Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Párizs

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
SzerzőÜzenet
Patrick Davis
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 414
Csatlakozás : 2011. Sep. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Kalandor szakház
Üzenet : Aki küzd, veszíthet, de aki nem küzd, az máris veszített.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Vas. Ápr. 29 2012, 23:28

*A vidámparkban kellemesen elfáradunk mindketten, és jót fog tenni egy fürdés és alvás szerintem nekem is, és Elisa-nak is. A szállodai szobába felérve a lány fürdeni megy, majd én is besétálok a fürdőbe, és kis mérlegelés után a zuhanykabinnál döntök. Letusolok, felveszem az alsómat, fogat mosok, majd az erkélyen várom a barátnőmet, ki meg is érkezik.*
- Nyugi, nem tűntem el. *mosolyodok el, és ahogy hozzám bújik, és magamhoz ölelem, érzem rajta a jó illatú tusfürdőt. A kijelentésén felnevet, és visszatekerné legszívesebben az időt.*
- Hogy őszinte legyek, gondoltam rá... na de majd legközelebb. *kacsintok rá, majd még egy kicsit álldogálunk egymás karjaiban, majd egy csók után Elisa visszamegy a szobába. Pár percig még nézelődök, de aztán besétálok, becsukom az erkélyajtót, és befekszem Elisa mellé az ágyba. Mikor hozzám bújik, átkarolom, és ez roppant jóleső érzés. Kicsit irigylem azokat a párokat, akik egy házban vannak, mert ők akár minden éjszaka aludhatnak így.*
- Örülök, hogy eljöttél velem, és jól érezted magad! Én is szeretlek! *jó kimondani ezt a szót, hallani meg pláne, szóval mosoly terül az arcomra, egészen addig, míg el nem alszom.*
- Szép álmokat Elisa! *nyomok egy puszit fejének búbjára, majd a lány egyenletes szuszogását hallva elalszom én is. Reggel jön a készülődés, reggeli, aztán mikor idő van, visszatérünk az iskolába. A Mysterio-ban elköszönök az inflás leányzótól, majd a Keleti főtorony felé veszem az irányt.*

Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Pént. Okt. 12 2012, 14:33

//Kalandos harc a pontokért 3. forduló//

*Pár héttel ezelőtt beszélgetett egy lánnyal, akit akkor ismert meg, hogy milyen országokba szeretne eljutni, és a gondolat most ért be nála, hogy miért is ne valósíthatná meg? Hiszen a teleport szoba mindenki számára használható, addig van el, ameddig csak akar, nem szablya meg senki, hogy mit csináljon. Ennélfogva ma délelőtt fogta a kis kirándulótáskáját, bepakolta a ruháit, minimum egy váltással, meg mindent, ami kellhet, és indulásra kész. Öltözéke kék farmer, és csinos, fehér blúz, valamint egy csizma. A haját kibontva viseli, egy kis smink is található az arcán, és a csillag alakú fülbevalói a füleiben himbálódznak. A pálcáját a derekához tűzi, és eltakarja a blúzzal, mert nem lenne jó, ha a muglik meglátnák. Visz még magával pénzt is, és a fényképezőgépét, hogy megörökítse a látványosságokat. Egy napos utazást tervez, és mindent látni akar. Bár igaz, hogy ez egy nap alatt lehetetlen, úgyhogy majd máskor is vissza kell térnie. De mostmár indulni kell, úgyhogy elköszön famulusától, mert ő nem jön, és leszökdécsel a lépcsőn az aulába. Nagy lendülettel benyit a teleport szobába, odasétál a festmény elé, kivesz az urnából egy marék hamut, és azt rádobja a képre.*
- Franciaország, Párizs, öhm… Diadalív, hazaérkezés négy óra.*mond hirtelen valamit, ami eszébe jut, mert közben jut eszébe, hogy azért nem mindegy, hova érkezik Párizsban, ezért valami konkrétat is kéne mondani, így tehát első célja a Diadalív lesz. Úgyhogy fogja magát, és átsétál a lángoló festményen, hogy a következő pillanatban már Párizsban találja magát. Azon belül pedig egy szardíniásdobozban. Vagyis pontosabban emberek tömegében.*

- Te hogy kerültél ide??*fordul felé egy középkorú asszony, és megdöbbenve néz a fiatal lányra, aki hirtelen a semmiből termett elő.*
- Én? Eddig is itt voltam.*von vállat mosolyogva a szőkeség, és örömmel nyugtázza, hogy bár az asszony, kicsit gyanakodva, de visszafordul. A lány követi az asszony pillantását, így a csoporttal szemben (mert sikerült rájönni, hogy ez egy turistacsoport) áll az idegenvezető, aki épp beszél valamiről. A lány akárhogy nyújtózik és hallgatózik, sehogy sem hallja, ezért elhatározza, hogy előrefurakszik.*
- Bocsánat, elnézést, ó pardon, bocs, hoppá, bocsi…*sűrű bocsánatkérések közepette sikerül előrefurakodnia a sokszor morgó emberek között, és úgy két perc múlva már ott áll az első sorban, pont szemben az idegenvezetővel, aki úgy negyvenes lehet, szemüveges, és barna körszakállat visel. Éppen ekkor kezdi az ismertetését a Diadalívnek, úgyhogy szerencsére még nem maradt le semmiről a lány.*

- Itt állunk az Arc de Triomphe előtt, a Champs-Élysées végpontján. Igen érdekes egy építmény ez, amelynek felépítésére maga I. Napóleon császár adott ki rendeletet. Ezt a grandiózus emlékművet Párizs egyik meghatározó jelképének és a császár ókori Róma iránti rajongása kifejezésének szánták. A diadalívet Titus római császár hasonló emlékművéről mintázták, amely azonban még javában épült a császár bukásakor.*meséli az idegenvezető az érdeklődő csoportnak, és közben a leányzóban felmerül egy kérdés, amivel kapcsán nem hangzott el semmi.*
- Elnézést, elmondaná, kik építették fel a diadalívet?*szakítja félbe az előadást udvariasan a lány, és szerencsére az idegenvezető, arcából ítélve, nem haragszik emiatt.*

- Igaz is, ezt kifelejtettem. Köszönöm, kisasszony. Szóval a diadalívet Jean-Arnaud Raymond és Jean François Chalgrin építészek tervezték és építették fel. Azonban az építmény csak harminc évvel a rendelet kiadása után épült fel, mert rengeteg dolog akadályozta az építkezést, többek között Napóleon veresége. Maga Napóleon már nem láthatta az elkészült diadalívet, mert tizenöt évvel az elkészülte előtt meghalt.*itt egy kis szünetet tart a férfi, hogy legyen idő megemészteni a dolgokat, de a leányzó ezt már rég megtette, őt már mindjárt más érdekli.*
- Mondja, fel lehet menni?*kérdezi izgatottan, reménykedő tekintettel, miközben felnéz a magasba, a diadalív tetejére. Élőben sokkal nagyobb, mint a képeken, és sokkal szebb.*

- Igen, fel lehet menni, 284 fokos csigalépcső vezet fel a tetejére, de mert a csoportban nem mindenkinek ingyenes a belépés, ezért most nem megyünk fel. Az utolsó napon, a visszautazás előtti napon, aki akar, természetesen visszajöhet, és bemehet, de most nem fogunk bemenni..*magyarázza el türelmesen az idegenvezető, mire Electra bólint, hogy érti, és nem csak ezt, már azt is sikerült kitalálnia, hogy ez a csoport valószínűleg nem véletlenül van így együtt, és több napra jöttek, valaki megszervezte nekik.*
- Az Arc de Tromphe-n számos felirat található, amelyek részben a 174 napóleoni csata helyszínének állít emléket, részben a korszak összesen 660 tábornokának állítanak vele emléket. Az utolsó feliratok 1895-ben kerültek fel rá, mert a felvésett nevek kiválogatása számos sérelmet váltott ki bizonyos „elfeledett” katonák családjai körében. Nézzük meg őket közelebbről..*int a csoportnak az idegenvezető, mire a kb. harminc-negyven fős csoport egy emberként indul meg utána. Electrának sikerül a férfi közvetlen közelében maradnia, így nem fog lemaradni semmiről, amit mond. Egy perc múlva már ott is állnak közvetlen a diadalív alatt, az egyik fal mellett, amin tényleg ott vannak azok a bizonyos nevek. A lány végighúzza a mutatóujját a neveken, közben mosolyog, mert nagyon jó itt lenni Párizsban, a szerelem városában.*
- A nevek mellett a diadalívnél található még az ismeretlen katona sírja, tekintsük meg azt is..*szólal meg az idegenvezető, és most a bámészkodó turisták tömege követi őt a sírhoz. Electra ügyesen még mindig a férfi sarkában tud maradni. Hamarosan oda is érnek a sírhoz, amin rengeteg mécses meg miegymás is áll. Miután pedig mindenki jól megnézte az ismeretlen katona sírját, más kerül szóba.*
- Emellett a gigantikus ív alatt több bronz emléktáblát is elhelyeztek, így például egy Elzász és Lotaringia 1918-as visszatérését ünneplő plakettet, vagy Charles de Gaulle 1940. július 10-én elmondott híres beszédét, illetve megemlékezéseket a 20. század francia háborúiról..*magyarázza tovább a dolgokat az idegenvezető, és ennek a mondatnak a kapcsán egy vékonyka kis hang szólal meg. Egy hétéves forma kislány, kettővel Electra mellett.*
- Ki volt az a Charles de Gall, bácsi?*kérdezi a kislány igen cuki módon, mire mindenki elmosolyodik, Electra is.*
- Nem Gall, hanem Gaulle, és ő volt a Francia Köztársaság 18. elnöke..*magyarázza el külön a kislánynak mosolyogva az idegenvezető, le is hajolva hozzá, majd amint ezzel végzett, felegyenesedik, és már mindenkihez szól.*
- Az Arc de Triomphe korának legnagyobb diadalíve volt. 50 méter magas, 47 méter széles, nagy ívei pedig 29 méter magasak. A hatalmas építmény mintegy 100 ezer tonnát nyom, alapjai pedig 8 méter mélyen a föld alatt fekszenek..*mondja el ezeket az adatokat az idegenvezető, ami a csoport legtöbb tagját lenyűgözi.*
- A diadalíven rengeteg szobor látható, amiknek a megépítésére a diadalívet felavató Thiers adott utasítást 1833-ban, és mind három év alatt elkészült..*mondja az idegenvezető, és még mond ezekről a szobrokról valami mást is, de Electra már magukat az említett tárgyakat szemléli, a csodálatosan kidolgozott munkákat, amik bár nagyon régiek, mégis megmaradtak ugyanolyan szépnek, mint voltak. Miután a férfi befejezi a szobrokról a mondókáját, a többi ember is elbámészkodik közöttük egy kicsikét, majd folytatódik az ismertetés, és a következő téma nagyon is érdekes.*
- Egy időben, amikor még épült a diadalív, az emberek között furcsa pletykák keringtek erről a helyről, mert szerintük furcsa dolgok történtek itt akkoriban..*mondja az idegenvezető, mire Electra felkapja a fejét és újkeletű érdeklődéssel figyel.*
- Milyen furcsa dolgok történtek?*kérdezi izgatottan várakozva, de az idegenvezető sajnos erre nem tud válaszolni.*

- Csak az maradt meg az emberek emlékezetében, hogy történt a diadalív építése közben pár különös esemény, de hogy pontosan mik is voltak ezek, arra már senki sem emlékszik..*feleli sajnálkozva a férfi a lány felé fordulva, majd visszafordul az egész csoport felé.*
- Mint mondtam, az utolsó nap vissza lehet jönni, hogy megnézzék a tetőteret, de most menjünk tovább a következő úti célunkhoz..*erre a kb. harmincöt fős csoport megindul a férfi után, de a szőke leányzó ott marad a diadalívnél, és elmerengve néz fel rá a magasba. Felettébb érdekelné, mi volt az a pár különös dolog, de sajnos ezt már senki sem tudja neki megmondani.*
- Ezek a muglik milyen ostobák. Semmit nem tudnak az igazságról..*üti meg a fülét egy gúnyos hang, mire odakapja a fejét, és egy fekete hajú nőt pillant meg, aki ezt mondta, és egy mellette álló szőkét. A lány gyorsan odaszalad hozzájuk, nehogy elveszítse őket szem elől, és megáll előttük.*
- Elnézést, véletlenül hallottam, hogy muglikat említett, maga boszorkány, igaz?*kérdezi, és megpróbálja a lehető legártatlanabb arcát felvenni, nehogy elrémítse a nőt, aki egyébként eléggé gyanakvó és goromba tekintettel méregeti.*

- Te ki vagy??*kérdezi is meg azonnal gyanakvó hangon a nő, és keresztbe teszi a karját. A leányzó valahol hallotta, hogy ez az elutasítás jele, de reméli, azért megtudja a nőtől, amit akar.*
- A nevem Electra, diák vagyok, és nagyon érdekelne, hogy mik voltak azok a különös események, amik itt történtek? Nem tudja véletlenül?*próbálkozik tovább a lány, de a nő arca alapján sikerelenül. Ekkor a fekete hajú mellett álló szőke hajú nő elmosolyodik és játékosan a másik vállába bokszol.*

- Ugyan, Annabell, épp most panaszkodtál, hogy ezek a muglik mennyire ostobák, nem szeretnéd valakinek elmesélni, mi történt valójában? És még veszély sem fenyeget, mert ez a lány is boszorkány..*győzködi kedvesen a barátnőjét a szőke, és az Annabell nevű nő arcáról végre eltűnik az ellenségesség és leereszti a karját.*
- Jól van, akkor elmondom. De gyere kicsit távolabb, nehogy valaki meghallja..*int neki Annabell, mire ő is és a másik nő is követik Annabellt, aki a diadalív alá áll be, úgy, hogy lehetőleg senki se hallja, miről beszélnek.*
- Mint az a mugli is mondta, az Arc de Triomphe építése közben történt a dolog, pontosabban 1820-ban. Akkor még sok hiányossága volt a diadalívnek, de nem is ez a lényeg. Két szemben álló csoport harca folyt abban az időben, mindkét csoportban kizárólag varázslók és boszorkányok voltak, a muglikat teljességgel kizárták, nehogy meg találjanak valakit gyújtani..*erre Electra elmosolyodik, mire Annabell metsző tekintettel néz rá, mintha félbeszakította volna. A lány bűnbánó arccal elsuttog egy „bocsánatot”, mire Annabell folytatja.*
- A két csoport szemben állása csendes volt, és ahogy mostanában mondják, a kulisszák mögött történt, mert nem akarták felhívni magukra a figyelmet..*meséli tovább Annabell, de Electrának kérdése támad, úgyhogy mintha az iskolában lenne, felteszi a kezét, hogy beszélhessen. Annabell bólint, hogy tegye.*
- Azt értem, hogy ellenségek voltak, de mi volt az ellenségeskedés oka?*kérdez rá erre a nagyon is fontos részletre, mire Annabell bólint, amivel azt akarja közölni, hogy jó kérdés.*

- Az ellenségeskedés oka mi más lett volna, mint a muglik. Az egyik csoport azt akarta, megalomániás vezetőjének köszönhetően, hogy pusztítsák el, vagy legalábbis hajtsák rabigába a muglik fejét, mert másra úgysem jók, minthogy a varázslókat szolgálják. A másik csoport viszont őrültségnek tartotta ezt – nem véletlenül -, és mindenképpen meg akarták akadályozni..*Annabell tart egy kis szünetet ez után a sok beszéd után, majd véve egy nagy levegőt, folytatja.*
- Szóval ez a csendes harc valahogy úgy zajlott, hogy – nevezzük 1-es és 2-es csoportnak őket -, szóval hogy az 1-es csoport mindig kitalált valamit, hogyan hajtsák végre világhódító tervüket, a 2-es csoport pedig ezeket rendszerint megakadályozta..*meséli a dolgot a fekete hajú nő, amivel kapcsolatban Electrának megint eszébe jut valami.*
- És ha amúgy is azt akarta az 1-es csoport, hogy ők legyenek a főnökök, akkor miért volt ez ilyen csendes harc? Nem lett volna mindegy, hogy tudomást szereznek-e róla a muglik?*érthetetlen ez a dolog, ezért is kérdezi meg, Annabell biztos tudja a választ.*

- Jó kérdés. Az rá a válasz, hogy az 1-es csoport vezetője, bár őrült volt, hogy egy ilyen tervet kitalált, mégis elővigyázatos és sunyi alak volt. Először is alá akarta ásni a kormány hatalmát, káoszt szítani, és aztán végrehajtani a tervet először Franciaországban, aztán mindenhol a világban. Ezért kellett csendben intézkedni, mert ha nagy ricsajjal és robajjal tudatta volna a világgal a varázslat létezését, rövid időn belül feldobhatta volna a bakancsot..*feleli meg a kérdést Annabell, majd kérdőn néz a lányra, megértette-e. Ő bólint, ez világos, ám valami még mindig nem tiszta.*
- Már mindent értek, kivéve azt, hogy az Arc de Triomphe-nak mi köze volt ehhez a dologhoz? Az idegenvezető azt mondta, itt történtek azok a furcsa dolgok.*mondja, majd várakozóan néz a nőre.*

- Igaz is, a diadalív. Itt történtek a találkozók, amiknek keretében az 1-es csoport vezetője és pár kísérője találkozott a 2-es csoport vezetőjével és kísérőivel, hogy megpróbálják „megbeszélni” a köztük lévő ellentéteket. Rendszerint egyik találkozó sem sült el jól. A muglik persze hallották a zajokat, de hitetlen agyukkal elsöpörték a jelenséget az agyuk legmélyére. A két csoport harcának egyébként egy elég ocsmány incidens vetett véget..*jegyzi még meg a végén a nő, mire Electra kérdőn néz rá, hogy mi volt az, Annabell pedig egy színpadias sóhaj után nagy kegyesen elmeséli.*
- Szintén egy találkozót szerveztek a diadalívhez, de ezúttal a két csoport két vezetője úgynevezett „biztosításként” megidézett pár erős démont, nagy többségben Vadászokat, ám valami nagyon balul sülhetett el, mert a démonok a találkozó kellős közepén megőrültek, és a varázslókra támadtak, kikerültek az irányítás alól. Megöltek mindenkit, aki csak a diadalív közelében tartózkodott, vagyis a két csoport legtöbb tagját és a vezetőket is. Így ért véget a harcuk, mert ezután a két csoport megmaradt tagjai nem folytatták a harcot..*fejezi be Annabell a mesélést a lánynak, aki nagyon érdekesnek találja ezt a történetet, és még lenne kérdése.*
- És mi lett a holttestekkel?*kérdezi hát meg, mire Annabell felsóhajt, láthatóan már elege van a kérdezősködésből.*

- A holttestek egészen reggelig, az első munkások érkezéséig ott maradtak. A kormány eltussolta az ügyet, így egyetlen civil sem szerzett tudomást a mészárlásról, amire persze nem találtak rendes magyarázatot, a munkásokat pedig befenyegették, hogy soha senkinek nem mondhatnak el semmit, így ez a történet végleg a feledés homályába merült..*fejezné be most már tényleg Annabell, de még egyetlen egy kérdése van a lánynak.*
- Akkor maga honnan tud róla?*kíváncsiskodik tovább, egyre csak húzva Annabell idegeit.*

- Nekem a nagyapám mesélte neki pedig az ük-ük ki tudja kicsodája, egy ősöm, és kész. Remélem már eleget hallottál, mert nekem dolgom lenne..*gorombáskodik egy kicsit Annabell, mire Electra belátja, hogy mostmár tényleg mennie kéne.*
- Igen, persze, elég volt. Nagyon szépen köszönöm, hogy elmondta ezt a történetet, örültem a találkozásnak. Viszontlátásra.*köszön el kedvesen mosolyogva és integetve a szőke lány, amit Annabell barátnője viszonoz, de maga a fekete hajú nem. És mintha Electra valami olyat is hallana Annabell szájából morgáshoz hasonlító hangon, hogy „remélem soha többé”, de már messze van, úgyhogy biztos nem jól hallja. Mindenesetre most megy tovább párizsi útján, mert négyig még van hátra egy kis idő, és neki ennyi ideje van arra, hogy játssza a turistát.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Pént. Okt. 12 2012, 21:12

*Jól tudom, hogy egy örök téma van, ami súrlódási felület közöttünk, csak azt nem sejtem, hogy mikor fog eltűnni, ha eltűnik egyáltalán... Talán viselkedésemmel maradandó károkat okoztam benne, de nem bánom, ha nem lettem volna olyan amilyen - illetve vagyok most is, mert az egyetlen sárvérű akit elismerek, az Ginger -, talán sosem találunk egymásra. Elszomorít azért, hogy... talán nem bízik bennem, így pár pillanatig csöndben hajtom le a fejemet.*
- Igen, es annak idejen is volt ellenfeled, de megsem ö nyert szarmazasa, rangja, külseje, vagyona, evfolyama, egesz lenye ellenere. Engem nem erdekel a formalitas amit a szüleim kitalaltak, teged akarlak, es te illesz hozzam, nem az akit masok illönek talalnak. *rázom meg a fejem, mert nem tudom, hogyan bizonyíthatnám, hogy eléggé szeretem ahhoz, hogy ne csábuljak el. Talán majd idővel megbízik bennem teljesen, mert nem lehet ellenfele. Hogy is lehetne?*
- Teged szeretlek, es nem mast. *súgom az ajka elé, ezzel remélhetőleg lezárva a témát, hogy kellemesebbnek adjuk át a helyünket, mégpedig az ajándékok és Párizs kérdésének, így ruhájának megszemlélése után döntünk a távozásról. Azért örömmel tölt el, hogy én is elnyerem a tetszését külsőleg, nem csak ő az enyémet, így elégedetten biccentek neki már szavaira, és teleportálok el. Azonnal Párizsban találjuk magunkat, mellettem a lány, és a hűvös esti levegőben szemlélem meg a tornyot, illetve az előtte elhaladó ember tömeget, illetve látom meg célunkat, a liftet.*
- Igen, bent melegebb lesz. Tudtam, hogy elfelejtettem kabatot adni hozni, hogy ha esetleg szeretnel setalni eves utan, akkor ne fazz. Ha igy lenne, keritek majd. *szorítom meg finoman kezét, és vezetem közelebb, hogy beléphessünk a lift-be, ami elvisz minket az étteremig, de nem maradok csöndben közben, annak ellenére, hogy láthatóan feszélyez a lift. Nem szeretem.*
- Irtad, hogy sokat tanulsz. Hogyan haladsz, kell segitseg? *pillantok rá, mert érdeklődöm felőle, egyelőre csak semleges témákban, aztán persze mesélhet Ő is. Én is fogok, de nem tudom, mennyire fogja vidáman fogadni, hogy ismételten bajba kerültem, és utóhatásai is vannak. Amint felérünk, kilépek a liftből, és most már karomat nyújtom a lánynak, mert nem illik kézen fogva besétálni, jobb lenne, ha belém karolna, mivel elegáns a hely. Csupán biccentek a felvezetőnek, ki meg sem kérdezi ki vagyok, már előre szóltam nekik, így asztalunkhoz vezet, egy jó kilátással rendelkező csöndesebb helyre, ahol nem ülnek emberek a közelünkben. Direkt figyelek, tehát mikor odaérünk, én húzom ki Gingernek a széket, leültetve őt a bejárattal hátnak, ahogy illik. Illemtan. Gyakoroltam ám.*
- Remélem tetszik. *pillantok körbe, míg jómagam is helyet foglalok, és kinyitom az étlapot, elkezdve tanulmányozni az ételeket. Természetesen érthető számunkra, nem franciául van, mert mindent elrendeztem.*


//Fagy.//
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Szomb. Dec. 08 2012, 12:52

//Deffenzív-offenzív mágia 8. házi 3. helyszín//

*Anglia után a következő cél Franciaország, Párizs, hogy meglátogassa Peter-t, édesapja öccsét. A férfi 40 éves, egyedül él egy lakásban, Párizs külvárosában. Mivel a lakása kicsi, így ritkán jönnek ide, inkább Peter szokott Kanadába jönni, de Alinox odatalál minden gond nélkül. Becsönget, de semmi válasz. Csönget még egyszer.*
- Hahó! Peter bácsi! *szól be, és kopog is párat. Nemsokára csoszogást hall, majd nyílik az ajtó, és megjelenik az emlegetett nagybácsi.*
- Alinox! Életem kuglófjának egyetlen mazsolája! *ja igen, ha eddig nem lett volna említve, Peter-nek nem igazán van ki a négy kereke, de a család ezt már megszokta, így Alinox mosolyogva öleli át a férfit.*
- Szia Peter bácsi! Gondoltam így az ünnepek alkalmával meglátogatlak, szóval beugrottam kicsit. Nem maradok sokáig, mert nemsokára megy a gép vissza, de egy kicsit tudunk beszélgetni, már ha nem zavarok. *mosolyog a leányzó, kinek kicsit füllentenie kell a szeretett rokonnak, ám mivel ő mugli, nem tud a varázsvilágról, és arról, hogy unokahúga boszorkány.*
- Jaj már, ne hülyéskedj, te sosem zavarsz! Elvégre te vagy az egyetlen unokahúgom! *mondja a nagybácsi, aki rajong Alinoxért, már gyerekkorában is folyton elhalmozta mindenféle ajándékkal. Beljebb sétálnak, és Peter segít levenni a kabátot unokahúgának.*
- Voltál tegnap pillangóvadászaton? *fordul Alinox felé Peter, mikor már a nappaliban ücsörögnek. Az ember Peter bácsinál nem igazán tudja eldönteni, hogy mikor viccel, és mikor gondolja teljesen komolyan azt, amit mond.*
- Öhm Peter bácsi, tél van. *világosítja fel nagybátyját, és jót mosolyog, mert a férfi úgy tűnik, ezt a kérdését most komolyan tette fel.*
- Tudom, rájöttem a hóesésből. De nem válaszoltál a kérdésemre. Fogtál pillangókat? *ismétli meg, most már kicsit türelmetlenebbül.*
- Peter bácsi, télen nincsenek pillangók. Túl hideg van, így nem fogtam pillangókat. *szólal meg ismét Alinox a fejét rázva kicsit. Szereti a férfit, igen csak vicces tud lenni, mikor előjön a dilis énje.*
- Oh kár… pedig azt álmodtam, hogy pillangóvadászatra mentél… *dől hátra kissé csüggedten a férfi, Alinox pedig felnevet.*
- Hát, sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom. *mondja, és igyekszik bánatos arckifejezést vágni, de hát nem igazán sikerül neki. Erre Peter bácsi is felnevet.*
- Háháá bevetted! Én is tudom ám, hogy télen nincsenek pillangók. Látni kellett volna azt az idióta fejet, amit vágtál, mikor meghallottad a kérdésemet. *nevetgél Peter bácsi, szinte az ágyról is legurul, és Alinox is jól szórakozik.*
- Jó színész vagy te, Peter bácsi, nem is értem, miért nem a színészkedésből élsz meg. *mosolyog, de persze teljesen tisztában van ennek okával, hisz aki negyed óránál többet eltölt a férfi társaságában, az rájön, hogy nincs ki a négy kereke, bár önmagában egész szórakoztató jelenséget tud nyújtani.*
- Ugye? Teljesen elpazarolom a tehetségemet… *rázza a fejét vigyorogva, miközben visszaül rendesen, vagyis hát félig rendesen, mert a lábait felpakolja az asztalra, ezzel lerúgva egy vázát. Alinox ugrana, hogy feltakarítja, de a férfi visszalöki a kanapéra.*
- Nyugi, majd a bejárónőm eltakarítja. *legyint, mire a diáklány körbenéz, és látja, hogy elég nagy rendetlenség van, a bútorokon ujjnyi vastagságban por, itt bizony sosem járt még bejárónő, vagy ha nem is sose, akkor az elmúlt pár hónapban biztos nem. Alinox megvonja a vállát, tudja, Peter bácsival nem érdemes vitába szállnia.*
- Képzeld, megtanultam harmonikázni. Megmutassam? *szólal fel lelkesen a rokon, aztán a választ meg se várva elviharzik a szobájába, és előhozza az emlegetett hangszert, majd nyúzni kezdi, miközben repedtfazék hangján énekelni kezd. Alinox karján a hideg futkos ennek hallatán. Az órájára néz, és bár nem telt el sok idő, hogy idejött, de úgy érzi, inkább most jobb lenne, ha menne, így feláll, és karjaival kalimpálva jelzi nagybátyjának, hogy hagyja abba a zenélést, mert mondani szeretne valamit. Mikor ez megtörténik, Alinox megköszörüli a torkát, és megszólal.*
- Figyelj Peter bácsi, nekem most mennem kell, hogy elérjem a gépemet. *szólal meg, mire a férfi szája lebiggyed kicsit.*
- Ó, pedig még be sem mutattam a repertoáromat… *hajtja le a fejét szomorúan a nagybácsi, és Alinox megsajnálja kicsit.*
- Legközelebb majd megmutathatod az összest, jó? *néz a férfire a leányzó, mire annak felcsillan a szeme.*
- Rendben, megegyeztünk kicsi Mazsola. Elvigyelek a reptérre? *kérdezi Peter, mire Alinox kicsit érdekesen néz, hisz nagybátyjának nincs is kocsija, se motor, szóval semmi jármű, de biztos, ezt is álmodta magának.*
- Nem kell, köszi, majd hívok egy taxit. *mondja, és közben elkezd öltözködni, immáron harmadszorra, ha az indulás előtti öltözködést nem számítja bele.*
- Szia Peter bácsi, remélem hamarosan találkozunk újra! *öleli át utoljára a férfit, az visszaöleli, majd integet, végül bezárja utána az ajtót, Alinox pedig elhoppanál a negyedik állomására.*


_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Szer. Feb. 06 2013, 23:25

*Miután mindenki visszatért egy-egy személyes tárggyal, Theodore elmeséli nekik, hogy miképp is kell elvégezni a rítust, ami aztán majd megmutatja az illető hollétét. Nem túl bonyolult a dolog, így hamar neki is fognak a feladatnak. Cat a tenyerét vágja meg kicsit, hogy a vérét onnan a lapra folyassa, majd a szöveget is elmondja természetesen. Lassan ki is rajzolódik neki Párizs, sőt mi több, maga az Eiffel-torony is. Érdekesen néz ki így vérrel lerajzolva, de egyértelműen felismerhető. A lapról viszont ismét a hosszú hajú férfire pillant a lány, mikor az tovább beszél a rítusról. Amikor kiderül, hogy csak épületre pontosan lehet meghatározni az illető helyét, azon belül nem, egy kicsit felsóhajt.*
~Akkor az egész tornyot át kell néznem.~ *nem épp így tervezte a párizsi nézelődést, ha eljut oda, de hát nincs mit tenni, ez a feladat. Így is elég jól megtalálta a férfit, nem lehet telhetetlen, hogy egészen az orra elé mutasson a térkép. Ekkor viszont Theodore ismét előhúz valamit a dobozából, méghozzá három fotót, melyek közül az egyiket Cat-nek adja, ő lesz a célszemély. Amint a lány a kezébe veszi a fényképet, szemei nagyra nyílnak meglepettségében.*
-Ő lenne az? Ő gyilkolt meg annyi embert? *szöknek ki a szavak a száján, hiszen annyira... átlagosnak, normálisnak néz ki az a férfi, hogy igencsak meglepő, hogy ilyesmit művelt. A tanár viszont végül kiadja a feladatot, így a lányka bólint egyet, majd ismét felkel a helyéről, feltekeri a térképet, medugja kabátja zsebébe, s már meg is indul a kikötő felé. Amint kilép a kapun, már koncentrál is, így hoppanál el a suli elől, egyenesen Párizsba, az Öreg Hölgy lába elé. Szerencsére épp olyan helyre érkezett, ahol nem járkálnak sokan, így senki nem akad fenn hirtelen feltűnésén. Ő viszont fel is pillant a hatalmas monstrumra, s egy mélyet sóhajt.*
-Ez szörnyen magas. Mire itt megtalálom... bárhol lehet. *motyogja maga elé, majd előkapja a térképet, végigpillantva rajta, de sajnos tényleg nem szolgál több információval. Nincs mit tenni, ideje nekivágni a toronynak, végignézni minden szintjét, hogy megtalálja az illetőt. Elő is veszi hát a fényképet, amit kezében tartva indul meg, s kezd el haladni. Sokan vannak itt, ráadásul az általa keresett gyilkos még véletlenül sem néz ki egy igazi pszichopatának, hogy könnyen rátaláljon, tehát tényleg nincs egyszerű dolga. Lassan halad csak, emeletről emeletre sétálva, hisz a liftet nem használhatja, azzal könnyen elkerülheti a másikat. Szerencsére ahogy egyre szűkül a torony, úgy fér fel egyre kevesebb ember is az emeletekre, így ő is gyorsabban tud haladni az első néhány szint után. Igazán fárasztó ez a rengeteg lépcsőzés, rossz belegondolni, hogy még ezután kell neki harcolnia, de nem adja fel. Szinte már a legfelső szintek egyikén jár, mikor végre kiszúrja a pasast... a liftben, aminek az ajtaja épp becsukódik, s az megindul lefelé.*
-Ne mááááár! *nyöszörgi lehajtott fejjel, majd mit sem törődve most azzal, ki veszi észre és ki nem, hirtelen hoppanál le a torony aljához, reménykedve benne, hogy a fazon távozni készül. Lényegesen előbb ér így le, mint a lift, így idegesen ácsorog annak ajtajában, zsebében pálcáját szorongatva úgy, hogy az egy kívülállónak ne tűnjön fel. A lift végül kinyílik, a férfi pedig ki is sétál belőle, bár tekintetük egy pillanatra találkozik, de csak tovább indul. Cat rögtön követi is, ő sem pont az emberek között akár harcolni, így miután kiértek a toronyból, a pasas után szól.*
-Hé maga! Álljon meg! *kiált utána, mire a férfi meg is fordul, s egy kis mosollyal tekint Cat-re.*
-Mit akarsz kislány? Azt hiszed le tudsz győzni. Hiába szorongatod azt a pálcát, ellenem úgysincs esélyed. De adok egy kis előnyt, hogy elmenekülhess. *jegyzi meg öntelten, mivel úgy tűnik, az ő szeme mégiscsak kiszúrta a pálcát, még ha egy muglinak az nem is tűnt fel.*
-Én nem megyek innen sehová. Ahogy maga sem, maga gyilkos. *villannak meg a kis vörös szemei, majd elő is kapja az említett pálcát, s a férfi felé szegezi.*
-Avada Kedavra! *kiáltja a lány, mire a pasas csak nevetve arrébb hoppanál, egészen pontosan Cat mögé, s egy különös tarolóátokkal taszítja arrébb, ami mintha forró levegő lenne, mivel meg is égeti a lány hátát.*
-Komolyan azt hiszed, hogy ennyivel el tudsz intézni? Megannyi hozzád hasonlót öltem már meg, te sem leszel nagyobb falat. *vicsorogja, majd már lendíti is pálcáját, hogy lyukat robbantson a lányba, de ő gyorsan arrébb gurul a földön, így csak a törmelék teríti be.*
-Azt majd meglátjuk. Multus sanguis! *támad ismét a másikra, de a férfi időben hoz létre egy pajzsot, ezzel védve meg magát, majd ismét csak felnevet.*
-Sectumsempra! *támad ismét a lány, de a pajzs még él, így az is el lesz nyelve. Mást kell kitalálnia. Pálcáját gyorsan zsebébe dugja, majd tenyereit a földre helyezi, miközben le is térdel.*
-Na mivan? Máris az életedért könyörögsz? Nem hat meg! *vágja rá a férfi, újabb átkot szórva a lány felé, de közben Cat se tétlenkedik.*
-Terrae conventum. *ejti ki az igét még akkor, miközben a másik beszél, így időben a földbe is olvad, hogy a pasas mögött próbáljon megjelenni. Az viszont nem hülye, rájön, hogy nem kéne egy helyben maradnia, így pár métert arrébb is hoppanál, s amint felbukkan a lány, egy sectumsecprával vagdalja össze. A kis vörös felkiált fájdalmában, s össze is görnyed, de nem adja felé. Féltérdre ereszkedik, majd ismét kivonja pálcáját, félkörívet rajzolva vele maga előtt.*
-Vivus Illusio. *ejti ki az igét, behunyva szemeit, erősen koncentrálva, mire a torony előtti kis park, ahol vannak hirtelen megváltozik, egy őserdőhöz lesz hasonlatos, a férfit pedig támadni kezdik a kígyók, így most azokkal kezd foglalkozni a lány helyett. Azok azonban nem valódiak, csak az illúzió része, a recsegés viszont igazi. Attól a fától ered, ami épp a gyilkos férfi mögött áll, vagyis épp felé dől, s mivel az a kígyókat próbálja lerázni magáról, csak az utolsó pillanatban tekint hátra, s üvölt fel, de hiába, az nem védi meg az ellen, hogy agyonüsse a hatalmas fa törzse. A lány végül úgy dönt, elég volt az illúzióból, így amúgy is vérző csuklójával félkörívet rajzol a levegőben, miközben az illúzió megszüntetésére koncentrál, így a kígyók és az őserdő eltűnnek, csak a hatalmas fa marad ott a semmiből, alatta a férfival. Cat lassan lábra áll, majd megközelíti a rönköt, ami alól ki is lóg a férfi keze. Belerúg egyet, de semmi reakció nem történik. Ezt mondjuk nem is lehet túlélni, de neki sem ártana rendbe szednie magát, mert tényleg csúnyán elbánt vele a férfi. Nagyokat szuszogva áll még pár pillanatig ott a lány, miközben több sebből vérzik, s sajog mindene, de egyre több ember kezd el bámészkodni, így most nem tudja meggyógyítani magát. Minden erejét összeszedi, s lehunyt szemmel hoppanál vissza a kikötőbe, remélve, hogy nem fog amputoportálni. Ez sajnos nem teljesen jön össze, de az az egy vágás szinte már meg se kottyan neki a karján. Némi erőt még összeszed magában, s mielőtt visszatérne a terembe, az egyik sziklának dőlve magnetizációval rendbeszedi nagyobb sebeit, hogy legalább ne vérezzen tovább, de ettől még pokolian fáj mindene, s nem is néz most ki túl jól. Az ereje viszont véges, s mivel még nem a szobájába mehet vissza, így a nagyobb vágások után csak lassan lebiceg a terembe, ahol szinte már beesik az egyik padba, s őszintén reméli, hogy véget ér már az óra, s felmehet a gyógyítóhoz, mert hogy nem a campus lesz most az első, az biztos.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Pént. Márc. 15 2013, 22:01

//Első egyetemi tiltott mágia házi - 1. rész//

*Elérkezett tehát annak is a napja, egy saját küldetést teljesítsek: ez lesz az első bevetésem, méghozzá egyedül, amit magiszteremtől kaptam, s ami gyermeteg kíváncsisággal és izgalommal tölt el. A levél, melyet küldött, egyértelműen felhívja a figyelmemet a titoktartásra, nem is igen olvashatok túlságosan sok mindent, csupán csak egy párizsi cím és egy név az, akiről semmi több szó nem esik. Este nem igen lesz órám, így úgy érzem, talán még ma le kellene tudnom az információk megszerzését, komolyan, el sem tudom képzelni, ki lesz majd célpontom, akit el kell tegyek láb alól, hisz minden bizonnyal ilyesmiről lesz szó.. vagy legalábbis remélem, valami hasonló ez a dolog. Egy zsupszkulcsot is készítettem természetesen, mely oda visz, ahol a nőt találom, amely számomra nagyon úgy tűnik, mintha valamiféle hotel lenne: 39 avenue de Wagram Paris, 75017 Franciaország, Hotel Renaissance Paris Arc de Triomphe. A nő neve is igen érdekes csengésű, Amélie Chamoisea, azon se csodálkoznék, ha a név is csak valami kitaláció lenne. Na de ha már hotel, és elvileg beszélgetni megyek, kissé elegánsabbra véve a figurát húzok magamra egy fekete nadrágot, lábaimra pedig kényelmes, elegánsabb bőrcipő kerül. Felülre egy, a nadrághoz illő, mélykék ing, mely fölé pedig egy fekete, kötött pulóver a mai jussom. Hajam kissé elrendezem, a pulcsinál az ing nyakát szintén, nem kéne pacuhán megjelennem, majd ha pálcám is megvan, s szövetkabátom is testemen, valamint sálam nyakam körül, a gyűrűt kapom még fel az asztalról, s már mehet is a móka. A lélekseb már rég elmúlt, hisz nem friss a varázstárgy, de a húzás igencsak az, ámbár rutinos utazó lévén nem igen érint túlságosan mélyen a helyszínváltás. Pillanatok kérdése csak, hogy megérkezzem a forgalmas utcára, méghozzá egy igen csak impozáns épület bejárata elé. Tekintetem előbb körbe vizslat, nem igen tűnhetett fel senkinek sem az érkezésem, elég nagy a tömeg és sötét is van már, tehát plusz egy ember ide vagy oda elfér.. majd ha a bejáratot is sikerült megtalálnom, a gyűrűt, és természetesen pálcámat is zsebre téve, összerántva ruházatom indulok meg a bejárat felé, hogy ott, ne időzzek túl soká a tágas belső tér csodálatával, mint inkább azonnal a recepcióhoz menjek. *
- Jó estét, uram, segíthetek Önnek? * gyorsabb máris az üdvözlésben a férfi, akihez igyekszem, mire én hozzá hasonlóan, egy félmosollyal biccentek irányába. *
- Jó estét! Nos, igen. Egy bizonyos Amélie Chamoisea nevezetű hölgyet keresek, itt foglalt szobát. Azt mondta, jelentkezzek a recepción, és majd Önök intézkednek. * rögtönözöm cseppet, teljesen oldott hangulatban vagyok, még csak mogorva sem, sőt. Legjobb modorom élem most, mire az öltönyös fickó egy másodpercig gondolkodik, majd biccent egyet, felderült arccal, mint kinek fejében villanykörte villan hirtelen. *
- Áh, igen. Említette, hogy valamelyik nap látogatót fogad, akkor ön egészen biztosan.. Peter Franklin lesz. Egy pillanat, feltelefonálok Mademoiselle Chamoisea szobájába. * közli némi agyalást követően, mire én határozott mosolyommal bólintok is egyet. *
- Igen, én lennék, és természetesen várok. * helyezem fel eközben kezeimet is a pultra, ahol ujjaim halk dobolásával ütöm el az időt. Tehát ennyire titkos volna? Fontos küldetés lehet, már lassan forr a vérem, s minden másodperccel egyre közelebb és közelebb kerülök az igazsághoz. *
- A kisasszony azonnal itt lesz. És ha most megbocsát.. * közli röviden, én persze köszönőleg biccentek felé, s kissé el is távolodom a pulttól, hisz mások is ide férnének, hogy a nagy üveges bejárat felé tekintsek, s oda sétálva pislogjak kifelé a szép kis utcára, az esti fényekre. Igazán kellemes ez a hely, komolyan, meg tudnám szokni.. ám nincs sok időm gondolkodni, mivel percekkel később egy kisebb krákogás érkezik hátam mögül, én pedig lassan fordulva a hang irányába láthatok meg egy igen csak fiatal, de tőlem mégis jóval idősebb, csodaszép, kreol bőrű hölgyet, ki fehér blúzt, efelett pedig fekete szoknyakosztümöt visel. *
- Jó estét, Mr. Franklin, a nevem Amélie Chamoisea, de ezt már biztosan tudja. Kérem kövessen! * szólal meg szinte azonnal, egyik kezéből átvéve a másikba azt az aprócska borítékot, hogy jobb kacsóját felém nyújthassa üdvözlésként. *
- Üdvözlöm! Peter.. Franklin. * válaszolok kissé robotikusan, hű az anyját, nem gyenge a nő, kissé nehéztüzérség, mondhatnám így is. Na de azért a kézfogás se marad el, részemről sem, s ahogy kérte, utána indulok, úgy tűnik, a lift felé vezet. Egyelőre némaságba burkolózva szállunk be mindketten, én pedig csendben figyelem az eseményeket: ahogy elnézem, a legfelső emeletre megyünk. Úgy tűnik, a barna szépség mindent kézben tart, én azért elmélázom fiatalos, de annál keményebb vonásain, no meg hosszú, barna haja se kerüli figyelmem, s a kivillanó, formás lábak, melyek egy magas sarkúban végződnek. *
- Erre tessék! * invitál is kifelé, fel sem tűnt, hogy felértünk.. még jó, nem igen arra figyeltem, logikusan. Persze követem, hogy erről a hosszú folyosóról, másodpercekkel később már egy kényelmes, a városra tökéletes rálátást nyújtó szobában bontogassam magamról sálam és kabátom. *
- Itt is volnánk, helyezd kényelembe magad.. és ha nem gond, akkor tegeződjünk. Csak pár évvel előzlek be, Takoda. Egyébként pedig maradjunk a Margaretnél. Kávét? * fordul hozzám most már inkább felengedve, kedves mosollyal arcán, mire én bólintva adok hangot egyetértésemnek. Nem lep meg túlzottan a dolog, ez is csak erősíti bennem azt, igen fontos lehet ez a dolog. *
- Igen, kérek, köszönöm. És persze, rendben, Margaret. Ezeket hová tehetem? * mosolygom le normálisan a nőre, emelve meg cseppet a kezemben lévő kabátot és sálat, mire mögém mutat, az ajtó irányába, ahonnan jöttünk. * - Áh, megvan. * akasztom is fel, amit szükséges, s mivel ő helyet foglalt már az ablak előtti asztalnál, a kávékat töltve, én vele szembe teszem le magam. *
- Nos, talán kezdhetnénk is a dolgot. Nem igazán sietek, ne értsd félre, csupán csak érdekelne, miért is vagyok itt. A címen, és a neveden kívül más információt nem kaptam Mr. Cornwlade-től. Köszönöm. * adok hangot szinte azonnal érdeklődésemnek, majd át is veszem a felém nyújtott kávét, melybe míg ő belekezd, én magam cukrot, és tejet teszek, amennyi szükséges. *
- Persze, teljesen igazad van. Szóval a magisztered ajánlott be egy igen fontos ügy teljesítése miatt, ha jól tudom, orvvadásznak készülsz, nekünk pedig egy ilyen beállítottságú emberre van most szükségünk. Egy orosz mágus ugyanis egy aprócska diktatúrát hozott létre maga körül. A szervezetünk egy darabig csak megfigyelte őt, nem léptünk fel ellene komolyabban, viszont mára olyan szinten kinőtte magát, hogy a felsőbb vezetősége a cégnek úgy döntött, ki kell iktatnunk őt. * kezd bele máris, nem aprózva a nekem szánt információkat, s most, hogy végzett, pár korty kávéval oltja szomját, miközben én is ezt teszem, de saját, díszes bögrém hamarabb csendül a kis tányérkán, így én jutok szóhoz hamarabb. *
- Értem, szóval a feladatom eltenni őt láb alól, világos. De hol a csavar? * kerül sejtelmes mosoly helyes arcomra, ahogy a fiatal nőére is, majd mielőtt megszólalna, az ital az asztalra kerül, lábai keresztbe, ő maga pedig a fotelban kényelmesen hátra dőlve bólint felém. *
- Reméltem, hogy megkérdezed. Konkrét csavar igazából nincsen, ugyanakkor borzasztóan nehéz megközelíteni, közel férkőzni hozzá. Amint mondtam, diktatórikus viszonyok uralkodnak körülötte, így nem kevés ember ólálkodik a területén naphosszat. A talpnyalók egy kisebb seregnyi embert tesznek ki, szóval nem lesz egyszerű ez a dolog. * válaszol kérdésemre, de nem fogytam ám még ki, tudni akarok mindent, tényleg mindent. Van eszem, tehát nem fogok lelépni innen holmi tüskékkel agyamban. *
- Akkor a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, ha beépülök közéjük. Kicsit meredek, nem mondom.. de más ötletem egyelőre nincs. És gondolom egy képzett mágusról van szó, ez talán evidens. * jöhet most részemről egy újabb korty kávé, így a tárgyalás közepette, hisz úgy érzem, rám fér a dolog, nem is kicsit méghozzá, bólogatása pedig egyértelmű válasz kérdésemre. *
- Igen, ő is, és az emberei is. Ez egyfajta szervezet, egy komoly, erőteljesen összetartozó csoport, erős fekete mágusok gyűjtőhelye. Bár ha engem kérdezel, ha lenne eszük, szóba sem álltak volna azzal a mihaszna flótással. A többit pedig neked kell kitalálnod, ez a te küldetésed, a te harcod. Én csak egy mezei összekötő vagyok, semmi más. Tőlem kapod az információkat, és az, hogy hogy élsz vele, teljesen a te dolgod, Takoda. * ízlelgeti még kicsit nevem végül, én pedig meg is szólalnék, de csendre int. * - Fontos a diszkréció, a cégem mindenképpen arra kér, sőt, utasít, nyomtalanul végezd el a feladatot. Se minket ne buktass le, sem pedig magad ne vidd olyan szituációba, amiből rájönnek, mi a terved. De szerintem ez egyértelmű. * biccent is még egyet, s azt hiszem, most én jövök ezzel, természetesen egyet értek, nincs ezen semmi kivetni való. *
- Persze, nyilván nem érdekem, hogy kinyírjanak, szóval ezzel nem lesz gond. * adok is helyt a dolognak, hiszen hiába annyira evidens, szavakkal alátámasztani mégis korrektebb dolog, úgy gondolom. *
- Tehát akkor azt hiszem, a dolog keretét tudom, most már csak néhány információ kellene. Ki ez a férfi pontosan, és hol találom meg? * kezdem máris, előre dőlve a fotelban, könyökeimmel térdeimre támaszkodva, tenyereimet lassan dörzsölve egymáshoz, mire ő a már előbb is kezében lévő borítékot csúsztatja elém a kávéscsészék és a tálca között. *
- A neve Jurij Iljics, a székhelye pedig egy Moszkvához közeli településen van, a neve Szergijev Poszad. Általában itt gyűjti be az embereket, itt veti bizonyos próbák alá és képzi ki őket a seregébe. Bontsd ki. * hangoznak el a fontosabb információk, majd mutat végül ujjával a boríték irányába. Elég vaskos darab, nem mondom, s ahogy kibontom, jó pár fényképet találok benne a célszemélyről, valamint egy nyomtatott papírt is. *
- A képeken ő szerepel, és mint láthatod, állandó felügyelet alatt tartják, mindig figyelnek rá, őrzik. Eddig senkinek nem sikerült komolyabban közel férkőznie hozzá, ezért is bízunk a Mysterio egyik vezetőjében, ezáltal benned is. Nagyon fontos ez, ellenben óriási a rizikó, így ahogyan még a jó előbb mondtad.. nincs esélyed, ha nem épülsz be. * nézegetem a képeket én, miközben ő mondogatja nekem a dolgokat, végül pedig, ha már túl vagyok a képeken, a papírt is széthajtom. *
- Ezen pedig némi információ, amikről az előbb is beszéltünk, ha jól sejtem. Rendben. Viszont még lenne kérdésem. Mennyire is vannak ezek sokan, és hol tömöríti őket? * teszem vissza a borítékba a dolgokat, mire ő ismét hangját hallatni kívánja, ahogy kértem. *
- Általában minden nap toboroznak egyes emberei, a városka több pontján. Elég, ha az egyik csapatba beleakadsz, nagyjából öt-tíz főt számlál egy-egy ilyen kis csoport. Összesen maximum 50-60 ember lehet körülötte, igen nehéz bekerülni a csapatba, de pontosabb adataink nincsenek. A legutolsó beépített emberünk fejét egy hét után találta meg egy kóborkutya valahol Moszkva határában. * sóhajt költőien, majd nyugtatólag hidegülő tekintetemre legyint egy kisebbet. *
- Nem kell félni, csak komolyan venni az ügyet, ennyi, semmi más nem lényeges most. A pontos székhely pedig.. nos, van egy katedrális Szergijev Poszadban, attól nem messze épült a kastélya. Felesleges lenne térképet adnom odáig, nélkülük úgysem jutsz be, viszont az épület alaprajzát megkapod. Abból tudni fogod, ha bejutsz, hol találod a férfit, mely helyiség mit rejt, de elég összetett a hely, szóval ha nem akarod ott veszíteni a fogad, fogadj meg egy jó tanácsot. * kel fel végül a fotelból, s sétál az ágy melletti falhoz, ahol egy óriási festmény van.. és ami mögött egy széf húzódik, legalábbis kékségeim előtt az rajzolódik most ki. * - Ismerkedj meg azzal a tervrajzzal a biztonság kedvéért, szóval ha oda jutsz, mozogj köztük otthonosan. Játszd el a friss húst, de tudd, ki mikor merre és hogyan. És még valami.. az őrségváltásról is kapsz némi információt, azzal sem árt tisztában lenni, valamint arról, általában a város mely részén toboroznak legszívesebben. * matat szövegelése közben még ott a széf irányában, mely idő közben ki is nyílt, én pedig fel is kelek a fotelből, ha már minden korty kávém elfogyott, hogy közel sétálhassak hozzá, s a vélhetően felém nyújtott újabb, még hatalmasabb borítékot is átvegyem tőle. *
- Remek, köszönöm. Akkor ez a két boríték itt tartalmaz minden fontos információt, ha jól sejtem, és szerintem nincs is más kérdésem. Gondolom, ha végeztem az akcióval, értesültök róla. * vonom tehát magamhoz immáron minkét borítékot, lassan vissza térve az asztalhoz, mellettem Margaret formás alakjával, mire ő bólint, ismét. *
- Igen, ennyi lenne. Diszkréció, titoktartás, csend. És vigyázz magadra, legyél nagyon óvatos és meggondolt. Amíg nem érzed felkészültnek magad teljesen, ne indulj útnak, menj biztosra. * kerül most már velem szembe, egyik vékony keze pedig erős vállamra is kerül, mire mosolyogva tekintek előbb a kézre, majd vissza a bájos arcra. *
- Rendben, meglesz. Akkor én nem is zavarok tovább, gondolom mindent megbeszéltünk, legalábbis nekem minden tiszta. * indulok a borítékokkal kabátomért, melyet magamra öltve, s sálam visszatéve a helyére fordulok még a nő irányába. *
- Örülök, hogy találkoztunk, ígéretesnek tűnsz. Csináld jól, talán máskor is megkeresünk. Viszlát, Takoda! * mosolyog rám ösztönzően, mire én magam is így teszek, egy apró meghajlással: *
- Ó, ez kedves. Részemről a szerencse, Margaret. * pislogok még egy darabig a barna szempárba, majd koncentrálás következik, és egy határozott elhoppanálás innen vissza a Campus területére, méghozzá szobámba. Sokáig tartott azért ez a megbeszélés, és még nekem is van mit behoznom információk terén. Fel kell készülöm agyilag, komoly küldetés ez, nekem pedig helyt kell állnom, ennyi a történet. *
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Hétf. Márc. 03 2014, 00:10

//1. Def-off házi//


Őszintén szólva már kicsit unom a környéket. Mindig csak az iskola és Seol… valami újra vágyom, valami másra, ez is az oka annak, hogy a mai napon Párizst céloztam meg. Szükségem van egy kis kikapcsolódásra, arra, hogy egy kicsikét én is normális legyek, mint bárki más, vásárolgassak és élvezzem egyszerűen csak úgy az életet, ahogy szinte soha se szoktam. Szeretnék picit megváltozni, nyitottabb lenni és azért tennem is kell… ideje hát elkezdeni. A teleport szobát magam mögött hagyva érkezem meg a gyönyörű fővárosba, méghozzá az Eiffel-torony lábához oda, ahol alapban is nagy a tömeg, így senkinek se tűnik fel éppen megjelenő, csinos alakom, amelyet most egy fekete hosszú nadrág, csizma és egy szintén ilyen színű kabát fed, a hófehér pulóverem pedig jelenleg nem látszik a kabát és az ezüst színű sál miatt, amely a nyakamat melegíti ezen a hűvös napon. A vállamon azért még egy szép, drága fajta, hófehér táska is pihen, hiszen néhány dolog elengedhetetlen a mai naphoz – mint pálca, pénz, és egyéb női kellékek -, így muszáj sajnos valamit magammal cipelnem. Annyira azért nem zavar, a jókedvem egyelőre még töretlen, így némi gyors körbetekintés után meg is indulok egyenesen egy hosszabb főutca irányába, amely mentén üzletek sokasága található. Az első utamba kerülő érdekes kis mütyüröket áruló bolttal kezdem, majd ez után jöhet egy ruhabolt és utána még egy… Az idő telik, én pedig nemsokára már tértágított táskámba egyre több cuccot cipelek magammal. Fel se tűnik egyébként, hogy az a bizonyos torony már mennyire mögöttem van. Tényleg élvezetes a vásárolgatás, eddig miért nem éltem úgy igazán vele? Mostantól tényleg sűrűbben fogok eljönni… mák, hogy ott a teleport szoba, így annak hála tényleg bármikor, bárhova eljuthatok majd.
~ Mi ez a nagy tömeg? ~- döbbenek is meg néhány méter után, amikor egy főtérnek tűnő helyen jó pár ember gyülekezetét láthatom, közepén pedig egy 40-es éveiben járó férfi ácsorog. Az emberek ámulnak-bámulnak, de egyelőre még nem tudom kivenni, hogy miért. Nem sok minden kelti fel az érdeklődésemet, de valamiért most mégis kíváncsi vagyok erre a dologra, így sétálok közelebb az emelvényhez, kikerülve az utamban lévő muglikat és ekkor válik világossá mindaz, ami ennyire meglephette a közönséget. Egy tárgy összezsugorodik, egy másik megnő, egy harmadik pedig csak úgy lebeg a levegőben. Persze ezt a nézők egyszerű bűvésztrükként fogják fel, pedig ez nagyon nincs így, ezt én biztosra tudom. Az a könyv nem zsugorodhatott volna össze, ahogy az a pénzérme se nőhetett volna meg akkorára, a vasrúd lebegéséről pedig ne is beszéljünk. Akad még néhány egyszerű trükk a férfi tarsojában, ami igazán szánalmas a számomra…
~ Hogy valaki csak ilyesmiből tudjon pénzt keresni, elárulva a mágiát… pff, undorító. ~ - nem vélekedek túlságosan pozitívan erről az egészről, így inkább megcsóválom fejem és már hátat is fordítok, hogy elhagyjam a teret, amikor hallom a következő felkomferálást.
- Most figyeljen. Ennek a különlegességnek nincs párja a földön, ez a kicsinyke drágakő elrejti azt, aki megfogja. – mutatja is fel nekem egy rongyba csavarva a fekete kavicsnak tűnő követ, majd ez után másoknak is. Végül másik kezével kiveszi a rongyból és hoppá… már el is tűnik. Nem hoppanált, mivel most hozzáér néhány emberhez, így pedig tudják, hogy ott a férfi, aki nemsokára ismét látható lesz. Láttam már ilyesmit, tehát az, amit még mond, az tuti, hogy marhaság, de nekem is kell egy ilyen kő.
- Jöjjenek csak jöjjenek, nézzék meg ezt a különlegességet, melynek nincs párja a világban. Ez az egyetlen ilyen kő létezik! – igen, ez az a duma, amit oly sokan mondanak és akkora marhaság. Persze különlegességnek számít egy ilyen tárgy, de mégse olyan ritkaság, mint amit mond, mégis, nekem most milyen jól jönne… vagy bármikor máskor. Oké, meg fogom szerezni, nincs mese! De a probléma az, hogy erre még várnom kell, mivel láthatóan ismét egy kis bűvészkedés következik, amire én aztán nem vagyok kíváncsi… De előbb még tart némi szünetet a férfi, így láthatom, miközben a csalódott tömeg a közelben lévő lakókocsijáig kíséri Castort – ugyanis így hívják a mágust -, majd nemsokára ismét folytatódik minden. Na, most már azt is tudom, hogy hol fogom megtalálni őt. Hülye nem vagyok, nem támadok most, hiszen hatalmas a tömeg, így inkább magukra hagyom őket és bár most már nem megy az igazi ellazulás a vásárolgatással, mégis igyekszem elütni az időt némi lakmározással és nézelődéssel, de agyam csakis az estén jár.
Az idő tehát telik, a Nap pedig lassan nyugovóra tér. Most érkezik el az én időm, így nem is tétovázom, hiszen a Teleport szoba miatt is köt az idő, így nemsokára már meg is indulok vissza, a tér felé, ahol a férfi még mindig nyomja, de pont az utolsó körök mennek le, most éppen tűzgolyókat mutogat a nézőknek. Amint viszont végez, megköszöni mindenki figyelmét és elvonul a lakókocsijába.
~ Most jött el az én időm! ~ - nem hagyhatom, hogy elhúzzon innen, ki tudja, hogy itt tölti-e az estét vagy valahol máshol, így már hallhatja is bent a kopogásomat, amire kinyitja ajtaját, majd mosolyogva rázza meg fejét.
- Sajnálom kislány, mára befejeztem. Nekem is kell némi alvás. – úgy beszél velem, mint egy egyszerű emberrel, mire én még némi mosolyt is arcomra varázsolok. Meggyőzőnek kell lennem, nem kell a felesleges harc, itt nem.
- Én csak a kő miatt érdeklődnék, hogy mennyiért adná el. Elég sokat tudnék fizetni egy mágusnak. – nem fenyegetőzöm, viszont a pénz, amit markomban mutatok neki nem mugli pénz, ebből tudhatja ő is, hogy én se sima ember vagyok, hanem boszorkány.
- Nem kell a pénzed, a kő nem eladó! – és már csukná is be előttem az ajtót, de azért nem ilyen könnyű ám engem lerázni.
- Elmondhatnám, hogy látványosan mágiát használva keresi a pénzét, ezért pedig az Azkabanba kerülhetne. Mit gondol, megéri mindezt egy kőért? – teszem is fel a nagy kérdést, mire ajka gonosz mosolyra húzódik, láthatóan nem örül nekem, se annak, amit mondok neki.
- Ne szórakozz velem te lány, mert nagyon megjárod. – a pálcám viszont már elő is kerül, mégse támadok még rá, oh nem…
- Nem éppen a jó fajta boszival kezdett ki, tehát azt ajánlom, hogy ne szórakozzon velem. – de a válasz már nem kellemes, mivel szépen terülök el a földön, amelynek hátamat durván neki is vertem és ha nem lennék elég gyors, most már valószínűleg több sebből véreznék is a Sectumsempra miatt.
- Salvio hexia! – védekezek is azonnal, majd már talpra is állok, nem fogom ám hagyni magam csak úgy és már elő is állok egy pyromágiás varázslattal, így célzom be a férfi szívét. Nem érdekel, ha meghal.
- Ego flammatum! – az öngyulladást tervezem használni ellene, ami úgy tűnik, hogy jól is alakulhatna, ha nem lenne ilyen tapasztalt a fószer, hogy máris felhúz maga elé egy tűzburkot, majd ez után némi földrengéssel szeretne arrébb repíteni, de biztosan nem fog sikert aratni. Engem egy senki nem győzhet le. Egy kis koncentrációnak hála nemsokára levitálni is kezdek, így a földmozgás most nem tud már megzavarni és csak miután ezt befejezte hallatszik a következő igém. A fene a pyromágiába, valami hasznosabb kell ide, ahhoz láthatóan jól ért.
- Vena versa. – a pálcámmal a szíve felé mutatok ismét, miközben a véráramát szeretném megrontani, tehát egy kis vérmágia az, ami most hasznos lehet, de ő ismét meglep és bár az átkomat bekapja, ő is eltalál engem, méghozzá némi elektromossággal, amely fájdalmasan járja át a testem. Még jó, hogy most nem jár erre senki se. Nem… én nem mutathatom ki azt, ha fáj valami, le kell győznöm ezt az érzést, éppen eleget szenvedtem már apámnak hála, de legalább valamit tanultam is belőle. Csak szitkozódás az, ami a pasi felől érkezik felém, én felőlem pedig a válasz egy újabb varázsige.
- Aerisiccus. – ismét a mellkas felé célzok, és ahogy az átok betalál, a férfi máris összerezzen, majd össze is csuklik előttem és fuldokolni kezd. Nem, nem fogok segíteni neki, így el se árulom azt, hogy mivel tudja feloldani az átkot, mert ahogy nézem, nem ismeri, akkor nem így reagálna.
- Na végre! – kelek fel a földröl piszkos, izzadt, kissé véres ruhámmal, majd ez után indulok meg a jelen pillanatban már a földön fekvő felé és mivel a kis kő ott van a kabátja zsebében, így pillanatok alatt szedem azt fel a földről, úgy nézek le rá mogorván.
- Kár, hogy nem adta oda, akkor talán életben maradt volna! – hiába próbál könyörgően nézni rám, nem érdekel a dolog. Inkább csak hátat fordítok neki, majd ez után becsapom mögötte a lakókocsija ajtaját és a kőnek hála láthatatlanná is válok. Így sétálok még egy darabig a hűvös, éjszakai levegőn, mely egyébként most nagyon is jól esik, majd amikor az időm lejárt itt, Párizsban, vissza is kerülök a Mysterioba. Azt hiszem, hogy ez egy mozgalmas nap volt, nem számítottam volna erre.

Vissza az elejére Go down
Gabriel Teigneux
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 95
Csatlakozás : 2011. Aug. 29.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Hermod háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Szomb. Ápr. 26 2014, 14:32

//NRT: Colette és Gabriel – 2014.04.11.//
Előzmény


A mai nap hatalmas szükségem van Colettere, olyan szinten, amilyenre szerintem eddig még nem volt példa, és nagyon örülök annak, hogy ő is ilyen komolyan vette kérésemet. Csinos, sőt, elegáns, olyan, amilyennek lennie kell, méltó párnak tűnik a számomra. Persze nincs vele ilyen célom, hiszen mindketten tudjuk, hogy ez miért nem lehetséges, de ma estére el kell játszanunk ezt a szerepet és nagyon remélem, hogy menni fog, mindenféle problémázás nélkül.
- Hmm, nem lenne rossz. – mosolygok rá, bár őszintén szólva most már nem tudom, hogy tudnék-e rá ténylegesen úgy nézni. Oké, hogy néha játszadozunk egymással, de mégis csak barátok vagyunk, nagyon is jók, ezt pedig nem rontanám el, ahogy szerintem az exos leányzó se. De erre nem is kell gondolnunk, mivel még mindig a saját neméhez vonzódik, bár ettől függetlenül nem igazán látom őt úgy lány társaságában… talán még mindig Camille miatt? Mindegy is most ez, ideje indulnunk, mert nem kellene elkésnünk, félő, hogy nyakamat vennék. Amint a lány belém karol, már el is hoppanálok vele, egészen Franciaországba, ahol kissé magamhoz is vonom vékony testét, hogy ne fagyjon meg itt nekem, de a zakómat mégse adom most át neki, nem úgy kéne megérkeznünk. Ja és igen, mielőtt még betoppanánk, el kéne árulnom neki azt, amiért ő végülis itt van, de a röhögésre nem számítok, így cseppet felvonom szemöldököm, miközben a másikat nézem és végül kissé fejemet is megdöntöm.
- Igen, tudom, és előre félek, de ez nekem akkor is nagyon fontos. – és ő benne van. Huhh, hihetetlen, hogy beleegyezik, de természetesen nagyon is boldog vagyok tőle, így hirtelen vonom magamhoz egy gyors ölelésre, majd egy kis puszit lehelek homlokára.
- Amúgy se szokásom. – bár ezt ő is tudja. Hűséges típus vagyok, bár egy ideje már nincs párom, de ami késik, az remélhetőleg nem múlik. És hogy akad-e még valami? Egy kis ideig eltöprengek ezen, majd végül nemet intek fejemmel.
- Nem hiszem, mivel ismersz engem. De ha lesz bármi is, majd telepatikus módon súgok. – hiszen jól ismerjük egymást, már működik közöttünk a telepátia, ha nagyon koncentrálunk. Na de ideje tovább haladni, így folytatjuk utunkat, majd egy lepukkadt épületnek tűnő helyhez érve engedem előre a lányt, aki ha besétál, rögtön egy csodálatos, hosszú folyosóra kerül. A muglik szemei előtt rejtve van ez a hely, hiszen így kell lennie. A folyosó hatalmas, és jó pár ember sétálgat már rajta, mind kiöltözve, kissé túlságosan is arisztokratikusan viselkedve és amikor megérkezünk az út végére, tehát a bálterem bejáratához, már köszöntenek is minket.
- Mr. Teigneux! Már nagyon vártuk. És persze a kis hölgyet is. – tekint Colette-re, mire én csak biccentek és már be is vezetem a lányt, karon fogva természetesen a nagy tömegbe. A szüleimet egyelőre nem látom, lehet, hogy még itt sincsenek, így feltűnésmentesen húzom az egyik asztal felé, ahol két pezsgőspoharat veszek fel és ezek közül az egyiket a lány felé nyújtom.
- Csak egy kicsit maradunk. Beszélünk pár szót a szüleimmel, táncolunk kicsit és ha kell, akkor mással is jópofizunk. Muszáj, apám kiadta. – húzom el a számat és ahogy nézem, már egy szőke bájgúnár ki is szúr minket. Nem ismerem, de máris nem szimpatikus, főleg, mivel biccentve köszönt minket.
- Üdvözletem. Victor Hendrey vagyok! Felkérhetem a hölgyet egy táncra? – kezét már Colette felé is tartja, mire én csak felvonom cseppet szemöldökömet. Ő is láthatja, hogy még csak most érkeztünk, de én nem mondhatom azt, hogy nem, jelen pillanatban legalábbis, tehát a vöröske dönt. Ha akar, akkor mehet és picit szórakozhat nélkülem is, de ha nem, akkor majd bizonyára lekoppintja, övé a döntés, én viszont addig is kortyolok egy aprót a finom pezsgőből.
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Szomb. Júl. 19 2014, 21:25

//NRT játék. 2014.07.19 Daphne - Nil.//

Meglehet még tanulok, de azért szegről végről bevállalok néhány maszek munkát, ha már megvannak a képességeim ahhoz hogy végre is tudjam hajtani. Talán még Sideris se akarna belekötni abba hogy minél előbb a saját életemet éljem, hiszen talán ez volt a célja amikor magához vett jó pár éve. Hogy önállóságra tanítson. Nos azt hiszem ez mára már sikerült, és el kell mondjam megvan a saját életnek a maga szépsége is. Például hogy magma döntök a sorsom felől, ez pedig nem kis dolog. S hogy most hol is vagyok? Párizs csillogó városában ahol nyugodt léptekkel haladok át éppen a Pont de Bir-Hakeim hídjának gyalogos részén. Úgy egy órája szabadultam meg a munkaadómtól aki egyébként egy igencsak tenyérbemászó figura, be kell valljam örültem hogy végeztem neki a kémkedéssel mert a francia modorától a falra tudtam mászni. Természetesen mindennek megvan a maga jó oldala is, például az a vastag boríték a szívem alatt igencsak megnyugtató érzés, még akkor is ha tudom hogy Sid bármikor adna kölcsön ha kérnék. Na de mindegy most kicsit élvezem még az itt töltött időmet. Az étteremből ahol a találkozó volt lassan ide gyalogoltam, hogy még egy ideig nézhessem a lassan éjszakába boruló Párizs városát. Régebben nem gyakran csináltam hasonlót, de meg kell vallani nem is olyan rossz, ha az ember csak megáll valahol, majd kissé részletesebben kezdi vizslatni a körülötte folyó világot. Öltözékem egyébént hozzám képest elegánsnak mondható. Fekete öltönynadrágot viselek, hozzá illő fehér inggel, s még egy fekete nyakkendőt is kötöttem, kezemben pedig egy félig üres pezsgős pohár is látható. Nem mondhatni hogy sokat ittam volna talán ha másfél pohárral ezt is belevéve, de hát egy "üzleti vacsora" nem is fordulhat át tivornyába főleg olyannal akiben alapvetően nem bízom. Zakóm a vállamon pihen, én pedig csak megállva a híd közepe táján nekitámaszkodok a korlátnak , majd sötét szemeimmel vizslatom a messzeséget, illetve egy pillanatra tekintetem rávetül a nem túl messze álló Eifel toronyra is.
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Szomb. Júl. 19 2014, 22:26

//NRT: Daph és Nil – 2014.07.19.//


Nem Nil az egyetlen, aki elkezdte a saját útját járni, hanem én magam is, viszont ez a mai nap nem éppen úgy alakult, ahogy azt elterveztem. Igazából… rosszabb már nem is nagyon lehetne, mivel a megbízásomat bár teljesítettem, mégis, néhány auror a nyomomra akad és Franciaország a harmadik hely, ahova hoppanálok, hogy elmeneküljek előlük. Hogy miért is menekülök pont én? Az a gond, hogy sikeresen tőrbe csaltak, így jelen pillanatban több sebből vérzek és a rajtam lévő ruhák is némileg szétszabdalva vannak rajtam. Nem viselek mondjuk túl sok mindent, így a fekete rövidnacim azért rajtam maradt normálisan, de a fekete toppom már annyira szétvan, hogy még melltartóm egy része is látható, de ez jelenleg senkit se izgat. Valahol Niltől nem messze jelenek meg újból, egy kisebb utcában, véres arccal, kócos, fekete tincsekkel és pálcámmal éppen védekezni próbálok. Most már csak egyetlen auror maradt, aki követ, de ez a férfi eléggé kitartó és most, hogy ott fekszem előtte hanyatt a földön, úgy érzi, hogy célt ért velem. Én már nem voltam képes tökéletesen hoppanálni se, így néhány sérülésem az utazásnak köszönhetem, de mégis, meg kellett próbálnom elmenekülni tőle.
- És most jobb, ha feladod kislány és velem jössz, különben itt ér el a vég. – nem szívleli a gyilkolást, de nem fog futni hagyni, ez borostás arcán és kék szemei csillanásán is látszik. Maximum 40 éves lehet, de tudja a dolgát, én viszont mégse hagyom magam, így egy pajzsot varázsolok magam elé, amikor ismét támad, de már elég gyenge vagyok ahhoz, hogy meg tudjam védeni magam.
- Soha se megyek veled! – sziszegem felé, összeszedve minden maradék erőmet, mivel tudom, hogyha mégis leengedném a pálcám és hagynám, hogy elkapjon, akkor börtönbe vinne és egy tárgyalás se segíthetne rajtam. Köszönöm, de nem óhajtok az Azkabanban megöregedni, főleg nem néhány dementor társaságában… a hideg kiráz a gondolattól, tehát inkább itt halok meg, minthogy feladjam. Egyébként is, én soha, semmit se adok fel!

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Szomb. Júl. 19 2014, 23:03

//NRT: Daph és Nil – 2014.07.19.//

Az ember egy kis nyugira vágyna egy ilyen helyen, ahol minden megvan hogy tökéletesen kikapcsoljon, s majd a hajnal első sugaraival térjen haza, de nem úgy tűnik a mai nap ez sem adatik meg. Eredetileg úgy számoltam hogy ez a finom pezsgő után még elsétálgatok még egy kicsit, majd valamikor éjjel ha megunom a banánt haza megyek, viszont amikor észlelem hogy tőlem nem is olyan messze valaki megérkezik, méghozzá mágia útján, nem kérdés hogy oda kapom a fejemet. Elvégre eléggé fura jelenség hogy egy muglik által sűrűn lakott városba csak úgy hopponáljanak, de ahogy látom ezek még harcolnak is egymással. Innen a hídról pontosan rá látok az egész kis csetepatéra, és mit ad ég az egyik éppen ....
- Daphne? Mibe keveredtél te lány? - Morgom magam elé, miközben lehajtom az italom maradékát. Igazából lehet innen nézném végig az egész csetepatét, imádom nézni ahogy egy nő harcol főleg ha az a nő az exem, mert meg kell hagyni minden "hibája" ellenére remekül bánik a pálcával. Azonban ahogy látom most kivételesen ő áll vesztésre, így ha akarná ha nem be fogok avatkozni
~Ezer ördög és pokol, milyen meglepetéseket tartogat még ez a nap?~ Veszem elő a pálcámat, amit most kivételesen magam felé irányítok és ki is mondok egy varázsigét.
- Magicus Combibo - Mondom ki határozottan, a pálca pedig lilás fényben izzik fel. Ezután csak elteszem az eszközt, a következő pillanatban pedig elejtve a poharat már el is tűnik a hídról, s nemsokára a pasas mellett tűnök fel szinte azonnal rámarkolva a vállára ahogy földet érek. Bizony érzem hogy jó nagy adag mágiát szívok el tőle, meg kell hagyni egy kicsit bele is szédülök. Nem mondom nem kis hatalmú varázsló lehet a pasas...
- Szép estét a társaságnak - mondom, egy pillanatnyi reakció időt hagyva az aurornak hogy felfogja, hogy elvettem az erejét, de nem nyújtom bő lére a dolgot, hanem próbálom mihamarabb lerendezni az ügyet. Így Daphne csak annyit láthat hogy a fickó teste hirtelen emelkedik a levegőbe, majd a sikátor falának kenődik, egyszer, majd mégegyszer, majd utoljára, de ezúttal a másik oldalon. Valószínűleg nem öltem meg csak elájult, de jó idő lesz mire magához tér, és örülhet ha csak egy két csontja repedt meg, én viszont megigazítva az ingemet egy cigit elővéve lépek át az eszméletlen teste felett, majd nyugodt léptekkel a lány felé veszem az irányt.
- Csak nem megzavartam valamit ? - Nézek a lány felé , kissé talán sunyi gonoszkás mosollyal miközben a cigit is megnyújtom majd jó adagnyi füstöt kiengedve végig is nézek a leányzó még mindig csinos alakján.
- Elképesztően szexi-k ezek a vágások, de nem fér a fejembe, hogy a fenébe kerültél ide? - Mondom, most már a másik előtt megállva néhány centire, majd kissé elkomolyodva nézek le rá.
- Igazából azon gondolkozok , hogy egy italra, vagy orvosi kezelésre van e több szükséged... Minden rendbe? Ahogy nézem a tag nem adta magát könnyen...- Kérdezem meg  félre téve a viccet elvégre nem tudom ez az egész miből adódott ki és doki se vagyok hogy megállapítsam milyen az állapota, ha pedig nincs jól, nem akarom hogy esetlegesen itt ájuljon el nekem vagy valami ilyesmi.
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Vas. Júl. 20 2014, 00:06

//NRT: Daph és Nil – 2014.07.19.//


Tisztában vagyok vele, hogy ez nem az én estém, hogy ennek a harcnak most elég nagy a tétje, éppen ezért is teszek meg minden tőlem telhetőt, hogy legyőzzem ezt a fickót. Ez már nem az első ország, ahol járunk, de úgy érzem, hogy az utolsó, mert nem valószínű, hogy még egy hoppanálásra képes lennék. Az oldalamból ígyis dől a vér, ahogy combom és felkarjaim is csúnyán meg vannak sérülve, sőt, még csinos pofimon is akad egy mélyebb vágás, arról nem is beszélve, hogy a lábszáramon egy égésnyom is díszeleg, de talán csontom az nem tört, még egyelőre. Persze kaptam némi áramütést is az előttem ácsorgó férfitől, de azért jól tartom magam, a magiszterek tényleg jól megedzettek minket, volt értelme ennek a majdnem öt évnek. Viszont most már egyre inkább érzem, hogy nem vagyok képes sokáig tartani magam, és ekkor jelenik meg ő, mint valami hős lovag az auror mellett, én pedig zöld szemeimmel nem kicsit nézek nagyokat, hogy ez hogy lehetséges. Persze, könnyedén rám találhatna, ha akarna, de miért pont most akarna? És ő vajon tényleg Nil vagy valaki más, Nilnek mutatva magát? Nem tudom, de remélem, hogy nem csak fantáziálok, hogy mindez a valóság. Utálom, hogyha segítenek rajtam, ha gyengének látnak, abba pedig még most is nehezen gondolok bele, hogy pont ő lát most ilyen helyzetben, de szívem mélyén nagyon is örülök jelenlétének, hogy itt van, hogy segít rajtam. Nem tudom, hogy mi történik, nehezen fogom fel hirtelen az eseményeket, de amikor a férfi teste megemelkedik, majd nemsokára ájultak rogy össze, lassan leengedem pálcám és be is csúsztatom a tokjába, most már nem lesz rá szükségem.
- Nil. Mit keresel te itt? – semmi kössz, hogy segítettél, egyelőre még ténylegesen fel kell fognom azt, hogy itt van és… milyen elegáns jelenleg. Lassan hordozom végig rajta tekintetem és kissé meg is köszörülöm a torkom, most, hogy belegondolok abba, én milyen szörnyen is festek.
- Örülök, hogy megzavartál, mert most nem álltam éppen a helyzet magaslatán. – megpróbálok felülni, de minden mozdulat fájdalommal jár, így csak egy szisszenés után pillantok fel újból az úriemberrel. - Továbbra is le akarsz nézni rám vagy esetleg segítenél és… mondjuk elvinnél valami biztonságos helyre? – nem akarok tovább itt maradni, nem szeretném, ha rátalálnának a nyomunkra, inkább örülnék, ha elvinne valahova, akárhova, akár egy hotelbe is, csak legyek végre biztonságban. Túl hosszú volt ez a nap és bár leplezem, de még mindig kissé félek. Durva átélni ezt a halálközeli élményt… rég nem volt benne részem, ilyen szinten.
- Menekültem… és örülök, hogy a kedvedet leled a kinézetemben. – húzom el a számat, miközben továbbra is a másikat fixírozom, a további szavakra pedig inkább csak elfordítom a fejem, úgy bámulom inkább a falat, nem pedig Nilt. Gáz, hogy így leégtem előtte. – Nem egyedül volt, de már csak ő él… Úgy tűnik, hogy én se vagyok legyőzhetetlen. – makacs viszont annál inkább, így most már megpróbálok magamtól is felkelni, de ahogy megszédülök, már vissza is huppanok fenekemre, és ez után törlöm csak meg arcomat, amely még mindig csúnyán véres, így pedig sajna még jobban összekenem magam.
- A fenébe már! Miért pont neked kellett rám találnod? – nézek most már kissé megtörve a fiú szemeibe, és egy apró könnycsepp is végighullik csinos pofimon. Megalázó nekem ez így, hogy tényleg pont ő az, akinek segítenie kell nekem, és… és mégis ő van itt, mégis ő segít, aki oly fontos még mindig a számomra, de ezt már nem mondhatom el neki többé, hiszen elég érthetően visszautasított még múltkor. Nem tudok most semmihez se kezdeni, így kis kezeim is ökölbe szorulnak, miközben lassan lehajtom fejemet is. Szégyen, hogy így kikaptam, de ez a haláltusa, amit átéltem, most nem tudom pityergés nélkül lerendezni magamban. Ennél jobban már úgyse égethetem le magam a másik előtt, most már mindegy.

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Vas. Júl. 20 2014, 00:49

//NRT: Daph és Nil – 2014.07.19.//

Nem rejtőzködök túl sokáig, hanem látván a helyzet komolyságát, inkább úgy döntök közbe avatkozok mielőtt eldurvulna a dolog. Valahol még mindig kedvelem Daphne-t és eléggé a szívemre venném, ha valaki bántaná. Szerencsére éppen időben érkezek és eléggé hirtelen ahhoz hogy meglepjem az aurort, s miután elveszem az erejét, már könnyűszerrel hatástalanítom párszor neki csapva a falnak. Remélem azért Daphne emlékszik rám, és nem hisz valami idegennek, de ahogy leereszti a pálcát, úgy jelenik meg arcomon az az apró, fura mosoly is, miközben lassan közelítek felé. A "köszöntésen" viszont már meg sem lepődök.
- Ha nem tévedek éppen a hátsódat mentem meg - Válaszolok már tagadhatatlan Nil-es stílusban, mely azért még megvan, hiába vagyok most elegánsba öltözve.
- Egyébként meg éppen éppen herdálom a kemény munkával megkeresett pénzemet. Na és te? - Na jó ennek talán nem lenne itt az ideje, mert ahogy látom eléggé kemény harcban lehetett része, ezek a sebek nem éppen a legszebbek rajta.
- Azt észre vettem, de megnyugtatlak ő most rosszabb állapoban van - intek hátra csak úgy a fejemmel az ájult aurorra miközben oda érek hozzá, majd automatikusan ereszkedek fél térdre, hogy tekintetünk egy szintben legyen.
- Nyugi nem áll szándékomban végig nézni ahogy elvérzel, a hely miatt meg ne aggódj, most már ez is biztonságos - Vágok közbe jelezve hogy nem fogom itt hagyni, de én láthatólag nem aggódok amiatt hogy erősítés jönne az auror részéről, na meg különben is fel vagyok töltve mágikus energiával, és azt hiszem tudom már hogy egy részét mire fogom elhasználni.  Figyelek arra amit mond, de tekintetemet most a sebei kötik le, persze azért kap tőlem egyfajta bókot is, ami nem is hazugság, lévén ő is tudhatja milyen vagyok.
- Még szép... A kinézetedben mindig is a kedvemet leltem, ami pedig a többit illeti senki nem legyőzhetetlen. - Igen még mi sem, ezzel tisztában vagyok, a makacsságához azonban kétség sem fér, így amikor emelkedni kezd, kezeimmel finoman vissza nyomom a földre.
- Maradj a hátsódon legalább addig ameddig összefércellek. Örülhetnél annak hogy még eszméletednél vagy, elég vért vesztettél mára.. Ahogy nézlek még mindig olyan csökönyös vagy mint régen.- Csóválom meg a fejemet, majd kezemet először az oldalán lévő seb fölé téve lassan gyógyítani is kezdem magnetizációval. Amint végeztem jöhet a lábszár, végül pedig az arc is, ami hála a lánynak, piszkos is lett a saját vérétől. Ha minden igaz a vágás sikeresen eltűnik én pedig egyik ujjammal finoman végig is simítok rajta. Lehet fura gesztus tőlem, de régen voltam már ennyire közel hozzá. Természetesen hallottam azt a bizonyos kérdést hogy miért nekem kellett rátalálnom, de nem válaszolok ameddig a gyógyítással nem végzek.
- Igazából én se tudom. Itt voltam ünnepeltem, a jól megérdemelt munkám gyümölcsét erre jössz te akit meg kell hogy mentsek és még össze vérezed a vadi új ingemet is... Csupa kárt okozol Daphne... - Csóválom meg rosszállóan a fejemet, de a szám bal szegletén lévő mosolyból sejtheti hogy korán sem gondolok ilyen zordan erre találkozásra, mint azt szavaimból hihetné. Zsebemből előveszek egy kendőt, amivel végig is törlök az arcán, remélhetőleg leszedve róla a vért, majd fél karommal átfogva a derekát segítek is neki felállni.
- És ha eddig kitartottál most már kár lenne itatni azokat az egereket, láttalak már sokkal rosszabb bőrbe is.. Egyébként meg milyen kérdés hogy miért pont nekem? Drágám, ha valakinek joga van megmenteni téged az én vagyok! Ha pedig most megbocsátasz de ideje mennünk. - Mondom egy félmosollyal a következő pillanatban azonban eldobom a cigimet, s ő pedig érezheti a húzást, aminek következtében egy igen tágas tetőtéri hotelszobában találjuk magunkat, sok emelet magasba. Az utóbbi pár napban itt szálltam meg, és mivel volt pénzem, hát a legdrágább szobát vettem ki. Innen mindent látni a hatalmas üvegablakokon át, de persze a szoba nincs híján a plazmatvnek sem, ahogy a méretes francia ágynak és ilyen olyan extra szolgáltatásoknak sem.
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Vas. Júl. 20 2014, 01:27

//NRT: Daph és Nil – 2014.07.19.//


Miközben már felkészülök lelkiemben a legrosszabbra, hirtelen változik meg a helyzet és jelenik meg a semmiből Nil. Nem értem, hogy került pont ide, de az biztos, hogy elég gyors ahhoz, hogy ne csak engem, hanem még az aurort is meglepje, aki nem kicsit csodálkozik rá arra, hogy eltűnt az ereje. Ez után viszont már a falat választja – persze a fiúnak hála -, hogy azt csókolgassa egy kicsikét, amíg össze nem esik, én pedig csak egy kis ideig bámulom mozdulatlan testét, ez után már felkapom a fejem és egyenesen a zöld íriszekbe nézek.
- Én a kemény munka részénél tartok, a pénz az majd utána jön. Bár… már kezdtem azt hinni, hogy ugrott a lé, az életemmel együtt. – ismerem is be, de most nem kérdezek rá jelenleg arra, hogy miféle munkája volt, most annál van nagyobb bajom is, méghozzá a saját állapotom. Nincs mit tenni, megviselt ez a mai nap, valahogy gyenge voltam, nem tudtam kihozni magamból azt a maximumot, amelyre szükségem lett volna a túléléshez és bár fáj beismerni, de Nil közbelépése nélkül nem élnék… vagy lennék már itt.
- Tényleg nem áll szándékodban? Pedig nem lepődnék meg, ha itt hagynál. – ismerem be kissé szomorkásan, mivel most már fogalmam sincs, hogy hányadán is állunk mi ketten egymással. Bár nem utálkozunk, mégis, én hiába próbáltam nyitni felé, ő abból nem kért, de legalább azt most már tudom, hogy a halálomat nem kívánja. Pedig lehet, hogy megérdemelném… már fogalmam sincs, hogy mit érdemlek én ettől a nyomorult élettől. Ha nem mondaná, akkor is tudnám, hogy ramatyul nézek ki, hiszen érzem a fájdalmat, a vérveszteséget és én nagyon nem szeretném, hogyha ezt Nil is látná, mégse tudom megakadályozni. De tény, látott már régen is rossz helyzetben, főleg akkor, amikor elvágtam a saját ereimet. Hihetetlen, hogy milyen marhaságokat műveltem egykoron.
- Pedig most nem vagyok túl vonzó, ezekkel a sebekkel, és ilyen öltözékkel. – felelem neki szavaira, majd megpróbálnék felkelni, hogy csak azért is dacoljak vele, hogy ne kérjem a segítségét, de mindez hamar lehetetlenné válik és mivel még ő is rásegít arra, hogy ismét a földön ücsörögjek, így végképp lehetetlenség lesz ez a terv.
- Az emberek nehezen változnak… De jól van, nyugton maradok, bár nem értem, hogy miért segítesz. Azt hittem, hogy gyűlölsz… - motyogom alig hallhatóan magam elé, miközben eleget téve kérésének teljesen nyugton maradok, tehát a kellemes melegség átjárhatja testem azon részeit, amelyeket Nil kezd el gyógyítani, de amikor az arcommal végez és egy apró simítással jutalmaz meg, ösztönösen pirulok el, mintha most először tenne ilyet. Zöld szemeim az övéit keresik, de nem mondok semmit, meg se tudok szólalni ettől a pici gesztustól hirtelen, és talán jobb is, most… most nem találom az ide illő szavakat, de kétségtelen, hogy jól esett érintése.
- Hát… az ingedet te vérezted össze, én nem értem úgy hozzá, hogy miattam legyen véres… - kezdek bele és most már egy apró mosoly is megbújik ajkam szélén, miközben le se veszem szemeimet a fiú arcáról. – De sajnálom, hogy útban voltam és elrontottam az estéd. – főleg, ha nem csak egyedül volt, hanem valaki más társaságában is. Jól néz ki… nagyon is jól, és egész jelenlétében erőt sugároz, nem hiszem, hogy ne lenne egy nőszemély se, aki most a társaságát élvezhetné, én pedig nem szeretnék ismét útban lenni és mindent elrontani, kárt tenni, ahogy azt ő is mondja. A vér viszont nemsokára lekerül arcomról – legalábbis egy része -, amikor Nil előveszi a kendőjét, én pedig csak halkan sóhajtok és végül engedem, hogy felsegítsen. Szükségem van most rá, ezt tudom, és nem fogok most tovább makacskodni arról, hogy megy nekem ez egyedül is, mivel én is tudom, hogy ez nincs így. Néhány könnycsepp is lecsordul arcomon, nem tudom visszafogni magam, de amikor meghallom a másik szavait, fejemet ösztönösen hajtom kissé vállára. Úgy megölelném… annyira szeretném, ha megvigasztalna, de nem lehetek ismét önző, meg kell tartanom tőle a távolságot, ezt ő akarta így.
- Annyira kedves vagy… pedig én nem ezt érdemlem. – nyelek egy nagyot, amit még bizonyára ő is hallhat, de megpróbálom visszafogni magam és nem sírdogálni tovább. Mégis, hihetetlenül jól esik, hogy ilyeneket mond nekem, el se tudja képzelni, hogy mennyire. Amikor hoppanálunk, most már automatikusan markolom meg ingje szélét, mivel mára bőven elegem volt ebből a fajta utazási módszerből, majd amikor lábaim alatt ismét érezhetem a biztos talajt, akkor nézek csak körbe…
- Hű! Nem semmi… Rád szakadt a bank? – kérdezem némileg viccelődve, majd ha engedi, akkor lassan leülök valamiféle székre. Nem akarok semmit se összepiszkolni egy ilyen méregdrága helyen, de azért leülni le kell, ahogy majd fürdeni se ártana…
- Miért ide hoztál? Elvihettél volna a szobámba is, tudod, hogy hol lakom. – nem lenne neki kötelessége tovább velem maradnia, sőt, elviselnie se a társaságomat, de ide hozott, valamiért, tehát nem akarja azt, hogy békén hagyjam. És ezek szerint… lehetséges volna, hogy nem vár rá senki se?

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Párizs   Hétf. Júl. 21 2014, 02:56


//NRT: Daph és Nil – 2014.07.19.//

- Hát látod akkor úgy tűnik elbíztad magad. Legalább lesz mit ünnepeled ha megkapod - Rántom meg egy sötét mosollyal a vállamat, bár a szavai kissé meglepnek, vagy mégsem? Na igen eléggé zűrös múlt áll mögöttünk amibe nem kevés harag és veszekedés is társult, igazából nem csodálkozok azon amit mond, de most mégis meg kell cáfoljam a gondolatait.
- Bármennyire is meglepő, de nem. Attól hogy nem vagyunk együtt még nem kívánom a halálodat, tudod valahol úgy hiszem a világ kevesebb lenne nélküled - Bele értve minden hülyeségé de ezt most hagyjuk azt hiszem nincs olyan állapotba hogy félre értelmezhető poénokkal bombázzak. A ruhákra csak megrántom a vállamat de egyebet nem mondok, inkább rá hagyom, azonban ezeket a sebeket el kell látni, mégpedig hamar mielőtt még több vért vesztene a kelleténél. A felállást így természetesen nem engedem neki hanem szépen vissza nyomom a formás fenekeire, maradjon csak nyugton, s meg is ejtek néhány szót hozzá.
- Ja kiváltképp te. Szerintem ha levágták volna a lábadat te akkor is fel akarnál állni, csak hogy megmutasd hogy nincs szükséged segítségre... - Csóválom meg rosszállóan a fejemet, miközben vizsgálgatni kezdem a sebeit, viszont amikor a gyűlölethez ér, csak halkan felsóhajtok, tekintetemet pedig egy pillanatra az égre emelem.
- Ahogy mondtad, az emberek nehezen változnak.... De változnak. Nem lenne egészséges az én számomra sem ha olyan miatt gyűlölnélek ami már jó pár éve történt, akkor hogy a fenébe élvezhetném valójában az életemet? - Lehet hogy meglepődik a szavaimon de elég sokat változtam az elmúlt idők alatt. Egy ideje megkomolyodtam és kezdtem átértékelni az életemet, és azt hiszem a múlton is túl tettem magamat. Bele tartott egy kis időbe és természetesen magányba, de azt hiszem célba értem. Sokat segített az is hogy van egy olyan hely, az otthonom ami el van dugva a világ ,vagy legalábbis a mysterios kapcsolataim szeme elől. Nemsokára befejezem a sebek gyógyítását is és bár vért nem tudok adni neki, de legalább azt megakadályoztam hogy több elhagyja a testét. Búcsúzóul még egy apró simítást is kap az arcára, bár a sötétség miatt nem sok mindent látok, de régebben hasonló helyzetekkor rendszerint elpirult. Hogy most is ez történt e azonban titok a szemem előtt. Persze úgy tűnik a nagy egyet értés ellenére azért már tudunk "vitázni" ha arról van szó.
- Én de csak azért hogy segítsek neked... Tudod mit? Egyezzünk ki egy döntetlenbe - Vitába nem tudom nem e maradok alul, szóval maradjunk csak ennél , azonban az ezt követő szavakra, csak kicsit elmosolyodva megrántom a vállaimat.
- Nem tesz semmit, nem hiszem hogy lett volna mit tönkre tenned, éppen After Partyztam, pár méterre a hídon, bááár azt a pár korty Dom Perignon-t megvárhattad volna mielőtt berobbansz ide hogy felforgasd az estém.. - Mondom kicsit zsörtölődve de az arcom közbe mosolyog. Sejtheti hogy nem hibáztatom és persze az igazat megvallva nem tett tönkre tényleg semmit, sőt mintha "picit" örülnék is hogy itt van, bár ezt szavakkal nem adom a tudtára, nehogy a végén elbízza magát. A kendővel viszont le kéne szedni azt a vért az arcáról, ami remélhetőleg sikerül is, s ha ez megtörténik, felsegítve szólok hozzá néhány szót. Ahogy látom lelkileg megrázta a dolog, ez nem is csoda. Világéletében büszke volt ez a lány és ezt is imádtam benne, igazi verseny társ volt nem csak a suliba, hanem a magánéletbe is. A szavakat hallva és érezve a fejét a vállamon pár pillanatig nem teszek semmit, végül aztán mégis megindul a kezem finoman beletúrva a hajába hogy végig simíthassak a fején. Régen volt már ilyen közel, és valahol hiányzott is. Fenéket, régebben is hiányzott, csupán a haragom erősebb volt.
- Hát tudod általában senki nem azt kapja amit érdemel... De be kell érni azzal amit kapunk - Mondom egy apró mosollyal az arcomon, sejtheti hogy már másképp állok én is a dolgokhoz, még ha a szavaim néhol furán is hangzanak.
- De vigyázz mert ha tovább fényezel akkora lesz az egóm hogy bevilágítom vele ezt a sikátort... Teszem hozzá viccesen, na de ideje lenne menni így már hopponálunk is méghozzá egyenesen a szállodában ahol megszálltam. Nem vállaszolok azonnal a kérdésére, előbb egy tükör elé beállva lassan kigombolom az ingemet. Kezd már idegesíteni ez az öltözék, s bár megszoktam hogy hordok ilyesmit is, hogy elegánsan öltözködök, de azért egy egész nap ebben a göncben sok.
- Mondjuk úgy hogy a 21.században is sokat fizetnek a titkokért. Az én munkám pedig hogy titkokat adok el olyanoknak akik megfizetik az árát. Ezért vagyok kém. Kevés olyan van jelenleg a piacon aki akár álmodban is ki tud faggatni. Tisztára olyan lettem mint a 007es - Kacsintok a leányzóra a tükörből nézve, végül ha megvannak a gombok le is dobom az ingemet a bőr kanapéra.
- Szóval ha a bank nem is, de fogalmazhatunk úgy hogy egy ideje megtehetem és ha megtehetem miért ne élvezném ki? Erről szól az élet nem? Hogy azt csinálok amit akarok. - De legalább örülhet, most már nem az a Nil áll előtte, aki minden harmadik nap zülleni ment, és a pénzét piára költötte, kissé megváltoztam, bár akad még bennem bőven a régi énemből. Egy cigire rágyújtva kihajolok az erkélyen hallgatva a kérdését, de fél szememet mindig a leányzón tartom.
- Őszíntén? Először magam is gondolkoztam rajta egy pillanatig, de igazából régen láttalak, és valami azt súgta hogy kár lenne ilyen hamar elengedni téged... - Mutatok körbe a kezemmel amolyan mimika képen. Végül még néhányat szippantok majd kihajítom a cigit az ablakon s nemsokára Daphne elé lépek.
- Nos te már egy csomó dolgot megtudtál rólam, én viszont szinte semmit arról neked hogy mennek a dolgok, talán mesélhetnél, már ha nem titok - Mondom de aztán hirtelen megvillan a szemem, mint aki csak észbe kapott a másik láttán.
- Azaz hogy mondjuk egy fürdés után mesélhetnél. Gondolom neked is jól esne, és még csak azt se kell letárgyalnunk ki menjen először.. A szobához két fürdő is van melyiket akarod a zuhanyt, vagy a kádat? A kádnak van pezsgőfürdő funkciója is - Teszem hozzá ravasz mosollyal, tehát rá lesz bízva mit választ. Én viszont bár koránt sem vagyok annyira leharcolt mint ő, azért leizzadtam, így vagy ő az én vagy én az ő példáját követve tuti hogy elhúzok már ha a kisasszony túlesik a választáson.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Párizs   

Vissza az elejére Go down
 
Párizs
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Külföld :: Franciaország-
Ugrás: