Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-29, 10:23 pm

* Már majdnem kint van, mikor meghallja a nevét, és felvonja az egyik szemöldökét, majd megáll. Megfordul, és ekkor jó hirtelen a karjai közé ugranak. Nincs túl sok ideje, de szerencsére a reflexe most sem hagyja cserben. A kérdésre már épp nyitná az ajkait, amikor egy puszit kap. Legalább majd felmelegíti a lány... Kicsit gonosz lehet ez a gondolat, és épp ezért képzeletben egy mosolyt is feltüntet. *
- Csak sétálni volt kedvem, azt valahogy ide keveredtem, mint általában mikor nem nézem, hogy merre megyek. Vagy épp nem céltudatosan megyek.
* Rántja meg a vállát, majd a bemutatott valamire összpontosít. Már tenné fel a kérdést, hogy "az meg mi", mikor lépteket hall Aysha mögül, és egy kicsit oldalra dőlve látja meg a tigrist. Arca eltorzul, és szinte falfehér lesz a látványtól. Nyel egyet, és már elkáromkodná magát, amikor az állat feléjük közelít, így csak az elejét sikerül kiböknie, azt is eléggé rekedtesen. *
- Mi a...
* Kerekednek ki a szemei, és egyből kibújik az ölelésből, és a lányt a derekától fogva megfordítja, hogy beálljon az állat, és közé. Nagyon nem szereti az ilyeneket, így kicsit remegő hangon, suttog a fülébe. *
- Ugye csak viccelsz?
* Megpróbálja leplezni, hogy nem fél, de ez így ilyen formában nem igaz. Túl hirtelen jött, és mi az, hogy mindenhova magával viszi? Ha háziállat kell neki, miért nem lehet egy picivel kisebb, és aranyosabb állatot beszerezni? *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-29, 10:28 pm

*Bizony meglátom Troy-t fentről, Caius hátáról, így utasítom is, hogy gyorsan szálljon le és otthagyva a tigrist, Troy után futok és a karjába vetem magam. Látom, hogy Troy mennyire meglepődik, mégis megtart, amire elnevetem magam, majd egy puszit nyomok az ajkaira. Hamarosan azonban a fiú észreveszi Caius-t, aki lassan közelít felénk.*
~ Ő a barátod? Elég egy beszari alak~*jegyzi meg Caius kissé lenézően. Hát igen, a jelleme Mertix, így kicsit büszke, beképzelt és undok. De direkt teremtettem ilyenné, hogy az esze irányítja és ne a szíve. Azt kárpótlom én.*
~Hé! Fogd be!~*pirítok rá Caiusra, majd Troyra pillantok, aki beáll a hátam mögé. Elnevetem magam és megfordulok.*
- Hé! Nem fog bántani. És nem, ez nem vicc. Imádom a tigriseket, ezért is lett Caius hótigris. Hát nem gyönyörű? *nézek az állatra lágy pillantással, majd Troyra nézek, majd körbe. Átkarolom a derekát és közelebb lépek hozzá.*
- Mióta hoznak a lábaid egy elhagyott temetőbe? *nézek körbe és kicsit meg is borzongok.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-29, 10:46 pm

* Örül Aysha-nak, csak a kis "harmadiknak" nem. Mindent megtesz, hogy ne legyen köztük semmi akadály, így most kénytelen a barátnőjét védőpajzsnak használni, ha már az övé. *
- Ennek örülök, de nem is gondolsz rám? Utálom a nagy macskákat.
* Válaszol kicsit undokul, és folyamatosan az állatot nézi, hogy mikor támad a nyakára. A kérdésre ránézek a lányra, és felvonom a szemöldökömet. *
- Hát nem.
* Gyors válasz, de nem is lehet tőle mást várni. Azért jobban örült volna egy egérnek, vagy annak, ha nincs itt plusz egy "hegyi medve" méretű macska. Nem néz rá Aysha-ra, folyamatosan a tigrist nézi, és azt várja, hogy mikor kell pálcát rántania. Így utólag válaszol arra, hogy nem fogja bántani. Hát, látja a pillantásából, hogy szinte arra vár, hogy mikor utasítsák arra, hogy a torkát ketté harapja. *
- Tisztára gyilkos pillantása van. Ne fordíts neki hátat, ki tudja, hogy mikor öl meg a szemével.
* Jegyzi meg, majd elgondolkozik azon, hogy most már mindig, így lesz-e. Ezt fel is teszi inkább kérdésnek, mert nem az ő állata. Ahogy végig néz lenézően a tigrisen talán egy kis féltékenység is vegyül a hangjába, bár nem igazán tudja, hogy hallani, vagy nem. *
- És ez mindenhova követ? Akkor most már nem is lehetünk soha kettesben?
* Az "ez", és a "kettesben" szót jól megnyomja, és közben gúnyosan tekint az állatra. Nem veszi le a szemét róla, és úgy helyezkedik, hogy Aysha kettőjük között legyen, mert csak nem támadja meg a saját gazdáját. Ha meg igen, akkor saját kezűleg fogja megölni a tigrist. *
- Nem lehetne, hogy kikötöd egy fához, vagy a szobádban hagyod, ha velem találkozol? Nem szívesen vagyok úgy a barátnőmmel, hogy valaki folyton bámul. És mi van ha éppen "felforrósodik" köztünk a levegő, akkor ott fog az ágy mellett ülni, és végig nézi?
* Az ujjaival macskakörmözik, és még mindig cinikusan beszél az állatról, és még mindig nem néz Aysha-ra. Tudja, hogy a lány tudja, hogy felforrósodás alatt mit ért. Átkarolja ő is, és egy kicsit hátrébb lépked vele, hogy távolabb legyen a tigristől. A kérdésre, mint eddig is úgy válaszol, hogy nem a másikra néz, hanem Caius-ra. *
- Amióta nem figyelem, hogy merre megyek.
* A válasz egyszerű, és ezt el is mondja, csak így fél vállról, de őt is érdekel egy-két dolog, a lánnyal kapcsolatban. *
- És te mi járatban, azon kívül, hogy ez a szörnyeteg mindenhova veled megy? Egyáltalán, hogy kerül ide? Miért nem egy kisebb állatot hoztál haza az állatboltból, akinek van érzése?
* Lehet, hogy most ezzel a kérdéssel túl messzire megy, de meglehet érteni. Tényleg utálja a nagymacskákat, de próbál úgy fogalmazni, hogy ne legyen még bántó, csak az a kérdés, hogy ez most is sikerül-e. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-29, 10:59 pm

*Ahogy odarohanok Troy-hoz, Caius tisztes távolból figyel minket, majd egy apró kérdést tesz fel gondolatban, amire csak leoltom a tigrist, hogy maradjon csendben. Persze nekem is meglepő, hogy Troy igy reagált, és kérdőn meredek rá, mikor azzal jön,hogy nem is gondolok rá.*
- Már ne haragudj Troy, de a) nem tudtam, hogy nem szereted a nagymacskákat és b) Caius az én famulusom és azt hiszem nincs beleszólásod abba, hogy milyen famulust teremtek magamnak *magyarázom. A szemem egy kicsit megcsillan, de a hangom még nyugodt. Még... Caius néhány lépéssel közelebb lépdel és onnan figyel minket és beleszimatol a levegőbe, hogy legközelebb már felismerje Troy illatát. Érzem az undokságot Troy hangjában és nem értem, hogy miért viselkedik igy. Troy egyszerűen közli, hogy Caius nem gyönyörű, mire felháborodva meredek rá, majd legyintek egyet.*
~Ne aggódj, én tudom, hogy gyönyörű vagy~*üzenem gondolatban Caiusnak, aki csak egy aprót morrant.*
~Nem érdekel, hogy ki tart gyönyörűnek vagy ki nem~*jelenti ki kissé unott hangon.*
~Mi bajuk van ma a férfiaknak?~*gondolom felháborodottan és kezdek kicsit ideges lenni. Troy hamarosan a hátam mögé bújik és közli, hogy Caiusnak gyilkos szeme van.*
- Ragadozó. Mit vársz? Nem lehet olyan szeme, mint egy őzikének *válaszolom lágyabb hangon, megfordulok - már csak azért is - és egy apró csókot lehelek a fiú szájára, de nem hiszem, hogy most viszonozza, hiszen jön az újabb kiakadása. A kérdésre kezdek felháborodni.*
- Örülnék, ha nem "ez"-eznéd le és nem úgy beszélnél róla, mint valami zavaró kis bogárról * emelem fel egy kicsit a hangom, majd hozzáteszem:*
- Nem követ mindenhova. Ha megkérem, hogy maradjon a szobámba, akkor ott marad *jegyzem meg és egy bocsánatkérő pillantást vetek Caius felé, aki mintha sejtené, hogy hosszú lesz a veszekedés, leül. Troy ismét kiakad, hogy nem lehetnek kettesben és ha esetleg "felforrósodik" a hangulat, Caius ott fog ülni az ágy mellett.*
- Oké, Troy. Kérlek fejezd be! *kérem halk, de magabiztos hangon a fiút és mélyen a szemébe nézek. Caius ismét csak morrant egyet.*
~Szólj, ha tépjem le a fejét!~*jegyzi meg Caius halk, kuncogó, vidám hangon. Jeges és dühös pillantást vetek rá.*
~Te is!~*szólok Caiusra határozottan és visszafordul Troy felé. A következő kifakadásra betelik a pohár.*
- Troy! Fejezd be! Semmi közöd a famulusomhoz és ha nem tetszik, akkor nem kell velem lenned! Ő hozzám tartozik azért, mert őt választottam. Fogadd el és ne merd még egyszer leszörnyetegezni, mert a vége tényleg az lesz, hogy rád uszítom...*háborodok fel és most már szinte kiabálva, magasabb hangon fakadok ki és osztom le Troy-t. *
~Ez most parancs volt?~*
~Fogd be, Caius!~*rivallok a tigrisre is, aki megcsóválja a fejét.*
~A kastély előtt találkozunk~*jelenti ki, majd szárnyait kinövesztve felröppen és elszáll a temetőből. Utána pillantok, majd jeges és dühös pillantást vetek Troy-ra.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-29, 11:23 pm

* A választ nem érti... Épp azt hitte, hogy több mindent tud róla, mint amennyit általában egy barátról szokás, de akkor ezek szerint tévedett. *
- Ja, bocs, én kérek elnézését.
* Még mindig gúnyosan válaszol, de nem hitte volna, hogy egy tigris közéjük áll. Pont egy állat... Ez most érdekes fordulatot vesz, és a csókra most tényleg nem tud koncentrálni, mert végig az állatot figyeli, ez mondjuk egy kicsit lehet bántó is, de azt sem akarja, hogy óvatlan pillanatban közelebb jöjjön a tigris. Amikor Aysha felháborodik még mindig nem rá néz, de eltudja képzelni, hogy most milyen gyilkos szemmel néz rá a lány. Csak egy pillanatra figyel rá, mikor az utolsó három szót kiejti. *
- De ha az...
* Most már kezdi ő is felemelni a hangját. Még mindig nem fejezi be, csak mondja tovább, és most egy számára nagyon is meglepő választ kap, ami ki is ül az arcára. Ez most tényleg meglepte, így ha Aysha az állatot választja, akkor elfogadja. Nyugodt hangon, és kicsit halkabban válaszol, bár ez most nagyon is fáj neki. Tudja, hogy hibás ő is, de most ezzel a lány azt jelentette ki, hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz, gyakorlatilag a szakítás lehetőségét kínálja most fel. *
- Jól van, ha ezt akarod...
* Ez kicsit erős kijelentés volt Aysha részéről, de ha ő inkább az állatot választja, akkor nincs további beszélgetésük. Elengedi a lányt, és belecsúsztatja a zsebébe a kezeit. Az utolsó mondatra megrántja a vállát, és úgy válaszol. *
- Uszítsad csak, nem érdekel.
* Már fordul is meg, és az sem érdekli most jelen pillanatban, hogyha hátba támadná az állat. Lehajtott fejjel tovább sétál a kapu felé. Ha Aysha azt akarja, hogy ne legyen vele, akkor nem fog. Csak kár, hogy így van vége, hogy egy ostoba állat közéjük áll. Sóhajt egyet, mert most ez a beszélgetés, mindkettejük részéről durva volt. Úgy érzi, hogy most akkor semmi további megbeszélés nincsen, de ki tudja. Azt hallja, hogy elszáll az állat, de hogy felé vagy nem... Ezt csak az árnyékból tudja megítélni, mert nem látja, hogy körvonalazódik előtte a tigris árnyéka. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-10-29, 11:31 pm

*Úgy tűnik, hogy Caius nyugodtan, szinte kárörvendően nézi végig a jelenetet, a veszekedést ami Troy és köztem zajlik. Nagyon felhúzott az, amit Troy mondott Caius-szal kapcsolatban és ezt ki is fejtem hangosan, emelt hangon. Először próbálom kedvesen kezelni a helyzetet, próbálom megérteni a dolgot és elfogadni azt, hogy Troy nem szereti a nagymacskákat. De úgy érzem, hogy ez most nem tartozik rám, mert ha Troynak egy kígyó lett volna a famulusa, elfogadtam volna. Habár természetesen megkértem volna, hogyha együtt vagyunk, ne hozza el, de ezt én is megteszem Troyért. De úgy tűnik, hogy ez nem elég és Troy is felemelt hanggal szólal meg és folytatja Caius mocskolását. A vérnyomásom totál felmegy, a szívem hevesebben kezd el dobogni és majd szét robbanok, mikor leosztom a fiút. Caius hamarosan magunkra hagy minket és elszáll a kastély felé.*
~Pompás...~*morgom magamba. Igen, lehet, hogy kicsit túl messzire mentem, hiszen Troynak úgy jön le, hogyha egy állatot választanék helyette. De ez nem így van és igen, közel áll hozzám Caius, még igy az első nap után is, de nem közelebb, mint Troy. De másodikos akarok lenni, karriert akarok és nem árt, ha van egy segitő társam, aki mindig velem van. Troy félre érti a helyzetet és halk hangon közli, hogy legyen, amit én akarok. A vérem még mindig forr és mikor Troy elsétál, dühösen ökölbe szorítom a kezem. Mindketten kicsit túlreagáltuk a helyzetet, de van benne annyi büszkeség, hogy nem futok Troy után bocsánatot kérni. Most ő volt a hibás, ő kezdte pocskondiázni Caius-t, pedig még nem is ismeri az állatot. Habár ahogy Troy alakja távolodik a temetőben, néhány könnycsepp legördül az arcomon, de nem megyek utána.*
~Menj csak... ~*morgom magamba és tudom, remélem, hogy kialusszuk magunkat és holnap újra kezdhetjük a dolgot. Az egyik sírkőre ülök le, előveszem a pálcámat, elmotyogok egy Lumos-t és igyekszem lenyugtatni magam.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-12-27, 10:51 pm

* Lassan, kimért léptekkel sétálgatok a sírtáblák között és közben a neveket olvasgatom akik itt nyugszanak. Más sikítva rohanna ki egy temetőből, pláne ha hátborzongató is. De én... néha még magamtól is megijedek... Köd hömpölyög a lábamnál és tisztára olyan mint a horrorfilmekben. Már csak az hiányozna, hogy a földből kinyúljon egy csontváz karja. Biztos a szívroham kerülgetne. Inkább lehuppanok a puha és nedves fűre és lehunyom a szemem. Kizárok mindent és csak a... hmm.... semmire gondolok. Egy varjú károgása azonban megzavar. Hatalmasat sóhajtok.* ~ Még egy temetőben sincs nyugta az embernek.~ * Mormogom magamban és ahelyett, hogy felállnék és elhessegetném a madarat, tovább ülök a földön és egy régi számot dúdolgatok. A címére nem emlékszek, de valahonnan ismerem. Tudom, hogy ismerem, de úgy különösebben nem is foglalkoztat... Vékony dzseki ujját babrálom, aztán a két csuklómon éktelenkedő szíjra. Le szeretném venni, de belül tudom, hogy mégsem akarom.*
- Apukám... de furcsa vagyok. Még te is jól jártál azzal, hogy elhúztam otthonról.* Beszéltem tekintetemet az ég felé fordítva mintha ezt a kis "üzenetet" hallaná. Tüsszentek egyet, de olyan mintha egy kölyökmacska adta volna ki magából. Előkapok egy zsebkendőt a kabátom mély zsebéből és gyorsan megtörlöm az ujjamat. A varjú kinevet... nem inkább lekárog én pedig gúnyosan rámosolygok.*
- Kösz szépen* Azzal hanyatt fekszek a nedves füvön és a szürkés eget kezdem bámulni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-12-27, 11:12 pm

*A Cruoris ház angol sentinele ma este egy kis sétára vágyott, ez az oka most annak, hogy Seol szigetén sétálgat. Kimondott cél nem volt, inkább csak végigjárni a már kívülről fújt útvonalakat, s gyönyörködni a téli tájban. Josh szereti ezt az évszakot, legalábbis ami a táj kinézetét jelenti, azt mindenképp. Azért valamivel melegebbnek ő is örülne, de hát ilyen a tél. Fázni viszont nem fázik, hála hosszú fekete szövetkabátjának, ami alatt egy kötött pulcsit visel, aminek nincs mintája, de a nyakában lógó ezüst ankh kereszt megtöri a fekete szín egyeduralmát. Ugyancsak fekete farmer és acélbetétes bakancs van még a fiún, utóbbi miatt minden lépése miatt hangosan ropog a hó. A tó, a vízesés és egyéb helyszínek már mögötte vannak, lassan visszafelé sétál a suliba, de előbb még betér egy rég látogatott helyre, a temetőbe. Szerencsére neki nem fekszik itt egy ismerőse sem, de van olyan ismerőse, akinek igen. Gondolta, ha másért nem is, de azért benéz, hogy rápillantson a fiú sírjára, így karácsony tájt, még ha nem is ismerte túlzottan. Ahogy besétál a kapun, a furcsa köd máris elé tárul. Ez nem szokatlan, itt még nyáron is ez a látvány fogadja az erre tévedőket. Csak sétál, egyre beljebb, lassú léptekkel, amikor meghall egy igen vékony hangú tüsszentést. A hang irányába fordul, majd lassan oda is sétál, s megpillant egy ismeretlen lányt, akit meg is szólít.*
-Nem csoda, hogy tüsszögsz, ha télen a földön heverészel. Egészség! *mondja egy kis mosollyal, majd biccent is.*
-Josh vagyok. *körbepillant, majd kérdőn pillant a lányra.*
-Nem furcsa helyszín ez egy kicsit a heverészéshez? *kérdi, hisz ez azért nem mindennapi látvány, általában aki itt fekszik, az hat láb mélyen a föld alatt teszi, de az már nem is nagyon tüsszög.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-12-27, 11:33 pm

* Már majdnem alszok amikor hirtelen egy mély férfi hang üti meg a fülemet. Felpattanok a jeges földről és ijedten nézek a srácra.*
- Kösz* felem kurtán és a fekete farmeromról és a szövetkabátomról leporolom a havat.*
- Becky.* Jelentem ki halkan de úgy, hogy ő is hallja. Tüsszentek még egyet és kérdőn ránézek.*
- Ugyan miért lenne? A temetőben nem csak a holtak heverészhetnek. Bár legszívesebben velük együtt heverésznék a föld alatt én is.* Az utolsó mondatomat halkan mondom és tényleg a föld alá kívánkozok.*
- És te mit keresel itt, Josh?* Kérdezem tőle és a nevét furcsán megnyomom. Sose csinálok ilyet. Fogalmam sincs miért lettem ilyen sznob. Mikor az égre emelem a tekintetem az még jobban befelhősödik és dörögni kezd. Ez az! Legalább esni is fog... Remek... Már most a fejemre teszem a kabátom süsüjét és tudom mennyire fogyatékosnak nézek így ki de legalább nem árok (annyira) el. Josh bakancsát kezdem nézni. Régóta akarok egy acélbetéteset, de mindig lusta voltam elmenni a hozzánk legközelebbi álló cipőboltba ami az Oxfordon helyezkedik el. Inkább visszaemelem az arcára a tekintetem és bambán nézek rá.*
- Ööö.... úgy tűnik esni fog.* Jelentem ki idétlenül. ~ Minek mondtam? Gondolom már neki is leesett a tantusz...~ * Korholom saját magamat és ránézek mintha semmi nem történt volna.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-12-27, 11:52 pm

*A fiú a temető felé veszi az irány, ahová betérve lassú léptekkel indul meg. Nézegeti a sírköveket, bár nem sok látszik rajtuk. Egyrészt a sok hó miatt, mely szépen körbeöleli a sírokat, másrészt azért, mert a bejáratnál lévők nagyon régiek, szinte már el se lehet olvasni a köveken, hogy kiknek a végső nyughelye. Ahogy halad egyre beljebb, egy kis tüsszentés uti meg a fülét, s egyből meg is indul a hang irányába. Nem kell túl sokat mennie, hogy észrevegyen egy a földön heverésző lánykát, akit nem is rest rögtön megszólítani. Úgy tűnik, nem hallotta Josh közeledését, mivel ijedt tekintettel pillant a srácra. A kis megjegyzést követően megtörténik a bemutatkozás is, így hamar kiderül a lányka neve.*
-Szóval Becky. Ha jól sejtem, te új diák lehetsz. Vagy túl jól el tudsz bújni, mert eddig nem nagyon láttalak a suliban. *a régi diákokat azért ha név szerint nem is, de arcról már felismeri, hisz a kezdetek óta az iskola tagja, legalábbis az újranyitástól számítva. A kérdésre tett válasza viszont Beckynek elég furcsán cseng, így Josh kicsit összébb is vonja a szemöldökét.*
-Minden oké? Esetleg... akarsz beszélgetni kicsit? *persze itt most nem az alap beszélgetésre gondol, hisz azt már most is csinálják, hanem ennek a rossz hangulatnak az okáról. Talán, ha a lány kiadja magából, akkor az segít neki valamelyest. A visszakérdezésre viszont ismét egy kissé értetlen pillantás az első reakció a név kiejtése miatt, majd egy vállrándítás a folytatás.*
-Csak sétálgattam a szigeten, aztán gondoltam benézek ide. Van egy régi ismerősöm, aki sajnos már az itt "heverészők" táborát erősíti. *feleli a fiú, majd a dörgésre ő is felkapja a fejét az ég felé. A csuklya felhúzására egy kis mosoly kúszik a srác arcára.*
-Szerintem ilyen hamar még nem ered el. De... jól áll. *vigyorodik el kicsit, majd a megállapításra csak biccent.*
-Aha, úgy tűnik. *helyesel, majd előáll egy ötlettel.*
-Ha gondolod, és persze van kedved, elsétálhatnánk valami fedettebb helyre. Kicsit megismerhetjük egymást, ha már egy suliba járunk, és még csak meg se fogunk ázni. Vélemény? *kérdi egy apró mosollyal, majd kezét a lányka felé nyújtja, hogy ha az rábólint, segíthessen felhúzni a földről.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-12-28, 12:10 am

* Egyből kitalálja, hogy új vagyok. Ennyire látszik?? Bár amilyen szerencsétlen vagyok nem csodálom, hogy egyből rájön.*
- Jah. Új vagyok.* Válaszolok egy rövid kis mondattal és közben félve méregetem a srácot. Lehet, hogy csak a kinézete miatt. Nekem se sokkal másabb... de, másabb. A mondatom hallatán látom, hogy Josh összébb húzza a szemöldökét és durván és egy kicsit hangosan "rákiabálok".*
- Nem. Semmi sincs rendben, de nem is akarok róla beszélni.* Azzal inkább visszatérek a kedves kis Becky-hez. Nem igazán van hangulatom most még rossz benyomást is kelteni abban az emberben aki hozzám szólt... Elmeséli, hogy hogy is keveredett ide. Végül is magasról teszek rá, viszont az utolsó mondata hallatán elkerekedik a szemem.*
- Sa- sajnálom az ismerősödet.* Felelem és közben eszembe is jut a pince ahová a rokonom vitt el. Egyre jobban alakul az életem. Hol pincékben döglődök. Hol temetőben fekszek és közben majdnem alszok. Csúcs.... Látom arcán, hogy elmosolyodik mikor fejembe húzom a süsüt.*
- Igen... képzelem milyen jól nézhetek ki benne* Majd én is elvigyorodok és figyelem ahogy felém nyújtja a kezét. Erősen megszorítom és őt is lehúzom a havas földre. Közben úgy vigyorgok mint egy kislány aki most csinálta meg élete első hóangyalkáját.*
- Oks. Felőlem mehetünk és legalább ettől a borzasztó kapucnitól is megszabadulhatok.* Mosolygok a mellettem lévő Joshra és közben mutatóujjammal mutatok a fejem irányába.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-12-28, 11:44 pm

//olvad//

*A kérdés hamarosan igazolást nyer, tényleg új a lány, s nem csak Josh nem vette eddig észre. Viszont a föld alatt fekvős kijelentésre nem tud nem rákérdezni a fiú, hisz azért az nem túl szokványos vagy normális dolog, hogy az ember a halottak közé vágyjon. A lányka viszont kissé kiakadva felel, amitől Josh hirtelen fel is vonja szemöldökét, majd kezeit is felemeli, amolyan védekezésből, s nyitott tenyereit tartja a lány felé.*
-Jó-jó, rendben, oké. Akkor nem beszélünk róla, nyugi. *nem érti ezt a hirtelen hangulatváltást, ahogy az ez utáni normálisabb érdeklődés is fura. Viszont ahogy Becky meghallja a szavakat, egyből sajnálkozni kezd.*
-Én is, de van, akinek rosszabb volt. *na igen, a srác unokatestvérével éppen akkoriban kavart, s ő mentette meg Daphnet attól, hogy mindkét testvér a másvilágra kerüljön, de szerelme, Michelle is teljesen ki volt bukva a fiú halálától, így Josh két oldalról is rendesen benne volt. Viszont az ég dörögni kezd, így a téma az eső felé terelődik. A lányka felkapja a csuklyáját, amire kap egy kis megjegyzést, de szerencsére ezt már vigyorogva fogadja. Josh viszont nem szeretne megázni, így egy fedettebb helyet ajánl fel, majd kezét a lányka felé nyújtja, aki el is kapja azt, de ahelyett, hogy felhúzatná magát, hirtelen rántja meg Josh kezét. A fiú nem számolt ezzel, így ki is billen egyensúlyából, s térdeire huppan a mély hóban, másik kezével is megtámaszkodva a földön, majd a vigyorgó lánykára néz.*
-Nagyon vicces. Legalább már tudom, hogy vigyáznom kell magamra. *csóválja meg kicsit a fejét, de az ő arcán is ott a mosoly. Josh fel is kel a földről, kicsit leverdesve magáról a havat, majd a lányra pillant.*
-Na, akkor gyere. Szerintem menjünk vissza a suliba és ott üljünk be valahova, mert lehet, hogy bentragadnánk a fogadóban, ha túl nagy eső lesz. *jegyzi meg, s ha Becky is felkelt, el is indulnak kifelé a temetőből. Persze közben Josh folytatja a beszélgetést.*
-Na és melyik házba jársz? A Cruoris környékén még nem láttalak, szóval... Inflatus vagy Exortus? *kérdi, majd még egy kérdést told a mondandójához.*
-És hogy tetszik a suli? Vagy a temető? *vigyorodik el, hisz ha már ott voltak éppen, akkor ezt is megemlítheti.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-12-29, 12:11 am

* Figyelem ahogy a srác mentegetőzve felemeli a kezét miután ráripakodok. Halványan el is mosolyodok rajta. Szótlanul bámulok ki a fejemből egy kicsit mígnem odajön hozzám és a kezét nyújtja. Lerántom a földre és a megjegyzése után önelégült vigyort szerkesztek az arcomra.*
- Tudom, én már csak ilyen vicces lehetek.* Felelem és mikor mind ketten felállunk és elindulunk bedugom a kezemet a zsebembe. Nagyon elfagytak mikor a földön ültem... vagy feküdtem, ezért nem éreztem az egész tenyeremet. Bebújtam volna egy kályhába vagy valahova csak ne fázzak. Mindig utáltam a hideget és a telet. Legjobban az őszt és a tavaszt imádtam. Nem túl hideg, nem túl meleg. Az a normális. De nem ez. Az egész világ olyan mint egy hűtőkamra. Nyáron meg úgy érzem mintha egyenesen a Napra libbentem volna el... A srác még menet közben is beszél. * ~ És még, hogy a lányok beszélnek sokat. ~ Gondolom magamban és a fejemben egy pici mosolyt is mellécsempészek.*
- Nem is láthattál mivel nem abba vagyok.* Feleli mosolyogva és tartok egy kis hatásszünetet.*
- Exortus.* Válaszolom és a földet nézve haladok tovább. A kezemet még mindig nem érzem és közben abban reménykedek, hogy egy picit melegedjen föl. Éreztem, hogy a zsebembe megy be a hideg. Akkor fedezem föl, hogy ki van szakadva. * ~ Szuper. Vagy beszerzek egy varrónőt vagy én tanulok meg varrni. ~ * Gondolom magamban gúnyosan és inkább a kérdésére figyelek.*
- A suli még nem igazán ismerem. Nos, a temető nem rossz hely, de éjszaka nem lehet valami barátságos.* Válaszolom neki és ki is ráz a hideg a gondolatán. Éjszaka egy temetőben valószínűleg összecsinálnám magam.*
- Te akkor Cruois vagy. Illetve abban a házban vagy elhelyezve.* Mondom de nem igazán kérdésnek szántam. Inkább csak hangos gondolkodásnak nevezném.*
- Ki a magisztered?* Teszem fel a számomra kissé furcsa kérdést, de valamilyen oknál fogva érdekelt.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-12-31, 11:59 pm

*Csendesen léptem ki a suliból az év utolsó napján. Fejemben megfogant egy apró gondolat. Egy kis vers így év végére. Hógolyóm velem volt kinn, a holdból csak egy vékonyka csík látszott. Én sötétben voltam, mármint tetőtől talpig feketében. Hajam az arcom körül játszott a szélben, élveztem ezt a pillanatot. Majd úgy döntöttem szavalni kezdek. A múltkor is így találtak rám, hátha most is.*

-Szilveszter napja van, havas mínuszos problémák,
nem tudja senki este mi a stájsz.
Koki részegen, árokparton fekve,
én pediglen rajtatok nevetve,
ezt fogom kiáltani: eltelt egy újabb év,
mindenkinek BUÉK!

*Hógolyómra néztem, hogy ő mit gondol. Csak bólintott, majd befutott a sírok közé. Észre sem vettem, hogy már itt vagyok, lehet itt nem talál rám senki.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 12:10 am

*Illya unottan baktat le a temető felé. Sólymát a szobában kellett hagynia, hisz szegénynek tegnap egy szemtelen nagymacska eltörte a szárnyát. Ma új szokásának hódol, mivel újabban rászokott a szoknyára, s így most is egész csini. //Ha szemülesek vagytok, kiszúrjátok, hogy az tényleg Illya ^^//Fekete topjára még felkapott egy rövid bőrkabátot, hogy ne fagyjon azért meg. Ahogy bandukol befelé a temetőbe, hogy a holtakkal együtt köszöntse az új évet, s egy hang üti meg a fülét. Egész jó kis versikét hall a lány, majd a hanghoz test is társul. Ismerős neki a leányzó, így oda is sétál hozzá.*
-Szia! Zoey ugye? A múltkor találkoztunk.
*Rámosolyog a lányra, majd rápillant a lány famulusára. Ahogy elnézi az állatot, ismét rátör a hiány, mely most mardossa imádott Orceyiája nélkül.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 12:22 am

*Épp Mysterioból sétál visszafelé, minthogy Connrot nem találta, úgy gondolja, ideje körülnéznie a kastélyban, hátha mégsem olyan kihalt, mint elsőre látszik. Gyanúja már a küszöb előtt beigazolódik, minthogy Zoárd egy fennhangon szavaló árnyékot lát elsuhanni a temető felé. Épp utána lopakodna, mikor az ellenkező irányból megnyikordul az épület ajtaja, amint egy igencsak ismerős lányka igyekszik ki a holdfényes éjszakába. ~ No mi a szösz. Micsoda csoportosulás. ~ örül meg egyből a fiú, hogy nem is egy, de egyből két diáktársára is rábukkan. Hát még ha tudná, hogy valójában hárman császkálnak a közelében.*
- Szép estét Via!* integet már messziről a lánynak, majd mikor egy kósza felhő eltakarja egy pillanatra a holdfényt, Zoárd kihasználja az alkalmat, és a temetőkert felé vezető lábnyomokat követve utánaoson a verselő lánynak, bízva abban, hogy Via majd a keresésére indul. A bújócskázással egyúttal játékos bosszút vesz a lányon, amiért annak házikedvence a múltkor alaposan átszabta a frizuráját. Amúgy ma is szokásos hosszú, fehér kabátja van rajta, barnás-fekete haja pedig rendezett fonatba kényszerítve kanyarog a vállán. Amint Zoey befejezi a rövidke újév köszöntőt, néhányszor összecsapja fehér bőrkesztyűbe bújtatott kezeit, noha valójában eléggé sérti az ő kifinomult ízlését az elhangzott nem épp szalonképes kifejezések. Pedig csak a felét hallotta.*
- Csak nem te írtad? Üdvözletem a hölgyeknek!* köszönti a másik lánykát is, amint észreveszi az egyik nagyobb emlékmű árnyékában.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 12:34 am

*Nem sokkal Zoárd után lép ki aki még messziről int is a lánynak. Felismeri a fehér hosszú kabátról, magas hórihorgas termetéről, no meg persze a hangjáról is. AZt hiszi hogy meglóg? Téved! Még pálca sem kell a fényhez. Csak mosolyogva biccent Betelgeusenak aki újra lángokat teremt a bundájára, s máris a fiú után rohan, könnyedén beérve őt, így az első társasága az ocelot lesz aki most igyekszik tartani a távolságot, nehogy megint lángra lobbantsa a másik valamelyik, esetleg nemesebb testrészét.
Via sem csak ácsorog ott, futásnak ered lángoló famulusa nyomán. Ma lapos talpú bőr csizmát visel, fekete farmert és kabátot, csupán lila sála látszik mitn szín, fején is egy fekete fülvédő díszeleg, kezén bőr kesztyűk.
Úgy tűnik, hogy a temetőbe vezet az út. Mikor odaér a kapuhoz, lefékez, hogy vajon mi a fenét keres itt Zoárd. Nyel egyet csendesen, hiszen Zoey verséről már bőven lemarad. Azonban a famulusa ide jött be, így kénytelen utána menni.*
- Betelgeuse?* Kiált utána, de hát eltűnt. Egyre beljebb megy, s ahogy jönnek az újabb sírok, megfagy Viában a vér. Nem egy ismerős nevet lát, így tekintetét a macskakövekre szegezi s csak lopva pillant fel, végül csak meglátja famulusa fényét, így oda is siet. Azonban kisebb csoportosulás van, de vajon mire fel. Via a legrosszabbat sejti így köszönés helyett kissé síri hangon szólal meg.*
- Egy temetés? Épp most? És így?* Láthatóan nincs egészen tisztában Zoey bölcsész hajlamával, s azt hiszi, ő lesz az aki majd az utolsó áldást mondja. Azonban se gödör, se fejfa, se koporsó. AKkor meg? Kérdőn néz körbe, hiszen nem érti mi van itt.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 12:48 am

*Csendesen sétáltam egy darabig, mikor ismerős hangot hallottam meg.*
-Szia Illya, igen a múltkor találkoztunk, hogy vagy?*kérdeztem kedvesen, miközben néztem famulusom merre mászkál. Nem sokkal Illya után is érkezik egy emberpalánta. De sokan leszünk, igazából arról jöttem rá, hogy új taggal bővül a csapat, hogy tapsot hallottam. Mint a villám úgy pördültem meg a kérdésre. Enyhén elpirultam, mire ki tudtam nyögni a választ.*
-Igen én írtam, bár lehet, hogy még van mit alakítanom rajta. Ez most olyan kezdetleges.*sütöttem le a szemem, majd újra felnéztem.*
-Egyébként Zoey Fleming Inflatus.*mutatkoztam be, hiszen még nem ismertem, kezem felé lendítettem ismerkedés jeléül. Nem telik bele sok idő, újabb taggal bővül a kis csapat. Octavia-val. A lányka ijedten kérdezgetett össze vissza, mire elmosolyodtam.*
-Via nem kell semmitől tartanod, amúgy szia neked is. Egyszerűen erre vitt a lábam, és most már ennyien vagyunk. De lássatok csodát.*mutattam az égre, megláttam az első tűzijátékot. Halkan felnevettem, igazából az évnek ez volt az a napja, amit halálosan gyűlöltem.*
-Csodaszép.*néztem ahogy felrobban, és apró fényei betöltötték az eget. Egy pillanatra minden más színben pompázott, holott éjfél még igen messze volt.*
-Ötlete valakinek, hogy mit csináljunk?*ha már ennyien össze gyűltünk legalább nem érzem egyedül magam.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 12:57 am

*Zoey szerencsére felismeri a kis fekete hajú leányzót, s meg is kérdezi, mi újság vele.*
-Eltört a sólymom szárnya.
*Bizony szomorkás a hangja, mert nagyon bántja, hogy betegeskedik a sólyom. Azonban az madár gy is nagyon akaratos, s bár szavak nélkül, de leparancsolta Illyát sétálni, hogy levegőn legyen. Elgondolkodtató néha, hogy ki is a főnök. Azonban nem sokáig maradnak kettesben. Egy fiú és egy lány is csatlakozik hozzájuk. Utóbbi igen ijedten. Persze nem mindenki bírja a temetőt, biztos, nem Inflatusos.*
-Szerintem a sólymom jós, hogy leküldött, lehet előre látta a társaságot. Illya Imbecairwen, Inflatus. Temetjük az óévet.
*Zoey felmutat az égre, s a finn leányzó ahogy feltekint, boldog vigyor terül szét arcán, adja többiekre tekint.*
-Szentimentálisnak tűnhetek, ez az első újévem, amikor nem egyedül vagyok. A keblemre ölelném a világ összes majmát. Kár hogy Orceyia nem látja. De majd elmesélem neki.
*Néhány percig némán nézik a tűzijátékot a fiatalok, majd felvetődik, hogy mit csináljanak. Az apró termetű lányka vigyorogva húz ki kabátja alól egy üveg vodkát, ami rejtély, hogy fért el ott, de mesterien tudja magánál hurcolni észrevétlenül a fél házat.*
-Igyunk!
*Szavait megpecsételve kinyitja a még bontatlan üveget, jól meghúzza, majd maga elé tartja, hogy aki kér, elvegye tőle, s közben szabad kezével elővesz egy szál cigit, aztán meg is gyújtja.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 1:08 am

*Via elől még csakcsak el tudna bújni, na de mikor előkerül az ocelot, már oka is lesz a szapora lépteknek. Szerencsére most nem akarja meggyújtani nemesb testrészeit, amiért külön köszönet usernek, elvégre lehet még szükségét venné Zoárd. Amint belép a temetőkapun, a hangosan szavalt vers utolsó sorai fagynak meg épp a hűvös levegőben. Épp elgondolkodna rajta, ki az az elvetemült, aki stílusosan és szó szerint egy temetőben búcsúztatja az óévet, de hát nem valószínű, hogy egyéb társaságra akadna, így megróbál jó képet vágni a dologhoz, na meg a sarkában lobogó Bethez.*
- Örvendek, Zoey kisasszony. Jomagam Havasi Zoárd volnék, Exortusos növendék.* kanyarintja meg bemutatkozó szövegét, majd a másik lány felé fordul* - És benned kit tisztelhetek?* próbál meg az árnyékba burkolózó vonásokból valami konkrétat kivenni. Mikor kijelenti, hogy megölelgetné a majmokat, Zoárd nem tudja pontosan, hogy neki efféle famulusa van, vagy csak a díszes társaság tagjaira értette eme nemes jelzőt, ő minden esetre hátralép egy jó lépésnyit, nehogy célponttá váljon. Ennek megfelelően a felé nyújtott kezet sem fogadja el, nem szokása. Hátrálását annak is betudhatják a többiek, hogy Via hívására épp ekkor nyargal el mellette az ocelot, akitől szereti megtartani a biztos távolságot. *
- Nahát, mégiscsak beértél? Mondjuk ilyen társsal nem volt nehéz...Aztán merre indultál?* kérdezi külön figyelmet szenteve rá, hogy a megfelelő kifejezéssel illesse Betet. Az előkerülő vodka láttán először csak a száját húzza. Elvégre milyen dolog az, hogy egy csaj hívja meg őt. Különben is, nem egy piás alkat, úgyhogy hamar megárt neki még a forraltbor is, nemhogy a vodka. Azért lehet, hogy egy pohárkával elfogad, mivel kezd igencsak hideg lenni, de kényes ízlése kellemesebb környezetet is el tudna képzelni a partyzáshoz. Programötlete éppen lenne, ha nem három csaj állná körül, na meg másféle nemi beállítottságú lenne, így a bújócskán kívül nem sok mindennel tudna és akarna előrukkolni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 1:19 am

*Úgy tűnik cska neki voltak kellően sötétek a feltételezései, Zoey az óévet és nem egy halottat búcsúztat.*
- Ohh, akkor megnyugodtam. Bocs csajok, tudom, Cruos bújjon vissza az árnyéka mögé de én nem vagyok az a hullajó társaság temetőben.*Magyarázza. Mintha kissé ma megeredne a nyelve is, vagy csak Dimitrij távolsága az ami rendesen oldja a lányt is, no meg Péter hülyesége, hiszen belőle valahogy mindig kap. Most is ott van valamelyik zsebében az a rózsaszín szalag. Maga se tudja miért de ezt a rózsaszín tárgyat nem gyűlöli, mint a többit.
Közben persze Illya bemutatkozik neki így kezet fog vele.*
- Octavia Blackwood, de szólíts csak Viának.*Mondja, majd visszaburkolózik a kabátjába mert ugyancsak fagyos egy idő van. Bet is visszamászik társa mellé, s máris pár lángot varázsol elő, hogy melegedhessen a lány, nem szereti a hideget.
Zoárd csodálkozásán csak mosolyog.*
- Attól hogy magas vagy, közlöm veled, az én lábam is földig ér, mint a tied.* Mondja pimasz mosollyal a másiknak majd felpillant ő is, mikor a tűzijáték fényei felvillanak az égen. Valaki Mystralból küldi őket.
Azonban nem sokáig gyönyörködnek ebben, Illya körbekínálja a vodkáját, melyet végül Zoárdtól kap tovább. Egy pillanatig nézi az üveget, eszébe jut a vodkás élménye, de hát egy korty még nem a világ. Meg is húzza az üveget, majd jól esően cuppant egyet, de arcán a fintor árulkodik, hogy erősnek találja, ugyan akkor finomnak. Tovább adja hát Zoeynak az üveget.*
- Hölgyem!*Nyújtja felé majd mikor az elveszi, ő is elgondolkodik, hogy program.*
- Lemehetünk a faluba is, bár a fogadóban lehet kocsmai verekedés lesz, mivel megkínoztam az egyik pincérnőjüket. Vagy szükség szobája és olyan helyszínt választunk ami meleg és mindenkinek megfelel.*Mondja el az ötleteit, s közben eszébe jut, hogy neki is van némi szilveszteri itókája fenn a kastélyban.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 1:34 am

*Néztem a három diák arcát, miközben ment a tűzijáték. Zoárd bemutatkozott, igazán nyaka tekert módon. Jót mosolyogtam rajta, viszont őfelsége nem fogadta a kéznyújtást, így vissza húztam a kezem. Nekem aztán oly mindegy. Néztem ahogy Illya, és Via is megbarátkoznak. Az óév búcsúztatót át kell tenni más helyszínre, hiszen nem éppen a legjobb helyre hozott az acélbetétes. Hogy én mindig csak a lábam után megyek. Olyan ironikus. Illya egy üveg vodkát húzott elő a kabátja alól.*
-Te egy egész szekrényt hordasz olyan kicsi helyen, vagy csak ez van nálad?*kérdeztem, mikor Viától megkaptam az üveget. Úúúú én nem szeretem a vodkát, végül mégis meghúztam.*
-Uram isten bele visztek a rosszba!*borzongtam meg. Meghallgattam az ötleteket, és valahogy nekem a szükség szobája volt nagyon is hívogató dolog.*
-Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én a szükség szobájára szavazgatnék.*mondtam csendesen, miközben vissza adtam az üveget a kör indítójának. Tényleg kezdett hideg lenni, és Hógolyóm el futott valamerre. Éleset füttyentettem, mire vidám csaholást hallottunk. Nem is olyan sokára hátulról ért egy nagy lökés, én pedig elborultam a méteres hóban.*
-Üdv. Hógolyó!*mondta vidáman a famulusom, hátamon feküdve. Kacagva, próbáltam lelökni magamról, de hiába.*
-Segítene valaki?*kérdeztem, és már fájt a hasam a sok nevetéstől.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 1:43 am

*Mindenki nemutatkozott, bár Zoárd kissé kimért volt Illya számára, de újév van, nem foglalkozik ilyenkor senki ilyen dolgokkal. A lány körbekínálja az üveget, amit mindenki meg is húz, visszaérve belekortyol egy jó nagyot, majd átkarolja Zoey vállát.*
-Ugyan már, néha lehet. Jó társaságban vagy, újév van, örülj. Még én is kivirultam, látod. Mellesleg elég sokminden van nálam általában. Gumicukrom is van, kérsz?
*A többiek a jelek szerint fáznak. Persze neki nincs hideg, ennél hidegebbhez van szokva, de ha befelé vágynak társai, akkor mehetnek.*
-Mehetünk, ha gondolod, legalább mindenki talál kedvére valót.
*Vidáman rákacsint a társaságra, majd Zoey-t hirtelen leteríti famulusa. Bár Ilya nehezen hagyja abba a nevetést, de végül kicsi testében lakozó nagy erejét bevetve lehúzza a kutyát a földön fekvő leányzóról hóna alá nyúlva.*
-Ne haragudj hógolyó, de azt hiszem, ez nem volt jó ötlet.
*Bár nincs oda semmilyen állatért, s nem szívesen nyúl a kutyához, de ha Zoey bajba jutott, akkor kisegíti, majd a földről felsegíti.*
-Egybe vagy? Mehetünk?
*Bátorítóan rámosolyog a hóval beterített lányra.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 1:56 am

*Via szokásos csípős megjegyzéssel kommentálja egészen barátságos tudakozódását, de úgy látszik, a lány már csak ilyen. Bár az igazat megvallva így otthonról kiszabadulva a felvágott nyelvű perszónák sokkal inkább szórakoztatják, mint a pirulós-szégyenkezősek. Legalábbis az ilyen fajtával több mindent lehet kezdeni, még ha nőből van, akkor is.*
- Biztos vagy benne?* kérdezi rákacsintva a lányra, majd már fel is kapja a vállára, és ha jó kislány lesz, meg is itatja a körbejáró üvegből. Pillanatnyilag a közösen használt itókától jobban kirázza a hideg, mint egy nő közelségétől, meg aztán Octavia amúgy is tetőtől talpig be van bugyolálva. Már csak arra kell ügyelnie, nehogy Bet túlságosan közel kerüljön, mert még a végén felgyújtja a piát is, akkor pedig Illya kisasszony valószínűleg nagyon mérges lesz.* - Na, hogy tetszik a világ ebből a magasságból?* vigyorog elégedetten, míg a lehető leggyorsabban továbbpasszolja a vodkát. A földre kerülő lánykának sajnos nem tud segíteni, mivel maga is el van foglalva épp, na meg nem épp kellemes tapasztalatai vannak a hirtelen felbukkanó famulusokról. * - Szóval neked is van. És ő mit tud?* kérdezi gyorsan, hogy ne érje váratlanul egy esetleges vízcsóva, vagy ilyesmi.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-01, 2:23 am

- Ugyan Zoey, mi nem, mi csak tartjuk a gyertyát hogy el ne tévedj.* Mondja a másiknak vigyorogva, bár ez a vodka ivás mégsem lesz annyira egyszerű mint tervezte, ugyanis Zoárd, miután visszavigyorog Viára, nemes egyszerűséggel felkapja a lányt a vállára. Hát magaslati az élmény, az már egyszer biztos, s bizony néz is egy nagyot a lány, ugyanakkor jót nevet rajta, hogy a fiú csak így felkapta, ez egyfajta baráti békejobbnak is elkönyveli, ugyanakkor megjegyzi hogy ezek szerint a fehér herceg is tud néha halandó módjára viselkedni, aminek kifejezetten örül s a fiú képzeletbeli piros pontban részesül nála.*
- Egészen rendkívüli, sőt, meg tudnám szokni, úgyhogy, akár fel is vihetsz így Zoárs, cserébe Betelgeuse nem fogja a hajad másik felét is leégetni. Áll az alku?*Kérdezi nevetve, de azért csak csak sikerül innia a fiú jóvoltából a vodkából ami aztán Zoeyhoz kerül. Úgy tűnik, a szükség szoábja lesz a nyerő, így hát, továbbra is Zoárd vállán, de azért kapaszkodva, így szól.*
- No hát, ma esti lovagom, kérem, a szükség szobájába ha lehetséges.*Hangja viszont, hiába próbál kimért lenni, cseng a jókedvtől. Amilyen morózus egy hely a temető, s ahogy érkezett, Zoárd és a vodka úgy oldotta fel ezt máris, sőt, a fiú jóvoltából tényleg remek hangulatba kerül, kizökkenti a mostanság meglevő szürkeségből, mint a ködön átsejlő meleg napsugár ^^. Betelgeuse is tartja a távolságot bár eloltja a lángjait, hogy Zoárdnak ne keljen félni tőle, így végül odaszegődik a fiú lába mellé. EKkor közben jön Hógolyó is, amin Bet jó derül ellenben Via szintén tehetetlen akárcsak Zoárd.*
- Én lélekben erősítelek Zoey, mivel most magaslati levegő kúrán vagyok és élvezem.* Szól le valahonnan Zoárd háta mögül elvégre valahol arra van a feje.*

//BUÉK Very Happy

//