Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-16, 3:59 pm

-Ebbe a világba te még elhinnéd hogy valaki szent?*kérdezem kissé nevetve, hiszen én valahogy kételkedek már a lovagregényekbe, és ehhez hasonló mesékbe, de hát ha valaki még hisz bennük, nem akarom lelohasztani a kedvét. A következőre azonban csak oldalra döntöm a fejem.*
-Nem hinném, hogy ami nem történt meg még nem is történhet, nem szeretek a múltban élni, az úgy se számít már túl sokat.*felelem, hiszen mint mondják a múltat nem lehet megváltoztatni, bár én nem is akarom, hiszen nem mondhatni, hogy túl sok személyes tragédiám lenne. A témaváltásnál a lány el is mondja, hogy ő az egyszerű dolgok híve, amin kicsit el is mosolyodom.*
-Hmm az sose baj, de egy kis gondolkodás még senkit nem rontott meg, már csak azért sem mert akkor legalább gondolkozhatsz a jövőn legalábbis szerintem.*mondom miközben lekászálódok a fáról, és ha minden jól megy még Illyanak is segédkezet nyújtok.*
-Nem mondtam , hogy bele akarok törődni, csak azt hogy nem igazán érdekel még jelenleg a helyzet állása. Tudod még ha minden jól megy egy másfél évig még itt leszek, és lehet még tovább is. Addig meg a fene gondolna a házasságra, főleg nem egy olyannal akit alig láttam eddig talán kétszer.. *persze azért halványan elmosolyodok a szavakra, bár nem az én formám az hogy még szeretőt is tartsak ha már megházasodtam, elvégre ha Kerensky vagyok akkor az egyenlő azzal is hogy becsületesnek kéne lennem. Kérdés akkor mit keresek egy feketemágus képzőbe?*
-Szerintem viszont lassan ideje lenne vissza menni a suliba, legalábbis nekem, van még némi elintézni valóm, pedig nem sok kedvem van ma hozzá, de amit muszáj....*teszem hozzá egy kisebb mosollyal, s persze a lány válaszától függően megyek vissza vagy az ő társaságába, vagy egyedül a suliba.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-16, 4:16 pm

*A leányzó is vidáman elmosolyodik, és persze hogy erre is van mit válaszolnia, mint mindig.*
-Naná! Én akarom megszentségteleníteni!
*A földet bámulva mélázik kicsit, mert ő viszont abban a nagy szeretetben nem hisz, amit a másik emleget, hisz a méltóságos szeretet nevű uraság nem szeret neki bemutatkozni. Hirtelen emeli fel fejét, majd komolyan szegezi jégkék tekintetét a fiú szemeibe.*
-Én meg nem vagyok optimista.
*Hamar lekászálódnak közös erővel a fáról, s míg a temetőből távoznak, a lány bizony kimondja, ami a fejében van, habár nem hiszi, hogy Vlad vevő lesz rá.*
-Hmm, pedig a matractudását lehet, hogy nem ártana tesztelned...
*Persze ez lehet, hogy a fiúnak nem is fontos, de hát ki tudja. Nem egy utolsó szempont ez sem. A kérdésre kicsit tétován reagál, s közben meg is botlik, így fejét vakarva végül bólint egyet.*
-Szerintem én is bemegyek. Még a végén összetöröm magam.
*Így el is indul befelé a másikkal, azonban a lépcsőknél elválnak útjaik, s a leányzó a szobája felé veszi az irányt, egy forró fürdővel a tervben.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-03, 2:42 pm

// Pyromágia - 5. Házi //

* Szerencsére a rókás incidens után semmiféle atrocitás nem ért sétám közben így nyugodtan sétafikálhattam amerre csak kedvem tartotta. Hogy hogy kerültem a temetőhöz igazából fogalmam sincs, ha jól emlékszem sosem jártam még erre de ha mégis akkor is az újdonság ereje csap le rám s megyek be a kapun. Elég sok pletyka terjeng a kastély falai közt az ide eltemetett diákokról így hát saját szememmel is megakarok győződni arról, hogy valóban itt nyugszanak, valóban meghaltak már itt fiatalok miközben a tudást hajkurászták. Hol jobbra hol balra fordítom fejem de egyenlőre még nem veszem észre a "frissebb" fejfákat mikor egy kiálló gyökérben vesztem el egyensúlyom s mint akinek elszáll az erő a térdéből úgy csuklok össze.*
- Ahj már!* nézek végig sáros ruhámon melyet nem tudok egyszerűen levakarni magamról, rettentően zavar, hogy bemocskoltam öltözékem mert ez azt jelenti számomra, hogy félbe kell hagynom kis sétámat és vissza kell térjek a kastélyba, hogy átöltözzek. Én aztán biztos nem fogok mocskosan lófrálni, még hogy is ne! Sóhajtva kapaszkodom meg a mellettem lévő sírköbe, hogy felsegítsem magam mikor a kép összemosódik előttem nem igazán tudom kivenni a környezetemet mi kissé megrémít mert nem igazán számítottam rá. Ahogy minden elsötétedik a hideg is végigfut gerincemen ijedtemben. Nem tudom mennyi idő telik el de mintha elvágták volna úgy nyerem vissza látásom nem tudom minek köszönhetően, de ez nem is érdekel, azon nyomban előkapom pálcámat és mint egy ijedt állat úgy kapkodom fejem körbe-körbe mivel fogalmam sincs hol vagyok. A temetőben tuti nem mivel sehol egy sír se egy fejfa viszont ami meglep az a felém tartó sebes tűzcsóva.*
- Jesszsusom hol a francba vagyok?!* nyögök fel de pálcámmal már egy vízszintes vonalat húzok magam előtt s a vonal végétől indulva pedig egy körnek is nekiállok miközben az ige sem marad el.*
- Ignis velius!* nem akarok megégni se semmilyen sérülést beszerezni ezen a titkos helyen mi fogalmam sincs hol van így hát védem magam a tűzburok segítségével. Sikerül is létrehoznom a burkot így a további támadásoktól egy pici ideig védve leszek legyen az akár fizikális is s közben végre megtekinthetem támadóm is és felkészülhetek magam is a kontrázásra.*
- Oh, ne haragudjon nem magára számítottam!* hallom az érdesebb férfihangot mely a fák közül érkezik el hozzám. Meg is pillantom kilépő alakját s sajnálkozó tekintete elárulja számomra, hogy valóban nem én voltam a célpontja. Mégis ideges és feszült leszek ettől a nem várt támadástól, mérgesen tekintek bele szemeibe továbbra is a tűzburok közepén tartózkodva mi amúgy is követne amerre lépnék.*
- Legközelebb akkor figyeljen oda jobban! Ne vaktában dobálja a varázslatait!* osztom neki az észt, főleg ne rám ki egy fikarcnyit sem vétett neki. Na de ha nem rám számított akkor kire? Kíváncsi vagyok így természetesen rá is kérdezek mivel meg akarom tudni.*
- Akkor mégis kit várt?
- Vámpírokra vadászom. Hirtelen azt hittem maga is közéjük tartozik. Még egyszer elnézését kérem.* biccent felém s már fordulna is el, hogy mielőbb meglelje a vámpírját mikor az egyik fáról érkezik feléje a támadás hátulról, két két és két láb kulcsolódik teste köré és egy fej nyomul a nyaka tájékára. A látványtól kissé meghökkölök és lépek hátra egyet. A tűzburkom megszűnt létezni mi igen nagy baj mert most még nagyobb szükségem lenne rá mint korábban de hát tudtam, hogy nem leszek örökre védve vele. Az élőhalott egy laza mozdulattal tolj el magától a testet mi egy szép mozdulattal borul el a földre mit én csak tehetetlenül bámulok.*
- Itt a vámpírod...* motyogom magam elé halkan de mégis meghallja az az átkozott.*
- Itt vagyok és még mindig éhes vagyok. Nem számítottam rá, hogy vendégünk is érkezik de kifejezetten örülök neked!* csillannak meg vörös szemei s tárul elém vértől elszíneződött amúgy hófehér foga mitől meg is borzongok.*
- Én nem fogom így végezni.* bököm állammal a földön heverő test felé majd visszapillantok rá. Jó pár igét tanultunk mik érnek is valamit a vámpírok ellen, akár meg is mérgezhetném magam vagy a földbe gyömöszölhetném, mégis mást választok mivel a pryromágia a kedvencem. Persze utána a másik elemi mágiaágazat de mivel ma már azt alkalmaztam így most mást vetek be. Viszont hiába keresem sötét szemeimmel ott ahol kéne lennie nincs ott így ijedten fordulok egy félkört magam körül. Persze, hogy a hátam mögé ette a fene s enyhén oldalra döntött fejjel mégis merev testtartással nyalja le ajkáról a megmaradt vért miközben engem szuggerál. Jobb ha minél előbb teszek valamit mielőtt rám veti magát s szívni kezdi vérem mi bár fájdalmas lesz mégis mámorító egy idő után, így hát pálcámat a nyakára szegezem s összevont szemöldökkel koncentrálni kezdek.*
- Ego flammatum!* emelem fel kissé állam s nézném miként kéne összeesnie. De nem történik meg s a következő pillanatban úgy suhan el mellettem hogy megint egy félkört fordulok s mivel nem számítottam erre kissé elvesztem egyensúlyom mit hamar kontrolálok. Nem esek kétségbe attól, hogy nem sikerül így ismét koncentrálni kezdek erősen, kizárva minden mást elmémből és csakis a varázslatra összpontosítok. Immáron jóval közelebb van hozzám s gúnyos, gonosz mosollyal figyel, de nem hat meg. Pálcám ismét a nyaka felé mutat és már csak az ige hiányzik.*
- Ego flammatum!* ez már sikeresebb, nyaka tájékán összegyűlik a hő s égetni kezdi kívülről belülről egyaránt míg nem szépen ki is lyukad bőre és terjedni kezd mellkasa és arca irányába mivel nem tud mit kezdeni így hiába nyúlkál oda és ordít, itt fog pusztulni ha rajtam múlik.*
- Mondtam, hogy nem végzem úgy mint ő.* szűkül össze pillantásom eme magabiztos szavak közben, szívesen végignézném miként éli meg a poklok poklát de a táj hirtelen megint elmosódik előttem mi a már ismert sötétségbe vezet. Már nem félek ettől, sejtem hogy visszajutok a temetőbe hol kisvártatva meg is pillantom a megzavarodott kis Cobolyomat.*
- Nahát csak nem izgultál értem?* guggolok le hozzá s veszem fel az ölembe. Persze nem felejtettem el még cserbenhagyását de azért most jól esik, hogy aggódott értem. Párszor végigsimítok aprócska testén majd leteszem a földre had mászkáljon még picit de én már meg is indulok a kijárat felé.*
- Gyere, menjünk vissza a kastélyba majd később megnézzük azokat a fejfákat. Képtelen vagyok továbbra is ebben a göncben maradni!* tekintek le magamra hisztisen s mielőtt még elhagynám a temetőt azért vállam felett visszafordulok és a túlvége felé tekintek hol lehetséges, hogy a pletykák beigazolódnak s jó pár diákot találok ott...*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-15, 9:51 pm

* Az éj leszállt már de ez minket rendkívül hidegen hagy így mászunk ki famulusommal a révész csónakjából, hogy aztán megkezdjük esti sétánkat a szigeten. A várost most teljesen elkerülöm valahogy nem vonz sem a tömeg sem a nyüzsgés így egy ideig az ösvényen haladunk néma csendben egymás mellett majd idővel csak úgy találomra letérünk róla és elveszünk a rengetegben. Nem tartok attól, hogy esetleg ebben a sötétségben nem találunk vissza a helyes útra, valahogy nekem ennél sokkal több kell ahhoz, hogy beparázzak és aggodalmaskodni kezdjem. Pálcám nálam van a tudásom pedig a fejemben így hát gond nem lehet, ha pácba kerülök megvannak, meglesznek a módszereim ahhoz, hogy kikerüljek belőlük de én egyenlőre semmi nyomasztóra nem gondolok. Csupán csak lépteinket hallom és a szél következtében néha néha megzörrenő szárazabb avarzat mocorgását, távolabbról néha még az ébren levő állatok hangja is elér hozzánk de mindez hozzá tartozik ehhez a kiszámíthatatlan éjszakához. Idővel már annyira elmerülünk a növényzetben, hogy tényleg azt sem tudom merre is járunk de mikor egy ismerősebb kaput pillantok meg nem messze tőlem úgy világosodik meg bennem a rejtély, elértünk a temetőhöz. Tudom hol van és merre kell majd elindulni akár visszafelé akár tovább, de egyenlőre ha már itt vagyunk akkor betérek a holtak területére és teszek egy sétát a sírkövek, fejfák között. Tigrisem még mindig a közelemben ólálkodik s néha néha megmerevedik és fülelni kezd de aztán nyugodtan sétál tovább néha átugorva egy egy előtte álló akadályt.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-15, 10:04 pm

* Csodaszép éjszaka van, hideg a levegő, leheletem is látszik szép kis ködfoltok formájában arcom előtt. Az ég csillagos, tehát még hidegebb lesz.. remek. Imádom ezt az évszakot. Tulajdonképpen felfedező úton vagyok most, s mivel a révésztől hallottam egyet s mást, hogy a közelben egy temető is található, evidens, hogy kíváncsi vagyok az itteni dolgokra is. Bár azt pontosan nem tudom, merre kell mennem, ám ahogy a fák között sétálgatok az ösvényen, magam előtt jó pár méterrel, talán húsz-harminc is megvan, egy nagyobb alakot, egy srácot vélek felfedezni, körülötte pedig tigrisét. *
~ Próba szerencse. ~ * jegyzem magamban, egy pillanatra meg is állok a zörgő avarban, nem akarom rögtön felhívni magamra a figyelmet, így inkább hagyom, menjenek csak még előrébb, így tisztes távból követhetem őket. Pálcám nem igen világít most, a Hold fénye az egyetlen fényforrás jelen pillanatban, s ez most éppen bőségesen elegendő nekem. Lapos talpú csizmámban képes vagyok nesztelen haladásra, s ahogy megyünk és megyünk, tehát ahogy követem őket, immár egyre közelebbről, kis idővel később azt a bizonyos kaput már én is látni vélem, amin át is sétál a két idegen. *
- Köszönöm az idegenvezetést! * szólítom meg hátulról a srácot, csoda, hogy az óriási tigris sem szúrt ki eddig, bár feltételezem, érezte a szagom, hiszen egy ragadozó nem feltétlenül a kellemes illatú parfümökre bukik.. bár préda se igen lehetek neki, magas vagyok, vékony, kissé gyöngécskének látszódhatom, de akár ezzel a behemóttal is megküzdenék az életemért, amitől mellesleg kicsit se félek. Ha pedig a srác hátra fordul, a Hold fényében teljes valómban láthat engem: lábaimon fekete lapos talpú bokacsizma, egyikben tőröm van elrejtve, csak a szokásos helyen. Nadrág gyanánt egy fekete tapadós darab az, mi most rajtam van, felül pedig a szintén sötét színá bőrdzseki alatt ugyan nem látszik, de több ruhadarabot is viselek, vékonyabbakat, vastagabbakat, csak hogy ne fázzam meg. Kezeimen kesztyű, egyikben ott pihen pálcám is, kék hajam kiengedve, fejemen szürke, kötött sapka, a tetején bojttal. Nekem is lehetnek idézőjeles gyengeségeim.. bár ez amolyan aranyos külsőt kölcsönöz nekem, amire meglátjuk, mennyire lesz szükségem. *
- Ilyen későn elég elvetemült dolog a temetőben mászkálni, nem? * a srác felé intézett kérdésem nem zárja ki azt, hogy magamra nem gondoltam, ezzel szemben pontosan így van. Megtanultam nem félni, megvédeni magam.. semmi gond nincsen itt, az már egyszer szent. Kék szemeimet szintén kékes smink díszíti, ezek villannak most a helyes arcra, válaszra várva.. bár ha nem kapok, az sem gond, megyek tovább nélküle, innen már egyedül is menni fog. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-15, 10:24 pm

* Nekem fel sem tűnik az, hogy követnek s ha a famulusomnak talán igen akkor sem jelenthet akkora veszélyforrást ránk nézve mivel szépen halad tovább mellettem mintha ő sem érzékelné a lány jelenlétét. Mellesleg teljesen - legalábbis szerintem - beleveszek az éjszakába, egy fekete dzsekit és egy szintén fekete farmert viselek, lábamon sötét bakancs fejemen pedig csak a pulóverem kapucnija, hogy a csípős hideg ne szurkálja a fülemet. Igazából már én sem tudok merre járok ebben a hatalmas erdőben egészen addig, míg meg nem pillantom a temető kapuját. Egyből bekapcsol agyamban a GPS s tudom már, hogy innen merre hány méter, de erre majd a temetőben tett séta után térek vissza. Már épp bemennénk mikor hátam mögül meghallok egy női hangot, mi váratlanul ér de ez mit sem látszik arcomon ahogy felé fordulok.*
- Igazán nincs mit, bár ha tudtam volna, hogy új vagy erre fele akkor talán némi leírással is gazdagabb lennél most.* nem mintha szándékomban állna magamban beszélni ezt azért remélem sejti mint ahogy azt is remélem kiérezte hűvösebb szavaimból, hogy nem tetszett az, hogy követtek. Egy pillantással felmérem kivel is állok szemben, nem tűnik számomra veszélyesnek de hát ki tudja, tartogat az élet elég meglepetést számomra. Arcát alig látom innen mint ahogy szemeit sem de talán ha közelebb merészkedik ezen változtathatunk a közeljövőben. Kérdésére csak a temető kapujára pillantok majd vissza felé.*
- Majd megtudom hogy az lesz e vagy sem ha bementem. Esetleg velem tartasz ennek kiderítésére vagy továbbra is kilométerekről követsz?* döntöm picit oldalra a fejem, nekem így is úgy is jó szóval rajta múlik a dolog. Famulusom viszont már eltűnt, bizonyára valahol a tetemek fölött mászkál.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-15, 10:39 pm

* Bizony követem őket egy darabig, fogalmam sincs, a temető lesz-e céljuk, de nekem már az is elég, ha nem tévedek el a rengetegben. Szerencsémre viszont teli találat, megérzésem ismét nem csalt, tehát nagyon is jó ember és állat után szegődtem. Illedelmesen meg is köszönöm a segítséget, mely nem igen volt tudatos részéről, ám nem mintha bánnám, ha kiszúrtak volna, de ennek picike jelét sem láttam, gond egy szál se. Persze közelebb lépkedek hozzá, amint befejezi mondókáját, egy félszeg mosolyt varázsolok szép pofimra, ám hogy ez mennyire őszinte.. tulajdonképpen inkább muszáj-mosoly, megspékelve egy kis nemtörődömséggel. *
- Amit tudni akartam, már tudom. Az öreg révész nyelve megered, ha tudod, hogyan késztesd beszédre.. * hallgatok el cseppet, kíváncsi vagyok mit ért ő ezalatt, s bár tulajdonképpen blöffölök, nem kínoztam meg, ami nem igen esne egyébként nehezemre, se nem lejtettem neki vetkőzős táncot, egész egyszerűen feltettem egy kérdést, amire megkaptam a választ. Ám színjátékokban igen jó vagyok, tehát azon sem csodálkoznék, ha arra a következtetésre jutna, bukok a vén hajósra. *
- Az út volt kicsit homályos, tehát ezzel segítettél a legtöbbet, és mint mondtam, köszönöm. * biccentek egyet, s mivel már közelebb vagyok, így pofimat is láthatja, melynek vonásai kemények, de valahogy mégis kedvesek és szépek. Megedzett ez a rövidke idő, amit eddig sikerült élnem, agyam abnormális léte pedig olykor-olykor mégis felenged egy kicsit, s láttatni enged belőlem egy emberibb oldalt is. Kérdésemre normális választ kapok, ám ahogy vissza dobja a labdát, az ismételt, különös mosolygásra késztet. *
- Miért is ne csatlakoznék? Legalább lesz, aki megvédjen téged az éj sötét alakjaitól. * nézek végig rajta, s bár nem gondolnám, hogy védelemre van szüksége, bár ha felbosszant, én pedig elvesztem a fejem.. talán tőlem kellene a legjobban tartania. De amíg el tudom viccelni ezt az egészet, addig jó mindkettőnknek, így meg is indulok befelé a hűs területen, a kripták között, feltételezem vele a nyomomban. *
- Na és van itt valakid, vagy csak szimplán bírod a hullákat? * kérdezem hűs hangon, figyelve a külső neszekre, egyelőre nem nézve rá ismét, kékségeim a kriptákat nézegetik kíváncsian, mintha csak azt várnám, melyikből mászik elő valami zombi, aki épp belőlünk szeretne vacsorázni. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-15, 10:58 pm

* Ritkán adatik meg számomra a társaság így nem üldözöm el egyből magamtól egy két goromba szóval, megnyilvánulással, próbálom normálisan felfogni azt, hogy követtek, még akkor is ha nem tetszik. Sokat egyenlőre nem látok belőle csak azt, hogy egy leányzó így nem igazán tartok tőle legyen akármilyen is, pálcája sem érdekel mit a kezében tart így vonom fel kissé szemöldököm szavaira.*
- Biztosan megvannak a magad eszközei. De tudod egy szimpla kérdésre is felel... És mesélj... mi mindent kellett elszenvednie míg meg nem tudtad azt amit akartál?* nem mintha érdekelne az, ha mondjuk már holtan lebegne tenger felszínén de mivel sosem volt bajom annak a manusnak a munkájával így gondoltam megér pár szép szót.*
- Nincs mit.* biccentek aprót s ahogy a temetőben való eszement sétáról lesz szó meginvitálom, akár ketten is fényt deríthetünk e hely elvetemültségére.*
- Gondolod, hogy olyan úriember vagyok ki egyből elég ugrik ha egy átokkal állnál szemben?* rossz úton jár a lány mert rám bizony ne számítson ilyen téren, ő nekem senkim, tehát a kisujjamat sem fogom miatta mozdítani ha nem muszáj. De elindulok mögötte s idővel csatlakozom mellé, teljesen nyugodt a hely legalábbis én semmit furcsát nem fedezek fel ugyan olyan mint nappal.*
- Bírom a hullákat... főleg ha mozognak is.* mosolyodok el kissé savanyúan ahogy magam elé tekintek, egy jó kis zombis harc sosincs ellenemre.*
- Na és te minek akartál ide jönni az éjszaka kezdetén? Csak nem egy titkos bunkerod van az egyik sír alatt?* pillantok rá s mivel nem olyan alacsony így nem is kell hogy nyakam kitörjön. Így közelebbről egészen szépnek találom az arcát, kicsit mintha tekintete is vadságot sugározna de ezt betudom a gyér fényviszonyoknak. Nem vagyok egy csajozós pasi a szomszédból tehát minden gondolatom és véleményem magamban tartom ameddig csak akarom, rólam aztán le nem olvashatja senki fia mit érzek egy adott pillanatban.*
- Félsz a sötétben, hogy a pálcát szorongatod a kezedben?* pillantok le kezére, már ahogy felé fordultam akkor kiszúrtam s minden bizonnyal még mindig fogja tehát valamelyest jogos a kérdés s talán ésszerű is az, hogy ott van ahol. Sosem tudni mit rejt a sötétség...*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-15, 11:19 pm

* Figyelmesen hallgatva a srác szavait bólogatok párat a hallottakra, a kérdés említésénél még el is mosolyodom cseppet, viszont hiába kérdezősködik, érezhető stílusából, hogy nem igen gondolja komolyan a tudakozást. *
- Nos, mit kellett elszenvednie? Lássuk csak.. jó pár érdeklődő kérdést és egy köszönömöt. Azt hiszem még mosolyogtam is. Nem hiszem, hogy ezek akármelyike is kárt okozna a testi épségében. * válaszolom cseppet elgondolkozva, közben pedig meg is köszönve a kissé sem tudatos segítségnyújtást számomra, mely épp kapóra jött. Amint arról kérdez, folytatjuk-e utunkat ketten tovább, természetesen igent mondok, bár szavaiból nagyon is úgy hallatszik, némileg félre értettük egymást. Szemöldököm ráncolva kezdem csóválni hát kapásból fejem, egy halk kacajjal kezdve mondókám. *
- Szerintem félre értettél.. én arra gondoltam, én védelek meg téged, adott helyzetben. Nekem nincs szükségem hősködésre, tehát nem is várok el ilyesmit senkitől. Tudok magamra vigyázni. * mosolyon angyali, de mégis van benne valami szórakozott őrület. Nem vagyok normális, sosem voltam az, és bár nem érdekem, hogy egy emberrel több maradjon a Földön, sőt.. annál jobb, minél kevesebb, de ezen "hobbimmal" mára már fel kellett hagynom egészségügyi okokból, szóval sanszos, hogy vele ellentétben én tényleg harcba kelnék az életéért. Viszont nem fogok itt egy helyben ácsorogni egész éjszaka, ahhoz kicsit hideget érzek, szóval meg is indulok, közben pedig a beszélgetés is folytatódik tovább. Fel sem tűnik, hogy nem tudom a nevét.. talán így, hogy személytelenebb a kontakt, teljesen el tudok határolódni tőle. Kérdésemre a válasz, ahogy elképzelem, inkább hasonlít valami rossz horrorra vagy számítógépes játékra, mint életszerűségre, így nem is reagálok semmit egy hűvös pillantáson kívül, de ha már ő is kérdez, miért is ne válaszoljak? *
- Kizárt. Sosem jártam még itt, de nem rossz ötlet, még meggondolom! * pillantok oldalra egy ironikus mosolyt erőltetve arcomra, így vizslatva tovább a sötétséget. Érzem ám, hogy megnéz, de nem foglalkozom vele különösebben. Szépet lát, és amíg hozzám nem ér, különösebb gond nem is történik. De azért ez már mégis csak nevetséges, hogy félek-e a sötétben, erre nevetnem kell.. *
- A sötétség a legjobb barátom. Az éjszaka sokkal kiszámíthatóbb, mint a nappal, csupán csak óvatos vagyok, ennyi az egész. Kezdem viccesnek találni, hogy ezt mindenkinek meg kell magyaráznom. * sóhajtok egy aprót, majd bal felé intek fejemmel, azok a nagyobb kripták igazán tetszetősek, és így távolról nézve, mintha az egyik nyitva is lenne. *
- Hullákat akartál.. akkor most láthatsz párat, feltételezem. És még sírgyalázók se leszünk. Nos, mit gondolsz egy kis kripta nézelődésről? * kerülök szinte máris lépéselőnybe, s bár tekintetem ismételten őrültségről árulkodik, ahogy hátra pislogok rá vállam felett, de valami gyermeteg dolog is ott rejtőzik, kíváncsiság és így tovább.. le szeretnék oda menni, ha akar, követhet is akár, de abban sem gátolom meg, ha menni akar és inkább kimarad a buliból. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-15, 11:57 pm

* Biztosan viccesnek találja azt, hogy hülyére vesz de én ezt egy kicsit sem értékelem, nem tudom és nem is értem minek kell hülyére venni az embert, többek között ezért sem hiányzik annyira az emberek társasága. Szemeim csak megvillannak a sötétben mely nem látszik s ahogy megindulunk a sírkövek felé úgy tűnik félreértelmeztem szavait, nem nekem kéne megvédenem őt hanem neki nekem. Mennyire abszurd ötlet...*
- Abból te nem eszel... inkább nyúljak ki mint hogy egy lány védjen meg. Amire különben nincs szükségem, a magam ura vagyok teljes mértékben.* pillantok rá túlságosan is komoly arccal, igen van önbizalmam nem is kicsi mi szerintem nagyon is fontos a céljaink elérésének érdekében akár egy szimpla varázslatnál is. Ahogy rápillantok van lehetőségem közelebbről is szemügyre venni arcát, szép leányzó tény és való de ennél többre egyenlőre magamban sem vagyok képes produkálni, tehát sétálok mellette tovább. Hogy miért vagyok itt az mellékes, nem volt célom ide jönni de ha már itt lyukadtam ki akkor gondoltam teszek egy sétát de ez mellékes, érdekesebb lehet talán az, hogy ő miért akart ide jönni.*
- Hm... nem kizárt, hogy valaki évekig nem jár erre, de van egy olyan érzésem, hogy te újonc vagy a Mysterioban.* állapítom meg, mivel tisztában vagyok azzal, hogy kik járnak második évfolyamba így kizárásos alapon csak elsős lehet. Ettől függetlenül nem nézem le, semmi sem mozdul meg bennem se pozitív se negatív irányban így csak pálcájára pillantok mit a kezében tart mi talán összefüggésben van a sötétséggel.*
- Barátod...mitől áll közelebb hozzád mint a nappal?* nem hiszem, hogy csak a kiszámíthatósága miatt mi szerintem nem minden esetben igaz, az, hogy ezt már más is megjegyezte nem tudok mit kezdeni.* - Ez a sorsod, hogy mindenkinek megmagyarázd.* nem túlzottan érdekel, így hát a kripta felé pillantok mely felé bök fejével.*
- Nem hiszem, hogy nagy bulinak nézünk elébe pár rothadó tetem közt, de legyen.* biccentek s követem, pálcámmal egyenlőre nem gyújtok fényt, néha végighúzom kezem a hideg falon így azért nagyjából tudok tájékozódni. Miután a lépcsők elfogynak érezhető a helyen hogy hűvösebb, kissé huzatosabb is de mivel tényleg nem látni semmit mi így pálcámmal fényt gyújtok, hogy lássunk is valamit.*
- Búú de izgi.* sétálok lassan előre magam elé tartva a fényt így többek között pár kopottas koporsót, törmeléket látok egyszóval semmi extrát.*
- Hát itt sem fogunk hullát táncoltatni.... de hátha ezek frissebbek.* lépek oda az egyikhez s ajkam közé fogva pálcámat nyitom fel az egyik tetejét. Nem vagyok egy Superman de egy vézna kölök sem így kisebb erőfeszítés árán mozdítom meg a tetejét mi aztán egy hatalmas robajjal a földre zuhan.*
- Nah lássuk a medvét...* pillantok a lányra majd bele annakmtartalmába, a látvány nem szívmelengető a gyengébb idegzetűeknek de engem picit sem zavar, hogy a hús már javában rothadásnak indult a fazonon s hogy szeme helyett is már csak egy üres üreg van. Nem tudom ki ez és mi történt vele, de ez nem is fontos, a lényeg csak annyi, hogy itt van, megdöglött és a rendelkezésünkre áll.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-16, 12:20 am

* Meg is lesz magyarázva neki az, mit félre értett, s igen csak mulatságos már így reakciója, nem is vártam mást igazándiból. Ám de stílusából következtetve jó sok fal lehet körülötte, melyeket nem igen áll szándékomban lerombolni, legalábbis egyszerre és egyelőre semmiképp, ám nem kizárt az sem, hogy érdekeljen a srác, pontosan emiatt, csak azért, amilyen. Viszont mikor azt feltételezi, talán lehet itt valami titkos kis zugom, eljátszom ám a gondolattal, jó is volna, ha lenne, és talán a legtökéletesebb hely is lehetne, hiszen az épeszű emberek többsége kerüli a temetőket. Én meg mivel nem vagyok se épeszű, se semmi ilyesmi, így a végén még tényleg megfogadom a dolgot. Teóriája viszont helyt álló, bólogatok is párat, jelezve igazát ezzel. *
- Jók a meglátásaid, tényleg csak pár hónapja vagyok itt. * öntöm immár szavakba is gondolataimat, ám pálcám sem hagyja figyelmen kívül. Na jó, kaphat egy piros pontot, mindenre figyel és úgy tűnik, vág az esze, mint a borotva éle. Tényleg jobban érzem magam éjszaka, mint nappal, aminek semmi különös dologhoz nincs köze, egyszerűen csak így van, és kész. *
- Még mielőtt azt hinnéd, se vámpír nem vagyok, se valami éji rém. Egyszerűen csak a sötét elrejt, megvéd és megóv. Mások félnek éjszaka és a sötétben is egyaránt. Szerintük nappal biztonságos, a zsúfolt utcán sétálgatni, emberek között.. Nos, én pont fordítva gondolom. * foglalom össze nagyon röviden, arra nem igen térve ki, hogy mikor még anyámmal űztük az ipart, s gyakorlatilag már saját megbízásaim voltak, egyedül intéztem az ügyeket, nem egyszer kellett megbújnom valahol, párszor csak hajszálon múlt az életem, de valahogy mindig sikerült megmenekülnöm. A pálcás magyarázkodásra tett kis megjegyzésére semmi reakció nem érkezik már irányomból, megtanultam már, hogy vannak dolgok, amiket ha felveszek, még az agyamra is mehetnek, ami nem biztos, hogy jól sül el végül.. így inkább tudomást sem veszek róla, figyelmem amúgy is elvonja hamarosan az a kripta, melynek ajtaja félig nyitva van, én pedig hívogató szavaimmal vonom magammal szabályszegésbe a srácot. Nem is kell sokszor kérlelni, jön ő utánam, s ahogy figyelem, fényt is gyújt, de azért egy Lumos elmormolása után az én pálcám végéből is aranyos kis fénycsóva világítja be a területet, amerre épp fordulok. Próbálok kikerülni látóteréből, leginkább az köt le, amilyen reakciókat felőle látok a látottak irányába. Nem veszi túlságosan komolyan ezt az egészet, s ahogy mászkál a koporsók között, végül pedig az egyik vaskos fedele a földön törik ripityára, számomra elég fura jellemre vall. Szavai cseppet gyerekesnek tűnnek, most komolyan.. hogy lehet élvezni egy oszladozó hulla látványát? Nem vagyok ám én se egy ájulós fajta, láttam már ettől sokkal rosszabbakat is, s meglepően közel is hajolok a bűzlő, oszladozó hullához, hogy felmérjem a testet, már amennyi még maradt belőle. Nyakának oszló bőrén még látszik némi foltos felület, én pedig egy kegyetlen mosollyal emelkedem fel a hulla felől, s szegezem kék tekintetem a fiú arcára. *
- Megfojtották.. kellemetlen. * vonom meg vállam szórakozottan, s mivel nem áll szándékomban több hullát megnézni, nem fogok itt patológus kisasszonyt játszani, én inkább az ölés mestere vagyok, így feltornázom csak magam a kőkoporsó szélére, mely elég instabil ülőalkalmatosság, tehát üres kezemmel a szélébe kapaszkodom. *
- És mond csak, névtelen srác.. te öltél már embert? * kérdezem fejem oldalra döntve, szemeim mohó kíváncsisággal fürkészik helyes, de mégis kemény vonásait. Igazán érdekel a válasz, bár nem tudom, belőle mit váltana ki egy ilyesmi helyzet. *

//eeez most somlói ízű FAGYi lesz!//

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-16, 10:28 pm

*Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, így aztán ha már úgy is sétálni indulok gondoltam körbe nézek arra amerre eddig még nem volt időm, így jutok el a temetőhöz, amit bár meg kell mondjak nem kerestem, de valahogy mégis ide hozott a lábam. Mély nyugalommal lépem át a kaput, s bemenve meg is érzem, ahogy megcsap a még hidegebb fuvallat, amire ösztönösen meg is remeg a testem. Csupán csak egy sóhajjal kifújom a levegőt, végül kissé jobban össze húzva magamon a dzsekimet beljebb lépkedek. Nem szoktam sokat temetőbe járni, igazából fura de inflás lévén se szeretem annyira ezt a helyet. Az oka hogy miért, pedig csak én rám tartozik. Miközben haladok a számomra ismeretlen sírok között, tekintetem néha néha a messzeségbe mered, s ha valaki látna , bizony nem kellene nagy megfigyelőnek lennie, hogy rájöjjön, elmém kissé más vizeken evez, de hát ezt nem is róhatja senki se a szememre? Végül aztán egy padot meglátva elhelyezkedem ott, hiszen valahogy most nyugisnak találom ezt a környéket. Az iskola zsibongása után jól esik egy kis csend, ahol magam lehetek a gondolataimmal.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-16, 10:48 pm

*A mai nap úgy érzem, hogy nem ártana egy kicsit nekiesni a tanulásnak, tehát a vizsgák miatt gyakorolni egy cseppet és mivel egyetlen egy mumus tantárgy van a számomra, ezért is indultam el úgy másfél órája a temető felé. Most is itt vagyok, ki is ástam egy frissebb hullát és sikeresen feltámasztottam azzal az undorító móddal, amit Mr. Cornwlade tanított nekünk, de valahogy az irányítása kicsúszott a kezem közül, pontosabban a szíve, ezért is van az, hogy most igen csak holtra vált arccal hátrálok el tőle. Nálam van a tőröm, de mégse érzem úgy, hogy a saját dögömet meg kéne ölnöm és mivel nem tudom, hogy miért nem engedelmeskedik, így kezeimet előre tartva magyarázok neki.*
- Állj! Azt mondtam, hogy állj meg! *persze a szív is kéne hozzá, de hát nem vagyok jó a tárgyból, így egyértelműen elfelejtettem, hogyha a szíve a földön van és nem a kezemben, akkor aztán hiába akarok parancsolni neki, ő csak jön utánam, igen csak vészjósló tekintettel, az én kezeimről meg csak úgy csöpög a vér. Fekete nadrágot és fekete pulcsit viselek, egy fekete kis kabáttal, tehát készültemén ehhez a dologhoz, direkt temetőbe való cuccba öltöztem és talán ez a kis tanulás Gabe felől is elterelheti majd gondolataimat, de nem így képzeltem el. Hajam amúgy ki van bontva és a fekete sminket se vittem túlzásba, tehát így is csinos és szép vagyok, bár cseppet ijedt arcom annyira nem passzol a képbe. Dorian amúgy nincs messze tőlem, szerintem simán látja is a jelenetet, de én úgy el vagyok foglalva most a saját problémámmal, hogy egyszerűen elkerülte a figyelmem, hogy már nem vagyok egyedül. Vicces egy helyzet ez egy kívülálló számára, de én nem élvezem, szerintem ez remegő kezeimen is látszik, hiszen meg kéne támadnom, elpusztítani, de valahogy nem megy, én még mindig irányítani akarom, hiszen ha itt nem megy, vizsgán hogy fog sikerülni?*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-16, 11:03 pm

*Elvagyok pillanatnyi magányomban. A padon ülve éppen egy hervadt rózsa szirmait fejtegetem le lassan, miközben komoly, elgondolkozó pillantással figyelgetem a levelek hullását. Egyébként egy fekete bőrnadrágot viselek, felette pedig egy selyem inget amit dzsekim takar el, melynek cipzárja úgy félig van felhúzva, tehát kb mellkasig. Ahogy azonban élvezem a csendet, hirtelen nem ide illő hangokra leszek figyelmes. A temető nyugodtságát, nemsokára tiltakozó hang válltja fel, s kissé furcsálkodó pillantással keresem a hang gazdáját, hiszen tudom hogy kié, hiszen párszor már találkoztam a lánnyal, s még mindig ugyan az róla a véleményem: Fura. Na de ez most nem is fontos, hanem az, hogy kivel beszélgethet, mert eddig nagyon egyoldalú társalgásnak bizonyul, s mivel közelebb menve már látókörömbe is kerül a páros, látom ám hogy Vixi nagy valószínűséggel az egyik halotti mágia házit akarta elsajátítani. Ahogy viszont látom eléggé hibásan, hiszen a szív nélkül mondhat bármit annak az élőhalottnak, az tuti hogy nem fog hallgatni rá.*
~De miért magyarázol neki, a szív nélkül úgy se fogja éretni??.. áh jobb lesz segítenem neki, a végén még megeszi az a zombi~*indulok meg felé nagyobb irammal, hiszen azért nem akarom hogy baja legyen. Aranyos lány még ha nem is értem a gondolkodását, de rosszat nem akarok neki, így indulok el majd kinyújtva a kezemet a vállához, finomabban hátra húzom magam felé, miközben másik kezemmel a pálcámat rászegezem a zombira is.*
-Petrificus totalus..*mondom ki hűvösen, a jól ismert igét, hiszen nem megölni akarom, csak megbénítani pár percre, ha ez sikerül csupán csak finoman magam fele fordítva a másikat, komolyan nézek bele a szemeibe, jelezve hogy már nincs baj, hiszen láttam hogy remegett.*
-Így nem fogsz neki tudni parancsolni, ahhoz szükség van valamire amiről szerintem megfelejtkeztél..*nézek körbe, s ha megvan a szív oda sétálva felemelem, majd a lányhoz viszem vissza, s ha engedi át is nyújtom neki.*
-Próbáld meg így már menni fog..*mondom most már enyhült hangon s egy kisebb mosoly is megjelenik az arcomon.*
-De vigyázz az ilyesmivel könnyen bajod eshet, különben miért nem próbáltad elpusztítani, ha láttad hogy nem engedelmeskedett?*csóválom meg mosolyogva a fejem, hiszen most már nincs baj lehet kicsit könnyedebbre is venni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-16, 11:22 pm

*Igen kitartó vagyok, ami azt illeti, tehát többször is erélyesen rászólok a zombimra, hogy álljon már meg, de ő egyre közelebb és közelebb ér hozzám, én pedig csak hátrálok, nem is figyelve arra, hogy van valaki mögöttem. Mákom van, hogy ismerős az, viszont ahogy vállaimhoz ér, már fel is sikkantok, így nézve ijedten rá, hisz bárki lehetett volna, nem csak ő.*
- Dorian, a szívbajt hozod rám! *korholom le a fiút, aki viszont csak megállítja ezt a dögöt, így fordítva ez után maga felé, én pedig csak meglepetten nézek bele szemeibe. Rég találkoztunk, de mégis nagyon kedvelem őt. Bár fura voltam legutóbb, annak is oka volt, oka, amit neki nem akartam elmondani és nem is érzem úgy, hogy számítana. A remegésem alább hagy, de a szívverésem még mindig az egeket verdesi, miközben hallgatom is a szavait.*
- Valamire? De... *kezdenék bele, viszont ahogy magamra hagy egy kis időre és végül a szívet a kezembe adja, csak elveszem azt és majdnem homlokon csapom magam, hogy hogy lehettem ennyire buta, ez a legalapvetőbb dolog, hát persze, hogy csak jött utánam és nem állt meg.*
- A fene, köszi! Jó, hogy itt vagy. *mosolyodom el én is, de a következő kérdésére már nem tudok rögtön válaszolni, ugyanis az élő halott máris felém indul, én pedig csak egy picit szorítok a szíven.*
- Állj meg! *utasítom, mire most végre meg is áll, én pedig fellélegezhetek. Halott, rothadó fejét ide-oda forgatja, én pedig már ismét az inflás irányába nézek.*
- Mert nem tudtam, hogy mi a baj, azt hittem, hogy a koncentrációmmal van gond. Na de ha már itt vagy, segíts, hogy is kell megölni? Fogalmam sincs valahogy, elegem van ebből a halotti mágiából, meg fogok bukni. *rogyok is térdre megsemmisülve, tök ciki, de iszonyat béna vagyok, egyszerűen fel nem foghatom, hogy ez miért nem megy nekem, de azért a szívet nem teszem le, nem akarom újból menekülőre fogni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-16, 11:41 pm

*Úgy érzem közbe kéne lépnem, mert nem akarom hogy a végén még megsérüljön Vixi, márpedig ha így folytatja, ha nem fut egészen a révig, az élőhalott követni fogja, vagy lehet hogy másokat támad meg, ami nem lenne a legszerencsésebb. Így fordítom a lányt magam felé, egy pillanatra figyelmen kívül is hagyva a sikoltást, s bár hallottam a fő cél most hogy megállítsuk ezt a mozgó hullát, ami szerencsére sikerül is.*
-Nem volt szándékomban, de van egy olyan érzésem, hogy ha nem jövök lehet harapott volna belőled egy darabot, és hogy fogalmazzak.... Egészbe csinosabb vagy.*mondom egy félmosollyal, na de most nem a bókolás a lényeg, nem is igazán akartam, csak úgy jött, inkább a szív után kutatva nemsokára vissza is hozom, majd komoly pillantással figyelem Vixi reakcióját.*
-Látod-Látod, amúgy most nekem is ez az érzésem, nem mintha nem lennél elég ügyes, de szerintem átsiklottál egy egy sor felett a halotti mágia könyvedben..*nem korholás, hiszen mosolygok is hozzá, csupán csak gondolom ez lehetett a hiba oka. A következő parancsot szerencsére már a zombi is érti, így már nyugodtan fordulok Vixi felé, akitől kérdezni is kezdek, s a választ megkapva csak finoman oldalra billentem a fejem.*
-Rendben, hát történik ilyesmi de máskor nézd jobban át az anyagot. Némely nagyon szemét tud lenni ilyen szemszögből, és van hogy ha elrontunk vagy kihagyunk valamit rosszab is lehet.*nem cseszegetés, ezt ő is érezheti a hangnemből, ám amikor térdre rogy csupán csak megcsóválva a fejemet hajolok le mellé, s ha engedi megpróbálom talpra is segíteni.*
-Ne csináld már ezt, mindenki képes megtanulni egy anyagot, francokat fogsz megbukni, sőt ha szeretnéd még én is segíthetek ebbe abba, véletlenül inflatusos lévén konyítok kicsit a halotti mágiához és ha akarod segítek. Amúgy meg így...*mondom megfogva a kezét, s vele együtt a szivet is amit aztán egyre jobban szorítani kezdek jelezve hogy a lány is szorítsa egészen addig , míg a szív szét nem roppan és a hulla el nem pusztul, ha ez megvan egy kendőt véve elő, a lánynak adom miközben a sajátomat is megtörlöm.*
-Tessék, töröld meg a kezed, és ha már így össze futottunk elmondhatnád mi újság veled, manapság fura mód alig futunk össze, na meg arra is kíváncsi lennék mi volt az a multkori "elrohanásod" hmm?*kérdezem ismét fejemet oldalra döntve kérdő tekintettel fürkészve a másik arcát.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-16, 11:53 pm

*Igen csak megijeszt az érintése, hiszen fogalmam sincs hirtelen, hogy ki lehet, de amikor felismerem Doriant és még meg is állítja a zombimat, akkor picit kezdek megnyugodni, így hallgatva hát szavait is, mire hallom, hogy nem akart ám megijeszteni, de mintha valamiféle bókot is kibökne, mely oly fura, annyira régen hallottam már, hogy kedveskednek nekem. *
- Köszi Dorian, ebben egyetértünk. Nem szívesen szabadulnék meg egy testrészemtől sem. *húzom is el a számat, majd ahogy megkapom a szívet, akkor szépen megállásra ösztönzöm a teremtett lényt és már hallgatom is a dorgálást, így sütve le szemeimet is, hiszen ez most picit rosszul érint. Nem vagyok én buta lány, de mindenhez nem érthetek.*
- Tudom nah, ne mondd még te is, így is elég bénának érzem magam. *sóhajtok egy aprót és végül barna szemeim meg is találják a fiúét, de nem túl sokáig, mert végül térdre rogyok a további szavaitól, tudom, hogy jobban át kellett volna néznem, de annyira nem az én világom, így a tankönyvet se forgatom annyira szívesen, mint kéne, csoda, hogy ezt a szívet képes voltam kivenni abból a testből.*
- Felfogtam, befejezted? *tekintek fel rá, de mivel hamar fel leszek húzva, így engedve neki talpra állok és már a szent beszéd további szövegeit hallgatom. Nem tudom, hogy minek kell ezt, lehet, hogy jót akar, de számomra kellemetlen a szituáció, főleg, mivel mi még nem igazán beszélgettünk a tanulásról.*
- Tényleg segítenél? *bukik ki belőlem a kérdés, de azért ezt a szívet se akarom a végtelenségig szorongatni, ezért szeretném elpusztítani a dögöt, amiben segít is, így téve kezét az enyémre, majd kezdi el nyomni a szívet.*
- Ennek nem lesz jó vége! *túl véres lesz és pont, amikor fordítanám el a fejem, már fröccsen is a vér, így hát szép arcom most úgy néz ki, mintha egy horrorfilmből léptem volna elő és már az undor jelei is megjelennek az arcomon, miközben le is dobom a maradék húscafatot.*
- Azt hiszem, hogy mindjárt hányok. Úgy felfordult a gyomrom. *lépek is hátrébb, azért elvéve a kendőt, de ez az egész, annyira gusztustalan, hogy inkább csak gyorsan törölgetni kezdem az arcom, na meg utána a kezem és a ruhám is, így próbálva megszabadulni a szív maradványaitól... De Dorian tovább beszél, mintha nem is érdekelné, hogy hogy nézek most ki és a múltkorival kapcsolatban zargat. Felé tekintek, majd vállat is vonogatok, mintha nem lenne érdekes.*
- Csak furcsa volt az a masszír és nem akartam, hogy félreértés legyen. Ezért jobbnak láttam lelépni és nem tagadom, picit talán kerültelek is. *ismerem be, majd nemsokára egy kis havat veszek fel és azzal is tovább tisztogatom magam, de ahogy nagyjából normálisan nézek ki, csak leülök az egyik padra és úgy nézek fel Dorianra.*
- Sajnálom, de nem tudtam, hogy mennyire is megy nekünk ez a barátkozásos dolog és nem akartam, hogy Gabriel félreértse. Ez egy hosszú történet és szerintem nem számít. *nem akarom ismét elmesélni mindazt, amit Cainnak is elmondtam, így kerülöm hát tekintetét és nézek a halott zombira, aki már el is feküdt a hóban és most már ténylegesen halott, remélhetőleg örökre.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-17, 12:19 am

*Az előző szavakra már nem mondok semmit, hiszen nincs értelme erről beszélni, a következő szavakra, viszont most már mosolyogva sóhajtok fel. Úgy tűnik kissé félre érthető voltam, vagy csak Vixinek van kevés önbizalma.*
-Maradj már, nem vagy béna, elnézted ennyi, nem kell ezen ennyire fent akadni, szerinted én még soha nem bénáztam?*villantok felé egy szélesebb mosolyt, mindenki hibázhat ezért vagyunk emberek, legalábbis én így érzem. Viszont miután tovább beszélgetünk, úgy tűnik tényleg kissé áttérek a szentbeszédre, így amikor a lány megszólal egy pillanatra csak elhúzva a számat bólintok. Nem szeretem amikor belém fojtják a szót, de valahogy el tudom hinni hogy uncsi lehet a számára, na meg nem is éppen a legjobb téma. Ezután viszont felhozom, hogy akár engem is kérdezhetne, hiszen nekem vele ellentétben nincs bajom a halotti mágiával, s akkor miért ne segíthetnék neki? A kérdésre azonban most már csak felnevetek.*
-Nem csak szívattalak. Persze hogy segítenék, akkor nem ajánlottam volna fel. Szóval amikor szeretnéd szólsz, megbeszélünk egy időpontot, egy helyet és segítek.*felelem, hiszen amúgy is sokszor unatkozom, és legalább így többet lennék társaságba is. Amikor azonban a szívet kezdjük el szétnyomni, hiba csúszik a számításba, amit valószínűleg Vixi már előre látott is.*
-Miből gondolod?*teszem fel a kérdést, de pár pillanat múlva érzem hogy fröccsen a vér kicsit eltalálva a lány arcát, na meg az én kezemet is is plusz egy két cseppet a nyakamnál..*
-Bleah... hát igen, az ilyesmivel vele járnak az ilyen balesetek...*kezdek bele, de ahogy látom Vixi-t jobban elborzasztott a dolog, így amikor megszólal csupán közelebb lépve emelem szóra a számat.*
-Csak nagy levegő, tekints el attól hogy véres vagy, vedd kosznak és jobb lesz. Néha ki kell zárni az ilyesmit...*kezdek bele, majd eszembe jut egy kérdés, amit már fel akartam tenni neki, s úgy tűnik meg is kapom a választ, ami meglep, ezt nem is rejtegetem arcomon sem.*
-Nem tudom miért lett volna furcsa, téged még soha nem masszírozott meg senki? Nem kellett volna ám kerülni emiatt, vagy azt hitted rád akarok akaszkodni? Nem tettünk semmi rosszat.*kicsit talán olyan hitetlennek is tűnik a hangom hiszen tényleg nem tudom mi volt olyan nagy bűn egy kis masszírba, de mindegy is, végül aztán követve őt a padhoz, egy utolsó pillantást én is vetve a hullára leülve a lány mellé hallgatom annak szavait.*
-Én azt hittem a vége felé elég jól ment, legalábbis én szerettem volna ha úgy menne, tudod érdekes lány vagy, nem igazán tudom még most se hányadán állunk..*nézek rá egy apró mosollyal majd pár pillanatig magam elé meredve csendben hallgatva őt gondolataimba merülök. Csupán csak pár pillanat múlva nézek vissza.*
-Hát ha te úgy gondolod hogy nem számít akkor nem számít, nem akarok belőled kihúzni semmit, amúgy ott se volt nem lett volna mit félre értenie.. amúgy vele hogy vagytok, vagy ez is túl privát kérdés volt?*kérdezem, kissé kíváncsibban már csak azért is, hogy tudjam hogy alakul a leányzó sorsa.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-17, 12:32 am

- Nem tűnsz olyannak, mint aki egy ilyen hibát elkövet. Tudod, már az első találkozásunkkor, a klubban úgy éreztem, hogy te túl okos vagy meg minden... *ez a véleményem róla, hát miért tagadjam? Szerintem ő nem ennyire béna, mint én, hiszen hogy nem olvashattam el a zombi elpusztítását? Vagy ezt a szíves dolgot hogy a fenébe tudtam kihagyni? Áh, a fene se ért engem... De ahogy felajánlja a segítségét, egyértelműen elfogadom, örülök is neki, hogy legalább nem kell egyedül bénáznom és bár úgy volt, hogy Gabe majd segít nekem gyakorolni, úgy érzem, hogy erre már nem kerül sor, a bál óta csak azt az üzenetet küldte, azóta nem is találom, mintha teljesen kerülne, lehet, hogy ismét mással van és ez egyre inkább nyomaszt engem.*
- Melyik hálóban vagy? Csak hogy akkor oda küldjek egy baglyot a gyakorlásról. *teszem fel a kérdést kíváncsian, mivel nem lenne utolsó szempont ezt megtudnom. Na de a zombi is elpusztul, így kezdjük el szétnyomni a szívet is, de ahogy az fröccsen, igen csak undorodni kezdek ettől az egésztől, képtelen vagyok normálisan viselni.*
- Ne tekintsem annak? Hát bocs, de én ezt nem tudom piszoknak nézni, tudom, hogy mi van rajtam, érzem a szagán is. *húzom el számat is, de miután nagyjából letörölgettem magamról a vér és szív-cafatokat, végül kibököm neki a választ a kérdésére, amire oly nagyon kíváncsi már nem is tudom, hogy mióta.*
- Nem hittem azt, hogy rám akarsz akaszkodni vagy hogy mondtad... de az első talált. Engem még nem masszíroztak meg és jól esett és nem tudom, fura volt nah. *vonogatom meg vállaim újból, nem tudok erre most ésszerűbb dolgot mondani, így ülök hát le a padra és mondok még neki egy pár dolgot.*
- Hát azt én se tudom, hogy mi hogy állunk, de az biztos, hogy még lógok neked egy modell állással. Nyugodtan hajtsd be rajtam bármikor, mostanság nagyon is ráérek. *na nem mintha ennek örülnék, hiszen Gabe kerül és mivel nem vagyok vele, így vagyok egyedül és magányosan, tehát szívesen eltöltök én is több időt Dorian társaságában, talán kárpótlom is majd azért, amit tettem.*
- Lehet, hogy privát, de nem titok... úgy érzem, hogy kihasznál és Cain is azt mondja, hogy csak megfektetni akar. Mindig megbánt, sose mondja, hogy szép vagyok, de másoknak igen, mintha szégyelne... de ha nagyon összeveszünk, akkor kedves és néha tud jó fej is lenni, de nem tudom. A bálon összekaptunk és írt egy levelet, ami olyan fura volt, mintha a barátom se akarna lenni, de mégis, meg küldött ajándékokat is. Azóta nem láttam és fogalmam sincs, hogy most mi van. Azt hittem, hogy együtt vagyunk, de a bálon szétmentünk és most teljes a zavar. *mondom halkan, szomorúan már a szavaim végét és lágyan neki is dőlök Dorian vállának. Annyira rossz ez, nem akarok ismét erről beszélni, de ha már így szóba került a fiú, most mit csináljak?*
- Ne haragudj, ha megbántottalak, csak nem akartam, hogy Gabe haragudjon rám. Ha más fiúval találkozom, mindig annyira féltékeny és rögtön ugrik és én vagyok a szemét... Bezzeg ő, annyi lánnyal kavar folyamatosan... *szipogok is picit, de nem sírok, már csak azért se, de a lényeg az, hogy Doriant tényleg nem akartam megbántani, tényleg túlságosan is azt tettem, amit Gabe akart, a helyett, hogy a magam lábára álltam volna és tettem volna azt, amit akartam, ahogy mindig is, de valahogy nála... annyira meg akarok felelni neki, pedig meg sem érdemli.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-17, 1:04 am

*Jól esnek a lány szavai, így kissé komor arcomra ismét egy mosoly költözik, de aztán csak pár pillanatig figyelve a másik szemeit lassan megrázom a fejemet.*
-Csupán csak magabiztos, amit te éreztél csak a kisugárzásom, de én is ugyan olyan tévedékeny ember lehetek mint bárki más. Láttál volna Ms Valbraith óráján. Egy valamit jegyezz meg, az ember bármenyire okos mindig tévedhet, ezért ember.*mondom most már jókedvűen hiszen akkor tényleg nem éreztem a toppon magam, na meg a mga módján mindenki okos, de attól még tévedhet. A beszélgetésből viszont végül körvonalazódik, hogy ha lenne hozzá kedve szívesen segítenék, hiszen bár nem tudom hányadán állunk de jó társaságnak találom ettől függetlenül. Talán én is többet lehetnék vele, és talán a kapcsolat is lehetne barátibb, mert ez a félig jó félig kerüljük egymást egy idő után nem jó.*
-A levelet a Hermod hálóba várom..*csupán csak ennyit felelek csendes magabiztossággal teli hangomon, végül pedig megtörténik a zombi elpusztítása is, ami hogy jól fogalmazzak, nem éppen a legtisztábban történt. El tudom képzelni hogy nem egy leányálom véres arccal és kézzel, de sajnos ezt is meg kell szokni, szavaim viszont mégse nyugtatják meg a lányt.*
-Jó rendben,de egy kis vértől akkor se szabad megijedni..*most megkímélem a szentbeszédtől, inkább én is lekaparom magamról a "koszt" végül pedig hallgatom a kérdésre adott választ is. Arcom teljesen nyugodt marad, sőt amikor kiböki, hogy jól esett még egy apró mosolyt is megengedek magamnak, miközben fejem is oldalra billen.*
-Azért masszírozunk, hogy a másiknak jól essen, a pozitív dolgoktól nem kéne megijedned, ez nem leánykérés volt. Viszont így utólag köszi az elismerést..*mondom derűsen, amikor azonban a modellkedéssel jön, kissé felnevetek, méghozzá örömömben.*
-Azt hittem, hogy már régen elfelejtetted, de örülök hogy nem így történt. Nekem akármikor jó, csak ugye olyan hely is kell hozzá, akár a szükség szobája..*gondolkozok fennhangon, na de persze figyelek a lányra is, ha már látszólag kényes kérdést vetettem fel nála. A srác nevét amit Vixi mond nem ismerem fel, de ez most nem is fontos, más itt a lényeg.ARcom kissé elkomolyodik mire a végére ér, s egy halk sóhajjal pár pillanatig csendben is maradok.*
-Tudod három fajta ember van, az első aki ahogy te is mondtad, megfektetni akar, álltalában ő az első éjszaka után már arra se veszi a fáradtságot ,hogy megkeressen, van aki szívből szeret ennek a két vállfaja a papucs és az egyenrangú.. talán ebből az utóbbi a legjobb, de ő törődik is veled, és van a harmadik, aki szerintem maga se tudja mit akar, kötődik hozzád mert azt hiszi a tulajdona vagy, és így ugye alapból azt hiszi többet tud mint te joga van hozzád. Az ilyenekkel vigyázz lehet melletted marad de elunod az életed, és nem sok szeretet kapsz..*mondom, majd pár pillanat múlva felsóhajtok, és a lány szemébe nézek.*
-Amúgy elhiszem hogy zavar, de ha engedsz egy tanácsot ilyenkor neked kell keménynek lenned, ha nem érzed hogy fontos vagy mi értelme a dolognak? *teszem fel a nagy kérdést a szemeit nézve, mintha ki akarnám olvasni mire gondol, végül mire befejezzük a beszélgetést csupán egy kissé keserű mosollyal bólintok. Mikor viszont érzem a dőlést és hallom a szavakat, kezemmel csak átnyúok a vállához kissé meg is szorítom persze nem fájdalmasan, csak jelezve hogy értem mire gondolhat.*
-Spongyát rá.. régen volt és nem igazán haragudtam meg, csak hülyén éreztem magam, tudod nem mindig tudom én vagyok e a hibás vagy más e a baj...*felelem majd a Gabe-s dologra csak elkomolyodok.*
-Vixi, egy valamit tegyél meg a kedvemért... ha kerülsz legalább magad miatt tedd ne egy másik srác miatt, aki ahogy mint mondod mindenkire ugrik. Ez nem szeretet hanem tulajdon érez már, és szerintem nem vagy senkinek a tulajdona, csak azt éred el ha hagyod hogy senkivel nem lesz jó viszonyod... Nem azért mondom de ennek nincs szerelem szaga... *nem mondok többet nem akarok bele szólni a dolgukba de ahogy hallom a szipogást csak fejemet lassan felé fordítom.*
-És egy ilyen alak miatt még sírni is képes vagy? Bajok vannak tudod mit jobb lenne egy kis jókedvet csiholni, szeretsz énekelni?*hülye kérdés lehet főleg tőlem de hát ötleteim ilyenkor támadnak leginkább.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-17, 1:18 am

*Úgy érzem, hogy bár én se vagyok egy buta lány, ő ezerszer okosabb nálam és valahogy minden jobban sikerül neki, mint amit én próbálok, de ahogy hallom az önkritikát, csak elmosolyodva hallgatom tovább szavait.*
- Jól van, akkor inkább beismerem, a kisugárzásod győzött meg erről. *bólintok is rá a dologra, majd miután meghallom, hogy melyik hálóba is kell küldenem majd a levelet, igyekszem is azt megjegyezni, tehát végül tovább is léphetünk ezeken a témákon, így foglalunk helyet egy padon és már folytatjuk is a beszélgetésünket, így hozva szóba legutolsó találkozásunkat, amikor olyan bunkó módon ott hagytam, pedig tényleg remekül elvoltunk.*
- Jó-jó, felfogtam, tényleg. Majd máskor oda fogok figyelni. *bólogatok is aprókat, majd terelem is a témát, méghozzá a festés felé, hiszen Dorian megígérte, hogy csinál rólam majd egy képet, azaz hát eleinte megkért, hogy álljak vagy üljek vagy valahogy pózoljak neki.*
- Hát látod, nem felejtettem el. Amúgy az jó is lesz, ott van sok fajta ruha, meg bármilyen sminket tudok csinálni, szóval amilyet a művész úr akar. *mosolygok rá kedvesen, de végül beszélni kezdek, így tőrnek hát elő belőlem a szavak, mesélek Gabrielről, a furcsa kapcsolatunkról, mindenről és Dorian is nemsokára már előáll nekem a férfi viselkedésekkel, hogy milyenek is az emberek.*
- Tudod, bár néha úgy érzem, igazad van, máskor úgy, hogy szeret engem és fontos vagyok neki. Mintha két énje lenne, én pedig mellette akarok lenni, szeretnék segíteni neki. *túl jó ember vagyok ilyen szinten úgy hiszem, nem érdemli meg mindig, de én törődni akarok vele, tényleg mellette a helyem, erre jöttem rá azóta, hogy megismertem őt. *
- Összevesztünk, de mindig úgy forgatja a szavakat, úgy jön le, mintha neki lenne igaza és én hibáznék. Nem tudom Dorian, egyszerűen én szeretem és fontos... *ismételgetem magamat, így dőlve kissé neki, majd amikor átkarol, csak gyengéden hozzá is bújok, jól esik most valaki közelsége és nem érdekel, hogy ez Gabe-et zavarná, most már elegem van belőle. Próbálkozom is egy pici ideig a témaváltással, bocsánatot is kérve tőle, de aztán visszakanyarodom az előző beszélgetésünk témájához is, tehát a cruos fiúhoz.*
- Rendben Dorian, majd igyekszem... és akkor nem kerüllek, mert egyébként jól érzem magam veled és én se akarom, hogy eltávolodj tőlem, bár még nem kerültél közel. *mosolygok rá, de azért a szipogás megkezdődik, de nem kezdek most el sírni, nem akarok, csak ahogy ezt megjegyzi kezdem egyre hülyébben érezni magam.*
- Képes... *motyogom magam elé, de a kérdését hallva inkább csak lassan felkelek, de nem köszönök el tőle, sőt, nem is menekülök el, csak kezemet nyújtom lágyan felé.*
- Most nincs kedvem hozzá, inkább gyere, fessél le most, ha van hozzá kedved. Szerintem ilyenkor senki sincs a szükség szobájában és én se vagyok fáradt, akár egész este ráérek pózolni neked. *pillantok bele szemeibe, így hát most csak rajta áll, hogy maradunk vagy megyünk vagy elválunk vagy mi lesz.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-17, 1:45 am

*Reméltem is hogy valami hasonlót kelltek benne, mint a mosoly, és nem kellett csalódnom. Természetesen nem hazudtam neki, hiszen tényleg hibázok.*
-Szokás mondani sokat ér a kisugárzás, ha magabiztos vagy hidd el rád is másképp néznek, és másképp nézel magadra is.*mondom még amolyan jó tanácsként, a következő szavakra már nem mondok semmit, nem lenne érdemes, meg már le is tárgyaltuk a dolgot, és ahogy hallom nem is akar róla beszélni. Ezután viszont kissé más téma következik, mégpedig amire már régen megkértem, s lám nem felejtette el. Kicsit el is mosolyodom, bár arcomon látszik emelett a kellemes meglepetés.*
-Szerintem a lényeg akkor lesz ott amikor már mi is oda érünk, de igen lényegébe ott minden meglesz amire szükség lehet.*felelem kissé figyelve a másik arcát, aki nemsokára Gabrielről kezd el mesélni, illetve a kapcsolatukról. Nem szeretek tanácsot adni főleg más dolgába, így inkább mesélek a férfiakról, hiszen ahogy látom keveset ismert eddig, bár a masszírról szóló szavak után, hogy még senki nem csinálta, ezt már nem is csodálom.*
-Nem az a lényeg, hogy nekem igazam van e, hanem hogy te mit érzel, néha azt veszem észre, hogy túl nagy szíved bár lehet neked van igazad. De ha van egy valami amit ne tegyél meg, hogy ne várj egy életet egy emberre, erre mondják hogy hallgass a belsődre ha szeret érezni fogod, de ha nem akkor élvezd a saját életed, tudod az emberből hamar vénlány lesz.*szavaim végén még egy kis mosolyt engedek meg magamnak, nem hinném hogy rosszat mondtam hiszen a lánytól függ mit szeretne.*
-És attól hogy fontos eltűröd hogy ilyen legyen? Egy kapcsolat két oldalú, egyik se állhat a másik felett, szerintem állj a sarkadra, és ne hagyd magad..*nem akarok túlságosan bele folyni, nem hinném hogy jó tanács adó lennék vele meg nem akarok kiszúrni, hogy rosszat mondjak, csupán csak a véleményemet mondtam el. Mikor átkarolom csendesen hagyom a bújást, hiszen nem zavar, valahol belül talán örülök is hogy támaszt nyújthatok valakinek még ha csak pár percig is tart az egész, végül aztán csak kissé szélesebb mosollyal bólogatni is kezdek.*
-Ó már amikor nem kerülsz igaz?*kérdezem mosolyogva, de hangomon érezhető hogy csak viccelek, nem gondolom komolyan amit mondok, ezután viszont kissé komolyabbá válok.*
-Örülnék neki, ha nem kerülnél, és bár igen nem vagyok annyira közel, de még van is mit jócskán megtudnunk a másikról.*mosolyodok el végül, hiszen még attól lehetünk közelebb ez csak idő kérdése. A szipogásra feltett kérdésre adott válaszra viszont csak megcsóválom a fejem.*
-Elhiszem.. van amikor az ember mindent megtenne a másikért... még akkor is ha nem érez viszonzást, talán ez a legrosszabb érzés.*sóhajtok fel egy szomorúbb mosollyal, de a leányzó már fel is áll, s úgy tűnik bár az ötletem nem tetszik neki, ő viszont kitalált mást.*
-Nocsak, akkor vigyázz mert szavadon foglak, bár nyugi azért nem tart addig el hogy elaludj a pózban.*vigyorodom el, miközben megfogva a kezét én magam is felállok, s ha minden igaz nem is állunk meg a Mysterioig majd onnan tovább a szükség szobájáig, ahol az ajtó előtt megállva a lány fele nézek.*
-Na akkor gondolok én, és ha valami hiányozna majd kiegészíted.*mosolyodom el, s ha bemegyünk akkor ha minden jól megy egy tágas terembe érünk, ahol már ott is a festő/rajzoló álvány papírral és minden féle kellékkel, illetve a modellnek is, sminkek, tágas hely a pózoláshoz, pár szék, fotel, és még egy kanapé is..*
-Hát akkor azt hiszem ki kéne gondolni milyen képet szeretnénk, valami vadat, vagy inkább ami az érzékeny oldaladat mutatja ki?*gondolkozok s kérem ki a véleményét, miközben egy ecsetet felvéve kezembe játszadozni kezdek vele.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-17, 1:59 pm

//9. Terramágia házi//

*Valahogy a napok kezdenek egyre inkább besűrüsödni, főleg azért, mert igen csak közelednek a vizsgák, a vizsgák, melyekre nem ártana jobban felkészülnöm. Na nem vagyok már valami ügyetlen és ezt azon a bizonyos párbajszakkörön is megmutattam, amikor Alexivel kerültem szembe és bár veszítettem, mégse olyan csúnyán. Tehát tanultam én itt eleget ez a két év alatt, amióta ide járok, de azért akadnak olyan tárgyak, amikből nem ártana még egy kicsit belehúznom a dolgokba, éppen ezért is sétálok most - természetesen Vignar társaságában -, a Seol szigetén lévő ösvényen. A temetőbe igyekszünk és bár igen csak távol áll tőlünk az a hely, mégse tudom ezt a varázslatot bárhol elvégezni, ehheh föld kell, na meg hulla... *
- Muszáj most menned Lycoris? Utálom a temetőket! *mászik fel lassan a lábamon a vadászgörényem is, ki miután elhelyezkedik a vállamon, csak fejét az enyémnek dugja, úgy próbál meg győzködni, hogy ne menjek oda, mintha rossz érzése lenne vagy a fene tudja, egyszerűen félt engem.*
- Már mondtam, hogy neked nem kell velem jönnöd, de nekem muszáj gyakorolnom, ha nem akarok megbukni. *simítok végig szép bundáján, mire csak valamit motyog még a fülembe, én pedig csak elkapom és leteszem magam mellé a földre.* - Hát jó, akkor ennyi volt a fuvar, neked is van lábad. *mosolygok rá kedvesen, mire csak felfújja picit orcáját, így néz rám durcásan és végül követni is kezd, de nem fogja ám be a száját, azóta is áldom magam, amióta a beszédet adtam meg neki, mint tulajdonság.*
- Persze, van lábam... és nem muszáj oda mennem, de nélkülem még bajba kerülnél... hogy lehetsz ilyen makacs, szerintem Alexi se díjazná... *ilyesmi szövegekkel jön, én pedig csak egy csúnya nézést vetek be kedvesem említésekor. Nem találkozunk olyan gyakran és mintha a nagy boldogság kissé eltűnt volna, mintha most már nem lenne minden olyan, mint annak idején volt, amikor összejöttünk. Lehet miattam, mert nem adtam neki oda magam, de még mindig várok arra a bizonyos szikrára, hogy úgy érezzem, megérdemel és ez az érzés még várat magára. Na de a hosszú sétának hála csak megérkezünk a temető bejáratához, ahol csak összébb húzom sötétkék színű sálamat a nyakam körül, kezeim pedig máris hosszú, térdig érő fekete szövetkabátom zsebeibe ejtem. Egyébként még egy sötétkék színű farmernadrág van rajtam, alatta fekete csizma, felül pedig egy lila színű pulóver. Hosszú, fekete hajam cseppet kócos, hála a temetői szélnek, szemeim körül pedig most csak minimális, fekete smink található.*
- Hát megjöttünk! *jelentem ki, így pillantva le a drágámra, aki csak megborzolja hátát, de azért átlépi velem a temető bejáratát, így követve. Fura mód csendben van, csak nézelődik, akár csak én, de én bár még nem igazán jártam itt, tudom, hogy merre kell mennem, hiszen látom, hogy hol vannak azok a keresztek a földben, ahol a sírkövek nem fedik be a holtesteket, tehát ott lesz a legjobb gyakorolnom. Viszont miközben haladok, hirtelen veszem észre, hogy Vignar máris az egyik közeli padra ugrik, felemelve két mancsát és fejét is, így fordul körbe.*
- Van itt valaki Lycoris, vigyázz! Rossz emberek! *szól rám rögtön, hiszen megérzi az ilyesmit, hála az auralátásnak és mivel beszélni is tud, így hát közölni is velem azt, hogy mi is a helyzet. Megtorpanok, de csak egy pillanatra, majd előrántom pálcámat is és szabad kezemmel a görény alá nyúlok, így kapva fel őt és kezdek el szaladni.*
- Akkor gyakorolok rajtuk! *többé nem hagyom, hogy bántsanak és azt se, hogy a kis kedvencemnek baja essen, így futok hát be a földes sírok közé, ahol megállok és már három különböző irányból veszem észre a férfiakat. Magasak és igen csak nagy darabok, olyanok, akiktől a gyerekek félnek és én magam se csípem őket, de nem fogok ám csak úgy meghátrálni, azoknak az időknek vége.*
- Csáó bellá! Mondd csak, nincs kedved játszadozni egy kicsit? *szólal meg az egyik, de a másik már elő is húz egy kést, így szólalva meg.* - Jómódú lánynak látszik, biztosan van nála érték is. *egyértelmű, hogy a kifosztásom miatt vannak itt, de ezen kívül velem is eljátszadoznának, amit azért nem fogok csak úgy hagyni nekik.*
- Ha hozzá mertek érni, velem gyűlik meg a bajotok! *szólal meg a kis famulusom és majd kiugrik a kezemből - még jó, hogy fogom -, ahogy harciasan néz a férfiakra. *
- Nézd már, az a görény beszél! *nevet fel, mintha nem hinne a fülének, mintha azt hinné, hogy szemfényvesztés az egész, így nevet a többi társa is, én viszont nem húzom az időt, mert ahogy érzékelem, egyre csak csökken közöttünk a távolság és bár a sírokból itt van egy jó adag, mégsem ártana cselekednem. Pálcámmal a levegőbe három elipszist írok le az óramutató járásával ellentétesen, méghozzá a 3 órai állástól indulva, de az utolsó körnél felkapom a pálcám.*
- Tartorum cadaveris! *ejtem ki a varázsigét is, úgy, ahogy kell, tehát az első szóban az O-n a hangsúly, míg a másodikban a második A-n. A könyvben jól megtanultam, tehát nem lesz gond és mivel fél órán át áll fenn a varázslat, az nekem bőven elegendő lesz. A koncentrációm se marad ám el, na meg a düh és bosszúvágy sem, hiszen átéltem én már rablást az életem során, amikor bántottak, többé ez nem fog előfordulni, tehát ezek a szemétládák is meglakolnak a tettükért! vignar csak kíváncsian nézelődik a vállamról, miközben a férfiak tovább vigyorognak és undorító nyelvüket nyújtogatják felém, de én csak magabiztosan várom, hogy megtörténjen az, aminek történnie kell, hiszen semmit se rontottam el és a varázslat hatókörzetén belül vagyunk mindannyian, tehát nincsenek ám távol tőlem. Ekkor nyúl fel egy hófehér, rothadt kéz az egyikért és kezdi el lehúzni a földbe, az csak felkiállt meglepetten, így indul meg felé a másik, hogy kiszabadítsa. Nem értik, hogy mi történik, ez tisztán látszik, így hát nemsokára az egyik eltűnik, de a másiknak hála most aki segítségére akart sietni is azt érzékeli, hogy több kéz csap fel a földből, így kapva el őt és kezdi el húzni.*
- Mi a fene történik itt? *kérdezi nem értve a dolgokat, de a harmadik túl közel ér hozzám, talán szerencséje van és olyan sírok körül somfordál felém, ahol nincsenek halottak, szóval még nem lép rá arra a részre, ahonnan kijönne a keze.*
- Reducto! *kiálltom el magam, felé irányítva pálcám, így lökve hátrébb úgy 5 métert, mire a földre esik káromkodva, de jó helyre került, kinyúlnak érte a kezek és száját is befogva húzzák le őt. Tehát a maradék kettő is nemsokára a pokolba kerül, le oda, ahonnan már nincs visszaút, de az ilyen szemétládáknak ott is van a helyük, nem máshol. Én egy ideig még gyorsan dobogó szívvel figyelem, ahogy teljesen eltűnnek, majd a helyüket is, végül pedig Vigtarral a vállamon kezdek el kisietni innen.*
- Azt hiszem, menni fog ez a varázslat és elég volt a gyakorlásból is. Tűnjünk el innen, ki tudja, vannak-e még. *bizonyára egy hajóval jöttek ide, tehát tényleg nem kéne az, hogy még bajom essen, így most kívételes módon a famulusom is csendben marad, csak hagyja, hogy elhagyjuk a temetőt és a révész felé induljunk meg. Végülis elértem a célom és a saját szemeimmel láttam a hatást, tehát hogy jól csináltam elméletileg mindent.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-19, 8:23 pm

// Olvadunk Lauraval //

* Érdekesen indul a beszélgetés úgy mond ízlelgetjük egymást mi arra utal, hogy egyinkőnk sem dől be holmi hülye magyarázatnak és ámulatba ejtő szövegnek. Minden esetre miután tisztázunk pár dolgot és azt is megtudom, hogy ő az éjszakát jobban kedveli mint a sötétséget hamarosan egy nyitott kripta ajtajára lesz figyelmes minek neki is indulunk. Nyugodtan sétálok a lány mögött s bár alapos szoktam lenni most mégsem morfondírozok azon, hogy miért is van az nyitva, így mormolok el egy igét miután leérünk a lépcsőn, hogy lássak is valamit. Szavaim koránt sem úgy értelmezem, hogy ez valóban olyan izgalmas dolog lenne már mint a betolakodásunk, épp ellenkezőleg, én itt nem félek és nem tartok semmitől, pár hulla látványától nem fogok szívbajt kapni. Hamarosan le is döntöm az egyik sírkő tetejét mi hangos robajjal landol a földön s a lánnyal egyetemben közelebbről is szemügyre vesszük a bűzlő tetemet.*
- Nocsak...miből gondolod?* én ebből a maradványból bizony nem tudom megállapítani mi végzett ezzel a szerencsétlennel, túlságosan elrohadt már és igazából eszembe se jutott azt latolgatni mi végzett vele. Ahogy elkényelmesedik a koporsó szélén s kíváncsiskodni kezd kiegyenesedem én is és a mögöttem lévő koporsónak döntöm derekamat.*
- Ki ne ölt volna már itt a Mysterioban? Szerintem tudod te a választ.* ha gyakorolni akarom a másodikos varázslatokat akkor félre kell tennem a nem létező sajnálatomat is, tehát a válasz egyértelműen igen.*
- Eltekintve viszont az iskolától igen. Öltem embert...* egyetlen egyszer, hidegvérrel mikor összetűzésbe keveredtem egy korombeli sráccal, csúnya vége lett és nagy felfordulást okozott annak a gyereknek a halála de nagybátyám seperc alatt eltussolta az ügyet, tehát senki sem tudja hogy mi s miért történt így azt sem hogy én voltam a tettes.*
- Miért érdekel ez téged? Fura ismerkedni szokásod van hallod e... az nem érdekel, hogy melyik a kedvenc módszerem?* döntöm kissé oldalra a fejem s vágom keresztbe karom mellkasom előtt. Érdekes ez a lány meg kell hagyni, így még nm környékezett meg senki a suliban, de hát nem is bánom, túl sok a túlságosan snassz és rutinszerű kérdés.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-11-19, 8:37 pm

* Bár nem reagál a srác arra, miért is vagyok inkább oda az éjszakákért, talán túlságosan sokat mondtam? Nem, nem hinném. Megtanultam óvatosnak lenni, de mégis úgy kell forgatnom a lapokat, hogy nekem kedvezzenek, bármilyen téren. Az pedig, hogy a kripta nyitva van, nem az én művem, fogalmam sincs kié, de ha már így tárva hagyták nekünk, még jó, hogy bemerészkednék. Mindig is veszélyesen éltem, bár egy nyitott kriptában nem igen hinném, hogy bármi is az volna. Odalent szinte azonnal ténykedni kezd a srác, s vagy nagyon jól játssza a mohó kisgyereket, vagy tényleg ilyen, ezt még nem tudom, minden esetre mikor megláthatom azt a hullát, rögtön előtör a szakzsargon: érdekelnek ezek a dolgok, természetesen. Meg is állapítom hát, hogy megfojtották szerencsétlent, ahogy pedig vissza kérdez a kék szemű, egy jeges mosolyba fordulnak vonásaim, s arcáról ismét a hulla felé iramodik tekintetem. *
- Látod itt ezeket a nyomokat? A bőre is oszlik, de itt még kicsit látszik az elszíneződés. Nem konkrétan lila, de eltérőbb a színe itt a bőrének, mint máshol, már amennyi maradt belőle. Szerintem szíj volt, vagy valami vastag kötél, emberi kéz nem tud ilyen élesen látható nyomot hagyni. Fájdalmas halálnem. * magyarázok neki a nyak felé mutogatva, bár fogalmam sincs, mennyire érdekli, még véleményem is hozzá teszem a dologhoz. Ülve viszont kényelmesebb, mint állva, így le is csüccsenek a koporsó szélére, egy kérdést téve fel neki, válaszára pedig vállam vonom. Nem igazán erre gondoltam, de tudja ő nagyon jól ezt is, s végre meg is tudhatom az igazságot. *
- Véletlenül vagy szándékosan? * folytatom tovább a kérdezősködést, szemeim bizony csillognak.. nem tehetek róla, ezt nem tudom kiölni magamból. Ez a téma valahogy testhez állóbb, mint bármi más, ettől megváltoznak az emberek.. engem pedig pontosan ez érdekel. Szavaira persze vigyorognom kell,de ez sem amolyan kedvesen bohó mosolygás, csak pár pillanat erejéig, utána ismét kerül tekintetembe valami bizarr. *
- Az jelen pillanatban nem érdekel.. bár a módszer sokat mond el az illetőről. Szóval hogyan ölted meg azt a valakit? * kérdezem újra, s ha vissza dobja a labdát.. talán őszinte leszek vele. Vagy mégsem? *