Belső kert

Tárgy: Re: Belső kert 2011-04-01, 4:16 pm

- Egy szóval se mondtam, hogy nem lehetnek.*von vállat a rossz napokra utalva. Pontosan érti, hogy mire gondol, végül is, neki sincs mindig jókedve.*
- Értem én. Mostanában nekem sincs túl sok időm, pedig még csak sentinel se vagyok. De van egy halom tanulnivalóm.*feleli és közben a sportpálya is meg lesz említve.*
- Ez jól hangzik. Akkor majd ráugrok valakire, aki arrafelé tart.*kacsint vidáman. A beszélgetés pedig tovább folyik, míg el nem jutnak az aranyvérűekhez.*
- Sokszor nem csak a régi generáció viselkedik így, hanem a fiatalok is. Sajnos.*teszi még hozzá nem túl lelkesen. Végül is neki, ahogy azt már párszor említette semmi baja a nem tisztavérűekkel. Szerinte a származás nem elsődleges szempont. Mindeközben kérdez a másik családjáról, amire a választ meglepő, ezért azonnal bocsánatot is kér.*
- Akkor jó. Örülök, hogy nem bántottalak meg vele.*húzza a száját egy apró mosolyra. De ez még nem minden. Hamarosan a fiú nevelőszüleinek sorsát is megtudja, amin eléggé lesokkol.*
- Nem lehettek valami jó szülők.*jegyzi meg halkan az utolsó megjegyzésre reagálva. A többi információt hallva bólogat, ezzel jelezve, hogy figyel és, hogy érti, amit a másik mond neki. De hozzáfűznivalója nem igazán van, így nem szólal meg. Megtudja a fiú szabadidős szokásait és elmosolyodik. Ezután jön a búcsúzás és egy beszólás, amin felnevet.*
- Rendben. Azt hiszem nekem se ártana menni és okosodni még a lefekvésig.*jegyzi meg vidáman. Itt lenne az ideje annak is, hogy megírja a maradék leckéit, amikből meglehetősen sok van még hátra.*
- Én is köszönöm a beszélgetést. Gondolom igen, mivel már kétszer összefutottunk, nem lehet olyan nagy az iskola.*kacsint, majd integetve elbúcsúzik.*
- Sziasztok!*köszön el. Utána még egy rövid ideg üldögél a padon, majd megunva a dolgot felcammog a hálójába leckét gyártani és tanulni.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-05-07, 4:56 pm

*Mint mindig a belső kertben most is jó idő van, annak ellenére, hogy a kinti környezet uralkodik a termen. Felnézek az elvarázsolt mennyezetre, amiből soha nem esik csapadék, majd a felhőket kezdem el figyelni, de most nem veszek észre bennük semmilyen különleges alakzatot, formát. Fejemet visszahajtom és tekintetemet körbejáratom a termen, ami kong az ürességtől.*
~Az egyetlen „zöld” terület a szigeten és még sincs itt senki.~
*Szeretek a természetben barangolni, de most nem azért jöttem, hogy elmélkedjek, hanem a zsályáért, ami az ellenméreghez kell. Körbenézek, hogy hol is lehet a lila növény, amire szükségem van. Nem volt nehéz megtalálni a zöld kis bokrot, aminek lila virágai az ég felé nyújtóztak. Ebből a növényből is szedtem pár szálat, majd nagy sóhaj kíséretében a pince felé vettem utam.*
~Miért patkány farok? Miért nem lehet gyík? A patkány annyira undorító lény.~

Tárgy: Re: Belső kert 2011-05-08, 6:47 pm

- Aaron, Aaron, Aaron, most már elég lesz!* Ha tudtam volna hogy ekkora mozgás igénye van lehet nem egy Perzsa cicát teremtek. Tök nem igazak a könyvek mert azokban azt írták hogy lusták. Én ezt megcáfolom mert ez a macska olyan aktív mint tíz másik. Még jó hogy szinten tartom magam mert most tuti hogy kiköptem volna a tüdőmet is. Az órára pillantok s kiderül, hogy már egy órája hajkurászom a "dögöt". Kissé öntörvényű bezzeg ha egy nála kétszer akkora famulussal találkozik akkor ki nyuszi. Lehet egy nyúllal jobban jártam volna, most már késő bánat.*
- Most már ideje menni, szóval told ide magad* Nem kiabálok de hangosabban beszélek mint szoktam. Fogalmam sincs hol ehet pedig egy fehér Perzsa cica olyan könnyen azért nem képes elbújni. Nagyon úgy fest hogy még is mert én sehol nem látom. Nem fogok macska-egér játékot játszani mert elég volt a mai napra. Csak tudnám miért szeret ennyire bújócskázni. Egy sóhaj szakad fel a tudómból s elindulok a kijárat felé, mert én bizony itt hagyom. Nem egészen de neki ezt nem kel tudnia.*
- Én most elmegyek és remélem össze találkozol egy nagymacskával* Hogy szavaimnak nyomatékot is adjak ténylegesen elindulok a kijárat felé. Mind a két kezemet zsebre vágom s nyugodtan lépkedek az amúgy szép környezetben.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-05-08, 7:06 pm

*A nap eddigi részét a szobájába zárva töltötte, de most úgy dönt, hogy ideje egy kicsit mozognia. Nem nagyon van hangulata a csónakázáshoz, így a kastélyban maradást választja. De szeretne némi kellemes hangulatot és környezetet, így végül a Belső kert felé indul. Egy egyszerű farmerszoknyát visel, fehér hosszúujjúval és tornacipővel. Haját gondosan leengedi, hogy eltakarja a már halványodó, de azért látható sebet a nyakán. Nem siet sehova, lassú nyugodt léptekkel halad célja felé, s nem is reménykedik benne, hogy találkozik valakivel. Így körbepillantás nélkül lép be a kertbe, ahol az első, amit meglát, egy gyönyörű perzsa macska, aki igazán elemében van.*
- Hé cica, hello. Mit keresel erre?*pislant rá és kezét kinyújtva leguggol, hogy megsimítsa, ha az állat odamegy hozzá. S csak ezután veszi észre a láthatóan türelmetlen srácot, akit nem ismer, így a ruháját kissé leporolva feláll és elmosolyodik.*
- Szia. Ne haragudj nem vettelek észre. Remélem nem zavartam meg semmit.*szólal meg, majd némi hezitálás után kezet nyújt, hogy bemutatkozzon.*
- Egyébként Elisa vagyok, örvendek.*mondja el a nevét, s utána ismét visszapillant a cica felé.*
- Nagyon szép. Famulus vagy sima cica?*érdeklődik kíváncsian, s egyik lábáról a másikra áll miközben a választ várja.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-05-08, 7:25 pm

* Komolyan nem tudom merre lehet Aaron, de ha végre megtalálok lehet hogy ma kihagyja a vacsorát. Nem szeretem mikor elereszti a füle mellett a szavakat melyek neki vannak címezve. A cica a kellemes női hang irányába fordul és oda is szalad hozzá.*
- cijjjja. A nevem Aaron* Már bújik is a lány keze alá és dorombolni kezd neki mert a simogatást azt nagyon szereti mint az látható is.*
- Lucas-al játszunk és most elvagyok bújva. Létci, létci, ne árulj el* Pillant a lány szemeimbe csillogó tekintettek, de nem mozdul egy lépést sem. Ahogy haladok a kijárt felé egy lány pillantok meg és Aaront. Már megint kényeztetni szeretné magát. A fejemet csóválom meg mert túl könnyen barátkozik. Egyszer meg fogja égetni a mancsát ezt biztosra veszem.*
- Helló, semmit nem zavartál meg sőt, még örülök is neked, mert legalább Aaron előkerült.* Egy mosoly kerül az arcomra mert ha nem jön ez a leányzó lehet nem bújik elő a macskám sem. A kezem nyújtom felé s mikor viszonozza a kézfogást megrázom azt majd elengedem.*
- Örvendek Elisa, én pedig Lucas vagyok* Árulom el én is a nevemet a hölgynek mert nem titok. Még nem láttam ezt a leányzót a suliba, így csak arra tudok következtetni hogy elsős lehet. A másodikosokat látásból ismerem.*
- Természetesen famulus.* Nekem ez természetes, de lehet neki fura. Mondjuk ez attól is függ hogy mennyi ideje van a suliban.*
- Gondolom elsős vagy.....* Jegyzem meg és kíváncsian fürkészni kezdem a leányzót. A cicámra pillantok aki szintén a lányt figyelni.*
- Elisa? milyen furcsa neve van* Jegyzi meg a macska s a lány lábához simul jó szorosan.*
- Aaron, hagy békén a hölgyet és gyere inkább ide* Szólók rá mert nem kérhet meg mindenkit aki csak az útjába akad hogy simogassa.*
- Na haragudj kicsit neveletlen* Vakarom meg a tarkómat kissé zavartan*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-05-08, 7:46 pm

*Mivel úgy érzi,túl sok időt tölt a szobájában, így elindul, hogy szétnézzen a kastélyban és megmozgassa tagjait. Nyugodtan halad előre, míg el nem ér a Belső kerthez, ahol az első amit meglát egy szép perzsa cica. Megpróbálja megsimogatni, ami sikerül is, ráadásul az állat megszólal, s bár ez kicsit meglepetésként éri, de igyekszik nem mutatni.*
~Ejj, ez beszél!~*gondolja, de hangosan nem mondja ki, nehogy megbántsa vele a cicust.*
- Üdv Aaron.*mosolyog rá, majd automatikusan simizni kezdi a puha bundát.*
- Lucas a gazdád? Ne aggódj nem mondok semmit.*biztosítja vidáman, ekkor azonban az emlegetett srác is megjelenik, akit nem ismer, így beszélgetést kezdeményez és be is mutatkozik.*
- Örülök, hogy segíthettem, bár nem volt szándékos.*von vállat nevetve és elfogadva a kézfogást kezet ráznak.*
- Már mondta.*bök a macskusz felé a másik neve hallatán, majd megérdeklődi, hogy famulus-e a kicsike. A válasz hallatán bólint.*
- Annyira nem az, de ez megmagyarázza a beszédet. S akkor ezek szerint te másodikos vagy.*teszi még hozzá, mivel tudja, hogy csak attól az évfolyamtól lehet valakinek. A másik megállapítására bólint, de nem fűz hozzá semmit. Viszont, mikor a macska szól be a nevére oda pillant és elmosolyodik.*
- És a teljes nevem még nem is hallottad. Egyébként egyetértek. Azt hiszem, anyám valami könyvből szedte.*von vállat és leguggol, hogy megint megsimogassa a famulust.*
- Semmi gond.*ingatja a fejét vidáman ismét Lucas felé fordulva.*
- Na és mi járatban vagytok errefelé? Sétálgattok?*kíváncsiskodik tovább, s mivel elzsibbad a lába a guggolásban, felegyenesedik.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-05-08, 8:05 pm

- Igen, a gazdi és jó srác, mindig ad nekem tejet és köszi* Nyalja meg a mancsát a cicus s amint érzi az apró kezet, már dorombol is. Örülök neki hogy feltűnt a leányzó mert így nem kell tovább futnom Aaron után. Néha fárasztó tud lenni a sok játék amit igényel, de hát egyem meg amit főztem.*
- A lényeg hogy már előkerült.* mosolyodom el kedvesen s kezet fogok a másikkal. Elisa szavaira ismét csak fejet csóválok.*
- Remélem az élettörténetemet nem mondta el. Elég cserfes egy állat.* Tényleg remélem hogy nem mondott semmi olyat ami másra nem tartozik. Nem szeretem mikor megered a nyelve mert hajlamos egy csomó bizalmas dolog kifecsegésére. Nem is tudom miért kandúrnak teremtettem, mert úgy viselkedik mint egy lány sokszor.*
- Igen, másodikos vagyok. Őszinte legyek már megbántam hogy a beszéd képességgel ruháztam fel.* valóban így van mert egy csendes famulus hasznosabb. Hát most már teljesen mindegy. A cicus tovább dorombol, mert a lány már nem simogatja és ez nem tetszik neki. Szinte könyörög a testbeszédével egy kis simogatásért melyet meg is kap.*
- Miért mi a teljes neved?* Kérdezem meg kíváncsian s a macskáért nyúlok hogy ölbe vehessem.*
- Inkább bújócskázunk. Én balga a második képességnek az álcázást adtam neki de a fene sem gondolta volna hogy ezt ellenem fogja használni* Simítok végig a kékes fehér bundán. Hát a második hibát is elkövettem de tanultam belőle. Tuti hogy legközelebb más lényt fogok csinálni.*
- Te merre tartasz?* Kérdezem meg tőle mert elég vidám leányzónak tűnik és lehet épp rá ér egy kis csevegésre.*
- Nincs kedved velünk jönni?* Kérdezi meg nyíltam a famulus a másikat. Megint fejet kell csóválnom.*
- Lehet Elisának fontosabb dolga van mint hogy velünk jöjjön amúgy sem illik így rákérdezni, bár ha nincs dolga akkor.......* Nem fejezem be a mondatott hanem kérdőn a vörös hajú lánykára pillantok. *

Tárgy: Re: Belső kert 2011-05-08, 8:25 pm

*A famulus mondatára elmosolyodik, de nincs ideje tovább társalogni vele, mert megjelenik az emlegetett gazdi is.*
- Fárasztó lehet vele.*mondja, s megpróbál együttérzőnek tűnni, ami a vigyora miatt nem sikerül tökéletesen, bár tényleg sajnálja egy kicsit a srácot.*
- Csak annyit mondott, hogy jófej vagy.*nevet fel. S ezek után mindenképp el kell gondolkoznia azon, hogy alkalomadtán akar-e beszéd képességet adni a famulusának. Mivel a mellékelt ábra szerint nem lenne túl jó ötlet. A következőkre bólint, hogy egyetért. Végül is, valószínűleg ő is megbánta volna a dolgot, hiszen a cicus tényleg elég beszédes. Aztán amikor beszól a nevére, finoman közli, hogy egyetért.*
- Elisaveta Varlock.*válaszol a feltett kérdésre. A következőkre kuncogni kezd, de igyekszik visszafogni magát.*
- Hát úgy tényleg nem lehet egyszerű megtalálni, ha még álcázza is magát.*ért egyet. A kérdésre megvonja a vállát, hiszen igazából nem indult semerre.*
- Semmi konkrét helyre. Csak sétálgatok, mert ma egész nap a hálóban ültem.*válaszol, majd a famulus kérdése hallatán egy kicsit elcsodálkozik, de mindenképp örül neki, hogy megkérdezi tőle.*
- Köszönöm, de nem akarok a terhetekre lenni.*lép közelebb, hogy megsimogassa a macskuszt. Majd mikor a fiú is felajánlja, bár sokkal burkoltabban, hogy menjen velük, akkor végül boldogan beleegyezik.*
- Örömmel veletek tartanék, de csak akkor, ha tényleg nem zavarok.*mondja és kérdő pillantást küld mindkettőjük felé.*
- Egyébként merre is mentek?*dönti oldalra a fejét egy kicsit és közeben tovább cirógatja a famulust.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-05-08, 8:44 pm

- Néha valóban az, de sokszor képes jó kedvre deríteni.* Jegyzem meg, mert lehet hogy sokat beszél de azért én nagyon szeretem. persze mikor borús hangulatba van az ember akkor nem előnyös, hogy olyan mint egy duracel nyuszi.*
- Hééééé, azt mondtad nem árulsz el!* Húzza fel az orrát a cicus, mert megkérte a lányt hogy ne árulja el. Az más kérdés hogy lehet félre lett értve.*
- Akkor úgy látszik vissza fogta magát.* Ez engem meg lep mert általában már a fél életemet elkotyogja. Lehet jól időzítettem és nem jutott ideje mást is mondani ennek viszont örülök. A lány neve tényleg furcsa. Még soha nem hallottam ezt a kereszt nevet.*
- Honnan származol?* Kérdezem meg elgondolkodva, de mivel mondta hogy lehet egy könyvből van a neve nem húzok párhuzamot az eredetben. Egy széles mosoly jelenik meg arcomon ahogy a lány kuncogni kezd olyan édesen teszi mindezt mely mosolygásra késztet.*
- Valóban nem, de azt nem lehet mondani hogy unatkoznék mellette.* Azt valóban nem mert elég sok időmet lefoglalja amit igazából nem bánok.*
- Nem vagy a terhünkre, igaz Lucas?* Pillant először a leányzóra majd a gazdira. A fejemmel intek hogy valóban nincs és ha akar jöhet is ezért burkoltan én is elhívom. Nem szoktam annyira nyílt lenni mint a famulusom. Nem akarok tolakodó lenni.*
- Tényleg nem zavarsz* Mosolyodom el és ezzel azt hiszem el is oszlattam a kételyeit amik esetleg felmerültek benne. A cicusnak pedig jó dolga van hiszen Elisa simogatja.*
- Voltál már az elveszett barlangba?* Kérdezem meg kíváncsian mert mi oda indulunk. Szeretem azt a helyet, főleg így eset. Ha minden igaz akkor el is indulunk lassan.*
- Mióta vagy a suliba csak mert még nem láttalak.* jegyzem meg neki ezt is mert valóban ismeretlen számomra a másik. Illetve eddig az volt pedig biztos emlékeznék rá. Jó a memóriám meg csinos is, persze, ezt nem mutatom ki, mert nem szokások. *

Tárgy: Re: Belső kert 2011-05-08, 9:04 pm

- Végül is az állatok, ez esetben famulusok sok mindenre jók.*mosolyodik el, hiszen nem véletlenül szeretne minden idős ember társaságnak egyet, mármint háziállatot.*
- Bocsi, kicsúszott.*pillant a sértődött cicusra szomorkásan csillogó bociszemekkel, hátha így sikerül kiengesztelnie.*
- Gondolom pont időben érkeztél.*tippeli vállat vonva, mert nem ismeri az állat természetét, így nem tudja, hogy mi lett volna, ha a gazdija később jelenik meg. Ezután a nevét is elárulja, amit mindketten furcsának tartanak, de nem sértődik meg rajta, hiszen sokszor ő is úgy véli, hogy lehetetlen keresztnévvel verte meg a sors.*
- Franciaországból.*válaszol a kérdésre fintorogva, ezzel jelezve, hogy nem igazán kedveli a származási helyét. A beszélgetés pedig tovább folyik, s nem sokkal később először Aaron, majd Lucas által is meg lesz hívva, hogy tartson velük. S mivel úgy tűnik, hogy nem zavar, így nyugodt szívvel belemegy a dologba.*
- Ez esetben, akkor örömmel veletek tartok.*mosolyog rá mindkettőjükre, s azt is megérdeklődi, hogy merre mennek. A válaszban szereplő helyet nem ismeri, így csak megcsóválja a fejét.*
- Még nem, úgyhogy itt az ideje. Egyébként merrefelé van?*kérdezi, s mivel itt nincs semmi dolga, így akár indulhatnak is. A következő kérdés hallatán elgondolkozik.*
- Nem olyan rég óta, de nem tudom pontosan, talán három-négy hónapja jöhettem.*feleli, bár nem teljesen biztos benne, hiszen nem tart számon ilyen dolgokat.*
- Egyébként, ha nektek nincs más dolgotok, akkor felőlem mehetünk.*jegyzi meg mellékesen, s el is indul a kijárat felé, csak, hogy aztán odaérve megtorpanjon és kissé elvörösödve forduljon vissza.*
- Izé, elfelejtettem, hogy gőzöm sincs merre kell menni. Szóval csak utánad.*mosolyog a fiú zavartan és türelmesen várva ácsorog egy helyben.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-17, 5:25 pm

~Nincs is jobb dolog, mint a napon heverészni és semmit nem csinálni egész nap…..Pfúúj ezt a marhaságot még én sem veszem be. Ennél unalmasabb cselekvés nincs is. Csak ülni és semmit sem csinálni. Milyen élet ez? Egy biztos nekem nem való. Olvasni szeretek, de hogy egész nem ezt csináljam… nem való nekem.~ *Morgolódok magamba miközben új fent a nyomoromban lubickolok. Tudom, hogy ez nem napozás, mert a mennyezet van csak elvarázsolva, de nem számít. A lényeg ugyan az.*
~ Ostoba nyavalyás bordarepedés. Még szerencse, hogy a varázscuccoknak köszönhetően hamar meggyógyulok így elég ez a kötés, mert a gipszet hamar levagdosnám magamról.~
*Nagy sóhaj kíséretében helyezem kedvenc könyvem a hasamra. Eddig mindig olyan jól magával ragadott, de most, hogy köteles vagyok, még két napig ezzel elütni az időmet egyre jobban idegesít. Az a büdös szájú alkoholista a sikátorban jól elintézett.
Hát igen nem régiben sétáltam haza, amikor valaki megtámadott és csúnyán elintézett. Megrepedt két bordám, felvágta az idióta a combom, amin most egy szép vágás csúfondároskodik öt öltéssel és a jobb kezem végig be van kötözve, mert alig van rajta bőr, sőt ahol van ott a betadin ronda narancssárgára festette, de ha ez nem lenne elég, felrepedt a szemöldököm és még az állam is lila, ahogy elestem. Remek ez a hét, de majd a holnap. Addigra leszedik a kötést az oldalamról. Még jó, különben lemaradnék a szakkörről és a sok folt mellé legalább jól áll a többi.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-17, 5:32 pm

*Már csak két nap választ el attól a bizonyos naptól, amely a Mysterioban a második megmérettetésem lesz. Az első az az évfolyam lépés volt természetesen, hála a jó tanulmányoknak, de nem annyira egyszerű minden, a párbajszakkörön sokan vannak, tapasztaltak és ki tudja, hogy milyen tudásra tettek már szert eddig... Miközben ezen gondolkodom, csak végigsétálok a hosszú folyosón, természetesen nem egyedül, hanem Marcan társaságában, aki aranyosan tipeg mellettem, de fekete feje ide-oda jár, próbál ismerkedni a hellyel, hiszen még mindig nem illeszkedett be ebbe a világba. Ahogy viszont egy eddig még nem látott ajtóhoz érek, csak könnyedén tolom be, de az elém terülő látvánnyal valahogy nem számoltam, így pillantok körül, a kis sárkány pedig csak egy kis tűzet köhög magából, neki nem tetszik annyira, mint nekem.*
- Ugyan már, jó ez a hely. *pillantok le rá, majd kezemet a fejére teszem, csak nyugtatásként és már tovább is sétálok. Egy hosszú, de annál vékonyabb, fekete nadrágot viselek egyébként, fekete inggel és egy kényelmes sportcipővel. Az ing viszont rövid ujjú és a felső három gomb most ki van gombolva, tehát a megsülés se veszélyeztet. A hajam kócos, mint mindig, jégkék szemeim viszont csak kissé kialvatlanok, még én se érzem igazán itthon magam. Na de ahogy körbenézek, hirtelen pillantok meg egy hófehér üstököt, majd látom meg a leányzót is.*
~ Elég rosszul néz ki. ~ *húzom el a számat, hiszen egyértelmű, hogy valaki elbánt vele. Kemény lehet ez a suli, na de mindegy is, csak mellé sétálok, majd letekintek rá.*
- Szia. Zavarok? Mert ha nem, akkor csatlakoznék hozzád. *kérdezem egy apró mosollyal, miközben a sárkányom is mellém ér és fejét kissé előre dugva próbálja meg felmérni a lányt.*
~ Csak ne most köpjön tűzet... ~ *gondolom magamban, hiszen még nincs hozzám nőve és nem is kontrollálja magát túl jól, na de most már ideje lenne bemutatkoznom is.*
- Raiden Carvex vagyok, ő pedig a famulusom, Marcan. Téged hogy hívnak? *és ha nem zavarok, akkor azért helyet foglalok mellette, de ha igen, akkor bizonyára tovább fogok állni, hiszen nem szeretek zavarni, én is tudom, hogy milyen az, amikor az ember egyedül akar lenni, bár valahogy amióta ide jöttem, ez soha nem jön össze.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-17, 5:50 pm

*Morgolódós magánbeszélgetésemet két lény szakítja félbe. Az új fiú, akit már láttam, de csak ennyi és egy.. ööö… sárkány. Sárkány? Sárkány! Kicsit meglepődők a mitológiából ismert hüllő ilyen közeli látványától. A hétköznapi állatoktól kicsit eltér ez a famulus, de egy biztos, hogy ő az, mert más nem lehet, de akkor is.. ez…*
- Hűha! *Csúszik ki számon gondolatom vége. Kicsit oldalra fordítom, a fejem úgy nézem tovább a sötét lényt, majd a gazdájára pillantok, aki fölöttem áll.*
- Hello Raiden! Nem zavarsz, és persze nyugodtan csatlakozhatsz, úgy sem csinálok, mást csak fekszek… vagy is izé akarom mondani, csatlakozhattok. *A famulusokat én még egy fő ként szoktam kezelni, főleg mióta találkoztam Lucas beszélő cicájával. Hú de régen láttam már őket is, de most, sicc, mert ide kell figyelnem.*
- Üdv neked is sárkány… izé Marcan. Segítenél fölülni. Nem akarok tiszteletlen lenni, meg kicsit el is zsibbadtam már ebben a pózban. *Nyújtom felé a kezem, hisz másképp eltartana egy darabig mire fölkászálódóm ülőpózba. *
- Téged még csak mostanában láttalak a suli falain belül. Melyik ház büszkélkedhet új lakójával?
*Teszem fel a kérdést, majd gyorsan, azaz lassan, mert fáj, minden porcikám megrázom a fejem.*
- Elfelejtettem bemutatkozni. Mona vagyok, csak így simán. *Nyújtom bal kezem kézfogásra, melyen természetesen most is ott van a családi bőrkarkötőm.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-17, 5:58 pm

*Bizony Mona nem lát rémeket, ez egy sárkány, méghozzá egy kölyök példány, hiszen kifejlett sárkány nem lehetne famulus, ez pedig még egészen normálisnak minősül, így ahogy hallom az ajkai közül kicsúszó szót, kissé elmosolyodom.*
- Hát, így se fogadtak még. *pillantok le kis kedvencemre, hiszen bizonyára ő érdemelte ki ezt az édemet, ahogy a lány szemeit láttam, nem pedig én, ami nem is zavar, hiszen nem vagyok a csábítás mestere és szerintem soha nem is leszek az. Az egy másik élet lenne, nem az enyém.*
- Köszi, akkor maradunk. *és már le is ülök, vele szembe, majd a sárkányom is hasonlóan cselekszik, miközben a másikat figyelgeti, na meg a zöld környezetet is, mely ahogy látom, igen csak a kedvére van, körülbelül úgy, mintha odakint lennénk, Seol szigetén, az igazi természetben.*
- Öhm, persze, hogyne. *kissé meglep, amiért a segítségem kéri, de csak most nézek jobban végig rajta és nem rejtem véka alá azt, hogy sajnálom. Egész tekintetem ezt sugallja, de gyengéden megfogom a kezét és kissé magam felé húzom, hogy fel tudjon ülni, majd ez után eleresztem és csak kezeimet a fűre téve támaszkodom meg.*
- Lehet, hogy nem lenne szabad, de én mégis megkérdezném. Mi történt veled? Elég rosszul nézel ki és szerintem nem mindig festesz így. *kíváncsiskodom egy picit, hiszen ha titok, akkor majd úgy is hallgat, de ha nem, akkor bizonyára lesz szíves mesélni nekem egy picit magáról és a történtekről, mert valaki elbánt vele vagy pedig ő esett le a lépcsőn vagy a fene tudja, hogy honnan.*
- Nem is járok ide túl régóta, de a Cruoris. Még jó, hogy nem a másik kettő... *mindkettővel akad bajom. Egyiket a bátyám vezeti, a másik pedig halálimádók gyülekezete... nem is tudom, hogy melyik a jobb.*
- Te melyikbe jársz? *kérdezek rá én is, hiszen ki tudja, még a végén kiderül, hogy ő is az én házam diákja.*
- Egyébként, honnan tudod, hogy új vagyok? Ennyire kitűnök a többiek közül? *vigyorodom el, majd amikor meghallom a nevét és ismét látom a kéznyújtást, nem vagyok rest újból előre dőlni és kezet fogni vele.*
- Még a végén azt hiszem, hogy mindig a kezemet akarod fogni. *cukkolom egy cseppet, de csak bizonyos keretek között, majd ha megráztam - persze csak finoman, van így is elég baja -, a kezét, akkor jöhet az újbóli támaszkodás.*
- Egyébként te miért ülsz itt egyedül? Jobb olvasni, mint a barátaiddal lenni? *lehet, hogy már túl tolakodó vagyok, tehát be is húzom magamban a képzeletbeli kéziféket és inkább megvárom, amíg mond valamit. Eddig kedvesnek tűnik, de a bizalmamat biztosan nem nyeri el egy-két találkozás után, ahogy senki más se.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-17, 6:19 pm

*Kicsi talán túlságosan is őszintén reagáltam, de ez engem egy csöppet sem hoz zavarba, hisz még is csak egy sárkány ül mellettem. Ül? Ilyet is tudnak? Most, hogy jobban megnézem magamnak a gazdáját.. ööö… (hát jó nem tudom a nevét. Ez gyorsan ment. Rákenjünk a fájdalomcsillapítóra.) hasonlít egy hüllőre. Elsőre a varánusz ugrott be. Nem is olyan véletlen, hogy sárkánya van. Különösebben nem jóképű nem is az esetem, de most időtöltő elfoglaltságnak tökéletesen megfelel társasága. Elfogadja kinyújtott kezem és segít felülni, de jég kék tekintetében látom a sajnálatot.*
- Jajj ugyan már! Azonnal hagyd abba a sajnálatomat vagy ülj arrébb. *Sértődők meg. Nem kell, hogy sajnáljanak. Jó persze fáj, de idegesítőbb, mint fájdalmas, meg néztem is ki rosszabbul. *
- Nincs megtiltva így megkérdezheted, maximum nem kapsz rá választ. *Húzom gonosz mosolyra szám szélét és belekezdek a mesélésbe.*
- Misztikus lények ismeretén gólemet idéztünk meg és hát egy kicsit elszabadult a pokol. Kellett valaki, aki eltereli a lény figyelmét én meg neki álltam vele boxolni…*Kamuzok egy óriásit, ami elég hihetetlenül hangzik. Fölnevetek és helyette elmesélem az eredeti történetet.*
- Kamu az egész. Mystralból jöttem haza, amikor egy mágus támadt nekem. Sajnos övé volt a többlet fölény, de a végén én nyertem. Szó szerint széjjelmarta haragom. *Nevetek fel szárazon a balesetre gondolva, de már tovább is ugrom megkérdezve melyik ház ragja.*
- Hm… nem mondanám, hogy feltűnő vagy csak nekem tűntél fel. A tippem pedig Exortus lett volna tekintve, hogy neki a fekete sárkány a címere, de a kígyó is hüllő így üsse kő. *Legyintenék, de inkább nem emelem fel támaszkodó kezem.*
- Én az Exortus ház tagja vagyok és nem vagy az esetem, ezért nem kell aggódnod, hogy megtartom a karod. *Vonogatom meg szemöldököm, majd a sárkánykára pillantok.*
- Nem tudsz beszélni mi? Kár… kíváncsi lettem volna, mi jár egy sárkány fejébe… Állítólag igen bölcs lények. *Nézek végig a pikkelyeken, majd fölnézek, és a felhőket kezdem fürkészni ismét.*
- Nincs túl sok barátom és, aki van azt sem kerestem föl. Roppant unalmas egy mozgás képtelen csajjal üldögélni egész nap és ülésből fekvésbe lenni egyfolytában, így inkább nem hívtam senkit.*Sóhajtok nagyot, majd lassan visszadőlők fekvésbe. Kicsit fárasztó így ülni.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-17, 6:31 pm

*Nem igazán érdekel, hogy ki hogy tekint rám, nem azért jöttem, hogy barátokat szerezzek, egész életemben megvoltam nélkülük, számomra csak a tanulás fontos és itt megkaphatom a legjobb tanítást is hozzá, bár Luciussal nem számoltam, de üsse kő, nincs mit tenni most ellene. Inkább csak felsegítem a lányt és ahogy nézem és hallgatom szavait, kissé felnevetek.*
- Ne haragudj, nem rosszból, csak tényleg látszik rajtad, hogy valami gond lehet. *de igyekszem rendezni arcvonásomat, hogy ne legyen ebből gond és rákérdezni a dologra. Flegma ez a drága, angyali teremtés, de nem baj, csak türelmesen várom, hogy végül mesélni kezdjen, hiszen látom egész lényén, hogy elmondaná, mi történt vele.*
- Szerintem meg kapok és ez a gólemes trükk elég fura, főleg, mivel már régebben volt az az óra leadva. *döntöm is meg kissé a fejem, hiszen bár új vagyok, tudom, hogy min nem voltam itt és azon a bizonyos vizsgán Lucius is volt olyan kedves és felvilágosított róla, hogy kihagytam a nagy tűz, illetve vízgólem bemutatóját.*
- Amúgy meg, nem hiszem, hogy tudnál boxolni, az nem nőknek való sport. *pillantok végig rajta, figyelve az izomzatát, de ahogy végül belekezd a mesélésbe, kissé meglepődöm és pislogok is hozzá párat.*
- Huhh, hát ezek szerint veszélyes ez a hely. De a szétmarást hogy érted? *kíváncsiskodom picit, majd ez után végül a házamat is elárulom neki, de kissé felköhögök, amikor az Exoba sorolna be.*
- Na ne hülyéskedj. Engem nem igazán érdekel az a ház és a tárgyai, max a pyromágia. Amúgy meg, azért, mert sárkányom van, nem jelenti azt, hogy Exosnak kell lennem... *és végül kissé közelebb hajolok hozzá, majd folytatom.* - Amúgy meg, a Cruoris ház címere nem egy kígyó, hanem egy draco, ami félig kobra, de félig sárkány. *kacsintok rá, tehát nálam a pont és ha a sárkányra akar asszociálni, most már sejtheti, hogy belepasszolok én a házamba. Na de nemsokára kiderül a számomra, hogy Lucius alá tartozik, így bólintok párat.*
- Jó tudni, mert te se az enyém. *vetem oda neki, hiszen nem a fehér hajra bukom, bár igazából, nincs ideálom... Na mindegy, ez most nem téma, inkább csak azt figyelem, ahogy Mona Marcan felé tekintget, aki csak kissé fejét rázza a lány kérdésére, majd inkább szárnyra kap és repked egy picit a teremben.*
- Nem adtam neki a beszélés képességét, annál hasznosabb dolgokat tud. Ha beszélgetni van kedvem, akkor azt megteszem egy emberrel. *világosítom fel egy picit, majd amikor hallom, hogy egy unalmas barátja van, kissé összevonom a szemem.*
- Attól még feltalálhatod magad, mert ahogy nézem, most se csinálsz igazán mást, hanem csak ülsz és olvasol... mondanám, hogy menjünk valamerre, de szerintem nem vagy annyira jól. *pillantok előbb a kezére, majd pedig az arcára, ahol szintén található pár csúnyább seb.*
- Ha gondolod, az arcod és az állad meg tudom gyógyítani. *képes vagyok rá, hiszen jó voltam spirituális ismeretekből és tanultuk a magnetizációt, tehát ha enged, akkor segítek neki, ez csak rajta áll.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-17, 7:03 pm

*Gyorsan szólók neki, hogy rendezze vonásait. Attól, mert két napja elgyepáltak, még nem kell sajnálni, sőt amúgy sem kell. Túl büszke vagyok hozzá. A gólemes mese tényleg elé átlátható volt, így nem is akadok fent, de meglep, hogy már ezt is tudja, pedig az tényleg elég régi anyag már.*
- Te most szándékosan sértegetsz állandóan? Legközelebb nem kapsz engedélyt, csak ha jobb napod lesz. Igen is tudok boxolni. Tud meg, hogy az a hobbim és attól, mert erőszakos és durva sport még nőknek való. A nem csak a szaporodás szempontjából fontos és a fajt is lehet tovább bontani kategóriákra, úgyhogy ezt kikérem magamnak. *Úgy tűnik, ma nagyon morcos vagyok. Ahelyett, hogy örülnék, hogy van, kivel cseverésznem belekötök a gyíksrácba. *
- Hogy értem? Nem jártál Toxicológiára? Robbanó bájital volt nálam és azt dobtam rá ellenfelemre.
*Világosítom fel a fiút, (akinek még mindig nem jutott eszembe a neve) pedig biztos, hogy tudnia kéne, mert csak másodéves szinttől lehet valakinek famulusa és neki van. Meg amúgy sem tűnik ostobának, de nem elég, hogy belém köt még a házamat is fikázza. Két ellen tét… persze, hogy nem találok azonos pólust magammal. Vonzom a rosszabbik felet. Közben próbálok kötekedni ismét csak sikertelenül miközben a fiú közelebb, hajol hozzám.*
- Ott a pont, de mielőtt rám nyújtod, villás nyelvedet told arrébb a buksid, hogy ne lógjon bele az aurámba. *Cukkolódóm még egy kicsit, majd a sárkányra pillantok. Marc.. na jó erre még rá fogok kérdezni.*
- Nem feltétlenül hasztalan a beszéd képessége, de ezt most nem fejtem ki neked. Kimerítő a filozofálás kábult fejjel. *Sóhajtok egyet, majd ismét hátradőlők.*
- Miből gondolod, hogy veled tartanék? Most találkoztunk először és már is veled sétáljak?
*Töprengek egy kicsit az ajánlatán… tényleg jó lenne, ha elmúlnának a foltok és a repedések az arcomról, mert amikor használnám a mimika képességét, amivel megáldott minket istenünk egy kicsit mindig megfeszül a bőr, meg jó lenne végre egészségesnek látszani.*
- Nem mondanám, hogy megbízom benned, de elég intelligensnek tűnsz és valljuk be ez egy igen jó ajánlat számomra. Igen, szeretném, ha megcsinálnád az arcom. *Nézek szemébe ezután pedig biccentek egy kicsit.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-17, 7:22 pm

*Egyre furább nekem ez a lány, tuti, hogy nem normális, hiszen mindenből azt hiszi, hogy én rosszat akarok neki. Csak szemet forgatok kissé és emelem fel egyik kezem, hogy magam elé tartsam.*
- Hé, lenyugodnál már? Nem sértegettelek, tehát jobb lenne, hogyha kissé leállnál. Ha rossz napod van, akkor inkább elmegyek, de nincs kedvem egy ember hülyeségeit se hallgatni, tehát vagy beszélgetünk normálisan, vagy hagyjuk egymást békén. *jelentem ki határozotta, hiszen kissé már kezd írritálni ez az egész és ez a kioktatás, tök úgy beszél, mintha hülye volnék, pedig ez nincs így. Áh, inkább hagyom is, de ahogy tovább beszél, inkább csak felállok.*
- Mona! Nem mondtad, hogy mit használtál és vérméreggel is lehetne valakinek ilyen jellegű kárt okozni, tehát tényleg vegyél vissza, mert nagyon nem leszünk jóban. *nézek le rá, de már kezdek egyre biztosabb lenni abban, hogy nem lesz a barátom. Én normálisan állok hozzá, ez a csaj meg mint egy dilinyós. Nem tudom, hogy szedett-e be bármit is, de velem így ne beszéljen, mert rohadtul nem illendő és nem is szimpatikus.*
- És milyen villás nyelv? Te tényleg nem vagy normális... *sóhajtok fel és a fene se tudja, hogy miért próbálok még mindig kedvesnek tűnni, mert ismét csak beleköt abba, hogy jót akarok neki a sétával, semmi mást.*
- Csak egy sima séta, beszélgetés, ugyanolyan, minthogy most itt ülünk. De tudod mit? Mindegy... nem mondtam semmit. *rázom meg kissé a fejem, de azért még van bennem annyi emberség, hogy megkérdezzem, hogy rendbeszedjem-e az arcát, de meglepő módon most már intelligensnek mond és bele is egyezik a dologba. Csak leguggolok elé, majd jobb kezem az arca felé irányítom, majdnem hozzáérek, de nem és tenyerem előbb a szeme előtt van, majd pedig az álla. Érezheti mindkét alkalommal a melegséget, amely az adott pontra fókuszál és én is így teszek, tehát koncentrálok erősen, majd hamarosan mindkét seb eltűnik, mintha ott se lettek volna és Mona ha eddig érzett is fájdalmat, akkor most már nem érzi.*
- Na, kész is. Viszont én most távozom, nincs kedvem a bunkózást hallgatni. Ha majd normálisan lehet veled beszélgetni, akkor keress meg, addig meg, szia. *és Marcan is megjelenik nemsokára mellettem, én pedig hamar hátat fordítok neki és a famulusom társaságában hagyom el a helyet.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-17, 7:46 pm

*Hát igen a fiúnak teljesen jogos a felháborodása. Miért kell nekem mindig erőltetni a csipkelődést? Soha se ment ezután se fog csak magam alatt vágom a fát, de ami ki jött a számon az kijött. Visszavonni nem tudom úgyhogy ismét megszívtam, de van ez így.*
- Nem mondtam, hogy normális vagyok, de erre mindenki hamar rá jön, de te sajnos hamarabb szembesülhettél ezzel a ténnyel. *Veszek kicsit vissza hallgatva a tanácsra, majd védekezően hátradőlők ezzel is kerülve a szemkontaktust. Legközelebb talán jobban sikerül, majd beszélgetniük... már ha lesz legközelebb. Nem tudom miért, de még mindig emberségesen viselkedik velem annak ellenére, hogy én mekkora tapló voltam. Felajánlja segítségét, amit én el is fogadok. Keze közel van az arcomhoz, hogy begyógyítsa a sebeket, ami a tenyeréből jövő meleg össze is forraszt, így szűnik meg a fájdalom és a fejemben is csillapodik a zsongás.*
- Köszönöm szépen, most már egy fokkal jobb. *Dörzsölöm meg szemöldököm, majd könyökre támaszkodom, hogy figyelhessem a távoldó lépteket.*
- Akkor majd legközelebb. Addigra megtanulok rendesen viselkedni.... és bocs. *Hal el a mondat vége, amit vagy hall vagy nem. Mind két kezemet a homlokomra tapasztom miközben belül ócsárolom magam, majd lassan ellazulok és újra olvasni kezdek, amíg van természetes fény, utána pedig a szobámba vonulok.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-23, 8:52 pm

*Nem tudom, hogy most, hogy így látom, miként is álljak hozzá, így vágom rögtön neki a tényt, mi szerint kerültem és van egy olyan sejtésem, hogy tudja nagyon is jól, hogy miért. Így dőlök hát neki kissé kényelmetlenül a falnak és onnan fürkészem, de ahogy rám zúdítja az érzéseit, hirtelen köpni-nyelni nem tudok a megdöbbenéstől.*
- Hogy mi? Te szeretsz? És mégis miért Zoárd? Mit tettem azért, hogy ezt érzed irántam? Szóval... én nekem örülnöm kéne, hogy egy ember szeret a világon, mert más nem mondaná el mindezt, de valahogy hihetetlen és nem értem az okát. *magyarázatot várok tőle, egy egyértelmű, de amikor kiböki azt, ohgy most ez is boldoggá teszi, hogy lát és hogy nem tudtam elbújni előlem, csak lesütöm szemeimet, szégyenlem ám magam, hogy ő így hiányolt, én pedig el voltam tűnve a látómezejéből. *
- Jó, akkor ezt beszéljük meg máshol, gyere, itt a belső kert, az talán elég nyugodt és meg fog felelni neked is. *kapom el gyengéden a kezét és húzom az egyik közeli ajtó irányába, hiszen szerencsére ezen a folyosón van. Így miután azt belöktem magam előtt, csak betessékelem rajta Zoárdot, majd becsukom az ajtót és máris felé fordulok.*
- Én nem úgy nézek rád, mint egy szatírra és nem is haragszom, tehát nincs miért megbocsátanom. Egyszerűen nem tudom, hogy mit érzek, hogy mit akarok, hogy veled hányadán állunk, azt pedig még kevésbé tudom, hogy hogyan kellene kezelnem azt, hogy szeretnek. *bonyolult ezt megmagyaráznom neki, nem is igazán megy, de azért rajta vagyok ám az ügyön, így lépek hozzá még egy picikét közelebb.*
- Nagyon jól érzem magam a közeledben, de nekem ez így picit gyors. Én... fiúval még nem voltam és lánnyal se olyan szinten, csak csók volt, de az veled is... én még nem vagyok tapasztalt, nem értek az élethez se, honnan tudhatnám, hogy meg tudom-e adni neked azt, amire vágysz? *teszem fel neki sorban a kérdéseket, rá zúdítva szépen mindent, miközben halkan szuszogok is, láthatóan ideges vagyok és zavart, de majd túlteszem magam a dolgon.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-23, 9:56 pm

*Csendesen és kicsit meglepődve hallgatom a szavait. Nem ilyen válaszra számítottam, de azt már rég megszoktam, hogy nem tudom előre megjósolni a reakcióját, ezért is szeretek annyira vele lenni. Mindig elfelejtem hogy milyen nehéz körülmények között él, mert nem tudom elképzelni, hogy nem lehet őt szeretni, teljesen mindegy milyen minőségben.*
- Miért kellene hozzá ok? A szeretetet nem kell megindokolni. Egyszerűen érezni kell, megbecsülni és megosztani azzal, aki megérdemli. * ráncolom hozzá a homlokomat, mivel nem értem, hogy ezen miért kell ennyire meglepődni. Azt hittem, azzal, hogy rajtakapott amint lerajzoltam, az is világossá vált számára, hogy szeretem, nem csak egy kaland kedvéért akarom elcsábítani, főleg úgy, hogy eddig nem volt fiúval.* - Egyébként én ugyan olyan szeretetszegény környezetben nőttem fel, mint te, éppen ezért jelentett olyan sokat, hogy azon a bizonyos estén jobb kedvre deríthettelek és jót mulattunk utána.* teszem még hozzá kicsit elgondolkodva, majd javaslom, hogy ehhez a beszélgetéshez keressünk egy kellemesebb és biztonságosabb helyszínt, mire némi gondolkodás után Marcus elkapja a kezem és egy közeli ajtóhoz vezet. Nem is nézem, hová megyünk, annyira lebénít az érintése. Legszívesebben becsuknám a szemem, és hagynám, hadd vezessen oda, ahova akar, bár lényegében ez is történik. Csak mikor már az ismerős kiskertben állunk, akkor esik le, hogy épp egy komoly beszélgetés kellős közepénél tartunk.*
- Igen, ez pont jó lesz....Figyi...megértem, hogy összezavart ez az egész, nekem sem könnyű, mivel még sosem beszéltem erről senkinek sem. De mindent el kell kezdeni idővel.* Egy pillanatnyi hatásszünetet tartok, hogy összegezhessem magamban a kapott kérdéseket, majd folytatom.*
- Csak ne tűnj el, engedd, hogy szeresselek, és a legboldogabb emberré teszel a világon.* Nem pont ezt akartam mondani, de amint egy lépéssel közelebb lép, nem tudom türtőztetni magam: egészen közel hajolok hozzá, keményen a szemébe nézek, hogy lássa, nem viccelek, nem akarom átverni, majd kétségek közt magára hagyni, majd pár másodperc után a tekintetem ellágyul és egy félős, de meleg mosollyal fejezem be mondandómat. Közben magamban szurkolok, hogy ezzel a lépésemmel ne ijesszem meg. Megértettem, hogy ez így gyors neki, meg új és szokatlan, ezért nem akarom a kelleténél tovább feszíteni a húrt, csak éppen majd kiugrom a bőrömből, hogy ilyen közel lehetek hozzá.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-23, 10:13 pm

*Nem tudom felfogni az érzéseit, a tetteit, hogy engem keresett, még mindig, ennyi idő után is oly kitartóan és valahol mégis kellemesen érint, hogy én kellek neki, de mégis keresem az okát, megmagyarázhatatlanul kutatom, de csak nem lelek rá magamtól, ezért kérem a segítségét mindehhez.*
- Nagyon bölcsen tudsz beszélni, ahhoz képest, hogy még csak 16 vagy. *pillantok a szemeibe most már kedvesen mosolyogva, hiszen még mindig nem tudom felfogni, hogy pont vele kerültünk ennyire közel egymáshoz és minden azon a bizonyos éjszakán kezdődött, amikor oly sokat ittunk, mégis tökéletesen emlékszünk rá. Furcsa dolgok ezek, de ahogy folytatja, csak még kedvesebbé válik a tekintetem, azért nem hittem volna, hogy őt ennyire nem szeretgették.*
- Nekem is sokat jelentett! *bólintok rá, majd előjön azzal, hogy máshova kellene mennünk, így fogom meg gyengéden a kezét és kezdem el húzni egy kellemes kis hely felé, ahol nyugalom van és talán ketten maradhatunk. Ha van már bent valaki, akkor is el fogunk férni, tehát meg tudjuk beszélni most mindezt. Be is érünk hát, ahol eleresztem és úgy pillantok rá ismét, hogy magyarázkodhassak újból, mert az nagyon megy ám nekem, de Zozonak mindenhez van ám egy-két szava, komolyan, már azon csodálkoznék, ha nem lenne.*
- Én... én megpróbálom és ne haragudj rám ezért a pár hónapért. Nem akartam fájdalmat okozni... nem tudom, hogy mi ütött belém. *sóhajtok fel, de még mindig nem tudom felfogni, hogy annyi idő után nem adta fel, nem keresett másnál boldogságot, hanem engem kutatott. Közelebb lépek, ő pedig felém hajol... ahj, nehéz ez a helyzet, csak megigézve nézem a szemeit és szívem is egyre hevesebben dobom most már odabent, szinte ki akar szakadni, de mégse teheti azt meg. Agyam kikapcsol, én pedig már nem tudom, hogy mit miért is teszek, már nem akarok a következményekre gondolni, a marha tanításra, hogy fiú és lány között lehet cska kapcsolat és nemsokára kezem a tarkójához ér, lágyan masszírozom meg, miközben ajkam az övére siklik. Nem durván, nem erőszakosan, elhajolhat, ha szeretne, de a lényeg, hogy barna szempárom lecsukódik, másik kezem pedig a vékony kezét fogja, így próbálok hát csókot lopni tőle és nyelvem is bebocsátást kér az ajkak közé. Ha nem állít meg, akkor egy édes és egyben lágy csókot kap, amelyet senki más se lát, hiszen egyedül vagyunk a belső kertben. Nem tudom, hogy ki mit gondolna rólunk, de az biztos, hogy híresztelni nem fogom, nem is kell, de ha ő van nekem, mert most már egyre határozattabbul érzem, hogy lesz, akkor másra nincs is szükségem. Kezén is picit szorítom a fogást, majd ez után a nyakát eleresztve engedem el és távolodom el tőle nagyon lassan, szemeim kinyílnak és próbálom megtudni azt, meglátni arckifejezésén, hogy most mit is gondolhat rólam.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-23, 10:35 pm

*Még mindig túlságosan is tárgyilagosan beszélek, számomra kicsit elcsépeltnek hangzik amit a szeretetről mondok, bár nem valami csöpögős könyvből vettem szavaimat és tökéletesen egyet is értek velük. Úgy látom, a Kékhajú pillantása enyhül, egyszerre kedvessé válik, amit biztató jelnek tekintek.*
- Hát köszi. Elég sokat voltam egyedül, jutott idő bőven, hogy ilyeneken agyaljak.* vonom meg a vállam, erre tényleg nem tudok mit felelni, így hagyom, hogy elvezessen valahová, ahol nyugodtan kettesben lehetünk. Valahol a felszínen én is a belső kerten gondolkodom, de a jövő elhanyagolható kis jelenség a Mosthoz képest, amikor végre a kezét foghatom, még ha ez nem tart sokáig, akkor is.*
- Ennek örülök. Épp ezért nem tudnék haragudni Rád, az a lényeg, hogy most végre megint Veled lehetek..*Nem tudom, mit mondhatnék még, azt hiszem, teljesen egyértelmű, hogy mit szeretnék, és boldogan megvárom, hogy kitalálja, ő mit szeretne, bármennyi időbe telik is majd. Végül mégsem kerül hetekbe vagy hónapokba, ahogy először gondolom, mert lassan lehunyja pilláit és felém mozdul. Először simogató érintését érzem meg a tarkómon, majd puha ajkait is, amint először tétován, majd egyre bátrabban csókol, végül egy kis nyelvet is belecsempészünk a dologba, amitől még izgatottabb leszek, bár már így sem hallok semmi mást, olyan hangosan ver a szívem. Először el sem akarom hinni, hogy ez a valóságban is megtörténhet, de néhány pillanatnyi döbbenet után boldogan karolom át, finoman simogatva meztelen hátát. Amint érzem, hogy ujjai az enyémbe kulcsolódnak, finoman megszorítom, és a szívemhez emelem a kezét. A csók vége felé bal kezemmel végigsimítok az arcán, félresöpörve néhány kék tincset, majd hagyom, hadd távolodjon el egy kissé.*
- Köszönöm.* csak ennyit mondok, de boldogságtól csillogó szemeim, amint Marcus pillantásába fonódik, többet mond minden szónál, kár is szétmarcangolni ezt a pillanatot holmi szavakkal. Néhány pillanatig még gyönyörködöm a barna szemekben, majd lassan odalépek hozzá, hogy átölelhessem. Állam a vállára fektetem, majd némi töprengés után odasúgom neki:*
- Ígérem, minden úgy lesz, ahogy te szeretnéd, nem fogok rád kényszeríteni semmit, úgyhogy ettől ne félj. Csak nem akarlak többé szomorúnak és magányosnak látni. Azt nem tudnám elviselni.* Úgy látszik, ez a vallomások estéje, de nem zavar különösebben a dolog, most, hogy végre rátaláltam egy emberre, aki előtt szégyenkezés nélkül vállalhatom önmagamat. Legszívesebben elsírnám magam, de azért az nem mutatna valami jó, így visszafogom magam, és lassan kibontakozom az ölelésből, hogy lássam, mit szól Marcus az elhangzottakhoz.*

//fagy//

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-28, 2:29 pm

//olvadunk//

*Sokáig töprengek magamban, vívódom, szenvedek, hogy mit kéne tennem, mi lenne a helyes és az okos döntés, de mivel a szüleim már nem élnek, így hát hamar áll össze bennem a kép, hogy szükségem van valakire és ez a valaki nem más, mint Zoárd. Kedves srác és szeret engem, de hogy miért, azt még máig nem tudom felfogni, de tényleg igyekszik a kedvemben járni és egy esélyt adhatok neki, tehát csak közelebb simulok hozzá, erős kezem a tarkójára csúszik és nemsokára ajkam az övéhez érintem, hogy egy lágy csókban jutalmazzam eddigi kitartását. Nem sietek el semmit és nem is fél pillanatig tart ez a csók, ahogy érzem, ő is élvezi és nemsokára kezemmel érezhetem dobogó szívét, mely egy pici mosolyt vált ki belőlem, de végül lassan eltávolodom és lágyan megrázom a fejem a köszönésre.*
- Ugyan, mindketten ezt akarjuk. *ismerem most már be nyiltan és bár eddig menekültem ez az egész helyzet elől, többé nem fogok. Így hát hamarosan átkarolom kezeimmel, hiszen hozzám bújik és a fejem búbjára még egy puszit is adok. Nem hittem volna, hogy az első párom fiú lesz az életemben, de nem bánom, lehet, hogy eddig azért nem találtam magamnak megfelelő párt, mert nem azt a nemet kéne elsősorban kedvelnem és ha már így alakult, jó lesz ez így, főleg az ígérete után, mi szerint minden úgy lesz majd, ahogy én szeretném. *
- Rendben és nem lesz semmi gond, majd együtt megoldjuk a dolgainkat. *szorítok picit az ölelésen, majd ez után eleresztem és most már tényleg boldog mosolyomat láthatja, miközben pár hosszabb tincset igyekszem eltűrni az arca elől.*
- Bár azt nem tudom, hogy a szüleid mit fognak szólni hozzám, de az enyémek már nem élnek, tehát felőlem nem lesz gond. *döntöm meg kissé a fejem, tehát talán kiérzi a szavakból, hogy nem egy-két hétre akarom, hogy a párom legyen, hanem ha már megadjuk egymásnak az esélyt, akkor ez legyen hosszabb távú dolog.*
- Mondjuk azért ha nem bánod, eleinte még annyira ne terjesszük, még picit fura nekem ez az egész. *letagadni persze nem fogom senki előtt, ha kiderül, de azért kézen fogva se akarok vele mászkálni, hiszen tudjuk mindketten, hogy a melegeket ez a fránya világ azért elítéli.*
- Szeretnél menni valamerre? Esetleg egy vacsi az étteremben vagy a konyhában? Nekem mindegy... *tudakolózom meg tőle, most már sokkal lazábban, hiszen úgy is érzem, hogy felszabadultabb lettem és ennek igazán örülök.*

Tárgy: Re: Belső kert 2011-06-28, 3:03 pm

*Örülök, hogy kezd feloldódni Marcus, és úgy tűnik, a csókot is sokkal jobban élvezi, mint eddig remélni mertem. Bizakodással tölt el a dolog, és fantáziám már el is kalandozik, míg ujjai a tarkómat simogatják. Nem kell semmi perverz dologra gondolni, csupán elképzelem magunkat az ebédlőben, parkban, Mystralban, vagy akárhol, amint titkos, meleg pillantást váltunk, amit senki nem érthet, mégis határtalanul jól esik. Ezért szinte fizikai fájdalmat jelent elszakadni tőle, még ha csak pillanatnyi távolság is, ami közénk ékelődik. Némileg enyhítő körülménynek számít, hogy ezt a távolságot mostantól bármikor áthidalhatom, ha ketten vagyunk, de azért nem akarok elsietni semmit, mert a túlzásba vitt dolgoknak csak a hátrányait élvezhetnénk.*
- Tetszik amikor ilyen határozott vagy.* felelem csillogó szemekkel, egy féloldalas mosoly kíséretében, majd hozzá is bújok, átkarolva a vékony, mégis kellően izmos fiút. Fogalmam sincs, mi változott ilyen hirtelen, de úgy látszik, nem csak a nők tudnak szeszélyesn viselkedni. Részemről végül is teljesen mindegy az ok, elvégre manipuláció nélkül, tisztességes eszközökkel jutottam el idáig, amire büszke is vagyok teljesen mindegy, hogy egyébként mit fog ehhez szólni az apám.*
- Ahogy anyámat ismerem, nem fog cirkuszt csapni, bár nem tudom, hogy azért, mert ennyire nem érdeklem, vagy elkönyveli feltűnési viszketegségnek...de ő már csak ilyen. Apám viszont nem fog örülni, de épp itt lesz az ideje, hogy felfogja, nem egy érzéketlen baba vagyok. * felelem kissé borús arccal, amint az otthoni viszonyokra gondolok. Cseppet sem szeretek haza járni, amit végül is könnyen ki lehet küszöbölni. Amint eszembe ötlik a megoldás, felcsillannak szemeim.*
- De nem kell háborús környezetben élnünk, mert apámtól kaptam egy kisebb házat, jó messze a családi birtoktól. De ez még úgy is a jövő zenéje, ha nem haragszol, én inkább a Mostnak örülnék, a jövő problémáit meg ráérünk később boncolgatni.* Egyszerűen nem tudok szomorú dolgokra gondolni, annyira izgatott és boldog vagyok, bár ebből nem sok minden látszik, talán csak állandó mosolyom árulkodik a nagy boldogságról, ami elönti a lelkemet, valahányszor a Kékhajúra pillantok.*
- Nem bánom. Amúgy sem szeretném, ha bajod lenne belőle. Bár biztos nehéz lesz megállnom, hogy el ne dicsekedjek a barátaimnak. Legszívesebben az egész világnak megmutatnám micsoda kincsem van!* Míg beszélek, észrevétlenül a derekára kulcsolom kezeimet, mintha csak megpihentetném őket, majd szavaim megkoronázásaképp egy picit emelek rajta, épp csak annyit, hogy ne érje a lába talajt. Egy pillanatig gyönyörködöm benne, majd apró puszit nyomok az ajkaira, végül leteszem a fűre, hátha nem szereti annyira a magaslati levegőt.*
- Kiváló ötlet, de legyen inkább a konyha, az valahogy meghittebb, még ha nem is tudok főzni. Majdcsak összedobunk valami ehetőt.* el is kapom a kezét, és a konyhához vezető folyosó felé húzom, de az ajtóban észbe kapok és inkább elengedem a kacsóját, viszont lépteimen gyorsítok egy picit, hogy mielőbb oda érjünk. Persze nem loholásról van szó, csupán nem bírok nyugdíjas tempóban sétafikálni.*
- Na, mi legyen vacsira? Sósat vagy édeset szeretnél inkább?* tudakolom közben. Töprengve lapozgatom soványka mentális receptkönyvemet, amiben olyan egyszerű étkek szerepelnek, mint a rántotta, főtt krumpli, muffin és zacskós leves, de ez nem gátolhatja kedvemet, hogy kísérletezzek egy picit, csak az a kérdés, hogy ehető lesz-e a végeredmény.*

» Udvar és kert