Gyógyítói rezidencia

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 1:06 pm

*Ahogy sikerül feltornásznia magát félig meddig ülő helyzetbe, Troy is odatelepszik mellé, s átkarolja, mint tegnap, mikor beszélgettek.*
- Tegnap este találkoztunk, lenn, az étkezőben.* Kezd bele csendesen a lány, s bár nem néz Troyra, látszik a tekintetén ahogy újra felidézi magában ezt az egészet, nagyon mélyen beleivódott az emlékeibe.*
- Elmondtam neki hogy sajnálom, és hogy nem kérem a bocsánatát, mert normális, hogy haragszik rám. Erre teljesen kiborult és... és...*Végig simít az arcán, hogy legalább valamit kezdjen magával.*
- Elakart rohanni én meg utána mentem. Elmondtam neki, hogy mennyire sajnálom, és hogy ami megmaradt az egészből emlékként, abban igenis végig őt szerettem, nem az öccsét, sosem fordult meg a fejemben hoyg én meg Miro.*Rázza meg a fejét, mert kész abszurdumnak tartja még a feltételezést is.*
- Erre azt válaszolta, hogy túl fájó neki, hogy engem szeressen... és elment.*Fejezi be szinte már suttogva. Újra visszatér a tekintete a jelenbe, s bár nem sír meg semmi, de valami furcsa közöny ül ki az arcára, ami már túlzott belenyugvás is lehetne, furcsa.*
- Most pedig itt vagyok, veled.* Vonja meg a vállát s felpillant a másikra zöld szemeivel. Mintha kihunyt volna az a bizonyos láng a pupillák mélyéről, ami ott csillogott, hogy tartsa a lelket és a lendületet a lányban, hogy tovább lépjen.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 1:20 pm

* Csendben, figyelmesen hallgatja végig a mondandót, nem szól közben, hanem néha bólogat, hogy érti miről is van szó. Csak a végén szól, hogyha már teljesen elmondott mindent Via. *
- Én csak azt tudom mondani, hogyha ennyire idióta, hogy téged elenged, nem is igazán szeretet.
* Fájó ezt kimondani, de talán tényleg így van. Lehet, hogy azt mondja, hogy fájó szeretni, de ha igazán szereti megtudja bocsájtani, ha meg nem, akkor nem igazán szerette. Ezt tudja, tapasztalta, de persze mindenkinek más a felfogása. *
- Ahogy tegnap mondtad nekem, lépj tovább. Tudom, hogy nehéz, mert én sem tudom, hogy mit csináljak, de próbáld meg elfelejteni ezt az egészet, és ha valóban kell, akkor neked akkor küzdj érte. De úgy, hogy ne hozd fel ezt az egészet, hanem beszélgessetek, mint az előtt, és közeledj hozzá. És Miro-val is muszáj lesz beszélned.
* Azért annyira nem biztos abban, hogy Via mondta, hogy lépjen túl, de azért megpróbálkozik ezzel. Nem mondja azt, hogy felejtse el végleg, mert szerinte egy csók nem a világ vége, ellentétben ha lefekszik mással... De mivel most nem az ő gondját tárgyalják, így ezek a gondolatok elszállnak a fejéből, és megpróbál megértő lenni, ahogy eddig is volt, és valami használhatót mondani. Nem igazán érzi, hogy a lány mire is gondol, de valahogy átérzi ezt a nyugodtságot, mert ő is ilyen nyugodt volt, mikor megtudta, hogy Aysha lefeküdt mással. A kis megjegyzésre, csak egy valamit tud mondani. *
- De jobban örülnél ha nem én lennék itt, hanem ő.
* Nem haragszik meg, akkor sem ha Via azt mondja, hogy igen, mivel teljesen megérti, de nem is hagyja itt. Azért magához öleli, és egy puszit nyom a másik arcára. Még a saját életét sem tudja elrendezni, nem hogy még valami nyugtató tanácsot adjon Via-nak. *
- Tényleg jót fog mindkettőnknek tenni, ha elutazunk, egy kicsit.
* Jegyzi meg, majd elengedi az ölelésből, és újra csak karolja, és simogatja a vállát. A fejét a falnak támasztja, és a plafont kezdi el fürkészni. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 1:29 pm

-Nem, jogosan haragszik. Megcsókoltam az öccsét, épp aznap este, mikor bemutatott a szüleinek meg annak a csomó orosz előkelőségnek, akiket meghívtak a bálra.* Rázza meg a fejét csendesen, s a takarója csücskét kezdi ez gyűrögetni.*
- Nem akarom megkeresni, megmondta, hogy neki fáj ez az egész, nem akarom hogy rosszabb legyen neki. Nem ő kérte, hogy ez legyen, nem tehet semmiről. Igaza volt, ő csak az elszenvedője ennek az egésznek.*Húzza el a száját, ahogy eszébe jut, mikor Dim azt a gumicukrot elemezte neki, bár tudták hogy nem arról van szó hanem róluk.*
- Miroról meg fogalmam sincs, hogy hol van. De nagyon nem is érdekel. Ha elmondhatom valakiről hogy életem nagy tévedése, akkor az ő, még ha csak csók volt, akkor is.*Mondja keserű fintorral. Troy megjegyzésére viszont felpillant a másikra.*
- Nem. Én örülök hogy te vagy itt és nem ő. Te a barátom vagy, és... és nagyjából érted, mi ez az egész, mert nem vagy benne. Ő viszont igen de nyakig. Nem akarom hogy itt legyen, nem és nem.*Rázza meg a fejét, mintha kezdene kissé hisztis lenni. Az utazásra csak megint elmereng, mintha nem egészen itt járna.*
- Lehet. De így nem akarok visszamenni Rómába. Inkább valami más helyre, ahol lehet találni erre igazi gyógyírt, nem csak álomitalt inni egész nap.*Pillant a szekrényén pihenő bájitalos üvegre, amely félig már üres.*
- Vigyél el innen. Messze!*Néz kérlelően a másikra.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 1:49 pm

* Egy pár tanácsot ad, ami nem sül el túl jól, mert teljesen máshogy látja Via, amiért nem haragszik, ugyan miért tenné? Csak egyszerűen nem érti, hogyha ennyire szereti, és odavan érte, nem küzd a másikért, de ő ebbe nem szól bele, csak egy valamit mond, jó halkan. *
- Én nem tudnám elengedni Aysha-t, még akkor sem, hogyha ezt mondaná nekem.
* Szinte motyogja, de azért még érthető, hogyha a lány szeretné hallani. Azért annak örül, hogy jobb neki, hogy ő van itt, és nem Dim. Egy kicsit melegség önti el a lelkét, bár amit mond Rómáról, egyet sóhajt. Teljesen megérti, vagyis próbálja megérteni, de nem igazán megy. Talán a szülei szemébe nem akar nézni, így. Képzeletben vállat ránt, majd a bájitalra pillant ő is, ami az éjjeli szekrényen van. A kérlelő mondatra, ami szinte utasításnak hangzik, emeli vissza a tekintetét a lányra. *
- Pennsylvania?
* Hirtelen más nem jut eszébe, csak a saját lakhelye. Kérdőn pillant Via-ra, hogy most komolyan gondolta azt, hogy megfutamodik, bár néha ez így jó, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Nem tudja, hogy most komolyan kérte, hogy vigye el, vagy csak kétségbeesésébe, de ő megtesz mindent, hogyha kell, akkor a világ végére is elviszi, hogy egy kicsit jobb legyen, bár most csak Pennsylvania-val szolgálhat. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 2:07 pm

*Hallja mit motyog neki Troy, de ő valóban egész másképp látja a dolgokat, mint a srác, így megrázza a fejét.*
- Én inkább hagyom, csak legyen végre jobban, az mellékes, hogy most velem mi lesz. Nem érdemelte meg amit tettünk és azt sem tudom Miroval hogy fog megbirkózni, hiszen ő az ikertestvére.*Néz lemondóan a másik szemébe. Ő így látja jobbnak s leginkább magára haragszik, de borzalmasan. Bár talán az még rosszabb, hogy még mindig nem érti. De már nagyon nem is akarja feszegetni, feleslegesnek tartja, hiszen Dim közölte vele a tényállást.
Újra Troyra pillant, mikor az Pennsylvaniat említi.*
- Még sosem jártam ott. Ott laksz?*Végre valami érdeklődés a teljes mélyrepülés után. Közben kinyúl az éjjeli szekrényére pálcája után. Ahogy hozzá ér, lassan érti, hogy mi baja. Furcsán üresnek érzi jobbját, ahogy pálcáját tartja. Ráncolja homlokát kicsit, majd rámutat vizes bögréjére.*
Invito!* Az bár megmozdul de félúton mégis megáll, s leesik a földre, a csörömpölve darabjaira törik, kifolyik belőle a víz. Via értetlenül pislog egy darabig, majd csak lemondóan sóhajt s visszarakja a pálcát a szekrényre. Közben jön egy sipítozó manó aki gyorsan eltűnteti a maradványokat, s hoz másikat a lánynak, aki halkan megköszöni a manó hajlongásait. Mikor az távozik, Troy fele fordul.*
- Hát ez csodás...*Nyugtázza ennyivel a dolgot.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 2:18 pm

* Ezt a mondatot inkább magának jegyezte meg, nem is szándékozta úgy mondani, hogy Via meghallja, mert lehet, hogy ez neki rosszul esik, de helyette egy más fajta mondatot mond. Figyelmesen végig hallgatja, majd egy halvány mosolyt küld felé, és bólint egyet. *
- Jól van.
* Ráhagyja a dolgot Via-ra, ő nem akar most ezen összeveszni vele, bár már felkelt, de mégis kicsit fáradtnak érzi magát. Inkább csendben a plafont nézi, csak mikor kérlelő szavakat hall, akkor néz megint Via-ra. A kérdésre, egy apró mosoly jelenik meg az arcán. *
- Igen, ott van a házam.
* Bólint egyet, majd figyeli, ahogy a lány ügyeskedik. A pálcára pillant, majd a pohárra, ami félúton megáll. Mikor csörömpölve leesik, az egyik szemöldökét felvonja, és rátekint egy pillanatra a lányra, majd mikor egy sipító manó jön, odafordítja a fejét. Egy kicsit megemelkedik, és úgy nézi, ahogy takarít. Elhúzza a száját. *
- Uhh.
* Még mindig a padlót nézi, mert ez kicsit gáz volt. Mikor Via megszólal, akkor ül vissza a helyére, és néz rá. Kicsit értetlenül nézi a másikat, mert nem tudja, hogy most miért ejtette le a poharat. *
- Az.
* Csak ennyit mond, majd visszaül dönti a fejét a falnak. Sóhajt egyet, és ahogy nézi a plafon útját, megszólal. *
- Tudod, komolyan mondtam, hogy szívesen hazaviszlek, ha nem akarsz itt maradni.
* Végül megszólal, és már a tekintete a lányén van. Még mindig nem tudja eldönteni, hogy az előbb viccelt, vagy most miért mondta, hogy vigye el innen. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 2:28 pm

*Örül hogy nem vitatkoznak vele, meg amúgy is felesleges lenne. Eldöntötte ő ezt magában az éjjel, elég volt ehhez ez a lázálom bőven, hogy így döntsön. Az már más kérdés, hogy fog később megbirkózni vele, ha újra találkoznak DImmel vagy ha egy másik lánnyal látja majd, no meg ezek után melyik srác állna vele szóba, bár utóbbi annyira nem zavarja. Ő akkor is Dimet szereti, lesz ami lesz.
Inkább kérdőn néz a másikra.*
- Van saját házad?*Ő maga még ugye a szüleivel él Rómában egy régi, hatalmas villában így picit furcsa neki még.
Ekkor jön a kisebb közjáték a bögrével, ami nem igazán segít a kedélyállapotán. Ezek szerint jobb ha nem megy semmi veszélyes helyre mert gyakorlatilag bárki simán legyűrné most ebben az állapotban.
Meglepve pislog Troyra.*
- Én nem is gondoltam, hogy viccelsz. De azt se akarom hogy neked ebből gondod legyen vagy hogy szétund a fejed azzal, hogy hazaviszel. Gyakorlatilag mint láthattuk, kész csőd vagyok, most már több szempontból is.* Motyogja sötéten. Épp csak a villámló kis felhőpamacs és az eső hiányzik a feje fölül, akkor lenne csak tökéletes a dolog. Betelgeuse erre viszont felmordul, tekintve hogy azzal, hogy ez történt, még nem védtelen egészen a lány, ő vigyáz rá, ez a dolga. Via csak egy fanyar fintorral válaszol, mire az ocelot csúnyán összehúzza a szemeit. Szíve szerint kiosztaná társát, hogy hagyja magát ilyen letargiába esni, de sajnos nem tudja.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 2:40 pm

* Kicsit fura, hogy visszakérdeznek a házát illetően, de az is megfordul így hirtelen a fejében, hogy lehet, hogy nem is tudja még ezt a lány. *
- Igen, örökség... Tudod mikor meghalt anyám, apám kirakott, és egy idős hölgy fogadott be, akit a mamámnak fogadtam, mert aranyos volt, és segített mindenben. Csak, hogy ő meghalt, és rám hagyta az egész vagyonát, és a házát, mert neki nem volt családja.
* Jó, hogy mindenre fény derült, így a múltjával kapcsolatban, mert neki ez fontos, hogy egy olyan ember hagyta rá a vagyonait, akihez nem is kötötte vér rokonság. Nem meséli szomorúan, inkább csak tényként közli vele ezt az egészet. Bár még egy háza van, ha azt nézzük, mert a szülei tulajdona az övé lesz, ha csak az apja nem akar mást, és nem zárja ki az örökségből a végrendelettel, bár amíg börtönben van, addig nem igazán akar ezzel foglalkozni. Meg amúgy sem érdekli, hiszen minden emléke elveszett, így tök idegenként jár kelne abban a házban. Kicsit bele is bambul ebbe, amint gondolkozik, és azt nézi, ahogy Via a pálcájával szórakozik, de nem fog fel belőle semmit, csak mikor meghallja a csörömpölést. Mint aki felébredt egy hipnózisból, tér magához, és nézi, ahogy a manó takarítja a szilánkokat. *
- Nem lesz belőle gond, és szerintem nem is fogom szétunni magam, elvégre az ocelotod is ott lesz, és ha nem is veled, akkor majd vele játszok. Vagy csak leülünk filmezni, sétálunk a környéken, meg havat lapátolok...
* Jut eszébe, hogy a havat is el kéne lapátolni, így az utolsó szóra elhúzza a száját. Ezt az egyet nem vette számításba, de legalább nem fog unatkozni az biztos. De ha már a hónál tart, egy kicsit felakarja dobni a hangulatot. *
- De ha félsz attól, hogy a hóban megfürdetlek... Vagy a hógolyó csatában én győzök...
* Nem fejezi be a két mondatot, hanem csak egy önelégült mosolyhoz hasonló kerül ki az arcára, és úgy pillant Via-ra. Persze nem akar arra célozni, hogy ebben az állapotban ő győzne, csak pár dolgot sorol fel, hogy hátha erőre kap tőle. *
- Na, mit szólsz hozzá? Hogyha akarod akkor jöhet Diana is, vagy Aysha ha nem zavar. De mehetünk csak ketten is.
* Teszi fel a nagy kérdést, hogy mit is szeretne Via, mert neki tényleg mindegy, hogy hányan jönnek, ha egy kicsit felvidul tőle. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 3:07 pm

-Ohh... sajnálom ezt nem tudtam.*Mondja, s látszik hogy tényleg nem akart érzékeny témát érinteni. Közben csendben hallgatja, hogy honnan, kitől van a ház, s ezen végre picit elmosolyodik. Kedves hölgy lehetett, biztos hiányzik Troynak.
Aztán az ocelotra pillant, s kissé furcsállja hogy Troy épp vele akar játszani amikor nincs oda a famulusokért.*
-Te meg Betelgeuse?*Kérdezi bújkáló mosollyal mert elég abszurdnak tartja bár a famulusnak semmi kifogása Troy ellen amíg így vigyáz Viára. Igazi tündér ^^.*
- Azt hozol akit akarsz, de egyet jegyezz meg. Engem, te, soha nem fogsz megfürdetni, még ha pálcával nem is tudok rásegíteni, akkor sem!*Jelenti ki határozottan a lány , s végre valami szín is kerül az arcára, ahogy keresztbe fonja karjait. Kicsit kezd oldódni a kezdeti letargia, hála Troynak aki kicsit eltereli a figyelmét arról ami történt.*
- Sztem hozd el mindegyiket, Ayshát azért mert akkor nem szólhat érte, hogy velem vagy, Dianat meg azért mert felvidít, amíg te Ayshával vagy kettesben, meg vigyáz rám. Lehet szőke kicsit, de rendes csaj és annyira nem is tipikus szőke. Azért mert más a logikája, nem buta, mondhat rá bárki bármit és kész.*Mondja, s bólint egyet hangsúlyként még. *
- Most asszem felmegyek, kellene fürdenem, meg összepakolom a holmim. Üzenek neked, ha készen vagyok, rendben?*Közben feltápászkodik, majd egy paraván mögött átvedlik vissza a ruháiba. AZtán előmászik, s holmijait magához véve elköszön Alicetől aki némi álomitalt ad még a lánynak, s egy kis hársfateát is, hogy főzze meg, ha nem akar bájitalt inni. Troy pedig valószínűleg a tornyokig jön vele, vagy ameddig akar. Via búcsúzásképp megöleli s csak belesuttog bágyadtan a fülébe.*
-Köszönöm!*Majd integet neki s irány a Déli torony. Bár arcába a szín visszatért, még látszik rajta, hogy nem lobog az a tűz a szemében, mint régen.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 3:28 pm

* Egy történetet mesél el, hogy hogyan is jutott a házhoz, és egy apró mosolyt küld a lány felé, mikor a sajnálatát mutatja. Már túl tette magát rajta, bár nagyon is hiányzik neki a "mamája", annak ellenére, hogy nem ismeri most jelen pillanatban. Majd a famulusra kerül a sor, hogy el lesz vele, amíg esetleg Via depizik. *
- Hát, nem hagyhatod itt a kastélyban. Alap, hogy velünk jön. Na, meg hogy ne unatkozzon, miért is ne? Csak ne égesse szét a ruhám.
* Mondja mosolyogva, mert tény, hogy nem szereti a famulusokat, de amíg nem az övé, addig békesség van. Viszont annyira nem örül a lány, hogy megakarja a hóban fürdetni, de majd ott úgy is ráfog jönni, hogy nagyon nincs ellenkezni valója, de nem akarja elrettenteni, inkább egy titokzatos mosollyal válaszol. *
- Majd meglátjuk, de a hógolyócsatában, akkor is én fogok győzni.
* Ölti ki a nyelvét, és öröm látni, hogy jobb színben van Via. Arra, hogy hozza mindkettőt bólint egyet, mert ő is így gondolta, de persze tiszteletben tartotta volna, hogyha Via mást szeretne, elvégre most az a cél, hogy felviduljon, és felejtsen. *
- Rendben, akkor megkérdezem tőlük.
* Bólint egyet, és az lesz az első, hogy mindkettőnek üzen, hogy mi is a helyzet, és reméli, hogy mindkettő eljön, bár Aysha szerinte biztosan, csak Diana-ban kételkedik, de majd meggyőzi. Ahogy hallja, hogy ki mit fog csinálni, vagy miért jó elhozni, ismét Diana-ra kerül a szó, és ő egy percig sem tartotta butának, vagy túl szőkének. *
- Szerintem is rendes, meg aranyos.
* Ért vele egyet, majd arra, hogy Via felmegy bólint egyet. Leszáll az ágyról, és még el is fordul, hogy még véletlenül se lássa, bár a paraván eltakarja, de azért így a biztos. Majd mikor készen van, megvárja, és elköszön a gyógyítótól, majd felkíséri Via-t addig, amíg tudja, majd mikor megölelik, ő is átöleli a másikat. A fülébe súgott szóra, halványan elmosolyodik. *
- Nincs mit. Szia.
* Mondja, majd amit elfordul Via, ő is megy a saját tornyába, hogy két levelet írjon, hogy megkérdezze a többieket, hogy mit szólnak hozzá, bár később is lehet jönni, majd elintézi, vagy max. visszajön értük. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 10:47 pm

* Nem akart veszekedni, és nem is kezdte volna el, hogyha elfajulna odáig a dolog. Helyette, ahogy meghallja Jasmine szavait, csak két szót mond. *
- Felejtsük el.
* Mondja egy mosoly keretében, elvégre nem is igazán sértődött meg rajta, csak nem nagyon értette ezt a nagy nevetést. Sok minden szóba jön, addig amíg baj nem lesz. Persze már Jasmine nem reagál semmire, aminek egy kicsit örül, mert tudja, hogy más véleményen vannak, és tuti összevesznek. Viszont megrémül mikor a lány csak úgy nagy fájdalmakkal a fűre borul. Először fogalma sincs, hogy mit tegyen, majd mikor meglátja a sok vért, örül, hogy nem ájul el hirtelen a sokkban, és próbál ura lenni a helyzetnek. Megpróbálja talpra állítani a másikat, hogy feltudja venni, bár mikor egy szót hall meg, egy kicsit ledermed. *
- Mi?!
* Egy picit megáll, és értetlenül áll mikor a baba szót kimondja Jasmine. Nem is tudta, hogy most terhes, és akkor szakítottak is? Nem fér össze a fejében, de nem gondolkozhat sokáig, ha nem akarja, hogy elvérezzen a karjai közt a lány. Így felkapja, és gyorsabb tempóban kezd el menni az első emeletre. Hevesebben veszi a levegőt, mert azért nem könnyű az alagsorból felcipelni az elsőre, azért nem árt majd gyakrabban kondiba mennie, hogy ez ne legyen legközelebb probléma. A folyosón már szinte fut, amennyire csak tud, de ügyel arra, hogy ne bukjon előre, így amikor a gyógyító ajtajához ér, szinte berobbanva érkezik meg a terembe. *
- Miss Morrighan!
* Kiáltja el magát, hogy észre vegyék őt, majd leteszi a legközelebbi ágyra, nem is érdekli, hogy tiszta vér a felsője, a karja, csak az, hogy minél előbb meggyógyítsa Jasmine-t. Az ágy mellett az egyik kezével elkapja a másikét, most nem érdekli, ha szorítják, csak eleinte fájt, mikor még nem volt felkészülve rá. Kicsit riadtan néz a lány arcára, majd körbe, hogy merre van a gyógyító. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 10:56 pm

*Sietve jön elő a nő, ezúttal újra talpig zöldben, mely remekül passzol smaragdszín szeméhez a nőnek. Haja lófarokba kötve, ruhaujját meg futtába tűri fel.*
- Mi történt már megint Mr. Clayton?*Szalad ki a száján hirtelen s nem is jut eszébe hogy megegyeztek, neki csak Troy. Ekkor esik a pillantása Jasmine-ra*
- Egek! Mikor kezdett el vérezni?*Néz Troyra majd máris szól néhány manónak, hogy paraván, forró víz és a szükséges bájitalok meg eszközök. Eléggé alélt szerencsétlen Jasmine, de muszáj még kicsit magánál maradnia.*
- Jasmine! Hallasz engem? Mi történt? Hol fáj?*Igyekszik a legtöbb információt kiszedni a lányból, miközben máris paravánnal kezdik körberakni az ágyat, nincs idő ide oda pakolgatni a lányt, hiszen a vérből látja, hogy nagy a baj, valamelyik főbb érből vérzik és tekintve hogy terhes, ez nem nagyon jelent jót. Azóta nem is járt nála a lány, de ezek szerint úgy tűnik, most dől a pici sorsa, véglegesen. Aggódik látszik az arcán, hiszen mégiscsak nőből van, s bár ő maga még nem akar gyereket, akkor is együtt érez a lánnyal. Közben Troyra pillant, hogy ő jól van e, nem mindenki bírja ezt a sok vért.*
- Hátul találsz sima fehér inget, át tudsz öltözni meg megmosakodni. Ülj le kicsit, mert sokat cipelted, neked is pihenned kell.* Szól oda kicsit lágyabban a fiúnak, de látszik az arcán hogy most ő is ideges.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 11:02 pm

* A fájdalom lassan átjárja egész testét, de leginkább a szíve fáj e cseppnyi lánynak, mivel rettentő szar körülmények közt veszti el gyermekét. Egyedül van mint a kisujja s ráadásul mindez épp akkor történik meg vele, mikor próbál szót érteni Troyal. Szerencsére nem hagyja magára, miután megérti hogy a gyógyítóhoz kéne segítenie rögtön segít neki s végül karjaiban viszi fel az első emeletre. Az út nem rövid s a lány a fájdalmon kívül csak a rázkódást érzékeli az egészből. Sír, bár ez a nyöszörgéssel keveredik így nem igazán lehet egyértelmű, de amikor a fiú leteszi az ágyra nyilvánvalóvá válhat számára.*
- Ne menj el.* szorítja meg a másik kezét könnyein át tekintve fel rá. Lábát lehúzza s szabad kezével a lepedőt markolássza, arcán torz fájdalom látható, így reméli hogy minél előbb megérkezik a nő.
Szerencsére ez meg is történik s ahogy hallja a kérdést a hasán kezd el körözni remegő kezével. Lassacskán nem érzékeli mi történik körülötte a fájdalom eszét veszti s csak fekete foltokat lát könnyein keresztül.*
- Nagyon...fáj...* húzza hasa felé még jobban lábát s kicsit el is fordul oldalra. Arcát a párnába nyomja, hogy hangját eltompítsa, sosem érzett még ekkora fájdalmat...*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 11:10 pm

* Eléggé nehézkesen mászik fel az elsőre, de mindent megtesz, hogy időben érkezzen meg a gyógyítóhoz. Mikor berobban a terembe, hívja a gyógyítót, és Jasmine-t leteszi az egyik közelebbi ágyra. A nevét hallva kicsit idegesebben szól. *
- Troy!
* Szólítja fel a nőt, hogy ne hívja a vezeték nevén, mert baromira utálja, ha magázzák, az csak nagyon hivatalos lenne. Nem akarja leordítani a gyógyítót, de nagyon ideges, mert fogalma sincs, hogy mi van a lánnyal, és ahhoz képest, hogy nincsenek túl jobban aggódik érte. De persze majd úgy is bocsánatot fog kérni a nőtől, csak most az izgalom teszi ezt vele. Megfogja a lány kezét, és felkészül arra, hogy erősen szorítani fogja, de nem érdekli. Nem nagyon figyel arra, hogy mit kér Jasmine, csak a nőre figyel, akinek próbál pontosabb választ adni. *
- Most az előbb. Nem telt bele 3 percbe, vagy 4-be, de siettem.
* A lány ágya mellett marad, és fogja a szorító kezet. Legalább az a jó, hogy így tudják még magánál van. A szemeiben látható, hogy kétségbe van esve, és igen csak remek ettől az egésztől, de itt marad, és ezt el is mondja a nőnek, mikor elküldik. *
- Nem hagyom itt!
* Lehet kicsit túlzásba esik, de ne mondja meg neki senki, hogy hagyjon itt egy lány, aki valószínű terhes, mert ez jött le neki, és vérzik, és minden baja van. Persze, hogy az ágya mellett van, bármennyire is meg van rémülve, és ijedve. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 11:26 pm

*Igen, tényleg a kicsivel van a baj, ahogy Jas a hasára szorítja a kezét és felhúzza a lábait, elég egyértelműen vérzik, valamelyik belső csípőartéria ágból vagy épp pont a főágból? jó kérdés hol történt a baj de muszáj elállítani különben Jas fogja bánni. *
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj!*Simít végig Jasmine arcán, s mikor végre megérkezik a manó, egy kis, kék fiolából cseppentővel 5 cseppet adagol a lány szájába. Hamarosan abbamarad a levegőkapkodás és a sírás, sőt, egyre bágyadtabb lesz, nem érzi a fájdalmat, majd megnyugszik, szemei lecsukódnak, légzése lelassul és felületes lesz, mély altatásba kerül.*
- Rendben! Troy, igenis ülj át a paraván másik oldalára. Nem akarom hogy ide ájulj és még téged is ellássalak, Jasmine bajban van és muszáj levetkőztetni. Sipirc!*Parancsol rá a fiúra, majd ha az végre leül, elhúzza a paravánt, s máris levetkőzteti Jast, s pálcáját meglengeti a teste felett, mint valami UH kép, jelenik meg a kép. Nagyjából látja, hogy mi történik, de nagyon belül van a vérzés, így muszáj némi vágást ejtenie a hasfalon. Viszont az eredmény nem túl rózsás. Az egyik fő ér vérzik, s a vér elég nagy térfoglalást csinált már, s bizony Jasmine vére is egyre fogy, így azonnal vérelfogyás gátló anyagot ad be neki, egyenesen a szívéhez, így máris sikerül megkeringtetni az anyagot. Azonban úgy tűnik, hogy a köldök artéria is sérült. vagyis ezzel a kicsi is veszélybe került. Muszáj lesz dönteni, vagy az egyik vagy a másik, s mivel számára Jasmine élete a legfontosabb, így mellette dönt. Pálcát és mugli eszközt egyaránt kénytelen használni, hiszen ismeri mindkettőt, s igyekszik alapos munkát végezni, akárcsak a külön erre képzett manói, akik segítenek neki. Jó egy óra biztos eltellik a paraván mögött, bár kb fél úton az egyik manó pici, fehér pólyába csavart kis csomagot visz el hátra, s gondosan visszazárja Alice szobáját.
Izzadtan lép ki a paraván mögül, s leroskad az egyik székre. Köténye és kesztyűje csupa vér, s egy maszk is takarta arcát, fején kendő, ahogy kell, vigyázni Jasmine egészségére. A virrasztó Troyhoz fordul.*
- Életben marad, de vérelfogyás gátlót adtam neki, mert nagyon sok vért vesztett. Majd csak az éjjel tér magához az alvásból, erős bódítót kapott, hogy ne érezze a fájdalmat. Heg nem fog maradni neki, bár egy ideig még érzékeny lesz így figyelj rá, hogy ne erőltesse meg magát a jövő héten. Bár leginkább azt hiszem, a lelkével kellene valakinek rendesen törődni, mert egy ilyen dolog biztos megvisel egy felnőtt nőt is, nemhogy Jasminet.* Pillant újra a paraván mögé. Lassan azt is elviszik a manók, immár betakarva fekszik az ágyon szemei lecsukva.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 11:35 pm

* Úgy érzi magát mint egy zsák görcs, érzékeli az izomrágást egész testében s ahogy nagyjából megmutatja hol fáj, az oldalára fordulva húzza össze még jobban magát, miközben Troy kezét szorítgatja. Nagyon hálás neki s ezt majd el is fogja mondani neki, örül, ami most nem látszik, hogy nincs egyedül bár Morrighan kisasszonyt is végül is kedvesnek ítélte meg találkozásaikkor. Amikor megkapja a cseppeket ajkai közé szép lassan ernyed el egész testében s hanyat fordulva pislog fel a fiúra könnyein keresztül.*
- Sajnálom...* motyogja felé még egy utolsó, sírós grimaszt megejtve, hogy mit is, az nem derül ki, mivel érzi, hogy szemhéja egyre nehezebb lesz és a pislogás is igen fárasztó műveletté válik számára, míg nem végül hosszú időre lecsukódik s teljes mértékben a gyógyítóra bízza magát.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 11:40 pm

* Jasmine mellett akar lenni, és ezt szinte parancsolóan mondja, de kit érdekel? Ahogy abbamarad a sírás, és a szorítás is gyengül értetlenül néz a lányra, és nem érti, hogy most mi van vele, viszont ki is parancsolják, dühösen fogja magát, és kisétál, de nem ül le. Egyszerűen nem tud tétlenül üldögélni, így csípőre tett kézzel mászkál fel-alá a paraván mögött. Majd ha ezt is megunja karba teszi a kezeit, és úgy folytatja tovább a mászkálást. Az órára pillant... Eltelik 5 perc... 10 perc... Végül fél óra, és még mindig semmi. Ideges, és ez látszik rajta, mivel fogalma sincs, hogy mit történt, és hogy miért kezdett csak úgy vérezni Jasmine, és mitől voltak ekkora fájdalmai. Majd újra az órára pillant ahol eltelt 5 perc... Örökké valóságnak tart ez az egész művelet, és látszik rajta, hogy igen csak megviselte ez a dolog őt is. Letekint magára, ahol Jasmine vére van, pedig az új inge... Ezzel most mit sem törődök, újra csípőn a kezei, és az órára tekint megint. Szemei az óra, és a paraván közt imbolyog. Majd végül kijön a gyógyító, és kicsit kétségbeesetten megy oda hozzá, hogy most mi is van. Nem érti mi ez a heg dolog, valahogy semmi sem jut el az agyáig, csak egy kérdést tesz fel. *
- Itt maradhatok?
* Kérdezi meg gyerekes hangon, tényleg nem szeretné itt hagyni Jasmine-t, a választ meg sem várva megy oda hozzá, és bár véres a keze, mégis megfogja a lányét, és az arcát fürkészi. Tudja, hogy nem fog felkelni, de azért reménykedik, és abban is, hogy semmi baja nem lesz mikor már felkel. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-20, 11:49 pm

*Szerencsére Jasmine életét sikerül megmenteni, de a kicsiét sajnos nem. Mégis aggódva pislog a lány fele, ahogy most békésen alszik, hiszen tudja, hogy nehéz lesz lelkileg megbirkóznia ezzel a dologgal. Végül Troy mellé ül le akinek elmondja a tényállást. Reméli, elengedő információt jegyzett meg bár majd ő is beszél Jasmine-nel.*
- Itt. Bevisszük az egyik hátsó terembe és nyitunk egy ágyat neked is. De előbb menj és fürödj meg, ha kell használd a mosdót itt lenn, meg találsz pizsamát is. Hamarosan hoznak vacsorát még én sem ettem.*Mondja a nő miközben csattanva húzza le a kesztyűket és hajítja a szemétbe a maszkkal és fejkendővel együtt, s sóhajt egy mélyet. Hiába, minden gyógyító embert megvisel, mikor egy életet kell elengednie, ráadásul az ilyen cseréket egyátalán nem szereti. Arcán is látszik ez, most kicsit jobban hasonlít eredeti korához, mint fiatalos énjéhez, sőt, mintha még többnek is látszana, ahogy látni a gondok súlyát egy kis időre.*
- Gyere, egyél velem*Int a fiúnak, s lassan felkel, ő is besétál a szobába, ahova Jasminet helyezik s Troynak ágyat vetnek.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 12:01 am

* Odakint mászkálva, és türelmetlenkedve, szét veti az ideg, az aggódás, és más érzelem. Örökké valóságnak tart, mire a gyógyító ki jön, és elkezd neki magyarázni, amire nem igazán figyel, csak egy kérdést tesz fel, úgy hogy nem is várja meg a választ, csak besétál a lányhoz. Nem igazán figyel a gyógyítóhoz, de azt hallja, hogy menjen fürödni, és majd utána lefeküdhet aludni, amit nagyon nem akar, így Jasmine arcát nézve, csak három szót mond, annyira hangosan, hogy a gyógyító hallja, de mégse kiabálás legyen. *
- Elég egy szék.
* Nem akar aludni, virraszt addig, amíg fel nem kel. És nem is megy el fürödni, most nem akar elszakadni Jasmine-tól, bár alszik, de akkor is úgy hiszi, hogy érzi, hogy itt van vele. Nem akar semerre se menni, ahogy elviszik Jasmine-t egy másik terembe megy fele, és ugyan úgy az ágya mellett megáll, és megfogja a kezét. Csak az arcát nézi, most annyira nyugodt, mint pár órával ezelőtt, mikor fájdalmai voltak. Fejet ráz, mikor a gyógyító vacsorázni hív, most aztán végképp nem tudna enni. Csak áll az ágy mellett, és a másik nyugodt arcát nézi. Nem lesz könnyű neki, ha felébred, de ő itt lesz mellette, egy percet sem fog aludni, eldöntötte. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 12:13 am

-Ahogy jónak látod. A manók hoznak neked be enni. *Mondja a fiúnak, majd bevezeti a szobába, s egy kényelmes karos széket raknak oda neki azt, amelyikben múltkor Alice is elaludt Troy mellett. Csendben kimegy a szobából, csupán jó éjszakát kíván a fiúnak, s hogy keltse fel, ha bármi baj történne. Ő maga visszamegy a szobájába, s csak rosszkedvűen turkálja az ételt, alig eszik valamit, csak mert muszáj s jó ideig fenn van még ő is, ahogy Jasmine jár a fejében, s hogy vajon mit is mondjon majd neki, ha felkel és meg tudja mi történt. Végül csak elnyomja az álom őt is, miután lefürdött, s befeküdt az ágyába. Mindig nagyon megviseli, ha valaki meghal a kezei között.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 11:27 am

* Hosszú volt az éjszaka, egész végig fent volt, és simogatta Jasmine karját, és arra figyelt, hogyha valami nagyobb fájdalma van, akkor szól a gyógyítónak, de szerencsére nem igazán volt ilyen. Olyan békésen aludt, ő meg egy kicsit már megnyugodott. Nem engedte el egész este a lány kezét, igaz néha felkelt, hogy kinyújtóztassa a lábait. Már a hajnali időkben ásítozik egy kicsit, és nem tudja, hogy tényleg ennyit kell aludnia a lánynak, vagy ez normális. Mindenesetre már nem bírja, nagyon kimerült, és láthatólag már semmi baja nem lesz Jasmine-nak. Az órára néz, ami a szobában van, és már fél 10, mégsem kel még fel. Már arra gondolt, hogy felkelti, de inkább nem szeretne neki fájdalmat okozni, mert ki tudja, hogy milyen baja lesz. Türelmesen vár. Persze tegnap óta nem mosott kezet, így a lány keze is egy kicsit véres, ahol megfogta. Őt most ez nem zavarja, akkor sem fogja itt hagyni, majd ha elkelt megmossa a kezét, és kész. Az órát nézve visszaül a karosszékbe, és egy pillanatra lehunyja a szemét, de nem alszik. Kívülről már lehet látni, hogy nagyon is karikásak a szemei. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 11:40 am

* A kelés kissé elhúzódott, mivel a leányzó egy pillanatra sem nyitotta ki egész éjjel a szemét. Betudható ez a nyugtató folyadéknak avagy a lelki sokktól, mit tegnap délután kapott, hisz nem buta, tudja, hogy valami történt vele és a kicsivel. Legalábbis az előtt képben volt, hogy elaludt volna...
Szempillája megrebben s keze is megmoccan, de nem nyitja még ki, talán csak álmodik s ez fizikailag is megmutatkozik rajta, egyenlőre még nem tudni. Ám röviddel ezután a békés, nyugodt, kissé sápadtkás arc szempárja résnyire kinyitódik, majd szép, lassan, fokozatosan teljesen kinyitja. Amit lát, az szokványos, hisz nem más tárul barna szemei elé mint a plafon. Egy ideig nézi csillogó, fáradt tekintettel, kicsit össze kell szednie magát testileg is hogy képben legyen, így nem is oly sokára érzékeli, hogy fogják a kezét. Picit megszorítja azt - legyen az akárkié - majd lassan oldalra döntött fejjel pillant Troyra. Jó ideig nézi a fáradt arcú fiút s próbálja rendbe tenni kusza gondolatait. Idővel rájön arra, hogy a gyógyítói rezidencián van s a fiú ábrázatából az is kiderül, hogy nem egy-két perce van itt.*
- Szia!* hallatszik rekedtes, suttogós hangja. Picit megköszörüli torkát mihez lustán lehunyja szemét is s kiszáradt ajkát is megnyalja, majd barna tekintete ismét a fiún állapodik meg.*
- Mi történt...?* pillant le a véres ingre, mi már megszáradt így igen csehül áll a fiún. Kezeikre is lepillant s azon is látja a száradt, alvadt vért, majd egy idő után visszanéz a másikra. Tudja, hogy görcsös fájdalmai voltak és erősen vérezni kezdett, de hogy az altatás alatt mi történt azt nem tudja s úgy tűnik a fiútól várja a magyarázatot.*
- A baba?* kérdezi halk, elcsukló hangon s bár Troy lehet nem érti mire gondol, ő tudni akarja mi történt gyermekével és hogy rendben van-e.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 11:57 am

* Már épp elaludna mikor megszorítják a kezét, amire felkel. Ránéz a lányra, hogy mi történt, de mikor látja, hogy semmi, rátekint az órára. Ekkor hallja meg köszönést, és fordítja vissza a fejét. Halványan elmosolyodik, már amennyire tőle telik most. *
- Jó reggelt.
* Mondja halkan, bár 1-2 perce aludt el, mégis hallható a hangján, hogy rekedtes, bár ez nem meglepő mivel egész éjjel nem beszélt, és berekedt. A fáradt szemeit, bágyadt tekintetét Jasmine-ra irányítja, és mikor megnyalja az ajkait, egyből két szót mond. *
- Hozok vizet.
* Áll fel a székből, bár nem tudja, hogy hogyan tud még állni, mikor mindjárt összeesik, és elalszik, de azért igyekszik segíteni. Kimegy a szobából nem tart sokáig, közben megmossa a kezeit, leszedi a vért róla, majd egy törülköző egyik felét is bevizezi, hogy nedves legyen, és azzal, meg egy pohár vízzel tér vissza. A vizet átnyújtja a lánynak, és ha már ivott, és az éjjeli szekrényre került a pohár, a törülköző nedvesebbik felével, elkezdi letörölni Jasmine kezéről az alvadt vért, miközben mesél. *
- Hát, azt én sem tudom. Csak összerogytál a belső kertben, és vérezni kezdtél. De, hogy mitől azt nem tudom.
* Rántja meg egy kicsit a vállát, bár most nagyon nincs is ereje ehhez, mert nagyon is fáradt. Mikor egy kérdést tesz a babára, akkor alig hallhatóan nyel egyet. Nem hiszi el, hogy ilyen helyzetbe keverik, hogy ő mondja el, hogy mi történt vele. Bár nem igazán figyelt a gyógyítóra, mert örült, hogy áll a lábán, de kivette a szavaiból, hogy mi történt, és a manó is elvitt egy törülközőbe bugyolált valamit. Kicsit nehézkesen indul neki a dolognak. *
- Ööö... Nagyon sajnálom.
* Mondja halkan, és le is hajtja a fejét, és ebből tudhatja Jasmine, hogy mi is történt. Még soha sem közölt ilyet senkivel, és nagyon is ramatyul érzi magát, és még nem is aludt, de azt hiszi, hogy ezek után nagyon nem is fog tudni. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 12:14 pm

* Az egész éjszakát végigaludta és a délelőtt felét is, de aztán a szempillák megrebbennek és a kéz is megmozdul, majd nemsokára kinyitja szemeit és a karikás szemű Troyra pillant. Rekedt, halk hangon köszön neki, majd kiszáradt ajkait nyalja meg, minek következtében a másik felpattan és elhagyja a kis termet. Egy apró bólintás telik ki tőle s picit közben az ágyon is feljebb tornássza magát, hogy félig fekvő, félig pozícióba kerüljön, így megérzi hogy hasa tájéka felől enyhe, tompa fájdalom árad szét testében.
Mikor a fiú visszaér a vízzel elveszi a poharat s pár apró kortyot iszik belőle, majd leteszi a szekrényre és figyelemmel kíséri ahogy kezét kezdi el tisztogatni.*
- Köszönöm.* feleli továbbra is halk hangon, érti ezt a vízre és a törülgetésre egyaránt, majd egy kérdést intéz felé, mire nem érkezik konkrét válasz. Bólintva jelzi felé, hogy ez tiszta sor számára is, majd elcsukló hangon a baba felől érdeklődik. Fürkésző tekintettel figyeli a másik arcát, mire a szíve is összeszorul a látottaktól. A némaság és a lehorgasztott fej nem sejtet jót s ahogy a sajnálom is elhangzik, pár pillanatnak el kell telnie, hogy felfogja mi történt. Kezei teljesen elernyednek s szemei is megtelnek könnyel, nem mozdul, nem szól semmit, csak meredten figyeli saját kezét s siratja elvesztett gyermekét. Belül azonban sokkal komolyabb érzelmek strapálják legyöngült lelkét, mi így külsőleg nem igazán látszik rajta, maximum egy gyenge kis sokk, de belül... Az elhagyatottság, gyengeség, veszteség s alkalmatlanság érzelmei tombolnak lelkében, semmire sem jó, semmire sem alkalmas, vére miatt nem jó párja családjának, ez által a gyerek is halálra volt ítélve, képtelen kihordani egy gyereket, ezek szerint nem tudta óvni, védelmezni, hogy semmi baja ne essék, és.... Sorolhatnánk még tovább de értelme nem lenne, a világ összes kínja megrohanta abban a pillanatban, hogy Troy közölte vele a rossz hírt.
A hosszú csend után a fiúra irányítja szemeit, mikből újra és újra kövér könnycseppek törnek elő.*
- Itt voltál egész éjjel?* kérdezi jó pár oktávval feljebb lévő hangnemben mi a sírásnak köszönhető. Ha még mindig fogja a kezét akkor enyhébben megszorítja de továbbra sem engedi el, ha nem akkor ugyan olyan hasznavehetetlenül hever mellette.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 12:30 pm

* Kimegy a teremből, hogy hozzon vizet, meg nedves törülközőt, és ahogy megitta Jasmine, és egy köszönömöt hall, egy pillanatra felpillant a lány szemeibe, és egy kicsit szomorkásabb mosolyt küld el felé. Elkezdi tisztogatni a kezét, majd mesél, bár ezt lehet, hogy mind tudta Jasmine, de mást nem igazán tud mondani, hiszen kiküldték. A baba kérdésre nem hiszi, hogy ő lenne a legalkalmasabb, hogy elmondja a rossz hírt, de azért ezzel mégsem rohanhat a gyógyítóhoz, így vesz egy kisebb levegő vételt, és lehajtja a fejét, majd elmondja, hogy nagyon sajnálja. Ebből tudja Jasmine, hogy mire akar kilyukadni, mert ahogy feltekint az arcára, mint aki meg semmilt, és érti is, hogy miért, de ez az élet rendje, nem tudja megváltoztatni, na meg nem tett semmit, hirtelen történt az egész, ki tudja hogy mitől. Eléggé rossz színben van most Jasmine, nem is tudja, hogy ilyenkor mit is kéne neki mondania, vagy tennie, így inkább csendben tisztítja tovább a másik kezét. Mikor már úgy véli, hogy kész van, akkor a szárazabbik felével megtörli, hogy ne legyen nedves. A kérdésre feltekint megint a lány szemeibe, és bólint egyet. *
- Igen, figyeltem, hogy nincs-e bajod.
* Bár mondjuk ezt ki lehetett volna találni a karikás szemekből, és a kimerült arcból. Ahogy megérzi, hogy szorítják az immáron tiszta kéz, leteszi a törülközőt az éjjeli szekrényre, és szomorúan pillant a lányra. Nem lehet könnyű neki, de ő most jelen pillanatban nem igazán tud mit tenni. Felül mellé az ágyba, és átkarolja, magához öleli hátha jobb lesz valamennyire. *
- Majd megoldjuk. Nem lesz semmi baj. Segítek neked.
* A hangjában fellelhető a sajnálat, és az őszinteség, hogy tényleg segít a lánynak, hogyha szeretné. Na, meg Alice is mondta, hogy lelki támasz kell neki. *