Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 1:43 am

*Eddig még nem jártam túl sűrűn a temető felé, maximum kétszer fordultam meg itt, de most úgy érzem, hogy egy kis látogatást kell tennem arrafelé. És hogy pontosan miért? Még én magam se értem, egyszerűen hiányzik a holtak közelsége, melyet otthon oly nagyon megszoktam már. Így kerülök most ide, teljesen fekete öltözékben, mint ahogy általában. Fekete bakancs díszeleg lábaimon, hosszú harisnyával, pulcsival és egy derékig érő szövetkabáttal. Hajam kibontva omlik szét hátamon, néha bele is kap a szél, enyhe táncot járva vele, de engem ez nem igazán zavar, sőt, élvezem a friss levegőt, ahogy bőrömet csiklandozza. Ez az éjszaka nem oly hideg, mint amilyenek eddig voltak és így szívesebben sétál az ember, legalábbis én így érzem, hiszen Velence se hideg, nem úgy, mint mondjuk Oroszország vagy esetleg a Skandináv országok. Nincsen célom, csupán csak beljebb sétálok az éjszakában a sötét úton, melyet köd vesz körül és mivel az ég felhős, a csillagok és a hold is kevésbé látszik odafent. Nem zavar most mégse ez a sötétség, teljesen egyedül vagyok, teljes a nyugalom, hát mi más kellhet még?*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 1:56 am

* Csak túráztatom a motort egy ideig a sötétben, valahol a temetű túloldalán, majd jöhet a gáz, és mehet a menet. Bőrdzsekim most összehúzva, alul pedig egy farmer, na meg a tornacipő. Bukósisak sehol, anélkül élvezetesebb, és nagyobb a rizikó is. Ahogy egyre gyorsabb iramban haladok el a temető mellett, egy röpke oldalpillantást engedek a sírboltok felé. S bár elmosódik lassan mellettem a táj minden egyes részlete, mégis mintha egy arra sétáló alakot pillantanék meg. Lassítok is, biztosan csak szemem káprázott. Ilyenkor mit keresne bárki is egy temetőben? Nem normális, az biztos. Na de csak nem haragszik meg, ha oda köszönök, max elviszem egy körre az illetőt. Szép ívben ekrülöm meg a temetőt, hogy aztán a nagy kapun át be is navigáljam most már csak gurulósabb tempóban a böszmenagy állatot, így közelítva meg a sétáló alakot, kinek vörös üstöke nagyon is ismerős.. s a kzeledő brummogásra csak hátra fordul végre, de nem is kell az, hiszen ahogy mellé érek, szinte lépésben gurulva most már, nagyon is tudom, hogy ki ez a lány. *
- Nem félsz itt egyedül? * kérdem tőle, sanda oldalpillantással mérve végig a formás lábakat, s a csinos ruházatot, végül pedig hol a hepehupás útra, hol pedig arcára pillantva nézelődök. Kissé furcsa, hogy ismét találkozunk, s bizonyos értelemben érdekesen érint a helyzet. Egy cseppnyi vágyakozás elegyét érzem egy jóadag lelkiismeretfurdalással. De minek? Nekem ő senkim, és amúgy is rühellnem kéne, az a biztos. *
- Elvihetlek egy körre? * bukik ki belőlem a kérdés, franc se tudja, miért. Bár így elsőre jó ötlet, ki tudja, mi lesz a reakció. De ha visszautasít.. egy életre bánni fogja az elszalasztott lehetőséget. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 2:05 am

*Egy jó ideig minden nyugodtan fest, én pedig csak lassan sétálok a temető fő útján, nem igazán foglalkozva senkivel, csupán csak próbálom átadni magam a halálnak és az itt elhunyt testeknek. Sokak nem érzik, hogy milyen is egy temető, pedig tele van kósza lelkekkel, így számomra nagyon is különleges és élvezetes, nem is picit. Viszont ahogy meghallom a motor búgását, kissé meglepődök rajta, olyan ismerős, de áh, biztosan nem Axel az, még csak ő hiányzik ide nekem, eddig olyan jól teltek a napjaim, nyugalom volt és nem láttam. Amikor viszont bejön a temetőbe, már meg is látom hosszú, szőke haját és pillanatok múlva mellém is ér, én pedig csak felé fordulok, kíváncsi tekintettel, hogy mit szeretne. A kérdését meghallva viszont mosolyognom kell, ezt komolyan tőlem kérdezte?*
- A családom évszázadok óta foglalkozik a nekromanciával, tehát a válaszom nem, nem félek. Sőt, élvezem is az itt töltött perceket, azaz élveztem. *vetem oda egy szúrós pillantással, de amikor meghallom a kérdést, kissé meglepődök és egy pillanatra a motorra nézek, majd vissza az arcára és végül hirtelen indulok meg felé. Szoknya van ugyan rajtam, de ez nem okoz most gondot, szépen feljebb húzom, kivillantva hófehér combjaimat, majd átvetem a lábam Axel mögött és így engedem vissza a ruhám. Ez után kis kezeimmel átfogom a derekát, megérintve ismét izmos testét és ahj, ez a közelség ismét eszembe juttat mindent, ami aznap az uszodában történt közöttünk. Mindenesetre csak egyik kezemmel félretolom bal oldalra szőke tincseit, majd előrébb hajolok és halkan a fülébe súgom, de ajkam kissé súrolja is azt.*
- Ezt elfogadom bocsánat kérésnek. *teszem vissza kezem a hasához, majd el is mosolyodom, bár ezt nem láthatja. Mindenesetre én készen állok a menetre, hogyha tényleg menni akar. Tudja jól, hogy tetszik a járgány, egyértelmű, hogy nem utasítom vissza, bár emlékszem ám még arra, amikor azt mondta, hogy soha nem ülhetek rá... úgy tűnik, hogy változnak az idők, én pedig kihasználom a lehetőséget és őt is, mert miért ne tehetném meg? Élvezem és ez a lényeg... főleg a közelségét, de ezt igyekszem szépen elnyomni magamban, ez őrület.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 2:16 am

* Nem is gondolnám, hogy megzavarom itt most bárki esti cirkálását egy nyugodt, annyira kellemes hangulatú temetőben.. azért ezt ő sem gondolhatja komolyan. Miért is ne gurulnék felé? Megijedni nem fog, s ahogy oda ére, kérdésemre is csak egy nagyon is kimért, s picit lenéző választ kapok. *
- Élvezted? Ja, ok. Akkor el is mehetek, ha megzavartam valamit a hulláiddal. * sóhajtok egyet, egy pillanatra a szép égre függesztve tekintetem, majd valami oknál fogva hirtelen száll el a menni akarás, sőt mi több, még nagyvonalúan én ajánlom fel, hogy üljön fel mögém. Nem is gondolnám amúgy, hogy elfogadja, viszont a szó nélküli reakció kissé lesokkol. MEg is állítom így a járgányt, s próbálom nem nagyon kimereszteni szemem a látottakon. Hiszen ettől már kevesebb ruhában is láttam, de az, hogy van mivel emgküzdeni vetkőztetés ügyileg.. hát mégis mikre gondolok én? Megrázva fejem figyelek hátra, ahogy felül mögém, viszont ahogy hajammal kezd babrálni, majd pár szót suttog fülembe, s ahogy hozzám ér.. el sem titkolhatnám, hogy egy jó kis borzongás fut végig testemen. *
- Remek, akkor adjuk neki. * válaszom ugyan közömbös hangon érkezik, na nehogy azt higyje, hogy rögtön elolvadok prá kedves szótól, s némi érintéstől. * - Kapaszkodj, húzós menet lesz. * kacsintok hátam mögé vigyorogva, majd már indulásra is késztetem a csodaszép járgányt. Egy kis egyenes van előttünk, tehát azon jó lesz gyorsítani, amit meg is teszek, melynek végén egy emelkedő rész, mögötte egy kissé mélyebben lévő sírbolttal. *
- Na most figyelj! * kiáltom, mert ugye most már a normális beszédhang nem terjed úgy. Adrenalinom az egekben, kissé rá is hajolok a járgányra, majd gyorsítok, az emelkedő végén pedig szépen elemelkedünk a földtől, s a levegőben repülünk is pár métert, szépen, rutinosan ugratva át a sírbolt felett, végül simán landolunk a mögötte lévő egyenesebb terepen, ahol le is lassítok picit, de csak annyira, hogy sikerüljön kikerülnünk az akadályokat. *
- Huhúúú.. ez szép volt. * kiáltom vigyorogva, cseppet lepillantva a hasamat ölelő kezeire, majd vissza előre. Csak nem kéne nekimenni semminek, lehetőleg.. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 2:43 am

*Meglepődök nem várt társaságom láttán és természetesen kissé lenézően válaszolok, de hát ez természetemből adódik, nem róható fel nekem és Axel is már hozzászokhatott volna ehhez.*
- Nem kell, maradhatsz, csak nehogy csatlakozz közéjük. *döntöm meg a fejem egy ördögien angyali mosollyal, majd ahogy hallom, hogy elvinne egy körre, úgy döntök, hogy rendben, menjünk és nem törődve azzal, hogy hogy néz rám, felülök mögé.*
- Azért a szemed maradjon a helyén. *jegyzem meg jókedvűen, majd elhúzom a haját és a fülébe súgok pár szót. Látom ám a borzongást, mely kellemes érzéssel tölt el, hiszen ezek szerint még mindig kellemes hatással vagyok rá, ami bár őt zavarja, engem is ugyanannyira az, hogy ő is ilyen velem szemben. Mindenesetre megkapaszkodom a hasánál, hiszen nem akarok lezúgni, majd fejemet a vállára hajtom és kissé összeszűkítem a szemem a szembelévő fénytől. Gyorsan száguldunk a sírkövek között, egészen addig, amíg egy dombra nem érünk és ahogy hallom, hogy mit akar, picit meglepődök és a szorításom is erősebb lesz. Na nem, nem mondanám ám, hogy kissé félek, hiszen nem bízok benne, de végül sikeresen talajt érünk, belőlem pedig egy nyugodtabb sóhaj tör elő, majd már mosolygok is és hallva a szavait, helyeselni kezdek.*
- Nekem is tetszett, ismételjük meg. *mondom halkan, hiszen fejem a fülénél van, így nincs mit elkiabálnom, de nemsokára kezeim betüremkednek a felsője alá, gyengéden megérintve a bőrét, ajkammal pedig egy puszit lehelek a nyakára, ahonnan sajnos már eltűnt a nyomom, pedig milyen szép volt és oly édes a vére is...*
- Amúgy mit keresel itt ilyenkor? *teszem fel a kézenfekvő kérdést, kissé meglepett ugyan, hogy pont itt futok vele össze, motorozni normális időben is lehet, nem muszáj azzal éjfélig várni, főleg úgy, hogy még csak a hold se látszik az égen.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 2:56 am

* Csak egy apró, alig észrevehető fejcsóválás a válaszom, nem, nem akarok közéjük tartozni. Egy: a motort tudom uralni, voltam már szar helyzetben. Kettő, megbánná, ha kinyírna. Nam tudná kin levezetni azt a fene nagy vágyakozását.. na, erre már vigyorognom kell, de magamba fojtom gondolataim, inkább csak hagyom, hogy felüljön mögém, s még egy kis megjegyzést is odadob. Hát ez a csaj ez kész. *
- Csak ne simogass annyira, mert a végén még karambol lesz. * szólok hátra most én a kis akciója után, na de máris bennem a pörgés, ahogy a motorban is a lóerő, hagyom tehát, hogy menjen alattunk a gép, s egy nagyon jó kis dolgot találok ki így hirtelen. Bár necces és nagyon is rizikós, hiszen nem ismerem még annyira ezt a terepet, de majd most biztosan sikerülni fog ezt is véghez vinni. Na de ahogy gyorsítok, érzem, hogy kezeivel méginkább szorít, s hozzám is bújik. Csak nem fél? De, nagyon is úgy érzem. Bár én tudom, nincs mitől, gyakorlott vezető vagyok, és ha neki bajt akarnék okozni, magamnak is kéne.. tehát a biztonság mindenek felett. Vadulni lehet, de csak okosan, s most amúgy sem vagyok épp olyan nagyon őrült kedvemben, ez még csak az eleje a kis bemutatónak, ezt engedi a terep. Ahogy hallom, földet érésünkkor, nagyon is tetszett neki az akció, s még arra is megkér, tegyünk még egy próbát. *
- Hát rendben. De ne itt, inkább menjünk tovább, hátha arra is van valami. * bökök előre egyik kezemmel, kicsit megigazítva kócos hajam, kár, hogy nem hoztam valami gumit hozzá. De ahogy érzem, hogy keze utat talál pólóm alatt, s még egy puszi is jár bónuszba érzékeny nyakamra.. nos, nagyon is kedvemre való ez a játszadozás, ám hirtelen lassítok le, picit még én magam is előre dőlök a mocin, egyik kezemmel pedig a vékony csuklót fogva fejtem le a kicsi kezet hasamról. *
- Csak ne olyan hevesen, kislány. Ha túl akarod élni a következő ugratást is, nem izgatsz fel. Légy türelmes, egyszerre nem kaphatsz meg mindent. * fordítom oldalra fejem, amerre az övé is van, s bizony ajkam vészes közelségbe kerül az övéhez, így súgom neki ezen szavakat. De még mielőtt bármit is tehetne, ismét előre fordulok, egy mosollyal arcomon irányítva tovább a járgányt, kérdését hallva pedig csak vállam vonom meg. *
- A motorozásra ez a legjobb alkalom. Senki nem zavar meg, és nem áll az utamba. * mondom az előttem lévő terepet figyelve, s ahogy nézem, máris jön a következő dombocska, ami kissé nagyobb, mint a másik, szóval most az lesz megcélozva. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 3:05 am

*Nem vág vissza, vajon csoda történt vagy mifene? Igazán meglepő a számomra, de nem bánom, néha jobb elkerülni a vitát és ahogy nézem, most ezt a taktikát választotta. Amikor viszont hallom, hogy ne simogassam, csak kissé felvonom a szemöldököm.*
- Nem állt szándékomban. *mondom kissé durcásan is talán, majd el is helyezkedek mögötte és nemsokára már meg is indulunk az egyik domb felé, majd jöhet a repülés a sírkövek fölött... igazán romantikus lenne, hogyha tetszene Axel. De most kit akarok mégis becsapni? Magamat? Meglehet, mert tetszik, de akkor se hozzám való és... és teljesen elment az eszem, de azért amikor földet érünk, új kört akarok és a félelmem is rögvest elszáll.*
- Rendben, amerre megfelelő utat látsz. *egyezek bele, hiszen nem muszáj nekünk a temetőben maradni, de kezeim nem is tudom, hogy miért, de a felsője alá hatolnak és még meg is puszilom. Furcsa dolog ez tőlem, nem szoktam ilyen lenni, de ahogy előrébb hajol, majd lefejti kezemet magáról, sértésnek veszem és arcom is megkeményedik, így veszem el a másik kezem is tőle, majd nézek bele barna szemeibe.*
- Nem is kellesz! *vágom rá rögtön, elfordítva fejem, még mielőtt ajkával esetleg megcélozná az enyémet. Ha eltalál, képtelen leszek ellenállni neki és ezt tudom, hogy ő is tudja, így hát inkább csak kezeimmel valahol a motor hátsó részét fogom meg, nem fogok hozzábújni, se átölelni, még csak az kellene, bár ez így lényegesen veszélyesebb, de a büszkeségem nagyobb annál, mint sem hagyjam, hogy megalázzanak, mert bizony ezt én most annak vettem.*
- Szóval most magányos farkast játszol. *mondom kissé közönyösen, de azért nem óhajtok leszállni a járműről. Ahogy viszont az előttünk lévő dombra nézek, nyelek egy aprót, ez így veszélyes lesz és nem kéne lepottyanni mögüle, az nagyon is fájna, így inkább még erősebben kapaszkodok a motorba és combjaim is megfeszülnek, ahogy kapaszkodom, de most már egyre kevésbé érzem magam biztonságban.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 3:15 am

* Ha az a célunk, hogy egymást tartsuk sakkban egész este, hát az menni fog, most még én is egész hiteles vagyok ezen szerepkörben. Nem úgy mint ő, sajnálhatja, de átlátok a szitán. Persze hogy jól esne pár simogatás, de valamivel nekem is dacolni kell, nem hagyhatom magam csak úgy kihasználni. Kell, hogy legyen valami vonzó a dologban, ami pedig ott van, méghozzá nagyon is. Az első ugratón sikeresen tűljutunk, bár ezt a mpcit nem igazán erre tervezték, de a helyzet az, hogy nem gond, vigyázok rá, s csak annyira erőltetem, amennyit még simán kibír. Viszont ahogy lassítunk, igeje leállítanom a leányzót, ha pedig nem teszem, itt helyben esek neki, s bár van egy olyan érzésem, nem utasítana vissza, ahogy az uszodában sem tette, de.. nem, még nem teszem. Legalább annyira akarok vágyakozni utána, mint akkor. Ami jó érzés, az máskor is jó tud lenni, így hát csak nevetek egyet válaszán, érzem is közben, hogy eltávolodik, nagyon is. *
- Nem, persze, te sem nekem, tudom. * hallatom hangom sokkal halkabban, reményeim szerint nem is fogja meghallani szavaimat. Várom viszont, hogy visszakapaszkodjon belém, s mivel ez nem történik meg, egy cseppet aggodalmasan pillantok hátra. *
- Kapaszkodj a derekamba, biztonságosabb. Nem akarom, hogy baj legyen. * na nem, nem őt féltem. Bárki ülne mögöttem, óva inteném. *
- Igen, így is mondhatjuk. De mondom, kapaszkodj belém. * hangosabban mondom most már, hisz alakul a tempó, s közeledik a dom teteje. Na de ha nem reagál, akkor egyik kezemmel eleresztem a kormányt, hátra is nyújtom, hogy derekánál fogva magamhoz húzzam, biztonságos közelségbe, s így ugrassunk még egyet. Bevallom, most félek egy kicsit.. de pár hosszú pillanat múltán máris épen landolunk a temető szélén, én pedig egy nyugodt sóhajjal engedem el Dora derekát, még hagyva kicsit amotort, hagy guruljon, végül pedig már csak a búgás marad, a kellemes doromboló hang, aztán az is elhalkul, végül teljesen megszünve. *
- Ilyet ne csinálj többet, nem volt vicces. Ha dacolni akarsz velem, a földön tedd, de ne sodorj életveszélybe a hülyeséggel mindkettőnket. * szállok le ezen szavakkal a motorról, mely szépen ki lett támasztva, tehát nem fog eldőlni. Viszont ahogy felé fordulok karba tett kezekkel, láthatja arcomon, hogy én is be voltam rezelve kicsit, ez tényleg meggondolatlan cselekedet volt részéről. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 3:26 am

*Nem hallom a szavait, tehát örülhet neki, én viszont dacos vagyok, mindig is az voltam, így hát természetesen nem kapaszkodom belé, nem fogom át a derekát és bújok vissza. Én próbáltam kedves lenni, úgy érzem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, sőt, még magamat is túlszárnyaltam, tehát azt tettem, amit szeretett volna még nemrég az uszodában, normális voltam vele, de ha ez nem kell... hiába mondja végül, hogy baj lehet, egyszerűen nem tud érdekelni, hát legyen... de amikor derekamon érzem a kezét, nem igazán tudok mit tenni, ismét egymáshoz ér testünk, én pedig morogni kezdek.*
- Úgy is biztonságos volt... *szólok oda durván, amikor már eleresztett és csusszanok is hátrébb rögvest, de a motor nemsokára megáll, majd Axel felkel és ahogy nézem, igazán aggódott az elmúlt pár percben, én pedig el is mosolyodom a viselkedésén és lassan átvetem lábamat és most már fel is kelek a motorról, hogy elé léphessek, így nézve fel rá, hiszen lényegesen magasabb, mint én.*
- Csak nem félsz a haláltól? Szerintem annál csodálatosabb dolog nincs is a világon, szóval csak ne aggódj értem, túl fogom élni és ha te nem kapálózol utánam, neked se esik bajom. *vonom meg vállaim és én úgy érzem, hogy igazam is van. Elmosolyodom kissé, majd picit arrébb sétálok, majd az egyik nagyobb kriptát kezdem el figyelni kívülről.*
- Te tudod, hogy kik vannak itt eltemetve? *kérdezem meg a másik felé tekintve, miközben kezemet végighúzom a jéghideg falon és kíváncsian keresem a bejáratot, mely sajnos zárva van, de ajkam máris mosolyra húzódik.*
- Törjünk be! *mondom elszántan és már nyúlok is a pálcám után, de közben azért kíváncsi vagyok arra, hogy Axelnek erről mi lesz a véleménye.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 3:35 am

* Na, kamikaze öngyilkosjelölt még nem vagyok, s ha így folytatja, simán kibillenhetünk az egyensúlyból.. éppen ezért zavar, hogy nem belém kapaszkodik, s most már az sem érdekel, hogy hallotta-e előbbi szavaimat, amiket nyílván ismét magára vett volna, és akkor hallgathatom az idétlen puffogását hosszú perceken keresztül.. most viszont inkább arra kéne koncentrálnom, nehogy leessen és baja legyen. S ahogy érzékelem, hat a kis noszogatás, tehát újra hátamon érezhetem testét, mely kis megnyugvással tölt el, s így legalább épen érhetünk földet. De ezt most nem fogom szó nélkül hagyni, hiszen magamrét is aggódom, én nem akarok meghalni, nekem a halál nem a barátom. A cigim viszont annál inkább, mely közönyös, mosolygós válasza alatt elő is kerül zsebemből, hogy rágyújthassak egy szálra. *
- Azért nem esett bajod, mert visszahúztalak. Ha úgy maradsz, leesel, akármennyire kapaszkpdsz. Ha pedig annyira meg akarsz halni, akkor ne mellettem próbálkozz, mert én még szeretném élvezni az életet egy kicsit. * hajolok hozzá közelebb, a cigit persze kivéve számból erre az időre. Nem kioktatás akar ez lenni, de még hangom sem olyan, egyszerűen csak berezeltem, s ezt szeretném vele is tudatni. Pár nyugtató slukk a cigiből, ő pedig máris a közeli sírkamra irányába indul, viszont mivel foglamam sincs, kiket rejt a kamra, így vállvonogatva rázom meg fejem. A betörés viszont kissé elképeszt, így egy nagy vigyorral fújok ki egy adag füstöt, csinos kis karikákra szabva. *
- Hogy én betörjek oda? Kizárt. Te mehetsz, én pedig itt megvárlak. Nem fogok hullákat gyalázni. * hátrálok vissza a motorhoz, s szépen le is ülök rá. Persze ha lemegy, valószínűleg követem, de egyelőre nem fontos tudnia. Ráérünk arra még. Addig is marad a cigi, na meg a nézelődés, hisz innen távolról méginkább felmérhető a terep. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 3:59 am

*Ahogy leszáll a motorról és előveszi a cigit, már tudom, hogy ismét én nyertem, hiszem megijedt a drága, így csak mosolyogva sétálok elé, miközben hallgatom is szavait és ezek közben a mosolyt se tudom eltűntetni arcomról.*
- Oké-oké, értelek. Nem akarsz velem együtt meghalni, pedig romantikus lenne. *vigyorodom el, láthatóan nem hat meg a dolog, ahogy a halál sem, én tényleg nem félek tőle és a családom ha akarnak, vissza tudnak hozni, ennyit erről az egészről. Inkább hagyom, hogy azt a cigit szívja, de azért teszek egy kis megjegyzést.*
- Viszont ha sokáig szívod azt a cigarettát, akkor te előbb halsz meg, mint én, ezt jobb, ha észben tartod. *egy kis tanács tőlem, remélhetőleg értékelni fogja. Mindenesetre az egyik kripta igazán tetszetős, de az ajtó zárva, akárhogy is nézem, nem akar kinyílni.*
- Jajmár, ne légy ennyire gyáva és kisfiús, ne parázz és inkább gyere. *hátrébb állok kicsit, majd pálcámat előre szegezem, egyenesen a tömör falnak, majd már ki is mondom a varázsigét.*
- Deprimo! *hangos robbanás hallatszik, törmelékek törnek ki a falból, de szerencsére egyik se ér közel hozzám. Mindezek után csak benézek a sötétbe és látom, hogy egy lépcső vezet lefelé.*
- Akkor jössz vagy maradsz? *kérdezem egy huncut kis pillantással, miközben elteszem a pálcám, nem szükséges nekem fény, így érdekesebb minden. Így sétálok be, meg se várva a válaszát és kíváncsian tapogatom ki a falakat és legnagyobb meglepetésemre a központi fáklyák egyike meggyullad, valószínűleg mágikus lángon, ugyanis zöld színe van és ezzel egy kis fényt ad nekem a föld alatt lévő kriptában, ahol jó pár kőkoporsó található és a lábaim alatt csontvázak, a falakban koponyák, egyszerűen gyönyörű ez a hely, szemeimen látszik, mily nagyon magával ragad.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 4:11 am

- Romantiku-us? Ja, nagyon is. * nevetek erre én is egyet, azért ez kissé abszurd.. feleségül ne vegyem, ha már itt tartunk? Eszem ágában sincs ilyesmiken gondolkozni egyébiránt, cseppnyi hűséget sem tudnék neki biztosítani, na meg nem is akarok. MEghalni viszont szintén nem, bár motoron tényleg romantikus lenne, de inkább csak egyedül. Én és a motor, na, az már szebb páros lenne, nem bővülünk trióra. Inkább nem is említem neki gondolatom, a végén még azon is elkezdene pampogni, s most semmi kedvem a konfliktusokhoz, bár tény, hogy izgatóbb a helyzet, ha előbb kicsit húzzuk egymás agyát. *
- Az lehet, de nem öt perccel később. És legalább tudom, mi fog elvinni. * vonom meg vállam, ez már aztán tényleg nem érdekel. Ötven éves koromra biztos jó kis rákom lesz, de addig is van még pár évem vissza, amit ki lehet élvezni, én pedig pontosan ezt fogom tenni. A gyáva szóra azért felhorkanok picit, s hogy kisfiús lennék? Na azért ez már sok egy picit. *
- Nem vagyok gyáva, sem kisfiús. Csak nem szeretek sírokba betörni, és ilyesféle dolgokat csinálni. Nem vagyok egy szent, de ez nem tisztességes, a halottaknak pedig kijár a béke. * magyarázom barna szemeimet a szép szemekbe fúrva, majd már nem is érdekel látszólag a kis robbantása. Viszont ahogy nézem, elég durván feltüzeli a sír látványa, s nagyon is le akar oda jutni. *
- Nem menne nélkülem? Ez édes. Amúgy mglehetősen furcsa perverzióid vannak. * lököm el magam a motortól, párat még szívva a cigiből, el is dobom a csikket. Rátaposok kicsit, majd meglódulok szépen felé, nem előzöm be, egyszerűen csak jóó közel megyek hozzá, egyelőre csak a formás hátsót nézegetve, hisz nem takar valami sokat az alsóruházat. *
- Tetszik a szoknyád. * jegyzem vigyorogva, remélhetőleg nem valami pofon lesz a válasz, mert hogy idő közben mellé kerülök, kezem pedig előbb derekára, aztán le is siklik néha a popsira. Ennyi kijár neki, hagy húzzam már én is egy kicsit, nemde? Tudom, hogy vágyik az érintésemre, engem viszont ez a környezet monst annyira nem hoz lázba, ellenben az, ahogy ő reagál a látottakra, mindenképp sokkoló. *
- Komolyan, nem tudom, mit eszel ezen a helyen. * veszem el kezem hátsójáról, s meg is kerülöm. Pár csont az én talpam alatt is összetörik, utálom ezeket ahangokat. De ha már itt vagyok, körbe nézni csak szabad nekem is. Így ha ez megvolt, az egyik kőkoporsó felé sétálok, majd szépen feltornázom magam a tetejére, onna figyelve Dora reakcióit. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 4:21 am

*Vigyorogni támad kedvem a reakcióját hallva, pedig egyértelműen csak viccnek szántam, na de sebaj, ha nem érti, hát nem érti. Mindenesetre miközben a kriptához sétálok, mondok neki pár hasznos információt a cigarettázásról és kissé felnevetek a szavakat hallva.*
- Az meglehet. *döntöm meg fejem is, majd végül megtörténik a lyuk okozása a falban és nemsokára már mondok pár jelzőt rá, melyet letagad, pedig külseje akkor is inkább cuki, mint sem kemény.*
- Jajmár, ne légy ilyen, csak körbenézünk és már megyünk is, rendben? *kérdezem kedvesen, majd már meg is indulok szépen lefelé és ahogy hallom, hogy perverziónak nevezi ezeket, kissé felnevetek és úgy pillantok hátra rá.*
- Ez vagyok én. *vonom meg vállam, hiszen igazat mondok és talán neki is leesik most már. Mindenesetre amikor a szoknyámat említi, csak kissé meglepetten pillantok rá ismét.*
- Köszi. *mosolyodom el, hiszen úgy érzem, hogy ez bók lehet, de amikor keze a fenekemre siklik, hirtelen kapom el kezét és húzom el onnan, majd állok szembe vele.
- Még is mit képzelsz magadról? *arcom dühös, láthatóan nem tetszik, amit tett, pedig oh, hogy mennyire, hiszen már oly régen ért hozzám, főleg így és kezdem úgy érezni, hogy szükségem van arra, hogy időnként így viselkedjen velem, hogy láthassam és... ajkamba harapok, bizony a csókjára gondoltam, de inkább körbenézek a nem túl nagy, de takaros kis kriptában és amikor felül az egyik koporsóra, csak érdeklődve nézek rá.*
- Na és ez nem számít szentségtelenségnek? *kérdem jókedvűen, majd leveszek a falról egy koponyát és kezdem el nézegetni.*
- Ez szerintem még egy gyerek lehetett. Kíváncsi lennék hogy halt meg. *elmélkedem magamban, majd végül visszateszem a helyére és jókedvűen sétálok Axel elé, kezeimet pedig combjára teszem, játékosan haladva végig ujjaimmal rajta, majd egy bizonyos pont előtt teljes tenyerem rá kerül, de nem megyek tovább.*
- Nah, még nem menekülsz? Vigyázz, mert meg fognak enni a szellemek. *csípem meg kicsit mindkét kezemmel és már el is engedem, miközben egy másik koporsó felé indulok, amelynek teteje félig nyitva, így csak picit kell tolnom rajta, hogy bekukucskálhassak, megnézve, hogy vajon ki is lakozik odabent.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 4:33 am

* Szó esik itt romantikus halálról, na meg egy kis tüdőrákról is, de csak nem adja fel, hogy becsábítson abba a borzasztó helysédbe. A terveim között az szerepelt, hogy a családi kriptát is legközelebb csak akkor nézem meg közelebbről, mikor engem visznek. Na de valamiért mégis ráveszem magam, nem nagy kunszt. Túl fogom élni, meg amúgy sem vagyok penye, inkáb csak próbálok tisztességes maradni, és amúgy sem haverkodom feleslegesen a halállal. Lefelé menet viszont teszek egy kis megjegyzést szoknyácskájára, ami éppen azért tetszik, mert pont akkora, hogy épp takarjon. Hangjából viszont meglepettség tükröződik, eezk szerint egész hiteles vagyok, remek. Egy piros pont ide. Viszont a popsi-simi csak elsőre tűnik jó ötletnek, és még másodikra is, ám mikor elkapja kezem, s felém fordul kemény szavaival.. hát, normális esetben lemerednék, de most, most egyszerűen képtelen vagyok elfojtani azt a nagy vigyort, mely helyes arcomra kívánkozik. És ez a düh.. *
- Megőrjítesz, komolyan. Jól áll, ha dühös vagy, közben pedig nagyon is kívánsz engem. * döntöm oldalra fejem kicsit, feltűnik ám, hogy beharapta ajkát, mely nagyon is kívánatos számomra, de változatlanul vissza kell fogjam magam. Türelem, csak türelem. Puhítani kell a husit, s az még kicsit arrébb van. Na de inkáb csak szépen kikerülöm, kihúzva vékony ujjai közül kezem, le is telepszek végül az egyik koporsó tetején, melyre rögtön egy nagyon jó kérdés éreókezik. *
- De, meglehet. De nem én törtem be és nem én fogdosok perverz módon egy koponyát, arról fantáziálva, hogy hány évesen és hogyan mehetett el. * meresztem ki szemeimet, ismételten kihangsúlyozva a perverz szót, csak a hatás kedvéért. Viszont ahogy odaér elém, kezei pedig combomon pihennek, s sétálgatnak felfelé ujjai addig a bizonyos pontig, hát, egy hangos, kevésbé sem zökkenőmentes nyelést produkálok, majd ahogy megcsíp, egy halk "au"-t sikerül kipréselni magamból, de hogy elengedjem magam elől, na nem, azt már nem. Emelem lábaimat, s combjait kulcsolom át azokkal, így menekvés az nem igazán van. Most már könnyű szerrel hajolhatok hozzá közelebb, tarkójánál fogva húzom magam elé, mint legelső alkalommal. *
- És te nem félsz, hogy téged meg én eszlek meg? * súgom neki, s ajkam bizony súrolja az övét, na meg aztán nem bírom megállni, hogy nyelvemmel is hozzáréjek a kívánatos ajkakhoz. * - Hmm. Még mindig fincsi vagy. * vigyorodom el, majd picit eltávolodom tőle, s lábaimat is leengedem. Megvolt az én köröm, most ő következik.. ha még bírja kis ideig a tiltakozást. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 4:46 am

*Bakizok egy picit, hiszen tényleg azt hiszem, hogy hosszú, testhez simuló, fekete szoknyám nyeri el tetszését, de e helyett inkább a popsim, melyet már láthatott, sőt, érinthetett is, elég rendesen és amikor most is hozzá ér, természetesen tiltakozni kezdek és ismét nekem áll feljebb, úgy nézek a szemeibe, még mindig dühösen, de amikor beszélni kezd, tényleg meglepődök, nem is picit. Ennyire átlátszó lennék? De... ezt nem tudhatja.*
- Te valamit nagyon bemeséltél magadnak, szerintem már elégszer mondtam, hogy nem kívánlak és hogy nem tetszel. Nem vagy az esetem. *fordulok is el inkább, majd végül sétálok oda a koponyákhoz és ahogy hallom szavait, vigyorogva fordulok felé.*
- Nem vagyok perverz... szállj le rólam. *csóválom meg fejem is, majd lépek oda hozzá és valóban, igaza van, nem bírom ki, hogy ne érhessek hozzá. De ahogy lábaival magához kulcsol és már meg is fogja tarkómat, automatikusan támaszkodom meg a koporsó tetejébe és nézek ismét meglepetten, ijedten és vágyakozóan utána.*
- Maximum csak szeretnél megenni, de soha nem fogsz. *mosolyodom el pimaszul, de ahogy ajkunk találkozik, még ha csak egy pillanatra is, fellobban bennem a vágy, majd a nyelve az ajkamhoz ér és alig bírom megállni, hogy ne nyissam ki ajkam és keressem saját nyelvemmel az övét. Végül csak lehunyom a szememet, hogy ne lássam azt a bamba vigyort az arcán és lépek el tőle, amikor elereszt.*
- Nem szeretem, hogy így játszadozol velem. *fonom össze magam előtt kezeimet, majd továbbra is durcás képet vágok, míg nem a kijárat felé nézek és teszek pár lépést felfelé a lépcsőn. Ekkor megtorpanok, és gonosz mosollyal nézek rá.*
- Tudod mi a jutalmad mindezért? A mai éjszakát itt fogod tölteni a félelmetes halottakkal... *és hirtelen futni kezdek felfelé, ha kijutok, akkor rá tudom omlasztani a bejáratot és egy ideig el fog neki tartani, mire kijut innen vagy ha nem, akkor holnap majd rátalál valaki. Jó kis lecke lesz ez az számára és talán megtanulja, hogy mással kellene szórakoznia, nem velem.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 5:00 am

* Igen, valószínű, hogy bemesélek magamnak dolgokat, mert én általában ilyen vagyok. Önámító és buta, ugyebár. Viszont ahogy továbbra is tagad.. ahj, kedvem támad most, itt helyben a falnak nyomni. S már le is játszódik agyamban a történés, egyéb más finom dolgokkal körítve, melyek nagyon is ínyemre lennének, de meg kell embereljem magam egyelőre, így inkább biztos ülőhelyként választom az egyik koporsót. Bizony, perverz, beteg dolog ez szerintem, ahogy élvezi ezt az egész szituációt.. azt pedig én élvezem, de még mennyire, hogy közelebb jön hozzám, én pedig úgy játszom vele, ahogy akarok. Vele ellentétben én nem tagadom, hogy kívánom őt, nincs ezen semmi szégyellni való, legalábbis részemről. S részéről se lenne, ha végre nem áltatná magát hülyeségekkel. *
- Nem, tényleg nem. Akkor abban már semmi érdekes nem lenne. Minden esetre megkóstolnálak.. de nem a véred íze hajt. * suttog tovább, értse, ahogy akarja a leányzó, majd ekkor jön a kis nyelves játék, a lány viszont tiltakozóra fogja a dolgot. Még hogy játszadozom? Én? Ugyan, dehogy. Egyszerűen csak jól érzem magam, némi iróniával megfűszerezve mindezt. *
- Pedig szerintem élvezed. * szűkítem össze szemeimet, s már nem is kapok utána, hagy menjen. Bár érdekesebb lett volna, ha itt helyben leteper, épp ezt várom, hogy mikor esik már nekem úgy, mint legutóbb, hogy meddig bírja tartani magát? Na de jobb lesz résen lennem, mert máris azzal fenyegetőzik, hogy itt hagy éjszakára ebben a mocsok helyen. *
- Na nem, azt az örömöt nem adom meg neked. De fuss csak, hátha. * ugrom le rögtön a koporsóról, s bizony azért én sem vagyok rest utána szaladni. Kicsit gyorsabb vagyok, mint ő, kettesével szedem a fokokat, így még a lépcső tetején érem be, két kezemmel erősen kapva el derekánál, előbb szembe fordítva magammal, ha hagyva lesz, majd szó nélkül nyomom a falnak ismét. *
- Hoppá, ezt benézted, asszem. * vigyorgom két nagyobb levegővétel között, majd rendes iramban hajolok hozzá közelebb, egyelőre csak egy apró puszi erejéig érve el szája szegletét. * - Még most sem tetszem? Itt a legetőség, hogy bizonyítsd. * hőkölök most kicsit hátrébb, szemeit és arcát fürkészve, egyik kezemmel megcirógatva a szép pofit. Szép ez a lány, és nagyon is kívánatos. De nem több, mint egy újabb trófea, s ehhez kell tartanom magam. Amíg izgalmas a helyzet, addig lehet játszadozni, komolyra meg úgysem fordul, azt én sem hagynám. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 5:10 am

*Meglehet, hogy perverz gondolataim vannak, de számomra ez a normális, nem pedig az, amit ő gondol. Világ életemben ebbe nőttem fel, mégis mi más érdekelhetne? Tudom mi az életcélom, mikor mit kell tennem, meg kell felelnem a Giovanni családnak, hiszen én is az vagyok, nem csak a vérem, de teljes egyéniségem. Közelebb megyek hozzá, hiszen én se bírom a távolságot és egy ilyen kis kriptában, az éjszaka közepén, minimális fénnyel igazán izgalmas ez a helyzet, de amikor elkap, sikerül meglepnie.*
- Áh, értelek. *villannak meg szemeim, ezek szerint arra kellek neki, aztán pedig már unottan félredob. Szemét egy alak, de nem fog megkapni, ha addig élek is, nem adom oda magam, mert akkor elvesztem, ezt én is tudom... Na de kibújok kezei közül, majd ez után jöhet a nagy terv, amelyre azt hittem, hogy van esélyem, de tényleg gyorsabb, hiszen nagyobb is nálam és ez a drága szoknya is akadályoz, így amikor elkapja derekamat, máris lendülök vele szembe, majd neki a falnak. Ismét ez a szituáció... na ne, csak ezt ne, ezzel mindig úgy fel tud izgatni és én ismét elveszek sötét szemeiben.*
- Pedig megérdemelted volna... *ekkor érzem meg ajkát az ajkamon és csak lassan fordítom el fejem, nem, nem szabad hagynom, hogy ismét megtörténjen, mert egy csók után jön a többi, ez az élet rendje. *
- Ha itt töltöd az éjszakát, akkor beismerem, hogy tetszel. De amíg ilyen kis nyuszi vagy, hogy ide is félsz lejönni, addig. *vonogatom meg vállaimat pimaszul, ujjaim hegyével pedig mellkasán kezdek el játszadozni. Én is élvezem, tudom jól, de azt is, hogy nem szabad, ezt tényleg nem hagyhatom...*
- Nah? Mit szólsz hozzá? Holnap visszajövök érted. *bár hangom őszinte és szemem csillogása is az, egyértelműen nem térnék vissza és ezt lehet, hogy ő is tudja... mindenesetre talán beleesik a csapdámba.*

//fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-08, 11:57 pm

//olvad//

* Nos igen, lehet, hogy nem voltam túl konkrét az önkifejezésben, legalábbis másnak le sem esett volna, neki viszont úgy tűnik van esze, s ahogy rájön, az a célom, hogy megkapjam, s szerény személyem szerint nagyon is jó úton haladok efelé, mintha kissé csalódott lenne. Ez talán engem lep meg a legjobban. Hiszen ha neki szabad játszadoznia velem, akkor én miért ne élvezhetném ki viszont a helyzetet? Ezen elmélázva kicsit jut előnyhöz, eltökélte, itt hagy éjszakára. Áh, nem fogok én itt rohadni, meg amúgy is. Még ha bent is ragadok.. szerinte nem jutnék ki valahogy? Persze. De nem is adok lehetőséget erre sem, így csak utána iramodok, fel egész a lépcső tetejéig, ahol újra elkaphatom a törékeny testet, hogy a fal legyen támasza az elkövetkező pár percben. *
- Megérdemeltem volna? Ugyan, Dora, miért is? * kérdem kissé eltávolodva tőle a puszi után, hisz elfordította fejét, mely szintén meglepettséggel tölt el. Nem akar engem? Kizárt. Megtörik úgyis idővel, s máris erre próbálom ösztönözni, ám de erre is kivágja magát, én pedig csak érdeklődve vizslatom szép vonásait, melyben valami nagyon is megfog egy pillanatra. Ahogy hallgatom viszont az ötletet, végül kissé elmosolyodom, aztán egy nagy vigyor kerül arcomra, továbbra sem engedve ki kezeim közül a kicsikét. *
- Jobb ötletem van. Valld be most, és cserébe velem maradhatsz. Itt, kettesben, egy éjszakára. * nem tudom, ebbe nekem mi lesz a pláne, főleg neki, mindenesetre jól hangzik így kimondva. Ám az már nem rajtam múlik, mi lesz a válasz, viszont tehetünk a jóügy érdekében. Egy óvatos puszit lehelek nyakára, majd még egyet és még egyet, hol ide, hol pedig oda, kissé arrébb húzva a kabát nyakát. *
- Nos, mennyire vagyok meggyőző? * fene essen belé, kívánom őt, s bizony most sem tagathatnám. Alig birom visszafogni magam, bár változatlanul nem értem, mit eszem rajta. Még csak nem is kedves, a szépségén kívül más nem fogott meg.. vagy mégis? Bár az még előttem is titok. Hisz ahogy ő is mondta: nem vagyunk egymáshoz valók. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 12:07 am

*Valóban csalódtam és nem érdekel, hogyha ezt látja és rájön minderre, hiszen én nem vagyok holmi játékszer, nem lehetek az. Az természetesen teljesen más tészta, hogy én is csak kihasználom, így hát nemsokára kibújok a karjaiból és megindulok szépen felfelé, végig a lépcsőkön, de még mielőtt túlságosan ki feljuthatnék, máris érzem, ahogy ismét elkap, majd szembefordít magával, én pedig a szemeibe tekintve nézem egy kis ideig.*
- Mint mondtam, a nevem Nymhadora, nem Dora. *javítom ki már nem is tudom, hogy hányadszorra, hiszen ő csak ne becézgessen, ahogy más se teszi és nem is fogja reményeim szerint.*
- Azért, amilyen vagy. Egy önző alak, aki csak magára gondol és rendkívül énközpontú. Mint mondtam, keress más játékszert, gondolom elég sokan rohannának oda hozzád, hogy velük foglalkozz. *nem vagyok hülye, biztosan sok csaj odavan érte, hiszen helyes, bár a stílusa nem a legjobb, legalábbis velem szemben nem valami rendes, de tudom, hogy ez vica-verza... A fejem elfordítom, nem akarom megcsókolni, pedig vágyok rá, de tudom most már, hogy mit akar és most lehet én vagyok önző, de érdekes akarok maradni a számára és ha ehhez az kell, hogy ne kapjon meg, nos, akkor nem fog, soha. Inkább előállok egy ötlettel, de ő egy másikkal jön, melyen nevetni kéne, de mégis jól hangzik, egy egész éjszaka csak vele... láthatóan elgondolkodok, nem igazán tudom, hogy mit is mondjak hirtelen, de amikor ajka a nyakamhoz ér, beleremegek és a következőnél már ösztönösen fordítom fejem a másik irányba, hogy még jobban hozzám férjen, majd amikor hallom a kérdést, felébredek a kábulatból és ismét a szemeibe nézek.*
- Eléggé... *ismerem be, de még mindig nem tudom, hogy milyen választ adjak.*
- Miért akarod, hogy itt maradjak veled? Úgy tudtam, hogy nem tudsz elviselni, akkor most ez hogy van? *teszem fel a nagy kérdést, ezzel is kissé húzva az időt és amíg nem ér ismét hozzá, remekül fennáll a védőfalam, a kérdés és az undokság, nem szabad átadnom magam neki, de észre se veszem, ahogy kezeim a mellkasán pihennek, de ez jó is, hiszen ha kell, el tudom tolni magamtól, remélhetőleg, csak lélekben kell rávennem magam és nem lesz gond.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 12:22 am

* Voltunk már hasonló helyzetben, s én azt is élveztem egy ideig, ám most mégis megtorpanok, s mintha kevesebb lelkesedéssel művelném mindezt, így kérdezem meg, miért van az, hogy megérdemlek valamit, ami egy genyó dolog, pluszban szerintem ő is élvezné ezt az egészet, nem is értem, mi a gondja.. válaszát hallva viszont kissé újra elmegy a kedvem tőle, s bár nem eresztem el, fejem azért megcsóválom kicsikét. *
- Te is elég önző vagy, és tudod, ha te játszol velem, akkor én is veled. Vagy ha én veled, akkor te velem, ez így működik. Ez az egész csak egy játék. Hát nem vetted még észre? * kérdezem kissé ridegen nézve szemeibe, na de ha játék, akkor tartanom kell magam a nem létező szabályokhoz, így csak folytatom tovább a kényeztetést, természetesen saját ötletem tárva elé, mert az úgy nem járja, hogy én itt teszem a semmit, amíg ő vígan röhög, és talán még a motorom is lenyúlja egy körre, abban a bizonyos óvatlan pillanatban. Nem érdekel mindez, még jó, hogy érzelmek nélkül vagyok képes ezt csinálni.. s bár többnyire azért odafigyelek ezekre a csajokra, aki nem érdemli meg, vagy nincs meg a magához való esze, azzal nem kezdek ki. Annak marad a váll, amin sírhat. Ő viszont itt nagyon is érdekes préda, s némi megleckéztetésre is szorul.. amit ugyan nem tőlem fog megkapni, majd az élet pofon vágja a kellő időben, egyelőre tőlem csak a nyakát ért támadást kell elviselnie, mely ahogy érzem és hallom, kissé el is kábítja. Ez a cél, nemde? A teste kell, és kész. Ennyire elvetemült talán még sosem voltam, s ha hosszú lesz az út, hát vállalom, még ha közben ezer meg egyszer is utálom meg őt, újra meg újra. Szava is azt érzékelteti, jól teszem a dolgom, így hát némi harapdálást is bevetek egyszer-egyszer, de persze csak finoman és lassan, semmit nem kell elsietni, amíg nem vagyok biztos a dolgomban. S ahogy hallom kérdését, nem is lehetek. Most komolyan, erre mit mondjak? *
- Tudod, van ebben az egészben valami vonzó. Az utálkozás érdekessé tesz és kívánatossá. Ez izgalmas nekem, és ahogy figyelem, neked is. * válaszolok arca elé emelve fejem, hogy szembe nézhessek vele. De most mintha elvesztette volna varázsát a helyzet, ahogy mindezt kimondtam, így pár másodpercig még fürkészem szemeit, majd szépen eltávolodom tőle, el is veszem onnan kezem. Őszinte voltam, biztos vissza fog ezzel is élni, így csak egy vállrándítással fordulok el tőle, elsétálva, ki a szabadra, majd a berobbantot ajtóból nézek le rá. *
- Borzasztóan ünneprontó tudsz lenni. * jegyzem közönyösen, s máris előkerül egy újabb szál cigi zsebem mélyéről. Nem most nem utálom, szimplán csak egy kis agyszellőztetésre van szükségem. Lehet, hogy mégsem volt olyan őszinte az a válasz, vagy csak valamit elhallgattam. Egyre érdekesebb ez az egész, azt hiszem. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 12:34 am

*A szavait hallva kissé elgondolkodok mindenen és dehogynem, hát persze, hogy észrevettem, hogy ez egy játék, én is úgy érzem és örülök is neki,nem is picit, miközben figyelem arcát, majd végül jöhet a bólintás is, ezzel igazolva szavait.*
- Én ritkán játszok, ellentétben veled. *most lehet, hogy nem érti, de ha okos, akkor talán rájön arra, hogy nem sok pasit engedek közel magamhoz, de benne tényleg vonzz az egész lénye és igen, helyesnek is tartom, nem is picit, na meg ez a viselkedés, egyszerűen gyűlölöm, de mégis kedvelem, magam se értem, hogy erre hogy lehetek képes. Na de már a falhoz is tol és pillanatok múlva érzékeny nyakamat kezdi csókolgatni. A levegővételem, akár csak a szívverésem felgyorsul, miközben fejem is megdöntöm picit és a harapásokba egyszerűen beleborzongok. Tudja, hogy mit csinál, bizonyára már elég sok lány megvolt neki, velem ellentétben, aki tapasztalatlan vagyok, de ezt szerencsére ő nem tudja és reményeim szerint soha nem is fog rájönni. Mindenesetre egy kérdést teszek fel, ezzel megállítva a további csókjait és ahogy rám tekint, már hallgatom is komoly válaszát és mindenben igaza van, ismételten, ugyanazt érzem, amit Axel, bár számomra ő nem kell, mint egy trófea, sőt, vele ellentétben én igyekszem eltolni magamtól, de ez nem mindig jön össze. Nem mondok most semmit, hagyom eltávolodni és így kezeim is magam mellé kerülnek, de a falnak dőlve maradok, miközben már az ajtóban is áll.*
- Ünneprontó? Nem, inkább csak nem akarok egy újabb trófea lenni a szekrényeden, már ha az még nem telt meg. *fonom össze kezeimet magam előtt, majd végül mégis leengedem, meggondolva magam és csak kisétálok hozzá, egyszerűen kivéve szájából a cigarettát, amit jó messze hajítok.*
- Rendben van, itt maradok veled. *jegyzem meg végül, tehát reményeim szerint ő se fog elmenni sehová se. És hogy miért mondtam most ezt? Mert úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elindulhat és én nem akarom, hogy itt hagyjon, vele akarok még lenni, tehát inkább csak megfordulok és visszasétálok a zöld fénnyel megvilágított kriptába, majd most én ülök fel oda, ahol az előbb még Axel ült és ha majd meglátom - tehát a cigarettázás után, ha mégis rágyújt, ha pedig nem, akkor amint utánam jön - már hozzá is szólok.*
- Mondd csak, mit keresel te itt? Egy feketemágus képzőben? Nem tűnsz nekem olyannak, mint akit ezek a dolgok érdekelnek... *lehet, hogy meglepődik, hogy miért érdeklődöm felőle, de egyszerűen érdekel, hogy ki is ő valójában, hiszen még alig tudok róla bármit is.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 12:54 am

- Én is csak akkor, ha kedvem tartja, és nem mindenkivel. Tudod, ezt is ki kell érdemelni. Ha nem megfelelő az alany.. ha nincs benne semmi érdekes, akkor felesleges időpazarlás mindez. * na nem, nem azt akarom mondani, hogy ő nem érdekes, mert nagyon is az, sőt, ez az egész helyzet, ami alakul kettőnk között ér körül, ezzel a gyűlölködéssel, meg utálkozással, közben meg ott a vonzalom is. Igen, pontosan ez teszi izgalmassá az egészet. Pont egy ilyen kis kalandra van szükségem, s bár látszólag nem veszem tudomásul, hogy számára igen kevés az ilyen alkalom, mármint a játék lehetősége, inkább csak elraktározom magamban az információt, nem adva hangot annak, hogy tudomásul vettem mindezt. Mindennek ellenére, hogy belül kezdek tele lenni kérdőjelekkel, mégis finom nyakát csókolgatom, egyre inkább felhőzva ezzel őt, fogaim érintésével szintén feltüzelve a leányzót, de csak addig, amíg nem kérdez be valamit, s nagyon úgy tűnik, válaszommal is egyet ét, legalábbis ez a csend, és az, hogy nem kotyog bele mondókámba, erre enged következtetni. *
- Furcsa, hogy most nem kötsz belém. * jegyzem halkan, tényleg nem értem, viszont jobban esne egy kis levegő, tehát inkább ott hagyom őt, eleresztve, nem kényeztetve tovább sehol és sehogy. Nem lesz ez így jó, valami nem stimmel. Inkább ott hagyom, mint hogy megalázzam, vagy tovább húzzam, és ezzel pedig saját maga előtt bőgne le, mert kis idő után úgysem tudna nemet mondani. Mi ütött belém? *
- Nincs szekrény, se doboz, se semmi. * vágok vissza a trófeás dologra. Nocsak, levágta a szitut? Remek, épp időben. Így most már méginkább viszakozni fog minden nemű érintkezéstől. Sokkal érdekesebb, és nehezebb ügy ez, mint előre gondoltam. De pont ezrét hoz lázba, sosem voltam oda a könnyen megszerezhető csajokért. Abban sincs semmi izgalom, ha a karjaimba omlik valaki ugyebár. Ezen, s máson is gondolkoznék a cigi közben, ám hamar ér fel hozzám, s szedi ki számból, majd dobja kicsit arrébb, én pedig tátott szájjal meresztem rá szemeimet. *
- Ezt többet ne csináld. * jegyzem kissé sziszegve, ha másra nem is, de a motorra és a cigire allergiás vagyok. De minek marad ez itt velem? * - Hogy sikerült magad meggondolni? * kiáltom utána, s bár sejtem, mivel neki is jó ez így, evidens, hogy nem fogja csak úgy elszalasztani az együtt töltött pár óra lehetőségét, még akkor sem, ha csak ülünk és bámuljuk egymást. Elég uncsi lenne, minden esetre azért követem egy nagy sóhaj után le a kriptába, aztán szépen felülök mellé a koporsóra tisztes távolságban. *
- Hű, te most tényleg kedves vagy velem. * jegyzem előbb szemöldkráncolva, semmi rosszindula tnincs ebben. Viszont válaszolnom kéne, tehát meg is teszem, fejem viszont elfordítom felőle, így jobb szememnél most ebben a gyér, zöldes fényben kitűnően láthatja a néhol már sárguló monoklit, melyet eddig a sötét leple takart többnyire. *
- A szüleim árnymágusok, ahogy az őseim nagyobb része is az. Bár eleinte nem akartam ilyesmi helyen tnaulni, kisebb koromban. Most viszont.. szóval jó lesz itt nekem. És tudod, nem minden a külső, mondtam már. * sandítok oldalra, gyorsan vissza is passzolva a labdát. * - Egyébként ha nem hordanál ilyen fekete cuccokat, és nem lennél ilyen rideg, te sem lennél túlontúl ide való. Bár ez a perverziód.. kicsit gáz. * vigyorodom el, lopva pillantva körbe a kriptában. Erről a témáról már nem igen fogok leszállni, az is fix. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 1:10 am

- Áh értem, szóval te a nehezebb falatokat szereted. *gondolkodom el mindezen és azért ez egy jó pont, legalább szereti a kihívást és elméletileg nem mindenféle rihe-ronggyal huncutkodik szabad idejében, bár nekem ugyebár mindehhez semmi közöm sincsen, így inkább mást nem fűzök hozzá. Ahogy viszont hozzám ér, ismét érzem azt, amit manapság mindig a közelében és a fogai, melyek megérintenek, tényleg izgató ez a játék, de még időben vetünk neki véget. Sajnos már ő is tudja, hogy mit érzek, nem is tudnám tovább titkolni előtte, elég csak ha saját magamat próbálom meg becsapni, hogy a testem nem tud ellenállni neki. Jobb is, hogy eltávolodik, így a biztosabb, hiszen nem kaphat meg, ezt eldöntöttem...*
- Mert igazad van. *én beismerem, ha valakinek igaza van, tehát nem szólok közbe, hanem e helyett inkább csak megindulok utána és közben szóba is hozom a trófeákat, de ezek szerint nincs ilyen, én pedig csak elmosolyodom a hallottakon.*
- Aha, persze, te egy ártatlan szűz kisfiú vagy... *mosolyom kiszélesedik, bizony átláttam már azon a bizonyos szitán, nem kell itt hazudoznia nekem. Mindenesetre ahogy kiérek hozzá, elveszem tőle a cigijét és messzire hajítom, ahogy pedig nézem, meglepődött a mozdulatomon.*
- Dehogynem, máskor is meg fogom tenni. Hálás lehetnél, megmentem az életed. *jelentem ki és számíthat rá, hogy a közelemben nem sűrűn fog rágyújtani. A kérdést hallva viszont őszinte választ nem remélhet, inkább csak egy kis játékosságot ismét.*
- Tudod, kíváncsi vagyok, hogy kibírod-e egész éjszaka a társaságomat, na meg odalent, a kriptában. *vigyorodom most már el jókedvűen, majd lesétálok a lépcsőn, felcsüccsenek a koporsóra és nemsokára Axel is követ, kihez már intézek is egy kis érdeklődő kérdést.*
- Hű, te meg most erre rájöttél, rettentő nagy intelligenciára vall. *döntöm meg a fejem pimaszul, a beszólogatásokkal azért még nem hagytam ám fel és amíg nem leszek fáradt, nincs is itt gond. *
- Ahogy hallom, nem vagy biztos benne, hogy jó lesz itt neked. Akkor mégis minek jöttél ide? Csak a szüleid miatt? *kérdezek rá a dologra, de ez után tér ki a ruhámra, a viselkedésemre, majd pedig a perverzióimra is.*
- De mivel ilyen ruhákban járok, rideg vagyok és magamnak való, én tökéletesen ide illek. Tudod, én ebben nőttem fel, az egész családom ilyen, szóval számomra ez a természetes, ellentétben veled. *világítok rá a dologra és ha picit belegondol ebbe, rájöhet arra, hogy igazam van. Mindenesetre nemsokára ismét a földre kerülök, nincs kedvem még egy helyben ücsörögni és ismét sétálgatni kezdek a koporsók között, de hogy miért? Mert nem igazán tudom, hogy mit mondjak neki, ismét a közelét akarom érezni, tehát szépen elé sétálok újból, de most nem érek hozzá, inkább csak lassan lehúzom a kabátom cipzárát, idebent melegebb van, így fekete, hosszú ujjú pólóm kerül előtérbe, láthatóvá válva rajta a fűzőt a derekamnál és a csipkéket is néhol, melyből inkább az ujjánál van több, de a nyak résznél is akad belőle. Hajamat is kissé megigazítom, majd mintha mi sem történt volna, folytatom tovább a társalgást.*
- Na és mióta motorozol? Nem tűntél kezdőnek... *állapítom meg a kérdésem után, még egy kis ideig szórakozva vörös tincseimmel, de időnként egy-egy pillantást vetve szép szemeire.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 1:30 am

* Nem reagálok logikusnak vélt következtetésére, hát prsze, hogy nem. Ki szereti? Aki olyanokkal kezd, nem normális. Bár sokáig húzni viszont nem szeretem a dolgokat, egy idő után unalmas lesz, és mint az elhasznált játékmaci, a süllyesztőbe kerül a téma. De egyelőre vele még nem tartok ott, csak időnként, így kis ideig kényeztetem még, majd szépen ott is hagyom, méghozzá megjegyezve azon furcsaságot, nem válaszol vissza, ahogy azt már megszokhattam tőle az eddigiekben. Na de ez a szűz kisfiús megszólalása, hát komolyan nem érti? *
- Egy szóval sem mondtam, hogy az lennék. A trófeákat pedig nem holmi vitrinben tartom, hanem itt bent. * kopogtatom meg halántékom, s mondom ki azt a bizonyos szót. Nem is tagadom, sőt, felvállalom, hogy ilyen vagyok. Nyílt lapokkal élesebb a játék, tehát nem fogok neki hazudni, és amúgy sem tagathatok le egy nyílvánvaló dolgot. A cigi viszont hamar kikerül számból, ami azért cseppet rosszul érint, szavait hallva viszont kissé sem vagyok hálás, mint közönyös és dühös, de csak egy picit. *
- Nem kértelek, hogy aggódj értem, kössz. Ne anyáskodj te is. * kötöm az ebet a karóhoz, hisz anyámból elég egy is, bőven jó, ha tőle kapok egy tockost emiatt, viszont azért örömmel hallom, hogy meggondolta magát, még ha egy újabb csipkelődést kapok válaszként, akkor is. *
- Nehéz lesz, elhiheted. * sóhajtok egy nagyobbat, s bár ezt ő nem hallhatja, mivel szinte csak egy enyhén suttogó hang jött ki számon, na de csak követem végül lefelé, hogy aztán szépen leüljek mellé, máris válaszolva a nekem szegezett, meglepő kérdésre, persze csak kedvessége megjegyzése után. Nem érdekel a válasz, most nincs kedvem hadakozni, ha normális, akkor legyen normális. Félő, hogy megunom hamar ezt a kettősséget, bár helyzete válogatja. *
- Nem, önként felvételiztem. Mondom, régebben annyira nem vonzott, de most már igen. Na meg akad még pár ok, de az kicsit bonyolult és hosszú, szóval hagyjuk. * fordulok felé egy pillanatra, majd kicsit hátrébb húzódom a koporsó tetején, hogy egyik lábam felhúzhassammagam alá, a másik pedig továbbra is lóg természetesen, hallgatva szavait, melyekre most én bólintok egyet. *
- Igazad van, bár kicsit lehetnél lazább. Itt úgysem látja senki, milyen vagy, rajtunk kívül. * vonom meg vállam, ez csak amolyan jótanács, ha már normálisan elbeszélgetünk. Hirtelen ugrik le most a koporsó tetejéről, én pedig csak figyelgetem kecses mozgását, mely egy pillanatra meg is babonáz, s ahogy megválik kabátjától, elmém egy perce elképzeli: a többi ruha is lekívánkozna, ha engedné a gazdájuk. Áh, hülyeség, hagyjuk. Ma már nem lesz itt semmi, szóval nem is próbálkozom. Majd egy másik alkalommal. Kissé fura ez, hogy beszélgetünk, de nagyon úgy tűnik, érdeklem, s még a motorozásra is rákérdez. *
- Nagyjából öt-hat éve, azt hiszem. Tízévesen kaptam az elsőt, de akkor csak a kastély környékén zúzhattam vele. Jogsi csak nem rég óta van. Na és neked honnan ez a nagy motor-imádat? Rám sem néztél úgy sose, mint a dögre ott kint. * vigyorodom el, na, ez most egy picinyke kis utalás, hogy nagyon is értem én, bejövök neki, de a motor-téma most "fontosabb", így csak elrejtettem az információkat képletesen a mondatban. *

//fagyi ismét//

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-09, 7:50 pm

//olvadozunk//

*Ahogy mondom, hogy nem leszek a trófeája, még csak meg sem próbálja letagadni azt, hogy valóban ezeket gyűjti, így arcomon egy kis undor fut át, nem szeretem az ilyeneket, hímringyók, nem többek annál... csupán csak nézek utána, majd végül megindulok, bár magam se értem, hogy miért és szépen eltávolítom a szájából a cigarettát, messzire repítve azt. *
- Anyáskodni? Pont te fölötted? Remélem ezt te se gondoltad komolyan. *csóválom meg kissé a fejem, majd inkább besétálok a kriptába, hiszen az éjszakát itt fogjuk eltölteni, ezt már előre tudom, hiszen megbeszéltük. Le is csüccsenek, majd normálisan fel is teszek egy kérdést, amire nem kapom meg a teljes választ, de úgy érzem, hogy nem fogja elárulni nekem, hogy mi is a pontos oka annak, hogy most itt van.*
- Nyugodtan mondhatod ám, hogy semmi közöm sincs hozzá, túlélem. *mosolyodom el, majd ez után kijelentem, hogy miért is vagyok ilyen, számomra ez a normális és ahogy eddig kivettem a szavaiból, nem lehet ez olyan rossz, hiszen tetszek neki. *
- Lazább? Az nem olyan egyszerű... én nem igazán értek hozzá. *beszélek úgy erről, mintha tanulni kéne ezt a dolgot, de meglehet, hogy nálam ez így is van, szinte képtelen vagyok elengedni magamat. Na de felkelek, majd szépen kigombolom a kabátomat és hamarosan úgy döntök, hogy azt egy közeli koporsóra teszem, így most már az nélkül sétálok vissza a fiúhoz és érdeklődök tovább, méghozzá most a motorozásról.*
- Akkor az már elég sok idő, ahhoz képest, hogy körülbelül te is 16 lehetsz. *állapítom meg hangosan, majd ez után hallom a kérdést, amire kissé felnevetek.*
- Csak szeretem őket, de még sose gondoltam arra, hogy vegyek... nem tudom hogy miért. És a tiéd nagyon is tetszik, ellentétben veled. *jegyzem meg jókedvűen, hiszen ezért néztem úgy a járgányára. Na de végül ismét a másik mellé ülök, de úgy helyezkedve, hogy picit arrébb teszem a koporsón lévő lábát, hogy odaférjek hozzá és fejemet hamarosan már az ölébe hajtom, kissé felső testemmel együtt, majd felhúzom mindkét lábamat is a kőre, melyeket most csak elnyújtok szabadon, engedve, hogy bakancsaim le is lógjanak róla, majd miután elhelyezkedtem, csak feltekintek rá.*
- Próbálok lazítani, még mielőtt megkérdezed, hogy miért jöttem így ide. Ahogy mondtad, itt senki más nincs rajtunk kívül. *teszek egy aprócska utalást arra, hogy jó nekem most itt, de tényleg jobb, hogy más nem lát minket és tudom, hogy ő is így érzi, hiszen más is látná rajtunk, hogy nem passzolunk össze. Mindenesetre egyik kezét hamarosan kezeim közé veszem és amíg egyikkel fogom, másikkal játékosan végigsimítok alkarján, először fel, majd pedig lefelé... és ezt ismételgetem, néha felpillantva barna szemeibe.*