Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-24, 2:15 am

- Nem legyeskedem. Csak egyazon helyen vagyok, mint te. Ne képzelj bele többet, mint ami. *vonja meg a vállát, igazán nem tehet arról, hogy odavetette őt a sors, ahol éppen Mr. Morc is gubbaszt. Nincs kiírva sehová, hogy vigyázat, Nath veszély, kérjük az öveket bekapcsolni, turbulencia esetén nyugodtnak maradni és végszükségkor a térdeik közé hajtani a fejüket. Még mindig a másik mellett álldogál, alig pár lépésre a fiútól, akinek még ilyen távolból is érződik a testhője. Most komolyan, biztos nem egy kis kazán fűti? Ez...*
~ Nem emberi. ~ *ingatja meg a fejét, persze nem is gondol bele jobban, nem gondol bele többet, mint ami. Például eszébe sem jut, hogy a srácból teliholdas éjszakákon vérfarkas lesz, aki egy kis emberhambira vágyik.*
- Igen, azt veszem észre. *biccent mosolyogva, de azonnal ajkára fagy a mosoly, ahogy a csuklója köré kulcsolódik Nath keze és úgy fogja át, akár egy satu. Igazából alig képes feldolgozni a dolgot, nem hogy védekezni ellene. Mire eszmél, a háta alatt már a hűs márványt érzi, és annak keménységét. Ha valaha is definiálnia kéne a halált vagy jelzőkkel ellátnia, a márvány mint olyan tökéletesen fedné a mondandóját. Valamivel zaklatottabban veszi a levegőt, közel sem olyan nyugodt mint volt.*
~ Ez valami új divat? Lefogni a nőt, ha nem tetszik, amit mond? ~ *suhannak át a fején a gondolatok, hiszen tegnap éjjel Marcus sem tett mást, csak az erejét fitogtatta ott, amikor már nem volt képes a józan gondolatokra. Nath szavai is körülbelül arra adnak bizonyítékot, hogy a fiú, amit nem képes verbális módon megoldani, azt az erejének fitogtatásával kompenzálja. A félelem mellett ez valahogy elégedettséggel tölti el a lányt, noha érzi, itt eléggé elvetette a súlykot.*
- Hogy mi? Áh.. *szisszen fel, szemeibe könnyek szöknek, ahogy a kő felsérti a bőrt a kezén, annyira, hogy a vére is elkezdjen folyni. Ajkaiba harap, hogy a további szisszenéseit magába fojtsa, de hálistennek hamar véget ér a tortúra. Egy időre. Az arcán érzi a másik leheletét, a szürke íriszeit Nath-ébe fúrja, homlokuk majdnem összeér.*
- Gyerünk, óh, lássuk mennyire vagy egy gerinctelen féreg, hogy egy védtelen nőt bántasz. * sziszegi, tekintetéből már nem gúny süt, hanem megvetés.*
- Gyerünk, nagyfiú, még a végén kiderülne, hogy tisztességes ember vagy. Kérlek, vissza ne fogd magad! Véresen szereted? *pillant a csuklójára egy oldalra sandítással, majd közelebb hajol egy kicsikét a másikhoz, arcuk szinte összeér.*
- Nate. *ennyit tesz még hozzá, s a félelem mellett a dac is felcsillan tekintetében.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-24, 2:25 am

*Már éppen úgy tűnne, hogy egész jól megértik egymást és el tudnak beszélgetni, amikor Audrey furcsán flegma lesz és olyat mond, amit nagyon nem kellene. Így hát elkapja törékeny kezeit és szépen oda is szegezi az egyik sírkőnek. Látja ám a félelmet a másik szemeiben, igen, ezt látja mindenkiéből. Lehet, hogy Charlesnak igaza volt? Hogy mindeni fél tőle? Mert ő több, mint bárki más, így hát kemény tekintettel nézi tovább a másik lányt, majd szépen ejti ki a szavakat, hogy remélhetőleg Audrey fel is fogja, amit mond s szavait bizony tettekbe is önti, így hát a két kéz nemsokára meghorzsolódik, amely fájdalmas lehet és látszanak ám már a könnyek is, de a lány csak nem fogja be és lesz normális, hanem csak tovább folytatja azt, amit eddig és felesel.*
- Védtelen? Ez még viccnek is rossz... meg tudnád te védeni magad, egyszerűen nem akarod, mivel élvezed. *mondja a lány szemeit figyelve és ez után hallja a kérdést, amire tényleg fel is nevet.*
- Hogy eltaláltad, bizony véresen. Minél véresebb, annál jobb. *hajol közelebb a lány nyakához, majd végül kezeivel elereszti Audreyt és nem igazán érdekli már, hogy másképpen hívja, mint eddig. *
- Rád nem érdemes energiát pazarolni. *néz le rá most ő, hiszen egy picit se hatják meg szavai, szinte lepattan róla. Nem fog ő itt vitázni, jobb, hogy ha a lány befogja, mert közel a telihold és ilyenkor Nath is lényegesen ingerültebb és most kezdi megérezni a hatását. Nem szabad, hogy elboruljon az elméje... múltkor ha a magisztere nincs ott, Jane már rég halott. Sóhajt egyet, megrázza kissé a fejét, majd a lányra pillant.*
- Figyelj... én, én ezt nem így akartam. Kell neked mindig, mindent elrontanod. *mondja és már el is fordul tőle, majd feltekint a holdra és végül lehunyja szemeit. És hogy most mi következik? Egy furcsa dolog, hiszen a fiú eltűnik az éjszakában. És hogy erre hogy képes, amikor senki más se a suliba? Megtanították rá, de kegyetlen ára volt... a lelke, a szülei halála... a megbélyegzés, amely miatt még minden bizonnyal szenvedni fog. Tehát itt hagyja Audreyt, nem törődve vele és hogy vajon hova megy? Azt csak ő tudhatja, senki más, de ha most itt marad és hagyja magát tovább idegelni, lehet, hogy Audreyt holnap holtan találják a temetőben és azt már biztosan nem úszná meg.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-24, 2:41 am

- Hogyne, begerjeszt a tudat, hogy egy temetőben, egy állat, egy sírkőnek döntve durváskodik velem. *ha nem nevelték volna úrilánynak - khm - akkor most szembeköpné a másikat, de nem fogja magát ennyire lealázni, hisz már így is éppen eléggé belecsúszott a nem túl kellemes éjszaka kategóriába. Ahogy Nath ecseteli a véresebbnél véresebb dolgot és még közelebb is hajol hozzá, ajkai elnyílnak és egy harsány sikolyon kezd agyalni, amikor is végül a fiú elengedi őt. Felfelé pislog rá, csuklóját óvatosan tapogatva, hisz most tényleg nem csupán erősebben lett megszorongatva, hanem mondhatni, húsig hatoló élményben részesült.*
- Pazarlás, értem én. *úgy fest lehet ebben valami, mármint az értéktelenségében. Marcus sem tartja sokra, csak egy felpróbálni való luvnyának, és Nath sem lát benne sok fantáziát, még annyira sem, hogy olyan személy legyen, akire érdemes energiát pazarolni. Már fel sem tud idegesíteni embereket? Észre sem veszi, hogy alig látható kis könny fut végig az arcán, fejét lehajtva, pillantását a földre szegezi. A fiú szavaira eleinte csak a vállát rántja meg, majd a mindent elront résznél dühösen felkapja a fejét.*
- Mégis miért mindig én vagyok a hib... *mérgének nem talál célpontot, ugyanis Nath egy pillanat alatt tűnik el a sötétben, magára hagyva a lányt.*
~ Mi a fene? ~ *forgolódik körbe, de sehol, semmi mozgás. Nem sokkal később rendbe szedi magát, a ruháját, az idegeit és elindul, vissza a csónakhoz. A hold gúnyosan, öntelt módra süt le rá, de ez nem igen érdekli őt. Minél előbb az ágyát akarja, és elfelejteni a minden napra kijutó rémálom újabb momentumait.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 4:21 pm

*Illya elmbambulva botorkál be a temetőbe. Fekete bőrnadrágját most sem cserélte le, hozzá világoskék tornacipőt, fehér, laza topot és a megszokott bőrdzsekit viseli. Zsebrevágott kézzel baktat. Bár tudja, hogy ismerőst nem lel, egy kis merengésre, nyugalomra betért a temetőbe. Céltalanul bolyong a sírkövek közt, végül egy tögyfa lábánál letelepszik, s a távolba mered. Még csak tegnap érkezett és szerencséjére mindig megtalálta,amit keresett, még nem érzi magát teljesen otthonosan. A földből egy hosszú szálú gazt húz ki, meggyújtja, majd szórakozottan, oda sem figyelve játszadozik az aprócska lánggal. Próbálja hova tenni az eddig megismert három arcot. Még maga sem tudja igazán, hogy kedveli e őket, habár kedvesek voltak hozzá, ez vitathatatlan. Eközben egy galamb száll le a lába elé, amibe reflex-szerűen bele is rúg, amaz elrepül ijedten. Nincs túlzottan oda az állatokért, habár a hüllőket kedveli. A többi azonban túl zajos, túl élénk, túl cuki neki és az nem az ő világa.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 4:29 pm

*A fiú már egy ideje kint bolyong a sulin kívül, elég sok helyen volt, de nem igen találja meg a helyét. Nem az a fajta aki sokáig megmarad egy helyben, lévén eléggé felfedező jellem. Így most se maradt sokáig, a bár nem túl tömött, de mégis városi hangulatot terjesztő Mystralban, hanem neki indult, kicsit felfedezni a szigetrész többi részét, így jutott el a temetőig, bizony itt hűvösebb van valamivel, de a fiút nem igen érdekli, amúgy is öltözete egész rétegesnek mondható, ami áll egy fekete farmerből, szürkés pólóból, valamint mindezt takarja egy kb bokáig érő hosszúkás bőrkabát is. Haja kiengedve esik a vállára, ő maga pedig átlagos arcot vágva fürkészi a temetőt. Viszont ahogy lenni szokott, most is rá kell jönnie hogy nincs egyedül, legalábbis a sírok között járkáló lányról feltételezve erre a következtetésre jutott. A galambos résznek éppen szemtanúja, így kissé el is mosolyodik a másik cselekedetén.*
~Bizonyára szereti az állatokat... bárcsak egy béke konferencián csinálta volna ugyan ezt~* a vigyor még kitart egy ideig , de végül, hogy ne higgyék kukkolónak, vagy hasonló más ocsmányságnak úgy dönt hogy fel fedi magát, így megszólal.*
-Egész szép rúgás volt, csak nem focizol?*kérdezi még mindig nyugodt, mondhatni egész derűs hangon. Bizony ő nem az antiszociális egyének közé tartozik, így ez nem is fura nála.*
-Amúgy Connor Diamond. Inflatus ház.*mutatkozik be, de csak ennyit tesz, a kézfogásos dolog nála amúgy is túlságosan látszatos és kötelező dolog, így inkább kihagyja.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 4:38 pm

*Az első napon túl lévén már kicsit magabiztosabban kezeli a sehonnan felbukkanó emberegyedeket, ígyhát eloltja a szalmaszálat, majd felnéz az ismeretlenre. Egy őhozzá képest igen magas, hosszú hajú fiú áll előtte s a fociról kérdezi.*
-Csak az ilyen ronda dagadt galambokkal, amik ideburukkolják magukat a talpam alá.
*Miután a fiúról kiderül, hogy Connornak hívják és szaktársa, arrébb húzódik s bemutatkozik.*
-Illya Imbecairwen szinftén Inflatus. Leülsz?
*Egy darabig még a távolba tekint némán, majd hirtelen felindulástól vezérelve az iskolában először kissé személyesebb kérdést tesz fel.*
-Van itt valakid, vagy csak battyogsz?
*Nézi, nézi a srácot, hátha valamit elárul az arca a válaszról, majd a nadrágszárának cipzárját kezdi babrálni. Előző napi zavartsága eltűnt már az éjszakában, kialudta magából, érdektelen arckifejezése és hangjának kemény csengése visszatért. Habár kétségtelenül sok dolog van, amit nem ismer, leginkább az egyszerű dolgokat, de itt az ideje tájékozódni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 4:54 pm

*a válaszra kicsit elvigyorodik, a lány úgy tűnik frankón megmagyarázta a dolgokat, és ez mondhatni elég pozitív jel Connor felé, aki eléggé nagy dumás is tud lenni, na de nem az elijesztés a cél, tehát most vissza fog.*
-Áh értem, tehát diszkriminálod szegény galambot, aki pár kilóval nehezebb az átlagnál nem mondom szép*mondja továbbra is egész jó kedvűen, bár lehet hogy eléggé bátor stílusa van, még ismeretlenekkel is, de hát nem akar ő rosszat, remélhetőleg meg lehet így szokni.*
-Szóval szaktársak vagyunk. Szintúgy örvendek, amúgy nem láttalak erre felé, talán új vagy?*kérdezi miközben tekintete a másikra vándorol, és kissé kérdővé is vállik. A helykínálásra csak aprón vállat ránt.*
-Végülis miért ne. Amúgy sincs semmi dolgom, max majd bemenni árnymágiára, az utolsó tehát, utána megint lehet lazulni, leszámítva a vizsgáztatásokat*mondja szaporán szőve a szót, bár hangzása még mindig nyugodt mint általánosságban. Ezután egy kicsit fura kérdés éri, viszont a meglepődés helyett kicsit felnevet.*
-Dehogy. Kár lenne ilyen luxusról álmodozni. Bár akkor be se tenném ide a lábam. Nem igazából csak erre felé sétáltam, aztán gondoltam körbe nézek, itt még nem jártam. Pedig már egy ideje ide járok, úgy talán három négy hónapja, de lehet hogy kevesebb. Nem igen számolom a napokat, a naptáramat meg szerintem felgyújtottam valamelyik kirúgós napomkor. És te? Csak amolyan depresszív séta, vagy csak szereted a hideg, sírkövekkel teli helyeket?*kérdez vissza szokásosan, elengedve magát.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 5:05 pm

*Amint Connor aziránt érdekődik, hogy új e, kissé elfintorodik. megszokott kérdés, de egy idő után kissé unalmas tud lenni.*
-Teljesen új. Tegnap még ropogtam is.
*A vizsga hallatán felkapja fejét.*
~Én még csak most jöttem. Máris levizsgáztatnak?~
*Végül a gondolatból szó is lesz, elvégre sosem tudja meg, ha nem kérdez rá.*
-Öhm...én tegnap jöttem, én is vizsgázok?
*Miután kiderül, hogy nem ő az egyetlen, aki rokonok nélkül tévelyeg a sírkövek közt, megörül egy kicsit. Bár a kérdést fucsállja, vonakodva válaszol rá.*
-Egyik sem...csak itt nyugi van és nem üvölt mindenki a fülembe.
*A naptárgyújtogatásra felnevet.*
-Én dagadék galambokat rugdosok, te naptárakat gyútogatsz. mellesleg rohadtul nem érdekelne, hogy dagadt, hanem bizgetné magát ide. Ha nem akarja, hogy rugdossam, ne üljön a lábam elé. Én arról nem tehetek, hogy őbenne nincs kompromisszumkészség. Külnben sem vagyok oda az ilyen tollas-szőrös-pikkelyes állatokért...zajosak. Mondjuk egy piton. Na az pöpec, az nem fog nekem csiripelni idegölő vékony hangon sose.
*Tény ami tény, Illyába szorult némi agresszió, de nem mondható közveszélyesnek. Csupán nem szereti, ha valaki nincs tisztában azzal, hogyha nem kínálja hellyel. A madár azonban ezt nem tartotta tiszteletben.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 5:19 pm

*Úgy tűnik megkapja a választ, és ahogy gondolta a másik még új lehet. Na nem mintha ő minden arcot ismerne a suliban, de feltűnnek neki efféle dolgok, aztán ilyenkor a két lehetőség közül inkább ezt választja. A mondat utolsó részére viszont kissé kérdőre válik a pillantása*
-Ropogtál?*kérdezi miközben azon gondolkozik, hogy valóban nem érti a kifejezést, bár lehet csak ő hallotta félre , de hát ha minden jól megy akkor kiderül a lány szavaiból nemsokára. Ezután megemlíti a vizsgás dolgokat is amit már ő is "nagyon" vár, és kap is egy kérdést.*
-Szerintem még beleférsz a keretbe, tehát ha úgy gondolod hogy jól fog az agyad simán. Bár papírforma szerint biztosan kell vizsgáznod, én se vagyok túl régóta és nekem is kell... Szóval mondjuk úgy hogy van kis idő még felkészülésre.*magyarázza nyugodt hangon, ezután pedig tovább hallgatja a másikat, és a szavakra kicsit el is mosolyodik.*
-Áh szóval lefordítva egyáltalán nem vagy állat barát. Amúgy igen, valószínűleg szegény szárnyas ritka bunkó neveltetést kaphatott..*mondja most már vidámabban, majd megrántja a vállát*
-Amúgy mindenkinek kell egy kis hobbi, én is így vagyok vele, a kígyók tényleg csendesek, de síkosak is, a túl nedves dolgokat meg nem komálom. Legalábbis ilyen téren..*mondja egy fura mosollyal, miközben belső zsebéből elővesz egy doboz cigit, és mivel hogy azért nem bunkó a lány felé is nyújtja.*
-Kérsz?*kérdezi, aztán ha igen, ha nem annak megfelelően fog eljárni. Minden esetre ő utána rá is gyújt egyre, majd egy pillanatig kicsit elréved a sírokon, majd pár pillanat múlva vissza tekint a lányra.*
-Amúgy egész nyugis környék, csak kíváncsi vagyok kiket temetnek ide... a mendemondák szerint a suli éppen hogy kinyílt és már volt aki ott hagyta a fogát... amúgy hogy hogy éppen ide jöttél? Elég sok mágusképző van ? Szóval találomra , vagy valami komolyabb cél?*kérdezi, miközben felhúzza a lábait, és fél kézzel át is karolja.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 5:32 pm

*Széles vigyorra húzódik a szája, amikor Connor értetlenkedni kezd a ropogáson.*
-Tudod, a friss kenyér ropog. Meg egyébként este tényleg ropogtak a csontjaim.
*Ezen ő maga is elkezd nevetni, majd a neveleten madár témáján gonosz mosoly ül arcára.*
-Hát az lehet, de engem nem érdekel a neveltetése, csak az, hogy ne zaklasson a béna nótájával.
*Amikor cigarettával kínálja a fiú, szinte rávetné magát, hisz nem tudván, hogy iskolán kívül rágyújthat, mióta megérkezett, nemigen gyújtott rá és ezt nagydohányos szervezete kissé nehezen tűrte, de az úri jellem úgy diktálja, hogy ne tegye, így hát bólint, majd kivesz egy szálat, s meggyújtja. Fúj egy füstkarikát, majd el is oszlatja a maradékkal, majd válaszol a feltett kérdésre.*
-Fogalmam sincs mit keresek itt. Nem rossz hely, csak nem én találtam ki, hogy nekem mindenképp ide kell jönnöm, hanem a nagybátyám. De nem is baj, úgyis csak kerülgettük egymást otthon. Meg ott túlzottan konyharobbantáson és olvasáson kívül túl sok mindent nem csináltam. Nem is lett volna mit.
*Bambulva néz maga elé, majd egy követ felkapva és elhajítva visszakérdez.*
-Neked legalább van valami célod azzal, hogy ide jöttél?

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 5:45 pm

*Megkapja a felvilágosítást, amire kicsit fel is nevet, erre így speciel nem gondolt, na de nem is baj, van mit még tanulnia neki is.*
-Áh értem. Amúgy a csontropogás utóhatása lehet hogy izületes lesz az ember. Bár néha van hogy nálam is meg meg roppan*mondja csak úgy tök mellékesen, elvégre a csontok működéséről, csak nem lehet hosszan kitartó témát találni, így aztán tovább is megy a témában. A galambos dologra csak félmosollyal bólint, érti ő a dörgést. Ezután jön a kínálás, elvégre nem sajnálja, van nála is na meg azért tanult némi illemet, amennyit magára akart, és magára tudott szedni természetesen.*
-Szóval fejest ugrottál az ismeretlenbe, nem mondom bátor cselekedet. Honnan is jöttél?*kérdezi, elvégre ez még egy kihagyhatatlan kérdés volt részéről, ha már ilyen témáknál járnak.*
-Értem... tehát vagy te akartál szabadulni vagy tőled akartak megszabadulni... Amúgy a konyharobbantás eléggé izgalmas is tud lenni*mondja vigyorral az arcán, majd a kérdésre egy slukk keretében vállat ránt.*
-Cél? Azt még nem igen mondhatom, de igazából én választottam a dolgot. Nem nagy történt tudod az ősökkel nem vagyok jóba. Tipikus auror család Kanadában, engem meg nem érdekeltek nagyon az otthoni "dogmák" Tudod nekik ez meg nem tetszett, apám azt akarta hogy kövessem a családi hagyományt, amit az idióta báttyám is tett, én meg nemet mondtam, a suliból kivágtak, és lassan az is bekövetkezett volna hogy elküldenek valami internátusba. Aztán jött a nagybátyám, a szabadabb gondolkodás módjával, és egy éve vele voltam hollandiába. Egész jó fej, leszámítva hogy ritkábban látom józanul mint részegen, de mindegy, ő mondta hogy ez jó hely volt, valamikor az ősidőkbe, és megint megnyílt. Én meg idejöttem..*mondja s a történet végére egy kissé révedt mosoly tűnik fel az arcán.*
-Tehát semmi nagy cucc szokásos családi konfliktus, de itt legalább azt tanulom ami érdekel. És a te szüleid?*kérdez vissza.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 5:58 pm

*Meg kell hagyni, eddig Connor az első, akivel ekkora egyetértésben van. Dianát erősen megkedvelte, de az ő madárlelke azért erősen különbözik Illya kötélidegzetétől.*
-Finnországból.Hm...Kanada...az is jó hideg. És aki hideg helyen él, az rossz arc biztos nem lehet.
*Figyelmesen hallgatja a srác történetét. Kicsit irigyli is, mert bár egyetértés nincs a családjában, de legalább tudja, kik a szülei. Na és hát a nagybácsi...hát Illya még nem nagyon látta részegnek, de egyébként is egy héten ha egyszer látta elsuhanni, akkor az már csoda volt.*
-Nem tudom, nem ismerem őket.
*A témát itt le is zárja, hisz amiről nem tud és fáj, arról nem érdemes beszélgetni.*
-Te nagyon kíváncsi vagy.
*Vigyorodik el*
-De bízom benne, hogy a "nagy csajoskérdéseket" mellőzöd, mert...hát jó, látom, hog nem lány vagy, de ki tudja, milyen csodabogarakba botlik bele az ember. Otthon egyszer hazáig követett egy részeg csöves, hogy ő kávézni akar velem és a jó nyavalyának se akarta megérteni, hogy én nem akarok vele kávézni. Aztán amkor orrbavágtam a kapuval, akkor sikerült felfognia.
*Elnevetgél magában a történeten, majd eszébe ötlik pár dolog, ami nem a szüleiről szól, de legalább a családjáról.*
-A szüleimet nem ismerem, de egyébként a családfát és a történetet betéve tudom. Eredetileg Litvániában van a gyökerünk, csakhát...valahogy családi vonás, hogy nem vagyunk oda azért, amit nem mi döntünk el. Úgyhogy eljött onnan a sok-ük nagyapám aztán Finnországban maradt az egész família. Még én vagyok a legjobb eset, én többnyire beletörődök abba, ami van és teszek rá. Egyszerű régi aranyvérű máguscsalád vagyunk.

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 6:16 pm

*A lány válaszára kicsit felnevet, mondhatni egész jó társaságra lelt, akivel lehet beszélgetni. Nem megy olyan könnyen mindenkivel, de szerencsére Connor azon kevesek közé tartozik aki nem panaszkodik ilyesmi miatt.*
-Értem, tehát a hideg égövön élőek jó arcok. Amúgy lehet ezért is dumálunk el olyan jól. Bár nem szoktam viszonyítani a hovatartozáshoz.*mondja vidáman, miközben szív egyet egyet a cigijéből, persze figyelve a lány szavaira.*
-Értem... Hát lehet jobb, én örülnék ha nem kéne ismernem az enyéimet.*mondja, majd ekkor jön egy megállapítás, amire csak lágyan oldalra billenti a fejét.*
-Áh nem is tudod mennyire, amúgy emberileg hozzám tartozik a kíváncsiság, innen valaki vagy elküld, vagy elkussoltat, vagy hagyja hogy kíváncsiskodjak, ahogy nézem te az utolsó kategóriába tartozol*mondja egy szélesebb vigyorral, mert szeret ismerkedni, tehát mondhatni az a bizonyos harmadik a kedvenc csoportja. A kis történeten megint csak felnevet, de azért megrázza a fejét a rá vonatkozó dolgokra*
-HÁt szegényt úgy tűnik meg kellett nevelni, nem is tudhatod hogy egy kapu szerelmetes orrba vágása mire nem lehet képes. Mondjuk szagolnia nem kellett jó pár napig, gondolom, ami előnyös is ha már csöves.*mondja derűsen.*
-Amúgy nem hinném hogy lányos kérdéseket teszek fel, bár attól függ mit tartasz csajos kérdésnek. Például ha mellbőségről érdeklődök az nem hinném hogy annyira csajos lenne.*mondaj kissé hátra hajtva a fejét, majd egy utolsó slukk után elpöccinti a cigit és a másikra néz.*
-Áh értem.. akkor egész hétköznapi, akik szeretik a hideget. Litvánia se túl meleg, ha úgy nézzük hogy az egész a skandináv félszigeten van. Nálunk a nagy törtéent csak hogy az őseim generációk óta aurorok alaszkában. Több nem igen. Nade...*tápászkodik fel majd még lenéz Illyara*
-Én szerintem megyek mert nemsokára óra.. és még van egy kis dolgom. Megyünk együtt egy darabig?*kérdezi, és ha a lány benne van mehetnek együtt, avagy külön vissza a kastélyba, ahol aztán bizonyára elválnak az útjaik.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-09-27, 6:23 pm

*A férfiúi csajos kérdésen jó darabig elnevetgél a lány, majd megrázza a fejét.*
-Nem, nem ilyenre gondoltam, de egyébként se közölném. Csak nem köt le az, hogy ki milyen körömlakkot használ, meg kinek milyen pasija van. Bár eddig csak egyszer kaptam meg a kérdést, devalószínűleg még néhányszor úgyis felteszik, ez olyan...megérzés, ami a cipőmből árad a fejembe.
*A csöves kevésbé kellemes emlék a lány számára, mivel az egész úton a lábába kapaszkodott és az nem volt valami nagy élmény, és egyetértően bólint a szagra tekintve. Az invitálásra feltápászkodik, elvégre neki is be kéne mennie, úgyhogy még egy utolsót szipanta cigarettából, majd ledobja és eltapossa.*
-Mehetünk, de egyébként én is megyek órára...megártani nem fog, ha némi fogalmam is van a dolgokról.
*Így végszóra végülis megindul a fiúval a kastély felé, bár nem sietik el túlzottan a menetelést.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-05, 11:08 pm

*Illya mostanában nem igazán adott magának időt gondolkodásra, most azonban bőven van min. Itt az ideje. Fekete bőrnadrágban és fehér felsőben van, amit, mint mindig egy sötétkék tornacipővel visel. A földre most nem akar leülni, így egy hirtelen gondolattól vezérelve felmászik egy alacsonyabb fa alsó ágára, majd kényelmesen elhelyezkedik rajta.*
~Te jó ég, hogy milyen hülye tudok néha lenni.~
*Hátradönti fejét a fa törzsének. Az eget kémlelve,vakon nyúl a zsebébe egy szál cigarettáért. Nagy nehezen megtalálja öngyújtóját is, így végre sikeresen rágyújt. Múltkori nézeteletérésének eredménye,az a néhány vágás,még mindig ott éktelenkedik ruhakivágásában, bár valamennyit már halványult a néhány nap alatt. Bizony kissé elkényelmesedett mostanában. Az a néhány ember, aki azonnal barátjává fogadta, kissé elaltatta óvatosságát, s ez lett az eredménye. Hát igen, nem árt vigyázni. A pasiügyek meg....hát azokról jobb nem beszélni. Na nem mintha túlságosan meglepődött volna, hogy ugyanott tart ahol eddig.*
~Hiányzik az a...az a valami...~
*Persze az sem hátrány, hogy legalább barátai akarnak lenni az emberek...végüls lehetne rosszabb is a helyzet, csak azért néha örülne, ha nem mindenki csak barátkozni akarna vele.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-05, 11:15 pm

*Nem tudni miért választotta ezt a helyet, lehetséges hogy csupán csak véletlenségből, vagy valahol az agyában megbúvó gondolatok vezérelték ide. Elég sok mindenről agyalt, és mondhatni vívódott is, de ez inkább csak belső gondolatainak rendezése, mintsem a sulihoz köthető. Az eset óta mióta otthon volt, próbált kissé vissza állni a régi kerékvágásba, és némileg sikerült is, a vidámság és a jókedv megvolt , de valahogy minden este felüti a fejét egy egy hülye gondolat. Most egy sima fekete bőrkabát, és hasonló anyagú nadrág van rajta, színtén fekete színben, fülébe pedig fülhallgatón keresztül egészen nyugodt Zene szól Haja most össze fogva helyezkedik el a hátán, és valamivel az arca is komolyabban hat mint ahogy mások megismerték eddig. Nem nagyon nézelődik, csupán csak az utat figyeli maga előtt, viszont a pad fele véve az irányt, az egyik fa ágon nem tudja nem észre venni az egyik ismerős lányt, akivel egész sokat találkozott a fiú a közelmúltba. HÁt igen a múltkori dolog elmaradt, meg is volt az oka rá, hiszen aznap nem tartózkodott az iskolában, minden esetre arca egy pillanatra megremeg, nem igazán szeret csalódást okozni senkinek, de hát ő sem tökéletes. Lassan elhelyezkedik a padon majd felnézve a lányra egy elhaló mosollyal köszön is.*
-Szia.... megint itt futunk össze?*kérdezi egy kisebb sóhajjal körítve miközben tekintete vissza tér a sírok valamelyikére, amin elkezdi olvasni magában a szöveget.*
-A múltkori miatt bocsi.. tudom úgy volt hogy én írok, de nem voltam itthon vagyis otthon voltam, de nem az iskolába..*magyarázza kicsit rövidebben a másiknak.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-05, 11:25 pm

*Az ág alatt Connor jelenik meg. Hát mi tagadás, szegény lány úgy meglepődik rajta, hgy majdnem leesik. Kissé összevonja a szemöldökét, amikor az ráköszön, de a fiú bocsánatot kér és természeténél fogva, no meg az érzseinél, nem igazán tud rá haragudni.*
-Szia....semmi gond, így is rekordot értél el...úgyhogy én mindenesetre ehhez az eredményhez gratulálok. És igen...tudod itt jól lehet gondolkozni. Itt még a szél is másképp fúj.
*Elmerengve bambul maga elé, majd ismét ráemeli tekintetét a fiúra. Nem tudja nem észrevenni, hogy a fiú összefogta haját.*
-Jó így a séród. Mármint amúgyis, csak így sztem jobb. Nem ülsz le? Mármint fel.*No igen, a lány ismét félrebeszél szokásához híven.*
-Elvoltam. Spanoltam, bajba kerültem, majd újra spanoltam. Úsztam. Na meg tanultam, mert eléggé le vagyok maradva, mint tudod. De egész jól haladok, még az is megeshet, hogy átmegyek.*Eközben ismét kihalássza zsebéből a cigijét, s a srác felé nyújtja.*
-Kérsz?
*Miközben lefelé nyújtózkodik, szelíden elmosolyodik*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-05, 11:36 pm

*Véletlenül jött ide, de úgy tűnik hogy mégis csak társaságra lelt. A lány nem igazán ismeretlen számára egész sokat beszéltek többnyire vidámabban, de valahogy most a fiú arca nem tudja vissza adni azt a vidámságot amit akkor.*
-Áh... végülis jól lehet, elvégre egy temető legalább nem szólnak közbe*vezeti végig tekintetét a sírokon, majd ismét fel a lányra, kissé oldalra döntve kérdőn a fejét.*
-Rekordot? Mégis miben?*kérdezi, hiszen eléggé kusza ez így, túl sokat gondolkozni meg nem lenne előnyös lehet hogy nem jönne rá a dologra, így a lányra bízza hogy elmondja neki. Amikor a haja meg lesz dícsérve, csak egy eltűnő mosollyal megfogja az össze fogott hajat, majd lassan el is engedi.*
-Ööö köszi... pedig kiengedve jobban szeretem, álltalában megvan a hátránya hogy jobban hullik, főleg amikor ki akarom venni a gumit.*utal rá hogy mivel fogja össze a haját, na de mindegy is, egy kérdés érkezik felé, amire kissé reakció késéssel végülis bólint.*
-Hát... ha nem szakad le kettőnk alatt... bár nem esnénk nagyot úgy se.*mondja egy kisebb mosollyal, miközben felmászik, a cigiből pedig most el is fogad egyet. Öngyújtója van amit fel is kattint, és nemsokráa rá is gyújt majd a lányra néz. Nem fél a magasságtól, egész könnyedén üli meg az ágat*
-Áh szóval akkor hétköznapi életet éltél. Tanulás meg csak menni fog... én egy rövid ideig Hollandiába voltam, haza hívtak.*meséli, de nem mondja tovább. Hogy miért? Nem tudni*
-És? Azon kívül volt valami világ rengető? Mármint ezek is érdekes dolgok lehetnek csak hát érted... amúgy mióta vagy itt?*kérdezi, kissé nagyobb csendet hagyva magaután, miközben szeme a lányról, a távoliba merül el.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-05, 11:50 pm

*Halkan felnevet, amikor Connor az ág leszkadása miatt aggódik.*
-Nem hiszem, hogy olyan kövér volnék.
*Vissza helyezkedik az előbbi helyzetbe, s nekidől a törzsnek, hallgatja a a fiú eszmefuttatását, s kérdésére is választ fog kapni.*
-Rekordot döntöttél, ugyanis engem nemhogy elvittek, el se hívtak sehova. Szóval büszke lehetsz magadra...tényleg...világrengető? nem tudok róla, bár egy idegbeteg gyerek majdnem kicsinált...onnan szereztem ezeket a csodaszép vágásokat...meg pár napja Péter majnem eltörte az orromat...bár az nem direkt volt.
*Feltűnik neki a fiú szótlansága. Mostanság mintha senki nem lenne a topon. Dianát rég látta történetesen, de rajta kívül senkit nem talált túlzottan fényes hangulatban. Magát sem.
~Úgy látszik az ősszel jár~
-Elmondod mi bánt?*ezt a kérdést ritkán hallhatja a lánytól bárki, mivel ritkán kiváncsi a válaszra, ami meg nem érdekli, azt minek kérdezze meg. Most azonban valóban foglalkoztatja, hogy a mindig mosolygós fiú mitől ilyen búbántos. Ekkor egy hullócsillagot lát meg, amire fel is hívja Connor figyelmét, hátha egy kicsit jobb kedvet hoz.*
-Odanézz! Hullócsillag.*közelebb dől a fiúhoz, s ahogy fej-fej mellé kerülnek, felmutat az égre, ahol valóban ott hasít egy aprócska hullócsillag.*
-Kívánj valamit.
*Tekint rá a fiúra.Természetesen Illya sem hagyja ki az alkalmat, hogy kvánjon valamit. Ki tudja? Hátha bejön a dolog.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-06, 12:06 am

*A megszólalásra, és a nevetésre, csak egy kisebb mosolyt présel ki ajkai közül majd lassan meg is rázza a fejét.*
-Nem is arra céloztam. Csak ketten már kiteszünk egy kövér embert..*mondja még mindig mosolyogva, de aztán hamar eltűnik. Ezután megkapja a felvilágosítást a rekordról , amire kissé el is mosolyodik, bár nem olyan vidáman mint eddig de ez is mosoly.*
-Pedig.. nem lepődnék meg ha másképp alakulna, nincs veled baj.*mondja majd a következőre kissé elcsodálkozik, majd megrázza a fejét.*
-Hát, ez az iskola nem is arról híres hogy patyolat lelkű diákok járnak ide, a legtöbbnek mindnek van valami hoppája, legalábbis ez az én szerény becslésem.*azt már nem akarta mondani, hogy nem lehet mindenki Ő mert nagypofájúság lenne, ami a sráctól nem is állna messze, viszont ma estére inkább hanyagolni látja az ilyesmit, mert úgy se érez hozzá kedvet. A kérdésre viszont kissé csodálkozva rázza meg a fejét..*
-Ennyire látszik..?*kérdezi miközben el el játszik a cigi elejével lefújva róla a felesleges hamut, mintha csak magában mérlegelne pár dolgot.*
-Csak azon járt az agyam, hogy mi értelme van ennek az egésznek*néz körbe, kissé, majd ismét a lányon köt ki a pillantása.*
-Eszel, iszol tanulsz hogy később jobb legyen, hogy tudd élvezni az életed de aztán csak paff történik valami ami keresztbe vághat bármit, nem tudni mikor hallsz meg vagy nyomorodsz meg örökre, és az egész amit eddig tettél, válik teljesen haszontalanná... *egy kissé talán túl sokat memorizált fennhangon, így aztán csak megcsóválja a fejét.*
-Tudod meséltem, hogy nem a szüleimmel élek hanem egy másik rokonommal..ööö amolyan kereszt testvér, de nagybácsi, vagy keresztapának is nevezhetném, mindegy, a lényeg hogy nála voltam, aztán pár nappal ezelőtt jött a pósta, hogy menjek vissza Hollandiába. Kiderült hogy balesete történt, jelenleg sem ébredt fel, olyasmi mint valami kóma... de ha felkel, meg kell bírkóznia a ténnyel hogy deréktól lefelé...*húz X alakot a karjával, majd folytatja.*
-Smafu.. megbénult, az idegrendszerével van valami probléma, amit mágiával se túl egyszerű helyre hozni, aztán ez miatt kezdtem el gondolkozni.. tudod ő is olyan élet szerető volt, biztos szar érzés lesz ha rájön hogy pár dologra már nem lesz képes..*nem igazán nyílik meg de ez látszik is rajta, csak tárgyilagosan beszél, lehet belül valami mást ütött ki nála ez a dolog de nem is lényeg. A hullócsillagnál viszont csak lemondóan rázza meg a fejét.*
-Szép.... de valahogy nem hiszek a csodákban. Eddig is történhettek volna, lehet akkor nem egy agytröszt auror mániás családba születek , vagy nemtudom..*rántja meg a vállát, majd a lány felé néz.*
-TE hiszel az ilyesmiben?

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-06, 12:22 am

*Figyelmesen hallgatja végig a fiút.Hát bizony nem apróság történt vele és tökéletesen megérti őt.*
-Hát....ez nem semmi....én is a nagybátymmal élek és bár nem kommunikálunk sokat, nem tudom, mi lenne velem, ha vele történne valami...*szólal meg halkan a lány. Valóban így is gondolja. A hullócsillagokban azonban a jelek szerint nem hisz a srác.*
-Nem tudom. Még sosem kívántam hullócsillagtól, gondoltam, itt az ideje kipróbálni. Sose lehet tudni...bár...ami azt illeti tulajdonképpen ez csak kétségbeesett kapálózás részemről....de legalább el lehet mondani, hogy próbálkozom.
*Halkan felsóhajt, mert végülis még sose kívánt semmit, hisz nem is igazán volt rá szüksége.*
-Fura dolgokat tud hozni az élet...mondjuk ez még király is lenne, csak jó lenne, ha néha meg tudnánk vele birkózni. Persze biztos nem lehetetlen, csak...néha adhatnának valami használati útmutatót is, hogy hogyan is vágjunk bele. Bár tény, hogy az én gondjaim nem ekkora kaliberűek. De azt hiszem, örülhetek neki.
*Csendesen néz maga elé. Tény, hogy neki kisebb problémája van ennél, de ez nem változtat a tényen, hogy nem tud vele mit kezdeni. Szeretne, de nem igazán tudja, hogy fogjon hozzá. Ilyenkor irigyli hatalmas barátja határozottságát, hisz ő valószínűleg ebben a helyzetben is ki tudna találni valamit, de nem várhatja el, hogy mások oldják meg azt, amit neki kell, magának.*
-Tudod most döbbentem rá, hogy én mennyire hálátlan voltam Arjon bácsival...mert bár...nemigen beszélgettünk az elmúlt 16 év alatt, amíg felnevelt, de kétségtelenül szeret engem...én meg csak az agyára mentem.
*Igen, Illya nemigen tud mit kezdeni az érzelmekkel, ritkán fogja fel őket. Aztán amikor szembesül, akkor elveszti a fejét. Mind Connor esetében, mind a családja esetében és igen, a barátainál is, akiket bár nem rég szerzett, de be kell vallja, nagyon megszerette őket.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-06, 12:35 am

*A lány szavaira csak lassan bólogatni kezd, lehet agyilag kicsit máshol jár, de ez nem jelenti hogy nem tudna figyelni többfele is.*
-Tudod.. ezzel én is így vagyok, rajta kívül csak a házsártos szüleim vannak, hozzájuk meg nem vágyok, szóval innentől csak magamra számíthatok, ha van valami... bár ez részben önsajnálat. Neki százszor rosszabb.*csupán csak ennyit mond, miközben egy kis hajtincset kisöpör a szeme elől, majd hallgatja a másikat.*
-Hmm kétségbe esett kapálózás? Miért? Mit akarsz elérni?*kérdezi fejét oldalra döntve, hangja most hallkabb mint az átlag, de talán érthető is, ezután kis némaság telepedik köréjük amit mégis csak Illya tör meg.*
-A gondok kérdése mindig nézőpont kérdése.. ismered a közmondást ami úgy szol hogy " Mindig is irigyeltem mások cipőjét, addig, ameddig láttam hogy valakinek nincs lába?"*kérdezi nyugodt hangon, majd vállat ránt.*
-Na ez is ahhoz hasonló dolog lehet, mindenkinek van egy személyes tragédiája. Vagy ha most nincs, majd lesz.*teszi hozzá csendesen, majd tovább hallgatja a másikat. A szavakra, csak egy kissé fura mosoly költözik az arcára, amiben észre vehető némi szomorúság is, majd egy utolsót szippant a cigiből..*
-Tudod... nem az a lényeg hogy most mit képzelünk, vagy hogy eddig mi látszott, ha szeret akkor nem ok nélkül, és szerintem valahol belül te is így vagy vele... A fontos csak az ha bekövetkezik....*néz egy pillanatig, az önmaga álltal kifújt füstöt, ami lassan eggyé válik a hideg dérrel a levegőben, majd a fa ágán elnyomva a cigit csendesen folytatja..*
-Akkor légy ott...*nem kell kimondania hogy micsoda, érthető lehet a dolog, ezután viszont egy rugaszkodással le ugrik a földre, majd lassan felnézve a lányra tekintete kíváncsiságba megy át.*
-Viszont azt hiszem jó lenne menni. Neked is jobban jönne valami nyugis meleg hely, mint egy temető.. főleg amilyen időket járunk, szóval együtt megyünk egy darabig?*kérdezi, és ha a lány igent mond valószínűleg együtt hagyják el a helyet.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-06, 12:46 am

*Amikor Connor rákérdez a lány gondjára, az hirtelen nagyon elpirul.*
-Á...hát tudod....*zavartan elkezdi csavargatni a haját.*-hát tudod tetszik valaki...és ez nekem még új. Merthát....hát mondtam már, hogy nem nagyon mentem emberek közé, szóval ilyen nem sűrűn esett meg velem.
~De akkor se mondom meg, hogy te vagy az...ekkorát végképp nem akarok égni...~
*A lány csak zavartan és kissé ijedten néz a fiúra,majd szerencséjére az folytatja Illya merengését, így talán nem arra figyel, hogy a lány szokás szerint a haja mögé bújt, titkolózásképpen, majd a srác indulna, ekkor kénytelen kicsit kibújni rejtekéből.*
-Hát...akár...mehetünk is...vagy...nemtom...
*Lecsúszik a fáról, majd mután majdnem el is esik, visszaindulnak a kastély felé.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-29, 10:00 pm

* Levegőre vágyott, így ennek fejében is indult el. A vége az lett, hogy a temetőben kötött ki. Mikor végig néz, akkor fedezi fel hogy lehet rossz helyen jár, mert nappal sem az egyik kedvenc helye, hát még így este. Mindenesetre most nem megy sehova, jó lesz neki itt is. Most nem fázik, mert nem csak egy bőrkabátot vett fel, hanem alá egy jó vastag pulcsit. Így már barátságosabb a helyzet. Néz jobbra, néz balra, és arra kíváncsi, hogy mennyien vannak itt eltemetve. Valamelyiken olyan régi a felirat, hogy szinte el se lehet olvasni. Egyhez közelebb megy, és a kezével letörli a port, ami van rajta. Ez elég rossz ötlet, mert jó koszos lesz a keze, így beletörli a nadrágba, és ezt megpróbálja leporolni. *
~ Mit keresek én itt? ~
* Teszi fel magának ezt a rendkívül jelentős kérdést, amire csak egy vállvonás a válasza. Körbe néz még egy utolsót, majd elindul kifele. Eléggé jól bejött hátra, így lesz egy kis idő míg a sírok közt ki szambázik. Az úton vagy valami hasonlón át kezd el sétálni, mert azért jobb, hogy nem tapossa le a sírokat, amikre nem húztak követ. Zsebre dugja a kezét, mert azért érzi, hogy csípős az éjszaka, és így megy a kapu felé. Azért néha hátra pillant, mert ki tudja, hogy ki kel itt életre, vagy ki akarja leütni, és elásni. Mindenre felkészül, az egyszer biztos. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-29, 10:12 pm

*Tegnap este nem sokat aludtam és persze Caius sem. Ismerkedtünk, beszélgettünk és elmeséltem neki dolgokat. Most azonban elhatároztam, hogy kipróbálom Caius egyik különleges képességét, mégpedig a szárnyát. Mindig is imádtam repülni és ezt most ki is használom. Felöltözök, egy fekete farmer, magas sarkú csizma és egy fekete szövetkabátot húzok fel hozzá illő sállal, majd Caiusra pillantok.*
~Mehetünk?~*kérdezek elmosolyodva a hótigrist, aki csak biccent. Lassan megjelennek szárnyai, majd amint kiérünk a kastély elé, felszállok Caius hátára, aki kinyújtóztatja magát, majd fel is szállunk. Csak repülünk, ami lehet, hogy nem a legjobb ötlet, mert igen csípős a levegő. *
~Nem fázol?~*hallom Caius hangját a fejemben, mire beletemet az arcom a tigris bundájába.*
~Ne aggódj, felöltöztem!~*szólalok meg és a szigetet kezdem el nézni. Épp a temető felett repülünk el, mikor is megpillantok egy ismerős alakot, Troy-t a sírok között.*
~Szállj le!~*szólok Caius-nak, aki hamarosan landol is és egyből le is ugrok róla.*
- Troy! Hé, várj meg! *rohanok a fiú után, majd nevetve bele is vetem magam a fiú karjába.*
-Hé, szia! Mit csinálsz te itt? *kérdezem átkarolva a fiút, felnézve rá, majd mielőtt válaszolna egy puszit nyomok hideg szájára.*
-Ő Caius, a famulusom! *mutatom be a közben odasétáló tigrist hozzánk, aki büszkén megáll, majd biccent Troy-nak egy aprót.*