Gyógyítói rezidencia

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-09-09, 7:36 pm

*Sikerül eljutnom Yvonne-al a gyógyítóhoz, ahol szépen le is rámolom őt egy ágyra, s amíg őt ellátják, én visszamegyek a konditerembe a cuccainkért. Az övét lepakolom az éjjeliszekrényre az ágy mellett, a magamét pedig a földre, majd odahúzok egy széket, ugyanis feltétlenül meg akarok várni, hogy felébredjen, hisz aggódom érte. Szerencsére azonban nem játszik sokáig csipkerózsikát és rögtön humorizálni kezd.*
-Ó hát talán egy egészen picivel. *vigyorodom el, majd amikor látom a próbálkozását, hogy felüljön, kissé megtámasztom, hogy segítsem ezt a műveletet, bár gőzöm sincs, hogy ez mennyire jó ötlet.*
-Úgy húsz percig. Felhoztam a holmidat is. *A szekrény felé mutatok, ahová a borogatását is rakta. A cuccai és a kendő mellett egy pohár kissé zöldes árnyalatú vizet is talál, amiben gőzöm sincs, hogy mi van, de a gyógyító közölte, hogy feltétlen itassam meg vele.*
-Azt a löttyöt majd idd meg. És nem tudom mi az, de szerintem ufóktól származik. *Azért remélem, hogy ennek ellenére megissza, mert biztos jobban lesz tőle, vagy valami. A pohárról ismét az olasz leányzóra vándorol a tekintetem kissé aggodalmasan.*
-Ettél ma már valamit? *Ugyan kaja nincs nálam, de ha arról van szó, seperc alatt hozok neki valamit. Engem nem fenyeget az ájulás, úgyhogy szó szerint futárszolgálat tudok lenni.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-09-09, 7:47 pm

*Sikeresen elájulok a konditerembe, de még jó, hogy nem egyedül voltam, hanem ott volt Chris, így ő elvisz a gyógyítóhoz, ahol magamhoz is térek egy idő után, és futja egy kis viccelődésre. Elmosolyodom a válaszán, nem is vártam mást egy ilyen kérdésre.*
- Köszi! *mondom, mert így tényleg könnyebben feltápászkodom, hogy segít, szóval kevesebbet kell szenvednem a mozdulattól.*
- Ismét köszönöm, ma már úgyse terveztem, hogy visszamegyek a konditerembe. *küldök felé egy hálás mosolyt, majd próbálok nem arra koncentrálni, hogy a fejem majd' szétrobban. Mikor hallok a löttyről, odafordítom a fejem, és egy grimasz kerül az arcomra.*
- Hát, nem túl bizalomgerjesztő, de hallgassunk az okosokra... *mondom, majd a kezembe fogom a poharat, és beleszagolok, de ez rossz ötletnek bizonyult.*
- A szaga is elég visszataszító... na de légy erős Yvonne! *ösztönzöm magam, majd háromig számolok fejben, és egy húzásra megiszom a löttyöt, aminek az íze is borzasztó, de Chris valószínűleg ezt látja is az arcomon.*
- Nem érte meg elájulni... *rázom meg a fejem, és visszateszem az immár üres poharat az asztalkára. Rossz íze volt, de kezdek jobban lenni, már nem is szédülök, szóval azért hatásos a lötyi.*
- Igen, ettem. Szerintem az lehetett a baj, hogy régen mozogtam ennyit, és kicsit megerőltető volt ez a szervezetemnek, de legközelebb majd óvatosabb leszek. *mondom, majd megpróbálok felállni, és bár kissé még bizonytalan vagyok, azért sikerül.*
- Azt hiszem, én felmegyek a főtoronyba, jössz te is, vagy még maradsz? *kérdezem a fiú felé fordulva, miközben cuccaimat kezdem magamhoz venni.*
- Köszönöm a segítséget még egyszer! *ismét egy hálás vigyort küldök felé, majd a sráccal vagy nélküle elindulok a Keleti főtorony irányába. Nem sietek, mert még nem vagyok 100%-os.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-09-09, 8:02 pm

*Hát azt megnyugodva hallom, hogy ma már edzeni nem szándékozik, mert akkor lehet, hogy vállon vinném fel a toronyba és bezárnám a szobájába. Erre azonban nincs szükség, így a lötty felé integetek, hogy azt most szépen tessék meginni. Nem túl bizalomgerjesztő és szörnyülködve nézem a leányzó reakcióit mind az ízére, mind a szagára. De a lényeg, hogy sikerül leküzdenie.*
-Látod, látod! *Kissé dorgálóan megrázom felé az ujjam, majd érdeklődni kezdek, hogy evett e, mert annak hiányától gyakran előfordulhat ilyen ájulás, főleg ha az ember fizikai munkát végez rá. Ahogy válaszol, azonban nem tudom nem elsütni a családi poént.*
-Édesapám szokta mondani: gyerekek, egyetek! Különben sosem lesztek olyan szépek, mint én! *Eközben szépen elkezdem a hasamat veregetni, ahogy apa szokta, majd felpattanok a székről, mert látom, hogy már mehetnékje van. A cuccokat összeszedem, amik ott vannak, s a hónom alá csapom őket, a másik kezemmel pedig átfogom Yvonne derekát, hogy meg ne próbáljon itt megint elvágódni, mert akkor aztán baj lesz.*
-Nem képzeled, hogy hagylak egyedül felmászni odáig! *Így természetesen együtt indulunk meg felfelé, azonban a klubhelyiségtől sajnos egyedül fog menni, mert nekem teljesen máshol van a szobám.*
-Amíg a szobádba érsz bellissima, addig próbálj meg nem elájulni. Ciao! *Ezzel én el is indulok a saját szobámba, ahol összeszedek némi tiszta ruhát, s el is megyek szépen tusolni, mert ezzel a szaggal még a kutyák se zabálnának meg.*

Vendég

*Először majdnem rávág egyet a mocorgó-nyöszörgő-kommentáló Ashira, végül csak letesz róla, mert őkegyelmessége hajlandó összeszedni magát. Haladás. Miközben vár, hogy összegereblyézze magát a csaj, előre-hátra dülöngél és nem mutat semmiféle hajlandóságot rá, hogy okulva Ashi példáján, normális öltözéket húzzon magára. Minek, mikor ilyen lengén is megszerezheti, amit akar? Elég, ha vele van a tőrtok a combjára erősítve. Úgy is csak lopni indulnak. Mérget, hogy Athalie-t megölje végre a mai eseményekért. Azt a zombi, idióta, büdös kis... nem folytatjuk a gondolatmenetet, mert a végén még nyomdafestéket nem tűrő szavak hagynák el az író "tollát" . Mindent összevetve az akció Athalie ellen irányul és Ashi lesz a segítő benne. Attól, hogy őrült, elég jól tud tervezni alkalomadtán. És ugye mindig kell egy bűnbak... Ashi, jobban tetted volna, ha nem itt alszol ma, hanem valami nyugodalmasabb, kedvesebb helyen. Most már mindegy. Amint kész van mindenki az útra kommentárokkal és azok nélkül, a lány mellé perdül, kézen ragadja és elindul alapos iramot diktálva, azaz szaladva. Sokáig kanyarognak erre-arra a folyosókon a sötétben, míg végül célba érnek. Nem gyújtott fényt a pálcája hegyén, mert mi van, ha valaki meglátná? Ashinak is rácsap a kezére, ha a diáklány ilyesmit akarna végbe vinni.*
-Cél elérve. *jelenti halkan, erős svéd akcentussal. Amikor izgul, előjönnek gyökerei árulkodó jelei. Amúgy az angolja majdnem akcentusmentes. De csak majdnem. Tehát, lenyomja a kilincset és már bent is vannak a teremben. Ha Ashi nem szedi magát, berántja az ajtón.
A gyógyítónak híre-hamva sincs az éjjelre tekintettel lévén, ellenben a szemfüles házimanó... hát az rövid úton felüti a fejét.*
-Segíthetek a kisasszonyoknak valamiben? Kötözés? Sebtapasz? Fájdalomcsillapító? *cincogja nagy alázattal a hangjában.*
-Foglald le, míg beszerzem, ami kell. *morogja oda szinte gyilkos szemeket meresztve Ashinak. Egyenesen hozzápréseli magát kis báránykájához úgy, hogy a lány érezhesse a combjának nyomódó tőrtokot nyomatékképpen.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-09-20, 10:53 pm

*A mai terv hogy aludja kudarcba fullad, mert Emerald felébreszt nem túl barátságosan és közben lekezdi kiadni a feladatokat. Szívem szerint aludnék, de van egy olyan érzésem, hogy nem jönne össze. Morogva és nagy dühvel elindulok fölöltözni és mikor végzek egy ásítás elnyomok, majd az ajtóhoz lépek ahol már ott vár az örült lány, ki megragadja a kezemet és elkezd szaladni velem. Müzli a vállamba mélyeszti a karmait amit a dzsekin keresztül is érzek. Kicsit sziszegek, de nem nagyon komoly. Miközben lefelé haladunk az első emeleti lépcsőben megállok és és ha a lány tovább vonszolna akkor nem érne el semmit. *
-Miért megyünk a gyógyítóhoz? Válaszolj!*parancsolok rá, de nem valószínűleg nem hallgat rám és tovább fog rángatni vagy ha válaszol az után rángat tovább. Vagy így, vagy úgy eljutunk a gyógyító rezidencia címe alatt lévő teremhez hova a lány be is lép én csak nagy nehezen megyek utána. Macskám mikor belépek elkezd nyávogni én meg előveszem a pálcámat.*
-Lu.. Áú!*ez fájt.* mondom, mert a lány a kezemre csap. Ekkor megjelenik egy manó és elkezd kérdezgetni segíthet el valamiben.*
-Hát ne engem kérdezzen hanem őt*mutatok a lányra, de akkor meg azt mondja az imént említett nőszemély hogy foglaljam le a manót. És valami tőralakú valamit a lábamhoz nyom, mitől egy kicsit megijedek.*
-Ő..khm...*sóhajtok egyet majd ekkor eszembe jut egy jó ötlet és elkezdek köhögés szimulálni ami elég jól megy mivel már egy csomószor játszódtam el azt, hogy beteg vagyok.*
-Azt hiszem valami nem stimmel velem.., és a vállam is vérzik*adom elő a hattyúk hallállát és mikor már a lány a manó mögé kerül, aki épp kötést keres. A macskám leugrik az ölembe és figyel rám. Kacsintok neki és így jelzem, hogy menjen csak után. Mivel nem buta a jószágom leugrik a földre és lassan az ágyak alatt elkezdi követni a lányt.*

Vendég

*Annyira sokat nem kell időznie, míg a leendő bűnbakja összekaparja magát indulásra készen, utána viszont már húzza is, szalad vele, hogy minél hamarabb elszedje a gyógyítói kelléktárból, amire szüksége van, hogy Athalie-t kicsinálja. Majd csak megtalálja, vagy postázza neki az ajándékot személyes átadás helyett. Gondolataiból azonban Ashi megállása zökkenti ki. Dühös, majd rögtön utána unott képet vág a kérdezősködésre ugyanazokkal az idegesítő, rezzenéstelen szemeivel fixírozva lakótársnőjét, mint eddig. Ahogy Brian régebben megjegyezte: ilyenkor jönne másoknak, hogy kinyomják a szemgolyóit. Persze nem pont ezeket a szavakat használta a srác.*
-Az agybaj gyógyíréért. Szerinted? Dolgom van és slussz, ennyi. Mi a bánatért kellene pont neked beszámolót tartsak a szándékaimról? *azzal megfordul és már repeszt is tovább, míg el nem érik azt a bizonyos helyiséget. Mikor már bent vannak, rácsap az idióta kezére, mielőtt még meggyújtaná azt a pálcát.*
-Marha. Nehogy idecsődítsd azt a némbert, vagy megöllek. *sziszegi dühödten, bár már teljesen mindegy. A manó itt van, le kell foglalni. Még jó, hogy Ashi hamar veszi a lapot (bár előtte majdnem fordulatból belevágta a kést azért a kommentárért) és macskástól együtt akcióba lendül. Ahogy ő is. Az első szekrényhez lép, amire még emlékszik múltkorából, hogy Brian könnyedén kinyitotta és kivette, amire szüksége volt. Na akkor munkára. Szüksége van kötszerre, alkoholra, jódra egyelőre. A harmadik vegyszert majd más úton gyűjti be. Van is rá egy tippje, hogyan, de innen ennyi pont elég az A és B tervhez. Ugye legyen mindig tartalékod. Közben vajon mire jutott Ashi és a manó? A reklám után kiderül.*

//fagy//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-09-21, 6:05 pm

//Reklám utáni//

*Dühösen mászok ki az ágyból és vesszek fel egypár ruhadarabot, majd oda sétálok a lányhoz miközben a macskám felkapaszkodik a vállamra. Két másodpercre múlva azt érzem hogy elkezd húzni Emerald és már rohanunk is le a lépcsőkön. Egy darabig azt sem tudom most mi is történik, de mikor leérünk az első emeleti folyosóra megállok. Forgatom a szemeimet dühösen mikor hallom a választ, de nem felelek rá csak követem a lányt, mint egy ostoba. Mikor a lány céljához elérünk belépünk rajt. Egy manó fogad bennünket és kapok a szobatársamtól egy olyan parancsot, hogy tartassam fel a fogadónkat valami jó indokkal. Kedvtelenül, de bevállalom a feladatot és rögvest elkezdek beteget színlelni, meg ha már itt vagyunk akkor azokat a kis sebeket is lelehetne ápolni. Így mondom hogy mi is a bajom mire a manó elmegy kötszerét és Emerald is eltűnik. Egypár másodperc alatt a macskámmal kommunikálok, miből arra a következtetésre jut a kis bundásom, hogy kövese az imént el ment lányt és ha úgy néz ki rosszban sántikál akkor fújjon riadót. Vagy legalább is remélem, hogy erre jut és nem csak csavarogni indul. Ekkor visszatér a manó én meg leveszem a dzsekimet és pólómból ujjából kibújtató a karomat így a vállam szabad lesz.*
-Hupszi el kéne vinnem a macskámat manikűröshöz...*mondom mikor meglátom a vállamon a sebhelyeket melyek igen "szépek". A manó gyanakodva néz felém.*
~Nem én vagyok az örült az épp valami mást csinál...~*gondolom és felvonva figyelem ahogy a megtisztítja a sebet és le is fertőtleníti. Sóhajtok egyet és közben próbálom vissza fogni a sziszegésemet.*
~Ehhez akkor sem fogok hozzá szokni sohasem...~* nyűglődök magamban és közben néha néha köhögök, hogy ne fogjon gyanút.*
-Kötést vagy sebtapasztót kér a kisasszony?*kérdezi még mindig azon a borzalmasan vékony hangom melytől kiráz a hideg. A kérdés hirtelen jön emiatt egypár másodpercig habozok.*
-Őőő.. elég lesz a tapasz is... azt hiszem...*mondom és figyelem ahogy rátesz egy-egy nagyobb sebre egy tapaszt. Ekkor elkezd nyávogni a macskám és odaszalad hozzám. Pislogok hogy most mi is történik.*

Vendég

*Szerencséjére Ashi hasznosnak bizonyul és elvan a házimanóval, kötözéssel és az Isten tudja még, milyen marhaságokkal. Ő közben már bevetette magát az alkohol, jód és egyebek összegyűjtésébe... viszont ami sokkal fontosabb, hogy a veszélyesebb vegyszerek sehol. Bosszankodva dohog a szekrény előtt, mikoron is észreveszi a macskát, aki egészen eddig követte. Rásziszeg a dögre és felé dobja a kését fordulatból, mire az nyávogva fúj visszavonulót egészen a gazdájáig.Úgy kell neki, ne üsse az orrát az ő dolgába. Jobb híján, mivel nem talál erősebb szereket, kénytelen beérni az olyanokkal, mint egyszerű álomfőzet és sebforrasztó főzet. Na most, ha azokat valahogy úgy tudja majd kombinálni, hogy... na de ezen ráér később is gondolkozni, nem igaz? Egyvalami maradt még: összeszedni Ashi-t és a rühes dögét.*
-Végeztetek már? *olyan szemeket mereszt a házimanóra, hogy az menten reszketni kezd. Ashira rá sem pillant, holott neki intézte a kérdést.*
-Indulnunk kellene. Ja és gyere csak ide. *közelebb inti a házimanót, majd leguggol elé és két tenyere közé fogja ráncos arcocskáját, egyenesen autólámpa méretű szemeibe néz bele egy kedves, barátságos mosollyal az arcán.*
-Ha bárkinek is megemlíted, hogy itt láttál ma éjjel minket, isten bizony elevenen nyúzlak meg és takaró leszel a konyhai manók számára, értetted aranyom? *suttogja beteges élvezettel a hangjában. Felegyenesedik és Ashi felé fordul.*
-Menjünk. *azzal kitárja az ajtót és int türelmetlenül a szobatársnőnek, hogy menjen előre, ő meg követi. A házimanónak teljesen biztos, hogy első dolga lesz jelenteni ezt az incidenst a gyógyítónál. A gyógyító pedig minden bizonnyal panaszt fog tenni az Inflatus ház fejénél, hogy a diákjai kirabolják a készleteit engedély nélkül nyilvánvalóan nem tiszta szándékkal....*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-09-21, 6:58 pm

*A korai alvás nem jön össze, de most kivételesen a szobatársamnak köszönhetem, ki felébreszt és lerángat az első emeletre. Nem értem hogy, miért kell nekem is mennem a gyengélkedőre, ha nincs semmi bajom. Bár mire leértünk a macskám összekarmolja a vállamat, amit nem nagyon érzek csak akkor mikor a manó elkezdi fertőtleníteni, mert az piszkosan fáj. Szájamat vonom, de közben figyelem ahogy csinálja. *
~Mi a jó istent csinál az a lány?~*kezdem el a gondolat menetet, de mire befejezném a macskám ijedten és nyávogva ugrik a kezembe. *
-Mi a szösz? Jól vagy Müzli?*kérdezem meg tőle, de ekkor jön a lány. A kérdése barátságos, csak a hangnem nem az. Felvonom az egyik szemöldökömet és elgondolkozok, hogy vajon tudna-e egyszer barátságosan is beszélni velem. Sóhajtok egyet és majd bólintok.*
-Igen, kész. *Dugom vissza a pólóm ujjába a kezemet és a dzsekit is visszavesszem. Eközben figyelem a történést mely Emerald és a házimanó közt zajlik el.*
~Most már biztos hogy örült ez a csaj... ~*Ránézek a cicámra ki még mindig reszket és feláll a hátán a szőr. Lesimítóm és ugorok az egyik ágyra ahova akkor ültem fel mikor elkezdte a manó tisztítani a kezemet. Vonom a szájam, de azért elindulok a lány előtt. Macskámat fogva indulok, meg a nyugati torony felé ki még mindig nem képes felmászni a vállamra. Látom, hogy a lány kezében több, dolog is van amik nem voltak ott akkor mikor ideértünk. Megakarok szólalni, de inkább úgy gondolom jobban járok ha nem tudok semmit.*
~Ahj, ebből nem fog semmi jó kisülni úgy tudom...~*sóhajtok egyet és megpróbálok arra gondolni milyen jót is fogok aludni.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-11-11, 8:14 pm

//NRT - Laura és Sean - 2012.11.03. --> előzmény az alagsori folyosón olvasható!//

* Nagy szerencsém, hogy Sean az, aki rám talált, hisz ő ismer valamelyest és kezelni is tud, ha úgy esik.. viszont "józanul" sem vagyok egy könnyű eset, így meg? Borzasztó. *
- Igen, a víz. Az a férfi.. de meglett, szóval egy szeméttel kevesebb. * adok némi információt neki, ha érdekli majd a téma, szívesen beavatom, így is tud rólam már minden lényegeset, ezt pont nem fogom elhallgatni, de jelenleg többre képtelen vagyok, csupán csak a gyógyítóhoz akarok eltalálni, de útmutatásából következtethetek, hogy tényleg rossz felé jöttem, ami jelen helyzetemhez mérten nem is olyan meglepő, és talán megbocsátható is. *
- Ó. Annyira lentre? Akkor még jó, hogy itt vagy. * nyelek egy aprót, kezdek tényleg még inkább offon lenni, de most, hogy karjaiban tart, biztonságos.. legalábbis egy darabig, míg nem térek magamhoz pár percre, talán egyre teljesen, de akkor olyan nagyon kitisztulni látszik elmém, hogy én magam kérem, hagyjon csak békén, hagyjon itt, megoldom egyedül is. Felelőtlenség visszautasítani segítségét, ez már most biztos, a kő hideg, én pedig nagyon rosszul vagyok, s kis huza-vona, na meg földre kerülés után végül megenyhülve kérlelem a távozó fiút. Nem akarok egyedül lenni, csak egy kis gyógyszer kell, és máris jobban leszek, s az ehhez vezető út történetesen rajta keresztül vezet. *
- Sajnálom.. * köhintek egy újabbat, s bár szemeim előtt elmosódni látszanak a képek, ahogyan az is, felém közelít, de annyit mégis sikerül leszűrnöm, pulóvere rajtam köt ki, mely még melegebb, de jóleső érzés, mint eddig volt, s amelyről még illatát is érezhetem, majd pedig végig hallgathatok egy rövidke, észhez térítő monológot is. Kék szemeim tágra nyílnak, úgy nézek fel rá, s csak sóhajtok egy mélyet.. annyira szégyellem magam, hiszen igaza van. Erős vagyok, és ha már mással nem, legalább vele őszintének és normálisnak kellene lennem, szóval innentől száj becsuk, és kezesbárány leszek. *
- Igazad van, de most már menjünk.. kérlek. * ejtem ki ismét ezt a szót, s kissé meginog testem, amint felemel a levegőbe, de persze megértem, bár nem igen lenne erre szükség. Mondjuk én sem érezném biztonságban magam önmagam mellett, tehát érthető, ahogyan szavai is, így egy bólintással jelzem igazát. Nem is igen szólalok meg többet, míg fel nem érünk a gyógyítóhoz, nem érzem szükségét, csupán csak megmerevedett, behúzott végtagokkal tűröm ezt a megalázó helyzetet, melynek vége minden bizonnyal egy puha ágy lesz, és egy kellemes takaró. *
- Megkapom végre azt a gyógyszert? * húzom is magamra köhögve a takarót, s most már csak remélni tudom, a gyógyító is megérkezik perceken belül. * - A pulcsid most már nálam marad, összebaciztam, szóval.. majd vissza kapod. De hogy kerültél lentre, és mi van veled? * helyezkedem el az ágyban, s fordítom végül meggyötört pofim felé, őszintén, nem emlékszem, érdeklődtem-e már felőle, tényleg elvette az eszem is a betegség. Kell valami lázcsillapító, már attól jobban lennék, sokkal jobban. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-11-18, 11:23 am

// NRT: Laura és Sean 2012. 11.03. //

* Próbálva rájönni arra mi is történhetett a lánnyal kérdezek rá nála, bár kétlem, hogy értelmes magyarázatot kapok most tőle, tekintve, hogy milyen állapotban van. Ez be is igazolódik s bár elsőre kusza a felelet, ismerve őt nem tart semeddig összerakni a kirakós darabkáit.*
- Szóval egy újabb küldetés.* jegyzem meg nyugodtan, nem rémiszt meg a lány tette hisz egyikünk sem egy jótét lélek, sőt, szívesen megismerném a sztorit is de tisztában vagyok azzal, hogy ez most ráér. Tudtára hozom, hogy kissé elkalandozott ebben a hatalmas épületben s ha nem járok erre ki tudja mennyi ideig szédeleg idelent így valóban, jó, hogy éppen erre jártam.*
- Bizony.* értek vele egyet minden tekintetben, azzal már kevésbé, hogy egyik pillanatról a másikra szabadulni akar,mit nem igazán értek de ha ezt akarja megkapja; eresztem és feltett szándékom magára hagyni had szenvedje el magát egyedül oda ahová akarja, de kérlelő hangja nem hagyja véghezvinni cselekedetem így fordulok egy idő után vissza felé.*
- Kiismerhetetlen egy lány vagy...* ami nem feltétlen baj, sőt kíváncsivá tesz de ez a helyzet most semmiképp sem a játszadozásé hisz beteg, ég a láztól és gyenge is, nem most kéne megszédíteni azzal, hogy nem tudja mit akar. Jól tudom, hogy már így túl van hevülve de az a pulcsi akkor is rákerül mivel itt hideg van a továbbiakban viszont feltett szándékom elkerülni marakodását így hát lebegtetve indulunk meg csendben a gyógyítóhoz. Egyáltalán nem keltünk nagy feltűnést a suliban mivel itt aztán minden megtörténik így mindennemű inzultáció nélkül jutunk egy puha ágyikóig hova leeresztem s megszüntetve a varázsigét pálcám elteszem.*
- Valószínűleg... amint megjön a gyógyító.* nem tisztem nekem itt turkálni így a mellette lévő ágyra ereszkedve hallgatom a magyarázatot miért is sajátítja ki egy kis időre.*
- Rendben...* nem vág földhöz ha nélkülöznöm kell az már inkább kihozna a sodromból ha úgy adná vissza, hogy valami mágiát szórna rá. Mielőtt válaszolhatnék a feltett kérdésekre a gyógyító megjelenik, felméri a lány állapotát és azonnal cselekszik, egy kis fiolát kerít elő minek tartalmát ajkai közé önti és közli vele, hogy a nap további részét itt kell töltenie. Csendben figyelem s hallgatom az eseményeket, miután távozik a hölgy tekintetem fáradt arcára irányul.*
- Remélem világos... de ha kell kerítek egy helyhez kötő varázsigét.* mosolyodok el kissé, talán belátja, hogy erre most szükség van és nem fog hadakozni, de aztán ki tudja nála...*
- Valószínűleg a lábaim vittek oda... Próbáltam elütni az időt egy kevésbé forgalmas helyen és erre tökéletesen megfeleltek az alagsori folyosók. Bevallom még mindig nem ismertem ki magam teljes mértékben odalent.* talán sosem fog ez bekövetkezni de a próbálkozás egyszer sem marad el. Jó szórakozás egy magamfajtának.*
- Velem minden rendben.* hazudom rezzenéstelen tekintettel mivel ez koránt sincs így, közeleg az év vége és én szinte biztos vagyok abban, hogy a harmadik évfolyamot nem sikerült kellőképpen elsajátítanom így újra kell járnom mi igen csak sérti az egoizmusomat hisz én jó vagyok. De ezt nem könnyű számomra bevallani így el is terelem a témát, talán fel sem tűnik neki.*
- Fáradtnak tűnsz... szeretnél aludni?* jót tenne neki mindenképp és talán később még vissza is jönnék hozzá de ha azt szeretné, hogy maradjak akkor nem mozdulok az ágyról. Amúgy sincs most semmi betervezett programom így szívesen őrzöm eme ágy mellett mielőtt elkóborolna.
Ha elhárítja az alvást akkor keresztezem karjaim mellkasom előtt és kinyújtott lábaim is keresztezem.*
- Nem igen találkoztunk az elmúlt időszakban... pedig ez nem volt mindig így. Miért?* felmerül bennem a gondolat, hogy szánt szándékkal elkerült mi mások számára bizonyára bántó lenne de nekem nem az, csak az okát szeretném tudni. Persze az is lehet, hogy ez csak "rémgondolat" és teljesen másról van szü, bizonyára most kiderül.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-11-18, 12:59 pm

//NRT - Laura és Sean - 2012.11.03.//

* Bizony jól rakja össze az információkat, így kijelentésére egy lagymatag biccentés a válasz, semmi más. Nem fogom részletezni, vagy legalábbis nem most, nem engedhetem meg magamnak.. így sem vagyok teljesen képben, tehát némileg még furán is alakul a helyzet, egyszerűen nem tudom azt sem, hol vagyok, szóval hálás lehetek, hogy rám talált, és segíteni akar. Ezt sem hagyom rögtön, de végül megadóan kezdem kérlelni, tényleg ramaty ez az állapot, semmi megjátszás nincsen benne, s ahogy vissza fordul, akaratlanul is el kell mosolyodnom szavain. *
- Mintha nem tenne vonzóvá. * tekintek rá beteg szemeimmel, melyek ugyanolyan csodás kékek, mint voltak, csupán csak a körítés változott, de az is csak átmenetileg. Innentől már hagyom magam, tegyen azt, amit szeretne, s bár kissé sem érzem komfortosan magam, még attól sem, bízom benne, de ki kell bírjam, egészen addig, míg végül el nem érem, órák hosszanti keresgélést követően a végső célt, tehát a gyógyítót. Önállósítva magam a varázslat megszűnése után szépen bebugyolálom magam a takaróba, követelve gyógyszerem, de egyet kell vele értsek, sehol nem látom a célszemélyt.. fenébe is. Pont ilyenkor kell megváratni az embert? *
- De azért haladhatna.. * morgom kissé türelmetlenül immár, jegyezve még pulcsiját, de nem tudok sokkal tovább csacsogni, hiszen se energiám, sem pedig lehetőségem. Az emlegetett fél megjelenik, gyors vizsgálatnak vet alá, minek végeredménye valami szörnyen borzalmas ízű lötty, amit összeszorított szemekkel küzdök le torkomon, s amennyire lehet fekvő helyzetben, bólogatok szavaira. Érzem ám, ahogy szétárad testemben a jótékonyan ható nedű, s Sean hangja húz vissza ismét a rosszullétből. *
- Haha.. az is elég, ha itt maradsz és ügyelsz. Biztos nincs jobb dolgod, mint beteg idiótákra vigyázni. * mosolyodom el kissé szomorkásan, nem akarok egyedül lenni kicsit sem, szóval érdeklődő kérdéseim is amolyan marasztalóan irányulnak felé. * - Pedig ideje lenne.. régebb óta vagy itt, mint én, nemde? * próbálom továbbra is fenntartani a beszélgetést, viszont a hazugságot még így, betegen is kiszúrom.. szerintem ezt ő is tudja. De inkább nem reagálok semmit, csak pár másodpercnyi jelentőségteljes pillantást küldök felé, jelezve, előttem ne is próbálkozzon. A terelés pedig csak megerősíti gyanúmat, egyértelműen nemet kell erre intenem. *
- Viccelsz? Örülök, hogy végre látlak. Nem fogok azért elaludni, hogy aztán lelépj. * mondok ki olyan szavakat, melyek mögött nem igazán van érzelem, de nem hazugság. Tudom, mikor mit kell, egyszerűen éreznem nehéz, amivel ő is tisztában lehet.. kerülni viszont sosem kerültem. *
- Egy párszor ellátogattam a tornyotokhoz. Tudod, nekem sem megy ez olyan egyszerűen.. de te sem vitted túlzásba. És mivel érzelmileg aberrált vagyok, így nem volt semmi vészharang, hogy keresni kellene. Te is megtehetted volna ennyiből. * fejtem ki véleményem, s mintha színem kezdene visszatérni, de a láz cseppet sem húzódott lentebb, érzem. Majd meglátjuk, mi lesz, de ezért a párbeszédért már megérte ébren maradni. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-11-25, 4:06 pm

// NRT: Laura és Sean 2012.11.03. //

* És tudja és tudja. Hm, nem hiszem, hogy ennyire kiismerhető lennék, de valóban, kiigazodni ezen a lányon valóban izgalmas egy feladat ami olykor bosszantó is egyben de ez így szép számomra. Mégsem vagyok oly ostoba, hogy ezt szóvá is tegyem, hiszem azt, hogy ezzel tisztában van mivel akkor nem mondta volna. A pulcsi rákerül majd lebegtetve őt jutunk fel a gyógyítóhoz hol Laura ágyba kerül én meg a mellette lévőre telepedek le. Türelmetlensége jogos, mégsem juttatja előbbre.*
- Nyugi.* hagyom is annyiban mivel mondhatni végszóra megérkezik a nő és pillanatok alatt orvosolja a problémát, na meg rá is tesz gy kis lapáttal: Lauranak ágyban kell maradnia. Kétlem, hogy megtenné felügyelet nélkül de azért remélem, hogy ez egyszer szót fogad.*
- Nem viccnek szántam... és nem, tényleg nincs jobb dolgom. Az idiótát viszont javítanám zavarodottnak, nehezen kezelhetőnek... Nem vagy az.* biztosítom róla, hogy nem tartom annak hiszen tisztában vagyok azzal, hogy problémái vannak, ennyi. Hogy én miért jártam arra amerre arról röviden és tömören nyilatkozom, szavaira pedig kissé elmosolyodom, de szokásomhoz híven nem viszem túlzásba.*
- Talán épp azért megyek le újra és újra, hogy rájöjjek a titok nyitjára. Mintha változna mindig... de az is lehet hogy csak egy GPS-re van szükségem mert ténylegesen nem tudom kiismerni magam odalent. Szégyen és gyalázat. A szó rám terelődik, sosem beszélek magamról szívesen több okból kifolyólag sem ezzel ő is tisztában lehet hisz ő is hasonlóan cselekszik, így rezzenéstelen arccal hazudok könnyedén de úgy tűnik ez a lány átlát a szitán. Nem értem miért feltételezi, hogy hazudok, de pillantása elárulja, hogy bizony tudja, hogy füllentek. Sebaj, szégyeneimről akkor sem fogok most beszélni. Terelem is a témát, talán jót tenne ha aludna egyet, biztosan jobban érezné magát utána, de hárítja a lövésem így hát keresztbe fonom karjaim mellkasomon.*
- Ha nem akarnék itt lenni akkor nem lennék.* ez ilyen egyszerű számomra, na de mivel úgy látom tényleg nem nehezednek azok a pillák beszélgetünk tovább.*
- Hm jogos...lenne ha annó kerestük volna egymást. Spontán találkoztunk, a kérdésem pedig ezekre a véletlenszerű találkozásokra irányult. De kedves a tudat,hogy jártál felénk.* újabb apró mosoly mi aztán hamar le is lohad.* - Mintha kevésbé mászkálnál mostanság... vagy ténylegesen elkerüljük egymást.* nem nehéz egy ekkora kastélyban ráadásul más évfolyamba is járunk, tehát a keresett ok talán meg is van.*
- Beszéltél már valakivel a "bajodról"? Kértél segítséget?* gondolom,hogy ez egy nehéz és nagy lépés lehet neki de nem lehetetlen na meg ki tudja, lehet már megtette az elmúlt időszakban nem tudom, bér én lemerem fogadni, hogy ott tart ahol a part szakad. Sehol.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-12-09, 12:28 am

//NRT - Laura és Sean - 2012.11.03.//

* Attól, mert defektes vagyok érzelmileg, eszem még van, nem véletlen tehát az sem ilyen meggondolásból, amit most mondok neki, még idelent a folyosón, s bár jelenleg kissé sem vagyok vonzó, de na. Talán mégis, bár az tény, rám férne egy zuhany, egy kiadós alvás és legalább egyetlen egészséges perc, de az még várat magára, az utóbbi pedig valószínűleg sosem fog eljönni. Az is örökkévalóságnak tűnik már, hogy maga a gyógyító ennyire megvárat, persze élvezem a fiú társaságát, de a nő mégis csak többet tudna segíteni egy adag gyógyszerrel, amit csodák csodájára végül meg is kapok, és talán hatni is fog, na meg egy felügyelőm is lesz, nehogy megszökjek. *
- Kedves tőled, de ezek egymás szinonimái, tehát nevezz akármelyiknek, a vége ugyanaz. Nem normális. * emelem fel cseppet fejem a párnáról, majd finoman vissza is huppan buksim, egy szusszanás kíséretében. Tudom én, hogy nagy gondok vannak idebent, de mostanában már egészen jól voltam, csak hát mindig akadnak bizonyos körülmények, amelyek egyik pillanatról a másikra megváltoztatnak bennem csúnya, ronda dolgokat. De hogy véletlenül se kelljen erre gondolnom, inkább róla kérdezek, a válasz pedig mókás, így mosolyodom is el, na meg egy halk, igen rövid nevetés is felhangzik. Vicceset mondott, ilyenkor pedig ez a normális, szerintem. *
- Pedig igen egyszerű. Tudom ajánlani a vizuális memóriát, igazán nagy segítség. * kacsintok oda vigyorogva, mintha ez volna a megoldás, ugyanakkor tudnia kell, az én szuper erőm többek között a hazugság kiszúrása. És ez most pontosan egy olyan helyzet, mikor mindketten tisztában vagyunk azzal, nem mond igazat, és elsiklunk felette. Így kell lennie, biztosan nem akar semmi lényegeset az orromra kötni, de talán neki van igaza. Hagyom így hát, hogy tereljen, ha olyan lenne, én is ugyanezt tenném, s bár következő szavai jól esnek, amikre nem tudok épkézláb mondatokban válaszolni. *
- Tehát akkor itt akarsz lenni. Ez pozitív. * sóhajtok szavaimat követően, de nem is veszem el helyes arcáról tekintetem. A csajok többsége itt szokott elolvadni. Az átlag elpirul, vagy gyomorgörcsöt kap, félreérti, vagy nem, ki tudja. De én nem vagyok átlagos, számomra ezek is csak szavak, amik mögött az van, amit akarok látni. Az viszont igaz, hogy kerestem, és bár lehet, ő nem konkrétan erre gondolt, amit közöl is velem, ennek ellenére azt gondolom, adott nekem valami pluszt, hiszen tudja rólam, ki vagyok, és miért lettem ilyen, és úgy éreztem, ezt az állapotot fenn kell tartani. Nem jött össze, szívás. *
- Pedig de, szoktam. A kastélyban sokszor, Mystralban meg főként. Múltkor összefutottam egy vámpírral, aztán kíváncsivá tett. Biztos vannak mások is. * bújok ha lehet még jobban bele takarómba, következő kérdése viszont késként ér.. tudom, hogy beteg vagyok, de nem akarok állandóan erről beszélni. Attól sajnos nem leszek jobban. *
- Annyira nem szörnyű, mint gondolod, mivel egy ideje a magiszterem segítségét kértem, és meg is kaptam. De a cucc elfogyott, most pedig rosszul lettem. Hónapok óta nem volt semmi gond. * fordítom is el tőle picit fejem most már, s lehet, hogy csak a láz az, ami kihozza belőlem, de mintha megtört volna bennem valami. Tekintetem kissé elhomályosul, amit ő nem láthat, s mintha fátyol kerülne szemgolyóim elé, pár kövér könnycsepp személyében. Nem tehetek én erről.. és így nem is leszek jobban. Nem tudom, mit kéne tennem még. Nem akarok erről beszélni, az nem segít. De most már úgy érzem, egyedül kéne lennem.. vele is felesleges volt megosztanom. Tanulság: legközelebb, ha valakinek beszélek valamiről, előtte ezerszer meggondolom, hogy megéri-e. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-12-19, 10:32 am

// Toxi 3. házi //

*Igyekszem észrevétlenül bejutni az orvosi szobába, mivel nem szeretnék betegséget mímelni és esetleg valami gyomorszaggató lötyit bevenni azért, hogy elcsenhessek pár vértasakot. Mivel az ellenméreghez pár csepp helyett fél liter kell, kénytelen vagyok innen beszerezni azt, mert nem vagyok épp adakozó kedvemben. Amint belépek, izgatott hangok ütik meg a fülemet, amiből leszűröm, hogy biztos valami súlyos esettel küzd éppen a doktornő. Addig is, míg a boszorkánynak nem tűnik fel érkezésem, a gyógyszeres szekrényhez settenkedek.*
- Alohomora!* suttogom, majd fürgén nekilátok végigkotorászni az összes fiókot. Vért azt nem találok, egy cseppet sem, viszont számtalan fiolában őriznek itt bizarr színű és állagú készítményeket, amiknek az íze sem lehet bizalomgerjesztőbb. Már kezdenék új terv után kutakodni, mikor eszembe jut, hogy azért nem találtam itt vért, mert valószínűleg lefagyasztva tárolják. Ezen felbuzdulva ismét körülnézek, majd ha nem jön senki, belopózok a nővérszobába. Rövid kémlelés után ki is szúrom a hűtőt, amit kinyitva elmosolyodok.*~ Lám, lám, megvagytok!~* könnyebbülök meg, akár vámpír, ha nasit lát. Nincs időm megnézni, mennyi vér van egy tasakban, de ránézésre elég soknak tűnik. Azért a biztonság kedvéért magamhoz veszek hármat és a táskámba süllyesztem a többi holmi mellé. Kifelé menet azonban az ügyeletes orvos hirtelen elém vág, hogy majdnem összemegyünk.*
- Hát maga, mit keres, fiatalember?* kérdezi rögtön, vizslatón végignézve rajtam. Tényleg nem tűnök betegnek, bár a legutóbbi anyagbeszerző körúton egy kissé megfáztam, így jbb híján ezzel állok elő.*
- Semmi különöset, csak náthás vagyok egy kicsit.* válaszolok kelletlenül, szemlesütve, orrhangot mímelve. Erre a nő arca megenyhül, ugyanakkor lemondóan megcsóválja a fejét.*
- Ezek a mai fiatalok! Semmi erő nincs bennetek… Többet kellene enned, fiacskám!*zsörtölődik az orra alatt, majd a szekrényhez lép, és kivesz belőle egy látszólag üres fiolát.* - Ezt lélegezd be jó erősen, és kutya bajod lesz!* nyomja kezembe az üveget, én pedig gyorsan el is húzom a csíkot, mielőtt lebuknék. Mert a vérrel teli zacskókat már nehezebben magyaráznám meg. Most, hogy ezen is túl vagyok, jöhet a feladat legundorítóbb része, nevezetesen a patkányfarkak és póklábak begyűjtése, így neki is vágok a lépcsőknek, hogy lejussak az alagsorba.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-12-23, 8:20 pm

// NRT: Laura és Sean - 2012.11.03. //

* Nem hiszem hogy idióta lenne, legalábbis önszátából biztosan nem és ezen vleményem közlöm is mire helyre is leszek rakva. Pislogok párat majd megvonom vállam, hngomból érezheti, hogy ráhagyom, ha ő így gondolja akkor legyen így.*
- Rendben.* semmi több nem hagyja el számat egészen addig míg nem arról nem kezd el érdeklődni, hogy mit kerestem az alagsori folyosókon. Amint hallhatja semmi érdekeset, bár abból szempontból az, hogy ennyi idő után sem tudok kiigazodni rajtuk. Kapok is egy tanácsot mire egy őszinte mosoly a válasz, nagy ötlet mondhatom.*
- Sosem gondoltam arra, hogy figyeljem merre megyek... lehet kipróbálom.* megyek bele a játékba hisz én, a higgadt, megfontolt ember ki ügyel a részletekre is nem figyelném, hogy merre járok? Ugyan már... na de biztosítom arról, hogy ha nem szeretnék itt lenni akkor egyszerűen nem lennék, nem kell túlspilázni a dolgokat legalábbis én nem szoktam. Viszont ha már így elbeszélgetünk kíváncsi vagyok arra miért nem találkoztunk ennyi ideig, igaz nem kerestem de hát én már csak ilyen vagyok, viszont ő tett az ügy érdekében mi azért jól esik. Viszont ez a kellemes érzés hamar elillan amint meghallom, hogy találkozott egy vámpírral, tisztában vagyok vele, hogy itt élnek a közelünkben de én eddig sikeresen elkerültem őket, bár tény, hogy igen csak adnék annak amelyik az utamba kerül én nem pusziztam le velük.*
- Jó páran vannak... itt lébzselnek körülöttünk, egyesek pedig örömmel szolgálják fel nekik készleteiket.* felelem nyugodtan mivel abszolúte nem érdekel ki mit enged nekik és ezzel egyúttal mit tesznek magukkal. Én nem tartozom ezek körébe de ha egyszer arra kerülne a sor biztosan nem adnám önként, hosszú és kemény harc keverdne köztem és a vérszopó között ez biztos.*
- Mit értesz az alatt, hogy kíváncsivá tett? Érdekelnek? * tanultunk róluk, minden lényeges információval megismeretett minket az egyik magiszter de Laura talán ezen felül is kíváncsi rájuk mi azért meglep kissé, de hát továbbra is kifürkészhetetlen ez a lány. Főleg hogy a következő kérdésemnél megváltozik s bár válaszol mégis úgy tűnik, hogy kedve pillanat leapadt a sárga föld szintje alá. Talán rosszat kérdeztem? Nem hiszem, hisz nincs ebben semmi, engem csupán érdekel ő maga, az, hogy hogy van s hogy van e megoldás a bajára vagy élete végéig meg kell birkóznia saját magával?! Akkor én kérek elnézést.*
- Nem tudtam... de örülök neki, hogy van megoldás. Ez tényleg jó...* jegyzem meg ő pedig elfordul s biztos valami érdekesebbet fixíroz, megértem, nem vagyok én egy Don Huan, hogy állandóan nézni kellen. Én viszont őt figyelem s bár elfordult mégis látom hogy az a könnycsepp legördül orcáján. Nem szólok, egy ideig hagyom gondolataiba mélyedve de aztán megköszörülöm torkom.*
- Ha mégis zavarok vagy egyedül akarsz lenni elmegyek. Úg látom valami végzeteset követtem el erre a napra.* állok is fel, hisz látom mi zajlik az orrom előtt, mégsem érzem úgy hogy rosszat tettem volna és bocsánatot kelljen kérnem. Tehát ha ezt akarja én elmegyek s folytatom bóklászásom a kastélyba tán még a párbajtermetis meglátogatom egy kis ismétlés reményében, ez már csak rajta áll...*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-12-24, 5:31 pm

//NRT - Laura és Sean - 2012.11.03.//

* Beszélgetünk folyamatában, talán túlságosan régen volt olyan, hogy hosszabb ideig kommunikáljak értelmesen valakivel. De ő mégis érdekel valamiért idebent, vagy legalábbis agyam ezt mondatja velem, így látom el végül egy jó tanáccsal is, melyhez már komolyan csak a szarkazmus tábla hiányzik, mármint válaszához. Az ő dolga elvégre, hogy merre meg mit csinál, csak próbálok emberien viselkedni vele, de azt hiszem, ezt pontosan ott szúrom el, hogy színt vallok. Felé is jártam, és másfelé is, igen, méghozzá sokat, így vitt az utam Seolon nem is olyan régen egy vámpír közelébe. Furcsa volt a találkozás, ösztöneim tökéletesen működtek, és meg kell hagyni azt is, egy kicsit azért ínyemre volt egy majdnem hozzám hasonlóval találkozni. *
- Igen, azt gondolom, de azért én olyat nem igazán tennék. A vérem az enyém, és senkinek nem leszek a ribanca, még a véremet illetően sem. * zárkózom el egy fejrázással alapból a dologtól, ez ugyanis akkor sem történt meg, attól figyelmesebb vagyok én, és okosabb is. De egy szócskát ragad ki tudata mondandómból, méghozzá nem mást, mint a kíváncsiságot, mely tulajdonsága egyébként neki is megvan, persze nincsen ebben semmi. *
- Jól hallottad. Egész jól elbeszélgettem azzal a férfivel, és tudod, ő is ugyanúgy gyilkos, mint én magam. Ettől határozottabb hasonlóságot keresve sem találnék köztem, és akárki más között. * közlöm tényszerűen gondolataimat, mert hogy így gondolom, és bár sem a szolgájuk nem lennék, sem a vérbankjuk, szerintem mégis hasonlítunk, és ezt tagadni sem tudnám. Ahogy kiábrándultságom, és csalódottságom sem vele szemben, mert nem is tudom, olyan furcsa ez.. nem akarom, hogy mindig a betegségem legyen előtérben, nincs szükségem senki sajnálatára, az engem is elgyengít, és pontosan ez történik jelenleg is. Kissé talán kioktatólag szólok hozzá, talán túlságosan is, és még fejem is elfordítom, hogy könnyes szemeimet inkább ne is lássa. Persze mindent látó uraságnak ez is feltűnik, mire könnyes tekintetem emelem rá, s nyitom szólásra ajkaimat is. *
- Lehet, hogy jobb lesz. * nézem még pár másodpercig, semmi kedveset nem tudnék neki mondani, s még egy ideig fenntartom a szemkontaktust, majd újra elfordítom tőle buksimat. Magam sem értem, mi ez az egész most, de mintha emberi érzések kerítettek volna hatalmukba, és úgy érzem, besokalltam. Menjen csak el, én pedig majd egyszer jobban leszek, lesz még olyan szérumom, és folytatom tovább az életem. Semmire és senkire nincs szükségem, megvagyok én egyedül is. Persze ha lelép, egy röpke pillantást még küldök felé, ha már háttal került nekem, s talán idővel belealszom a pityergésbe, később pedig lesz, ami lesz, de innen egy darabig nem távozom, az biztos. *

//Köszönöm a játékot! //

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-12-24, 10:32 pm

//NRT: Slash és Rachel - 2012.12.14.//

*Bár írtózatosan fáj a lábam, Slash segítsége és dumája mégis megmosolyogtat. Lehet, hogy a morcos, nem érdekel senki viselkedésen kívül másra is képes? Egy esélyt mindenesetre megérdemel, főleg, hogy még segít is nekem, én viszont azért időben tisztázom, hogy nem azért zuhantam le a magasból, hogy felkeltsem az érdeklődését, akkor azt mindenképpen másképp csinálnám, a válaszára pedig már csak fejemet csóválom meg.*
- El tudom képzelni, ti pasik mind egyformák vagytok. *vigyorgok is egy jót ezen az egészen, de ideje lenne valamit kezdeni is velem, így hát a két lehetőséget meghallgatva döntök is az mellett, hogy vihet akkor az ölében, ha már ennyire segítőkésznek mutatkozik és bár nem vágyom most a férfi karokra, még sincs igazán más választásom.*
- És a talicskát mégis hogy a fenébe tolnád fel a lépcsőkön? *kérdezem is meg kíváncsian, de aztán már fel is leszek emelve és pillanatok múlva a másik karjába kerülök, hogy elhagyhassuk a konyhát, ahova szerintem ma már nem térek vissza, szóval ennyit a kakaóról, majd legközelebb.*
- Hát, jó lenne, de úgy tudom, hogy egy felsőbb szinten van, szóval nézzük meg az elsőt. *gondolkodom is hangosan, majd ha minden igaz, már fel is jutunk arra a bizonyos emeletre, én pedig érdeklődve figyelem az ajtókat, hogy vajon melyik lehet a gyengélkedőé és kapaszkodom is, tehát leesni nem fogok, még csak az hiányozna.*
- Remélem elbírsz, mert tényleg nem akarok újból esni. *pillantok is fel a szemeibe, ami elég közel hoz minket egymáshoz, főleg, mivel amúgy se vagyok túl messze tőle jelenleg. Inkább vissza is fordítom fejemet az útra és ekkor szúrom ki a gyógyító ajtaját, ahova már mutogatok is.*
- Ott, az lesz az! *szólalok is fel hangosabban és hogyha Slash elvisz az ajtóhoz, akkor azért mozgolódok picit, hogy letegyen, mert innentől szeretnék magam is boldogulni.*
- Kössz, de most már menni fog, Téged meg vár a kajád. Tényleg kössz a segítséget, rendes volt tőled! Viszont én most bebicegek, aztán majd lesz valami. *sóhajtok is halkan, így intek a srácnak, majd be is nyitok az ajtón, tehát ha minden igaz, útjaink itt el is válnak, engem pedig a gyógyító fog kezelésbe venni.*

//Köszi a játékot! //

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-12-25, 1:09 pm

// NRT: Laura és Sean 2012.11.03 //

* Találkozása a vámpírral nem lep meg sokkal inkább az, hogy kíváncsi rájuk de hogy ezt milyen értelemben érii arra rákérdezek. Meg sem fordult a fejemben, hogy eme hasonlóság végett mutat érdeklődést ama rettentő undorító faj iránt, ezért is lehet, hogy meglepett pislogásom mellett némaságba burkolózom egy kis időre.Torkomat megköszörülve pillantok le a talajra majd vissza rá, ehhez már tényleg nem tudok mit hozzáfűzni.*
- Vigyázz magadra... neki az elsődleges mindig a véred lesz.* furcsa ez a lány de ezzel eddig is tisztában voltam, ha erre vágyik s ezen szemszögből kezd el ismerkedni hát akkor nincs mit ez ellen tenni, csinálja csak nekem nincs közöm hozzá. Ha baja lesz... nos akkor. Nem érdekel.... Vagy mégis? Nem tudom, végső soron ő az egyetlen értelmes emberi lény ebben a suliban kivel szót váltottam, kár lenne érte. Azt hiszem. Na de ezen nem agyalok hosszasan mivel barátságunk egy fonton megfagyott s mára mára tényleg nem tudom, hogy ez valós, őszinte ez vagy csak mi akarjuk hogy az legyen így inkább másról kezdek érdeklődni de ez irányban is holt pontra jutunk. Nem tudom mi rosszat kérdeztem, miért baj az, hogy érdeklődöm állapota felől mi alapjáraton kiszámíthatatlan s ráadásul nem is tudtam, hogy kap valami löttyöt mi segít neki szóval nem érzem úgy, hogy elcsesztem volna valamit. Mégis mikor felállok s közli, hogy tényleg jobb lesz ha lelépek csak odasétálok hozzá s letekintek rá. Hozzá nem érek bár legszívesebben megsimítanám arcát, hogy megtudjam milyen is annak puhasága de nem teszem. Némán fordulok el tőle s hagyom magára ha ezt kívánja, azzal sem törődök ha lelép innen rövid idő múlva, úgy érzékelem nem tetszik neki ha törődnek vele, ahogy nekem sem, de hát ilyenek vagyunk.
A nap további részét bizony gyakorlással töltöm a párbajterembe és csak késő este térek vissza a szobámba hol aztán nyugovóra térek.*

// Én is köszöntem! Smile

//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-12-25, 11:39 pm

//NRT: Slash és Rachel - 2012.12.14.//

*Nem csak Rachel bokáján segítek, hanem a kedvén is, mivel néha azért mosolyog, és ez rólam is elmondható, az én hangulatom is jó irányba fordult. Egy kicsit még a viccelődéshez is kedvem támad, ezzel szintén jó hatást érve el.*
-Honnan tudod, tapasztalat? *Kérdezek vissza sunyi vigyorral, és remélem, hogy nem sértem meg ezzel, mert tényleg nem az a cél, ez csak szimpla visszavágás a két nem örökös harcában. A talicskás poénomba is beleköt, képes lennék ugyan megoldani, de az most nem fontos, úgyhogy egy gyors mozdulatot követően a kezeim közt köt ki, indulásra készen.*
-Rendben, öveket becsatolni, üléseket előrehajtani! *Bár az öveket most én jelentem, de jobban belegondolva ha az "ülést előrehajtaná" akkor abból érdekes pozíció alakulna ki..A szemkontaktus erejéig válaszul csak biztatóan bólintok, nincs miért aggódnia, tutira elbírom. Időközben feltévedünk az első emeletre, ahová kérte a fuvart, és kis körbenézéssel a gyógyító rezidenciát is felfedezi, ezért én is arra veszem az irányt. Az ajtóhoz érve még egy utolsó löketet adok, egy rúgással kinyílik az ajtó, majd leteszem a lányt, ahogyan kéri.*
-Oké, máskor is szívesen segítek, de remélem, hogy nem ilyen téren kell majd..Na szia! *Köszönök el egy mosollyal, majd ha rám csukódik az ajtó akkor vissza is térek a konyhában, és remélhetőleg a manók nem varázsoltak rendet utánam, mert akkor ismét dühbe gurulok, ha mindent újra kell kezdenem..*

//Én is köszönöm Cool

//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-01-02, 4:03 pm

//NRT: Sophie és Conrad - 2012.12.27.//

*Ahogyan általában lenni szokott, hozom a formámat, így hiába a csodálatos, önálló terv, a sok készülés, és a kezdeti siker, sajnos kudarcba fullad tevékenységem, köszönhetően esésemnek, melynek szemtanúja, de még áldozata is van. Felváltva szabadkozunk, persze én érzem magam hibásnak, azonban ezen nem fogunk össze is veszni, egyszerűen jó lenne tovább lépni.*
- Semmi gond, szerintem is vicces volt. Akkor egálban vagyunk, te nem haragszol amiért lerántottalak, én meg azért amiért nevettél rajtam. *mosolyodom el, nehezen lökve ki magamból a szavakat. Sajnos állapotom nem javul, mert csúnyán esek, fejemet is nagyon beütöm, ezért próbálok lassan mozogni, tevékenykedni, illetve pihenni, elvégre talán egy varázslat, főleg az én szintemen nem segítene. Ide a gyógyító kell, így kérem meg Sophiet hogy kísérjen el, melyben segédkezik is. Csupán mosolyogni tudok szavaira, szerintem ebből is érti, hogy hálás vagyok, jól esik a kedvessége, de érdemben reagálni... ahhoz most túl nagy a fáradtság és fájdalom részemről. Hamarosan és lassan jutunk le a jégről, ahol öltözés következik, mi pedig már a folyosón tartunk, mikor meg is kérem valamire, amit teljesít. Meglep amit mond, mert pontosan az ilyen embereket keresem, kicsit talán olyan mint Wera, az pedig nem baj. Wera felsős, nem lóghatok mindig vele, talán nincs is rám ideje, vagy nem akar velem annyit lenni, pedig ő volt itt az első barátkezdeményem. Sok érdekeset mutatott.*
- Hát... például miféle őrültségekre gondolsz, miket csináltál. Én is szeretem az olyat, van ötleted, hogy mivel ünnepeljük meg, a gyógyulásomat majd? Ha van kedved... hiszen muszáj direkt veszélyeset csinálni. *hozom fel a témát, reménykedve benne, hogy nem utasít vissza. Idő közben azonban a gyógyítóhoz is érünk, én pedig egyenesen egy ágyhoz botorkálok, oda ülve le, s talán a lány is követ, hiszen van ott hely, szék, melyre rá is mutatok, hívogatóan.*
- Elestem a jégen, és bevertem a fejem. Fáj és rosszul vagyok. *szorítom rá kezemet, mikor a manó érkezik, mert a gyógyító nincs itt jelen pillanatban, ám bizonyára a kis segéd is tudja mi a teendő, ezért szó nélkül fordul el, majd hoz egy italt, elég érdekes szagút és színűt, nem túl sokat. Kezembe adja, én pedig tétovázva, de lehúzom, arcizmaim is összerándulnak, hiszen az íze sem valami jó... inkább vissza is adom az üres poharat a manónak, ki távozik, én pedig ezek szerint rendben leszek hamarosan. Azért mondhatott volna valamit...*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-01-02, 6:48 pm

//NRT: Sophie és Conrad - 2012.12.27//

* Mai napon nem úgy sül el, mint ahogy terveztem. Hiába az a sok készülődés és tervezgetés a mai korcsolyázásom nem tart sokáig, mivel egy fiú megcsúszik a közelemben és magával ránt engem is. Felváltva szabadkozunk, ő, azért mert lerántott, én, pedig azért mert kinevettem, de ezen nem szeretnék veszekedni, jó lenne lezárni ezt a témát.*
- Rendben. Akkor ezt megbeszéltük. *mosolyodom el, de aggódva figyelem őt. Nagyon rosszul néz ki, nem tudom, hogy mennyire üthette be a fejét. Lassan mozog, majd egy kicsit pihen, de utána sem javul az állapota, így mikor megkér, hogy kísérjem fel, rögtön segítek neki. Ide már gyógyító kell, ezért lassan lekísérem a jégről, egészen a padokig, ahol gyorsan megszabadulok korcsolyámtól és felveszem csizmámat. Mosolyogva figyelem, ahogy lassan elkészül, de már ott is vagyok mellette és indulhatunk is. Nagyon lassan haladunk, de nem zavar, hiszen most az a lényeg, hogy Conradnak semmi baja ne legyen. Útközben megkér, hogy meséljek magamról, amit készségesen teljesítek. Rövid mesélésem befejezése után rákérdezek, hogy még mire kíváncsi.*
- Hát... az utóbbi hónapokban nagyon megszerettem azokat az extrém sportokat, amit a muglik űznek. Sajnos most nem tudok semmi őrültséget. *felelem neki, mivel nem tudok semmi veszélyeset. Lehet, hogy neki van valami ötlete. Közben megérkezünk a gyógyítóhoz, Conrad odabotorkál az ágyhoz, de követem őt. Rámutat az ágyhoz közeli székre, én pedig leülök. Majd egy manó jön, lehet, azért mert nincs itt a gyógyító. Remélem, a segéd is tudja, mit kell tenni.*
- Ennyire rossz az íze? *kérdezem tőle nevetve, miután megitta az italt.* - Hm... Gyorsan lerendezte. *vonom le a következtetést a manó távozása után. Miért nem mondott semmit se? Remélem Conrad hamarosan jobban lesz.*
- Esetleg neked nincs valami ötleted, mivel ünnepelhetnénk meg gyógyulásodat? *kérdezem tőle pár perc múlva, elvégre nekem nincs semmi tervem arra, hogy miként ünnepelhetnénk.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-01-06, 8:19 pm

//NRT: Sophie és Conrad - 2012.12.27//

*Köszönhetően az eseményeknek, most tartunk a gyógyító felé, s bár nem alakul jól sorsom, sikerül ezen átlendülni, így Sophie kísér, közben pedig beszél hozzám, elkerülendő ezzel a csönd. Bizonyára segítenek majd nekem a gyógyítónál, mert magam nem merem intézni, viszont így sem merek maradni, félek is a következményektől. Ezért pozitív gondolatokat erőltetek magamra, tehát a kérdésem már a gyógyulás utánra is vonatkozik, de sajnos Sophie nem tud érdemben válaszolni rá.*
- Hát... ha megtanítasz egyre, akkor kipróbálhatom, bár még soha nem csináltam ilyet. Melyikre gondoltál, van egy pár? *kérdezősködöm tovább erről a témáról. Ezek után jön a segítség, kisebb személyben mint egy felnőtt, de a probléma még mindig megoldásra kerül, hiszen kapok orvosságot, s bár az íze rettenetes, fokozatos kezd múlni a fájdalom, tisztulni a kép, javulni a közérzetem.*
- Eléggé, de remélem segít. Az a jó, ha gyors, mert akkor nincs nagy baj. Szerintem. *mosolyodom el, viszont azért az én véleményemre is kíváncsi a lány. Még nem indulok el, szeretnék pihenni, és mivel ő is csatlakozik, ezért még ülve felelek, illetve fekve, mert el is dőlök az ágyon, ezzel jelezve, hogy szeretnék még kicsit maradni. Remélem nem megy el, de ha igen, akkor sem szidom meg.*
- Sajnos nincs, én ilyenben nem vagyok jó. Elég szigorú volt a neveltetésem. *emlékezek vissza, direkt kerülve a herceg szót. Talán ha kérdez, akkor válaszolok, de pár perc múlva fel is ülök, s lassan felállva tapasztalom, hogy semmi bajom nincs már. Elégedett mosoly ül ki arcomra.*
- Nahát, tényleg használt. Viszont szerintem én most megyek, nem kockáztatok még, talán aludni kéne... de felveszem veled a kapcsolatot, az ünneplést illetően, rendben? *lelkendezem, majd ha a lánynak nincs ellenére, akkor kifelé veszem az irányt, majd integetve köszönök el tőle, s mivel nem egy házba járunk, ezért útjaink egy idő után valószínűleg el is fognak válni. Úgy teszek ahogy mondtam neki, s a jövőben akkor remélhetőleg szerencsésebb leszek.*

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-01-06, 9:12 pm

//NRT: Sophie és Conrad - 2012.12.27.//

* Egy váratlan baleset miatt indulunk a gyógyító felé, mivel Conrad rosszul érzi magát. Remélem, hogy nincs semmi komolyabb baja, de azért elkísérem, mivel megkér rá. Útközben mesélek magamról, mivel ez volt a kérése. Mondok pár dolgot magamról, de csak a leglényegesebbeket. Majd gyógyulása utáni ünneplésről beszélünk. Nincs semmi konkrét ötletem, de megemlítem az extrém sportokat.*
- Szívesen megtanítalak, de a legtöbb nagyon könnyű. Például sziklaugrás, a nevéből rájössz, mire célzok, vagy bungee jumping, erről inkább máskor mesélnék, de van még jó sok. Igaz, hogy a legtöbbet tavasszal, vagy nyáron érdemes kipróbálni. *felelem neki megemlítve pár extrém sportot, amik a kedvenceim. Közben jön a segítség egy manó személyében, és Conrad kap egy orvosságot, aminek az arckifejezéséből ítélve nincs jó íze.*
- A tapasztalataim szerint nem számít, hogy milyen lassan hat, az a lényeg, hogy segít. *felelem neki mosolyogva, majd megkérdezem, hogy esetleg neki milyen ötlete van az ünneplésre.*
- Ennyire szigorúak a szüleid? Az nem lehetett valami jó. *nagyon meglepődöm, mikor közli velem, hogy a szülei szigorúak. Milyen családból származik? Pár perc múlva fel is ül, majd lassan feláll, és ahogy elnézem már nincs semmi baja.*
- Azt látom, hogy használt. Szerintem is pihenned kéne, remélem, legközelebb nem történik semmi ilyen. Rendben, csak el ne felejtsd. *felelem neki, majd látva, hogy elindul kifelé én is követem, mivel nem fogok itt üldögélni egyedül. Mosolyogva integetek neki, és elindulok házam felé, de mivel nem vagyunk háztársak, ezért útjaink elválnak. Remélem a legközelebbi találkozásunkkor nem a gyógyítónál kötünk ki.*

// Köszi szépen! Very Happy

//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-02-27, 12:04 am

//Olvadunk a tanulószobáról Elinorral.//

*Tökéletesen alakul a tervem, ami bár elég gonosz, most nem azért van, hogy bántsam a lányt, egyszerűen magamra akarom a figyelmet felhívni, mert átnéz rajtam. Azt nem tűröm, ezért dolgozok, hogy a szürke senkiből legyek valaki. Pontosan tudja famulusom, hiszen már ismer némileg, illetve egyeztetünk is, hogy mit mikor tegyen, megfelelően adagolja a dühöt időben, ám nekem semmi nem elég, túl is lövök a célon. Valóban én hibázok, hiszen vérszemet kapok, és nagyon jól esik az alakítás, melyben szerválom is részt vesz. A lány pálcája villan, én pedig sérülést szenvedek, igen komolyat, hirtelen nem is tudom, hogy hol vagyok, csak a fájdalmat érzem, és zavarodott lesz körülöttem a világ, de hamarosan harci fokozatra kapcsol szervezetem, ezért foghatom a jeleket, melyet Elinor küld felém. A szervál csak fúj, de nem támad egyelőre, a kérdésre sem tud felelni, azt én teszem meg helyette.*
- Ő nem... nem közönséges. Famulus. Képessége van. Ilyen. Érzelembefolyásolás... *nyögöm ki lassan a szavakat, jó pár másodperces szünettel közöttük, s szerencsére ő sem támad. Arra már nem felelek egyelőre, hogy miért kellett ezt belőle kihozni. Majd elmesélem... annyira nem vagyok haragot tartó ok nélkül, de mint látom, segíteni akar, s bár tiltakoznék a megalázó lebegtetés ellen, már csak egy fáradt legyintésre futja, el is ernyedek kicsit, s néhol kiesik fél-fél perc. Biztosan a fejem miatt. A gyógyítónál eszmélek, az út bizonyos szakaszai rémlenek, míg nem vagyok magamnál, de most az ágyon fekszem, Elinor mellett pedig famulusom áll, az ágyra támaszkodva, két lábra állva, aggódón figyelve.*
- Nem a te hibád pajtás. Az enyém. *nyúlok oda erőtlenül, megsimogatva a famulus fejét, s bár rémlik, mintha ezt már említettem volna neki, de nem árt ezt megerősíteni. Tekintetem most a lányét keresi, míg körülöttem azért sürgölődnek, és a gyógyítás egyik szakaszában még valami bájitalt is kapok, amit egyszerűen iszok meg, fintorogva némileg.*
- Köszönöm, hogy lehoztál. *krákogom, majd fel is ülök az ágyon, hogy meg is veregessem azt magam mellett, mire a famulus is felugrik, pofátlanul fekve el lábaimon, de mancsát a lány felé nyújtja barátságosan. Mintha ő is bánná, hogy részt vett ebben, de pont ettől jó famulus.*
- Úgy tűnt, átnézel rajtam, csak fel akartam magamra hívni a figyelmet. *magyarázom meg neki egy kis szünet után, hogy miért cselekedtem így, míg a kezem saját magát önállósítva kezdi el simogatni a szervál fejét.* - Dühös vagy? Az ilyenhez hozzá kell szokni. Ez a Mysterio, feketemágusokat képez. *vonom meg vállam, éppen ezért pontosan nem hangzom úgy, mint aki nagyon komolyan gondolja az intést. Engem sem érdekel, de ezt nagyon mondják, én is mondom akkor egyszer. Kíváncsi vagyok, hogyan éli meg az esetet a másik.*