyót, és beleböki a saját húsába ott ahol látja. Arra, hogy mi van a fiolába egy köhintés.*
-Méreg, jó erős méreg.*A harmadik bökésnél már Brian is láthatja mégis mit böködött a fiú, mert felizzik jó erősen a kígyó jele, beleégve a fiú bőrébe, majd teljesen eltűnt. Eiden visszadugaszolja a fiolát, megnézi mennyi maradt benne, majd nyögve eldől az ágyon. Ez fájt neki!*
-Egy időre elmegy a kedve az ilyentől, de ettől még vadászni fog rám. Tudod Brian, Alexander ha eldönt valamit akkor az úgy van. Eldöntötte, hogy az övé vagyok, hát eléri vagy megöl. Vannak átkok, rontások amiket épeszű ember MÁR nem használ mert veszélyes a varázslóra is és arra is aki kapja. Ez egy ilyesmi volt. Ha nem lennék annyira paranoiás akkor elérte volna a csuklómat, ráfonódott volna és beleégett volna. Amivel egy időben a szabad akaratom is eltűnt volna. Felálltam volna és elmentem volna, ha Ő hív engem. Mindazonáltal majdnem minden varázslatot le lehet győzni. A méreg ilyesmi…a világ harmadik legdrágább mérge, és ha mellébökök engem nyír ki. Mindegy, ami biztos, most kicsit rossz neki, de ez csak fel fogja dühíteni…vigyázz magadra, ha kimész.*tördeli a kezét majd a fiolát lerakja az éjjeliszekrényre, és Brianre néz.*
-Félek tőle, mintha nem lenne elég gondom nélküle is.*Még rá kell jönnie, hogy miből jött rá Alex, hogy Ő kicsoda, és hasonlók…de most túl fáradt ehhez.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-20, 10:47 pm

- Pedig kénytelen leszek, a banya kéri vissza a székét.*méghozzá elég hangosan követelte és nagyjából megparancsolta, hogy minél hamarabb, lehetőleg még ma hozza vissza szépen, végül is a srác hibájából maradt kint. Ezután viszont már robog is fel, hogy lehozza a fiolát, amit kértek tőle, habár fogalma sincs róla, hogy mégis mire lesz az jó, mindenesetre siet amennyire lehet, s mikor végre ismételten Eiden mellett áll átadja neki a szert és figyel a történésekre.*
- Mert ostobaságnak tűnt, mégis mért követne pont engem?*morran fel. Eddig valóban nem nagyon hitte el, hogy bárki figyelné őt, mostanra viszont kiderült, hogy mégiscsak ez volt a helyzet és sokkal jobban figyelnie kellett volna az árulkodó jelekre, de most már úgyis mindegy. Megrezzen, mikor látja a srácot tűvel böködni magát, de egyelőre nem lép közbe.*
- Méreg?*szisszen fel és kinyúl felé, hogy kitépje a kezéből a tűt, de pont elkésik, így a felizzó kígyó láttán megtorpan a mozdulatban és egy jó darabig megdermedve áll ott, előrenyújtott kézzel. Akkor eszmél fel újra, mikor a másik beszélni kezd, visszahúzza a karját és néhány lépés távolságot tartva hallgatja a szavakat és érzi, hogy dühe ébredőben van, mindenféle apróságon is pillanatok alatt képes felidegesíteni magát, így nem csoda, hogy most szinte tombol, bár egyelőre ezt mélyen elzárja magában és ökölbe szoruló kezén kívül nem látszik meg rajta semmi.*
- Elegem van belőle, ha rajtam múlik ez volt az utolsó alkalom, hogy megtámadott.*morogja olyan halkan, hogy a másik biztosan ne értsen belőle semmit. Nem akarja, hogy aggódjon, de ennek ellenére, valahogy kénytelen lesz kideríteni, hogy kit keressen és pontosan merre.*
- Kinézetben, hasonlít rám igaz?*emeli meg fejét, hogy a fiú szemébe nézhessen. Remekül titkolja, hogy mi is jár pontosan a fejében, de ha valaki csak egy kicsit is gondolkozik, akkor nem nehéz rájönnie mit tervez.*
- Mit gondolsz mekkora esélye van annak, hogy még mindig a parkban lófrál? Csak, hogy tudjam, merre ne menjek.*teszi még hozzá, egy apró mosollyal, csak hogy finomítson a kérdésen, de eközben gondolatai már egész másfelé kalandoznak, így szinte nem is figyel a fiúra és csak azokat az apróságokat hallja meg, amik fontosan lehetnek számára. Remek terve van a ma estére, de addig nem kezd bele semmibe, míg Eiden ébren van, mivel nem szeretné, ha tudna róla, hogy elmegy.*
- Aludnod kéne.*lép közelebb és egy apró csókot nyom a fiú homlokára, majd elhúzódva kisöpör néhány fekete tincset az arcából. Fürkészően nézi a másik arcát, segíteni akar neki, meg szeretné nyugtatni, de nem tudja, hogy mégis miként kezdjen hozzá. Hiszen a bajkeverésen kívül nem sok mindenhez ért.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-20, 11:04 pm

-Majd veszek másik kerekesszéket az iskolának, de az nem jöhet ide vissza. Megbűvölhette, átitathatta bármivel, ÉN legalábbis nem fogok beleülni még egyszer, ha kell ágyba fogok rostokolni míg nem tudok lábra állni.*De az biztos, hogy nem megy a közelébe azoknak a dolgoknak.*
-Azért, mert látott TÉGED és a bátyámat együtt…majd látott TÉGED és egy ismeretlen fiút, és megint…TUDJA hogy az esetem a szőke…és sajnos nem annyira hülye mint kellene.*Fintorodik el, sajnos ha valaki figyel, akkor a külső változások ellenére, sajnos eléggé kitűnik ki kicsoda. Pláne ha az ember mint egy őrült ezen dolgozik.*
-Mi jár abban a szőke fejedben Brian? NE keresd őt. Kérlek…kerüld el…ne keresd a bajt, míg nem tudok neked segíteni. Nem akarom hogy kimenj, míg én itt fekszem magatehetetlenül.*Néz a másikra és látszik rajta, hogy elfogja sírni magát, ha Brian kilép az ajtón. Félti! Fél! És a félelem nem jó dolog. Akkor már a másik várja meg, hogy felépüljön, hogy segíthessen (csikiző bűbájjal mi? !!)*
-Igen, hasonlít, magasabb és izmosabb nálad, öregebb vagy 9 évvel, tudásilag messze meghalad téged. Tűz elemi mágiában jártas, és lúzer a mérgekben.*Ezt muszáj volt kifejtenie. Alex…erős…okos is, csak vannak fekete foltjai.*
-A csuklóján a rózsa és a kígyó kettőse található, a hátán egy királypiton.*Csak vázolja a testfelépítést és mindent. Nem tehet róla, hogy jelenleg túlzottan is bekúszott az elméjébe a másik.*
-Elég kevés az esélye, hogy akárcsak a környéken is van. Nincs egyedül ez biztos…és most rohadtnagy fájdalmai vannak. A méreg visszaüt a feladóra. Ha mázlim lenne belehalna, de túl jók az orvosai, feltehetően visszavitték Madridba ápolni. NEM fogod megtalálni most.*Néz a másikra, majd belesüpped a párnába, és egy nagy sóhaj. Az oldala még mindig fáj, bár nyoma már nincs a kígyónak az égés fájdalma még órákig az elméjét fogja kínozni. Arra hogy aludnia kellene egy sóhaj.*
-Fel fogok riadni, ha nem leszel mellettem.*A nőre néz aki bejött, majd miután Eiden szíve a szokottnál is hevesebben ver, így kapott egy adag nyugtatót is, altatót is, így Brian azt láthatja, hogy a kéz ami szorította a kezét, elernyed, és Eiden alszik. A nő meg elmegy, miután megmondta a fiúnak, hogy Eiden holnap délig biztosan nem tér magához, akkor dönt a további altatás felől, ha a fiú állapota nem javul, napokra kiüti…akarata ellenére.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-20, 11:38 pm

- Nagyszerű, ezért a boszorkány agyon fog verni. Ebben az esetben viszont még inkább ki kéne menni, megsemmisíteni.*sóhajt egyet, bár jelenleg kevéssé érdekli a tolószék, vagy a takaró sorsa. Legrosszabb esetben valaki megtalálja és a mérgeknek hála kipurcan, de tulajdonképpen ez is hidegen hagyja.*
- Hogy lehet valakinek ennyi szabadideje?*morran fel, ez csupán költői kérdés, nem vár rá választ, egyszerűen csak rácsodálkozik a tényre, hogy mennyire ráér a másik, mert ahhoz, hogy ilyesmikre fény derüljön, szinte folyamatosan a nyomában kellett, hogy lófráljon, ennek gondolatára meg kirázza a hideg.*
- Nem akarlak megbántani, de többre megyek egyedül, ha te is jönnél csak aggódnék, ez pedig hátráltatna.*sóhajt egyet. Pontosan tudja, hogy Eiden jelenléte csak tovább rontana az amúgy se túl fényes lehetőségein. Mindenesetre bármit is mond a srác, nem enged a tervéből, miszerint amint lehunyja a szemét, ő fogja magát és lelép, hogy leellenőrizze a környéket.*
- Szóval a közelharc és a párbaj kezdeményezése nem lenne okos ötlet.*dünnyögi nem túl nagy lelkesedéssel, úgy látja, hogy ez az egész egyre reménytelenebb, bár még mindig van két lehetősége. A méreggyártásban ő se épp a legjobb, így ez szintén nem opció, viszont abban majdhogynem teljesen biztos, hogy jövendőbeli ellenfele nem ért semmit a mugli fegyverekhez, ellentétben vele, aki viszont tökéletesen használja őket. A tetoválásoknál csak megvonja a vállát, azt nem lesz ideje nézegetni, maximum csak a hulláján, így ezek az infók nem jelentenek túl sokat.*
- De egy kis esélye még mindig van.*jegyzi meg elégedetten. Tulajdonképpen az se olyan nagy katasztrófa, ha most nem találja meg, persze jó lenne, ha most elintézhetné a dolgot, de ha mégse így történne, akkor is fel van készülve mindenre. Most már tudja, hogy Eiden nem csak paranoiás, így folyamatosan figyelni fog a környezetére, így már csak azt kell kivárnia, hogy Alexander hibázzon. Márpedig egy szép napon biztosan fog, olyan nincs, hogy nem.*
- Itt leszek.*mosolyog a fiúra, majd helyet ad a gyógyítónak, de még így is olyan közel marad, hogy továbbra is fogni tudja a fiú kezét. Amikor Eiden elalszik óvatosan hátrébb húzódik és bólint a gyógyító szavaira. Úgy tűnik rengeteg ideje lesz, hiszen bőven elég, ha nem sokkal dél előtt tér majd vissza.*
- Sajnálom, de nem maradhatok, visszajövök, mire felébredsz.*megpuszilja a fiút, majd egy utolsó pillantást vetve rá sarkon fordul, hogy visszatérjen a szigetre, ahol először a parkba megy, s amint sikeresen cafatokra tépi az otthagyott dolgokat, megindul előre, fogalma sincs róla, hogy merre kéne indulnia, de hosszú még az éjszaka, így bőségesen lesz ideje arra, hogy minden lehetséges helyen szétnézzen.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-21, 7:25 pm

*Az egész éjszakát a szigeten töltötte és pihenés nélkül, folyamatosan dohányozva és alkoholt tömve magába járkált körbe és körbe, így nem csoda, hogy mostanra meglehetősen leamortizált állapotban, mezítláb és póló nélkül vánszorog szobája felé, hiszen így mégse mehet vissza a gyengélkedőre. A hálóban pillanatok alatt lezuhanyozik, megnyugtatja a kutyákat, majd nekiáll, hogy embert csináljon magából. Túlzásba azért nem esik, így fekete nadrágot, cipőt és garbós pulcsit kap magára, amik fölé kivételesen földig érő, szintén fekete talárt is húz, minek csuklyáját gondosan az arcába húzza, így néhány szőke tincsen kívül semmi sem látszik ki belőle, ami nem is gond, hiszen fürdés ide vagy oda, arca továbbra is sápadtnak és nyúzottnak tűnik, szemei pedig enyhén karikásak.
Röviden az órára pillant, majd halkan felszisszenve indul a gyógyítói rezidencia felé, hogy ígéretéhez híven megérkezzen mielőtt a fiú felébred, gyorsan halad, így mikor odaér a másik még alszik, legalábbis bízik benne, hogy így van. Az ágyhoz lép, hogy megnézze, milyen állapotban van a srác és megkönnyebbülve látja, hogy nem olyan rossz már a helyzet, mint eddig volt, majd szinte azonnal hátrébb is húzódik, hogy helyet foglaljon a széken, amit tegnap még ő húzott oda. Úgy ül, hogy Eiden érzékelhesse, hogy ott van, tehát alakját ki tudja venni, de ne lássa tökéletesen, így kicsit el tudja engedni magát és félig-meddig lecsúszva a székről, bal lábát a jobbra helyezi, karjait pedig lelógatja maga mellett. Szeme nyitva van, nem alszik még, bár egyre laposabbakat pislog, mi jelzi, hogy nem kell sok ahhoz, hogy megtörténjen. S ugyan már nagyjából kijózanodott, de valamiért még mindig úgy érzi, hogy legszívesebben üvöltene és sírna, na de ezt mégse teheti meg, hiszen ezzel véglegesen darabokra szaggatná büszkeségét.
S pontosan ezt az alvás és ébrenlét közötti állapotot tartja már órák óra, s csak akkor próbál ébernek tűnni, mikor meghallja a gyógyítót közeledni, hiszen biztos benne, hogy a nő ellenkező esetben szó nélkül kirakná, főleg, hogy így is gyanakodva mered rá, minden egyes alkalommal.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-21, 7:37 pm

*Úgy volt délben felkeltik, nem tették. Briannek meg is mondta a gyógyító miért, Eiden állapota stagnál, ha felkelti romlani fog, ha hagyja pihenni akkor talán javul. Így estig nem is szüntette meg az altatást, és közölte is Briannel, hogy feltehetően a hét hátralevő részében ugyanez lesz, és innen nem mehet el a srác. Már elmúlt fél hét, mire az altató hatás megszűnt, és pislogni kezdett. Először csak körvonalak és azok is homályosak. Érzékeli, hogy mindenféle csövek vannak hozzá csatlakoztatva, és hogy ez elég gáz. Majd már azt is, hogy sötétedik, és itt van Brian.*
-Hát…megjegyezném kellemesebb helyen is ébredhettem volna.*Fintorodik el, majd a gyógyító besétál, és segít neki felülni, majd elé rak valami korházi kosztot, amitől Eidennek fintoroghatnékja van, de megvárja, hogy távozzék a nő.*
-Kimentél a szigetre ugye?*Néz a másikra. Nem veszekedni akar, bár tény, megkérte, hogy ne menjen. De a lényeg, itt van a fiú, és láthatóan nincs komolyabb baja.*
-Azt hiszem…átaludtam a napot…Brian…ugye csak egy napot aludtam át, és nem heteket.*Retteg, hogy nem tudja mi van vele, és az hogy nicsak eltelt egy hét-hónap kicsit sokkolná. Minden esetre elkezd a kajával játszani, majd egy nyögés. De utálja ezt!*
-Ugye…elmehetek innen ma már. Naaagyon ki vagyok pihenve.*Ja mint a félkómás zombi. Annak ellenére hogy relatíve mást sem csinált pihenésen kívül…. Kinyújtja a fiú felé a kezét. Szeretné, ha odajönne és megfogná, ha kell könyörög is.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-21, 8:02 pm

*Amint beteszi lábát a gyengélkedőre, a gyógyító már oda is oldalazik hozzá, hogy elmondja feleslegesen van itt, Eiden úgyse ébred fel még egy jó ideig, de hiába a próbálkozás, a szőke srác csak megrázza a fejét, jelezve, hogy nem érdekli és már meg is kerüli a nőt, hogy megnézhesse mi van barátjával, ezután pedig helyet foglal, hiszen feltett szándéka itt maradni. Már egy ideje a széken ül, egy sötétebb sarokban, mikor a banya megint odalép hozzá, de ezúttal csak közli a fontosabb részleteket, majd megvárja, hogy a fiú bólintson megértése jeléül és már el is tűnik és egy darabig vissza se néz, Brian nagy megkönnyebbülésére.
Fogalma sincs róla, hogy mióta ülhet itt, fáradtságának hála egyetlen percet is óráknak érez, így úgy véli lehetetlenül sok idő telik el, mire Eiden végre megmozdul. Nem szól semmit, mikor a másik beszélni kezd, csak feljebb emeli fejét, a csuklyát pedig még jobban arcába húzza. A kérdés hallatán kinyitja a száját, hogy válaszoljon, de hang nem jön ki rajta, így kénytelen krákogni egyet, mielőtt újra próbálkozna.*
- Minek kérdezed, ha úgyis tudod?*hangja meglehetősen rekedt és halk, de tisztán érthető. Egyébként nem akar veszekedést, de hazudni is teljesen felesleges lenne, Eiden elég jól ismeri már ahhoz, hogy pontosan tudja, milyen makacs és hogy sose hallgat senkire. Még akkor se, mikor jobban tenné, ha nem a saját feje után mászkálna.*
- Igen, csak egyet.*sóhajt fel, a "csak" szót gúnyosan megnyomva, hiszen míg a másiknak csupán egy pillanat volt az egész, addig neki nem volt épp kellemes élmény a mozdulatlan srácot figyelni, még akkor se, ha sok mindent nem fogott fel belőle.*
- Erősen kétlem, valószínűleg ez lesz a programod egész héten.*felel valamivel kedvesebb hangnemben, mint eddig. A kinyújtott kéz láttán megrázkódik kicsit, szeretne odamenni, de fogalma sincs róla, hogy mennyire lenne okos ötlet ennyi ücsörgés után hirtelen felpattanni, így csak megrázza a fejét.*
- Inkább maradok.*válaszol a fel nem tett kérdésre és reméli, hogy ennyiben meg is egyeznek és a srác nem kezd el akaratoskodni, mert ahhoz egyrészt nem lenne türelme, másrészt pedig egy idő után biztosan megsajnálná.*
- Ne játssz a kajával, edd meg, azért van!*morran a másikra, mikor kezd leesni neki, hogy a fiúnak nincs igazán ínyére az, hogy megegye a kórházi ételt, pedig kénytelen lesz, mert táplálkoznia kell, de mást úgyse fog kapni.*
- Örülök, kicsivel jobban nézel ki most, mint tegnap.*mosolyodik el röviden, de ezt a fiú úgyse látja a távolság és a csuklya miatt.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-21, 8:17 pm

-Csupán megszokásból és udvariasságból. *Mosolyog rá a fiúra. Mert nem akar, máris kijelentésekben beszélni, mert ugyanakkora eséllyel akár tévedhet is! Mert lehet nem ment ki a fiú és itt feküdt, aludt, ült míg ő aludt. De azért rákérdez!*
-Tehát nem hagyja a nő, hogy elmenjek innen. Jó hely meg minden, de azért…nem…nem repes a szívem attól, hogy a napokat egymás után átaludjam.*Mert mi van, ha nem keltik fel minden nap. Az evés témát megoldhatják máshogy is, tehát nem feltétlen szükséges felébrednie, ahhoz hogy létezzen.*
-Öhm…értem.*Kezét végül az ölébe ejti és elkezd meredten bámulni rá. Itt van a fiú, mégsincs itt. Nem érzi, hogy Brian itt lenne és pont ezért akart fizikai kontaktot vele. Erre most bámulhatja a saját kezét, ahelyett hogy a fiú kezét fogná.*
-Nem vagyok éhes. Szerintem csak dísznek hozta.*Megvonja a vállát, majd a fiúra néz. Hát túl sokat nem lát belőle. Arra, hogy örül, hogy javult az állapota csak sóhajt. Eltolja magától az ételt visszahanyatlik a párnákra és elkezdi a Plafont bámulni. Nem néz Brianre, mert nincs értelme rá néznie.*
-Nem muszáj itt lenned Brian, ha nem akarsz itt lenni.*A fiúval ellentétes irányba fordítja a fejét és meredten néz egy pontot, hogy kipislogja a könnyeit. Nehezen viseli hogy ágyhoz van kötve, hogy itt a barátja, de egy épkézláb mondatot képtelenek mondani egymásnak, hogy még csak a közelébe sincsen, akkor már jobban viseli, ha mindezt másik légtérben műveli a fiú. Felesleges itt lennie, ha nem akar.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-21, 8:41 pm

*A szavakra csak megemeli a szemöldökét, úgy véli felesleges az udvariaskodás, pontosan tudják mindketten, hogy kiment, tehát ezzel az egésszel csak felesleges köröket futnak, amihez neki nagyon nincs most kedve.*
- Lehet, hogy nem kellemes, de ez a legjobb megoldás. Ha alszol, hamarabb helyrejössz.*sóhajt egyet. Kérdezte a nőtől, hogyne kérdezte volna, hogy tényleg nincs-e más megoldás, de a magyarázat után kénytelen volt belátni, hogy a gyógyítónak van igaza és azzal, ha az altatás nem történik meg, csak tovább rontanak az amúgy se fényes egészségi állapoton. A kéznyújtásnál meg csak a fejét rázza és finoman közli, hogy jobb lenne, ha inkább maradna ott, ahol van. Sejti, hogy ezen ötlete nem arat túl nagy sikert, de egyelőre jobbnak látja a fenekén ücsörögni.*
- Ha nem akarná, hogy megedd, nem hozta volna.*kissé feljebb emeli a fejét, hogy megkeresse a fiú tekintetét, s a másikkal ellentétben ő tökéletesen ki tudja venni a fiú alakját, hiszen a távolsággal és a helyezkedéssel csak annyit akart elérni, hogy a srác ne lássa őt. A szavak hallatán megrándul és egy pillanatra lecsukja szemeit.*
- Tudod, hogy ez nem igaz. Azért vagyok itt, mert itt akarok lenni.*mordul fel, már a feltételezés is rosszul esik, hogy csak kötelességből csinálja, amit csinál, hiszen erről szó sincs. Mozdulatlanul figyeli, ahogy a másik elfordul, s ugyan nem látja, de vannak olyan sejtései, hogy sír, vagy ha azt még nem is, de könnyezni biztosan könnyezik.*
- Ne csináld ezt, kérlek.*szólal meg újra, pár perccel később, de a reagálást már nem várja meg, hanem a falba kapaszkodva feláll, majd talárját és csuklyáját is alaposan a helyére igazgatja, hogy egyetlen porcikája se látszódjon ki és lassú, megfontolt léptekkel az ágyhoz vonul, minek a szélére le is ereszkedik, majd megfogja a fiú hozzá közelebb eső kezét és némán, mozdulatlanul nézi őt. Azt várja, hogy felé forduljon végre, de nem tesz semmit ennek érdekében, megvárja, hogy Eiden magától cselekedjen így.*
- Nem akartam undok lenni, csak...*nem fejezi be a mondatot, inkább lesüti a szemét. Nem gondolta volna, hogy ennyire megviseli a tény, hogy a másik mozdulatlanul fekszik az orra előtt, s a legrosszabb az, hogy még csak egyetlen nap telt el.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-21, 9:04 pm

-Biztos, nem tudhatjuk.*Szerinte az hogy alszik, vagy ébren van nem oszt és nem szoroz. Amikor magánál van sem csinál semmi fárasztót. Csupán gondolkodik, és rajzol, tehát lefárad, és az elme gátolja a testet abban, hogy felépüljön. Az evésre tett megjegyzésre nem óhajt reagálni. NEM ÉRDEKLI, hogy mit akar a gyógyító, nem éhes, és nem fogja lenyomni a torkán azt a bármit csak mert ezt kérik tőle.*
-Ha te mondod…*Vállvonással elfordult. Nem, nem hiszi el, hogy Brian itt akar lenni. Mert hiába van alig 5 méter közöttük, ilyen messze még nem érezte magát tőle. Még akkor sem amikor nem voltak együtt! Így természetes, hogy amúgy is labilis állapota megsínyli ezt. Nem akar sírni, azt nem engedheti meg magának, de hát a test olyasmi, ami nem érdekli mit akar! Így csak folynak a könnyei hangtalanul sír. A fiú megjegyzésére sem mond semmit sem, nem fordul meg, nem néz felé,nem mozdul, egészen addig, míg nem fogják meg a kezét, de így is öt hosszú perc telik el, mire ránéz a másikra, és másik kezével elég sután (mindenféle cső miatt) próbálja letörölni a könnyeit.*
-Csak? Nem tudom mi a bajod Brian, nem tudok segíteni rajta, ha nem mondod el. Nem tudok gondolatot olvasni, csak azt látom, és érzem, hogy nem szívesen vagy itt. És nem olyan remek ez az érzés amikor felébred az ember egy napnyi alvás után, és rohadt sírógörcsöt kap.*Néz a másikra nagy könnyes szemekkel.*
-Nézz rám, EZT el akartam kerülni. Mindenemből csövek lógnak ki, ha mégsem akkor erős mágia van rajta. Megalázó itt lennem, így lennem…*Néz nagy szemekkel a másikra. Mély sóhaj, majd próbál Urrá lenni azon, hogy sírni akar. Brianre néz, és megszorítja a kezét.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-21, 9:33 pm

- Nem, tényleg nem.*szusszant egyet. Ettől függetlenül ő akkor is úgy gondolja, legalábbis most már, hogy igenis számít, hogy a fiú mit csinál és hol van. Márpedig jelenleg nincs jobb lehetőség annál, hogy a gyengélkedőn aludja át a maradék kritikus időszakot. A többire már nem reagál, amúgy is érzi, hogy a srác nem hisz neki, pedig ezúttal téved. Végül nincs mit tenni, így feláll és az ágyhoz sétál, amire le is ül, utána pedig óvatosan megfogja Eiden kezét. Türelmesen kivárja, hogy a fiú felé forduljon végre, majd szabad kezével segít neki letörölni a könnyeket. Kezd lehiggadni és megnyugodni, most, hogy barátja felébredt végre, bár ez a folyamat csak a következő szavakig tart ki.*
- Csak? Csak félek, oké? Azt akartad hallani, hogy rettegek attól, hogy mi lesz holnap? Hogy gyűlölöm, hogy képtelen vagyok segíteni és nem vagyok jó semmire? Hogy tegnap ott voltam melletted, alig pár méterre, de még így is hagytam, hogy megtámadjanak? Hogy hiába mentem vissza, nem találtam semmit az otthagyott cuccokon kívül? Hogy hiába jártam körbe a szigetet esélytelen volt, hogy bármi hasznosra ráakadjak? Hogy utálom a tényt, hogy nem mehetek utána kitekerni a nyakát?*felpattan és ugyan nem üvölt, mert nem akarja, hogy a gyógyító páros lábbal rúgja ki, de azért felemeli a hangját. Mikor elhallgat néhány percig még áll ott, csapzott haja az arcába lóg, a csuklya már rég leesett a fejéről és a levegőt kapkodva próbál lehiggadni, mielőtt még felrobbantana valamit.*
- Sajnálom.*halkan megköszörüli a torkát. Tényleg bánja, hogy ennyire kifakadt, de hetek óta magában tartja a dühöt és elkeseredettséget, így törvényszerű volt, hogy egyszer kitör belőle.*
- Tudom, hogy gyűlölsz itt lenni, de mégis mi mást tehetnénk?*sóhajt fel, miközben visszaül az ágyra és ismételten megfogja a srác kezét. Tényleg nem tudja, hogy mit mondjon vagy tegyen és főleg ez az oka annak, hogy a fiú azt érezheti, hogy nincs kedve itt lenni, mert ugyan ez nem igaz, de ettől függetlenül úgy véli, hogy a gyógyítónak van igaza és teljesen felesleges a jelenléte.*
- Megetettem a kutyád, Karak pedig kivitte sétálni.*szólal meg kicsivel később. Nem tudja, hogy Eiden mennyire aggódik Géb miatt, de jobbnak látja közölni vele, hogy gondját fogja viselni, amíg a fiú itt rostokol.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-21, 9:53 pm

*Brian kifakadása közben csak néz ki a fejéből. Sosem látta ilyennek a fiút, teljesen idegen tőle, ez a…rettegés. De úgy véli, jót tett , hogy kiadta magából ezt, még akkor is, ha Eiden szerette magát abban a hitben ringatni, hogy a fiú nem fél semmitől, nem retteg semmitől, és bátor és merész. Minden ami Eiden nem. És rá kell jönnie, nem csak néha gyámolításra szoruló egyed, hanem mindig, és jobban kell majd rá vigyáznia. A sajnálomra megrázza a fejét, és kezeivel a fiú kezét megfogja.*
-Ne sajnáld Brian…. És igen, azt hiszem, ezt akartam hallani, hallani akartam azt amit amúgy is tudok, hogy tudjam, nem egyedül vagyok. Hogy nem csak ÉN félek. Brian rettegek elaludni, nem Alexander miatt, miatta még csak ne is idegeskedj, le lehet győzni, mert ember. Én attól félek, amit nem tudok legyőzni, mi van…ha nem fog menni…*Nem a kézzel fogható ellenfél aggassza. Sokkal jobban aggasztja, hogy ott lebeg felette a halál kaszája és elég egy bármi…bármi és nem fog felkelni.*
-És nem igaz, hogy nem tudsz segíteni, és semmire sem vagy jó. Brian, ha nem lennél, már rég feladtam volna, és mentem volna a tesóm után. Sokkalta egyszerűbb út lett volna, de magam Miatt és Miattad vállaltam ezt. Tudtam, hogy nehéz lesz, talán…fel kellett volna rá készítenem. De túlzottan optimista voltam, úgy véltem fél lábon állva is kibírom…aztán mégsem.*Húzza el a száját, majd egy erős grimasz. Hát..tény nem sejtette, hogy ezt ennyire megszívja.*
-Azt hiszem semmit. Mondanám, szöktess meg, de mire kiszerelnél ezekből a szarokból…oh, biztos sokáig tartott neki míg becsövezett.*Mérlegelt, túl macerás elszökni, úgyhogy ezt napolja!*
-Elhúznád a függönyt, hátha van valami szép csillag fenn az égen. Azért…remélem nem egész héten csak csillagnézés lesz…ha mégis, holnap hozhatnál gyertyát valami illatosat, ha tudsz szerezni, csak hogy feldobjuk ezt a lepukkadt szobát. Meg mondjuk egy cserepes virágot…hátha jobb lesz.*Egy apró sóhaj, majd a Gébes megjegyzésénél elvigyorodik.*
-Remélem meg is simogattad, a lelkére veszi, ha nem dögönyözik meg, csak egy kicsit! Brian…ha a némber hosszú távon altatni akar, mármint, nem engedi hogy felkeljek…verd meg. Őrülten fontos, hogy mindennap lássalak, nem csak nekem…*Hanem Briannek is és Eiden nehezen viselné el, hogy bár ő nem érez hiányt, hisz alszik, de kiderülne, hogy eltelt egy hét!*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-21, 10:29 pm

*Nem akart kifakadni, úgy akart tenni, ahogy eddig, mintha minden rendben lenne. Azt akarta, hogy továbbra is megmaradjon a látszata annak, hogy bármit képes átvészelni, különösebb probléma nélkül. De eddig bírta, úgy tűnik ez volt az utolsó csepp a pohárban, így anélkül, hogy képes lett volna visszafogni magát, egyszerűen kitört belőle minden, amit eddig olyan szépen elraktározott magában.*
- Persze, hogy nem csak te félsz, de nekem az lett volna a dolgom, hogy bátor és magabiztos legyek.*sóhajt egyet. Másban úgyse tudna segíteni, de azt akarta, hogy legalább teljes mellszélességgel sugározza a bizakodó energiát, ami másképp nem működik, csak ha Eiden úgy tudja, hogy nem fél semmitől és nem aggódik semmi miatt. Ami pedig Alexandert illeti, nos nem véletlenül vele foglalkozik súlyozottan, hiszen, ha épp őt kutatja, akkor mégiscsak azt érzi, hogy valamit képes tenni, míg a fiú felépülésére nem tud rásegíteni.*
- Tudod az egyszerű út nem mindig a legjobb és gyűlölöm magam miatta, de boldog vagyok, hogy nem adtad fel.*vagy legalábbis az lesz, majd ha mindennek vége, ha Eiden végre visszatér ahhoz a felelőtlen gyermeki és undokoskodós komoly énjéhez, ha megint olyan lesz, mint amilyennek megismerte.*
- Gondolom eltartott egy ideig, de néha nem árt ha dolgozik.*valamivel szélesebb mosolyra húzza ajkait. A kérésre aztán bólint, majd feláll és a függönyhöz lépve kihúzza, majd mindkét oldalon rögzíti is, hogy ne takarja a kilátást. Egy ideig ácsorog ott, az égre meredve, de néhány perccel később már megint az ágy szélén ücsörög.*
- Ha nagyon akarok bármit meg tudok szerezni, szóval igen, hozok mindkettőből.*dünnyögi miután kényelmesen elhelyezkedik és magában elraktározza, hogy még ma be kell szeretnie ezeket, erre pedig a munka befejezése utáni pihenőidő tökéletesen megfelelő lesz.*
- Próbáltam, de megnyalta az arcom. Utána elment a kedvem az egésztől.*csóválja a fejét és kissé elhúzza a száját, mikor eszébe jut a jelenet, ami ráadásként meglepetésként érte, hiszen Karak tudja az illemet és még egyszer se csinált ilyet engedély nélkül.*
- Tudod, hogy ezt nem tehetem meg, nem rajtam múlik. De ha ez megnyugtat akár alszol, akár nem, minden nap itt leszek. Mondanám, hogy el se mozdulok, de ez lehetetlen, viszont amint lehet visszajövök. Így rendben lesz?*biccenti oldalra a fejét és finoman végigsimít a fiú arcán. Mondjuk sokkal jobb lenne, ha a gyógyító minden alkalommal felébresztené a srácot, de most nem az a fontos, hogy ő mit szeretne, hanem az, hogy a nő szerint mi a legjobb.*
- Felismered a csillagképeket?*érdeklődik kíváncsian. Ugyan ez nem épp a legideillőbb téma, de valahogy oldani szeretne a feszült hangulaton, s ez arra is jó, hogy saját hangulatán javítson egy kicsit, legalább addig, amíg Eiden ébren van.*