Belső kert

*Egy remek délután után tér visszafele Seol szigetére az új diák, remekül érezte magát a lány és párducának társaságába. Egyszerűen imádni való az kölyök, nem lehet rá haragudni, folyton talál magának valami szórakozást. Kellemesen elbeszélgetett az állat gazdájával is, örül neki Hana, legalább akad már egy személy az iskolában akivel jóban van. A fagyi, amire meghívást kapott nagyon finom volt, tehát jó kedvel érkezik vissza az iskola kikötőjébe. Eléggé viharosra fordul estére már az idő, így a csónakázástól kicsit fel is fordul a gyomra a lánynak, de nem foglalkozik vele különösebben. A szeles idő ellenére nem fázik fekete toppjában és farmerszoknyájában, bár az igaz, hogy kissé körülményesre sikeredik a csónakból való kiszállás. Nyugodt léptekkel indul meg az iskolába vezető úton, hajába belekap a szél, annak ellenére, hogy két copfot font belőle. Már a kikötői út felénél jár, mikor siralmas bagolyhuhogásra lesz figyelmes. Égre emeli tekintetét, keresi az állatot a szemeivel, hamarosan a látómezejébe kerül egy szép hóbagoly. Csak akkor ismeri fel az állatot mikor közelebb ér hozzá és láthatóan felé közeledik.*
~ Ez a tegnapi bagoly, amivel elküldtem apáéknak a levelet.~ *Gondolja a lány, mikor észreveszi, hogy egy nagy csomag van a bagoly lábára kötve és nagyon is mozog a csomag. Nagyot nyel majd lány, hisz a jelek szerint elülték neki a kneazlét, ami szemel láthatóan egyáltalán nem viseli jól az utat. Bagoly leszáll az útra közvetlenül a lány elé, aki leoldja a lábáról a csomagot és egy kis eleséget ad neki abból a csomagból, amit még a szigeten vett. Hálás huhogás követően elrepül a bagoly, de a csomagot nem meri megfogni a lány, hisz annak lakója nagyon ki akar jönni már. Nem akarja itt kiengedni a kikötőbe, így gyorsan magához veszi és miután beér az aulába nem is kell kibontania a csomagot, az magától kinyílik és egy igen csak mérges macskával néz farkasszemet a lánnyal. Az állat fúj rá egy nagyon, majd elindul az alagsor irányába követve egy alakot, aki a belső kert ajtaját kinyitotta, amin a kneazle befutott. Szegény lány nem tud mást tenni az igencsak barátságtalan macskával, mint utána menni, mégsem hagyhatja idegen helyen kószálni.*

*A lány a szigetről az iskolába tart egy kellemes délutánnal a háta mögött, mikor a kikötőben egy bagoly érkezésére lesz figyelmes. A lánynak jön egy csomag, ami nagyon is mozog, a házi kedvencét küldték el neki szülei, aki cseppet sem viselte jól az utazást. Bent az iskola aulájában akarja kivenni a csomagból a lány, de erre semmi szükség, hisz időközben kiszabadította magát az állat és dühös tekintettel elrohant az alagsor irányába. A lány pedig fejvesztve rohan utána, de nem kiabál a macska után, azt büszkeségből nem teszi. Kifulladva lép be a belső kertbe a lány és kissé meg is lepődik a kert láttán, de egyből megtetszik neki az elvarázsolt kis kertecske. A kert közepén egy idősebb srácot vél felfedezni a famulusával egyetemben, előttük pedig a macskája csücsül. Amint az ismeretlen fiú észreveszi a belépő lányt, meg is szólítja.*
- Igen, előlem menekül a drága. *Válaszolja a rohanástól kissé kifáradva a lány és elfogadja a felé nyújtott kezet, mialatt bemutatkozik.*
- Igen, új vagyok. Krishanának hívnak, szintén Inflatus ház. *Feleli kissé meglepődve, hogy ismét egy háza bélivel hozza össze a sors és reménykedik benne, hogy ez a találkozás sem végződik úgy, mint a tegnapi ismerkedése Nath-el. Mialatt a fiú lehajol a macskájáért és odaadja neki, beszámol a macska szökésének okáról.*
- Most érkezett meg és egyáltalán nem viselte jól az utat, így eléggé mérges volt mikor kiszabadult és egyből elfutott. Esélyem sem volt elkapni, köszi a segítséget. Ő egyébként Assana.*Mutatja be ő is a kedvencét, majd a farkasra nézve köszön is neki és megdicséri pompás kinézetét, hisz eddig nem sok figyelmet fordított rá a lány.*
- Örvendek Narzel, nagyon szép vagy. *Majd miután hallja a morranást az állattól, inkább eláll attól, hogy megsimogassa, majd leül egy közeli padra, mialatt simogatással nyugtatgatja a macskáját és megkérdez a fiútól egy kérdést a famulusról.*
- Miért éppen farkas? Persze ha nem túl személyes kérdés. *Hisz nem akar olyan kérdést feltenni, ami nem rá tartozik, olyanokból köszöni, de elege van.*

*A macskája után rohanó lány végül a belső kertben éri utol a cirmosát, aki már társaságot is talált magának egy fiú és egy farkas képében. Nem igazán néz körbe a kertben, inkább a macskájával van elfoglalva, hisz aggódik érte, nem szereti, ha nincs a közelébe az állat. Miután odamegy a kis csapathoz óvatosságra is inti a fiú, hogy ne hagyja elbóklászni az állatát.*
- Igazad van, még én sem igazán ismerem, óvatos leszek. *Feleli kissé elmélyült hangon a lány, mialatt átgondolja a fiú iménti szavait, hisz sok igazság van benne, és nem szeretné, ha a cirmosának valami baja lenne.*
- Én rajtad kívül csak eggyel futottam össze, igaz nem sok diákkal találkoztam még. *Feleli a házát megemlítve a fiúnak és rákérdez honnan is jön a farkas neve.*
- Narzel neve honnan jött? *Érdeklődik egy kicsit a lány, ha már megemlítette a fiú a macskájának a nevét, és közben átveszi a szökevényt és simogatni kezdi. Miután üdvözölte a másik famulusát, jól szórakozik annak kissé morgós hangulatán.*
- Látom nincs valami jó kedvébe. *Közli az általa megállapított tényt a farkasról egy félmosollyal az arcán, mialatt szemmel követi, ahogy eltávolodik tőlük és elfekszik a földön. Figyelmét a fiú mondanivalója köti le, hisz érdeklődve hallgatja a kérdésére kapott választ, mely szerint az egész családja szereti ezt az állatot, de ekkor döbben rá a lány hogy nem is mondta a fiú a vezetéknevét.*
-Honnan jöttél ide? *Érdeklődik tovább a lány, közben előveszi zsebéből a vásárolt állatcsemegét és a földre lerakva ad belőle a cicájának kiengesztelés gyanánt, majd eszébe jut, hátha kér a farkas is, aki időközben visszatért gazdája mellé.*
- Kérsz Narzel? *Közben a lány kérdő tekintettel néz a gazdájára és a farkasra is, hisz nem egészen biztos benne kitől is kell engedélyt kérnie.*
- Pár napja érkeztem csak. Tudod, általában nem vagyok jó kislány. Miért, hogy néz ki szerinted egy igazi inflatusos? *Kérdezi kíváncsisággal teli hangon, egy cinkos félmosollyal a szája szélén.*

*A sikeres szökést követően a macska után ered és megnyugszik a lány, hogy nem került veszélybe, hisz a belső kertbe talál ár békésen ücsörögve, nem pedig félelemtől reszketve, tehát semmi ok a pánikra. Miután a bemutatkozást követően a kastély jön szóba, csak fejbiccentéssel jelezi a srácnak, hogy tudomásul vette az iménti intelmét, hisz egyre rájött már Krsihana mióta itt van, hogy az emberek szeretnek titokzatosak lenni, akár csak ő maga. Miután teljes testi épségben visszakerült hozzá a tarka kölyökmacska egy fintorral az arcán válaszolja meg a felé intézett kérdést.*
- Igen, jól irányba tippel, Nath volt az, akivel összefutottam. *Feleli komor hangon, hisz nagyon is él még benne az a kép, ahogy ráripakodott, pedig visszagondolva az egészet, ő kezdte, hisz honnan kéne tudnia, hogy egy általa ártatlannak tartott kérdésre így kiakad. De inkább nem gondol többet a tegnapi napra a lány, nem akarja ezzel elrontani a mai jókedvét.*
- Assana névadása is hasonló volt, ahogy megláttam őt beugrott ez a név, és tudtam, hogy ez illik hozzá. *Meséli egy vállrándítással egybekötve, hisz nem kérdezett rá erre a fiú, de ettől függetlenül elmeséli ezt a történetet a lány.
- Értem már, miért ilyen morgós. *Feleli a farkasra nézve, hisz tudja jól milyen bezárva lenni, nem szereti a lány sem rabnak érezni magát, pedig hosszú éveken keresztül élt úgy, persze átvitt értelemben csak.*
- Régebben jártam Norvégiában az apámat kísérve, de ott nem voltunk.*Kissé elmereng a lány, míg felidézi magába, merre is jártak annak idején apjával, hisz elég sok helyre eljutott így, de Norvégiába évekkel ezelőtt volt télen, rettentő hidegben és hóesésben. Mikor a tarka cicát eteti, megkínálja a farkast is, de ő elutasítja az állatcsemegét, ami megmosolyogtatja a lányt.*
- Érthető, hisz a farkasok büszke állatok. *Feleli a fiú mentegetőzésére, de fölösleges, hisz számított rá, hogy nem fogja örömét lelni benne a famulus. Közbe befejezi a macska az evést és a fiú lábai felé veszi az irányt, aki a falnak támaszkodik és a lábai között kezd el futkározni. Úgy látszik lehiggadt már a jószág és teljesen meg is nyugodott.*
- Én is hasonlóan vélekedek, ha valami sötét nem feltétlenül is gonosz egyben. *Nem mond többet, hisz teljesen igaza van a srácnak, hiszen tudja ő is milyen érzés rossz dolgok céltáblájának lenni, amiknek köszönhetően már nem leszel ugyanolyan, mint előzőleg voltál. Miután megválaszolja a fiú a kérdését, nem mond rá semmit, kicsit legondolkozik rajt, majd biccent a fejével, hogy tudomásul vette a hallottakat, majd megválaszolja a kérdést.*
- A sziget országból, Angliából jöttem. Másodéves vagy? *Kérdezi kissé kétkedő hangon, hiszen nem tűnik első évesnek, de mégis egy kis érettséget is lát a mondataiban, ami másodévesekre sem jellemző még szerinte.*


//Fagy//

*Miután csatlakozik a macskájához csapódott kis csapathoz, szóba is elegyednek a sráccal és a Nath-nél kötnek ki mint, téma. Igen csak érdekli a fiút a lány grimasza, amit a fiú nevének megemlítésekor tör ki belőle, majd nem túl nagy részleteségel elmeséli, hogy mi is történt.*
- Inkább az utóbbi, rossz kérdést tettem fel és el is indult a lavina…*Válaszolja kissé rémeteg hangon a lány, ahogy gondolataiban újra lejátsza az aznapi beszélgetés miden mozzanatát, de hát előbb utóbb úgy is kiderül, hogy fog alakulni a Nath-ez a viszonyulása. Majd a másik szentinelről hallgatja Varg véleményét, ami arra készteti a lányt, hogy azért tartsa meg a két lépés távolságot. Mivel nincs több hozzáfűzni valója ehhez a témához a lánynak, csak fejbiccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette az elhangzottakat. Végül előkerül a lány beszélgetőtársának a hazája is, aki mint kiderül járt már ott, de arrafele, a hol a fiú lakott még nem.*
- Otthon az én szüleimet mublibarátoknak tartják az adott varázslók, mert nem támogatták annak idején az oktalan bántalmazásukat, de ez nem teljesen van így, mert nem is álltak ki igazán mellettük. *Válaszolja a lány egy félmosoly kíséretében, hisz ez annakidején nagy vihart kavart az aranyvérű családok közt, de ők kiálltak saját nézetük mellett, és erre egy kicsit büszke a lány. Mikor a magiszterek kerülnek szóba, kap az alkalmon a kékszemű és letámadja a kérdésével a másikat, akitől készséges válasz érkezik.*
- Én eddig nem találkoztam velük, csak hallottam róluk. Egyedül a házunk magiszterével beszéltem pár szót, mivel ő fogadott miután megérkeztem a suliba. Igazad van, tényleg tarja a két lépés távolságot, de ha jól tudom mindegyik nagy szaktekintélynek örvend a maga területén. *Kissé megrázza a lány az újjait, hisz a sok simogatásban egy kicsit elgémberedtek, majd mikor a hazája kerül szóba elmosolyodik, majd meglepődik mikor megtudja, hogy a fiú tanít a suliba.*
- Hogy hogy első óta tanítotok? Biztos jó munka, bár nem tudom, hogy nekem lenne-e elég türelmem a tanításhoz. *Kissé elgondolkodik a szavain, hisz nem rossz tanuló ő, szeret tanulni, ha érdekes a tananyag, és az olvasással sincsenek különösebb problémái sem. Kissé meglepődik mikor felteszi neki a fiú a nagy kérdést, de kis gondolkodás után válaszol rá.*
- Mi lesz belőlem?... Nem igazán tudom még, érdekel az árnymágia és a misztikus lények is. A kettő közül, valamelyik mágiaágon elindulok majd. *Ez tényleg nehéz pügy hisz nem igazán gondolkodott el ezeken a dolgokon, pedig lassan itt lenne az ideje.*
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már kezdek éhes lenni. Én is megyek, biztosan összefutunk még. Jó éjt!*Közben kissé hangosan korgó gyomrát megsimogatja a lány, végül elköszön ő is és macskáját összeszedve elindul az étkező felé.*

*Ezen a borús délutánon nem tud mit csinálni, és a könyvtár sem vonzza, így kerül le az alagsorban, ahova még nem igazán merészkedett le. Egyszer-kétszer talán már járt erre, de nem figyelt meg minden alaposabban maga közül, így megdöbbenve fedezi fel az ajtót, amit ha kinyit, egy egészen más világ tárul a szeme elé.*
~Soha sem értettem, miért nincs annyi eszem, hogy hozzak fényképező gépet, ha sétálni megyek.~*Sóhajt egyet, miközben álmélkodva lép be a belső kertbe. Bár elég fáradt, még nem akar leülni a tőle nem messze levő padra, így elindul, hogy felfedezze ennek az édenkertnek minden kis zugát. Most egy fekete farmer,lila póló és a kedvenc szürke kardigánja van rajta, amit le is vesz, hisz érzi a meleget. A kis patak mellé telepszik le, bele lógatja a kezét, hogy érezze annak hűs simogatását. Na, ilyenkor jönne jól a leányzó számára egy jó barát, akivel itt tudna beszélgetni, vagy akár egy pikniket is megejthetnének. Gyorsan lekapja a strand papucsát, és még egy picit a lábát is beledugja, hogy lehűtse magát.*

*A lány céltatlul kóborolva érdekzik a belső kertbe, aminek a szépsége rögtön rabul is ejti. Körbe néz a kertben, majd eldönti, hogy a patakot választja, aminek a vízébe rögtön bele is oktrojálja lábikóit, természetesen a papucs nélkül. Ez a kedvenc lábbelije, így esélytelen, hogy összevizezze. Megszáradna, persze, de sok időbe telne és nem akar vizes pacskerral végig caplatni a fél iskolán. Fejét az ajtó felé kapja, miközben az kinyílik, és egy srác sétál be rajta. Kíváncsian fürkészi, de láthatólag a másik már észrevette, és felé tart. A magázásra egy kicsit megdöbben, de el is mosolyodik ezzel egy időben, hiszen talán még nem találkozott nála udvariasabb fiúva.*
-Természetesen, meg is akartalak kérni, hogy csatlakozz hozzám.*Mondja, miközben megpaskolja maga mellett a helyet. A bemutatkozásra bólint, fel is tápászkodik nagy nehezen, de az álmosság miatt úgy mozog, mint egy rücskös öregasszony, ropog még a térde is, amin zavartan elmosolyodik.*-Serafina Damiana vagyok. Én is örülök. Na, akkor csatlakozz hozzám, amúgy is vágytam már társaságra.*Vigyorog a fiúra, miközben visszahuppan eredeti helyére.*
-Szóval Ambrus a neved. Ez magyar név ugye?*Vonja fel a szemöldökét a lány, hisz tudja ő, hogy az iskolában különféle nemzetiségűek járnak, de magyarral talán még nem találkozott. A legtöbb eddigi ismerőse angol, így boldog, hogy egy új emberrel gyarapíthatja a listát.*
-De, elég meleg van itt. Hidegre készültem, elvégre a suli többi része picit huzatos, de itt kellemes az idő. Gondoltam, itt maradok.*Bök a buksijával a patakra, és egy picit közelebb is hajol hogy átlásson a patak kristály vizén.*-Tetszik itt. Olyan..... békés.

*Nem számít társaságra, de ha már betoppan a fiú, akkor miért ne invitálhatná egy kis beszélgetésre? Amúgy is most jó a kedve, és olyankor elég szószátyár a kislány. Most is a bemutatkozás után rögtön visszaül, a lábát is visszacsalogatja a hűsítő patak, és mivel már semmi sem akadályozza, a fiú felé néz, annak a könyvére bök.*
-Mit olvasol ilyen lelkesen?*Hajtja oldalra kíváncsian a fejét, miközben megjegyzi, hogy tudja, az Ambrus egy magyar név.*
-A felmenőim között volt egy-két magyar származású. Mondjuk inkább erdélyiek, de tudtommal az is magyarnak számít. Néha még beszélgetek a kereszt szüleimmel, és tőlük hallottam ezt a nevet. És ahogy bemutatkoztál, hirtelen beugrott. Ezért kérdeztem rá.*Vigyorog a legénykére, habár egy kicsit elszontyolodik, tekintve, hogy nem sok családtagját érdekli, hogy él-e vagy hal. Na de most itt van a fiú, így nem akar rossz kedvű lenni. Inkább a származására utolsó kérdésre válaszol, miközben izgatottan kezd el mozgolódni.*-Én olasz vagyok. Imádom azt az országot. A nyüzsgést, a kaját, a kultúrát... szerintem Itália túlságosan is tökéletes, minden tekintetben. Te szereted a hazádat?*Dönti oldalra kis buksiját, miközben a lábával elkezd pancsolni egy kicsit. Talán a fiúra is megy a vízből, ezért bűnbánóan tekint a szemébe, és valami bocsánat félét motyog. A melegre tett megjegyzésre csak a vállát vonogatja, és a srácra néz barna szemecskéivel.*A meleg az jó. Jobb, mint a csontig hatoló hideg, de azért nyáron nekem hiányzik a didergés, meg a hűvös.*Természetesen ő is szereti a meleget, de ahogy bele gondol, hogy mennyit lehet télen, a hóban hülyéskedni és viccelődni, na meg a forró csoki, amit a klubhelyiségben a kandalló előtt megiszogat... hiányzik mindez neki, de hamarosan tél van, így nem kell tovább várnia a hangulatos évszakra. A kérdésen gondolkozik egy darabig, majd ismételten csak megvonja keskeny vállát.*
-Én úgy vagyok vele, ha valahol rátalálok egy békés helyre, akkor már megtalálom a lelki békét is. Gondolom, így vannak vele az emberek, ha mondjuk... a templomba mennek be. Ott csönd van meg nyugalom, és rögtön megszállja őket a béke érzete, lehet, hogy a testüket nem, csak a lelküket, de a lélek vezérli a testet, szerintem.*Nincs otthon nagyon ebben a témában, de azért véleménye minden dologról van, így természetesen erről is alkot valamit.*-Szerinted nincs köze a lelki békéhez a hely nyugalmának és hangulatának?*Néz rá érdeklődve, várva a választ, miközben a fiú szemét fürkészi.*



//Fagy.//